Költségszámítás A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) 153. -a értelmében: 153. (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult. (2) A munkába járással összefüggő költségeket külön jogszabály szerint kell megtéríteni. A törvény rendelkezése következtében, a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak nem csak a munkavégzésével, hanem a munkavégzéshez kapcsolódóan felmerülő költségeit is. A munkavállaló: a kiküldetése, a munkába járása, a továbbképzése során felmerülő, indokolt és szükséges költségeinek munkáltató által történő megtérítését igényelheti a következőkben ismertetésre kerülő előírások figyelembevételével. Gépkocsi-használat Saját személygépkocsi hivatali, üzleti célú használatáért fizetett költségtérítés Sokszor fordul elő, hogy a magánszemély a kifizetőtől térítést (költségtérítést) kap azért, hogy saját tulajdonú személygépkocsiját a munkaviszonyával, tagi jogviszonyával összefüggő feladatainak ellátásához használja. Az így keletkező költségek megtérítése történhet kiküldetési rendelvény alapján esetenként, vagy bizonyos időszakonként (pl.: havonta) átalányban, előre meghatározva a megtehető kilométereket, vagy a forintkeretet, vagy egyszerűen a hivatali célú utak igazolása (útnyilvántartás) alapján.
A személyi jövedelemadó törvény semmiféle korlátot nem szab a kifizetőnek a térítés mértékére és módjára. Azt szabályozza, hogy a kapott költségtérítéssel szemben milyen módon és mértékben lehet a költségeket elszámolni, illetőleg a költségtérítés kifizetésekor milyen módon kell az adóelőleget meghatározni. Költségtérítés kiküldetési rendelvény alapján A személygépkocsi hivatali használatának költségtérítése legegyszerűbb módon az ún. kiküldetési rendelvény alapján történik. Ilyen esetben a Szja törvény 25. (2) bekezdésének c) pontja szerint nem számít bevételnek az az összeg, amelyet a munkáltató kiküldetési rendelvény alapján költségtérítés címén a jogszabályokban meghatározott mértékig fizet. Így nem kell adóelőleget levonni, adatot szolgáltatni akkor, ha a munkáltató a kiküldetésben lévő dolgozójának a rá vonatkozó jogszabályok szerinti napidíjat, valamint a kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási norma, az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével számított összeget fizeti. A kiküldetési rendelvény és az útnyilvántartás A kiküldetési rendelvény minden olyan esetben helyettesíti az útnyilvántartást, amikor a magánszemély kizárólag csak a munkáltatójától kap hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést, és az adott járművet más tevékenységével összefüggésben nem használja. Ha a munkáltató az általános személygépkocsi normaköltségnél többet fizet a magánszemélynek, a magánszemély választhatja, hogy a kapott összeggel szemben költséget kíván elszámolni. Ekkor ugyanazokat az elszámolási és nyilvántartási szabályokat kell alkalmaznia, mint az egyéb költségtérítéseknél. Mikor kell útnyilvántartást vezetni? A magánszemélynek útnyilvántartást kell vezetnie, ha a munkáltatójától hivatali, üzleti utazás címén kapott költségtérítés összege a jogszabályban megha-
tározott (igazolás nélkül elszámolható) mértéket meghaladja és a magánszemély a költségeit tételesen kívánja elszámolni. Útnyilvántartást kell vezetnie a magánszemélynek akkor is, ha az adott járművet a hivatali, üzleti utazáson kívül más tevékenységével összefüggésben is használja. Ilyen esetben a magánszemély nem érvényesíthet költséget azokra az útnyilvántartásokban feltüntetett utakra, amelyekre a munkáltatójától bevételnek nem számító utazási költségtérítést kapott. Az előzőekben leírtak vonatkoznak azokra az egyéni vállalkozókra is, akik alkalmazottként is használják az autójukat azzal, hogy a cégautó-adó megfizetése esetén sem vehetők figyelembe az éves futásteljesítménynél azok a kilométerek, amelyekre az egyéni vállalkozó munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján vagy munkába járás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. A személyi jövedelemadóban a jövedelemszerző tevékenységhez használt gépjárművel kapcsolatos költségelszámolás általános feltétele az útnyilvántartás. Így a személygépkocsi használat címén kapott költségtérítéssel szemben is költséget csak útnyilvántartás alapján lehet elszámolni. (Kivétel természetesen itt is van: ha az egyéni vállalkozó egész évben fizeti a cégautó adót vagy, ha az egyéni vállalkozó, illetőleg a mezőgazdasági őstermelő a havi 500 km átalányt választja.) Ha a magánszemély több gépjárművet használ a tevékenységéhez, akkor minden gépjárműre külön-külön kell útnyilvántartást vezetnie, ha azonban a magánszemély egy gépjárművet többféle tevékenységéhez is használ (pl.: megbízási tevékenységének végzéséhez, munkaviszonyával összefüggésben hivatali célból), akkor egyetlen útnyilvántartást kell vezetnie, külön jelezve abban, hogy az üzleti utak mely tevékenységéhez kapcsolódnak. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni, az év első és utolsó napján a kilométeróra állását (ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni). Az útnyilvántartásnak a következő adatokat kell feltétlenül tartalmaznia: a gépjármű típusa, forgalmi rendszáma, fogyasztási norma, az utazás időpontja,
az utazás célja (honnan-hová), az üzleti partner megnevezése, megtett kilométerek száma. Ha a magánszemély az üzemanyagköltséget az üzemanyagszámlában feltüntetett ár alapján számolja el, akkor az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az üzemanyag-vásárlás időpontját és árát is. (A személygépkocsi tulajdonjogát a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel kell igazolni, amelyet öt évig kell a magánszemélynek megőriznie.) Az útnyilvántartás vezetése helyettesíthető a menetlevél vezetésével is, ha az tartalmazza azokat az adatokat, amelyeket az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell. Üzemanyagnormák Az üzemanyag-felhasználási normákat a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) számú kormányrendelet határozza meg. Az üzemanyag felhasználás elszámolására választani lehet az alapnorma, illetőleg az alapnorma-átalány közül. Abban az esetben, ha a költségelszámolás során a kormányrendeletben meghatározott normától eltérő, tényleges pl.: mérési adatokon alapuló fogyasztás figyelembevételével, történik az üzemanyagköltség elszámolása, az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglaltakkal nem ellentétes. Ha valamely különleges gépkocsi üzemanyagnormáját a 60/1992. (IV. 1.) kormányrendelet alapján nem lehet megállapítani és az adott jármű típusbizonyítványa sem tartalmazza azt, akkor az Szja törvény 3. -ának 20. pontjában foglaltakat kell alkalmazni, mely szerint ilyenkor az üzemanyag fogyasztási norma lehet a gyártó által, vagy a műszaki szakértő által megállapított mérték (AEÉ 1997/5.). Az utóbbi esetben fontos lehet, az üzemanyag fogyasztási norma megállapítására alkalmas szakértők, szakértő intézmények körének megjelölése. Az üzemanyag fogyasztási alapnorma meghatározására alapvetően a rendelkezésre álló dokumentációk felhasználásával alkalmas tárca szakértők jegyzékét a 33/1999. (X. 15.) KHVM rendelet alapján a Közlekedési Főfelügyelet
tartja nyilván. A szakértők jegyzékét a Közlekedési Főfelügyelet a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben teszi közzé. Az üzemanyag-fogyasztási alapnormákat a kormányrendelet 1. számú melléklete a gépjármű gyártmánya, típusa és fajtája szerinti csoportosításban tartalmazza. Abban az esetben, ha a járművet az általános üzemeltetési módtól eltérően üzemeltetik, a kormányrendelet 2. számú mellékletében felsorolt korrekciós tényezőkkel lehet növelni az alapnormát. A korrekciós tényezők bármelyik módszerrel megállapított alapnorma esetében alkalmazhatók. A korrekciós tényezők pl.: hegymenetben, száraz földúton, nem portalanított makadámúton, városi forgalomban (a lakott területen belüli forgalom esetében, átmenő forgalom esetében csak Budapesten), terepen, téli üzemeltetésnél, akadályozott forgalomnál, járművezetés oktatásánál alkalmazhatók. Azonos útszakaszon csak egy szorzó vehető figyelembe, kivéve a téli üzemeltetés szorzóját, amely december 1-je és március 1-je között a teljes üzemi célú futásteljesítményre figyelembe vehető. Ezen időszakban a téli üzemeltetés szorzóját (3%) hozzá kell adni az egyéb eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőhöz, és ezzel növelhető az alapnorma értéke. A különlegesen nehéz körülmények (akadályozott forgalom) esetében az alapnorma 1,9-szerese alkalmazható. Légkondicionáló berendezés üzemeltetése esetén a korrekciós tényező 5%. Légkondicionáló berendezéssel felszerelt gépkocsi június 1-je és szeptember 1-je közötti üzemeltetési időszakában alkalmazható. Abban az esetben, ha a személygépkocsit pl. vontatásra, a motorral hajtott segédberendezések működtetésére stb. is használják, az alapnorma abszolút összegben megadott értékkel növelhető. A gépkocsik, a segédmotoros kerékpárok és a motorkerékpárok esetében az előzőeknél lényegesen egyszerűbb eljárást is megenged a kormányrendelet, azáltal, hogy az üzemanyag-felhasználás a beépített motor hengerűrtartalmától függő ún. alapnorma-átalány alapján is meghatározható. Az alapnorma-átalány alkalmazása esetén az általánostól eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőket nem lehet figyelembe venni, kivéve a gépjárművezetés gyakorlati oktatásának esetét, amelynek során az oktató gépjárműre vonatkozóan alapnorma-átalányként az előzőekben meghatározott alapnorma-átalány 1,8-szerese vehető figyelembe.
Kenőanyag felhasználásként külön, az üzemanyag felhasználási alapnorma 7 ezreléke vehető figyelembe. Ha az üzemanyag-felhasználás meghatározása a motor hengerűrtartalma szerinti alapnorma-átalány alapján történik, akkor kenőanyag-felhasználás címén nem lehet költséget elszámolni. Nincs akadálya azonban a korrekciós tényezők alkalmazásával meghatározott alapnorma alkalmazásánál a kenőanyag-felhasználás elszámolásának. A motorolaj és a hajtóműolaj cseréjéhez felhasznált mennyiségként az üzemanyag-felhasználás meghatározásától függetlenül a gyártó által megjelölt mennyiséget figyelembe lehet venni. Az APEH által közzétett üzemanyagár A törvény felhatalmazása alapján az APEH havonta a megelőző hónap 25-éig teszi közzé a Magyar Közlönyben a költségelszámoláshoz alkalmazható üzemanyagárakat. A magánszemély személygépkocsi-költségeinek elszámolása Lényeges, hogy az önálló tevékenység keretében szerzett bevételeknél ezen szabályok szerint eljárni csak akkor lehet, ha az ilyen bevételek egyikénél sem választ 10% költséghányad-levonást az adózó. Az egyéni vállalkozó azonban bármely módszerrel is állapítja meg az egyéni vállalkozásból származó jövedelmét, a 10% költséghányad-levonást a többi önálló tevékenységből származó jövedelmére alkalmazhatja (ha van ilyen jövedelme). Arra azonban ügyelnie kell, hogy az útnyilvántartásában az egyéni vállalkozói tevékenységében felmerült futásteljesítményt veheti csak figyelembe, kivéve, ha nem kell útnyilvántartást vezetnie, mert cégautó adót fizet. Az elszámolások döntő többsége független a jármű tulajdonjogától, egyes szabályok azonban eltérően érvényesíthetők a saját tulajdon, illetőleg a bérelt vagy szívességi használat esetében. A saját tulajdonú jármű alatt a magánszemély vagy a házastársa tulajdonában lévő járművet kell érteni, más, például hozzátartozó tulajdonában lévőt nem. A saját tulajdonhoz kötődő rendelkezések esetében a tulajdonjogot a kötelező felelősségbiztosítás befizetési szelvényével kell igazolni. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezeket a szelvényeket az elévülési idő lejártáig (5 évig)
őrizni kell. Az elévülési idő általában öt év, de azt mindig attól kezdve kell számítani, amikor az adómegállapítás kötelezettségére előírt határidő lejárt. A magánszemély által elszámolható üzemanyagköltség Üzemanyagköltség címén a hivatali (üzleti) utakon futott (útnyilvántartás szerinti) kilométer teljesítmény alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár szerint számított összeg, vagy a hivatali (üzleti) úthoz történő számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe. A kizárólag üzleti célú járművek esetében értelemszerűen az éves futásteljesítmény teljes egészében figyelembe vehető. A személygépkocsi az Szja törvény alkalmazásában nem számít kizárólag üzemi célúnak, ezért az üzleti utak és a magánutak nyilvántartás szerinti kimutatása nélkülözhetetlen. Az egyéni vállalkozó számára azonban kivételes lehetőség, hogy a cégautó adó megfizetése árán a magánhasználatra jutó költség is elszámolható, részletes útnyilvántartás vezetése nélkül. A magánszemély negyedévenként választhat a fogyasztási norma és az APEH ár alapján történő üzemanyagköltség-elszámolás, vagy a számlák alapján történő elszámolás lehetősége között. Az utóbbi esetben azonban ügyelnie kell arra, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség. Nem alkalmazható az APEH által közzétett üzemanyagár olyan esetben, ha a magánszemély az üzemanyag áfáját az Áfatörvény szabályai szerint levonásba helyezi. A módszerek közötti választása negyedévre szól, azaz a negyedév első napján alkalmazott költségelszámolási módszert kell alkalmaznia az egész negyedévre. Az üzemanyagköltség elszámolásának szabályai függetlenek attól, hogy a jármű saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt, illetőleg szívességi használat alapján használja a magánszemély, feltéve, hogy az üzemanyagköltséget a magánszemélynek kell fizetnie. Üzemeltetési költségek Üzemeltetés címén a fenntartás, javítás, és felújítás költségei számla alapján vehetők figyelembe. Ide tartoznak különösen a javítási kiadások, a karbantartási kiadások (a motorolaj és hajtóműolaj cseréje, a mosatás, fényszóró beállítás stb.),
különböző biztosítási díjak, a gépjárműadó, fogyasztási adó, illeték, hatósági díj, kivéve, ha a gépjármű beszerzési árának részét képezi. Ezeket a kiadásokat a kizárólag üzleti célú járművek esetében teljes egészében el lehet számolni költségként. Ha más használat is előfordul, akkor az útnyilvántartás szerinti üzleti utak arányában vehetők figyelembe. Mivel a személygépkocsi nem minősül kizárólag üzleti célúnak, a teljes költségelszámolás csak akkor lehetséges, ha a használat során magáncélú utak nem fordulnak elő. Kivételt képez az egyéni vállalkozó esetében az a személygépkocsi, amelyik után a cégautó adó megfizetése egész évben megtörtént. Ekkor a magáncélú utakra jutó költség is elszámolható. Az üzemeltetési költségek a nem saját tulajdonú járműveknél az előbbiek szerint akkor számolhatók el, ha a használót terhelik. Az általános személygépkocsi normaköltség A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemeltetési költségek számlák alapján történő elszámolása helyett választható az ún. általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazása is. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély igazolás (számlák) nélkül a jármű fenntartása, javítása, felújítása címén kilométerenként 9 forintot számolhat el. Ebben az esetben azonban az üzemanyagköltségen kívül minden üzemeltetési kiadást elszámoltnak kell tekinteni, tehát a személygépkocsinormaköltség alkalmazása mellett nincs lehetőség további számlával igazolt költség elszámolására. Mivel ez a lehetőség választható, ha a személygépkocsi használata során egy kilométerre számolva az üzemeltetési költség több mint 9 forint akkor mindenképpen célszerűbb a karbantartások, javítások stb. számlái alapján a törvényben rögzített általános személygépkocsi-normaköltséget meghaladó összeget elszámolni, azaz a költségek tételes igazolásának módszerét választani. Más a helyzet az ún. kapcsolódó egyéb kiadásokkal (útdíj, garázsbérleti díj, hídpénz, parkolási díj stb.). Ezek a 9 forinton felül elszámolhatók. Az általános személygépkocsi-normaköltség több saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata esetén is csak úgy lehetséges, ha mindegyik esetében ezt a módot alkalmazza a magánszemély. A törvény nem engedi meg, hogy az egyiknél tételesen, a másiknál 9 Ft/km alapján történjen a költségek levonása. Éppen ezért, ha több személygépkocsi közül nem saját tulaj-
donú is van és annak üzleti használata költségeit is el akarja számolni az adózó, akkor a 9 Ft/km átalányt a sajátjára sem alkalmazhatja. Ugyanakkor a más (nem személygépkocsi) járműre alkalmazott tételes költségelszámolás nem zárja ki a saját személygépkocsi(k)ra a 9 Ft/km általános normaköltség használatát. A személygépkocsival kapcsolatos egyéb költségek A jármű használatával összefüggésben olyan kiadások is felmerülnek, amelyek nem szorosan annak fenntartásával, javításával, felújításával kapcsolatosak (autópálya használati díj, garázsbérleti díj stb.). Ezekre vonatkozóan a törvény ritkán ad tételes eligazítást. A kialakult gyakorlat szerint elszámolásuknál a következőket lehet figyelembe venni. Nem kötődik feltétlenül a jármű üzemeltetéséhez az autópálya használati díj, ugyanakkor lehet az üzemeltetés egy tényezője is pl.: kevesebb üzemanyag-felhasználás (rövidebb útvonal) érdekében. Ennek elszámolhatósága kizárólag attól függ, hogy a kiadás üzleti esemény alkalmával merült-e fel, vagy sem. Ha az említett díj teljes egészében a tevékenység érdekében merült fel, akkor elszámolható, és minthogy az úthasználati díj nem fenntartási költség, az arányosítást nem kell alkalmazni. Más a helyzet, ha az útdíjat tíznapos, harminc napos vagy éves átalányban (matricás rendszerben) kell fizetni. Ekkor a díjnak a matrica érvényességi idején a díjköteles útvonalon futott üzemi használattal arányos része számolható el költségként. Hasonló a helyzet a hídpénz, a parkolási díj, a kompátkelés és a vonaton szállítás díja esetében is. Ezeknek a kiadásoknak az elszámolhatóságához ha a jármű nem kizárólag üzleti célú azt kell figyelembe venni, hogy csak azokban az esetekben lehetséges költségelszámolás, amikor kifejezetten üzleti eseményhez kötődik a költség, vagy ha átalánydíjról van szó (pl.: parkolóbérlet esetén) akkor az üzleti használattal arányos rész vehető figyelembe. A garázsbérleti díj elszámolásánál, ha a jármű kizárólag üzleti célú (vagy személygépkocsi esetében a vállalkozó az üzleti tevékenységének tárgyát képezi, illetőleg a cégautó adós személygépkocsiknál) nincs akadálya annak, hogy a garázs-bérletre kifizetett összeget a magánszemély elszámolja. Ha a jármű nem kizárólag üzleti célú, akkor a garázsbérlet díja az útnyilvántartás szerinti üzleti használattal arányosan számolható el.
Az előzőeket kell figyelembe venni abban az esetben is, ha a magánszemély a személygépkocsi fenntartási javítási költségeit az ún. személygépkocsi normaköltség alapján számolja el. Minthogy ezek a kiadások nem képezik részét a személygépkocsi fenntartási költségének, a 9 forinton felül az előzőekben ismertetett módon és esetekben számolhatók el. Azaz, ha üzleti eseményhez kapcsolódik az autópálya díj vagy a parkolási díj stb. kifizetése, akkor a személygépkocsi normaköltség alkalmazása mellett ezek a kiadások is elszámolhatók. Az autópálya-matrica, a parkolóbérlet, a garázsbérlet költségének arányos elszámolását szintén nem zárja ki a kilométerenként 9 forintos normaköltség alkalmazása. Útnyilvántartás nélkül elszámolható költség Ilyen eset a személygépkocsiknál akkor fordulhat elő, ha az egyéni vállalkozó egész évben megfizeti a cégautó adót; ha havi 500 kilométer futásteljesítményt választ az egyéni vállalkozó vagy a mezőgazdasági őstermelő. Ez függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától, egész évre választható, és ezen belül az egyéni vállalkozói tevékenység időtartamára alkalmazható. A havi 500 kilométer átalány választása mellett üzemeltetési költségként csak az általános személygépkocsi-normaköltség (kilométerenként 9 forint) elszámolása alkalmazható. Összefoglalva Hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás. Ide tartozik azonban egy oktatáson, továbbképzésen való részvétel is. Nem tartozik azonban ide a munkába járás, azaz a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás. Ha hivatali, üzleti utazás során a magánszemély személygépkocsit használ, akkor a használattal összefüggésben felmerülő költségeket a munkáltató, a kifizető részére megtérítheti. A személyi jövedelemadó törvény szerint a kifizető önálló vagy nem önálló tevékenységgel kapcsolatban fizet költségtérítést a magánszemély saját tulaj-
donában álló személygépkocsi üzleti célú használatáért. A magánszemély mindkét esetben számolhat el költséget. A költségelszámolás alapbizonylata az útnyilvántartás. Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát, az év első és utolsó napján (ha szükséges, akkor havonta) a kilométeróra állását. Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell: az utazás időpontját, az utazás célját (honnan-hova történt az utazás), a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését, a közforgamú útvonalon megtett kilométerek számát. Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyagvásárlás időpontját és költségeit is. A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó költségek elszámolására nincs lehetőség abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények nem támasztják alá a hivatali jelleget. A bizonyítás a magánszemély kötelezettsége. Az igazoltan megtett útra üzemanyagköltségként a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben meghatározott norma és az üzemanyag árának szorzata számolható el. A benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke: A 2010. január 1-jétől hatályos alapnorma-átalány mértékét a következő táblázatok foglalják össze.
A benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint: 1000 cm3-ig 7,6 liter/100 kilométer 1001-1500 cm3-ig 8,6 liter/100 kilométer 1501-2000 cm3-ig 9,5 liter/100 kilométer 2001-3000 cm3-ig 11,4 liter/100 kilométer 3001 cm3 felett 13,3 liter/100 kilométer A gázolajüzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint: 1500 cm3-ig 5,7 liter/100 kilométer 1501-2000 cm3-ig 6,7 liter/100 kilométer 2001-3000 cm3-ig 7,6 liter/100 kilométer 3001 cm3 felett 9,5 liter/100 kilométer Az autógázzal üzemelő tiszta gázüzemű, valamint kettős üzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértékét a benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalány alapján liter/100 kilométerben meghatározott alapnormaérték továbbá cseppfolyós propán-bután gázüzem (LPG) esetén 1,2 (liter/liter) értékű, földgáz (CNG, LNG) üzem esetén 0,8 (Nm3/liter) értékű módosító tényező szorzataként kell megállapítani. A segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint: segédmotoros kerékpár: 3,0 liter/100 km, motorkerékpár: 80 cm3-ig 3,5 liter/100 km, motorkerékpár: 81-125 cm3 3,8 liter/100 km, motorkerékpár: 126-250 cm3 4 liter/100 km, motorkerékpár: 251-500 cm3 4,5 liter/100 km, motorkerékpár: 500 cm3 felett 5 liter/100 km.
A gépjárművezetés gyakorlati oktatása során az oktató gépjárműre vonatkozóan alapnorma-átalányként az előzőekben meghatározott alapnormaátalány 1,8-szeres értéke (180%-a) vehető figyelembe. Az üzemanyag költségét az APEH (a továbbiakban: Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) által közzétett ár (havonta teszi közzé az adóhivatal), vagy a számlák alapján kell meghatározni. Az üzemanyagköltségen felül tételes elszámolás esetén a számlával igazolt javítási, karbantartási, fenntartási költségek az üzleti használat arányában számolhatók el. A beszerzés évében átalányamortizáció érvényesíthető. Tételes elszámolás helyett kilométerenként 9 forint általános normaköltség alkalmazható. Az Szja törvény nem rendelkezik arról, hogy milyen összeg fizethető a magánszemély részére személygépkocsi költségtérítése címén, csak a jövedelem meghatározására ad iránymutatást. Amennyiben a magánszemély az igazolt költségeit meghaladóan kap költségtérítést úgy számolnia kell a kifizető általi adóelőleg levonási kötelezettséggel. A saját személygépkocsi hivatali, üzleti célú használatáért fizetett költségtérítést a társasági adó törvény elismeri a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak. Közterhe nincs, azaz a költségtérítés nem hoz létre társadalombiztosítási kötelezettséget. segédmotoros kerékpár: 3,0 liter/100 km, motorkerékpár: 80 cm3-ig 3,5 liter/100 km, motorkerékpár: 81-125 cm3 3,8 liter/100 km, motorkerékpár: 126-250 cm3 4 liter/100 km, motorkerékpár: 251-500 cm3 4,5 liter/100 km, motorkerékpár: 500 cm3 felett 5 liter/100 km.
Példa A munkavállaló személyi alapbére havi 180 000 Ft. A naptári napok száma 28, fizetett napok száma 20. Távollét nem volt. 10% pénzkezelési pótlékban részesül. Saját gépkocsijával részt vett egy üzleti úton az útnyilvántartás alapján 300 km-t teljesített, a gépkocsi elismert normája 9 l/100 km, az APEH által közzétett üzemanyagár 250 Ft/l. Bérszámfejtés, 2009. július Kifizetések Levonások Közterhek Nyugdíjjárulék Törzsbér 180 000 1,5% 3 112 Nybizt. jár. 49 788 Költségtérítés 9 450 Mny. p. tagdíj 8% 16 596 Eg.bizt. jár. 16 455 Pénzkezelési pótlék 18 000 Eg.bizt. j. term. 4% 8 298 Munkaadói jár. 9 587 Eg.bizt. j. püi. 2% 4 149 Tételes EHO 1 950 Mvállalói j. 1,5% 3 112 Szakképz. hj. 3 112 1,5% Szem. jövedelemadó 39 885 Összesen 207 450 Összesen 75 152 Összesen: 80 892 Adójóváírás 2 895 Összes költség 288 342 Hó végi kifizetés 132 299 Bérszámfejtés, 2010. január Kifizetések Levonások Közterhek Nyugdíjjárulék Törzsbér 180 000 1,5% 3 112 Nybizt. jár. 49 788 Költségtérítés 9 450 Mny. p. tagdíj 8% 16 596 Eg.bizt. jár. 4 149 Pénzkezelési pótlék 18 000 Eg.bizt. j. term. 4% 8 298 Munkaadói jár. 2 075 Eg.bizt. j. püi. 2% 4 149 Tételes EHO - Mvállalói j. 1,5% 3 112 Szakképz. hj. 3 112 1,5% Szem. jövedelemadó 27 648 Összesen 207 450 Összesen 62 915 Összesen: 59 123 Adójóváírás 15 100 Összes költség 266 573 Hó végi kifizetés 144 535
A cégautó adója Cégautóadó Az Szja-törvény (70. ) alapján a céges autók magánhasználatát adóztatták. Ez 2009. január 31-éig volt érvényben. 2009. február 1-jétől viszont a cégautó adó egy különálló adóként él tovább vagyoni típusú adóként. Ez lényeges változás, mert ha a vállalkozás tulajdonában van személygépjármű, akkor cégautó adót néhány speciális kivételtől eltekintve mindenképpen fizetnie kell. Személygépkocsi fogalma a cégautóadó törvény alapján A törvény az Szja-törvényben már korábban rögzített meghatározást veszi át. E szerint személygépkocsi az a jármű amely: vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, raktere ugyan gyárilag lett úgy kialakítva, de lehetőség van annak visszaalakítására, négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt, a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, benzin-, dízel-, elektromos-, gázüzemű, továbbá a versenyautó, az önjáró lakóautó. A cégautóadó törvény egyértelműen szabályoz, azt a járművet tekinti személygépkocsinak, amelyet a fenti Szja-törvényben leírtak meghatároznak. Másodlagosnak tekinti a forgalmi okmányban foglaltakat, hiába van a forgalmi engedélyébe tehergépkocsi minősítés bejegyezve. Vigyázni kell az általános vélekedés szerint tehergépkocsinak tekinthető járművek cégautóadóban történő megítélésénél, ugyanis például hiába kétszemélyes teherszállításra alkalmas járművet kíván venni a vállalkozás, ha annak megengedett össztömege nem haladja meg a 2500 kg-ot, cégautóadót kell fizetni utána.
A kiküldetési rendelvénynél felhívjuk a figyelmet, hogy ezt két példányban kell kiállítani, melynek tartalmaznia kell a hivatali, üzleti utazások célját, időtartamát, útvonalát, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítések kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag fogyasztási norma, üzemanyag ár). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kiállítónak, másodpéldányát a magánszemélynek elévülésig meg kell őriznie. A cégautó adó kötelezettei Lényegében mindenki, aki személygépkocsival rendelkezik, s az után költséget érvényesít. A cégek esetében a tulajdonos, vagy pénzügyi lízingbevevő, magánszemély esetében pedig a magánszemély maga, ha a személyi jövedelemadó vagy a számviteli törvény szerinti költséget ráfordítást számol el a személygépjárművel kapcsolatban. A cégautóadó kötelezettség a korábbiakkal ellentétben az EVA alanyokat is érinti. Az EVA-s társaság tulajdonában lévő személygépkocsi után is minden hónapban meg kell fizetni a fenti adómértéket (EVA-s egyéni vállalkozónak nem kell fizetnie). Ha a társaság tagja a társaság tulajdonában lévő gépjárművel útnyilvántartást vezetve minden hónapban költséget számol el, akkor fenti feltételek fennállása esetén a társaságnak is hasonlóan kell adót fizetnie. Ha EVA-s társaság tulajdonában van autó, akkor a társaságnak minden külön költség elszámolása nélkül is meg kell fizetni a fenti adókat. Az új cégautóadó összegét a gépkocsi hengerűrtartalma szabályozza. A cégautóadó 2009. február 1-től hatályos mértéke: 0-1600 köbcenti hengerűrtartalom vagy 1200 cm 3 kamratérfogat alatt 7000 Ft/hó 1601 köbcenti hengerűrtartalom vagy 1201 cm 3 kamratérfogat felett 15 000 Ft/hó A cégautóadót minden érintett hónapra teljes összegben meg kell fizetni, így javasolt a céges autók hó eleji beszerzése. Az adózó a cégautóadóból levonhatja az általa már megfizetett gépjárműadót azon hónapokra, melyekre cégautóadó fizetési kötelezettsége is fennáll. Azon egyéni vállalkozóknak, akik havonta 500 km futásteljesítmény után számol-
tak el gépjármű költséget az érvényben lévő APEH üzemanyagárakkal, a fenti adót minden olyan hónapra meg kell fizetni, amelyikre az 500 km-t elszámolták. A cégautóadó megfizetése A fentiekben említettük, hogy a magánszemélynek is cégautóadót kell fizetnie, ha azzal kapcsolatban költséget vagy ráfordítást számol el. Ezen kötelezettség alól akkor mentesül a magánszemély, ha költségeit kizárólag kiküldetési rendelvénnyel számolja el. Emellett a munkába járás költségtérítése megmaradt (9 Ft/km), mint adómentesen adható kompenzáció. Általános szabály, hogy akkor keletkezik cégautóadó kötelezettség, ha a járművel kapcsolatban költséget (szerviz költség, biztosítás, üzemanyag költség stb.) számolnak el. Miután a járművek többsége a vállalkozás esetében értékcsökkenés alatt van, a cégautóadó nagyon nehezen védhető ki. Elfogadható megoldás, hogy a céges személygépkocsit magánszemélyként a tagok megveszik (jelenleg ez ÁFA megfizetése nélkül megtehető), és annak költségeit a továbbiakban kiküldetési rendelvény útján számolják el. Ez csak olyan járművek esetén javasolt, amelyeknél a költségteremtő képesség alacsony, vagyis a más adókban nyert csökkenés kisebb, mint az éves cégautóadó. A kiküldetési rendelvény egy olyan bizonylat, amelyet két példányban kiállítani és annak eredeti példányát a munkáltató (kifizető) köteles megőrizni az Art.-ban meghatározott bizonylat megőrzési határideig, másik példányát másolatát a magánszemély őrzi a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával. Lássuk, melyek azok az alapadatok, amelyet a kiküldetési rendelvénynek 1 mindenképpen tartalmaznia kell 2 : a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, 1 A kiküldetési rendelvény egy lehetséges formáját lsd. a mintánkban! 2 Szja-tv. 3. -ának 83. pontja
a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali utazás célját, időtartamát, útvonalát, a gépkocsi futásteljesítményét, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, a költségtérítések kiszámításához szükséges adatokat, úgymint üzemanyagfogyasztási norma, üzemanyagár stb. Cégautóadó által nem érintett járművek, szervezetek A cégautóadó kötelezettségére vonatkozó új rendelkezések átvéve a korábbi szabályozás egyes elemeit mentességet biztosítanak: a megkülönböztető jelzést használó, az egyház, karitatív szervezet által alapfeladatai ellátásához használt, a gépjármű-kereskedő által továbbértékesítési céllal beszerzett, a halottszállításra szolgáló, a betegségmegelőző, gyógyító, szociális céllal, egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület kizárólag és igazolhatóan (SZMSZ) súlyosan fogyatékos személyek szállítására üzemeltetett, a háziorvosi ellátásához szükséges, illetve az egészségügyi álligazgatási szerv által betegségmegelőző, gyógyító, közegészségügyi, járvány ügyi egészségvédelmi alapfeladatai ellátása érdekében üzemeltetett személygépkocsikra. A kétszeres adóztatás kizárása: A törvény lehetővé teszi az adóalany által megfizetett gépjárműadó levonását a cégautóadóból, méghozzá negyedéven belül azon hónapokban, amikor a cégautóadó és a gépjárműadó utáni kötelezettség egyaránt fennállt. A cégautóadó kötelezettség megszűnése Megszűnik a kötelezettség, ha a személygépkocsi tulajdonosának személye megváltozik, továbbá, ha a magánszemély nem kíván több költséget elszámolni a járművel kapcsolatosan.
A cégautóadó rendezése A cégautóadó negyedéves elszámolású adó lett, így minden negyedévet követően kell vele kapcsolatban elszámolni, bevallani, és a számított adót megfizetni. Az Szja-törvény változásaival összhangban megszűnik a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség a cégautóadó után (miután a cégautóadó konstrukció hatályát vesztette 2009. február 1-jén). Belföldi kiküldetés A kiküldetés elrendelése Kiküldetésről az alábbi feltételek együttes fennállása esetén beszélünk: elrendelését a munkáltató gazdasági érdeke indokolja, az elrendelés ideiglenes, a munkavállaló szokásos munkavégzési helyén kívül történik a munkavégzés, a kiküldetés időtartama alatt a munkavállaló a munkáltató irányítása és utasítása alapján végzi munkáját. Nem minősül kiküldetésnek: ha a munka természetéből adódóan a munkavállaló munkáját szokásos telephelyén kívül végzi (pl. hálózati ellenőr, lakossági szolgáltatást végző szerelő stb.), a változó munkahelyen foglalkoztatott munkavállaló esetén is csak a szokásos munkavégzés helyén kívüli telephelyen történő munkavégzés, ebben az esetben szokásos munkahely a munkáltatónak az a telephelye, ahova munkavégzésre van a dolgozó beosztva. Nem kötelezhető beleegyezése nélkül a kiküldetés teljesítésére a nő a terhessége megállapításától gyermekének három éves koráig, továbbá a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermek három éves koráig.
A kiküldetés időtartama A kiküldetés várható időtartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. A kiküldetés időtartama kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha a kiküldetés időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Ne feledjük, hogy a kiküldetés időtartama a kirendeléssel, átirányítással együtt nem haladhatja meg naptári évenként a száztíz munkanapot! A negyvennégy és a száztíz napos felső határ csak akkor irányadó, ha a kollektív szerződés ettől eltérően több illetve kevesebb munkanap meghatározásával nem rendelkezik. A kiküldetés a munkavállaló beosztására, korára, képzettségére, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire nézve aránytalan sérelemmel nem járhat. Díjazása és költségtérítése A kiküldetési díjról a Munka Törvénykönyve nem rendelkezik. Az Mt. 105. -ának (5) bekezdése értelmében kiküldetés esetén a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkabére illeti meg, ha a felek ettől eltérő díjazásban nem állapodtak meg, vagy a Munka Törvénykönyve máskép nem rendelkezik. Eltérő rendelkezést tartalmaz a törvény, amikor előírja, hogy ha a kiküldetés során a munkavállaló, nemcsak más helyen, hanem részben vagy egészben más, a munkakörébe nem tartozó munkát is végez, akkor ha a kiküldetés teljes időtartama alatt az eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a ténylegesen végzett munka alapján illet meg díjazás, de ez nem lehet kevesebb az átlagkereseténél; ha részben a saját részben más munkakörébe tartozó munkát végez, a tényleges munkavégzések arányában illet meg díjazás, de az ekkor sem lehet kevesebb az átlagkereseténél; ha a munkaidején belül a saját és a más munkaköri feladatok ellátása egymástól nem különíthető el, a munkabérén felül helyettesítési díj is megilleti.