Lapok Petőfi Sándor Naplójából Pest, marcius 15. 1848. Szabad a sajtó! -- Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s ugy irnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betük, mint a szabadság hajnalsugárai [ ] Petőfi Sándor: 15-dik március, 1848 Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott, Vedd föl azt s örök táblára Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink Míg e század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. [ ] Egy ilyen nap vezérsége, S díjazva van az élet! Napoleon dicsősége Teveled sem cserélek! Összeállította: Ratzky Rita irodalomtörténész Kráter Könyvesház 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A belső udvar Nyitva tartás: munkanapokon 10 17 óráig www.krater.hu A lap ára: 600 Ft PoLíSz 151. 2013 MÁRCIUS ÁPRILIS PoLíSz Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki városálma A megújuló magyar, nemzetiségi és keresztény hagyomány fóruma A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja Bölcselet és tudás, kegyelet a múlt, az ősök iránt. A megtartás szelleme, egymás közös tisztelete nemesít embert és nemzeteket. (Pécsi L. Dániel címerművész) Borzsák István professzor hétkötetes életműsorozatáról, a Dragmáról Dörömbözi János és Novák Imre beszélgetése Konrad Sutarski a kettős szívvel dobogó haza fogalmáról ír A világirodalom patkánytoposzának baloldali hagyományairól, s így Wass Albert vitatott példázatának fajelméleti semlegességéről Turcsány Péter vitairata Dring és Drong Szakonyi Károly Gyurkovics Tiborra emlékezik Turcsányi János parasztköltő 1943-as verseiből 2013 március április 151. megjelenés
A PoLíSz a Szellem városa A MEGÚJULÓ MAGYAR ÉS KERESZTÉNY HAGYOMÁNY LAPJA László Péter Sándor Pojánákon ispiláng pojánákon esztenákon ispiláng van: vélem még egy pipés pihés vetett ágy van Hejj villő!!! Eccö korán Félháromkor!? hajnal négykor! félálomkor démon vette kedélyem ím (már) ződhímes lesz Egy-kettő Hejj villő??? A PoLíSz című lap kiadását a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja Kelő Napom Kellő szellőm ződ bütüjén jól harmatol: az erdő Pástos úton Keresztúton! Hejj villő 2012. Villő patak Figyelmébe ajánljuk a PoLíSz jelenlétét a világhálón: a www.krater.hu/polisz elérhetőség alatt. Korábbi számaink is megvásárolhatók: Kráter Könyvesház (1072 Budapest, Rákóczi út 8/A) konyveshaz@krater.hu Felelôs kiadó és alapító fôszerkesztô: Turcsány Péter turcsany@krater.hu Társfőszerkesztő és szöveggondozó (kritika) Soltész Márton solteszmarton@gmail.com Főszerkesztő-helyettes: Barcsa Dániel (történelem) roocal@citromail.hu Szervező titkár Salat Csilla Telefon/fax/e-mail: (26) 325-321 titkar@krater. hu Szerkesztôk Lukáts János lukatsjanos@freemail.hu, Bágyoni Szabó István (vers) bagyonisz@gmail.com, Soltész Márton (kritika), Szappanos Gábor (mûfordítás) szappanosg@gmail.com, Konrad Sutarski (Együtt jobb) konrad.s@t-online.hu Belső munkatárs Zsávolya Zoltán Fômunkatársak Adamik Tamás, Ferenczi László, Katona Szabó István, Madarász Imre Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet www.krater.hu Lapunk megrendelhető: telefon/fax/e-mail: 06/26/325-321, titkar@krater.hu 10 szám ára egy évre 4500 Ft, külföldön 50 euró. Az előfizetés történhet csekken, illetve átutalással a 10200885-32611094-00000000 számlaszámra. Nyomdai kivitelezés AduPrint Kft. Felelôs vezetô Tóth Béláné ISSN 0865-4182 Bemutatjuk Bálint Ferenc grafikust Bánffyhunyadon, az erdélyi Kalotaszeg központjában született 1960-ban. Kolozsvárott végzett művészeti gimnáziumot, majd 1985-ben szerzett képzőművészeti főiskolai diplomát. 1985 1989 között Nagybányán dolgozott grafikus tervezőként, majd családot alapítva 1990 óta Komlón él és alkot. Főként sokszorosított grafikával, kőnyomattal, rézkarccal foglalkozik. Több, mint kétszáz EX LIBRIS-t készített, művei megtalálhatók gyűjteményekben, katalógusokban, múzeumokban, többek közt Budapesten, Keszthelyen, Bécsben, Barcelonában, Milanoban, Hong-Kongban. Alkotásaival számos EX LIBRIS F.I.S.A.E. Kongresszuson vett részt (Linz, Milánó, Pozsony, München, Weis). Az 1992-es Barcelonai Olimpia EX LIBRIS pályázatán különdíjat kapott.
A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Botár Béla versei... 2 Szakonyi Károly: Jó és nehéz is emlékezni rá (Emlékezés Gyurkovics Tiborra)... 3 Ferenczi László versei... 7 Tóth Tamás versei... 8 Novák Imre Dörömbözi János: Párbeszéd a múlttal (Emlékezés Borzsák Istvánra, a magyarországi klasszika-filológia klasszikusára)... 10 Csontos János versei... 16 EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK ETNOKULTURÁLIS ROVATA XVIII. RÉSZ Konrad Sutarski: A haza kiterjesztése (esszé)... 19 XX. SZÁZADI MAGYAR PRÓZAMŰVÉSZET ÚJRAFELFEDEZÉSE X. Nagy Domokos Imre: Selmecbánya Kosáryné Réz Lola műveiben (tanulmány, második, befejező rész)... 27 WASS ALBERT EMLÉKEZETE LXXIX. RÉSZ Turcsány Péter: Wass Albert antiszemitizmusának cáfolata Adalék A patkányok föltámadása című írás félreértelmezéséhez... 59 VILÁGBESZÉD Marlene Reed Wetzel (USA): Tripoli térképe, 1967 (novella)... 61 Rainer Maria Rilke: A régi házban (a versciklus befejező része, Tandori Dezső fordításai)... 74 Hugo Steiner-Prag: Emlékek Rainer Maria Rilkéről (Tandori Dezső fordítása)... 78 MERÍTETT SZAVAK Turcsányi László: Bemutatjuk Turcsányi János parasztköltőt (1910 1944)... 80 Turcsányi János versei... 80 Hodori Balázs: Mikrokozmosz (novella)... 82 Gyimesi László versei... 89 S. Parcsami Gábor versei... 89 Simek Valéria versei... 92 Barcsa Dániel: Brüniszkáld (beszély, 15. folytatás)... 93 Deák Mór: Szeress (költemény)... 97 TÁJOLÓ Madarász Imre: Tényregény a lányról, aki gyermekeket gyilkolt (Rubin Szilárd: Aprószentek című könyvéről)... 99 Soltész Márton: Fiatal(abb)kori önarckép Megkésett utószó Potozky László első kötetéhez... 100 Csépke Csilla: A nőiség megélésének aspektusai (Miklya Anna: Eső című regényéről)... 102 Polgárdy Géza: Jékely Zoltán költészetének erdélyi gyökerei Emlékezés a száz éve született költőre... 105 Baán Tibor: Állítmánykereső (Csernák Árpád: Két év című színésznaplójáról)... 107 Bemutatkozik Pécsi L. Dániel jelképművész...111 KRÁTER-KRÓNIKA Eseményeinkből... 112 E lapszámunkat Pécsi L. Dániel címerterveivel és grafikájával (1-93. oldal), valamint Bálint Ferenc Ex-libriseivel és grafikáival (94. oldaltól) illusztráltuk. A borítókon László Péter Sándor: Pojánákon ispiláng című verse, Bálint Ferenc bemutatása és Ratzky Rita irodalomtörténész Petőfi-összeállítása található. A külső borítón Jékely Zoltán portréja látható a Parlamenten lobogó székely zászlóval.
PoLíSz Botár Attila És visszafejted A pont ahonnan árnyék még kikelt és nappal égtáj és éjjel világít az első korty tüdőre itt: e helyt az éltetőből és csak szusszanásnyit, és visszafejted a Szejkét, Csicsert, és Archimédész lejtős mondatáig visszafejted, mert felejted s felejt. A vérben száguld. Pont. De mint a gránit Cselédregény hősnője Napóra áll itt s Makovecz-templom. Égi borút földi fénnyel elöntve ugyanannak az álomnak szülötte vagyunk. Te óvd, Babba Mária asszony a letorkollt lányt. Kit egy vállvonás válasz helyett ( Valami véd? Ki táplál? ) a nyers kényszer, s míg gyomra harsonáz: cselédregénybe szöktet. Nincs határzár. Ha szül: jövőtlen jövőnek reményt. És anyja nyelve elkopik a hittel. Álmában még eljárogat felénk. Hazafonál, de nincs ki nem veszik fel. Betérés Idriszhez Immár csak Véle tusakodsz. Ki kért? Vagy álom indul így? Kételyt legyűrve Makár, Jakab-hegy tavasza kísért. Kemény sínen még villamos. Ki ül be velük presszóba kávézni, dicsért leányzatokkal, térdet ér a térd; s ki tér be hozzád, Tanító, a türbe nyolcszög terébe sóhajtva: megért, mert nem árnyékol nap verte kedélyt hited ajándék: egy-egünknek üdve, holott Istennel tusakodsz hitért, ha sorsunk és az álmunk véget ért 2
Szakonyi Károly Jó és nehéz is emlékezni rá (Emlékezés Gyurkovics Tiborra) * A történelem faggatása Mindazt, amire emlékezni akarok, elmondhatnám élőszóval is, de leírtam, hogy megmaradjon. Meg aztán talán még így is szertelen. Sok mindent írtam már Gyurkovics Tiborról, írtam közös élményeinkről, barátságunkról, a könyveiről, megírtam őt magát is novellában, egyfelvonásosban, felhasználtam a figuráját az Ördöghegy című darabomban, hiszen nagyszerű karakter volt, ábrázolásra való. Összefonódott az életünk az évtizedek alatt, ismertük egymás családját, rokonságát, egymás gondját-baját, örömét, szerelmeit, sikereit. Színházi bemutatóinkat közösen ünnepeltük, az Adáshiba ősbemutatója utáni hajnalon, a bankettről hozott hangulatunkban felültünk a HÉV-re és kiutaztunk Rákosfalvára egy kis villásreggelire abba a házba, ahol öreg szülei rokoni örömmel fogadtak, s amely ház már nincs sehol, mert fölébe épült egy zord lakótelep. Siratta is Tibor a tájat, hogy elveszett gyermekkora világa. 1960-ban egy Villám utcai műteremben találkoztunk, Andrássy Kurta Jánosnál, öreg szobrász barátunknál. Kiss Dénes vitt el oda, afféle szalon volt ez, zenélés, beszélgetés a művészetről, irodalomról. Öltönyös, szolid úrnak láttam Tibort, tudtam, hogy pszichológusként dolgozik és verset ír. Akkoriban jelent meg az első kötete, a Grafit, amit elég lekezelően fogadott a kritika, benne például a Feleségemnek című versét, amely így kezdődik: Feleségemnek arca van, meg keze is, meg lába is és amihez az ÉS-ben Jovánovics Miklós ironikusan gratulált, mondván, hogy ennek nagyon örülünk Tibor a kor kultúrpolitikai követelményeitől messze távol volt, akkori verseit csak jóval később értékelték. De bírta Weöres Sándor bíztatását, akinek telefonfülkéből olvasta be egyik versét, kérdezvén, hogy felkeresheti-e. Jöhet, mondta a vers hallatán Weöres. Nekem is akkoriban jelent meg az első kötetem, könyvet cseréltünk, így indult a batárságunk. Véletlenül összefutottunk a Puskin moziban, Makk Károly filmjét néztük, utána beültünk az Astoria presszójába. Ott mesélt a családjáról, már három lánya volt, beszélt a Lipótról, ahol dolgozott, és méltatta elolvasott novelláimat. Én meg nemsokára kritikát írtam a Kortásban a Kenyértörés című második kötetéről. Aztán családilag is találkoztunk, feljártunk egymáshoz, Tibor a Szilágyi Erzsébet fasoron lakott, vacsorázgattunk náluk, akkor tudtam meg, hogy novellákat is ír, ezek nem jelentek meg, felolvasta egyiket-másikat, olyanok voltak, mintha egy másik országban születtek volna. Csodáltam is szellemi függetlenségét. Már a Nemzetiben voltam dramaturg, és megírtam az első drámámat, ez nagyon érdekelte, kiderült, hogy kacérkodott a színészettel, de elutasították. Származása miatt (apja a háború alatt a Fővárosi Kenyérgyár igazgatója volt jogi dok- * Elhangzott a Magyar Művészeti Akadémia rendezésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2013. február 25-én tartott Gyurkovics-emlékesten. 3
PoLíSz torátussal, de akkor már, az orosz hadifogság után fizikai munkásként kereste kenyerét, ahogy az édesanyja is, a valaha tündérszép asszony, Gizi mama a Lardoline gyárban végzett valami nehéz munkát) Tibor sem orvos, sem jogász nem lehetett, végül a gyógypedagógiát végezte el, és mellette az ELTE-n a pszichológiát. Így lett klinikai pszichológus. Ismerkedésünk elején a női zárt osztályon dolgozott, majd a munkaterápián, ahová már bejártam hozzá. Szobájában mindenféle bolondság volt, utcatáblák, rajzok, a betegek készítette holmik. Szerették, hisz focizott kirándult velük nagy empátiával foglalkozott mindenkivel. A hatvanas évek közepén már sűrűbben jelentek meg írásai, addigra már megírta első regényét, a Szeretlek, akárki vagy címűt. De még mindig kültag volt az irodalmi életben. Rá kell szánnod magad a szabadúszásra, mondtam neki, és el is határozta nem könnyen, hogy kenyérkereső állását felmondja. Mégis jól tette, mert teljesen az írásnak szentelhette az életét. Akkor már bővült a baráti körünk, Kiss Dénes révén Bertha Bulcsu, Bulcsu révén meg Lázár Ervin is barátságba került Tiborral. Nagy utazások Pécsre, találkozások a Nádorban, éjszakázások, ivászatok, aztán közös nyarak Szárszón, egy bérelt házban gyerekestől, feleségestől, és közben a művek, sorra Na meg ott voltak a külföldi utak, Rómába, Assisibe, Siennába Tibor kis pápai testőrfigurát vett a bazárban. Szeretett vásárolni, általában mütyüröket gyerekeinek, nőknek És a végtelen vonatutak a Szovjetunióba! Moszkvában a GUM kápráztatta el, a csattogó, golyós számolótáblák a pénztáraknál, a hatalmas áruház a mihaszna árucikkeivel, Leningrádban meg a hidak, a szőke, kékszemű nők, a szláv szépségek, ittuk a vodkát, és aztán megint utaztunk a zöld vonatokon tovább. A kerekek kattogásának ritmusára írta a verset, a Moszkva felé címűt. nyirfa, nyirfa, platina ég, / platina fog, platina haj, / tea-barna, hosszú tél, / sár, rét, fekete föld, / mély az út, öreg kerék, / cár, a cár, a cárevics, szakonyi, gyurkovics... és így tovább. Hatvannyolcban a Madách Kamarában volt bemutatóm, az Ördöghegy, Tibor bejárt a színházba, megbarátkozott Pártos Gézával, akinek megmutatta a Vigiliában megjelent egyfelvonásosát, az Estére meghalsz címűt. Pártos kapott rajta, de javasolta, hogy írjon hozzá még két felvonást. Tibor megtette, a darabot bemutatták Mensárossal, Domján Edittel és a többiekkel. Ezzel került a színházi életbe. Teret hódított itt is, egymásután írta a darabokat a Madáchnak, a Vígnek, a vidéki társulatoknak. Sikeres drámaíró lett, a Nagyvizit, az Öreg, a Fekvőtámasz és sorolhatnám, magas szériákat futott. A Fekvőtámasz veszprémi előadásában ő maga is játszott. Addig már vállalt kisebb szerepeket filmrendező barátaink munkáiban, de a színpad, a nagy attrakció még hátra volt. Az Ezredest alakította. Hiába, hogy a saját szövegét kellett mondania holott verseit fejből szavalta, adta elő esténkét elkapta a félelem, s ahogy mesélte, a színfalak takarásában minden színre lépés előtt elmormolta a Miatyánkot. Sikere volt. Sikeres premier volt, nagy, hangos, derűs, örömteli bankett a színészklubban. Tibor ilyenkor szertelen lett, amúgy is mindig a társaság lelke volt, bár- 4
A történelem faggatása hol voltunk, átvette az irányítást, szellemesen, érdekesen, csak őt volt érdemes hallgatni. Nagyszerűen tudta felidézni a karaktereket, csípősen, élesen, de meg kell mondanom, hogy mindig szeretettel. Ha végsőkig karikírozott is valakit, az mégsem volt bántó, talán mert egyéniségének egyik fő vonása volt az empátia. Ezen a banketten végül vacsorázni is akart, elkért a tálalóról egy adag töltött káposztát, nagy lendülettel ahogy enni tudott nekilátott, egyszer csak megakadt a falat a szájában: egy jókora üvegszilánk hullhatott a pohárszékről a tányérba, és az elvágta a nyelvét. Ömlött a vér. Orvos, kórház, összevarrták. Igen, de másnap előadás, és díszvendégeket vártak. Dagadt nyelvvel hogyan beszéljen? Vállalta. Hősiesen végigjátszotta a darabot. Erről írtam egyik róla szóló novellámat, persze a Dring és Drong ciklusban. Dring és Drong a két bóhoc ezek voltunk mi. Ezt játszottuk mindig. Reménykedni a nagy attrakcióban! Írtam néhány Dring és Drong novellát. A veszprémiben arról, hogy Drong végre színre lép, de megtörténik a baleset. Ám fellép sebzett nyelvvel is, dadogva, habogva mondja a szöveget, mégis olyan átéléssel, hogy a publikum semmit nem vesz észre belőle, hiszen a nagy alakítás mindenen átsugároz. Tibor művészetének ajánlottam ezt a novellát. Az ő szuggesztív, expresszív erejének versben, prózában, drámában és nem utolsósorban szereplésekben, tévéelőadásokban, a Lyukasóra című és más irodalmi műsorokban. Nem vettük rossz néven, ha műveinek vagy kirobbanó sikereinek csúcspontján egyszerűen csak mágusnak vagy fenoménnak titulálták, amit valójában el is fogadott. És méltán. Zseniális volt verseit, szövegeit, előadásait, egész lényét tekintve. Kitárulkozó volt és meghökkentésekre hajló társasági viselkedésben, öltözködésben; szeretette a meglepő sapkákat, kalapokat, ironizált, fotózáskor fintorokat vágott, de csak azért, hogy feloldja azt a görcsöt, azt a feszengést, ami gyerekkorától fogva benne élt: félelmét a magánytól. A barátságban is ezt kereste. Önzetlen volt, segítőkész, másokért mindent! ez volt az elve. Nagy empátiával fordult az elesettek felé, a szerencsétlen sorsú nők felé. A magányt akarta oldani a másokét és a magáét. A lelke mélyén szorongó Rikikit, kicsi mesehősét, aki annyi sok csodát lát, de oly sok rémet is az életben. A Boszorkányok pedig vannak című remek verskötetéről írtam, hogy Tibor hisz bennük. Hiszen hányféle akarás, megkísértés, bűbájolás bódít naponta, évente, korszakonként? Boszorkányszombatokon döntik el sorsunkat, kényre-kedvre küldhetik ránk a rontást. Első második világháború / lába között csúsztunk ki a világba írja a kötet egyik versében. Sokáig kellett várnia a megbecsülésig. De aztán a József Attila-díj meg a Tiszti Kereszt és kilencven után a Kossuth-díj a kisebb kitüntetések mellett végre kimutatta elismertségét. Bár a színházi sikerek, a közönség szeretete sok mindenért kárpótolta. A nyolcvanas években hallott egy paptanárról, aki a diákjaival barlangászaton volt, s ott súlyos baleset érte az egyik fiút. Ráadásul egy másik kiránduláson, a Balatonnál egy diáklány került bajba, a vihar elsodorta, a pap nem tudta kimenteni, abbahagyta a keresését, de a lány átúszott a sötét éjszakában a túlsó partra. Mégis büntetőper lett belőle, a fiatal pap börtönbe került. Tibort érdekelte az 5
PoLíSz eset, felkereste a már kiszabadult papot, s akkor tudta meg, hogy az a cellájában Gyurkovics-versekkel tartotta magában a lelket. Regény lett a történetből, Isten nem szerencsejátékos címmel. Dramatizált változatában, a Madách Kamarában Mensáros és Bálint András játszott. Aztán Tibor lapot is alapított. A Lyukasóra máig él. Ő hozta létre a Magyar Írókamarával együtt. Közben tárcákat írt a Magyar Nemzetben, közszerepléseket vállalt, nyughatatlan és tartalmas életet élt, hatvannál is több könyve sorakozik a polcomon, gyermekei és révükön unokáinak száma tiszteletre méltó a mai világban. Akár verset, akár prózát vagy drámát írt, mindig a szeretet bilincsébe vert, a bilincsből szabadulni akaró, de máris újabb szeretet-bilincset kívánó, a bilincsben vagy bilincs nélkül egyaránt szenvedő emberről szólt. Műveiben az alakok önmagukkal és környezetükkel a szeretetben ütköznek meg, küzdenek egymással, egymásért, fájdalmas és groteszk csatákban. A szeretet mindenhatósága és gyarlósága, szépsége és pusztító ereje megélt élménye, éppen ezért a műveiben katartikus hatású. A Kenyértörés című versében írja: Kenyértörés veled, velem, s az emberekkel szüntelen eledelen és sebeken. Madarakkal és az egész világgal közös élet és ellenkezés és etetés Mint emberek maradék kosztjuk felét, megáldjuk, ahogy szoktuk aztán megtörjük és megosztjuk a kenyeret s a szenvedést. Efféle volt az ars poeticája. Sok mindenről beszélhetnék még, a műveltségéről, szenvedélyes magánéletéről, a képzőművészet iránti fogékonyságáról példák rá a festményekről írt versei, élete vége felé bővült közéleti érdeklődéséről, a nógrádi faluban, falusias házában megélt utolsó éveiről, ahol az életben először és utoljára hallottam tőle, hogy boldog. De úgy mondta ezt is, mintha el sem hangzott volna. Fél évszázad barátság kötött, köt hozzá. Dring és Drong elválaszthatatlanok voltunk. Jó és nehéz is emlékezni rá. 6
A történelem faggatása Ferenczi László [Ki tudja, ki mondja, ki érti ] Ki tudja, ki mondja, ki érti, Mi bennem az új, és mi a régi, Ki fogja sorsom megítélni? A reménytelenség hármas ága Kikönyököl a nagyvilágra, Az eszmélet korhadt olajága Kopott lom csak, hol Girhes macska miákol, Már nem is bújócskázik a távol. (1955) Bernáth Aurél Szabó Lőrinc képe alá I Mit tettél aggastyán? Mit tettél magaddal? Egy sorsba ezer agyaddal, millió szíveddel nem férsz bele. Kesztyűd vágtad az időhöz, Tovább suhant. Te próbálkoztál... Nagy, szúrós szögek kopár verseid, A végtelent rajtad keresztül szögelik, Aláírtad halálodat. (1956) II. Egyszer láttalak. Kemény kölyök vagy mondtad. Vagy csak álmodtam, kötelez akkor is. Az aggastyánból fiatal férfi lett. Tíz évvel vagyok már idősebb, és te naponta fiatalodsz. (1997) 7
PoLíSz Baráti sorokra T. P.-nek köszönettel Az álmatlanságot feloldja a hajnal, sivár szorongását szárnyára veszi. A teremtés hajnala? Vagy csak újra érzem az éledő utcát töredék ismerettel. És büszkén, hogy még tanulhatok magamról hetvenhat évesen is. 1. rész 1. Lejegyzed a te tolladdal, lejegyzed a te barátaidnak mondásait. Tóth Tamás Énekek éneke 2. rész 1. Elmentél a te dalolásoddal, elmentél a te dalolásoddal a te imádottadnak eleibe, 2. Majd elhallgatnak előtted, majd elhallgatnak előtted a te barátaid. 3. Mert hasonlatos lesz előttük a te ábrázatod és cselekedeted a jegyzetelő spiclik ábrázatához és cselekedetéhez. 4. Akikből oly sok vala a te hazádban mint a tengernek az ő cseppjei, 5. és mint az égboltnak csillagai világolnak szemeik a népek cselekedetére, 6. és mint a virágnak szirmához a szorgoskodó dongó tapadnak az ő füleikkel a kimondott szóra. 2. hogy megoldozhassad az ő ruhájának csatjait, 3. hogy mint a medvének orra a málnásban,szuszoghass majd az ő emlői között. 4. És megoldódott a te imádottadnak szive a te dalolásod előtt, 5. és mint a medvének hűslő orra gyógyította a te éneked az ő szívének sebeit. 6. És elmondta ezt neked a te imádottad. 7. De nem oldotta meg előtted az ő ruhájának csatjait, és nem vont az ő emlőire téged. 8
3. rész 1. De ne fordítsad el a te orcádat,ne fordítsad el a te orcádat a fénytől, és ne oldozd le a te lantodnak húrjait! 2. A te hangod legyen hasonlatos a zerge futásához! 3. Kopogjon a te lábad az éjszakában, 4. Kopogjon a te futásod a földnek kövein, 5. míg az Úrnak vacsorája nem leszel, 6.ami fölsebzi majd az ő ajkát 7.és az ő nyelvét összevérezi. 8.Fuss hát daloló! 9.Míg hasonlatos nem leszel a zergének húsához,ami bor és cipó közt remeg az esti lakomák tálain. A történelem faggatása Én népem Én népem ki vagy a szivemben. Szenteltessék meg a te neved, építsd fel a te országod, legyen meg a te akaratod mint a vágyban azonképpen itt a földön is. A mindennapi kenyeredet teremtsd elő ma és jegyezd meg a bűnt és a bűnösöket 9
PoLíSz miképpen mindenki megjegyzi az ellene vétkezőket. És ne ess soha kísértésbe, de szabadítsd meg magad a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mind örökkön örökké. Úgy legyen! Novák Imre Dörömbözi János Párbeszéd a múlttal Emlékezés Borzsák Istvánra, a magyarországi klasszika-filológia klasszikusára Dörömbözi János az utóbbi időben tankönyvszerzőként, középiskolai és felsőoktatási tankönyvek írójaként, lektoraként, szerkesztőjeként ismert. A tanár urat kérdeztük annak kapcsán, hogy a Telosz Kiadó gondozásában napvilágot láttak hét kötetben Borzsák István válogatott tanulmányai. Ön Borzsák István irodalomtörténész, ókorkutató, a budapesti egyetem egykori professzora műveinek szakavatott ismerője, összegyűjtött írásainak szerkesztője, kiadója. Kérem, mondja el, hogy mi ragadta meg a Borzsák-életműben, miért vállalta a jeles tanár életművének gondozását, és mi adja a művek időszerűségét! Kezdjük a közelképpel! Miként került kapcsolatba a klasszika-filológiával és annak legsikeresebb hazai művelőjével? Bölcsészként, bölcsességszeretőként mindig érdekelt a múlttal való párbeszéd. Magam, mint outsider sokat foglalkoztam a klasszika-filológia világával, a görög római kultúrával. Babits szerint nem a görög vagy latin nyelv grammatikai ismerete, hanem az annak talaján kibontakozott szellemiség birtoklása teszi az embert humanistává. A görög latin közös kultúra adja az európai kultúra egységét. E hagyomány ápolása a feladatunk. Ezen európai kötelességemnek kisgyermekkorom óta eleget teszek. Borzsák professzor Vergilius, Tacitus nyomdokain halad, és igyekszik titkaikat ellesni, mondanivalójukat hüvelyezgetni, a ma embere számára is érthetővé tenni. Munkásságának egy-egy szeletkéjét tanulmányait, fordításait már ifjú koromban ismertem. Személyesen 1977-től egyetemi tanulmányaim megkezdésétől, s egyben az ő budapesti bölcsészkarra történő visszatérésétől kerültem vele kapcsolatba. Sokan jártak egyetemre, s a mindenkori hallgatókat sokan tanították. Válaszából kiderült, hogy Ön nem is volt Borzsák-tanítvány. Egy elismert tudós életműve kiadását ha meg nem sértem miként bízza egy kívülállóra, egy nem szakmabelire? 10
A történelem faggatása Egyetemistaként Kelet-Európa történelme kutatójának, Dolmányos István egyetemi tanárnak tudományos segédmunkatársa voltam. E megtisztelő titulust 1982-től ( 87-ben történő adjunktusi kinevezésemig) hivatalosan is viselhettem. Gyakorlatot szereztem a tudományos kutatás mikéntjében, a pontosságra való törekvésben (korrektúrák, névmutatók, segédszerkesztések). A rendszerváltást követően a pannon földről elszármazott, tudományos munkásságát idegenben kiteljesítő Alföldy Géza (1935 2011) ókortörténész hazalátogatott vendégelőadásokat tartani (Pécs, Budapest). Egyik ezt követő fogadáson felkértem a Latin Tanszék akkori vezetőjét, Adamik Tamást, hogy a Seneca Kiadó részére készítsen egy hézagpótló kiadványt a római irodalom világáról. Római irodalom az archaikus korban, Római irodalom az aranykorban, Római irodalom az ezüstkorban, Római irodalom a késő császárkorban. E négy kötet (több kiadást megélt, sőt egykötetes változata is megjelent) lektora Borzsák István volt, magam láttam el a szerkesztési munkálatokat. 1994 januárjától kezdve kisebb megszakításokkal szoros együttműködés alakult ki a tudós Borzsák István és docta ignorantia-ra kárhoztatott kiadója között. Talán tanítványává váltam. Kérem, meséljen a Dragmáról és annak megalkotójáról! Mi jellemezte a professzor úr gondolkodását? Borzsák István az ELTE BTK Latin Tanszékének néhai professzora megszakításokkal 1936 őszétől (1953-tól egyetemi tanárként) közel hét évtizeden keresztül oktatta-nevelte az egyetemi ifjakat az európai civilizáció és kultúra tradicionális értékeinek tiszteletére. Munkássága az ókor egészét felöleli, különös tekintettel a római irodalomra, az antik historiográfiára és a klasszikus antikvitás utóéletére. A MTA rendes tagja, a római Latin Akadémia tagja, a göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja; a debreceni KLTE, a budapesti ELTE és a heidelbergi Karl Ruprecht Egyetem, valamint a KGRE (Hittudományi Kar) h. c. doktora. 1971-ben Akadémiai Díjjal, 1993-ban Széchenyi-díjjal, 1994-ben Herderdíjjal, 1996-ban Akadémiai Aranyéremmel, majd az Arany János Közalapítvány nagydíjával, továbbá Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. Oktatói munkásságának része a debreceni bölcsészettudományi kar és Piliscsaba ifjú egyeteme. Szerves kötődése a Ménesi út nevezetes épülete, az Eötvös Collegium, melynek neveltje, nevelője, tanára, majd kurátora volt. Eszmélődésének élete végéig szeretetteljes viszonyulásának színtere még a református gimnáziumi alma mater, a Lónyay, továbbá a Pázmány Péter Tudományegyetem, melynek görög latin német szakos hallgatója, majd oktatója volt. Kutatói ténykedésének jeles időszaka az Egyetemi Könyvtárban (1957 1963) eltöltött termékeny hat esztendő. Ez utóbbira a professzor úr így emlékezett vissza: 1957 júniusában a megátalkodott előadó azonnali hatállyal elbocsáttatott, és több hónapig tartó létbizonytalanság után beosztott tudományos kuliként ülhetett hat évet az Egyetemi Könyvtárban. A szükségből úgy lett erény, hogy a ki- (ill. be-) rekesztett filológus közben szakadatlanul olvasott. E fájdalmas sorok bepillantást engednek a sikerek, díjak, kitüntetések, külföldi meghívások, előadások, megbízatások (a latin klasszikusok kritikai kiadásai, az ókortudományi tanulmányok, a nemzetközi lexikonok szócikkeinek idegen nyelven történő elkészítése) mögött 11
PoLíSz rejtező egyéni sorsba. Az 1914 szentestéjén született Borzsák István sem vonhatta ki magát a szenvedésekkel szegélyezett közös és egyéni emberi sorsból. A magyar közösség tagjaként átélte a népünkre a XX. században rámért szenvedéseket: az I. és II. világháborút, a szovjet hadifogságot (ebből erényt kovácsolva megtanult oroszul is), az oktatói és tudományos munkától kényszerelvonta időszakokat, a szovjet megszállók és helytartóik okozta hátrányokat. Igazán terjedelmes írásgyűjtemény. Mit jelent, miért fontos mű? A Dragma görögül a. m. am(enny)it össze lehet markolni elsősorban sarlós aratás (az Arany-féle betakaríttatás) közben, vagyis egy maroknyi. Így indítja útjára a professzor úr válogatott tanulmányainak első kötetét. Kezdetben egy köszöntő könyvről volt szó, de latens módon benne volt a maroknyi mindenkori bővítésének lehetősége. Borzsák István Az antikvitás XVI. századi képe (Bp., 1960) című művének egyik motívumaként egy reneszánsz korabeli levélke szerepelt. A szerző kérésének eleget téve a Dragma jegyzeteit elválasztó részeket szintén ez jelölte. A kiadó választása az esetleges további kötetek kapcsán nem az egyes kiadványok sorszámozására, hanem e levélke darabszámainak növelésére esett. Hét levélke hét impozáns könyv. Az I. kötet 1994 decemberében, a szerző 80. születésnapja tiszteletére bíbor alapon arany szegéllyel, a II. kötet 1996. szeptember végén, zöld alapon arany szegéllyel, a III. kötet 1997. augusztus 18-án, Ilonanapon, barna alapon arany szegéllyel, a IV. kötet 2000. október 31-én, a reformáció emléknapján (a római református akadémikust köszöntve), arany alapon bíbor szegéllyel jelent meg. Az időzítések mindenkor a szerzőnek oly kedves dátumokat jelentettek. A kalászok begyűjtése itt sem állt meg. 2002-ben az V. kötet ezüst alapon zöld szegéllyel, a VI. kötet 2003-ban fehér alapon barna szegéllyel, s végül 2006-ban a tényleges zárókötet, a VII., tengerkék alapon arany szegéllyel jelent meg. A VI. kötet 5. lapján a június hónap ábrázolása található. Benedetto Antelami kora XIII. századi reliefje a parmai keresztelőkápolnában. Illusztrálja Dragma ( amennyit össze lehet markolni elsősorban sarlós aratás közben) című sorozatunkat is. A VII. kötet 5. lapja a szerző aláírásával ellátott arcképét ábrázolja. Búcsúzás a munkásságtól, búcsúzás az olvasótól búcsú az élettől. Borzsák István első dolgozata (Platón Védőbeszédének történetiségéről) egyetemi hallgató kora elején, Kerényi Károly mentori közreműködésével látott napvilágot. A Dragma zárókötetének Epilógusa 2005 karácsonyán készült Budán. Az eltelt időszakban sok víz folyt le a Tiberisen. Emberek jöttek és mentek, birodalmak tündököltek (illetőleg garázdálkodtak) és buktak meg csúfosan. Közben pedig az olykor gúnyolt»örök emberi értékek«hajója hányódott bár, de el nem süllyedt. Visszapillantások számvetések. Érdemes volt? Érdemes? tépelődik, töpreng, mereng a válogatott tanulmányai második kötetének a Paenultima linea rerum talányos címet viselő, 1995. október 31-én írt záró soraiban honi klasszika-filológiánk klasszikusa. E kételyek, megválaszolatlan kérdések a negyedik kötet köszöntő soraiban 2000 januárjában ismét felbukkannak. Az V. kötet előszó helyett írt Epilógusa pozitív kicsengésű: Tudományos törekvéseim mindig az antikvitás értékeinek feltárására és jobb megértésére irányultak. Mivel pedig eu- 12
A történelem faggatása rópai műveltségünk alapja az ókori görög latin kultúra, s fejlődésének biztosítéka antik alapjainak és értékrendjének megőrzése, ha munkásságom annak halhatatlanságához valamicskét is hozzájárult, akkor nem írtam hiába, amit írtam. Mulandóság és maradandóság. A hajdani híres német ókortudósok az irodalmi Nobel-díjas Mommsen vagy Wilamowitz-Moellendorff művének sem jósolt teljes maradandóságot a professzorunkat is okító Eduard Norden. Egy életmű sem mérhető százalékokban. Minden megfigyelés, minden értékelés mögött ott áll a mindenkori megfigyelő, a mindenkori értékelő. A mai technicizált, értékvesztett világunkban tömegek nőnek fel és élnek a kultúra örök értékeinek befogadása vagy az azok iránti legcsekélyebb érdeklődés nélkül. Így van ez hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Borzsák professzor írásait olvasva felmerül a kérdés, hogy él-e még az ókor. Kell-e a latin nyelv ismerete? Művei dicsőítő ódák vagy mentőiratok a klasszikus műveltség védelmében? Borzsák István több mint hét évtizeden át gondozta a görög római ókor hagyatékát, ébresztgette a latin Európához való tartozásunk tudatát. Nem utolsósorban életben tartotta a holt nyelvet (A latin nyelv szelleme; Kell-e a latin?). A latin nyelv melletti mindenkori kiállásánál jelentősebb a klasszikus szerzők tanulmányozásán keresztül annak ápolása, továbbhagyományozása. A római szerzők professzor úr általi tolmácsolásai, fordításai, valójában értelmezései szerencsére ma is megkerülhetetlenek a közoktatásban résztvevők számára. Egyes fordulatai szállóigévé váltak. Ki ne ismerné? Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel? Mily sokáig űz még csúfot belőlünk dühödtséged? Mely határig hányja-veti magát fékeveszett vakmerőséged? (Cicero: Catilina ellen. Első beszéd) Nem csak a latin, a magyar nyelv mestereként is tisztelhetjük. Okkal, ok nélkül bírált szövegkonstituálói gyakorlat? A szövegalkotás mikéntjébe a Dragma bőséges bepillantást enged. A hét kötet tartalomjegyzéke 363 címet tartalmaz. Közel 3000 oldal. Nem kikapcsolódásra való olvasmány. Útmutató tanárnak, diáknak, a szellemi hagyaték befogadására vágyó olvasónak. Minden sora további elmélyült gondolkodásra és vizsgálódásra késztet. Utalások szövevényes rendszere. A borzsáki életmű középpontjában az I. századi római történetíró, a sine ira et studio-t író Tacitus áll. Borzsák István Tacitus műveinek fordítója és értő tolmácsolója. Pax Tacitea, Tacitus Germanicus-portréja, A tacitusi portréművészet megértéséhez, Tacitus-szöveginterpretációk, A tacitizmus kérdéséhez, Forgách Ferenc és Tacitus, Kemény Zsigmond és Tacitus?, Tacitus Magyarországon, Tacitus sírfelirata, Tacitus az ékes szavú Cicero-tanítvány stb. sorjáznak a Dragma köteteiben a hallgatag hagyatékának szemelgetései. Tacitus magyarországi utókorának nyomozgatói [ ] a szabadságeszmény tudatosítására, a szabadságigény ébresztgetésére, a mindenkori zsarnokság megbélyegzésére szoktak felfigyelni. Kazinczynak vagy Batsányinak azért jelentett Tacitus (elsősorban az Agricola) oly sokat, mert a zsarnoki önkény elmarasztalása ébren tartotta olvasóikban a hazai elnyomatás keserű tudatát; Domitianus, Nero vagy Tiberius tacitusi ábrázolása erkölcsileg igazolta, meggyőződésükben szilárdította őket a reakció tombolásával szemben. A Bach- 13
PoLíSz korszakban talán Tacitus a legolvasottabb klasszikus: gondoljunk Az új földesúr Garanvölgyi Ádámjára, amint méhesében hátat fordít Grisák doktornak, és Tacitusába mélyed. De a Világos utáni évek»rothadását«érző és szenvedő Madách mindenkinél jobban szemlélteti Tacitus ez időbeli szerepét. Commodusról szóló első művében Tiberiusnak a meghunyászkodó senatusról tett megjegyzését idézi:»gyáva nép, te igába születtél«! E rövid idézet illusztrálja Borzsák professzor mindenkor alkalmazott tudósi eljárását: az akár évezredekkel korábban élt alkotók utóéletének, különös tekintettel hazai hatásának bemutatását. Livius, a történetíró, Cicero, a bölcselő és politikus, Catullus, Horatius, Vergilius, Ovidius és a római irodalom más halhatatlanjai esetében is megfigyelhető a mindenkori mába emelés, a letűnt korokkal való összevetés. Fortleben -kutatás Th. Zielinski munkásságára (Ciceróról írt művére, 1897) visszavezethető műfaja. Néhány szemléletes példa a Dragma köteteiből. Az Aeneis alvilági seregszemléjének utókora : Dante, Tasso, Milton, Camões összekapcsolása Vergilius motívumaival. Horatius-interpretációk : Propertius, Ovidius, Zrínyi Miklós (Szigeti Veszedelem), Puskin (Emlékmű), Ilylyés Gyula (Az ítéletmondóhoz) írásaiban a híres Exegi monumentum aere perennius kép kimutatása. Livius magyarországi utókora : Petrarca, Alfonso (Mátyás király feleségének nagyapja), Vitéz János, Hunyadi Mátyás, Galeotto Marzio, Bonfini, Jan Długosz, Heltai Gáspár, valamint humanista történetíróink Liviustiszteletének elemzése. Tacitus Magyarországon : Vitéz János, Oláh Miklós, Verancsics Antal, Forgách Ferenc, Szamosközy István, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Bessenyei György, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Madách Imre Tacitus elismerésének felelevenítése. Horatius Magyarországon : a teljesség igénye nélkül Balassi, Rimay, Bornemisza, Zrínyi, Berzsenyi, Kazinczy, Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Deák, Gyulai, Babits, József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés munkásságában jelentkező hatása. Rohanó, felgyorsult világunk lassításra, megállásra, elgondolkodásra késztető hajdani, mai és remélhetőleg jövőbeni értékei. Köszönet érte Borzsák István türelmes, nem sziszifuszi munkálkodásának, búvárkodásának. Igen figyelemreméltó, hogy a több ezer oldalon, a különböző időszakokban keletkezett írásokban nem fedezhetők fel a mindenkori politikai kurzusoknak, elvárásoknak megfelelni akaró citátumok; elvétve található direkt politikai utalás ez csak 1956-tal, a személyes érintettséggel kapcsolatban fordul elő. Vezérfonal viszont az Urbs Aeterna, Róma hagyatéka: műveltség, művészet, tudomány, jog, nyelv, egyszóval kultúra és mindenekfelett erkölcsiség. Religio, pietas, disciplina, dignitas, gravitas, constantia, clementia, virtus, iustitia, severitas antik római fogalmai, megnyilvánulásai végigvonulnak a Dragma lapjain. Plutarkhosz párhuzamos életrajzai (melynek magyar kiadásához Borzsák István írt eligazító utószót) az események ábrázolásánál a moralitás szempontjait követik. Az ott felsorakoztatott hősök közül nem egy Borzsák professzor elemzéseinek is középpontjában állt külön kiemelendő Nagy Sándor, kinek alakját számtalan tanulmányban mutatta be. Említésre méltók a hajdani tanárokról, mentorokról, pályatársakról vagy a fájdalmasan fiatalon eltávozott alkotókról, tár- 14
A történelem faggatása sakról való megemlékezések, nekrológok. A teljesség igénye nélkül: Nyusztay Antal, Klebelsberg Kunó, Ábel Jenő, Keresztury Dezső, Huszti József, Kerényi Károly, Harmatta János, Szemerényi Oszvald, Gyóni Mátyás, Gombocz Zoltán, Györkösy Alajos, Bollók János. Ezek és a Dragma IV. kötetével kezdődő ajánlásai segítik meglátni a szigorú professzor úr szerep mögötti élő-érző embert. Milyennek ítéli napjainkban a klasszika-filológia helyzetét, ismertségét? A klasszika-filológiánál időzzünk el egy pillanatra! A klasszikus filológusok (némelyikük ragaszkodik e megnevezéshez) ténykedésében valamit hiányolok. Nem a pontosságot, precízséget. Hiszen megadják ők sorok szerint a hivatkozott helyeket. A grammatika rejtélyei, a coniugatio (igeragozás), a declinatio (névszóragozás) módozatai, a kivételek, a hiányos ragozások számukra nem ismeretlenek. Például: vis (erő) nincs genitivusa (birtokos esete) és dativusa (részeshatározó esete). Iustitia (igazság), vulgus (néptömeg), aurum (arany) csak egyes számuk van (singularia tantum). Divitiae (gazdagság), exsequiae (temetés), tenebrae (sötétség), inferi (alvilág), feriae (ünnepnap), fasti (naptár), gemini (ikrek) stb. csak többes számuk van (pluralia tantum). Van közöttük, akit nem lehet az erdőbe vinni oroszul sem: erdőben v leszu (в лесу), és nem v lesze (в лесе), kertben v szadu (в саду), és nem v szade (в саде), vagy a sarokban v uglu (в углу), és nem v ugle (в угле). Предложный падеж elöljárós eset. De Az, hogy a hajdani görög római bölcsek mit és miért tanítottak, miről gondolkodtak, néha a nyelvészkedési bravúrok keltette ködben maradt. Azt szeretnénk megismerni, hogy miként rejtekezett vagy vált nyilvánvalóvá az igazság, milyen összefüggésekben bukkan fel az alvilág, a sötétség, az arany és a gazdagság stb. A deus (isten) többes szám alanyesete (plur. nom.): dei, dii, dī; a többes szám részeshatározó esete és általános határozó esete (plur. dat., abl.) deis, diis, dīs. Mindhárom alak helyes. Jó, ha tudjuk. Még jobb viszont, ha fogalmat alkotunk arról, hogy a római vallásban mely isteneknek mi volt a funkciójuk, az emberek milyen áldozatokat mutattak be nekik (do ut des), miként vélekedtek róluk. Mindezt azért mondtam el, mert inkább vagyok bölcseleti megalapozottsággal rendelkező kívülálló, mint eszmetörténeti (vagy bármely történelmi) háttérrel, alapokkal nem rendelkező bányaló, nyomtató ló szemléletű szóelemző. Egyébként is, jut eszembe Arany János: gondolta a fene. A beszélgetés végén felelevenítene a Professzorral kapcsolatban valamilyen személyes élményt? Számtalan személyes élményem van, hosszas beszélgetések, emberi gesztusok, a kéziratok gondozása okán megejtett elmélkedések. Eszmecserék egyenrangúként! az emberség okán. A consolatio antik műfaját éreztette velem, a mindenhonnan kirekesztettel a díjazott, elismert professzor. Nincs tudomásom arról, hogy valaha is nyilvánosan nyilatkozott volna rólam, akár így, akár úgy arról viszont van, hogy négyszemközt a több ezres nagyságrendű javításaimat mindig megköszönte. Nevezetes emlék: 1997 májusának egyik vasárnapján találkoztunk a Dragma III. kötetének készítése kapcsán, s ekkor az idős tudós hatalmas csokrot állított össze a budai kertjének lankáján éppen virágzó orgonabokrokból tinédzser lányom részére. 15
PoLíSz Csontos János Irodalom Az irodalomnak az írás vetett véget. Oly boldogok voltunk a csapongó tűz mellett, ráolvasóinkat kántálva tudatlan pattogó-tekergő lángok ütemére. Majd vágyat éreztünk megcsípni a percet, rögzíteni az elfutót, mint zsákmányt barlang falán, ugyanúgy mondani, ugyanúgy érezni, hátha urai leszünk az időnek. Agyagba, kőre, foszló papiruszra róttuk fel remélt halhatatlan voltunk. Mennél több lett a jel, annál hatalmasabb a bizonytalanság egy-igazságainkban. Bizonyítékát körmöltük hitfogyatkozásnak, tévképzeteknek, törvény-inflációnak, s kézen-közön még a költészet is elveszítette csapzott, szent őrületét. Az irodalom idővel így lényegülhetett köldökszemlélő öntörténetévé. Már nem szökhetünk vissza az ártatlan időkbe: a tűz elhamvadt, s az ó ráolvasók is értelmetlen kongnak a süket éjszakákban. Az ősbűn nem az alma volt, hanem a tinta. Mégis a könyvek, fóliánsok, fájlok dzsungelében forgatva csorbult macseténket, úgy érezhettük: az eltitkolt tudásnak esőerdejében vagdaljuk az ösvényt. Évezredeken át ringattuk magunkat túlélni segítő szép illúziónkban komor levegőjű akadémiákon, mint cifra uniformisú hadvezérek, okulárés tudósok háborút imitáltak, s hitték: mert írnak, s mert írásról írnak, befogadja őket is a Nagy Literatúra. S ahogyan foszlott szét véletlen s akarva a töretlen Egész önáltató képe, úgy lajstromozhattuk veszteségeinket. Odalett a ritmus, mindenek alapja; útközben valahol a rímről is lemondtunk, mit nem is emlékszünk már úgy aggatott a puritán szövegre édes vulgárnyelvek 16
slágerpoétája; idejétmúlttá vált metafora-pemzli dús ecsetvonása: tárgyiasultunk, ám elvesztve a tárgyat. Vissza a kályhához, a roppanó tűzhöz? Talán mindegy is már: újmódi varázslók új esztétikával s technológiával termelik újjá az ős-analfabéta egyensúlyt, a valaha-volt lélek-békét. Minden ötletünket, íme, kipróbáltuk: csak az égre nem róttunk kondenzcsík-verset. A történelem faggatása Építészet A három dimenzióba bebörtönzött ember a világért be nem ismerné a vereségét a Genezissel folytatott előnytelen küzdelemben. A negyedik D pedig sosem volt az övé: az időnek csak szánalmas szakaszait kapta, ráadásul nem is délceg egyenesen, hanem íven, törvényszerű felszálló és leszálló ággal rajta mulatott a fáradt humorú Isten. Maradt humán játéktérnek a tér, önkényes origóból szertefutó nyilakkal, mintha a naiv koordináta-geometria képes volna elhelyezni és megnevezni mindazt, ami amúgy elhelyezhetetlen és megnevezhetetlen. A Teremtő dobta kesztyűt az építész vette fel. Előbb csak mérnök volt: vonalakat húzott, gúlát szerkesztett, boltívet eszkábált, generációkon keresztül művezetett, hogy közelebb jussunk a fenséges gótikus mennyekhez. Tette a dolgát, nem filozofált. Aranymetszést ügyelt és színharmóniát, méricskélt, össze ne omoljék a híd, munkát adott a szent-komolytalan piktoroknak és szoborfaragóknak. Nem tudni, mikor ébredt öntudatra: talán amikor elfordult az Ég, s a térben rekedt csupasz Ádám-fattyak ruhákba és falakba burkolóztak: ne dideregjenek az istentelen űrben. Attól fogva az építőmester 17
PoLíSz pap lett és tanító, kevés szavú rétor, a győzedelmes anyag cinkosa, aki emlékszik még a szakrális korokra. Fekete garbóban, fekete zakóban ült a villódzó képernyők előtt, s miközben mindent módszeresen megépíttetett, amire a Gép csak módot adott, nem feledkezett meg a globális párbajról. A duellum most eldöntetlenre áll. Túl a tömegen, a mennyiség forradalmán az építésznek maradt még csöpp esélye S.O.S.-re, menteni szottyadt lelkeinket. Ő formálja át a teret hellyé, a helyet az élet templomaivá. Ő hasítja ki a sosem-voltat a mindig-voltból, kijátszva nekünk rendelt töredék-íveket. Ami volt: örök; ami lett: esetleges. Csak a ceremóniamester tudhatja, miként merevülünk ki térben és időben. Háromdimenziós lakályos börtönünket csak az ő terrorizmusa rombolhatja le. 18