Az élővilág a Földön
Föld felülete: 29% szárazulat, 71% víz A legmagasabb hőmérséklet 56,7oC Death Valley (AEÁ), legalacsonyabb -89,2oC Vostok Állomás (Antarktisz) Rétegek - légkör (atmoszféra): a 99%-a kevesebb mint 80 km vastag, bár nyomai még 1.600 km-re a Földtől is megtalálhatók - belső réteg troposzféra: 78% N2, 21% O2 - külső réteg sztratoszféra: O3 (ózon) - litoszféra - hidroszféra - bioszféra
Mi a biom? A bioszféra nagyobb, biogeográfiai értelemben elkülöníthető egységei, amelyek a különböző klímatípusok alapján alakultak ki. Praktikus okok miatt elnevezésük a nagyobb formációk alapján történik. A biomok fajgazdagsága az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva csökken, a fajokra jellemző egyedszám pedig növekszik. A biomok eloszlása a Földön tükrözi a nagyobb hőmérsékleti zónák eloszlását. Magassági zónák hasonlóan megismételhetik ezen eloszlás főbb vonásait. Mi van a vizekkel? - Édesvizek - Tengerek és óceánok - Kontinentális sós vizek
1.) Tundra - kb. 10000 éve alakult ki, a legfiatalabb - 55o és 70o északi szélességi körök között (főleg Északi féletkén, a Déli féltekén csak apróbb foltok), kb. 20%-a a szárazulatnak - a talaj állandóan fagyott (permafroszt) 25-100 cm között - két fő évszak (évi átlaghőmérséklet -28oC): (1) télen többé-kevésbé állandó sötétség és hó, minimális hőmérséklet -70oC (2) nyáron világosság és nedvesség (kiterjedt mocsaras területek), számtalan rovar- (főleg szúnyogok) és madárfaj, maximális hőmérséklet +12oC, de akár +3oC is lehet
- a leghidegebb és a legszárazabb biom hósivatag - kb. 1700 növény-, zúzmófaj - fátlan terület, esetleges néhány nyírfa délen, törpefűz (8 cm magas) - alacsony növényzet, mohák, zúzmók - kb. 48 emlősfaj: - rénszarvas/karibu (Rangifer tarandus) eredetileg eurázsiai, ÉAmerikába 1887-be vitték be. - pézsmatulok (Ovibos moschatus) - rozsomák (Gulo luscus) ÉAmerika - jegesmedve (Ursus maritimus) - apró rágcsálók, nyulak, rókák - számtalan madárfaj - számtalan rovarfaj, elsősorban szúnyogok
Pézsmatulok (Ovibos moschatus)
rozsomák (Gulo luscus) É-Amerika
Jegesmedve (Ursus maritimus)
2.) Tajga - tűlevelű erdők öve (boreális erdőöv) a legkiterjedtebb biom a Földön, a tundrától délre található - két évszak: (1) télen hideg van és hó: -54oC és -1oC között (2) a nyár meleg, nedves és esős: -7oC és +21oC között - nincs túl sok növényfaj, a tűlevelű fás növényzet dominál (különböző fenyőfajok) - erdőtüzek természetesek és hasznosak is bejuthat a napfény, fiatalítás lehetővé tétele számtalan állatfaj: - nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), rozsomák (Gulo spp.) - hiúz (Lynx spp.) - szarvasfélék (pl. jávorszarvas Alces alces a legnagyobb szarvasféle)
Jávorszarvas Alces alces
3.) Lombhullató erdők öve - mérsékelt égövi lombhullató erdők jellemzik, de tűlevelű erdők is vannak: - Észak Amerikában 35o és 48o északi szélességi fokok között - Európában 45o és 60o északi szélességi fokok között - a déli féltekén is vannak lombhullató erdők, de ezek növény- és állatfajai teljesen eltérőek - négy évszak: tavasz (meleg és szeles), nyár (forró és párás), ősz (hűvös), tél (hideg, fagyos) évi átlaghőmérséklet 10oC
- függőleges tagozódás: lombkorona szint, cserjeszint, aljnövényzet/gyep szint - számos növényfaj, jellegzetes fafajok: fenyők, bükkök, tölgyek, nyírfajok, stb. - talaj nagyon termékeny, ennek köszönhető többek között, hogy a legtöbb erdőt kivágták, és a mai erdők jelentős része másodlagos - számos emlős- (pl. gímszarvas Cervus elaphus; dámszarvas Cervus dama; medve Ursus arctos; hiúz Lynx lynx) és madárfaj, illetve rovarfaj - ma már nagy része nem erdő, hanem erdőfoltok, erdős sztyepp, kaszálók, mezők Gímszarvas Cervus elaphus Dámszarvas Cervus dama
Medve Ursus arctos
Erdei pinty Fringilla coelebs Vörösbegy Erithacus rubecula Széncinege Parus major
Foltos szalamandra Salamandra salamandra Gyepi béka Rana temporaria
4.) Sztyepp préri pampa mérsékelt övi szavanna - kiterjedt füves övezet, néhány fa csupán - az eső annyira esetleges, hogy a szárazság és a tüzek meggátolják kiterjedt erdősségek kialakulását - kontinensek belsejében, kontinentális vagy szubtrópusi klímával - két típus: (1) magasfüves: nedves (2) rövid füves: száraz, hidegebb telekkel és melegebb nyarakkal - két évszak: tél és nyár, avagy esős és száraz évszak a szubtrópusokon - számos növény és állatfaj: ürge (Citellus citellus), üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus), hörcsög (Cricetus cricetus), prérikutya (Canis latrans), szajga (Saiga tatarica), amerikai bölény (Bison bison)
Ürge (Citellus citellus) Hörcsög (Cricetus cricetus) Üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus)
Amerikai bölény (Bison bison) Prérikutya (Canis latrans) Szajga (Saiga tatarica)
5.) Mediterrán bozót öv macchia, chaparral - minden kontinensen található kis kiterjedésben - nagyon száraz és forró - két lényeges évszak: - tél általában lágy (10oC átlagosan) - nyár forró és száraz (40oC is lehet), gyakoriak a bozóttüzek - növényfajok szárazságtűrők: ördögszekér, bogáncsfajok, jukka, kaktuszok - állatfajok nagyjából a sztyepp övezet százazságtűrő fajai, de emellett számos gekkó, egyéb gyík- és imádkozó sáskafaj jellemzi.
6.) Sivatag - tipikusan vegetációmentes és száraz, a Föld felületének 1/5-e - két típus: (a) forró: forró és száraz a Rák- és a Baktérítő közelében többnyire 2025oC átlagosan, max. 43,5-49oC nagyon ritka az eső: pl. Kalahári, Mojave, Szahara sivatag (b) hideg: télen hó az arktikus övezethez közelebb 2-4oC-tól 2126oC-ig sok hó, tavasz körül eső: pl. Góbi sivatag több növényzet - nagyon kevés növény (ha esik az eső), állatok elsősorban éjszaka jönnek elő - állatok: madárpókok, gyíkok, kígyók, dromedár (Camelus dromedarius), kétpúpú teve (Camelus bactrianus), antilopok, nyulak
madárpókok Kétpúpú teve (Camelus bactrianus) Dromedár (Camelus dromedarius)
7.) Szavanna - nagy kiterjedésű trópusi és szubtrópusi füves területek kevés fával - két meleg évszak: (1) a száraz nyár és (2) és az esős tél a csapadék kiegyenlítettlensége nem kedvez az erdősödésnek - növények: akácia, elefántfű - állatok: antilopok, gazellák, elefánt, zsiráf, nagyragadozók, dögevők
8.) Esőerdők - trópusi nedves erdők övezete a Föld felületének kevesebb mint 6%a, a Föld állat- és növényfajainak legalább fele itt él, az oxigén 40%át az esőerdők termelik - állandó meleg: 20oC és 34oC között - átlagos relatív páratartalom: 7788% között - nagyon sok növényfaj: 100-300 fafaj 1 hektáron - nagyon sok rovarfaj: több mint 60 hangyafaj egyetlen fán Borneón - specifikus élőhelyek (fitothelmák), specifikus alkalmazkodások és specifikus kapcsolatok - a függőleges tagozódás nagyon erőteljes, számos faj él a lombkoronában növények és állatok egyaránt 1%-a a fénynek jut a földfelszínre
9.) Havasi alpin biom - tipikus hegyi, havasi övezet - hideg, havas, az állandó hóhatár alatt található - a rövid nyáron (júniusaugusztus) az átlaghőmérséklet 10-15oC, télen mindig fagypont alatt van a hőmérsklet kevés növény- és állatfaj speciális adaptációk a körülményekhez (hideg, alacsony légnyomás, kevés oxigén): rododendron, zerge (Rupicapra rupicapra), mormota (Marmota marmota)
Életföldrajzi alapok (Biogeográfia) - a fajok, nemek, családok elterjedésében felfedezhető szabályosságok alapján flórabirodalmak és faunatartományok Flórabirodalmak: 1. Holarktisz (Boreális) É-Amerika és Eurázsia 2. Paleotrópusi Afrika, India, D-Ázsia, Új Guinea 3. Neotrópusi K- és D-Amerika 4. Ausztrál Ausztrália 5. Fokföldi Dél-Afrika 6. Antarktikus Patagónia, Új Zéland
Faunatartományok többnyire gerinces fajok elterjedése alapján 1. Palearktisz Eurázsia és É-Afrika 2. Nearktisz É-Amerika 3. Afrikai v. Etiópiai 4. Orientális India D-K-Ázsia 5. Ausztrál 6. Neotrópusi K- és D-Amerika?7. Madagaszkári Wallace-vonal Bali és Lombok szigete között, az ausztrál és az orientális elemek találkozása
Endémizmus: Endémikusnak tekintünk minden olyan taxonómiai egységet (alfaj, faj, nem, család, stb.), amely csak egy adott területen fordul elő. Az endémizmusok a fauna/flóra fő jellegzetességei, amelyekkel egy adott faunát/flórát jellemezni, ill más fauná(k)tól/flórá(k)tól elválasztani lehet. Példák: Péterfi-féle bóka (Astragalus peterfii), kárpáti meztelencsiga (Bielzia coerulans), vékonylevelű bazsarózsa (Paeonia tenuiflora), bánáti feketefenyő (Pinus nigra banatica). A Péterfi-féle bóka (Astragalus peterfii) elterjedése
Reliktum az olyan faj, vagy más rendszertani csoport, mely valamely régebbi földtörténeti korban virágzó, majd fokozatosan kihalt csoport utolsó maradványa. Szokták ezeket a fajokat élő kövületeknek is nevezni. Ilyen fajok ill. csoportok pl. a pörgekarúak (Brachiopoda), a csigáspolipok (Nautilus fajok), vagy az erszényesek, tüdőshalak, a hidasgyík, a maradványhal, az okapi. Nautilus pompilius Latimeria chalumnae okapi hidasgyík
Reliktumnak tekinthetők az olyan fajok is, melyek rokonságuktól eltérő élőhelyükkel ütnek el. Ilyenek pl. a tengeri fajok édesvizekben élő laszármazottai, mint pl. tavakban előforduló fókák (a gyűrűsfóka kaszpi-, bajkál és lagoda tavi alfajai, a Bajkál-tó (1637 m mély, 25-30 millió éves) faunájának nagyrésze, melyről igazából nem tudjuk, hogy tengeri eredetű-e vagy sem). A maitól eltérő klímájú, környezetű földtörténeti korok egyes állatai is lehetnek a mai klímában, környezetben reliktumok (pl. a boreo-alpin elterjedésű fajok). A boreo-alpin elterjedési forma a pleisztocénkori eljegesedésnek köszönheti létrejöttét, amikor az arktikus területek állatvilága az eljegesedés következtében délre húzodott, majd a jégkorszakok megszűntével az arktikus területeken kívül csak a magashegységekben találta meg létfeltételeit (ilyenek pl. a tőzeglápokban előforduló fajok, mint szibériai hamuvirág, harmatfüvek, mámorka, stb.). De hasonlóan a szubtrópusi klímájú interglaciálisokból vagy preglaciális időszakokból megmaradt fajok is reliktumok. Pl. a Nagyvárad melletti Püspökfürdő hévízes tavában élő maradványcsiga és a nílusi tündérrózsa termál alfaja. Vannak egész reliktum faunák is, pl. a Bajkál-, Tanganyika, Ochridi-, Titicaca-, Lagoda, Kaspi-tó. faunája.