Kunhegyes, 2011. április 19-20-21. Harmadik szám
PILLANATKÉPEK A nap mottója: Aki fél a vereségtől, az győzelembe menekül.
A Nagykun különböző szemszögből Dobos László, Karcag város polgármestere elmondta, hogy ő átélte a Nagykun Sportviadalt diákként, testnevelő tanárként és polgármesterként. Most polgármesterként vagyok jelen, de 22 évig testnevelő tanár voltam a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban, amely most a Karcagi Református Gimnázium nevet viseli. 1938 óta tanárként vettem részt ebben a nagyszerű versenysorozatban, fiatal koromban pedig diákként én is versenyeztem. A hangulat pontosan olyan megkapó, mint volt a kezdetekkor. Öröm látni a sportszerető és remek eredményeket elérő fiatalokat. Meggyőződésem, hogy nemcsak a sportértékekre kell figyelni, hanem arra is, hogy ezek a versenyek a nagykunság összetartó erejét növeljék. Az évek tapasztalatai alapján a véleményem az, hogy ez egy kiváló rendezvény, amit folyamatosan tovább kell vinni és életben tartani. Csernei Alexandra
Körkérdéseinkre válaszoltak az edzők Őrlős Zoltán, a karcagi Nagykun Református Gimnázium kosárlabdaedzője 18 éve. Ez az első Nagykun Sportviadal, amelyen edzőként részt vesz. Érdemes ma testnevelő tanárnak lenni? - Aki szereti a sportot és elhivatott ezen a téren, szerintem annak igen. Bár ha az anyagiakat tekintjük, érdemes megfontolni. Jobbak, vagy nem a mai versenyzők, mint a régiek? - Szerintem maradtak. A labdajátékban kiemelkedő eredmények születtek, akárcsak ezelőtt. Hogyan tudná jellemezni a mostani csapatát? - Diákolimpiai versenyeken hosszas munkával készültek fel. Nagyon lelkesen és szorgalmasan végezték a munkájukat. Minden erejükkel a győzelemre törekednek. Hogyan minősítené a helyi szervezést? - Jónak mondható. Jól felszerelt és előkészített a szervezés. Milyen eredményre számítanak? - 1-2. helyezésre számítunk a fiúknál. A lányok pedig megpróbálnak mindent beleadni. Tóth Imre, a karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium nyugdíjas tanárával.15 évig volt kosárlabdaedző, mielőtt nyugdíjba ment. Csapatával több Nagykunt nyert. Érdemes ma testnevelő tanárnak lenni?? - Mindenképp. A sport szeretete és a szakma miatt. Jobbak, vagy nem a mai versenyzők mint a régiek?? - Vannak jobban felkészült és persze, gyengébbnek mondható csapatok is. Hogyan minősítené a helyi szervezést?? - Jónak minősítem a szervezést. Ön szerint hogy fog alakulni a helyezés? - Remélem, jobb helyezést érünk el, mint az elmúlt két Nagykunon. Szerintem Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag és Túrkeve az esélyes. Urbán Mariann, a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium, Informatikai és Közlekedésgépészeti Szakközépiskola tanára. 20 éve tanít kézilabda edzőként. Érdemes ma testnevelő tanárnak lenni?? - Ha szívvel, lélekkel csinálja az ember akkor igen.
Jobbak vagy nem a mai versenyzők a régieknél? - Nehezebben kezelhetők, mint a régi sportoló diákok. Hogyan tudná jellemezni a mostani csapatát? -Több játékos nagyon tehetséges, de van köztük kezdő is, akik több felkészülést és figyelmet igényelnek a profibb játékosoknál. Hogyan minősítené a helyi szervezést? - Mindenben kifogástalan, az ételben és a díszítésben is. Mi a véleménye a megjelent csapatokról? - Több csapatnál látszik, hogy kevesebbet gyakorolnak és felkészületlenek az ilyen sportversenyekre. Nehéz volt a felkészülés? - Nem, minden támogatás megvolt hozzá a szülők és a szurkoló diákok részéről egyaránt. Milyen helyezésre számítanak? - Feltétlenül szeretnénk dobogón végezni. Ehhez azonban szükséges a csapat kellő odafigyelése a meccseken. Fehér Judit, a kunhegyesi Jász-Nagykun-Szolnok megyei Nagy László Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium testnevelő tanára. 8-10 éve tanít testnevelést. Szakkörökön gyeplabdát, kosárlabdát és aerobikot. Érdemes ma testnevelő tanárnak lenni? - Persze. Jobbak vagy nem a mai versenyzők a régieknél? - Bizonyos sportágakban igen, de egyébként nem. Mi a véleménye a megjelent csapatokról? - A kosárlabda mérkőzéseken szélsőséges értékek vannak. Hogyan minősítené a helyi szervezést? - Mindenben jó. Nehéz volt a felkészülés? - Mivel nincs kosárlabda csapatunk, így nem tudom, de biztos nehéz volt felkészíteni a csapatokat. Kastal Renáta, Göblyös L
Mikrotérségi sportcsarnok Középiskolai sportcsarnok
Kedves Sportbarátok! A háromnapos rendezvény végén néhány gondolatot kívánok megosztani Önökkel, veletek! Az első mondatok szóljanak a köszönet jegyében. Köszönöm az iskolák fenntartóinak, az intézmények vezetőinek azt, hogy biztosították a lehetőséget a diákjaik számára a viadalon való részvételhez. Köszönöm a lelkes és eredményes felkészítő munkáját a sportnevelőknek. Köszönöm Kunhegyes Város polgármesterének, hogy biztosította a sportpályát, az általános iskola tornatermét és ezt a csarnokot a versenyek helyszínéhez. Köszönöm a kollégáimnak az előkészítésben és a technikai lebonyolításban végzett mérhetetlen sok munkáját. Köszönöm a versenyzők nevében is az anyagi és tárgyi felajánlásokat. Köszönöm nektek, kedves diákok, hogy vállaltátok a felkészülés megpróbáltatásait és a megmérettetést. A köszönet szavai után szeretném kiemelni, amit a három nap jelentett: - folytatódott a Nagykun hagyománya, - megmutatkozott a virtus és a sport szeretete, - tovább erősödtek a barátságok és újak is kötődtek Nagy öröm az, hogy ismét ilyen magas létszámmal voltak jelen a versenyzők, és igen sokan érdeklődtek rendezvényünk iránt. Mi igyekeztünk minden feltételt biztosítani és reménykedem abban, hogy rossz érzéssel senki nem távozik, mindenki jól érezte magát nálunk. Én is gratulálok a győzteseknek, akik érmeket kaptak! Azok is nyertesek, akik most nem állhattak a dobogóra, mert úgy hiszem, a részvétellel élményeket nyertek ők is. Kívánom, hogy a sport szeretete maradjon meg továbbra is! Befejezésül egy feladatom maradt; Ezennel bezárom a XXII. Nagykun Diák Sportviadalt! Mindenkinek szerencsés hazatérést kívánok! Viszontlátásra 2013-ban Kunszentmártonban! Kunhegyes, Mikrotérségi sportcsarnok, 2011.04.21. Metzinger Ferenc igazgató
A kis aranyosok Tornász lányaink igazán kitettek magukért már az első napon, hiszen a szertorna döntőjét megnyerték, s aranyéremmel távoztak. Igazán megindítók voltak, mert győzelmük ellenére ugyanúgy szurkolnak csapattársaikért az atlétika pályán, mint ahogy mások értük a döntőben, s ezzel plusz energiát, energialöketet adnak a többi résztvevő számára. - Elégedettek vagytok maximálisan a teljesítményetekkel? - Igen. Igazi csapatként játszottunk, és próbáltuk egymást támogatni. - Mit tettetek volna másképp a verseny során? - A szekrényugrást kicsit jobban is meg lehetett volna oldani, de összességében jó volt. - A továbbiakban vágytok még valamire? - Természetesen, bízunk abban, hogy a kézilabda 3. helyezése a mienk lesz. Kunszentmártoni szurkolók Ma is ragyogó időnek néztünk elébe, s ezt kihasználva, jó alkalom adódott egy kis privát beszélgetésre a csapatokkal és azok szurkolóival. Kunszentmárton drukkerei és versenyzői a Kese pálya nézőterén tomboltak csapatukért. Örömmel fogadtak minket. Beültünk közéjük, mintha mi is a csapat tagjai lennénk. A hangulat felettébb jó volt, csak egy nagy robajlással tudnám leírni, ahol mindenki a saját csapattársa nevét kiabálja. Elmondásuk szerint igen jól érzik magukat nálunk, és még a megnyitó is tetszett, Jól szervezett volt említették. A továbbiakban egyhangú válaszok záporoztak ránk, s ezzel egy összetartó csapat képe körvonalazódott előttünk. Kitartunk egymásért!... Sarkadra lépek, sarkadra lépek! - csatakiáltásokkal fokozták a hangulatot. Náluk optimizmusban sem volt hiány: Az ellenfelek gyengék jegyezték meg. Edzőjük véleményét annak távollétében közölték: Amit várt tőlünk, azt megtettük. Lázók Béla
ARCOK A SPORTOLÓ DIÁKOK KÖZÜL Párbeszéd Jacsó Gáborral - Tudjuk rólad, röplabdázol te is a karcagi városi csapatban. Mióta sportolsz? - Igen, röplabdázom 2002 óta, azaz 9 éve. - Mi a legjobb eredményed ebben a sportágban? - NB. II-es bajnokságot nyertünk. - Úgy tudom, hogy bíróként veszel részt ezen a rendezvényen. - Igen, így igaz, de sajnos nincs bírói végzettségem, de attól még szívesen vállalom ezt a tevékenységet! - Hány mérkőzést fogsz vezetni? - Valószínű, hogy a meccsek felét fogom vezetni. - Milyen eredményre számítasz? Szerinted ki fogja elvinni a kupát a röplabda sportágban? - Ez igen összetett kérdés, hallottam, hogy a Karcagi Református Gimnázium elég jó játékot képvisel, de ha a játékosok múltját nézem, akkor egyértelműen a Nagy Laci, de majd ez kiderül. Szóba álltunk Gál Balázzsal a Nagy Lászlóból - Milyen sportágakban versenyzel, Balázs? - Sajnos, csak kézilabdában, mert a kosárlabdával nem sikerült bejutnunk. Két éve kézilabdázom, kapus poszton! - Milyen rendszerességgel? - Hetente kétszer edzem, amellett még testépítéssel erősítem magam. - Ott esetleg valamilyen eredményed van? - Fekve 125 kg egyszeri nyomás, még versenyen nem vettem részt, de tervezem. - Mi a véleményed az új sportcsarnokról? - Ezt pár szóval jellemezném: modern, kényelmes, örülök, hogy végre épült városunkban egy ilyen létesítmény. Hajrá Nagy Laci!!! Fábián János, Tóth Kristóf
KÉPEK INNEN - ONNAN
Magyar sportriporterek elszólásai Magyar Sportriporter BEST OF (Classic) A kapusnak komolyan kell összpontosítania, hogy ne dőljön el addig, amíg a labda odaér. A pálya nem esik messze a stadiontól. Mező rúgja ki a labdát a róla elnevezett mezőnybe. Most pontot tehetett volna a továbbjutás kérdőjelére. Az ellenfél egyszerűen nem tud eljutni a Porto kapujáig, pontosabban el tud, csak labda nélkül. Elnézést! Csak leesett a mikrofonom, és felnyomtam magamnak. és most következzék a meccs! A riporter Fara, de hisz az én vagyok. A mérkőzést Hajdú B. közvetíti. A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert. és góóóól, nem, oldalháló, góóóól, oldalháló. A kapuban Király, Sebők, Mátyus, Fehér. Zidane eltéveszthetetlen stílusban kezeli a labdát. Hoppá, most látom, ez nem is Zidane. Belemártja a vízbe, mint német turista a virslit a Balatonba. Hátulról, ahogy a férje szokta. Négyes pályán a jónevű görög: Szteliosz Bizbasz. A pilóta kiszalad, az autó elég, a szerelők szomorúak. Az embernek tátva marad a szeme.
GRATULÁLUNK A VIADAL GYŐZTESEINEK! TALÁLKOZUNK 2013-BAN KUNSZENTMÁRTONBAN!