Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 293 omoltai Lajos w~~n~l<áibó~ ~ z Jelen évkönyvünkben Zoltai Lajosnak három olyan rövidebb cikkét közöljük, amelyeket a témájuk kapcsol össze. Debreceni nevezetessé váló épületekrő l, házakról kapunk ismertetést, az egyébként mű emlékkel alig dicsekedhető város életéb ől. A legrégibb debreczeni ház története című munka a Debreczeni Képes Kalendáriom 1913-as számában jelent meg (tizenharmadik évfolyam 146-152.o1da1). A Komáromy-ház története című cikkét a Debreczeni Képes Kalendáriom következ ő évfolyama adta közre (1914. 124-128. oldal). Egy másik művével külön kötetben adta ki a debreceni Városi Nyomda "Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai" című írását 1935-ben. (Különlenyomat a Debreczeni Képes Kalendáriom 1936-os számából, 5 oldal ; a DKK-ban 76-79. oldal). A cikkek helyesírása a korabeli állapotnak megfelel ő, nem javítottuk a nyilvánvaló, kiadáskori hibákat sem (például Buday-Budai/Ésaiás/, debreceni-debreczeni). A szerző Vígkedvű Mihály főbíró halálát "Nagy főbírók és más jeles emberek debreceni házai" című munkájában 1661. szeptember 3-ra teszi, A legrégibb debreczeni ház története című cikkében szeptember 1-re. Gazdag István kronológiája ugyancsak szeptember 1-et közöl (a HBML Évkönyve XIL). Közreadjuk a cikkekben lévő, mára megváltozott utcák neveit : Dégenfeld tér - ma Dósa nádor tér, Cegléd u. - ma Kossuth u., Ferenc József u. - ma Piac u., Harmincados u. - ma Batthyány u., József kir. herceg u. - ma Bajcsy-Zsilinszky u., Német u. ma Széchenyi u., Várad u./ Deák Ferenc u./ -, ma a Pető fi tér egy része. Közöljük a cikkekben szereplő mérték- és pénznemeket is. ezüst forint - a XVII. sz. közèpétől általában 60 krajcár forint forint - magyar = 100 ezüst dénár = 50 krajcár; 4,80 magyar forint = 1 szimpla arany rajnai forint - rénes forint

294 vonás forint váltó forint máriás korona kapás Zoltai Lajos munkáiból - 0,85 rénes forint - 60 váltókrajcár = 20 garas ; 1817-tő12,5 váltóforint = 1 conventios forint - huszas = 20 krajcár - 1892-tőt = 100 fillér = 0,304878 gramm arany - a XVIILszázadban kötött talajon 200, homokon 250-300 négyszögöl ~ legrégibb ciebrecze~i ház törtéhete. Törösdyek, Vigkedvüek, Dobozyak háza : A gazdagságáról hires Debreczen, az ujabb időktől eltekintve, mindig szegény volt kiváló épületekben. Holott már Zsigmond király oklevelei "civitas"-nak nevezik s annak is immár több kétszáz eszten dejénél, hogy az "oppidium"-i helyzetb ől ismét a szabad királyi városok magasabb rangjára emelkedett. Századok óta szabad és kiváltságos városok szabadságaival és kiváltságaival élnek lakosai ; ipar és kereskedelem, aminek term ő talaja mindig a városok földje, emberemlékezetet haladó idők óta nagy virágzásnak örvendett e helyen és sokaktól

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 295 irigyelt vagyonosodásra segítették szorgalmas polgárait : mégis Debreczen nem öltött magára olyan köntöst s nem vett fel olyan külső ábrázatot, mely a város fogalmának szokott megfelelni. Az a művelő - dési folyamat, amely általában létrehozza a városokat, amelynek hazánk a felvidéki és erdélyrészi városok alakulását köszönheti, részint a környező természeti viszonyok hatása, részint a magyar faj avitikus hajlamai következtébén a többiektő l elütő, egy sajátos város-típust fejlesztett ki Debreczenben. Ez a város nem csupán abban különbözik a magyarországi municipiumok legtöbbjétő l, hogy ab ovo mindig magyar, hanem fő - ként külsejére nézve. Királyi privilégiumnál fogva joga van magát kőfalakkal, bástyákkal körülvennie ; mégis ezzel a jogával sohasem élt, pedig gazdagodásának folyton növekvő híre gyakran csábította ide a zsákmányra éheseket. Legszűkebb értelemben vett tüzhelyök, lakóházuk építésénél sem törekedtek a debreczeni polgárok állandóságra, minél nagyobb biztonságra, annál kevésbé a csinosságra és művészi kivitelre ; pedig töröknél, tatárnál, labancmál, kurucmál majdnem veszedelmesebb ellenségök volt a tűz, amely számtalan ízben elemésztette hajlékukat. De hát könny ű erős várfalakat s századokig tartó házakat építeni ott, ahol közel érik s olcsón vájhatják a kőbányákat. Talán az atheneiek sem tehették volna olyan csodaszéppé városukat a Propylaiakkal, a Parthenonnal, ha az Acropolis, a pyreusi hegyfok, a Hymettos és Pentelikon nem adja a legjobb homok- és mészkövet és a legszebb márványt?! A debreczenieknek csak fájuk, agyagsárjuk és nádjuk volt ; tartós és művészi becsű házak előállításához nem alkalmas anyag ; mégis már több kényelemhez segíti őket, mint amennyit őseik a Don melléki pusztákon szellős sátrak alatt élvezhettek. Tehát a környezet és az örökölt faji természet összhatásának tulajdoníthatjuk, hogy Debreczen az országnak egy időben legnépesebb, különben is mindig népes városa egészen a legújabb időkig inkább egy nagy faluhoz, mint igazi értelemben vett városhoz hasonlított. A nádfedelű házak itt-ott még most is láthatók utczáin. A XVIII. századbeli összeírások tanuskodnak róla, hogy a legtöbb ház fából épült, vagyis sárral betapasztott karókból ; száz számra olvasták össze a földházakat ; a lakosság szegényebb része túlnyomólag ilyenekben húzta meg magát ; aránylag igen kevés volt a téglafalu ház, amelyet a régi írások "lapideaa domus" (kő ház) névvel különböztetnek meg. A Piaczon és

296 Zoltai Lajos munkáiból egyik-másik "derék" utczában, a városháza körül elvétve emeletes házak is épültek, de ezek sem dicsekedhettek valamely kiemelkedő építészeti alkotással vagy művészi díszítéssel. A renaissance ízlése, melynek a felföldön ma is sok szép emlékét láthatjuk, nem hatott a debreczeniek építkezésére. Legfeljebb egy-egy kőbe faragott nemesi czimert, latin distichont vagy az építtető család nevét tartalmazó felírást illesztettek az iromba homlokfalba. Mielő tt a város a sulyos adókat és sarczokat fizetni nem tudó polgároktól elbecsült egyikmásik házat vendégfogadónak rendezte volna be, például a Bika családét 1720-ban s valamivel még előbb egy másikat, mely később a Fehérlő nevet vette fel, Várad utczában, a mai vármegyeháza helyén, a magasabb vendégeket ezekben a "paloták"-nak is hívott jobb polgári házakban szokták elszállásolni. Így olvassuk ezt Apaffi fejedelem, a kurucz vezérek s más fő emberek városunkban jövetelének feljegyzéseiben. Szapolyai Jánosról, utolsó nemzeti királyunkról is tudjuk, hogy valahányszor Debreczenbe jött, a szép Kardos Imréné uri kuriájának volt szeretettel látott vendége. Pedig a Kardos-ház is igen egyszerű "kő" épület, amelyet 1587-tő l fogva kétszáz esztendőnél tovább közönséges korcsmának használtak, ahol a város a polgárok borait kóstolgattatta el. Az uj kor elején, a XVI. században messze földön nevezetes ház lehetett a "veres ház", valószínűleg nyers tégla falairól így nevezve, amelynek tulajdónosa e kor egyik legelső magyar kereskedője, Tököli Sebestyén üzlettársa Tar István uram volt. E ház 1570 körül a mai főposta helyén állott ; a XVII. század elején még említést tesz róla a városi jegyzőkönyv, de azután nyoma vész. Derék épület lehetett a gazdag Tar családnak másik háza, melyet Tar András főbíró 1527-ben végrendeletileg a Szent-Jobbon lakó paulinus barátoknak hagyományozott. 1531-tő l fogva ezt a házat a város bérelte ; 1560-ban II. János király Debreczen városának adományozta. E ház a mostani városháza udvarának északi részét foglalta el s belő le alakult ki lassankint a domus senatoria, vagyis városháza, amelyet még 1620-30 körül is vetus claustrum (régi kolostor) néven is emlegetnek. Össze nem tévesztendő ezzel a Csapó-utcza és Degenfeld-tér (hajdan "Barátok közi") sarkán, a mai város istállója helyén épült kolostor ; ezt a reformátussá lett város a szerzetesek elköltözése után mindjárt szegényházzá alakította át s 1578-ban Báthory Kristóf erdélyi vajda adományozta Debreczennek. Ősrégi kolostor volt eredetileg a kollégium

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 297 is, még pedig a franciskánus barátoké. A kollégium ezen régi épületének képét ismerjük a Szűcs István nagy munkájából. A kép 1802-iki állapotában mutatja az iskolát, azonban nem egészen a XVI. századbeli alakja ez, miután idők folyamában az 1802-iki leégésig jelentékenyen bővült és változott az ő si épület. Építészeti szempontból csupán a templomok bírtak kiválóbb jelentőséggel, amelyek valószinüleg kivétel nélkül a csucsives kor értékes alkotásai valónak. Valósággal monumentális jellegű volt az 1317 ben felszentelt hatalmas Szentandrás egyháza, amely szintén az 1802- iki nagy tűzvészkor pusztult el. A Szentandrás templomon kívül a katholikus középkorban még Szent Lászlóról nevezett másik templom s több kisebb kápolna is volt Debreczenben. Ilyenek Szent-Erzsébet, Szent-Anna; Szent-Miklós és Szent-Mihály kápolnája, de ezek a reformáczió idejében, egy részök valószinüleg már előbb ugy eltűntek, hogy ma már helyöket sem tudjuk, sőt a róluk nevezett Szent László és Szent Mihály-utczák fekvése is bizonytalan. Debreczenben ma talán egyetlen egy épület sincs, amely kétszáz esztendő tisztes patináját viselné magán. A református kistemplom, valamint a róm. kath. templom építését ugyanazon évben, 1719-ben kezdették meg. Ezek most városunk legöregebb középületei. Utánuk a város birtokában levő Komáromi-ház (Kossuth-utcza) következik, amelynek nagyobb része valószinüleg még régibb ; azután az 1740-es években épült s a város istállója udvarán levő nagy magtárt számíthatjuk. A magánházak között több van, amelynek keletkezését a XVIII-ik századra, sőt egykettőjét annak elejére vihetjük vissza. Kétségtelenül valamennyinél régibb volt a mint esztendőben lebontott Szikszay-ház (Piacz-utcza 26. sz. a.), amelynek helyén a város négy emeletes palotája épül. Piacz-utcza felőli része ennek is már vagy husz esztendővel ezelőtt levetkőzte ódonságát. Homlokfalát felemelték,emeleti apró ablakait kicserélték, vagy egészen befalazták s magas zsindelyes fedele helyett alacsony cserép tetőt raktak reá. De boltozatos boltjainak egy része még mindig megőrizte eredeti alakját, amelyek az utcza szintjének feltöltése miatt, annál jóval mélyebben feküdtek. Udvari szárnyának külseje, fedélzetével együtt, valamint a ház belső elrendezése a lebontásig csaknem egészen ósdi állapotában maradt meg, amint ez a mellékelt fényképrő l jól látható. Földszinti és emeleti helyiségei vaskos oszlopokon nyugvó nyitott íves folyosókra

298 Zoltai Lajos munkáiból nyíltak s erősen kiugró ereszei szintén nyitottak voltak, melyeken keresztül vígan süvített be a szél a zsindelyes padlásra. E ház sem kiváló építészeti munka, műbecse semmi. Mégis lehetetlen volt kegyeletes érzés nélkül tekinteni viharverte ódon falaira, csaknem háromszáz esztendő viszontagságainak tanuira. Mert Debreczen multjának legzivatarosabb és legveszedelmesebb időszakát élték át s köztük e város több nagynevű főbírájának családjai találtak kényelmes otthont. A hagyomány szerint ez a tisztes öreg ház volt a reformáczió hatalmas patrónusainak, az Enyingi Törököknek, Debreczen XVI. századbeli földesurainak kastélya s e hagyományt elfogadta Debreczen történetírója, Szűcs István is.a néphit legendákkal vette körül s titkos alagutakat képzelt e ház meg az elpusztult régi kolostorok között. Levéltári kutatásaim alapján biztosan állíthatom, hogy a hagyomány tévedett s az 1609. évi városi jegyzőkönyvben is (416. lapon), mely Enyingi Török János és Ferencz 1562. évi adományát tartalmazza Szabó Mátyás Deák javára, nem uj "kastély"-ról van szó, amint azt eddig hibásan olvasták, hanem egészen másról s távolról sem vonatkozik erre a házra, mely abban az időben más család birtoka volt. A legendák is páraként szétoszlanak. Sem a szomszédos takarékpénztári palota, sem a városi bérház építésénél nem találtak alagutra, de még az az egymás feletti kettős pinczesor sem került elő, amelynek létezését pedig szintén sokan tudni vélték. Mindössze amit találtak a földmunkáknál, egy fából épült istálló, az udvar közepe táján, s annak rendje-módja szerint eltemetett kéthárom csontváz, a talaj mostani fels ő szintjétől számítva 6-7 méter mélységben. Tekintve, hogy a szűz őstalaj felett, amelybe ezek a Birok beásva voltak, öt-hat méter vastag kulturréteg vagyis homokból, agyagból, égett földből, pernyéből, szén s más törmelékből álló kevert föld feküdt, melynek felgyülemléséhez legalább is ezer esztendő kellett : nagyon valószínű, hogy a talált csontvázak vagy a honfoglalás korából, vagy még régibb időből valók, annyival is inkább, mert állítólag vastárgyak is hevertek a Birokban. Nem tudjuk tehát eléggé sajnálni az építésre felügyelők eljárását, akik, bár erre előre figyelmeztetve voltak, elmulasztották ez érdekes leletekr ől kellő időben értesíteni a városi muzeumot.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 299 Fentebb emutettük, hogy a Szikszay-házat hosszu fennállása alatt felváltva előkelő debreczeni családok birtokolták. Most, hogy a helyén modern palota-óriás falai merednek ég felé : alkalomszerű végigtekin teni az elpusztult előd többszázados multján s érdemes megörökíteni emlélkét ott, ahol a történelmi kegyelet tüzét ápolgatjuk szerető buzgalommal. A város legrégibb jegyzőkönyveiben található fassiok, vagyis ingatlanváltozások bevallásainak egybevetéséb ől szinte kétségtelen bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a. XVII. század elejétől fogva kik voltak urai a piaczutczai telkeknek. Így sikerült kinyomoznom, hogy a XVI. század végefelé a most 26-dik számmal jelölt körülbelül 400 JöI területű piacz-utczai telek nemes Szigyártó Andrásé. 1596- ban fia ifjabb Szigyártó András az osztozkodáskor neki és édesanyjának Juhos Annának jutott két részt e házbeli örökségből eladott nemes Törösdi Mihálynak, ez pedig ugyanazon évben ezt a két részt tovább adta Némethi Péter Deáknak 250 forintért. Három év mulya 1599-ben nemes Duskás István (több ízben debreczeni főbíró, a törökök előtt nagyobb tekintély, mint egyik-másik osztrák generális) a maga, továbbá Sófia asszony nemes Némethy Pé ter felesége s ennek két leánya, ugyszintén nemes Thury György (debreczeni előkelő polgár) két fia és leánya, néhai Zalánkeméni Bálint özvegye, ismét Tharkó másként Szabó Katalin, nem különben Duskás András és Makay Jánosné Mezey Borbála nevében eltiltja Némethy Pétert a Szigyártó-féle piaczutczai kőháznak, az abban lévő mindennemű ingó javaknak bárminéven nevezhet ő elidegenítésétől, Törösdy Mihályt és bárkit is pedig azon ház megszerzésétől, sőt Törösdyt attól is, hogy azon házba a maga javait bevigye s onnan akármit is kivigyen. A hézagos és szükszavu feljegyzésekből nem látjuk tisztán, micsoda és miből eredt controversiák dultak egyfel ől Törösdy Mihály, a maga korában Debreczen egyik legagilisabb s legnagyobb kereskedő je, másfelől Duskás István s ennek rokonsága között. Valószínű, hogy osztályos örökösködésb ől keletkezett per tette őket ellenfelekké. Így Duskás István az imént idézett letiltással egyidőben Törösdynek öszszes javait 1731 forint, Némethy Péter Deák pedig 5004 forint erejéig letiltja. A pörösködés további folytatását nem ismerjük, hanem annyi bizonyos, hogy Törösdy 1599-ben - a fentebb idézett letiltás után -

300 Zoltai Lajos munkáiból tényleg birtokában volt a Szigyártó-féle háznak, benne is maradt mind haláláig. Sőt Duskás Istvánnak 1600 körül hamarosan bekövetkezett halála után özvegyét ns. Csorba Erzsébet asszonyt (Csorba László főbíró leányát) feleségül vette. Meg kell jegyeznünk, hogy Némethy Péter Deák felesége ugyancsak Csorba László leánya volt, Anna. Ilyen módon Péter Deák sógora Duskásnak sőt utóbb Törösdynek is. Törösdy 1625 körül, a felesége pedig 1631 után halt meg. Ezt a házukat, mert Piacz-utcza másik oldalán is volt kettő, leányuk Törösdy Judit nemes Vida Miklósné örökölte. A ház romladozásban volt, felerészén pedig nánási Chukat Lenárdtól felvett 700 forint zálogos adósság feküdt s ezt a részt Debreczen városa váltotta magához. 1634- ben Vidáné a ház másik fele részét is eladta 500 forinton ugyancsak Debreczen városának. Az uj birtokos ujonnan építtette a Törösdy házat s alája boltokat is csináltatott. Egy-egy boltnak (láthattuk milyenek voltak : csak tavaly bontották el) 16 forint volt esztendei bére. A tanács 1647-ben, Gáspár György fóbiróságában nemes Vigkedvü Mihálynak, egy kalmárkodó fiatal senátornak engedte át az adás-vételi szerződésben világosan emeletesnek (contignatio) nevezett Törösdy-féle házat 3000 magyar forinton. Az eladásról szóló örökbevallás azzal indokolja meg ennek a közvagyonnak elidegenítését s tudomásom szerint ez magában álló eset Debreczen város jegyző - könyveiben, hogy a házvev ő ur elődei nem kevéssé fáradoztak a város dolgaiban, azon igyekezve, hogy a közjónak minél többet használhassanak ; jogosan reménylik tehát, hogy Vigkedvü Mihály követni fogja elődei példáját. Sejthet ő, hogy a tanács valami régi érdemeket akart honorálni, de cselekedete nem találkozott osztatlan tetszéssel. Mert harmadnap mulya heves szóharcz támadt a városházán a Csukath féle ház elidegenítése miatt : a senatorok, sőt az esküdt bírók közül is némelyek contradictioval fenyegetőztek ; hanem azután valahogy megnyugodtak s elült az ellenzék zajongása. A nemes Vigkedvü család előnevéből következtetve Váradról szakadhatott Debreczenbe, ahol 1575 körül tűnik fel Váradi Vigkedvü Márton mármint vagyonos polgár. 1586-1597 között a felsőjárásról tagja a nagytanácsnak (senatusnak) s valószínűleg ebben a tisztében tett sok hasznos szolgálatot a városnak. Fia volt az a Vigkedvü Mi-

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 30 1 hály, akinek felesége Pipoly Anna 1623-ban már mint özvegy asszony említtetik bizonyos polgári perrel kapcsolatban. E házasságból származott Vigkedvü II. Mihály és Pál. Az előbbi első felesége Biczó Anna után sógora Biczó István és Dobozy I. István főbíróságot viselt polgároknak. Közönségesen ismert szomoru eset a Vigkedvü Mihály halála. 1661 szeptember 1-én Szinán basa, Váradon az olaszi hídfőnél irgallom nélkül megfojtotta, a bírói tisztét híven teljesít ő Vigkedvü Mihályt "az okos és tanáccsal teljes igaz hazafit, e város egyik erős és hasznos oszlopemberét", életének 53-dik évében. Debreczen népe Bürü nagy könyhullatással harmadnap mulya ebbő l a piaczutczai házból kísérte ki martirhalállal kimult főbíráját a nagytemetőbe. A házat ekkor özvegye, Turi Nagy Kata örökölte.1679-ben még az ő nevén áll. Majd 1685-ben gyermekeik : Baranyi Mihályné Anna, Mező Mihályné Kata, a maguk részeit eladták testvéröknek Vigkedvü III. Mihálynak és Balyik Annának 2000 frton. 1689-ben magtalanul halván meg Mihály ur, az ő si ház visszaszállott a leányágra s vagy tíz évig egyszerűen a "Vigkedvü família háza" néven szerepel. Egyideig benne lakott Baranyi I. Mihály főbíró, biharmegyei alispán is. 1700 körül Dobozi II. István, a kurucz-kor híres főbírójának felesége : Komáromi Katának birtokába ment át, akiknek nevét e házzal kapcsolatban legelőször az 1703. évi adólajstromban találtam meg. E birtok változás körülményeit nem ösmerem. De fel kell említenem, hogy Dobozi István egyik leányát, Erzsébetet (kinek sírkövét és sírjában talált brilliántos aranygyűrűjét a városi muzeum őrzi), Baranyi I. Mihály és Vígkedvű Anna fia, II. Mihály vette feleségül. Dobozi Mihály volt e ház következ ő ura, II. István fia, katonai, polgári és egyházi téren egyformán kimagasló férfi ; nagy birtokszerző, mint rokonai : Komáromy György és Baranyi Miklós. Családjának ő szerezte meg a régem pusztát, a cservölgyi erdő t és Vajda községet. Országgyűlési követ, a szabolcsi felkelő nemesség ezredes kapitánya, s apósának, báji Patay Sámuelnek halála után második világi főgondnoka a protestantizmus elnyomása végett 1731-ben kibocsátott Carolina Resulutio után szervezkedett tiszántuli református egyházkerületnek. Dobozy Mihály ezt a piacz-utczái házat, melyhez már akkor hozzá tartozott a szomszédos, ma 28. sz. telek is, 5000 rh. forinton eladta

302 Zoltai Lajos munkáiból Debreczen városának. A város mindjárt kezdetben is bérbeadás utján hasznosította. Így már 1731-ben báró Perényi János, a nem sokkal azel őtt Váradról ide átal hozott kerületi tábla elnöke vette bérbe az egész emeleti traktust, 12 lóra való istállójával együtt 150 forintért, amelyet 1736-ban 160 forintra emeltek. Száz esztendeig maradt az ó-dobozy ház, vagyis a 26. sz. telek a város birtokában. De 1830-ban, a város adósságai törlesztése czéljából nehány más közházzal együtt árverésre került. Dr. Sebők József or vosdoktor igém legtöbbet érette ; így az övé lett 15,301 váltóforintért. A ház kapuja fölibe épített szobát illetőleg, mely az uj Dobozi, másként Generalis Quartély-házhoz tartozott, nemkülömben az ó-doboziház udvarára ékszerűen benyalt istállót illetőleg az adásvételi szerződés biztosította a város javára ezek háboríthatatlan birtoklását. Az ötvenes években az ó-dobozy-ház uj tulajdonosa, Szikszay József keresked ő per utján próbált szabadulni ettől a nyűgös szolgalmi jogtól. Ám a város nyert s 1864-ben telekkönyvileg is bekebelezték Szikszay József telkére a város szolgalmi jogát. Ez volt egyik oka, hogy ez a ház olyan soká maradt meg régi állapotában. Özv. Szikszay Józsefné Gáll Jozefin halála után Szikszay Gyula, a Margit-fürdő tulajdonosa, Szikszay Albert földbirtokos és Csathó Ferencz kuriai tanácselnök fiai 202,500 koronáért eladták Debreczen városának s így 1908-ban harmadízben lett közvagyonná. A Törösdy-Vígkedvű-Dobozi-házzal délfel ől szomszédos, annak telkével most már végképen összeolvadt 28. sz. telek multjáról kevesebbet tudok, s amit róla feljegyezve találtam, nem is olyan érdekes. Röviden összefoglalva ennyi, amint következik :. 1596-ban Juhos János tűnik fel e ház birtokosául, kinek családjából származott Juhos Ferencz főbíró. 1634-ben Juhos János özvegye bírja. 1643-ban Sepsi Mátyás özvegye, Soproni Borbála, néhai Juhos Jánosról maradt házbeli örökségét a Törösdi-Csukath-féle ház szomszédságában, amely háznak többi részét Széles Pétemé Juhos Erzsébet, Soproni Lőrinczné Juhos Anna és Szathmári Deák Ambrusné Juhos Heléna bírták, 300 forinton eladta nemes Széles Péternek. Hamarosan az egész házat Széles Péter szerezte meg, egyike Debreczen város leggazdagabb polgárainak ; 1672-1675 között 400-600 forint között váltakozván az évi adója. Olvasom róla, hogy sok arany, ezüst és másnemű marhán kívül másfélezer darab juh is maradt utána. 1679-

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII ben Szücs János Széles Erzsébettől való fiával, ifj. Szücs Jánossal, Gellért Jánosné Széles Ilona, Széles Mihály és Péter ezen házból örölkölt atyai `részeiket, a ház egyharmad részét 260 frton eladták Szegedi Istvánnak és Széles Juditnak.1685-ben Szegedi István nevén áll, majd a Kőszegi-família házának is nevezik. A lábukat Debreczenben is megvetett gazdag görög keresked ők a Kőszegi-ház udvarán már-már templom építését is tervezték, amikor nagy nehezen kitudta őket innen a város elöljárósága. 1703-ban néhai Szegedi Istvánról és a Kőszegifamiliáról feles számu portiobeli restanciákért a városra szállott piaczutczai telket, a rajta állott, romladozásban lévő régi pinczével együtt eladta 200 forintért Dobozi Istvánnak és Komáromy Katának, akik már ekkor birtokosai voltak az észak felöl lévő Vigkedvü-féle emeletes háznak. 1728-ban ez a két szomszédos telek együtt jutott ismét a város kezébe. A rajta lévő emeletes ház vagy a XVIII : század végén, vagy a következőnek legelején épülhetett a város költségén. Egy ideig a városban állomásozó generálisokat szállásolta el benne a város. Innen a Generalis Quartély-ház. elnevezés. Kevés ok arra, hogy az uj bérpalotáik között nyitott átjáró utczát Tábornoki-utczának nevezzék, amint valamelyik ujságban olvastam felmerülni ezt az ideát. Inkább megérdemli akármelyik tisztes polgári foglalkozásból élt régi tulajdonosa : Törösdy, Vigkedvü, Baranyi, Dobozi, hogy tovább is róla neveztessék : például "a város Doboziudvará"-nak vagy "a város Vigkedvü-udvará"-nak. 303 ~ Kow~árow~Y-ház törté~ete. Nevezetes történelmi emlékünk semmisült meg a mint nyáron. Építészeti emlékekben, őseinkre, multunkra emlékeztet ő épületekben amugy is szegény Debreczen még szegényebbé lett. Lebontották a tisztes öreg Komáromy házat, alkotó részeit, tégláit, szuette fedélfáit kótyavetyére bocsátották, hogy helyén modern élet kényes igényeihez alkalmazkodó czifra uj palotát emeljenek. A megvénhedett, a mulandóság örök törvényeinek engedelmeskedett Komáromy-házon nem volt semmi szépség; építészeti műemléknek sem volt mondható. Unalmas, dísztelen, kopott falai, divatosan szépül ő, pompáskodó környezetben, nagyon is áhítoztak már megujhodás után.

304 Zoltai Lajos munkáiból De hétköznapi egyszerű köntösével mégis egyik legnevezetesebb, leghíresebb épülete volt e ház Debreczennek. Származása, viselt dolgai tették nevezetessé. Az agg korral járó tisztelet is teljes mértékbe megillette. Eredete, régisége, multja együttvéve olyan arisztrokratikus előkelőség tekintélyével vették körül, hogy emiatt irigykedve nézhetett reá sok parvenü épület-társa. A XVIL, XVIII. századbeli patrícius családok egyik legkiválóbbjának nevét viselte és a város körül sok érdemet szerzett família nevétő l azután sem fosztotta meg a későbbi nemzedékek kegyelete, ami kor a város birtokába ment át. Annak a teleknek történetét, legalább tulajdonosai személyére nézve, amelyen a Komáromyak a most elbontott házat részben talán még a XVII-ik század végén felépítették, jóval messzebbre vihetjük vissza, s ezekkel kapcsolatban a ház időnként való értékér ő l ismert adatok érdekes fényt vetnek arra is, mimódon emelkedett lassanként századok folyamán ugyanazon ingatlan értéke. A Komáromy-ház telke 1572-ben Kiss Mihály nevű polgáré volt, aki azonban bizonyos nagyobb összeggel adósa lévén egyik szomszédjának Turi Fodor Literatus Péter szenátornak, kénytelen volt meg válni e háztól. Debreczeni Kádas János kalmár vette meg 400 frton. Utódai buták azután vagy hetven esztendeig. Hajdan sem szokatlan fizetésképtelenség miatt Kádas Pál 1642-ben eladta 800 frton nemes Balogh Péternek és feleségének Fekete Juditnak. Lippai Balogh Péter veje, Fekete Judit pedig leánya volt Fekete István uramnak, aki négy izben viselt főbíróságot és egyszer-másszor Debreczen városát az erdélyi országgyűléseken is képviselte. Balogh Péter halála után, 1670-72 körül, Fekete Judit Dobozi Istvánhoz ment nő ül, akit Debreczen történelme I. Dobozi István néven ösmer s aki számos izben ült a főbírói székben s akit 1679-ben történt halálakor a debreczeni "ekklezsia és respublica mint városunknak erő s oszlopát, hazájának édes atyját, istenes életű, ritka példáju" derék férfiut nagy szomorusággal gyászolt meg. Három év mulya Fekete Judit is elköltözött az élők sorából. Ekkor szállott ez a Czegléd-utczai ház a Komáromy családra, Lippai Balogh Kata hozományaként, aki Komáromi Csipkés Györgynek, a mély tudományu biblia fordító debreczeni papnak, a magyar irodalom e tiszteletreméltó tekintélyes munkásának volt a felesége.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 305 E polgári belsőség körülbelől hetvén esztendeig maradt a Komáromy család kezében. Erre az időre esik a család rohamos vagyonosodása, legfontosabb közéleti tevékenysége. Ekkor nyerte a Komáromy-ház is azt az alakját, amelyben lebontásáig mi is még ismertük. Az ifju Komáromy (IL) György, Debreczen történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja, feleségével, a szépséges "és Isten beszédének olvasásában, gyermekségétő l fogva hűséges és szorgalmas" Köleséry Sárával együtt 1690-tő l e házban élve munkálkodott dicséretes buzgósággal nemzetsége, városa és hazája javáért. Még fiatal szenátor, mégis tagja már annak a nagy misszióra alakított hármas küldöttségnek, amely 1693 tavaszán lehozta Bécsbő l a Debreczent szabad királyi várossá emelő ékes, czimeres királyi diplomát. 1700-tól fogva felváltva többször volt népszónok (tribunus plebis), főbíró, közben Rákóczi Ferencz fejedelem akaratából Biharvármegye alispáni tisztét is viselte. A fejedelemnek benne való bizodalma olyan erő s volt, hogy a hadi szerencse lehanyatlása után a kiegyezés végett megindult tárgyalásokat egyfelől Rákóczi, másfelől a császár megbízottai között a fejedelem tudtával és beleegyezésével a debreczeni főbíró, Komáromy György közvetítette. Sőt Pálffy János császári fővezér és a melléje rendelt udvari tanácsos, Locher Károly 1711 elején két hónapig a Komáromy házban szállásolva, e ház boltíves szobáiban alkudozott többször a kuruczok fővezérével a békekötés feltételei felől, amelyeket végre a szatmári református templomban egybegyű lt fölkelő rendek is elfogadtak és aláírtak, megmentvén legalább ezáltal az ország törvényes alkotmányát és jogait. Így dőlt el a haza sorsa jó kétszáz évvel ezelőtt a Komáromy ház falai között. Ennek emlékezetére állíttatta a Csokonai-kör a ház falába 1903-ban azt a márványtáblát, amelynek Tóth András szobrászunk által mintázott kurucz alakja találóan jelképezi a hosszu küzdelemben, a pestis irtóztató pusztításaitól kimerült, elernyedt, de végképen mégis meg nem tört, mert a harczi zászlót még mindig kezében tartó nemzet sulyos helyzetét. Komáromy Györgynek 1730 körül történt halála után gyermekei, különösen a fiuk lassanként elszakadtak Debreczentő l, tekintélyes földbirtokaik (övék volt Kóly, Ottomány, Tetétlen, részek Szováton, Az emléktábla fényképét közölte a Debreczeni képes kalendáriom 1904. évi folyama, a 21. lapon. Az elbontott házról gondosan levett táblát ideiglenesen a színháznál raktározzák el.

306 Zoltai Lajos munkáiból Kötelesen, Bodóházán stb.), valamint előkelő köznemes családok tagjaival kötött házasságaik inkább a vármegyei közélet terére vonzották és nemesi jószágaikhoz kapcsolták őket. E miatt részint Domokos Lajos főbírónak, kinek felesége Komáromy II. György egyik leánya, Mária volt, részint Debreczen városának adogatták el debreczeni ingatlanaikat. A város vette meg a czegléd-utczai ősi Komáromy házat, részenként az örökösöktől 1736-1752 között, összesen 5000 rajnai forinton. Érdekesnek látszik e helyen felemlíteni azt, hogy az ismertebb nevű főbírók családi házai idők folyamán csaknem kivétel nélkül közvagyonná váltak ; a város, az egyház, az állam, vagy valamely közjóté konysági intézmény birtokába mentek át, vásárlás, hagyomány, vagy ajándékozás utján. Ime a Komáromy-házon kívül néhány más példa. A városháza négyszögű nagy telke főképen a főbírókat szülő Fekete, Tar és Tolnai családok házainak bekebelezéséből alakult. A város Piacz-utczai uj bérpalotája részben a Vígkedvűek, majd a Dobozyak háza helyén épült, amint ezt tavaly leírta Kalendáriumunk. A főposta épülete is, mely most a kincstáré, a városé volt száz esztendőnél tovább, a mint századbeli hatvanas évekig. Annakelőtte pedig a Baranyiak, Komáromyak, még előbb a Vígkedvűek bírták. A XVI. században a mai posta épület helyén állott az országokat járó dusgazdag kalmár Tar István híres "veres háza" is. A református egyház kistemplom mellett lévő piacz-utczai parochiális öreg épülete a XVII-XVIII. századok találkozásakor Baranyi Mihály későbbi főbíró hajléka volt. Az egyház Király István végrendelete értelmében örökölte 1725 körül. Ellenben pénzért szerezte meg Kossuth-utczán, a felsőbb leányiskola telkét, egyikét a város legnagyobb beltelkeinek, amelyen egykor Fekete István, Dobozy (I). István és a nagy Domokos Márton, meg Domokos Lajos lakóháza feküdt. A XII. Károly svéd királyt vendégel ő Diószegi Sámuel főbíró Széchenyi-utczai háza (erről is tavaly irt ismertetést Kalendáriumunk), végrendeletileg most a debreczeni jótékony nőegylet tulajdona ; épen így a Piacz-József kir. herczeg-utcza sarkán levő Kacskovics-féle emeletes ház is, amely a mint század elején egy ideig a református egyházé volt, de a konzistorium a nagytemplom építése körül szerzett maradandó érdemeire való tekintetb ő l méltányos áron eladta Simonffy Sámuel főbírónak.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 307 A XVII. század utolsó harmadában s majdnem az egész XVIII. században a Baranyi családé volt a királyi tábla palotája telkének nagyobb része is, melyet mostani czéljaira 1889-ben vásárolt volt meg a város közönsége. Még csak egy példát említünk. A Scháfer-Legányi ág. h. ev. árvaház alapítvány birtokában levő Piacz-utczai házat is egykor, a XVI-ik században főbíróságot viselt polgár buta : Nagy Gál István. Visszatérve már most a Komáromyház további sorsára, azt a város egészen a legujabb időkig csaknem mindig a maga szükségletére használta és így közházul szerepelt. Eleinte ugyan bérbe adta, például 1737-ben, két részét évi 90 rh. forintért Siskovics Antal kerületi táblai bírónak. Majd a városon állomásozó főbb katonatiszteket szállásolta el benne. Később inkább hivatalok helyiségéül használta. 1833-tól 1844- ig, míg az uj városháza épült ; a városházát helyettesítette s benne tartották a közgyűléseket. A szabadságharczban rendőr kapitányság és várdaház volt. A következ ő ötvenes évek elején lovas laktanyául, azután törvényszékül, majd megint rendőrkapitányság székhelyéül szolgált. Mikor már a főkapitányságnak sem volt alkalmatos az elavult épület, üresen maradt helyiségeiben hol egyik, hol másik hajléktalan kisebb hivatal huzódott meg. Mig a vármegyeháza épült, ideiglenesen benne szorongott a megyei levéltár is. Néha főrangu, sőt a legmagasabb uralkodó házhoz tartozó vendégeket is látott fényes fogadtatások között az öreg Komáromy ház. Benne szállásolta el és vendégelte meg a város 1744-ben a gróf Kár olyi Sándor temetésére utazó országos méltóságokat ; majd 1809-ben a győzedelmes Napoleon elől menekül ő királyi ház négy ifju sarját : Ferencz főherczeget, Klementina, Karolina és Mária Anna főherczeg kisasszonyokat. Ha még azt is megmondjuk, hogy a színház egyrésze, a Komáromy ház udvarára épült, körülbelő l minden említésre méltó eseményt és mozzanatot előszámláltunk e nevezetes ház változatos multjából. A Komáromy-ház telkén, meg a hozócsatolt, szintén régi származásu Bészler ház udvarán a pénzügyigazgatóság palotája épül, 833 négyszögöl területen 152-ben négyszáz magyar forint volt a Komáromy-féle ház ára. Háromszáznegyven évvel később, most ugyanazon telek négyszögöléért ötszáz koronát, az ujonnan alakított uj

30 8 Zoltai Lajos munkáiból telekért tehát összesen 416,500 koronát fizet a kincstár, Debreczen városának. Az értékemelkedés tehát magánál a Komáromy-háznál körül-belül kétszázezeres. J~lagY főbírón és wás jelesevhberen debreceni házai A kétezer évvel ezelőtt elpusztult Pompeji és Herkulanum lávarétegbő l kiásott utcáin a legtermészetesebb érdeklődéssel hallgatja a latin atyafiságtól legtávolabbi látogató is a vezető magyarázatát, amint ez sorra mutogatja Arbaces, Caecilius Jucundus, Marcus Spurius és Pansa házát, Vettius peristilumát, Pansa villáját, Paquius Proculus pékmester műhelyét. A kíváncsi turista végre is minden kihalt csapszék, minden atrium, minden ház egykori tulajdonosának nevét tudni szeretné. Pedig nem az ő ősei voltak. Pozsony középkori házigazdáinak névsorát is kivájta a levéltár poros polcairól a város történetírója. Ha érdemesnek tartotta feleleveníteni a pozsonyi Mihály-utcából Hájnolt, Messerer, Mordner, Ösl, Plikendihel, Raifschneider, Seiler bürgerek nevét, a kalmár, kézműiparos és szöllőműves Flötzerek, Lachenpergerek, Strodendorferek és Weinwachterek emlékét, akkor mennyivel inkább illik mihozzánk, debreceniekhez, hogy megismerjük a mi nemes fajtánkból való Doboziak, Duskások, Domokosok, Simonffyak, Vígkedvűek, azután Méliusz Péter, Hodászi Lukács, Köleséri Sámuel, Mártonfalvi György, Szilágyi Márton ; Hatvani István, Buday Esaiás, Szalárdi János, Veszprémi István, Balásházi János, Fényes István, Lévay István és más ilyen híres-neves, érdemes főbírók, prédikátorok, professzorok, nótáriusok, tudósférfiak házait?! Azaz, inkább a házak helyét, azokat a telkeket, ahol egykor az ő szerény külsejű, igénytelen berendezésű, a márványoszlopokkal, bronzszobrokkal, festményekkel ékeskedő pompeji kő - házakkal nem vetélkedő hajlékaik állottak. Ösmerjük meg tehát a családi tűzhelyüket, ahonnan ezek az országos mértékkel mérve is erő s oszlopemberek, ezek a vezetőférfiak ítéletmondó bölcsességöket, városigazgató tapasztalataikat, istenigéjét hirdető, ifjúságot tanító tudásukat és buzgalmukat vitték magokkal ki a forumra, a domus senatoriaba, a templomba és az iskolába. A XVI. század közepétől fogva 1848-ig, amikor megszűnt az ő si főbírói tisztség, ötvenhárom főbírónk neve ösmeretes. Közölök negy-

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 309 yennek a háza hollétét is kifürkésztem, négyőjökről pedig csak úgy körülbelő l állapíthattam meg, melyik utcának melyik részén laktak. Több más jeles emberünk tulajdon házának fekvését is felkutattam. Meglátszik ez a következ ő példákból. Duskás Ferenc (főbíróságot viselt 1567., 1570., 1572.) országos hírű és tekintély ű főbírónk háza Piac-utcában volt, a mostani Ferenc József-út 45. sz. telkén. Jelenleg a Magyar Általános Hitelbanké. Nagy Gál István (1587., 1597., 1599., 1611.) elébb Cegléd (Kossuth) -u. 17. sz. a., jelenleg Béldi Lászlóné háza volt az övé. Ezt 1598-ban elcserélte a Piac-utcai 38. sz. házzal, amely most a Scháfer- Legányi árvaház-alapítványé. Duskás István, Ferenc fia (1594., 1596., 1598.) a Piac-utcai 31. sz. házban élt. Mihalovics Jenő gyógyszerészé, aki a háború után az Andaházi-Szilágyi nevelőintézettő l vette meg. Mike Pál (1619., 21., 23., 26., 29., 32., 34.). Háza először Péterfia-, Csapó-u. szegletén, a Piachoz csatolt egykori Stencinger-ház helyén volt. 1627-től fogva a Tisza-palota középs ő részén feküdt Kal már-ház is az övé. Mike Pál, Bachio János (háza a mai vármegyeháza helyén) és Juhos János főbíráink idejében épült fel a 64 évig romokban hevert nagytemplom. Dobozi I. István (1650., 52., 54., 56., 58., 60., 61., 62., 64., 69., 71., 73., 1675.) tizenhárom ízben főbíró. Először a Piac-u. 49. sz. telken lakott (most a Hitelbanké) ; de még javakorbeli férfi korában az 51. sz. mostani Csanak-féle ház helyére költözött. Itt halt meg is 1679. Vígkedvű Mihály (1655., 57., 59., 1661.) háza Piac-u. mostani 26. sz. a., a városi nagy bérházak északi részén. Innen és nem a péterfiai 817. (most 13., 15.) sz. háztól temették el - ahogy Szűcs István tévesen írja - "minden jónak nagy keserűsége mellett" 1661 szeptember 3. a törökök által Váradon megfolytott ártatlan főbírónkat. Bartha Boldisár (1686., 1689.), aki megírta Debrecen városának törökkorszakbeli szenvedésekkel és súlyos megpróbáltatásokkal teli történetét, a Piac-u. 34. sz. telkén lakott, ahol Hegedűs és Sándor könyvkereskedők kétemeletes házat építettek. Dobozy II. István (1695., 96., 97., 1700., 703., 704., 707., 708., 710.) Rákóczi Ferenc kedvelt híve, nagy diplomata. Eleinte a Ceglédutcai 33. sz. házban lakott (mely előtte Fekete István főbíróé volt,

31 0 Zoltai Lajos munkáiból most Dóczi református leánynevelőintézet), 1704-tő l fogva a Piac-u. 26., Vígkedvű-féle házban. Komáromi Cs. György (főbíró 1701., 702., 711., 713., 715.,1723.) háza Cegléd (Kossuth)- utcában volt. Történelmi nevezetességű házzá lett a hosszú kuruc-szabadságharcnak véget vető béketárgyalások által. Helyén most a pénzügyi palota áll. Diószegi Sámuel (1706., 709., 712., 714.) Német (Széchenyi)-u. 6. sz. a. élt. Ez a telek elébb apósáé, a szintén főbíróságot viselt Balyik Andrásé volt. A Debrecenen keresztül utazó svéd királyt XII. Károlyt e házban látta vendégül Diószegi Sámuel 1714-ben, nemcsak mint a város főbírája, de mint postamester is. E háznak az is nevezetessége, hogy kerek száz esztendeig benne kezelték a delisanszos postahivatalt Diószegiek és Fáyak, a XVIII. század debreceni postamesterei. Domokos Márton és Lajos, apa és fiú. (Amaz 1736-52., 1754-1764 közt főbíró, emez 1774-tő l 1790-ig felváltva főbíró és polgármester.) Mindketten a Cegléd (Kossuth)-u. 33. számú házban éltek ; amely most a többször említett Dóczi-intézeté. Szombati István,. a nagy alapítványairól ősmert főbíró (1790-1811.) a Cegléd (Kossuth)-utcai 23. sz., most Forrai házban lakott. Simonffy Sámuel (1811-1821.), kinek nevét legmaradandóbban a református egyháznál viselt főgondnoki tisztségében épült Nagytemplom és Kollégium ő rzi meg, a Német (Széchenyi)-utca 10. számú házat mondotta magáénak. Jelenleg a Fischbein örökösöké, még a Simonffy korabeli külső állapotban. A város jegyző i közül csak ennek a háromnak megemlítésére szorítkozom : Nagykállói Fényes István, a török korszak végén szolgálta példás hűséggel és verselni szerető tollal Debrecen városát. Megénekelte a város 1664. évi siralmas eseményeit és a városnak Strassoldó generá listól szenvedett kifosztását. Háza Nagycsapó-utcában (most 18. sz.), a régi Várkastély helyén állott. Pósalaky János is hű krónikása volt városa nyomorúságos állapotfának. Halhatatlan érdeme, hogy eredményesen fáradozott a szabad kir. városi kiváltságlevél megszerzésében és a polgárságot fe nyegető sérelmek, veszedelmek eltávolításában. Fiatalabb korában a Degenfeld-téri (akkor Barátok közi) 3. sz. atyai házában élt. Később a

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII színház helyén állott Dikó-házba költözött, amely Dikó Péter özvegyével, Nyírvádi Judittal kötött házassága által jutott a birtokába. Lévay István közszolgálatai elismeréséül kedvezményes áron szerezhette meg a várostól a Csapó-utcai 13. sz. házat, 1708. Felesége Szikszai Kis Sára szülei halála után, 1721-ben örökölte a szomszédos házat is, a mai csizmadiaszín helyén. Úgy Pósalaki, mint Lévai I. Lipóttól nemességet nyertek. Előbbi 1689-, utóbbi 1701-ben. Számos pap és professzor is szerzett magának, családjának örök tulajdonjoggal polgári házas telket Debrecenben. Méliusz Horhi Juhász Péter püspöké volt a Hatvan-utcai 1. sz. szegeleti telek, amelyet halála után 1573-ban özvegyétő l és leányaitól Debrecen város csere útján szerzett meg lelkészi lakásul, átengedvén nekik adómentesen, egy házzal hátrább, a plébánia mellett fekvő parókiális házat, a fának nőtt lícium mellett. E házzal északfelől szomszédos (most Kálvin-téri 17. sz.) telek 1636 után Keresszegi Herman István püspöké. -A Keresszegi-házat 1683-ban "nektár ajkú"-nak nevezett ékes szavú papunk, Köleséri Sá muel és neje Domján Anna vette meg. Megtartotta veje, Komáromi Csipkés György, bibliafordító pap is. Csak unokái, akik már gazdag birtokos nemes urak, váltak meg tő le 1735-ben. Keserű i Dayka János, Bethlen Gábor kedvelt udvari prédikátora, erdélyi superintendens és családja 1619-1648 között örökség útján bírta Német (Széchenyi)-utcában levő 9. sz. házat. Helyét most a kir. tábla egy része foglalja el. Hodászi Pap Lukács püspök Péterfia Jakab-utcában vett házat 1609, a keresked őtársulat székháza helyén. Ez a ház 1639-ben vétel útján Fodorik Menyhért könyvnyomdászé lett. Tornai Pásztor István püspök a Piac-utca 40. sz. telek tulajdonosa 1648-tól fogva. Ferenc nevű fia 1702-ben még innen adózik. Ez a ház a múlt század dereka táján Rakovszky Dániel főbíróé volt. Mártonfalvi György kollégiumi rektor 1675-ben a Csapó-utca 16. sz. házat vásárolta meg, amely halála után özvegye kezével tanártársára, Lisznyai Pálra szállott, mert 1681-ben már ennek a nevén áll. De 1713-ban mégis fia M. Sámuel szoboszlai lelkész idegenítette el. A Német (Széchenyi)-u. 14. sz. ház, amely most dr. tunyoghi Szűcs Géza ügyvéd tulajdona, a XVIII. században vétel és örökösödés által száz esztendőnél tovább pap és professzor családok kezében volt.

31 2 Zoltai Lajos munkáiból A XVIII. sz. legelején Veresegyházi Tamás püspök özvegye, később Rápóti Mihályné bírja. Tő le 1726-ban Sződi István professzor vette meg ; úgy, hogy özv. Rápótiné tiszteletes asszony holtig megmaradhat a hátulsó kis házacskában. Azután Sződi vejei : Kőrösi Mihály ispotályi lelkész és Varjas János professzor adóznak innen. 1821-ig a révkomáromi híres pap és író, idősb Péczely József özvegye, Varjas Kata nevén látjuk. Ekkor fia, ifj. Péczely József kollégiumi professzor és leánya Klára beleegyezésével 6000 ezüst frtért eladta Bészler Jánosnak. Keresztesi József naplójáról ismeretes szalacsi, váradi lelkipásztor is házbirtokos a Harmincados (Batthyány)-utcában. 1797-1802 közt övé a 15. sz., ház. Hatvani István, a magyar Faust van Péterfiában, a mostani Kálvin téri 9. sz. telken. Élete vége felé benne is lakott. Pál nevű fia adta el a Kollégiumnak 1802-ben. Budai Esaiás tanár és püspök is a Kálvin-téren volt házbirtokos. 1813-ban vette meg a mostan 11. számmal jelölt házat egy libakerti földért, 25 kapa diószegi szőlőért, 3800 váltó forintért és 10 drb nyolc máriásos formális aranyért. Egy pár tudós férfiút is megemlítek, akik sem nem papok, sem nem professzorok, de tudományos irodalmi működésükrő l mégis nevezetesek : Weszprémi István orvosdoktor, a magyar- és erdélyországi orvosok történetének és több orvostudományi könyv szerzője, Debrecen város tisztiorvosa Várad-u. a saját házában lakott 1761-tő l fogva 1799 ben történt haláláig. Ez a házastelek azonos a Ferencz József-úti 68. sz. házéval ; most özv. Killer Edéné tulajdona. Fazekas Mihály volt huszárfőhadnagy, költő és tudományos író szülőháza Sántaköz- és Várad-u. szegletén (most Ferenc József-u. 50-52.) állott. Ezt az 1739-tő l fogva bírt ő si házat özvegy édesanyjával együtt 1796-ban 1100 vonás frt pótlással elcserélte Szeremley József Piac-u. 58. sz. nagy bérház telkének déli felén épült házáért. Domborműves emléktábla jelöli, hogy egykor ott állott a Füvészkönyv egyik írójának lakóháza. Balázsházy János, a Magyar Tud. Akadémia tagja, közgazdasági író 1836-ban zemplénmegyei birtokáról Debrecenbe költözvén, meg-