PONTIFICIO COMITATO PER I CONGRESSI EUCARISTICI INTERNAZIONALI Krisztus bennetek a dicsőség reménye Az Eucharisz:a az Egyház küldetésének forrása és csúcsa Teológiai és pasztorális megfontolások készülve az 51. Eucharisz?kus Világkongresszusra Cebu / Fülöp- szigetek 2016. Január 14.- 31.!1
I. BEVEZETÉS A. AZ EUCHARISZTIKUS VILÁGKONGRESSZUS Az eucharisztikus világkongresszusnak egy állomásnak kell lennie, olyasminek, mint egy megpihenés egy utazás során. Egy helyi egyház összegyűlik, hogy ünnepelje, dicsőítse az Eucharisztiát, és hogy imádkozzon az Úr szeretetének szentségének jelenlé- tében. Erre a szent eseményre meghívja a szomszédos helyi egyházakat és egyházi kö- zösségeket az egész világról; mert az eucharisztikus világkongresszus az egész világegy- ház ügye. Az eucharisztikus kongresszusok szertartáskönyve 1 alapján a szentmisének kell a kongresszus egész programjának középpontjában állnia, így minden arra irányul és arra készít fel. A szentmise ünneplésén túl katekézisek, igeliturgiák, imaalkalmak és beszélgető csoportok gondoskodnak arról, hogy a kongresszus résztvevői az eucharisztia misztéri- umát jobban megértsék, és egyre jobban elköteleződjenek feléje. Ezért és mindazért, ami összefügg a kongresszussal, készítenek egy részletes programot, amely megadja azokat a témákat, amiket a különböző rendezvényekre terveznek: az istentiszteletekre, összejö- vetelekre, körmenetekre, imaalkalmakra és a szentségimádási órákra, amelyeket megfel- elő kápolnákban vagy istentiszteleti célokra létrehozott helyiségekben fognak tartani. Az egész kongresszus minden részletével együtt ki kell fejezze az eucharisztikus ekkleziológia alapvető vízióját. Ennek célja a kommúnió és az egység az Egyház közössé- gében. El akar érni továbbá minden embert, különösen azokat, akik a társadalom pe- remén vannak. El akarja érni az embereket abban a reményben, hogy egy napon mind- nyájan egyesülnek az egyetlen Pásztor, Jézus Krisztus egyetlen nyájában (vö Jn 10,16) 2 B. AZ 51. EUCHARISZTIKUS VILÁGKONGRESSZUS JELENTŐSÉGE A 2016- os Cebu Cityben tartandó eucharisztikus állomásra a világ minden részé- ről érkeznek majd zarándokok, hogy a Fülöp- szigeteki hívőkkel, különösen is a cebuiakkal ünnepeljenek. Ez az univerzális összejövetel a Krisztus Jézusban való közösség és a hit- ben és szeretetben való egység hiteles jele lesz, amelyet ez az ország felkínál minden hívőnek és Krisztus minden tanítványának az egész világon. A kongresszus szolgálni akarja Istennek a történelmen át zarándokló egész népét. Mint kiemelkedő egyházi esemény arra emlékezteti az Egyházat az ünneplések, tanítások, és a testvéri egység megtapasztalása által, hogy az Eucharisztia egész életének és műkö- 1 Rituale Romanum, De Communione et de Cultu Mysterii Eucharistici extra Missam, Vatikanstadt 1973, 112. 2 2. Vö. II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium (rövidítve SC) a szent liturgiáról (1963. december 4.),!2
désének forrása és csúcsa 3. Ezáltal az Eucharisztiában kiemelkedően világosan lesz fe- lismerhető a mindig megújuló és folyamatosan jelenlévő húsvéti misztérium, vagyis az Egyház életének és imádságának igazi eszkatologikus eseménye. C. AZ EGYHÁZ ÉLETÉRE GYAKOROLT HATÁS Krisztus bennetek a dicsőség reménye. Az Eucharisztia az Egyház küldetésének forrása és csúcsa így hangzik az 51. cebui eucharisztikus világkongresszus mottója. Szent Pál apostolnak a Kolosszeiekhez írt leveléből (1,24-29) kiindulva válik világossá e mottó által az Eucharisztia, az Egyház küldetése és a keresztény remény kapcsolata idő- ben és örökkévalóságban. Korunkat a remény oly mértékű hiánya jellemzi, mint amilyenre talán még sohasem volt példa a történelem folyamán. Ezért van szükség arra, hogy az emberiség meghallja a Krisztus Jézusba vetett reményünk üzenetét. Az Egyháznak pedig ezt az üzenetet ma új lelkesedéssel, új módszerekkel és új kifejezési formákkal kell hir- detni. 4 Egy új evangelizáció szellemében az Egyháznak keresnie kell, hogyl a remény ezen üzenetét hogyan tudja eljuttatni minden emberhez, különösen azokhoz, akik bár meg vannak keresztelve, eltávolodtak az Egyháztól és a keresztény élettől. 5 Az 51. eucharisztikus világkongresszus alkalmat ad a résztvevőknek arra, hogy mé- lyebben megértsék az Eucharisztiát, és az Igéjében és életadó önátadó áldozatában jelen lévő Úrral való találkozásban megtapasztalják az ő átformáló erejét hogy életük legyen és bőségben legyen (Jn 10,10). A kongresszus sokféle módon arra indít, hogy rátaláljunk és újra rátaláljunk a hitre, amely a kegyelem forrása, amely meghozza életünkbe az örö- met és a reményt: személyes életünkbe és a családok és a társadalom életébe egyaránt 6.Ez a nemzetközi találkozó új lendületet ad a keresztény küldetés bátrabb és eltökéltebb megvalósítására egy olyan világban és társadalomban, amely egyre inkább közömbösen, sőt ellenségesen tekint a hitre és az Evangélium értékeire. Amikor az Eu- charisztiában Krisztussal találkozunk, e találkozásban találjuk meg a világ reményének forrását, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje azzá változtasson át bennünket, akivel találkozunk, s így átváltoztatva lépünk ki a világba, hogy átváltoztassuk a világot és az embereket, különösen is a szegényeket és a szenvedőket, továbbadva nekik azt az elfo- gadást, bocsánatot és gyógyulást, amelyet mi magunk is ajándékba kaptunk és befoga- dtunk. 3 SC (l. 2. lábjegyzet) 10; vö. II. Vatikáni Zsinat, Dogmatikai Konstitució az Egyházról Lumen Gentium (rövidítve LG, 1964 November 21.), 11. 4 Vö. II. János Pál pápa Beszéde a Latin-amerikai püspöki tanács 18. közgyűléséhez Portu Principis 1983. március 9. 5 XVI. Benedek pápa homíliája a 13. Püspöki Szinódus 13. Rendes Ülésének nyitó szentmiséjén (2012 október 7.), in: AAS 104 (2012) 874-878, itt 875. 6 Uo.!3
D. A CEBUI KONGRESSZUS ÉS ÁZSIA NÉPEI Az 51. eucharisztikus világkongresszus arra hivatott, hogy különösen sugárzóan és hatékonyan hirdesse Krisztus misztériumát, figyelembe véve a hit és az Egyház helyét a Fülöp- szigetek történelmében. Az isteni Gondviselés Fülöp- szigetek egyházának egy kie- melkedő missziós hivatást adott Ázsiában, amelyet a pápák újból és újból megerősítettek. 7 A világi hívők jelenléte és elkötelezettsége a társadalom különböző szektoraiban az Egyházon kívül és belül rendelkezik azzal az erővel, amely kovászként át- hatja és krisztusivá formálja át a politikai és gazdasági területeket. A szegénység és a munkahelyek hiánya sok filippínót kényszerít arra, hogy hazáját elhagyva más ázsiai vagy Ázsián kívüli országban keressen új jövőt. Magukkal viszik azonban keresztény hitüket, amelyet megosztanak azokkal az emberekkel is, akikkel és akikért dolgoznak, gyakran in- kább példájukkal és értékeikkel mint szavaikkal. A Fülöp- szigeteki Egyház így különös módon is a remény forrása Ázsia népei számára: Krisztus bennetek a dicsőség reménye amint VI. Pál pápa kiemelte a Fülöp- szigeteken tett látogatása alkalmával 1970- ben. 1937- ben Manilában tartották a 33. eucharisztikus világkongresszust, ami az első ilyen alkalom volt Ázsia területén. Bizonyára ez a meghatóan sikeres kongresszus volt ak- koriban az ország életében a legfontosabb nemzetközi vallási esemény. Az 51. eucharisz- tikus világkongresszus, amely 2016- ban kerül megrendezésre, hasonlóan jelentősnek ígérkezik. Ez is része annak a 9 éves kilencednek, amely a 2021- es nagy jubileumra készül elő, amikor a keresztény hit és Egyház Fülöp- szigetekre való érkezésének 500. évfordu- lóját fogjuk ünnepelni. 1521- ben keresztelték meg spanyol misszionáriusok Cebu királyát és királynéját. 8 Természetes és mély vallási érzékének köszönhetően a bennszülött lakosság a keresztény hitet készségesen és lelkesen fogadta be. Kezdeti hitét a szentségek táplálták, különösen is a szentmise, annak ellenére, hogy a 20. század közepéig egy olyan nyelven miséztek, amelyet a nagy többség nem értett meg. Az ország kereszténnyé tétele viszonylag rövid idő alatt következett be, így a Fü- löp- szigetek ma több mint 80% megkeresztelt kereszténnyel a világ e részének legna- gyobb katolikus országa. A Fülöp- szigeteki katolikusok az évszázadok során megtanulták nagyra értékelni az Eucharisztiát. 9 A tipikus Fülöp- szigeteki plébániák élete és lelki, szociá- lis és karitatív területeken kifejtett tevékenysége az Eucharisztia ünneplésére koncentrál. Városon és falun (barangays) egyaránt számos szentmisével, lakomával és mulatsággal ünneplik meg a plébániák búcsúnapját. A szentmise természetesen magától értetődően hozzá tartozik a házasságkötésekhez, a temetésekhez és a halottakra való emlékezések- 7 Ázsián belül a Fülöp-szigetek e missziós hivatására VI. Pál pápa mutatott rá Fülöp-szigeteki pasztorális látogatásán 1970-ben, majd II. János Pál pápa erősítette meg ezt Manilában 1995-ben az Ifjúsági Világtalálkozón. 8 Ez derül ki egy olasz nemes, Antonio Pigafetta naplójegyzeteiből, aki részt vett annak az öt spanyol hajónak az útján, amelyet az akkori spanyol király, V. Károly megbízásából a portugál Ferdinand Magellan vezetett. Antonio Pigafetta: Primo viaggio intorno al globo terracqueo. 9 Vö. Fülöp-szigeteki Püspöki Konferencia: Körlevél a Fülöp-szigetek lelkiségéről Landas ng Pagpapa- kabanal (röviden: LngP), Manila 2000, 62; Fülöp-szigeteki Katekizmus (röviden: CFC), Manila, 1997, 1669.!4
hez. Családi és társadalmi ünnepek nem volnának teljesek a Fülöp- szigeteken az őket megkoronázó szentmise nélkül. A katolikus csoportok apostoli vagy szociális kezde- ményezésű összejövetelei rendszerint szentmisével kezdődnek és érnek véget. A szent- mise talán a leginkább gyakorolt vallási cselekmény a Fülöp- szigetek társadalmában. 10 A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja több változást is hozott abban ahogyan a filippínók ünneplik a szentmisét. A mise szövegeit a szigetország majdnem minden nagy nyelvére lefordították. A hívők tevékeny részvételét nemcsak a válaszok és énekek segí- tették elő, hanem a különböző liturgikus szolgálatok betöltése is. 11 Mégis el kell ismerni, hogy a fény mellett árnyoldalai is vannak annak a helynek, amelyet a szentmise a filippínók vallási életében betölt. Sokat kell tenni azért, hogy helye- sen megértsék az Eucharisztiát és megfelelően ünnepeljék! Az a terület, ahol a legsürgő- sebben kell cselekedni, az a liturgia és az élet közti szakadék. Éppen ezért ezt az eucharisztikus kongresszust egyrészt az Úr iránti alázatos és örömteli hála, másrészt pedig az éber figyelem fogja jellemezni. Különös jelentést fog tu- lajdonítani a filippínóknak ahhoz, hogy hogyan ünnepeljék az Eucharisztiában Jézus Krisz- tust és az ő testének és vérének ajándékát a világért és a nemzetért. A kongresszus jó al- kalom lesz továbbá ahhoz, hogy a Fülöp- szigeteki katolikusok elmélyüljenek az Eucharisz- tia megértésében, és hogy megújítsák az életüket az Eucharisztiából. Amikor Ázsia egyre inkább a jelen világtörténelmének középpontjába kerül, az 51. eucharisztikus világkongresszus Ázsiában való megrendezése rámutat e kontinensnek a szeretetben és az egységben gyökerező különleges és egyedülálló missziós hivatására. Abban a sokrétű összefüggésben, amelyben az Egyház Ázsiában megvalósítja e küldeté- sét, a kontinens olyan jó talajjá vált, amelyben a megtestesülés misztériuma az inkul- turáció által folytatódik úgy, hogy a keresztény hitn párbeszédet folytat az Ázsiában található különböző kultúrákkal, vallásokkal és nemzetekkel. II. AZ EUCHARISZTIA: KRISZTUS MEGVÁLTÓ MŰVÉNEK JELENVALÓVÁ TÉTE- LE A. A MISZTÉRIUM: KRISZTUS BENNETEK A DICSŐSÉG REMÉNYE (KOL 1,24-29) Miután Szent Pál apostol hallott arról, hogy a kolosszei keresztények Krisztusba vetett hitüket saját kultúrájuknak és vallási hagyományaiknak megfelelően alakítják, ha- tározottan emlékeztette őket arra, hogy Isten megváltó erejének egész teljessége Krisz- 10 11 Vö. LngP (9. jegyzet), 62; CFC (9. jegyzet), 1669. Vö. CFC (9. jegyzet), 1670.!5
tusban lakozik. (Kol 1,19). A világban minden Krisztusért teremtetett. Levele kezdetén ezért ismételgeti Pál a minden szót. 12 Ez a páli hitvallás csorbítatlanul tükröződik a II. Vatikáni Zsinat liturgikus kon- stitúciójában, ahol azt olvassuk, hogy az isteni csodajelek az Ószövetség népében an- nak a tökéletes istendicsőítésnek az előképei voltak, amit Krisztus teljesített be az embe- rek megváltásáért és Isten megdicsőítésére. 13 Szenvedésének, halálának és feltáma- dásának húsvéti misztériumában teljesedett be megváltásunk műve. Halálunkat halálával megtörte és az életet feltámadásával újjászerzette. 14 Halálának és feltáma- dásának misztériumában Krisztus valóban a dicsőség reménye lett számunkra. Mert Szentlelke által, akit elküldött nekünk, amikor a kereszten lelkét kilehelte (vö. Jn 19,30), született meg az egész Egyház csodálatos misztériuma 15, és ahogyan az Atya elküldte a Fiút, úgy küldi ő is Egyházát a hívők közösségét, hogy továbbra is hirdesse a megváltás művét. 16 B. A MEGHIRDETETT MISZTÉRIUM..., HOGY MINDENKI BEFOGADJA KRISZTUST Ezt a misztériumot szüntelenül hirdetni kell, hogy mindenki befogadja Krisztust és a vele való közösségben mindenki eljusson a teljességre (vö. Kol 1,28). Pál a remény evan- géliumának szolgájának tekinti magát, amit minden teremtménynek hirdetni kell az ég alatt, hogy az Isten szava beteljesedjen, ti. az a misztérium, ami korábban rejtve volt, most azonban kinyilatkoztattatott (vö. Kol 1,23. 25-26). Pál vállalta azt a küldetést, amit Krisztus apostolainak adott, hogy prédikálván az Evangéliumot minden teremtménynek hirdessék, hogy Isten szent Fia halálával és föltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a haláltól, s átvitt az Atya országába. 17 Az Evangéliumot azonban nemcsak szóval kell hirdetni, hanem az áldozat és a szentségek által is, amelyek körül az egész liturgikus élet forog 18. Így a Szentlélek ere- jével merülhet el minden ember Krisztus húsvéti misztériumában. A rendszeres összejö- vetelek által, amelyeken meghallgatják az apostolok tanítását és részt vesznek az Úr vac- sorájában, az Úr halálát hirdetik, amíg el nem jön. Így épül fel folyamatosan az Egyház a közösség és az egység szentségévé, miközben szüntelenül összegyűlik a húsvéti miszté- rium megünneplésére; felolvasva, ami az Írásokban róla szólt (Lk 24,27), és megünne- pelve az Eucharisztiát, amelyben halálának győzelme és diadala megjelenik 19. 12 13 14 15 16 17 18 19 1644). Vö. különösen Kol 1,15-20. Vö. SC (2. jegyzet), 5. Római Misekönyv, V. húsvéti prefáció SC (2. jegyzet), 5, vö. Római Misekönyv, húsvét vigiliáján a 7. olvasmány utáni könyörgés Vö. SC (2. jegyzet), 6. SC (2. jegyzet), 6. Uo. SC (2. jegyzet), 6, amely idézi a Trienti Zsinat, Sess. XIII, Decr. De ss. Eucharistia, cap. 5 (Denzinger,!6
C. AZ EUCHARISZTIA: KRISZTUS JELEN VAN KÖZÖTTÜNK E nagy mű végrehajtására Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. 20 Jelen van az Eucharisztiában, amelyben a hívőket fo- lyamatosan egyesíti önmagával és egymással. A liturgiában szolgáló személyében, a kö- zösség összejövetelében, Isten szava hirdetésében és az eucharisztikus színek alatt Krisz- tus nem szűnik meg egységet teremteni, megbocsátani, tanítani, engesztelni, üdvössé- günkre önmagát áldozatul adni, s ezzel életet ajándékozni. Éppen ezért alapította meg testének és vérének eucharisztikus áldozatát, mint a keresztáldozatban beteljesedő üd- vözítő tervének jelét, és mint megváltásunkért vállalt halálának és feltámadásának em- lékét. III. AZ EUCHARISZTIA: AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSÉNEK FORRÁSA ÉS CSÚCSA A. AZ EUCHARISZTIA, AZ IRGALOM SZENTSÉGE, AZ EGYSÉG JELE, A SZERETET KÖTELÉKE 21 1. Krisztus jelenléte az Eucharisztiában Amit Krisztus életével, igehirdetésével és mindenek előtt húsvéti misztériumával beteljesített, az továbbra is jelen van Egyházában, különösen is a liturgia ünneplésében. Valóban, mindaz, ami Krisztusban látható volt, átment az Egyházba, különösen a szentsé- gekbe. 22 A Szentlélek ereje által Krisztus továbbra is nekünk adja életét, és így önmagával egyesítve képessé tesz bennünket arra, hogy az Atyának érzékelhető jelekből álló, meg- felelő istentiszteletet mutassunk be. Az Eucharisztia tehát mindannak jelenvalóvá válása, amit Krisztus önmaga odaa- dásával ajándékozott Egyházának. 23 Az Egyház az ő mindhalálig, sőt kereszthaláláig tartó szeretetének (vö. Fil 2,8) a szentsége. Annak az egységnek a jele, amelyért halála előtti éjszakán imádkozott: Legyenek mindnyájan egy, ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned (Jn 17,21). A szeretet köteléke, amit új parancsként adott tanítványainak (vö. Jn 13,34). Ez az, amit tanítványainak az ő emlékezetére kell cselekedniük. Krisztus azt 20 SC (2. jegyzet), 7. 21 Vö. Szt. Ágoston: Kommentár János Evangéliumához, Tractatus XXVI, cap. VI, Nr. 13 (PL 35, 1613), idézi a SC (2. jegyzet), 47. 22 Vö. Nagy Szt. Leó pápa: Tractatus LXXIV.2, CCL 138A, 457: Quod itaque Redemptoris nostri con- spicuum fuit in sacramenta transivit. 23 Vö. SC (2. jegyzet), 47.!7
akarta, hogy az Eucharisztia az irgalom szentsége, az egység jele és a szeretet köteléke legyen. 2. A Szentlélek átalakító ereje Azért, hogy az Eucharisztia Krisztus irgalmának szentsége, az egység hathatós jele és a testvéri szeretet köteléke legyen, a lehívjuk a Szentlelket a kenyérre és a borra, hogy Krisztus testévé és vérévé legyenek (átváltoztatási epiklézis). Kicsit később a Szentlelket az összegyűlt hívők közösségére hívjuk le, hogy egy test és egy lélek legyenek Krisztus- ban (kommúnió epiklézis). Ilyen nagy ez a misztérium! A Szentlélek ereje változtatja át a föld termését és az emberi munka gyümölcsét az élet kenyerévé és az üdvösség italává. Ugyanazon Szentlé- lek ereje változtatja át azokat, akik az Úr testében és vérében részesülnek Krisztus egyet- len testévé. Nekik pedig az lesz a küldetésük, hogy átváltoztassák családjaikat, munkahe- lyeiket, a társadalmat és a világot. Az Eucharisztia az összegyűlt közösséget az élet, a szeretet és az igazság közösségévé változtatja át, amelyet felhasznál mindenki megvál- tására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául és a föld sójául 24. Ő, akit azért küldött az Atya, hogy teljesítse akaratát (vö. Jn 5,36 38; 6,38 40; 7,16 18) magához vonz bennünket és bevon minket életébe és küldetésébe. 25 3. Átformálva és elküldve az átformálásra Az a hivatásunk, hogy azzá legyünk, amit magunkhoz veszünk (Krisztus teste). 26 Alapításánál fogva az Eucharisztiának mély missziós dimenziója van. Mert az utolsó vac- során Krisztus nemcsak kenyeret és bort vett, hogy átváltoztassa tanítványainak az élet kenyerévé és az üdvösség kelyhévé, hanem megmosta tanítványainak a lábát is, és meg- hagyta nekik, hogy kövessék példáját (vö. Jn 13,14). Nekik is alázatosan és szeretettel kell megmosniuk egymás lábát, így válnak Jézus Krisztus tükrévé, akinek a szolgálat és a kül- detés volt egész élete. Amikor a hívők az Úr szavával és testével való találkozás során a szeretet és a szolgálat népévé változnak, küldetést is kapnak arra, hogy életterüket élő és éltető közösséggé változtassák. Az Eucharisztia akkor valósítja meg lényegét és értelmét, ha átváltoztatja a helyeket és az embereket a szeretet és a szolgálat közösségeivé. B. EUCHARISZTIA ÉS KÜLDETÉS Hasonlóan voltak ezzel az emmauszi tanítványok is (vö. Lk 24,30-32). Miután a fel- támadt Krisztus szavaitól lángra lobbant a szívük és miután felismerték őt a kenyértörés- ben, arra kaptak erős késztetést, hogy sietve elinduljanak, hogy megosszák testvéreikkel 24 LG (3. jegyzet), 9. 25 XVI. Benedek pápa: Verbum Domini kezdetű szinódus utáni buzdítása Isten Igéjéről az Egyház életé- ben és küldetésében (2010. szeptember 20.) (röviden: VD), 91. 26 Vö. Szt. Ágoston: 272. homília (PL 38),13-14: Ha tehát Krisztus teste és tagjai vagytok, akkor a ti misztériumotok itt van az Úr asztalán: saját misztériuomotokat veszitek magatokhoz. Arra, amik vagytok, így válaszoltok: ámen.!8
az Úrral való találkozás örömét. 27 Amikor a szentáldozásban részesülünk az Eucharisztia megtört és kiosztott kenyerében, a keresztény emberek és közösségek nem maradhat- nak közömbösek azzal a hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszák, s maguk is a világ életéért adott kenyérré ne legyenek. Ezért éppen az eucharisztikus ál- dozat ünneplése a leghatékonyabb missziós tett, amit az Egyház közössége a világ törté- nelmében véghez vihet. 28 A szentmise ünneplésének minden egyes része feltárja a kom- múnió és a misszió közötti elválaszthatatlan kapcsolatot, ami által az Egyház az egység jeleként és eszközeként (vö. LG 1) jelenik meg. Érdemes rávilágítani arra, hogy a szentmi- se egyes részei hogyan tartalmaznak missziós elemeket. 1. Bevezető szertartások Miután az emberek összegyűltek 29 így kezdődik a szentmise. Miután különbö- ző helyekről, életállapotokból és helyzetekből érkeztünk, s a szentmise bevezető szertar- tásai által válunk Istent dicsőítő közösséggé. 30 Az Isten hívó szavára válaszoló megérke- zésünk az Eucharisztia teremtő erejének első tette, amely által Isten szövetségének né- pévé leszünk. A pap köszöntése Az Úr legyen veletek! ünnepélyesen rámutat arra, hogy egy hivatalos Istentiszteletre gyűltünk össze, s hogy az ő lakóhelye vagyunk. Az Úr legyen veletek! ez egyúttal hitünk megvallása is: Krisztus a feltámadt Úr, aki elküldte nekünk a Szentlelket, jelen van a szentmisére összegyűlt közösségben. Ugyanezekkel a szavakkal köszöntötte az angyal Szűz Máriát, amikor meghirdette neki, hogy arra lett ki- választva, hogy szíve alatt hordozza az Emmánuelt, akiben velünk van az Isten (Lk 1,28). A Szentlélek az, akit Krisztus, a feltámadt Úr elküld a szentmisében; ő az, aki ké- pessé tesz bennünket arra, hogy megemlékezzünk azokról a nagy, üdvözítő tettekről, amelyeket Isten tett értünk. Szívünket dicséret és hála tölti el, és ugyanaz a Lélek indít minket arra, hogy szívünket és hangunkat imádságban és dicsőítésben felemeljük. A Szentlélek egyesíti Egyházzá az összegyűlt hívőket, mint pünkösd napján, erőt ad Isten szavának, átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testének és vérének szentségévé, és átváltoztat bennünket Krisztusba a szentáldozás által. A liturgikus köszöntés szavai vigasztalóak, hiszen tudatosítják bennünk, hogy öss- zejövetelünket kegyelmével ajándékozza meg a feltámadt Krisztus jelenléte és a Szentlé- lek, akit ő küld. Az eucharisztikus közösségben Krisztus a pap személyében találkozik velünk, s szeretne találkozni velünk felebarátaink személyében is. Ő szól hozzánk, amikor a Szentírást felolvassuk. Ő adja nekünk önmagát a kenyér és a bor szent jelében. Azért, 27 Vö. II. János Pál pápa: Általános kihallgatás 2000. június 21-én; Uő: Dies Domini kezdetű apostoli levele a vasárnap megszenteléséről (1998 július 5.) (röviden: DD), 45. 28 29 Vö. uo. Római Misekönyv: A szentmise rendje, 1. 30 Vö. R. Cabié: L Eucharistie, in: A. G. Martimort (szerk.) : L Église en prière. Introduction à la liturgie, édition nouvelle, II, Paris 1983, 209.!9
hogy istendicsérő közösséggé váljunk, amely Urával találkozik, különböző meghatározott szertartások és imádságok segítenek bennünket: közös ének, közös mozgás, közös test- tartások és gesztusok, közös imádságok, sőt a közös csend is. A bevezető szertartásoknak az a célja, hogy az összegyűlt embereket egységgé tegye, ráhangolja őket Isten szavának tudatos meghallgatására és az Eucharisztia méltó ünneplésére, mindig arra tekintve, hogy majd elküldve az egység eszközei, Isten szavának hirdetői legyenek, mint a világ életéért megtört és kiosztott kenyér. A bevezető szertar- tások elindítják kiválasztottságunk folyamatát, amelyben megvalósul hivatásunk mint ek- klesia, vagyis Isten papi népe, hogy hirdessük annak nagy tetteit, aki a sötétségből cso- dálatos világosságára vezetett el bennünket (1Pét 2,9) 2. Igeliturgia A bevezető szertartások által előkészített hívők most meghallgatják Isten sza- vának hirdetését. 31 Isten és népe párbeszédre lép egymással, amelyben elhangzanak az üdvösség csodatettei, és folytonosan újra előterjesztésre kerülnek a szövetség követel- ményei 32. Isten szól hozzánk és válaszra vár. Az igehirdetésből, elmélkedésből, értelme- zésből és hasonulásból álló dinamikus folyamatban a szentmisén résztvevők hallgatókból Isten szavának cselekvőivé vállnak (vö. Jak 1,22): befogadókból a kinyilatkoztatás hirde- tőivé. 33 Isten szavának van ereje arra, hogy megvilágítsa az emberi létet, hogy hallgatóit képessé tegye önmagukat és a világot egy új fényben látni, s ellenállhatatlan erővel indítja őket arra, hogy a világban előmozdítsák az igazságosságot, a kiengesztelődést és a békét. 34 Különös szerepe van ebben a jól előkészített homíliának, amelyben Isten a prédi- káló személyén keresztül el akarja érni népét, hogy az emberi szavakban érezhetővé vál- jon Isten ereje. Egy olyan pap homíliája, aki ismeri övéit és meg tudja szólítani őket, a Lé- lek intenzív és boldog megtapasztalása lehet, bátorító találkozás a szóval, a megújulás és a növekedés állandó forrása 35. A Szentlélek, aki gondoskodik Isten szavának hirdetéséről, képessé teszi a hívőket is arra, hogy meghallják, megértsék és életre váltsák Isten szavát. A keresztségben és a bérmálásban megkapták a Szentlelket, s arra kaptak meghívást, hogy életüket a litur- giában ünnepeltek szerint alakítsák. Az a küldetésük, hogy életük tanúságtételével elvi- gyék Isten szavát, hogy Isten szava elterjedjen, megdicsőüljön, és hogy Nevét áldják a nemzetek 36. Az örök élet szavai, amelyeket a szentmisében az Úrral való találkozáskor kapunk, valójában minden embernek szólnak. 31 Vö.: Általános bevezető a Szentmise olvasmányaihoz (2. kiadás, 1981. január 21.), 6-7. 32 Ferenc Pápa: Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítása az evangélium hirdetéséről a mai világban (2013. november 24.) (röviden EG), 137; VI. Pál pápa Evangelii Nuntiandi kedzetű apostoli buzdítása az evangelizációról a mai világban (1975. december 8.) (röviden: EN), 22. 33 34 35 36 Általános bevezető a szentmise olvasmányaihoz, 6; vö. VD (25. jegyzet), 91. Vö. VD (25. jegyzet), 99. EG (32. jegyzet), 135. Általános bevezető a szentmise olvasmányaihoz, 7.!10
3. Felajánlás A szegények megkülönböztetett szeretete. A Vatikáni Zsinat visszaállította a korai Egyház gyakorlatát, amely szerint a hívők hozzák a kenyeret és bort az eucharisztikus ál- dozathoz 37. Ezt a gyakorlatot a VII. századból származó Ordo Romanus- ban találjuk meg utoljára 38, ahol azt is olvassuk, hogy a celebráns az adományokból a szentmiséhez szük- séges kenyeret és bort félretette, majd a maradékot egy asztalra helyezte, ahonnan a mise után ezen adományokat a szegényeknek adták. 39 E hosszú századokra elfeledett hagyományt állította vissza a II. Vatikáni Zsinat, nemcsak mint a hívek aktív részvételének módját, hanem azért is, hogy megerősítse a korai kereszténység gyakorlatát, amelyben a szegények iránti gondoskodás kiemelkedő helyen áll. Az utolsó vacsora emlékére ünnepelt nagycsütörtök esti szentmisében olyan fela- jánlási körmenetet tartanak, amelyben a kenyérrel és a borral együtt a hívek a szegények számára is hoznak adományokat. 40 Ezen körmenet alatt egy olyan éneket javasolnak, amely különösen kiemeli a felajánlás üzenetét: Ubi caritas et amor, Deus ibi est. (Ahol szeretet és jóság, ott van Istenünk.) Ebből a szempontból e nagycsütörtök esti alapítási szentmise jó példát ad minden szentmiséhez. Arra tanít bennünket, hogy a szegényekről és hátrányos helyzetűekről való gondoskodás mélyen kapcsolódik az Eucharisztia értel- méhez. Minél inkább gyakoroljuk a szegények és rászorulók iránti hiteles szeretetet, an- nál inkább kifejezzük azt, hogy a Eucharisztia a szeretet szentsége. Az Eucharisztia és az Egyház szegényekhez való küldetése közti mély összefüggést fejezik ki Aranyszájú Szent János súlyos szavai: Szeretnéd megtisztelni Krisztus testét? Akkor ne hagyd, hogy le- nézzék őt tagjaiban, a szegényekben, akiknek nincs mit felvenniük. Ne a templomban dicsőítsd őt kelmékkel, miközben kívül megveted őt ott, ahol fázik és meztelen... Mire megy Krisztus egy aranyedényekkel telerakott áldozati asztallal, miközben éhen hal a szegények személyében? 41 A teremtés megóvása. A II. Vatikáni Zsinat a felajánláshoz olyan imádságokat írt elő, amelyek zsidó étkezési imádságokra utalnak: Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret (a bort). Felajánljuk neked, mint a föld (szőlőtő) termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere (a lélek itala). Ezekben az imádságokban Istent dicsőítjük a világ teremtéséért és az ember 37 Vö. J. A. Jungmann: Missarum Sollemnia. Eine genetische Erklärung der römischen Messe, Bonn, 1962, 3-6. Jungmann itt Szt. Ireneuszra, Tertulliánuszra, Római Szt. Hippolytra és Szt. Cypriánra hivatkozik. A hívők által adományként hozott kenyér és bor egy kis részét az eucharisztikus áldozathoz használták fel, a maradékot pedig kiosztották a szegényeknek. 38 Ordo Romanus I, in: M. Andrieu (szerk.): Les Ordines Romani du Haut Moyen Age, II. Les textes (Ordines I XIII), (Spicilegium Sacrum Lovaniense. Études et documents 23), 78-84, 93-94. old. 39 Vö. Jungmann (37. jegyzet), 11-12. 40 Az ide vonatkozó rubrikában ezt olvassuk: Kívánatos, hogy részvételük kifejezése végett maguk a hívek hozzák a kenyeret és a bort az eucharisztikus ünnepléshez, vagy más adományokat is, az Egyház szükségleteire és a szegényeknek. 41 Aranyszájú Szt. János: hom. in Matth. 50,3-4, PG 58, 508-509.!11
munkájáért, amelynek gyümölcse a kenyér és a bor. Ezek jelképezik az életet és a közös- séget, az Eucharisztiában pedig Krisztus élő és életadó jelenlétének eszközei lesznek az ünneplő közösségben és a világban. Ez az imádság azonban prófétai küldetéssel is megbíz bennünket. Isten szolgálata és imádása nem maradhat ugyanis közömbös a természettel és a természet kincseivel való bánásmód iránt. Amikor a mindenség Istenét dicsőítjük, akkor hálát adunk az általa alkotott Földért, amelyen élünk. A világ nem csupán nyersanyagforrás, amelyet tetszés szerint használhatunk egészen a kizsákmányolásig és a pazarlásig. A Föld Isten minden gyermekéé, méghozzá azért, hogy olyan méltóságteljes életet élhessenek, amely megfel- el istengyermekségüknek. Amikor tehát a mindenség Istenét áldjuk, fel kell emelnünk prófétai hangunkat az emberi szívben élő mohóság ellen, és cselekednünk kell a termés- zet és annak kincseinek megóvásáért, valamint azokért, akik a Föld kizsákmányolásának áldozatai lettek. 4. Az eucharisztikus imádság Krisztus testének megjelenítése: Kenyér és közösség. Az Eucharisztia ünneplésé- ben két helyen kimondottan hívjuk a Szentlelket. Az átváltoztatási epikléziskor lehívjuk a Szentlelket a kenyérre és borra, hogy teste és vére legyen Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak (III. eucharisztikus ima). A közösségi epiklézisben pedig ugyanazt a Szentlel- ket hívjuk az összegyűlt közösségre, hogy a Krisztus testében és vérében való részesedés által egy test és egy lélek legyünk Krisztusban (uo.). Nem is lehet ennél világosabban kifejezni azt, hogy miben áll az Eucharisztia misztériuma Krisztus akarata és az Egyház tanítása szerint. Az Egyház azért ünnepli az Eucharisztiát, hogy egyre inkább felépüljön Krisztus teste. A kenyér és a bor Krisztus testévé lesznek, hogy mindazok, akik részesednek benne, Krisztus testévé legyenek. Az Eucharisztia misztériuma által az Egyház úgy lép be a történelembe, mint Krisztusnak a világ életéért adott teste. Szépen kifejezi ezt egy, az első század második feléből származó imádság, amelyet az Egyház megőrzött az eucharisztikus szövegeinek kincstárában: Ahogyan ez a megtört kenyér szét volt szórva a hegyeken, majd össze lett gyűjtve és eggyé lett, úgy gyűjtsd össze szétszórt egyházadat a föld széleiről a te országodba. 42 A korai Egyháznak ez volt az Eucharisztia lényege: hogy össze lett gyűjtve. Hitében meg volt győződve arról, hogy ebben az összegyűlésben (= ekklesia) van üdvössége. Azáltal, hogy Krisztus egyet- len testeként fogták fel magukat, e test egészséges tagjai arra kaptak indíttatást, hogy együttérezzenek a beteg tagokkal és mellettük álljanak megpróbáltatásaikban. Az Eucha- risztia elküldi az Egyházat, hogy igazságot vigyen a világba, mert amikor összegyűlik az imádságra, Krisztus egyetlen teste lesz, amelyben nincs helye a kiközösítésnek és a szenvedőkkel szembeni irgalmatlanságnak. Az Eucharisztia ünnepléséből kiindulva minden kereszténynek és az egész Egyház- nak teljesítenie kell e küldetését, meg kell őrizni, s ha szükséges helyre kell állítani Krisztus testének a közömbösség és széthúzás miatt megsérült egységét. 42 Didache. A tizenkét apostol tanítása.!12
5. A szentáldozás A kenyértörés. Az utolsó vacsorán Jézus fogta a kenyeret és megtörte. A megtört darabokat szeretett tanítványainak adta ezekkel a szavakkal: Vegyétek..., ez az én tes- tem, amely értetek adatik. A szentmisében a pap ugyanazt teszi, amit Krisztus tett. Krisztus szeretetének jeleként megtöri a kenyeret, hiszen az ő testét értünk törték meg. Minden egyes alkalommal, amikor a szentmisében ezt tesszük, Krisztus szeretet- ből értünk vállalt fájdalmas halálára emlékezünk. A magunkhoz vett megtört kenyérdarab emlékeztet bennünket, hogy Krisztusnak meg kellett halnia, hogy mi élhessünk. Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, egyre jobban tudatosítanunk kell magunkban, hogy Krisztus mindenkiért feláldozta önmagát, és ezért az Eucharisztia minden krisztushívőt arra indít, hogy mások életéért adott megtört kenyérré váljon, s így tegyen egy igazságosabb és testvériesebb világért 43. Ez az a mód, ahogyan Krisztus minden kor és hely minden em- berének életet akar adni, azáltal, hogy ezt (ti. megtörni, kiosztani, szeretni) cselekedjük az ő emlékezetére. Mindannyiunknak valóban az a hivatása, hogy Jézussal együtt a világ életéért megtört kenyérré váljunk. Az ázsiai keresztényekhez fordulva Szent II. János Pál pápa beszélt az önátadás rendkívüli készségéről, amelyet évszázadokon át számos ázsiai bizonyított a vértanúság- ban, és arra buzdított, hogy legyünk készek ugyanerre, amennyiben a helyzet ezt kívánja tőlünk. 44 E földrész sok olyan férfit és nőt ajándékozott az Egyháznak és a világnak, akik nagyszerű tanúságot tettek hitünk igazságáról, amikor a legkegyetlenebb halálküzdelme- ket szenvedték el, s így az üldözés legvisszataszítóbb formái között is fényesen megmu- tatták e hit fényét és szépségét. Miki Szent Pál és társai, Ruiz Szent Lőrinc és társai, Dung Lac Szent András és társai, Kim Taegon Szent András és társai, Zao Rong Szent Ágoston és 119 társa és Calungsod Szent Pedro mind ázsiaiak hathatós tanúságot tettek eucha- risztikus hitükről, hogy Krisztushoz hasonlóan nekünk is meg kell töretnünk, azért, hogy egész és kész emberek lehessünk. A szentáldozás, az eucharisztikus lakoma. A szentmisében Krisztus teste a hívők közösségében mindenki tápláléka lesz. Az eucharisztikus kenyérnek az a célja, hogy me- gegyék, megtöressen és átadasson, hogy táplálja éhes világunkat. Az Eucharisztia elküldi a keresztény hívőket, hogy önmaguk is legyenek a világ tápláléka. Az Eucharisztia elfo- gyasztásának tette megfordul, s a kenózis, önmagunk kiüresítésének és odaadásának a helyévé válik. Ha Krisztus testének részévé válunk, Krisztussal együtt szállunk alá a megtört emberi körülmények közé, kiüresítjük magunkat, s szolgává leszünk (Fil 2,7). Az önátadás képessége, amely az ázsiai népekre oly jellemző, önmagában keveset ér, ha nem kapcsolódik hozzá a másokkal való megosztás készsége. Az önkiüresítésnek csak akkor van értelme, ha ezáltal mások beteljesednek. Krisztus azért üresítette ki ön- 43 XVI. Benedek pápa: Sacramentum caritatis kedzetű apostoli buzdítása az Eucharisztiáról, az Egyház életének és küldetésének forrásáról és csúcspontjáról. (2007. február 22) (röviden: SAC), 88. 44 Vö. II. János Pál pápa Ecclesia in Asia kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítása a megváltó Krisztus- ról és szeretetének és szolgálatának küldetéséről Ázsiában (1999. november 6.) (röviden: EA), 49.!13
magát, hogy életünk legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Szent II. János Pál pápa több különböző területet említ, ahol a világ e részén napjainkban is nagy szükség lenne az ilyen megosztásra. 45 A menekültek, menedékkérők, bevándorlók és a tengeren túl dolgo- zók helyzete, amelyet a befogadó országokban tapasztalnak öröm nélkül, idegen kul- túrában, nyelvi hátrányokkal és gazdaságilag sebezhetően egy olyan befogadási kultúra után kiáltanak, amelyben minden gondjukkal és terhükkel vigaszt és nyugalmat találnak. A keresztény közösségek bármely országban vagy helyen legyenek a befogadás és a nyugalom helyei ezen emberek számára! Az eucharisztikus lakoma arra küld bennünket, hogy osszuk meg másokkal javainkat, hogy közösségünkben senkinek se kelljen hiányt szenvednie. 6. A befejező szertartás: ITE MISSA EST A befejező szertartás zárja le az Eucharisztiát és küldi el az egybegyűlteket. A kül- detési karakter abból vezethető le, hogy mind a mise, mint a misszió szó ugyanabból a latin mittere (=küldeni) szótőből származik. Jellemző, ahogyan a Római Misekönyv Ál- talános Rendelkezései leírja e szertartás lényegét: ki- ki térjen vissza a jó cselekedeteihez, dicsérve és magasztalva Istent 46. Ahogyan fent említettük, a bevezető szertartások összegyűjtik az egybegyűlteket, felkészítik őket Isten szavának tudatos hallgatására és az Eucharisztia méltó ünneplésére, mégpedig azzal a szándékkal, hogy arra elküldjék őket, hogy a világ életéért megtört és kiosztott kenyérként legyenek az egység eszközei és az Isten szavának hirdetői. Most, a befejező szertartásban azt hallják: Menjetek, [a közösségnek] küldetése van! Az em- mauszi tanítványok története rámutat arra, hogy a feltámadt Krisztussal az igehirdetés- ben és a kenyértörésben való találkozásban megvan az az erő, ami az egybegyűlteket lel- kes és buzgó igehirdetőkké alakítja. A megtapasztalt közösséget, a meghallgatott szava- kat és az egymással megosztott eucharisztikus lakomát most egy hiteles tanúságtétel formájában kell továbbadni. A tanúságtétel azt jelenti, hogy tetteinken, szavainkon és életformánkon keresztül láthatóvá és tapasztalhatóvá válik annak a Jézus Krisztusnak a személye, aki egybegyűjtött, megszólított és testének életadó kenyerével táplált ben- nünket. 47 A Krisztusról szóló tanúságtétel azt jelenti, hogy hogy azok az emberek, akikkel munkahelyünkön, otthonunkban, vagy bárhol máshol a világban találkozunk, azért ta- pasztalhatják az ő vigasztaló szavait, gyógyító és egyesítő erejét és életadó jelenlétét, mert mi ott vagyunk. A befejező szertartás a mise végén azzal a meghívással és megbízatással küld el bennünket, hogy dolgozzunk az evangélium terjesztésén és keresztény értékekkel itassuk 45 46 47 EA (44. jegyzet), 34. Általános bevezető a Római Misekönyvhöz, 90. Vö. SAC (43. jegyzet), 85.!14
át a társadalmat. 48 Felbonthatatlan kapcsolat van ugyanis a megünnepelt szentmise és keresztény küldetésünk között. 49 Az áldozás utáni könyörgések is kifejezik ezt a kapcsola- tot, ami a hitelesen ünnepelt szentmise gyümölcse: hogy megváltásunk kegyelmét a szentáldozásban is és keresztény életünkben is elnyerjük 50. Az ünneplés és az élet közti kapcsolat által az Egyház úgy jelenik meg, mint a közösség és a küldetés misztériuma, amennyiben az Egyház létét és szívét képező Eucharisztia a közösség és a küldetés leg- mélyebb szentsége. Az Eucharisztia ünneplése és annak minden része rámutat arra, hogy az Egyház missziós felelőssége legbensőbb lényegéhez tartozik. Önazonosságának része, hogy missziós közösség. Az Egyház lényegét találja és valósítja meg akkor is, amikor a litur- giában hirdeti, hogy Krisztus a húsvéti misztérium által váltotta meg a világot, és akkor is, amikor a szolgáló szeretetet éli, amellyel tanúságot tesz Krisztus megváltó jelenlétéről az emberi és világi ügyekben. IV. AZ EGYHÁZ KÜLDETÉSE ÁZSIÁBAN: MISSZIÓ A PÁRBESZÉDBEN A. A PÁRBESZÉD: A MISSZIÓ KIEMELKEDŐ MÓDJA Az Egyház kezdetétől fogva és Krisztussal való kapcsolata alapján mindig és min- denütt missziós közösség 51. A konkrét ázsiai közegben különösen is arra hívatott, hogy ezt a missziós küldetését a párbeszéd szellemében élje. Egy ilyen párbeszéd amelyben a misszió megvalósul nemcsak azért szükséges, mert Ázsiában számos törzs, nyelv, vallás és kultúra él egymás mellett, így folyamatosan kapcsolatban kell lenniük egymással, hogy békésen élhessenek együtt. A misszió ezen formája sokkal inkább az üdvösség szent- háromságos ökonómiájában és a közösségbe való meghívásban gyökerezik, amelyben az Atya az emberiséget a megváltó szeretet párbeszédében kapcsolja magához a Fiú által a Szentlélek erejével. 52 A párbeszéd az a mód, ahogyan Isten megvalósítja az üdvösség ter- vét a Fiú által, aki emberré lett, emberként élt az emberek között, s az emberek nyelvén beszélt, hogy megossza velünk üdvözítő üzenetét 53. 48 II. János Pál pápa: Mane nobiscum, Domine kezdetű apostoli buzdítása az Eucharisztia évéről (2004. október 7.) (röviden MND), 24. 49 Vö. SAC (43. jegyzet), 51. 50 Az évközi 25. vasárnap áldozás uutáni imádsága: ut redemptionis effectum et mysteriis capiamus et moribus. 51 52 53 Vö. SC (2. jegyzet), 6. Vö. EA (44. jegyzet), 29. Uo.!15
Nincs tehát más útja az Egyháznak, amelyen keresztül küldetését, amelyet Urától és Mesterétől kapott (vö. Jn 13,14) megvalósíthatná, csak az üdvösség párbeszéde min- den emberrel; hiszen Isten világot megváltó és egyesítő tervéhez is alapvetően egy ilyen párbeszédet választott. 54 Ugyanígy a II. Vatikáni Zsinat is, amikor az Egyház küldetésének megvalósítási módjáról beszél a modern világban, a különböző népekkel, nyelvekkel, val- lásokkal, kultúrákkal és társadalmi- politikai rendszerekkel való párbeszédről beszél. 55 En- nek különösen is nagy jelentősége van Ázsiában, ahol az Egyháznak állandó párbeszéd- ben kell állnia egyrészt azokkal, akik ugyanúgy hisznek Jézus Krisztusban, a mi Urunkban és Üdvözítőnkben, másrészt pedig más vallási hagyományok tagjaival is. E párbeszéd alapja az a vallásos vgy, amely ott lakik minden ember szívében 56. Dies trifft in besonde- rer Weise auf Asien zu, wo die Kirche zum einen im Dialog stehen muss mit jenen, die denselben Glauben an Jesus Christus, den Herrn und Heiland, teilen, zum andern aber auch mit den Mitgliedern anderer religiöser Traditionen auf der Basis jenes religiösen Drangs [ ], der jedem menschlichen Herzen innewohnt. Az ázsiai püspökök már első plenáris ülésük alkalmával beszéltek arról, milyennek kell lennie e párbeszédnek az Egyház missziós küldetésével kapcsolatban Ázsiában: egy folyamatos, alázatos és szerető párbeszédre van szükség az élő hagyományokkal, kul- túrákkal és vallásokkal, röviden mindazokkal az élő valóságokkal, amelyekbe az Egyház gyökereit eresztette és amiknek történetét és életét örömmel magáévá tette 57. Harminc évvel ezelőtt ezt nevezték a hármas párbeszédnek 58, s ez mindmáig semmit sem veszí- tett aktualitásából: párbeszéd Ázsia népeinek kultúráival, párbeszéd a vallásaikkal és pár- beszéd a szegénység, tehetetlenség élethelyzeteivel, számos ember és nép kiszolgálta- tottságával és szenvedésével. 59 B. A PÁRBESZÉDBEN MEGVALÓSULÓ MISSZIÓ ELEMEI Ez a hármas párbeszéd úgy valósul meg, mint Krisztusról való tanúságtétel szóban és tettben, amikor kilépünk az emberekhez, oda, ahol mindennapi életük meg- 54 Vö. Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa: Párbeszéd és hithirdetés. Gondolatok és útmutatás a valláskö- zi párbeszéd és Jézus Krisztus evangéliuma hirdetése számára. (1991. május 19.) (röviden: PH). 55 Vö. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et Spes pasztorális konstitúció az Egyházról a mai világban (1965. december 7.) (röviden: GS) mindenekelőtt 23. és 42; II. Vatikáni Zsinat: Ad Gentes határozat az Egyház missziójáról (1965. december 7.) (röviden AG), mindenekelőtt 5. és 10. 56 EA (44. jegyzet), 29. 57 Az Ázsiai Püspöki Konferenciák Szövetsége (FABC): Evangelizáció Ázsiában napjainkban. Első FABC közgyűlés (1974), in: For All the Peoples of Asia I, FABC Documents from 1970-1991, szerk. G. Rosales / C. Arévalo, Quezon City 1992 (röviden: FAPA I), 14. 58 E hármas dialógust először a Taipeiben 1974. április 22-26 között megrendezett első FABC közgyűlé- sen fogalmazták meg. Vö. FAPA I (57. jegyzet), 25-41. 59 Vö. FABC, 7. közgyűlés (2000), in: For All the Peoples of Asia, FABC Documents from 1997-2001, szerk: F.-J. Eilers, Quezon City 2002 (röviden: FAPA III), 4.!16
valósul 60. Ami a Krisztusról szóló tanúságtétel szavait illeti ami az Evangélium üdvözítő üzentének kimondott hirdetése a történetek és más elbeszélések hatékonyabbnak ígérkeznek 61; mert a legtöbb ázsiai az evokativ pedagógiát részesíti előnyben, amely az ázsiai tanítási módszerekre oly jellemző történeteket, példázatokat és szimbólumokat használja 62. A 2006 októberében Chiang Mai- ban (Tájföld) tartott első ázsiai missziós találkozó örömmel emlékeztetett arra, hogy maga Jézus is példabeszédeket és beszédes képeket használt az Isten Országának Isten szeretetének története emberi testben legmélyebb lényegének feltárására. 63 A történeteknek különös erejük van a legmélyebb hittitkok továbbadására, gondolkodásmódok és értékelképzelések átváltoztatására és közösség és testvériség felépítésére. A Krisztusról szóló tanúságtétel tettei azt jelenti, hogy e hármas párbeszéd kon- krét tettekben is meg kell nyilvánuljon: az igazságot, békét és az emberi méltóságot szol- gáló akciókban, amelyek a teljes fejlődésben és a kényszerektől való megszabadulásban segíthetik a szegényeket és hátrányos helyzetűeket. Mindkét mód (szó és tett) feltétele az élő párbeszéd: belemerülés azon emberek helyzetébe, akiknek a megváltásról szóló örömhírt hirdetjük, kultúrájuk érzékelése, minden ember iránti figyelem és elismerés, fo- lyamatos és együtt érző meghallgatás, emberi kapcsolatok ápolása és türelmes tanulás. Az ilyen párbeszédben megvalósuló misszió olyan lelkiséget igényel, amely felelősen bá- nik az anyagi javakkal, mindent megtesz a teremtés megóvásáért azok javára, akik a kör- nyezetszennyezés és a természetes javak kizsákmányolása által okozott pusztítások ál- dozatai lettek, és akik a föld javainak igazságtalan elosztása miatt szenvednek. A párbeszédben megvalósuló misszió tehát olyan lelkiséget követel az evangeli- zálóktól, amely folyamatosan Jézus személyéhez és cselekvéséhez tartja magát, amely nyitott a Szentlélekre, amely felelős ítéletre és a személyes érdekekről való lemondásra törekszik, amely imádkozik és Isten jelenlétében él, amelyet meghatároz az együttérzés, és amely azon fáradozik, hogy másokat a kegyelmi élet és az életszentség útján vezessen. C. IGEHIRDETÉS ÉS PÁRBESZÉD Egy ilyen párbeszéd nem öncélú, hanem arra irányul, hogy megosszon és befogad- jon. Arra késztet, hogy másokra is figyeljünk és ajándékaikat felismerjük és elismerjük. Képessé tesz annak meghallására, amit mások életükben életük által kifejeznek Isten jóságából. 64 A párbeszéd különböző állomásain keresztül a beszélgetők megérzik annak szükségességét, hogy információkat osszanak meg egymással, magyarázatokat adjanak 60 61 62 Bishop s Institute for Missionary Apostolate I (Baguio), Nr. 5. Vö. EA (44. jegyzet), 20. Uo.; vö. Püspöki Szinódus, Rendkívüli Ülés Ázsiáról (1998), Relatio post disceptationem, 15. 63 Telling the Story of Jesus in Asia. The Message of the First Asian Mission Congress, Chiang Mai, Thai- land (2006. október 18-22.). In: East Asian Pastoral Review 44 (2007) 252-255. 64 Vö. Faith Encounters in Social Action IV (Kuala Lumpur 2001), 12 in: FABC-Office of Human Deve- lopment (szerk.), Our Common Way Forward. Manila 2001.!17
és hallgassanak meg, valamint kérdéseket tegyenek fel egymásnak. 65 E párbeszédben a keresztények a maguk részéről legyenek készek arra, hogy felajánlják hitüket és tanúságot tegyenek a minket eltöltő reményről (1Pét 3,15), s ezzel válaszoljanak beszélge- tőtársuknak e párbeszédben felkeltett várakozására. Ez a párbeszéd mindig az igehirde- tésre és a Krisztusba vetett hit és remény megosztására irányul. Nincs igazi evangelizálás Jézus Krisztus megváltó halálának és feltámadásának hirdetése nélkül. 66 Csak azt oszthat- juk meg, amink van. Azért, hogy e párbeszédben gyümölcsözően vehessünk részt, a ke- resztényeknek el kell mélyíteniük Krisztusba és az ő húsvéti misztériumába vetett hitüket, meg kell tisztítaniuk motivációikat és beállítottságaikat, felül kell vizsgálniuk nyelvezetü- ket, és egyre hitelesebben kell ünnepelniük liturgiájukat. 67 Az ilyen párbeszéd és igehirdetés minden szakaszát a szeretetnek kell vezérelnie. Keresztényként a Krisztusba vetett hitünket szeretetből, és nem csak az Úr megbízása iránti engedelmességből hirdetjük. Másfelől várhatóan más vallások képviselőiben is találkozunk azzal a kívánsággal, hogy vallásuk gazdagságait megosszák velünk. A keresz- tény szeretet ugyanazon lelkületével kell nyitottnak lennünk arra, hogy a mások által me- gosztottak bennünket is gazdagítsanak. Ezzel kapcsolatban fontos felidézni az ázsiai pü- spökök időszerű tisztázó mondatát: A párbeszéd nem azt jelenti, hogy feladjuk, felhígít- juk saját meggyőződésünket, vagy éppen eltekintünk tőle. Ellenkezőleg, egy valódi, gyü- mölcsöző párbeszéd feltétele, hogy az abban résztvevők szilárdan meg vannak gyöke- rezve hitükben. 68 A párbeszéd mindig kölcsönösségen alapul, s nem adhat helyet a fél- elemnek és az agresszivitásnak. 69 D. AZ EUCHARISTIA, A PÁRBESZÉD FORRÁSA ÉS CSÚCSA Az Egyház életében ezen párbeszéd forrása és csúcsa az Eucharisztia. Az Eucha- risztia ünneplésében való részvételünk által belépünk a Szentháromság egy Isten életkö- zösségébe, hiszen befogadást nyertünk abba az üdvözítő párbeszédbe, amely a történ- elemben kezdődött, most pedig állandóan folytatódik a Szentlélek erejéből a liturgia misztériumában. Az ünneplés különböző elemei vonják be testünket, értelmünket, érzék- einket és érzelmeinket ebbe a párbeszédbe, hogy be tudjunk lépni annak az életnek a ritmusába, amelyet Krisztus áldozott fel üdvösségünkért. Összegyűlve és istendicsérő kö- zösséggé válva válaszolunk az Atya hívására, aki arra hív meg minket, hogy az ő szövetsé- gének népe legyünk. Meghallgatjuk és magunkévá tesszük Isten meghirdetett szavát, azaz belépünk egy párbeszédbe, amelyben az Atya gyógyít, formál, megajándékoz életé- 65 66 67 PH (54. jegyzet), 82. Vö. EG (32. jegyzet), 110; EA (44. jegyzet), 2 és 19; EN (32. jegyzet), 22. Vö. PH (54. jegyzet), 82. 68 Bishop s Institute for Interreligious Affairs IV/7 (Tagaytay, 1988. október 28. - nove,ber 3.), in: FAPA I (57. jegyzet), 307-312, 10. 69 Vö. PH (54. jegyzet), 82.!18
vel és szeretetével, különösen is a homília segítségével, amely az Eucharisztiában felül- múlja a katekézis minden formáját, hiszen elvezet a szentségi kommúnióig. 70 Egyedülálló módon lépünk az élet párbeszédére a Szentháromság egy Istennel, amikor Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük; mert lélekhívó imádságunkra az Atya Fia által elküldi a Szentlelket a kenyérre és borra, így azok a mi Urunk Jézus Krisztus tes- tévé és vérévé lesznek. Amikor pedig távozunk az eucharisztikus összejövetelről, az a küldetésünk, hogy folytassuk az élet és a megváltás e szentháromságos párbeszédét sze- rető szolgálatunk által, különösen is a megvetettek, hátrányos helyzetűek és reménytele- nek felé. 71 Ez az Eucharisztiában rejlő belső dinamika (gyülekezés, ige, lakoma, küldetés) se- gít annak megtapasztalásában, hogy az Eucharisztia annak a párbeszédnek az élő emléke, amely Jézus Krisztus egész életében és működésében valósult meg, s amely szenvedésé- nek, halálának, feltámadásának és végső megdicsőülésének húsvéti misztériumában érte el csúcspontját. Ez olyan párbeszéd volt, amely egyszerre engedelmeskedett az Atyának (felemelkedő mozgás), s egyszerre mutatta meg a bűnösök iránti irgalmat (leereszkedő mozgás); s egyszerre volt az imádás (felemelkedő mozgás) és a szolgálat (leereszkedő mozgás) áldozata. 72 Ázsiában, ahol a párbeszéd nagyon is jellemző az Egyház létére, az Eucharisztia úgy ragyog fel, mint Isten velünk folytatott párbeszédének egyedülálló tapasztalata, és az arra adott válaszunk az élet és a szeretet párbeszéde. 73 Egy olyan nép számára, amelynek kultúrájában a családot kimagasló hely illeti meg, s ahol nagyra értékelik a szülői tanácsok és a közös családi étkezések által megerősített családi kötelékeket, na- gyon sokat jelent Krisztusnak az eucharisztikus lakomára szóló meghívása, amelyben me- gosztja velünk életét a szeretet szavai, a gyógyulás, és egy olyan lakoma által, amely me- gerősíti azoknak a kapcsolatát, akik ugyanazt az Istent nevezik Atyának. 74 E kontinensen, ahol sokaknak naponta meg kell küzdeniük a legszükségesebbért, sok szívet felmelegít Krisztus, aki önmagát úgy adja át nekünk, mint minden éhséget csillapító kenyeret és mint minden szomjat oltó és örömet adó italt. 75 Az Eucharisztiának állandó viszonyítási ponttá kellene lennie az ázsiai részegyházak állandó missziós párbeszédéhez, amelyet a helyi kultúrákkal, vallásokkal, a szegényekkel és a fiatalokkal folytat, mert az az isteni pár- beszéd, ami az Eucharisztiában megvalósul, az Egyház egész küldetésének magja és gyü- mölcse. 70 71 Vö. EG (32. jegyzet), 137; DD (27. jegyzet), 41. Vö. EA (44. jegyzet), 24. 72 Vö. FABC: Living the Eucharist in Asia. A IX. FABC közgyűlés (Manila, 2009 augusztus 10-16.) záródokumentuma. 73 74 75 Uo. Vö. LngP (9. jegyzet), 71-74. Vö. LngP (9. jegyzet), 75-76.!19
V. MISSZIÓ: PÁRBESZÉDBEN A NÉPEKKEL ÉS KULTÚRÁKKAL Az Egyház missziós küldetése Ázsiában a kultúrák sokféleségével való párbeszéd- ben kell megnyilvánuljon. Ázsia nemcsak a legnagyobb földrész, ahol a föld lakosságának több, mint kétharmada él, hanem különféle kultúrák, nyelvek, vallások és hagyományok összetett és színes mozaikja is. 76 Az ázsiai püspökök által is szóvá tett jelenségre 77 is utal- va nevezte meg Ferenc pápa azokat a szerteágazó kihívásokat, amelyek Ázsia kultúráit érik. Ezek között megemlítette a tömegkommunikációs eszközöket és a szórakoztatóipar ajánlatait, amelyeknek egyre növekvő használata ártalmasan hathat az ember viselkedé- sére, s olyan hagyományos értékeket is tönkretehet, mint a házasság szentsége és a család egysége. 78 Ehhez járul hozzá, hogy a kereszténység e földrészen egy kisebbség val- lása maradt, amelyet sokan túlságosan nyugatinak és a gyarmatosítás eszközének 79 tekintenek. Ezért a keresztény misszió Ázsiában a helyi népek kultúrájával folytatott pár- beszéden keresztül történik, hogy inkulturálhassuk a hitet és evangelizálhassuk a kul- túrát. 80 A. INKULTURÁCIÓ ÉS MISSZIÓ Egy teológiai és pasztorális felszólítás. Az ázsiai inkulturációt meghatározza egy nagy álom, az igazi keresztény ázsiai közösségek álma, olyan közösségeké, amelyek na- gyon is ázsiai módon gondolkodnak, imádkoznak, élnek és nagyon is ázsiai módon adják tovább másoknak saját Krisztus- tapasztalatukat. 81 Ebből a szempontból nézve az inkul- turáció nem egy lehetséges út, hanem pasztorális kötelesség. A részegyházaknak az őket körülvevő kultúrákba való beilleszkedésének alapja és modellje a megtestesülés és a hús- vét misztériuma; ez határozza meg az életformáját, a liturgiáját, a tanúságtételét és miss- zióját. 82 Isten Fia férfiként és zsidóként jött e világra, s így részesült a zsidó nép történel- mében, kultúrájában, hagyományaiban és vallásában. Így kellene az Egyháznak is beletes- tesülnie abba a fajba és kultúrába, amelyekben él. Részévé kell lennie annak a népnek, ahová beilleszkedik, ahogyan Krisztus megtestesülésével beleolvadt azoknak az embe- 76 77 78 Vö. EA (44. jegyzet), 6. EA (44. jegyzet), 7. Vö. EG (32. jegyzet), 62. 79 A. J. Chupungco: Mission and Inculturation: East Asia and the Pacific. In: G. Wainwright / K. B. Wes- terfield Tucker (szerk): The Oxford History of Christian Worship, Oxford 2006, 665 (röviden Chupungco). 80 Vö. Consultation on Evangelization and Inculturation, in: FAPA III (59. jegyzet), 218. 81 Vö. Conclusions of the Asian Colloquium on Ministries in the Church (Hong Kong, 1977 március 3.) in: FAPA I (57. jegyzet), 70. 82 Vö. Church Issues in Asia in the context of Evangelization, Dialogue and Proclamation. Conclusions of the Theological Consultations (Thailand, 1991. november 3-10.), in: For All Peoples of Asia II,, FABC Documents from 1992-1996, (szerk. F.-J. Eilers), Quezon City 1997 (röviden FAPA II), 201.!20