~ZERKESZTI SIK SÁNDOR MIHELICS VID TOMORI TAMÁS ALFöLDI A. BÉLA 8TETKA ÉVA POSSONYI LÁSZLO FEKETE ISTVÁN írásai 1~J~ JAN~ÁR Ára li forint
XXI. ÉVFOLYAM VIGILIA 1. SZÁM TARTALOM Oldal Mihelics Vid: Új életformák között. 1 TonWt'Í Tamás: Tc. élő hálaének (Vms) 7 Alföldi A. Béla: A falusi lelkipásztor egy én- 8 Stetko. :Éra: Január. Félelem. Este (Versek) 15 Possonyi László: A százéves G. B. Shaw.. 16 Fekete I stván: Végállomás (Elbeszélés) 20 llfihelics Vid: Eszmék és ténvek 24 A~m n XAPLÖ Ál'pádházi Szeut Margit (33); A finn hierarchia visszaállítása (35); Az esztergomi Bakócz kápolna (35); A pápai akadémia (37); Pál egyiptomi herceg és társai (37); Dokumontfilm Lourdes-ról (39); Az olvasó naplója (41); Brockv Károly (43); Az olasz papság helyzete (4-5); Borllcmisz,a, Péter "Ördögi kísértetek" (46); Történelem az oltáron (48); A Kisfaludy-hagyaték sorsa (50); A biblia Spanyolországban (53); Keisztina királynő megtérése (54) 33 Felelős szerkesztő és kiadó: Sik Sándor Főmunkatársak: Mihelics Vid és Rónay György. Kiadja a Vigilia munkaközösség, Kéziratokat Budapest 1. Postafiók 152. címre kell küídení. Kéziratokat nem örzünk me!: és nem adunk vissza. Kiadóhivatal: Budapest, V., Kossuth Lajos utca l. A Vigilia poststakarékpénztári csekkszámla száma: 37.343. KUlföldi előfizetési Ugyek: Kultufa Könyv éli Hirlap KUlkereskedelmi Vállalat Budapest, VI'i Sztálin-ót 21, Megjelenik minden hónap elején. Ára: 5.- forint..;094 Budai nyomda 55 F. v.: LIgett M. --------
l\l1helics Vid Új ÉLETFORMÁK KÖZÖTT Kereken tíz éve csupán, hogy végetért a második világháború, de már az eddigi élmények is arra engednek következtetni, hogy egészen új fejezet nyílt azóta az emberiség történetében. Ez a véleményük olyan kiváló katolikus gondolkodóknak is, mint Klemens Brockmöller, Karl Rahner, J. Congar, Jacques Leclerq és Henry Dumérv. Közülök a középsö háromnak nevével ismételten találkoztak már olvasóink. Brockmöllert a legutóbbi decemberi számban mutatta be folvóiratunk, kapcsolatban azzal, hogy "A kereszténység az atomkorszak hajnalán" című könyvéből egy elvi jelentőségű szemelvényt is közroadtunk. Duméry elsősorban azzal a könyvével keltett megérdemelt feltűnést, amely "A modern apoetolkodás három kisér-tése" címrnel még 1950-ben került a nyilvánosság elé, A most következőkben jobbára az ő nézeteiket kívánom tolmácsolni. Annak ellenére azonban, hogy írásom a saját szerény felfogásomat is tükrözi; célom közel sem annyira a meggyőzés, meet hiszen akkor a képzelhető ellenvetésekre is meg kellene felelnem, hanem sokkal inkább az, hogy aminek oly nagy szükségét érzem, elmélkedésre és eszmélkedesre ösetönözzek. A sarkalatos kérdés, amelyet el kell döntenünk magunkban, hogy valóban új-e, s ha igen, akkor a valóságok menetéből fo'lyik-e az a korszak, arnelv az állítás szarint kezdetét vette, Annál jogosabban marülhet fel ez a kérdés, mert az i lyesféle megállapítások többnyire csak utólagosak szoktak lenni, s ahhoz, hogv viszonylag helyesek legyenek, bizonyos időbeli távolság is kell. Vajjon most eltérhetünk-a ettől a tárgyilagosság és óvatosság diktálta szabálytól' Ami a társadalmi történések teljesen újszerű voltát Illeti, a legkézenfekvőbb természetesen, ha a szocializmus felé való fejlődésre utalunk. Erre' hivatkozik a jez,suita Brockmöller is, aki válaszol míndjárt a kérdés második részére is, amikor rámutat arra, hogy ezt a társadalmi strukturaváltozást, amely számunkra a legszembetűnőbb, két megkerülhetetlen összetevő határozta meg: az egyik a mind nagyobb mérvű technizálódás és iparosodás, a másik, ami már ezzel kaposolatos. a régi individualista életformák hova-tovább lehetetlenné válása. Az iparosodás per-sze még a mult század elején megindult s az..ipari forradalomtól" számított "legújabb kort" eddig is az Iparosodáe korszakának nevezték a történészek. így aztán némelyekarra a feltevésre is hajlanának. hogyegyszerűen folytatólagos alakulás az, amit napjainkban észlelűnk. Gondosabb elemzés után azonban lehetetlen fel nem ismernünk a törésszerű jellelget. Mint Broekmöller kifejti. az a technika, amellyel az ernber a maga javára hasznosította a természeti adottságokat, mindeddig a tűzből, az elégetésből nyert vegyi erőkkel dolgozott. Egész edddgí anyagi kulturánkat méltán mondhatjuk,,81égetési kulturának". Ezzel szemben most túl azokon a vegyi erőkön, amelyeket az égetés az atomok és molekulák egymásközti el rendeződésének megváltoztatásával gerieszt, uralmába kerítette az ember azt az elemi 1
erőt is, amely magának az, atomnak azétesésekor válik szabaddá. Bizonyosra vehetjük, hogy az atomerőnek gazdasági kiaknázása messzemenően átalakítja majd nemcsak 'anyia,gi, de a kölcsönhatás nyomán szellemi kulturánkat és társadalmi berendezkedéeünket is. Hasonlóképen vélekedik a szintén jezsuita Karl Rahner, az innsbrucki egyetem nagyhírű dogmatika-professzora. A kölni papság részére tartott előadásában. arnelv "A kereszténység- kilátáaai napjainkban" címmel nyomtatáshan is megjelent, ő is befedezettnek mondja a kézikönvvekben "le,gújabb kornak" nevezott szakaszt. Az, ami most kezdődött, az "e,gy világtörténet és a technika kora". Az ernber - adria elő Rahner - előbb még elképzelhetetlen mértékben különült el a természettől. Élete, tervezett és kormányzott életté vált, arnelvnek formáit ő maga csinálja, mag-a találja fel. "Az ember bizonyos módon magasabb hatványon él." És ha a változás, amelyen keresztülmegy, "akcidentális", azaz járul ékos ip, miután az ember metafizikai lénye mellette is meg-marad, múgis olyan mélyreható, hogy ahhoz a változáshoz ken hasonlitanuuk. amelyben a bábból pillangó lesz, A báb és a pillangó is e,gyazoll lény - mondja Rahner -, de micsoda különbsée! "A korábbi elllber benne élt a természetben, amelyet csak felületesen idomított hozzá a maga szükségleteihee; metafizikai értelemben még mindig a g-yüjtő fokon állt, mert a természet gyiimölcseit élvezte, amelyeket ez magától adott. A mai ember viszont - aki méz csak most van eljövendőben - uralkodó módjára fölényesen nyúl hele a terméezet mélyébe, le egészen annak szubatomáris szerkezetébc, új anyagokat gyárt, amelyek nélküle e-g'yá1t<alán nem lennének. a holdat is besugározza radarkéseülékeivel és komolyan fontolgatja, ne ránduljon-e ki a viiágürbe, A különbsóe kőzte és a korábbi ember kőzött dimenzióiban nem csekélyebb, mint ugyanazon állat megjelenési formájának teljesen eltérő stádiumai (báb és pil Iangó) kőzött.' * Ha ezekután kihatásai fewi próbáljuk vlzs.gálni az új korszakba fordító v áltozáet, Il rnindennapi szemlélődöalig-hanem a politika síkján ütközik a legfeltűnöbb jeleuségbe. Ez pedig az, hogy megszűnt az atom nyugateurópai hegemóniája. Más népek és más földrészek is igényt emeltek arr-a, hogy hallassák szavukat az emberiség sorsának: intézésében, s ezt az igényüket érvényesíteni is tudják. Nem kevésbbé jelentős az a kihatás, arnellvel a gazdaság toriiletén találkozunk. Mindenütt a nagyüzemi forma tör elő és kerekedik fölül. Brockmöller is hangoztatja, kisüzemi formákkal ma már sem az iparban, sem a mezőgazdaság-bau nem boldogulhatunk. A kisűzemi gazdálkodás csak addig maradnaz fenn. amíg a használt termelési eszközök aránylag csekély mozgató erőket kívánnak. Az iparosodás kezdetén ugyan a gépeket még magántőkés alapon állíthatták elő és tarthatták működésben, a fejlődés belső törvényszerűsége azonban hamar szétfe,sútette az egyéni vállalkozás keskeny keretét. S ami az Ipari termelésben előbb következett be. be kell. hogy következzélc a mezőgnzdaságban is, amely osak a 2
fokozódó gépesítés segítségével elégítheti ki a növekvő népesség.szükségleteit és biztosíthat a benne, dolgozók ssámára megfelelő életesinvonalat, Előrelátható következménye euneka folyamatnak - mint Brockmöller taglalj'a -, hogv a gazdasági individualizmust előbbutóbb míndenütt a "Wirtschaft,sgemeinschaft", a "gazdaságikö,z,ö,sség" szorftja vissza. Módosul ennek nyomán 'az, ember, a munka és a termelési eszközök egymásközti viszonya is. Ugyan.így a termelés célja, amely az egyéni nyerészkedés motívumárnak kiküszőbölésével mindinkább az ősszesek szükségleteinek feltétlen és folyvást magasabb szintű fedezése lesz. Brockmöller természetesnek mondja, hogy mindezek a változások mélvrehatóan befolyásolják az emberi életformákat, éspedig annál mélyrehatóbban, minél hatalmasabbak a gépekkel hasznosított erők. Hogy pedig ezeket az, új életformákat nemcsak tudomásul kell vennünk, de pozitiv módon is kell értékelnünk, arról szer-inte már akkor is meggyőződhetünk,ha csupán a saját világ- nézetünk, a kereszténység szempontjaiból vizsgáljuk az imént vázolt változásokat. A nagyüzemek kialakulását, a tőkék és vállalatok koncentrálódását már az iparosodás korában a dolgok logikája hozta magúval - rögzíti meg Brockrnöller. Azt a körülményt azonban, hogy ezzel együtt előállt az ujkori proletariátus, a munkájának eredményeitől megfosztott, emberi méltóságában és jogaiban csorbított munkásság; nem a nagyüzemi formának, hanem a liberális magánkapitalizmusnak rovására kell írnunk. Következik ebből, hogy nem a nagyüzemi forma ellen kell bizalmatlansággal viseltetnünk, hanem a nagyüzemi gazdasúg individualista liberális strukturája ellen. "Jogosulatlan.a bizalmatlanság-,azzal n fejlődésse! szemben is - írja -, amely agazdasál'közösség új formáit s ezzel kapcsolatban a tulajdonviszonvoknak új rendjét mozdítja elő. Már a bibliai történetből is tudjuk, hogy a magántulajdon bizonyos formáit egyedül az elért kultura magyarázta. Amíg például a zsidóság H nomád kultura fokán élt, nem ismerték a földtulajdont, az egyénnek csupán ingó javai lehettek. Amikor tehát bevonultak az Igéret földjére, egészen új problórnát kellett megoldaniok, a földtulajdonét, ami tipikus az agrárkultura fokán. Az ország- területét a törzsek között osztották fel, a törzseken belül az egyes családok között. Bevezették azonban a szembat-évat és,a jubileumi évei, mikor 'is az esetles- elidegenített földek visszaszálltak eredeti tulajdonosaikra, A sátoros ünnepnek pedig emlékeztetnie kellett a nomád életre s annak vallási jelentőségére: arra, hogy az ember mindig vándor ezen a földön. A közéukor keresztény szakában i,s megvoltak a közös gazdálkodás bizonyos formái. S ha most az agrárkulturát egy egészen újszerű technikai" kultura váltja fel, ennek is kell, hogy új gazdasági rendi feleljen meg, olyan gazdasági rend, amelynek e,gységesitő elve az individualisztikus magántulajdon nyilván nem lehet." 'I'anulságnsnak érzem ezzel kapcsolathan azt a bírálla.tot is, amelyben Broekmöller az, előző korszak szociálpolitikáját részesíti. Ennek a szociálpolitikának, amelyre a munkássásr szervezkedése 3
kényszerítette rá az államhatalmat, lényegét a rövidebb munkaidő és a magasabb bérek tették. A szociális kérdés azonban még olyan rövid munkaidővel és még olyan magas bérekkel sem nyerhetett megoldást, mert aminek vége t kell vetni - mutat rá Brockmöller -, az a munka külső és belső idegencélúsága. Külső idegeneélúság az, hogy az üzemben dolgozók munkája egyoldalúan a kapitalista vállalkozó anyagi érdekeit szo 19á1ta, aki a tőke és a munka együttes hozadékát, tehát a munkások tel.iesítménvét is természetes jogként magának igényelte. Belső idegencélúságon pedig azt kell értenünk, hogy a munka ilyen módon milliók és milliók számára megszünt az emberhez' méltó lét tartalma, az öröm és boldogság forrása lenni, s a bér formájában legfeljebb az eszközt nyujtotta olyan élvezetek megszerzésére, amelyek kárpótlásként kínálkeztak. Csak e triindkét rendbeli ideaencélúsáa gyökerea felszámolásának mártékében nőhet ki az új munkaéthosz, amikor 8 dolgozó ember a megélhetésen túl a munkában találja meg személyiségének kiteljesedését is. Max Pietsch és Christian Natterrnann nyomán, akik 1952-ben, illetve 1953-ban megjelent könyveikben a mai munkn szoeiológ-iai és teológiai szemléletét fejte.tték ki, úgy is fogalmazhatnók ezt, hogy a munkának megint "egy darab istentiszteletté" is kell válnia, megbízatássá, amelyet boldog és teljes emberségünk okából egy magasabb rend ruházott reánk. Mindezek figyelembevételével Cong-ar a kollektiv felelősségről szóló mesteri tanulmányában, amelyet a "Vie Lntelleetnelle" 1950-o.s évfolyamában több számon át közölt, nem habozik kijelenteni, hogy az emberiség haladása nemosak a technikában, társadalomszervezésben és tudományban állapítható meg, de az erkölcsi eszmékben és a lelkiismeret finomodásában is. "Med ha nincs is haladás - úgymond - a tulajdonképeni moralitásban, amely sze. mélyes és amelynek szerzeményei elmúlnak azokkal, akik gyakorolták, igeni.s van haladás magukban az erkölcsi eszmékben. Lassú, korlátolt, de reális haladás. Aligha jobbak ma az emberek az embe,ri te-stvériség és igazsázossáa művelésében, de haladottabb és kétl'légkíviil kifinomultabb eszméik vannak róla. A lelkiismeret ma érzékenyebb mindama dolgok iránt, amelyek a kollektív felelősség területét teszik." Végeredményben tehát - s ezt megint Brockmöller írjll a keresztény embernek, akinek Isten-központú a világnézete, kötelesséee a maga részéről is a lehetőségei közt odahatni, hoev e'z ft.z új erő a Teremtő akarata szer-int az ernberiséz javát szolzália fi; ne az embert és annak kulturateremtő tevékenységét rombolja szét.... A kulturát alakító tényezők médosul ásának természetes következménye, hogy más formát ölt maga a kultura is. S minél behatóbban megismerjük ezt a kapcsolatot, annál világosabb lesz előttünk - emeli ki BrockmöIler -, hon az a kultura is, amelyet mi mogszoktunk "keresz.tény kulturának" nevezni, csupán egyike a lehetsósres történeti képződményeknek, amelyekben a kereszténység kifejeződést keres, 4
..A kereszténység- Iényege - úgymond! - az az új élet, amelyet Krisztus, Istennek fia, a megtestesülésben hozott. Ez az élet nem.az emberi természet tartozéka, hanem a természetfölötti részvételt jelenti az isteni életben. Nekünk Isten emberré levésének továbbvitelét kell látnunk a kereszténységben. Ezzel az emberré levéssel egy egészen új élet lépett be a történeti valóságba s működik abban. Osakis ebben az, esetben ragadjuk meg a kereszténység lényegét, Nem az emberi természet magasabbra emeléséről v.an szó, hanem arról, hogy természetfölötti élet járul hozzá az Hgyesek természetes életéhez, s ennek a keresztények eg'yűttesében, mint közösségben is ki kell hatnia. Míként a kiinduló pont nem az emberi természet, mint a világnak része, ugyanúgy a cél sem zárul a világon belül, más szavakkal: nincs alávetve evilági kultúrfeladatnak. Miként kereszténynek lenni lényegében részvétel Isten terméssetében. ugyanúgy rendeltetése is a tökéletes életközösség Istennel az örökkévalóságban. Ha tehát kulturának az, embeori szellemnek azt a megnyilatkozását. nevezzük, mikorez a szellem a természeti adottságokba és folyamatokba a saját eszmevilágá't mint másként-is-lehetőséget belelátja, majdszemélyes erőkifejtésévela természetszerű létbe és alakulásba bele is építi, akkor minden további nélkül világos, hogy a természetfölötti életre- emelkedés olyan történés, amely egészen más síkon megy végbe. A kereszténység a maga sajátos körében fölötte áll a természetnek, vagyis a szó formális értelmében semmiféle kulturfeladatot sem kell végeznie. Másfelőlazonhanez az új, kegyelemszerűen ajándékozott isteni élet a keresztény embernél nem valami új emelet médjára épül rá az emberi életre. Ahogyan a természet rendjében a lélek szellemi éle'te a testnek testi életét bensőleg áthatja és,~ testet lelkes, any,aggá teszi, ugyanígy van ez a harmadik, az isteni élettel is. Ez a lélek élete, miként a lélek a test élete. A keresztségben kereszténnyé lett ernber "új teremtés". Igaz, hogy ezeket az, egyes létrendeket a tudományos elvonáshan külön is szemügyre vehetjük, ami azonban e1- vont, az nem tud cselekedni. Cselekedmi csak a konkréten létező ember tud, aki keresztény. Ahogyan tehát az ernbernél a cselekvést a testi élet körében is emberi cselekvésnek nevezeük, ugyanúgy a keresztény ember minden cselekvése kerelsztény cselekvés, amelynek a természetfölöt.ti életrend megvalósitását is célul kell birnia,' A most előadottak értelmében kézenfekvő állapítja meg Brockmöller -, hogy a keresztény ember mindenkor csak egy és ugyanazon kulturf'eladattal találja magát szemben: kifejezni a teremtő Istentől ajándékozott élet teljes valóságát; Ug'yanígy nyilvánvaló az is, hogy e feladat teljesítésének kötelessége nem függ a kulturák nrilyenségétől, mert hiszen a kulturák, minthogy természeti feltételeik is vannak, e feltételek" változásával maguk is változnak. "A kereszténységnek - jelenti ki szószerint Brockmöller nem szahad állva maradnia egy bizonyos formánál. Ha a kultura valamely formája kifutotta magát és elhal, akkor a merev ragaszkodás hozzá. még a benne lévő keresztény értékek okából is, :árulá9sá válik a kereszténység feladata, ellen." * 5
A téves, maradi szemléletnek eredendő oka nyilvánvalóan az" hogy az ember közvetlenül és mindenekelőtt a részlegeset látja meg és csak a részlegesről,tud' az általánoshoz és az egészhez emelkedni. Könnyen megesik tehát - állapítja meg Brockmöller -, hogy a keresztény ember hozzátapad azokhoz a részleges kereisztény értékekhez" amelyek egy meghatározott kulturában érvénvesülnek, vagy érvényesültek; hogy ezek az értékek a keresztény értékeknek csupán egy részét, olykor nagyon is kérdésessé vált részét teszik, efölött elsiklik a szeme. "Ehhez járul azután - idézem megint szószer-int - -azaz álvallásos öncsalás, arnikor az ember Istenre hivatkozik, de önmagára gondol. Az,t hiszi, hogy jámbor és vallásos, jóllehet nagy buzgólkodása ellenére is igen kevéssé jámbor, sőt a szive mélvén talán egyenesen vallástalan, Ez az. az, öncsalás, amely módot ad neki arra, hogy a- saját érdekeit és a saját kívánságait Istein akaratának látszata alá raktároeza." Klasszikus esete ennek Broekmöller szarint a farizeusok magatartása a vallásos eszméknek és a kulturának abban a döntő fordulatában, amely Krísztussal bekövetkezett, Nem azért akarták ők Krisztus művét elgáncsolni, mintha jobb belátásuk ellenére gonoszok lettek volna, hanem mert eleinte nem láttak, végül pedig nem akartak látni, És ha ez, a történeti mozzanat nem is oivan jellegű, mjnt amilven most bennünket foglalkoztat, a példa akkor is beszédes, mert lényegében ott is a vallási mag-atartási módrói volt szó az isteni kívánalmak irányában. E tekintetben ugyanis az akkori helyzet nem különböz.ik azoktól az ujból mesrismétlődő helyzetektől, amikor a vallási-e-rkölcsi"",;ue'g'ujhódás okából is el kell szakadni attól, ami megszokottá vált. Ilyen helyzetekbe kerültek a keresztények a zsidó kulturáról a hellén-római kulturába való átmenet idején, utána amikor ezt a germán kultura váltotta fel, majd többször is a belőlük támadt úgynevesett nyugati kultura fejlődése során. "Nem lehet tehát elégg1é óvni attól - mondja Brockmöller -, hogy a kereszténységgel egy elhaló kultura védelmére éljenek vissza. Ha felismertük, hogy a kereszténység számára csak e1gyetlen kultura-alakító tevékenység' adódhatík, amelynekabban kell állnia, hogyakultura különböző formáit az istenemberi élet-megvalósítás síkjára emeli", akkor mindig helytelennek kell tekintenünk az. olyasfajta szemléletet, hogy "egy elhaló formát azzal ca meeokolással tartsanak fenn, hogy benne kereszténység" fejeződött ki". Nem vitás azonban - mutat rá Broekmöller, s ez is a megértéshez tartozik -, hogy a dolgoknak ez a "moz gásban látása" vagyis dinamikus szemlélete igen pallérozott elmét tételez fel, olyan elmét, amilyenre az átlagembeenél. tehát az átlaekereseténynél is kevéssé számíthatunk. Az. emberek többsége' statikus szemléletűr nyugvó állapotukban nézik a dolgokat, és sokkal inkább a külső formák azok, amikkel törődnek, mint as eszmék. amelyek e formákban kifejeződnek Ezért van az, hogy az, emberek a saját jószántukból nehezen mondanak le még olyan kultura- ős életformákról is, amelyek a dinamikus szemléletben, vagyis a történeti fejlődés figyelembevételével már elavultak. Altalános szociológ-iaí jelenség- ez, a hívő keresztényeknél azonban sajátos többletként nem r-itkán mesmvllatkosík még az az alaptalan félelem is, hogyamegszokott formák elhagyásával esetleg a tartalom is. 6
veszendőbe nichet. Előfordul az is, hogy egyesek annál inkább tartanak ettől, miuél kevésbbé voltak eddig azon, hogy ők maguk is belülről alakítsák az életüket. Nehézség természetesen az is" amit Rahner húz alá, hogy ma még semmi pontosat sem mondhatunk azokról az eljövendő új Jormákról, amelyeket az, egyhúz és általában a keresztény vallásközössézek élete fog ölteni. Csak egy dolgot vehetünk teljességgel bizonyosnak, s ez, az, hogy: "a keresztény vallásosság szernélvibb PS kevésbbé intézménvi' lesz: inkább az egyének ismételt és, megújuló elhatározásaira fog hagyatkozni, mint a kialakult és az egyének döntésótől füg-getlell kulturális tényezők megőrző képesség ére." Helyesen mutat rá, hogy "soha sem volt az ember tényleges és egyben empiriknsun meg-ragadható különállása 11 természettől és ft többi élőlénytől nag-yobb, m.int napjainkban; szirrte mondhatnók, hogy az eiiiher csak most igazolta kózwlfoghatóan lényét, mint a természettól való k ötet lenségót." TE, ÉLO HALAÉNEK Minden lépésed őt dicséri okosan megformált karod s gyengéd kezed harangvirág-szép hajlata és hangod melyen szavak ringanak mint ladikok a hajnalkék vízen őt dicséri az ajkak börtönét boldogan feltépő kacagásod és könnyeidnek áldott könnyűlése és minden kis vonal az arcodon és minden langyos zug a testeden Es hogyha alszol halk szuszogásod is szűntelen őt dicséri s az illetékes angyal ágyad fölött lebegve gyönyörködik a nyugvó pilla-párban Ilyenkor én csekélyke verssel áldozom tinéktek. Tomori Tamás 7
Alföldi A. BéJ.,a A FALUSI LELKIPÁSZTOR EGY ÉVE "Krisztus Urunk úgy akarta, hogy <az emberiség megváltásának műve, melvet Ö maga vitt végbe a keresztfán, állandósuljon a világ végezetéig, éppen ezért saját egyetlen és örök papi hatalmát továbbadta az, ő Egyházának... Az Egyház papjai... teljes joggal elmondhatják magukról a Nemzetek Apostolának szavait: Istennek... vagyunk munkatársai. (I. Kor. 3, 9.). Feladatuk "elő-.mozdítani Isten dicsőségét a földön és ápolni, növelni Krisetus titokzatos testét." (XII. Pius pápa.körlevelr, a papsághoz az 1950. jub. azentévben.) Minden lelkipásztord meggondolásnak, terveegetésnek, korszerűsítésnek e változatlan kűldetés, az örök cél je:gyéhen kell történnie. Mi is ez örök cél fényében kíséreljük meg felvázolni itt a falusi lelkipásztor egyházi évét, Korszerű lelkipász.tori tiirekoések A modern lelkipásztorkodás bizonyos fokig válságba jutott. Ez a válság nem dekadencia, hanem a kiteliesülés, a növekvés "bizonytalansága". Új igények, úi törekvések jelentkeznek a lelkekben, és mindezek vilávos jelei 'annak, hogy az, emberiség- lelkűlete, magatartása és életformája nar'~'ban meeváltozott, Az Egyház küldetése változhatatlan és míndiz időszerű, az ember természete és személvisége sem változik lényegében korok és évszázadok szerint, de mertae Egyház mindig időszerű céljáll o7., vezető eszközök és. módszerek - főként a látható, külső eszközök - nap''' része időleges és evilági, változnia kell az, idők követelménye szerint, Ezt hangsúlyozzák XII. Pius szavai: "Korunkban a megváltozott életkörülmények olyan új kórdé seket vetettek Ielseínre, amelyek gondos megfontolást ős alapos körültekintést j w ényeln ek ",.8 kéri a papsázot:.,lendítse fel az apostolkodás mindazon formáit és módozatait, arnelvek ma - tekintettel a hívek sajátos sz.ük~io"eire külőnösképpen nagy horderejűek és fontosak." Ezeknek a?: igényeknek je.gyében kezdeményeznek ma világszerte új utakat a lelkipásztorkodásban. Sokszor szélsőséges elgondolások és igyekezetek is akadnak közöttük, elfeledve azt, hogy maga az újítás még önmagában nem érdem, s "CBak akkor dícséretes, ha összhangban van az igazsággal és tisztesécesebb, erényesebb életre seg'ít." (XII. Pius.) A kezdeti törekvések forgataga mindinkább tisztult, és ma már eléggé áttekinthető képet kaphattunk a főbb korszerű lelkipásztori iránvzatokról. Az első és talán le1gl'égibb ezek között: a liturgikus apostolság. Abból az alapvető meg'gondol ásból indul ki, hogy a világ megváltása elsősorhan kegyelmi mozzanatokból tevődik össze, Isten pedig a kegyelmeket legfőképpen szentségei által nyujtja az ernbernek. tehát a lelkipásztori törekvéseknek is elsősorban a szentségek - leülönösen és hangsúlyozottarru szentmise - vau röviden a liturgia felé kell irányulniok. Anélkül, hogy érdemiben foglalkozni kívánnánk a liturgikus apostolság el,gondolásaival, el kell 8
ismernünk törekvéseiknek fontosságát és jelentőségét.. Meg kell azonban gondolnunk azt is, amit ellenvetéstíl azoktak felhozni, hogy a lelkipásztor feladata nemcsak a szeuteégek kiszolgáltatása, hanem missziós küldetése is van. Azokhoz is el kell jutnia, akik nem ~nek szentségí életet és nem mutatnak liturgikus hajlandóságot. Ez utóbbit igyekszik nyomatékozni a másik kellő: a szociális (közösségi, népies) és a pszichológiai irányzat. Az egyik a Corpu» Christi Mysticum dogmájának tanulságai alapján a szerétet és közösségí érzés, valamint felelősség kővetelrnényeit szeretné az eddiginél jobbab előtérbe helyezni. A másik az újabbkori lélektani kutatások eredményeit tanulmányozva úgy látja, hogy nagvon fontos 'az egyes, egyedi adottságokkal rendelkező e,gyén külőnkülön lelki kezelése, többek kőzt a természetes gátlások, zavarok megoldása és az ember beállítása a terméazetfölöttire, Mindhárorn elgondolás előbbre vitte a lelkipásstorkodást, szélsőségesen kisarkítva azonban mindhárom hibás útra tévedhetne és úgy látszik, hog-y a teljes megoldást a három egysége, fogja megadni, sohasern feledve, hogy "a papi tevékenység sajátos területe a természetfeletti élet: annak megszerzése, gy\lu~apítása és Kirisztus titokzatos testével való közlése," (XII. Pius) A falusi hívek talán még nagyobb átalakuláaon mennek át, mint a városiak; ezért ma talán nehezebb te-rület a falusi pásztoráció, mint a városi. Talán nem lesz hiábavaló tehát, ha a változás ('gy bizonyos pil.lanatában, áttokintiük a falusi lelkipásztorkodás e.qyik igen fontos területét. azt, amelyik leg'jobhan szemünk előtt van: az egyházi évben és azon át megnyilvánuló lelkipásztor-i életet, A meu1'áltotlsáu i.gényc Hazánkban a külső természet,,az évszakok megújulásának rendszeres válbakosása nagy segítője a liturg-ikus élet kialakulásának. Az cg-yhúzi év adventtel kezdődik. Előkészűle.t oz a Megváltó születésére. egyheu csodálatos megemlékezés az emheriség nagy ádventjéről, az Öszővetség-ről és földi életünk ádventi jellegóról. Kint a külvilág' is erre hangol minket: diszek, virágok és lombak megsemmisültek, kiüresedett szinte az egész természet, és a hideg télben kiáltó vágy hangzik a tavasz, a természet ujjászületése után. A vallásos lélekben az ádventi vágy a megváltottság és tökéletesedés igénye, vag'yis a megváltás minél mélyebb alanyi megvalósulásának forró láza, amely a magyar nép szokásaiban, hagyományaiban számba alig vehető vonatkozásban megnyilatkozik. A halhatatlansám-a vágyó kil'ályfi meséjétől a népi pásztorjátékok leboruló hódolatáig sok-sok lelki szomjúság' bizonyítja ezt. A karácsonyt széo idillé varázsolni, megható genre-képpé ájtrajzolni, kigyúló fenyőgyertyák mellett meghatódnir lehet művészi élmény vagy emberi érzékenvsézüknek kícsordulása, de a karácsony igazi jelentése, több (művészetbenis nagy feladat lenne ezt ábrázolni, érzékeltetni) : a meeváltásra való várakozásnak ohiektive vége, köztünk a Mesrváltó, az, Úr (= Emmanuel), újjász.ületi.k a világ és újjá kell születnie lelkünknek. Még nem fejeződött be a megváltás Krisztus születésével, a megváltás is szinte gyermek még, amint a Megválrl:ó is gyermek, de elérkezett. a döntő időszak,
megfordult a sorsunk... Ennek az ünnepnek, az egész ünnepkörnek kategorikus parancsa: változtasd meg életedet, szülessél újjá keg-yelemben és Krisatusban l Ha még nem indultál el, indulj el a tökélete,sseg felé, a krisztusi életkor nagykorúságának beteljesedéséhez! Advent a falusi lelkipásztorkodás egyik legfontosabb ideje. December elejétől kb. február kőzepéig tart II falu "nyarallíis.a", ilyenkor van az embereknek legtöbb idejűk. Karácsony után a fagyasztó hideg legtöbbször csökkenti a templornbajárók számát is és hangulatával sem alkalmas annyira a lelki 'éle,t elmélyítésére, mint ádvent és karácsony közvetlen környéke, úgy vízkeresztig. Legtöbb helyen ilyenkor, k arúcso nv előtt vannak II triduumok, A hajnali misék felejthetetlen ólményükke.l nagyon alkalmasak a bűnbánat felkeltésére. Általános tapasztalat, hogy falun karácsonvra többen gyónnak, m.int husvétra. (Ennek oka nem a karácsony előtti tr-iduum, mert olyan helyeken is így Vian, ahol sem karácsony, sem husvét előtrt nem volt' triduum.) Éppen ezért nagyon jó lenne, haa Szentszéktől meakaphatnők azt az, engedményt, hogy az, évi egyszeri szentáldozási kötelezettség- ne korlátozódjék csak a husvéti idöszakra, hanem a karácsonyi időben is elvégezhető legyen. Legtöbb helyen, ha valami okból a triduum el is marad, gondoskodnak arról, hogy ilyenkor (és husvét előtt is) legyen vendéggyóntató. Hogy ez, mennyire fontos falun, talán nem kell magyaráznunk. Altalános tanaszfalat bizonyicja, hogy a szentgvónás elvégzését (most és husvétkor, valamint búcsú és elsőáldozás előtt, évenkint tehát kb. négyszer) ajánlaltos csoportokra osztani, korosztályok szerint (gyermekek, ifjaik, felnőttek) vagy külön időt adni a férfiaknak ós nőknek la szentavónásra ős; közös seentáldozásra, Kül önösen II férfiak szerotdk tudni és látni, hogy nem egyedül mennek az Ür usztalűhoz. Sem most, sem husvét előtt nem szoktunk megfeledkezni a betezekről és gyönge öregekről, akik á,2'yhoz vagy szebához kötve várják Il azentgvónás és szentáldozás alkalmát. A karácsonyi szentg-yónás és szerutáldozás hanasúlvozása litursríkus szempontból is nagyon Iolentös, ha a lelki életet az egyházi év keretében néz,zük: Ha lelked s,ötétsélgben él, fogadd he a fényt, szülessél újjá (és ki az, a földi ember, akinek valamilyen értelemben va,gy vonatkozásban nem kellene ú iiáseületnie ~), a husvéti diadal állandósítsa benned a meg-váltottsáeot, élj diadalmas életet, a pünkösdi ünnepkör szeblernében a VÚg'sőkig és mindenben hűségben, a hétköznapok, az ezvszerű vasárnanok, a szűrke élet napjain át is juss el a beteljesüléshez.. A gondos lelkipásztor mind Hzt hirdetőtáblával és meg-felelő h osszúságú, talpraesett szóbeli hirdetésse! is ki tudja emelni. A falusi nép mindkettőre elég érzékeny, de ssívesen veszi. ha jó. Az ádventí szentmíséken kiváló alkalom nyílik szentmisemagy,arázatokra. Különösen :az idöszak elojén, amikor még nines olyan sok gyónó, mint később. Hetenkint egyszer-kétsze'r örömmel hallsrat.iák a hívek. Több lelkipásztor, fölelg' ha egyedül van, V:3Jgy sesrítőtársának gyóntatnia kell, ádventi időszakban rövid, tömör 8-10 perces katekésiseket ad, egé8zen gyakorlati utasttásokat a lel,ki életre, stb. A falusi ember lelke szomjasan isszlaaz okos, jó tanítást. 10
A magyar nép lelkében leülönös melegséggel él la karácsony. Előtte már népszokások egész sorával készültek az ünnepre, ma már egyre ritkábban és egyre kevesebb helyen. A babonák eltűnése örvendetes dolog, de la szép és jó népszokásokat bizony meg lehet mentení és egy részét megszentelni, Az. ilyen, vallási népszokásból átmentett és megszantelt ájtatosság nyilván ősisége, népi pszichológiája miatt közelebb kerülhet a falusi hívekhez, mint akárhány más lényeg-telen ájtatosság, s leg-többször tulajdonképpen nem történik más, mint a templomból kikerült, szentelrnénvböl profanizálódott népszokás megtisetulva visszakerül méltó helyére. Most csak két vallási népszokást említünk, melv manapság bekerült la templomba. Az egyik a "Szállást keres a Szentesalád" ájbatosság. Sok helyen a templomban végzik, ott adják át egymásnak a Szentesalád képét, és valamelyik népi irnádokzó vezetésével imádkoznak, la lelkipásztor esetleg rövid elmélkedést ad az eszrnényi családi élet szépségéről (Casti connubii n, v;agy a megváltás történetéről szentír-áamagyarázatot taet, Közben nagvseerű gyónási alkalom is van, és másnap a Szentesalád-képet őrző családok mind közös szentáldozást végeznek. Másik felejthetetlen vallási népszokásunk: a betlehemezés. Nem hallottunk semmi megbotránkozó szót ott, ahol megfelelő szöveggel, karácsonyi ájtato'sság ke-. rétében éjféli mise előtt bemutatták a pásztorok és mágusok hódolatát. Lehet ezt megtartani karácsony vigiliáján karácsonyi előkészületi ártatossáaként is. A gyermekek szívesen viszik és teszik le ilyenkor "ajándékaikat" (Jócselekedetek, erénylapok, stb.) a kis J ézus jászolához, és megbanulják, hogy karácsonykor nomcsak ajándékot kell várni, hanem adni is ken jócselek:ede,te,t, áldozatot, elsősorban Istennek. Karácsony ünnepe hangulatával, szépségével és eredével szinte önmaga pasztorál, a lelkipásztornak mégis ügyelnie ken, hogy a hívek tudatában 'az igazi, lényegeis jelentésével jelenjék meg ez, az ünnep, ne idillizál.iák el az üdvösség évében és, egyál'talán la megváltásban lévő szerepét, Karácsony ünnepének fénye miatt az utána lévő kisebb szer-tartások (borszentelés, vízszentelés) ellégg;é elnéptelenedtek falva'inkban, s kevés igyekezet látszik ezek liturgikus szerepének helyreállítására. így vagyunk még jónéhány dologgal as egyházi évben: új ötletek, új alkalmi énekek kellenének ezeknek felelevenítéséhez. A karácsony utáni napok sorozatából mégis kiemelkedik kettő: a Szilvesster-napi hálaadáe és Ujévünnepe. M'indkettő jelentő,ség-ét eléggé érzik falun, hiszen Szent Ssilveszter es,téjén me,grö,gzött templomkerülők is kötelesséeüknek' tudják a hálaadásori való megtielenéet. Ekkor nemcsak hálát adnak Istennek, hanem na!!'y érdeklődéesel lelsik az, egyházköz,ség életéről szóló beszámolót. És amennyire örülnek a részletes, ügyelsen megszerkeeetett beszámolónak. annyira bosszankodnak, ha az, elmarad. U'[év napján ismertetni szolcták lezalább főbb vonalakban az ep'vházközség jövő évi terveit, feladatokat tűznek ki. hiánvosság-okat jelölnek meg a plébánosok, s miudez hozzátartozik a tervszerű lelkipásstorkodáshoz, A karáesonvi idősz3jk hátralévő napj1ai falvaink' hideg templomaihan eléggé meeszokottan telnek, Itt-ott evy-egy kilenced, ájtatossáe (nl. lourdesi jelenés előtt) ha van, e,gyébként szokott rend- 11
ben történnek az Istentdssteletek. E.gy lehetőségről azonban meg kell emlékeenünk. A Szerút Család ünnepén, amikor a lelkipásator hívei elé állítja az Isten akarata szerint való családi életet, nem lehetne-e a sokgvermekes, jó katolikus családok dícséretét nemcsak szóval, hanem legalább jelképes tettel is kinyilvánítani ~ Esetleg évenkint en-hgy solrgyermekes családot az egyházközség megajándékoshatna, Szerény mődja ez, a megbecsülésnek, de nem hiábavaló. A diadalmas élet A farsang idején, laz Anyaseentegyház figyelmeztet az élet komolyságűra: lilába öltözik. Még néhány hét, és a kikelet. az élet diadalmaskodik a télen, a halálon. Fák rügyeznek, bokrok virágoznak, mezők újulnak, vetések zöldellnek, és a falu népe hatalmas méretű munkába kezd ujra, mikor február vége felé felensred a tél. Farsang végén éjfél előtt meeszólala templom tornyában a figyelmeztetn nagyharang, másnap hamvazkodás, és máris benne vagyunk a husvéti időszakban, a husvét előkéseületi idejében: a nagyböjtben. Régen bámulatrarnéltó fegyelemmel és áldozattal.tartották a nagyböjtöt eleink. Kimosták. kisúrolták az edényeket,.zsírnak egy csöppjét meg' nem ízlelték egész, negyven napon át. Mégsem roskadtak össze, sőt szorgalmasan és kitartóan dolgoztak hiszen a nagyböjt szellemével semmiképpen sem egyeztethető öszsze a tétlenkedés. Ma már mindez szinte elképzelhetetlen. Nem tartozik ránk kutatrri, mi ennek az oka; tény az" hogy a liturgikus életforma Iegnagvobb változása az elmult évszázadok alatt éppen a nagyböjt körül történt, Az Anyaszentegyház észrevette ezt, és mintha a lelki életi eg'yensúlyt e tekintetben más módon kívánná biztositani. N em 'annyira a böjtön, a külsö lá:ldozaton vian hangsúly, bár la néhány mezmaradt böjt nagyon fontos, hanem a belső áldoeathozatalon, ez pedig sokféleképpen meg-nyilatkozhat, A falusi hívek jórésze tudja ezt, míkor vallási kötelezettségeit áhítlattal és hiány nélkül teljesíti, mindennapi kötelességét, munká.iát, erkölcsi tettnek fogva fel, jól végzi. A nagyböjti lelkipásztori munka leülönösebben a keresztútjárással és nagyböjti szentbeszédekkel kezdődik. Bevált dolog' a külőn-kűlön csoportoknak "címzett" ke-resztútjárás (pl. gye,rmekek, betegek, stb. keresztútja). Ezeknek szövegét bizony néha magunknak kell tösszeállitanunk, és ha szükséges, jóváhag-yás.sal ellátta.tnunk. Feketevasárnap körül jön a munka dandárja. A szent..gyónások száma egyre nagyobb, még-is a kötelező husvéti szentáldozást megfelelőkép hangsúlyozni kell, jó időpontokat megjelölni, ugyanakkor egyéb teendői mellett sok helyen még a passió előkészítése is a lelkipásztorra hárul, és itt van az elsőáldozási előkészítés ideje is. Virágvasárnap és nagyhéten kevés plébánia van abban a helyzetben. hogy megnövekedett munkája mellett ezeknek a napoknak liturgiai szépségét teljesen kamatoztassa, Az. is komoly eredmény, ha nagypénteken a szertartások maevarázatával érthetőbbé teheti az Egyház hódolatát Megváltó Krisctusa előtt. (Itt meg ken jegyeenűnk, hogv falun mínden Iituraíkus magyarázat és általában minden liturgikus törekvés na.gy körültekintést igényel A falu 12
népe ugyanis korántsem oly képzett II liturgiában, mint a város, s ma még talán érzéke sem oly éles hozzá, mint a városi népnek. Máeik szempont. a falu általában nagyon szerét énekelni. Oktalanság lenne tehát liturgikus szövegmondásokkal száműznia templomi éneket. Amikor az előírások megenged'ik, meanél többet énekeljünk. S vajjon sok újabb liturgikus szellemű kívánság is nem azt mutatja-e, hogy az ének nagyobb teret fog- kapni a templomban, s a reeitativóval összhangban elfogialja majd méltó szerepét'l) Több plébánia idő és szóbeli lehetőség- hiányában Irásban. rajzban (hirdetőtáblán) próbálja a hívek elé tárni legalább vázlatosan a liturgia értelmét és magyarázatát. Nagypénteken az E.g-yház hivatalos szer-tartásai és a szentbeszéd után következik a nép "magán liturgiája": a Krísetus-siratás, Ezt a megrendítő szokást nem szabad kiüldözni a templomból, hanem meg kell szentelni s legalább "félhiviatalossá" kell tenni. Aki hívő lélekkel résztvett már ilyen Krisatus-sirafásban, és hallgatta vagy énekelte Szűz Mária keserveit, látta azokat az együt.f.érző aa' cokat, kicsorduló könnyeket, bizonyára megsejtett valamit a magyar nép katolikus vallási élményéből és nem fogja elfeledni haláláig. A nagyszombati reggeli szertaetások falun majdnem mindenütt üre-s templomban zajlanak le, de az újabb, a helyreállított husvéti vigilia már komoly eredményeket ért el a liturgikus élet fejle'sztésében. Nagy esemény a délutáni feltámadási körmenet, melynek ősi fensége mindig megr-aaadóan állítja elénk Husvét jelentését. Győzött az élet,a halálon, Krisztusban miénk a győzelmes, diadalmas élet! Husvét után nemsokára itt az egyházközség újabb nagy ünnepe: az első szentáldozás napja. Nagyon sok helyen kedves és szép külsősésrekkel, szeretetreggelivel sikeresen emelik az ünnep fényét; sokkal fontosabb azonban a külsőségeknél, hogy valóban lelki ünnep legyen e nap. Ahol családi ünneppé is avatják ü' napot, a gyermeket aznap különös tisztelettel szeretik, ezt külsőleg is megmu 1atják (pl. főhelyre ültetik az asztalnál), ott valóban eméikezetes és g'yümölesöző lesz az elsőáldozás nania, A több keavelmet akarja biztosítani az elsőáldozásnak az a módia, hogya kisigyermek szülei között áldozik. Jobbról térdel az édesapa, balról az édesanya, s természetesen ők is szentáldozást véceznek. ElőttH nem eo'v házasság' egyházi rendezésére adódik alkalom ilyenkor, meg-oldódik az elsöáldozás néhány technikai nehézsége, a gyermek közössézi élménnyel gazdasrodik, M 4:i11 sban, a Szent Szűz, hónapjában renzetesr a munka a határban. Számosan találnak méeis hétköznap is időt, hoev résztvegyenek a hangulatos májusi Iitániákon, melyeknek idejét a lelkipásztor természetesen úg-y tűzi ki. hozv a munloa végzésétől ne voniák cl a hívőt. Utána közös esti imádsáo-ot (vaev oompleto'riumot) vflo'ezhetnek Ielkiismeretvizseálattal El a tökéletesebb lelki élet óhajával. Krisztushoz híven a halá7ig Husvét ünnepének parancsa: élj diadalmas krisztusi életet, ft megváltott ember életét! A husvét utáni idő parancsa pedig ez: légy hűséges a halálig- ebben a diadalmas, kegyelmi életben a hét- 13
köznapok. la munkanapok.,az egyszerű hetek gyors forgatagában is. Legnehezebb jól megfogni lelkipáeztort szempontból a pünkösd körüli időket. Alig van kiemelkedő liturgiai esemény. Mig a másik két ünnep körül bizonyos válogatásra kényszerül a lelkipásztor, sokszor néhány kisebb szentcselekménvt (husvéti ételmegáldás, búzaszentelő, keresztjáró napok) nem is hangsúlyoz eléggé, most majdnem riadtan néz körül la lelkek gondozója, hogvan tegye munkáját minél alkalmasabbá a kegyelem áradására. Alig van néhány kiemelkedő ünnep. Az uruapi körmenet a szentségi Jézusnak hódol. A hívek nagy lelkesedéssel próbálják ezt a hódolatot széppé tenni. Ez a lelkesedés azonban sokszor csak kűlsőség. Tudatosítani kell az, OHari.szentség lelkiéleti, üdvösségtörténoti szerepét; a körmeneten való részvétel is ne csak puszta külsöség legyen. Kinek van nagyobb szűkség«lelki táplálékra. lelki erősségre. mint a szorgos munkába.n verejtólrező emberrnek ~ Egész, nyáron át csak néhány szerenven meghúzódó ünnep van. A lelki életben azonban nincs pihenés. vagy megállás. Ez az idöszak az egyszerű hűség ideje. Vasárnaponkint annyi útravalót kell a híveknek gyüjteniök, hogy elegendő legyen a következő hétköznapokra, Ilyenkor bizonyosodik be, elég lelki erőnk van-e, meg tudjuk-81 szentelni az életünket, Most lépnek előtórbe a lelki élet rendszeressége, a röpímák.cszenteégiátogntások (első v.a,gy ujholdvasárnapokon a szentsésrimádások) és,a többiek Ez az, e,gyszerrű tanúságtétel ideje. Lasslan beköszönt. a csöndesség, az aranyos ős,,;. 'I'erménvek a esürben, bor a pincében, A nyár közepán vagy inkább ősz elején (főleg szőlőtermelő vidéken) tartják az évi hálaadást a termésért. Ilyen bálaadáskor jermén~m~lg~ldáso~atis swkt!lk vézezni. Hervad a természet, búcsúzik az osz, nemsokára vesre az eg-yházi évnek És a Szűzanva hónapja, október, a rózsafűzőres engesztelés hónapja után emlékezik mesr az Anvaszonteavhá» a mindenszentekről, az örök boldogságra jutott elköltözöttekről és a tisztítóheiyen szenvedő elhunytakról. Temetőben és templomban tartanak ilyenkor gyászszertart.ásokat, e,gyházi gyászünn8psélreket. Fontos, hogy meaértsék a hívek az ima szerepét, és m.inél többet megnejtsenek abból az időben és térben hatalmasan kit,erjedő köz.ös,ségről, melv a katolikus E,gyházban él: a szentek kö,,;,össégé.től Ime. főbb vonásokbau áttekintettük a falusi lelkiuásztori munka egyik nag'y területm.: az, ergyházi év keretében adódó munkár. Nem széltunk mindenről, néhol pedig' csak éppen vázbatos összefogolalásm szorítkozhattunk. Vannak helyi saíátossázok, e!!yes vidékeken kialakult ájtatosságok. évszázados szokások, táiegységi tulaidonsécok, melveket a relalista lelkipásztor fil"ve,lembe vesz, és ff'ladatok, melyeket meg-valósít, Nem szőltunk több, ha nem is általánosan meg-határozott időben tiirténő, dr, még-is val amikénnen az egyházi évhez tartozó eseménvről, búcsúkról, búosúi hr:l.<:(),król, sth.. de hiszen pontosan nem is tudnők mind számbavenni- Minden lelkipásztori munka és feladat ucvanis kp,hős i rá.nvú : kifpl.é,. elsősorban a hívek felé mozcó, és he,ff'lé". elsősorban a saját lel ll""l1pk mesrszentelésére törekvő. R ez utóbbi nemcsak az önmegszentelödés miatt fontos, hanem lelkipásztori szemponthól is. 14
JANUAR Nehéz csillagok ragadtak a cipőmhöz, Nem is csillag volt, hanem csak téli sár, Féltem nagyon, pedig tudtam, szivemben őrködsz S nem szállsz ki onnan soha már. A tócsa csillogott, szél fújt, a fekete Agak a kék eget döfködték minta tűk, Egy hóvirág-csokor esett a [oldre le, Eltünt a mosolyod s nem voltál soha hűbb. Atazva érkeztem, cipőt, mhát ledobva, Kezemben érzem még bársonyos kalapod. Odakinn nap sütött, de te, a szoba foglya, Bűnbánón eltakartad gyöngyverte homlokod. Az ujjak finoman alighogy egymást érik, A szívbe lassan visszahull a vér. Aludj. a.ludj, szegény, érkezz egy messze télig, Hol kék-ezüst a. sár s a hóvirág fehér... Stetka Éva FÉLELEM A hold nem hagyaludni. A fehér ágyra süt. A hold, a hold, a hold, a hold Körülvesz mindenütt. Forgak előre, hátra, térdem a homlokomnál, Úgy alszom, mint egy kis japán vagy embrió. - Foroghatsz, nyujtózkodhatsz, fölülhetsz: homlokodnál Ott a sarlója, és mint két aranydió, Úgy ül behunyt pilládon, önmagát sokszorozza. Lehúzod a redőnyt: beszüremlik a fény. A holdsarló nevet a nyolc sötét sarokba. S így kinlódod át ébren, fogoly, a hoss.zu éjt. Stet1ca Éva ESTE A síkok háromszögben Osztódtak szüntelen, Gödör nyílott fölöttem, Incselkedett velem. Az úton, merre jöttem, Megült a félelem, Sötét bikák a ködben Vgettek szüntelen. Kinyílt aztán egy ajtó, Csengőzsinór kezemben. Fölríadt három alvó, S néztek reám meredten. Sötét körök, sötétkék Háromszögek daloltak. S vérző fák karra vették Az összetépett holdat. Stetka Éva 1;;
Possonyi László A SZÁZÉVES G. B. SHAW Meghat bennünket ez a centenárium. Nemrégiben még élő Író. a leghaladóbb nyugateurópai drámaköltő s már centenáriumát éljük. Kortársa volt Kossuth Lajosnak éppúgy, mint Chaplinnek s akkor lépett igazában az írói porondra, amikor Wilde Oszkár kezéből kioldódott a toll. Ezt az elődjét, akivel egy évben született, azért említjük, mert ez a másik nagy irvérű angol némileg előfutára volt a drámaírói pályán- Wilde fedezte fel, hogya konveneiókba és tradiciókba merevedett Angliában csak bohóckodva lehet társadalomkritikát gyakorolni, szóval a kritikai realizmus eszközeivel élni. A koldússzegény Bernhard Shaw csak tizennégyéves koráig járhatott iskolába, Oxfordról, Etonról, vagy Cambridgeről nem is álmodhatott. Nem kapott klasszikus nevelést, ezért történelemfelfogása sokban hasonlít a történelemnélküli amerikaiakéhoz. Koldús kis zenekritikus, anyja zeneleckéket ad s támogatja is, amennyire tudja, széllelbélelt külsejű fiát. S ez a fiú hamarosan megismerkedik Marx tanaival, megtanulja a dialektikáját, melynek egyik legkiemelkedőbb szinpadi meatere lesz.. Regényeire alig sikerül kiadót találnia, amikor kortársa, Wilde, már világbahérokat arat. Mikor Wildet a börtön elnyeli, mintha csak helyet akarna csinálni utódjának. S Bernhard Shaw élt is az alkalommal. Könyvekben megjelent drámáit a századforduló kapuzárása előtt bocsátja közre. Meghökkentő 'e,lőszavak kábítják el az olvasót, szereplői helyenként pedig még a többíves előszavakat is túlbeszélik. "No igen, ezek olyan könyvdrámák" mondja a nyugalmában megzavart, a szelid Barriehoz és Pinerehoz azokott angol olvasó, dehát a szinpadon úgysem állnák meg a helyüket. S ekkor történik meg a csoda. A szeszélves. látszólag minden konvencionális cselekmény hijján szűkölkődő, szószátvárnak is bátran bélyegezhető Shaw-darabok szinpadra találva váratlanul élni kezdenek Szereplői. mint a kifogott, de a vízhe visszajuttatott halak, egyszerre vidoran cikázni kezdenek, mert most érzik magukat csak igazán elemükben, hiszen szinpadra álmodták őket, s az álom beteljesült. Nem véletlen csoda és nem is érdemtelen. Shaw a legszámítóbb, a lényegielenben a Iegmegalkuvóbb író. Börtönbe zárták erkölcsi fenegyerekeskedés miatt Wildet 7 Ö nem lesz bolond, hogy a közmorál terén fenegverekeskedjék. Az ő darabjaiban ugyan keresve 88 találni házasságtörő nőt, kicsapongó férfit, törvénytelen viszonyt, ilyesféle buktatókkal ugyan nem fogja felborzolni az angol morális érzékenységet. Több tucatra rugó darabja témáját ha kielemeznénk. az alaptémáktól olykor akár biedermever poétának is gondolhatnánk Shawt. A Candida anglikán papja beleszédül szónoki sikereibe, s feleségébe halálosan beleszeret e,gy húszéven alúli poéta, aki éhezik, mert még a csekkjei beváltásához sem ért. A féltékeny férj felhívja az asszonyt, hogy válasszon kettőjük között. Az asszony kijelenti, hogy a gyöngébbet választja. A férj öszszeomlík, mert azt hiszi, a költő a gyöngébb; az asszony csodál.. kozva néz rá: hisz téged választottalak. A költő erős, mert tud egyedül lenni. s még erősebbé teszi a szenvedés, De te, szegénj-kém 16
elpusztulnál nélkülem... Készakarva idéztük ezt a darabot, amely a fiatalkori Shaw Iegjellegzetesebb miíve abból a szempontból. hogy szerzője II szerelmi erkölcs terén igazán nem ismer és nem. is akar ismerni forradalmat. A XX. század legnagyobb drámaírójáta közéleti és a szociális erkölcs kérdései tudják csak igazán forrpontra hevíteni és indulatba hozni. A kegyes álarcok lerángutására érez hivatást, II konvenciók hazug erkölcsébe menekűlteket állítja a vádlottak padjára. S ehhez m indeg-y neki, hová nyúl, Caesar és Kleopátr-a történotéhez-e, vagy a két háború köeti évek NépszővetségénekGenfjéhez, az őskereszténvekandrokles-lezendájához, vagy a vadnyugati pionirok lókötöjének esetéhez, Szent Johannához, vagy a Shakespeare szenettdei titokzatos ihlető.iéhez, Ő még a kimondhatatlan foglalkozást űző Warrenné törtélletét is olyan "fehéren" irja meg, hogy akár iskoláslánvok csoportos szinházlátogatását se tilalmazhassa senki, ha egyszer az ő darabját játsszák. A botrány megengedett lehetőségét. ami kell is a sikerhez, ő csak arra az egvre tartogatja, hogy beidegzett szociális előitéletektől szabadítsa meg uózőkőzőnségét. Lesz itt botránkozás amúgyis, ha egyszer kimutatja, hogyakastélyokban lakó gentlemanek nem jobbak, sőt gyakorta rosszabbak, mirit II spanyolországi útonálló banditák. akikkel különben rendezettebb üzletmenet céljából részvénytársaságilag szövetkeznek is. (Ember és felsőbbrendű ember.) A Pygmalion-monda nagyon megfelel számára, mert bebizonvíthatja, hogy embert és embert csak Illodorbeli különbségek választanak el, és ha egy szerelmes nyelvtanár megtanít szalonnyelven beszélni egy kis külvárosi stílusú virágár-úsleányt, akkor már nyugodtan el is veheti feleségü!' mert a társadalmi szakadékot áthidalta. Míndezeka patronok hatalmas robbanó erőt képviseltek II századforduló angol légkör.:.ében, de világvisszhangjuk Hem maradt el, mert minél fcudálisabb és elmaradottabb volt valamely társadalom, elnyomott néprétegei annál inkább a saját problémáikra ismertek az érthetetlennek látszó témavilágú, de forradalmi szellemiséget árasztó "puritánok számára" írt sz.indarabekban. Megtorlatlanul csak a bohóc cirkuszosan csöngetyűs mezében, torzítottra mázolt pofával, a bolond felelőtlenségénekbástyái közé menekedve mondhatta el a maga igazságait Shaw. Betegnek érezte a XX. század társadalmát és viviszekciót alkalmazott, hogya társadalmi máz alá rejtőző emberi aljasságot, gyávaságot, ragadozást leleplezhesse, Ennek ft növényevő s a szerelrni hevét illetően majdnem teljesen steril keltának. ír katolikus ősök megszabta transzcendentális igénye is volt az emberiséggel szemben, Szét tudta volna-e bogozni különben a ke-reszténység hatalmas áramába kerülő gyáváknak, pipogyúknak, re.itőzködöknek, a megtérésüket is napról-napra halogatóknak társadalmát az "Androkies és az oroszlán't-ban, ha nem él benne egy krisztusi emberkép. ha nem üti fel a legmagasabbra a méreét ~ Anglikán hazájában nem üt- 17
hette meg Claudel zsol társzerűeu magusztos hangját, II konveuciók hazájában ezt félreérthették volna s nem fért. volna össze embererkölcsi mondanivalójával. Ha már II bohócköntöst választotta, ragaszkodnia kellett a gúnyolódáshoz. Sokan talán úgy könyvelték el őt világszerte, mint akinek semtui se szent. S miutú n ő nemzetének a XX. századbeli élő lelkiismerete akad lenni s az angolokat úgy látszik, még ma is furdalja az általuk ötszáz évvel, ezelőtt elégetett Jeanne, d'arc ügye, történt egyszer valami Rórnában és Jeanne d'arc hazádában. ami u hatvanötödik évéhe z érkezett játékost, a "bohócot" II legmeg'renrhitőbbszinvall ásra ösztönözte. 1920-ban szentté avatta az egyház Johannát, az orlcansi szűzet, akinek elpusztítását az angolok jobbik énje mé,g mindig nem tudta egészen megemészteni. Adódhatott-e jobhnlkaloru Shaw számára, hogy nemzete lelkiismeretét egy nagy bűnvallomással kiengesztelje. Adódhatott-e a katolikus gyökerű ír költőnek kínálkozóbb pecsenye, mint megmutatni a XV. században körmcit éppen fenni és nyujtogatni kezdő angol imperializmus valódi ábrázatát a Johanna-pör, az elégettetés, majd a boldoggá ós szenttóavatás dialektikus ellentétein át? Az Irásmüvészete csúcspontjára jutott hatvauőtéves férfi nekigyürkőzött élete- legnagyobb feladatának s meg.alkotta kisebb remekművei főművét, II talán örökre szólót s az eddigi XX. századnak kétségtelenül egyik legnagyobb drúmai IIlkotását. De ezenfelül még egy szdntézist is, amelyben a ma hívő és hitetlen embere egj" formán megtalálhatja azt a sugárzást, amely az igazán klasszikus alkotásokat elretusálhatatlan dicsfényként kör-iillengi, Megalkotta Szent Johannának és környezetének alakjait úgy, hogy Huizinga professzor, a középkornak és a renaissanceba hajló XV. századnak legnagyobb mai ismerője magvas tanulmányokban boncolaatva ezt a J ohanna-drámát, egyetlen lényeges történelmi vonatkozásában sem tud hamisat, a mai tudományos kutatások szer-int elvethet(ít, kárhoztathatót vagy hiánvolhatót -kimutatni. És persze katolikus szempontból kárhoztathatót sem. <, Egy óra sem kellett a korbéli híradások szer-int.johanna megégetéséhez s első rehabilitációja huszonöt évbe került. Szenttéavatásáig majdnem kerek ötszáz esztendő telt el mialatt a francia nép szivébe költözött Johanna minden tettét, minden szavát s minden ismerőjének vallomását feljegyezték. A félévezredet átölelő és átívelő történelmi pör anyaga emberi erő szerint teljességgel felderíttetett, Johanna szeritnek találtatott az Egyház szempontjából, hősnek jegyződött be a francia és minden szabadságszeretőnép szivébe, és a ma hitetlen embere is úgy nézhet rá, mint az emberi haladás, II szabadságjogok és az igazmondás vértanújára. A nagy szintézis Shaw agyában született meg, fl örökölte az egész emberiség, amely világszerte tódul a szinházba, ha Szerit Johanna méltó alakítóra talál. A magyar szinházi kultura meglehetősenkorán felfigyelt Shaw 18