1 MÁRCIUS 15. ÜNNEPSÉG FORGATÓKÖNYV SZEREPLŐK Hajnal Réka Vörösmarty Előszó Beliczay Széchenyi és Vörösmarty Országháza Ádám Szilvia Vajda Péter Pál Kitti Ady A magyar jakobinusok dala Pintér Sándor József Attila Nagy Péter - Splény Béla Kátai Tanás - Petőfi Sándor Kiss Rita Szendrey Júlia és vers Kelemen András Jókai Mór Pál Kitti Kuczka Mihályné György Imre Illyés Gyula Két március Vörösmarty Előszó Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. A színpadra érkezők egyik asztalon heverő könyveket nézegetve felolvasnak a művekből egyegy részletet. A hallottakkal kapcsolatban a kávéház másik asztalánál fiatalok beszélgetnek a hazáról.
2 I. Papírszeletek Írja le nekem, mi is a haza. Nem tudom, még megmagyarázni sem tudom, mi a szerelem, melyet az ember a szent hon, a szabad nép iránt érez. Csak annyit tudok, hogy ott a levegő jobb, a fák, mezők, szebbek,.. mindig oda vágyunk, oda törekszünk. (Széchenyi István Napló 1819) Nagy szó a haza, oly magas eszmeképet adó, melynek a valóságban alig találjuk föl tárgyát. Az emberek rendesen a szülőföldet nevezik hazának, (közbeszólnak, esetleg meg is fogalmazzák: pl.: eszembe jutott egy általános iskolai kötelező vers, biztos te is emlékszel) Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. (Petőfi Az alföld) (folytatja) Az emberek rendesen a szülőföldet nevezik hazának, pedig ez csak egy tulajdonsága, sőt nem is múlhatatlanul szükséges: a nagyobbról elfelejtkeznek. De mit csináljanak? az árnyéküldözéssel is be kell annak érni, ki a valót nem bírhatja. Mit nevez vajon Vajda Péter árnyéküldözésnek? Ezt nem értem. Árnyéküldözés: meghamisítani a hazaszeretet eszményeit, s meghamisítani azt? Például Vörösmarty is az Országháza című költeményében is erről beszél. Nincsen egy szó Összehangzó Honfiaknak ajakáról, Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról A hazának nincsen háza. Miért? nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképen. (Vörösmarty Országháza, 1846 ) Mi a hazát másban keressük. - Hol az értelem fejletlen marad, ott nincs haza; hol a törvények és jogok nem szentek, ott nincs haza; hol az ember akármi okból nem-ember, ott nincs haza. Hazát csak ész teremthet,..a haza végtelen mezőt tár ki az elmélkedésnek, melyhez az egész emberi faj, az idők egész sora, a történetírás egész tömege nyújt anyagokat. Bár minél többen okosodjanak rajta, s minél többen, minél bölcsebb eredményekre jussanak, és ezek bár minél tisztábban vitessenek át a gyakorlati életbe! Mert hazát, e névre érdemeset alkotni fő feladása az emberi egyéneknek, a nemzeteknek és az egész emberi fajnak.
3 1839-ben írta Vajda Péter Nekem a kedvenc költőm József Attila, s nem hiszem, hogy van még valaki, aki a kortársaknak hitelesebben és aktuálisabban tudta volna megfogalmazni a közösséghez tartozás eszményét: Tudod-e Milyen öntudat kopár öröme Húz-vonz, hogy e táj nem enged és Miféle gazdag szenvedés Taszít ide? Anyjához tér így az a gyermek, Kit idegenben löknek, vernek, Igazán Csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz, Magaddal is csak itt bírhatsz, Óh, lélek! Ez a hazám. REFORMKOR VHS BERLIOZ MAGYARORSZÁGON II. jelenet (Héttérkép - Pilvax kávéház belső tere, festmény) Splény Béla Úgy gondolom, március eleje volt, mikor reggel öltözködés közt Mátyás meglátogatott. Tudod-e, mi a legújabb újság? kérdé Mi? Forradalom Párizsban. Lajos Fülöp lemondott a párisi gróf javára. A reá következő nap reggelén, éppen mikor kimenni készültem, megint benyit hozzám. Tudod-e, mi a legújabb hír? Talán, hogy a tegnapi nem való, Óh, nem: Lajos Fülöp és egész családja menekült, a köztársaság kikiáltatott, ideiglenes kormány alakíttatott. Petőfi Sándor Óh, mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublika! Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Nyakra-főre siettem a fővárosba reszketve lélegzet nélkül értem haza Általános volt a lelkesedés, de még semmi nem történt A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre továbbharapózott végre Bécset is felgyújtotta Bécset!... Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, menjen Jókaihoz.. én meg hazamenvén előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony, egyenesen Bécs felé anélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna. Jó jel! kiáltunk föl egyhangúlag. Amint a proklamáció elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma? - szerda felelt egyik. - Szerencsés nap mondám szerdán házasodtam meg!
4 Szendrey Júlia alakja a háttérben, Petőfi mögött áll Én megvallom, hogy szeretem önt, jobban mint bárkit Oh, ha ön oly szenvedélyes nem volna. Mindig féltem az ily szenvedély lángjaitól, mely éppen heves lobogása által, nemcsak mindent, ami a közelébe jön, hanem csakhamar önmagát is fölemészti. KORMORÁN: SZABADSÁG, SZERELEM Kozma Andor Petőfi-szimfónia Égszakadás Belévész, minden szerelmi ének A nagy dalosnak gondja más: Országok égnek, Alapja ing a mindenségnek, Világok rengnek, Tűzcsóvás csillagok kerengnek, Itt az idők teljessége!... Lobog a lantos lázban égve: Egy gondolat, mitől remeg, Ágyban, párnák közt halni meg. Ne ily halált! Ne ily halált+: Érzi szeltét vad vérzivatarnak, Harsog hangja a Talpra magyar-nak S a magyar talpra állt. Világszabadság ez a kezdet De változik a szó hamar: Mi a világ, ha nincs magyar! Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. DEGRÉ ALAJOS BESZÉDE MÁCIUS 15-ÉN Kozma Andor-vers folytatása Magyar szabadság! Magyar nemzet Hitvány, ki mást akar! Hi a haza! Isten veled Szép ifjú hitves!! Félre lant! Kardot ragadt. Repült, rohant, A háromszínű szent jelet Követte hősül ott, ahol Acéli zörejben, Ágyúdörejben Füstöl, tüzel, zakatol A harci pokol.
5 Petőfi Kedves lelkem Juliskám! késő este van. Az imént értünk ide. Holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre. Bem utolsó levelét Brassótól félnapi járóföldre írta ide, ezelőtt három nappal. Nem tudom, hol kapjuk meg? Talán Brassóban vagy már azon is túl. Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz. Higgy! Remélj! Szeress! A sírig és a síron túl örökké hűséges férjed Sándor (Maros-Vásárhely, 1849 júl. 22) Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt városokra fekteti. III. jelenet Jókai sétálva mondja közeledik az asztalhoz, majd leül, később indul Petőfi is, a beszéd végére ő is helyet foglal - Hadd meséljem el életem egy súlyos elszólását, melyre máig szégyenléssel emlékezem. Nagy Sándor tábornok dandára volt keresztülvonulóban a városon. A vitéz tisztikar üdvözlésére rendezett a főváros tanácsa bankettet, melyben részt vehetett minden igaz hazafi. A díszlakomát a Nemzeti Múzeum nagyterme szolgált helyiségül, miután a nagy vendéglők mind rommá voltak lőve. A sors véletlen kegye által ismét összekerültünk mi, Petőfi meg én, tavaly még életemnek megmaradt fele, ma már ki ez az ember nem ismerem. Miért? Mert nőül vettem azt, akit igazán szerettem. Igazabban, mint a feleségek felesége az ő halhatatlanítóját. -Porrá lettünk, s éreztük azt, s porrá égett velünk együtt minden, ami lelkünknek drága: a haza, a szabadság, a nemzet, a dicsőség, a költészet, az egész világ. Nincsen jövő. Körmönfont tosztok hangzottak el, amik felettébb émelyítettek engem. Mikor a világ reng körülöttünk, mikor a romok a fejünkre akarnak szakadni, mikor a hullakeselyűk kárognak a fejünk fölött, mi előállunk dicsekedni, tömjénezni, vivátot kiabálunk, poharakkal csörömpölünk, ahelyett, hogy a véres kardot körülhordnánk: Fegyverre magyar! Itt az ítélet napja! (Jókai lassan fölállva helyéről: - Én a poharat emelek azokra a hősökre, akik a szabadságharc alatt még ezután el fognak esni. (Hosszú csend. Lassan Petőfi is fölemelkedik.) - Köszönöm pajtás, hogy rám köszöntötted a poharat,(s odakoccintá az enyémhez) Négy hét múlva már ott volt Petőfi az általam köszöntöttek dicső sorában.
6 Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Kutzka Mihály: Búcsúlevél Pestről. Ajánlom ezen levelem felbontását Kutzka Mihály kovácsmester özvegyének, volt Szerelmes Társamnak, Juhász Erzsébetnek, tisztelttel Székesfehérvárra. Szerelmes Párom és kedves Gyermekeim! Szomorú állapot, melyről most tudósítlak, hogy ezen gyászos halál következett reám, hanem az isteni gondviselés így hozta. Szent neve áldassék érte! Hanem szerelmes Társam arra kérlek, hogy ne feledkezzetek rólam minden nap egy miatyánkot imádkozni! Az Úr Isten legyen veletek. Amen. Uitz is velem együtt lövetik agyon, tiszteli Szüleit, testvéreit. Írám Pesten 14. Augusztusban, halálom előtt négy órával. Jézus, emberi Nemzet világossága légy irgalommal! Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjúságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? Illyés Gyula. Két március II. Ó, kamasz, csupa-reggel század, A hegyeken át postakürttel Utazó eszmék, tervek, vágyak, S ti naiv arcok, tele tűzzel, Jövőbe nézők lelkesem Be szégyenlem a rajongástok Szabadság, Harc és Szerelem, Elmúltak, mint dilizsánszok. KORMORÁN - ÁLDASSÉK FORRADALOM Szikláról nézem kis népünk jövőjét. Reménytelen vagyok, - miért hazudnék? Utolsó emelkedésünk az árban,
Óh, március, csak azért tornyosulsz már, Hogy rólad még tisztábban És még messzebbre lássam, Mi partjainkból az örvénybe szédült, Mit a vetésből visz már piszkosult ár És vinni fog. Mert mi csak beszéltünk. 7