Tartalom Marxizmus és praxisfilozófia 15 Az evidencia problémája 17 A pszichikus evidencia-élmény 27 Az analiticitás mint evidencia 36 Az evidencia szerepe a megismerésben 49 Haladás és reakció a filozófiában 59 Sándor Pál Hegel- és Schelling-cikkeinek a margójára (Társszerző: Márkus György) Objektív természetkép és társadalmi praxis 127 1. A praxis a marxista filozófia centrális kategóriája 127 2. Tudomány és filozófia a szemléletmód különbsége? 131 3. Tudomány és filozófia a tárgyuk különbsége 133 4. Van-e természetfilozófia van-e társadalomtudomány? 140
Zárójelbe tett tudomány 149 A Husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához Előszó 151 Bevezetés 152 I. A korai Husserl tudományelméleti programja 171 1. A logische untersuchungen kísérlet egy objektív idealista tudománymódszertan megalapozására 171 2. Kísérlet a tudományos objektivitás megmentésére a realitás feláldozása árán 179 II. Az európai tudomány válsága 186 III. A tudomány mint teoretikus beállítottság 197 1. A teoretikus beállítottság mint a természetes beállítottság részmozzanata és mint a praktikus beállítottság tagadása 200 2. A tudomány mint ideális gyakorlat 220 3. Természettudományok és szellemtudományok 225 4. A tudomány egysége és az objektív természetkép problémája 235 IV. A transzcendentális szubjektivitás fenomenológiája (Husserl tudománytörténeti koncepciója) 252 1. A matematika ideális objektumai és a platóni ideák 257 2. A galilei-féle természettudomány és a dualizmus 277 Rövidítések 297
A mítosz és a ráció határán 299 Edmund Husserl fenomenológiája I. Fejezet A tudat mint intencionális élmény: út a zárójel felé ( logikai vizsgálódások ) 301 1. A pszichologizmus kritikája 304 A logika pszichologisztikus interpretációja 304 A logika törvényeinek objektivitása 308 A pszichologizmus szkeptikus relativizmus 312 2. Az univerzálék pszichologisztikus (nominalista) felfogásának kritikája 317 Milyen megoldásai lehetségesek az általános problémájának? 318 a) A realizmus 318 b) A nominalizmus 319 c) Konceptualizmus 321 A nominalista megoldások husserli kritikája 322 A nominalista megoldások meinongi kritikája. A tárgyelmélet 331 3. A husserli megoldás 341 A jelentés mint intencionális aktus 341 A species ideális objektivitása 349 A tudat mint intencionális élmény. Út a zárójel felé 353 A megismerés első fenomenológiája 361 4. Rekapituláció II. Fejezet A fenomenológiai módszer ( a tiszta fenomenológia és a fenomenológiai filozófia eszméi ) 373
1. Husserl második alkotó korszakának kérdésfelvetései 373 Az ismeretkritika kritikája. A transzcendenciaprobléma 374 A filozófia feladata (A filozófia mint szigorú tudomány) 381 Fordulat-e a fenomenológiai módszer Husserl fejlődésében? 387 2. A fenomenológiai módszer 390 A lényeg és a lényeglátás 390 A természetes beállítottság generáltézisének felfüggesztése a transzcendenciaprobléma kiküszöbölése. A fenomenológiai redukció 411 Abszolút és viszonylagos lét. A fenomenológia ontológiai alapállása 417 Tudattartalom és a világ kettősségének reprodukciója a zárójelen belül. A noézis és a noéma 426 3. A fenomenológia és a kantianizmus 438 A világ mint logikai konstrukció: a marburgi iskola 439 A logikai neokantianizmus történelmi feloldása: Ernst Cassirer 442 A transzcendenciaprobléma értékfilozófiai megoldása: délnyugatnémet iskola 446 A husserli fenomenológia és a neokantianizmus 452 4. A regionális ontológiák kidolgozásának kísérlete (a világ fenomenológiai konstitúciója) 457 Az anyagi természet: a dolog fogalma 458 A test-lélek probléma: az állati természet konstitúciója 470 A perszonalisztikus beállítottság: a szubjektum-objektum problémája 475 5. A fenomenológia helye a tudományok rendszerében összefoglalás 482
III. Fejezet A fenomenológia leleplezett titka (max scheler mint fenomenológus) 484 1. A fenomenológiai módszer scheleri megfogalmazása: egyértelmű platonizálás és a lényeg szemlélet irracionalista mítosza 487 2. A scheleri etika fenomenológiai bázisa 500 A kanti etikai formalizmus bírálata 500 A materiális értéketika 507 A scheleri fenomenológia és fenomenológiai etika irracionalizmusának alapja: partikuláris és nembeli szembeállítása 511 3. Scheler utolsó korszakának történetfilozófiája és antropológiája: A fenomenológia antropologizálása 517 Dualista történelemfelfogás 517 Antropológia 526 A fenomenológia leleplezett titka 531 IV. Fejezet A filozófus az emberiség funkcionáriusa (husserl utolsó korszaka) 534 1. Európa válsága 537 2. A transzcendentális világkonstitúció két útja 544 A karteziánus konstitúció 546 Exkurzus: az igazság objektivitása = interszubjektivitása 562 Az életvilág -ból kiinduló fenomenológiai konstitúció 576 3. A válság -korszak fenomenológiája 590 Életfilozófiai fordulat? 590 Tradicionális-vallásos vagy hegelizáló fordulat? 594 Befejezés Mi a fenomenológia? 605
A fasizmusról 613 Politikai-szociológiai tanulmány I. Fejezet Fasizmus és proletár osztályszempont 615 A komintern álláspontja 620 A komintern álláspontjának oppozíciója 631 II. Fejezet A kispolgár adekvát osztályszervezete 639 Fasiszta diktatúra: a hatalomra jutott fasiszta mozgalom 639 A fasiszta mozgalom ideológiájának alapja: A totalitás elve 642 A fasiszta totalitáselv nyílt kiállás a nemzeti partikularitás mellett 648 A demokrácia tagadása: félelem a szabadságtól 654 A fasisztoid karakter 656 A harci tábor mint adekvát szervezeti forma 668 III. Fejezet Válság és kiút 676 A demokrácia válsága 676 A liberális kapitalizmus válsága 683 A fasizmus mint a tőkés fejlődés egyedüli lehetősége (miért választotta az olasz burzsoázia a fasizmust?) 688 A fasizmus mint alternatíva (Németország) 693 miért választja a német burzsoázia Hitlert? 707 IV. Fejezet Hatalom és uralom a fasiszta rendszerben 717 Fasizmus és bonapartizmus 717 Az olasz diktatúra 730 A német diktatúra 733
Szerkesztői utószó 755 Névmutató 761
Vajda Mihály életművét négy kötetben kívánja megjelentetni a kiadó. E sorok írója mivel mostanában amúgy is egy Vajda munkásságát tárgyaló nagyobb munkán dolgozik azt vállalta, hogy javaslatokat tesz a szerzőnek a kiadásba beválogatandó írásokra és a kötetek felépítésére. Az alábbi megjegyzések, hasonlóan az életműkiadás később megjelenő darabjainak tervezett utószavaihoz, csupán a legfontosabb filológiai információkra szorítkoznak; a szerkesztés mögött meghúzódó tartalmi megfontolásokat és az egyes munkák alaposabb elemzéseit megtalálhatja majd az érdeklődő olvasó a fönt említett, remélhetőleg még az életműkiadás lezárulta előtt elkészülő és megjelenő könyvemben. Mindenekelőtt arról kellett döntenünk, hogy milyen elv alapján határozunk az e kiadásba felvett és az ebből kihagyott írásokról. Az egyik szélső lehetőség az összegyűjtött művek azaz minden, a szerkesztés lezárásának pillanatáig megszületett és ismert Vajda-írás kiadása lett volna, a másik pedig egy olyan bő válogatás összeállítása, mely bemutatja a filozófus életútját és úgy rostálja meg az írásait, illetve szerkeszti össze a köteteket, hogy azok a mai olvasó számára a lehető legrelevánsabbak lehessenek. Az első eshetőség választásának logikus következménye volna a történeti-filológiai hűséghez való szigorú ragaszkodás: az újraközölt könyvek változtatás nélküli megjelentetése, és a kötetben korábban nem publikált vagy kéziratban maradt írások időrendben való közlése. A másodiké pedig a szerkesztői szabadság maximális igénybevétele annak érdekében, hogy az olvasó számára is világosan látható legyen az életmű és az életút aktualitása; úgy is mint egyetlen egészé, és úgy is, mint önmagukban is megálló könyvek, tanulmányok és esszék sorozatáé. Ám mindkét szélső lehetőség következetes alkalmazása olyan veszteségekkel járt volna bizonyos munkák esetében, amit nem kívántunk vállalni, s ezért végül inkább a következetlenség mellett döntöttünk, és esetről esetre határoztunk az egyes írások beválogatásáról, illetve az újraközölt könyvek esetleges átszerkesztéséről. Reményeink szerint ennek eredményeként egy olyan életműkiadást adhatunk át az olvasónak, mely Vajda írásainak jelentős részét tartalmazza; mely törekszik az újraközölt könyveket az eredetivel megegyezően közreadni, de amikor az indokolt, változtat azok szerkezetén és alkalomadtán néhány írással 757
meg is toldja azokat; s amely az imént mondottak ellenére is a történész-filológus számára is használható. Az utóbb cél érdekében minden esetben tájékoztatjuk majd az olvasót az újraközölt kötetekben található változtatásokról, függelékben közöljük az eredeti tartalomjegyzékeket és az életműkiadás lezáró darabjában publikáljuk Vajda Mihály műveinek bibliográfiáját. Ami e kötetet illeti. 1964 és 1973 között (az első jelentős publikációja által megnyitott és a filozófusperrel 919 lezárt időszakban) Vajda három könyvet és egy vastag kötetnyi tanulmányt, illetve recenziót írt. (Az utóbbiak szinte kivétel nélkül jóval többek egyszerű könyvismertetésnél. A többségük inkább tanulmánynak tekinthető.) A három könyvből kettő a Zárójelbe tett tudomány és A mítosz és a ráció határán röviddel a születése után megjelent, a harmadik A fasizmusról viszont magyarul csak jóval később, 1995-ben láthatott teljes egészében napvilágot. A hatvanas években publikált könyveket változtatás nélkül közöljük újra, a 95-ös A fasizmusrólt azonban kissé megnyirbálva. Kivettük belőle a kötet elején található Elő-utószót ami kimondottan a 95-ös kiadáshoz készült, és a Függelékben közölt két írást az angol nyelvű változat (1976) Előszavát, és egy 81-ben vagy azt követően született könyvismertetést. (A bemutatott munka 81-ben jelent meg.) Bár nem ez az egyetlen olyan Vajda-könyv, melyben a szerző különféle szupplementumokban vitatkozik önmagával, vagy egyenesen elhatárolódik egyik-másik korábbi nézetétől (mindenekelőtt a Marx után szabadon és Az orosz szocializmus Közép-Európában c. köteteket említhetjük ebben az összefüggésben), ám itt jóval nagyobb a szemléletbeli távolság mint másutt. Az angol kiadáshoz írt előszóban a marxizmus egyes alappilléreit már megtagadó Vajda reagál a könyvre, a recenziót a liberális Vajda írta, az Elő-utószó-t pedig a posztmodern. Ennek következtében mindhárom kiegészítés külső nézőpontból tekint a műre, s 919 Az 1973-ban Vajda Mihályt, más jeles filozófusokkal és szociológusokkal együtt, antimarxista nézeteire való hivatkozással elbocsátották állásából, és kirekesztették a magyar filozófiai és tudományos életből. Az ügy dokumentumait és hátterének elemzéseit ld. Világosság. Különszám, 1989. 758
éppen ezért úgy ítéltük meg, hogy ezeknek inkább a velük egy időben született és hasonló szemléletű írások között van a helye. A kötet elején található három tanulmány a pályáján éppen csak elindult, de már önállóan gondolkodó filozófus nézeteit reprezentálja. Hogy éppen ezek kerültek be kötetbe és nem mások, azt nemigen magyarázhatjuk mással, mint a szerkesztő önkényével. E sorok írója ezeket találta a legjobbaknak és legérdekfeszítőbbeknek, ám szeretném hangsúlyozni, hogy nincs éles cezúra a beválogatott és a kihagyott tanulmányok között. Sümegi István