December 01. Téli csend Andók Veronika Esteledik csendesen, Fény suhan a réteken. Magányosan, hó alatt Álmos magvak alszanak. Hószínűek most a fák, Csendes hószín jégvilág. Rózsaszínen nyugvó nap, Szelíd alkonysugarak. Csupa csend, éjek éje; Holdsugár apró fénye, Kicsi udvar, csöppnyi ház, Mindmegannyi boldogság. Alszik minden csendesen Hűs-magányos éjjelen. Egy búsongó hófelhő Pihe-puha álmot sző. Száz csillogó hómadár Kerengve jár, szállva száll, Leszáll egy-egy s megpihen Álmodozó réteken. Ezüstszínű holdvilág, Tündérzene, zúzmarák, Foszladozó fellegek, Fénylő álomtengerek. Csendes téli estelen Rejtve rejtő rejteken Lágyan zúgó fák alatt Meglestem a titkodat. Titkok titka: Álmodás, Édesen bús látomás. Száncsengő és szeretet Melengették lelkedet. Lágyan zúgó fák alatt Titkok titka rámragadt. A csendes éj zokogott: Szeretetről álmodott.
December 02. Száncsengők Edgar Allan Poe Ezüst csengő, száncsengő, hogyan cseng, Hogyan zeng! Mennyi öröm, mennyi báj cseng a dalban Odabent! Csupa csiling, csupa giling, csingiling az éj dala! Fenn a bársonyos kék égen, A végtelen csillagréten Még a menny is játszana; A perc, a perc, a perc Mint egy régi vers, A csingilingilingre jár S a kristályosan tiszta ár Felcseng a cseng a cseng cseng cseng A cseng cseng csengve csengő, És csilingelve, gilingelve Cseng a sok száncsengő
December 03. Mikulásváró K. László Szilvia Esik a hó nagy pelyhekben, Télapó már elindult. Csengős szánkó hangját hallod, A hószarvas vígan fut. Nehéz zsákban sok ajándék, Alig bírja az öreg. Alma, dió, csokoládé, Segítsetek, gyerekek! Vegyétek le a nagy puttonyt, Válasszatok kincseket, S hamarosan Télapóka A szánkóról integet. Nehéz út áll még előtte, Minden gyermeknek örül. Szétosztja az ajándékot, A nagy puttony kiürül.
December 04. Leselkedő Donkó László A Mikulást egy este a sok gyerek megleste. Megleste. És mit látott? Csinálta a virgácsot, s belerakta puttonyba. Jaj, csak tán nem azt hozza! Nagy csizmáját krémezte, azután meg fényezte. Mit tett még a puttonyba, a sok gyerek megtudta, cipőjében mind benne lesz is holnap reggelre. Lesz ott minden földi jó: arany alma, zöld dió, csokiból lesz valahány, a sok gyerek várja már. Azért titkon egy este, a Mikulást megleste...
December 05. A Télapó Zombory Nikolett Este van, késő este. A szememet nem hunyom le. Kíváncsi vagyok már nagyon, Milyen is vagy te, Télapó? Nagy szakállad hófehér, A bundád földig ér. Felcsillan egy mosoly arcodon Mikor meglátod a tejet és sütit az asztalon. Vártalak, nagyon vártalak... Mikor álom nyomta el vágyamat. Csilingelő hangokra ébredtem Jöttödet elkéstem. Az ablakhoz futottam. A kis csomagok fölött, Megpillantottam a Messze-távolba repülő szánodat.
December 06. Ajándék Galambos Bernadett Mikulás ha volnék: minden áldott éjjel, havat szórnék két kezemmel háztetődön széjjel! Mikulás ha volnék decemberi éjben: fehér hóban holdsütésben járnék csengettyűkkel. Mikulás ha volnék szívem arany lenne: aranydiót, aranyalmát raknék tenyeredbe! Aranydióm, aranyalmám szeretetté válna, melegsége nem férne be pici, kis szobádba.
December 07. Áldás a fára Deborah Gordon Cooper Ebben az évszakban, mikor az éj sötétje hosszabb a nap fényénél, mikor a Föld aludni tért a hideg elől, Advent idején, a várakozás idején, hadd találjuk meg a módját, hogy a rohanásból kiszakadva békénk lehessen, és tágra nyithassuk hálás szívünk. Áldd meg a fénylő fákat, az örökzöld mindenség jelképét, mert hűek és változatlanok, mint Isten szeretete. E drága időszakban, mikor oly búsak az emlékek, kérlek, emlékezhessünk azokra, akik önnön fényükkel ragyogták be utunk, Szereteteinket, akik örökké szívünkben élnek.
December 08. Kis, karácsonyi ének Ady Endre Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten-dicséretre Mégiscsak kiállok, De boldogok a pásztorok S a három királyok. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. (Így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.)
December 09. Adventi imádság Mark Neilsen Urunk, Jézus, Fény és sötétség ura, kérünk, áldd meg a te Szent Lelkeddel karácsonyi előkészületeinket. Mi, akiknek oly sok dolga volna, mindennap megállunk, hogy csendben és békében meghallgassuk szavad. Mi, akik oly sok minden miatt aggódunk, reménnyel várjuk, hogy közénk térj. Mi, akiket oly sok áldással halmoztál el már így is, várjuk, hogy királyságod tökéletes öröme is eljöjjön. Mi, akiknek nehéz a szíve, keressük léted örömét. Mi a te néped vagyunk sötétben járunk, de keressük a fényt. És azt kérjük: Jöjj közénk, Úr Jézus! Ámen.
December 10. Karácsonykor Fésűs Éva majdnem tündér lettem! Karácsonykor fényesek a felhők, csillagokból horgol a tél kendőt. Ráteríti hegyek tetejére, fenyőágnak jégrojtos a vége. Karácsonykor mindenki varázsol, meglepetés bújik ki a zsákból. Szekrényeknek titkos rejtekéből, édesapám legmélyebb zsebéből. Karácsonyra kalácsot is sütnek, nincsen ennél izgalmasabb ünnep! Ajándékot én is készítettem, amíg készült
December 11. A karácsonyi csillag Devecseri László Decemberi fényességben, szép karácsony estéjében csillag-gyermek könnye hullik, rossz kedve tán el sem múlik. Decemberi fényességben. Szép karácsony estéjében. Fény-nagyapó vigasztalja, ám szavait meg sem hallja! -Jó nagyapó, Fény-nagyapó! Csillagfényben fürdik a tó, karácsonyfák fénye játszik, csak egy házban fény nem látszik. Erdő szélén, szegény portán, karácsonyfa búsul árván: nincsen dísze, semmi éke, nincsen néki fényessége! Karácsonyi csillag lennék! Fény-nagyapó, Földre mennék! -Égből szakad akkor léted, elveszted a Mindenséget! Hogyha egyszer innen elmész, te is tudod, vissza nem térsz! Örök parancs: mehetsz önként, ülnek rajtad égi törvényt: száműznek a földi létbe, fényed vesztő ember-éjbe, száműzötten, földi létben, csupán egyszer, minden évben, felragyoghatsz csoda-fényben, karácsonyi csendes éjben! -Jó nagyapó, engedj engem lenn a Földön csillag lennem! Felszikrázom minden évben, karácsonyi fényességben. Nem bánom a csillag-csendet, ne ejts értem többé könnyet! Fény-nagyapó, Isten veled, kis unokád mindig szeret! Mégis, mégis el kell mennem, öröm-fényem messze vinnem! -A jóságod áldjon téged, legyen boldog földi léted!...és a csillag Földre szállott, erdő szélén kis ház állott... Nyílt az ablak, mintha szólna karácsonyi csengőszóra... Karácsonyfa legtetején ott ült már a csillag-legény. Eztán mit tett, én nem tudom, ám azt néked elárulom, hogy az üres kicsi fácska, karácsonynak szép zöld ága sok-sok dísszel telt meg nyomban, még abban a minutumban. A fa alatt? Ruha, játék, mennyi-mennyi szép ajándék! Egy kisfiú nézi, nézi, tán e csodát meg sem érti! Örül nagyon, szeme nevet, aztán hullat nagy könnyeket, hiszen beteg, akit szeret. Ott fekszik a rozzant ágyban, öreg dunna hajlékában, karácsonyfa árnyékában. A kis csillag odapillant, szomorúság fénye villant, mert akit ott ő meglátott: idézett égi világot... -Olyan ő is, mint nagyapó! Segíteni, az volna jó! Csillagfénnyel simogatta, szeretettel szólongatta, fénykezével gyógyítgatta. Mesélt néki unokája, dalt dúdolt a kicsi szája: angyalkórus sem szól szebben, szállt az ének, szólt a mennyben. Karácsonyi éjszakában csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben, karácsonyfát csodál csendben. Szóra nyílik szája halkan, mintha harang szólna abban, s angyalszárny suhog magasban. Decemberi fényességben, odafenn a távol-égen, szép karácsony estéjében, örömkönnyet hullat szépen, Fény-nagyapó csillag-éjben, szép karácsony estéjében....és azon túl minden évben, karácsony csendes éjben, erdőszéli kicsi házban, szent örömben, boldogságban, karácsonyi csillag ragyog, karácsonyi csillag ragyog...
December 12. Még egyszer mondd el Marion Shoeberlein Még egyszer mondd el, hogy karácsonykor Mi volt, s a dalokat még vagy ezerszer Dalold, hadd véssem jól az eszembe, Ragyogó díszekkel, kis gyerekverssel. Fát díszíts, s a gyertyán szeretet égjen És akkor Betlehem eljön hozzánk Egy jászolt, egy csillagot adjál, és akkor Valóban karácsony borul ma ránk.
December 13. Ha karácsonyfa lehetnék Bonnie Compton Hanson Ha karácsonyfa lehetnék, sok ajándék között, aranyszálba, ezüsthímbe, fénybe öltözött! ágaimon kristálygömbök, piros, fehér, kék: villantanák, szerte szórnák az ünnep fényét. Cukorkákba, habcsókokba burkolnám magam, s a csúcsomon egy fényes angyal szállna boldogan. Szenteste sok apróság nevetve játszana: néznék a sok játékot, mit az angyal tett oda. Ágam föléjük hajolna, s simítana lombkezem karácsonyi, áldó csókkal minden gyermeken.
December 14. Kérdez a gyermek Túrmezei Erzsébet:,,Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg.,,kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél.,,ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?'' Az apa leteszi a gyermeket.,,ugy-e, szereted? Ugye, szereted?'' Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke:,,szegény lett érted. Ugy-e, szereted?''
December 15. Betlehemi királyok József Attila Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
December 16. A legdrágábbakért Emily King A dundi kis mosolyokért, A villogó szemekért, A kezeslábas pizsamába burkolt Játékmaci-ölelésekért A nevetésben rejlő dalért, A lábdobogás-versért; A kicsikért, akik A szívünkbe férkőztek- A gyermekekért, karácsonykor És mindörökké Köszönet néked, ó, Uram!
December 17. Az ünnep fénye (Ima ádventi gyertyagyújtáskor) Sharon Hudnell E legszentebb időszak Ura, Kérünk, áldd meg mindazokat, akik ma összegyűltek, hogy meggyújtsák az ádventi gyertyákat. Ahogy a remény fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk azokra, akik hittel várták a Messiást. Ahogy a béke fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a Szűz csendes erejére, és hogy megéljük a béke üzenetét, amit Fia hozott. Ahogy az öröm fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a pásztorok boldogságára szenteste, és hogy magukba ihassuk, hogy ezt az örömöt a számunkra legdrágábbakkal oszthatjuk meg. Ahogy a szeretet fényével világítjuk be ezt az időszakot, add, hogy emlékezzünk a Gyermekre, akit gyengédségében adtak e földnek, hogy megvilágítsa számunkra a sötétet, és a legegyszerűbb parancsolatát: Szeressétek egymást! Ahogy most megünnepeljük az adventet, add, hogy a remény, béke, öröm és szeretet fényei ragyogjanak be minket, és úgy szórják fényüket a világban, mint a gyertya a sötét éjben.
December 18. Karácsony Galambos Bernadett Fehér paplan a világ, szendereg a jeges ág. Ezer apró kislámpa énekel a világba Takaródzik a szívem, melegedne, úgy hiszem. Karácsonynak éjjelén, gyere Kincsem, ülj mellém! Együtt lenni jó veled, fogom, puha, kis kezed apró Betlehem előtt imádkozzunk szép jövőt! Nem szól másról ez a nap, szerethet ki ad és kap. Önzetlenül, tiszta szívvel nőjünk fel az ünnepekkel!
December 19. Karácsony felé Juhász Gyula: Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben....bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben....és valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.
December 20. Itt van a szép karácsony Dsida Jenő Itt van a szép, víg karácsony Élünk dión, friss kalácson: Mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog villog. csupa drága, szép mennyei üzenet, Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körbe ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!
December 21. Az angyalokról Corinne De Winter Úgy véljük, hogy az angyalok Talán belülről fénylenek, Hófehér a szárnyuk, És a szavuk csillagfénnyel ragyog. De gondoljuk csak végig, Az angyalok talán Szakadt ruhában járnak, kopottasan. A buszmegállóban állnak, Várják a hatos járatot. Lehet, hogy koszos a kezük, És fáradt a tekintetük. Gondoljuk csak végig, Hogy hányféle angyal létezhet, Itt, köztünk, a Földön is.
December 22. Karácsonyéj legendája Balogh József Vén december friss havat hullt, s mesélt nagyanyóka, tátott szájjal hallgatta őt Krisztián és Zsóka: Tudjátok-e, réges-régen, nagyon messze innen, örvendeztek az angyalok, s boldog volt az Isten! Názáretben fia lett az asszony Szűzanyának, s a kis Jézus mindene volt Józsefnek, az ácsnak. Betlehemi jászolában szuszogott a gyermek, nem fázott, hisz meleget rá az állatok leheltek. Karácsonyéj legendája nem csoda és álom, pásztorének szép dallama röpült szét a tájon. Tiszta lelkű, jó emberek hódolattal jöttek, hitték, hogy e kisded lesz majd gyönyöre a Földnek. Megváltónak születése: ez a szent karácsony, megünnepli minden ember szerte a világon. Fenyőfákon angyalhaj és dió, cukor alma, szótlan kéri: gonoszságnak szűnjön a hatalma. S ne lehessen semmi-helye szívekben a télnek, és az égen szeretetünk csillagai égnek Lassan a kis unokákat álom fogta kézbe, röpítette képzeletük, s nagymama meséje. Kinn a szél, bár havat hajszolt, őket csönd takarta, s nyári mező lett az álmuk, ugyanolyan tarka. Aztán másnap kora este felöltözve várta családjukat a karácsony csillagszórós fája.
December 23. A legkedvesebb ajándékok Virginia Katherine Oliver A legkedvesebb ajándékok nincsenek a fa alatt Senki nem láthatja őket, nincsen rajtuk díszszalag. De a fényben, csomagok közt, mindenkinek ott van már A legkedvesebb ajándék, amit a karácsonytól vár. Az emberek szívében égő béke és szeretet: A jóakarat és az ünnep jelentik a legtöbbet.
December 24. A családra, karácsonykor Noreen Braman Odakinn a szél sodorja hó csípős szagát; de idebenn béke van, hisz együtt a család. Boldog karácsonyt, és békét egész éven át, csodás új évet, milyet csak hű családod ád.