»SZABJ HATÁRT BÚS GYÖTRELMEDNEKMegpróbálja*, kit szeret, Másként Ő nem is tehet, Sion, ezt hát jól gondold meg, S szabj határt bús gyötrelmednek«( Református énekeskönyv-1948., a 394. dícséret nyomán ) * utalva az Ószövetségi Szentírás beli szenvedő igaz : *HyóB/Ijjóv, azaz Jób javító~felkészítő próbatételeire; Magyarország náci német megszállása révén a függetlenség/szuverenitás de facto elvesztéséről. A magyarországi II. VH-s összes áldozat közös emlékművéről. A MAZSIHISZ Zucker-Zoltai-járól és a Zucker-Zoltai példaképről: a Magyarországot fölvásárolni akaró Simón Pereszről. Ferenc pápa az antiszemitizmusról. Kiválasztottság. Pár gondolat a manapság szitokszóként és mindenre tévesen/megtévesztően ráhúzott antiszemita helyett a konkrét/egzakt anticionista fogalomhasználatról. Statisztikai alaphelyzet: A dualizmus évtizedeiben kelet felől, főképp Galíciából nagyarányú és ellenőrizetlen zsidó bevándorlásra került sor, mivel a liberális Magyarországon ezt semmilyen jogszabály nem korlátozta. Míg a reformkorban 240.000 zsidó honfitársunk volt, 1910-re lélekszámuk közel egymillióra nőtt. --- Raffay Ernő történész, Magyar Demokrata ( hetilap ), 2013. január 29. A zsidóság Európa néhány országában + a Szovjetunióban --- 1935; ( kerekített lélekszámadatok ): eredetűek* zsidó vallásúak** Lengyelország 6.100.000 3.500.000 Szovjetunió 3.900.000 2.700.000 Németország 3.400.000 500.000 Románia 3.200.000 1.000.000 Franciaország 2.900.000 725.000 ( trianoni / Csonka-) Magyarország 1.300.000 500.000 Anglia 1.200.000 300.000 Ausztria 900.000 300.000 összesen: 22.900.000 9.525.000 * = legalább 1 izraelita vallású nagyszülővel bírók; ** = vallásukat gyakorlók;
A színmagyar és a táji szinten magyar többségű évezredes szállásterületek békés visszatérésével = az etnikai alapú területi revíziókkal - a társországi joghelyzetű Horvát- Szlavónország nélkül értett - 282.870 km 2 összterületű ( Trianon előtti ) Magyarország több mint 60 %-a: ( kerekítve ) 172 ezer négyzetkilométer tartozott újra a Magyar Szent Korona közvetlen felségterületéhez, az 1941-es népszámláláskor személyes adatlap-kitöltéssel regisztrált közel 15 millió országlakossal: Trianon e részleges korrigálása révén több mint negyedmillió magyar zsidó/zsidó magyar került vissza a Felvidékkel, Kárpátaljával és Észak-Erdéllyel: I. a trianoni csonka országrészben II. a visszatért Felvidékkel és Kárpátaljával együtt III. a visszatért Észak- Erdéllyel együtt 444.567 az összlakosság 5.1%-a 594.539 5.8%-a 742.827 5.8%-a A Délvidék egy részének visszatérése szintén tovább növelte a hazai zsidóság lélekszámát is, ( ld. alább ). Az 1941. évi népszámláláskor [ a korabeli hatályos jogszabályok szerint ] zsidónak minősülő*: Budapesten a trianoni országrész beli = a csonka-magyarországi vidéken a Trianonban elcsatolt, ekkorra visszatért országrészekben összesen mindösszesen 246 803 fő 243 818 fő 334 386 fő 825 007 fő * = legalább két izraelita vallású nagyszülővel bíró; az akkori, azaz revíziós országterületen 725.000 izraelita vallásút számoltak össze, a többi ekkorra áttért valamely keresztény/keresztyén felekezetre.
Az É-Erdély nélkül, Transz- Nisztriával együtt értett Romániából a helyi zsidó népirtás/genocídium, a többi környező országból az 1940~ 42-ben ott megkezdődött deportálások elől mintegy 70.000 zsidó menekült a náci német megszállás előtti Magyarországra, egy részük ( itt kapott okmányokkal, pl. védő-útlevelekkel ) tovább ment, más részüket rendezetlen állampolgárságúként visszatoloncolták a náci németek megszállta Galíciába, kisebb részük magyar állampolgárságot kapott. A zsidók lélekszáma Magyarország revíziók révén aktuális, mintegy 172.000 km 2 -nyi összterületén a náci német megszálláskor, azaz 1944. március 19.-én: 762.000 fő. [ Az 1941- es népszámlálási adathoz képest kisebb lélekszám fő okai: ( 1941-től ) zsidó munkaszolgálatos világháborús veszteség + a fenyegető náci német veszély előli emigráció a DK-Balkánon/Törökországon, ill. Olaszországon át ]. A náci német megszállás után Magyarország aktuális területéről az Auschwitz-Birkenau-i náci német koncentrációs táborba [ = hadiipari kényszermunka-tábor és megsemmisítő haláltábor ] deportált vidéki zsidóság létszámát ma 437.000 lélekre becsülik; [ ld. pl. legutóbb Karsai László cikke, Kisalföld 2014.04.12. p.10. ]; további kb. 7 és fél ezer magyarországi zsidónak minősülőt a Német Birodalom más koncentrációs táboraiba hurcoltak el. Auschwitzban a magyarországi zsidó deportáltak közül több százezer ember vesztette életét: meghalt, ill. tömeggyilkosság áldozataként pusztították el a tábor-fenntartó náci németek pribékjei.
Magyar zsidó/zsidó magyar becsült lélekszám-adatok a II. VH végén, ill. a magyarországi bolsevik/kommunista hatalom-megszerzés első évének végén ( a vagyonelkobzások és a NY-i államhatár-lezárások megkezdése időszakában ): a náci német megszállást, majd a nyilas rémuralmat is Budapesten túlélők* a Pannonhalmi Bencés Főapátságban és más, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatti magyar karitatív intézményekben, ill. a keresztény/keresztyén magyar lakosság segítségével megmenekült* a náci németek megszállta Ausztria és Magyarország határsávjában: az Őrvidéken - az Eichmann-féle földmű-védvonal építés embertelenségei ellenére - megmenekült, [ kb. a felük haza jött Magyarországra ] követségek ( Vatikán, Svédország, Svájc, Spanyolország, Portugália, Törökország ) és személyzetük által védő-dokumentumokkal, stb. megvédettek száma* Palesztinába/Izraelbe alijázott ( = hazavándorolt ) [ az ottani állami statisztika szerint ] életben maradt meghalt a náci német koncentrációs táborokban = a zsidó holokauszt/népirtás során + munkaszolgálatosként a fronton vagy a hátországban + Magyarország aktuális területén az angolszász terrorbombázások okán + Magyarország aktuális területén az egyéb háborús eseményekben ( német front, szovjet front, cseh-szlovák, román, ill. jugoszláv megszálló csapatok tevékenysége ) + a sárgacsillagos házak és/vagy a gettók egészségügyi viszonyai következtében 200 000 fő 10 000 fő 40 000 fő 20 000 fő 350 000 fő 620 000 fő + természetes halállal 200 000 fő mindösszesen 820 000 fő * e 3 kategória statisztikai összege 230.000, az Őrvidékről hazatértekkel együtt számolva a revíziós országterületen belül a nem alijázó túlélő zsidók lélekszámát 250~255.000-re lehet tenni; ( kerekítve ) a 4/5-ük akkor Budapesten élt. [ Izraelben ma kb. 230~250.000-en tartják magukat magyar zsidónak/zsidó magyarnak; a táblázat bélihez képest a csökkenés az eltelt 2 nemzedéknyi időben a természetes halálozásoknak + a máshová elvándorlásnak + ( főként a nemzetiségileg vegyes házasságokban ) az utódok ( részleges ) magyar identitása feladásának: az ivrit nyelvvel jellemezhető izraeli országlakosi identitással teljes azonosulásnak a következménye ]. A zsidó holokauszt idején soha, sehol nem alakult ki olyan széles körű és hatékony diplomáciai embermentés, mint 1944~ 45 fordulóján Budapesten. Az ebben résztvevők több tízezer budapesti zsidó életét mentették meg áldozatos tevékenységükkel. Létrejött a "védett zsidó" státusa, amely azt jelentette, hogy az adott személy sértetlenségét valamelyik semleges ország szavatolta, mivel az illető személy biztonságához az adott országnak érdeke fűződik. A védettséget különböző védő-dokumentumok - menlevelek, védlevelek ( Schutzbrief ) és védőútlevelek ( Schutzpass ) - bizonyították és biztosították. A táblázat beli becsült lélekszám-adatokban nem szerepel a magyar zsidók/zsidó magyarok Palesztinán/Izraelen kívül más országokba emigrált/áttelepedett további kb. 100.000-es csoportja; --- végösszesen tehát közel ¾ millió korabeli magyarországi zsidó - magyar zsidó/zsidó magyar - élte túl a holokausztot. [ A magyar nyelvben a jelző gyengébb a jelzett szónál; elsődlegesség/másodlagosság tekintetében az identitását ki-ki maga határozza meg élete adott szakaszában. Az alkalmazott 2 jelzős szerkezet csakis abc-sorrendiségű ]. A jeruzsálemi Yad Vashem = a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága a zsidó holokausztnak valamivel több mint 4 millió áldozatát tartja nyilván név szerint. Vannak
5 és 6 millió közé eső, sőt, a 6 milliót meghaladó becsült értékek is. A Német Birodalom haláltáboraiban összesen több mint 3,8 millió ember halt meg, közöttük 80~90%-ra becsülik a zsidók arányát. A nem kifejezetten megsemmisítő, azaz haláltáborként, hanem kényszermunka-táborként működő német koncentrációs táborokban elhunyt zsidók számát - a zsidó holokauszt részeként - félmillióra teszik. 0,8~1 millióra ( mások 1,3 millióra ) becsülik azon zsidók számát, akiket a Szovjetunió náci németek által megszállt területein a félkatonai Einsatzgruppe ( = bevetési csoport ) halálosztagai öltek meg, ( elsősorban azokat, akik nem voltak hajlandóak gettókban összegyülekezni a deportáláshoz; e gyilkosságokat rendszerint nem dokumentálták ). A megszállt korabeli Lengyelország és a K-Baltikum területén zsidók további százezreit a gettókban az éhezés vagy a betegség ölte meg, még mielőtt deportálták volna őket. A Magyarország korabeli aktuális területéről Auschwitz-Birkenau-ba deportált 437.000 zsidó közül meghaltak számát többen a fenti táblázat meghaltak becsült és összefoglaló adata másfélszeresére, vagy még magasabb összlétszámra teszik. A náci németek a szovjet, ill. az angolszász frontok közeledtével a dokumentációk zömét megsemmisítették. A megsemmisítő táborokban a legszörnyűbb feladatok a szinte kizárólag zsidó foglyokból összeállított különleges munkacsapatok, a Sonderkommando-k tagjainak jutottak: az SS szigorú felügyelete alatt ők működtették a gázkamrákat és krematóriumokat. E kommandókban kényszerűen részt vevő, a II. VH-t túlélő zsidóktól származó információk természetszerűleg önmagukat tisztázó célúak, így létszám- adataik a tragikus valóságnál vagy kisebbek, vagy nagyobbak, ezért még a becsült adatok között is a legbizonytalanabbak. A korabeli hatályos jogszabályok szerint zsidónak minősülők közül a Magyarország 1941-es országhatárai közötti teljes területre értve a holokauszt deportált és itthoni összes áldozata becsült számaként 600.000 főt szokás említeni, anélkül, hogy a pontos adatok megállapítása a rendelkezésünkre álló források alapján lehetséges volna. Az elpusztultaknak kb. a felét a területi revíziók előtti országrészből ( csonka-magyarországi vidék + a főváros ), a másik felét a visszatért területek és a Magyarországra menekültek zsidóságából származónak tételezik fel. A zsidó holokauszt emlékéhez méltatlan számháború helyett ugyanazt kell kimondani, mint bármely terror esetén: minden egyes jogfosztott, meg- és elhurcolt személy = ártatlan áldozat, minden egyes elpusztított személy az emberiség pótolhatatlan vesztesége --- bárhol, bármikor. Emléküket megilleti a soha nem feledés és a kegyelet, a túlélők és a hozzátartozók, ill. a leszármazottak részéről pedig belső késztetéssé kell, hogy legyen - a parttalan bosszú vagy a már 2 évezrede felülírt szemet szemért helyett, ám a méltányos igazságtétel igénye mellett - a kiengesztelődés, a megbocsátás. Sem a felelősség nem kollektív és nem genetikusan áteredő, sem a méltányos kárenyhítés, kárpótlás jogcíme nem lehet kollektív, ill. genetikusan átszármazó. Minden egyéb törekvés: rasszizmus, akárhol és akárhonnan kezdeményezik is.
1. Magyarország függetlenségének utolsó 2 éve a náci német katonai megszállás előtt: A független, korlátozott parlamentarizmusú, sőt, - mai nyugati történettudományi mércével mérve - demokratikus Magyar Királyság kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós 1942.03.09.-én a nyíltan angolbarát dr. nagykállói Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnökké. A Kormányzó az új kormányfő számára - a Trianon utáni csonkamagyarországi konszolidációt megszervező, 1921~1931 közötti miniszterelnök, a kormányzó tanácsadója: bethleni gróf Bethlen István javaslatára - irányelvként jelölte meg, hogy a náci Német Birodalommal kapcsolatosan újabb kötelezettségeket ne vállaljon. A szovjet Vörös Hadsereg 1944 kora tavaszára visszafoglalta a németektől és szövetségeseiktől Ukrajna középső részét is, közeledve a Magyar Királyság ÉK-i és K-i Kárpátok béli 1000 éves államhatáraihoz, és az ott kiépített magyar honvédelmi Árpádvonalhoz. A magyar kormány és diplomácia 1942 nyarától megkezdte a II. VH-ból kiugrási béke-tapogatózásokat, ( amely hazafias szolgálatban részt vett pl. a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert orvosprofesszor is ). 1943 márciusában egy titokban Stockholmba küldött magyar kormánytisztviselő a magyar kormány nevében elmondta, hogy angol~amerikai, vagy lengyel csapatok érkezése esetén Magyarország nem tanúsítana ellenállást, viszont makacsul fog küzdeni a szovjet, román vagy jugoszláv erők ellen. Nagy-Britannia késznek mutatkozott a tárgyalásokra, az USA kételkedett a magyar szándékok őszinteségében, a Szovjetunió pedig kizárólag a magyarországi korabeli baloldali ellenzéket ( a szociáldemokratákat és a Kormányzó által illegalitásba kényszerített szélsőségesek közül a szélsőbaloldaliakat = a kommunistákat ) lett volna hajlandó tárgyalófélnek elfogadni. 1943.05.30.-án a magyar minisztertanács elutasította a német hadvezetés azon kérését, hogy magyar csapatok is vegyenek részt a Balkán náci német megszállásában. Ezzel a magyarok egyértelmű jelét adták annak, hogy az akkor valószínűsített közeljövőbeli balkáni angolszász partraszállással és invázióval szemben nem hajlandóak fegyveres ellenállást tanúsítani. A magyar kormánydöntés a náci német fél erős nemtetszését vonta maga után. 1943.09.02.-án London írásban üzente meg Budapestnek, hogy további tapogatózások helyett hiteles meghatalmazású magas diplomáciai csatornák igénybevételét várja el a magyaroktól, és közölte: a különbéke érdekében diplomáciai alapelvárás a magyar kormány feltétel nélküli kapitulációjának nyilvános bejelentése. Ha ez mégsem lehetséges, a szándék őszinteségét Magyarország csakis úgy bizonyíthatja, hogy valamennyi együttműködést megszakít Németországgal, a magyarországi német tevékenységeket pedig elszabotálja. A britek e nyilatkozatukat megküldték két fő szövetségesüknek is: a szovjetek egyértelműen a háborúból kilépés azonnali bejelentését szorgalmazták. A magyar kormány 10.10.-én lisszaboni követe útján értesítette a szövetséges hatalmakat ( angolul: Allies ) a brit okmány - az előzetes fegyverszünet feltételei - adott formában elfogadásáról. Miért nem lépett ki Magyarország a háborúból? Többek között, a brit külügyminisztérium egy 1994-ben felszabadított titkos jelentése adhat némi következtetésre okot. Eszerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Az angol referens dr. Randall jelentette, ( értelemszerű fordításban ): "1943. október 14. A Zsidó Ügynökség* megbízásából professzor kérte, hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti
kiugrásra, mert ez német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800.000 zsidó megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek Magyarországon. A professzor abban bízik, hogy a magyar kormány mindaddig nem mozdul, amíg a németek ( egy kiugrási kísérletre ) reagálni tudnának. Reg.: 012035/385/21; a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt iktatták. * ez a Szochnut/Jewish Agency for Israel (JAFI) [ = Zsidó Ügynökség Izraelért ], amelynek egyik felét a World Zionist Organization = Cionista Világszervezet alkotta; Már július elejétől sikeres volt a szövetségesek/allies szicíliai inváziója, 25.-én pedig az olasz király felmentette és őrizetbe vetette Mussolinit. Az olaszországi helyzet okán Hitler úgy döntött, haderővel avatkozik be Magyarország belügyeibe: a náci német katonai vezetés megkezdte az ország megszállási terveinek előkészítését, mivel Hitler a keleti front szempontjából ekkorra már elsődleges fontosságúnak tartotta Magyarország földrajzi fekvését. 1943.09.30.-án a náci német vezérkar beterjesztette a Margarethe-I. fedőnevű hadműveleti tervet, amely három megszállási zónára bontotta az országot: az első a Tisza vonaláig terjedt, beleértve a fővárost is, itt a Wehrmacht tevékenykedne; a második a Tiszántúl, amelyet majd a fasiszta román csapatok szállnak meg; a harmadik pedig Észak- Magyarország, ahová a náci német és a fasiszta szlovák csapatok együttesen vonulnak be. A terv nem tett javaslatot a végrehajtási időpontra, mert a németek és szövetségeseik a keleti fronton egyre súlyosabb területi és katonai veszteségeket szenvedtek, így a Magyarország megszállására elkülönítendő erőket a németek a keleti frontra vezényelték. 1944. januárjában a náci német vezérkar ismét felülvizsgálta a Margarethe-tervet, de mivel továbbra sem álltak rendelkezésre megfelelő katonai erők ( 1943.12.24.-én újabb téli szovjet offenzíva kezdődött a keleti fronton ), meghatározatlan időre elnapolták a végrehajtását. Szombathelyi Ferenc honvéd vezérkari főnök (HVKF) már 1943.11.21.-én javaslatot tett a bajtársi együttműködés* keretében a német vezérkarnak arra, hogy a náci német Déli Hadseregcsoport kötelékéből kivonja a magyar csapatokat és a Keleti-Kárpátok védelmi vonalaira rendelje, ahol megfelelő védelmi állásokat tudnának létesíteni az Árpád-vonal mentén. A keleti frontról átcsoportosításra épülő önálló magyar honvédelem e kezdeményezését a náci német vezérkar a leghatározottabban elutasította. Hátországi részleges megoldásként 1944 januárjában Szombathelyi utasítására megkezdték a Kárpátok térségébe vezényelni a magyarországi műszaki és légvédelmi alakulatok egy részét, február 13.-án pedig elrendelte a HVKF a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz vezényelt hátországi csapatok hadilétszámra emelését ( behívóparancsok ). Március hónap végére a HVKF az egész országban az általános mozgósítási szint elérését rendelte el: a Keleti-Kárpátok előterében kialakult hadihelyzet okán. *A békeidőben, nagyhatalmi nemzetközi garanciák mellett létrejött, az etnikai revízión alapuló első bécsi döntés ( 1938.11.02. ) révén a Magyar Királysághoz visszatért Kassa városát 1941.06.26.-án azonosítatlan vadász-repülőgépek bombázták, a légitámadás során ledobott 29 bomba összesen 32 ember életét oltotta ki, további 60 főt súlyosan, 220-at könnyebben sebesített meg, az anyagi kárt 3 millió pengőre becsülték, azaz jelentős volt. [ A 2 fel nem robbant bomba egyértelműsítette annak szovjet eredetét; ma az valószínűsíthető, hogy a Szlovákiánál maradt Eperjes náci német információs/kommunikációs központja volt a megtorlás szovjet célpontja; ( 4 nappal korábban: 1941.06.22.-én kezdődött a Barbarossa-tervben rögzített,
Szovjetunió elleni náci német offenzíva )]; ugyanezen a napon a kárpátaljai Rahónál - vélhetően ugyanazon repülőgépekről - légi géppuska-támadás érte a Budapest és Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot, ez 3 halálos áldozatot és 6 sérültet követelt. Werth Henrik tábornok, vezérkari főnök részleges és részben megtévesztő tájékoztatása alapján e pusztító akciókat Horthy Miklós kormányzó és a magyar kormány nem egyszerűen határincidensnek, hanem a Szovjetunió támadó agressziójának minősítette, és még aznap...miután Szovjet-Oroszország részéről indokolatlan és provokálatlan támadás érte Magyarországot és így hadiállapotot idézett elő ellenünk, mi is hadiállapotban lévőnek jelentjük ki magunkat. Másnap, 27.-én hajnalra elrendelték a válaszcsapás ( = a retorzió, nem pedig a háború ) megindítását: a kormány rendkívüli ülésén a hadüzenet kifejezés egyetlen egyszer sem hangzott el. Mindezt a képviselőház ugyancsak e másnapi ülésén közfelkiáltással és egyhangúlag hagyta jóvá, beleértve a szociáldemokratákat is: nem volt egyetlenegy olyan tagja sem az OGY képviselőházának, aki felszólalt volna a miniszterelnöki bejelentés ellen. A hadiállapot bejelentése = az egyik fél tényrögzítő nyilatkozata, nem hadüzenet. Július 1.-én a katonai válaszcsapásra kijelölt 40.000 magyar honvéd - a Kárpát-csoport - csatlakozott a Szovjetunió elleni német hadjárathoz. Ormos Mária történész szerint a magyar részvétel egész 1941-ben még csak szimbolikus volt, méreteinél fogva is. A hadiállapot bejelentéséhez képest a hadüzenet olyan diplomáciai nyilatkozat, amely a két vagy több ország közötti háborús viszonyt nyilvánítja ki: a felek közötti háború elkerülhetetlenségét jelenti. Hadüzenethez az országgyűlés előzetes döntése volt szükséges. A magyar OGY a Szovjetunióval szemben ilyen súlyú döntést csak 1941.10.23.-án hozott, cserében a német hadvezetés hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet frontról a magyar csapatok egy része Magyarországra visszatérjen. Ekkor olyan kis létszámú magyar katona és technika maradt kint Keleten, hogy a magyar miniszterelnök - a kassai és rahói casus belli-re is hivatkozva - hangoztatta az angolszászok felé: Magyarország kizárólag védekező jellegű háborút folytat a bolsevizmus ellen. 1941.12.06.-án azonban az Egyesült Királyság az őket Bp.-en képviselő USA-nagykövetségen keresztül hadiállapot-nyilatkozatot tett Magyarországgal szemben; december közepére pedig Magyarország szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat az USA-val, majd náci német és fasiszta olasz nyomásra az USA-val szemben is hadban állónak minősítette az országot. Az angolszászokkal kapcsolatban tehát még ekkor is csak hadiállapot-nyilatkozatokról van szó. A keleti front hadihelyzet-változása okán, náci német követelésre a Magyar Királyi Honvédség 2. magyar hadseregét 1942. elején állították fel, és azonnal a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A náci német követelésnek engedve a 2. magyar hadsereget teljes egészében német irányítás alá helyezték ( a német Déli Hadseregcsoport alárendeltségébe került ), alkalmazásának módját, területi és időbeli hatályát sem állt módjában korlátoznia a magyar vezérkarnak. A 2. magyar hadsereg 1943 januárjában a Sztálingráddal kapcsolatos harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legtragikusabb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek tízezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos oroszországi~ukrajnai télben ].
A doni magyar tragédia okán a honvédség főparancsnokságának és Magyarország politikai vezetésének mozgástere teljesen beszűkült a további katasztrófák elkerülésére, vagy hatásuk mérséklésére. Horthy Miklós kormányzó 1944 februárjában Hitlernek írt levelében leszögezi, el vagyok szánva arra, hogy a magyar határokat egy esetleges orosz invázió ellen minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel megvédem, ám a németek már nem bíznak a Kállaykormányban: a náci német titkosszolgálat folyamatosan jelentette a magyaroknak a Nyugattal folytatott külkapcsolati eredményeit. Január 10.-én ifj. Horthy Miklós kiugrási irodája is megkezdte a működését, a Kárpátok önálló magyar védelmére tett intézkedések is csak tetézték a németek gyanúját. Hitler tudott arról is, hogy a honvédség vezérkari főnöke március végére általános mozgósítást rendelt el. Február 26~27. között Hitler találkozott a II. VH alatti - É-Erdély nélkül, ám a megszállt Transz- Nisztriával együtt értett - Romániában ( főleg Bukovinában és Besszarábiában/K-Moldovában ) mintegy 380.000 (!) zsidó haláláért, további százerek romániai belföldi gettókba, táborokba deportálásáért, mások elűzéséért felelős Ion Antonescu marsall diktátor-államfővel, aki biztosította őt lojalitásáról, egyúttal fasiszta román csapatoknak Magyarország megszállásában részvételéről is egyeztettek. Hitler a Margarethe-I. végső változatának kidolgozására február 28.-án adta ki a parancsot. Március 3.-án Hitler az ukrajnai harchelyzetek szokásos megbeszélésén közölte a hadvezetéssel, hogy a Margarethe-I. március végére tervezett végrehajtása késői, azt legalább két héttel korábbra kell kitűzni. Március 4.-én az 1. Ukrán Front Kijevtől nyugatra áttörte a német frontvonalakat és a szovjetek a nap végére 150 km mélységben, 20~25 km szélességben kiszögellést/éket létesítettek. Hitler ezen a napon hagyta jóvá Magyarország végleges megszállási tervét. Március 8.-án Bécsben felállítja főhadiszállását a megszállásra vezényelt náci német hadsereg, és Bécs körüli területeket jelölnek ki a felvonulási, átrakodási területek helyszínéül. A magyar konzul jelenti Budapestnek, hogy Bécs közelében 5 német hadosztály gyülekezik. Ugyancsak március 8.-án jelentette bizalmas kiadásában az MTI, hogy az 1. Ukrán Front előretolt egységei 160 km-re közelítették meg a kárpáti magyar határt. Március 12.-én Hitler aláírta a Magyarország megszállását tartalmazó végleges támadási parancsot. Március 15. délutánján a salzburgi Klessheim-kastélyban Hitler megbeszélést tartott a Margarethe-I.-ről Heinrich Himmlerrel [ akinek az irányítása alá tartozott a birodalomban és a megszállt területeken az összes rendőrségi és belbiztonsági erő, beleértve a Gestapo-t is, s aki a koncentrációs munka- és haláltáborokat is felügyelte ] és Joachim von Ribbentropp külügyminiszterrel. Ezt követően Ribbentrop táviratozott a budapesti német követnek, aki a magyar nemzeti ünnepi díszelőadás után közölte Horthyval, hogy mivel a Führer meggyógyult, szívesen látná a Kormányzót egy vezérkari tanácskozáson, ahol a magyar csapatok ügyeit is tisztáznák. Másnap, március 16.-án délben koronatanácsot tartottak Horthy kormányzónál: Kállay Miklós miniszterelnök, Ghyczy Jenő külügyminiszter, Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, és Szombathelyi Ferenc vezérezredes, HVKF volt jelen. Ghyczy és Szombathelyi a kormányzó Németországba utazása mellett, Kállay és Csatay ellene foglalt állást. Horthy - vezérkari főnöke javasló érveinek engedve - elfogadta a meghívást. Hitler a saját hadműveleti megbeszélésén közölte e tényt, és utasította a náci
német vezérkart: a Margarethe-I. végrehajtását a magyarokkal való tanácskozás kezdetéig fel kell függeszteni. Március 18.-án reggel a Kormányzó és kísérete a Turán nevű különvonaton megérkezett Salzburgba. A Klessheim-i eredménytelen tárgyalások egész ideje alatt minden külvilági kommunikációtól elzárták a magyar küldöttséget, ezzel a náci németek elérték, hogy a bevonulás kezdőnapján a magyar vezetés ne tudja semmiféle akcióra, pl. ellenállásra felszólítani a magyar csapatokat. Hitler 17:00-kor kiadta a végrehajtási parancsot, és 22:00- kor, 5 órával a Bécs környéki indulás + határátlépés után a német csapatok már megkezdték a kirakodást a Trojanisches Pferd hadművelet által meghatározott főbb magyarországi vasúti csomópontokon ( Bicske, Ceglédbercel ). A megszálló náci német csapatok beözönlése március 19.-én, vasárnap tömegessé vált. Néhány magyarországi település német-ajkú népességének náci-barát része a német hadsereget virágesővel fogadta. Március 19.-én 0:00 és 2:00 között a budai Sándor-palotában ülésező magyar politikai és katonai vezetőknek a külügyminiszter-helyettes kézbesíti Ghyczy Jenő külügyminiszternek a már Magyarország felé induló Turánról küldött táviratát, amely egyértelművé teszi számukra, hogy nem német átvonulás, csapatmozgás történik: az ország náci német katonai megszállása van folyamatban. Horthy a fegyveres ellenállást esélytelennek tartva nem ad ki tűzparancsot, néhány vidéki magyar egység bátor vezetőjének saját elhatározásból vezényelt helyi honvédelmi harci cselekménye során mintegy 50 fő hal hősi halált a betolakodó megszállókkal szemben. Ugyanezen a napon, 1944. március 19.-én Hitler Edmund Veesenmayer-t a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjának nevezte ki: ez azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszálló erő ( főleg a Gestapo ) fölött rendelkezési joga volt. [ http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k40319.html 1. A birodalom érdekeit Magyarországon ezentúl a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottja oltalmazza, aki egyidejűleg a követ megnevezést is viseli. 2. A birodalom teljhatalmú megbízottja felelős minden politikai fejleményért Magyarországon, és utasításait a birodalmi külügyminiszter útján kapja. Különleges megbízatása, hogy [[ Magyarországon ]] egyengesse az utat új nemzeti kormány alakításához, amely el van szánva arra, hogy lojálisan és egészen a végső győzelemig teljesíti a háromhatalmi egyezményből kifolyólag reá háruló kötelezettségeket. 3. A birodalom teljhatalmú megbízottjának biztosítania kell, hogy az ország teljes igazgatását mindaddig, amíg német csapatok vannak ott, az új nemzeti kormány az ő irányítása alatt végezze minden területen, és azzal a céllal, hogy a legteljesebben kihasználja mindazokat az erőforrásokat, amelyek az országban kínálkoznak, főként a gazdasági lehetőségeket a háború közös viselése érdekében. 4. Az SS és a rendőrség feladatainak, melyeket magyarországi német szervek hajtanak végre, és főleg a zsidókérdéssel kapcsolatos rendőri teendőknek a végrehajtására a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzskarához magasabb rangú SS- és katonai vezetőt neveznek ki, aki az ő politikai utasításainak megfelelően jár el. 5. A birodalom teljhatalmú megbízottjának és a német csapatok parancsnokának a lehető legszorosabban együtt kell működniük mindenütt, ahol tevékenységük köre fedi egymást, és meg kell egyezniük minden intézkedésben. A Führer Főhadiszállása, 1944. március 19. Adolf Hitler ].
A náci német katonai megszállással és Veesenmayer kinevezésével Magyarország függetlensége/szuverenitása de facto megszűnt: állami szervei döntési szabadságukban és cselekvőképességükben korlátozott működésűvé váltak az idegen hatalom kényszerítő hatására. A legalább időszakosan eredményes érdemi ellenállásra alkalmas magyar haderő az akciórádiuszon túli szovjet fronton volt, így az új helyzetben német-barát kormányt kellett kinevezni. A megszálló német hadsereg átvette a hadiipar és más kulcsfontosságú gazdasági ágazatok és létesítmények közvetlen irányítását. Veesenmayer kezdeményező/elrendelő szerepet játszott a magyar értelmiség átvilágításában, ismert náci-német ellenes személyek letartóztatásában ( ezáltal is nyomást gyakorolva az országra ), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasi-puccs során segítette a nyilas hatalomátvételt, amely meggátolta Magyarország kiugrását a II. VH-ból. A német megszállás előestéjén, 1944 márciusában mintegy ¾ millió magyar állampolgárt érintettek a zsidótörvények. A legtöbben, mintegy 200.00-en Budapesten éltek. A megszállás után bő 2 hét múlva bekövetkező 1944. április 5. a kezdőnapja a 6 ágú sárga csillag ( Dávid-csillag ) viselési kötelezettségnek, [ mentességet csak kevesen kaptak ]. Az április eleje/közepe és július eleje közötti kevesebb, mint 3 hónap alatt az akkori revíziós ország-területen vidéken több mint százhetven gettóban vagy gyűjtőtáborban 437.000 zsidót zsúfoltak össze, továbbá június közepétől Budapesten 1.840 csillagos házba kényszerítették össze a főváros zsidó vagy annak minősített lakóit, [ felmentést csak kevesen kaptak ]. Április 23.-án Serédi Jusztinián bíboros, a magyar katholikus egyház vezetője - püspöktársai nevében is - emlékiratot nyújtott át Sztójay Döme miniszterelnöknek, amelyben tiltakozik az emberi jogok megsértése ellen. A bíboros, aki korábban már kétszer tárgyalt a miniszterelnökkel, ismételten külön szót emelt a kikeresztelkedettek érdekében is. Május 15.-től naponta átlagosan 2~5 tehervonat-szerelvénnyel napi 6~15.000 vidéki zsidót deportáltak a korabeli Magyarország területéről. Mai kutatások szerint 1944. júliusáig 445~450.000 magyar állampolgárt deportáltak Magyarország aktuális területéről a náci Németország aktuális területére, messze túlnyomó többségében vidéki zsidókat. http://www.mazsihisz.hu/vakbarat.php/vakbarat.php?mid=64 : Magyarországon az első háborús kormány ( Bárdossy László, 1941~1942 ) határozottan németbarát politikája ellenére, és a második ( Kállay Miklós, 1942~1944 ) taktikázása mellett is, egészen az ország német megszállásáig ( 1944. március 19. ) nem volt gettósítás vagy tömeges kivégzés. A német megszállást megelőzően családokat vagonban nem vittek el Magyarországról''. ( Boross Péter, 1993 és 1994 között magyar miniszterelnök ). Június 7.: Sztójay Döme miniszterelnök Klessheimben megbeszéléseket folytatott Hitlerrel a magyarországi helyzetről. Sztójay közvetítette Horthy kormányzó kérését az ország teljes szuverenitásának visszaállítására. Hitler a kérést visszautasította, és élesen bírálta a Kormányzó korábbi zsidóbarát politikáját.
A bp.-i zsidók közül mintegy 160.000 ember a neológ Pesti Izraelita Hitközségnek - a világ akkori egyik legnagyobb, leggazdagabb zsidó közösségének - a tagja volt. [ Magyarországon 1868-ban vált szét a zsidók orthodox és neológ irányzata ]. A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós kormányzó 76. születésnapján ( 1944. június 18. ) a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott --- írta az Adolf Eichmann utasítására a korabeli ország egész zsidósága feletti hatóságként felállított Magyar Zsidók Központi Tanácsa Magyarországi Zsidók Lapja c. közlönye. A hitközség elöljárósága, képviselő-testülete testületileg jelent meg, és képviseltette magát az összes felekezeti szervezet és intézmény is. Az újság szerint dr. Hevesi Ferenc főrabbi magasröptű beszédben emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget. Június 25.: XII. Pius pápa nyílt táviratban kéri fel Horthy Miklós kormányzót, hogy kímélje meg a magyarországi zsidók életét. Június 27.: A csendőrség irányítója, Baky László belügyi államtitkár parancsára jelentős csendőri erők érkeznek Budapestre a fővárosi zsidóság deportálásának lebonyolítására. A deportálásokat ekkor már minden módon ellenző és nyilas államcsínytől is tartó Horthy kormányzó a csendőrök leszerelésére a Koszorús Ferenc vezérkari ezredes vezette I. páncélos hadosztályt és egy gyalogsági ezredet rendel Budapestre: Baky meghátrál, és a csendőrség július elején kivonul a fővárosból. Világszerte egyedülálló, hogy egy nácik által megszállt állam nem náci-barát hadsereg-része az államfő, egyúttal a hadsereg főparancsnoka - a legfelsőbb hadúr - parancsára demonstratív jelenlétével akadályozza meg a zsidó állampolgárok egy részének deportálását. Miközben Magyarországon valamennyi nem-zsidó náci-német ellenes politikai tényező vagy még bújkált, vagy már a Gestapo fogja volt, ( március~április folyamán mintegy 3.000 ellenzéki politikust vettek őrizetbe ), és miközben az összes ellenzéki párt ( Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazda Párt, Parasztszövetség ) működését a megszállók betiltották, továbbá miközben a magyarországi közigazgatás náci-barát része közreműködött a vidéki zsidók deportálásban, Horthy Miklós kormányzó személyes, leghatározottabb közbelépésére 1944. július 7.-én elhárult a bp.-i zsidók elhurcolásának/deportálásának veszélye. 1944. július 18.-án Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére a magyar kormány ajánlatot tett a még nem deportált zsidó származású magyarok ( különösen a gyermekek ) külföldre történő evakuálása érdekében ( főként Palesztinába/Izraelbe és Svédországba ), valamint Svájc budapesti külképviseletén keresztül a nemzetközi segélyszervezeteket a német birodalmi koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldésére ösztönözte. A Kormányzó evakuálás-kezdeményezése, amelyhez meglepő módon a náci németek is hozzájárultak, azon bukott el, hogy az USA és az Egyesült Királyság politikai okokból sokáig késlekedett a döntéssel (!), így a hadihelyzet változása miatt végül nem kerülhetett sor az akcióra. A jeruzsálemi Yad Vashem = a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága szerint azonban a kudarc ellenére a Kormányzó ajánlata jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre. http://users.atw.hu/historiamozaik/mi_tortent_1944_oktober_15.html A fegyverszünet- és kiugrás-előkészítő titkos tárgyalásokat vezető ifj. Horthy Miklóst 1944. október 15.-én a Gestapo elrabolta, letartóztatta és németországi koncentrációs táborokba hurcolta el; 1944. október 16.-án a 76. életévét betöltött Horthy Miklós kormányzó lemondott, másnap őt és családját a nácik németországi kényszerlakhelyre internálták.
A kenderesi Horthy-kriptában készült felvétel, és a Kormányzó fényképe: Horthy Miklós kormányzónak, a náci német katonai megszállás előtti mindenkori magyar államvezetésnek/politikai elitnek és - a magyar nemzet szempontjából nemzetgyilkosságnak szánt trianoni tragédiából feltámadó - Magyarországnak a náci Német Birodalommal szembeni reális lehetőségei, ereje, mozgástere - benne a magyar országlakosok, állampolgárok, köztük a zsidók megvédése -, ill. kényszerpályája mérlegeléséhez mindössze azt kell alapul venni, hogy együttesen számolva a világ korabeli 3 leghatalmasabb erejű állama alkotta szövetség - az USA ( csak 1941.12.08.-án lépett hadba a tengelyhatalmak, eleinte főleg Japán ellen ), az Egyesült Királyság és a Szovjetunió - összehangolt gazdasági ellenintézkedései és hadműveletei is csak több évnyi világháborús erőfeszítés után - vérrel és vassal - tudták térdre kényszeríteni a náci fenevadat. A mai nemzetközi, pl. angolszász történelmi szakkönyvek értékítélete szerint a náci német megszállás előtti Magyarország egyértelműen a demokratikus államok közé tartozott:
2. A megszállt Magyarország nem náci-barát lakosságának összessége = áldozatközösség. Magyarország náci német megszállása 70. évfordulójának évében emlékmű épül a fővárosban. A kormány társadalompolitikai szempontból fontos célnak tartja, hogy megvalósuljon a megszállás minden áldozatának emléket állító emlékmű, Budapest V. kerületében, a Szabadság téren. A Kormányzati Információs Központ az Alkotmányt/Alaptörvényt idézi az emlékmű kapcsán: Magyarország 1944. március 19.-én elveszítette állami önrendelkezését, és csak 1990-ben szerezte vissza. Az emlékmű megkülönböztetés nélkül minden áldozatnak emléket állít. [ Pl. 1944-ben már a megszállás első két napján 632 ( nem-zsidó ) náci-ellenes politikust tartóztatott le a Gestapo; a letartóztatások és internálások utóbb is folytatódtak: pl. bújkálni kényszerült gr. Bethlen István, a nácik foglya lett pl. Kállay Miklós volt miniszterelnök ( miután bújkálása lelepleződött ), vagy pl. a Kormányzó kisebbik fia, vagy maga Mindszenty József hercegprímás is ]. Az emlékmű-felépítési határidőt a Magyar Közlönyben február 19.-én megjelent kormányhatározattal módosították 2014. március 19.-ről május 31.-re. A»Magyarország német megszállása, 1944. március 19.«korábbi,»A II. világháború áldozatainak emlékére«újabb munkacímű emlékműről: A kompozíció két fő eleme: egyfelől az össz-magyarságot és az országot jelképező Gábriel arkangyal ( világosra patinázott bronzból, tompán csillogó szárnnyal ), másfelől a megszálló náci agresszort szimbolizáló germán birodalmi sas ( feketére patinázott bronzból ). E 2 fő alak nincs fizikális kapcsolatban: nem érintik meg egymást, kényszerkapcsolatuk az emlékművet megtekintő fejében-lelkében rekonstruálódik. A kompozíció további elemei: egyfelől a részben vagy egészben elpusztított életeket, értékeket jelképező 9 db megtört/megcsonkított oszlop, tehát oszloptöredék, másfelől a 4 oszlopon álló architrávból álló ( = a födémszerkezet és a tetőgerendázat súlyát az oszlopoknak átadó főgerendájú ) kapuzat, felette a timpanonos sasfészek ; továbbá néhány rövid felirat. Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi vonatkozása: a Hősök terén a millenniumi emlékművön ábrázolt hon[vissza]foglaló Hét vezérünk és államiságunk jeles személyiségei közötti központi oszlopon elhelyezkedő főalak, aki kezében Magyarország apostol-keresztjével és a Szent Koronával együtt ábrázolva a transzcendens szféra felé összekötőként mintegy a felhők között jár. Ehhez képest a Szabadság-téri kompozícióban a megsebzett/megsérült - szárnya-szegett/-vesztett - Gábriel a földön áll, ám széttárt karja 3 egyetemes kultúra-meghatározó mozdulatot idéz: a megadást ( kezéből kihullik a magyar állami függetlenséget jelképező országalma ), a keresztre-feszítettséget, és - egy új kezdet reményében - a feloldozó áldás-osztást. A koncepciótervet Párkányi Raab Péter szobrász alkotta meg, ezt Melocco Miklós és Benedek György szobrász szakvélemény formájában támogatták. Ezen felül a Budapest Galéria is támogatja az emlékmű tervét.
Az emlékmű felállítását kritizálók, ill. ellenzők, köztük Köves Slomó, az orthodox Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség ( EMIH ) vezető rabbija szerint az emlékmű azt sugallja majd, hogy Magyarország nem felelős a deportálásokért, így az szélsőjobboldali emlékhellyé válhat. Köves aggálya mellé azonban feltétlenül ide írandó az áldozatközösséggel kapcsolatos 2011-es mértékadó nyilatkozata http://hetivalasz.hu/itthon/nincs-moralis-folenyunk-aholokauszt-miatt-35726 :... a holokauszt nagyobb szenvedés? - Módszerében és embertelenségében példátlan, ezzel együtt nekünk, zsidóknak nincs morális fölényünk azért, mert ez velünk történt meg. Mások szenvedése is borzalmas, és eleve nincs értelme méricskélni a szenvedést. Van valami, amit a külföldiek nem értenek meg. Magyarország a világ egyetlen országa, ahol ilyen sok holokauszt-túlélő folytatta hazájában életét, gyerekei, unokái születtek. A 2010-es választók 2/3-ának meghatalmazásával készült és hatályossá vált Alaptörvény erre vonatkozó kitétele történelemhamisító, az emlékmű mondanivalójának pedig az a szándéka, hogy kihazudja a német szövetségből a magyar népet, az országot, --- állítja dr. Karsai László egyetemi tanár ( Szegedi Tudományegyetem Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszék ); [ Kisalföld, 2014.04.12. p.10 ]. Ha a mai zsidó vezetés kollaborál a mai történelemhamisító kormányzattal, akkor ugyanígy történelmi felelőssége lesz a múlt meghamisításában és a holokauszt tagadásában --- jelentette ki Karsai. Továbbá: Schmidt Máriát kinevezni a Sorsok Háza élére olyan, mintha egy nyilvánosház vezetőjétől kérnénk erkölcsi tanácsot. [ Karsai László a korábban országos rabbiképző intézeti tanulmányokat is
folytató, 1945~1990 között a magyarországi marxista-leninista történetírás egyik meghatározó alakjának, dr. Karsai Elek történésznek a fia ]. Heller Ágnes zsidó származású - kezdetben cionista, majd marxista-leninista, utóbb és ma extrém liberális - filozófus, holokauszt-túlélő a zsidótörvényekhez hasonlította az Fidesz- KDNP 2014.04.06.-i választási győzelmét. Elvárni, hogy a baloldali összefogás vezetői gratuláljanak a választások után Orbán Viktornak, Heller Ágnes szerint ahhoz hasonlítható, mintha azt várták volna a zsidóktól, hogy gratuláljanak az első zsidótörvényt* elfogadó Imrédy-kormány győzelméhez. *Az 1. zsidótörvénynek is nevezett 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról kimondta: a szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20% lehet az izraelita vallásúak maximális aránya, ezt 5 év türelmi időszak alatt kell elérni. A jogszabály alól mentesültek az I. VH-ban és a vörös diktatúrát ( a Tanácsköztársaságot ) felszámoló ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa ( a Tanácsköztársaság vége ) előtt átkeresztelkedettek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza az izraelita vallásra. Ezt és a további szabályozások egy részét elsősorban amiatt kellett megalkotni, mert 1941-re a revíziós területgyarapodásokkal együtt értett Magyarországon az átkeresztelkedettekkel együtt a zsidó származásúak száma meghaladta az 1 millió főt. Jelentős hányaduk a Szent Korona felségterületén 1. vagy 2. generációs országlakos volt: ugyanis a XIX. sz. végi, ill. az I. VH előtti cári Oroszország béli, majd a Szovjetunió béli, továbbá Románia béli rendszeres, államilag eltűrt, sőt, szított zsidó-ellenes pogromok, majd a II. VH kitörése után a náci német, a bolsevik szovjet, a fasiszta román rendszerek expanziója elől tízezres nagyságrendekben menekültek Közép-Európa legkonszolidáltabb viszonyokat biztosító államába: ( a még meg nem szállt ) Magyarországra. Itt jelentős hányaduk néha évtizedeken át illegálisan - minden dokumentáció nélkül, rendezetlen állampolgárságúként - élt, de: élt; vagyonosabb részük pedig az állampolgárság megszerzése után a gazdasági, pénzügyi életben, diplomaszerzéssel pedig a szellemi életben szerzett igen jelentős, a zsidók országos számarányát messze meghaladó mértékben pozíciókat, ¾ évszázad alatt. A rendezetlen állampolgárságú menekültek legfrissebb, főként Kárpátaljára érkezett hullámából 1941-ben visszatoloncoltak a náci németek megszállta Galíciába közel 20.000 zsidót, akiknek alig 15 %-a tudott Magyarországra visszamenekülni a galíciai tömegmészárlások elől, de beszámolóikra tekintettel a további kitoloncolásokat a magyar hatóságok leállították. Magyarországon a zsidó lakosság életét nem fenyegette veszély a náci német megszállást megelőzően: minden korlátozás, részleges jogfosztás ellenére Közép-Európa többi részével ellentétben biztonságban érezhette magát. A Kállay-kormány 1942~1943 folyamán összesen nyolc alkalommal állapodott meg a náci németekkel a Német Birodalomban élő, ott már jelentős mértékben jogfosztott, sőt, akkorra esetleg már internált magyar zsidók/zsidó magyarok hazahozataláról. Végül: Adolf Eichmann SS-alezredes, a Harmadik Birodalom "fő hóhéra", az Endlösung [ = a "zsidókérdés végleges megoldása ], ennek során a magyarországi gettósítás és deportálás fő irányítója mondta 1961-es, emberiesség és a zsidóság elleni bűntettek, valamint háborús bűnök tárgyú izraeli perében: a náci németek által megszállt egész Európában csakis Horthy Miklós kormányzó és államigazgatása merte
őt kiutasítani az országból, amelyet 1944.08.05.-én hagyott el. Romániai eredménytelen szereplése után Ausztria felől titokban visszajött NY-Magyarországra, de csak a nyilas puccs, ill. a Kormányzó náci őrizetbe vétele után merészelt Budapestre utazni. [[ Egyes történészek újabban az 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról ún. numerus clausus törvényt kezdik I. zsidótörvénynek nevezni ]]. Magyarország korabeli területének náci német megszállása után a hazai nem-zsidók - szervezetek és személyek - általi zsidó-mentés monográfikus feldolgozása még várat magára. Erkölcsi megítélésétől függetlenül a zsidóság önvédelmi tevékenységébe tartozik pl. az is, hogy Kasztner Rudolf/Rezső cionista vezető, a Budapesti Zsidó Segély és Mentőbizottság alelnöke Adolf Eichmann-nal fejpénzes - személyenként 1.000 dolláros, azaz több mint 1,5 millió dolláros - egyezséget kötött 1.685 zsidó származású személy kiváltása érdekében ( köztük voltak Kasztner családtagjai, barátai, továbbá írók, művészek, rabbik, cionista vezetők ). A Kasztner-vonat 1944.06.30.-án hagyta el Budapestet, és utasai - Bergen- Belsen-i kitérővel - több csoportban épségben megérkeztek Svájcba. A már németországi fogolytáborokban lévő magyar kis zsidók = nem vagyonos zsidók szabadon engedéséért Eichmann 25 ezer teherautót kért, ám ebben nem jutottak megállapodásra Kasztnerral. http://izraelkina.blog.hu/2012/02/26/ideje_hogy_a_zsidok_es_a_magyarok_is_megtudjak és http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/07/31/a-magyar-holokauszt-tettesei/, ( az eredeti: http://ioncoja.ro/holocaust-in-romania/cine-i-a-trimis-la-auschwitz-pe-cei-460-000- de-evrei-din-ungaria/ ): Ion Coja [ nyelvész, író, román bolsevik, majd nacionalista politikus, anticionista, a fasiszta Románián belüli ( még ha nem is gázkamrás-krematóriumos ) zsidó népirtás, holokauszt tagadója, bukaresti egyetemi oktató ] 2011-es összefoglaló cikke, egy saját, 2004-ben megjelent könyve mellékelt jegyzőkönyvi anyagaiból is idéz: A Zsidó Ügynökség ( Szochnut, az angol tükörfordítás kezdőbetűiből: JAFI ) Megmentő és Segélyező Bizottságának 1943-as emlékeztetőjében ( p. 47~48. ) olvasható: Vajon kell-e segítenünk mindenkit, akinek arra szüksége van, anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk, azokat próbálva megmenteni, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudjuk, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert, akik hozzájárulnak az ország [[ Palesztina/Izrael ]] megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez, vagy 1.000.000 zsidót, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat, és meg kell mentenünk azt a bizonyos 10.000-et, a kívül maradó millió ember elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is. Ugyanezt nyilatkozta ( p. 44. ) a cionista David Grün/Dávid Ben-Gúrión* is, az új Izrael állam első miniszterelnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően. *e választott név egy hős zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában a Második Templomnak Titus római hadvezér vezette lerombolásakor, Kr. sz. u. 70-ben, amikor hadizsákmányként elrabolták a menórát is, [ ld. Róma, Titus diadalíve a Forum Romanum bejáratánál; 2.000 nyarán szívszorító élményem volt, amikor izraeli turista fiatalemberek élőlánc gyűrűvel körülfogták a diadalívet, és siratóénekeket énekeltek ]; Elie Wiesel magyarországi származású Nobel-díjas zsidó író: A zsidókat rútul cserbenhagyták. Hóhéraiknak kiszolgáltatva, nem számíthattak senkire. Szomorú és felháborító
megállapítás: a nagy zsidó szervezetek, a zsidó közösségek kiemelkedő alakjai nem akartak, vagy nem tudtak egységfrontot összekovácsolni a mentésben. A Kormányzó fegyverszünet-kérő proklamációja, náci németek általi őrizetbe vétele és a nyilas puccs ( 1944.10.15/16. ) idejére Magyarországon Budapesten kívül már főként csak a munkaszolgálatos századokban voltak zsidók, mivel vidékről szinte valamennyiüket deportálták, egy töredéküket pedig nem-zsidók bújtatták. A fővárosban valamivel több mint 200 ezer zsidó, a munkaszolgálatos századokban körülbelül 100 ezer zsidó férfi várta rettegve, mit hoz a nyilas rémuralom. A betiltott szélsőjobb oldali politikai tevékenység folytatása okán 1938.07.06.~1940. ősz* között - *[ Horthy Miklós kormányzó amnesztia-rendelete a II. bécsi döntés megünneplésekor ] - börtönben tartott hungarista Szálasi Ferenc nemzetvezető ( 1944.10.16.~1945.05.05. = bő fél naptári évnyi időtartam ) a német ellenvéleménnyel szemben 1944.11.21.-én leállította a deportálásokat, részben azok költségtényezői, részben a zsidó munkaerő magyarországi felhasználása rövid távú, ill. a zsidóság egészének Magyarországból egy létrehozandó zsidó államba telepítése hosszabb távú céljából. A Budapesti Zsidó Tanács azzal kereste meg Szálasit, hogy létre szeretnék hozni a Nyilaskeresztes Párt zsidó tagozatát, ezzel mintegy beemelve magukat a kiépülő pártállami rendszerbe és megvédve a még életben maradt zsidóságot. Szálasi azt a választ adta nekik, hogy ő annak örülne leginkább, ha minden zsidó cionista lenne, és valahol Magyarországtól távol, saját államban telepedne le. Nagy különbség volt ugyanakkor, hogy míg a cionista mozgalom a javaikkal együtt képzelte el a kivándorlást, a nyilas szélsőjobb az elvándorlókat kisemmizni tervezte. ( Heti Válasz heti hírlevél, 2013. 09. 18 ). Szálasiék náci német elvárásra 50.000, messze túlnyomó többségükben jogszabályilag zsidónak minősülő személyt deportáltak sánc-/ erődfal -építési rabszolgamunkára Magyarország aktuális nyugati államhatárára, ill. az Őrvidékre, amely Trianon óta Ausztriához, 1938.03.12. óta az Anschluß okán a Német Birodalomhoz tartozott: nagyobb részben Magyarország területéről összegyűjtve gettókból vagy [ vallási hovatartozásuktól függetlenül ] a munkaszolgálatos táborokból, ( elpusztításáig az SS-felügyelte fertőrákosi, ill. balfi kényszermunka-táborban robotolt pl. Szerb Antal író, irodalomtörténész ), de pl. az É-balkáni náci német munkatáborokból is átvezényelve őket, ( közöttük Radnóti Miklós középiskolai tanár, költő 1944.06.01.-től volt munkaszolgálatos É-Szerbiában, ahonnan 09.17.-én indították útnak a menetoszlopot ); valamennyi csoportot többnyire gyalogmenetben a helyszínek felé hajszolva, az elgyengülteket, végsőkig kimerülteket brutálisan legyilkolva. A nyilasok a fővárosi zsidóságot 2 gettóba zárták, és vagy ott, vagy a Duna-partra kivezényelve ötletszerű legyilkolásokkal példát statuálva tartották rettegésben őket. A gettókban és a kényszermunka-táborokban elpusztultakat, ill. a Dunába lőtt mintegy 6~8.000 [ más, a gettókban túlélő rokonok, ismerősök utólagos elmondásain alapuló becsült adatok szerint mintegy 3.600* ] embert összeszámolva az aktuális országterületen a nyilas rémuralomnak mintegy 50.000 [ más becslések szerint 65~70.000* ] zsidó halálos áldozata volt. http://www.atv.hu/egyeb/20120328_karsai_laszlo * http://hu.wikipedia.org/wiki/sz%c3%a1lasi_ferenc Mind a munkaszolgálatos, mind a gettó-lakó áldozatok: magyar állampolgárok voltak. Gyilkosaik: ( néhány SS-pribéket leszámítva ) magyar állampolgárok voltak. A gyilkosok jogi és erkölcsi felelőssége egyértelmű, amiként az is, hogy mindez konkrét személyekhez kötött.
Kollektív felelősség, kollektív bűnösség sem a kortárs nemzedék valamely csoportjára vagy egészére, sem az utódokra nem hárítható, mert kollektív felelősség soha és sehol nem létezik. 1944.12.01.: A református és az evangélikus egyház püspökei emlékiratot nyújtottak át Szálasinak, amelyben tiltakoztak a zsidókkal szembeni embertelen bánásmód ellen. 6 nappal a megalakulása után, 1944. december 28.-án a debreceni magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány - vezetője és két minisztere a Magyar Királyi Honvédség legmagasabb, vezérezredesi rendfokozatát viselő 3 olyan tábornok lett, akik októberben engedelmeskedtek Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívásának - hadat üzent a náci Németországnak. 1947. február 10.-én Magyarországra rákényszerítették a párizsi béke szerződést, amely mit sem törődve az etnográfiai tényekkel, a trianoni gyalázat-határok közé szorította a magyar nemzeti szállásterület középső részén élőket, ( Trianont megtoldva a pozsonyi hídfőnél Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsúny Cseh-Szlovákiához átcsatolásával ), továbbá - mit sem törődve Csonka-Magyarország emberi és anyagi veszteségeivel - szinte teljesíthetetlen jóvátétel fizetésére kötelezte a túlélő országlakosok összességét. Miközben a náci német megszálló hadsereg helyét a bolsevik szovjet megszálló hadsereg foglalta el, a nyilas diktatúra terrorját pár év kihagyással a kommunista állampárti diktatúra terrorja követte. Magyarország aktuális területén a megszálló szovjet hadsereg részben politikai indokkal, részben munkaerő-pótló indokkal a nyílt utcákon vagy a lakásokban, ill. az óvóhelyeken kényszermunkásokat fogdosott/szedett össze a Szovjetunióba szállítás céljából, köztük ( listák alapján megkeresve ) polgári elkötelezettségű, szovjet-, ill. baloldal-ellenes és/vagy angolszász barát közéleti személyeket is, romeltakarító közmunkákra kivezényelteket is, mit sem sejtő éppen arra járókat vagy ott tartózkodókat is, túlélő zsidókat is. Így került pl. a felszabadító szovjetek ceglédi gyűjtő- és hadifogoly-táborába 1945. márciusában 600~650 olyan magyar zsidó/zsidó magyar, [ köztük zsidó vallásúak és átkeresztelkedettek ], akik a náci német megszállók és/vagy a nyilasok elől bujkálva/bújtatva élték túl a II. VH-t. De Erdélytől és a Kárpátaljától a nyugati államhatárokig ugyanez volt a helyzet, így az újra életveszélybe került zsidóságból aki tehette, a Rába felső szakaszának völgyén át menekült Ausztria angol megszállta zónái közül a szomszédos Stájerországba, és onnan tovább. Főként ugyanezt a menekülési útvonalat vették igénybe pár év múlva a bolsevik/kommunista hatalomátvétel vagyonelkobzásai, stb. elől menekülők, köztük magyar zsidók/zsidó magyarok is. A 2014-ben 85 éves Heller Ágnes a Magyarország náci német megszállása megkülönböztetés nélküli összes áldozatának emléke előtt fejet hajtó emlékmű megépítése elleni fellépésre hecceli a tényeket nem ismerő, és/vagy félreismerő alulművelteket, továbbá az extrém cionistákat és/vagy bolsevoliberálisokat, köztük hazai és külföldi zsidókat is. 3/a. A szuverén magyar kormányt a 2014-es holokauszt-emlékév kapcsán teljesíthetetlen feltételekkel petíciókban ultimátum-szerűen zsarolni szándékozó, a náci német megszállás összes áldozatának emlékműve ellen is antidemokratikus hangnemben ágáló Zucker-Zoltai elvtársról a legfrissebb ( 2014.04.12.-én kevesebb, mint 48 órás ) hír: Lemondott Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ( MAZSIHISZ ) ügyvezető igazgatója. [»média-néző«reggeli Hírösszefoglaló 8 --- 2014.04.10. ]
A hírt Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke erősítette meg. Közlése szerint a döntés szoros összefüggésben van a náci német megszállás áldozatainak a budapesti Szabadság térre tervezett emlékművével. http://www.szombat.org/politika/heisler-andras-zoltai-gusztav-lemondasarol : A Szombat című zsidó politikai/közéleti és kulturális folyóirat azonban arról számolt be, a döntés összefügghet azzal, hogy hónapok óta folyt a hitközség átvilágítása. Információik szerint elsődlegesen egyebek között a temetői visszaéléseket, egy vitatott liftberuházást és a nyári zsidó fesztivál gazdálkodását vizsgálták. Ezért a MAZSIHISZ önbecsapó és megtévesztő úton jár, ha Zoltai lemondását elsődlegesen az emlékmű-ügyhöz próbálja kapcsolni. * * * * * * * * * * * * Nos, mielőtt valaki nagyon megsiratná Zucker-Zoltai munkásőr elvtársat: Zoltai Gusztáv ( sz.: 1935, ekkori/eredeti családneve Zucker ) szülei a II. VH áldozatai lettek, így a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet adatbázisában is szerepelnek, édesanyjáról az utolsó hír: Bergen-Belsen, 1945. április. Maga a megárvult Zoltai a budapesti gettóban érte meg a nácizmus végét. Ez a szörnyű családi tragédia és a vele járó kamaszkori trauma azonban nem mentség a továbbiakra. Egyébként: végzettsége, ill. bármilyen szakképzettsége ismeretlen, egyetlen nyilvános életrajz sem tartalmaz adatokat erre vonatkozóan. Zoltai 1956~58 között, így 1956-ban a forradalom alatt is - 21 évesen - katona volt. [ 1995- ben a HVG-nek így nyilatkozott ]: 56 katonaként ért. Nem kívántam elmenni az országból, örömkatona voltam, tizedesként avattak. Az 56-os események alatt semmiféle aktív tevékenységet nem folytattam, a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesítettem szolgálatot 1958-ig. Majd a kőbányai textilgyárban kezdtem dolgozni, ahol beléptem a munkásőrségbe." És: belépett a kommunista állampártba, korábban Rákosi MDP-jébe, most Kádár MSZMP-jébe is. 2012 { Még 2012. nyarán írtam - egy bővebb anyag részeként - a következőket is, [ igaz, akkor szakmaiközéleti események és következményeik jelentős időigénye okán nem került a honlapomra ] ( B.S. )}: