TITKAIM miért nem próbálod meg velem? ha néha még elhiszed, hogy nem csak ágy és párnák. ha hiszed még,hogy nemcsak pohár víz, ha szomjazol. ha ott van még a kék füzet, az emlékeid polcán, mit összefirkált néhány kusza év, hova az van írva még, szeretni szép. én még ki merem mondani szerelem miért nem próbálod meg velem? én még ki merem mondani szerelem, miért nem próbálod meg velem?
hello emberek,nevek arcok mondatok közös ég alatt,akik nem túl fontosak. kedvesek,néhány múló kapcsolat, s több mely elmarad, persze nem túl fontosak. hello,hello,és megyünk is tovább. hello,hello,az ott a te utcád, hello,hello,s egy másik az enyém, s nem fonódnak össze,csak a legvégén. megérint,mikor megérintelek, ma másképp vártalak, de a szó már elmarad. szólhatnál, mikor elbocsátalak, vannak jó szavak,persze nem túl fontosak. hello,hello,így egyszerûbb nekünk. hello,hello,csak érkezünk,s megyünk. hello,hello,mert másra nincs idô, hello,hello,mert másra nincs erô. hello,hello,mert minden menekül, hello,hello,mert gyorsabb egyedül, hello,hello,hát üldözzük tovább, hello,hello,már én sem várok rád, s napjaink az életünket széthordják. azt hiszem,egyszer velem tudtalak, volt egy perc,egy nap, de már minden fontosabb. hello,hello,így egyszerûbb nekünk. hello,hello,csak érkezünk,s megyünk. hello,hello,és többre nincs idô hello,hello,és jobbra nincs erô. hello,hello,mert minden menekül, hello,hello,mert gyorsabb egyedül, hello,hello,hát üldözzük tovább hello,hello,még ennyi köt hozzád, a nem túl fontos mondatok közt félórák. hello, hello...
miért fáj a szív,ha nem szabad fekszel mellettem,de csak mellettem. se álom,se szerelem, se lebegés,se zuhanás. üres éjszakák,nincs több,nincs más. most érzem,amit nem hittem hogy éget a semmi,hogy fáj,ami nincs fejemben szürke búcsúmondatok. tudom mondanád már,mondanám már, de nem merem. nem mered nem tudom,nem értem miért fáj a szív,ha nem szabad, miért szól a húr,ha elszakad. se ítélet,se kegyelem. fogoly idô,szünet az életben. még eleven múltunk némít el. tudom,mondanád már,s mondanám már de nem merem,nem mered, nem tudom,nem értem. miért kell az egész, ha minden csak a végére vár. miért kell a szerelem, ha minden születés új halál. miért fáj a szív...
miért ne? ha egyfelé visz már a járda, ha illik is a kulcs a zárba, csak ketyegjenek az átmeneti órák, és hazudjanak az ideillô nóták, te meg én,ô meg ô, ô meg én,te meg ô,és még ragozhatnánk az életünk, egyszer jó,egyszer nem,egyszer fenn,egyszer lenn, az egész egy nagy szerelem,ha annak veszem, ha akarod,hogy hozzád bújjak, ha tanulhatunk még bármi újat, a jobb helyeken régen így van, már beszélhetünk róla nyíltan, te meg én,ô meg ô, ô meg én,te meg ô, és még ragozhatnánk az életünk, egyszer jó,egyszer nem,egyszer fenn,egyszer lenn, és még ragozhatnánk az életünk, te meg én,ô meg ô, ô meg én,te meg ô, egyszer jó,egyszer nem,egyszer kinn,egyszer benn, az egész egy nagy szerelem, ha annak veszem. ha a mozijegyed mellém sorsolt, ha megesküszünk rá,hogy jó volt, ha sok jó idôt pazarolunk egymásra, ha nincs ma kedved senki másra, te meg én,ô meg ô, ô meg én,te meg ô, és még ragozhatnánk az életünk, egyszer jó,egyszer nem, egyszer fenn,egyszer lenn, ez egy nagy szerelem, ha úgy nevezem, szerelem,szerelem,szerelem, szerelem, jó,jó, nagyon jó,nagyon jó
titkos szobák szerelme fényt hazudott az éj s leégett gyertyaként. viaszkönnycsepp csurrant, s megfagyott. és megdermedt a szó, meghalt az ölelés, a világ elé lépve, minden visszafagy, s újra messze vagy. ne nézz, szemembôl eltûnt már, oh,a titkos szobák szerelme, ne szólj,arcunk a régi már. így sodródhatunk majd, napjaink erkölccsel korlátolt útjain, ahogy tôlünk várják, akik szeretnek. tán kitörhetünk még, újra és újra a sorból, az eskükbôl, a csalódásig bízva: minket védenek cinkos istenek. ne nézz. szemembôl eltûnt már, oh. a titkos szobák szerelme. ne szólj,arcunk a régi már. solo a csalódásig bízva: minket védenek cinkos istenek. ne nézz, szemembôl eltûnt már, oh,a titkos szobák szerelme, ne szólj, arcunk a régi már. oh,és nem tehetünk ellene, ne nézz,ne nézz,ne nézz, ne nézz,ne szólj,ne szólj. bármit mondunk, késô már.
szeretni úgy kell szeretni úgy kell. hogy vannak rá ketten szertni úgy kell hogy megpróbáld szebben szeretni úgy kell, hogy ô sem csak ott van, szeretni,szeretni kell és csak ennyi csináld jól,akard jobban szeresd ôt,ahogy van. akard jól,csináld jobban, szeresd ôt,ahogy van. szeretni,hogy kell elmodták sokszor szeretni oktat a költô és doktor. szeretni,hogy kell még nem jött rá senki. szeretni,szeretni kell és más semmi csináld jól,szeresd jobban szeresd úgy,ahogy van. csináld meg,szeresd jobban, szeresd ôt,ahogy van.
egyszer volt egyszer volt, most is itt van minden,mi egyszer volt. vállalom,vagy titkolom,mégis volt, mi jött,és elhagyott,mindez én vagyok. egyszer volt,törött padokra tépett ôsz hajolt, vetetlen deszkán tudatlan boldogság, az elsô jégvirág,aztán nincs tovább. egyszer volt,mosolyomban villan minden,mi kedves volt. egyszer volt,a könnyeimben csilllan mi bánat volt egyszer volt,ölelésem ölel mindent,mi ölelés volt, az vagyok én,mi eddig volt. egyszer volt, mint a túl szép képzelet,olyan volt. büszke ház a táj fölött,volt ilyen, olyan képtelen,mint a filmeken. egyszer volt,a szülôk éppen Párizsban,azt hiszem. ágyból néztünk tv-t,s a képeken, nem volt semmi más,ott is szerelem. egyszer volt,mosolyomban villan minden, mi kedves volt. egyszer volt,a könnyeimben csilllan mi bánat volt egyszer volt,ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt, az vagyok én,mi eddig volt. egyszer volt, három év,vagy kettô,de hosszú volt. fékevesztett vonatom zakatolt, át éveken,vakon síntelen. egyszer volt.minden ami semmilyen,igen volt, nem hittem,hogy lesz ilyen,minden volt. s nem volt semmi sem,csak az életem. egyszer volt,mosolyomban villan minden, mi kedves volt. egyszer volt,a könnyeimben csilllan mi bánat volt egyszer volt,akartam azt,hogy kérdezd meg mi volt. egyszer volt,a jövômre a múltam válaszolt. egyszer volt,hogy elmondhattam mindent, rosszat és jót. bármi volt,ölelésem ölel mindent, mi eddig volt. mégis mi volt,az már csak volt.
gömbölyû dal szépen megcsinált világban élhetünk, nem lesz semmi baj velünk,ha jók leszünk, minden úgy ki van találva, a zakó belefér a kabátba, az ég kék,zöld a fû, ez így gömbölû, kaptam rózsaszín meg rácsos a szemüveget, mégis lilának látom a helyzetet, egyszer az dühít,hogy bezártál, aztán boldogít,hogy befogadtál, csak hûtlenségem hû, ez nem gömbölyû, hogyha egyirányba körözni nem elég minden intelem csak szappan,szappan,szappan buborék, de ha más szeretne,mást is szeretnél, nekem az jó, nekem az jó, nekem az jó, neked az rossz! rosszul megcsinált világban élhetünk, nem lesz elég jó nekünk ha jók leszünk, így a lámpaoszlop tövében, meg kell botlani a sötétben, az ég zöld,kék a fû, ez nem gömbölyû, téged jóra csábít minden mi gömbölyded, engem vonzanak a rejtett szegletek, és a kör ezzel bezárul, az hoz össze,ami elárul, csak a hûtlenségünk hû, hû,ez nem gömbölyû és mert nagyonis vonzó az,ami változó, néha neked is egy új hajó volna jó, ám,ha más szeretne,s mást is szeretnél, nekem az jó nekem az jó nekem az jó neked az rossz. szépen elrendezett világban élhetünk, nem lesz semmi baj velünk,ha jók leszünk, minden jól ki van találva, a popsi belefér a nadrágba, az ég kék,zöld a fû, ez így gömbölyû, gömbölyû,gömbö,gömbö ez nem gömbölyû gömbö,gömbö gömbölyû.
vigyél el ez a részem az egészbôl, szép,szép,szép, nem is jár több a kevésbôl, nekem sírni nincs okom, nem is értem azt, hogy mi kell még, még,még,még, ez egy napsütötte vidám kép, s ezt mindig nézhetem, mert amit látok,nézhetem, vigyél el, az a jó,ha meg se kérdezel, hogyha kézen fogsz és elviszel, mikor elköszönni nem lehet, mikor elszakadni nem merek, vigyél el, minden úgy van,ahogy kívántam, jól,jól,jól, magam egyszerûen bezártam, s ahogy kell most vállalom, vannak láncaim a szavakból, jók,jók,jók, vannak álmaim is magamról, hogy a jóból elmegyek, igen,elmegyek veled, vigyél el, az a jó ha meg se kérdezel, hogyha kézenfogsz és elviszel,vigyél el, vigyél el, mikor elköszönni nem lehet, mikor elszakadni nem merek, az a jó ha meg se kérdezel, hogyha kézenfogsz és elviszel, mikor elköszönni nem lehet, mikor elszakadni nem merek, az a jó ha meg se kérdezel, hogyha kézenfogsz és elviszel, mikor elköszönni nem lehet, mikor elszakadni nem merek,