Kenéz Heka Etelka. Sumér Mitológiai Költeményei

Kenéz Heka Etelka Sumér Mitológiai Költeményei

Kenéz Heka Etelka Sumér Mitológiai Költeményei részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 2

Előszó Óh, mezopotámiai népek Híres, legendás sumérok Ti, kik átéltétek az özönvizet, s a tilmuni édent Az agyagtáblák rólatok beszélnek ékjelekkel, gyöngyből fűzött érzelmekkel Beszélnek a kőbe, agyagba gyúrt romok Süvítve viszi az üzenetet a szélfutta sivatagi homok Nemzetek és nemzedékek Magával vitt benneteket az idő végleg, De én titeket verseimmel, varázs érzelmekkel életre keltelek, s bennem éltek Valahol a galakszison majd megérzitek vagy a közvetítő Isteneitek újra közvetítenek, hogy a Földön ég belőletek egy kis parányi fény, mely kigyúlt irántatok bennem Az Eklur s Utu a Nap vagy ég lovagja a lelkemben a gondolatot táplálja megörökítsen arany Irinával arany ékírásból, róvásból a betű aranyos ős ivadékából. 3

Tilmun országa Én vagyok az éden őse Égből Enlil teremtett a Földön lakó Isteneknek Enlil elrendelte, hogy a hajók legyenek ezüsttel, arannyal égig rakva, s vigyék a földi Istenek Nippurba. A nagy fejedelem országába, s a kis Istenek viszik a szót Enlil a nagy égi erő lába elé Arany, ezüst hátán úszott Az ég s a Föld tereit a fénybe te állítod Ezidu s Tilman földjét te ragyogod A felső fénykorongot a te kezed igazítja Te, Enki ég Föld ura Tiéd az uralkodó pálca varázsa. Madár Az arany madár kiterjesztett farka ráfordult a lemenő Napra fuvola hangon énekel az alkonyatba Így a lemenő Napot búcsúztatja. 4

Bőség felhője A bőség felhője ha az égből leszáll esőt hullat majd reánk, s ha a zöldellő mezők felé száll majd tőle nő a gabona asztag megnő mint a vízár Az ember neméhez-már A ház szentélyét szűzi helyén építem s jó névvel nevezem Jó sorsot szabok neki. A szemeit házam árnyéka a kígyó mocsárra vetíti A méz nád búvóhelyet ad s a bajszos harcsáim felé úsznak A ponty, a törpe a vízen hozzám evez A madarak a fészken nékem énekelnek A szentély urai hallgatnak előttem Hódolva tanácsot kérnek tőlem Édes dalt zeng felém a folyam s a dal varázsa elszáll a tenger közepéig Én, a teremtő atya, s a sors szabó ura Én, gaz ég s Föld uralkodója ámulok a csodálatokban. 5

Kikötő vezére Bizony az én szívem tiszta A zöld cédrus reám hajol simulva, s bennem fénylő az Ekur atya! A Föld kikötője Abzu partja A Vadkecskéje a vezére a hajónak a parancsot adja az árbocot felékesíti Eziduban benső erő a korongot a kezébe veszi A kapitány Vadkecske Enlik fia A kormányrudat Isten háza felé fordítja. Istennő dícsérete Vidám nézem, boldog a szívem Lelkemben bódító érzés tölt el Szemem előtt lebben a királynői lepel Inin kedve megjött vala Inin ég úrnője imád Babilónia. 6

Enki Nipurba megy Enki a földi Istenek igaz nemző atyja, hogy Kipur sorsát megszabja Sumér királyi nemes föld, hegy ég s termőföld országa rettentő ragyogásba öltözött Isten hangja Enkit, fiát hívja Napkelettől Napnyugatig az ország törvényt te szabod erős bensőd míve az orszg föl magaslik Tudományod háza a földi Istenek palotája kiket ékességgel koszorúzza s az Ekurnak ő a földi koronája. 7

Enmerkar uruk királya A király az égi Annal együtt ül a palotában a nagy hegy Enlil atya a te országodnak cédrus gerenda a zára, mert jó szavával elreteszelt az atya Az anunák a nagy Istenek a hegy tetőzetén, ahol áll egy fa ott lakomáznak alatta. Ó, sumér országa palotád az égre nyújtja a kezét, mert égig ér a tetőzeted s villog a napban ékezeted Óh örök város, te tökéletes Kamráid bőséges Idegen országok felé térdeit széttárja szélesre, mely szép és jó, mint a hegysége cédrus erdő elnyúló, s az árnyéka remeke uruk szentélye nyakad szegd fel az ég felé. Utu a vitéz nap Isten első szülött fia én vagyok A nagy fénye a Földnek én vagyok Minden ország atyja én vagyok A bőség tökéletes tevője én vagyok Az ég tereit fensőbb erejű korongom fényesíti Én a nagy erő eget Földet bevilágítom, megvarázslom. 8

Ének Niszaba úrnőhöz Óh, fenséges nagyasszony Surupak város védnöknő A lerombolt várost újjáépíted A lezuhant eget helyre teszed Viszaba úrnő, ahol állsz, erőt adsz a létnek A fák, erdők gyökeret eresztenek Nélküled palota ne épül Király aranyszékében nem ül Karám ajtaját a te gondolatod nyitja Nélküled a pásztor szívét fuvola hangja nem vidítja Nélküled a pásztorok cserényt nem készítenek Bojtárok tejszínt nem gyűjtenek Nélküled az Istenek asztalára ételt nem raknak Viszaba, te a városalapító üsd meg a dobot, s örömünkre a mocsári nádasban a madár vígan felröppen, nála senki nem énekel szebben Az anyaméhben Enliltől kivívod a jó magot. A várost te gyarapítod, s az anyák néked szülik a szeretett magzatot Te gondoskodsz, hogy az emberek legyenek boldogok Az országok istenei fejadagját te adod Minden munkát te végzel ésszel Városnak, hegynek, mezőnek te mondod a számokat a könyvelésnek Fújd meg a sípot szívünk örömére A férj asszonyát vonja az ölébe, Mert Viszaba úrnő tetteidért Boldog az ég és a Föld méhe! 9

A sör éneke Óh, Ninkaszi úrnőnk a folyóvíz szült téged A Ninburság benned örömben ébredt A várost a tetted édes lére alapozza A kovászt te kavarod naponta Szagos fűvel fűszerezve te melegíted a kovászt öblös üstbe Ninkaszi ura, a hántolt árpát te rakod körbe, a malátát te teríted gyékényre, hogy átjárja a levegő hűvöse Te kevered a cefre üstjét datolyamézet, mustot bőven csorgatsz közé kádban érleled a sörlét Te adod a mennyei ízét és a kád csapján át fenséges lé zubog Leszűröd úrnő a sört Indigina s Buranuna tenger árja habzik így, mely a várost körbekötve, ölelve járja. 10

Mulatás Hej hasas korsó Hej öblös pohár Az ember a házban fordul Öblös pohárból a sör csordul Az ember máját vidámítja nádkorsóból náddal szívva A sors téglára belőled loccsantanak A Földre bőséget, békét kapjanak A korsóban édes sör áll Kocsmáros hozd hozzám Iszom a sört, szívem mámorban fürdik A sör áradó tavát kiiszom mind. Az Úr Óh, mennyei hatalom Ott vagy te a Földön Ott vagy te az égben Erőd miatt tőled félnek Reád támadni a kígyók nem mernek Te igaz dali, ki megveti a dögvészt Nevedre támadó meghódol, te vitéz Te személyedben felmagaslasz Királyságod a rettenetet lenyomja! Hosszú karod a lázadókat halomra hányja, távolra elhat! Neved dalok hirdessék Az úr leánya, Bavu a városát szerető királyasszony rég fényben őt ünnepelék. 11

Lagasi ének Nergala királyhoz Óh, Úr! Rettenetben öltözött az ég s Föld Az ország majd felragyog, hisz téged királyságra nemzett atyád! A fekete fejüket a félelem nyomja Az Anumák és kis Istenek Fényed félve porba kuporodva A vitéz atyád nemzésed napján osztotta szét, hegy, rét a nép összességét A sors szabást kezedbe adta Királyunk néked ajándékozta Óh, vitéz Enlil fia Vitéz oroszlánként bömböls írva Lagas népe aranyat, lazúrt, topázt had helyezzen oltárodon, hogy e kincs a felénk tárt karodon Te vagy az ország Enlilje, mint Allahnak, vetélytársad nincsen. 12

Inin, uruk istennője az alvilágba leszáll Inin a városok istennője az alvilágba leszállt A hét erőt magára öltve várt Az erőt összegyűjtve kezébe vette, lábára tette A mezők koronáját, a kalászt fejére illesztette homlokán a hajfürtöket elrendezte a lazúrkő mérőpálcát kezébe vette lazúrkő láncot tett a nyakába villogó drágakövet homlokára arany karkötőt karjára embercsábító ékkövet tűzött mellére uralkodói köntösét öltötte testére emberbűvölő szemfestéket szemére Óh én, Inin az alvilágba szállok most félve Szilárd szavú futárom téged kérve sírásoddal töltsd meg az eget érettem Keresd fel Istennek házait s könyörögj drága ékes kövüket ne engedjék elveszi, városában ordítsd:. az aranyukat ne engedjék odaveszi Isten atyám ne engedj az alvilág porában elveszni! Inin az alvilág felé halad követem, elmondom szavamra ne legyél hanyag Inin az arany palotához érkezett Az alvilág felett ragyognak a hegyek A hegy kapujába ártó csomót köt A kaput kinyitják azőrök A fő őr kérdi: Ki vagy? Nem mutatom az arcom Napkeletre tartok Nem jó fele visz Inin a lábad! 13

Miért mész a vissza nem térők Országába, mért visz szíved oda? A rajta járó nem tér csak a vég útra! Fénylő Inin mondja: A nővérem férje Gulana Nagy úr Uzukba, táncolt s meghala A torját ülni jöttem az alvilágba Hallgass reám Inin! Itt az alvilág törvénye érvényesül, figyel téged minden fül Leveted tested ékességét A halál reád vetette szemét Rontás a szava, a beteg holttá válik Csak az ég ura az, ki ha erősebb tőlünk felvisz az égig! Istennő dícsérete Vidám nézem, boldog a szívem Lelkemben bódító érzés tölt el Szemem előtt lebben a királynői lepel Inin kedve megjött vala Inin ég úrnője imád Babilónia. 14

Pásztor isteni király szerelme Battibirában a Pásztori dombon Gyere fel hozzám Inin, mondom A pásztorság földjére kérlek úrnőm lépj be! Dununzi aklábana pásztorok nyájában Teljen kedved óhajában Inin feléje fordította vágyát S Dumuzi a fénylő szemű, tüzelő ajkúnak becsukta a karám ajtaját Vágyódó sóhajai ledönti az ifjú férfit datolya mézű ölelésre vágyik Inin fején, testén szűzi háló Könyörög anyjához, hogy kimegy a karámhoz, ahol Dununzi szerelme várakoz Ini a útra elindul A futártól megtudja, hogy Bilulu a viharfelhő és Gőzgiré a villámvető a pásztort megtámadták és szerelme így lelte halálát Nyája szétszóródott Királyom nyáját a bánat megöli, mert idegen nép őket tereli. 15

Pásztor Király sirató Óh, pásztor királyom téged siratlak Elhagyatottak a nemzet aklak Nyughelyedre madár száll Tarka madár sírjánál sír, önmagával beszélget, tollai sokkal feketébb lett Óh, én az ég szülötte, a teremtmények koronája ki táncol, sikít, kurjantgat, most sírásra ál a szája Kezemben a lant Könyörgésem a király elé viszem Fújja a szél sírva Ő is velem a királyom siratja. Sulgi önmagasztalása Anyám méhe sorsot szabott Születésem óta erős férfi vagyok Királynak születtem vad tekintetű oroszlán hétfejű kígyósárkány Minden ország istene vagyok A fénylő égi Anu választottja vagyok Sulgi Ninlil kedvese vagyok, Akit Enki bölccsé tett, én vagyok! 16

Gilgames zengő öndícsérete Én a fensőbb erejű alkotó erőm miatt lábamra álltam Az ország útjait bejártam Erdőket építettem Kerteket ültettem Ha valaki délről jön Hűvös pihenőhelyről gondoskodom Ha a karavánutat járja éjjel is haladhasson a jó úton jószága, vagy az erdő legyen várakozásra, hogy nevem örökre fennmaradjon, ajkakról el ne múljon Országokban hírem keljen Dolgaim gyors lábbal teszem Nipurból az tégla várába siettem Az úton nem egy kissé féltem de hajtott a szívem, mint oroszlán erőm felmutattam Derekam lenge, rövid ruha takarta, Mint galamb, úgy repültem a magasban karom összezártam, mint Anzu sas, ha hegyre emeli szúrós szemét, mert prédát látott, ahogy leste létét. 17

Inin titkos szerelme Midőn az elmúlt éjben felragyogtam Én az úrnő bájtáncom jártam A félhomályban reám talált Kulu Anu Karjaimba simult Az úr vére dúl, ő pirult Karját derekamra fonta a nagy király fiús lám Eressz el kígyóm, bikám vár odahaza édesanyám Nem engedlek haza Nézz fel a holdra, ezüst a fénye Ágyak vetek neked kedvedre Édeset, fénylőt, fejedelmit Édes lesz a Nap, a boldogságunktól virít. Nintu szerelme Gilgames Boldogsággal telve járok én Elmegyek Gilgames kapujához Nékem ciprusolajat anyám hoz Bemegyek a házba Ciprusolajat hintek lába alája Gilgames illatozó lakású, boldogító szavú Ő az én szerelmi uram Fénylő ölemre méltó. Ó ura, édes a sarjad, hogy háljak veled akarjad fénylő ölemben leljél örömre Ó uram légy szívem választottja Légy ölemnek örök részese, szilárd alapja. 18

Gilgames magasztalása Óh, téged mindenki csodál Te vagy a legerősebb, bölcsebb király Fejeden dicsőség tündöklő uralkodás Királyi szék, szilárd kormányzás Kezedben a nép, az országpálca bot és a karika, fejeden a korona, s az ékeskedő koszorú Országod napkelettől napnyugatig elnyúl déltől északig felső tengertől alsó tengerig Síkságon alapított városaid Számuk akár a juhok sereglenek, s mint a folyondár a hegységnek a falvak fölött tündöklő utu a vitéz Nap, mely füvet gerjeszt bő tejű karámnak Oroszlán királyi a székhelye Rettenetében öltözötten térdet hajtanak nékem. 19

Ninlil és Iszimu Királyi Násza, földi istenségek A szerelem háza vágyódva a nászra A király a fénylő ölhöz közeledik Az égi úrnő ölén várja mikor setétedik Ninlil magasztalva dicséri ölét Ölem, édes örömet kínál ott a lét! Olyan ölem, mint a csillagok az égen és a Göncölszekéren Olyan ölem, mint égi bárka, melyet a szivárvány színei tartja Gyönyörűsége, mint az új hold sugara A király a fénylő istennő öléhez közeledik, s közben beesteledik! Nintu és a Pásztor Földi istenek násza Pásztor Ístenem tudd meg tőlem az én ölem ugar a mezőkben ludak rétje hidegbe fázva domború föld bikámat várja Ölem, mint a domb kidomborul Kiszánt majd e szűzi halmon az Úr! Ölem, mint ösztönzött föld Az Úr majd magára ölt Istennőm felszántom neked öledet Szántásom öledben, szívedben szeretet. 20

Sumer és Gilgames A Nyárfa országtól a Cédrus hegyig Add meg nekik Akád és Sumer földjén a feketefejűeknek a pásztorságot A pásztor ő legyen A szántóvető ő legyen Általa viruljon a gabona és a len A legelő általa nőjön Aklokban a jószág is örüljön A mocsárban hal, madár nyüzsögjön A zsenge nád általa nőjön Az árkolt kertben datolyaméz teremjen Ágyásokban saláta legyen Az Indigina Buranna vize friss vizet sodorjon, árpának, gabonának nedvet adjon Így testvérem, királyom a feketefejűeké a járom A palotádban így hosszabb élet várjon, mert országodban garmadában a gabona Elárasztod gabonával a Karavánt Elviszik tőled, ahol nem terem már Fizetnek érte arany árt Én, mint fivéred mondom neked Immerben leled örömed. 21

Dumuzi pásztor ölelése Midőn reám talált szemem gyönyörű szerelme egyben voltunk a boldogságban kedvbe Pásztor a házába vitt engemet s a méz édes ágyára fektetett, Daliás királyom ölelt engem, s a mocsaras ölet kereste bennem Fénylett ölem, fénylett a szánk fénylő csókok találtak reánk. Istenek A romokhoz isteneik visszatérnek Az elmúlt idők a jövővel helyet cserélnek A holtak a sír körül élnek olykor keresi szellemük a létet Üres lett a holtak háza Behatol oda is az élő lárma A méltatlanság mindig befészkel a méltóságba Földön a szelleme itt volt, s körbefonva bennünk áthatja a lelkünk az örökös örökölt szellemünk. 22

Bölény Torku Utuk erős bölénye vagyok Sulgi Inin ágyékára kiválasztott Nauna erős királya vagyok A karaván úton délceg herceg vagyok Szunugan jó futású farkasa vagyok Niszaba nagy tudású írnoka vagyok Óh, magasztos Ekur ezt mind te adod! Testvére éneke Gilgamesről Miként vitézséged, úgy erőd is érzed Szilárd a szavad, mérkőzni kész mindenkit megragad Az igazságot szereted A hazugságot megveted Az élre kiálló király vagy, mint a villám úgy vág az agy Óh, te csaták erőse Városok dúlója, réme Ütközetben ellenségre sújtó Városod fénylő falán erőd parittyakövet kezelő Fegyvert fogtál Kis háza ellen Hét vitézed harcban fogta el A Kis királyának lábad nyakát tiporta A kigyónak kiszáradt a torka Dicsőséged hírét Susán városáig viszem Ez esz hosszan a legnagyobb hírem. 23

Ninegál és Abzu násza Fénylő ölét Ninegál vízzel mossa Várja istenét, Abzut a nászágyra Ó, királyom ágyékod cédrusra mered Egyik oldalán hullámzik a len Másik oldalán hullámzik a gabonaszem Óh, istennőm mellékpompázó buja kert virul Az élet házában duzzad az ajka, s pirul! Fénylő öle mocsara testemhez nyúl Gyönyör lakozik benne Ő a szerelem istennője! Inin és Dumuzi szerelme Óh, mátkám, Dumunzi szeretném, hogy halljam, hogy ölem gyönyörét néked adjam Kínálj engem sárga vajjal Kínálj engem elő maggal. Meglátod, hogy jó lesz neked, együtt igyunk sűrű tejet Fejjél nekem sűrű tejből, szerelemből fénylő köpűt Istennőm a királyi házban kedved teljen nálam fürödjél tejben, ajkamról csepegő datolyamézben Felettünk az ország sugara tündököljön fényben! 24

Királyom Gilgames Hercegem, Enlil isten fia Te fényes észjárású magasra nőttél mint a lombos fa Koronád az égig ér Gyökered a földben él Te vagy ki Urukban a királyságot ragyogón ellátod Lazúrkő szakállat viselő kiben a tiszta erő a vezénylő, mert urunk földje erőt adott Országod gyümölcsétől roskad Én Szuen leánya, ki téged szeret neked szeretett és oltalmat d. Ráolvasás a szerető házban A bájos szűznek utcán jár a lába A bájos szajha Inin isten leánya Inin istennő lánya a korcsmákat járja Dús vaj ő nekem sűrű szerelem Inin lánya fenséges tehenem A szűz ha ül, virágzó almafák kertje Boldogság, gyönyör ha fekszik Cédrusfa árnya, ő árnyékot terít Szív a szerelmét árasztaná A szív a szerelmét szórná Bejön a szobámba lazúrkő ragyogással. 25

Gilgames elsiratása A nagy hegy Enlil atyja Az isteneknek így mondja Ó, Gilgames az örök álmod neked tudatja, hogy a királyságod kaptad sorsul Az örök életet nem kaptad, mondá az Úr! Az életet ne sajnáld, ne féld alant a homályt A végzetnek nincsen lába, olyan ő mint elfogott vad a hálóba Érezd Gilgames Ura sirat téged a szeretet fia A szeretet asszonya siratja őt: kedvese, ágyasa Siratja őt szolgálója Fénylő kincsei a palotában ott fekszenek mellette gyászban Áldozatot mérnek érte, Ajándékot, ételt, italt a túlvilágra Az asztal urai a holtak főpapjai Az Isten asszonyai Gilgames úr is ételt mér le értük, S uruk népének feje a porba hajlik Gilgames úr jó király volt holtig! 26

Gilgames halála Óh, Gilgames Utu a Nap az alvilágban a homályban fényt gyújt néked, ő az Isten fia Az emberiség akármi faja szobrot állít néked a jövő napokban Az erős, látó ifjak néked holdsarló emelvényt állítanak Majd emelvényed előtt vívnak az árnyak ünnepén A tűzgyújtás havában birkóznak, s körben fényt gyújtanak Ó Gilgames, Ninszuna fia Fehér leplű ágyából nem kel fel soha! Sirató Enmerkár hercegért Szívem zokogó nádsíp, mely a réten bolyong Szívem zokog, sírva bolyong Szerelme a holt párját hiába lesi, mint madár a fiókát, őt keresi Távoli földön elhunytért. Nézz az égre föl, s a fénylő cédrusra hull a könny, ahol Enmerkárt a holdanya szülte, s a hold a selymét köréjük szőtte Kettőjüket a holdanya hozta létre. 27

Szép idő száll Agade fölött A fénylő Inin Agade szentélyét fenséges istennő házzá építé Ulmasban trónolt a széke A kicnstárai arannyal telítve A város szilárd alapokon áll, s védve jó ételt, italt iszik az ő népe Szép ruhába öltözött emberek a város nagy udvarán mulatoznak a körök A városba kíváncsi nép özönlött, mert Agade város csillogó ezüstbe, aranyba öltözött A tárházakban lazúrkő tömbök Esténként kívülről fuvola, csörgő dob hallatszik A kikötőben a víz habja játszik Az ország biztonságban, szép időket élnek boldogságban. Fenség Isteni fenségét az ember igaz szívvel szolgálja Isten szavát fénylő szívvel magasztalja Az országban lakozó nép ezt maga előtt mértéknek tartja A hárfa csarnokban Kedvesét ezzel buzdítja. 28

Iddúr Dagan éneke Az esthajnal csillag úrnőjére Alkonyatkor különös csillag ő, ha a harcos úrnő előlép az égből a nép reá emeli szemét Szépítkeznek egyből a nők a szerelmüket vonzzák ők az egész nép térdethajt neki dús ételt hordanak elé sötét sört adnak mellé Úrnőm a mézsört szereti Korsós poharakban töltenek neki Pogácsát gyúrnak neki mézzel, vajjal Lepényt sütnek mézes datolyával Az úrnőmben nyugszik el minden Ő az ég mélyéből kegyesen tekint le Az alkonyat úrnője álomra int. Isten Az Isten a végtelen űrbe anyagot alkotott beléje s körbe, hogy hozta ezt létre? Ez volt a legnagyobb eszme Végtelen időt alkotva életet a Földre hozva testet ki örök boldogságot kér Isten tőled áradozva. 29

Bölcselet Ha az Isten nincs az ember mellett nem út neki ital s kenyér Ajándék az isteni segély! Férfi Férfi vagy, tudásban gazdag a tudás mit sem használhat, ha kimondod az igazságot, ha a hamis ember kicsavarj hamisságnak. Isten Istenem had áljak eléd had nézzek magamból feléd szavam szívből feltörő sóhaja felkavaró gyötrelmek kínja könnyeim, s tudásom had sírjam szeretetre vágyó a szomjam. 30

Ekurhoz Színed előtt ne apadjon szülő anyám omló zokogása Ne szálljon édes dallammal nővérem szárnyaló hárfájára Mondja inkább szörnyű gyász énekét, komor hangon panaszolja kínom siratók tudója énekelje a végzetem a síron s a vadgalamb búgva daloljon Istenem e gyásznapon. Alkotás A teremtő befejezte a művét forog a bolygó tengelye, s a kerék Éli az ember e Földön az évek több ezredét Fel hát ember a Föld hátára! Fussátok be pályátokat hát Had gyönyörködjem bennetek, amint nézek le az égen át, hogy ki is érdemli majd közületek méltónak adott szívem szent zsámolyát! 31

Az Úr földi látogatása A Földről néz az égre föl a bőséggel teli, dús anyaöl Itt lent járva az Úr lakosztálya a Föld peremén épült, A ház lazúrkő, arany A tenger mélyére veül az énje, s az Úr ül a Föld ölén, ahol tőle óriási lesz a fény Bort töltenek néki a kis istenek A serlegek fénylő hajóként fénylenek A lakoma a Földön elindul, az Úr szíve boldogan gyúl A lakoma végén örökre széppé teszi a Földet, gyönyörű sorsot szabott neki, fénylő, soha el nem múló dallal, isteni fenséges áldással. 32

Föld A Föld istene megszült engem Én gyönyörű, de rövid teret nyertem Életem szomorúvá vál, hisz vár a halál Az élet boldogságot ád, mögötte ott bujkál a szomorúság Árnyék fény kétség remény Istenem e játékban örömöd lelén Nem érzed eszméidben az űrt, mely lehet, hogy ördögi körré vált, s teremteni, szülni kényszerült Te vagy a legősibb szellem győzedelmeskedsz felettem! Déli csillag Küzdelem Lovag vagyok kívül a csatamező szabad Én bennem harcolok Rombolom a lélek falat Gyötör a végtelen gondolat száműzve van a érzelmi kapcsolat Hasztalan rázom az égig a végtelen por láncokat. Csillog a déli szeme bőség az ő éneke! Boldogságot hint teljességbe ha visszatér szülőanyához megint. 33

Bölcs eszmefuttatás Ha az ember olykor boldog a szíve repesve dobog Úgy érzi, hogy földi Isten a létezés örömében Akár egy Anzu sas, S olykor kalandor ki a kismadárra csap Ember, mi tesz nemessé téged? Egy szikra, mely benned dereng A végtelen erő mozzanása, mint a patak habjai mása egy percre felcsillogva közös medrükbe visszahull, s a szürke mélyű létben megsemmisülve elnémul! A halál torkolata reánk zúdul. Anya Büszkeségem lett, hogy a világnak én szülhetek Dicső eszmény, amit a nő szíve magába hord Megörökíteni, s terjeszteni a világ nyomort! 34

Törvény Törvényt szabó teremtő úr Te farkas kezekkel mérsz, de tőlem sokat kérsz Én döntsem el a bűneim Itt a Földön szívem szerint Te a bűnt méred megint a mennyek arany mérlegén! Fukar kezekkel kérlek ne mérj egy életen át a szív reszket, fél, mert így a gondolat világ a tetteid megveti, s világodat a képzeletben meg fogja dönteni. A Föld szelleme hátán Az Édenkert, s Tilmunn földje óta a világ kínálja, ha bűnnek is nevezi a szellem csábos gyümölcseit Amint piroslik a szőlőfürt begye az ember nyúl érte, s élvezi Enyhe árnyék kínál nyugalmat Ragyogó délnek hevében csodás pihenést ad Mindez szűzi, isteni, S mégis a legnagyobb vonzás a szellem: Kéj csábos gyümölcsei, az ős kígyó szerelmi álmai. 35

Sas A keleti sast a hegy mélyébe az igaz Tehén szülte Utu fia őket hozzám küldte Termeljetek lelőhelyén aranyat Ércből ezüstöt nyerjetek Az ezüstöt porrá törjétek teherhordó szamarakra tegyétek Enlilbod házát Sumérbe Fénylő tiszta erő hegyévé építsétek. Uruk király szava Sumérok Uruk városa hatalmas erős kígyója szilaj szarvasa, aki a magas hegységben fensőbb erőt kapott ott vannak a számot adó fénylő isteni pásztorok. Puszpágfa tegye gyönyörűvé, mintha csarnokába előlépő Utu lenne szarva tündököljön a háznak, mint víztükre a küszöbök csillogjanak ott minden csarnokában, mint csillagok fénylő énekkel műveljetek varázslatot. 36

Követ Utu város követe hallgat királya szavára a sumér földet járja Éjjel a csillagokat nézi Nappal az égi utu útját figyeli A szóhoz értő Inin szavát vitt a Nagy Szabum hegységbe Ansan hegy mellett Susán városa köszöntötte őt, mint hűséges kutya Hét hegységen keresztül szemét felemeli s Aratta városa üdvözli Királyának szavát tudtul adta Uruk város a koronáját égi fénnyel telerakta Születése óta ő hatalmas, félhet tőle Aratta. 37

Mitológia A sas madár ereszkedik A fészkéhez közeledik Ime a fészek, mint ahol Istenek laknak mindenütt feldíszített tollak Fiókája ül a fészkében szeme alá színes festéket kentek, fejére fehér cédrus ágat tűztek, koszorút helyeztek A madár magára mond, zeng dicsérő énekeket Én fejedelem vagyok, az An Isten atyja! Istennek átszabott igazság védelmezője vagyok! Enlil atyám tett ide a hegyre Én vagyok a hegy nagy kapuja! Én vagyok a hegység zárja! Sorsot szabok, szót mondok Védelmezem a hegyi folyókat és az összes állatokat Bizony én vitéz vagyok! Bizony én Isten vagyok! 38

Sólyom A sólyom madár nem fél Ó, madár a zöldlelő sűrűségben születtél A mocsárra jársz fürdeni, enni A vizet csapkodod, iszod Ős apád az eget nézte S a szárnyad alá rendelte Sólyom madár mindig útra kész, Ahova szemem néz, Ahova szárnyam fordítom Had jussak oda, az Isten városába. Lugal banda Mit héjának nádasból röppenése, Mint szörny lakomának Abzuból előjövése, Mint Istennek földre ereszkedése Olyan Lugal bandának a csapatában a megérkezése Mint akit csatában leütöttek úgy hagyott el téged a sereg A nagy hegységben mentél, ahonnan vissza senki nem tér Karám jó vaját nem etted, se a sajtot, se a tejet nem etted Rögtön a gazat ittad, a patak vizet, s megsegítettek a végén az Istenek! 39

Ningirsu önmagasztalása Gudea királya Ningir4suh úr Istennek bárányt áldoz Borókát vet a tűzbe Enlilnek s Annok kedvezve Hegyi cédrus gyantát füstölögtet az isteneknek megszentelt, s mondá király a népének Én Ningizsu: erőm megfékezi a vad vizet Igaz úr ki atyjának tekinti a nagy hegyet! A szemem messzire lát el innét Az ég is reszketi hírét Tőlem reszket az anzu sas Palotáim rémülete más országokra vetül Az istenek idesereglenek az ég pereméről Kinyújtott karom elől senkisem menekül Az Isten bajnoknak s anyám orkánnak szült. 40

Lugal banda Te igaz pásztor Te a kezed az égre mozdítod az égre felhő száll s bőséges esőben a kezed nyugtathatod A Téres szántók dús bőséget hoznak, a csatornák bő vizet sodornak az égből a hegyekben bő vizet locsolnak! Hozzád ömlik sumér kövér olaja, áradó bőségben nő a juh gyapja A hegység a meleg ellen a szelet fújja neked szembe Én a király a népnek az élet leheletét adom Az emberektől a jóindulatot kapom A hegy diorit kövét tömbökbe szabják nekem A folyón északról cédrus, puszpángfa, citrus jön szembe A tengeren a házam felé a hajón a lazúrkő fényét a víz visszaveré. 41

Aratta úr öndicsérete A nagy vitéz Enlil földjén az úr kivel nem lehet szembeszegülni A palotámra az égi sugár lobban országok uralmát onnan töltöm be! Fegyverem sarur sokak leverője Enlil isten ötven erőt bennem hozta össze Dús asztalt terített elém tisztító szertartásom én rendezvén ami a kezembe az tökéletes az eszem járása fénylik ha kell, akár a tengervíz az égre csap fel! A Tiras szentély tisztító papja, mint urát fenségben alapozta Újhold napján, mikor a fény újul fenséges erőim Istenhez fordul szívemben ott gyújt indulatot Mérget köpök, dühtajtékot Ebarban a rossz jósjeleim földjén kifüstöli a rosszat a tömjén Bagárában mrá a dús asztalom vár Körém gyülekeznek a lagasi nagy istenek, S mondá Enlil: az égből bőség zuhog alá neked! 42

Lagasi termés fohász A templom avatási ünnepén hét napig tartott az ég dicsértessék Óh Enlil hallgasd meg a kérésem Én Gudea Lagas királya kérem segítsd népem: Uram kérlek A rét s a Föld tiszta maradjon, hogy madár fészket ott rakjon tojásaik az egészségházba kerüljön, hogy kotlós csibéket neveljen Csatornák hömpölygő vízzel teljenek A tavakban ponty, sügér, harcsa legyen A bő víz gabonát neveljen A juhok bárányt elljenek A tehenek borjakkal vemhesek legyenek A bölény fejedelmi hangon bőgjön A szamár húzza a hámot Kiemelkedjenek a tájból a malmok, hogy királyi házam öröm töltse be döndüljenek üstdobok, édes hangú hárfák zenéje Élükön Gudea nagy hárfája, mert ő az ország nagy sárkánya Én magam Gudea: az Isten bölénybikája! 43

Istenem Ellenem mindig valami rossz készül Kínt, bánatot mértél reám Istenem osztályrészül! Az óra, ahogyan forog Oly sűrűn érnek csalódások Olykor azt hiszem nem lehet más csak valami átok, amely csüng rajtam Nem tudom már a fejem merre hajtsam. Isten és az Istennő hangja Nintununga Istennő az embert meghallgatta Ekkurnak továbbította Imája, könyörgése a szívhez hatott Igaz, fénylő szót elfogadott Jót és rosszat Isten befogadta és nagy örömét lelte abban Pusztító fájdalmat torkon ragadta Örömre fordul az ember kínja Párnája már az Isten zsámolya. 44

Vízözön II. rész Szélvész-gonosz-vihar vállvetve tombol a pusztító víz árja, az ország felett hömpölyög midőn a hetedik napon a pusztító ár az ország fölött tova hömpölygött s a vizen a bárkán a szelek sodorták felragyogott a Nap eget-földet fénybeborította a Király Ziuszudra ablakot nyitott s a vitéz nap sugara a bárka mélyébe hullott a Király Utu előtt leborult bikát ölt, juhot vágott s így áldozott. 45

Természet Óh természet óriása a kebled minden életforrása melyen csügg a föld s a menny szikkadt agyam hozzád eseng itt nélküled szent jeleket fejteget ó természet te ki tanítassz engemet bennem e jeleket Istenség írta le s a tudatom e jelekkel telítve. Az erő Az erő újra az mely a kebelben a vért lükteti s a keblet az eszményért dagasztja s lépni készteti mert csak a gyávaság fogadja el harc nélkül a csapást. 46

Esthajnalcsillag V. Elmondom anyám ötödik jegyét, bódító szagú szelét, melyen ül puszpángfa szekér illatos olajat csepegtető virágos fűzér szerelme szívében, mint olaj csurranó e jelekkel elvisznek szeme elé teste e földi jelekben lelé! Sötét Vak sötét az éj, a csillag se ég Más tájon kalandoz a hold Így a lét olyan lett, mint a fekete folt Gyászban az ég az embert is elhagyja a végső reménység Valahol egy halvány fény pislákol a magasba Egy ember virraszt magában mielőtt kialszik a lelkivilága. 47

Gyönyört kínáló víz IV. Anyám, ég esője gazdag aratás Vigalmak kertjén ragyogás Öntözött fenyő vonulás Tavaszi fürtős gyümölcs a folyóban a bőség vize édes ananász leve Anyám az égi imát harsogva zengi át! Lábát rakja a tánc földjére szerelem ő a szívekben, étel ő a lelkekben! Anyám pálma, égi fenyőfa, annak illatos magja, strucc csontból élő képjel! Illatozó mennyei ékszer. Lazúrkő alapon báj a fénysugarakon. Hajnalcsillag jelei I. Anyám ivóvíz a magnak Őszi kalászt érlel, kétszer is aratnak Ninza havában termése ékesít S elmondom anyám negyedik jegyét, Melyet örömmel tölti meg. 48