BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet. Dr. Lakatos Mária ADÓZÁS I.

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet Dr. Lakatos Mária oktatási segédanyag Budapest, 2014

Tartalom Bevezetés... 3 1.A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ RENDSZER FELÉPÍTÉSE, ELVEI, MENTESSÉGEK, KEDVEZMÉNYEK... 5 1.1.A személyi jövedelemadó főbb elvei és sajátosságai... 5 1.1.2.A személyi jövedelemadó hatálya... 5 1.2.1.Az adóalany: magánszemély illetősége... 6 1.2.3.Az adókötelezettség fogalma... 7 1.3.A jövedelem rendszerezése... 8 1.4.1.Jövedelemtípusok az szja törvény szerint... 9 1.4.2.Összevonás alá eső jövedelmek... 9 1.5.Költségelszámolások... 10 1.6.Adótábla, adókulcsok... 11 1.5.1. Közlekedési költségtérítés, egyéb költségtérítések... 12 1.5.2.Külföldi kiküldtetés költségtérítése, egyéb költségtérítések... 13 1.5.3.Jövedelemnek nem minősülő juttatások, egyes meghatározott juttatások, béren kívüli juttatások (cafeteria)... 13 1.6.1. Összevonás alá eső jövedelmek számított adója, adócsökkentő kedvezmények... 16 2.TÁRSASÁGI ADÓZÁS... 27 2.1. A társasági adó alanyai... 27 2.1.1.Adófizetési kötelezettség, a társasági adó mértéke... 29 2.2.1.Adóelőleg... 30 2.2.2.Az adó kiszámítása... 30 2.2.3. De minimis kedvezmények... 37 2.3.Osztalékadó... 41 2.4.Az elvárt adó... 42 2.4.1.Válságadók... 44 2.5.Népegészségügyi termékadók (Chips adók)... 45 AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ... 46 3.1.Az ÁFA rendszer főbb elvei és sajátosságai... 46 3.2.A magyar ÁFA rendszer... 48 3.2.1.Az adó alanya... 48 3.2.2.Termékértékesítés ellenértéke... 49 3.2.3.Szolgáltatások ellenértéke... 50 3.2.4.A termékértékesítés teljesítési helye... 51 3.2.5.A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye... 51 3.2.6.Az adó alapja... 52 3.2.7.Adófizetésre kötelezettek köre, fordított adózás... 53 3.2.8.Mentességek... 55 3.2.9.Valódi adómentes ügyletek... 55 8.2.10.Az adó levonása... 57 8.3.1.Különleges adó megállapítási módok... 58 4.MELLÉKLETEK... 61 Hivatkozások jegyzéke... 71 2

Bevezetés Az Adózás I. című tantárgy célja, hogy olvasói képet kapjanak a modern állam egyik legfontosabb tevékenységének, a közösen megtermelt javakból húzott részesedés kivetésének, beszedésének, illetve ezek szétosztásának módjáról. A hallgatók nem először találkoznak evvel a témával, dr Tóth Tamás Vállalati pénzügyek című tantárgyában már hallhattak a főbb adó fogalmakról. Ugyancsak szerepelt az adózás a számvitel elsajátítása során is. Az Adózás I. elsősorban az alapvető fogalmakat és összefüggéseket mutatja be, majd ezekre építve írja le a három alapvető adófajtát, a személyi jövedelemadó rendszert, a forgalmi adórendszert és a társasági nyereség elvonási formáit. A tananyag szerves részét képezi a példatár, amelyben nemcsak az általános, hanem a különleges helyzeteket mutatjuk be a három fő adónemben. A tananyag speciálisan a számvitelt Msc képzésen tanuló hallgatóknak készült, hiszen a példák számviteli ismeretekre építenek. A gazdaságilag fejlett államokban szükségszerűen megtöbbszöröződtek az állam növekvő szerepvállalását finanszírozó többek között a társadalombiztosítással összefüggő kiadások és támogatások, s ennek fedezetét természetesen az adóbevételek teremtették meg. Erre a tartós konjunktúra időszakában egészen a nyolcvanas évekig a GDP fedezetet nyújtott, hiszen míg a világ GDP-növekedése a napóleoni háborúk és a második világháború közötti időszakban, éves átlagban kereken 2% volt, addig a legutóbbi fél évszázadban töretlenül fejlődött átlagosan 4%-kal így, az évről évre megtermelt bruttó hazai termék értéke korábban elképzelhetetlen nagyságúra növekedett. A megtermelt jövedelemből pedig egyre nagyobb részarányt központosított és osztott el újra a költségvetés, megteremtve a szociális biztonságoz szükséges intézményrendszert is. A nyolcvanas évektől kezdve azonban a gazdaságpolitika értelemszerűen erősen átitatódott a pénzügypolitika elemeivel, ahol szintén változtak a hangsúlyok, miután a növekvő állami szerepvállalás megteremtette az állandósuló költségvetési hiányt is. A hagyományos állami, államhatalmi szerepek azonban a kilencvenes évektől kezdve megkérdőjeleződtek: elmosódtak a globális vállalatok révén a korábbi nemzetállami határok, a gazdaságpolitika és ezen belül a fiskális, illetve adópolitika erőteljes determinációval találta szemben magát. A gazdaságpolitikának és ezen belül az adópolitikának egy újfajta növekedési és ennek megfelelően a korábbitól eltérő gazdasági modellt kellene szolgálnia, amiről azonban egyelőre csak tapasztalati tények állnak rendelkezésünkre 1. Ugyanakkor a globalizáció, amely gazdaságpolitikai szinten a gazdasági liberalizáció újbóli előtérbe kerülését jelenti, társulva egy merőben új jelenséggel, a pénzügyi irányítástechnika és a számítástechnika-telekommunikáció összefonódásával, korábban elképzelhetetlen mértékben gyorsította fel a gazdasági és döntési folyamatok sebességét, tette hozzáférhetővé az adózási adatbázisokat, és kapcsolta össze az egyes országok gazdasági és irányítási folyamatait, szabályozási mechanizmusait. Ebben a helyzetben az adózás nem pusztán a nemzeti gazdaságpolitika eszköze, hanem a nemzetek alkotta gazdasági közösség működésének egyik eleme, amelynek nemzeti szintek felett garantálnia kell a versenysemlegességet, miközben megmaradnak allokációs és disztributív feladatai a nemzetállam keretein belül 2. Az utóbbi években értelemszerűen 3

ütköznek a nemzeti és globális érdekek az adózás területén is, külön csoportot alkotnak a kis, nyitott gazdaságok, amelyek kénytelenek alkalmazkodni a globális szereplők által diktált feltételekhez, nemcsak árfolyam és kamatpolitikájukon keresztül, hanem az adórendszer egyes feltételeiben is. 3 A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság azonban egyre mélyebb nyomokat hagy az adórendszeren is, megjelentek korábban elképzelhetetlen formák, válság és különadók, a hagyományos ÁFA kereteket szétszabdaló fordított adózás. A tananyag ezek tárgyalására, az elméleti hátterükre is nagy hangsúlyt helyez. 4

1.A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ RENDSZER FELÉPÍTÉSE, ELVEI, MENTESSÉGEK, KEDVEZMÉNYEK A magyar adórendszer 1988-as reformja után egy önbevalláson alapuló, a jövedelmeket azok keletkezési forrásától függetlenül, egyazon mérce szerint kezelő, az egyenlő közteherviselés elvét szem előtt tartó, a magánemberek jövedelmeit adóztató, személyi jövedelemadórendszer jött létre. A törvény számtalan módosítást ért meg, míg mai formáját 1995-ben elnyerte. Az azóta elfogadott módosítások pedig ebbe a szövegbe ágyazva jelennek meg. 1.1.A személyi jövedelemadó főbb elvei és sajátosságai Az l995. évi CXVII törvény (személyi jövedelemadó törvény) szabályozási elvei - némi egyszerűsítéssel - a következőek: a jövedelemaranyos közteherviselés alkotmányos követelményét - az adott lehetőségek határain belül - igyekszik megvalósítani, 2011-ig az adótábla illetve a minimálbért tehermentesítő adójóváírás olyan adóterhelés irányba hatott, hogy azok a jövedelemtulajdonosok, akik költségelszámolásra (és áthárítására) képtelenek - például a munkabérből, munkanélküli ellátásból élők - ne kerüljenek az adó miatt rosszabb pozícióba, mint a vállalkozók, az önálló és a nem önálló tevékenységből származó jövedelem után az első forinttól adózni kell; a szja prioritáskent kezeli a befektetések, megtakarítások különleges preferálását, külön jövedelemként történő adózását. Ennek megfelelően a magyar szja a következő sajátosságokkal rendelkezik: - személyi jellegű, - általános, - önadózásra épít, - több csatornán kedvezményez, - az igazságosság és méltányosság elvén nyugszik, - adókedvezmény csak akkor adható, ha a szerződés megvalósítja a szabály célját. 1.1.2.A személyi jövedelemadó hatálya Minden adótörvény első paragrafusaiban definiálja azt, hogy pontosan kikre például magánszemélyek, társas vállalkozásokra vonatkozik és milyen tevékenység esetén lépnek életbe az előírásai. Ezt nevezik a törvény hatályának. A személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya a magánszemélyre (természetes személyre) annak jövedelmére (elvileg bármilyen forrásból és bármilyen formában megjelenő jövedelmére) és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. 5

Ez az elvi deklaráció azonban számos tényezőn keresztül érvényesül a szabályozásban és - mint arról meg később részletesen szó lesz a maga "tiszta" formájában sehol sem találkozhatunk vele. Az első befolyásoló tényező maga a nemzetközi gazdasági élet, az általa szükségszerűen kialakult kapcsolatrendszer, amely az adók területen két- es többoldalú nemzetközi egyezmények formájában (is) érvényesül. Erre tekintettel rendezni kellett a magyar személyi jövedelemadó törvény és a kettős adóztatás elkerüléséről (valamint más adókat is érintő) nemzetközi egyezmények egymáshoz való viszonyát alá-és fölérendeltségi pozíciójukat. Az első (az l987. évi VI. törvény) óta változatlan szabály a nemzetközi egyezmények primátusa, feltétlen elsőbbsége a magyar adójoghoz képest. Ennek megfelelően, ha nemzetközi egyezmény a személyi jövedelemadó törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság elvet lehet alkalmazni. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. Fontos hatályt érintő rendelkezés, miszerint a külföldről származó jövedelem adókötelezettségét a nemzetközi egyezmények es a viszonosság figyelembevételével a személyi jövedelemadó törvény szerint kell megállapítani. (Ha tehát például egy nemzetközi egyezmény alapján az adott külföldi jövedelmet Magyarországon kell adóztatni, akkor e jövedelemre egészében a magyar törvény szabályai alkalmazandók.) A törvény azonban nem mindenkire vonatkozik egyformán, hatóköre egyes magánszemélyekre egészében, másokra részben vonatkozik. A rendelkezéseit azokra a magánszemélyekre kell egészében alkalmazni, akik un. belföldi illetőségűek. A külföldiek esetében amennyiben azok külföldi illetőségűek, csak a belföldről származó (tehát magyarországi) jövedelmükre terjed ki a magyar adókötelezettség. Rájuk a törvény tehát részben vonatkozik csak. Az előző differenciáláshoz hasonlóan a jövedelmek forrása tekintetében is eltérő a törvény hatóköre. A belföldi illetőségű magánszemély összes (bel- es külföldi) jövedelme e törvény szerint adóköteles, a külföldi illetőségű magánszemély esetében azonban csak a belföldi forrásból szerzett jövedelem tartozik a magyar szabályozás alá. (Tehát a külföldi személy külföldi jövedelme nem!). A külföldiek részleges adókötelezettsége mellett további "önkorlátozó" rendelkezéseket is találunk a törvényben, bár az alapelvei között deklarálja, hogy "a magánszemély minden jövedelme adóköteles", azonban rögtön ezután azt a megengedő szabályt tartalmazza, miszerint ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a személyi jövedelemadó törvény alapelveinek figyelembevételével más törvény (de csak törvény) is megállapíthat. Tehát a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni többek között azokat a bevételeket, amelyek a személyi jövedelemadó törvény, vagy más törvény szerint adómentesek. 1.2.1.Az adóalany: magánszemély illetősége A személyi jövedelemadó alanya a magánszemély, életkorra, nemre, fajra, nemzetiségi, állampolgársági, vallási stb. hovatartozására tekintet nélkül. Mint arról már szó volt, az 6

illetőségnek különös jelentősége van az adókötelezettség terjedelmét illetően. (A belföldi illetőségű személy összes jövedelme, a külföldinek csak a belföldről származó jövedelme adóköteles ) A személyi jövedelemadózás a gyakorlati működtetés szempontjából "hárompólusú" struktúra, ahol az adó alanya a magánszemély, a törvényt végrehajtó államhatalmat a rá ruházott jognál fogva az Állami Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, vagyis az NAV képviseli, de az adót a levont adóelőleg formájában tulajdonképpen a kifizetők fizetik be. A kifizetők tevékenységükről tájékoztatják az adóhatóságot az úgynevezett kötelező tájékoztatáson keresztül, miközben igazolást is állítanak ki munkavállalóknak a náluk keresett jövedelemről és természetesen a levont és befizetett adóelőlegekről. ( A kifizető különleges felelősségi helyzetet mutatja a személyi jövedelemadó rendelkezése, amely szerint, ha a kifizető az adóelőleget a dolgozótól levonta, akkor a NAV a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.) 1.2.3.Az adókötelezettség fogalma Az adófizetések kapcsolatos kötelezettségek csak egyik részét teljesítik a kifizetők. A kötelezettségek másik része az adózót terheli. Az adókötelezettségek tehát a következőek: bejelentés, nyilatkozattétel, az adóalap és adó-megállapítás, bevallás készítése, az adóelőleg és adó fizetése, adólevonás, nyilvántartás vezetése, a bizonylat-kiállítása, adatszolgáltatás, az iratok megőrzése. Az adófizetők kötelezettségeit a személyi jövedelemadó törvény mellett a már többször említett, az adózás rendjét szabályozó törvény együttesen tartalmazza. Az adókötelezettség egyes elemei közül némelyek minden adóköteles jövedelem típusra vonatkoznak (például adófizetési kötelezettség), míg mások csak meghatározott jövedelemtípusnál jelentkeznek (például bejelentési kötelezettség). Az általános jellegű nyilatkozattételi kötelezettséget az Art tartalmazza. Az adóalap es adó megállapítás kiterjed a magánszemélyre és a kifizetőre is. Hiszen a magyar személyi jövedelemadózás az önbevallásra alapul, a természetes személy maga rögzíti az adókötelezettségét, tartja nyilván, vallja be és fizeti meg a szükséges összeget. Ha a kifizetőnek kell az adóelőleget rendeznie, akkor ezt a kifizetéskor vonja le és utalja át az adóhatóságnak. A munkáltató által levont adóelőleg befizetési határideje az elszámolt hónapot követő hó l2-e. Az adóév letelte után a munkavállaló helyett - külön nyilatkozat ellenében az éves adóbevallást beadhatja a munkáltató. Ha ezt a munkavállaló nem kéri, vagy a munkaadó nem vállalja, akkor az önbevalláshoz szükséges igazolásokat a kifizetésekről és a levonásokról a bevallás előtt a munkavállaló számára átadja. Ebben az esetben nem a kifizető számol el az adóév letelte után az adóhatósággal, hanem a magánszemély, aki az önadózás elvének megfelelően tehát kiszámolja egyrészt az összevonás alá eső jövedelmei után fizetendő adót, másrészt a külön adózó jövedelmeinél 7

is hasonlóan jár el, majd az adót az összes jövedelme után összeadja, az adóbevallást elkészíti, elküldi, az adót befizeti és az iratokat öt éven keresztül megőrzi. Fontos szabály, hogy bárki is adja be a bevallást, a nyilvántartások vezetése, az igazolások megőrzése, összességében a nyilvántartási kötelezettség teljesítése minden egyes esetben a magánszemélyt terheli. 1.3.A jövedelem rendszerezése A jövedelemadó tárgya - némi egyszerűsítéssel a magánszemély bármilyen jogcímen szerzett jövedelme. A jövedelem azonban semmiféle formában nem azonos fogalmilag a bevétellel. Általánosságban érdemes megjegyezni a következő egyszerű összefüggést: Bevétel költség= jövedelem E szerint a jövedelem lehet egyrészt a bevétel egésze, amennyiben nem merült föl elszámolható költség. Második esetben a jövedelem a bevétel meghatározott hányada, vagy és ez a harmadik eset az elismert költségekkel csökkentett része. A meghatározásból kitűnik, hogy ez a definíció egyúttal tartalmazza a jövedelem megállapításának összes a személyi jövedelemadó törvény szerint lehetséges esetet is. Minden, a személyi jövedelemadó hatókörébe tartozó jövedelem megállapítása e három módszer valamelyikével történik. A bevétel fogalmának meghatározása eltekintve attól az egyszerű esettől, hogy valakinek csak bérjövedelme van, szintén hosszadalmas folyamat. A hangsúly azon van, hogy az adott vagyoni előny bármilyen módon is került a magánszemélyhez bevételnek minősüljön és ennek egyenes következményeként a jövedelemszámítás alapjává válik. Bevételnek minősül a magánszemély által az adóévben (főszabály szerint a naptári évben) megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen (bármilyen jogcímen!) kapott vagyoni érték. A megszerzés ideje a naptári év, hiszen ez egyenlő alapesetben az adóévvel. (Még egy későbbi elszámolásra kapott előleg is az adott adóév bevételeit gyarapítja, függetlenül attól, hogy a teljes bevételt a magánszemély akár évekkel később kapja meg. Ennek fordítottja is igaz, tehát egy utólagos fizetés eseten is a tényleges fizetés időpontja az irányadó a bevétel megszerzése szempontjából. ) A bevétel konkrét formáját elég nehéz lenne kizárólagosan meghatározni, éppen ezért a törvény példálózó jelleggel sorolja fel, de minden esetre érvényes szabály, hogy a bevétel nem függ annak megjelenési formájától, hanem az számít, azt milyen jogcímen kapta a magánszemély. A példák között szerepel természetesen első helyen a készpénz, a jóváírás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a kifizető által a magánszemély helyett átvállalt kiadás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni értek, az utóbbihoz értve az ingó es ingatlan vagyont, a vagyoni értékű jogot, és természetesen az értékpapírt is. 8

A költség mint már arról szó volt a bevétel és a jövedelem közti különbség, Általában minden tevékenységhez kapcsolódik valamilyen költség, de ezek közül csak a törvény által felsorolt eseteket, vagy a keretszabályozásba illő módszerrel meghatározott költségeket lehet figyelembe venni. A bevételt csökkentő tételek, amelyekről bebizonyítható, hogy: - a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggtek, - kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében tevékenység miatt merültek föl, - a naptári évben ténylegesen kifizetett összegről van szó, - szabályszerűen igazolt kiadásnak minősül. Ettől függetlenül bizonyos típusú költségeket nem enged elszámolni a törvény (például a mobil használat díjának teljes egészét), vagy bizonyos esetekben egy bevételt költségnek minősítenek (például gépkocsi használat esetén az amortizációt). Ez a meghatározás tartalmazza az összes fontos, mérlegelendő szempontot, figyeljünk föl arra, hogy eleve definiálja a naptári évet, mint azt az időszakot, amely a kiadások esetében figyelembe vehető. Ugyancsak korlátozást jelent, hogy a költségek között a csak és kizárólag a jövedelem érdekében felmerült költség számolható el. 1.4.1.Jövedelemtípusok az szja törvény szerint A személyi jövedelemadó törvény még mindig erőteljes különbséget tesz a bevétel részét képező jövedelmek között. Az adót elvileg a teljes jövedelem, illetve az ennek az alapján a költségek figyelemvételével kalkulált összegből kellene fizetni. Ez lenne a horizontális méltányosság érvényesülésének alapvető kritérium rendszere, vagy ahogyan azt az adóreform idején megfogalmazták, minden forint egyenlő. Ez az elv azonban a maga tiszta valóságában sohasem érvényesült, hiszen a jövedelmek nem egységesen adóznak, és nem minden, különböző forrásból származó jövedelmet kell összevonni. Ráadásul, az összevonás ténye nem is a családon belül érvényes, hanem személyekre vonatkozik, hiszen az adó alanya a legkisebb gazdasági egység, a személy és nem a család. Másrészt a személy különböző forrásból származó jövedelmei eltérő módon adóznak, miután Magyarországon két fő csoportba oszthatóak a jövedelmek: - az összevonás alá eső jövedelmekre, amelyeknél az adókulcs 16 %, - külön adózó jövedelmekre, amelyek adókulcsa ugyan megegyezik az előbbi csoportéval, de eltérőek a költségelszámolások. Ezt az adót forrásadónak is hívjuk (például osztalék, részvényárfolyam, kamat, ingóság értékesítés) és mértéke 16 százalék. 1.4.2.Összevonás alá eső jövedelmek Az összevonás alá eső jövedelmek a következőek: 1.Bérből és fizetésből származó juttatások, - bér-és bérjellegű kifizetések, - munkaviszonnyal összefüggő költségtérítések - végkielégítés, jutalom, prémium 9

- egyéb térítések 2. Önálló tevékenységből származó jövedelmek Az önállóan végzett munkáért kapott járandóságokhoz tartozik például a szellemi szabadfoglalkozásból származó jövedelem, az egyéni vállalkozásból származó bevétel, vagy 2011. január elsejétől összevonás alá eső, egyéb jövedelem az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem is, vagyis megszűnt a választási lehetőség. 1.5.Költségelszámolások Egy adórendszer megítélésben alapvető fontosságú, hogy a megszerzett jövedelemmel szemben milyen költségeket enged elszámolni. A jövedelem meghatározása természetesen az adótörvény feladata, de ez nem esik egybe sem a valódi (adott időszakban realizált) jövedelemmel, sem a közgazdaságtanban használt jövedelem fogalmakkal. A költségelszámolások a kapott jövedelmek speciális csoportját képezik, ezeket a bevételek alapvetően nem jövedelemként lehetett megszerezni, 4 de előfordul, hogy a törvény, így a magyar szja törvény is a kapott térítés csak bizonyos hányadát engedi költségként elszámolni. Az azon felül maradó rész pedig jövedelem lesz. 5 Az elszámolható költségek körét alapvetően meghatározza a törvény, az adóztathatóság és a költséglevonás egymást kiegészítő, el nem váló fogalmak: vagyis nem lehet egy kiutazási költséget elszámolni egy külföldi ösztöndíjjal szemben, ha az utóbbi adómentes jövedelem. Érdekes példa erre a szomszédos Ausztria személyi jövedelemadó rendszere, ahol a saját lakás használatát, az ott lakást jövedelemnek ki nem fizetett, így megtakarított költségként definiálják és ezért számít a jövedelmek közé. Tehát növeli az adóalapot az az összeg, amennyibe egy azonos lakás bérleti díja került volna, de vele szemben elszámolhatóak a lakhatás költségei. Magyarországon az adórendszer 1988-as indulásakor eleve létrehozták a 0 kulcsos, vagyis adót nem fizető sávot a legalacsonyabb keresetűeknek, évi 48.000 forintos kereseti határig. Ezt egészítette ki a havi 1.000 forintos alkalmazotti kedvezmény, amely a munkába járás költségeit kívánta kompenzálni. (Miután ezt az összeget az adóalapból kellett levonni, így évi 60.000 forintos jövedelemhatárig eleve adómentes volt az alkalmazottak, bérből- és fizetésből élők jövedelme. Az átlagkereset mintegy 90.000 forintot tett ki.) A másik kedvezmény, amelyet a litvánon kívül Európa összes adórendszere ismer, a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulékának költségként való elszámolása volt. Magyarán a kifizetett járulékösszeg mérsékelte az adó alapján. A kedvezményt megszüntette az 1995-ös Bokros-csomag, két évig még részleges formában fennállt, miközben eltörölték a progresszív adó 0 kulcsos, legalsó sávját. A helyébe lépő rendszer vezette be a mindenkori minimálbért mentesítő adójóváírást. Az adójóváírás lehetett ideiglenes, például a feltételek megszűnése esetén az adott kedvezményt vissza kellett fizetni. Ebben az esetben tulajdonképpen fizetési halasztást adott a törvény. A másik a végleges forma volt, ebben az esetben valódi kedvezményről beszélhettünk, a magyar adójóváírás rendszere ebbe a kategóriába tartozott. 10

Az szja törvény szerint az adójóváírás 2012. január 1-től kezdve teljes mértékben megszűnt. 2013. január elseje után megszűnt az úgynevezett szuperbruttó, vagyis a jövedelem - és nem annak 1,27-del felszorzott összege- után kell a 16 %-os adót megfizetni. 1.6.Adótábla, adókulcsok Az 1988-as adóreform idején egy rendkívül progresszív, 60 százalékos legfelső kulcsot tartalmazó adótáblát vezettek be, ám a legmagasabb kulcsot egy év múlva mérsékelték. Hasonló elnevezéssel, de alapvetően más tartalommal lépett életbe 2010. január elsejével a változás, amellyel bevezették a szuperbruttót, amit hivatalosan adóalap-kiegészítésnek hívnak. Ez a szuperbruttósítás annyit jelentett, hogy egész összevonás alá eső jövedelmet, amiből levontuk a levonható költségeket, egyszerűen 1,27-tel fel kell szorozni. Mint már arról volt szó, 2013. januárjától megszűnt a szuperbruttó. Nézzük meg néhány példán, mit is jelentenek a változások. (Az adótábla változást egyébként a társadalombiztosítási járulékok kulcsának módosítása is kísérte 2009. júliusában, illetve újabb változás következett be 2010. januárjában, majd 2012. január elsejétől a munkavállalói járulék is emelkedett további 1 százalékkal.) 1.ábra A fizetendő éves SZJA nyugdíj-és egészségbiztosítási járulékok levonása nélkül Havi adóköteles jövedelem Éves adó 2009. július 1-ig Éves adó 2009. július 1 után Éves adó 2010. január 1-től Éves adó 2011. január 1-től Éves adó 2013. január 1-től 100.000 forint /hó 1.200.000 forint/év 216.000 forint Adójóváírás: 136 080 216.000 forint Adójóváírás: 136 080 1.200.000x1,27x0,17= 259 000 Adójóváírás: 181 200 1.200.000x1,27x 0,16=243 840 Adójóváírás: 145 200 1.200.000x0,16= 192.000 Adójóváírás: megszűnt 120.000forint/hó 1.440.000 forint/ év 259.200 forint Adójóváírás: 118.980 259.200 forint Adójóváírás: 118.980 1.440.000x1,27x0,17= 310.869 Adójóváírás: 181.200 1.440.000x1,27x 0,16=292.608 Adójóváírás: 145.200 1.440.000x0,16= 230.400 Adójóváírás: megszűnt 200.000 forint/hó 2.400.000 forint/év 558.000 forint Adójóváírás: 522.000 forint Adójóváírás: 2.440.000x1,27x0,17= 526.769 2.400.000x1,27x 0,16=487.680 Adójóváírás: 2.400.000x0,16= 384.000 11

32.580 32.580 Adójóváírás: 181.200 145.200 Adójóváírás: megszűnt 500.000 forint /hó 6.000.000 forint/év 1.856.000 Adójóváírás: nem jár 1.818.000 Adójóváírás: nem jár 6.000.000x01,27=7.62 0.000 5.000.000 adója: 850 000 2 620 000 adója: 838.400 6.000.000x1,27x 0,16=1.219.200 Adójóváírás: nem jár 6.000.000x0,16= 960.000 Adójóváírás: megszűnt Összesen: 1.688.400 Adójóváírás nem jár Jelenleg a 16 százalékos SZJA mellett a bruttó bér után a munkaadók 27 százalékos, úgynevezett szociális adót, valamint 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást, míg a munkavállalók 18,5 százalék nyugdíj, egészségügyi és munkaerőpiaci járulékot fizetnek. 1.5.1. Közlekedési költségtérítés, egyéb költségtérítések Az adórendszer fennállása óta alkalmazott kedvezmény a közlekedési költségtérítés, közkeletű nevén kilométerpénz. Alapja az a költségtérítés, amelyet a cég fizet dolgozójának a magánautó vállalati célra való felhasználásáért. ( Ennek ellentéte volt a cégautó magán célú használata, ami után a cég havi adót fizetett.) A kapott költségtérítés összege a vállalati belső elszámolási rendszertől függ. Viszont csak akkora részt enged elszámolni költségként az szja törvény, ami megfelel a NAV honlapján közzétett, havonta frissített normáknak. Eszerint egy adott térfogatú motornak a NAV norma szerint adott a benzin, vagy diesel üzemanyag fogyasztása, és szintén adott az abban a hónapban elszámolható benzinár. Ehhez hozzá kell adni kilométerenként 9 forint amortizációs költséget és együtt megadják a cégtől kapott költségtérítés tiszta költség tartalmát: ha ennél többet adott a cég a dolgozójának, akkor a két összeg közti különbség növeli az összevont adó alapján, magyarán növeli a havi munkabér/járandóság összegét. A gépkocsi költségtérítés tulajdonképpen azon ritka költségelszámolás, amelyben a személyi jövedelemadózásról szóló törvény hatálya alá tartozó magánszemély amortizációt számolhat el. A másik kivételt, az egyéni vállalkozók esetében tesz a törvény, akik szintén jogosultak vásárolt berendezéseik után a törvény diktálta mértékben értékcsökkentést elszámolni. A harmadik eset a lakás bérbeadása, ahol szintén elszámolható az értékcsökkenés. 12

1.5.2.Külföldi kiküldtetés költségtérítése, egyéb költségtérítések A munkáltatótól kapott, bér és bérjellegű kiadásokon felül az egyik legjellemzőbb juttatási forma a külföldi kiküldetés költségtérítése, vagyis az utazás, a szállás, illetve a napidíj kifizetése. 2012-től kezdve megítélése ismét hasonló a már megismert közlekedés költségtérítéséhez, a törvényben elismert mértékig költség, afelett összevonandó jövedelemnek minősül és utána adóelőleget kellett vonni. Tehát igazolás nélkül elszámolható kiadásnak minősül és külföldi kiküldetésre tekintettel kapott napidíj 30 százaléka, de maximum 15 euro. Az összevont adóalap meghatározásánál költségként figyelembe vehető tételeket a törvény 3. számú melléklete tartalmazza, amely példaszerűen foglalja össze a jellemzően előforduló költségeket az alkalmazottak, (közlekedés, előleg), illetve az önálló tevékenységet végzők esetén. A már említett költségeken túlmenően (közlekedés, napidíj,előleg), önálló tevékenységet folytatóknál például az alkalmazottak után fizetett bér, a tb járulék, mezőgazdasági őstermelőknél a kisegítő családtag részére kifizetett, a mindenkori minimálbért meg nem haladó összeg és annak közterhei számítanak elszámolható költségnek. Jelentős változás, hogy nyilatkozhatunk az önálló tevékenységüknél felmerülő költségekről, de nem haladhatja meg a bevétel 50 százalékát. Igaz, ha az adóév végén az elszámoláskor a valóban felmerült költség nem éri el az előzetesen jelzett összeget, akkor büntetőadót kell fizetnünk. 1.5.3.Jövedelemnek nem minősülő juttatások, egyes meghatározott juttatások, béren kívüli juttatások (cafeteria) A természetbeni, vagyis jelenlegi nevén a béren kívüli, vagy a béren kívülinek nem minősíthető, úgynevezett egyes meghatározott juttatás sajátos jövedelem, amelyet a kifizető oly módon nyújt a magánszemélynek, hogy a szolgáltatásért, termékért, értékpapírért, vagy bármely más vagyoni értékért nem kéri el azt az ellenértéket, amibe az egyébként kerül. Nem bér jellegű juttatásnak minősül - megjelenési formájától függetlenül - a kifizető által adott, a kifizető kiadásának a számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti ÁFA-val együtt számított értékéből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Saját előállítású termék, szolgáltatás esetén a bizonylattal igazolt, ÁFA-t is magában foglaló közvetlen költségből kell kiindulni. Nem számít béren kívüli juttatásnak, vagy egyes meghatározott juttatásnak az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke és a természetben adott munkabér. Ezek a jövedelmek ugyan természetbeni formában jelennek meg, de a jogcím, aminek alapján kifizették ezeket, a munkabér. Tehát a béren kívüli juttatás elnevezés nem a javadalmazás megjelenési formáját, hanem a célját jelenti. A béren kívüli juttatás, vagy egyes meghatározott juttatás mértékét a munkaszerződés rögzíti. Értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos 13

piaci érték. Az önálló tevékenységért adott terméket, szolgáltatást, értékpapírt forintosítani kell, ráadásul ez az összeg önálló tevékenységből származó jövedelemnek fog minősülni, amely után az adót a magánszemélynek kell megfizetnie. Nem béren kívüli juttatásként adózik az ingatlan, az ingó vagyontárgy, az adóköteles tárgynyeremény sem. Szintén nem lehet béren kívüli juttatásként elszámolni a társas vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén, illetőleg a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értéknek az a részét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik. A felsorolt esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel az alkalmazott hozzájutott. Adómentes béren kívüli juttatások Az adómentesen adható juttatások körét a törvény tételesen felsorolja az 1. számú mellékletben: Ide tartozik például a munkáltató által fizetett védőoltás, a nem iskola rendszerű képzés, betanítás költsége, az elbocsájtottak újra-elhelyezkedési támogatása, illetve az üzletpolitikai kedvezmény is. Idén is megmaradt a munkáltató által hitelintézeten vagy a magyar államkincstáron keresztül dolgozójának nyújtott, a vételár 30 százalékát meg nem haladó támogatás, amelynek maximális értéke 5 millió forint. Béren kívüli juttatások, illetve egyes meghatározott juttatások adózása 2012-től kezdve ismét átalakult a korábban is gyakran változtatott rendszer. Bár 2011-ben még differenciáltan kellett fizetni a különböző juttatások után, azóta egyértelműen drágább lett a cafeteria. A béren kívüli juttatások, illetve az egyes meghatározott juttatások értékét meg kell szorozni 1,19 cel, vagyis fél bruttósítást végzünk, ahol a növelő tényező nem 27, hanem csak 19 százalék, és az így megnövelt összegből számítjuk ki a munkáltató által fizetendő 16 százalékos adót, valamint fizetünk eho-t is. A béren kívüli juttatások után csak a munkáltató fizet az előbb említett módon adót. A juttatások egy része 2011-ben még nem viselt tb-terhet, 2013-től kezdve azonban általános szabály szerint a kifizetéseket a megnövelt alap után levont 14 százalékos tb (eho) járulék is terheli. Tehát az eho alapja szintén az adott juttatás értékének 1,19-szerese, vagyis ebben az esetben is félbruttósítani kell. Béren kívüli juttatásnak minősül a munkahelyi étkeztetés formájában juttatott jövedelemből 12 500 forint, kész étel vásárlására jogosító Erzsébet utalvány 8 000 forintig, a Széchenyi pihenőkártyából évi maximum 225 000 forint szálláshelyre, évi maximum 150 000 forint vendéglátásra és maximum 75 000 forint szabadidőt és rekreációt szolgáló összeg. Ezek a már ismert bankkártyához hasonlóan működnek majd. Szintén ebben a csoportban található a havi utazási bérlet, az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás a minimálbér meghatározott százalékának erejéig,(30 százalék), az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba munkáltatói 14

hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér felét meg nem haladó összegig, iskolakezdési támogatás a minimálbér 30 százalékáig esik a kedvezményes 19,04 százalékos ( effektív adókulcs!) adózás alá. A megnövelt adóalap után ezen juttatások után is meg kell fizetni a 14 százalékos eho-t! (Nem változott a képzési költségek jövedelemként való besorolása, a jövedelem kiszámításakor a magánszemély helyett vállalt képzési költséget nem kell figyelembe venni, ha a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését célozza, vagy ha a képzés a kifizetővel munkaviszonyban álló magányszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja, továbbá akkor sem, ha a feladatának ellátására való felkészítése nem iskolai rendszerű képzés keretében történik.) Iskolai-rendszerű képzés esetében a 2010-től hatályos rendelkezés, amit változatlanul hagyott a 2013-as is, a havi minimálbér két és félszeresében korlátozza az adóévben átvállalt költségnek azt a részét, amelyet jövedelemként nem kell figyelembe venni, de a munkáltató utána megfizeti a 19,04 százalékos, effektív ( 1,19x16%) kulcsú adót és szintén a félig bruttósított adóalapra vetített 14 százalékos tb (eho) járulékot. Az említett határt meghaladóan átvállalt képzési költséget vagy számításba kell venni a magánszemélynek a kifizetővel fennálló jogviszonya alapján származó jövedelme megállapításánál, vagyis ez megnöveli például a bérjövedelmet és abban a hónapban a teljes összeg után kell majd adót fizetni. A másik megoldás, hogy előzetes szerződés alapján egyes, meghatározott juttatásnak minősíti ezt a munkáltató. Egyes meghatározott juttatásnak minősül a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkeztetés, a céges mobiltelefon magáncélú használata, az üzletpolitikai ajándék, a reprezentáció és üzleti ajándék adómentes részt meghaladó hányada, illetve minden olyan jutattás, amely ugyan béren kívüli, de a juttatás meghaladja az adható maximum összeget. Az adó alapját itt is 1,19-cel szorozzuk, de a tb járulék mértéke 27 százalék!vagyis összességében az effektív terhelés 51,1 százalékot tesz ki. Az egyes juttatások tehát azonos elbírálás alá esnek adózási szempontból, a juttatott érték 1,19 szeresének 16 százaléka az adó. Viszont egyes juttatások 27 százalékos tb-t fizetnek Újdonság, hogy a törvényben külön meg nem határozott juttatásokat is adhat a munkáltató, ha megfizeti az említett közterheket. Nagyon fontos, hogy a végtörlesztésre adott munkáltatói kölcsön, vagy támogatás teljes mértékben adómentes jutattás, amennyiben a törvényi feltételeknek megfelelően nyújtották és 2011. december 30-ig átutalták. 2.ábra Béren kívüli, illetve egyes meghatározott juttatások I. Adómentesen adható Igénybe vehető összeg EHO (effektív) SZJA (effektív) juttatások 1. Végtörlesztés max 7.500.00 forint - - 2 Sporteseményre szóló belépő 50.000,- Ft/év - - 15

3 védőoltás Korlátlan - - 4. Lakáscélú támogatás 5 mill. Ft / 5 év - - II. Béren kívüli, (19,04% effektív adót és 11,9 százalék effektív tb-t fizető) juttatások Igénybe vehető összeg Max 500.000 forint/év/fő 6. Erzsébet utalvány 8.000,- Ft/hó 14 (16,66) 16 (19,04) 7. Helyi utazási bérlet a bérlet értéke 14 (16,66 16 (19,04) 8. Munkahelyi étkeztetés 12.5000 Ft/ hó 14 (16,66) 16 (19,04) 9. Iskolakezdési támogatás minimálbér 14 (16,66) 16 (19,04) 10. Széchenyi kártya, ezen belül Szálláshely Vendéglátás Szabadidős szolgáltatás 11. Önkéntes egészség- /önsegélyezőpénztári hozzájárulás 12. Önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 30%/év/gyerek 500.000 Ft /év 225.000 Ft /év 150.000 Ft/év 75.000 Ft/év 13. Iskolarendszerű képzés Minimálbér kétésfélszerese III. Béren kívülinek nem minősülő, Igénybe vehető összeg egyes meghatározott juttatások (a kifizetőt terhelő adó mellett adható (19,04 % szja+27% eho) 14 (16,66) 16 (19,04) minimálbér 30%/t/hó 14 (16,66) 16 (19,04) minimálbér 50%//hó 14 (16,66) 16 (19,04) 14 (16,66) 16 (19,04) 15. Reprezentáció, üzleti ajándék 27 (32,1) 16 (19,04) TAO alany juttatók esetében 16. Cégtelefon magáncélú használata 27 (32,1) 16 (19,04) 17. A kedvezményes adózású juttatások értékhatár feletti része - 27 (32,1) 16 (19,04) 18. a több magánszemély részére szervezett ingyenes, kedvezményes rendezvény, esemény esetében a kifizető által viselt költség, ha a körülmények arra utalnak, hogy a juttatás tárgya elsősorban vendéglátás, szabadidőprogram, beleértve a résztvevők utazási és szállásköltségét, a résztvevőknek juttatott étel, ital, szolgáltatás, termék juttatását is (ilyen lehet például a dolgozóknak szervezett családi hétvége; de nem tartozik ide a reprezentáció) 19. Munkakör alapján munkavállalóra kötött biztosítási díj - 27 (32,1) 16 (19,04) 27 (32,1) 16 (19,04) 1.6.1. Összevonás alá eső jövedelmek számított adója, adócsökkentő kedvezmények Az összevonás alá eső jövedelmek összegzése, valamint az elszámolható költségek levonása után számíthatjuk ki az adóalapra eső adót. 16

A magyar adórendszer miközben 1995-től kezdve gyakorlatilag felszámolta az adóalap csökkentő kedvezményeket, megtartotta, igaz évről-évre szűkülő formában az adócsökkentő kedvezmények rendszerét. Az adót csökkentő kedvezmények mint nevük is mutatja -, a fizetendő adót csökkentik. Miután a magyar adórendszer nem ismeri a negatív adózást, ezért az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe, vagyis levonható a fizetendő adóból, általános szabály szerint maximum akkora összegig, amennyi a fizetendő adó. A kedvezmények lehetnek korlátlan és korlátozott formájúak is, nálunk ez utóbbiak érvényesülnek. A korlátok lehetnek egy összegben meghatározottak, vagy százalékban, illetve kötődhetnek az éves megkeresett jövedelem bizonyos nagyságához. A mai szja rendszerben három féle korlát létezik: - jövedelemhatár (mezőgazdasági kistermelők különleges adózása) - magát a kedvezményt korlátozzák (például munkahelyi étkeztetési utalvány maximum havi 8.000 forintig) - mérték korlát (tb befizetéseknél a járulékplafon) Az adócsökkentő kedvezmények köre már meglehetősen szűk, még 2010. elején megszűnt a tandíj, az alapítványnak adott adomány, a biztosítás, a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj, az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó, illetve a háztartási szolgáltatások utáni adókedvezmény. Megmaradt a családi kedvezmény, de időközben adóalap csökkentő kedvezménnyé változott, az őstermelői adókedvezmény, illetve a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye. A táblázat mutatja az egyes kedvezményeket: 3. ábra Személyi jövedelemadó kedvezmények Súlyosan fogyatékos magánszemély Mezőgazdasági őstermelő Családi kedvezmény Havonta az év első napján érvényes minimálbér 5 százaléka. (adócsökkentő kedvezmény!) 100.000 forint, ( 8 millió forintos bevételig)(adócsökkentő kedvezmény!) Jelentősen megnövekedett 2011.január elsejétől és nem függ a jövedelem nagyságától. Az első és a második eltartottanként figyelembe vehető havi 62.500 forint kedvezmény ) a harmadik gyerektől kezdve gyerekenként 206 250 forint vonható le az adó alapjából. (adóalap csökkentő kedvezmény) A kedvezmények együttes összege nem haladhatja meg az összevont adólap adóját, ez az abszolút korlát. Bérbeadás Az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem minden esetben összevonás alá eső jövedelem, vagyis megszűnt a korábbi választási lehetőség, viszont elszámolható a 17

bevétellel szemben amortizáció is. 2012-es változás, hogy lakás bérbeadása esetén a bérbeadó levonhatja a bevételéből a más településen bérbevett lakás igazolt bérleti díját, amennyiben ezt máshol nem számolta el költségként. Szintén fontos megjegyezni, hogy a kedvezményeket vagy az adózó által megjelölt sorrendben, vagy úgynevezett diktált sorrendben lehet igénybe venni, lakáscélú hiteltörlesztés, személyi kedvezmény, őstermelői kedvezmény, egyéb (tandíj, felnőttképzési kedvezmények áthúzódó része). Az ingatlan bérbeadására vonatkozó elvonások azonban nem merülnek k az adófizetésben, amennyiben 1 millió forint fölötti összeget kapunk, ebben az esetben 14 százalékos eho-t is kell a kapott összeg után fizetni. Ez azonban nem bevételre, hanem a jövedelemre vonatkozik. Számoljuk ki a következő példát: Egy bérbeadó kifizetőnek adja bérbe a lakását, havi 100.000 forintért. Ezzel szemben költséget nem tud érvényesíteni. Mekkora összegre számíthat az összes kötelezettség levonása után havonta? 4.táblázat Bérbeadás levezetése Összes bevétel: 12x100.000= 1.200.000 forint Ebből 10%-os számla nélkül elszámolható költséghányad: 120.000 forint Jövedelem: 1.080.000 forint eho: 14 %, SZJA 16% 1.080.000x0,14+1.080.000x0,16=151.200+172.000=323.200 Összes levonás 323.200 Havi nettó összeg 73.066 Vegyük észre, hogy ebben az esetben a kevesebb több lett volna, hiszen ha lemond a bérbeadó az egy millió forint fölötti jövedelemről, (csak 1.111.000 forintot kap bevételként), akkor mentesült volna a 151.200 forintos eho fizetési kötelezettség alól. 1.8. Az előleg levonás szabályai Az elmúlt évek során fokozatosan egyszerűsödött a személyi jövedelemadó rendszer összevontan adózó jövedelmeire vonatkozó szabályozás, egészen pontosan nézve a változásokat, a gyerekkedvezmény mellett gyakorlatilag eltűntek az egyéb kedvezmények. A kedvezmények változásával lényegesen módosultak az adóelőleg levonásának szabályai is. Általános szabályként kimondhatjuk, hogy a kifizetőnek minden egyes esetben, ha valakinek jövedelmet juttat akkor adóelőleget kell levonnia. Ezalól két esetben tehet kivételt, ha a mezőgazdasági kistermelő, vagy pedig az egyéni vállalkozó nyilatkozatát 18

bírja arra nézve, hogy az nem kéri előleg levonását. Ebben az esetben ez a kötelezettség a nyilatkozókra marad, akiknek legkésőbb negyedévenként be kell adniuk a bevallást is megfizetniük az szja előleget és a rájuk irányadó társadalombiztosítási és szociális hozzájárulási adó kötelezettséget. A magánszemélynek nyilatkoznia kell, hogy mely költségelszámolási módszert alkalmazza. Tételes elszámolás esetén a kifizető a nyilatkozat alapján vonja le a költségeket, és számítja az adóelőleget. Amennyiben a magánszemély nyilatkozatában több költségről nyilatkozik, mint amennyit ténylegesen igazolni tud, az 5 százalékot meghaladó különbözet után 39% bírságot kell fizetnie.. Amennyiben neki felróható okból a befizetett adóelőleg és a tényleges adó különbözete meghaladja a 10.000 forintot, a magánszemélynek 12% bírság fizetési kötelezettsége keletkezik a különbözet után. A kifizetőnek nem lehet nyilatkozat hiányában automatikusan a 10% költséghányad módszert használnia. Azt csak akkor alkalmazhatja, ha a magánszemély nyilatkozik annak választásáról. Kivétel a költségtérítés, amely esetben a kifizető nyilatkozat nélkül levonhatja a törvény által megengedett, igazolás nélkül elszámolható részt. Ha az adóelőleget a magánszemély állapítja meg, akkor a következő szabályok érvényesülnek: azt az adott negyedévet követő 12-éig kell megtennie, az adóelőleg kiszámításánál minden negyedévben a teljes évre vonatkozó jövedelmet kell tekinteni, és mindaddig nem kell megfizetni az adót, amíg az nem éri el a 10.000 forintot. Év közben is át lehet térni a 10 százalék százalékos költséghányad alkalmazásáról tételes elszámolásra, de visszatérni ugyanazon adóéven belül nem lehet. 1.7.1. Szerzői jogdíj alá eső jövedelmek adózása A szerzői jog védelme alá eső jövedelmek az egyéb jövedelmek közé tartoznak, ide nemcsak az önálló szellemei alkotások létrehozása kerülhet, hanem például egy előadás tartása is. Az SZJA törvény szerint két részre kell bontani minden egyes ilyen tevékenységért kapott díjat, egyrészt a személyes közreműködés díjára és a tulajdonképpeni szerzői jogért kapott összegre. Az adó azonos kulcsú, de eltér a társadalombiztosítási hozzájárulás, illetve a szociális hozzájárulási adó számítása is. Tehát a teljes összegből diktált költségátalányként amennyiben a magánszemély erről nyilatkozik le lehet vonni a 10 százalékot. A fennmaradt összeget két részre bontjuk, a személyes közreműködési díj járulékalap, ezután 27 százalékos szocho-t, valamint 18,5 százalékos munkavállalói tb-t és munkaerőpiaci járulékot kell fizetni, összesen 18,5 százalékot. A vagyoni jogot megváltó rész adóköteles, ( a 90 százalék 16 százaléka), viszont sem munkaadói, sem munkavállalói tb kötelezettség nem terheli. 19

1.7.2. Összevonás alá nem eső jövedelmek Minden adórendszer különbséget tesz a vagyonból és a keresetből származó jövedelmek között. A megkülönböztetést a jövedelem szerzés módja miatt alkalmazzák, hiszen egészen más költségekkel lehet megszerezni a bérjövedelmet, mint a vagyonból származó jövedelmet és eltérőek a kockázatok is. Általában az összevonás alá nem eső jövedelmek esetében, különösen a vagyonból származó jövedelmek esetén lineáris kulcsot alkalmaznak, amely megegyezik az összevonás alá eső jövedelmek határadókulcsával, vagyis a legmagasabb adókulccsal adózik. Magyarországon az 1988-as adóreform óta léteznek a külön adózó jövedelmek, igaz egyes jövedelmek besorolása változott. Ebbe a csoportba tartoznak jelenleg az ingóság értékesítéséből származó jövedelmek, az ingatlan, illetve vagyoni értékű jog eladásából befolyt jövedelmek, tartási, életjáradéki szerződésből származó jövedelmek, valamint a tőkejövedelmek, így az értékpapír műveletek árfolyamnyeresége, a kamat, az osztalék jövedelem, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem. A szabályok a következőek: Ingóság értékesítése: nem rendszeres, üzletszerű értékesítés esetén általános szabály szerint az adó mértéke 16 százalék, de nem kell adót fizetni, ha a bevétel adója nem több mint 32 ezer forint, illetve, ha a bevétel egész évben nem haladja meg a 600.000 forintot. Számla nélkül a bevétel 75 százaléka az elszámolható költség, vagyis ennyivel lehet csökkenteni a bevételt. Ingatlaneladás utáni adófizetési kötelezettség Amennyiben egy magánszemélynek ingatlan értékesítéséből jövedelme szármázik, úgy ez a jövedelem adóköteles. Az adó mértéke 16 százalék és összevonás alá nem eső jövedelemként adózik. A bevételből levonhatóak különböző költségek, így amikor a teljes bevételből (vételár) levonjuk a kiadásokat, kapjuk meg az adó alapját. Levonható kiadások: a megszerzésre fordított összeg, vagyis a régi vételár, a megszerzésével kapcsolatban felmerült kiadás (például megfizetett illeték), az eladásra kerülő ingatlanon elvégzett értéknövelő beruházás költsége (Például a fűtés korszerűsítése, komfortfokozat növelése, tetőtér beépítése, kerítés építése tartozik ide. Nem számolhatók el a karbantartással és állagmegóvással kapcsolatos költségek, mint például a festés, vagy a burkolatcsere.), 20

az ingatlan eladásával kapcsolatban felmerült kiadás (például a hirdetések díja). Természetesen csak számlával igazolható költségek vehetők figyelembe, ezért ezeket, a számlákat érdemes eltenni. De ha az adózó bármelyik költséget más tevékenység bevételével szemben (például bérbeadás) korábban elszámolta, akkor az ingatlan értékesítésekor nem lehet újra beszámolni. Az ingatlan értékesítéshez is kapcsolódnak különböző kedvezmények. De 2008-tól megszűnt az a lehetőség, hogy ha valaki az ingatlana eladásából származó jövedelmét saját, vagy egyenes ágbeli hozzátartozója lakásszerzésére fordítja, akkor nem kell az adót fizetnie. Ezt a kedvezményt már csak abban az esetben veheti igénybe, ha az átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (például ápolási) intézményben biztosított férőhely visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli megszerzésére használja fel. Viszont ez a férőhely bármely EU tagállam területén lehet. Ezt a kedvezményt, az értékesítést követő első és második évben lehet figyelembe venni. A lakáseladásból származó jövedelem továbbra is csökkenthető! A csökkentés alapja a vásárlás és az értékesítés között eltelt idő. A szerzés évében és az azt követő évben a jövedelem 100 százaléka adózik. A megszerzést követő második évtől a jövedelem 90-, harmadik évtől 60-, negyedik évtől 30 százalék, ötödik évtől 0 százalék után kell az adót megfizetni. Vagyis a szerzést követő ötödik évtől az ingatlanok adómentesen értékesíthetők. Amennyiben nem lakás céljára szolgáló ingatlant adunk el, akkor 5 évig a teljes bevétel számít jövedelemnek, a 6. évtől kezdve évi 10 százalékkal viszont avultathatjuk az ingatlant, míg a 15. évben az adó alapja 0 forint lesz. Ez a sajátos értékcsökkentést hívják avultatásnak. 1.7.2.Befektetések adózása A pénzpiaci ügyletek után 2011-től kezdődően egyformán 16 százalékos adót kell fizetni. Ezzel megszűnt például az EGT n bejegyzett tőzsdéken elért árfolyamnyereség kedvezményes adózása, viszont csökkent az általános adókulcs 25-ről 16 százalékra. Korábban csak a tőzsdeügyletekből származó jövedelmek esetében volt arra lehetőség, hogy a magánszemély az egyes ügyletekben elért eredményeket egymással szembeállítsa. Tehát, ha az egyik ügylet nyereséges volt, a másik veszteséges, akkor ilyen módon a nyereséges ügylet eredményével szemben a veszteség elszámolható volt, illetve amennyiben az ügyleti veszteségek meghaladták az üzleti nyereségeket, akkor ezeket a veszteségeket át lehet vinni a következő két évre. Ez a lehetőség adott 2010-től bármely olyan ügylet esetében, amelyet a magánszemély befektetési szolgáltatóval köt meg, így az ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek számít. Ez a befektetési szolgáltató jelenti magyarul a brókercégeket, illetve a kereskedelmi bankokat. 21