Kórházi levelek Szeptember 8. Oderberg. Kedves jó Szüleim! A boldog viszontlátás egyre közeledik. A legjobb kedélyben utazunk, teljes komforttal. Mindannyian jól vagyunk. Éljen a háború! Csókol és ölel hazatérő fiatok. Óriási a szerencsénk. Kezeiket csókolja: Ernő, Bajkor, Széll és még több aláírás. Baden bei Wien Szeptember 9. Baden bei Wien.Garnisons-Spital Nr. 24. Zi.4. Kedves Jó Szüleim! Szerencsésen megérkeztünk végállomásunkra. Említésre sem érdemes balesetem következtében kellett hazajönnöm, csak egy kis ficamodás az egész. Csak annyit írhatok, hogy nagyszerűen érzem magamat és mesés szép lányok rajzanak körülöttem. Most várom a kis Lilly színésznőt, ki vállalkozott önkéntesen fürdetésemre. Jól kimosdva magamat remélem, hogy néhány nap múlva hazamehetek. Haladéktalanul kérem postára adni a Waffenrockomat, a pajacsevics nadrágomat, egy pár lakkcipőmet és fehérneműt minden fajtából. Mondom, ne ijedjetek
meg egy cseppet sem, én csak kipihenem magamat, hogy néhány nap múlva visszatérjek a dicső csatába, mert ott van szükség rám. Alig várom a pillanatot, hogy láthassalak benneteket. De beláthatjátok, hogy néhány napig még itt kell rostokolnom, mert ilyen piszkosan át sem engednének a magyar határon.[ ] Remélem, van nyúl odahaza elég, mert a muszka után most nyúlpecsenyére fáj a fogam. Tehát maradjatok egészen nyugodtak és nem kell hozzám jönni senkinek. Naponta fogok írni. Szép hölgyek öltöztetnek, csak nem, képzelitek, hogy rossz dolgom van? Ernő is jól érzi magát, kézcsókjait küldi. Ölel, csókol forrón szerető fiatok. Szeptember 10. Baden bei Wien Mesésen múlik az időm s ma már teljesen helyrehozták balvállamat, karomon azt a kis rendellensséget, amiről nem is érdemes többet írnom. Nincs ok a legcsekélyebb aggodalomra sem. Kérem a legújabb szalonnadrágomat is postafordultával elküldeni, mert valószínűleg tovább fogok itt maradni a szép hölgy társaságában. Ernővel ketten vagyunk elszállásolva egy gyönyörű kilátással bíró szobában. Hálásan szerető fiatok. Szeptember 12. Baden bei Wien Kedves jó Szüleim! Mára remélem, hogy megnyugtató híreket hoz a posta felőletek. Gondolom Ti mennyire megijedhettetek hazaérkezésem hírére. Igazán hiába való fecsérlése a drága aggodalomnak Sanyi fiatokért. Nem érdemes, higgyetek nekem! Egy egyszerű csonttörésről van szó, illetve volt a bal vállamon, mely ebcsont módjára már teljesen behegedt. Ha tudtok uralkodni szülői vágyatokon, úgy spóroljátok meg a hiábavaló költségeket. Legfeljebb Papa jöjjön, ha már sehogy sem tudtok ülni a feneketeken. Lublin előtti kemény harcokban a bal vállammal értem akaratommal ellentétben a goromba muszka földet, mire egy nyomorult gránát kényszerített. Csak szegény jó Gonosz lovamat sajnálom, szegény állat ott helyben fűbeharapott. Engem nem ért a golyó, mert az nem fog rajtam. Így érte a végzet szegény Gonoszomat, pedig mennyire vigyázott mindig rám és hányszor hozott ki a legrettenetesebb golyózáporból. Csak Dodókámról hallhatnék már jó hírt! Ernővel hangulatos közérzet mellett faszoljuk az üde badeni levegőt. Ruháimat epedve várva, csókol hálás fiatok.
Szeptember 14. Baden bei Wien Mindketten jól vagyunk, boldog reményekkel készülünk a közeli viszontlátásra. Kezeiket csókolja szeretettel Kemptner Ernő Szeptember 14. Baden bei Wien Jól esik az ittlét, de még jobb volna már odahaza. Jól esik a fess szöszikék simogatása és odaadó gondoskodása, csak attól tartok, hogy még itt kell megházasodnom, s akkor még később tudnék hazakerülni. Ilyen a Ti hálátlan szerető fiatok Szeptember 15. Baden bei Wien Hallgatjuk a kellemes esti zenét a curszalonban, itt is vacsorázunk: Sanyi, Ernő, Bajkor. Herzlichen Grüss v. Schwester Mitzi. Szeptember 17. Baden bei Wien Ernőm tegnap elhagyott, elvitte a sógora Pécsre, hol ő kórházorvos, így én sem maradok itt már sokáig. Még ma írok Pestre Csathó Kálmánnak, hogy szerezzen részemre egy jó helyet. Kitünően táplálkozom. Már háromszor kaptam báró Neumannétól egy üveg pezsgőt és cukorkákat. Ma is kocsikázni megyek vele. Csókol szerető fiatok. Szeptember 19. Baden bei Wien Annyira rohamosan gyógyulok, hogy magam is gyorsnak találom a tempót. Félek, hogy nem tudok elég erőt tartalékolni a nagy csatára. Ma már levették rólam a kötést és csak egy fekete selyem felkötőt hordok. Csúnya időnk van, nem mehetünk ki a parkba sétálni, így nem élvezhetjük a langyos esti zenét. Csókol hálás fiatok. Szeptember 21. Baden bei Wien Utolsó kártyám a sok szép emléket szerző Badenből. Holnap utazom Bécsbe Gyulát meglátogatni, onnan Győrbe. A Royalban rendeltem szobát. Tehát a rend kedvéért: Kedden éjjel Győrbe érkezem, szerdán délben a nagymamánál ebédelek, csütörtök reggel utazom tovább Pestre, hol Csathó Kálmán távirata szerint egy hochelegant helyet biztosított számomra. Jól vagyok, a kezemet már tudom mozgatni, ha valaki megharagítana, talán még egy csárdást is le tudnék vele kenni. Köszönöm a jó borokat és a pástétomokat. A szerdai viszontlátásig csókol szerető fiatok.
Balról jobbra: Kemptner Ernő, Halászy József, Schwester Mitzi, Bajkor hadnagy és legénye (elöl). Ápolónőim: Marie Alexandrides és Schwester Mitzi
Szeptember 26. Budapest, Duna Evezős Egylet Kálmán valóban kitűnő helyet szerzett. Nagyon kényelmesen vagyunk elszállásolva és a mi fő, itt is szép asszonyok és lányok fürösztenek. De ezek fekete, sötét lelkű zsidólányok a változat kedvéért. Itt tehát a jó és odaadó ápolásért adom a nehéz sebesültet. Kilencen vagyunk összesen. Csupa tiszt, csak én vagyok önkéntes. Sok érdekeset tudunk egymásnak mesélni. Egyesek Szerbiában, mások Lembergnél sebesültek meg. Egy tüzérkadet is van itt velünk, ki találkozott állítólag Dodóval. De nem hiszek neki, mert retteneteseket lódít. Szerinte még nem sebesült meg közülük senki sem. Ezt Isten segítségével elhiszem. Hálás fiatok. A Duna Evezős Egylet épületében felállított kórházban. A virágcsokor melletti ágy, melyben az éjszakai virrasztások után én a "szegény sebesült" olyan jóízűeket aludtam.
Szeptember 26. Budapest, Duna Evezős Egylet Kellemesen telnek a napjaim. Telhetetlen az ember most a szórakozások élvezetében, azok hajhászásában. Ezért jó Apám ne vedd tőlem rossz néven, ha most kissé többet is költök. Kérek táviratilag 200 koronát. Esténként mindig elmegyünk valahová. Tegnap már elfogyott minden pénzem, így Heller Gyula adott kölcsön, mert különben nem tudtam volna kifizetni a cehet. Hellerrel nagyon megbarátkoztam, ki egy nagyon nemes szívű zsidó vagy talán már nem is az. Tibor és Gyuri naponta kijönnek értem. Csathóékhoz megyek vacsorázni, utána Bajkorral van randevum, ki szintén velem jött Badenből. A Gambrinus a rendes találkozó helyünk. Ölel és csókol hálásan szerető fiatok. Október1., Budapest. Ma vagyok éppen egy esztendős katona. Ki hitte volna még tavaly ilyenkor, hogy mi lesz egy esztendőre! És lám. A mai röntgen vizsgálat megállapította, hogy nincs már kutya bajom. Haza mehetek egy rövidke üdülésre és utána marsch vissza a harctérre. Azért ne ijedjetek meg, mert előbb odahaza töltök egy-két hetet és csak azután indulok. Hej, - előbb jaj lesz azoknak az elkanászkodott nyulaknak! E héten még maradok, míg tart a pénzem s azután Gyurival, Tibivel fogok hazamenni. Ölel és csókol hálásan szerető fiatok. Október 4., Budapest. Kedves Jó Szüleim! Kimondhatatlan örömmel vettem a megnyugtató hírt, jó Dodókánkról. Egyenlőre spóroljatok az aggodalommal, mert jelenleg még ők biztos helyen vannak. Ha ők, mint lovassági hadosztálybeliek ráérnek az öltözködésre, mosdásra, úgy elég biztonságban lehetnek a kozákoktól. Azt azonban végtelenül sajnálom, hogy nem lehettem jelen azon a dicső találkozáson, mikor a mi ütegeink hozzájuk csatlakoztak. Ennek stratégiai magyarázatát abban lelem, hogy a Dankl hadserege az Auffenbergébe olvadt. Vagy fordítva történhetett. Most egyenlőre nem tudom, hogy mit csináljak. Haza menjek? Ha haza megyek, akkor legkésőbb két hét múlva supervizitre kell jelentkeznem. Azonban Dodónak ruhákat is kell rendelnem, ezért mégis sietetni fogok haza. Szüksége van egy bélelt blúzra, egy pár vízhatlan bagaria csizmára. Ezeket ha Győrben elkészítették,
majd én adom fel Komáromba, vagy magam adom majd át Dodónak személyesen a fronton. Ma voltam Laci bácsiéknál, nagyon kedvesek voltak, én igen szeretem őket. Délután Szászéknál voltam ozsonnán. Hazai Samukával nem találkoztam. Ebéden Csathóéknál voltam, kitűnő Ferencz-napi ebéd volt. Este az öreg Bajkorral, kit Gyalogbékának neveztem el, megyek szórakozni. Bár majdnem potyára élünk s mégis a sok borravaló, szórakozás, látványosság rengeteg pénzbe kerül. Ezért egyenlőre kérek még pénz, mennyiségét belátásotokra bízom. Tegnap különösen nagyon találtunk örülni a jó harctéri híreknek. Sibrik Gyurkát megvacsoráztattam és utána elvittem az Orfeumba. Ölel hálásan szerető fiatok. Október 5. Budapest Végtelenül érzem erőmet visszatérni s így e hó 15-én itt már semmi esetre nem maradok. Ma Laci bácsihoz vagyok hivatalos vacsorára. Ha Dodótól jönne valami posta, úgy azt kérem rögtön egy zárt borítékban nekem elküldeni. Kérném a pénzt elküldeni, mert üres a bugyellárisom. Ölel hálásan szerető fiatok. Október 13. Budapest. Kedves jó Szüleim! Boldog vagyok a Dodónktól kapott jó hírekre. Remélem, hogy még tovább maradhatnak abban a nyugodt állásban, akkor az én nyugalmam is tovább tartana. Jóízűt mulattam sorain, melyekben a nyúl vadászatát írja le. Így, hála Istennek náluk nem nagy lehet a veszély, hogy a muszka elleni vadászaton még nyúlra is van kedve puskázni. Különben mikor nem volt nekünk? Én még nagyon maradhatnák ebben a kedves kis kórházban, de már nagyon vágyódom vissza a bajtársak közé. Elég volt Pestből. A nagy mulatozásoktól már megcsömörlöttem, és szó ami szó, én szégyellem már az ittlétemet. Fáj a szívem, mikor derék bajtársaimra gondolok, kik most sárban-vízben vérükkel szolgálják a Hazát, mialatt én züllött társaságban dőzsölök. Pénteken érkezünk haza Gyurival. A nyulakat értesítsétek. A viszontlátásig ölel, csókol hálásan szerető fiatok.
Halászy Sándor önk. zászlós felvételi lapja Heller Gyula Vörös Kereszt Kisegítő Kórházában, a Duna Evezős Egylet csónakházában, Budapest, III., Ujlaky Rakpart.
Heller Gyula és felesége
Gyalogbéka és én. Kórház, Duna Evezős Egylet. Társas vacsora a Gambrinusban. Balról jobbra: Kleinitz Feri, Katyanszky Dancsi, Én, Heller Gyula, a pincér, Sibrik Gyuri, Bajkor Jóska (gyalogb.), Halászy Tibor.
Enesei szabadságos emlékek Az enesei vasútállomás egy korabeli képeslapon Távirat Budapestről Enesére a súlyos sebesültek érkezéséről 1914. október 17-én
Halászy Sándor Enesén 191. októberében
A szabadságos levél. Érvényes volt 1914. október 14-től 1914. november 1ig.
A súlyos sebesültek Enesén. Balról jobbra: Bajkor hdn legénye,havara (?) Tibor pilóta. Második sorban: Halászy Sándor, Bajkor Béla hadnagy, Halászy Ferenc. Leghátul Halászy Sándor szülei, Kastyánszky Dancsi és Zsuzsanna, valamint Sibrik Gyurka kutyája, Boy Falkay Gyula (Enese?) indul a frontra