ALICE CLAYTON Faldöngető Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013 A fordítás alapjául szolgáló mű: Alice Clayton: Wallbanger Fordította Balázs Júlia Első fejezet Jaj, Istenem! Puff. Jaj, Istenem! Piff-puff. Mi a Jaj, Istenem, ez annyira jó! Alvásból riadtam fel, és zavarodottan néztem körbe az ismeretlen szobában. Dobozok hevertek a földön. Képek a falnak támasztva. Íme, az új hálószobám az új lakásomban, emlékeztettem magam mindkét kezemet a paplanra téve, mintegy az ágyhoz láncolva magam a pazar ágyneművel. Még félálomban sem feledkeztem meg az ágyneműről. Mmmm Igen, bébi. Pont ott. Pont így Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Jesszusom Felültem, megdörzsöltem a szemem, és hátrafordultam a fal felé kezdtem megérteni, hogy tulajdonképpen mi is ébresztett fel. Még mindig szórakozottan simogattam a paplant, miközben Clive, a csodacicám figyelmét is felkeltettem. Megpaskoltam Clive fejét, mire ő cirógatásért hízelgett. Megsimogattam, és közben körbenéztem betájoltam magam az új térben. Még csak aznap költöztem be a lakásba, amely tágas szobáival, fapadlójával, boltíves ajtónyílásaival csodálatos volt még kandalló is járt vele. Fogalmam sem volt, hogyan kell tüzet rakni, de ez amúgy sem fontos. Égtem a vágytól, hogy a kandallópárkányra pakolhassak. Belsőépítész mivoltomból fakadóan megvolt az a szokásom, hogy gondolatban minden térben tárgyakat helyeztem el, függetlenül attól, hogy hozzám tartozott-e a tér, vagy sem. Barátaimat néha sikerült az őrültbe kergetnem azzal, hogy folyamatosan átrendeztem a csecsebecséiket.
Költözködéssel töltöttem a napot, és miután alaposan kiáztattam a testem az elképesztően mély, hajlított lábon álló fürdőkádban, befészkeltem magam az ágyba, és élvezettel hallgattam új otthonom neszeit, zörejeit: a gyér forgalom moraját az utca felől, a halk zenét és Clive osonásának megszokott zaját, miközben felfedezőútját járja, és a karmai kopognak a padlón Éjjel 2 óra 37 perckor hirtelen azon kaptam magam, hogy értelmetlenül bámulom a plafont, azt próbálom megfejteni, hogy mégis mi ébreszthetett fel, és egyszer csak meglepődve tapasztaltam, hogy a fejtámlám elmozdul vagyis inkább mintha a falnak ütődne. Mi ez, valami vicc? Majd nagyon tisztán a következőt hallottam: Jaj, Simon, ez annyira jó! Mmm... Jaj, atyám Hunyorogtam, most már éberebbnek éreztem magam, és kissé le is nyűgözött, ami odaát jól hallhatóan folyt. Ránéztem Clive-ra, ő pedig vissza rám, és ha nem lettem volna annyira fáradt, biztosra vettem volna, hogy kacsint. Ezek szerint valakinek kijut belőle. Én magam egy ideje már ínséges időszakot élek. Igen hosszú ideje. A gyatra, gyorstüzelő szex és a pocsékul időzített egyéjszakás kalandok megfosztottak az orgazmustól. Már hat hónapja szabadságon van. Hat hosszú hónapja. Majdnem elzsibbadt a kezem, de hiába igyekeztem magam kielégíteni. Mintha O távolléte örökre szólna. És itt nem Oprah-ra gondolok. Elhessegettem az én O-m hiányával kapcsolatos gondolatokat, és oldalamra fekve összegömbölyödtem. Most minden elcsendesedett, és már majdnem visszaaludtam. Clive elégedetten dorombolt mellettem, amikor egyszer csak elszabadult a pokol. Igen! Igen! Jaj, Istenem Jaj, Istenem! Az egyik kép, amelyet a polcra állítottam, leesett, és alaposan fejbe kólintott. Jó kis lecke a San Franciscó-i élethez: sose vegyem biztosra, hogy bármi szilárdan van felállítva. Ha már a felállításnál tartunk Miután megdörzsöltem a fejemet, és olyat káromkodtam, hogy Clive is elpirult volna ha a macskák képesek lennének rá, a hátam mögé, a falra pillantottam. A fejtámlám szó szerint a falnak ütődött, ahogy ismét beindult a műsor a szomszédban. Mmm igen, bébi, igen, igen, igen! kántálta a hangoskodó majd egy elégedett sóhajtással nyugtázta a történteket. Ezután, esküszöm mindenre, ami szent, náspángolásra utaló hangok ütötték meg a fülemet. Egy kiadós náspángolás hangját nem lehet eltéveszteni, és valaki a szomszédban most jól megkapta a magáét. Jaj, Istenem, Simon. Igen, rossz kislány voltam. Igen, igen! Elképesztő Majd még több ütés, aztán egy férfihang összetéveszthetetlen nyöszörgése és lihegése hallatszott. Felkeltem, az ágyat néhány ujjnyival odébb húztam a faltól, majd bosszúsan visszabújtam a paplan alá, miközben egész idő alatt a falat fixíroztam.
Végül elaludtam, miután megfogadtam, hogy ha még egy pisszenést hallok, visszadörömbölök. Ugyanúgy nyöszörgés vagy ütés esetén is. Isten hozott a környéken, CAROLINE. Második fejezet Másnap, az új lakásban töltött első hivatalos reggelemen egy bögre kávét szürcsölgettem, és az előző napi lakásavató buliból megmaradt fánkot rágcsáltam. Nem voltam annyira éber, mint ahogy azt a kipakolási hercehurca megkezdéséhez reméltem, és hangtalanul átkoztam az éjszakai komédiát a szomszédban. A lányt megdöngették, elnáspángolták, aztán elélvezett, majd elaludt. Ugyanez igaz Simonra is. Csak feltételeztem, hogy Simonnak hívják, mert a lány, a náspángolás élvezője folyamatosan így szólította. Na de tényleg, ha csak kitalál egy nevet, amit a szeretkezés közben kiabálhat, akkor bőven válogatott volna a Simonnál izgalmasabb nevek közül. Az izgalmak Istenem, hogy hiányoztak azok az izgalmak. Még mindig semmi, nemde, O? sóhajtottam, és leszegeztem a tekintetemet. Amikor már negyedik hónapja nélkülöztem O-t, elkezdtem hozzá beszélni, mintha valós személy lenne. Olyan valóságosnak tűnt még hajdan, amikor felvillanyozta a napjaimat, ám amióta elhagyott, talán már meg sem ismerném. Igazán szomorú az a nap, amikor egy lány a saját orgazmusát sem ismeri fel gondoltam magamban, miközben vágyakozva néztem ki az ablakon San Francisco kirajzolódó körvonalaira. Kiegyenesítettem a lábam, és a mosogatóhoz csoszogtam, hogy kiöblítsem a kávéscsészémet. A csöpögtetőre helyeztem száradni, majd világosszőke hajamat laza lófarokba fogtam, és tanulmányozni kezdtem a körülöttem uralkodó káoszt. Annak ellenére, hogy mindent jól megterveztem, gondosan felcímkéztem a dobozokat, és százszor elmondtam az idióta költöztető srácnak, hogy ha a dobozon a KONYHA felirat olvasható, akkor az nem a FÜRDŐSZOBÁBA való, teljes összevisszaság uralkodott. Szerencsére előrelátó voltam, és kedvenc kávésbögrémet még előző éjjel kikészítettem. Mit gondolsz, Clive? Itt kezdjünk, vagy a nappaliban? Clive összegömbölyödött a széles ablakpárkányon. Be kell vallanom, hogy amikor új lakóhelyeket derítek fel, mindig megnézem az ablakpárkányt. Clive imád kibámulni a világra, és jó érzés látni, hogy már vár, amikor hazaérek. Most engem nézett, és mintha a nappali felé bólintott volna. Rendben, akkor legyen a nappali mondtam, és rádöbbentem, mindössze háromszor szólaltam meg azóta, hogy reggel felkeltem, sőt mi több, minden szavamat egy cicához intéztem. Ejnye! Nagyjából húsz perccel később, miközben Clive éppen egy galambbal szemezett, én pedig a DVD-ket válogattam, hangokat hallottam a folyosóról. Az én zajos szomszédjaim! Az ajtóhoz rohantam közben majdnem átestem egy dobozon, és szememet a kukucskálóhoz szorítottam, csak hogy lássam a bejárati ajtót az előtér túloldalán. Micsoda perverz alak vagyok, ha belegondolok. De meg sem kíséreltem abbahagyni a kukucskálást. Nem láttam túl tisztán, hallani azonban hallottam a párbeszédüket: a férfi hangja mélyen, megnyugtatóan szólt, majd beszélgetőtársa összetéveszthetetlen sóhajtása következett.
Mmm, Simon, fantasztikus volt az éjjel. Azt hittem, hogy a reggel is az volt válaszolta a férfi, és úgy hallatszott, hogy szenvedélyes csókkal lepi meg a lányt. Tyű! Ezek szerint reggel egy másik szobában lehettek. Nem hallottam semmit. Elhúztam a szememet a kukucskálótól. Piszkos kis perverz. Igen, az volt. Hívsz hamar, ugye? kérdezte a lány, és odahajolt még egy csókért. Persze, hívlak, amint újra a városban leszek ígérte a férfi, és megpaskolta a lány fenekét, aki megint kuncogni kezdett, majd elindult. Úgy tűnt, a lánynak nem volt elég. Viszlát, náspángolás. Nem voltam elég jó szögben ahhoz, hogy lássam Simont, és még mielőtt bármit megállapíthattam volna róla, visszatért a lakásába. Érdekes. Ezek szerint a lány nem vele lakik. Semmilyen érzelemnyilvánítást nem hallottam, amikor a lány elment, de úgy tűnt, hogy kellemesen érzik magukat egymás társaságában. Szórakozottan rágcsáltam a copfomat. Máshogy nem is lehetne, tekintve a náspángolást meg ezt az egészet. Eltereltem a gondolataimat Simonról meg a náspángolásról, és visszatértem a DVD-imhez. Seggrepacsi Simon jó név lenne akár egy zenekarnak is A betűrendben a H -hoz értem. Egy óra múlva épp az Óz, a csodák csodáját meg a Willy Wonka és a csokigyárat tettem a helyére, amikor kopogást hallottam. Ahogy közeledtem az ajtó felé, dulakodás hallatszott az előcsarnokból, én pedig visszafogtam a mosolyomat. El ne ejtsd, te idióta tett szemrehányást egy heves hang. Jaj, fogd be! Ne parancsolgass már folyton vágott vissza egy másik hang. Forgattam a szemem, ajtót nyitottam, és két legjobb barátnőm, Sophia meg Mimi állt előttem hatalmas csomaggal egyensúlyozva. Elég a veszekedésből, hölgyek! Mindketten csinosak vagytok. Felnevettem, és felvont szemöldökkel néztem rájuk. Haha. Nagyon vicces válaszolta Mimi, ahogy befelé botorkált. Ez meg mi a fene? Nem hiszem el, lányok, hogy ezt négy emeleten felcipeltétek. Az én barátnőim nem végeznek kétkezi munkát, ha valaki másra is rábízhatják a feladatot. Csak hogy tudd, kint, a taxiban ülve vártunk, hogy valaki elhaladjon mellettünk, de nem jártunk szerencsével, úgyhogy mi magunk hurcoltuk fel. Boldog lakásavatót! kiáltotta Sophia. Letették a csomagot, és Sophia lehuppant a kandalló melletti kényelmes székre. Na, igen, ne költözz már ennyit! Elegünk van abból, hogy csecsebecséket vásárolgassunk neked. Mimi a kanapéra dőlt, és nevetett, karját színpadiasan az arca elé tartotta. A lábujjammal a dobozt böködtem, és közben faggatóztam:
Szóval, mi ez? Egyébként soha nem mondtam, hogy bármit is vennetek kell nekem. A Jack LaLanne gyümölcsprésre tavaly tényleg semmi szükség nem volt. Ne légy hálátlan, csak bontsd ki! rendelkezett Sophia kinyújtott középső ujjával a dobozra mutatva, az én irányomba. Sóhajtottam, és leültem a doboz elé. Az árulkodó masniról, rajta a pici ananásszal, tudtam, hogy egy Williams-Sonoma terméket takar. Bármit rejtett is a doboz, nagyon nehéz volt. Na ne. Miben mesterkedtetek ti ketten? kérdeztem, amint észrevettem, hogy Mimi Sophiára kacsint. Amikor lehúztam a szalagot, és kinyitottam a dobozt, rendkívül megörültem az elém táruló látványnak. Lányok, ez több mint sok! Tudjuk, mennyire hiányolod a régit. Mimi nevetett, és rám mosolygott. Még évekkel ezelőtt, amikor a nagynéném meghalt, megörököltem a háztartási robotgépét. Több mint negyven éves volt, de még mindig jól működött. Ezeket a berendezéseket hála a jó égnek még úgy készítették, hogy sokáig kitartsanak, és pár hónappal ezelőttiig működött is, akkor azonban végleg megadta magát. Egyik délután egy adag cukkinis kalácsot kevertem bene, amikor is füstölni kezdett, úgyhogy bárhogy is irtóztam a gondolattól, ki kellett dobnom. Most, ahogy belebámultam a dobozba, és egy csillogó, új, rozsdamentes acél robotgép bámult vissza rám, sütemények és piték képe kezdett táncolni a fejemben. Lányok, ez gyönyörű sóhajtottam fel, és felvillanyozva nézegettem az új kicsikét. Kiemeltem, hogy megcsodáljam. Ahogy megtapogattam és végigsimítottam, hogy érezzem a finom vonalakat, élvezettel töltött el a hideg fém tapintása. Halkan sóhajtottam, és magamhoz öleltem. Szeretnél vele kettesben maradni? kérdezte Sophia. Jaj, nem. Szeretném, ha tanúi lennétek a szerelmünknek. Mindamellett nagy valószínűséggel ez az egyetlen mechanikus eszköz, amelyik a közeljövőben örömet okoz majd nekem. Köszönöm, lányok. Túlontúl költséges volt, de nagyon értékelem tettem hozzá. Clive is csatlakozott, megszimatolta a robotgépet, és azon nyomban beugrott az üres dobozba. Csak ígérd meg, hogy kényeztetsz majd minket finomságokkal, és akkor már meg is érte, kedvesem. Mimi felült, és várakozó tekintettel nézett rám. Micsoda? kérdeztem óvatosan. Caroline, kezdhetném most a fiókos szekrényeddel? kérdezte, és bizonytalanul a hálószoba felé lépkedett. Mégis mik a terveid a fiókos szekrényemmel? kérdeztem vissza, az övemet egy kicsit szorosabbra húzva a derekamon. A konyhád! Meghalok a vágytól, hogy hozzáfogjak, és mindent elrendezzek! kiáltott fel egy helyben toporogva. A fenébe is! Csak rajta! Boldog karácsonyt, te diliparádé kiáltottam, amikor Mimi diadalmasan a másik szobába viharzott. Mimi hivatásos lakberendező volt. Rögeszmés-kényszeres hajlamaival és eszelős aprólékosságával az őrületbe kergetett minket már akkor, amikor még mindannyian a Berkeleyre jártunk. Egy nap Sophia felvetette, hogy Miminek hivatásos lakberendezőnek kellene lennie, és
miután megkapta a diplomát, az is lett belőle. Most a San Franciscó-i öböl környékén dolgozott, családoknak segített a holmijuk elrendezésében. A tervező cég, ahol én dolgoztam, szintén kikérte a szakvéleményét, sőt a városban forgatott lakberendezési tévéműsorokban is fel szokott tűnni. Ez a munka tökéletesen illett hozzá. Úgyhogy Mimi csak tegye a dolgát, mert a tárgyaim biztosan olyan tökéletesen lesznek elrendezve, hogy magam is meglepődöm. Sophia és én folytattuk a nappali csinosítgatását. Sophia odavolt a DVD-gyűjteményemért, és nevetett, amikor olyanokat talált, amelyeket még együtt néztünk meg az évek során. Minden egyes nyolcvanas évekbeli Brad Pack-film felett eltűnődve azon vitatkoztunk, hogy Blender végül Clare-rel jött-e össze, amikor hétfőn mindannyian megint visszatértek a suliba. Én arra szavaztam, hogy nem, és bizonygattam, hogy a lány soha nem kapta vissza azt a bizonyos fülbevalót Később, miután barátnőim elbúcsúztak, Clive-val a nappaliban a kanapéra telepedtünk, hogy megnézzük a Barefoot Contessa című főzőműsor ismétlését a Food Network csatornán. Miközben arról álmodoztam, milyen műremekeket keverek majd ki az új robotgépemmel, és hogy egyszer majd olyan konyhát szeretnék, mint az Ina Gartené, lépéseket hallottam az ajtón túlról, majd két hangot. Clive-ra hunyorítottam. Ezek szerint Náspáng úr visszatért. Felugrottam a kanapéról, és a szememet megint a kukucskálóhoz szorítottam, hogy megnézhessem magamnak a szomszédomat. Megint elszalasztottam, csak a hátát láttam, ahogy egy magas, barna hajú nőt követve belép a lakásába. Érdekes. Két különböző karakterű nő rövid idő alatt. Hímringyó. Láttam az ajtót becsapódni, és éreztem, hogy Clive a lábamhoz dörgölődzik és dorombol. Nem, buta fiú, nem mehetsz ki oda duruzsoltam neki, majd lehajoltam és felnyaláboltam. Selymes szőrét az arcomhoz dörzsöltem és elmosolyodtam, ahogy hanyatt dőlt a karomban. Clive az igazi hímringyó mifelénk. Bárkinek hanyatt veti magát, aki megsimogatja a pocakját. A kanapéra visszaheveredve Barefoot Contessa révén megtudtam, hogyan lehet a Hamptonsnál egyszerű eleganciával és a Hamptonshoz méltó bankszámlával vacsorapartit adni. Pár órával később visszaindultam a hálószobába aludni, arcomon a díszpárna lenyomatával. Mimi olyan ügyesen rendezte be a szobámat, hogy nekem mindössze a képeket kellett felaggatnom a falra, és az utolsó simításokat elvégeznem. A többi képet előrelátóan levettem az ágyam fölötti polcról. Ma éjjel nem kockáztattam. A szoba közepén álltam, és a szomszédból átszűrődő hangokat figyeltem. Teljes volt a csend a nyugati fronton. Idáig minden rendben van. Lehet, hogy a tegnap éjszaka csak egyszeri alkalom volt. Készen álltam a lefekvésre, és rápillantottam a családomat meg a barátaimat ábrázoló bekeretezett képekre: síelés a szüleimmel Tahoe-nál, én és a barátnőim a Coit-toronynál. Sophia bármilyen fallikus szimbólummal a háttérben szívesen készít fényképeket. Csellista a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarban, de hiába volt egész életében hangszerekkel körülvéve, soha egy viccet nem hagyna ki, ha meglát egy furulyát. Lökött nőszemély. Pillanatnyilag mindhárman társtalanok voltunk, ami egyébként ritkán fordult elő. Általában legalább az egyikünk randizni szokott valakivel, de amióta Sophia szakított a legutóbbi pasijával, mindannyian ínséges időszakot éltünk. Szerencséjükre a barátnőim ínséges időszaka kevésbé gyilkos, mint az enyém. Úgy tudtam, mindannyian beszélő viszonyban vannak az ő O-jukkal. Borzongva gondoltam vissza arra az éjszakára, amikor O és én külön utakra léptünk. Rosszul sikerült első randik sorozatán voltam túl, és olyan szexuális bizonytalanság alakult ki bennem, hogy visszamentem annak a pasinak a lakására, akit soha az életben már nem szándékoztam
látni. Nem mintha idegenkedtem volna az egyéjszakás kalandoktól. A szégyen lépcsőfokait már jó pár reggelen végigjártam. Na de ez a pasi! Okosabbnak kellett volna lennem. Cory Weinstein, blabla. A családja egy pizzérialánc tulajdonosaként a teljes nyugati partot behálózta. Jól hangzik, nem? Valóban, de csak papíron. A srác helyes volt ugyan, de végtelenül unalmas. Már egy ideje nem voltam pasival, és néhány Martini, majd a kocsiban egy jó kedélyű beszélgetés után hagytam Corynak, hogy a magáévá tegyen. Amíg el nem érkezett életemnek ez a pillanata, egyetértettem azzal a nézettel, hogy a szex csaknem olyan, mint a pizza. Akkor is nyújt némi élvezetet, amikor tulajdonképpen rossz. Mára meggyűlöltem a pizzát. Ennek több oka is van. Ez volt a szex lehető legrosszabb változata a géppuskastílus: csak szaporán, szaporán, szaporán. Harminc másodperc a mellbimbón, hatvan másodperc valahol máshol, amely legalább egy hüvelyknyire volt attól a ponttól, ahol lennie kellett volna, majd a behatolás. És ki. És be. És ki. És be. És ki. Legalább hamar vége volt, nem igaz? Nem. A fenét! Ez a szörnyűség hónapokon át tartott. Na jó, nem teljesen. De majdnem harminc percen keresztül. Csak be. És ki. És be. És ki. Olyan érzés volt, mintha az én szegény kis barlangom gőzkalapács áldozata lett volna. Mire véget ért a menet, azelőtt, hogy rám zuhant volna, azt kiabálta: ez annyira jó!, én pedig gondolatban már átrendeztem a fűszereimet, és a mosogató alatti tisztítószerekhez értem. Utána felöltöztem, ami nem tartott sokáig, mert szinte eleve alul-felül ruhában voltam, majd elviharzottam. A következő éjszakán, miután Caroline alfele felépült, úgy döntöttem, hogy egy kellemesen elnyújtott önkényeztetéssel vigasztalom meg mindenki kedvenc képzeletbeli szeretőjével, George Clooneyval, más néven dr. Ross-szal megfűszerezve. De legnagyobb bánatomra O már elhagyta az épületet. Megvontam a vállamat, arra gondolván, hogy biztosan szüksége van egy szabad éjszakára, hiszen valószínűleg poszttraumás stressz szindrómában szenved Pizzás Cory ténykedése után. És a következő éjszakán? O nem volt sehol. Azon a héten híre hamvát sem hallottam, és a következőn sem. Ahogy a hetekből egy hónap lett, majd a hónapok egymás után elteltek, ádáz, forrongó gyűlölet ébredt fel bennem Cory Weinstein iránt. Az az átkozott géppuskás barom Megráztam a fejem, megszabadultam O-tájéki gondolataimtól, és bemásztam az ágyba. Clive megvárta, míg elhelyezkedem, majd a térdhajlatomhoz simult. Még egy utolsót dorombolt, amikor leoltottam a lámpát. Jó éjt, Mr. Clive suttogtam, és azon nyomban álomba merültem. Puff. Jaj, Istenem! Piff-puff. Jaj, Istenem! Ez hihetetlen. Ezúttal hamarabb felébredtem, mert tudtam, hogy milyen játéknak vagyok a fültanúja. Felültem az ágyban, és a hátam mögé néztem. Az ágy még mindig biztonságos távolságra volt a faltól, mozgást nem éreztem, de halálbiztos voltam abban, hogy valami odaát mozgásban van.
Majd mintha sziszegést hallottam volna. Lenéztem Clive-ra, aki a farkán teljesen felborzolta a szőrt. Felpúpozott háttal előre-hátra pattogott az ágy lábánál. Na de uram! Minden rendben van. Hangosak a szomszédaink, ennyi az egész. Csitítottam, és feléje nyújtottam a kezem. És ekkor hallottam meg. Miaú. Oldalra hajtottam a fejem, és még erősebben figyeltem. Clive-ot tanulmányoztam, aki úgy nézett vissza rám, mintha csak azt akarná mondani: nem én voltam. Miaú! Jaj, Istenem. Miíaúúúú! A lány nyávogott a szomszédban. Mégis mivel páholhatta el a szomszédom, hogy ezt a hatást váltotta ki belőle? Clive teljesen becsavarodott, és a falnak vetette a magát. Szó szerint megpróbálta megmászni, csak hogy megtalálja a zaj forrását, mindeközben csatlakozva a nyivákolók kórusához. Óóóó, igen, pontosan így, Simon Mmmm miaú, miaú, miaú. Édes Istenem, a fal mindkét oldalát elszabadult cicák ostromolták ma éjjel. A nőnek valamilyen akcentusa lehetett, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy milyen. Az biztos, hogy keleteurópai. Cseh? Netán lengyel? És én nagyon is ébren vagyok, lássuk csak, éjjel 1 óra 16 perc van, és azon töprengek, hogy milyen nemzetiségű lehet a nő, akit a szomszédban éppen döngetnek? Megpróbáltam megfogni és megnyugtatni Clive-ot. Nem sok sikerrel. Hiába volt kiherélve, mégiscsak kandúr, és arra vágyott, ami a fal túloldalán volt. Továbbra is nyávogott, a hangja keveredett a nőével, és ha az egész nem rém komikus, én elsírtam volna magam. Életem abszurd színházzá változott, macskakórussal tetézve. Összeszedtem magam, mert most már Simon nyöszörgését is hallottam. A hangja mély volt, és borízű. Miközben a nő és Clive egymást hívogatták, én kizárólag rá figyeltem. Sóhajtozott, a fal pedig döngeni kezdett. A finisbe ért. A nő egyre hangosabban visongott, ahogy minden kétséget kizáróan a csúcs felé közeledett. Nyivákolása értelmetlen sikoltozásba csapott át, és végül felordított: Da! Da! Da! Aha. Ezek szerint orosz. Hogy fordulna föl egész Szentpétervár! Még egy puffanás, egy utolsó sóhajtás és egy utolsó miaú. Végre beállt az áldott csend. Csak Clive törte meg. Istenverte negyed négyig folytatta a nyüszítést elveszett szerelme után. Ezzel újból kezdetét vette a hidegháború. Harmadik fejezet Mire Clive megnyugodott végre és abbahagyta az áriázást, alaposan kimerültem és teljesen felébredtem. Amúgy is fel kellett volna kelnem egy óra múlva, úgyhogy tudomásul vettem, mára
ennyi alvás jutott osztályrészemül. Akár már most is kibújhatok az ágyból és elkészíthetem a reggelit. A nyivákoló mindenségit jegyeztem meg, szavaimat a mögöttem lévő falnak címezve, és kicsoszogtam a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét és a kávéfőzőt, majd a hajnal első fényeiben gyönyörködtem, ahogy beszűrődtek az ablakomon. Clive a lábamhoz dörgölődzött, én pedig rosszallóan néztem rá. Na, szép. Most az én szerelmemre vágysz, igaz? Azok után, hogy tegnap dobtál a Whiskasért. Micsoda kis bestia vagy, Clive motyogtam, és lábamat kinyújtva a sarkammal simogattam. Clive lehuppant a földre és pózolt nekem. Tudta, hogy képtelen vagyok neki ellenállni, amikor ezt teszi. Elnevettem magam, és letérdeltem mellé. Igen, igen, tudom. Most engem szeretsz, mert egyedül én veszek neked eledelt. Felsóhajtottam és megvakartam a pocakját. Mielőtt elindultam volna zuhanyozni, el akartam csípni a kora reggeli híreket. Visszasiettem a konyhába Clive-val a sarkamban, és ennivalót öntöttem egy tálba. Most, hogy már megkapta, amit akart, engem azonnal el is felejtett. Zuhanyozáshoz készülődtem, de mozgást hallottam az lépcsőházból. Leskelődő Caroline-hoz illően a szememet a kukucskálóra illesztettem, kifigyelvén a történéseket Simon és Whiskas között. Simon az ajtóban időzött, de túlságosan látótávolságon kívül volt. Whiskas a lépcsőházban állt, és a kezével végigsimított hosszú haján. Még az átkozott ajtómon keresztül is hallottam a dorombolását. Mmm, Simon igazán mesés volt az éjszaka duruzsolta, és a férfi kezéhez hajolt, amely így szorosan az arcához simult. Egyetértek. Találóbban nem is lehetne szavakba önteni, hogy micsoda éjszakánk és reggelünk volt, válaszolt halkan a férfi, majd mindketten kuncogni kezdtek. Na, ez szép. Megint egyet fizet, kettőt kap. Hívj, ha újra a városban leszel, jó? kérte a nő, és a haját kisimította az arcából, melyen még a reggeli kielégülés nyoma tükröződött. Mennyire hiányzik nekem ez az arckifejezés! Mindenképp válaszolta a férfi, és magához vonta a nőt az ajtóban, felteszem, még egy elsöprő csókért. A nő a csók közben felemelte az egyik lábát, mintha csak pózolt volna. Forgatni kezdtem volna a szememet, de úgy odaszorult a jobb szemem a kukucskálóhoz, hogy már szinte fájt. Do szvidanyija, suttogta egzotikus kiejtéssel a nő, ami egész szépen hangzott most, hogy nem egy tüzelő cirmos módjára nyivákolt. Na, csók nevetett a férfi, a nő pedig kecsesen elvonult. Megfeszültem, hogy lássak valamit a szomszédomból, mielőtt megint visszavonul a lakásba, de mindhiába. Megint elszúrtam. Be kell vallanom, hogy a náspángolás és a miákolás hallatán majd meghaltam, hogy teljes valójában megnézhessem végre. Komoly szexuális hőstettekre került sor odaát. Csak azt nem értettem, hogy ennek miért kell megzavarnia az én alvásomat. Nagy nehezen elhúzódtam az ajtótól, és zuhanyozni indultam. Végig azon tűnődtem, hogy mégis mi az ördöggel lehet egy nőt nyávogásra bírni.
Amikor fél nyolcat ütött az óra, felpattantam a villamosra, és átgondoltam az előttem álló nap teendőit. Találkozó egy új megrendelővel, utolsó simítások egy projekten, amelyet nemrég fejeztem be, majd ebéd a főnökömmel. Elmosolyodtam, ahogy Jillianre gondoltam. Jillian Sinclair a saját lakberendező irodáját vezette, ahová a Berkley-n töltött utolsó évfolyamban volt szerencsém gyakornokként bekerülni. Főnököm harmincas éveinek a végét taposta, de tíz évvel fiatalabbnak tűnt a koránál, és lakberendező körökben már a karrierje elején ismertté vált. Elvetette a hagyományokat, és az elsők között volt, aki a toprongydivatot lesöpörte a térképről, és visszahozta a semleges és geometrikus modern stílust, amely egyébként a legújabb divathóbort. Gyakornoki évem végén felvett a céghez, ahol a lehető leghasznosabb tapasztalatokra tehettem szert, amelyekre egy fiatal belsőépítész csak vágyhat. Jillian kritikus alkat volt, éles eszű, félelmetes intuíciókkal, és még annál is félelmetesebb érzékkel a részletek iránt. A vele való munkában mégis az a legjobb, hogy rendkívül szórakoztató egyéniség. Leszálltam a villamosról, és megpillantottam az irodámat. A Jillian Designs a Russian Hillen volt. Gyönyörű környék meseszép villákkal, csendes utcácskákkal és fantasztikus kilátással a magasabb pontokról. A régi házak helyén egy területen üzleti negyedet alakítottak ki, és a mi épületünk volt ott az egyik legszebb. Sóhajtva léptem be az irodába. Jillian elvárta, hogy minden belsőépítész a maga ízlése szerint alakítsa ki a teret magának, ezzel is sugallva, hogy a potenciális ügyfél mire számíthat. Én mélyszürke színű falat választottam, melyet klasszikus, lazacrózsaszín függöny ékesített. Asztalom ébenfekete volt, székemet lágy, arany- és pezsgőszínű selyemhuzat borította. A helyiség a maga visszafogott eleganciájával tűnt ki a többi közül tükrözte a 30-as és 40-es évekbeli Campbell s levesreklámok iránti rajongásomat. Egy kiárusításon akadtam rájuk, egy régi Life magazinból vágták ki őket. Bekereteztettem és a falra függesztettem mindet, és azóta is rögtön elfog a nevetés, ha rájuk pillantok. Gyorsan kidobtam a múlt hétről megmaradt virágokat, hogy új arculatot kölcsönözhessek az irodának. Minden hétfőn ellátogattam a szomszéd virágárushoz, és kiválogattam a virágokat egész hétre. Mindig más-más fajtát választottam, de ugyanabból a színpalettából. Különösen szerettem a mély narancssárgákat, a rózsa- és barackszíneket, illetve az arany meleg árnyalatait. Ma gyönyörű, korallszínű hibrid tearózsákkal díszítettem az irodámat, melyeknek szirmai málnaszínű csücsökben végződtek. Elfojtottam egy ásítást, és az asztalomhoz ültem, hogy felkészüljek a napi teendőkre. Észrevettem, hogy Jillian libben el az ajtóm előtt, és odaintettem neki. Visszafordult és bedugta a fejét a szobámba. Jillian mindig kifogástalan megjelenésű, magas, vékony, csinos nő volt. Sötétvörös színű, nyitott orrú, magas sarkú cipője kivételével tetőtől talpig feketét viselt, és lenyűgözően elegáns benyomást keltett. Szia csajszi! Na, milyen a lakás? kérdezte, és elhelyezkedett a széken az asztalom másik oldalán. Fantasztikus! Még egyszer nagyon köszönöm. Soha nem fogom tudni meghálálni neked. Te vagy a legeslegjobb hízelegtem. A lakást Jilliantől béreltem, aki még évekkel ezelőtt vette meg, amikor a városba költözött. Most éppen egy házat alakított át Sausalitóban. Csekély összeget kért a lakásért, a városi bérleti díjakhoz képest. A díjszabályozásnak köszönhetően az ár már-már arcátlanul alacsony volt. Felkészültem a további ömlengésre, de Jillian leintett.
Ugyan, igazán semmiség. Már ideje volt elszakadnom tőle, csak hát ez volt az első igazi lakásom a városban, és meghasadt volna a szívem, ha végleg meg kell válnom tőle. Mindemellett kellemes érzéssel tölt el a tudat, hogy ismét laknak benne. Igazán jó környéken van. Mosolygott, én pedig ismét visszafojtottam egy ásítást. Éles szemmel azonnal kiszúrta. Caroline, hétfő reggel van. Hogyhogy te máris ásítozol? kérdezte szemrehányóan. Elnevettem magam. Mikor aludtál ott utoljára, Jillian? pillantottam rá kávésbögrém karimája mögül. Ez ma már a harmadik kávém volt. Lassan csak beindulok. Hű, hát nem is tudom, mostanában nem. Talán egy éve? Amikor Benjamin elutazott a városból, és még megvolt az ágyam. Előfordult, hogy késő estig dolgoztam, és utána bent maradtam a városban éjszakára. Miért kérded? Benjamin a vőlegénye volt. A saját erejéből lett milliomos, egyébként pedig merész kapitalista, és brutálisan jóképű pasi. Én és a barátnőim teljesen oda voltunk érte. Hallottál hangokat a szomszédból? kérdeztem. Nem, nem emlékszem. Miféle hangokra gondolsz? Hmm, egyszerűen csak hangokra. Olyan késő éjjeli hangokra. Nem, abból az időből, amikor én laktam ott, nem emlékszem ilyesmire. Fogalmam sincs, most ki lakik a szomszédban, de ha jól tudom, tavaly költözött be valaki. Vagy tavalyelőtt? Igazából soha nem láttam az illetőt. Miért? Te mit hallottál? Mérgemben egészen kipirultam, és a kávémat szürcsölgettem. Na, álljunk meg egy szóra! Késő éjjeli hangok? Caroline, te most viccelsz? Csak nem szexjelenet fültanúja voltál? faggatózott. A fejem az asztalra borult. Jaj, Istenem, ne. Eszembe jutottak a hangok. Nem akarok több puffanást hallani. Felsandítottam, ő pedig a fejét hátra dobva nevetett. Jesszus, Caroline. Erről fogalmam sem volt. Az a szomszéd, akire én emlékszem, nyolcvan körül járt, és egyedül a Gunsmoke sorozat ismétlései szűrődtek át. Viszont ha jobban belegondolok, azt a tévéműsort kimondottan jól hallottam tette hozzá tűnődve. Na, igen, most nem éppen a Gunsmoke hallatszik át, hanem kőkemény szex hangjai szűrődnek át a falon. És ez nem amolyan kellemes vagy unalmas szex. Inkább úgy fogalmaznék, hogy érdekfeszítő mosolyogtam. Mit hallottál? kérdezte felcsillanó szemmel. Mindegy, milyen korosztályhoz tartozol, honnan jöttél, két egyetemes igazság létezik. Az egyik az, hogy mindig nevetni fogunk azon, ha valaki rosszkor szellent, a másik pedig az, hogy mindig kíváncsiak leszünk arra, mi zajlik mások hálószobájában. Jillian, nem viccelek. Még életemben nem hallottam ilyet, vagy ehhez foghatót. Az első éjjelen olyan mértékben döngették a falat, hogy egy kép leesett a helyéről és fejbe kólintott. Jillian kikerekedett szemmel nézett rám, és közelebb hajolt az asztalhoz. Ugyan, miket beszélsz!
Bizony-bizony! Később pedig jesszusom, szóval náspángolás hangjait hallottam. Tehát a főnökömmel épp náspángolásról társalgunk. Szerintem érthető, miért is imádom ennyire az életemet. Neee suttogta, viháncolni kezdtünk, akár az iskolás lányok. De bizony. A döngetéstől még a fejtámlám is mozgott, Jillian. Mozgott a fejtámlám! Másnap reggel láttam Náspáng hercegnőt, amikor elhagyni készült a terepet. Náspáng hercegnőnek hívod? Képzelheted! Utána jött a tegnap éjjel Két éjszaka egymás után?! Náspáng hercegnőt megint kiadósan elnáspángolták? Jaj, nem. Tegnap egy másik hölgy váltotta ki belőlem a szörnyeteget, akinek a Whiskas nevet adtam folytattam. Whiskas? Várj, ezt most nem értem vonta fel a szemöldökét. Az orosz, aki tegnap éjjel egyenesen nyávogott. Jillian újból felnevetett, mire Steve a könyvelésről bedugta a fejét az ajtón. Min csámcsogtok, tyúkocskáim? kérdezte, majd nevetett, és fejét csóválva ment tovább. Semmin válaszoltuk egyszerre, és újból elnevettük magunkat. Két éjszaka, két különböző nővel, ez igazán lenyűgöző, suttogta Jillian. Ugyan már! Lenyűgöző? Nem mondanám. Ez egy hímringyó. Hűha! És tudod a nevét? Tulajdonképpen igen. Simonnak hívják. Onnan tudom, hogy Náspáng hercegnő és Whiskas végig ezt a nevet kiabálták. A döngetés dacára ezt még ki tudtam venni Az a nyomorult faldöngető morogtam magamban. Jillian egy pillanatra elcsendesedett, majd vigyor jelent meg az arcán. Faldöngető Simon Ez tetszik. Persze, neked tetszik. Nem a te macskád akart tegnap éjjel a falon keresztül Whiskasszal párzani! kínomban nevettem, visszaejtettem a fejemet az asztalra, majd tovább vihorásztunk. Na, jó, vissza a munkához mondta végül Jillian, a könnyeit törölgetve. Szeretném, ha megnyernéd ma magunknak ezeket az új megrendelőket. Mikor is jönnek pontosan? Lássuk csak, Mr. és Mrs. Nicholson egy órára vannak beírva. Már kész vagyok a prezentációval és a tervekkel. Szerintem nagyon fog nekik tetszeni, ahogy átalakítottam a hálószobájukat. En suite nappalit fogunk nekik ajánlani meg új fürdőszobát. Pompásan fog kinézni. Bízom benned. Mi lenne, ha ebéd közben beszámolnál az ötleteidről? Rendben, készen állok rá válaszoltam, ő pedig az ajtó felé indult.
Tudod, Caroline, nagyon jót tenne a cégnek, ha megcsípnéd ezt a megbízást jelentette ki, és teknőckeretes szemüvegén át rám szegezte tekintetét. Csak várj, majd meglátod, mit találtam ki az új házimozi rendszerükkel kapcsolatban. Nincs is házimozi rendszerük. Nem, tényleg nincs még! válaszoltam felvont szemöldökkel, talányos mosollyal az arcomon. Nagyszerű jegyezte meg elismerően, és elindult, hogy elkezdje a napot. A Nicholson házaspárt mindenképp meg akartam nyerni magamnak, csak úgy, ahogy mindenki más is. Mimi már dolgozott az előkelő, tehetős Natalie Nicholsonnak, amikor a hölgy tavaly az irodáját akarta átalakítani. Belsőépítészként azonban engem preferált, én pedig azon nyomban hozzáfogtam a hálószobájuk átalakításához szükséges tervek elkészítéséhez. Faldöngető Még mit nem. Fantasztikus, Caroline, egyszerűen fantasztikus! lelkendezett Natalie, amikor a férjével együtt a bejárati ajtóhoz kísértem őket. Csaknem két órát töltöttünk el azzal, hogy átnéztük a terveket, és néhány lényegi dologban sikerült is megegyeznünk Rendkívül izgalmas projektnek ígérkezett. Szóval úgy véli, hogy ön a megfelelő belsőépítész számunkra? kérdezte Sam, átkarolva felesége derekát, és a nő copfjával játszadozott. Ezt döntse el ön kacérkodtam én is mosolyogva. Úgy gondolom, nagyon szeretnénk önt felkérni a feladatra zárta a beszélgetést Natalie, miközben kezet ráztunk egymással. Adtam magamnak egy ötöst, de csak gondolatban, az arcom megőrizte a higgadtság látszatát. Nagyszerű! Hamarosan keresni fogom önöket, hogy kidolgozzuk az ütemtervet mondtam, miközben kinyitottam az ajtót. Búcsúzásképpen intettem az ajtóból, mielőtt becsukódott mögöttem. Ashley-re, a recepciósra pillantottam. Felvont szemöldökkel nézett rám, én is hasonló módon tekintettem vissza. Szóval? kérdezte. Igen. Megcsináltam! sóhajtottam fel, és mindketten hangos sikításban törtünk ki. Táncra perdültünk, amikor hirtelen Jillian jelent meg a lépcsőn, és egy pillanatra megtorpant. Mégis mit műveltek odalent? kérdezte vigyorogva. Caroline-t alkalmazzák Nicholsonék! Ashley újra sikítani kezdett. Szép munka! Gyors ölelést kaptam Jilliantől. Büszke vagyok rád, zöldfülű súgta, nekem pedig sugárzott a tekintetem az elégedettségtől. Piszkosul elégedett voltam. Táncolva mentem vissza az irodámba, és még néhány szexi csípőmozdulatot is bevetettem, amíg az asztalomhoz értem. Leültem, forogtam a székemmel, majd kinéztem az öbölre. Szép játszma volt, Caroline. Igazán szép játszma. Aznap este Mimivel és Sophiával elmentünk megünnepelni a sikeremet, és lehetséges, hogy a kelleténél egy kicsivel több Margaritát fogyasztottam. Tequila-felesekkel folytattam, és még
akkor is a már nem létező sót nyalogattam a csuklómról, amikor a barátnőim felkísértek a lépcsőn az otthonomba. Sophia, tudatában vagy annak, hogy rendkívül csinos vagy? gügyögtem, és Sophiára dőltem, miközben megmásztuk a lépcsőt. Igen, Caroline, csinos vagyok. Ügyesen felismertél egy magától értetődő tényt válaszolta. A 180 magas, majdnem tűzvörös hajú Sophia ugyancsak tisztában volt a megjelenésével. Mimi nevetett, én pedig hozzá fordultam. És te, Mimi, te vagy a legjobb barátnőm. Olyan kis aprócska vagy! Szerintem nyugodtan hordozhatnálak akár a zsebemben is. Mimi egy piciny filippínó lány, karamellszínű bőrű és a létező legfeketébb hajú. Akkor kellett volna leállítanunk, amikor a guamacole eltűnt az asztalról morgott Mimi. Soha többet nem ihat úgy, hogy nincs étel az asztalon. Felvonszolt az utolsó lépcsőfokokon. Ne beszélj rólam úgy, mintha itt sem lennék! méltatlankodtam, és levettem a dzsekimet, majd a blúzomat gombolgattam. Mi lenne, ha nem vetkőznél meztelenre itt a folyosón? vágott vissza Sophia, és kivette a kulcsomat a tárcámból, hogy kinyissa az ajtómat. Megpróbáltam arcon csókolni, de ellökött magától. Caroline, te bűzlesz a tequilától és az elfojtott szexualitástól. Szállj le rólam! Nevetett, és betámogatott az ajtón. A hálószobába menet megpillantottam Clive-ot az ablakpárkányon. Halihó, Clive! Hogy van az én nagyfiúm? kérdeztem énekelve. A cica rám pillantott, és azon nyomban átsöpört a nappaliba. Ellenezte az alkoholfogyasztásomat. Kiöltöttem rá a nyelvem. Az ágyra rogytam, és a lányokat figyeltem az ajtóban. Önelégülten vigyorogtak, abban az ő részeg, de mi nem vagyunk azok, így ítélkezhetünk stílusban. Ne ítélkezzetek már, csajok! Ennél sokkal részegebbnek is láttalak benneteket, nem is egyszer jegyeztem meg. A nadrágom azonban útját állta a kigombolt blúznak. És hogy miért hagytam magamon a cipőmet, azt meg nem tudnám mondani. Felemelték a paplant, én pedig összegömbölyödtem a takaró alatt, és nagyokat pislogtam rájuk. Olyan jól bebugyoláltak, hogy csak a szemem, az orrom hegye és a kócos hajam látszott ki alóla. Miért forog a szoba? Mi a fenét műveltetek Jillian lakásával? Megöl, ha a lakbérszabályozást felborítom siránkoztam, és figyeltem, hogy imbolyog a szoba. A szoba egyáltalán nem forog. Nyugodj már meg! Mimi nevetett mellettem ülve, és megpaskolta a vállamat. És mi ez a puffanás? Mi a csuda puffant? súgtam Mimi hónaljának dőlve, amelyet egyúttal meg is szagoltam, és dicsérő megjegyzést tettem a dezodorára. Caroline, nincs semmi puffanás. Jesszusom, ezek szerint többet ittál, mint gondoltuk kiáltott fel Sophia, és leült az ágyam végére. Nem, Sophia, én is hallom. Te nem hallod? kérdezte tőle Mimi elfojtott hangon.
Sophia elhallgatott, és mindhárman füleltünk. Cicuskák, dőljetek hátra. Mindjárt kiadós faldöngetésben lesz részetek jegyeztem meg. Sophia és Mimi szeme kikerekedett, de továbbra sem szólaltak meg. Vajon ez most melyik? Náspáng hercegnő, vagy Whiskas? Clive az utóbbi hölgy reményében besétált a szobába, és az ágyra ugrott. Feszülten figyelte a falat. Mind a négyen ültünk és vártunk. Nehéz elmondani, ezúttal mit kellett kiállnunk. Jaj, Istenem! Puff. Jaj, Istenem! Piff-puff. Mimi és Sophia Clive-ra néztek, majd vissza rám. Mindketten a fejünket csóváltuk. Sophia arcán mosoly villant. Én a falon átszűrődő hangra összpontosítottam. Mélyebb volt, mint egyébként szokott lenni, és igazság szerint a nő szavait nem nagyon lehetett kivenni. Mmm, Simon kacarászás, pont kacarászás ott még több kacarászás. Hjaj! Igen, igen horkantás, igen! Tégy a magadévá, gyerünk! kacarászás, heherészés. Tégy a magadévá, gyerünk! A nő csak kacarászott. Egy megátalkodott, piszkos kis kuncogó dög. Mindhárman magunkban nevettünk, a nő a kacarászás és a horkantások közepette, a hallottak alapján legalábbis egy orbitális csúcs felé közeledett. Clive hamar ráeszmélt, hogy nem szerelmének van jelenése, így sietősen visszamenekült a konyhába. Ezt meg mire véljük? suttogott Mimi, és szeme almás pite méretűre kerekedett. A szexuális tortúra, amelynek már az elmúlt két éjjel is fültanúja lehettem. Elképzelni sem tudjátok motyogtam, és még mindig éreztem a tequila hatását. A Kuncogót az elmúlt két éjszaka is így megdöngették? fakadt ki Sophia, és kezével a szája elé kapott, ahogy további nyöszörgéssel fűszerezett nevetés szűrődött át a falon. Ez tényleg nem lehet igaz. Ezt a nőt ma éjjel hallom először elélvezni. Az első éjszaka Náspáng hercegnőé volt. Rakoncátlan kislány, büntetést érdemelt. A következő éjjelen Whiskas debütált, és Clive megismerte élete szerelmét. Miért hívod Whiskasnak? vágott közbe Sophia. Azért, mert elélvezés közben nyávog fejtettem ki, és elbújtam a takaróm alatt. Kezdtem kijózanodni, és az alkoholmámor helyett a kialvatlanság érzése tört rám, amely azóta gyötört, hogy beköltöztem a bujálkodás barlangjába. Sophia és Mimi elhúzták az arcom elől a takarót, a csaj pedig pont ekkor kezdett el visítozni: Jaj, Istenem, ez annyira de annyira hahaha fantasztikus!
A szomszéd pasi el tudja érni egy nőnél, hogy nyávogjon? kérdezte Sophia, egyik szemöldökét felvonva. Nagyon úgy tűnik nevettem, de közben hányinger kerülgetett. Mi a francot nevetgél? Ugyan min nevethet valaki, akit így megdöngetnek? kérdezte Mimi. Nem tudom, de jó hallani, hogy a nő ilyen jól szórakozik válaszolta Sophia, és ő maga is kacagásban tört ki, majd megpukkadt a nevetéstől. Ha-ha-ha-ha, mint egy hülye tyúk. Láttad már a pasast? kérdezte Mimi, és továbbra is a falat bámulta. Nem, pedig a kukucskálóm rendszeresen használatban van. Örömmel hallom, hogy legalább egy lyuk van itt, amely rendszeresen használatban van mormogta Sophia. Sophiára pillantottam: Valóban csodálatos. A fejét hátulról már láttam egyébként, mindössze ennyi válaszoltam, és felültem az ágyban. Nem semmi, három éjszaka, három különböző nő. Ehhez aztán kell állóképesség jelentette ki Mimi, és a tekintetével még mindig a falat pásztázta. Ez leginkább undorító. Még aludni sem tudok tőle éjszakánként. Az én szegény falam! jajgattam, majd mély férfias sóhajtást hallottam odaátról. Mégis mi köze a faladnak kezdte Sophia, de a kezemmel megálljt parancsoltam. Tessék csak megvárni a végét szakítottam félbe. A férfi kezdett a finisbe érni. A fal a döngetés ritmusával megegyező ütemben remegett, a nő pedig egyre hangosabban kacarászott. Sophia és Mimi szájtátva bámultak, én pedig a fejemet csóváltam. Hallottam Simon nyöszörgését, és tudtam, hogy mindjárt bekövetkezik a dolog. De hamar elnyomta a hangját aktuális barátnőjének alakítása. Jaj kacarászás, ez kacarászás az kacarászás, ne kacarászás hagyd kacarászás abba kacarászás, ne kacarászás hagyd kacarászás abba kacarászás, jaj kacarászás, horkantás, istenem kacarászás, kacarászós horkantás, horkantás, ne kacarászás hagyd abba! kacarászás. Kérlek, kérlek, kérlek, hagyd abba! Kacarászás-szipogás. Még egy utolsó kacaj és sóhaj, és elcsendesedett a környék. Sophia és Mimi egymásra néztek, majd Sophia törte meg a csendet: Te jó Ég tette hozzá Mimi. Atyám mondták együtt kórusban. És én ettől nem tudok aludni sóhajtottam. Próbáltuk túltenni magunkat a Kuncogón, közben Clive visszatért, és a sarokban egy pamutgombolyaggal kezdett játszani. Kuncogó, téged utállak az összes közül a legeslegjobban!
Negyedik fejezet A következő éjjelek kellemes csendben teltek. Se puffanás, se náspángolás, se nyávogás, vagy éppen kacarászás. Clive kétségkívül elhagyatott volt időnként, máskülönben minden a lehető legnagyobb rendben volt a lakásban. Találkoztam pár szomszéddal is, többek között Euannal és Antonióval, a földszintről. Azóta a bizonyos kuncogós éjszaka óta nem hallottam Simon felől, és nem is láttam őt. Hálás voltam a tökéletesen átaludt éjszakákért, ugyanakkor kíváncsi is, hogy mégis hová tűnhetett. Euan és Antonio egyébként boldogan ágyba bújtak volna velem. Kedvesem, várj, amíg megismered a mi drága Simonunkat! A pasi hatalmas arc. Hazafelé menet Antonio elkapott a folyosón, és pillanatokon belül egy pohár koktélt nyomott a kezembe. Jaj nekem, az már biztos, hogy elragadó jelenség. Ha pár évvel fiatalabb lennék gügyögte Antonio, és saját magát legyezgette, amikor is Euan rápillantott egy pohár Bloody Mary mögül. Ha egy pár évvel fiatalabb lennél, akkor micsoda? Ugyan kérlek. Soha nem értél volna fel hozzá. Szembe kell nézni a ténnyel, kedvesem, míg ő a bélszín filé, mi maximum virslinek számítunk. Te már csak tudod locsogott Antonio, és félreérthetetlen utalással szopogatott egy zellerszárat. Uraim, könyörgök. Most már mondjanak valamit erről a fickóról. Be kell vallanom, hogy a műsor után, amelyet ezen a héten korábban produkált, egy kicsit kíváncsi lettem, ki is valójában a faldöngető. Kifakadtam, és beszámoltam nekik Simon késő éjszakai hancúrozásairól, de azután rájöttem, hogy semmi értelme nem volt, hiszen ha nem tálalom a szaftos részleteket, úgysem lesznek vevők a témára. Úgy csüngtek minden szavamon, mint a szűk garbó a feszes melltartón. Meséltem nekik a hölgyekről, akikkel andalító szeretkezésbe bonyolódott, és néhány sötét folt világossá vált előttem. Simon szabadúszó fényképész, aki bejárta az egész világot. Szerintük most is valamilyen megbízást teljesített, ami magyarázatként szolgált arra, hogy nyugodtan tudtam aludni. Simon olyan menő cégeknek dolgozott, mint a Discovery Channel, a Costeau Society, vagy a National Geographic. Díjakat is nyert a munkáival, pár évvel ezelőtt még Irakban is volt, és a háborúról tudósított. Az autóját mindig itthon hagyta, ha elutazott. Egy öreg, összetört, fekete Land Rover terepjárója volt, amilyen leginkább egy afrikai bozótban jöhet szembe az emberrel az a típus, amelyet a nagyvárosi ifjú titánok vezetnek, amíg el nem kobozzák tőlük. Annak alapján, amit Euantól és Antoniótól Simon kocsijáról és a munkájáról hallottam, és ami a fal másik oldalán található nemzetközi orgazmusházból áthallatszott, elkezdtem összerakni egy képet erről a férfiról, akit tulajdonképpen még mindig nem láttam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keltette fel napról napra egyre jobban a kíváncsiságomat. Egyszer estefelé, miután bedobtam néhány csempemintát Nicholsonéknak, elhatároztam, hogy hazasétálok. A köd eloszlott, az egész város elém tárult, kellemes idő volt a sétához. Amikor bekanyarodtam a lakásom felé eső sarkon, feltűnt, hogy a Land Rover nincs az épület mögött, ahol általában parkolni szokott. Ez azt jelenti, hogy valahol éppen használatban van. Azaz Simon visszatért San Franciscóba.
Lelkileg már felkészültem az újabb faldöngetésre, az elkövetkezendő napokban azonban semmi említésre méltó nem történt. Dolgoztam, sétáltam, cicáztam. Elmentünk szórakozni a lányokkal, fincsi cukkínis kenyeret sütöttem a mostanra már jól bejáratott konyhai robotgépem jóvoltából, és a következő nyaralásomat tervezgettem. Minden évben elmentem valahová nyaralni egyedül. Egyik évben egy hetet túráztam a Yosamite-völgyben. Máskor kötélpályán suhantam át egy zárt lombozatú erdő felett, és ökoszálláson aludtam Costa Ricában. Egy alkalommal egy teljes hétig mélytengeri búvárkodást folytattam Belizében. Az idén viszont még nem döntöttem el, hová menjek. Ebben a gazdasági helyzetben megengedhetetlenül drágának tűnt Európába utazni. Megfordult a fejemben Peru, mert mindig is meg akartam nézni Machu Picchut. Bőven volt még időm, de már önmagában az is élvezetet jelentett, hogy kitaláljam, hol töltsem a szabadságomat. Aránytalanul sok időt töltöttem a kukucskálóm előtt is. Igen, ez az igazság. Minden egyes alkalommal az ajtómhoz rohantam, ha a szomszéd ajtó felől neszt hallottam. Clive önelégültem nézett rám. Tisztában volt azzal, hogy miben sántikálok. Mégis, mintha ítélkezett volna felettem, bár sosem fogom megtudni miért, hiszen a fülét hegyezte, akárhányszor zajt hallott a lépcső felől. Még mindig Whiskas kisasszony után sóvárgott. Valójában azóta sem sikerült Simont elcsípnem. Egyik nap épp időben értem a kukucskálóhoz, láttam, ahogy bemegy a lakásába, de csak egy fekete pólót kaptam el, és a kusza, sötét haját. De az is lehet, hogy sötétszőke, a tompa folyosói megvilágításban ezt nehéz eldönteni. Erősebb fényre lett volt szükség ahhoz, hogy rendesen megnézhessem magamnak. Megint máskor a Land Rovert láttam elhajtani a járdaszegély mellől, ahogy munkából hazafelé menet bekanyarodtam a sarkon. Pont mellettem fog elhaladni! És amikor először megpillanthattam volna a legendák mögött rejlő férfit, megbotlottam, és a járdára huppantam. Euan szerencsére észrevett és oda jött, hogy segítsen rajtam és megsebzett önérzetemen. Még fertőtlenítőt is hozott, és egy pohárka whiskyt. Az éjszaka csendben telt el. Tudtam, hogy Simon otthon van, néha hallottam őt: széklábak csikordulása, és egy-egy halk nevetés szűrődött át a szomszédból. A hárem azonban nem volt sehol, így faldöngetésre sem került sor. Majdnem minden éjjel együtt aludtunk. Duke Ellington és Glenn Miller hallatszott át a fal túloldaláról, amit én minden szégyenérzet nélkül hallgattam az én oldalamon. Anno még nagyapám tett fel hasonló régi felvételeket éjszakánként, és kellemesen álomba ringatott a recsegés, meg a tű csikordulása a lemezen. Clive odabújt az oldalamhoz. Piros pont Simonnak a zenei ízléséért. Ez a nyugalom és csend túl szép volt ahhoz, hogy sokáig tartson, és néhány éjszaka elteltével valóban újból elszabadult a pokol. Először Náspáng hercegnőből kaptam ismét ízelítőt. Megint nagyon rossz kislány volt, és minden bizonnyal megérdemelte a messze hangzó elnáspángolást, amely osztályrészéül jutott. A náspángolás majdnem fél órán keresztül tartott és kiáltozással zárult: Igen, ez az! Pont ott! Istenem, igen, pontosan ott! majd szó szerint remegni kezdtek a falak. Egész éjjel ébren feküdtem, a szememet forgattam, és egyre frusztráltabbnak éreztem magam. Másnap reggel a kukucskáló őrállomásról láttam Náspáng hercegnőt távozóban, és most először jól megnéztem magamnak. Pirospozsgás, fénylő arcú, lágy, kissé gömbölyded nő volt, gömbölyű csípővel és combokkal, és termetes hátsóval. Kifejezetten alacsony, és egy kicsit vaskos. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy búcsúcsókot adjon Simonnak, akit megint kihagytam, mert a
nőt figyeltem, ahogy elsétált. Simon ízlése nagyon meglepett, már ami a nőket illeti. A modell alkatú Whiskas tökéletes ellentéte volt Náspáng hercegnőnek. Arra számítottam, hogy Whiskas lesz a következő a sorban, így másnap éjjel Clive kapott egy macskamentával megtömött zoknit és egy tálkányi tonhalat. Azt reméltem, hogy használhatatlan lesz és kidől, még mielőtt az akció beindulna. A finomságok azonban pont az ellenkező hatást váltották ki. Az én kandúrom készen állt egy elsöprő bulira, amikor hajnali negyed kettő tájékán Whiskas visításának első hangjai átszűrődtek a falon. Clive magára öltött volna akár egy mini házikabátot is, ha lett volna neki olyanja. Cserkésző mozdulatokkal járkált fel-alá a szobában, ide-oda lépegetve a fal előtt, egyelőre teljesen higgadtan. Ám amikor Whiskas nyávogni kezdett, nem tudta tovább türtőztetni magát. Megint a falnak vetetődött. Az éjjeliszekrényről a komódra, onnan pedig a polcra ugrott, megmászta a párnákat, sőt még a lámpát is, csak hogy szerelme közelébe jusson. Amikor rájött, hogy a tapéta alá nem tudja beásni magát, szerenádot adott mintha legalábbis Barry White áriázott volna cicakiadásban a vonyítás hangerejét pedig összehangolta a nőével. Amikor a fal remegni kezdett, és Simon a finishez közeledett, én csak ámultam, hogy a nagy lármázás közepette hogy képesek a testüket irányítani és összpontosítani. Ha viszont én ilyen jól hallom őket, akkor nekik is hallaniuk kellett Clive műsorát. Igaz, ha én lennék a Faldöngető csodaszerszámára felnyársalva, valószínűleg képes lennék elvonatkoztatni tőle Jelenleg azonban semmire nem voltam felnyársalva, és kezdtem dühbe gurulni. Fáradt voltam, tüzes, de a kielégülés reménye nem kecsegtetett, a macskám szájából pedig egy fültisztító pálcika lógott ki, ami ijesztően emlékeztetett egy mini cigarettára. A megkurtított éjjeli alvást követő reggelen a kukucskálóhoz vonszoltam magam, háremlesőbe. Jutalomképpen láttam végre valamennyit Simon profiljából, ahogy Whiskashoz hajolt búcsúcsókért. Kifogástalan állát kínálta oda. A legjobb dolog ezen a napon az áll megfigyelése volt. A nap további részében semmi említésre méltó nem történt. Az első probléma Nicholsonéknál az építésvezető kapcsán merült fel. Nem elég, hogy szerette szerfelett elnyújtani az ebédszüneteket, de ráadásként az ebédjét minden nap a padlásszobában érlelte. Az egész harmadik emeleten olyan szag volt, mint egy Grateful Dead-koncerten. Majd egy egész doboz törött és csorbult csempét kaptunk. Az újrarendelés és a kiszállítás legalább két héttel vetette volna vissza a munkálatokat, így semmi esélyünk nem lett volna arra, hogy mindennel időben elkészüljünk. A nagyobb építkezéseknél a befejezés tervezett dátuma csupán becsült időpontja a végső kivitelezésnek. Én azonban még soha nem csúsztam határidővel, és mivel egy igen előkelő megbízás forgott szóban, forróság öntött el (és nem éppen jó értelemben), amikor szembesültem a ténnyel: semmit nem tudok tenni azért, hogy meggyorsítsam a dolgokat, kivéve, ha magam megyek el Olaszországba azokért az istenverte csempékért. Gyorsan megebédeltem, persze sikerült kiöntenem egy egész pohár üdítőt, meglehetősen kínos volt, majd indultam vissza dolgozni. Útközben megálltam egy kirakat előtt, hogy megnézzem a túrabakancsokat, mivel a hétvégére egy Marin Headlands-i kirándulást terveztem. Miközben a választékot tanulmányoztam, meleg leheletet éreztem a fülemnél, mire ösztönösen összerándultam. Na, helló hallottam, és elhűltem a rémülettől. Elözönlöttek az emlékképek, és apró foltokat láttam magam előtt. Egyszerre fáztam és melegem volt, majd életem legborzasztóbb élménye futott át az agyamon. Megfordultam, és ott állt előttem