Mi is az a Paleolimnológia?

212.11.27. Mi is az a Paleolimnológia? - Múltbeli biocönózisok és környezetük rekostrukcióját jelenti paleoökológiai kutatás azokra az élôlényekre korlátozódik, melyek fosszilizálód(hat)nak A fosszilis eseménynaptár, melyre a paleoökológia egésze támaszkodik, erôsen torzulhat az múltban élô fajegyüttes pusztulását követô elszállítódás (transzport), kôzetté válás (diagenezis) és átrakódás (redepozíció) folyamatai következtében Palaelimnológia alapjai A tavi cladocera-fauna ismeretének új jelentősége paleolimnológiai vizsgálatok során tűnt ki A maradványok jó indikátorok a hajdani tavi élet rekonstruálásához A maradványokat általában jó megtar-tásban és jelentős mennyiségben őrzik az üledékek Hvorslev szerinti 3 mintavételi kritérium Ne legyen az üledék felkeveredve Ne legyenek száraz és nedves periódusok a víztér életben. Ne cserélődjenek ki az alapvető összetevők illetve ne legyen kémiai összekeveredés Üledékmintavételek: - Felszínközeli lágy (recens) néhány centiméteres üledék - Mélységi Felszíni üledék mintavétel A mélységi üledék mintavétel és problémái Hargrave típusú mintavevővel 1

212.11.27. Gravitációs mintavevő Kajak -féle mintevevő B vágófej A mintatubus C adapter a különböző csőátmérőkhöz D szelep E szelepsúly G szármozgató rész F szelepszár H kiemelő és zárószerkezet Livingston típusú mintavevő Orosz mintavevő A kamra fél cilinderrel B zárólap C orr D kamra fordító E vezérlő rúd Balatoni mintavétel 2

212.11.27. Az üledékoszlop előkészítése Az üledékoszlop előkészítése Rövid üledékoszlop előkészítése A hosszú üledékoszlop előkészítése A keszthelyi és siófoki öböl üledékének vizsgálata A Keszthelyi-öböl és a Siófoki-medence üledékének a megfúrásával az volt a célunk, hogy rekonstruálhassuk a hajdani tavi életet Az irodalomban megismert módszerek használata, használhatóak-e a módszerek egy sekély tó esetében is Ökológiai és hidrológiai információgyűjtés Mintavételi hely a Keszthelyiöbölben és a Siófoki-medencében 3

212.11.27. Vizsgálati anyag és módszer Az üledékoszlop mintavételére a Keszthelyi-öbölben 25 januárjában, a Siófoki medencében 26 májusában került sor Az üledékoszlopot két centiméterenként felszeleteltük A mindkét fúrásmagnál elvégeztük a szerves anyagtartalom és a CaCO 3 meghatározását Cladocera maradványok feltárásához 1 cm 3 üledéket használtunk fel és 1 centiméterenként vizsgáltuk az üledékoszlopot A Keszthelyi- és a Siófoki-öböl üledékének szerves anyagtartalma A Keszthelyi- és a Siófoki-öböl üledékének CaCO 3 tartalma 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 Siófoki szervesanyag-tartalom % Keszthelyi szervesanyag-tartalom % 1 4 7 1 13 16 19 22 25 28 31 34 37 4 43 46 49 Mintaszám Karbonáttartalom [%] 1 9 8 7 6 5 4 3 2 1 Siófok CaCO3% Keszthely CaCO3 % 1 4 7 1 13 16 19 22 25 28 31 34 37 4 43 46 49 Mintaszám A Keszthelyi- és a Siófoki-öböl üledékében megtalált cladocera fajok -1 cm A Keszthelyi- és a Siófoki-öböl üledékében megtalált cladocera fajok -1 cm A vizsgálataink során a Keszthelyi-öbölben 22 különböző fajt találtunk és 879 egyedet míg a Siófoki-öböl üledékében 14 fajt sikerült azonosítanunk és 1447 egyedet számoltunk össze. 8 7 6 5 4 3 2 Egyedszám [ind/l] A vizsgálatok során a Keszthelyi-öbölben három fajt találtunk dominánsnak, ezek: a Chydorus sphaericus (O.F. Müller), a Leydigia leydigii (Schoedler) és az Alona affinis (Leydig) míg a Siófoki-öbölben négy faj dominált: Alona affinis (Leydig), Alona quadrangularis (O. F. Müller), Leydigia leydigii (Schoedler) és a Monospilus dispar (Sars) A mintavételi helyek Siófok Keszthely Alona affinis Alona quadrangularis Chydorus sphaericus A domináns fajok Leydigia leydigii Monospilus dispar 1 4

212.11.27. A cladocera vizsgálatok eredményei Az azonosítások nagyrészét a fejtokok alapján végeztük Vizsgálataink során 22 fajt azonosítottunk 161 egyedet számoltunk össze Három domináns fajt találtunk, ezek: Chydorus sphaericus, a Leydigia leydigii és az Alona affinis A Pleuroxus laevis és Pleuroxus unicatus valamint az Alona rectangula és az Alona quadrangularis szinte nem fordult elő egyidejűleg A Daphnia maradványokat csak csekély számban találtunk Az azonosított fajok Keszthelyi-öböl Siófoki-medence Acroperus harpae (Baird) + Alona affinis (Leydig) + + Alona guttata (Sars) + Alona quadrangularis (O. F. Müller) + + Alona rectangula (Sars) + + Alonella excisa (Fischer) + + Alonella exigua (Lillejeborg) + + Alonella nana (Baird) + + Bosmina coregoni (Baird) + + Bosmina longirostris (O. F. Müller) + + Chydorus globosus (Baird) + Chydorus ovalis (Kurz) + Chydorus piger (Sars) + + Chydorus sphaericus (O. F. Müller) + + Daphnia galeata (Sars em Richard) + Disparalona rostrata (Koch) + + Graptoleberis testudinaria (Fischer) + + Leydigia leydigii (Schoedler) + + Monospilus dispar (Sars) + + Pleuroxus laevis (Sars) + Pleuroxus trigonellus (O. F. Müller) + Pleuroxus unicatus (Baird) + A cladocera vizsgálatok eredményei Az azonosítások nagyrészét a fejtokok alapján végeztük Vizsgálataink során 22 fajt azonosítottunk 161 egyedet számoltunk össze Három domináns fajt találtunk, ezek: Chydorus sphaericus, a Leydigia leydigii és az Alona affinis A Pleuroxus laevis és Pleuroxus unicatus valamint az Alona rectangula és az Alona quadrangularis szinte nem fordult elő egyidejűleg A Daphnia maradványokat csak csekély számban találtunk 5

VII. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia 211. Március 24-26, Kolozsvár, Románia A VELENCEI-TÓ TISZTÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ PALEOLIMNOLÓGIAI ELEMZÉSE Lakatos Csilla, Gyulai István, Kiss Bernadett, Tóth Albert, Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, TTK. Alkalmazott Ökológiai Tanszék. Email: csiraf@gmail.com BEVEZETÉS A Velencei-tavat mindig sekély víz borította, hatalmas vízszintingadozásokkal. Ezek az ingadozások valószínűleg hatással voltak a tó iszapolódására is. A mélyvízi területek feliszapolódása sokkal jelentősebb, mint a tó szélén lévőké (http://www.kdtvizig.hu/). Az üledékeknek jellemző rétegződései vannak: homokos, és homokosagyagos, terrigén karbonát és karbonát-mentes anyag az alapkőzetből, amely fölött szerves üledékek egy vastag rétege fordul elő változatos szerves anyag tartalommal. Ez jelzi, hogy az üledék felhalmozódását az idők folyamánelsősorban a biogén tényezők változásai határozták meg, és a rétegekben a kémiai elemek eloszlása tükrözi ezt (Sergeeva, 1983). A Velencei-tó országunk harmadik legnagyobb tava és fontos üdülőközpont is egyben. Azzal, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló területe is van, igazán jó lehetőséget nyújt a tavat érő környezeti hatások összehasonlítására a védett és az emberi használat alatt lévő részeken. Célunk a szervesanyag tartalom vizsgálatával az állóvíz múltbeli- és jelen életébe való bepillantás. A természetvédelmi terület elemzésével hosszú távra visszamenőleg tudunk következtetéseket levonni, és megfigyelni gy az öregedési fázisokat. A Velencei-tó A Császár patak és kis hegyi patakok adják a vízutánpótlását és a hordalékot is. Természetes vízelvezető csatornája nincs, hol kiáradt, hol az aszály fenyegette. 1896-tól mederszabályozási munkákat folytattak a tavon. Helyenként a fél méternél is magasabb iszapréteget kikotorták (Kácsor, 1984; Borbély és Dávid, 199). Ezek ellenére a Velencei-tavat továbbra is lefolyástalannak lehet tartani, mivel a Császár-patak és a Dinnyés-Kajtori csatorna nagyon közel van egymáshoz. Ezen kívül a tóban a nádasok is gátolják a vízmozgást. 1. ábra: Mintavételi helyek a Velencei-tavon LOI 95 % LOI 55 % 6, 5, 4, 3, 2, 1,, 25, 2, 15, 1, 5,, A tisztások üledékének szervesanyag tartalma 2 2 4 4 6 6 8 8 1 1 12 12 14 14 16 A mintavételi rétegek 2. ábra: A tisztások üledékének szervesanyag-tartalma A tisztások üledékének karbonát tartalma 2 2 4 4 6 6 8 8 1 1 12 12 14 14 16 A mintavételi rétegek Gárdonyi Nagy Agárdi Hosszú Lángi Kerek Német Fekete víz Gárdonyi Nagy Agárdi Hosszú Lángi Kerek Német Fekete víz Vizsgálati módszer Az üledékmintákat a Velencei-tó több tisztásáról vettük core (mag) mintavevővel. Az összehasonlítás céljából kotort részekről (agárdi Hosszú-tisztás, gárdonyi Nagy-tisztás, Lángi-tisztás), továbbá természetvédelmi területekről, ahol nem volt üledékkotrás: Német-tisztás, Kerek-tisztás, Fekete-víz (1. ábra). A mintavételre 21 májusában került sor. A mintafeldolgozás során 2 cm-es szeletekre vágtuk azokat, majd meghatároztuk a részminták kalcium-karbonát és szervesanyag-tartalmát. Az üledékminták szervesanyag-tartalmát 55 C-on, míg a CaCO 3 mennyiségét 95 C-on végzett izzítással, a száraz tömegre vonatkoztatott izzítási veszteség alapján becsültük. EREDMÉNYEK Megállapítottuk, hogy a szervesanyag-tartalom fordított arányosságban áll a karbonát-tartalommal, ezt támasztották alá a Spearman-féle nem parametrikus rangkorrelációs tesztek (Hammer et. al., 21) is. Az eredményeink lényege, hogy míg a mederszabályozáson átesett tisztások (Nagy-, Hosszú- és Lángi-tisztás) szervesanyag tartalma igen kicsi, addig a karbonát tartalom jóval nagyobb ezeken a területeken, mint a többin (2. és 3. ábra). A természetvédelmi területeken (Kerek-, Német- és Fekete-tisztás) ennek megfelelően a szervesanyag mennyisége nagy (2. és 3. ábra), míg a karbonát-tartalom számottevően kisebb. Nagy szervesanyag-tartalom kevés karbonáttal jelzi az átmenetet a mocsár típusú élőhely irányába. Sekélyvízi környezetben a karbonát ülepedés kisebb mértékű, mivel csökkenti a planktonikus elsődleges termelés intenzitását (Korponai et al., 21). Az üledékoszlop összetétele három vizsgált terület esetében is trend jellegű változást mutat (runs-teszt P,5). A Lángi-tisztás és a Kerek-tisztás üledékoszlopának szervesanyag-tartalma határozott tendenciával jellemezhető. A karbonát-tartalomra ez kisebb mértékben (de szintén szignifikánsan) igaznak bizonyult. A Fekete-víz üledékoszlopában a szerves anyag változási trendje kevésbé határozott, viszont a karbonát-tartalom tendenciaszerű változásának szignifikanciája jóval nagyobb. A kotort területek és a bolygatatlan, természetvédelmi oltalomban részesülő területek élesen elkülönültek egymástól az üledékminőségük alapján, a két csoporton belül viszont a tisztások egymáshoz nagyon közel állnak, melyet cluster analízissel (Hammer et. al., 21) is alátámasztottunk. Ez alapján a hat vizsgált terület két fő típusba sorolható. 3. ábra: A tisztások üledékének karbonát-tartalma KÖVETKEZTETÉSEK A kotort területek üledéke szerves anyagban szegény, karbonáttartalmuk azonban nagy. Ez a mederrendezésnek köszönhető, melynek során kotrással megnövelték a víztest mélységét, így a karbonát-sók kicsapódnak és a meder üledékébe temetődnek. Azonban éppen a szabályozás miatt ezek a részek szervesanyagban szegénynek mutatkoztak. A védelem alatt álló tisztásoknál éppen fordított a helyzet. Az üledéket tekintve magas a szervesanyag-tartalmuk a láposodás és a nádszigetek elzáró hatása miatt. A karbonát-tartalom pedig csekély, mert kicsi a vízmélység, ezért a karbonát-csapadék itt nem tud nagy mértékben leülepedni. Ezeken a védelem alatt álló helyeken kimutatható, hogy a foltok elöregedése megy végbe trend-jelleggel, a természetes feltöltődési folyamatoknak megfelelően. Jól értelmezhető kapcsolat mutatható ki a karbonát- és a szervesanyag-tartalom között, ami területi különbségeket is jelez a természetes folyamatok, ill. az ember beavatkozó, szabályozó, tevékenységére kialakuló változások által befolyásolt területek (víztestek, vízminőségi tájak) jellegében. 5. ábra:a Velencei-tó világa 4. ábra: Cluster analízis (húr távolság) IRODALOMJEGYZÉK Borbély B., Dávid E. (199): Velencei-tó. Népszava Kiadó, Ságvár. Hammer, Ø., Harper, D.A.T., and P. D. Ryan (21). PAST: Paleontological Statistics Software Package for Education and Data Analysis. Palaeontologia Electronica 4(1): 9pp. Kácsor L. (1984): A Velencei-tó. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1-156. Korponai, J., Braun, M., Buczkó, K., Gyulai, I., Forró L., Nédli, J., Papp, I., (21): Transition from shallow lake to a wetland: a multiproxy case in Zalavári Pond, Lake Balaton, Hungary. Hydrobiologia 641: 225-244. Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság http://www.kdtvizig.hu/ (21. november. 9.) Sergeeva, L. V. (1983): Trace element associations as indicators of sediment accumulation in lakes. Hydrobiologia 13: 81-84.

A munka megvalósulását a TÁMOP 4.2.1./B-9/1/KONV-21-7 pályázat támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül valósult meg, az Európai Szociális Alap és Európai Regionális Fejlesztési Alap társtámogatásával. ALBÁNIAI TERMÁLTAVAK HATÁSA A BEFOGADÓ FOLYÓRA, TOXIKOLÓGIAI ÉS ÜLEDÉKVIZSGÁLATOK ALAPJÁN Gyulai István 1, Kundrát János 1, Simon Edina 1, Mizsei Edvárd 1, Braun Mihály 2 és Lakatos Gyula 1 1 Debreceni Egyetem, TTK., Ökológiai Tanszék, 432. Debrecen, Egyetem tér 1. 2 Debreceni Egyetem, TTK., Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 432. Debrecen, Egyetem tér 1. E-mail: istvan.gyulai@unideb.hu BEVEZETÉS A termálvíz jótékony hatását az emberi szövetekre, már számos kutatás vizsgálta, (Bender, et al., 27; Faga et al., 212,). Mivel a termáltavak vize ritkán kerül rövid úton egy nagyobb befogadóba, kevés lehetőség adódik a termálvizek befogadóra gyakorolt hatását direkt módon vizsgálni. Dél-Albániában a permeti régióban öt olyan termáltó is található, amelyek hatásaikat közvetlenül a Lëngaricës folyóra fejtik ki. A termáltavak a gyógyító hatásaikról kapták a nevüket: a derék forrása, a gyomor forrása, a bőr forrása és a reuma forrása (Oruci, 21), ezért célul tűztük ki, hogy a termáltavak vizsgálatával igazoljuk vagy cáfoljuk a tavak közti különbségeket. Célkitűzéseink között szerepelt a termáltavak terhelésének vizsgálata a befogadó folyóra is. ANYAG ÉS MÓDSZER 1. ábra. A mintavételi helyek,98,96,94,92 Az E mintavételi hely háttérben a folyóval A C E D B A mintavételekre 211 augusztusában került sor a Lëngaricës folyó völgyében. Munkánk során öt termáltó hatását vizsgáltuk a befogadó folyóra, mely során 12 mintavételi pontot jelöltünk ki, 5 pontot közvetlenül a termáltavak mellett A-B-C-D-E jelöléssel, 7 pontot pedig a folyóban jelöltünk ki, egyet a folyóból a termálvizek beérkezése előtt (GF), ötöt közvetlenül a tavakból kifolyó termálvizek beérkezése után (AF-BF-CF-DF-EF) és végül egyet az összes termálvíz beérkezése után (F). A termáltavakban nem képződött üledék, ezért, a termáltavak mellett jelöltünk ki pontokat üledék mintavétel céljából (1. ábra). A szerves anyagtartalom és CaCO3 meghatározásánál izzításos módszert alkalmaztunk (LOI 55 C és LOI95 C).)Az izzítási veszteségből ki lehet számolni a szerves anyag és a CaCO3 tartalmat (Dean, 1974; Bengtsson & Enell, 1986). A geokémia vizsgálatoknál,1 g száraz, homogenizált mintát tártunk fel salétromsavas eljárással. A mintákat ICP-OES (Thermo Iris Intrepid II XSP) módszerrel elemeztük. A kapott eredményeket sokváltozós módszerekkel értékeltük ki SPSS és Past programok segítségével (SPSS Inc., 1998; Hammer et al. 21). Csíranövény tesztek kivitelezéséhez a fehér mustár (Sinapis alba L.) magjait használtuk (Németh, 1998). A toxikológiai vizsgálatok során a szárított homogenizált mintákból 1:9 arányú oldatot készítettünk melyet leszűrtünk, a gyökér- és szárhosszak mérése alapján becsülhető a toxikus hatás. A petricsészékbe 3-3 magot helyeztünk el, mindegyik mintánál háromszoros ismétléssel dolgoztunk. A gyökérnövekedést 72 óra elteltével lemértük. EREDMÉNYEK Similarity,9,88,86,84,82 A vizsgált paraméterek kiértékelése után egyértelműen megállapíthattuk, hogy az öt termáltó közül kettő (C és E) nagyban hasonlít egymásra, ez azért érdekes mert a két termáltó a folyó két partján található és több száz méterre egymástól. Az A mintajelű termáltónál volt egyedül dús makrovegetációjú. Ez a hínaras, Typha angustifoliás rész jelentős pufferkapacitással rendelkezhet, ebből adódhat az elkülönülése. A B jelzésű termáltó a legnagyobb, kifolyó vize egy keskeny csatornán keresztül jut a folyóba, amiben alig található üledék, a kevés üledékben nagy mennyiségű anyag halmozódhat fel (2. ábra). A mintavételi helyeket összehasonlításánál kanonikus diszkriminancia analízist használtunk. A 3. ábrán jól láthatóan elkülönülnek 2. ábra. A termáltavak összehasonlító elemzése egymástól a csoportok. A vizsgált paraméterek közül Na, LOI, Zn és Ca pozitívan, míg az Pb, eletropotenciál és Al negatívan korrelál a Function 1-es axisszal. A Function 2-vel a Sr, Li, Ba, S CO3, vezetőképesség, P, K és Cu pozitívan, míg a Mn, Ni, Mg, Cd, Co, Cr, hőmérséklet és ph negatívan korrelálnak. A toxikológiai vizsgálatoknál egyértelműen megállapíthattuk, hogy a folyó üledéke a termáltavak előtt és a termáltavak hatásának megszűnése után a gyökérnövekedésre serkentőleg hatott. A kontroll mintáink üledéke a nem bizonyult gyökérnövekedést befolyásolónak. Érdekes azonban megállapítanunk, hogy a folyók üledéke a termáltavak vizének beérkezése után rosszabb eredményeket mutatott, két esetben gyenge gátlást tapasztaltunk. Összességében megállapíthatjuk, hogy a termál tavak vize hat a folyókra mégpedig negatívan hat, ez a hatás a hígulás és szétterülés következtében hamar megszűnik. Az D mintavételi hely a folyóval DISZKUSSZIÓ Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a termál tavak különböznek egymástól, egy vízanalitikai vizsgálattal kiegészítve határozottabb következtetést lehetne levonni. A toxikológiai vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy a termál tavak negatívan hatnak a folyóra toxikológiai szempontból. 4. ábra. A mintavételi helyek toxicitási viszonyai IRODALOM 3. ábra. A mintavételi helyek összehasonlító elemzése Bender, T., Bariska,J., Vághy, R., Gomez, R., Kovács, I. 27. Effect of Balneotherapy on the Antioxidant System - A Controlled Pilot Study. Archives of Medical Research 38, 86-89. Bengtsson, L., M. Enell, 1986. Chemical analysis. In Berglund, B.E. (ed.), Handbook of Holocene Palaeoecology and Palaeohydrology. John Wiley & Sons Ldt., Chinchester, 423-451. Dean, W. E. Jr., 1974. Determination of carbonate and organic matter In calcareous sediments and sedimentary rocks by loss on ignition: Comparison with other methods. J. Sed. Petrol., 44: 242-248. Faga, A., Nicoletti, G., Gregotti, C., Finotti, V., Nitto, A., Gioglio, L. 212. Effect of Thermal Water on Skin Regeneration. Int. Journal of Molecular Medicine. Hammer, Ø., Harper, D.A.T., and P. D. Ryan, 21. PAST: Paleontological Statistics Software Package for Education and Data Analysis. Palaeontologia Electronica 4(1) 9pp. Németh J. 1998. A biológiai vízminősítés módszerei. Környezetgazdálkodási Intézet. Budapest. 23-232. Oruci, S. 21. Bio.Ecological Data on Aphibians of Thermal Water of Permeti Area (South Albania). Balwois. SPSS Inc., 1998. SPSS for Windows Rel. 8.. SPSS Inc., Chicago. Köszönetnyilvánítása: A munka megvalósulását a TÁMOP 4.2.1./B- 9/1/KONV-21-7 pályázat támogatta. A projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretein belül valósult meg, az Európai Szociális Alap és Európai Regionális Fejlesztési Alap társtámogatásával. Köszönjük a Serpentes Alapítvány támogatását.

VII. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia 211. Március 24-26, Kolozsvár, Románia EGY SZENNYVÍZTISZTÍTÁSRA LÉTESÍTETT VIZES ÉLŐHELY ÜLEDÉKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE Gyulai István, Lakatos Csilla, Csohány Orsolya, Czudar Anita, Tóth Albert, Lakatos Gyula Debreceni Egyetem, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 432 Debrecen, Egyetem tér 1. Email: istvan.gyulai@science.unideb.hu BEVEZETÉS A petrolkémiai i ipar egyre nagyobb mennyiségben termel amindennapi i élet kényelmét ét szolgáló, vagy a termelési munka hatékonyságának á k növelését ét elősegítő vegyi anyagokat. Ezek az anyagok felhasználásuk után a csatornahálózatba, azt követően pedig a szennyvíztisztítókba kerülnek. Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb igény merült fel a természet közeli szennyvíztisztítási eljárások széles körű alkalmazására. A vizes élőhelyek nagy produktivitású rendszerek, melyekben különböző biológiai transzformációs folyamatok mennek végbe (Wetzel 1993; Mitch 2). A szennyvíztisztítás céljából létesített vizes élőhelyek (constructed wetlands) működésének minél többoldalú megismerése azért fontos, hogy az optimalizáció eredményesen alkalmazható legyen az egész rendszerre, vagy részterületeire (Lakatos et al, 1997). Biológiai szennyvíztisztításra, főleg utótisztításra fokozottan alkalmasak a mesterségesen létesített vizes élőhelyek, melyeknek élővilága alkalmazkodni képes a bevezetett szennyvizekhez, és élettevékenysége valamint anyagcseréje során hasznosítja, vagy feldolgozza a szerves és szervetlen szennyező anyagokat (Hawkes 1983; Brix 1995). A MINTAVÉTELI TERÜLET Nyírbogdány Magyarország északkeleti régiójában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Közép-Nyírségben található, a Bogdány Petrol KFT. szennyvíztisztító rendszerében az utóbbi években a környezet-védelmi szempontok figyelembe vételével a szennyvízmennyiség 1-15m3 naponta. A tisztított szennyvizet először a T/1-es tóba vezetik, innen a T/2-es tóba emelik át, majd a T/4-es tóba. A nádas tórendszerből a már meg-tisztított víz a Lónyai csatornába kerül. 22 óta azonban nincs kibocsátás a Lónyai-főcsatornába. VIZSGÁLATI MÓDSZER A Bogdány Petrol KFT. oxidációs tóegységéből három helyről vettünk mintákat. t A víz tartózkodásitó ideje több év, mivel az elmúlt évek során nem került ki víz a befogadóba. A mintavétel során megfúrtuk mindhárom tóegységet core (mag) mintavevővel (1. ábra), az üledékoszlopokat 15 részre szeleteltük és rétegenkénti toxikológiát végeztünk Sinapis alba magokkal. Az üledékmintákból vizes kioldással szűrleteket készítettünk és ezeket a szűrleteket használtuk fel a vizsgálataink során (Felföldy 1987). Az eljárás gyors, egyszerűű és olcsó és a nagyszámú vizsgálat statisztikailag is jól értékelhető. A víz hatását a csírázás elmaradása és a csíranövények gyökerének növekedése révén értékeljük. 1. ábra. Mintavételi helyek az oxidációs tóegységben EREDMÉNYEK A T/1-es tóegységben gátló hatás volt megfigyelhető, egy minta kivételével. A T1/1-es mélységű üledékminta százalékos értéke megegyezett a kontrolléval. Mivel a T1/1-es számú minta kivételével az összes minta százalékos értéke 6% alatti volt, megállapíthatjuk, hogy a T1-es tóegység vize a gyökérnövekedésre gátló hatást fejtett ki (2. ábra). százalékérték 12 1 8 6 4 2 T1/1 T1/2 T1/3 T1/4 T1/5 T1/6 T1/7 T1/8 T1/9 T1/1 T1/11 T1/12 T1/13 T1/14 T1/15 Kontroll minta száma 2. ábra. a T/1 mintavételi hely üledékének toxikológiai eredménye A T/2-es tóegységben a gyökerek százalékos értékeit a kontroll minta százalékos értékével összehasonlítva gyökérnövekedést serkentő hatás volt megfigyelhető (3. ábra), a T2/14-es minta kivételével, melynek százalékos értéke 85% körüli volt. Ebben az esetben a minta vagy az alkalmazott hígítás a gyökérnövekedést nem befolyásoló hatást fejtett ki. százalékérték 18 16 14 12 1 8 6 4 2 százalék T2/1 T2/2 T2/3 T2/4 T2/5 T2/6 T2/7 T2/8 T2/9 T2/1 T2/11 T2/12 T2/13 T2/14 T2/15 Kontroll minta száma 3. ábra. a T/2 mintavételi hely üledékének toxikológiai eredménye A T/4-es tóegységben a T/2-es tóegységhez hasonlóan gyökérnövekedést serkentő hatás volt megfigyelhető (4. ábra). A T4/13-as, és T4/15-ös mintát vizsgálva megállapítható volt, hogy a minta vagy az alkalmazott hígítás a gyökérnövekedést nem befolyásolta. A T4/7-es minta esetében minta vagy az alkalmazott hígítás ebben az esetben sem befolyásolta a gyökérnövekedést. százalékérték 2 18 16 14 12 1 8 6 4 2 Százalék T4/1 T4/2 T4/3 T4/4 T4/5 T4/6 T4/7 T4/8 T4/9 T4/1 T4/11 T4/12 T4/13 T4/14 T4/15 Kontroll minta száma ÖSSZEFOGLALÁS 4. ábra. a T/4 mintavételi hely üledékének toxikológiai eredménye A T/1-es tóegység esetében megállapítható hogy a minta vagy alkalmazott hígítás a mustármagok (Sinapis alba) 93%-ára nézve volt gátló hatású, és 7%-ra nézve nem befolyásolta a növekedést. A T/2-es tóegység esetében a minta vagy az alkalmazott hígítás a mustármagok (Sinapis alba) 66%-ára volt serkentő, 7%-ra nézve gátló hatású, és 27%-ban nem befolyásolta a növekedést. A T/4-es tóegységet vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a minta vagy az alkalmazott vizes kivonat a mustármagok (Sinapis alba) növekedésére 8%-ban fejtett ki serkentő hatást, 2%-ban pedig nem befolyásolta a növekedést (5. ábra). A vizsgálati eredmények tükrében elmondhatjuk, hogy a nádas tóegységekben a növényzet szűrő funkciója teljes mértékben teljesült és a toxikológiai hatás a tóegység harmadik fázisára teljesen megszűnt. 7% % 93% T/1 T/2 T/4 serkentő gátló nem befolyásol 7% 27% 66% serkentő gátló nem befolyásol 5. ábra. A tóegységek üledékének összehasonlító értékelése % 2% 8% serkentő gátló nem befolyásol Irodalom Brix H. 1994. Use of constructed wetlands in water pollution control: Historical development, present status, and future perspectives Wat. Sci. Tech., 3: 29-223. Felföldy L. 1987. A biológiai vízminősítés. Vízügyi hidrobiológia 16. VGI. Budapest. Hawkes H. W. 1983. Stabilization ponds. Usedwater treatment 2: 163-219 Lakatos G., Kiss K.M., Kiss M., Juhász P. 1997. Application of constructed wetlands for wastewater treatment in Hungary. Wat. Sci. Tech., 35: 331-336. Mitsch W.J., Gosselink J.G. 2. Wetlands (3rd edition) John Wiley Sons Inc., New York, NY, 92p. Wetzel R.G. 1993. Constructed wetlands: scientific foundtions are critical In: Moshiri, G.A. ed.: Constructed wetlands for water quality improvement. Lewis Publisher, Boca Raton, FL, pp. 3-7.