Főúri lakáskultúra magyarországon a dualizmus időszakában

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Főúri lakáskultúra magyarországon a dualizmus időszakában ÓHIDY VIKTOR 2007. 1

EÖTVÖS LÓRÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR DOKTORI DISSZERTÁCIÓ ÓHIDY VIKTOR FŐÚRI LAKÁSKULTÚRA MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Történelemtudományi Doktori Iskola Magyar Művelődéstörténeti Program A bizottság elnöke: Dr. Kardos József egyetemi tanár Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Horváth Hilda PhD Dr. Sisa József Dsc A bizottság titkára: Dr. Heiszler Vilmos egyetemi docens A bizottság további tagjai: Dr Kiss Gy. Csaba egyetemi docens Dr Fábri Anna egyetemi docens Dr. Kertész Botond PhD Témavezető: Dr. Kósa László egyetemi tanár Budapest 2007 2

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 3 AZ ARISZTOKRÁCIA ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁSAI ÉS ENNEK AZ OTTHONTÍPUSOKRA GYAKOROLT HATÁSA... 10 MINDENNAPI ÉLET... 15 KEDVENC IDŐTÖLTÉS... 20 KASTÉLYÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 23 FŐÚRI PALOTAÉPÍTÉSZETÜNK A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 32 VILLÁK ÉS NYARALÓÉPÜLETEK... 38 VADÁSZHÁZAK, VADÁSZKASTÉLYOK... 41 FŐÚRI LAKÁSKULTÚRA A HISTORIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 44 A MAGYAROS STÍLUS FŐÚRI LAKÁSKULTÚRÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPE... 59 AZ ÉPÍTÉSZEK SZEREPE A HISTORIZMUS LAKÁSKULTÚRÁJÁBAN... 64 A HAZAI KÉZMŰIPAR HELYZETE ÉS A LAKÁSKULTÚRÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPE, KITEKINTÉSEL A KÜLFÖLDI KÉZMŰIPAR RÉSZESEDÉSÉRE.... 66 MŰSZAKI FELSZERELTSÉG FŐÚRI OTTHONAINKBAN... 72 ELŐTEREK... 79 LÉPCSŐHÁZI CSARNOKOK, KÖZPONTI CSARNOKOK... 81 DÍSZLÉPCSŐHÁZAK, FŐLÉPCSŐK... 86 FOLYOSÓK... 89 TÁNCTERMEK, BÁLTERMEK... 93 SZALONHELYISÉGEK... 95 EBÉDLŐHELYISÉGEK... 103 PIPÁZÓSZOBÁK, DOHÁNYZÓHELYISÉGEK... 112 BILIÁRDSZOBÁK... 117 TÉLIKERTEK... 121 KÖNYVTÁRHELYISÉGEK... 126 LEVÉLTÁRAK... 136 DOLGOZÓSZOBÁK, ÍRÓSZOBÁK... 138 HÁLÓSZOBÁK... 141 FÜRDŐSZOBÁK... 144 ILLEMHELYEK... 150 GYERMEKSZOBÁK... 152 VENDÉGSZOBÁK, VENDÉGLAKOSZTÁLYOK... 160 HÁZIKÁPOLNÁK, ORATÓRIUMOK... 167 HÁZISZÍNHÁZAK, HÁZISZÍNPADOK... 171 KÉPTÁRAK, FESTMÉNYGYŰJTEMÉNYEK... 176 ŐSGALÉRIÁK... 185 3

KELETI TÁRGYAK GYŰJTÉSE, KELETI SZOBÁK... 189 GYŰJTEMÉNYEK, GYŰJTEMÉNYI HELYISÉGEK... 194 KISZOLGÁLÓHELYISÉGEK... 204 A FŐÚRI OTTHON KÖRNYEZETE, PARKOK ÉS KERTEK... 213 FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK... 221 IRODALOMJEGYZÉK... 226 FÜGGELÉK... 232 A DOLGOZATBAN SZEREPLŐ FONTOSABB HAZAI HELYISÉGNEVEK... 235 A DOLGOZATBAN LELTÁRI SZÁMMAL (IS) SZEREPLŐ KÉPI FORRÁSOK.... 241 KÉPJEGYZÉK... 245 TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS... 6 II./1. AZ ARISZTOKRÁCIA ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁSAI ÉS ENNEK AZ OTTHONTÍPUSOKRA GYAKOROLT HATÁSA... 13 II./2. MINDENNAPI ÉLET... 18 II./3. KEDVENC IDŐTÖLTÉS... 23 III./1. KASTÉLYÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 27 III./2. FŐÚRI PALOTAÉPÍTÉSZETÜNK A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 37 III./3. VILLÁK ÉS NYARALÓÉPÜLETEK... 43 III./4. VADÁSZHÁZAK, VADÁSZKASTÉLYOK... 47 IV./1. FŐÚRI LAKÁSKULTÚRA A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN... 51 IV./2. A MAGYAROS STÍLUS FŐÚRI LAKÁSKULTÚRÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPE... 68 IV./3. KELETI TÁRGYAK GYŰJTÉSE, KELETI SZOBÁK... 74 IV./4. AZ ÉPÍTÉSZEK SZEREPE A HISTORIZMUS LAKÁSKULTÚRÁJÁBAN... 80 IV./5. A HAZAI KÉZMŰIPAR HELYZETE ÉS A LAKÁSKULTÚRÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPE... 82 IV./6. MŰSZAKI FELSZERELTSÉG FŐÚRI OTTHONAINKBAN... 89 V./1. ELŐTEREK, ELŐCSARNOKOK... 96 V./2. LÉPCSŐHÁZI CSARNOKOK, KÖZPONTI CSARNOKOK... 100 V./3. DÍSZLÉPCSŐHÁZAK, FŐLÉPCSŐK... 106 V./4. FOLYOSÓK... 109 V./5. TÁNCTERMEK, BÁLTERMEK... 113 V./6. SZALONHELYISÉGEK... 116 V./7. EBÉDLŐHELYISÉGEK... 127 4

V./8. PIPÁZÓSZOBÁK, DOHÁNYZÓHELYISÉGEK... 137 V./9. BILIÁRDSZOBÁK... 143 V./10. TÉLIKERTEK... 147 V./11. KÖNYVTÁRHELYISÉGEK... 152 V./12. LEVÉLTÁRAK... 163 V./13. DOLGOZÓSZOBÁK, ÍRÓSZOBÁK... 166 V./14. HÁLÓSZOBÁK... 170 V./15. FÜRDŐSZOBÁK... 173 V./16. ILLEMHELYEK... 181 V./17. GYERMEKSZOBÁK... 184 V./18. VENDÉGSZOBÁK, VENDÉGLAKOSZTÁLYOK... 193 V./19. HÁZIKÁPOLNÁK, ORATÓRIUMOK... 200 V./20. HÁZISZÍNHÁZAK, HÁZISZÍNPADOK... 205 V./21. KÉPTÁRAK, FESTMÉNYGYŰJTEMÉNYEK, ŐSGALÉRIÁK... 211 V./22. GYŰJTEMÉNYEK, GYŰJTEMÉNYI HELYISÉGEK... 225 V./23. KISZOLGÁLÓHELYISÉGEK...245 VI. A FŐÚRI OTTHON KÖRNYEZETE, PARKOK ÉS KERTEK... 255 FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK... 265 IRODALOMJEGYZÉK... 270 FÜGGELÉK... 278 A DOLGOZATBAN SZEREPLŐ FONTOSABB HAZAI HELYISÉGNEVEK... 285 A DOLGOZATBAN LELTÁRI SZÁMMAL (IS) SZEREPLŐ KÉPI FORRÁSOK.... 292 KÉPJEGYZÉK... 297 5

I. I. BEVEZETÉS Hazánnk történelmének 1867 és 1918 közötti szakasza a dualizmus időszaka, amelyet a gyors ütemű gazdasági fejlődés éveiként tartunk számon. Jelentős változáson ment át ekkor társadalmunk is, felgyorsult a polgárosodás és a demokratizálódás folyamata. A főnemesség időszakunk során végig megőrizte vezető szerepét, a társadalom egyéb csoportjaitól erősen elkülönülve a hagyományos elit megtestesítője maradt. 1 A politikai életben befolyását a polgárosodással együttjáró reformok ellenére is megtartotta. Hasonlóképp volt ez gazdasági téren is ahol fokozatosan csökkenő súlya ellenére helyzete alapvető fontosságú maradt. Tekintélyét, presztízsét anyagi függetlenségének köszönhette, amelynek alapját a földbirtokállomány, a latifundum képezte. A történelmi arisztokrácia vizsgálatakor szembetűnik, hogy az, a családok vagyoni helyzetét, és életmódját tekintve,, korántsem mutatott egységes képet. Tagjaik közül sokakat érintett a deklasszálódás egyre gyorsuló folyamata, ami közösségük súlyának gyengüléséhez vezetett. Az arisztokrácia összetételébent és létszámábant tekintve a dualizmus időszaka jelentős változást hozott. A magyaar gazdaság fejlődésében meghatározó szerepet játszottak a korszak kereskedelmi, ipari, pénzügyi tevékenységet űző nagypolgári családjai. E famíliák néhány évtized elteltével az ország gazdasági erejének jelentős hányada fölött rendelkeztek. Ekkor fejlődött ki egy a korábbihoz viszonyítva népesebb polgári réteg, amelynek csúcsán a leggazdagabb, többnyire zsidó származású befolyásos polgárfamíliák álltak, a klasszikus nagypolgárság képviselőiként. 2 A dualizmus korszakát jellemző nemesség-adományozási gyakorlat eredményeként, közülük többet is főnemesi rangra emeltek, akik már jól elhatárolható csoportot alkottak a történelmi arisztokrácia mellett. A tárgyalt évtizedekben a történelmi arisztokrácia és az újarisztokrácia, illetve a nagypolgárság vagyoni helyzetében egyfajta kiegyenlítődési folyamat indult el, amely 1 Károlyi, 9., 14. l. 2 Gyáni Gábor, Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp., 1998, 92-204. l., Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. in Rendi társadalom polgári társadalom I. Salgótarján, 1987. 397. l. 6

lakhatási viszonyaik, életmódjuk hasonulását is eredményezte. E tekintetben az arisztokrácia életmódja, életkörülményei jelentették a követendő mintát. A XIX. század második felében a technika, a közlekedés rohamos fejlődése alapvető életmódbeli változásokat eredményezett az arisztokrácia körében. Ennek révén, az addig viszonylag erősebb helyhezkötöttséget határozott mobilitás váltotta fel, főúri családjaink otthontípusai az új viszonyokhoz igazodva már változatosabb, színesebb képet mutattak. Otthonaik a család hosszabb-rövidebb időre szóló lakhatásán túl más-más szerepet töltöttek be, így berendezésmódjuk és a helyiségek specializáltsága is a funkcióhoz illeszkedve erős eltérést mutatott. A XIX. század második fele a lakhatási viszonyok tekintetében minőségi változást hozott. Fokozott igény mutatkozott a praktikus szempontokat figyelembe vevő, kényelmesen berendezett otthonokra, ahol a reprezentáció is kiemelten érvényre juthatott. Az arisztokrácia kifinomult életmódja funkcióiban is differenciált otthonok kialakítását igényelte. Így a családtagok szükségletei szerint, a mindennapi élet különböző tevékenységeire, a társasélet szolgálatára, továbbá a vendégek elhelyezésére is külön helyiségeket alakítottak ki. Otthonaink előzőekben vázolt részei mellett, kiszolgálóhelyiségek egész sorát létesítették, amelyek szakosítottság tekintetében sokszor már üzemszerű jelleget öltöttek. Mindebből látható, hogy ezek építésénél, kialakításánál számos tényezőt kellett figyelembe venni. A higienies viszonyokat érintő változások széleskörű elterjedése is korszakunkhoz köthető. A főúri otthon szimbolikus információk hordozója is volt. Külső és belső kialakításával egyaránt demonstrálta tulajdonosa kiemelt társadalmi és anyagi helyzetét, műveltségét, művészetszeretetét, továbbá családjának a történelemben betöltött szerepét. A tárgyalt otthonok változó mértékben ugyan, de a tudomány és a művészet világának is helyt adtak, leginkább lakóinak érdeklődése, gyűjtőmunkája, ritkábban gyakorlati tevékenysége révén. Ez nyomon követhető mindazon helyiségekben, amelyeket a tulajdonos(ok) speciális érdeklődésének, tevékenységének kiszolgálására hoztak létre. Az arisztokráciát jellemző anyagi különbségek otthonaik méretében, a helyiségek specializáltságában, berendezésük színvonalában is megmutatkoztak. A főúri lakáskultúra egészén belül jelenlévő eltéréseket vizsgálva kitűnik, hogy a legmagasabb igényeket is kielégítő otthonok mellett a szerényebbekre is bőven akadt példa. Utóbbiak berendezés, felszereltség tekintetében sokszor már a vagyonosabb köznemesi illetve a középpolgári viszonyokhoz álltak közelebb. 7

A főúri lakáskultúra szerepe kiemelkedő volt ekkor, ugyanis hatása a módos köznemesi és a nagypolgári otthonokon túl csekélyebb mértékben ugyan, de a közép-, illetve a kispolgári otthonkultúrában is nyomon követhető. Ezért is sajnálatos, hogy a magyarországi lakáskultúra története a művelődéstörténet viszonylag kevéssé feldolgozott területei közé tartozik. A megállapítás fokozottan érvényes az arisztokrácia lakáskultúráját tárgyaló irodalomra. Ez a tény témaválasztásomkor meghatározó szempontként szerepelt. A további indíttatások között említem, hogy új- és legújabbkori történész-muzeológus egyetemi hallgatóként,, érdeklődésem fő iránya fokozatosan a bútortörténet felé fordult. A korszak kiválasztását több szempont határozta meg. Közülük a művészettörténeti vonatkozások, és a XIX. század második felében az arisztokrácia életmódbeli változásainak főúri otthonokra gyakorolt hatása voltak a legfontosabbak. A tárgyalt évtizedeket a XIX. század végéig a historizmus, majd a szecesszió és a korai modern irányzatok időszakaként tartjuk számon. A historizmus időtartamának megjelölésénél azt a napjainkban széles körben elfogadott nézetet vettem alapul, mely szerint Közép- Európában az 1840 és 1860-1870 közötti évtizedek a historizmus történetén belül külön szakaszt képviselnek, amelyet romantikus historizmus néven különböztetnek meg a stíluskorszak későbbi periódusaitól. 3 A historizmus ezt követő érett és kései szakasza képezi szorosabban véve kutatásom tárgyát, de minden szükséges esetben részletesebben visszatekintek a megelőző évtizedekre is. A XIX. század vége főúri otthonainkban korántsem jelentette a felújított történelmi stílusok háttérbe szorulását, szerepe e területen továbbra is meghatározó maradt. A főúri lakáskultúrát, hasonlóan a korszak kastélyépítészetéhez hasonlóan, a történeti stílusok továbbélése jellemezte a XX. század tárgyalt éveiben is, ami már határozott különbséget mutatott a művészet és a lakáskultúra új irányaitól. Természetesen nem lényegtelen, hogy Magyarország történelmében a dualizmus évtizedeinek gazdasági fejlődése a kastélyépítészet és a főúri lakáskultúra utolsó felvirágzása volt. Nem csak az új építésű otthonok képezték vizsgálat tárgyát, ugyanis a régebbiek belső tereit a legtöbb esetben az új igények szerint módosították, rendezték be. Elsősorban az általánosan jellemző állapotokat szerettem volna bemutatni, kitekintéssel az egyedi példákra is. 3 Erről bővebben: Renate Wagner-Rieger: Wiens Architektur im 19. Jahrhundert. Wien, 1970. és Renate Wagner- Rieger: Historismus und Schloßbau. München, 1975. 8

A főúri otthonaink történetét tárgyaló irodalom hiányosságairól, röviden már említést tettem. A kutatást számos tényező akadályozta. A második világháborút megelőzően kevés témakörünket bemutató mű született, 4, talán a főúri otthonok zártsága,, vagy a vizsgált időszak közelsége miatt. Az ekkor napvilágot látott munkák a lakáskultúra történetének feldolgozásában egy új időszak kezdeti lépéseiként értékelhetőek, amelyeket az ismert politikai és ideológiai tényezőesemények sajnálatos módon megszakítottak a világháború után. Miközben Magyarországról néhány év alatt eltűnt az arisztokrácia mint társadalmi réteg, vele együtt lakáskultúrája is megsemmisült, évtizedekig háttérbe szorult a témakör tudományos szintű feldolgozása. 5 E tekintetben némi változás csak az 1980-as évek első felében mutatkozott, amikor elkészülhetett több,, a polgári lakáskultúrával foglalkozó tanulmány, de még ekkor is magyarázatra szorult ezek létjogosultsága. 6 A kedvezőtlen körülmények csak a rendszerváltozást követően szűntek meg, amikor már szélesebb körben is elismerté vált az életmódtörténeti kutatás fontossága és egyaránt zöld utat kapott, a polgárság, és az arisztokrácia lakáskultúráját feltáró tudományos munka. A főúri lakáskultúra területén az 1989 utáni másfél évtized alatt természetesen nem sikerült behozni a lemaradást. Néhány jeles szakember időszakunkat (is) érintő, egy-egy főúri otthont, gyűjteményt tárgyaló monografikus feldolgozásában részletesen is szól az épület belsőiről, témakörünkhöz szorosan kapcsolódó kérdésekről. 7 Ugyancsak egy, a 4 A második világháborút megelőzően, illetve az ekkor kiadott szakirodalom felsorolását Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században címmel, 1896-ban három kötetben megjelent munkájával kell kezdenünk, amely azóta is az egyetlen tudományos szintű feldolgozása a tárgyalt időszaknak. Jelentőségét mutatja továbbá, hogy 1986-ban hasonmás kiadásban is megjelent, képmellékletekkel bővített formában. Voit Pál: Régi magyar otthonok 1943-ban kiadott munkája a hazai lakáskultúra történetét a kezdetektől az 1930 as évekig tárgyalja, számos, a főúri viszonylatok szempontjából is lényeges témakört érintve. A kastélyokat általában, illetve az egy-egy főúri otthont tárgyaló monografikus feldolgozások is megemlítendők, ugyanis gyakran fontos lakáskultúrával és életmóddal kapcsolatos adatot közölnek. A leírtak alatt Rados Jenő: Magyar kastélyok (1939), Bíró József: Erdélyi kastélyok (1943), továbbá a gernyeszegi Teleki kastély (1938) című munkáját értjük. 5 A kutatottság akkori helyzetét mutatja, hogy témakörünkben csak Péczely Piroska: A keszthelyi Festetics kastély és belső berendezése című, 1958-ban megjelent tanulmányát említhetjük meg, amelyben szerzője levéltári kutatásokra (is) alapozva ismerteti az épület történetét. 6 Az említett tanulmányok 1992-ben a Visi Lakatos Mária által szerkesztett Polgári lakáskultúra a századfordulón című kötetben jelentek meg. Ennek bevezetésében Hanák Péter részletesen szól a lakáskultúra és életmód kutatásának akkori helyzetéről és problémáiról. 7 A témakörünket is érintő munkák: Horváth Hilda: Adalékok a század eleji magyar műgyűjtés történetéhez. Az 1907-es Budapesti amateur kiállítás. In Művészettörténeti Értesítő 1993, 27-39. l., Horváth Hilda: Vázlat egy műgyűjtemény sorsáról. In 1993, 221-230. l., Horváth Hilda: Gróf Pálffy János pozsonyi palotájának berendezése. In Ars Hungarica, 1996, 189-207. l.. A főúri és a nagypolgári otthonok közti hasonlóságok vizsgálatánál fontos munka: Horváth Hilda: Az Emmer-palota. In Műemlékvédelmi Szemle. 1998, 221-229. l. Horváth Hilda: Régvolt magyar kastélyok. Bp., 1998, különösen 33-42. l. Horváth Hilda: Füzérradványi enteriőrök. In Ars Hungarica 1999, 97-110. l., Horváth Hilda: Gróf Pálffy János műgyűjteménye, különös tekintettel iparművészeti kollekciójára. PhD. disszertáció (ELTE BTK, 2002). Sisa József: Egy eltűnt kastély nyomában (A galgamácsai királyi vadászlak). In Műemlékvédelem, 1986, 1. szám, 15-19. l. Sisa József: A vépi volt Erdődy-kastély Vas megyében. In Műemlékvédelem, 1997, 170-172. l. Sisa József: A csákvári Esterházy-kastély. In Művészettörténeti Értesítő, 1997, 147-149. l., Sisa József: A füzérradványi 9

historizmus kastélyépítészetét, kastélykultúráját elsőként összetett módon tárgyaló disszertációban, a közelmúltban már született rövidebb összefoglalás időszakunk főúri lakáskultúrájáról. 8 Mindezen eredmények ellenére a témakört egészében bemutató munkát mindmáig nem adtak ki. Disszertációm megírásával az volt a célom, hogy szisztematikus kutatásokra alapozva elsőként kíséreljek meg átfogó képet rajzolni a tárgyalt évek főúri lakáskultúrájáról. Munkám során több forráscsoportot használtam fel, melyek a főnemesi levéltárak és otthonok pusztulása miatt különösen hiányos formában maradtak fenn. A pusztulás ellenére is a leggazdagabb és legváltozatosabb forrásanyagot a dualizmus korából a Magyar Országos Levéltár családi fondjaiban található kastélyleltárak képezik. A leltárak között vizsgálódva fő szempont volt, hogy segítségükkel a kisebb, egyszerűbb és a gazdagabb tárgyanyaggal bíró, fényűző főúri otthonok berendezése is bemutatható legyen, továbbá hogy időrendi tekintetben korszakunkat átfogják. 9 A kastélyleltárak alapvető fontosságú forrásként számos kérdésre adnak pontos választ,: például a berendezési tárgyak, használati eszközök típusaira és számára, továbbá az adott épület helyiségeinek fajtáira, azok elhelyezkedésére. A különböző enteriőrtípusokra jellemző berendezés meghatározásának következő forrása a képi anyag, amely ekkor már leginkább fényképfelvételeket jelent. Ezek segítségével, a berendezési tárgyak meghatározásán túl, hiteles módon alkothatunk képet az adott belső térről, illetve az egyes darabok koráról, stílusáról. Mindezeken túl, a fotók forrásként szolgálnak annak kiderítésében is, hogy a lakáskultúra főbb irányai milyen módon jelentek meg főúri otthonainkban. Munkámat közel hatszázötven enteriőrről készült archív fénykép segítette, amelyeknek az egyik Károlyi-kastély. In Ars Hungarica, 1999, 5-79. l. Sisa József: A nádasdladányi Nádasdy-kastély. In Művészettörténeti Értesítő, (különlenyomat) 2000, 21-54. l., Sisa József: Az angolkert és a kényelmes ház. Brit hatások a 19. századi Magyarországon. In Ars Hungarica, 2001, 75-110.l., Dávid Ferenc-T. Ridovics Anna: A károlyi-palota rekonstrukciója. (Tudományos dokumentáció, 1997, kézirat.) Varga Kálmán: A gödöllői királyi kastély évszázadai. Bp., 2000. Gy. Dávid Gyula: A bonchidai Bánffy-kastély. Kolozsvár, 2001. Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély történeti helyiségkönyve: Funkciók és falburkolatok. I. rész, oldalszárnyak, patkószárnyak. (Tudományos dokumentáció, kézirat, 2002.) 8 Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában című akadémiai doktori értekezésében (2004) külön fejezetek szólnak e témakörről. (Sisa 2004, 70-102. l.) 9 A főúri viszonylatban közepes méretűnek nevezhető otthontípust alapterület és berendezés tekintetében egyaránt jól példázta a berzencei Festetics-kastély (Berzence 1888). A kisebb és összességében is szerényebb otthonok bemutatását a sági Festetics-kastély leltárkönyve segítette. (Ság 1858) A gazdagabb berendezéssel bíró otthonok szemléltetését a keszthelyi Festetics-kastély 1883-1887-es átépítése előötti (Keszthely 1861-1879) és az eszterházai Esterházy-kastély 1917- es állapotát, berendezését bemutató leltárkönyvet használtam fel (Eszterháza 1917). További speciális szempontokat vagy tárgycsoportosítást figyelembe vevő anyag is felhasználásra került századunk elejéről a keszthelyi Festetics- (Keszthely 1911) és a csákvári Esterházykastélyból (Csákvár 1908-1919), továbbá ide sorolandó az Esterházy család egyik pontosan meg nem nevezett otthonának ezüstkamraleltára is (Ezüstkamraleltár). A vadászkastélyok berendezésének meghatározásához a ropolyi, gyulaji és sárdipusztai Esterházy- vadászkastélyok leltárát használtam fel. (Esterházy vadászházak, vadászkastélyok). (Utóbbi leltári felvétele az 1930-as években történt, de berendezése jellemzően ekkor is első világháborút megelőző állapotokat őrzött.) 10

részét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és az Iparművészeti Múzeum Adattára őrzi. A két gyűjtemény valamennyi, témakörünket érintő felvételét megvizsgáltam. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal fényképgyűjteményéből konkrét épületekre vonatkozó felvételeket dolgoztam fel. Ezek mellett forrásként használtam a korabeli képes folyóiratokat. Közöttük külön kell szólni a Szalon Újságban (1900 1913) megjelent enteriőr-felvételekről, amelyek gazdagon illusztrálják a főúri otthonok belsőit. A felhasznált források következő csoportját az emlékiratok alkotják. Használatuk nélkülözhetetlen a lakáskultúrával szorosan összefüggő életmód bemutatásánál. Munkám során, a dualizmus idején született visszaemlékezések mellett, feldolgoztam a későbbiekben íródott memoárok időszakunkra vonatkozó részeit is. Ezek mellett áttekintettem a XIX. század első feléből, illetve a két világháború közti időszakból származó, a mindennapi életről, otthonokról szóló írásokat is. 10 A korábbi évtizedekről tudósító visszaemlékezések leginkább az életmódbeli előzmények bemutatásánál, az adott területen jelentkező változások szemléltetésénél jelentettek segítséget. Az időszakunkat némileg megelőző, illetve az azt követő évtizedek történéseinek adataiból csak akkor vontam le bármiféle következtetést, ha biztos voltam abban, hogy bár a korszakunkat bemutató forrásokban erre konkrét példát nem találtam, az adat a tárgyalt időszakban is jelenlévő életmódbeli történést közöl. Ilyen esetben, ezt a hivatkozás közlésekor pontosan feltüntettem. A vizsgált évtizedeket szinte teljes egészében átfogó Vasárnapi Ujság (1854-1914) minden 1867 és 1914 között kiadott évfolyamát feldolgoztam. Az Ország-Világ (1883-1938) című folyóirat több évfolyamát tekintettem át. A fenti kiadványok egyebek mellett sok információt közölnek az arisztokrácia társadalmi életéről, mindennapjairól, 10 A XIX. század első feléből (is) tudósító írások között a két leggazdagabb forrást Splény Béla emlékiratai I.-II. (Splény I, II), és Podmaniczky Frigyes: Egy gavallér emlékei (Podmaniczky) című műve jelenti. Előbbi a szerző életének 1819 és 1860, utóbbi az 1824 és 1884 közötti szakaszát mutatja be. Ezeken túl feldolgozásra került Pulszky Ferenc: Életem és korom. I.-II. (Pulszky 1884) című memoárkötet mellett e szerző nejének, Pulszky Teréziának Egy magyar hölgy emlékiratai című munkája is (Pulszky), melyet eredetileg angol nyelven jelentettek meg, magyar kiadására csak 1986-ban került sor. Teleki Sándor: Emlékeim címmel 1880-ban kiadott visszaemlékezése is kutatás tárgyát képezte (Teleki). Zichy Géza: Emlékeim (Zichy), két kötetben 1912-ben megjelent memoárkötete már leginkább tárgyalt időszakunk főúri életébe enged bepillantást. A XX. század második felében íródott, de időszakunkal is részletesen foglalkozó munkák között jelentősége tekintetében kiemelkedő Károlyi Mihályné Andrássy Katinka: Együtt a forradalomban 1967 (Andrássy), és Lipthay Béláné Odescalchi Eugenie: Egy hercegnő emlékezik 1987 (Odescalchi) című önéletírása. További információkkal szolgált Károlyi Mihály: Hit illúziók nélkül 1982 (Károlyi), Erba Odescalchi Sándor: Testamentum I II. 1991 (Erba Odescalchi), Thassy Jenő:. Veszélyes vidék 1996 - (Thassy) és Károlyi Széchenyi Ilona: Kileng az inga 2005 (Széchenyi) című munkája. Az életmódbeli előzmények tárgyalásánál gazdag információforrást jelentett még Vay Sarolta: Régi magyar társasélet című munkája, továbbá a magyarországi utazók leírásai közül John Paget: Magyarország és Erdély (Paget) című magyarul 1987-ben megjelent kötete, amely az 1840-es évek hazai viszonyairól tudósít, számos főúri életmóddal kapcsolatos részletet közölve. A fentieken túl sok információt közöl a korszak főúri építtetőiről, lakáskultúrájáról Hauszmann Alajos naplója (Hauszmann I.). 11

otthonairól is, míg a Szalon Újság (1900-1913) a Park Klub hivatalos lapjaként már kifejezetten e témakörökre szakosodott, ennek valamennyi évfolyamát feldolgoztam. A szakfolyóiratok közül a Művészi Ipar (1885-1895) és a Magyar Iparművészet (1897-1944) időszakunkat érintő évfolyamai közölnek értékes információkat a korszak lakáskultúrájáról, illetve az annak hátterében álló iparművészeti ágak helyzetéről. Több főúri otthont is részletesen, képanyaggal illusztrálva mutat be. Az építészeti kiadványok közül, az 1877-1886-ig Építési Ipar, majd 1887 és 1913 között Építő Ipar néven megjelenő szakfolyóirat évfolyamait tekintettem át. A századforduló időszakának kastélyairól és gyakran azok berendezéséről is értékes szöveges és képi forrás a Magyarország vármegyéi és városai című sorozat, amely a történelmi Magyarország vármegyéiből huszonkettőt dolgozott fel. A lakáskultúra tárgyalása mellett szükségesnek tartottam az azzal szoros összefüggésben álló életmód vázlatos bemutatását is. Ennek ismertetését olyan részletességgel végeztem el, hogy ezáltaláltala összetettebb módon szemléltethessem a tárgyalt otthonok működését és az ott zajló mindennapi életet, alaposabb kidolgozása meghaladta volna a dolgozat kereteit. Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőimnek, dr. Kósa László professzor úrnak és Batári Ferencnek aki már nem érhette meg dolgozatom befejezését továbbá mindazoknak, akik segítették munkámat. 12

II./1. AZ ARISZTOKRÁCIA ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁSAI ÉS ENNEK AZ OTTHONTÍPUSOKRA GYAKOROLT HATÁSA A XIX. század második felének társadalmi változásai és technikai fejlődése jelentős átalakulást eredményezett a hazai arisztokrácia mindennapi életében. Az addig sokak által egyhangúnak tartott 11 hagyományos főúri életforma keretei tágabbá váltak 12, de a hagyományaihoz erősen ragaszkodó arisztokrácia továbbra is sok mindent megőrzött évszázadok során kialakult szokásaiból. A megszokott életmódhoz tartoztak a vadászatok, bálok, táncestélyek 13, házikoncertek, matinék. A farsangi idény a társadalmi élet szempontjából továbbra is kiemelt jelentőséggel bírt a társadalmi élet szempontjából. Egyesek a téli hónapokra városba költöztek 14, ahol palotáikban vagy bérelt ingatlanban laktak. 15 A városi időzés a téli vidéki tartózkodásnál színesebb életet kínált. 16 A nyarat leggyakrabban vidéki kastélyaikban töltötték, de némelyeknek állandó tartózkodási helye volt a vidéki otthon. 17 Megszokott időtöltésnek számított, hogy egyes, jó viszonyban, illetveőleg rokoni 11 Splény, 197. l. 12 Vay Sarolta a következőképp emlékezett a leírtakról: Kevesebb volt az élet terhe-gondja, mint ma, nem éltek, élveztek oly rohamosan az emberek, és tizenegy hónapi szükség után megelégedtek azzal, hogy farsang idején kedvük szerint kimulatják magukat. Most az egész esztendő farsang az emberiség egyik részének, a másik résznek meg az egész élet böjt. (Vay, 469. l.) 13 E táncestélyeket gyakorta házasság-előmozdító céllal rendezték, amit franciásan soirée-nak neveztek. (Splény, 519. l.) 14 A XVIII. század szaporodó hazai városi palotaépítkezéseinek magyarázata volt, hogy ekkortól egyre több főnemesi család kívánta az év bizonyos részét városban tölteni. Vay Sándor leírása is rámutat, hogy télen Pestre vagy a megyei székvárosba járt az arisztokrácia (Vay 1909, 167. l.), Erdélyben pedig november tájától sokak Kolozsváron teleltek. (Vay 1909, 168. l.) 15 A leírtakat példázta, hogy Zichy Ferenc gróf kassai tartózkodásakor egy ház első emeletét bérelte, a második emeleten egy öreg Csáky grófnő lakott. (Zichy, 30. l.) Zichy Géza gróf Pozsonyban lakást bérelt, ahol a szomszédok polgári családok voltak. (Zichy, 164, 165. l.) 16 A városok kínálta életmód is különböző lehetett. A kisebb vidéki városokban szerényebb társadalmi életet éltek, ezt példázták az eperjesi és nagyszombati társasági életről tudósító leírások, amelyek szerény, egyhangú körülményekről tudósítanak. (Pulszky 1884, 193. l. és Zichy, 61. l.) A nagyobb városainkban már jóval több lehetőség kínálkozott az idő kellemes eltöltéséhez. Ebéd után a nők látogatást tettek egymásnál (Paget, 251. l.), délután 5 és 8 óra között minden főúri ház nyitva állt a vendégek előtt, amikor a hölgyek szalont tartottak (Paget, 237. l.), ahol a társalgás a botrányok és más jelentéktelen ügyek körül folyt. (Paget, 251. l.) A XIX. század első felében már színházakat is lehetett látogatni például Pesten, Pozsonyban, Kolozsváron, amelyek az arisztokraták kedvelt szórakozási helyének számítottak. (Vay 1909, 169. l., Podmaniczky, 198, 217. l.) Kolozsváron az 1830-as években kaszinót hoztak létre főúri családjaink a pesti Nemzeti Casino mintájára, amelynek megnyitása után a hölgyek szalonjai üresen tátongtak. (Paget, 252. l.) 17 Erba Odescalchi, 90., 91. l. 13

kapcsolatban lévő családok bizonyos tagjai hosszabb időre egymáshoz látogattak, ennek időtartama akár több hónap is lehetett, az ilyen időzést séjournak is nevezték. 18 A kontinens távoli vidékeire tett gyakori utazások a XIX. század közepéig nem nevezhetők általános jelenségnek az arisztokrácia körében sem. 19 Ennek legfőbb magyarázatát annak nehézkességében, időigényességében kereshetjük. Hosszabb utazás esetén a leggyakoribb úticél Bécs volt. A császárvárosban töltött időszak kedvéért szívesen vállalták a több napig tartó megpróbáltatást is, mert ott változatos és színvonalas társadalmi életet élhettek. Ez a lehetőség komoly csábítás volt a főúri osztály hölgytagjai számára, akik a magyar főváros helyett szívesebben utaztak Bécsbe. 20 Számos magyar főúri családnak volt itt saját palotája 21, mások palotát vagy egyéb lakóingatlant béreltek. 22 A XIX. századi magyar arisztokrácia életmódbeli változásait alapvetően határozta meg a vasúthálózat kiépítése. Távoli vidékek váltak gyorsan és kényelmesen megközelíthetővé, az évszakok időjárási viszontagságai sem jelentettek már többé akadályt. A főnemesek, mint sok minden újat, így a vasutat is kezdetben fenntartással fogadták 23, de az abban rejlő lehetőségeket felismerve gyorsan elfogadták azt. Az arisztokrácia tagjai vagyoni helyzetük függvényében különböző színvonalon használták ki a tárgyalt közlekedési forma nyújtotta lehetőségeket. Az utazás legkényelmesebb módját a saját tulajdonú vasúti szalonkocsik biztosították. 24, A luxus e formáját az uralkodón kívül 25 a mágnás családok közül is csak kevesen élvezhették 26, 18 Splény I., 41. l. (Erről bővebb leírás a Vendégszobák, vendéglakosztályok című fejezetben olvasható.) 19 Podmaniczky Frigyes visszaemlékezéseiben így írt erről: Mi kevés ember utazott még akkoron, leginkább bizonyítja az, hogy e két hónapig, úgyszólván a szomszédban tett utunk közben csak két honfitárssal találkozánk: gróf Bethlen Ferenc és neje, és Vigyázó Sándorral. (Podmaniczky, 341. l.) 20 Az első nagyobb utazás végcélja Bécs volt, ahová telente az erdélyi arisztokrácia hölgytagjai oly szívesen látogattak el. Pestet nem is érintették. Nem érdekelte őket. Már tudniillik a női világot. ( ) A hölgyvilág azonban inkább Bécset választotta. Oda vonzották őket a szebbnél szebb boltok ruhaszalonok, cipészek, fodrászok és azok a kozmetikus művészek, akik a hölgyeket széppé varázsolták. Abban az időben egy ilyen bécsi út nem volt egyszerű és pihentető. Négyesfogattal utaztak, de kényelmes, csukott batárokban, és poggyászkocsi is kísérte őket. (Odescalchi, 20. l.) 21 Bécsben több magyar főúri családnak is volt palotája. Ezt példázta Pálffy Móric gróf (Alee Gasse), Esterházy Miklós és Alajos herceg és Pálffy János gróf palotái (Wallner Strasse), Esterházy Miklós Móric gróf (Kartner Strasse), Pálffy Miklós herceg és őrgróf Pallavichini Sándor palotái (Josefsplatz), továbbá Festetics Tasziló herceg (Metternich Gasse) és Széchenyi Géza (Plössl Gasse) palotája. A leírtakon túl mások is építtettek bécsi otthont, mint például a Zichy, Nákó, Széchenyi családok. (V. U., 1912, 395. l.) 22 Splény, 63. l. 23 Ezt tudjuk meg Podmaniczky Frigyes visszaemlékezéseiből: ( ) volt idő, mikor egy-egy vasárnap délután kétszer is megtették lovaim a Pest és Palota közötti utat, mert vasúton járni nem volt chic. (Podmaniczky, 223. l.) Más forrás tanúsága szerint a vasúttörténet korai szakaszában is volt már olyan arisztokrata illetve bizonyosan voltak olyan arisztokraták akik vasúton, lóvasúton jártak. Zichy Antal gróf Nagyszombatból Pozsonyba lóvasúton járt. (Zichy, 61. l.) 24 E luxusjárművek belső terében a kor legmagasabb kényelmi színvonalát élvezhette az utazó személy. A berendezés kényelmes kárpitozott ülőbútorokból állt, asztal körül elrendezve. Az igényes kiképzésű enteriőrt kényelem és megjelenés tekintetében egy valóságos szalonhelyiséghez lehetett hasonlítani. Iparunk akkori állását mutatja, hogy a Ganz cég szállította Ferenc József (V. U. 1906, 91., 92. l ), illetve az orosz cár szalonkocsiját is. (V. U., 1906, 336. l.) 25 V. U., 1906, 91., 92. l. 14