Kiegészítések a Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez

Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003). Flora Pannonica Journal of Phytogeography & Taxonomy Kiegészítések a Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez KIRÁLY Gergely NyME EMK Növénytani Tanszék, H-9400 Sopron, Ady E. u. 5. gkiraly@emk.nyme.hu A Ranunculus polyanthemos L. alakköre a bonyolult taxonómiájú boglárka nemzetségen belül is a kifejezetten problémás csoportok közé sorolható. E sokféleségbıl hazai flóramőveink egészen a közelmúltig nem sokat tükröztek vissza, egyedül az országosan elterjedt R. polyanthemos L. s. str. szerepelt határozókulcsainkban. Néhány évvel ezelıtt a rokonsági körbıl egy újabb faj hazai elıfordulása vált ismertté (R. nemorosus DC.), sıt az elsı jelzés után gyorsan további elıfordulásról is tudósítottak (KEVEY 1999; GALAMBOS et al. 2000). Rövid tanulmányomban herbáriumi vizsgálatok és irodalmi forrásfeldolgozás alapján kívánok kiegészítést adni a már publikált ismeretekhez. Taxonómiai és chorológiai vonatkozások A Ranunculus polyanthemos L. alakköre BALTISBERGER HESS (1986) feldolgozását követve az újabb összegzésekben (pl. JALAS SUOMINEN 1989; JÄGER WERNER 2002) a következı Európában elıforduló taxonokat (kisfajokat, más értelmezésben alfajokat) foglalja magába: R. polyanthemos L. s. str. [syn.: R. meyerianus RUPR.] R. nemorosus DC. [syn.: R. polyanthemos subsp. nemorosus (DC.) KORSH.; R. breyninus auct. non CRANTZ; R. tuberosus LAPEYR.] R. polyanthemophyllus W. KOCH & H. HESS [syn.: R. polyanthemos subsp. polyanthemophyllus (W. KOCH & H. HESS) BALTISBERGER] R. serpens SCHRANK [syn.: R. nemorosus subsp. serpens (SCHRANK) TUTIN; R. polyanthemos subsp. serpens (SCHRANK) BALTISBERGER] R. thomasii TEN. [syn.: R. polyanthemos subsp. thomasii (TEN.) TUTIN] R. polyanthemoides BOREAU [syn.: R. polyanthemos subsp. polyanthemoides (BOREAU) AHLFV.] A Flora Europaea korábbi feldolgozása (TUTIN 1964) faji rangon különválasztja a R. polyanthemos-t és R. nemorosus-t, utóbbi alatt a R. n. subsp. serpens, R. n. subsp. polyanthemophyllus alakokat meghagyva. A R. polyanthemoides ebben az értelmezésben a R. polyanthemos alá került alfajként. A felsoroltak közül a R. polyanthemos és R. nemorosus széles elterjedési területtel rendelkezik, mégpedig (MEUSEL et al. 1965; BALTISBERGER HESS 1986; JALAS SUOMINEN 1989 alapján) elıbbi kelet-európai nyugat-ázsiai, utóbbi pedig nyugat- és

59 Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003) közép-európai faj. Elterjedési területük Közép-Európa keleti részén több száz kilométeres sávban átfed. További három kisfaj (R. polyanthemophyllus, R. serpens, R. thomasii) kis kiterjedéső, jó körülhatárolható areával bír, a legelsı a Nyugati-Alpok és az Appenninek, a második a Középsı-Alpok és a német középhegységek, míg az utolsó Calabria növénye. Kevésbé tipizálható a R. polyanthemoides areája, melynek szétszórt adatai ismertek Európában (nyugaton Franciaországig, keletre a Balkán nagy részén, ill. Ukrajnában, északra a Skandináv-félsziget közepéig ismertek jelzései). A taxonómiai tisztázottságot tekintve elmondható, hogy a R. polyanthemoides-t kivéve jó fajnak tekinthetık, erre utal például, hogy a kis elterjedéső R. serpens és R. polyanthemophyllus egyaránt faji rangon, kétségek hangoztatása nélkül szerepel a német, osztrák és svájci flórákban (vö. ADLER et al. 1994; JÄGER WERNER 2002; LAUBER WAGNER 1998). Kétségeket ébreszt viszont a R. polyanthemoides, melyre az alakkör monográfusa, BALTISBERGER is meglehetısen vitatható, az egyértelmő elhatárolásra alig alkalmas bélyegeket ad meg. Véleménye (BALTISBERGER HESS 1986) szerint e taxon a R. nemorosus és R. polyanthemos állandósult köztes alakja, átmeneti bélyegekkel, melynek faji rangját egyedül az támasztja alá, hogy areájának tekintélyes része olyan területekre esik, ahol csak az egyik szülıfaj fordul elı. Ezzel kapcsolatban megjegyzendı, hogy a román flóramőben NYÁRÁDY (1953) csupán variáció rangon kezeli, míg ADLER et al. (1994) és JÄGER WERNER (2002) bár faji rangon említik, de kétségeket fogalmaznak meg ennek jogosságával kapcsolatban. Az egymáshoz közel álló taxonoknál nem ritka a hibridizáció, ami különösen ott okoz nagy nehézségeket, ahol több potenciális szülıfaj is elıfordul (BALTISBERGER 1981). Kiegészítések az alakkör határozóbélyegeihez A Ranunculus nemorosus viszonylag egyszerően és nagy biztonsággal azonosítható taxon, az eddig rendelkezésre álló hazai kulcsokkal kapcsolatban viszont szükséges néhány megjegyzést tenni. Elöljáróban hangsúlyozandó, hogy a határozáshoz mindenképpen érett terméseket viselı, jó állapotú növények szükségesek. Ebbıl a szempontból a félérett termések vagy terméskezdemények nem használhatók (pl. a R. polyanthemos-nál is erısen hajlott csırőek lehetnek e korban). Ez egyrészt gondos herbarizálást kíván, másrészt a csak virágos állapotban megfigyelt növények ismételt felkeresését. Továbbá indokolt lehet populációnként több növény alapos megfigyelése, mert a levelek alakja rendkívül változatos lehet. W. GUTERMANN (ex verb.) szerint az idıben egymást követı levelek alakja példányon belül is jelentısen eltérı (ezt magam is tapasztaltam). A R. nemorosus-ról már JÁVORKA (1925) flórájában alapos és használható kulcsot találhatunk. A faj magyarországi felfedezését követıen, saját tapasztalataik és irodalmi források alapján GALAMBOS et al. (2000) elkészítették a faj beillesztését SIMON (1992) kulcsaiba, amely utóbb (SIMON 2000) annak felújított kiadásában már szerepelt is. A szerzık helyesen állapították meg a R. lanuginosus és a R. acris alakkör tagjaitól elkülönítı bélyegeket (1. táblázat), a R. nemorusus és R. polyanthemos elkülönítése viszont kiegészítésre szorul.

KIRÁLY G.: Kiegészítések Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez 60 R. nemorosus polyanthemos csoport R. lanuginosus és a R. acris csoport A terméses vacok szırös (min. 0,5 mm hosszú szırökkel) A terméses kocsány erısen barázdált Az aszmag erısen szegélyes, kiemelkedı peremő A terméses vacok nem szırös A terméses kocsány hengeres, nem barázdált Az aszmag szélén nem fut erısebb szegély 1. táblázat: A Ranunculus nemorosus polyanthemos csoport, illetve a R. lanuginosus és a R. acris csoport megkülönböztetı bélyegeinek összefoglaló táblázata (JÁVORKA 1925 alapján) GALAMBOS et al. (l.c.) valószínőleg TUTIN (1964)-t követve elkülönítı bélyegként szerepeltetik a szirmok méretét, eszerint a R. polyanthemos-nál 7 14 mm, a R. nemorosus-nál 13 20 mm volna azok hossza (érdekes módon FUTÁK (1982) is hasonló, számottevı eltérést említ!). Ezt a MTM Növénytár és a Bécsi Egyetem Botanikai Intézete példányainak átvizsgálása alapján egyáltalán nem tartom megalapozottnak, a két faj között a szirmok méretében nincs jelentıs különbség (mindkettınél általában 8 15 mm hosszúak). A termések méretét megvizsgálva a két faj között szintén nem mutatható ki eltérés, a termések teste 2,5 3,5 mm-es. A termés csıre a R. nemorosus-nál valóban hosszabb (1,5 mm körüli), de csak akkor, ha annak görbülete mellett a valós, teljes hosszat mérjük. Ugyancsak e vizsgálatok és irodalmi tanulmányok alapján javaslom a levél leírások kisebb módosítását (lásd 2. táblázat). A R. nemorosus meghatározását nagyban segíthetik megfelelı ábrák, ilyenek (részletrajzokkal) találhatók például CSAPODY JÁVORKA (1991), FUTÁK (1982), NYÁRÁDY (1953) munkáiban (1. ábra). A R. nemorosus-szal szemben a R. polyanthemoides sokkal kritikusabb taxon. Ennek oka a fokozatos átmenet a vélt szülıfajok (R. nemorosus, R. polyanthemos s.str.) felé. A bélyegek közül, több határozókulcsot elemezve kiderül, hogy elkülönítése csupán a levélalakra támaszkodik (amely köztes bélyegeket mutat a szülık közt). Különösen a német határozók helyezik elıtérbe a levélalakot, mint fontos bélyeget (JÄGER WERNER 2002; HAEUPLER MUER 2000). 1. ábra: Ranunculus nemorosus DC. (habitus, aszmag és vacok részletrajza) (CSAPODY JÁVORKA 1991 alapján). Abb. 1.: Ranunculus nemorosus DC. (Habitus, Nüßchen, Blütenboden). (nach CSAPODY JÁVORKA 1991).

61 Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003) 2. ábra: Ranunculus polyanthemos L. subsp. polyanthemoides (BOREAU) AHLFV. herbáriumi példánya (Ágfalva, 8365/1, KIRÁLY A. & G. herbáriuma). Abb. 2.: Ranunculus polyanthemos L. subsp. polyanthemoides (BOREAU) AHLFV., Herbarexemplar (Ágfalva, Ungarn, 8365/1, Herb. A. & G. KIRÁLY).

KIRÁLY G.: Kiegészítések Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez 62 A termések alakja a kulcsok szerint átmeneti, BALTISBERGER (1983), BALTISBERGER HESS (1986) ábráit (termés-sorozatok) átnézve nem fedezhetünk fel jelentıs különbséget egy egyenesebb csırő polyanthemoides és valamennyire görbe csırő polyanthemos, ill. egy görbébb csırő polyanthemoides és egy nem tipikusan görbült csırő nemorosus közt. A herbáriumi példányok alapján az átmenetek a R. polyanthemos felé elmosódottabbak, az elkülönítés e téren a legnehezebb (2. ábra). A meghatározás is nagyon szubjektív, s ha ehhez hozzávesszük a taxon areájának furcsaságait, faji rangja erısen megkérdıjelezhetı. Tapasztalataim alapján esetében az alfaji rangot látom indokoltnak elfogadni, mégpedig a R. polyanthemos alatt (hasonlóan TUTIN 1964 felfogásához). Az alábbi határozókulcsába e felfogás alapján illesztettem be a növényt. Határozókulcs a Ranunculus polyanthemos-csoport hazai képviselıihez (JÁVORKA 1925, GALAMBOS et al. 2000, JÄGER WERNER 2002 és SIMON 2000 alapján, módosítva). 1.a. A terméses vacok szırös, a terméses kocsány erısen barázdált. Az aszmag erısen szegélyes, kiemelkedı peremő... 2 (R. polyanthemos-csoport) b. A terméses vacok ± kopasz, a terméses kocsány hengeres, sima. Az aszmagnak nincs erıs pereme, szegélye... (R. lanuginosus és R. acris-csoport) 2.a. Az aszmag csıre rövid vagy legfeljebb igen gyengén ívelt, hossza *1 1/4 1/5 része a termésének. A tılevelek tövükig 3 5 szeletőek, a szeletek újból szeldeltek lehetnek, lepréselve egymást többnyire átfedik. A középsı szelet 1 cm-es nyelet viselhet. Sokvirágú boglárka Ranunculus polyanthemos L. subsp. polyanthemos b. Az aszmag csıre gyengén vagy horgasan ívelt, hossza általában * 1/3 1/2 (de néha csak 1/5) része a termésének. A tılevelek 3 hasábúak vagy osztatúak (ritkán majdnem tövig szeldeltek), a középsı hasáb sohasem nyeles, a hasábok lepréselve általában nem fedik át egymást... 3 3.a. Az aszmag csıre gyengébben ívelt, hossza a termésének (1/5) 1/3 része (egy terméscsoporton ill. egy növényen belül is jelentıs mértékben változhat!). A tılevelek 3 osztatúak vagy szeletőek, ezek lepréselve részben átfednek. A középsı szelet három hasábú vagy osztatú (1/3 résznél mélyebben tagolt). Ranunculus polyanthemos L. subsp. polyanthemoides (BOREAU) AHLFV. b. A termés csıre erısen görbült, horgas, hossza a termésének 1/3-1/2 része (egy terméscsoporton belül ill. egy növényen belül kevéssé változik). A tılevelek 3 hasábúak vagy osztatúak, ezek lepréselve nem fednek át. A középsı szelet három karéjú vagy hasábú (max. 1/3 részéig tagolt). Berki boglárka Ranunculus nemorosus DC. * Az aszmag csırének hossza a görbület mentén mérendı!

63 Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003) Magyarországi elıfordulási és élıhelyi adatok 1. Ranunculus nemorosus DC. A Ranunculus nemorosus-t korábbi összegzı flóramőveink (SOÓ 1966, 1980; SIMON 1992) nem jelzik a trianoni Magyarország területérıl. Kisebb flóramővekben egy helyrıl van tudomásom említésérıl (WALLNER 1903, Sopron környéke), errıl azonban még cáfolat szintjén sem emlékeznek meg késıbb. Nem kizárt, hogy hasonló említések más (általam nem ismert) flóramővekben is történtek a fajról. KEVEY (1999) hazánkra új fajként közölte az Északi-Bakonyból, majd GALAMBOS et al. (2000) innét és a Keleti-Bakonyból mutatták ki egy-egy új lelıhelyen. E szerzık egybehangzó véleménye szerint glaciális reliktum, amely a Bakonyban északias kitettségő sziklaerdıkben él. A Természettudományi Múzeum Növénytárának Carpato-Pannonica győjteményét átvizsgálva további két lappangó elıfordulásra derült fény, mégpedig a Kıszeg mellıl, valamint a Vértesbıl. Ezek az azóta újból részben meg nem erısített, de bizonnyal létezı elıfordulások arra utalnak, hogy a faj nálunk a korábban véltnél kevésbé ritka és specialista faj. Ezt támasztják alá a szomszédos országok megfigyelései is (NYÁRÁDY 1953, FUTÁK 1982, ADLER et al. 1994), melyek a hegyvidéki területeken általánosnak tartják és határközeli területekrıl is említik. Mindezek alapján várható, hogy némi odafigyeléssel és célzott győjtéssel újabb lelıhelyekrıl sikerül a fajt a közeljövıben kimutatni. E szempontból a Nyugat- Dunántúl, a Dunántúli- és az Északi-középhegység, élıhelyek tekintetében pedig szubmontán jellegő erdıtársulások (bükkösök, sziklás talajú erdık) ill. szegélyeik, hegyi rétek jöhetnek szóba. Az eddig ismert hazai elıfordulások (1. térkép): Lit.: Északi-Bakony, Hárskút, Esztergáli-völgy (8872/2) (KEVEY 1999) (térképpel!). Északi-Bakony, Hárskút, Esztergáli-völgy (8873/1) ( mintegy 1250 m távolságra DKre a Kevey Balázs által győjtött példányok helyétıl 1975-ben győjtött példány revideálása nyomán elıkerült adat) (8873/1) (GALAMBOS in GALAMBOS et al. 2000) (térképpel!). Keleti-Bakony, Hajmáskér, Tobán-hegy északi lejtıjén (8774/2) (BAUER et MÉSZÁROS in GALAMBOS et al. 2000). Keleti-Bakony, Burok-völgy, a Bükkös-árok betorkollása közelében (8773/4) Soproni-hegység, Kecske-patak völgye (8365/1) (WALLNER 1903) (megerısítésre szoruló adat!) Kıszegi-hegység, Kıszeg, Kálvária-hegy (8565/3) (KIRÁLY, ined.) (csak leveles példány alapján, késıbb megerısítendı adat!) Herb.: Kıszegi-hegység (megj.: vagy Kıszeg-hegyalja, a leírás alapján mindkettı szóba jöhet), in pratis ad Kıszeg (8665/1?) (LENGYEL G., 1911. 06. 07.) (BP)

KIRÁLY G.: Kiegészítések Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez 64 Vértes, in valle Fánivölgy (8576/2) (LENGYEL G., meghatározás nélkül, 1933. 06. 07.) (revid. RADICS F. R. polyanthemos, 1987) (revid. FELFÖLDY L. R. nemorosus, 2001. 07. 04.) Vértes, in ruprestibus dolomit. dumetosis vallis Fáni-völgy pr. Vérteskozma (8576/2) (BOROS Á. Ranunculus sp., 1938. 06. 30.) (revid. FELFÖLDY L. R. nemorosus, 2001. 07. 06., 2001. 08. 24.) Északi-Bakony, in declivibus septentrionalis vallis Esztergály-völgy, Fago-Ornetum pr. pag. Márkó (8872/2) (KEVEY B. et FARKAS H., 1999. 06. 05.) (BP) Északi-Bakony, in silvis angustiis super clivum septemtrionalem vallis Esztergálivölgy, prope pag. Hárskút (8873/1) (GALAMBOS I., 1975. 05. 23.) (Bakony Múzeum, Zirc) 1 térkép: A Ranunculus nemorosus DC. elterjedése Magyarországon. Jelmagyarázat: 1990 utáni adat:, 1990 elıtti adat:, bizonytalan kvadrát-hozzárendeléső adat:, megerısítésre szoruló adat:?. Karte 1.: Die Verbreitung von Ranunculus nemorosus DC.: in Ungarn. Zeichenerklärung: nach 1990:, vor 1990:, fragliche Quadrantzuordnung:, fragliche Angabe:?

65 Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003) 2. Ranunculus polyanthemos L. subsp. polyanthemoides (BOREAU) AHLFV. A R. polyanthemoides hazai elıfordulásáról korábbi összefoglaló flóramőveink nem közölnek adatokat (SOÓ 1966-nál mai ismereteink alapján tévesen annyi szerepel, hogy a R. polyanthemos nyugati alfaja). A fajt herbáriumi revízió alapján (MTM Növénytár) BALTISBERGER HESS (1986) közlik elıször hazánkból, meglehetısen rejtélyes formában. BALTISBERGER (l.c.) megjelölését ( Pilis ) térképe szerint a Budapesttıl délkeletre fekvı Pilis községre vonatkoztatta. Innét azonban a Növénytárban nem találtam győjtött példányt, s a lelıhely földrajzi elhelyezkedése is kétségessé teheti a lokalizálást. A Növénytár anyagának (Carpato-Pannonica győjtemény) átvizsgálásakor elıkerült egy, Visegrádi-hegységbıl származó példány (lásd alább), amely egy esetleges félreértés révén (Pilis-Visegrádi-hegység keverése Pilis községgel) akár erre is vonatkozhat. (Az 1954-es győjtéső lapot viszont csak 2002-ben revideálták subsp. polyanthemoides-ként, BALTISBERGERtıl származó feljegyzés nem található rajta). A Növénytár győjteményében található még néhány, levelek alapján polyanthemoides-jellegő egyed, de ezek termés hiányában nem sorolhatók be biztosabban. Legújabb adatként Sopron mellett került elı polyanthemoides-ként azonosítható populáció. Mindkét példánnyal kapcsolatban adódnak meghatározási kételyek (lásd az adatok tételes felsorolását). Figyelembe véve a határozóbélyegeknél írott véleményt (a R. polyanthemoides faji rangjának elvetését), a taxon hazai elıfordulásának nem tulajdonítok különösebb jelentıséget. A R. nemorosus bélyegeket is viselı példányok mindazonáltal valószínősítik tiszta populációk közeli meglétét is, ezért érdemes velük behatóbban foglalkozni. Élıhelyi vonatkozásban a subsp. polyanthemoides-rıl kevés információval rendelkezünk, ezek arra utalnak, hogy a R. nemorosus-hoz hasonló helyeken, üde és sziklás lomberdıkben, hegyi réteken, erdıszegélyekben várható leginkább elıfordulása. Az eddig ismert hazai elıfordulások: Lit.: Pilis (BALTISBERGER HESS 1986) (bizonytalan lokalizációjú adat, a tanulmány térképe Pilis községre utal) Herb.: Visegrádi-hegység, Dömös, Keserős-hegy (8279/4) (HORÁNSZKY A., 1954. 04. 10., R. polyanthemos ) (revid. FELFÖLDY L., 2002. 02. 01., R. nemorosus var. polyanthemoides) (BP) (virágzó, termés nélküli példány, polyanthemoides típusú levelekkel). Soproni-medence, Ágfalva, Liget-patak menti-rét (mezofil kaszálórét) (8365/1) (KIRÁLY G., 2002. 06. 05.) (Király G. herbáriuma) (terméses példány) (megj.: W. GUTERMANN szerint subsp. polyanthemos, magam fenntartom a határozáskor alkotott véleményemet) Összefoglalás Tanulmányomban rövid összefoglalást adtam a Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkörbe tartozó ritka taxonokkal (R. nemorosus DC. és R. polyanthemos L. subsp.

KIRÁLY G.: Kiegészítések Ranunculus polyanthemos L. s. l. alakkör ismeretéhez 66 polyanthemoides [BOREAU] AHLV.) kapcsolatos eddigi ismereteinkrıl. Kibıvítettem az ide tartozó fajok magyar nyelvő határozókulcsait, illetve felhívtam a figyelmet a határozásukkal kapcsolatos legfontosabb problémákra. Megállapítható, hogy a R. nemorosus valóban jól elkülöníthetı faj, ugyanez nem mondható el a nálunk eddig nem ismert R. polyanthemos subsp. polyanthemoides-rıl, mely elsısorban a faj tıalakjától (subsp. polyanthemos) választható el nehezen. E taxon esetében a bélyegek nagymérvő (akár egyeden belüli) változatossága okozza a legkomolyabb gondokat. Herbáriumi példányok alapján jelentısen kibıvült a R. nemorosus ismert hazai elıfordulásainak listája (Kıszeg környéke, Vértes). A R. polyanthemos subsp. polyanthemoides-t korábbi hazai irodalmak nem említették, a szerzı által látott győjtések közt kettı olyan akad (Soproni-medence, Visegrádi-hegység) amely valószínőleg e taxonhoz sorolható. Dolgozatom egyik fontos célja a figyelem felkeltése a magyar flóra e kevéssé ismert képviselıivel kapcsolatban. Valószínő, hogy fokozottabb odafigyeléssel újabb R. nemorosus lelıhelyek válnak ismertté hazánkban, sıt célzott kutatásokkal a kritikus taxonómiájú R. polyanthemos subsp. polyanthemoides helyzete is tisztábbá válhat. A kutatások ez esetben (is) nagyobb mennyiségő herbáriumi anyag begyőjtését és értékelését igényelik, ebben a munkában kérem a botanikus szakközönség segítségét. Zusammenfassung Ergänzungen zur Kenntniss des Formenkreises Ranunculus polyanthemos L. s. l. In der Studie sind die bisherigen Kenntnisse über die beiden seltenen Taxa (R. nemorosus DC. und R. polyanthemos L. subsp. polyanthemoides [Boreau] Ahlv.) des Formenkreises Ranunculus polyanthemos L. s.l. zusammengefasst. Die ungarischen Bestimmungsschlüssel der Gruppe wurden vom Verfasser erweitert und die wichtigsten, bei der Bestimmung auftretenden Probleme geklärt. Die in Ungarn bisher nicht bekannte Unterart R. polyanthemos subsp. polyanthemoides ist von der Stammform der Art (subsp. polyanthemos) schwer zu unterscheiden, wobei die größten Schwierigkeiten durch die große Variabilität der Merkmale (sogar desselben Exemplars) verursacht werden. Anhand Herbarexemplare wurde die Liste der bisherigen ungarischen Vorkommen der Art R. nemorosus erweitert (bekannte Fundorte: Bakony- und Vértes-Gebirge, Umgebung von Kıszeg). R. polyanthemos subsp. polyanthemoides wurde in der früheren heimischen Literatur nicht erwähnt, unter der vom Verfasser revidierten Belegen gibt es zwei, die zu diesem Taxon zuzuordnen sind (Ödenburger Becken, Visegráder Gebirge). Köszönetnyilvánítás Itt szeretnék köszönetet mondani Barina Zoltánnak a MTM Növénytárában végzett munkám támogatásáért, Harald Niklfeldnek a vonatkozó szakirodalom felkutatása során nyújtott segítségéért, Walter Gutemann-nak a tárgyalt taxonokkal kapcsolatos szakmai felvilágosításért és megbeszélésekért.

67 Flora Pannonica 1(1): 58-67. (2003) Irodalom ADLER, W. OSWALD, K. FISCHER, R. (1994): Exkursionsflora von Österreich. Verlag Ulmer, Stuttgart und Wien, 1180 pp. BALTISBERGER, M. HESS, H. E. (1986): Zur Verbreitung von Ranunculus polyanthemoides Boreau und R. nemorosus DC. Veröff. Geobot. Inst. ETH, Stiftung Rübel, 87: 79-90. BALTISBERGER, M. (1981): Die Artengruppe des Ranunculus polyanthemos L., inbesondere Ranunculus polyanthmoides Bor., im Göttinger Wald (BRD). Ber. Bayer. Bot. Ges. 52: 29-30. BALTISBERGER, M. (1983): Die Ranunculus polyanthemos-gruppe in Bayern Taxonomie und Anmerkungen zur Verbreitung. Ber. Bayer. Bot. Ges. 54: 10-115. CSAPODY V. JÁVORKA S. (1991): Iconographia florae partis austro-orientalis Europae centralis. Akadémiai Kiadó, Budapest, 73 + 576 pp. FUTÁK, J. (1982):: Ranunculus L. Iskerník. In: FUTÁK, J. BERTOVÁ, L. (eds.): Flóra Slovenska III. VEDA, Bratislava, pp.: 144-197. GALAMBOS I. BAUER N. MÉSZÁROS A. (2000): A Ranunculus nemorosus DC. újabb elıfordulásai a Bakonyban. Kitaibelia 5(2): 335-337. HAEUPLER, H. MUER, TH. (Hrsg.) (2000): Bildatlas der Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands. Ulmer, Stuttgart, 759 pp. JÄGER, E. WERNER, K. (Hrsg.) (2002): Exkursionsflora von Deutschland. Band IV. Kritischer Band. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg Berlin, 948 pp. JALAS, J. SUOMINEN, J. (1998): Atlas Florae Europae VIII. Nymphaceae to Ranunculaceae. The Committee for Mapping the Flora of Europe & Societas Biologica Fennica Vanamo, Helsinki, 261 pp. JÁVORKA S. (1925): Magyar Flóra. Flora Hungarica. Studium, Budapest, 1307 pp. KEVEY B. (1999): Újabb montán reliktum a magyar flórában: Ranunculus nemorosus DC. Kitaibelia 4(2): 271-272. LAUBER, K. WAGNER, G. (1998): Flora Helvetica. 2. Auflage. - Verlag Paul Haupt, Bern - Stuttgart - Wien, 1614 pp. MEUSEL, H. JÄGER, E. WEINERT, E. (1965): Vergleichende Chorologie der zentraleuropäischen Flora. Kartenband. Fischer, Jena, 258 pp. NYÁRÁDY, A. (1953): Ranunculaceae. In: SĂVULESCU, T. (ed.): Flora Republicii Populare Române. Editura Academiei Republici Populare Române, Bucureşti, pp.: 398-661. SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest, 892 pp. SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. 4., átdolgozott kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 976 pp. SOÓ R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 655 pp. SOÓ R. (1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve VI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 556 pp. TUTIN, T. G. (1964): Ranunculus. In: TUTIN, T. G. et al. (eds.): Flora Europaea II. - University Press, Cambridge, pp.: 223-238. WALLNER I. (1903): Sopron környékén található virágos növények és edényes cryptogamok nevei és fajai. - Soproni Állami Fıreáliskola Értesítıje, 42 pp.