A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS

A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS Konzulens: Dr. Csehi Zoltán Készítette: Szótér Orsolya

2 TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS... 4 1.1. Történeti áttekintés.. 4 II. FORRÁSA ÉS FOGALMI ELEMEI... 8 2.1. A jogalap nélküli gazdagodás forrásai..8 2.2. A jogalap nélküli gazdagodás fogalmi elemei.... 9 2.2.1. A vagyoni előny. 9 2.2.2. A vagyoni hátrány.. 9 2.2.3. Okozati összefüggés..10 2.2.4. Jogalap hiánya... 10 III. A MEGTÉRÍTÉS SZABÁLYAI 11 3.1. A visszatérítési kötelezettség és korlátai.11 3.2. A gazdagodás megtérítésének módja és mértéke... 15 3.2.1. A megtérítés módja... 15 3.2.2. A megtérítés mértéke 16 3.2.3. Kamatszámítás és elévülés 21 IV. A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS FŐBB ESETEI ELMÉLETBEN ÉS A BÍRÓI GYAKORLAT TÜKRÉBEN...24 4.1. A jogalap nélküli gazdagodás főbb esetei..24 4.1.1. Tartozatlan fizetés. 24 4.1.2. Okafogyott szolgáltatás... 25 4.1.3. Térítési igények. 25 4.1.4. Jogellenes szolgáltatás. 26 4.1.5. Elszámolási helyzetek.. 26

3 4.2. A jogalap nélküli gazdagodás a bírói gyakorlat tükrében... 27 4.2.1. Téves utalás 27 4.2.2. Vállalkozás. 38 4.2.3. Bérlet 41 4.2.4. Biztosítás... 44 V. JOGÖSSZEHASONLÍTÁS... 47 5.1. A német jog... 47 5.2. Az osztrák jog... 51 5.3. A svájci jog 54 ÖSSZEFOGLALÁS 57 FELHASZNÁLT IRODALOM.. 58 FELHASZNÁLT JOGANYAG. 59

4 I. BEVEZETÉS 1.1. Történeti áttekintés A jogalap nélküli gazdagodás egy azon jogintézmények közül, melyek a jogrendszerek fennállása óta léteznek, és többé-kevésbé a mai jelentésüket hordozták az évszázadok folyamán. A különböző jogrendszerekben kötelemfakasztó tényállásként jelentkezett még ha elméleti alapjai nem is voltak kidolgozva -, és ekként azokra az esetekre alkalmazták, amelyeknél valamilyen okból olyan vagyoneltolódás történt, amelynek nem volt jogalapja. Célja minden esetben a megbomlott vagyoni egyensúly helyreállítása az alaptalan gazdagodás visszatérítése útján a vagyoni hátrányt szenvedett személy részére. A római jogban kezdetektől fogva élt a jogalap nélküli gazdagodás a gyakorlatban különböző formákban, bár sokáig minden elvi megalapozás nélkül, csupán az előforduló esetek kapcsán. Kötelem keletkeztető jellegét már Pomponius is elismerte, vagyis azt a tényt, hogy amennyiben valaki más kárára jogalap nélkül gazdagodott, a gazdagodó terhére kötelem keletkezett: a természetjognál fogva méltányos, hogy más kárán és jogtalanul senki se váljék gazdagabbá. 1 Az első konkrét helyzetek, amelyek alapján a jogalap nélküli gazdagodás kérdése felmerült, az un. formátlan kölcsön ügyletekből származtak. Ilyen esetekben valaki úgy adott át másnak egy pénzösszeget vagy dolgot, hogy annak visszakövetelésére nem volt elismert jogcíme, viszont az átvevő sem rendelkezett a megtartásához szükséges jogalappal. A gyakorlat alapján megállapítható, hogy általánosan elismerték a jogalap nélküli gazdagodás feltételeként egyrészről a tulajdonátruházást az egyik fél részéről, másrészről a jogalap nélküliséget a vagyonszerzés kapcsán a másik fél részéről. Alkalmazási köre azokra az esetekre terjedt ki, amelyeknél szankcióként visszatérítési kötelezettség keletkezik. Három ilyen esetkör közül az elsőnél az egyik fél szankciót érdemlő magatartása következtében tartozik olyan helyzetbe hozni a másikat, amilyenbe a joghátrányt 1 Pomp. D. 50, 17, 206

5 kiváltó magatartás nélkül feltételezetten került volna (ez a tulajdonképpeni kártérítés). Konkrétan a szerződésszegések és a jogellenes birtoklás adhatnak okot az ilyen jellegű represszáliákra. Az adós ez esetben téríteni tartozik olyan elmaradt hasznot is, amelynek beszedésére képtelen lett volna, de a jogosultnál feltételezhetően érvényesíthető lett volna (például hangszer esetén az előadások díja). A második fajta térítési kötelezettség annak visszaszolgáltatása, amivel az adott jogsérelemmel kapcsolatban az adós gazdagodott, mégpedig mindazzal, ami a vagyonába jutott, még ha később el is vesztette vagy felélte: az adós visszaadni tartozik mindazt, amit a hitelezőtől, a hitelező révén kapott: a követelés alapja valamely datió, juttatás, vagy a hitelezőtől, vagy a hitelezőnek szánva eredetileg. 2 Az első esethez képest a térítési kötelezettség mértékében fordított jelenség található: fennáll az olyan hasznok tekintetében is, amelyet az adós ténylegesen szedett, noha a másik fél nem szedte volna (például a kamatozásra nem szánt tőke későbbi kamata). A harmadik esetkör a jogellenes birtokos (vagy a visszaszolgáltatásra köteles jogos birtokos) beruházásainak megtérítési igényei körében jelentkezik a dolog visszaszolgáltatásának követelésével szembeni esetleges ellenkövetelésként. Ez esetben az adós csupán a gazdagodása visszaszolgáltatására kötelezhető, és csak a másik fél kárának erejéig. 3 Az igény tényleges érvényesítésére a különböző condictiók szolgáltak. Egyik alapformája a condictio indebiti, amely a jelenkori tartozatlan fizetésnek felel meg. Konkrét alkalmazására abban az esetben került sor, amennyiben valaki tévedésből anélkül juttatott vagyoni előnyt más számára, hogy annak tartozna. Az ellenszolgáltatás reményében történt szolgáltatás visszakövetelésére a condictio causa non secuta nevezetű kereset szolgált abban az esetben, ha az ellenszolgáltatás elmaradt. Létezett a jogellenes vagy erkölcstelen ok alapján történő teljesítés visszakövetelésére szolgáló kereset is, a condictio ob turpem vel iniustam causam. A jogellenesség megállapításához szükséges volt az átruházás konkrét jogi normába való ütközése. Végezetül az un. condictio sine causa szolgált 2 Benedek Ferenc: A jogalap nélküli gazdagodási kötelem létesítő tényei a klasszikus római jogban, Jubileumi tanulmányok, Pécs 1967. 51-80. o. 3 Zlinszky János: Jogalap nélküli gazdagodás egykor és ma, Jogtudományi Közlöny, 1987. 9. szám 471-472.o.

6 az egyéb, nem nevesített jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére, mint amilyen a mai okafogyott szolgáltatás. 4 A condictiók rendszerétől függetlenül fejlődött ki a praetori jogban az actio de in rem verso, amely szintén gazdagodási kereset. Ez utóbbi útján felelt például a hatalomgyakorló, amennyiben a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt, de a vételárral adós maradt. Speciális esete forgott fenn abban az esetben, ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében károsított meg harmadik személyt. Ilyenkor a gyámolt ellen csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig lehetett utilis actiót indítani. A középkorban, az egyház által alkotott jog érvényesülése idején a jogalap nélküli gazdagodás a következő formulában nyilvánult meg: senki sem válhat gazdagabbá a máson esett jogsérelem vagy veszteség révén. 5 A gazdagodó csak azt a vagyoni előnyt tarthatta meg, amelynek jogosságát, jogcímét igazolni tudta. A gyakorlatban a római jogi szabályozáshoz képest tehát megfordult a vélelem: e szerint, ha az okozati összefüggés fennállt a veszteség és a gazdagodás között, vélelmezték annak jogalap nélküli voltát. Francia jogterületeken kevésbé volt hatással az egykori római jogi szabályozás, intézményeinek csak egy részét tették magukévá, emellett azonban általános jogsegélyi lehetőséget dolgoztak ki: méltányossági szempontból actio nélkül is követelhető volt a jogalap nélküli gazdagodás. 6 E századok folyamán fokozatosan változott a jogalap nélküli gazdagodás megítélése: kezdeti szankciójellegéből, a quasikontraktuson, majd a méltányossági kereseteken át a dologi igénnyé fejlődött a 18. századra. Elméleti kidolgozása csak a 19. században vált teljessé: a magánjogi kódexek ekkor dolgozták ki a jogintézmény tényállását, és adtak iránymutatást az alkalmazáshoz, értelmezéshez. Az általános visszakövetelhetőség megfogalmazásban a zürichi kanton civil 4 Földi-Hamza: A római jog története és institúciói 5 Liber Sextus 48. regulája 6 A már említett condictiók közül csak a condictio indebti és a negotiorum gestorum contraria nyert elismerés a 19. századig, azután került alkalmazásra az in rem verso.

7 kódexe járt élen. A német Bürgerliches Gesetzbuch, a 19. századi pandektisták munkája nyomán, ismét közelebb került a római gondolatvilághoz, így a gazdagodás meglétét az általános visszakövetelhetőség feltételeként jelölte meg, s nem adta meg a keresetet azzal a jóhiszemű gazdagodóval szemben, aki a gazdagodás eredményétől a kereset megindítása előtt elesett. Később az olasz magánjogi kódex is ezt az általános jellegű tényállást vette át. Hazai jogunk a kérdéssel sokáig csak érintőlegesen foglalkozott. A polgári törvénykönyv akkori tervezetei a német állásponthoz álltak közel. Az Mtj. 1750. -a joggyakorlatot egységesítve következőképpen fogalmazza meg: aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt a másiknak visszatéríteni. A mai szabályozáshoz képest a megfogalmazásban nincs nagy különbség, csak a bírói gyakorlat szintjén, ami a szabály értelmezésében mutat eltérést. Minden esetben kívánatos volt a társadalmi rosszallás az általános kereset alkalmazásához. Bérlet és haszonbérlet vonatkozásában a gyakorlat szerint a bérlő/haszonbérlő azoknak a beruházásainak a megtérítését követelhette, amelyek tárgyában a bérbeadóval megegyezett. Ilyen megegyezés hiányában csak a ius tollendi illette meg, az eredeti állapot visszaállításának kötelezettsége mellett. Elvileg keletkezhetett igénye az elvihetetlen beruházások megtérítésére, azonban a gyakorlatban nehezen bizonyíthatta, hogy a más tulajdonába való beolvasztás során jóhiszemű tévedésben volt (ugyanis a bérbeadó akarata, érdeke ismert, vagy annak ismerete elvárható). Már az Mtj. idején is igen tág értelemben volt használatos a tényállásbeli vagyoni előny kifejezés: jelenthette dologi és kötelmi jogok megszerzését, bármilyen személyes vagyoni előnyt, elmaradt kárt, költséget, előnyösebb vagyoni helyzet keletkezését. A vagyoni előnynek oksági kapcsolatban kellett állnia a másik fél veszteségével. 7 7 Zlinszky János: Jogalap nélküli gazdagodás egykor és ma, Jogtudományi Közlöny, 1987. 9. szám 471-476.o.

8 II. FORRÁSA ÉS FOGALMI ELEMEI 2.1. A jogalap nélküli gazdagodás forrásai A jogalap nélküli gazdagodás elsődleges forrását a Ptk. 361.-364. szakaszai képezik, melyek rendelkeznek egyrészről az alaptényállásról, másrészről a sokrétű kivételrendszerről. (Részletes ismertetésük a következő pontban történik.) Az itt található utalásnak köszönhetően további forrásnak tekinthetjük a jogalap nélküli birtoklás szabályait 8, valamint a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit. 9 Előbbi jelentőse a gazdagodás tárgyában keletkezett károk és hasznok megtérítésére vonatkozó iránymutatásban, míg utóbbié elsősorban a felelősség módja, valamint a megtérítés mértékére irányadó szabályokban áll. Bár az alaptényállásban konkrét utalás nem találhatunk, mégis alkalmazandónak kell tekinteni a törvénykönyv elévülésre vonatkozó szabályait is. Megtalálható továbbá a jogalap nélküli gazdagodás tényállása a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendeletben is melynek 35. szerint: A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a gazdagodás bekövetkezett. A nemzetközi magánjog értelmezésében is általános hatókörű tényállás, mely minden olyan esetben beáll, ha valakinek a terhére és egyidejűleg más javára vagyoneltolódásra kerül sor, úgy, hogy a kettő között okozati összefüggés van, de jogalapja nincs. 10 Bizonyítani ez esetben csak azt kell, hogy a vagyoneltolódásnak nincs jogalapja, ami egyúttal meg is különbözteti a felelősségi károkozástól, ahol a károkozó magatartáson van a hangsúly. Több országhoz képest sajátos a szabályozásunk, ugyanis míg más országokban általában a szerződés joga és szabályai alapján bírálják el, a hazai szabályozás önálló tényállásként kezeli a jogalap nélküli gazdagodást, és kódexünk egyértelmű utasítást ad a gazdagodás bekövetkezte szerinti jog alkalmazására. 8 Ptk. 193-195. 9 Ptk. 339-360. 10 Mádl-Vékás: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (393-394)

9 2.2. A jogalap nélküli gazdagodás fogalmi elemei A Ptk. 361. -a szerint: Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A gazdagodási követeléssel a jogrend a két vagyon közt beállt igazolatlan vagyoneltolódást egyenlíti ki. A gazdagodás megtérítése iránti követelés feltételei: 1. vagyoni előny a kötelezett oldalán, 2. veszteség a jogosult oldalán, 3. okozati összefüggés az előny és a veszteség között és az 4. igazságos alap hiánya. 2.2.1. A vagyoni előny A gazdagodás a kárnak az ellenképe, az a többlet, amely bizonyos körülmény következtében valakinek a vagyonában mutatkozik. A vagyoni előny fogalma felöleli a dologi jog, a követelés, a várományi jog megszerzését, de előfordulhat, hogy valamilyen kötelezettségtől való mentesülésben vagy egy már létező jog megnövekedésében nyilvánul meg. Jellegében és mértékében független a másik fél oldalán bekövetkezett vagyoni hátránytól. 2.2.2. A vagyoni hátrány A vagyoni hátrány előállhat a vagyonban beállt tényleges csökkenésként, de jelentkezhet valamely jogtól vagy szaporulattól, esetleg kedvezménytől való elesés formájában is. Lehet a veszteség ipari vagy más tevékenység kifejtése más érdekében, tekintet nélkül arra, hogy ez a cselekvőnek hivatásszerű cselekménye volt-e és azzal tényleges kereseti veszteséget szenvedett-e. Amennyiben az egyik fél úgy jut vagyoni előnyhöz, hogy azzal másnak vagyoni hátrányt nem okoz, úgy a jogalap nélküli gazdagodás megállapítása kizárt. Ennek fordított esete, amikor az egyik fél ugyan vagyoni hátrányt szenvedett, de az nem szolgált a károkozó fél

10 gazdagodására. Ebben az esetben a jogellenes károkozás szabályai kerülnek alkalmazásra. 2.2.3. Okozati összefüggés A gazdagodónál beálló vagyoni előny illetve a visszatérítésre jogosultnál beálló hátrány között okozati összefüggésnek kell fennállnia. Ez nem azt jelenti, hogy ennek a kapcsolatnak közvetlennek vagy kizárólagosnak kell lennie, viszont szükséges, hogy a másik fél előnye a szenvedő fél hátrányából eredjen. A visszatérítési igény alaposságához szükséges az is, hogy az más személy rovására keletkezzék. 2.2.4. Jogalap hiánya A jogalap hiánya akkor áll fenn, ha a vagyoni előnyhöz jutott félnek nincs olyan jogcíme, amely őt az előny megtartására feljogosítaná. A jogalap nélküli gazdagodás tágabb esetköre szerint indokolatlan a gazdagodás, ha a vagyoneltolódás ugyan juttatás útján valósult meg, de annak ügyleti célja nem valósult meg; juttatástól függetlenül, más módon történt; ha a visszatérítésre jogosult célja nem valósult meg, esetleg ilyen célja nem is volt; valamint akkor, ha a célkitűzés megvalósult ugyan, de jogi tilalomba ütközött. A szűkebb, jogi esetkör akkor valósul meg, ha nincs más olyan jogcím, ami a tényleges gazdagodás kérdését rendezné. A jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történő visszatérítés szubszidiárius kötelemkeletkeztető tényállás. A bírói gyakorlat szerint azonban csak a kötelmi jogcímek esetére él a jogalap nélküli gazdagodás másodlagossága. A kötelmek egyenjogúsága elve alapján, a helyes álláspont szerint, ha a tág értelemben vett tényleges vagyoneltolódás beállt, akkor

11 az igényjogosult választásán múlik, hogy melyik, a gazdagodás kiadására jogosító igényt választja. 11 Jogalap hiányában utolsó mentsvárként elképzelhetőnek tartom az absztrakt ügyleteknél a jogalap megszűnése esetén való alkalmazás mellett a gazdagodás alapján történő visszakövetelést rejtett ügyletek meghiúsulásakor. III. A MEGTÉRÍTÉS SZABÁLYAI 3.1. A visszatérítési kötelezettség és korlátai A jogalap nélküli gazdagodás egy alaptényállásból és egy igen bonyolult, több szintes kivételrendszerből áll. A már ismert alaptényállás alapján: aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, a Ptk. 361. -ának (1) bekezdése szerint főszabályként köteles ezt az előnyt visszatéríteni. 1. kivétel szint: Ptk. 361. (2) Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett Ez alapján akkor nem köteles a gazdagodó a megtérítésre, ha jóhiszeműsége folytán nem tudta, és a körülményekből kifolyólag nem is tudhatta, hogy a gazdagodás nem őt illeti meg, és ezáltal a tulajdonjog szabályai szerint (vélt) rendelkezési jogával élve, tehát neki fel nem róható okból esett el a vagyontól. Általában a későbbiek során vázolt kivételektől eltekintve - közömbös, hogy konkrétan milyen okból esett el az előnytől a gazdagodó. E helyütt kell viszont megjegyezni, hogy a bírói gyakorlat már ez alól is kivételt teremt: nem esett el a gazdagodástól az, aki az előnyt saját érdekkörében felhasználta. Így például annak 11 Bíró György: A kötelmi jog és a szerződéstan közös szabályai (70.o.)

12 az alperesnek a védekezése, aki a gazdagodást azon okból nem térítette vissza, hogy azt költséges külföldi utazásra és értékes vagyontárgyak beszerzésére fordította, amelyeket ha egyáltalán most csak veszteséggel tudna értékesíteni, nem volt helytálló. A vásárolt anyagi javak megléte, és egyáltalán a vagyoni előny saját érdekkörben való felhasználása indokolttá tette a bíróság részéről a gazdagodás visszatérítésében való marasztalást. 12 2. kivétel szint: Mégis köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, de a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. A rendelkezés a) pontja tehát csak arra a gazdagodóra vonatkozik, aki: jóhiszeműen jutott a vagyoni előnyhöz, de attól utóbb még a visszakövetelés előtt, de azt követően esett el, hogy a visszaköveteléssel számolnia kellett. A visszafizetési kötelezettséggel számolnia kell a gazdagodónak akkor, amikor számára is kétségessé válik (vagy azzá kellett volna, hogy váljon) az előnyhöz fűződő jogcímének megléte. Ettől az időponttól kezdve nem válik ugyan rosszhiszeművé, de felel azért, hogy a birtokában lévő vagyonelem épsége megmaradjon, az visszaszolgáltatásra kerülhessen. A rendelkezés b) pontja szerinti rosszhiszeműség állapítható meg, ha gazdagodó tudta, vagy a körülményekből tudnia kellett volna, hogy az előny megszerzésére nincs jogcíme. Ennek alapján a fenti rendelkezés mindkét esete az alaptényálláshoz vezet vissza, és megtérítési kötelezettséget eredményez. 12 BH 1987. 312.

13 3. kivétel szint: 362. Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet Az életfenntartásra való felhasználás a törvény által védelemben részesül az által, hogy kivételképpen nem párosul hozzá a főszabályban vázol joghátrány, amennyiben számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. Mint látható, a harmadik szintű kivétel szorosan a másodikhoz kapcsolódik, és csakis akkor állja meg a helyét, ha a második kivételszintben meghatározott feltételek valamelyikének megfelel. A gyakorlatban a Ptk. 362. -ának alkalmazására tipikusan a túlfizetett (jogalap nélkülivé vált) tartásdíj, járadék visszakövetelése iránti perekben kerül sor. A túlfizetés pedig rendszerint akkor keletkezik, ha a fellebbezési bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatja, és a keresetet teljesen elutasítja, vagy ha a létfenntartás céljára szolgáló időszakos szolgáltatás mértékét leszállítja Így az első fokú ítélet alapján teljesített fizetések, illetőleg azoknak a leszállítás mértékéhez viszonyítva túlfizetésként jelentkező része jogalap nélkülivé válik. Ha eltérő jogszabályi rendelkezés nincs, és a jogalap nélküli juttatás nem is bűncselekményből ered, az élet fenntartása céljára adott juttatást csak akkor lehet visszakövetelni, ha arra a célra még nem került felhasználásra. Eszerint megalapozhatja a visszatérítés iránti igényt a más célra történt felhasználás is. Ha tehát az előzetesén végrehajtható ítélet alapján kifizetett vagy túlfizetett tartásdíj, járadék és más hasonló célú időszakos szolgáltatás azért járna vissza a kötelezettnek, mert a fellebbezési bíróság egészben vagy részben megváltozó ítélete folytán a jogalap nélküli gazdagodás esete következett be, a kifizetett

14 (túlfizetett) összeg visszakövetelésének általában nem, hanem csak a Ptk. 362. -a által megállapított szűk körben lehet helye. A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének akadálya azonban nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált fizetésnek beszámítás útján való érvényesíthetőségét. A Ptk. 296. -a ugyanis kimondja, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítási jog korlátjait a Ptk. 297. -a tartalmazza. E korlátok egyike az, hogy a Ptk. 297. -ának (1) bekezdése szerint a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelésekkel szemben - a túlfizetés esetét kivéve - nincs helye beszámításnak. Az ilyen jellegű követeléssel szemben tehát másnemű követelés egyáltalán nem, hasonló jellegű követelés pedig csak túlfizetés esetén számítható be. A fellebbezési bíróság ítélete folytán egészben vagy részben jogalap nélkülivé vált tartásdíj és más hasonló jellegű követelés tehát a kötelezettnek a tartás jogosultjával szemben fennálló tartozásba beszámítható. A beszámítási jog azonban csak abban a keretben és azok mellett a feltételek mellett lehetséges, amelyek mellett a Ptk. 297. -a a beszámítást általában megengedik. Nincs helye tehát korlátlan beszámításnak a tartási, életjáradéki és baleseti járadéki követeléssel szemben, kivéve, ha a túlfizetésként jelentkező részt a később esedékes részletekbe számítják be. Ha a bíróság ítélete ilyen irányban nem rendelkezett, annak sincs akadálya, hogy a tartásdíj, életjáradék vagy baleseti járadék jogosultja a kötelezettnek visszajáró túlfizetés részletekben történő beszámítását a Pp. 217. -ának (3) bekezdése alapján utólag kérhesse. 13 4. kivétel szint: Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatás visszakövetelése iránti tilalom alól pedig kivételt képez, ha: 13 PK 34. szám

15 jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. Eme utolsó kivételszint ismét a főszabállyal egyező eredményhez vezet, miszerint mégis van visszatérítési kötelezettsége annak, aki a következő feltételek mindegyikének megfelel: 1. jogalap nélkül gazdagodott, és 2. számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz, és 3. a juttatás az életfenntartás célját szolgálta, és arra fel is lett használva, és 4. jogszabály a konkrét esetben másképp rendelkezett vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg. 4.2. A gazdagodás megtérítésének módja és mértéke 3.2.1. A megtérítés módja A gazdagodás visszatérítése a jogalap nélküli vagyoni előny visszatérítését jelenti. Ha a vagyoni előny a visszaköveteléskor megvan, - a surrogatio elvének megfelelően - azt természetben kell kiadni, ha azonban már nincs meg, annak értékét kell megtéríteni. Ha az előny helyébe más dolog lépett, az szolgál a visszatérítés alapjául. 3.2.2. A megtérítés mértéke A megtérítés mértéke a visszatérítésre kötelezettnél beállt vagyoni előnyhöz igazodik, közömbös, hogy mekkora vagyoni hátrány érte a másik felet. A vagyoni előny alatt itt a gazdagodás természetes és jogi hasznait kell érteni, a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint.

16 A jogalap nélküli birtoklás rendszerint együtt jár a dolog használatával és hasznai szedésével, s ezzel összefüggésben költekezéssel, mint ahogy a dologban kár is keletkezhet. A dolog visszaadásakor ezért adott esetben a feleknek az egymással szemben fennálló követeléseiket el kell számolniuk. A törvény a jogalap nélküli birtokost arra az esetre jogosítja fel a kiadási kötelezettség megtagadására, ha - az elszámolásra is figyelemmel - őt illeti meg követelés. Az ún. visszatartás jogával a jogalap nélküli birtokos csak addig élhet, amíg e követeléseit ki nem egyenlítik. A visszatartási jog jogszerű gyakorlásával a volt jogcím nélküli birtokos kötelezettségei őrzési kötelezettségekké alakulnak át, jogai helyébe a felelős őrző kötelezettségei lépnek. A visszatartási jog gyakorlása szempontjából a birtokos jó- vagy rosszhiszeműségének általában nincs jelentősége, a visszatartás joga megilleti a rosszhiszemű birtokost is. Csupán a rosszhiszeműség minősített esetében van kivétel, nevezetesen: nem tagadhatja meg a dolog kiadását az a birtokos, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos módon szerezte meg. A jogalap nélküli birtokos visszatartási joga nem a jogcím nélküli birtoklás meghosszabbítását jelenti, hanem a volt birtokos a felelős őrző jogállásába kerül. A jogalap nélküli gazdagodás megtérítésekor az időközben keletkezett költségek, hasznok és károk számbavétele szükséges a visszatérítés pontos mértékének meghatározásához. Ptk. 194. (1) A birtokos, aki a dolog kiadására köteles, követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együttjáró kisebb kiadások kivételével -, továbbá elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat. (2) A birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. (3) Az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni.

17 A jogalap nélküli birtokos a birtoklás megszüntetése esetén követelheti azokat a költségeket, amelyeket a dologra fordított. Költség alatt azokat a költekezéseket kell érteni, amit a jogalap nélküli birtokos akár pénzben, akár más módon a dologra fordított. A költekezés - célja és eredménye szempontjából - lehet szükséges és hasznos. Mind a szükséges, mind a hasznos költekezésnek a dologra kell irányulnia és hatásának, eredményének a dolog állapotában kell jelentkeznie. Meg kell ettől különböztetni a dolog hasznosításával kapcsolatos költségeket, ezeket ugyanis a dolog hasznai körében kell elszámolni. Szükséges a költekezés akkor, ha a dolog fenntartását, állagának megóvását, használhatóságának megőrzését célozza, feltéve, hogy az gazdaságilag indokolt volt, vagyis a költség nem haladta meg a várható előnyt. A szükséges költség nem változtat a dolog eredeti állapotán, segítségével éppen az eredeti állapot marad fenn. Ilyenek például a karbantartási költségek, vagy a károk helyreállításai. A gyakorlat a szükséges költségek közé sorolja a közterhek viselését és a hatósági kötelezés alapján elvégzett munkálatokat. A szükséges költségekbe beletartoznak a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások is. E kör megítélésénél mindig a dolog jellegéből, értékéből, használatának módjából, hasznaiból, illetve a használatában rejlő előnyökből kell kiindulni. Nem lényegtelen ebből a szempontból a használat időtartama sem. A jogalap nélküli birtokos igényt tarthat a fenntartás kisebb költségeit meghaladó szükséges költségeinek megtérítésére, mégpedig függetlenül a jó- vagy rosszhiszeműségétől. Hasznos az a költség, amely a dolog állagát gyarapító, használhatóságát növelő, értékét emelő ráfordításból ered. A hasznos költségek megtérítésének módja és mértéke mindig a birtokos jó, illetve rosszhiszeműségétől függ. A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos követelheti a hasznok által nem fedezett hasznos költségei megtérítését. Ehhez képest a dolog hasznai által fedezett többletérték a tulajdonos javára számolandó el, a hasznok által nem fedezett költekezést azonban a

18 tulajdonos köteles a jóhiszemű birtokosnak megtéríteni. A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos hasznos költségei fejében a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. Az ő javára tehát nem költségei eredeti összegét, hanem azt az összeget kell megtéríteni, amely költekezése folytán a dolog visszaadása, visszabocsátása időpontjában az eredeti állapothoz képest többletértékként jelentkezik. A költekezés eredményének időközi értékvesztése vagy értékcsökkenése a rosszhiszemű birtokos terhére esik. Az elvitel joga abban áll, hogy a jogalap nélküli birtokos elválaszthatja a dologtól és elviheti az általa létesített berendezési, felszerelési tárgyakat. Az elvitel joga megilleti a jó- és a rosszhiszemű birtokost is. A berendezési és felszerelési tárgy fogalmát a törvény nem határozza meg, de abból, hogy az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni, következik, hogy e tárgyak és a dolog kapcsolata a tartozék fogalomkörébe tartozik. E jog gyakorlásának előfeltétele, hogy az ne járjon az állag sérelmével. Ezen felül lényeges az is, hogy az elviteli jog gyakorlása ne legyen visszaélésszerű és gazdasági szempontból indokolatlan. Ptk. 195. (1) A birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, kivéve ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt. (2) A jóhiszemű birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző, illetőleg a bíróság előtt vissza nem követelik, a hasznokért és a károkért nem felelős. A visszakövetelés idejétől kezdve - ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé - felelősségére az általános szabályok, használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára pedig a felelős őrzés szabályai az irányadók. (3) A rosszhiszemű birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá felelős a dologban bekövetkezett mindazokért a károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be. A jogalap nélküli birtoklás megszüntetése során a birtokos a hasznok kiadására is köteles. A dolog hasznai közé tartozik egyrészt a termék, termény, szaporulat, másrészt a dolog egyéb haszna, vagyoni jellegű előnye. A dolog hasznainak

19 előállításához vagy beszedéséhez gyakran ráfordításra van szükség. A haszon pénzben kifejezett értéke e ráfordítások levonásával számolható ki. Az, hogy a birtokos a dolog hasznait köteles-e kiadni, két körülménytől függ. Egyrészt attól, hogy megvannak-e a hasznok, vagy nincsenek meg, és attól, hogy a birtokos jóhiszemű volt-e vagy sem. A meglévő hasznokon azokat a hasznokat kell érteni, amelyek a birtokosnál eredeti állapotukban vannak meg. Nem lehet meglévőnek tekinteni a hasznot azon az alapon, hogy elfogyasztásával a birtokos megtakarítást ért el, értékesítése folytán pénzhez jutott és ezáltal vagyoni helyzetében kedvező hatás állt be. A Ptk. 125. (3) bekezdésének rendelkezésére figyelemmel az a jóhiszemű birtokos, aki a birtokhoz ellenszolgáltatás mellett jutott, a jóhiszeműségének fennállása alatt a dologtól elvált (elválasztott) terméken, terményen, szaporulaton tulajdonjogot annak előállításával, beszedésével kapcsolatos költségeit. Ezt meghaladóan viszont a jóhiszemű birtokos köteles kiadni mindazt, ami a jóhiszeműsége megszűnésekor vagy a dolog visszaadásakor még megvan. A rosszhiszemű birtokos is értelemszerűen köteles a meglévő termék, termény, szaporulat kiadására, egyebekben pedig ugyanúgy köteles ezekkel elszámolni, mint a dolog többi hasznaival. A meg nem lévő hasznok értékének megtérítése szintén attól függ, hogy a birtokos jó- vagy rosszhiszemű. A jóhiszemű birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle vissza nem követelték (a jegyző vagy a bíróság előtt) azokért nem felelős. Ebből következik, hogy nem köteles megtéríteni a be nem szedett, elfogyasztott, felhasznált, értékesített hasznok ellenértékét, de azokat sem, amelyektől bármilyen okból elesett. Változik a jóhiszemű birtokos helyzete, ha a birtokot tőle akár a jegyző, akár a bíróság előtt visszakövetelik. Jogállása ebben az esetben attól függ, hogy nyilvánvalóan rosszhiszeművé vált-e vagy sem. Ha igen (mert a közölt adatokból meg kellett győződnie arról, hogy a birtoklásának nincs jogcíme), a továbbiakban a hasznokért a rosszhiszemű birtokossal azonos módon felel. Ha azonban nem (mert alapos oka volt arra, hogy birtoklásának jogosságát feltételezze), a továbbiakban a dolog használatára, hasznai szedésére a felelős

20 őrzés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ez pedig - figyelemmel a Ptk. 196. (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre - azt jelenti, hogy a meglévő hasznok kiadásán felül köteles megtéríteni azoknak a hasznoknak az értékét is, amelyeket az őrzés ideje alatt elfogyasztott, beszedni elmulasztott, jogosult viszont az őrzésből eredő igényeit érvényesíteni. A rosszhiszemű birtokos köteles megtéríteni a beszedni elmulasztott és az elfogyasztott hasznok ellenértékét is. Ha a beszedett hasznoktól neki felróható módon esett el, kártérítési felelősség is terheli. A dologban esett kár megtérítésére irányuló kötelezettség alakulása is attól függ, hogy a birtokos jó- vagy rosszhiszemű. A jóhiszemű birtokos mindaddig, amíg a birtokot tőle a jegyző illetve a bíróság előtt vissza nem követelték, a károkért nem tehető felelőssé. A visszaköveteléstől kezdve felelőssége szintén aszerint alakul, hogy nyilvánvalóan rosszhiszeművé vált-e vagy sem. Ha igen, a továbbiakban a rosszhiszemű birtokos felelőssége terheli, ha viszont nem, a felelősségére a kártérítés általános szabályait kell alkalmazni. A rosszhiszemű birtokos felel mindazokért a károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be. Olyan - felróhatóságtól független - objektív felelősségi szabály ez, amely csak annak a bizonyításával menthető ki, hogy a kár a jogosultnál is bekövetkezett volna (ilyen lehet például magában a dologban meglévő ok vagy olyan esemény, amely egyaránt érte volna a jogos és a jogalap nélküli birtokost). E kártérítési szabály csak a birtokolt dologra vonatkozik, a birtoklás elvonásával okozott kárért a rosszhiszemű birtokos a kártérítés általános szabályai szerint felel. 3.2.4. Kamatszámítás és elévülés A meg nem lévő előny értékének megtérítésén felül a Ptk. 364. -ának utaló szabálya folytán a gazdagodó a visszatérítés esedékessé válásától késedelmi kamat fizetésére is köteles. A számítás szempontjából igen lényeges esedékesség napja a gazdagodó jó- vagy rosszhiszeműségétől függ. Ha a gazdagodó rosszhiszemű volt, a visszatérítés a gazdagodás pillanatában esedékessé vált. Amennyiben jóhiszemű volt, az esedékesség ahhoz az időponthoz igazodik,

21 amikortól már számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a vagyoni előny jogalap nélküli. Az elévülés általános indoka egyrészt, hogy aki a követelést hosszabb időn át nem érvényesíti, annak a magatartását gyakorlatilag úgy kell tekinteni, hogy "felhagyott" az igénye érvényesítésével, másrészt viszont a kötelezettet sem lehet egy bizonyos idő után bizonytalanságban tartani azzal, hogy az ellenérdekű fél bármikor érvényesítheti a követelését. Emellett célszerűtlen is jogi segítséget adni ahhoz, hogy a felek vita tárgyává tehessenek olyan ügyeket, amikor az időtényező miatt a bizonyítékok már megsemmisültek, vagy bizonyító erejük veszített az értékéből (a tanúk már nem emlékeznek, elhunytak stb.). 14 Az elévülés szempontjából a Ptk szabályai az irányadóak, az általános és különös határidőkkel együtt, melyeket a konkrét tényállásnak megfelelően kell alkalmazni. A Ptk. 324. -a fogalmazza meg a főszabályt, mely szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A rendelkezés szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. A gyakorlatban ez persze nem zárja ki az elévült követelés naturalis obligatio jellegű fennmaradását, azaz a kötelezett önkéntes teljesítését. A főszabály alóli kivételek közül példaképpen azokat az eseteket emelném ki, amelyek a hazai joggyakorlat szempontjából a jogalap nélküli gazdagodás terén problematikusnak vagy gyakorinak mutatkoztak: 1. Tulajdonjogi igény nem évül el 2. Kötvényen alapuló követelés nem évül el 3. A kártérítési igény, ha azt fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával okozták 3 év alatt évül el 4. Munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el 5. Fuvarozással kapcsolatos igény 1 év alatt évül el 14 Dr. Pongrácz Eszter szerk: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez. (KJK- Kerszöv)

22 6. Szállítmányozással kapcsolatos igény 1 év alatt évül el 7. Gazdálkodó szervezetek egymás közötti pénzkövetelése 1 év alatt évül el 8. Gazdálkodó szervezetek kötbérkövetelése ½ év alatt évül el Az elévülési idő megállapításának problematikáját híven tükrözi egy jogeset, melyben a felperes pénzintézet tévedésből történt kétszeres átutalása folytán az érintett gazdálkodó szervezet (alperes, bankszámla-tulajdonos) jogalap nélkül gazdagodott a másodszor átutalt összeggel. Eltekintve a tényállás részletezésétől és valamennyi jogi álláspont bemutatásától, csupán az elévülés szempontjából releváns kérdéseket ismertetem. A fentiekben vázolt szabályozásból kiindulva igen fontos a konkrét eset jogi minősítése ahhoz, hogy az elévülési idő tartama meghatározásra kerülhessen. Példámban a Legfelsőbb Bíróságnak a következő kérdésben kellett állást foglalnia: a tartozatlanul fizetett pénz megfizetése, illetve visszafizetése iránti igény tulajdoni igény-e, amely az elévülésre vonatkozó szabályoktól függetlenül, vagyis időbeli korlát nélkül érvényesíthető, vagy olyan pénzkövetelés, amely csak a törvény által meghatározott elévülési időn belül érvényesíthető. Álláspontja szerint, ha tévedésből történő túlfizetésről van szó, a másik fél birtokába nem szerződéses teljesítésként, tulajdonjogi jogviszonyt létrehozva, hanem a kötelmi követelésként jelenik meg a gazdagodás így a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint sikeresen érvényesíthető. Elévülés szempontjából azt jelenti, hogy semmiképp sem tartozik az el nem évülő követelések közé. A másik fontos kérdés, hogy vajon ez esetben az általános szabály szerinti ötéves elévülési idővel kell-e számolni, avagy a speciális egy éves határidővel. A Legfelsőbb Bíróság szerint olyan esetben, amikor egy gazdálkodó szervezet egy másik gazdálkodó szervezetnek tévedésből, tehát tartozatlanul fizet, a reájuk vonatkozó különös szabály kerül alkalmazásra, vagyis a túlfizetett összeg bíróság előtt egy éven belül követelhető vissza.

23 IV. A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS FŐBB ESETEI ELMÉLETBEN ÉS A BÍRÓI GYAKORLAT TÜKRÉBEN 4.1. A jogalap nélküli gazdagodás főbb esetei 4.1.1. Tartozatlan fizetés Tartozatlan fizetés valósul meg, amikor a gazdagodásként jelentkező vagyoneltolódásnak eleve nincs jogalapja, pl. a téves címzés, helytelen átutalás, túlfizetés, kétszeri fizetés, a dolog más részére történő téves kiszolgáltatása. Ilyen a szerződés megkötése előtt átadott összeg is, amely sem foglalónak, sem vételárelőlegnek nem minősült, a szerződéskötés meghiúsulása esetén. Alaptalan gazdagodás akkor is, ha valaki nem létező, vagy nem őt illető követelés kiegyenlítésére fizetést vesz fel. Az általános előfeltételeken kívül a tartozatlan fizetés visszakövetelésének az is feltétele, hogy a fizetés tévedésből vagy nem önként történjen. A gazdagodás ebben az esetkörben mindig a sérelmet szenvedett fél szolgáltatásával történik. Nemcsak dologi jogváltozást előidéző, hanem bármilyen szolgáltatással, pl. munkateljesítéssel, joglemondással, tartozáselismeréssel vagy valamely magatartástól tartózkodással. Utalvány, csekk vagy váltó kibocsátása, utalvány vagy váltó elfogadása, kötelező jegy kiállítása gazdagodást jelent, nem kell bevárni, amíg ezek alapján a követelést érvényesítik a tévedésből kiállító, kibocsátó, elfogadó ellen, hanem nyomban lehet követelni az értékpapírok visszaszolgáltatását. Ilyenkor a sérelmet a fizető fél abban szenvedi, hogy a valóságban őt nem terhelte az a követelés, amelyet teljesíteni vélt vagy pedig a fizetéssel nem mentesül a követeléstől, mert pl. másnak fizetett, mint akinek tartozik. Ha a tartozatlan fizetés a vélt hitelező képviselőjének kezéhez történt, a visszakövetelés nem a képviselő, hanem a képviselt ellen intézendő. Pl. ha a végrehajtható ítélet alapján az ügyvéd kezéhez történt a fizetés, megváltoztató

24 felsőbírósági ítélet esetén a visszafizetési kötelem nem az ügyvédet, hanem az ügyfelet terheli. 15 4.1.2. Okafogyott szolgáltatás Okafogyott szolgáltatás akkor jön létre, ha a kívánt és megtörtént eredmény szerinti vagyoneltolódásnak eredetileg volt érvényes jogcíme, de az időközben az megszűnt, vagy ha nem a jogcím szűnt, meg, hanem az eredmény, amit azzal el kívántak érni, miközben a vagyoneltolódás valamilyen teljesítés révén megkezdődött vagy megtörtént. Ide tartozik például az az eset, amikor a megbízó a megbízottnak költségeire és díjaira előleget folyósít, de a megbízott eljárására nem kerül sor, vagy amikor a szerződés teljesítése lehetetlenné válik olyan okból, amelyért egyik fél sem felel. 4.1.3. Jogellenes szolgáltatás Jogellenes a szolgáltatás, amennyiben az a jogszabályba, vagy a jóerkölcsbe ütközik. De ide sorolhatók azok az esetek is, amikor az említett szolgáltatások elfogadása ütközik törvényes tilalomba, közrendbe vagy morális akadályba. Ha a tiltott cselekmény vagyoneltolódással jár, a felelős személy kártérítéssel tartozik, felel akkor is, ha az elvont vagyontárgy az ő hibáján kívül tönkrement. Jogellenes szolgáltatás esetén nem feltétlenül csak a gazdagodó szenved el végső soron veszteséget a visszatérítés által, de általában az igény érvényesítésére jogosult fél is, ugyanis a jogellenes cselekedetet a jog nem veheti védelmébe, ezért az kizárólag az állam javára ítélhető meg az az összeg, amely jogos helyzetben a visszatérítésre jogosultat illetné. A Ptk. 237. (4) szerint: a bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás 15 Szladits Károly szerk: Magyar Magánjog. Kötelmi jog. Grill kiadó, Budapest, 1940. Dr. Személyi Kálmán írta IX. fejezet, 765-767.o.

25 szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára meg kell ítélni. Jogellenes magatartásnak, és ebből fakadóan e körbe tartozónak tekinthető az az esetkör is, amikor valaki a rábízott dologgal jogtalanul sajátjaként rendelkezik (sikkaszt), és e rendelkezése útján jut vagyoni előnyhöz. Ha ebből a jogos tulajdonosnak kára származik, akkor megállapítható az okozati összefüggés és ezáltal a jogalap nélküli gazdagodás tényállása is. 4.1.4. Elszámolási helyzetek A jogalap nélküli gazdagodás kapcsán olyan elszámolási helyzetekre gondolhatunk, mint például a közös tulajdonosok elszámolásai abban az esetben, ha valamelyiküknek olyan szükséges költségei merültek fel, amelyekért közösen kellett volna helytállniuk, vagy ilyen a biztosító helyzete is, amikor ugyan jogszabály szerint fizet a biztosított helyet, de szerződés közöttük már nincsen. Jellemzően ebbe a körbe sorolhatjuk a helyettes személy által teljesített tartozatlan fizetést is. Ezekben az esetekben a jogalap nélküli gazdagodás mértékét a közös teherként jelentkező, a gazdagodó által kiadásként még meg nem fizetett összeg határozza meg. 4.1.5. Térítési igények Más jogszabály, vagy a Ptk. más szabálya is előírhat megtérítési igényt. Ilyen például az a munkanélküliek ellátásáról szóló rendelkezés, mely szerint az, aki jogalap nélkül vett fel ellátást, köteles azt visszafizetni, valamint a munkaadó és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül kifizetett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli kifizetése az ő mulasztásának a következménye. A szerzői jogról szóló törvényünk a szerző jogainak megsértése esetére szankcióként tartalmazza a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésének lehetőségét. Ugyanilyen jellegű

26 rendelkezést találunk a védjegyek és földrajzi árujelzők szabályozása terén, a védjegybitorlással kapcsolatban, valamint a találmányok szabadalmi oltalmának megsértése esetén. Mint arra már utaltam, maga a Ptk. is tartalmaz más helyütt a gazdagodás megtérítésére vonatkozó rendelkezéseket. Ilyen például a ráépítésre vonatkozó szabályozás, mely szerint: ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. További megtérítési kötelezés található a túlépítés, dologegyesítés, jogalap nélküli birtoklás, megbízás nélküli ügyvitel, hagyományos felelőssége terén. 4.2. A jogalap nélküli gazdagodás a bírói gyakorlat tükrében 4.2.1. Téves utalás A jogalap nélküli gazdagodáshoz vezető esetek közül a téves utalás mutatkozik a leggyakoribbnak hazai jogesetek körében, ezért véleményem szerint a legtöbb figyelmet érdemli a gyakorlatban előforduló esetek közül. Speciális körben fordul elő, a pénzintézetek világában, amely indokolttá teszi az átutalás jogi jellegének és elhatárolási problematikájának vázolását a jogesetek tanulmányozása előtt. E téma jogesetei is részletesebben kerülnek taglalásra a későbbi témacsoportokhoz képest, először az alsóbb bíróságok, majd a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatát bemutatva. 4.2.1.1. Az átutalás jogi jellege Az átutalás (girofizetés) valóságos fizetés, amely a készpénzfizetéstől csak abban különbözik, hogy a pénz testi átadásának helyébe az átírás lép. Az átutaláshoz a számlatulajdonos rendelkezésére van szükség. A girofizetés a kifizetésnek és a befizetésnek a kombinációja, amely akként valósul meg, hogy a

27 bank az utalványozó számlatulajdonos számlájából az utalványozott összeget leírja és azt az utalványos számlatulajdonos számláján jóváírja. A leírás és jóváírás létesíti a szerződést. Az utasítás és leírás még nem girofizetés, hanem csak előkészítő cselekmény. Határozott időpontra szóló teljesítés esetén az utalványozó számlatulajdonos a késedelem következményei alól csak úgy szabadul, ha a teljesítés idejének lejártával a jóváírás is megtörténik. A jóváírás joghatása az lesz, hogy a bank az átírt összeggel az utalványos számlatulajdonos adósa lesz. Az utalványosnak a követelése önálló, új követelés, amely az utalványozóval szemben fennálló követeléstől független. Alapja a banknak az átírással kifejezet egyoldalú elismerése, hogy ő a leírt és átírt összeggel az utalványosnak tartozik. A giroszámlánál az átírás magát a fizetést konstituálja. Ezért az egyszer már foganatosított átírást sem a bank nem sztornírozhatja, sem az utalványozó visszavonással meg nem történtté nem teheti. Az átírásnak ugyanaz a hatása, mint a készpénzfizetésnek. Az átutalást meg lehet támadni aszerint, hogy a bank, vagy az utalványozó számlatulajdonos tévedése idézte-e elő a hibás átírást. Ha a bank az utalványozott összeget tévedésből nem az utalványos, hanem egy más számlatulajdonos javára írja akkor a számlatulajdonostól a kijavítás tűrését az alaptalan gazdagodás szabályai szerint követelheti. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a bank tévedésből az utalványozottnál nagyobb összeget írt az utalványos javára. Az utalványozót nem érheti ilyenkor joghátrány, mert az átírás az ő utasítása ellenére történt. 16 Az átutalással a bankszámla tulajdonos adós megbízza a pénzintézetet azzal, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget számoljon el a megbízásban megjelölt bankszámla javára. Pénztartozást átutalással akkor lehet kiegyenlíteni, ha jogszabály, a pénzintézet rendelkezése vagy a felek megállapodása az elszámolás más módját nem teszi kötelezővé. Az átutalásról a Ptk. nem tartalmaz rendelkezést, ezért ilyen esetekben a megbízásról szóló szakaszaihoz kell fordulni. 17 16 Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, II. kötet. 133-135.o. 17 Meznerics Iván: Bankügyletek a szocialista gazdálkodásban. 143.o.

28 4.2.1.2. Az átutalás elhatárolása a harmadik személy javára szóló szerződéstől Az átutalási megbízás olyan harmadik személy javára szóló szerződésnek tűnik, amelyet az átutaló és a bank köt. A harmadik személy javára szóló szerződésnek lényeges ismérve, hogy a harmadik személy a követelési jogot a szerződés megkötésével szerzi meg. Ezt a szabályt az átutalásra alkalmazva arra az eredményre vezetne, hogy az átutalási megbízásnak a banknál való benyújtásával egyidejűleg a kedvezményezett közvetlen jogot nyerne még a jóváírás előtt, ez pedig ellenkezik az átutalás természetével. A harmadik személy javára szóló szerződés további tulajdonsága, hogy a hitelező szerződési nyilatkozatát mindaddig visszavonhatja, amíg a harmadik személy ki nem jelentette, hogy a szerződéssel biztosított jogával élni kíván. Ez a tétel az átutalásnál nem alkalmazható. A két kötelem között van hasonlóság annyiban, hogy a harmadik személy közvetlen jogot szerez az átutalásnál is, valamint a bank (mint a harmadik személy javára szóló szerződés adósa) sikeresen emelhet az átutalási megbízásból eredő kifogásokat a kedvezményezettel szemben. Az átutalás a megbízásnak egyik önállósult faja. Az átutalási megbízás és a megbízási szerződés közti hasonlóság abban áll, hogy a bank köteles a számlatulajdonos meghagyásait teljesíteni, annak teljesítésétől eltérhet, ha az ügy körülményei miatt az eltérés a számlatulajdonosmegbízó érdekében szükségesnek látszik és a banknak nincs módjában új utasítást kérni. A bank kártérítésre kötelezett, ha a meghagyástól az említett feltételek fennforgása nélkül tért el és a számlatulajdonos kárt szenvedett. Végül hasonló a bank kötelezettsége a két típus esetében az értesítési, adatközlési kötelezettwség terén is. 18 4.2.1.3. Az alsóbíróságok joggyakorlata Elsőként szolgáljon például egy jogeset, melyben a téves utalás és a bankhiba közötti elhatárolási problémára szeretném felhívni a figyelmet. A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf. 40 013/1996/3. számú ügyében alperes cég egy másik céggel különböző szerződéses jogviszonyokból eredő követelésének érvényesítése 18 Rudolf Lóránt: Elszámolások a polgári jogban, 133.o.

29 céljából határidős beszedési megbízást nyújtott be a számláját vezető felperes banknál. A kereskedelmi bankok közötti számlaforgalmat lebonyolító felperes a beszedési megbízáson szereplő teljesítési határidő előtt, a kötelezett értesítése, a kifogásolási határidő leteltének bevárása nélkül megterhelte a kötelezettnek az I. Bankház Rt-nél vezetett számláját a követelt összeggel. A kötelezett számlájáról leemelt összeget a felperes jóváírta az alperes számláján, aki a teljesítési határidő lejárta után a pénzösszeget felvette. A kötelezett az összeg leemeléséről való tudomásszerzést követően levélben közölte számlavezető bankjával, hogy vitatja az alperesi követelés jogosságát és ezért a bank által végrehajtott megterhelést nem fogadja el. A felperes erre a bankhiba elkövetését elismerve a megterhelt cég ügyfélforgalmi számláján jóváírta a korábban leemelt összeget, majd felperes ezután többször felszólította alperest az összeg visszafizetésére, eredménytelenül. (A kötelezett cég ellen eközben felszámolási eljárás volt folyamatban.) A felperes keresetében a Ptk. 361. -a alapján kérte kötelezni alperest az átutalt összeg és kamatainak visszafizetésére, mivel szerinte a kötelezettől tévesen leemelt és alperes számlájára utalt összeggel alperes jogalap nélkül gazdagodott. Alperes tagadta, hogy jogalap nélkül gazdagodott volna, mert állítása szerint jogos követelése állt fenn bank ügyfelével szemben és ezt érvényesítette pénzforgalmi úton. Mivel jogos követelése állt fenn, ezért a felperes eljárása során elkövetett tévedés irreleváns. Az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott vagyoni előny kimutatása akkor lehetséges, ha ezen előny megszerzése jogalap nélkül történt, valamint az előnyhöz a kötelezett más rovására jutott. A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes vagyonában beállt csökkenés kinél jelentkezett előnyként. Az összeg átutalása önmagában még nem eredményezte azt, hogy alperes jogalap nélküli jutott vagyoni előnyhöz, mivel alperesnek jogos követelése állt fenn kötelezettel szemben. A tényleges vagyoncsökkenés akkor következett be, amikor felperes a bankhibát korrigálva a