AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE Család és gyermek: egy kis módszertan A modern értelemben vett népszámlálások magyarországi történetének csaknem kezdeteitől lehetőség volt a családok, azon belül a családi kapcsolatok valamilyen szintű felvételére, ám az adatok feldolgozására és közzétételére csak a II. világháború utáni első, 1949. évi népszámlálást követően került sor. Bár a család és gyermek fogalma az 1970. évi népszámláláskor lényegesen módosult az azt megelőzően használthoz képest, az adatok összehasonlítását ez csak kismértékben befolyásolja. Az 1949. évi és az 1960. évi népszámlálásnak az ezt követően használt családfogalomtól való eltérése javarészt abból adódik, hogy a gyermek fogalma nem csak a házasságot még soha nem kötött, azaz nőtlen, hajadon gyermekeket foglalta magába, hanem családi állapottól függetlenül minden, legalább az egyik szülőjével élő gyermeket, valamint a nagyszülővel élő unokát is, ha saját családot nem alkotott. Ez egyrészt növelte a családban élő gyermekek számát, másrészt némileg megemelte a családok számát is. 1 Az 1970. évi és a későbbi népszámlálások a gyermekekre vonatkozóan kétféle fogalmat használtak. Az adatfelvételkor azokat a személyeket is, akik korábbi házasságkötésük (pl. válás, özvegyülés) ellenére valamilyen ok miatt továbbra is vagy ismételten szüleikkel közös háztartásban éltek, és saját családot nem alkottak, gyermekként vették számba, és az 1980. évi, valamint az azt követő népszámlálások adatközléseiben a személyek családi állás szerinti elszámolásakor őket a gyermekek között, ám családi állapot szerinti bontásban mutatták ki. A másik gyermekfogalmat a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a háztartás- és családfeldolgozásokban alkalmazták, miszerint gyermek a legalább egyik szülőjével élő, saját családot nem alkotó, nőtlen, hajadon, gyermek családi állású személy, függetlenül életkorától és gazdasági aktivitásától. E vonatkozásban a vér szerinti gyermeken túl gyermeknek minősül az örökbe fogadott és nevelt gyermek, ide nem értve a családhoz kihelyezett állami gondozott (hivatalos elnevezés szerint állami nevelt) gyermeket. A 2001. évi népszámlálást megelőzően a családi kapcsolatokat csak a magánháztartásban (továbbiakban: háztartásban) élő személyekre vonatkozóan állapították meg, a közösségi elhelyezést vagy elhelyezést és ellátást nyújtó intézetekben élőket ún. intézeti lakóként, mintegy egyedülálló személyekként mutatták ki, függetlenül attól, hogy családjukkal együtt éltek-e az intézetben. A legutóbbi népszámláláskor a családi viszonyok vizsgálata kiterjedt az intézetekben élőkre is, továbbá azokra a hajléktalanokra, akik a népszámlálás eszmei időpontjában az utcán, kapualjakban, pályaudvarokon stb. éltek, a számukra létrehozott átmeneti szállásokat nem vették igénybe. E módszer szerint sem tekinthetők azonban gyermeknek azok a köznyelvben életkoruknál fogva egyébként gyermekként kezelt személyek, akik családjuk, szüleik nélkül éltek gyermekvédelmi alap- vagy szakellátást nyújtó intézményekben, kollégiumokban, diákotthonokban vagy más, közösségi elhelyezést nyújtó intézetben. 2 Népszámlálásról népszámlálásra a gyermekek száma, összetétele A gyermekek számára, életkor, nemek és családi állapot szerinti megoszlására csak az utóbbi időkből vannak adatok, ám ezek sem foglalják magukba az intézetekben, intézeti háztartásokban élőket, valamint a hajléktalanokat. 3 Az elemzésnek ebben a részében gyermeken azt a személyt értjük, aki saját család nélkül, magánháztartásban (továbbiakban: háztartásban), legalább egyik szülőjével közös háztartásban él, függetlenül életkorától és attól, hogy dolgozik-e, van-e önálló jövedelme. A háztartásban élő gyermekek 4 száma 2001-ben 3 millió 212 ezer volt, 15 ezerrel kevesebb, mint az 1990. évi népszámlálás idején. A két adatfelvétel között eltelt tizenegy év alatt lényegében nem változott a családháztartásban és a nem családháztartásban élő gyermekek aránya: mindkét időpontban az összes gyermek valamivel több mint 98 százaléka élt családháztartásban. A nem családháztartásban élő gyermekek körében lényegesen magasabb a fiúgyermekek 1 Szűcs Zoltán: A népszámlálások család- és háztartásfogalmainak változásai. Statisztikai Szemle. 1990. április május. 323 349. oldal. 2 A használt fogalmak részletes leírását lásd a kötet végén, A fogalmak magyarázata című fejezet megfelelő címszavánál. 3 Az intézeti háztartásokban, valamint a hajléktalanként élő gyermekek számára és megoszlására vonatkozó 2001. évi adatokat e fejezet Gyermekek, ahogy a köznyelv értelmezi című részében elemezzük, legfontosabb adataikat a 2.1.1 tábla tartalmazza. 4 Családi állapottól függetlenül. 1

aránya, mint a családháztartásban élőknél: előbbieknek 61, utóbbiaknak csupán 55 százaléka fiú. Egy évtizeddel korábban ezek az arányok ennél kiegyensúlyozottabbak voltak, ám 1990 óta a fiúgyermekek aránya a családháztartásban élő gyermekek körében néhány tized, a nem családháztartásban élők esetében közel 3 százalékponttal nőtt. Év A háztartásban élő gyermekek a háztartás típusa és nemek szerint, 1990, 2001 Családháztartásban élő gyermek Nem családháztartásban élő gyermek ebből: ebből: összesen együtt együtt fiú lány fiú lány 1990 3 227 773 3 170 278 1 747 733 1 422 545 57 495 33 589 23 906 2001 3 212 458 3 152 060 1 746 600 1 405 460 60 398 37 035 23 363 1990 100,0 55,1 44,9 100,0 58,4 41,6 2001 100,0 55,4 44,6 100,0 61,3 38,7 Az ebben a részben használt gyermekfogalomból következik, hogy a családháztartásban élő gyermekek korösszetétele lényegesen fiatalabb, mint a nem családháztartásban élő társaiké. A családháztartásban élő gyermekek túlnyomó többsége, 98,2 százaléka nőtlen, hajadon, kisebb hányaduk pedig vagy párkapcsolaton alapuló (házaspár, élettársi kapcsolat) családdal él, vagy olyan egy szülő gyermekkel típusú családban, ahol nincs nőtlen, hajadon gyermek, ami miatt e közösségek a családfeldolgozásokban nem szerepelnek. Ezzel szemben a nem családháztartásban élők mindegyike kötött korábban legalább egy házasságot, és az adatfelvétel eszmei időpontjában valamely ok miatt saját család nélkül, egyik szülőjével él közös háztartásban. A családháztartásban élő gyermekek családi állapot szerinti megoszlása nemenként némileg eltérő. A fiúk 97,8, a lányok 98,7százaléka nőtlen, illetve hajadon. A fiúk körében viszonylag magas, 1,4 százalék az elváltak aránya, és a házasok hányada is a fiúknál a magasabb. Lényegében hasonló arányszámok figyelhetők meg az 1980. és az 1990. évi népszámlás adatai alapján is, alig néhány tized százalékpontnyi eltérés tapasztalható, ami a nőtlenek és hajadonok részesedésének enyhe növekedéséből adódik. A családháztartásban élő gyermekek családi állapot és nemek szerint, 1980 2001 1980 1990 2001 Családi állapot összesen fiú lány összesen fiú lány összesen fiú lány Nőtlen, hajadon 97,9 97,7 98,2 97,9 97,6 98,3 98,2 97,8 98,7 Házas 1,2 1,3 1,1 1,2 1,2 1,0 0,7 0,8 0,6 Özvegy 0,0 0,0 0,1 0,1 0,0 0,1 0,1 0,0 0,2 Elvált 0,8 1,0 0,6 0,9 1,2 0,5 1,0 1,4 0,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A házasságot még soha nem kötött, nőtlen, hajadon gyermekek mindegyike családháztartásban, azon belül családban él, családtípusok szerinti megoszlásukról 1949 óta vannak adatok. Ekkor közel 84 százalékuk élt párkapcsolaton alapuló családban, amely arány az 1949 1960 közötti stagnálást követően először erőteljes növekedésnek indult, majd mérsékelt, később gyors csökkenésbe ment át, míg a legutóbbi két népszámlálás közötti ismét alig módosult. Jelenleg a 3 millió 94 ezer nőtlen, hajadon gyermek nem egészen 79 százaléka házaspár vagy élettársak alkotta családban él. 2

A 15 évesnél fiatalabb gyermekek között az összes nőtlen, hajadon gyermekhez képest relatíve többen vannak olyanok, akik párkapcsolaton alapuló családokban élnek, arányuk jelenleg meghaladja a 85 százalékot. A párkapcsolatok A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek családtípus szerint, 1949 2001 Év Gyermek Házaspár, élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekkel 1949 100,0 83,7 16,3 1960 100,0 83,3 16,7 1970 100,0 86,4 13,6 1980 100,0 85,0 15,0 1990 100,0 79,3 20,7 2001 100,0 78,7 21,3 15 évesnél fiatalabb gyermek 1960 100,0 87,9 12,1 1970 100,0 90,0 10,0 1980 100,0 88,5 11,5 1990 100,0 82,8 17,2 2001 100,0 85,2 14,8 Eltartott gyermek 1990 100,0 82,1 17,9 2001 100,0 82,9 17,1 megoszlásának utóbbi időkben megmutatkozó módosulása, azaz az élettársi kapcsolatok terjedése tükröződik abban, hogy a párkapcsolaton alapuló családban élő, e korosztályba tartozó gyermekek közül minden nyolcadik, az összes nőtlen, hajadon gyermek közül csak minden tizedik él élettársak képezte családban. Egy évtizeddel korábban az eltérés minimális volt, minden huszonötödik gyermek szülei éltek élettársi kapcsolatban. A családokban élő nőtlen, hajadon gyermekek háromnegyede eltartott, akiknek többsége valamely oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, óvodába, bölcsődébe jár, kisebb részük pedig valamely más ok miatt szorul eltartásra. Ez az arány a párkapcsolaton alapuló családok esetében némileg magasabb, az egyszülős családoknál viszont lényegesen alacsonyabb, alig haladja meg a háromötödöt. A házaspáros típusú családokon belül az élettársak alkotta családok gyermekei között gyakoribb az eltartott gazdasági aktivitás, mint a házaspárok gyermekeinél. Az eltérés az 1990-es években érzékelhetően nőtt: 1990-ben a házaspárok gyermekeinek 80, az élettársak gyermekeinek 82 százaléka volt eltartott, 2001-re ez 78, illetve 87 88 százalékra módosult, vagyis míg a házaspárok gyermekeinek eltartottsági rátája valamelyest csökkent, addig az élettársak gyermekeinél a mutató értéke jelentősen, több mint 5 százalékponttal nőtt. Az eltartott gyermekek aránya az egyszülős családok mindkét típusában számottevő javulást mutat. Különösen jelentős ez az apa által nevelt gyermekek esetében, ahol tizenegy év alatt a 71 százalék feletti eltartottsági mutató 52 53 százalékra esett vissza. Az anya gyermekkel típusú családoknál a csökkenés 5 százalékpontnyi volt. Év A családban élő nőtlen, hajadon családi állapotú, eltartott gazdasági aktivitású gyermekek családtípus szerint, 1990, 2001 Házaspár és élettársi kapcsolatok Egy szülő gyermekkel ebből: ebből: együtt élettársi együtt apa anya házaspár kapcsolat gyermekkel gyermekkel index: 100,0 = a megfelelő családtípusban élő összes nőtlen, hajadon gyermek 1990 77,7 80,4 80,3 82,3 67,0 71,2 66,0 2001 75,0 79,0 78,1 87,6 60,2 52,5 61,3 A termékenység hosszú ideje tartó romlását tükrözik a családban élő nőtlen, hajadon gyermekek korstruktúrájában az elmúlt két népszámlálási ciklusban bekövetkezett változások. 1980-ban a legtöbb gyermek 0 4 éves volt, számuk és arányuk az alsó korcsoportokban lassan, majd az életkor előrehaladtával egyre gyorsuló ütemben csökkent, a 20 24 évesek körében már az egytizedet sem érte el, a 30 évesnél idősebbeknél pedig elenyészővé vált. 1990-ben és 2001- ben a legnépesebb korcsoport a 10 14 éveseké volt, ám míg 1990-ben száz gyermek közül 26 tartozott ebbe a korcsoportba, addig 2001-ben már csupán 19. Ezzel egyidejűleg nőtt a magasabb korcsoportokba tartozók hányada, pl. a 20 24 évesek aránya az 1980. és 1990. évi 9 százalékról 15 százalékra, a 30 34 éveseké 1,3, illetve 1,8 százalékról 2,5 százalékra emelkedett, és az időszak eleji 30 éves életkorról 35-re módosult az alacsony előfordulás alsó határa. 3

A családban élő gyermekek nemenkénti korösszetételében lényegében ugyanazok a jellemzők figyelhetők meg, mint az összes gyermeknél, azzal az eltéréssel, hogy a fiúk összességében valamelyest idősebbek, mint a lányok: a 15 éve alatti korcsoportokban az eltérés egyaránt 3 százalékpontnyi, vagyis ennyivel magasabb az ilyen korú lányok aránya, mint fiúké. Az eltérés a 15 19 éveseknél csupán 2 százalékpont, a 20 24 évesek nemenkénti részaránya pedig már fiúknál a magasabb, ami az ennél idősebbek minden korcsoportjában megmarad. 1980-ban a váltás már az egy korcsoporttal fiatalabbaknál bekövetkezett A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek korcsoport és nemek szerint, 1980 2001 Korcsoport Összes gyermek Fiú Lány 1980 1990 2001 1980 1990 2001 1980 1990 2001 0 4 26,2 19,0 15,6 24,5 17,7 14,5 28,3 20,5 16,9 5 9 23,3 20,2 18,4 21,8 18,8 17,1 25,2 22,0 20,1 10 14 20,4 25,7 19,4 19,0 24,0 18,0 22,1 27,8 21,2 15 19 14,3 18,9 17,7 14,4 18,5 16,8 14,2 19,3 18,8 20 24 9,0 9,0 15,4 11,8 11,3 16,4 5,4 6,3 14,2 25 29 3,5 2,8 7,3 4,6 3,9 8,9 2,0 1,4 5,3 30 34 1,3 1,8 2,5 1,6 2,6 3,4 0,9 0,8 1,4 35 39 0,8 1,2 1,2 0,9 1,7 1,8 0,6 0,6 0,6 40 X 1,3 1,4 2,5 1,3 1,6 3,2 1,3 1,2 1,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A születések nemenkénti alakulásával függ össze a fiatalabbak korcsoportjaiban megmutatkozó fiútöbblet. Ismert, hogy több fiú születik, mint lány, a nemek népességen belüli aránya csak a 37. életév táján 5 egyenlítődik ki, illetve ezt követően alakul ki nőtöbblet. Nem magyarázható ilyen egyértelmű okkal a nőtlen fiúgyermekek idősebb korcsoportjaiban jelentkező magasabb részarány. A nőtlen családi állapotú, gyermek családi állású személyek (fiúgyermekek) több mint 3 százaléka 40 éves vagy idősebb, éppen kétszerese a lányok azonos arányszámának. A népességen belül összességében lényegesen magasabb a házasságot nem kötő férfiak száma és aránya, mint a nőké, és részben ez mutatkozik meg az előbbi adatokban is, továbbá az, hogy a fiúk idősebb életkorban nagyobb arányban maradnak szüleikkel gyermek státuszban, mint a lányok. Magán- vagy intézeti háztartásban, esetleg hajléktalanként A 2001. évi népszámlálás összhangban a hazai igényekkel és a nemzetközi ajánlásokkal a népesség családi viszonyainak vizsgálatát a magánháztartásokon túl az intézeti háztartásokra és a hajléktalanokra is kiterjesztette. Intézeti háztartásban alig több mint 3 ezer család él, ennek a fele házaspár, valamivel több mint negyede élettársi kapcsolat, a többi egyszülős, ezen belül túlnyomó részt anya gyermekek típusú. A 2001. évi népszámlálás mintegy kétszáz hajléktalan családot vett számba, kétharmaduk élettársi kapcsolaton alapult. Az átlagosnál lényegesen magasabb az élettársak aránya az intézeti háztartásokban is, a párkapcsolatok több mint harmada ilyen. Alig alacsonyabb ennél az intézetekben élő egyszülős családok száma és aránya, részesedésük egynegyed körüli. Az intézetben, ám családi közösségben számba vett 1897 gyermek az intézeti ellátást igénybe vevő gyermekek töredékét jelenti, mivel rajtuk kívül jelentős számban találhatók az intézeti háztartások tagjai között olyan, életkoruknál fogva gyermeknek tekinthető személyek, akik családjuk nélkül élnek az intézetek valamelyikében. 2001 januárjában az intézeti háztartásban élő 249 ezer személyből 21 ezer volt 15 évesnél fiatalabb, és további 43 ezer tartozott a 15 17 éves korcsoportba, vagyis az intézeti lakók több mint negyede, 26 százaléka 18 évesnél fiatalabb volt. Az adatok szerint tehát eltekintve attól, hogy az intézetben, ám családi viszonyok között élő gyermekek között lehetnek elenyésző számban 18 évesek vagy idősebbek is az intézeti ellátásban részesülő gyermekek -nek csupán 3 százaléka él legalább egyik szülőjével, túlnyomó többségük vagy időszakosan (pl. kollégiumokban, diákszállókon) vagy átmenetileg, illetve tartósan nélkülözi a szülői gondoskodást és szeretetet. 5 Népszámlálás 2001. 18. Demográfiai adatok. KSH, Budapest, 2004. 94 95. oldal alapján. 4

A családok és a családban élő nőtlen, hajadon gyermekek száma a háztartás típusa szerint Intézeti háztartásban Családösszetétel lakásban, Magánháztartásban együtt intézetben háztartásaiban Hajléktalanok üdülőben, lakott egyéb lakóegységben Családok összesen Házaspár 2 126 741 2 125 152 1 550 1 535 15 39 Élettársi kapcsolat 272 597 271 641 822 817 5 134 Együtt 2 399 348 2 396 793 2 382 2 352 20 173 Apa gyermekkel 58 472 58 428 42 42 2 Anya gyermekkel 414 127 413 473 633 629 4 21 Együtt 472 599 471 901 675 671 4 23 2 871 937 2 868 694 3 047 3 023 24 196 Gyermekek összesen Házaspár 2 205 926 2 205 261 625 594 31 40 Élettársi kapcsolat 230 870 230 646 196 193 3 28 Együtt 2 437 796 2 436 907 821 787 34 68 Apa gyermekkel 77 865 77 813 50 50 2 Anya gyermekkel 581 750 580 697 1 026 1 021 5 27 Együtt 659 615 658 510 1 076 1 071 5 29 3 096 411 3 094 417 1 897 1 858 39 97 Családok összesen Házaspár 74,1 74,1 50,9 50,8 62,5 19,9 Élettársi kapcsolat 9,5 9,5 27,0 27,0 20,8 68,4 Együtt 83,5 83,5 78,2 77,8 83,3 88,3 Apa gyermekkel 2,0 2,0 1,4 1,4 1,0 Anya gyermekkel 14,4 14,4 20,8 20,8 16,7 10,7 Együtt 16,5 16,5 22,2 22,2 16,7 11,7 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 99,9 0,1 0,1 0,0 0,0 Gyermekek összesen Házaspár 71,2 71,3 32,9 32,0 79,5 41,2 Élettársi kapcsolat 7,5 7,5 10,3 10,4 7,7 28,9 Együtt 78,7 78,7 43,3 42,4 87,2 70,1 Apa gyermekkel 2,5 2,5 2,6 2,7 2,1 Anya gyermekkel 18,8 18,8 54,1 55,0 12,8 27,8 Együtt 21,3 21,3 56,7 57,6 12,8 29,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 99,9 0,1 0,1 0,0 0,0 100 családra jutó gyermek Házaspár 104 104 40 39 207 103 Élettársi kapcsolat 85 85 24 24 60 21 Együtt 102 102 34 33 170 39 Apa gyermekkel 133 133 119 119 100 Anya gyermekkel 140 140 162 162 125 129 Együtt 140 140 159 160 125 126 108 108 62 61 163 49 A magánháztartások párkapcsolaton alapuló családjai között nagyobb arányban találhatók gyermekes párok, mint az intézeti háztartásokban. Az előbbiek 40 41 százaléka nevel legalább egy gyermeket, az intézetben élő családoknál ez arány mindössze18 19 százalék. Ennek megfelelően a magánháztartást alkotó párok körében minden száz családra 102, az intézeti háztartásokban élő családokban csupán 34, a hajléktalanként élők esetében pedig mindössze 39 gyermek jut. 5

Az intézetben, családjukkal élő gyermekek több mint harmada gyermekvédelmi szakellátást, illetve gyermekjóléti alapellátást nyújtó bentlakásos intézetben él, ezen felül csaknem minden intézettípusban található több-kevesebb gyermekes család. Igen magas számban írt össze a népszámlálás gyermekes családot a menekülteket befogadó állomásokon, itt élt az intézeti ellátásban részesülő gyermekek közül minden ötödik. Gyermekek, ahogy a köznyelv értelmezi A gyermek fogalmát a lakosság, a társadalomkutatók, ezen belül a szociológusok, a demográfusok és a statisztikusok különböző módon értelmezik, sőt az egyes tudományágakon belül is eltérhetnek az egyes kutatók által használt fogalommeghatározások. A lakosság például sokkal szélesebben, szabadabban értelmezi a gyermek fogalmát, mint a társadalomkutatók, ugyanis minden közvetlen vér szerinti leszármazottat gyermeknek tekintenek, függetlenül attól, hogy szüleivel él együtt, vagy már elköltözött tőlük, esetleg saját családot alapított. A társadalomkutatók, így a szociológusok is, a gyermek fogalmát némileg szűkebben értelmezik, a kutatásokban családon általában az együtt élő rokonokat értik, ezen belül gyermeknek a vér szerinti közvetlen leszármazottat, ha legalább egyik szülőjével közös háztartásban él. Mind a lakosság, mind a társadalomkutatók többnyire a gyermekek közé sorolják a nevelt és az örökbe fogadott gyermeket is. A statisztika a nemzetközi ajánlásokhoz igazodva családon az ún. családmagot érti, ahol gyermeknek csak a saját család nélkül, legalább egyik szülőjével közös háztartásban élő, nőtlen, hajadon személyt tekinti, ide értve a nevelt és az örökbe fogadott gyermeket is, kivéve a családhoz kihelyezett állami gondozott gyermeket. 6 A statisztikus mindenkori célja, hogy kielégítse a különböző igényeket, ugyanakkor szükséges, hogy a közölt adatok összevethetők a korábbi adatfelvételek hasonló eredményeivel, és megfeleljenek a különböző hazai és nemzetközi elvárásoknak. A 2001. évi népszámlálás eredményeit bemutató eddigi adatközlésekben a gyermekek számára és öszszetételére vonatkozó információk a népesség családi állás szerinti megoszlását bemutató táblázatok kivételével minden esetben a nőtlen, hajadon gyermekekre vonatkoztak. Ezt a gyakorlatot követjük ebben a kiadványban is, azonban néhány táblázat és rövid szöveges értékelés erejéig kitérünk a családmaghoz nem tartozó, ám szélesebb értelemben gyermeknek tekintett személyek 7 legfontosabb adatainak bemutatására is. Az összes gyermek és a statisztikai fogalomrendszer szerinti gyermekszám között igen csekély az eltérés. Figyelemmel arra, hogy a népszámláláskor számba vett 3 millió 214 ezer gyermekből mindössze 120 ezer olyan volt, aki korábban már kötött házasságot (ez a gyermekek nem egészen 4 százaléka), a szöveges elemzés e részében csupán a gyermekek legfontosabb, csak az összes gyermekre értelmezhető jellemzőire térünk ki, részletes értékelést a nőtlen, hajadon gyermekek adatainak értékelésekor adunk. Ugyancsak nem térünk ki az intézeti háztartásban, illetve hajléktalanként élő gyermekek összetételének vizsgálatára, mert e két esetben nem nőtlen, hajadon gyermeket a népszámlálás lényegében nem vett számba. 8 Korábban már volt szó a családban élő nőtlen, hajadon gyermekek korösszetételéről, most a különböző háztartástípusokban (magán-, intézeti háztartás, hajléktalanok háztartása) élő gyermekek korstruktúráját hasonlítjuk össze, egyidejűleg megvizsgálva a nemek szerinti és településtípusonkénti eltéréseket. Az adatok szerint mind a három háztartástípusban több a fiúgyermek, mint a lány: a magánháztartásban élő gyermekek 55,5 százaléka fiú, ennél kissé magasabb az arányuk a hajléktalanoknak (56,7 százalék), és lényegesen alacsonyabb az intézetben élők körében (50,8 százalék). A magánháztartásban élő gyermekek nemenkénti megoszlásában a lakóhely településtípusa (igazgatási rangja), ezzel együtt a település nagysága között egyértelmű összefüggés mutatható ki: a fővárosban a fiúk aránya mintegy másfél százalékponttal az országos átlag alatt marad, a kisebb városokban megegyezik azzal (megyei jogú városokban a két érték között helyezkedik el), a községekben pedig bő 1 százalékponttal meghaladja azt. Az intézeti háztartásokban, illetve a hajléktalanként élő gyermekek esetében a nemek szerinti megoszlás és a települési forma között ennél jelentősebb összefüggés mutatható ki. A magánháztartásban élő gyermekek korstruktúrája hasonló képet mutat, mint a családban élő nőtlen, hajadon gyermekeké, hiszen a gyermekek túlnyomó többsége mint korábban láttuk még soha nem kötött házasságot. Az eltérés korcsoportonként csak néhány tized százalékpontnyi, a 25 évesnél fiatalabbak esetében a fiúknál és a lányoknál 6 A fogalom részletes leírást lásd részletesen A fogalmak magyarázata című fejezet megfelelő címszavánál. 7 A továbbiakban a szöveges értékelés e fejezetében más értelmű jelző hiányában ezzel azonos értelemben használjuk az gyermek kifejezést. 8 A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Intézeti háztartásban mindössze 3 fő nem nőtlen, hajadon gyermeket írtak össze, hajléktalanként egyet sem. 6

egyaránt mindegyik ötéves korcsoportban az összes gyermek, az ennél idősebbeknél a nőtlen, hajadon gyermekek arányszámai az alacsonyabbak. A magánháztartásban élő gyermekek korösszetétele a fővárosban a legidősebb, a községekben a legfiatalabb. A budapesti gyermekek 44 százaléka 15 éven aluli, a megyei jogú városokban részesedésük 49 és fél, a kisebb városokban 52, a községekben 55 százalék. Korcsoport (év) A gyermekek aránya a háztartás típusa, korcsoport és nemek szerint; a családháztartásban élő nőtlen, hajadon gyermekek korcsoport és nemek szerint fiú Magánháztartásban élő gyermek lány megyei jogú városok többi város összesen Budapest községek Intézeti háztartásban élő gyermek Családháztartásban élő nőtlen, hajadon gyermek 0 4 15,0 13,8 16,4 13,3 14,1 15,0 16,2 36,3 42,3 15,6 14,5 16,9 5 9 17,7 16,3 19,5 14,9 17,0 18,0 19,1 26,5 16,5 18,4 17,1 20,1 10 14 18,7 17,2 20,5 16,0 18,4 19,3 19,5 17,3 19,6 19,4 18,0 21,2 15 19 17,1 16,1 18,3 17,0 17,9 17,5 16,4 10,2 10,3 17,7 16,8 18,8 20 24 15,1 15,9 14,1 18,3 16,5 14,8 13,2 3,7 7,2 15,4 16,4 14,2 25 29 7,6 9,2 5,7 10,0 8,3 7,4 6,4 1,4 1,0 7,3 8,9 5,3 30 34 2,9 4,0 1,6 3,7 2,8 2,8 2,8 0,7 1,0 2,5 3,4 1,4 35 39 1,6 2,3 0,7 1,6 1,4 1,5 1,8 0,4 1,2 1,8 0,6 40 X 4,3 5,1 3,3 5,1 3,8 3,8 4,6 3,5 2,1 2,5 3,2 1,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A magánháztartásban élő gyermekek 70 százaléka él házasságkötésen, további 7 százaléka élettársi közösségre alapuló családban. Utóbbiak aránya a fővárosban a legalacsonyabb, a községekben a legmagasabb, annak ellenére, hogy az élettársi kapcsolatok gyakorisága az előítéletek folyamatos és egyre gyorsuló visszaszorulása ellenére a falvakban még mindig alacsonyabb, mint a fővárosban és a megyei jogú városokban és többnyire elmarad a kisebb városokban érzékelhető arányoktól is. Nem A magánháztartásban élő gyermekek száma családösszetétel és nemek szerint Házaspár és élettársi kapcsolat élettársi házaspár együtt kap- csolat gyermekkel Hajléktalan gyermek összesen Egy szülő gyermekkel együtt apa Az összes gyermek nem egészen 3 százaléka anya, 20 százaléka apa nélkül él. Kiugróan magas az arányuk a fővárosban, ahol az apával élő gyermekek hányada közel 4, az anyával élőké csaknem 27 százalék. A községekben ugyanez az aránypár 2 és fél, illetve 17 százalék alatt marad. A nőtlen fiúk 78, a hajadon lányok 80 százalékának szülei párkapcsolatban, javarészt házasságban élnek (az élettársi kapcsolatban élő szülők mindkét esetben a párkapcsolatok mintegy tizedét adják), csupán alig minden ötödik nőtlen, hajadon gyermek él az apjával vagy az anyjával. Más a helyzet a korábban házasságban élő, ám valamely ok miatt ismét egyik szülőjével élő gyermekek esetében, akiknek nem és családi állapottól függetlenül legalább kétötöde csak egyik szülőjével él együtt. Leggyakoribb ez az özvegyek esetében, az ilyen családi állapotú fiúk 76, a lányok 83 százaléka él együtt csak az apjával vagy az anyjával. Érdekesen alakul a családtípusonkénti fiúgyermek-lánygyermek arány: a legmagasabb fiúarány az apás, a legalacsonyabb az élettársi kapcsolaton alapuló családokban figyelhető meg, és az anyák is lényegesen több fiúgyermeket nevelnek, mint lányt. anya gyermekkel Fiú 55,5 54,6 54,8 53,3 58,5 61,0 58,2 Lány 44,5 45,4 45,2 46,7 41,5 39,0 41,8 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 fiú lány 7

A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek jellemzői 9 Életkor és iskolázottság, családtípus Korcsoport (év) A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek korcsoport szerint, településtípusonként Budapest Megyei jogú városok Többi város Községek 0 4 15,6 14,0 14,6 15,5 16,7 5 9 18,4 15,7 17,7 18,6 19,8 10 14 19,4 16,9 19,1 19,9 20,2 15 19 17,7 17,9 18,5 18,1 16,9 20 24 15,4 19,0 16,9 15,1 13,5 25 29 7,3 9,7 8,0 7,1 6,2 30 34 2,5 3,1 2,4 2,4 2,4 35 39 1,2 1,2 1,0 1,1 1,5 40 X 2,5 2,5 1,9 2,2 2,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Mint arról már a Népszámlálásról népszámlálásra a gyermekek száma, összetétele címszónál más összefüggésben szóltunk, 2001-ben a legnépesebb korcsoport a 10 14 éveseké volt (19,4 százalék), ez mintegy 4 százalékponttal haladta meg az 5 évesnél fiatalabbak hányadát. A viszonylag magas arányszámok jellemzően az iskolába járással függnek össze, hiszen a 15 19 évesek részesedése megközelíti a 18, az ennél eggyel magasabb korcsoportba tartozóké (ide tartoznak az egyetemre, főiskolára járók) némileg meghaladja a 15 százalékot. Ezt követően az egyes korcsoportokba tartozók hányada folyamatosan és rohamosan csökken, a 25 évesek és idősebbek együttes részesedése sem éri el a 20 24 évesek arányát. A gyermekek korösszetétele a fővárosban a legidősebb, itt mindössze 14 százalékuk 5 évesnél fiatalabb, szemben a községekben élőkkel, ahol arányuk ennél közel 3 százalékponttal magasabb. Ugyanezek az arányok a 15 évesnél fiatalabbak esetében 47, illetve 57 százalék. A két másik településtípusban az arányszámok e két számpár közé esnek. Az eltérések minden bizonnyal összefüggnek a házasodási kor, valamint az iskolába járási szokások településtípusonkénti különbségeivel. A gyermekek iskolai végzettség szerinti megoszlása településtípusonként eltérő: minél nagyobb a település, minél magasabb a települések ún. igazgatási rangja, annál iskolázottabbak. A 7 éves és idősebb gyermekek országosan 41, a fővárosiak 34, a községekben élők 44 százaléka nem végezte el az általános iskola 8. évfolyamát. Fordított a helyzet a legmagasabb végzettségi csoportban: a fővárosiak 6, a községekben élőknek 2 százaléka szerzett egyetemi vagy főiskolai oklevelet. A legmagasabb iskolai végzettséget bemutató arányszámok mögött településtípusonként eltérő korösszetétel áll, és ez számottevően befolyásolja az iskolázottsági struktúrákat. Ezért nem meglepő, hogy az alacsonyabb koröszszetételű gyermekeket magukba foglaló községekben az átlagosnál gyakoribb az alapfokú végzettséget nem szerzettek hányada, mint a nagyobb településeken. A korösszetétel-beli eltérés azonban nem ad magyarázatot sem az alacsony végzettségűeknél tapasztalható nagymértékű eltérésekre, sem az egyetemi, főiskolai oklevelet, ezzel befejezett végzettséget szerzettek arányszámainak ilyen mértékű különbségeire. A korösszetétel eltérései mellett tehát olyan más összetevők is befolyásolják az iskolázottság alakulását, amelyek függetlenek a korstruktúrától. A kisebb településeken a fiatalok hamarabb fejezik be tanulmányaikat, mint a nagyvárosokban. Az érettségit nem, ám középiskolai szakmai oklevelet (régebbi szóhasználattal: szakmunkás-bizonyítványt, szakiskolai oklevelet) szerzettek hányada a községekben megközelíti a 16 százalékot, a kisebb városokban részesedésük ettől több mint 1, a huszonkét megyei jogú város átlagában 3 százalékponttal marad el. Budapesten az eltérés némileg alacsonyabb, arányuk alig valamivel több fele a községekben élőkének. Más a helyzet az érettségizettek esetében, ahol akár az általános, akár a szakmai oklevelet szerzettek arányát tekintjük, a magasabb értékek a nagyvárosokban, az alacsonyabbak a kis településeken fordulnak elő. A családban élő 7 14 éves gyermekek jelentős hányada nem végezte az életkorának megfelelő általános iskolai évfolyamot. Ezt a köznyelvben lemorzsolódásnak nevezett folyamatot azonban kétfelé kell választani: vizsgálni kell, 9 A továbbiakban gyermeken a családban élő, nőtlen, hajadon gyermekeket értjük. 8

hogy milyen arányt képviselnek azok, akik egy évfolyammal maradnak el az elméletileg elvégezhető évfolyamszámtól, és azt is, hogy milyen gyakoriságú az ennél nagyobb elmaradás. A családban élő 7 éves és idősebb, nőtlen, hajadon gyermekek legmagasabb iskolai végzettsége településtípusok szerint Iskolai végzettség Fiú Lány Budapest Az e korosztályba tartozó gyermekek 75 százaléka végzett az elméletileg elérhető évfolyamszámnál egy évfolyammal kevesebbet, a fiúknál ez az érték egy százalékponttal magasabb, a lányoknál ugyanennyivel alacsonyabb. Az ebbe a kategóriába tartozóknál azonban figyelembe kell venni, hogy egyrészt az iskolakezdési kötelezettség függ a gyermek születési hónapjától, másrészt a szülők bizonyos korlátok között szabadon határozhatják meg, hogy gyermeküket mikor íratják be az általános iskola első évfolyamába. Az egy évfolyammal elmaradó gyermekek magas arányát e két tényező jelentősen befolyásolja, emiatt esetükben a tényleges lemorzsolódási arány a népszámlálás adataiból nem állapítható meg. Más a helyzet a két vagy több évfolyammal lemaradóknál, ahol e tényezők zavaró hatása nem jelentkezik. A családban élő 7 14 éves gyermekek közül minden tizedik, ezen belül a fiúknál minden nyolcadik-kilencedik, a lányoknál minden tizenkettedik-tizenharmadik legalább két évfolyammal marad el az elvégezhető évfolyamszámtól, azaz a fiúknál lényegesen gyakoribb a lemorzsolódás, mint a lányoknál. lányok közül pedig viszonylag többen élnek élettársi kapcsolatra épülő családban. Megyei jogú városok Többi város Községek Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb 40,8 37,7 44,8 33,8 38,5 41,5 44,4 8. évfolyam 13,2 14,8 11,2 11,3 11,7 13,0 15,1 Középiskola érettségi és szakmai oklevél nélkül 11,1 10,1 12,3 12,2 11,9 11,2 10,0 érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 13,6 18,3 7,5 8,8 12,7 14,3 15,6 érettségivel, általános oklevéllel 5,1 4,0 6,6 8,8 5,4 5,2 3,4 érettségivel, szakmai oklevéllel 8,6 8,7 8,5 10,8 9,5 8,1 7,5 Egyetem, főiskola oklevél nélkül 4,1 3,5 4,9 7,9 5,6 3,6 2,1 oklevéllel 3,5 2,9 4,2 6,1 4,7 2,2 1,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A családban élő 7 14 éves, nőtlen, hajadon gyermekek közül a legalább két általános iskolai évfolyammal lemaradók aránya nemek szerint, településtípusonként A 7 14 évesek százalékában Nem Megyei jogú városok Többi város Budapest Községek Fiú 11,5 10,8 9,8 10,8 13,0 Lány 8,0 7,8 6,4 7,6 9,1 9,8 9,3 8,2 9,3 11,1 A legalább két évfolyammal lemaradók aránya a községekben a legmagasabb, a megyei jogú városokban a legalacsonyabb. A fővárosban és a kisebb városokban élő gyermekek lemorzsolódási rátája megegyezik, ám elmarad a községi értéktől, és meghaladja a megyei jogú városokban mért arányszámot. A lemorzsolódás minden településtípus esetében a fiúknál a gyakoribb. A nőtlen, hajadon gyermekek 71 százaléka házaspár, további 7 és fél százaléka élettársak alkotta családban él, az egyszülős családban élők hányada valamivel meghaladja a 21 százalékot. A fiúk között az átlagnál valamivel gyakoribb apa vagy anya nélküli család, a A fővárosban minden harmadik-negyedik gyermek egyszülős családban él, a községekben viszont csak minden ötödik-hatodik. Míg a fővárosban a fiúk és a lányok lényegében azonos arányban élnek egyszülős családban, addig a vidéki településeken, ezen belül is különösen a községekben e családtípusra fiútöbblet jellemző. Az élettársi kapcsolatok gyakoribbak a nagyvárosokban, mint a kistelepüléseken, viszont a kistelepüléseken élő élettársak átlagosan több gyermeket nevelnek, mint városi társaik. 9

A magánháztartásban élő nőtlen, hajadon gyermekek száma családösszetétel és nemek szerint, településtípusonként Házaspár és élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekkel Nem élettársi házaspár együtt kapcsolat együtt apa anya gyermekkel gyermekkel Fiú 100,0 77,6 70,4 7,2 22,4 2,8 19,6 Lány 100,0 80,1 72,3 7,8 19,9 2,2 17,7 100,0 78,7 71,3 7,5 21,3 2,5 18,8 Budapest Fiú 100,0 70,4 63,5 6,9 29,6 4,0 25,6 Lány 100,0 71,6 64,2 7,4 28,4 3,3 25,1 100,0 71,0 63,9 7,1 29,0 3,7 25,4 Megyei jogú városok Fiú 100,0 75,8 69,0 6,8 24,2 2,7 21,5 Lány 100,0 77,2 70,1 7,0 22,8 2,1 20,7 100,0 76,4 69,5 6,9 23,6 2,4 21,1 Többi város Fiú 100,0 78,8 71,7 7,1 21,2 2,6 18,6 Lány 100,0 81,2 73,5 7,7 18,8 1,9 16,9 100,0 79,9 72,5 7,4 20,1 2,3 17,8 Községek Fiú 100,0 80,3 72,8 7,5 19,7 2,6 17,1 Lány 100,0 84,6 76,2 8,4 15,4 1,8 13,6 100,0 82,2 74,3 7,9 17,8 2,3 15,5 Testvérrel, testvér nélkül A 2001. évi népszámlálás eredményei lehetőséget adnak arra, hogy megvizsgáljuk a családban élő gyermekeket aszerint is, hogy egyedüli gyermekként vagy testvérrel élnek a családban. Testvéren a gyermekkel azonos családban élő nőtlen, hajadon családi állapotú, gyermek családi állású személyt értjük, tehát nem tartoznak a testvérek közé a családdal élő, ám korábban már házasságot kötött, a gyermekkel azonos szülőtől származó személyek, ha saját család nélkül élnek a gyermekkel azonos háztartásban. Az adatok, ebből következően azok értékelése is az együtt, egy családban élő testvérekről szól, az együtt, egy családban élő testvéreket vizsgálja. Így például testvér nélküli az a gyermek, akinek van ugyan akár egy vagy több vér szerinti testvére, ám ők korábban valamely ok miatt kiváltak a családból. A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek családösszetétel és a testvérek száma szerint Családösszetétel Testvér nélkül 1 2 3 vagy több testvérrel Házaspár és élettársi kapcsolat együtt 100,0 27,1 47,6 17,5 7,8 46,0 41,5 ebből: házaspár 100,0 26,6 49,0 17,4 7,0 46,0 41,3 élettársi kapcsolat 100,0 32,3 33,5 19,3 14,9 46,4 43,1 Egy szülő gyermekkel együtt 100,0 49,2 36,0 10,5 4,3 32,3 26,8 ebből: apa gyermekkel 100,0 55,0 33,0 8,5 3,6 29,3 22,4 anya gyermekkel 100,0 48,4 36,4 10,7 4,4 32,7 27,4 100,0 31,8 45,1 16,0 7,0 43,1 38,4 A gyermekek közel harmada testvér nélkül él a családban, a legtöbbnek egy testvére van, három vagy több testvérrel a gyermekek 7 százaléka él együtt. A 10 14 éves gyermekek tudhatnak maguk mellet a legnagyobb arányban Fiú- Lány- 10

testvért, mindössze 19 százalékuk él egyedüli gyermekként a családban. Minden második ilyen korú gyermeknek egy, minden ötödiknek 2, és minden tizediknek legalább három testvére van. A gyermekek 43 százalékának van fiú-, 38 százalékának lánytestvére (egy részüknek egyaránt van fiú- és lánytestvére is). A fiútestvérek magasabb arányszáma a fiúszületéseknek a lányokénál nagyobb gyakoriságával magyarázható, és azzal, hogy a nemek kiegyenlítődése jóval a gyermekkor után következik be. A gyermekkort lényegesen meghaladó életkorokban is több gyermek lakik együtt fiútestvérrel, mint lánytestvérrel, a fiúk ugyanis később, magasabb életkorban kötnek házasságot, mint lány társaik, lényegesen nagyobb arányban maradnak idős korukig vagy végleg pár nélkül a szülői családban. A testvérrel, illetve testvér nélküli gyermekek aránya családtípusonként eltérő. Az egyszülős családokban élő gyermekek közel fele egyedüli gyermek, csak minden tizediknek van kettő, és minden huszonharmadiknak három vagy több testvére. Az egyszülős családokon belül az apás családokban él kevesebb gyermek, ennek megfelelően itt a leggyakoribb a testvér nélküli, és a legritkább a több testvérrel élő gyermek. A házastársak családjaiban van a legtöbb testvérpár, ám a két vagy több testvérrel élő gyermek az élettársi közösségekben a leggyakoribb. Különösen magas az utóbbi családtípusban a három vagy több testvérrel élő gyermekek hányada, csaknem minden hetedik gyermeknek van legalább három testvére. A fiútestvérrel élő gyermekek aránya minden családtípusban magasabb, mint a lánygyermekkel élőké. A kisebb településeken átlagosan nagyobb létszámú családok élnek, és ez tükröződik a gyermekkel együtt élő testvérek számának településtípusonkénti alakulásában is. A községekben a testvér nélkül élő gyermekek hányada 28 százalék, a kisebb és a megyei jogú városokban arányuk egyharmad körüli, a fővárosban megközelíti a kétötödöt. Az egy testvérrel együtt élő gyermekek arányában viszonylag kicsi az eltérés, az ennél több testvérrel élők esetében azonban az arányszámok jelentős eltéréseket mutatnak: a községekben lényegesen több gyermek él kettő, és még inkább három vagy több testvérrel, mint Budapesten. A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek a testvérek száma szerint, településtípusonként Településtípus Testvér nélkül 1 2 testvérrel 3 vagy több Budapest 100,0 38,3 44,8 12,3 4,6 Megyei jogú városok 100,0 34,3 47,6 13,7 4,4 Többi város 100,0 31,1 45,7 16,2 7,0 Községek 100,0 28,4 43,6 18,7 9,3 100,0 31,8 45,1 16,0 7,0 A gyermekek 29 százalékának egy, további 9 százalékának két vagy több idősebb testvére van, és ugyanezek az arányok köszönnek vissza a fiatalabb testvérek esetében is. Az egykorú, azaz azonos életévet betöltött (pl. iker-) testvérrel élő gyermekek hányada 2 százalék körüli. A gyermekek nemek szerinti megoszlásából és abból következően, hogy a szülői családból nemenként eltérő életkorban válnak ki, a gyermekek nagyobb hányadának van fiú-, mint lánytestvére: előbbiek aránya 43, utóbbiaké 38 százalék, közöttük természeten vannak olyanok is, akiknek fiúés lánytestvére is van, arányuk 13 százalék. Ugyanezek arányok természetesen lényegesen magasabbak, ha a gyermekek közül csak azokat vizsgáljuk, akiknek van testvére. Az arányszámok ekkor a következők: 63, 56, illetve 19 és fél százalék. Az összes gyermeknél jelentkező 13 százalékos arányszám azt mutatja, hogy a legalább két testvérrel rendelkező gyermekek (az összes gyermek 23 százaléka) közel háromötödének, száz gyermekből 58- nak van fiú- és lánytestvére is. A gyermekek több mint felének, 53 százalékának csak eltartott, 8 százalékának csak foglalkoztatott, további nem egészen 3 százalékának foglalkoztatott és eltartott testvére is van, a többi gazdasági aktivitási összetétel együttesen sem éri el a 4 százalékot. Tisztább képet kapunk, ha az előbbi arányokat csak a testvérrel rendelkező gyermekek vonatkozásában vizsgáljuk. Ekkor a gyermekek 78 százalékának van csak eltartott, 12 százalékának csak foglalkoztatott, és közel 4 százalékának foglalkoztatott és eltartott testvére. Az összes nőtlen, hajadon gyermek másfél, a testvérrel rendelkezők több mint 2 százalékának csak munkanélküli testvére van, ők zömében egy testvérrel élnek együtt. Mint az várható volt, a fiatalabb korcsoportokba tartozó gyermekek esetében az átlagosnál magasabb arányban találunk csak eltartott testvért (például a 0 14 éves 93 százalékának van csak eltartott testvére), az életkor előrehaladtával arányuk folyamatosan csökken, a 25 29 évesek körében hányaduk már csak 28, a 35 39 éveseknél pedig mindössze 12 százalék. A csak foglalkoztatott testvérrel rendelkező gyermekeknél viszont éppen fordítva, az életkor növekedésével emelkednek az arányok, minél idősebb a gyermek, annál gyakoribb, hogy 11

a testvére is foglalkoztatott: A 15 évesnél fiatalabb, testvérrel élő gyermekek mindössze bő 2 százalékának van csak foglalkoztatott gazdasági aktivitású testvére, a 19 éveseknél ez az arány már 19, a 20 24 éveseknél 30 százalék. Az ennél idősebbek mintegy felének van csak foglalkoztatott testvére. A testvér nélkül élő gyermekek több mint háromötöde eltartott, nagyobb részük nappali tagozaton tanul. Közel háromtizedük foglalkoztatott, a munkanélküliek és az inaktív keresők hányada ennél lényegesen alacsonyabb: 5 5 százalék. A testvérrel élő gyermekeknél az arányok számottevően eltolódnak az eltartottak felé. Száz gyermekből 82 eltartott (közel kétharmaduk nappali tagozaton tanul), 14 foglalkoztatott, a munkanélküliek és az inaktív keresők hányada együttesen sem éri el az 5 százalékot. Mind a testvér nélkül, mind a testvérrel élő lányok eltartottsági rátája meghaladja a fiúkét. Előbbiek 70, utóbbiak 86 százaléka eltartott, és a nappali tagozaton tanulók hányada is a lányoknál a magasabb. Minden más gazdasági aktivitási csoportban a fiúk arányszámai magasabbak. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy a fiúk középiskolai tanulmányaik során az általános jellegű képzés helyett a lányokhoz képest gyakrabban választanak szakmai képzést, azon belül is különösen sokan szereznek érettségit nem adó szakmai oklevelet. Ezáltal hamarabb válnak keresővé, foglalkoztatottá. A családban testvér nélkül, illetve testvérrel élő nőtlen, hajadon gyermekek nemek és gazdasági aktivitás szerint 12 Megnevezés A testvér nélküli és a testvérrel élő gyermekek esetében is minden gazdasági aktivitási csoportban a fiúk vannak többségben. A fiú-lány arány a testvérrel élők esetében valamelyest kiegyensúlyozottabbak, mint az egyedüli gyermekeknél, előbbieknek 54, utóbbiaknak 59 százaléka fiú. A fiú-lány arány lényeges eltérést mutat a különböző gazdasági aktivitási csoportokban. A legmagasabb a fiúk hányada a munkanélküliek esetében (a testvér nélkül élő munkanélküli gyermekek 76 százaléka fiú), az eltartottaknál ezen belül különösen a nappali tagozaton tanulóknál viszont csak csekély fiútöbblet mutatkozik. A gyermekek csaknem harmada egyedüli gyermekként él a családban. A testvér nélkül élők aránya az inaktív keresők között a legmagasabb, 62 százalékuknak nincs testvére, az eltartottaknál ez az arány alig haladja meg az egy- Foglalkoztatott Munkanélküli Eltartott Inaktív ebből: kereső együtt nappali tagozaton többi tanuló Nincs testvére fiú 100,0 33,2 6,6 6,1 54,2 29,8 24,4 lány 100,0 23,4 3,0 3,3 70,3 40,3 30,0 100,0 29,1 5,1 4,9 60,8 34,1 26,7 Van testvére fiú 100,0 16,2 4,0 1,8 78,0 53,8 24,2 lány 100,0 11,3 2,0 1,0 85,7 60,2 25,5 100,0 13,9 3,1 1,4 81,6 56,8 24,8 Nincs testvére fiú 58,6 66,7 76,0 72,0 52,2 51,1 53,5 lány 41,4 33,3 24,0 28,0 47,8 48,9 46,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Van testvére fiú 53,6 62,3 70,3 67,5 51,2 50,7 52,3 lány 46,4 37,7 29,7 32,5 48,8 49,3 47,7 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A testvér nélkül élő gyermekek aránya a megfelelő nemű és gazdasági aktivitású gyermekek százalékában fiú 33,8 51,1 45,6 63,5 26,2 22,0 33,9 lány 29,4 46,3 38,6 58,4 25,4 21,8 32,8 31,8 49,4 43,7 61,9 25,8 21,9 33,4

negyedet, a nappali tagozaton tanulóknál ennél is alacsonyabb. Mindez elsősorban az életkor és a gazdasági aktivitás szoros kapcsolatával magyarázható, hiszen a gyermekek közül értelemszerűen az eltartottak, ezen belül is a nappali tagozaton tanulók a legfiatalabbak, az inaktív keresők a legidősebbek. Gyermek és szülő; vér szerinti vagy nem vér szerinti kapcsolat A párkapcsolaton alapuló családokban élő gyermekek 43 százalékának mindkét szülője foglalkoztatott, 9 százalékának inaktív kereső, 21 százalékának az apja foglalkoztatott, az anyja inaktív kereső (egy részük gyermekgondozási ellátásban részesül). A kedvezőbb helyzetben a házaspárok gyermekei vannak, e körben az átlagnál gyakoribb, hogy mindkét szülő foglalkoztatott. Az élettársi kapcsolaton alapuló családban élő gyermekek szüleinek gazdasági aktivitási összetétele lényegesen kedvezőtlenebb: a gyermekek alig több mint egynegyedénél foglalkoztatott mindkét szülő, és a házaspárok képezte családban élő gyermekekhez képest magasabb a foglalkoztatott apa, inaktív kereső anya szülői összetétel is. Az egyszülős családok gyermekeinek alig több mint felénél foglalkoztatott a szülő, további kétötödüknél pedig inaktív kereső. A párkapcsolaton alapuló családban élő gyermekek 1 százalékának mindkét szülője, 7 százalékának az apja, további 4 százalékának az anyja munkanélküli, vagyis szülője révén minden száz, párkapcsolatban élő gyermek közül 12-t érint a munkanélküliség (az egyszülős családokban száz gyermek közül 6-ot). A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek családösszetétel és a szülők gazdasági aktivitása szerint Házaspár és élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekkel Szülők gazdasági aktivitása élettársi együtt házaspár kapcsolat együtt apa anya Mindkét szülő a) foglalkoztatott 43,2 44,9 26,8 51,2 50,6 51,3 munkanélküli 1,1 1,0 2,0 5,6 6,8 5,4 inaktív kereső 9,2 8,9 12,0 40,2 40,6 40,1 eltartott 0,2 0,2 0,7 3,0 2,0 3,2 Apa foglalkoztatott, anya munkanélküli 3,2 3,2 3,2 inaktív kereső 20,8 20,5 23,7 eltartott 5,2 5,3 4,3 Apa munkanélküli, anya foglalkoztatott 2,4 2,4 2,8 inaktív kereső 3,9 3,2 10,6 eltartott 0,5 0,4 1,2 Apa inaktív kereső, anya foglalkoztatott 6,1 6,2 4,6 munkanélküli 0,7 0,7 1,0 eltartott 1,6 1,5 2,3 Apa eltartott, anya foglalkoztatott 0,9 0,9 1,0 munkanélküli 0,1 0,1 0,2 inaktív kereső 1,0 0,7 3,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 a) Az egy szülő gyermekkel típusú családban élő gyermekek esetén az apa, illetve az anya. A fiúk 67, a lányok 69 százaléka, tehát valamivel több mint kétharmada él mindkét vér szerinti szülőjével, további 8-8 százalék azoknak az aránya, akik ugyan párkapcsolaton alapuló családban élnek, ám csak az egyik szülő vér szerinti. Szintén csak vér szerinti, de csak egyik szülőjével él a fiúk 20 21, a lányok 18 százaléka. Összességében a gyermekek mintegy 4 5 százalékánál nem lehetett megállapítani vérségi kapcsolatot a szülő és a gyermek között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben nevelőszülőről van szó, sokkal inkább arról, hogy a népszámlálási adatlap nem tette lehetővé a szülő kérdőívén négynél több élve született gyermek felvezetését, így előfordulhatott, hogy a szülő termékenységi és az azonos családban élő gyermek születési adatai nem voltak összevethetők. Az esetek egy részében ugyanez fennáll azoknál a gyermekeknél is, ahol csak az egyik szülő vérségi 13

kapcsolatát lehetett kimutatni. Megállapítható tehát, hogy mind a fiúknak, mind a lányoknak legkevesebb 95 százaléka együtt él legalább egyik vér szerinti szülőjével. Azt, hogy legalább egy vér szerinti szülő van-e a családban, nem befolyásolja a gyermek életkora. Családformánként eltérő képet kapunk a gyermekek vér szerinti szülővel való együttéléséről. A házaspár alkotta családban élő gyermekek 89 százaléka mindkét szülőjével együtt él, további 5 százalék azoknak az aránya, ahol az anya, 2 százalék, ahol az apa vér szerinti, a másik szülő pedig a vér szerinti szülő új kapcsolataként nevelőszülőként van jelen. A párkapcsolaton alapuló családok másik csoportjában a gyermekek csak alig több mint fele él együtt mindkét vér szerinti szülővel, további egyharmada vér szerinti anyjával, 7 százaléka vér szerinti apjával és azok élettársával alkot családot. A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek nemek, családösszetétel és aszerint, hogy vér szerinti szülővel élnek-e Családösszetétel, vér szerinti szülő Fiú Lány Fiú Lány Házaspár mindkét szülő vér szerinti 63,7 62,9 64,7 89,4 89,4 89,5 csak az apa vér szerinti 1,6 1,6 1,6 2,3 2,3 2,3 csak az anya vér szerinti 3,5 3,5 3,5 4,9 4,9 4,9 egyik szülő sem vér szerinti 2,4 2,4 2,4 3,4 3,4 3,4 Együtt 71,3 70,4 72,3 100,0 100,0 100,0 Élettársi kapcsolat mindkét szülő vér szerinti 3,9 3,7 4,2 52,2 51,0 53,5 csak az apa vér szerinti 0,5 0,6 0,5 7,1 7,7 6,4 csak az anya vér szerinti 2,5 2,5 2,6 34,0 34,4 33,5 egyik szülő sem vér szerinti 0,5 0,5 0,5 6,7 6,8 6,6 Együtt 7,5 7,2 7,8 100,0 100,0 100,0 Apa gyermekkel a szülő vér szerinti 2,3 2,5 1,9 90,1 90,0 90,2 a szülő nem vér szerinti 0,2 0,3 0,2 9,9 10,0 9,8 Együtt 2,5 2,8 2,2 100,0 100,0 100,0 Anya gyermekkel a szülő vér szerinti 17,3 18,0 16,4 92,1 91,9 92,5 a szülő nem vér szerinti 1,5 1,6 1,3 7,9 8,1 7,5 Együtt 18,8 19,6 17,7 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Száz, apa gyermekkel típusú családban élő gyermekből 90, ugyanennyi anya gyermekkel típusú családban élőből 92 él vér szerinti apjával vagy anyjával. A családtípusonkénti vizsgálat egyértelműen megmutatja, hogy míg az egyszülős családokban élő gyermekek 8 százalékát nem a vér szerinti szülő neveli, addig a házaspár alkotta családok gyermekei közül azok aránya, ahol egyik szülőnél sem volt kimutatható vér szerinti kapcsolat, nem éri el a 3 és fél százalékot. Az élettársakkal élő gyermekek körében a mutató értéke az egyszülős, illetve a házaspáros családok gyermekeinek arányszámai közé esik (nem éri el a 7 százalékot). A közös családban élő gyermek és szülő életkora közötti különbség eltérő aszerint, hogy fiú- vagy lánygyermekről, apáról vagy anyáról, vér szerinti vagy nem vér szerinti szülőről van szó, valamint függ a gyermek életkorától is. A gyermek és az apa, illetve az anya életkora közötti eltéréseket két szélső érték között vizsgáltuk. Alsó határként azt vettük figyelembe, amikor a szülő legfeljebb 16 évvel idősebb gyermekénél, felső határként pedig azt, amikor az életkorbeli eltérés 35 év vagy több. A két szélső érték között az eltéréseket korévenként dolgoztuk fel. A szülő és a gyermek életkora közötti eltérések azonban általában nem jelentősek. Számottevőnek nevezhető eltérés csupán abban van, hogy a gyermek életkorát melyik szülőjével, az apáéval vagy az anyáéval vetjük össze. Az apa-gyermek viszonylatban a leggyakoribb, amikor az apa 26 27 évvel idősebb a gyermekénél, az anya- 14

gyermek kapcsolatban pedig a 23 24 évvel idősebb anya fordul elő a legnagyobb arányban. Az apa és gyermeke, illetve az anya és gyermeke életkora közötti eltérés a gyermekek életkorától függetlenül lényegében állandónak mondható. A gyermekvállalás magasabb életkorra történő kitolódása tükröződik abban, hogy a legfiatalabb, a 0 4 éves gyermekek esetében az életkorbeli eltérés magasabb, mint a többi korcsoportban, az apa-gyermek viszonylatban 28 29, az anya-gyermek kapcsolatban 25 év. Fogyatékos gyermekek; fogyatékos, illetve nem fogyatékos szülővel, testvérrel A fogyatékos gyermekek aránya, nemenkénti megoszlása korcsoportok szerint, településtípusonként Korcsoport (év), településtípus Fogyatékos gyermekek aránya Fogyatékos gyermekek közül fiú lány 0 4 0,8 57,9 42,1 5 9 1,5 59,4 40,6 10 14 1,7 58,1 41,9 15 19 1,7 60,2 39,8 20 24 2,0 64,6 35,4 25 29 3,4 67,3 32,7 30 34 6,8 69,4 30,6 35 39 10,6 70,7 29,3 40 X 15,4 67,7 32,3 2,2 63,6 36,4 Ebből: Budapest 1,9 61,7 38,3 megyei jogú városok 2,1 62,3 37,7 többi város 2,2 63,8 36,2 községek 2,5 64,7 35,3 A családban élő több mint 3 millió nőtlen, hajadon gyermek közül valamivel több mint 69 ezernek, a gyermekek 2,2 százalékának van valamilyen fogyatékossága, akiknek közel kétharmada fiú. A fogyatékos gyermekek 13 százaléka a fővárosban, 18 százaléka a megyei jogú, 27 százaléka a kisebb városokban, további 42 százaléka községekben él. Ez azt jelenti, hogy a Budapesten és a többi nagyvárosban a megfelelő településtípusban élő gyermekek arányánál kevesebb, a községekben több fogyatékos gyermek él. Más megközelítésben: Ezer gyermekből a fővárosban 19-nek, a megyei jogú városokban 21-nek, a kisebb városokban 22-nek, a községekben 25-nek van zömében egy fogyatékossága, azaz a kis településeken élő gyermekek helyzete e szempontból is lényegesen kedvezőtlenebb, mint városi társaiké. A fogyatékos gyermekek aránya az életkor előrehaladtával folyamatosan és eleinte lassan, majd egyre gyorsuló ütemben nő. Míg az öt éven aluli gyermekeknek csak 0,8, az 5 9 éveseknek 1,5, az ezt követő két ötéves korcsoportba tartozóknak 1,7 1,7 százaléka fogyatékos, addig 20 24 évesek arányszáma eléri a 2, a 30 34 éveseké megközelíti a 7 százalékot, az ennél idősebbeknél pedig 10 százalék és afölötti értékek mutatkoznak. Ez utóbbi magas értékeket vélhetően az okozza, hogy a fogyatékos gyermekek jelentős része nem képes családot alapítani, végleg a szülői családban marad. A fogyatékos gyermekek ötéves korcsoportonkénti megoszlása lényegesen eltér a nem fogyatékosokétól, korösszetételük számottevően idősebb, mint egészséges társaiké. Ez szintén összefügg családalapítási nehézségeikkel. A fogyatékos gyermekek több mint 30 százaléka értelmi fogyatékos, 19 százaléka mozgássérült. Hasonló nagyságrendű, 22 százalék azoknak az aránya, akik a tizenegy fogyatékossági típus közül az egyéb kategóriát jelölték meg. A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek, és népesség a fogyatékosság típusa szerint Megnevezés Mozgássérült Alsó, felső végtag hiánya Egyéb testi fogyatékosság Gyengénlátó Egyik szemére nem lát Vak Értelmi fogyatékos Nagyothalló Siket, siketnéma, néma Beszédhibás Egyéb Gyermek 100,0 18,9 1,3 4,5 9,1 2,1 1,2 30,5 5,2 2,2 3,0 22,1 Népesség a) 100,0 36,4 2,6 4,6 9,6 3,2 1,6 9,9 7,7 1,5 1,3 21,6 a) Népszámlálás 2001. 12. A fogyatékos emberek helyzete. KSH. Budapest, 2003., 23. oldal. 15

A fogyatékos gyermekek, illetve a fogyatékkal élő népesség fogyatékosság típusa szerinti megoszlása jelentősen eltér egymástól, mivel egyes fogyatékossági típusok és az életkor között szoros összefüggés áll fenn. Természetes például, hogy a mozgásukban korlátozottak (mozgássérült vagy végtaghiányos emberek) hányada a teljes népességben lényegesen magasabb, mintegy kétszerese a gyermekek körében mért aránynak, ugyanakkor az értelmi fogyatékosság a gyermekek között több mint háromszor gyakoribb, mint a népesség egészében. Ezt támasztják alá a korcsoportos adatok is: a mozgássérült gyermekek aránya a magasabb korcsoportokban egyre inkább közelítenek a népességen belüli arányokhoz, az értelmi fogyatékosok hányada pedig a legalacsonyabb gyermekkorcsoportban, a 0 4 évesek között a legalacsonyabb. Az értelmi fogyatékosság egyébként a gyermekek minden korcsoportjában magas, 10 éves életkor felett minden korcsoportban eléri vagy meghaladja a 30 százalékot. Ez azzal magyarázható, hogy számukra a többi fogyatékoshoz képest is rendkívül nehéz a családalapítás, általában esélyük sincs párkapcsolat, ezzel saját család létesítésére. A családban élő nőtlen, hajadon gyermekek és a szülő(k) fogyatékossága családösszetétel szerint Szülő(k) fogyatékossága Gyermek nem fogyatékos fogyatékos Házaspár Egyik szülő sem fogyatékos 94,1 94,3 80,1 Csak az apa fogyatékos 3,3 3,2 9,1 Csak az anya fogyatékos 2,0 1,9 6,7 Mindkét szülő fogyatékos 0,6 0,6 4,2 100,0 100,0 100,0 Élettársi kapcsolat Egyik szülő sem fogyatékos 93,9 94,2 80,0 Csak az apa fogyatékos 3,5 3,4 8,9 Csak az anya fogyatékos 2,1 1,9 8,0 Mindkét szülő fogyatékos 0,5 0,5 3,1 100,0 100,0 100,0 Apa gyermekkel Szülő nem fogyatékos 91,8 92,4 76,9 Szülő fogyatékos 8,2 7,6 23,1 100,0 100,0 100,0 Anya gyermekkel Szülő nem fogyatékos 94,9 95,4 82,3 Szülő fogyatékos 5,1 4,6 17,7 100,0 100,0 100,0 A családban élő gyermekek szüleinek túlnyomó többsége nem fogyatékos. Bármely családtípust vizsgáljuk a nem fogyatékos szülővel élő 10 gyermekek aránya 94 95 százalék körüli, kivéve az apa gyermekkel típusú családban élőket, ahol a fogyaték nélkül élő apák aránya 92 százalék alatt marad. Más a helyzet akkor, ha a témát a gyermek fogyatékossága felől vizsgáljuk, a fogyatékos gyermekek szülei között lényegesen magasabb arányban találunk fogyatékkal élőt, mint a nem fogyatékos gyermekek között. A fogyatékos gyermekek esetében a fogyatékosság nélküli szülővel élők aránya a házaspáros típusú családoknál 80, az egyszülős családoknál közel 82 százalék, utóbbiakon belül az apás családok esetében ennél is mintegy 5 százalékponttal alacsonyabb. A házaspár típusú családban élő fogyatékos gyermekek között gyakoribb, hogy mindkét szülőjük fogyatékos, mint az élettársi kapcsolattal létrejött családokban. A két családtípusban élő gyermekek között hasonló arányban fordulnak elő olyanok, akinek csak apjuk fogyatékos, az anya fogyatékossága viszont az élettársi kapcsolatokban gyakoribb. Összességében megállapítható, hogy családtípustól függetlenül az apák között nagyobb arányban találunk fogyatékost, mint az anyák közt. A párkapcsolaton alapuló családban élő összes nőtlen, hajadon gyermek 3,9 százalékának az apja, 2,6 százalékának az anyja fogyatékos (ebből 0,6 százaléknak mindkét szülője fogyatékos), az egyszülős családban élőknél a megfelelő arányok 8,2, illetve 5,1 százalék. Hasonló a helyzet a fogyatékos gyermekek esetében is, ám lényegesen magasabb arányszámokkal: a párkapcsolaton alapuló családok fogyatékos gyermekeinek 13,2 százaléka él fogyatékos apával, 10,9 százalékának az anyja fogyatékos (mindkét szülő fogyatékos az esetek 4,1 százalékában). Az apa gyermekkel típusú családokban élő fogyatékos gyermekek közül minden negyediknek, az anya gyermekkel típusú családban élők közül minden hatodiknak fogyatékos a szülője. A fogyatékos gyermekek családtípustól függetlenül gyakrabban élnek testvér nélkül, mint a nem fogyatékosok. Itt ismét visszautalunk arra a korábbi megállapításunkra, hogy a fogyatékos gyermekek családalapítási lehetőségei korlátozottak, egyes fogyatékosságtípusok esetében lényegében kizártak. Emiatt a fogyatékos gyermekek tovább, 10 Párkapcsolaton alapuló családokban az egyik szülő sem fogyatékos. 16

esetenként végleg a szülői családban maradnak, míg nem fogyatékos testvéreik családot alapítva vagy akár családalapítás nélkül is a felnőttkort elérve elköltöznek szüleiktől. A családban élő fogyatékos nőtlen, hajadon gyermekek fogyatékosság, családösszetétel és aszerint, hogy testvérrel élnek-e a családban Fogyatékos gyermek Nem fogyatékos gyermek Családösszetétel összesen Összességében a fogyatékos gyermekek közel fele, a nem fogyatékosok nem egészen harmada él testvér nélkül. Az arányszámok a párkapcsolaton alapuló családokban ennél alacsonyabbak, az egyszülős családokban magasabbak. Gyermekes családok vér szerinti és nem vér szerinti szülővel nincs van nincs van összesen testvére testvére Házaspár 100,0 37,1 62,9 100,0 26,4 73,6 Élettársi kapcsolat 100,0 33,0 67,0 100,0 32,2 67,8 Apa gyermekkel 100,0 66,6 33,4 100,0 54,5 45,5 Anya gyermekkel 100,0 64,7 35,3 100,0 47,8 52,2 100,0 46,9 53,1 100,0 31,7 68,5 A házaspár alkotta családok 87 százalékában csak közös gyermek él, azaz a gyermekek mindegyike a velük élő szülőknek vér szerinti gyermeke. A családok további közel 7 százalékában a közös gyermek mellett van egy vagy több olyan gyermek is, aki csak az egyik szülőnek, esetleg egyik szülőnek sem vér szerinti gyermeke. Utóbbiak közé tartoznak a nevelt vagy örökbe fogadott gyermekek. 11 Csak nevelt vagy örökbe fogadott gyermeket a házaspárok 1,3 százaléka nevel. Az adatok szerint a feleségek többször visznek gyermeket a házasságba, mint a férjek. Azoknak a házaspároknak az aránya, ahol csak az anya vér szerinti, 2,8 százalék, azoké, ahol csak az apa, 1,3 százalék. Azoknak a házaspároknak az aránya, ahol a közös gyermek mellet olyan is van, aki csak a feleség vér szerinti gyermeke, 3,2 százalék, szemben a gyermeket a házasságba hozó férjek mindössze 1,1 százalékos hányadával. Csekély a száma és aránya (ezer házaspárból mindössze egy) az olyan házaspár alkotta családoknak, ahol a férj és a feleség is hozott a házasságba gyermeket és van közös gyermek is. Az élettársi kapcsolatra épülő családok közül a házaspárokéhoz képest lényegesen alacsonyabb arány képviselnek azok, amelyekben csak közös gyermek van. Arányuk a gyermekes élettársi kapcsolatokon belül mindössze 47 százalék, alig valamivel több mint fele a gyermekes házaspároknál kimutathatónak. Ugyanakkor a házaspárokhoz képest lényegesen gyakoribbak azok az élettársi kapcsolatok, ahol az egyik fél, többnyire a nő gyermeket vitt a kapcsolatba: arányuk 44 45 százalék közötti, csaknem eléri a csak közös gyermekkel élők hányadát. A két családforma átlagos gyermekszámaiban nincs ekkora eltérés: Összességében száz gyermekes házaspárra 171, ugyanennyi gyermekes élettársi kapcsolatra 170 gyermek jut. Azokban a párkapcsolatokban, ahol vagy csak közös gyermek van, vagy közös gyermek híján csak az egyik fél vér szerinti gyermeke van jelen, a házaspárok nevelik a több gyermeket, ott azonban, ahol a közös gyermek mellett az egyik fél vér szerinti gyermeke is megtalálható, az élettársi kapcsolaton alapuló családok a népesebbek. Az egyszülős családoknál természetüknél fogva lényegesen egyszerűbb a gyermekek összetétele aszerint, hogy a szülő vér szerinti, nevelt vagy örökbe fogadott gyermekével él-e együtt. Az apás családok közel 90 százalékában, az anyás családok csaknem 92 százalékában nincs nevelt vagy örökbe fogadott, csak saját gyermek. Az egyszülős családok mindkét csoportjában viszonylag magas, 7,7, illetve 5,6 százalék azok aránya, ahol csak örök- 11 Az örökbe fogadott és nevelt gyermekek között számoltuk el azokat a gyermekeket is, akiknél a szülővel való vér szerinti kapcsolat nem volt megállapítható. Ezért azoknak a családoknak a száma és aránya, ahol van vér szerinti gyermek, vélhetően némileg magasabb, azoké pedig, ahol van nevelt vagy örökbe fogadott gyermek, minden bizonnyal alacsonyabb a kimutatottnál. Ez azonban a vér szerinti szülős családok magas hányada miatt nem befolyásolja érdemben az adatok értékelését, az arányokat csak csekély mértékben érinti. 17

be fogadott vagy nevelt gyermek él, és további 2,9, illetve 2,8 százalék azoké, ahol a szülő vér szerinti gyermeke mellett nevelt vagy örökbe fogadott gyermek is van. Az apa gyermekkel típusú családok átlagos gyermekszáma elmarad az anya gyermekkel típusúakétól. Ugyanez tapasztalható akkor is, ha a családban csak vér szerinti, csak örökbe fogadott vagy nevelt gyermek, esetleg mindkettő él. Mind az apás, mind az anyás családok esetében kimutatható, hogy a csak vér szerinti, illetve a csak örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket nevelő apák, illetve anyák az átlagosnál kevesebb gyermeket nevelnek, míg ott, ahol a családban az apa vagy anya saját gyermekén túl megtalálható az örökbe fogadott vagy a nevelt gyermek is, az átlagos gyermekszám több mint kétszerese a megfelelő családtípus átlagának. A különböző településtípusokban élő családok között alig érzékelhető különbség abban, hogy a családban csak a szülők saját, vér szerinti gyermeke él, esetleg nevelt vagy örökbe fogadott gyermek is van (esetleg csak az van). A fővárosi házaspárok valamivel gyakrabban nevelnek csak nem vér szerinti gyermeket, mint a községiek, viszont ha a saját gyermek mellett van örökbe fogadott vagy nevelt gyermek is, az a községekben a gyakoribb. 18