V OSZTÁLY I. De ebben az országban mit lehet tanulni, azt tudjuk: sohult pedig úgy el nem unja az ember magát, mint itt írja Mikes a 88. levelében. Képzeld el, hogy látogatóban vagy az íródeáknál, és neked mesél a bujdosók rodostói életérıl! Írd meg a látogatás történetét! Írd meg az alábbi történet folytatását! Adj címet a szövegnek! Akkor történt, amikor hazafelé utaztomban kiszálltam egy német városkában. Éppen szállodám felé igyekeztem, hogy gyorsan pakoljak, és elérjem a legközelebbi vonatot. Egy mellékutcából teljes erejébıl nekem vágódott egy fiatalember. Ingerülten ordítottam rá: - Vak? - Igen felelt a fiatalember, szerényen, egyszerően, tárgyilagosan. (...) (Kosztolányi Dezsı) I Írd a megfelelı azonos alakú szót a kipontozott helyre! Jelentés Jelentés harcias nı... azon a másikon balti nép... keletkezett gödör... ütlegelem oszmán. széjjelzúzok figyelemmel kísér... diplomáciai személy mohón eszik... épület eleme vésne... síkság hajnalban... szent könyv gáz... ostobán sajnál... téli jármő
VI OSZTÁLY I....Az éj csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig bunda nélkül és még sem fázott. (Mikszáth: Az a pogány Filcsik) Vajon miért? írj monológot Filcsik szerepében! Írd meg az alábbi történet folytatását! Adj címet a szövegnek! Lomposan, sőrőn hullott a hó, vatta alól csöngettyőzött a villamos, csúszkáltak, bukdácsoltak a taxik. Ezekkel a leomló, fehér drapériákkal ismeretlennek, csaknem fenyegetınek látszott a város, de Etel csak jött, és csak mosolygott, észre se vette a tél zordonságát. Éhes volt s örült a vacsorának, beszélgetni vágyott, s örült a társaságnak. A mosoly ott maradt a száján, mikor becsöngetett. (...) (Örkény István) I Írd be a pontok helyére azt a szót, amely az elsı oszlop utótagjaként és a második oszlop elıtagjaként is értelmes összetett szót alkot! jó futó nagy gyújtó munka kaland kutya kereszt fény kávé látta zongora járó tartó tár rendezı fog mutató lap mester
IX. OSZTÁLY I. Egyre magányosabb istenek. (Weöres Sándor) Írj értekezést a mítoszok továbbélésérıl! Fejtegetésedbe építsd be Weöres egysorosának és más tanult mőnek az értelmezését! Értelmezd az alábbi költeményt a mőfajiság, versbeszéd és értékszerkezet szempontjából! Szabó Lırinc: Szél hozott, szél visz el Köd elıttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhıkkel kiabáltam. Erdı jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. Jött az erdı, nekivágtam. A bozótban ızet láttam. Kergettem, ottmaradt, Cirógattam, elszaladt. Ha elszaladt, hadd szaladjon, Csak szeretım megmaradjon. Szeretım a titok, İ se tudja, ki vagyok. Isten tudja, honnan jöttem, Köd elıttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el.
I Folytasd a naplót! Ádám naplója (részlet) Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszú hajú! (Mark Twain: Ádám és Éva naplója)
X. OSZTÁLY I. Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod. (Weöres Sándor) A fenti idézet alapján írj értekezést! Készíts összehasonlító versértelmezést az alábbi lírai szövegek, szövegrészletek alapján! Figyelj a költıi élmény megszólaltatásának sajátosságaira! (...) Hagyj el Óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Vólt erım elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem fıldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mezı kisőlt, A zengı liget kietlen, A nap éjre dőlt, Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! (Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez részlet) (...) Látod-e, mely kicsiny itt a fıld Terhe nyomásától lóg a nagy semminek ágán (...) (Csokonai Vitéz Mihály: Doktor Földirıl egy töredék) Lassan, tőnıdve Az ember végül homokos szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje győlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. (József Attila: Reménytelenül) I Aiszóposz fabulájának tanulságát olvashatod az alábbiakban. Írd meg hozzá a fabulát! A mese bizonyítja, hogy sok ember, aki kapzsiságból többre vágyik, a meglevıt is elveszíti.
XI. OSZTÁLY I. A regény szelleme a sokféleség szelleme. Nincs regény, amely azt ne mondaná olvasójának: «Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed». Ez a regény örök igazsága. (Milan Kundera) Írj értekezést romantikus és/vagy klasszikus modern olvasmányaid alapján, arról hogyan érvényesül a fenti megállapítás a regény mőfajában! Figyelj a hısökre, a történetalakításra, az elbeszélıi nézıpontra és a közvetített világképre! Értelmezd az alábbi költeményt, figyelve a lírai én jelenlétére, a képalkotás módjára, a szóképek és stílusalakzatok szerepére, a mőfaji sajátosságokra illetve az esztétikai minıségekre! Arany János: Meddı órán Belenézek a nagy éjtszakába, Alszik a föld, maga árnyékába ; Itt vagy amott csillagok röppennek: Gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappanbuboréki Csillogók, mint odafenn az égi: De töredék mindkettınek utja - Mind szétpattan, mielıtt megfutja. I Mérlegeld egy oldalban Márai Sándor állítását! Mentıl többet járok emberek közé, annál jobban kínoz a gyanú, hogy mindenkinek igaza van. (Márai Sándor)
X OSZTÁLY I. Az alábbi részletbıl kiindulva olvasmányélményei alapján írjon értekezést Szövegköziség a 20. századi irodalomban címmel! A világirodalom tele van apró, baráti kölcsönökkel. Byron adott Puskinnak, Stendhal adott Flaubertnek, Baudelaire kölcsönkapott Poe-tól, de aztán vissza is adta a kölcsönt, mint ezt Valéry nyugtákkal kimutatta. Shakespeare-hez is úgy jártak apró kölcsönökért az írók, mint egy bankba. Nincs ez másképp.csak a kontár hiszi, hogy ıs és elıd nélkül érkezett. Az író alázatos, tudja, hogy személy szerint adósa elıdjeinek. Goethe aggályosan számon tartotta hitelezıit: a görögöket és Shakespeare-t, s élete végéig törlesztgetett. (Márai Sándor: Kölcsönök) Vizsgálja meg a szövegköziség megnyilvánulási formáit és funkcióit az alábbi versrészletben! Szilágyi Domokos: Apokrif Vörösmarty-kézirat 1850-bıl (részlet) Legszóbb szavad is tehetetlen! Legvágyabb vágyad telhetetlen! Szemétre való vén cigány! Eljátszottad már, sokadmagaddal! És ha meglep bús idık homálya, Lengjen fátyol a vont húrokon; Legyen hangod szellık fuvolája, Mely keserg az ıszi lombokon... Ez örült sár, ez istenarcu lény - ez a jelen. Talán jobb volt a múlt? Hitted. Elmúlt. És mit hoz a jövı? A megjósolt ünnepet a világon? Ne áltasd magad. Ünnepelni sem tud már ez az elfajzott faj - vagy csak úgy, ha belepusztul. Pusztulj hát vele! Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szőnnek S a kitörı napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erıszak durva kezébıl S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s ördögbıl a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha.............. -------------------------------------------------------------
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. Pusztulj! tőnj el! Hiúság, hogy marad nyomod - vagy sem! - Hát akkor minek írsz! Magadnak? Ne hazudj. Nem olvasol te már. I Írjon egy rövid abszurd jelenetet!