WILBUR SMITH. Most kell meghalnod

WILBUR SMITH Most kell meghalnod

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Wilbur Smith: A time to die William Heinemann Ltd, London, 1989 Fordította: Molnár Tibor Címlapgrafika: Helényi Tibor Címlaptipográfia: Gálócsi Ágnes Hungarian edition by Rege Kft. in association with Maecenas International Kft. 1990 Molnár Tibor, 1990

Feleségemnek, Daniella Antoinette-nek, örökké tartó szerelemmel

A lány már több, mint két órája mozdulatlanul ült, s ez elviselhetetlen megpróbáltatást jelentett számára. Ügy érezte, testének minden izma a mozgás utáni vágyakozásért remeg. Tompora teljesen elzsibbadt, s bár kifejezetten tanácsolták neki, nem ürítette ki hólyagját, mieltt elhelyezkedtek volna a leshelyen, feszélyezte ugyanis a férfi jelenléte és túl félénk is volt ahhoz, hogy a sr afrikai bozótban egyedül keressen magának félrees helyet. Most már sajnálta tartózkodását és félénkségét. A durva cserjébl készült alkotmányon vágott kémlelnyílás egy keskeny, alagútszer irtásra nézett, melyet a fegyverhordozók vágtak gondosan a sr bozótban, ahol még egy piciny ágacska is eltérítheti a másodpercenként 3000 láb (közel ezerméteres) sebességgel haladó lövedéket. Az alagút 50 méter hosszú volt, amelyet gondosan kimértek, hogy a fegyver teleszkopikus rendszerét egészen pontosan be lehessen állítani. Claudia - fejének elmozdítása nélkül - apjára nézett, aki mellette helyezkedett el a leshelyen. Apja fegyverét egy eltte lév ág V alakú nyílásába rakta, s keze könnyedén a fegyver tusáján nyugodott. Csak néhány centiméterrel magasabbra, arcához kellett emelnie fegyverét ahhoz, hogy célozhasson és tüzelhessen vele. Fizikai kényelmetlensége dacára nem volt képes attól a gondolattól megszabadulni, hogy apja ezzel a csillogó, komoly fegyverrel lni fog, s ez feldühítette. Apja mindig heves és ellentmondásos érzelmeket váltott ki belle, ennek ellenére semmi sem hagyta hidegen, amit apja bármikor mondott vagy tett. Apja meghatározó befolyást gyakorolt életére, ezért egyidejleg gylölte és szerette t. Valahányszor megkísérelt elszakadni apjától, az ugyanannyiszor könnyedén visszahúzta magához. Tudta, hogy ez a f oka annak, hogy huszonhat éves korában még mindig hajadon, annak ellenére, hogy milyen szemrevaló. Páratlan teljesítményei, s számtalan férfi konkrét ajánlata ellenére, bár úgy érezte, hogy ezek közül a kérk közül legalább kettbe maga is szerelmes volt egy idben; mindezeknek a problémáknak ez a mellette ül ember volt az oka. Soha nem talált egy apjához mérhet férfit. Riccardo Monterro ezredes, a katona, a mérnök, a tudós, az ínyenc, a multimilliomos üzletember, az atléta, a bonviván, a szívtipró, a sportember bármennyi jellemz vonás illett is reá, nem volt azonos azzal az emberrel, akit ismert. Nem tudták leírni kedvességét, erejét, amelyért annyira szerette, sem a kegyetlenségét, könyörtelenségét, amely oly gylöletessé tette. Nem mutatták meg azt, hogy ez az ember mit tett édesanyjával, aki hasznavehetetlen, önmagába zárkózott alkoholista lett, Claudia tudta, hogy apja képes lenne szétrombolni t is, ha lehetvé tenné neki. Apja volt a bika, pedig a matador. Veszedelmes ember volt, de ugyanakkor rengeteg szeretetre méltó tulajdonság volt benne. Egyszer azt mondta neki valaki: Egyes nk mindig beleesnek az»igazi csavargókba«." Azonnal gúnyosan visszautasította ezt a nézetet, de késbb gondolkodott rajta, és részben elfogadta. Apja egyike volt ennek a típusnak. Féktelen, rámens, duhaj gazfickó, tele megejt bájjal, csillogó aranybarna szemekkel, és villogó latin fogsorral, úgy énekelt mint Caruso és annyi ftt tésztát volt képes megenni, amennyit csak a tányérjára tudott halmozni. Annak ellenére, hogy Milánóban született, nagyobbrészt amerikai volt; Claudia nagyszülei ugyanis Mussolini Olaszországa elöl Amerikába Seattle városába emigráltak, még Riccardo gyerekkorában. Claudia apja küls jellemzit örökölte, szemeit, fogait, ragyogó olajbarna brét, de megpróbálta visszautasítani belle mindazt, ami bántotta, s ellenkez utat kívánt járni, mint az apja. A jogi tanulmányokat választotta, mintegy közvetlen kihívásként az apjában lév törvényellenes vonások miatt, s mivel apja republikánus volt,, mieltt még egyáltalában fogalma lett volna arról, mit is jelent a politika, demokratapárti lett. Miután apja rengeteg vagyont és tulajdont halmozott fel, Claudia szándékosan visszautasított egy 200 000 dolláros állásajánlatot, amelyet azután kapott, hogy ötödik legjobbként végzett az egyetem jogi karán, és elfogadott egy csupán 40000 dolláros állást egy polgárjogi szervezettl. Mivel apja egy mszaki zászlóaljat vezényelt Vietnamban s még mindig gooks"-okról (bennszülöttekrl)

beszélt, saját munkája az alaszkai bennszülött slakos inuitokkal, nagy elégtétellel töltötte el, már csak apja rosszallása miatt is. Apja egyébként az eszkimókat is gooks"-oknak, bennszülötteknek nevezte. Most mégis itt volt Afrikában, az kérésére, s az igazán szörnységes az volt, hogy apja vadállatokat ölni jött ide, s ebben nem értett vele egyet. Otthon minden szabad idejét - ellenszolgáltatás nélkül - az Alaszkai Természet- és Állatvédelmi Társaság tevékenysége megsegítésének szentelte. Ez a társaság minden forrását és erfeszítését az olajkutató vállalatok elleni harcra fordította, valamint környezetszennyezésük megakadályozására. Apja vállalata, az Anchorage Tool and Engineering, az olajfúrótorony és olajvezeték-épít vállalkozók f szállítója volt a vas- és fémáruk terén. Választása kiszámított és szándékos volt. És most mégis itt volt, egy idegen földön, engedelmesen várva arra, hogy apja néhány gyönyör vadállatot legyilkoljon. Kétkulacsossága undorította. S ezt az expedíciót szafarinak nevezték. Sohasem képzelte, hogy egy ilyen förtelmes vállalkozásban bnrészességet vállal, tulajdonképpen felháborodva visszautasította apja elmúlt évi meghívását, amíg néhány nappal apja meghívása eltt egy titok jutott tudomására: valószínleg ez lesz az utolsó, a legutolsó alkalom, hogy együtt lehessenek. Ez a gondolat a visszataszító ügyben való részvételt elfogadhatóvá tette számára. - Ó, istenem - gondolta -, mit fogok csinálni nélküle? Milyen lesz a világ nélküle? Erre a gondolatra elfordította a fejét, ez volt az els mozdulata az elmúlt két órában - és hátranézett. Egy másik férfi ült szorosan mögötte a kis nádfalú leshelyen. A férfi hivatásos vadász volt. Jóllehet apja legalább egy tucatszor vadászott már vele más szafarik alkalmával, Claudia csak négy napja ismerte meg, amikor Hararéban, Zimbabwe fvárosában, a South African Airways menetrendszer járatáról leszálltak. Innen a vadász egy kis kétmotoros Beechcraft Báron típusú gépével hozta le ket ide, e hatalmas és távoli koncessziós vadászterületre, a mozambiki határ mellé, melyet a vadász a zimbabwei kormánytól bérelt. Sean Courtney volt a vadász neve. Csupán négy napja ismerte, de már úgy gylölte, mintha egész életében ismerte volna. Amikor az apjára gondolt, ösztönösen hátrafordult és ránézett, íme, itt volt egy másik veszélyes ember. Kemény, kegyetlen, és olyan ördögien jókép, hogy minden ösztöne veszélyre figyelmeztette. A férfi világoszöld szemével rosszalló pillantást vetett rá. Szemei szinte világítottak s elítélleg figyelték a lány mozgását. Ujjával megérintette a lány csípjét, ismételten mozdulatlanságra figyelmeztetve. Az érintés könnyed volt, de érezte a férfiúi ert ebben az egyetlen érintésben, s ez megzavarta. A lány már elzleg észrevette a férfi kezének kecsességét, s megpróbálta nem kimutatni, mennyire hatással van rá. Keze egy mvész, sebész, vagy egy gyilkos keze" - gondolta akkor, de most ez az ellentmondást nem tr érintés sértette. Valahogy úgy érezte, mintha szexuálisan megtámadták volna. Ismét mereven elre nézett, a magas fben lév nyíláson át és dühösen füstölgött magában. Hogy merészelt hozzányúlni? Hogy merészelte megérinteni? Az érintés helye szinte égette a csípjét. Ezen a délutánon, mieltt elhagyták a tábort, Sean ersködött, hogy valamennyien zuhanyozzanak és mossák meg magukat egy általa hozott speciális, szagtalan szappannal. Figyelmeztette Claudiát, ne használjon parfümöt, s a tábor egyik szolgája frissen mosott és vasalt khaki szín inget és nadrágot terített az ágyára, mire visszatért a sátrába a zuhanyozásból. - Ezek a nagymacskák két mérföld távolságról is megérzik a szagát szélirányban - mondta Sean. S most a Zambezi völgyében, a hségben töltött két óra után is alig érezte a férfi illatát, annak ellenére, hogy az közvetlenül mögötte ült, szinte hozzáérve; s a férfi friss izzadságszaga ellenállhatatlanul arra késztette, hogy megmozduljon a vászonszékben. A férfi jelenléte nyugtalanná tette, de arra kényszerítette magát, hogy mozdulatlanul üljön. Azon kapta magát, hogy mélyeket lélegzik, megpróbálva a férfiból áradó alig észrevehet illatfoszlányokat elkapni. Aztán hirtelen visszafogta magát, ráébredve, mit is tesz tulajdonképpen. Néhány

centiméterre a szeme eltt egy zöld levélke belelógott a fbl alkotott fal nyílásába, a levél lassan forgott a szárán, mint egy kis szélkakas, s majdnem egyidejleg megérezte a könny esti szell fuvallatát. Sean a szél fuvalma irányában ült a nyílás alatt. A szell most állati tetem bzét hozta feléjük. A csalétek egy öreg bölénytehén volt. Sean egy kétszáz fnyi bivalyhordából választotta ki. - Az öreglány a termékenység utáni állapotban volt - mutatott rá. - Célozzon alacsonyan, a válla alatt a szívére - mondta a papának. Ez volt az els állat, amelyet Claudia valaha erszakosan megölni látott. A nehéz fegyver dörrenése megriasztotta, de az öreg bivalytehén szomorú halála nem rázta meg annyira, mint a vastag sugárban kiöml bíborpiros vére a ragyogó afrikai napfényben. Visszasétált a nyitottan hagyott Toyota vadászkocsihoz, beült egyedül a kocsi els ülésébe a rosszullét hideg verejtékében, közben Sean és nyomkeresi a hullát darabolták. A zsákmányt egy magas fügefára húzták fel a Toyota csörljével. Sean és nyomköveti hosszan vitáztak, milyen magasan akasszák fel ahhoz, hogy egy kifejlett oroszlán hátsó lábaira ágaskodva elérhesse és nagyjából kielégíthesse éhségét, anélkül, hogy a zsákmányt egy ült helyében egyszerre fogyaszthassa el, s ezzel t arra kényszerítse, hogy másik zsákmányt keressen. Mindez néhány nappal ezeltt történt, de akkor, amikor a tetem felhúzásán dolgoztak, már zöldes fémszín legyek gyltek össze tömegesen a friss vér szagára. A hség és a legyek megtették a magukét, Claudia befogta az orrát és grimaszolt, amint a szell arra hozta a tetem bzét. A bz szinte lepedékkel vonta be a nyelvét és a torkát, s amint a fán lógó tetemet nézte, maga elé képzelte az állat puha, fekete brét, amint a férgek belefúrják magukat a rothadó húsba. - Gyönyör - szaglászott Sean, mieltt a férgek befúrták magukat az irhába -, mint egy érett camambert sajt. Nincs olyan macska tíz mérföld körzetben, amely ellent tudna állni ennek. - Közben vártak, amint a nap nehézkesen, fáradtan lebukik az égen, a bozót még tündöklén ragyogott a kihunyó fényben, a felkel hold sápadtsága ellentétes volt a kihunyó nap verfényével. Az esti szell gyenge hvössége felriasztotta a vadmadarakat a napfény kábulatából. A patak partjának aljnövényzetébl megszólalt egy lóri madár. Kok! Kok! Kok!", olyan érdes hangon, mint egy papagáj, s közvetlenül a fejük fölötti ágak között egy pár fémes ragyogású mézmadár, szárnyait szorgosan és izgatottan csapkodva, fejjel lefelé lógva egy bolyhos virág mézét szívogatta élvezettel. Claudia lassan emelte fel a fejét, hogy intenzív élvezettel nézegesse a madarakat. Annak ellenére, hogy olyan közel voltak, hogy megfigyelhette a madarak csszer nyelvét is, amint mélyen belesüllyesztették a sárga virágba, a kis teremtmények ügyet sem vetettek rá, mintha a fához tartozna maga is. Még mindig a madarakat nézte, amikor valami feszültséget érzett a háta mögött. Apja hirtelen megmerevedett keze könnyedén megmarkolta a fegyver tusáját. Izgatottsága szinte tapintható volt. Apja átnézett a kémlelrésen, s bár nagyon ersen figyelte, mi izgathatta fel az édesapját, semmit sem vett észre. Szeme sarkából azonban látta, hogy Sean Courtney keze kettejük között végtelen óvatossággal elrenyúl s elvigyázatosan megfogja apja könyökét. Hallotta, amint Sean csendesebben, mint a szell, azt suttogja: - Várjon! S így vártak halálos csendben, míg a percek lassan múltak: tíz, majd húsz perc telt el. - Balra! - mondta Sean, s ez olyan váratlanul történt, hogy a lány azonnal odafigyelt az alig hallható suttogásra. Szemével gyorsan balra tekintett. Semmit sem látott, csak a füvet, a bozótot és árnyékokat. Rezzenéstelen pillantással állt ott, szeme sajgott és könnyben úszott, s ettl gyorsan pislognia kellett, aztán ismét odanézett, s ez alkalommal észrevett valami mozgást, mintha köd vagy füst lenne, valami barna mozgott a magas és száraz fben.

Aztán hirtelen, drámai módon egy állat lépett el a kilövésre szánt nyitott irtásra, a fügefáról lelógó, gzölg tetem alá. Claudia lélegzete elakadt, fulladozott. A legszebb állat volt, amit valaha látott, egy nagymacska, sokkal nagyobb, mint amit várt, karcsú volt, ragyogó és aranyszín. Odafordította a fejét és egyenesen a lányra nézett. Látta, hogy a nyakán puha krémszín volt a bundája, s a napfény ragyogott hosszú fehér bajuszán. Füle kerek volt, feketével szegélyezve, mereven tartotta és fülelt. Szeme sárga volt, kérlelhetetlen, s ragyogott, mint a holdk, a pupillái fekete nyílheggyé szkültek, s a hosszú irtásra tekintett, majd a leshely falára. Claudia továbbra sem tudott lélegzethez jutni. Megdermedt az izgalomtól és a félelemtl, amint az állat ránézett. Csak amikor az állat elfordította a fejét és a fán lógó tetemre tekintett, tudta kiengedni a lélegzetét egy kis töredezett sóhajtással. - Ne öld meg, kérlek, ne öld meg! - szinte kiáltott. Megkönnyebbülve látta, hogy apjának egyetlen izma sem rándul, Sean keze továbbra is apja könyökén, visszatartva t. Csak ekkor vette észre, hogy nstény állat volt, nem volt sörénye. A tábortz melletti beszélgetéseket eleget hallotta, tudta, hogy csak sörényes állatra vadásznak, s nagy büntetéseket kell fizetnie annak, aki nstény oroszlánt l le, beleértve olykor a börtönbüntetést is. Megnyugodott, és átadta magát a pillanat gyönyörének, a vadállat kábító szépségének. Az oroszlán még egyszer körülnézett s aztán megnyugodva, hogy biztonságban van, kinyitotta a száját és csendes hívogató hangot hallatott. Hirtelen elbukkantak a kölykei, s botladozva, bukfencezve kitódultak a tisztásra. Hárman voltak, bolyhosak, mint a gyermekjátékok, foltosak, mint a kismacskák. Felbuktak anyjuk mancsaiban, melyek túl nagyok voltak kis testükhöz képest, s néhány pillanatnyi tépeldés után, mialatt anyjuk nem mutatott semmiféle megfékezési szándékot, hatalmas, lármás civakodásba kezdtek, nagy álbirkózásba, egymásba kapaszkodva, egymáson átesve, bszült bébimorgással. A nstény oroszlán ügyet sem vetett rájuk, felállt a hátsó lábaira, s nekilátott a leng tetemnek. Befúrta a fejét az állat nyitott belsejébe, amelybl kiemelték a belsrészeket, s marcangolni kezdett. Az emli kiemelkedtek s körülöttük az utódok nyálától állandóan nedves volt a szr. Még nem választotta el a kölykeit és nem fejezte be a szoptatást, a kölykök pedig nem vették figyelembe, hogy az anyjuk eszik s ezért tovább játszottak. Egy második nstény lépett a tisztásra, két növfélben lév kölyökkel. Ez a nstény sokkal sötétebb volt, majdnem kékes a hátgerince mentén, s szrméjén korábbi behegedt sérülések cikcakkjai, és a hosszú vadászélet örökségei látszottak, a paták, szarvak és állati mancsok nyomai. Fél füle letépve, s a bordái megmutatkoztak sebesült irháján. Öreg volt. A két növendék kölyök valószínleg utolsó utódait jelentette. Jövre, amikor a kölykei elhagyják, s már túl gyenge lesz ahhoz, hogy az oroszlánfalkával tartson, a hiénák elejtik, de most még építhetett tapasztalataira és a ravaszságára. Engedte, hogy a fiatal nstény elsnek fogyasszon a zsákmányból, mivel már látott olyan esetet, amikor két társát ilyen körülmények között megölték, egy fáról lelógó ízes tetem alatt, ezért elvigyázatos volt. Nem kezdett el enni, hanem nyugtalanul sétált a tisztás körül, a farka idegesen mozgott s olykor-olykor megállt és körülnézett, szándékosan betekintett a nyitott irtásba, melynek végén a leshely fvel borított fala látszott. Két idsebb kölyke felnézett a tetemre, tomporukon ülve s éhségtl morogva, a hús iránti kielégítetlen vággyal, amely elérhetetlennek látszott. A merészebb hátrahúzódott, s aztán felugrott a csalétekre. Elüls mancsaival beleakaszkodott, hátsó lábai szabadon lógtak, megpróbált legalább egy falatnyit gyorsan elmarni, de a fiatalabb nstény oroszlán gonoszul rámordult, arcul csapta, és mindaddig acsarkodóit, míg a kicsi le nem esett a hátára, föltápászkodott és eloldalgott. Az öregebb nstény nem kísérelte meg, hogy kölykét megvédje. Ilyen volt az oroszlánfalka törvénye; a felntt vadászok, a falka legértékesebb tagjai esznek elször. A falkát az erejük

tartja életben. Miután jóllaktak, ehetnek a fiatalabbak. Ess, szkös idben, amikor kevés volt a vad, vagy a nyílt terepen, ahol nehéz volt vadászni, a fiatalok éhen halhattak, és az idsebb nstények nem estek addig teherbe, míg a vadállomány nem lett ismét bséges. Ilyen módon biztosítva volt a falka túlélése. Az elzött kölyök visszakúszott a testvéréhez a tetem alá, ahol türelmetlenül várták azokat a cafatokat, amelyeket a nstény oroszlán a bivaly belsejébl kitépett s amelyeket akaratlanul a földre hullajtott. Egyszer a fiatal nstény oroszlán leesett mind a négy lábára, egyértelmen kényelmetlen helyzetbe, s Claudia rémülten látta, egész fejét fehér kukacok borították, amelyek akkor másztak el a húsból, amikor az oroszlán evett. Az oroszlán megrázta a fejét, s a kukacok mint rizsszemek hullottak szerteszét. rjöngve tépte a fején a szrét, hogy megszabaduljon a kövér kukacoktól, amelyek igyekeztek bemászni szrös fülébe. Aztán kinyújtotta a nyakát, dühösen fújtatott, hogy megszabaduljon az orrában lév állatoktól. Az oroszlánkölykök ezt játéknak vagy invitálásnak vették. Ketten a fejére vetették magukat, hogy a füleibe csimpaszkodjanak, míg a harmadik az anyja hasára mászott, bekapta az anyja csöcsét, s úgy függött rajta, mint egy barna pióca. A nstény rájuk sem hederített, ismét felállt a hátsó lábaira és folytatta az evést. A mellén függ kölyöknek sikerült lógva maradnia még néhány pillanatig, de aztán hátsó lábaira esett, vonszoltatta magát, majd kimászott anyja lábai közül, porosán és összeborzolva, elszontyolodottan. Claudia kuncogott, alig bírta visszatartani magát, mindkét kezével megpróbálta befogni a száját. Sean azonnal erélyesen megbökte s bordái közé nyomta a kezét. Csak az öreg nstényoroszlán reagált a lány kuncogására. A falka többi tagja túlságosan elfoglalt volt, de az idsebb oroszlánhölgy meglapult, füleit hátraszorította a koponyájára és ersen figyelt az irtáson a leshely irányába. Amikor a szemét Claudiára szegezte, annak kuncogási ingere nyomban megsznt és visszatartotta még a lélegzetét is. - Nem láthat engem - mondta önmagának meggyzdés nélkül. - Biztosan nem lát engem? Egy hosszú pillanatig azonban érezte, hogy a szemek beléfúródnak. Aztán hirtelen az öreg nstény oroszlán felemelkedett és eltnt a csalétket tartó" fa mögötti sr aljnövényzetben. Ügy mozgott, mint egy kígyó; mint egy ívelten mozgó és sikló barna test. Claudia lassan kiengedte a lélegzetét, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Mialatt a falka többi tagja szilajul hancúrozott, viaskodott és falatozott a csalétek alatt, a nap lehanyatlott a fák teteje alá a rövid afrikai alkonyaiban. - Ha van velük egy hím állat, az most fog elbújni - szólt Sean halkan. Az éjszaka a macskáké, a sötétség vakmervé és kegyetlenné tette ket. Miközben nézték az állatokat, a fény lassan elhalványult, besötétedett. Claudia hallott valamit a mellette lév sövény mögött, valamilyen éllény alattomos mozgását a magas fben, de a bozót tele volt ilyen apró zajokkal és neszekkel, s így még csak arra sem fordította a fejét. Aztán valami határozott, összetéveszthetetlen hangot hallott. Valamilyen nehéz állat lépteit, puha és lopakodó surranását érezte igen közel, s mintha rovarok másznának brén és a nyakán, valami ingerl szúrást érzett. Gyorsan elfordította a fejét. Bal vállát odaszorította a leshely sövényfalának, csak egy keskeny rés volt a néhány centiméter vastag sövényen. A szeme ugyanolyan magasságban volt, mint ez a rés, s ezen át látta a mozgást. Egy pillanatig nem ismerte fel, mit lát, de aztán rájött, hogy az egy kicsiny kiterjedés, puha, vörösesbarna, szrös állati testrész, amely betöltötte a rést, csupán néhány centiméterre volt a távolabbi sövénytl. Amint megrettenve figyelt, a vörösesbarna, szrös test tovasiklott a szeme ell, s most hallott valamit, egy állat lélegzését, szaglászását a sövény mögül. Szabad kezével ösztönösen hátranyúlt, de egy pillanatra sem vette le szemét a nyílásról. Hvös, ers szorítást érzett a kezén. Az érintés, amely egy perce még sértette, most olyan

megnyugvással töltötte el, amilyet azeltt elképzelni sem tudott. Még csak meg sem lepdött, hogy inkább Sean kezét ragadta meg, mintsem hogy apja kezéért nyúlt volna. Szemét a nyílásra szegezte, amely mögött hirtelen egy másik szem jelent meg, egy nagy, kerek szem, amely úgy csillogott, mint egy sárga achát, egy szörny, nem emberi tekintet, rezzenéstelenül, tüzesen fúródott az szemébe, merev pillantás, egy kéznyújtásnyira az arcától. Sikoltani akart, de torka elszorult. Fel akart pattanni, de a lábai mozdíthatatlanná váltak. Telt hólyagját egy nagy darab knek érezte belsejében, s mieltt még kontrollálni tudta volna magát, érezte, hogy néhány forró csepp elszabadult. Ez megfékezte, megszégyenülése nagyobb volt, mint rémülete és ezért megfeszítette combjait s a fenekét, hozzátapadt Sean kezéhez, továbbra is a szörny sárga szembe mélyedve. A nstény oroszlán ismét hangosan szimatolt, és Claudia némán megrezzent, de tartotta magát. Nem fogok sikoltani - mondogatta magában. Az oroszlán ismét szimatolt a sövény mögött, orrlukai megteltek az emberi illattal s robbanásszeren felmordult, morgása szinte megrázta a gyenge sövényt. Claudia visszatartotta sikoltását a torkában. Ekkor a sárga szem eltnt a nyílásból, s hallotta a nagy talpak tompa neszét, amint eltávolodtak a leshelytl s körözni kezdtek. Claudia elfordította a fejét, hogy a hangot kövesse, és egyenesen Sean szemébe nézett. Sean mosolygott. Ez megbotránkoztatta azok után, amit most átélt. Valamiféle az ördög bánja" vigyorgás volt az ajkán, és gúny volt azokban a zöld szemekben. Kinevette t. Rémülete elmúlt, s átadta helyét a haragnak. - Disznó - gondolta. - Arrogáns, ronda disznó. Érezte, hogy a vér kifutott az arcából, s hogy a szeme elsötétedett a gylölettl. Gylölte önmagát, de t még jobban, mert mindennek tanúja volt. Ki akarta tépni a kezét a férfi szorításából, de még most is hallotta kívülrl a nagy macskát, még mindig igen közel körözve, s bár gylölte a férfit, tudta, hogy e nélkül a szorítás nélkül képtelen volna uralkodni magán, így kezét továbbra is otthagyta, de fejét elfordította s követte a lopakodó oroszlán hangjait, mindezt úgy, hogy Sean ne láthassa az arcát. Az oroszlán elhaladt a leshely nyílása eltt. Ezen keresztül homályosan látta az állat arányló testét, látta a fiatal nstény oroszlánokat és kölyköket, amelyek e figyelmeztet morgásra eltntek az aljnövényzetben. A csalétek alatti - gyilkolásra szánt terület elhagyottá vált. Gyorsan sötétedett. Perceken belül teljesen sötét lesz, és a bestia jelenlétének gondolata a sötétben szinte elviselhetetlenné vált. Sean átnyúlt a válla fölött és valami keményet nyomott az ajkához. Egy pillanatig ellenállt, de azután kinyitotta a száját és engedte, hogy a férfi becsúsztasson valamit. Egy darabka rágógumi volt. - Ez megbolondult. - Elképedt. - Rágógumi ilyenkor? De aztán, amikor elkezdte rágni a gumit, érezte, hogy mennyire kiszáradt a szája, mennyire érzéketlen, száraz volt, mieltt rágni kezdte a zöld, gyümölcsíz gumit. A mentás íztl újból megindult a nyálképzdés, s már nem volt rá olyan dühös, mint az elbb, st hálás volt neki. A férfi tudta, hogy a szája a rémülettl volt olyan száraz, bár ezt elkeseredetten tagadta. Az oroszlán morgott a leshely mögött a félsötétben, s Claudia vágyakozva gondolt a Toyotára, amely jó egy mérföldre parkolt mögöttük. Apja szinte a gondolatait visszhangozva - - halkan megkérdezte: - Mikorra rendelte ide a fegyverhordozókat a kocsival? - Amire a vadászathoz szükséges fény eltnik felelte Sean csendesen. - Még tizenöt-húsz perc. Az oroszlán meghallotta a hangjukat és fenyegeten felmordult. - Pimasz nstény - mondta Sean vidáman. - Sárló Sára személyesen. - Csend legyen - sziszegett Claudia a férfi felé. Ránk talál. - Ó, tudja, hogy itt vagyunk - felelte Sean, majd felemelte a hangját. - Takarodj innét, te buta, vén nstény, menj vissza a kölykeidhez.

Claudia kitépte a kezét a férfi szorításából. A fenébe is! Végül megölet bennünket. De a hangos emberi beszéd megriasztotta az állatot és perceken belül csend lett a sövény mögött. Sean felemelte ronda, rövid, duplacsöv fegyverét, amely a sövény fala mellé volt támasztva, s az ölébe fektette. A 0,577-es Nitro Express puska závárzatát kinyitva kiemelte a vastag réz töltényeket a tölténytárból, kicserélve azokat két másik tölténnyel, melyeket a vadászkabátja bal fels zsebe fölötti hurkokból emelt ki. Valamiféle babonás szokás volt ez, valamiféle rituálé, a töltények kicserélése, melyet mindig elvégzett a vadászat eltt. - Figyeljen csak ide, fnök - szólt oda Riccardónak. - Ha megöljük ezt a vén kurvát, valami komoly ok nélkül, akkor a vadászati felügyelség visszavonja az engedélyemet. Elfogadható, jó ok az, ha valakinek a karját már lerágta. Elbb nem lövünk. Hall engem? - Hallom - bólintott Riccardo. - Ne ljön mindaddig, amíg én nem mondom, vagy Istenemre, én lövöm le magát. Egymásra vigyorogtak a szürkületben, és Claudia rájött, hogy ezek ketten jól érzik magukat. Ez a két félkegyelm jól szórakozik. - Mire Job ideér a terepjáróval, teljesen besötétedik, s Job nem tudja megközelíteni a leshelyet. Le kell mennünk egészen a folyómederig. Maga megy elre, fnök, aztán Claudia kettnk között. Maradjanak szorosan együtt, s bármit csinálhatnak, csak ne szaladjanak! Az Isten szerelmére, senkinek eszébe ne jusson szaladni! Ismét hallották maguk körül az oroszlán puha lépteit. Ismét felmordult, morgását azonnal viszonozták a leshely mögött. A fiatal nstény oroszlán is ott volt ismét. - Az egész banda itt van - magyarázta Sean. A hangok és az öreg nstény oroszlán morgása összecsdítette az egész falkát, s a vadászok üldözöttekké váltak. Csapdába estek a leshelyen. Szinte teljesen besötétedett. A lenyugvó nap a parázsló nyugati horizonton csak egy keskeny, vörös visszatükrözdésnek tnt. - Hol van a terepjáró kocsi? - suttogta Claudia. - Jön - válaszolta Sean. Hangja hirtelen megváltozott. - Feküdj - mondta élesen. - Lefeküdni. S bár Claudia semmit sem hallott, kiugrott a vászonszékbl és összekuporodva a földre vetette magát. Az oroszlán ismét kaparni kezdte a leshely sövényfalát, szinte hangtalanul és most üvöltve nekiugrott, amint megpróbálta a könny alkotmányt mells lábaival széttépni. Claudia rémülten vette észre, hogy az oroszlán egyenesen felé tart. - Tartsa a fejét odalenn - kiáltott rá Sean, felemelve a duplacsövt, amint a fal kitárult. Tüzelt, a lövés hangja kábító volt, a cstorkolatból kitör robbanás átrohant a leshelyen és annak belsejét megvilágította, mint a fényképezgép villanófénye. - Leltte a vadállatot. - Annak ellenére, hogy Claudia gylölte ezt a véres sportot, most valamiféle bnös elégtételt és megkönnyebbülést érzett, de ez rövid élet volt. A lövés csak meglepte a macskát, és egy idre elzte. Claudia hallotta, hogy az oroszlán elrohan és fogvicsorgató, dühös morgással eltnik az aljnövényzetben. - Eltévesztette - gyanúsította a férfit zihálva, még orrában érezve az égett puskapor szagát. - Nem akartam megsebezni - mondta Sean, kiürítve fegyverébl a töltényhüvelyeket és újratöltve a mellén lev tölténytartókból. - Csupán figyelmeztet lövésnek szántam a hencegése miatt. - Jön a járm. - Riccardo hangja kiegyensúlyozott volt, közömbös. Claudia füle még mindig csengett a fegyver dörrenésétl, de már képes volt meghallani a Toyota díeselmotorjának távoli hangját. - Job meghallotta a lövést - állt fel Sean. - Korábban jön. Rendben van, készüljünk fel az elvonulásra. Claudia türelmetlenül feltápászkodott, s átnézett a fedetlen leshely alacsony sövényén, figyelve a sötét, vészjósló erdt. Visszaemlékezett arra a földútra, amely az útként szolgáló

folyómederhez vezetett: majdnem egy negyedmérföldet kellett megtenniük az éjszaka sötétjében, amíg a biztonságot jelent terepjárót elérik. Elcsüggedt erre a gondolatra. A fák között, mintegy ötven méterre, az oroszlán ismét felmordult. - Zajos senkiházi! - intette hallgatásra Sean a vadállatot, miközben megfogta Claudia könyökét, hogy az ajtóhoz vezesse. Most meg sem próbálta kivonni magát, ehelyett a férfi karjába kapaszkodott. - Kapaszkodjon bele a fnök övébe! - Óvatosan kikulcsolódva, a n kezét az apja derekához vezette. - Fogja meg! - mondta neki. - És ne felejtse el, bármi történjék is, ne szaladjon. Akkor a macska egy szempillantás alatt magára ugrik. Sean bekapcsolta a zseblámpáját. Nagydarab, fekete Maglite lámpa volt, de még ez az ers fénycsóva is jelentéktelennek és sárgának tnt az óriás erdhöz képest, amikor körözött vele. A fénycsóvában szemek tükrözdtek vissza, csillogtak mint fenyeget csillagok, sok-sok szem a sötét cserjésben, nem lehetett megkülönböztetni a kölyköket a felntt nstény oroszlánoktól. - Menjünk - mondta Sean halkan és Riccardo elindult a keskeny ösvényen, maga után vonva Claudiát. Lassan haladtak, szorosan összekapaszkodva. Riccardo fedezve a csapatot könnyebb fegyverével, Sean utóvédként, nehéz fegyverével és zseblámpájával. Valahányszor a lámpa fénye megvilágította a macskák szemét az éjszakában, úgy tnt, hogy egyre közelebb vannak, mígnem Claudia ki tudta venni az állatok testét is csillogó szemük mögött. Halványak voltak mint a molylepkék a lámpafényben, fürgéknek és nyugtalanoknak tntek, amint a két nstény oroszlán körülöttük cirkált, gyorsan közeledve, lépegetve az aljnövényzetben, elszántan figyelve rájuk, s elfordítva pofájukat, valahányszor az ers fénycsóva a szemükbe világított. Az ösvény lejts volt, egyenetlen, és nagyon hosszúnak tnt. Minden egyes lépés gyötrelmes volt Claudia türelmetlensége folytán, amint apja után botladozott, nem nézve a lába alá, ehelyett inkább azokat a halvány macskákat figyelte, amelyek körülöttük parádéztak. - Itt jön Sarló Sára - figyelmeztetett Sean csendesen, amint az öreg nstény oroszlán bátorságot gyjtött ahhoz, hogy közelebb merészkedjen az éjszakából, morogva, mint egy gzmozdony, szinte megsüketít kéjes hangokkal, melyek a torkából és kilátott szájából törtek el. Farkával, amely olyan volt mint egy víziló korbácsszer farka, jobbra-balra csapkodott. A csoport összetömörülve megállt, és Sean a lámpájával, fegyverével a támadó szándékú állat felé fordult: - Tnj el innét! - kiáltott rá. - Takarodj! - És az oroszlán tovább közeledett, fülei a fejéhez tapadva, hosszú sárga fogai eltntek nyitott pofájából, rózsaszín nyelve kilógott a szájából. - Pftij! Sarló Sára! - üvöltött Sean. - Szétlövöm azt a bolond fejedet. Támadása az utolsó pillanatban elakadt, megállt elre nyújtott merev lábain, csúszva, néhány lépésnyire az összetömörült csoporttól, a lámpa nagy porfelht világított meg körülötte, amint lefékezett. - Tnés! - parancsolt rá Sean szigorúan, s az állat, füleit megmerevítve megfordult és engedelmesen elügetett az erd irányába. - Ez csak egy kis pipi-pipijáték volt - kuncogott Sean elégedetten. - Csak próbálkozott. - Honnan tudta? - kérdezte Claudia, hangja recsegett és harsány volt még a saját füleinek is. - A farkáról látszik. Míg a farkát csóválja, addig csak tréfálkozik. Ha mereven tartja, akkor vigyázni kell! - Itt is van a terepjáró - mondta Riccardo és mindannyian láthatták a Toyota reflektorát a fákon keresztül, amint a száraz folyómederben alattuk bukdácsolt. Hála Istennek - suttogta Claudia.

- Még nincs vége! Nem vagyunk túl rajta - figyelmeztette Sean, amint lefelé haladtak az ösvényen. - Morgó Margó még hátra van, vele még foglalkoznunk kell. Claudiának kiment a fejébl a fiatalabb nstény, elfelejtette, s most félelemmel telve körülnézett, ahogyan apja derékszíjába kapaszkodva botladozott. S most végre ott voltak a folyómeder partján, a gépkocsi reflektorai megvilágításában, a terepjáró vagy harminc méterre állt tlük, járó motorral. Látta a nyomkeresk fejét az els ülésben, a reflektorok ragyogása mögött. Közel, oly közel volt, hogy Claudia nem is tudott ellenállni a kísértésnek, elengedte apja derékszíját, s elkezdett szaladni a kocsi felé teljes sebességgel, vadul rohanva a folyóágy vastag, laza, fehér homokjában. Hallotta Sean kiáltását maga mögött. - Elvesztette az eszét, eszeveszett bolond! Közvetlenül a férfi kiáltása után meghallotta az oroszlán félelmetes üvöltését, amint támadott. Claudia oldalra tekintett futás közben, s látta, hogy az oroszlán ferdén feléje rohan a folyóágyat szegélyez nádas vonalának irányából. Nagy volt és sápadt, a Toyota fényszóróinak a megvilágításában, kígyó gyorsaságú, és üvöltése összeszorította a gyomrát, s lábai lelassultak a vastag, fehér homokban. Claudia látta, hogy a támadó oroszlán farka merev, mint egy puskavessz, s még rémületében is emlékezett arra, amit Sean mondott. - Most nem fog megállni, meg akar ölni engem. Egy létfontosságú pillanatig Sean nem vette észre, hogy a lány szalad. Óvatosan haladt lefelé a folyómederhez vezet meredek lejtn, a lámpa a bal kezében, a kétcsöv fegyver a jobbjában. A fegyvert markolatánál fogta, a cstorkolat a vallanak döntve, hüvelykujja a biztosítékon. Az öreg nstény oroszlánt figyelte, amint a folyómederben lev nádágyásban, a hasán kúszva, feléjük közeledett. De biztos volt abban, hogy az oroszlán csak a színlelt támadás mozdulatain megy végig, mert csak a színlelt támadási célra figyelt. Két oroszlánkölyök volt messze mögötte a fben, s tágra nyitott szemmel nézték a bemutatót, kíváncsi érdekldéssel, de túl félénken és tartózkodóan ahhoz, hogy részt vegyenek benne. Elvesztette szeme ell a fiatalabb oroszlánt, bár tisztában volt vele, hogy jelenti most a nagyobb veszélyt, de a nádas magas volt és tömött. Érezte, hogy Claudia nekiütközik csípjének, de úgy gondolta, hogy megbotlott, s nem fogta fel, hogy akkor ütközött neki, amikor futni kezdett. Tovább kereste a fiatalabb nstényt, megvilágítva a nádast, amikor meghallotta Claudia futásának zaját, a folyó fövényében. Megfordult és látta, amint a száraz folyómederben egyedül fut. - Elvesztette az eszét! - kiáltott rá dühösen. Ez a lány az állandó bosszúság és ellenkezés forrása négy napja, mióta megérkezett. Most aztán vérlázítóan ellenszegült az utasításoknak, s rögtön tudta, mieltt még az oroszlán támadásba indult volna, hogy elveszti. Egy kliens megölése vagy szétmarcangolása a legnagyobb szégyen, ami egy hivatásos vadászt érhet. Ez a karrierje végét jelenti, húszesztends munka és küzdelem végét. - Te eszels! - öntötte ki minden mérgét és keserségét a futó alakra. Nekiiramodott, Riccardo mellett elrohanva, aki a sokktól még mindig megdermedve állt a helyén, az alatta lev ösvényen, s ebben a pillanatban az oroszlán kitört a nádasból, ahol eddig feküdt. A kocsi reflektorának fénye élesen megvilágította a folyó medrét, így Sean eldobta a lámpáját, s mindkét kezével megragadta a puskáját, de nem tudott lni, mert nem volt megfelel szög. A lány közte és az oroszlán között volt. Claudia esetlenül futott a ragadós homokban, fejét elfordította tle, hogy a támadó állatot figyelhesse, kezét a lábának mozgásától eltér ütemben rángatta kétségbeesetten. - Feküdj! - kiáltotta Sean. - Essen hasra! - De a lány nem hagyta abba a futást, ezzel elzárta a lövés lehetségét és az oroszlán tovább száguldott feléje, a homok porzott a mancsától, melybl a görbe, sárga karmok már teljes nagyságukban kiemelkedtek. A nstény minden egyes lépésnél morgott és bgött, s a farkát egyenesen és mereven tartotta.

A reflektorfényben a lány és a nstény macska árnyéka feketén kirajzolódott a fehér homokon, gyorsan közelítettek egymáshoz, Sean látta, hogy az oroszlán nagy ugrásra készüldik, a fegyver irányzékán keresztül tehetetlenül látta, hogy képtelen különválasztani ket, így lehetetlen tüzelnie anélkül, hogy a lányt eltalálja. Az utolsó pillanatban Claudia lábai a gyengeségtl és a félelemtl összecsuklottak és egy kétségbeesett, panaszos sikoltással arcra vetette magát a homokba. Abban a pillanatban Sean az oroszlán bársonyos mellkasára célzott. Sean képes volt arra, hogy két, egyidejleg feldobott pénzdarabot - egymástól harminc lépés távolságra - eltaláljon ezzel a fegyverrel, mieltt a pénzdarabok földet érnének. Ezzel a fegyverrel már számtalan állatot leltt, százával leopárdokat, oroszlánokat, orrszarvukat, bivalyokat, elefántokat és embereket, sok-sok embert a rhodesiai háború idején. Soha nem volt szüksége egy második lövésre. Most, hogy a cél nyitott volt, a legteljesebb biztonsággal küldhette volna a 750-es szemcsés, puha hegy lövedékét - amely becsapódás után, mint egy gomba szétnyílik - az oroszlán mellkasába s az állat farka tövében hagyta volna el annak testét. Ez az állat végét jelentette volna, a szafari végével egyetemben, s valószínleg a vadászengedélyének a visszavonását is. Legjobb esetben hónapokig tartó vizsgálatot és tárgyalást. Egy leltt nstény oroszlán a kormány kegyetlen dühét vonná maga után, s ezt követen természetesen a vadászati felügyelségét is. Az oroszlán már majdnem a fekv lány fölött volt, csupán néhány lépés fehér homok volt közöttük, amikor Sean lejjebb vette az irányzékot. Óriási kockázatot jelentett ez, a lány életének a kockáztatását, de annyira feldühítette, hogy úgy vélte, rászolgált erre a kockázatra. Egyenesen a homokba ltt, a nstény kilátott pofája eltt kétlépésnyire. A becsapódást követen a fehér homokszemcsék szökkútja csapott fel, s a fehér porfelh egy pillanatra elborította az állat testét. Homok töltötte meg az állat száját és a tüdejét, orrlukait eltömte, s a porszemek belecsapódtak az oroszlán tágra nyitott; sárga szemébe, kaparva, vakítva az oroszlánt, amely tájékozódóképességét elvesztve abban a pillanatban abbahagyta a támadást. Sean elrerohant, készen arra, hogy még egy lövést adjon le, de erre rnár nem volt szükség. Az oroszlán visszahkölt, villámgyorsan visszahúzódott, mancsával a homokkal megvakított szeméhez kapkodott, feldlt, majd újra talpra szökkent és visszahúzódott a nádasba, vakon beleütközve a meredek domboldalba, gurult, lecsúszott, s újra feltápászkodott. Vad rohanásának, menekülésének és gyötrd üvöltésének a hangja lassan elenyészett. Sean odarohant Claudiához és fél karjával talpra rángatta. Lábai ertlenek voltak ahhoz, hogy megtartsák, s a férfi félig vitte, félig vonszolta a lányt a Toyotához, és benyalábolta a kocsi els ülésére. Ugyanakkor Riccardo bemászott a hátsó ülésre, Sean pedig fellépett a kocsi felhágójára, szabad kezével pisztolyként fogta a fegyverét, a sötétség felé fordítva, újabb lövésre készen. - Menj! - kiáltotta Jobnak, s akkor a matabele vezet felengedte a kuplungot, s a kocsi megugrott a folyómederben, zökkenésekkel és rázkódásokkal elindult a nehéz talajon. Majd egy percig senki sem szólalt meg, mindaddig, amíg kijutottak a folyómederbl egy simább ösvényre, s akkor Claudia halkan, fojtott hangon megszólalt. - Ha nem pisilhetek azonnal, akkor szétrobbanok. - Bármikor megcélozhatja Sarló Sárát tzoltó készülékként és eltakaríthatná az útból - javasolta Sean hidegen, s a hátsó ülésen Riccardo élvezettel felröhögött. Bár Claudia felismerte az idegfeszültség és a szorongás oldódását apja nevetésében, megsértdött. Ez még inkább megsokszorozta benne a megalázottság érzését, amelytl szenvedett. Egyórás út volt a táborhelyig, s amikor megérkeztek, Moses, Claudia szolgája, a zuhanyozót zubogó forró vízzel töltötte fel. A zuhanyozó egy húszgallonos benzinhordó volt, amelyet egy mopane fa ágaira akasztottak fel, alatta cementpadló, élsövénnyel körülvéve, felül pedig a csillagos ég.

Claudia csak állt a forró vízsugár alatt, teste élénk rózsaszínvé vált, érezte, hogy a megalázottság, és émelygése az adrenalin túladagolásától megsznben van, hogy derlátás és a jókedv érzése váltja fel a rendkívüli veszély túlélése után. Mialatt beszappanozta magát, Seant hallgatta. Vagy ötven méterre lehetett tle, a sátra mögötti alkalmi sportpályáján dolgozott, s állandó lihegése tisztán hallatszott, amint a súlyzóival gyakorolt. Gyakorlatait akkor sem hagyta ki, amikor négy napot a táborban töltött, nem tördve azzal, milyen hosszú és fárasztó volt a vadászat. - Rambo - mosolygott megvet fintorral a férfi önteltségén, s mint nemegyszer az elmúlt napokban, azon kapta magát, hogy aprólékosan vizsgálja izmos karjait, vagy versenyagárként horpadt hasfalát, vagy fenekét, amely khaki nadrágjában kerek és kemény volt, mint egy pár strucctojás. Moses a lány eltt vitte a lámpást, amint a tusolóból visszakísérte a sátrába, selyem öltözködköpenyt viselt, feje köré turbánszeren egy törülközt tekert. A szolga kikészítette a tábori öltözetét, amely khaki hosszúnadrágból, Gucci T-shirtbl és struccbrból készült moszkitó lábbelibl állt, pontosan azokból a darabokból, amelyeket maga választhatott volna ki magának. Moses naponta kimosta a szennyes ruháit s mindent teljesen ropogósra vasalt. Nadrágja szinte sercegett, amint felvette. Mindez további jó érzessél töltötte el. Megszárította és kifésülte a haját, nem sajnálva rá az idt. Mvészi arcfestést és ajakrúzst használt, s mikor megnézte magát kis tükrében, még jobb kedvre derült. - Ki is a hiú most? - mosolygott magára a tükörben s kiment a tábortzhöz, ahol már ott ült az összes férfi. Örömet okozott neki, hogy a férfiak abbahagyták a beszélgetést, s figyelték, ahogy bevonult. Sean felemelkedett a tábori székébl az üdvözlésére, azzal a bolondos angol tengerésztiszti stílussal, amely mindig zavarba hozta. - Üljön le! - A lány megpróbált ridegnek tnni. Nem kell állandóan fel és le ugrálnia. Sean könnyedén elmosolyodott. - Ne, ne engedd, hogy észrevegye, mennyire sikerült neki fennhordania az orrát - figyelmeztette magát és tartotta a tábori széket a lány számára, amíg az le nem ült, moszkitó csizmája sarkát a tábortz felé tartva. - Hozz a hölgynek egy whiskyt - utasította a tábori pincért. - Tudod, hogy hogyan szereti. A pincér egy ezüsttálcán hozta az italt. Tökéletes volt. Egy loccsantásnyi Chivas whisky egy kristálypohárban, éppen csak annyi, amennyi megszínesíti a Perrier ásványvizet, és jól feltöltve jéggel. A pincér hófehér kanza köntöst viselt, amely jóval a térde alatt végzdött skarlátvörös vállszalaggal jelezve, hogy a fpincér, és fején skarlátvörös fezt. Két helyettese a háttérben állt, szintén skarlát fezben, és laza fehér köntösben. Claudiát kissé zavarta, hogy húsz szolga viselt gondot hármójukra, olyannyira szibaritának, gyarmatinak és kizsákmányolónak tnt az egész. 1987-ben, az Isten szerelmére, s a birodalomnak már régen vége -, de a whisky felséges volt. - Feltételezem, hogy most azt várja, köszönetet mondok azért, mert megmentette az életemet - mondta és hörpintett az italából. - Egyáltalán nem, aranyoskám. - Sean szinte azonnal észlelte, mennyire gylöli a lány az ilyesféle megszólítást. - Egyáltalán nem vártam, hogy elnézést kérjen katasztrofális ostobaságáért. Hogy teljesen szinte legyek, sokkal jobban aggódtam, hogy meg kell ölnöm az oroszlánt. Ez valóban tragédia lett volna. Könnyedén, gyakorlottan vívtak, s Claudia élvezte a küzdelmet. Minden egyes döféstl, amely áthatolt a védelmen, felragyogott az arca, nagyobb örömet okozott neki, mint egy sikeres nap a bíróságon. Elkedvetlenedett, amikor a fpincér síri hangon bejelentette: A séf közli, a vacsora elkészült, tálalható. Mambó. Sean bevezette ket az ebédlsátorba, amely sokágú meisseni porcelán kandeláberekbe elhelyezett gyertyákkal volt megvilágítva. Az eveszközök tömör ezüstbl voltak, Claudia lopva ellenrizte márkájukat, a Waterford

kristály borospoharak csillogtak a madeira csipkedíszítés asztalterítn, egyenruhás pincérek álltak minden egyes vászon szafari szék mögött, tálalásra készen. - Mit kíván ma este, Fnök? - kérdezte Sean. - Egy kis Wolfgang Amadeust - válaszolta Riccardo, és Sean lenyomta a lemezjátszó gombját, mieltt leült volna, és Mozart tizenhetedik zongoraversenyének hangjai áttetsz érzékletességgel csillogtak a gyertyafényben. A zöldborsóleves árpagyönggyel és bivaly vels csonttal készült, félelmetesen ers chiliszósszal fszerezték, melyet Sean Feli Peli Hó Ho-nak nevezett. Claudia örökölte apjának ízlését, ami a chilit és a fokhagymát, valamint a vörösbort illeti, de még sem tudott szembenézni a második fogással, amely bivalypacal volt, fehér mártással. Mindkét férfi zölden szerette a pacalt, ami az eredeti tartalomtól nem tökéletesen tisztított belsség szépített elnevezése volt. - Csak megrágott f - mutatott rá az édesapja, ami enyhe hányingert keltett benne, amíg meg nem ütötte az orrát a séf által csak neki készített fogás illata. Az arányló, ropogós tésztaréteg alatt antilopfilébl és vesébl készült, ízletes pörkölt gzölgött. A séf megrázta fehér szakácsfejfeds fejét, amikor Claudia kiegészítleg tíz gerezd fokhagymát javasolt. - A szakácskönyv nem ír fokhagymát, Donna. - Az én könyvem rengeteg fokhagymát mond, nagyon hangosan mondja: tíz fokhagymagerezdet! Oké, fszakácska? A fszakács kapitulálva, legyzötten vigyorgott. Claudia azonnal megnyerte az egész személyzetet könnyed modorával és szépségével. A bor nehéz, testes dél-afrikai cabernet volt, minden csöppje olyan jó, mint kedvenc Chiantija, s mind a borra, mind az ételre teljes figyelmet fordított. Az elmúlt nap kellemetlenségei, a napfény és a friss leveg meghozták az étvágyát. Apjához hasonlóan annyit ehetett és ihatott, amennyit kívánt, egy csöppnyi felesleges hús vagy háj nem volt a derekán. Csak a beszélgetés volt kiábrándító. Mint minden alkalommal, a férfiak ma is csak fegyverekrl, vadászatról és a vadállatok lelövésérl beszélgettek. A fegyverduma és vadászcsevegés csaknem érthetetlen szózagyvalék volt számára. Apja ilyeneket mondott. - A 0.300-as Weatherby a 180 szemcsés lövedéket másodpercenként 3200 láb (kb. 1000 méteres) sebességgel lövi ki, ez 4000 láb (libra izom energiát) lökert és egy elképeszt hidrosztatikus sokkhatást jelent. - Maguk jenkik a sebesség megszállottjai - felelte Sean. -- Roy Weatherby több töltényt ltt ki az afrikai vadállatokra, mint amennyi spagettit maga evett, Fnök. Adjon nekem szakaszos telítettséget, Nosler konstrukciót és mérsékelt sebességet... Egyetlen normális intelligenciájú személy nem bírja ezt órákon át, gondolta magában a lány, és mégis, a szafari minden éjszakáján úgy bújt ágyba, hogy azok ketten ott maradtak a tábortznél, szivarjaikkal és a konyakjukkal. Amikor az állatokról beszélgettek, az jobban érdekelte, és még a beszélgetésbe is bekapcsolódott, bár nem értett velük egyet. Jobbára bizonyos egyedi állatpéldányokról beszélgettek, legendás hímekrl, amelyekre Sean olyan beceneveket használt, amelyek bosszantották Claudiát, ugyanúgy, mint ahogy irritálta, amikor a papát Capónak" Fnöknek nevezte, mintha valami maffiafnök lenne. Az egyik ilyen állatot csak úgy hívta Nagy Frigyes", vagy szimplán Fred, azaz Frici. Ez az az oroszlán volt, amelyre most vadásztak, ennek akasztották ki csalétekként a bivaly tetemét. - Kétszer is láttam t ebben a szezonban, egyik kliensem még rá is ltt. Tudja, úgy reszketett az idegességtl, elhibázta egy futballpályányival. - Beszéljen róla - hajolt elre Riccardo kíváncsi érdekldéssel. - Papa, már a múlt éjjel is errl beszélt neked emlékeztette Claudia kedvesen. - És tegnapeltt éjszaka, és az azt megelz éjszaka... - A kislányokat csak látni szeretnénk, nem hallani - kuncogott Riccardo. - Semmire sem tudtalak megtanítani? Beszéljen csak tovább, meséljen csak újból valamit Fricirl.

- Több mint 3 méter hosszú és ez nemcsak hosszúság. Akkora feje van, mint egy vízilónak és a sörénye olyan, mint egy fekete szénakazal. Mikor megy, úgy hullámzik járás közben és úgy mozog mint a szél a msasa fák között - mondta Sean rapszodikusan. - Ravasz? Alattomos? Frici mindent tud, úgy tudom, legalább háromszor megltték. Egyszer egy spanyol megsebesítette Ian Piercy vadászterületén, három szezonnal ezeltt, de meggyógyult. - Hogyan kapjuk el? - faggatta Riccardo. - Micsoda két visszataszító alak - vágott közbe Claudia, mieltt Sean válaszolhatott volna. Azok után, hogy ezeket a csodálatos teremtéseket, azokat a gyönyör kölyköket láttam. Hogyan is képesek arra készülni, hogy megöljék ezeket az állatokat? - Egyetlen kölyköt sem láttam ma megölni - jegyezte meg Riccardo, s jóváhagyólag bólintott, amikor a pincér másodszor is megkínálta a pacalból. - Gyakorlatilag elég nagy bajba kerültünk és még az életünk is veszélyben forgott. - Negyvenöt napot áldoz fel az életébl, csak abból a célból, hogy oroszlánokat és elefántokat gyilkoljon - vágott vissza Claudia. - Szóval csak ne erényeskedjék velem és ne gondolja, hogy jogos a felháborodása velem szemben, Riccardo Monterro. Engem mindig érdekldéssel töltött el a maga átlagos, félénken visszakozó, liberális gondolkodásának zavaros folyamata - avatkozott bele Sean, és Claudia vidám harcrakészséggel fordult feléje: Az én gondolkodásomban nincs semmiféle zavar, önök vannak itt azért, hogy állatokat gyilkoljanak. - Ugyanúgy, ahogyan egy farmer leöli az állatait - értett egyet Sean. - Hogy biztosítsa a csorda egészséges tenyésztését, s a fennmaradásukhoz szükséges területet. - Maga nem farmer. De igen, az vagyok - mondott ellen Sean. - Az egyedüli különbség, hogy én a szabadban ölöm le ket, nem a vágóhídon, de mint minden farmernek, nekem is az a legfbb gondom, hogy biztosítsam a törzsállomány fennmaradását. - De ezek nem háziállatok - vitatkozott Claudia -, hanem gyönyör vadállatok. - Gyönyör? Vad? Hogy jön ez ide? Mint mindennek ebben a modern világban, Afrika vadállatainak is meg kell fizetniük a fennmaradásért. A Fnök például tízezer dollárokat fizet azért, hogy egy oroszlánt és egy elefántot elejtsen. ezekért az állatokért sokszorosát fizeti a kecskék vagy szarvasmarhák pénzbeli értékének, így az újonnan függetlenné vált Zimbabwe kormánya millió hektárnyi koncessziós területeket tart fenn, ahol ezek a vadállatok fennmaradhatnak. Én egy ilyen koncessziós területet bérlek, s ezért a világon nekem fzdik a legnagyobb érdekem ahhoz, hogy megvédjem az orvvadászoktól és a legeltetktl, s biztosítsam, hogy sok vadállatom legyen, amit felajánlhatok a vadászaimnak. Nem, aranyoskám, a törvényes szafari vadászat a leghatékonyabb formája ma Afrikában a konzervációnak, a vadállatok fennmaradása biztosításának. - Tehát maga megmenti az állatokat azzal, hogy nagyerej fegyverekkel lelövi ket? - kérdezte Claudia gúnyosan. - Nagyerej fegyverekkel? - nevetett halkan Sean. - Ismét egy érzelmes liberális papagájszólam. Talán elnyben részesítené azt, ha kevésbé hatásos fegyvert használnánk? Nem lenne ez olyan, mint ha a mészárostól azt követelnénk, hogy használjon tompa, életlen késeket a torok elmetszéséhez? Maga egy intelligens n, használja az eszét és ne a szívével gondolkodjék. Az egyes állat nem fontos, nincs jelentsége. Az élettartama néhány rövid évre korlátozott. Ennek az oroszlánnak, amelyre most vadászunk, legjobb esetben két éve van. Az árán kívül a fajtának, mint egésznek a folyamatos fenntartása a fontos. Nem az egyed, hanem az egész faj. A mi oroszlánunk egy öreg hím, már a végén jár hasznos életének, ami alatt védelmet tudott nyújtani nstényeinek és utódainak, s már hozzájárult saját fajának fenntartásához. Egy-két éven belül természetes módon is elpusztulna. Sokkal jobb, ha a halála tízezer dollárt jövedelmez készpénzben, mely összeget arra lehet fordítani, hogy biztonságos

helyet biztosítsunk a kölykei számára, hogy biztosítsuk ezt a vadont, s körülkerítve megakadályozzuk a fekete embertömeget, és sovány kecskecsordáit, hogy ide behatoljanak. - Istenem, magát hallgatva... - szomorúan ingatta a fejét Claudia. - Fekete embertömeg", ezek egy bigott fajgylöl szavai. Ez az földjük, miért nem élhetnek szabadon, úgy, ahogyan k akarnak? - Ez a gyapjashajú liberalizmus logikája - nevetett Sean. - Döntse már el, kinek az oldalán van, a gyönyör vadállatok vagy a gyönyör vad feketék oldalán. Nem lehet egyszerre mindkét oldalon; mikor mindkett az élettérért küzd, a vadállatok mindig a vesztes oldalon vannak, ha csak a vadászok nem fizetik ki értük a számlákat. Nem könny vitapartner, állapította meg a lány, s megkönnyebbült, amikor az apja beleavatkozott, s lehetvé tette, hogy összeszedje a gondolatait. - Nem kétséges, hogy az én drága lányom melyik oldalon áll. Egyébként, Sean, maga az inuit népnek si birtokukba való visszahelyezéséért dolgozó bizottság egyik vezetjével beszél. Claudia kedvesen rámosolygott: - Nem inuit papa. Az emberek még azt gondolnák, hogy lágyszív lettél. Még csak nem is eszkimók. A te szokásos megnevezésed gooks"? Tehát bennszülöttek, nemde? Riccardo hátrasimította a sr ezüsthullámokat halántékából. - Elmondjam-e, hogy a kislányom és a bizottsága hogyan akarják bebizonyítani, hogy Alaszka az inuitoké? - kérdezte. - Úgyis el fogja mondani - hajolt elre Claudia, megsimogatva apja kezét. - Ez az egyik kedvenc társalgási témája, nagyon mulatságos, tetszeni fog magának. Riccardo folytatta, mintha mi sem történt volna, mintha lánya semmit sem szólt volna. - Végigmennek Anchorage-ban a Negyedik utcán, ahol az összes bár van, elkapnak néhány olyan eszkimót, aki még állva tud maradni. Repülgépre rakják ket, leviszik ket a félszigetre, és azt mondják nekik: - Nos, mondják csak, hol élt a maguk népe. Mutassák csak meg, hol volt a törzsük régi vadászterülete? Nézzék csak azt a tavat, arrafelé, nem halászott ott valamikor a maguk népe? - Riccardo megváltoztatta a hangját, nagyszer hangutánzó volt. - Igen, biztosan - mondja az eszkimó a hátsó ülésen, kibandzsítva az ablakon, tekintete még mindig párás a Jack Daniels whiskytl. - Ez az a hely, ahol a nagypapi horgászott. Ismét megváltoztatta a hangját, ezúttal Claudiát utánozva. - És mi van azokkal a hegyekkel ott ni, amelyeket mi, mi, gonosz fehéremberek, akik elloptuk maguktól, s most Brooks Rangenek nevezünk? Vadászott ott valamikor a nagypapi? - Ismét eszkimó hangsúlyra váltott. - Persze hogy vadászott, ember. Egy csomó medvét ltt ott. Emlékszem, a nagymamám mesélt errl nekem. - Folytasd, papa. Ragyogó hallgatóságod van ma. Mr. Courtney rettenetesen élvezi a humorodat - bátorította Claudia. - Tudja - mondta Riccardo -, Claudiával soha nem fordult el, hogy egy eszkimó visszautasította volna azt a tavat, vagy hegységet, amit felajánlott neki. Ez már valami, nemde? Az én kislányom tökéletes találatot ért el, telitalálatot, soha egyetlen visszautasítás. - Maga nagyon szerencsés, Fnök - mondta neki Sean. - Legalább itt hagytak magának valamit. Claudia arra ébredt, hogy a sátorlapon kívül edényekkel csörömpölnek és Moses udvarias köhintése hallatszik. Azeltt soha senki nem hozott neki teát az ágyba. Ez olyan luxus volt, amitl csodálatosan dekadensnek érezte magát. Odakint még szurokfekete volt a sötétség és a *

sátorban jéghideg. Hallotta a jég ropogását a sátor vásznán, amikor Moses kitárta a sátor nyílását. Soha nem számított ilyen hidegre Afrikában. Felült a tábori ágyon, vállán egy vattapaplan, markában szorongatta a teásbögrét és Mosest nézte, aki a sátorban tett-vett. A mosdótálba egy vödör forró vizet öntött és egy tiszta fehér törülközt tett mellé. A fogmosópoharát felforralt ivóvízzel töltötte tele, s fogkrémet nyomott a fogkeféjére. Aztán egy serpenyben szénparazsat hozott és a sátor közepére rakta. - Nagyon hideg van ma, Donna. - És túlságosan korán is van - értett vele egyet Claudia. - Hallotta az oroszlánüvöltést az elmúlt éjszaka, Donna? - Semmit sem hallottam. - Ásított. - Ha egy rezesbandával játszatták volna az America, the Beautiful"-t (Amerika, a csodaszép") az ágyam mellett, azzal sem tudtak volna felébreszteni. Moses kiterítette a ruháit a tartalékágyra. Elkezdte kefélni a csizmáját, amíg az fényes nem lett. - Ha szüksége van valamire, Donna, csak hívjon mondotta, amint kihátrált és leeresztette a sátornyílás fedlapját. Kiugrott a meleg ágyból és reszketve a serpeny fölé állt. Fel sem vette a nadrágocskáját, míg a parázs fölött meg nem melegítette. A csillagok még ragyogtak, amikor elhagyta a sátrat. Egy pillanatra megállt, felnézett, gyönyörködve a déli égbolt kincsesládikájának ragyogó ékköveire. Megtalálta a Dél keresztjét, a siker érzésével ment a tábortzhöz, ahol a férfiak már ott tanyáztak, s kezeit hálásan a lángok fölé tartotta. - Semmit sem változtál kiskorod óta. - Apja rámosolygott. - Emlékszel, hogy kellett minden reggel harcolnom veled, hogy kiszedjelek az ágyból, hogy iskolába menj? - A pincér a lány második pohár teáját hozta. Sean fütyült, s a lány hallotta, amint Job indítja a Toyotát, s körbevezeti a raktár bejárati kapujáig, s elkezdi felrakni a nehezebb öltözékeket, a jersey pulóvereket, anorákokat, sapkákat és gyapjúsálakat. Amikor kicsdültek a vadászkocsihoz, a puskákat már a fegyverállványban találták, s Job és Shadrach, a két matabele a kocsi hátsó részében állt, közöttük az alacsony ndorobo nyomkeres. A nyomkeres egy Claudia hónaljáig ér gyermektermet kis figura volt, megnyer vigyorral ráncos arcán, és ders, pajkos szemekkel. Claudia eleve hajlamos volt, hogy kedvelje a tábor valamennyi fekete alkalmazottját, de Matatu máris a kedvence lett. Hófehérke egyik törpéjére emlékeztette. A három fekete a hideg ellen kiselejtezett katonaköpenyekbe és kötött gyapjú balaclava sapkákba burkolózott, s ezekkel nemcsak a fejüket borították be, hanem a nyakukat és torkukat is védték a hideg ellen, s Claudia üdvözlését a sötétben széles, fehér fogú vigyorral fogadták. Valamennyien a lány szépségének bvöletébe estek. Sean ült a kormányhoz, Claudia ugyancsak elöl ült, közte és apja között. Lekuporodott a szélvéd mögött, és odabújt apjához, megmelegedni. Az alatt a rövid id alatt, amióta részt vett a szafarin, megkedvelte a napi kalandok e kezdetét. Lassan haladtak a kanyargós, göröngyös csapáson, és amint az éjszaka visszahúzódott elttük, s a hajnal közeledett, Sean kikapcsolta a reflektorokat. Claudia az erdt figyelte és a füves vágatokat, amelyek átszelték az erdt, s amelyeket Sean vleis"-nek nevezett, megpróbálta elsnek felfedezni a ravasz és kedves állatokat, de mindig Sean vagy az apja volt az, aki elsnek felmordult: Kudu - balra", vagy ez egy nádi antilop", vagy Matatu hajolt elre, megérintve vállát, valami ritka látványt jelezve piciny kezének rózsaszín tenyerével. A poros csapást azoknak az állatoknak a nyomai borították, amelyek az éjszaka folyamán áthaladtak az irtáson. Egyszer csak egy elefántnak a hajnalban még gzölg nyomait találták az úton; térdmagasságú ürülék volt, s valamennyien kikászálódtak a Toyotából, hogy közelebbrl megvizsgálhassák. Kezdetben zavarba hozta ez a mohó érdekldés az állati ürülék iránt, de most már megszokta.

- Vén Koldus - mondta Sean -, szegény ördögnek már csak a hátsó fogai vannak meg. - Honnan veszi? - kérdezte a lány. - Nem tudja megrágni az ételt - felelte. - Nézze csak az ágacskákat, leveleket az ürülékben, majdnem egészben maradtak. Matatu lehajolt a nyomhoz, megvizsgálta a nagy lábnyomokat, amelyek akkorák voltak, mint egy szemetesedény fedele. - Nézze csak, milyen puhák a talpai - hívta fel a figyelmét Sean -, mint a lekoptatott autógumi. Öregek és nagyok. - az? - kérdezte Riccardo türelmetlenül, s az ülése mögötti fegyverállványon lev 0,415- ös Rigby puskára pillantott. - Matatu majd megmondja - vonta meg vállát Sean, s a kis ndorobo beleköpött a homokba, s komoran megrázta a fejét, amint felállt. Aztán sipító fejhangon, szuahéli nyelven szólt Seannak. - Ez nem az, akit mi akarunk. Matatu ismeri ezt a bikát fordította le Sean. - Mi tavaly már láttuk ezt az állatot a folyóhoz közel. Az egyik agyara törött, a szájánál, s a másik is csonkká kopott. Valaha gyönyör pár agyara lehetett, de most már a hegy túloldalán van. - Úgy gondolja, hogy Matatu képes felismerni a jellegzetes elefántot a lábnyomokról? - kérdezte Claudia kétkedve. - Matatu képes felismerni egy ötszáz állatból álló bivalycsorda egyedeit és két év múlva is emlékezni fog rá, ha a nyomára néz. - Sean túlzott egy kissé a nnek. - Matatu nem nyomolvasó, hanem igazi mágus. Tovább hajtottak, kis csodákkal találkozva útközben, egy kudu bikával, amely szürke volt, mint egy szellem, krétaszín csíkokkal tarkítva, sörénnyel és púpos háttal, hosszú, dugóhúzó jelleg szarva csillogott a homályban, amint elsuhant az erdben; egy cibetmacska mászott ki éjszakai búvóhelyérl; foltos és aranyszín, mint egy miniatr leopárd, meglepett tekintettel vizsgálva ket a magas barna fvel bentt terület peremérl. Egy kengurupatkány ugrott fel a Toyota eltt. Gyöngytyúkcsapat csipogott, kifejlett sárga sisakkal a fejükön rohantak át az út melletti füvön, s Claudiának többé már nem kellett megkérdeznie: - Mi ez a madár? - vagy - Milyen állat ez? - kezdte felismerni az állatokat és ez élvezettel töltötte el. Napfelkelte eltt Sean leparkolta a Toyotát a sziklás hegység tövében, amely hirtelen kiemelkedett a vadonból, kissé merev tagokkal szálltak ki a terepjáróból, levetették nehéz felsruházatukat. Felkapaszkodtak a domb oldalán, százméternyi meredek, egyenetlen ösvényen, megállás nélkül, s Claudia megpróbálta titkolni lihegését, amikor felértek a tetre. Sean tökéletesen kiszámította a feljutás idpontját, s amint felérkeztek, a nap felbukkant a távoli erd felett, s mindent drámai színekkel és ragyogással világított meg. Kitekintettek a vadon panorámájára és az irtásra, amelyen aranyszín f parázslott egészen a távolabbi dombokig, amelyek tündérkastélyokként emelkedtek a hajnali fényekben. A többi hegy nagy, fekete krakásokként tnt el, mint a teremtés után otthagyott ktörmelék. Lehányták pulóvereiket, mivel a hegymászás felmelegítette ket, és már az els napsugarak forró délidt ígértek. Letelepedtek a hegy túlsó szélén és távcsöveikkel az alattuk elterül vadont kezdték vizsgálni. Mögöttük Job elszedte az élelmiszeres dobozt, amelyet felhozott, s tüzet gyújtott. Túl korán lett volna reggelizni a táborból való elindulás eltt, de most, a sonka és a tojás illatára Claudia érezte, amint a nyál összefut a szájában. Amíg a reggelire vártak, Sean elmagyarázta a terepet. - Ez a mozambiki határ, közvetlenül a második domb mögött, csak hét-nyolc mérföldre innét. - Mozambik - mormogta Claudia, a távcsövén keresztül nézve -, a névnek valami romantikus csengése van. - Nem is olyan romantikus. Csak az afrikai szocializmusnak egy újabb gyzelme, a káosznak és rombolásnak gondosan kidolgozott gazdaságpolitikája - morgott Sean. - Nem kívánom a faji megkülönböztetést reggeli eltt - mondta jegesen Claudia.