Kerstin Gier könyve tipikus nıi regény, melyben sikeresen ötvöz egy kényes tabu témát egy napjainkban játszódó történettel. Mindezt szarkasztikus, jó humorral tálalva, miközben olyan örök témák, mint család, barátság, házasság és hőség is terítékre kerülnek. Megéri élni! Vegyük bátran kezünkbe a sorsunkat! Vállaljuk fel az életünket és ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni üzeni olvasóinak. Pedig fıhıse, Gerri úgy érzi, hogy az élete vakvágányra került. Teljesen kilátástalannak látja a jövıjét, hiszen még mindig szingli, váratlanul elveszítette az állását is, és senkire sem számíthat. Kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet az életének, de elhatározza, hogy elıbb búcsúlevelet küld a rokonainak, barátainak, ismerıseinek és végre szembesíti ıket az igazsággal, azaz fellebbenti a fátylat a képmutató viselkedésükrıl. Egy váratlan esemény következtében az alapos elıkészítés és tervezés ellenére Gerri terve azonban meghiúsul, és ekkor elszabadul a pokol, hiszen a levelei már eljutottak a címzettekhez. Viszont ez a véletlen vagy netán karmikus esemény új, izgalmas fordulatot hoz Gerri életébe.
KERSTIN GIER Halálom után felbontandó TRVIUM KIADÓ
A mő eredeti címe: Für jede Lösung ein Problem Fordította: Kóbor Márta ISBN 978-963-9711-41-9 Copyright 2007 by Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG, Bergisch Gladbach All rights reserved. Kóbor Márta, Hungárián translation 2008 Trivium Kiadó, 2008 Minden jog fenntartva. Tel./Fax: 248-1263 trivium.konyvek@chello.hu www.triviumkiado.hu A kiadó tagja az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztık Egyesülésének Felelıs kiadó: Zádor Zsolt Felelıs szerkesztı: Tóth Gábor Ákos, Csataló Irodalmi Ügynökség Fedélterv: Szaniszló Julianna Nyomdai elıkészítés: P.R.S. Bt. Nyomta és kötötte: Kaposvári Nyomda Kft. 281333 Felelıs vezetı: Pogány Zoltán igazgató
Minden megoldás új problémát szül Johann Wolfgang von Goethe
BILD újság részére Tisztelt szerkesztı Hölgyek és Urak! Valószínőleg írni fognak az öngyilkosságomról. Bizonyára majd figyelmen kívül hagyják a valódi indítékokat és helyettük saját ötleteikkel állnak elı: HÓNAPRÓL HÓNAPRA A NAGY SZERELEMRİL ÍRT, MIKÖZBEN SOSEM LEHETETT RÉSZE BENNE MIÉRT MENEKÜL EGYRE TÖBB CSINOS SZINGLI NÉMETORSZÁGBAN AZ ÖNGYILKOSSÁGBA? Egy hangyányi igazság van benne, de a többi csupán töltelék a forró nyári napokra. Felılem azt írnak, amit akarnak, csupán egyetlen kívánságom van: kérem, ne idézzék az anyámat. Teljesen mindegy, hogy mit mond, mert az egésznek semmi köze sincs a hajam színéhez! A barnáknak ugyanúgy jut élvezet az életben, mint a szıkéknek. Kivéve nekem. Üdvözlettel Gerri T. a luxuslakosztály titokzatos halottja P. S.: Amennyiben mezítelen fotókra van szükségük, hogy a sztorit a címlapon hozzák, figyelmükbe ajánlom az arcomról készített fotómontázsokat (lásd mellékelt fotók) és Giselle Bündchen testét.
ELSİ FEJEZET H ozd ide a varázstálat a szekrénybıl, Lu Ti Ri mondta az anyám. A maradékot egy szem krumpli, egy szelet leheletvékony sült hús és egy evıkanálnyi vörös káposzta kár lenne kidobni. Éppen elég egy személynek jegyezte meg. Természetesen nem Lutiri a tisztességes nevem. Még három nıvérem van. Az anyámnak mindig is problémát jelentett, hogy a rendes nevünkön szólítson bennünket. Tine, Lulu, Rika és Gerri nevekre kereszteltek bennünket, de anyám Lutiri, Geluti, Riluge és ehhez hasonló neveket kreált számunkra, persze matematikai értelemben számtalan lehetıség közül választhatott volna. Gerri vagyok. Négyünk közül a legfiatalabb, az egyetlen, aki egyedül él, és ezért még azt is elvárhatják tılem, hogy egy parányi krumplitól, egy kis szelet hústól és egy kanálnyi vörös káposztától jól lakjak. Mintha egy szinglinek még az étvágya is kisebb lenne! Ez a tupper tál mondta az anyám. Visszatettem a mőanyag tálat a szekrénybe és odanyújtottam neki egy másikat. Csak a békesség kedvéért jelentem meg ezeken a vasárnapi ebédeken a szüleimnél. Most viszont elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó közös ebédünk. Szuper légkör, vérpezsdítı mondta az anyám és idegesen nézett rám. Túl nagy. Ne akarj még annál is hülyébbnek látszani, mint amilyen vagy. Nos, kérem a következıt. Az anyám felsóhajtott. Igen, ez az, Clarissa, ez már jó lesz. Add már ide. Furcsa, hogy az anyám képtelen volt megjegyezni a gyerekeinek az igazi nevét. Bezzeg a tupper tál nevét sosem felejtette el! Az igazat megvallva sokkal, sokkal jobban örülnék a
Clarissa névnek. A testvéreim is hozzám hasonlóan furcsa nevekre hallgattak. Gondolom, mert fiúkat vártak helyettünk: Martint, Eriket, Ludwigot és Gerdet, és nem sokat bíbelıdtek a névadással. A fiúneveket egyszerően megtoldották egy A-val. Tinének volt a legkevesebb oka a morgolódásra, csupán az bosszantotta, hogy túl sok Martina volt a korosztályában. Egyébként a férje, Frank Meier is pontosan ettıl szenvedett, ezért a gyerekeiknek olyan neveket választottak, amit rajtuk kívül senki sem viselt (és ha kíváncsiak a véleményemre, egyetlen teremtett lélek se vágyna rá): Chisola, Arsenius és Habakuk Chisola tizenkettı volt és cseppet sem bıbeszédő. Tine ezt a fogszabályozójával magyarázta, de én inkább a négy évvel fiatalabb ikertestvéreinek tulajdonítottam, akik folyton veszekedtek és mindent felfordítottak maguk körül. Mint most az ebédnél is. Nem kellett aggódnom, hogy bárkinek is feltőnik, hogy nincs minden rendben nálam. Ismét az ikrek voltak a középpontban és mindenki rájuk figyelt. Habakuk összekeverte a vöröskáposztát a krumplipürével és megpróbálta a gusztustalan pépet a fogai közötti résen felszívni. Arsenius az evıeszközzel a tányérja szélén dobolt és közben a testvérét bátorította: Habakuk! Köpd ki! Köpd ki! És Habakuk megtette. Méltóságteljesen visszaköpte a pépet a tányérjába. Habi! szólalt meg anyám halkan. Mit gondol rólunk Patrick? Amit akar, nekem teljesen mindegy mondta Habakuk és kikapart egy kis darab vöröskáposztát a fogai közük Patrick Lulu testvérem új barátja volt. Majdnem elájultam, amikor LuJu bemutatta, ugyanis hajszálpontosan úgy nézett ki, mint egy másik ismerısöm. Kıkemény31 a datingcafé.de társkeresı oldalról, akivel egyszer találkoztam. Nem szívesen gondolok vissza arra a
találkozóra, ezért visszafogottan fogadtam Patrickot is. De úgy tőnt, hogy Patricknak semmi sem jutott eszébe rólam, rezzenéstelen képet vágott, amikor Lulu bemutatta és kezet fogtunk: Kıkemény érzés és örvendek, hogy megismerhetlek. Bizonyára tévedtem. Patrick a kecskeszakállát leszámítva jól nézett ki és ellentétben Kıkemény31-gyei normálisnak látszott. A foglalkozása egyelıre nem derült ki. Patrick, mivel foglalkozik? kérdezte az apám. IT vagyok mondta lazán. Már harmadszor volt nálunk vendégségben, de a szüleim még mindig nem merték tıle megkérdezni, hogy mit is csinál egy IT, persze az anyámat nem hagyta nyugodni a kíváncsisága, és félre hívta Lulut. Drágám, mivel is foglalkozik pontosan Patrick? IT, mama, de hiszen a múltkor már mondta. Most az anyám ugyanolyan okos volt, mint korábban. De biztosan elmesélte a barátnıinek, hogy Lulu új barátja áj ti, sok pénzt keres, és ezúttal egy komoly kapcsolatról van szó. Nehéz volt kitalálni, hogy Patrick milyennek látott bennünket, mert rezzenéstelen arccal ült mindvégig. Patrick biztosan tudja, hogy a fiúk egy kicsit rakoncátlanok, hiszen nemrég még ı is kölyök volt mondta Tine. Mielıtt IT lett tettem hozzá. De egy jól nevelt kis kölyök mondta Lulu és megveregette Patrick karját. Természetesen, apám nagy hangsúlyt fektetett az étkezés közbeni jó modorra jegyezte meg Patrick. Ezzel arra célzói, hogy a gyerekeink nem jól neveltek? kérdezte Tine és felháborodottan pillantott a férjére. Almalevet! mondta Arsenius....kérek egészítette ki az anyám. szépen tettem hozzá.
Most, rögtön almalevet akarok! mondta. Le akarom öblíteni ezt a szörnyő ízt. Én is almalevet akarok! suttogta Chisola. Nevelés nélkül bizonyára jobbak lennének jegyezte meg Lulu. Szülj egy gyereket, akkor majd kifejtheted a véleményedet mondta Tine. Végzett pedagógus vagyok. Hat éve foglalkozom gyerekekkel. Úgy gondolom, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatban most már véleményt nyilváníthatok mondta Lulu. Lányok! szólalt meg anyám, miközben Arseniusnak és Habakuknak egy kis almalevet töltött. Ugyanaz a téma minden vasárnap! Mit gondol rólunk Patrick? Azonban Patrick még mindig fapofával ült az asztalnál és tekintetével a márvány ablakpárkányon a jukkák között egy porcelán leopárdot mustrált. Ha valami járt a fejében, akkor csak valami olyasmi lehetett, hogy ez itt a legízléstelenebb étkezı, amit valaha látott. És igaza is volt. Mindenre anyám ízlése nyomta rá a bélyegét, kedvelte a kövér angyalkákat, a fehér és arany színeket és a leopárdokat. Kedvenc darabja egy állólámpa volt egy leopárd talapzattal. Olyan, mintha igazi lenne mondogatta, és igaza is volt. A fehér és aranyszínő lámpaernyı nélkül, még azt hitte volna az ember, hogy egy igazi leopárd, hiszen szıre is volt. A családunk minden vasárnap itt jött össze, hogy együtt ebédeljünk. Csak Rika, a második legidısebb nıvérem hiányzott, a lányával és a férjével Venezuelában éltek. Még az anyám is földrajzból nulla volt felfogta már, hogy Venezuelából fizikai képtelenség Köln-Dellbrückbe egy vasárnapi ebédre hazaruccanni a szülıkhöz. Venezuela Dél-Amerikában és nem Olaszországban van magyarázta az ismerısöknek.
Amint már említettem, a földrajzi ismereteivel nem dicsekedhetett. De a disznósültje kitőnı volt. Három szeletet ettem, Habakuk pedig négyet, viszont a vöröskáposztakrumplipüré pépjét a tányérján hagyta. Tine szokásához híven a végén Frank üres tányérját kicserélte a gyerekekével, ı pedig szemrebbenés nélkül megette az összes maradékot, még azt is, amit már elızıleg megrágtak. Tavaly egy alkalommal Arsenius hirtelen sírva fakadt, mert Frank egy ilyen akció során az egyik tejfogát is megette, amit Arsenius a tányér szélén helyezett el. Még ma is a rosszullét kerülget, ha rágondolok A gyereknevelés körüli vita elcsitult. Nincs gyereke, de folyton az enyémet akarja nevelni, ez az igazság! mondta Tine. Töltöttem egy kis almalevet Chisolának és magamnak is. Köszönöm suttogta. Nagyi, Gerri megissza elılünk az összes almalevet rikácsolta Habakuk. Nagyapa hoz majd a pincébıl mondta az anyám és mérgesen rám nézett. Az apám felállt és eltőnt a pincében. Amikor visszatért, egy borítékot nyújtott felém. Gerri, postád érkezett mondta, miközben megsimogatta az arcomat. Sápadt vagy ma. Mert sosincs friss levegın kontrázott rá rögtön az anyám. Mióta érkezik hozzátok a postám? A boríték már nyitva volt. A feladó: K. Köhler-Koslowskí. Nem ismerem. Persze hogy ismered, a Klaus! jegyezte meg az anyám mérgesen. Klaus Köhler. Az osztálytalálkozóra szeretne meghívni. Tényleg dupla neve van? Mint manapság minden modern férfinak. Kivéve, ha a feleséget Kotzlöffelnek hívják jegyeztem meg. Ha akkor elmentél volna vele a szalagavatóra, akkor most
Köhler-Thalernek hívnának mondta az anyám. Egyébként ez volt az egyik vesszıparipája. És mit csinál most? Egészen szuper állása van, mondtam már nektek. Betegre keresi magát. Hannának nem kell dolgoznia, otthon van a gyerekekkel. Annamarie nagyon örül a menyének és az unokáknak. Hanna Koslowski, nevezzük Kotzlöffelnek, közülünk való volt. Valószínőleg számomra örökre megmagyarázhatatlan indítékból Klausszal nemcsak táncolt, hanem szaporodott is. És elmész az osztálytalálkozóra? kérdezte Lulu. Majd meglátom. Valójában pontosan tudtam, hogy eszem ágába sincs elmenni. Már néhány hete tudtam errıl az osztálytalálkozóról, mert Charly barátnım továbbított egy e-mailt Britt Emkétıl. Halló, egykori kedves harcostársak! Bizonyára már megfordult a fejetekben, hogy immár tizenegy év eltelt az érettségi óta. Nos, Klaus Köhler (matek/fizika) és én (pedagógia/biológia), mint egykori osztályképviselık úgy gondoltuk, hogy jó lenne újra találkozni, és a régi idıkrıl, az eddigi pályafutásunkról elcsevegni Micsoda? Britt Emkével cseverésszek a diákéveinkrıl? Britt, emlékszel még rá, amikor a történelemórán szót kértél? Müller úr, ha Gerrinek hármast ad, akkor az Katrinnel szemben nem tisztességes. Gerri alig szólalt meg ebben a félévben, szinte semmirıl sem írt, és mindig a kémia házit másolta Charlotte-ról vagy torpedóst játszott. Nyalizó Britt már a szakmai pályafutását is röviden körvonalazta, ha esetleg valakit nagyon érdekelne. Pedagógiai tanulmányaim után egy évig fogyatékos gyerekekkel foglalkoztam, mielıtt a férjemmel, Ferdinánd Freiherr von Falkenhainnal egy alsó-szászországi birtokra költöztünk. Lányunk, Luise már óvodába jár és tavaly megszületett a trónörökösünk, Friedrich is. Nagyon boldog a családi életünk. Üdvözlet mindenkinek, Britt Falkenhainné.
Britt pályafutása, bármennyire is mesésnek festette fel, éppen azt bizonyítja, hogy már nem a régi idıkben éltünk, amikor még a vágyak segítettek. Hiszen ha Charlyval teljesült volna a kívánságunk, akkor Britt ma a Schleckernél pénztárosként dolgozna és egy munkanélküli alkoholistával és egy hólyaggyengeségben szenvedı harci kutyával húzná meg magát egy penészes szociális lakásban. És én pedig Ferdinánd Freiherrvon Falkenhain felesége lennék, bárki legyen is az az ember. A helyedben nem mennék el mondta Lulu. Mindenki majd a szuper férjével, a házával, a gyerekeivel, a fantasztikus állásával, a drága autójával, az utazásaival, a doktori címével henceg. Borzasztóan fogod magadat érezni, hiszen még barátod sincs! Óh, nagyon köszönöm a bátorítást! És az érettségi óta fel is szedtél jó pár kilót mondta Tine. Két kilót, na jó, legfeljebb ötöt. És sápadt vagy erısítette meg az apám ismét. Mégis csak észrevette netán valaki, hogy valami nincs rendben körülöttem? Egyáltalán nem feltőnı jegyezte meg az anyám. És nem lesz mindenki házas. A férfiak éppen most vannak a legjobb korban, hogy lekössék magukat. Ti Lu Gerri azt mondhatná, hogy szerkesztı vagy egy kis irodát vezet. Miért tenném? Nem kell szégyellenem a munkámat, ellenkezıleg, sokan irigyelnek érte. Mivel foglalkozik? érdeklıdött Patrick Lulutól. ír vagyok. Olcsó regényeket ír mondta Lulu. Orvosokról, szerelemrıl, tudod, azokat az olcsó füzeteket. Aha, a nagyanyám folyton azokat olvasta válaszolta Patrick. És meg lehet ebbıl élni? Természetesen vágtam rá. Egyébként
Minél rosszabb, annál jobb jegyezte meg az apám. Kijövök belıle, legalábbis eddig, aztán majd De nincs megfelelı nyugdíjbiztosításod és férjed, aki kiegészíti vágott közbe az apám, miközben Patricknak el akartam magyarázni, hogy fiatal nık is olvassák a regényeimet. És már harminc vagy! Harminc év még nem kor mondta Lulu. Én is harminckét évesen ismertem meg Patrickot. Két hónappal ezelıtt. Sosem kérdeztem meg, hogy hol találkoztak, de biztosan nem az interneten. Hiszen amikor Lulunak a datingcafé.de-rıl meséltem, lenézıen felhúzta az orrát és az volt a véleménye, hogy ott csak szélhámosok vannak, vagy akiknek különben senki se akad. Ha kıkemény31-re gondolok, igaza is volt. Az oktatásügyben dolgozol és a nyugdíjbiztosításod is kiváló. Megengedheted magadnak, hogy még egy kicsit várjál a férjhezmenetellel jegyezte meg az apám. Ezenkívül szıke vagy mondta az anyám. De itt van Tiluri ezzel a frizurával. Hogyan ismerkedhetne meg így valakivel, na meg ráadásul állandóan a lakásában kuksol és ír. Mama Mindenképpen menj el az osztálytalálkozóra, hiszen egy jó alkalom, hogy meglásd, hogy mi lett azokból a férfiakból mondta az anyám, és aggódva hozzátette: Különben csak egy társkeresı hirdetés marad számodra. Azon már régen túl van mondta Tine, aki a férjét egy szupermarketben ismerte meg. Micsoda? A hír sokkolta az anyámat. Hát már itt tartunk! A lányom feladott egy társkeresı hirdetést! Nehogy egy szót is ejtsél róla Alexa ezüstlakodalmán! Elsüllyednék szégyenemben. Ne aggódj! mondtam. Alexa nénikém ezüstlakodalmán sem és a találkozón sem fogok megjelenni. Szerencsére Chisola ebben a pillanatban felborította a poharát,
ami véget vetett a beszélgetésünknek. Habakuk nadrágja nedves lett az almalétıl. Gyilkos üvöltésben tört ki, csak a desszert tálalásakor csendesett el. Ebéd után mindenki elbúcsúzott, de nekem még ott kellett maradnom, hogy magammal vigyem a maradékokat. Anyám a kezembe nyomta a tálat. És légy oly kedves, vidd el ezt a gyógyszertárba mondta, amikor rátett még egy cipıs dobozt a csomag tetejére. A cipıket? A gyógyszertárba? Hülyeség válaszolta. Régi gyógyszerek, az apád nem engedte meg, hogy kidobjam a szemétbe. Szerinte veszélyes hulladék. A gyógyszertárban összegyőjtik és elküldik a harmadik világban élı embereknek. Tényleg feladtál egy társkeresı hirdetést? Kicsit megemeltem a doboz fedelét. A harmadik világban nincs szükségük 2004-ben lejárt orrcseppre. Még más is van közte, és egyébként ajándék lónak ne nézd a fogát. Felsóhajtott. Sose gondoltam, hogy a lányomnak majd hirdetnie kell magát. De hát te mindig is problémás voltál! A kezembe vettem a következı dobozt. Dalmadorm. Altató. Megdöbbentem. Ez nem lehet véletlen. A pulzusom kicsit gyorsabb lett. Óh, ezt a karácsony elıtti idıszakban szoktam felíratni magamnak, de amikor apád nyugdíjba ment, egész évben szükségem volt rá és neki is. De hiszen ki sem nyitottad a dobozt? A kezem elkezdett remegni, de az anyám nem vette észre. Természetesen. Elolvastad már, hogy micsoda mellékhatása van az ilyen szerelmek? Gyorsan függıvé válik az ember. Sosem szedném be ezeket a tablettákat, és az apád sem. De akkor miért írattátok fel?
Hogy érted? Hiszen mondtam már, nem tudtunk aludni! Éveken át nem tudtuk lehunyni a szemünket! A munka, a gyerekek, a nyugdíj kibírhatatlan volt. Az alvás létfontosságú, nem veheted félvállról. De most mondtad, hogy sose vennéd be. Jóságos ég, itt hever egy tucat és mind felbontatlan. Nem kell mindenre rögtön gyógyszert szedni, és ha mégis feltétlenül szükség van rá, akkor ott a jó öreg Baldrian. Arra esküszök. Igen, de Miért kezded tulajdonképpen minden egyes mondatodat devel? kérdezte anyám. Mindig is ilyen voltál, csupa ellentmondás. Ez az oka, hogy problémád van a férfiakkal is. Nos, teszel valami hasznosat is és elviszed ezeket az izéket a gyógyszertárba vagy inkább nem? Feladtam. Felılem válaszoltam. De nem hinném, hogy a harmadik világban oda vannak az altatókért. Már ismét egy de sóhajtott fel az anyám és egy csókot nyomott az arcomra, miközben a kijárat felé terelt. Bárcsak egy kicsit pozitívabban gondolkodnál! végigsimította a kezével a hajamat. Alexa ezüstlakodalma elıtt elmész még a fodrászhoz, ugye? Egy kis melír jól állna neked. Drágám, búcsúzz el Tirilutól! Viszlát, Gerri! kiáltotta az apám a nappaliból. Nem vagyok olyan biztos benne de az anyám ezt nem hallhatta, mivel már bezárta mögöttem az ajtót. Hazavittem a cipıs dobozt. A kukába is dobhattam volna az egészet, hiszen senki sem tiltotta meg, még a rossz lelkiismeretem sem. De eszembe sem jutott, hogy kidobjam a tablettákat. Az utóbbi napokban megfogalmazott kérdéseimre megoldást adhatnak. A sors akarata volt, hogy ez a doboz éppen most került a kezembe, amikor a leginkább szükségem volt rá. Gondosan átnéztem a tartalmát és nem kevesebb, mint
tizenhárom csomag érintetlen altatót tettem félre. Csinos nevekre hallgattak, mint például Noctamid, Remestan, Rohypnol és Lendormin. Néhány még le sem járt. Nagyon sok tablettám volt. Az egyetlen probléma csak abból adódhat, hogy hogyan nyelem le az utolsót, még mielıtt az elsı hat. De képes leszek rá: a gyors étkezéssel sosem volt gondom, sıt az egyik legjobb képességemnek számított. Kellemes libabır futott végig a testemen, miközben a pirulákat mustrálgattam. Az utóbbi napokban gondolatban már mindent lejátszottam. Jó pár dolgot logisztikai és technikai okokból elvetettem. Az ütıér szóba se jöhet, mert nem bírom a vér látványát és kezdıknek nem is olyan egyszerő. De az altatóval megbirkózom. Gyerekjáték az egész. Kedves Mama! Nagyon köszönöm a gondosan összeválogatott altatótablettagyőjteményt. Sok fárasztó és illegális munkától kíméltél meg. Természetesen teljesen igazad van: nem lehet mindig mindent gyógyszerekkel szabályozni. Sajnálnám, ha kárba vesznének. Éppen a megfelelı adag egy szingli számára. Nos, félre a tréfával: bocsánatot kérek egyúttal mindazért a kellemetlenségért, amit a tabletták miatt okozok, de mielıtt emiatt is begurulnál rám, gondolj, kérlek azokra a jövıbeni csalódásokra, amelyektıl ily módon megkíméllek. Nagyon sajnálom, hogy mindig csak csalódást okoztam neked. Már a születésemkor, amikor rájöttél, hogy nem Gerd, hanem
Gerda lettem. Aztán mivel szıke helyett barnára sikerültem. De hidd el, legalább annyira szenvedtem, mint te, amikor Alexa néni az esküvıjén csak szıke koszorúslányokat akart és rajtam kívül minden nıvérem és unokatestvérem virágokat hajíthatott a vendégek közé. Az ünnepséget gyakorlatilag az asztal alatt töltöttem el. Na jó, nagyapa cipıfőzıjét nem kellett volna Waldi nyakörvéhez kötnöm, de nem gondoltam, hogy egy kis tacskónak akkora ereje van, hogy nagyapa az asztalterítıt a tortákkal és a nagyanya meisseni porcelánjával együtt lehúzza az asztalról. Azért is bocsánatot kérek, hogy nem voltam hajlandó Klaus Köhlerrel a szalagavatóra elmenni, annak ellenére, hogy Annamarie barátnıd fia és elmagyaráztad, hogy a pattanásai, az izzadságszaga és pökhendi nagyképősködése a serdülıkor természetes velejárója és aztán egyszer csak megszőnnék. Azóta szinte egyeden nap sem telik el anélkül, hogy el ne mondanád, milyen sikeres, jóképő férfi lett Klausból, és mennyire boldog Hanna Koslowski, hogy akkor helyettem elment vele a szalagavató balra. Hidd el, azóta már néhányszor magam is megbántam, hogy kikosaraztam, de tizenöt évesen nem sejthettem, hogy harminc évesen olyasvalakinek mint Klaus, örülnék. Akkor biztosan már az idı tájt hozzáfogtam volna az altatók győjtéséhez. Gerrid P. S.: Semmi okod sincs rá, hogy a barátok és rokonok elıtt elhallgasd, hogy mivel keresem a kenyeremet, csak azért, mert nem tanár lett belılem. Pontosan ezért mindenkinek elküldtem egy kedves levél kíséretében a Claudia éjszakás nıvér a gyanú árnyékában címő könyvemet, hiszen évek óta azt meséled nekik, amikor a munkám felıl érdeklıdnek: Gerrinknek van egy kis irodája. Klaus szülei is kaptak belıle egy példányt.
P. P. S.: Verona és Velence Olaszországban található, Venezuela pedig Dél-Amerika északi részén. De valószínőleg úgysem hiszel nekem, ezért rád hagyom az iskolai atlaszomat, hogy meggyızıdhess róla.
MÁSODIK FEJEZET A csillagjegyem szőz, és mi szüzek gyakorlatias, rendszeretı és megbízható emberek vagyunk. Probléma esetén megırizzük a hidegvérünket és megtaláljuk a megoldást. Rendszerint sokkal inkább kézben tartjuk az életünket, mint az érzékeny halak, az óvatos rákok vagy a határozatlan mérlegek. Ha aztán a problémáink megoldására az öngyilkosságot találjuk a legjobbnak, akkor biztos, hogy egy csomó dolog azt megelızıen balul sült el az életünkben. Három területen találtam problémásnak az életemet: 1. szerelem 2. munka 3. hétköznapi élet. A szerelmi életem vacak volt. Pontosabban: egyáltalán nem létezett. Az utolsó kapcsolatom óta négy és fél év telt el. Igaz, az a kapcsolat egy tragédia volt, de mégse terveztem néhány hónappal hosszabb szingli létet. Ezért egy év elteltével rendszeresen partnerkeresésre indultam és igyekeztem semmit sem kihagyni. Társkeresı oldalakon regisztráltam, hirdetésekre válaszoltam és összehoztak egy barátnım férjének az iskolatársával is. Valóban sok férfit megismertem ily módon, mint például: kıkemény31-et, ánkebarát007-et és Maxot, 29, 1,89, félénk, de minden játékra kapható. Összesen huszonnégy férfival találkoztam. Gyenge zsákmány, figyelembe véve, hogy a társkeresı oldalakon több százzal váltottam levelet és legalább három tucattal telefonon is beszéltem, de csak huszonnégy akadt köztük, aki negyven év alatti és független volt, és egy olyan nı iránt érdeklıdött, mint én, huszonöt év feletti, nem szıke. Sıt még a német nyelvet is mővelték egy bizonyos szinten és a Kérlek külggy minél elıbb
egy egész alakkos fotótt magadról mondatnál valamivel többet is írtak. Aztán az elsı randevún gyorsan rájön az ember, hogy nem lehetnek ezek az igazi szempontok egy férfi kiválasztásakor. Nézzük meg például kıkemény31-et. Kıkemény31 a lehetı leggyorsabban meg akarta mutatni, hogy miért is nevezi magát kıkemény31-nek. Legszívesebben rögtön ott a kávézóban, világos nappal. Miközben az iránt érdeklıdtem, hogy mi a véleménye a Katharine Hepburn-filmekrıl, a gyerekekrıl és a háziállatokról, meg akarta fogni a kezemet, hogy az ölébe tegye. 31 nem a koromra utal suttogta. Ugye érted, hogy mire gondolok? Netán a házszámod? játszottam a hülyét és közben elhúztam a kezemet, jó messze tıle, a fejem fölé. A pincérnı azt gondolta, hogy rendelni szeretnénk és odaszólt hozzánk: Rögtön jövök. Ismered az Afrikai királynıt? dadogtam. A kıkemény kalapácsom pont 31 cm. Nyugodtan megfoghatod. Óh, dehogy mondtam, miközben vérvörös lettem. Bizonyára félreértettél. Az a szerszám, mindegy, hogy milyen kemény vagy hosszú, egyáltalán nem érdekel. Rögtön gondoltam, amikor bejöttél mondta sziszegve. Frigid szuka! Eddig még senki se panaszkodott. Fogalmad sincs, hogy mit veszítesz. Aztán felállt és távozott, még a capuccinóját sem fizette ki. Mit óhajt? kérdezte a pincérnı, mert a kezeimmel tehetetlenségemben még mindig a levegıben hadonásztam. Kérem a számlát sóhajtottam fel. Ezután a tapasztalat után egy kicsit óvatosabb lettem. Körültekintıbben választottam ki a kávézókat. Elınyben részesítettem a hátsó kijárattal rendelkezıket, ahol eltőnhettem, még mielıtt velem fizettették volna ki a számlát. Hiszem mi szüzek a spórolásunkról is híresek vagyunk, nem szórjuk el
meggondolatlanul a pénzüket. A randevúm cinkebarát007-tel is érdekesen alakult. Meglógtam, amikor észrevettem, hogy valami nincs rendben nála. Mindvégig megszállottként cukorból különbözı figurákat öntött ki az asztalterítın, hogy aztán az ujjbegyével felnyalogassa. Egy negyed óráig döbbenten szemléltem, aztán eltőntem. Sajnos Max, 29, 1,89, félénk, de minden játékra kapható is teljes csıdtömeg volt. Valójában Dietmarnak hívták, 29 helyett 39 volt és akkora, mint én, vagyis meglehetısen alacsony. Azonkívül egy csöppet sem volt félénk. Elmagyarázta, hogy tíz évvel fiatalabbnak és húsz centiméterrel magasabbnak adta ki magát, mert egyébként nem a számára megfelelı nık jelentkeznek a hirdetésére. Igaza volt, de semmi kedvet sem éreztem ehhez a játékhoz, mint mindig, most is leléptem a hátsó bejáraton keresztül. És mindez éveken át ugyanebben a stílusban folytatódott. A legaranyosabb Ole volt, akivel a barátaim, Caroline és Bert akartak összehozni. Igaz, mondták, hogy éppen akkor hagyott maga mögött egy több éves kapcsolatot és ez kellı óvatosságra inthetett volna. Az elsı pillantásra minden rendben volt: kedvesen mosolygott, nem szenvedett látható neurózisban, ugyanazokat a dolgokat kedveltük: régi Katharine Hepburn-filmeket, olasz ételeket és Tom Waitst. Fogorvos volt. Éppen akkoriban nyitotta meg az elsı magánrendelıjét a városban. Néhányszor találkoztunk és egyre jobban tetszett. De akkor hirtelen felbukkant az exbarátnıje és nyolc héttel késıbb már össze is házasodtak. Úgy tettem, mintha örülnék neki, de persze nem volt igaz. Az idı múlásával egyre nagyobb problémát jelentett, hogy másoknak örüljek, ami egyenesen oda vezetett, hogy már a hétköznapi életet is problémásnak láttam. Sosem állt szándékomban, hogy még 30 évesen is szingli-ként éljek. Úgy terveztem, hogy legkésıbb huszonnyolc évesen férjhez megyek a nagy İ-höz, huszonkilenc évesen az elsı gyermekemet a karjaimban ringatom és már legalább egy almafát elültetek.
Ehelyett az összes testvérem, unokatestvérem, a barátom megházasodott. Sıt Klaus Köhler és Britt Elke is. Gyerekeik vannak, házat építettek, almafákat ültettek. Mindenütt boldog párok vesznek körül, miközben én kávéházak hátsó kijáratain távozok a randevúkról. Szingliként az úgynevezett hétköznapi élet meglehetısen sivár. Fıleg, amióta a barátaimnak egymás után gyerekeik születtek. Csak olyan problémákról beszélgettek, mint az óvodai férıhely, idıhiány, ha néha eljutottak egy-egy moziba, elaludtak a film közepén. Mégis erre az unalmas létre vágytam, természetesen a megfelelı férfival. Túl igényes vagy mondogatta Ulrich. Olyan férfira vágysz, aki nem is létezik. Ulrich az exbarátom volt, aki miatt Thaler nagymama tejes kancsócskáját a fürdıszobaajtóhoz vágtam. Az egyetlen meisseni porcelán darab, ami Alexa nénikém esküvıjét túlélte a családi készletbıl. Ulrich mindig értett hozzá, hogy kihozzon a sodromból, amit egyszerően a folyamatos semmittevésével ért el. Három éves kapcsolatunk alatt egyfolytában csak heverészett a szınyegen, a szófán, a fürdıkádban, az ágyban. És minden, amit hallgatott vagy használt, szanaszét hevert. A zoknijai, az alsónemője, a tányérjai, az evıeszközök, a pizzás dobozok, a sörös üvegek, a súlyzók, a könyvek és a szemét. A lakásom kicsi volt, ezért lépten-nyomon Ulrichban és a cuccaiban botladoztam. Ulrich azonban úgy gondolta, hogy joggal lehet önmaga, mivel a lakbér felét átvállalta. Továbbá a gyógyiszapos fürdıt kedvelte, majd elfelejtette kimosni a kádat, sosem vett joghurtot, de megette az enyémet, a tejet elfelejtette visszatenni a hőtıbe, ja és amikor bonbont evett, a papírt egyszerően ledobta a földre. Ulrich ugyan nagy hangsúlyt fektetett a testápolásra és jómaga ápolt volt, a lakás azonban már bőzlött: furcsa szag terjengett mindenütt a zoknijaiból, a sportcipıibıl és az ételmaradékokból. Mindegy volt, hogyan próbálkoztam, mivel érveltem, Ulrich önmaga akart maradni és továbbra is csak heverészett és
szétszórt mindent. Ha zavar, akkor szedd össze mondogatta, én pedig egyre gyakrabban hajítottam utána egy-egy darabot, tornacipıit, joghurtos poharait és gazdasági könyveit. A tejes kancsócska tévedés volt. Aztán kiszerettem Ulrichból, a totális káoszban eltőntek a jó tulajdonságai. Fellélegeztem, amikor szakítottunk és hetekig egyedül maradtam a lakásban. Továbbra is barátok maradtunk. Jó volt vele néha találkozni, mert már nem kellett vele viaskodnom. Majdnem ismét beleszerettem, de akkor Charly, a legrégibb és a legjobb barátnım és közte kialakulóban volt valami és hozzá költözött. Egy kicsit fájt, hogy Ulrich most Charly lakásában heverészett, és nagyokat nyeltem, amikor a barátnım a szanaszét heverı zoknijairól, az üres joghurtos poharairól panaszkodott. Az igazi fájdalmat persze akkor éreztem, amikor Ulrich befejezte a jogi tanulmányait és hirtelen megszőnt önmaga lenni. Új öltönyt viselt és minden reggel pontban nyolckor elhagyta a lakást, hogy összelapátoljon egy halom dohányt. Hetente kétszer ez volt a hab a tortán jött hozzá egy takarítónı. Biztosan ledobott néha még egy csokis papírt a földre, de a lakás teljesen megváltozott. Tavaly összeházasodtak Charlyval, én voltam az egyik tanúja és el kellett játszanom, mintha borzasztóan örülnék. Természetesen már megkérdeztem magamtól néhányszor, hogy tényleg nagyon igényes vagyok-e, ami a társkeresést illeti. Próbálkozásaim jól megleckéztettek, és lassan rájöttem, hogy vannak tervezhetetlen dolgok, még akkor is, ha rendszeresen foglalkozunk velük. Charly felhívott a múlt héten pont három nappal ezelıtt, hogy elhoztam az altatókat az anyámtól és közölte velem, hogy keresztanya lehetek. Nem esett le rögtön, hogy mire célzott. Aztán felkiáltottam. Aha, terhes vagy! Iiiiigen ujjongott. A fenébe is, fantasztikus, ugye? Óh, micsoda kérdés! Persze, hogy az, Charlynak és Ulrichnak.