Passzívpanelház energetikai korszerûsítésének gépészeti koncepciója

Passzívpanelház energetikai korszerûsítésének gépészeti koncepciója Kucsera Mihály* Fontos elõrebocsátani, hogy a jelen cikk nem a passzívházak általános követelményeivel foglalkozik, hanem annak a panelépületek esetén a sajátos hazai adottságok mellett felvetõdõ szempontjaira összpontosít. Az egyik újpalotai (Zsókavár utcai) panel toronyháznak a passzívház-szintû és 2011-ben a külsõ hõszigeteléssel, ablakcserével megkezdett energetikai korszerûsítése a maga nemében második hazai kezdeményezés. Szakmai elõzménye az EU-finanszírozású és az európai gyakorlatban is különlegességnek számító, 2005-ben elkészült dunaújvárosi kísérletikutatási Solanova-ház. A német és osztrák közremûködéssel megvalósított egyedülálló projekt célja egy panelépület komplex napenergiás felújítása passzívház követelményekkel, amelynek eredménye az épület fûtési energiafelhasználásának több mint 80%-os csökkenése, a téli és a nyári komfort javulása, a lakások értékének emelkedése lett. A projekt legfontosabb célkitûzése akkoriban az volt, hogy tudományos elõkészítettségével, mûszaki megalapozottságával példát teremtsen és az utólagos monitoring révén adatokat szolgáltasson a több mint 800 000 iparosított technológiával létesített hazai panellakás korszerûsítéséhez. Az újpalotai felújítás kiemelt alapelve, hogy a hazai finanszírozási adottságokhoz igazodó,, a pályázati források rendelkezésre állásának függvényében megvalósítható, több megvalósítási lépcsõre ütemezhetõ, szakaszolható megoldás szülessen. Ennek megfelelõen a tervezési cél meghatározása: a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményeit teljesítõ passzívház-megoldás kidolgozása, több évtizedes távlatban is korszerû, a 2020-tól érvényes energetikai követelményekhez igazítható, továbbfejlesztésre alkalmas fûtõrendszer kialakítása, lakásonként arányos költségmegosztás biztosítása, komfortszint emelés, a távlati autonóm hõellátás. A meghatározó kiindulási adatok az épületszerkezet jellegén túlmenõen földszint + szerelõszint + 12 lakószintes épület, 72 lakás, 183 fõ átlagos lakószám, a konyhában meglévõ gáztûzhely, távfûtésre (gáz alapú fûtõmû) alapozott hõellátás, ablakszellõzéssel megvalósított szellõztetés. A kiinduló állapotot a lakások kb. felében végrehajtott korábbi radiátorcserével, átkötõszakasz és termosztatikus szelep beépítésével már részben átalakított meglévõ fûtõrendszer jelenti. A korábban elvégzett részleges korszerûsítés további * Mark-Cont Kft. / DOMTEC Kft. hasznosítása az egyenlõ teherviselés, a korszerûsítési támogatásból való egyenlõ részesedés, elszámolás összefüggésében a forrásfelhasználás függvényében mérlegelhetõ. Ezek kezelése a tapasztalat szerint jelentõs kommunikációs feladatot jelent, mert a lakóközösség jóváhagyását igényli és közvetve az egész projekt elfogadottságát befolyásolja. A mûszaki megoldás kidolgozásakor érvényesíteni kívánt szempontok: az épületszerkezet hõszigetelésével elért passzívház-szint elõnyeit valóban hasznosító fûtõrendszer, az ingatlanérték növelésének hosszú távú biztosítása, a halasztott megvalósítási ütemekbe és távlati célokba illeszkedõ rendszerelemek alkalmazása, a korábban elnyert támogatási forrás elõzõekhez igazodó felhasználása, alkalmasság megújuló energiaforrásra történõ, akár utólagos átállásra, a távlati autonóm mûködés feltételeinek megteremtése, a megvalósítási költség minimalizálása, a források függvényében szakaszolható mûszaki megoldás, megtérülés alapján rangsorolható ütemezés, a mûködés és lakhatóság folyamatos fenntartása. A fûtési egyenleg egyaránt számol a szakaszos felújításból következõ átmeneti, valamint a passzívház kivitelû lakószintek hõigényét tovább csökkentõ távlati földszinti beépítéskor elõálló végleges energetikai állapotokkal. Az ismertetés a tervezett megoldáson túlmenõen különbözõ szempontokból felvetõdött, megfontolható alternatív megoldásokat is megemlít. Mûszaki megoldás Az épület energetikai méretezése a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményei alapján a passzívházak tervezé- 28 Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám

sére fejlesztett PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) tervezõprogrammal készült, az építéskor, 1967-74 között alkalmazott paneltechnológiáról rendelkezésre álló adatok alapján. A hõtechnikai számítás kulcselemei: a 16 cm-es, tûzvédelmi szempontból elfogadható ásványgyapot szigetelés, a 3 rétegû ablaküvegezés és a Solanova-háznál is alkalmazott csatorna-hõcserélõs álmennyezeti hõcserélõvel szerelt szellõzõgép. Elszívott Fürdõszoba Konyha Álmennyezet Szellõzõ befúvós válaszfalban pl. lakószobához WRG climos Távozó Külsõ A passzívház kiinduló elve alapján az ésszerû minimumra a (ablak-) szellõzési veszteségnél is alacsonyabbra csökkentett transzmissziós veszteség lehetõvé teszi, hogy a megfelelõ alapterületi arány és a magas hõvisszanyerési hatásfok folytán a csekély maradó fûtési igény légfûtéssel is kielégíthetõ legyen. Elõfeltétele a legjobb hatásfokú hõvisszanyerés biztosítása. Ez a magyarázata, hogy a nagy hatásfokú hõvisszanyerõs szellõzõgép válik a passzívház gépészet elengedhetetlen, kulcsponti elemévé és a hagyományos fûtõrendszeri elemek kerülnek kiegészítõ és szabadabb választást engedõ helyzetbe, hõforrás- és hõleadóoldalon egyaránt. Az elõzõeknek megfelelõen a fûtõrendszer átalakítása, teljesítményének méretezése lakásonként önálló, 90% hatásfokú hõvisszanyerõs szellõzõrendszer kialakításával és a klasszikus passzívház elvnek megfelelõen a szellõzõ szabályozható utófûtésével számol. A tervezés során jelentõs korlátozást jelentett a konyhai gáztûzhely, amelynek kiváltása a komfortszint emelésén túl összességében valószínûleg költségoldalon is elõnyös megoldást jelenthet, de jelen esetben nem került mérlegelésre. Az egyes tervezett gépészeti alrendszerek választási lehetõséget is teremtenek a tényleges finanszírozási lehetõségek függvényében, illetve a szakaszolt megvalósítás során elõálló eltérõ állapotok döntési helyzetére. Ezek az alrendszerek a következõk: hõvisszanyerõs szellõzés, lakásonként önálló szellõzõgép konyhai elhelyezéssel, homlokzati beszívás-kifúvással, szakaszolható kiépítéssel, valamint az elsõ kivitelezési ütemben szükséges ideiglenes légbevezetési megoldás utólagos hasznosításával. Központi rendszer kialakítása az adottságok alapján sem szerkezeti, sem gazdaságossági, sem a folyamatos lakáshasználat miatt kivitelezhetõségi okból sem volt célszerû. A légcserét, a légszállítást a gáztûzhely miatt a passzívházméretezési igényeket túllépõ GMBSZ követelmények figyelembe vételével kell meghatározni. A kiegyenlített szellõzõrendszer késõbbi ütemre halasztott megvalósítása esetén az elõálló légtömör állapot miatt létfontosságú az egyszerû központi elszívás folyamatos biztosítása. Ez a pótlólagos friss bevezetés megoldásával és a meglévõ központi elszívórendszer felújításával történik, ami azonban többlet-ráfordítást okoz. Az ideiglenes légbevezetés fali, légcsatornázott kivitelben készült, mivel a nyílászáróba épített, szokásos résszerelvények beszerelése gyakorlatilag helyreállíthatatlanul tönkretenné a kényes belsõ szigetelésû légtömör nyílászárókat. Hõvissszanyerõs szellõzõgépként a legjobb hatásfokot biztosító csatornahõcserélõ mellett a korszerûbb páravisszanyerõs típus alkalmazása ajánlott, ami a viszonylag kicsi alapterület/ lakószám-arány, illetve a gáztûzhely miatt viszonylag magas légcsere-igény következtében a fokozott téli -kiszáradási veszély és a téli fagymentesítés szempontjából is elõnyös. A hazai körülmények között jelentõs nyári túlmelegedés megoldására lényeges az ennek kivezetését biztosító üzemmóddal rendelkezõ szellõzõgép. Biztonsági szempontból elõnyös, ha a szellõzõgép konstrukciója a típus függvényében vagy már gyárilag ilyen változatban kialakítva vagy a telepítési beállítással letiltva a csak elszívásos vagy depressziós kiegyenlített szellõzési opciót, eleve kizárhatja a gáztûzhely miatt veszélyes depressziós légállapotot kockáztató üzemmódot. További fontos kiegészítõ tartozékok, illetve jellemzõk: a fagymentesítõ elõfûtés, mert a gáztûzhely miatt elengedhetetlen, elõírt minimális légszállítás biztosítása kizárja a hõcserélõ fagymentesítését szolgáló esetleges szellõzés-korlátozás alkalmazását. Erre kalorifer vagy az energiatakarékos, önszabályozó PTC-fûtõelemmel és hõszigetelt mûanyagházzal szerelt (iso-defroster) lehet a gazdaságos alternatíva. a szellõzõventilátorok üzemkimaradása esetére a gázellátást korlátozó biztonsági mágnesszelep szükséges. Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám 29

Opcionális lehetõség a valós szellõzési igényhez igazodó, takarékosabb szellõzés-szabályozást szolgáló CO 2-, CO-, páratartalom- és/vagy légminõség-érzékelõ alkalmazása (természetesen erre alkalmas szellõzõgép feltételével), a veszélyes depressziós légállapot érzékelésére valamint a veszélyt okozó ventilátorok lekapcsolására szolgáló nyomáskülönbség-ügyelõ (Differenzdruckwächter) alkalmazása. légfûtés, a befúvott szellõzõnek a központi fûtõrendszerrõl melegvizes kaloriferrel végzett utófûtésével, aminek teljesítménye különösen a gáztûzhely miatt megnövelt légszállítás folytán elegendõ lehet a szükséges hõigény leadására. A szellõzõ kizárólagos fûtési alkalmazása azonban a jelentõsen ingadozó lakószám és lakáshasználat miatti bizonytalan páraképzõdés illetve téli légszárazság függvényében a komfortérzet szempontjából gondot okozhat, meglévõ fûtõrendszer, a korszerûsítés szakaszos megvalósításának függvényében csökkenõ hõigényhez igazítható alacsony alaphõmérsékletû állandó beszabályozáshoz szükséges mértékû átalakítással (átkötések, szelepek stb.). A konvekciós hõleadás a fûtõ-szellõzés elrendezésével összhangban a szobákba koncentrálva, a teljesítmény- és hõfokszabályozás a fûtési igény csökkenése, illetve az alternatív fûtõrendszeri elemek belépése függvényében alakul, napkollektor-rendszer, a melegvíz-ellátására, tetõ- és homlokzati elrendezéssel. Az alternatív hõszivattyús rendszer megvalósítása esetén (valamint az autonómiát biztosító napelem-helyigénye miatt) forrásfelhasználás szempontjából az elhagyása megfontolandó. hõszivattyú, geotermális talajszondás rendszerben, ami passzívház szint mértékéig fedezi a fûtés és a HMV-elõállítás hõigényét. Megvalósításának feltétele a talajszondák kivitelezéséhez az épület körüli terület igénybevétele, ami az adott épületnél a tervezett földszinti túlnyúló lepényépület kialakítása kapcsán egyébként is telekrendezést igényel. A talajszondák számának, hosszának pontos meghatározása próbaszonda-mérés alapján véglegesíthetõ. A korszerûsítés ütemezése arányában csökkenõ hõigény függvényében a maradó távfûtés(t) kiegészítõ, téli rásegítõ szerepben mûködhet, a szezonális mûködés feltételei a távhõszolgáltatóval tisztázandóak. utóhûtés, megfelelõ kaloriferrel a passzívház kivitel elérésekor talajszondák révén direkt keringetéses mûködtetéssel biztosítható a nyári túlmelegedés kivezetése, a talajszondák létesítése a hõszivattyúnál jelzett feltételek függvénye, sugárzófûtés, a fürdõk használati idejére korlátozott magasabb hõmérséklet-igény biztosítása elektromos infrasugárzókkal, késleltetett automatikus kikapcsolással. Hõmérséklet-szabályozás A hosszabb német passzívházas tapasztalatok alapján a lakáshasználat függvényében a tényleges fûtési igény akár többszörös eltérést is jelenthet. Társasházi alkalmazás esetén ezt a helyzetet ráadásul jelentõsen bonyolítja és nehezítik az egyéni érdekek, az eltérõ szokások valamint lakásadottságok, amit az eddigi hazai felújítási tapasztalatok is igazolnak. A fûtõrendszer kialakításánál a passzívháznak a hagyományostól eltérõ energetikai viselkedésébõl (épületen belüli erõs hõáram, kiegyenlítõdõ hõállapot) célszerû kiindulni. Egy régi építésû panel társasház esetében külön jelentõséget kap, hogy a külsõ termikus burkon elért légtömörségtõl függetlenül a lakóegységek és közlekedõterek között lakott állapotban szinte megoldhatatlan feladat a légtömörség megvalósítása. A közismert fûtésmegosztási, elszámolási anomáliák (visszaélések) alapján elvetettük a jelentõs többletköltséget jelentõ helyiségenkénti hõfokszabályozás, költségosztók alkalmazását. A javasolt, önnálóan szabályozható légfûtéssel oly módon biztosítható az egyedi hõmérséklet-szabályozás, hogy az egyben késztetés is a lakóknak a hõvisszanyerõs szellõzõrendszer rendeltetésszerû használatára, és a szükségtelen ablakszellõzés elmaradásával biztosíték az épület energetikai kivitele révén elérhetõ fûtéstakarékosság megvalósulására. A javasolt megoldás: állandóra beszabályozott konvekciós hõleadás az elõremenõ hõmérséklet és megfelelõ hõfoklépcsõ beállításával (meglévõ radiátor vagy távlati felületfûtés esetén egyaránt); alapdíj a megállapított alacsony alaphõmérsékletre a részletes hõtechnikai számítással helyiségenként meghatározott hõigény alapján; elszámolás az alapdíj és a lakásonként kialakított egyedi mérés összesített értéke alapján. Paul CLIMOS hõvisszanyerõs szellõzõgép Konyha = 60 m 3/h H-1 H-2 Utófûtõ Fagymentesítõ elõfûtõ Ideiglenes légbevezetés lezárása Étkezõ V be = 20 m 3/h Szoba Vbe = 30 m 3/h WC = 15 m 3 /h b-1 Fürdõ = 30 m 3/h b-2 A tervezett megoldás Gardrób =5m 3/h Nappali Vbe = 60 m 3/h 30 Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám

Kiegészítõ energia-megtakarítási megoldások A most bemutatott tervezés egy jól meghatározott célra, az épület energetikai korszerûsítésére irányult, tehát nem általános jellegû, teljes körû felújításra vonatkozott. Ebbõl következõen számos, egyébként szintén felújítást érdemlõ más területet sajnálatunkra nem is érinthetett, amelyek pedig a melegvízhálózat felújítása, víztakarékosság, belsõ légtömörség hõtechnikai és zajhatárolással, tûz- és vagyonbiztonság, az ingatlan állagmegóvása, a közös terek értéknövelõ esztétikai és komfortjellemzõi stb. szempontjából szintén idõszerûek lennének, de szintén a tervezési határon kívül maradtak. Az épület veszteségeinek csökkentése, illetve a kiépítendõ költséges kapacitások méretezése során önmagában jelentõs eredményt jelenthet a melegvízhálózaton elérhetõ megtakarítás a cirkulációs veszteség csökkentése valamint víztakarékos zuhanyfejek és csap kifolyóelemek felszerelésével a takarékos vízfelhasználás és a HMV-energiafelhasználás jelentõs csökkenése. Elõkészítési szempontok A passzívház szint elérése az eredeti, alapvetõ célt jelentõ költséghatékony megvalósítás teljesítésével csak alapos tervezéssel és elõkészítéssel lehetséges. A költséghatékony megoldásnak az optimálisan méretezett és szigetelt épületszerkezet elõnyeit ténylegesen érvényesítõ, tehát nemcsak olcsóbb üzemeltetésû, de lehetõleg egyszerûbb, kisebb kiviteli költségû épületgépészeti rendszert kellene eredményeznie. Ez természetesen viszonylagos, hisz a hagyományos gépészethez képest mindenképpen új elemeket (mindenek elõtt a hõvisszanyerõs szellõzést), eltérõ szereposztást illetve arányokat, de a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül drágább megoldásokat igényel. Nevezetesen a töredék fûtési igény bármely hagyományos, tehát nem föltétlenül megújuló energiás hõforrással, hightech berendezések nélkül, de természetesen az egyéb követelményeket kielégítõ berendezéssel megoldható. Az épületet egységes rendszerként kezelõ passzívház-elvnek, illetve követelménynek talán legjobb példája a szellõzõrendszer, ami kulcsszerepbe kerülve szigorúan az adott szerkezet és fûtõrendszer összefüggésében határozható csak meg. A hazai tapasztalatok alapján már a tervezés során is a senki földjét jelentõ olyan rendszerelemek, mint az önálló konyhai elszívó, kandalló, egyéb nyitott tûzterû fûtõ- vagy fõzõkészülék, központi porszívó stb. együttes alkalmazása egy légtömör épületben akár élet- és tûzveszélyt is okozhat. Ennek különleges esete a fokozott veszélyt jelentõ gáztûzhely alkalmazása, ami az újpalotai panelépületre is érvényes. Németországban depressziós légállapotot okozó berendezés alkalmazása esetén kötelezõ elõírás a nyomásviszonyok állandó ellenõrzését, valamint az engedélyezett határérték túllépése esetén az összes depressziót okozó berendezés közvetlen kikapcsolását biztosító nyomáskülönbség-ügyelõ készülék beszerelése. Gázbiztonság A 11/2004. (II. 13.) GKM rendelet szigorú elõírásokat tartalmaz a gáz csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések létesítésére és üzemeltetésére. A GMBSZ (Gáz Biztonsági Szabályzat) alapján a felhasználói/fogyasztói berendezés alatt a fogyasztói vezetéket, a gázfogyasztó készüléket és a gázfelhasználó technológiákat, valamint az azok rendeltetésszerû és biztonságos használatához szükséges tartozékok összességét kell érteni. Ez utóbbiba beleértetõdnek az égés ellátást érintõ szellõzési megoldások. A tapasztalatok alapján a nem megfelelõ légellátási és égéstermék-elvezetési feltételek miatt bekövetkezõ balesetek (CO-mérgezés) elkerülése érdekében a nyílt égésterû, kéménybe nem kötött ( A típusú) és kéménybe kötött ( B típusú) gázkészüléket alkalmazásakor különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a jelzett típusú készülékek valamelyikével ellátott, vagy azzal légtér összeköttetésben lévõ helyiségek esetén tervköteles átalakításnak minõsül: a fokozott légzárású nyílászárók beépítése, vagy a meglévõ nyílászárók tömítése; elszívó/szellõzõ ventilátorok, konyhai páraelszívók beépítése; a gázszolgáltató által jóváhagyott kiviteli tervhez viszonyított minden egyéb módosítás [meglévõ csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztó berendezés tervköteles átalakítása (bõvítése, felújítása)]. Ilyen tervköteles átalakítás esetében a kivitelezés megkezdése elõtt: a) Kiviteli tervet kell készíttetni arra jogosult szakemberrel (épületgépész tervezõvel), amelyben ellenõriztetni kell a légellátási és égéstermék elvezetési feltételek meglétét a már üzemelõ gázfogyasztó készülékek esetében. b) A kiviteli tervet a kivitelezés megkezdése elõtt mûszaki-biztonsági szempontok szerinti felülvizsgálatra be kell nyújtani a földgázelosztóhoz. c) A kivitelezés befejezése után az elkészült szerelést a földgázelosztóval vagy megbízottjával az üzembe helyezés elõtt mûszaki-biztonsági szempontból ellenõriztetni kell. A hazánkban szinte kizárólagosan helyi vagy központi elszívással rendelkezõ lakóépületeknél a biztonsági szabályzat követelménye alapján általában mintegy 60 m 3 /h bevezetése szükséges a konyhába (4 fõzõégõs és sütõs tûzhelyet figyelembe véve), továbbá szabadba szellõzõ gépi elszívást kell létesíteni, hogy megelõzzék az összeszellõzést a lakószobákkal. A kiegyenlített lakásszellõzésnek viszont a hosszú évtizedek alatt kialakult nemzetközi gyakorlat és szakmai szabályok szerint épp az az alapelve és elterjedt gyakorlata, hogy a friss t közvetlenül a lakóterekbe kell bevezetni, míg a szennyezett t közvetlenül a szennyezett terekbõl kell elszívni, épp azért, hogy az így kialakuló nyomásviszonyok eleve megakadályozzák a szennyezett visszaáramlását a lakótérbe. Ilyen esetben a közvetlen konyhai légpótlásnak a hazai gyakorlat szerint rutinszerûen alkalmazott követelménye Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám 31

ezekbõl következõen a céljával ellentétes hatást fejt ki, hisz kizárja a megfelelõ irányú légáramot biztosító nyomáskülönbség kialakulását. Ez ilyen formában a jelenleg érvényes Szabályzatban megfogalmazott tervezési elvvel is ellentétes, hiszen a 4.3.1 pont elsõ bekezdésének utolsó mondata épp azt írja elõ, hogy A szükséges szellõzõ-térfogatáramot és a bejutását biztosító nyomásfeltételeket meg kell tervezni. Így viszont a visszaáramlást megakadályozó nyomáskülönbség hiányában megbomlik a lakáson, mint ajtókon keresztül óhatatlanul összeszellõztetett egységes légtéren belül kívánatos áramlási irány. Sõt, a lakótéri túlnyomás bármely csökkenése esetén (pl. ablaknyitás) kifejezetten elõállhat az ellenkezõ irányú nyomáskülönbség és konyha felõli visszaáramlás veszélye. A Szabályzat eddigi értelmezési-alkalmazási gyakorlata alapján kialakított közvetlen konyhai légbevezetés további hátránya, hogy egy hõvisszanyerõs szellõzõrendszer esetén a lakóterekben szükséges légpótláson felül gyakorlatilag többlet légcsere-igényként jelenik meg a gáztûzhely miatt elõírt 60 m 3 /h légmennyiség, másrészt a lakás egyéb tereinek kiegyenlített szellõzése érdekében a többi elszívásos helyiségben ugyanennyivel fölöslegesen növelni kell az elszívást, továbbá a téli idõszakban ez a szükségesnél nagyobb légcsere növeli a túlszellõztetés, a kiszáradásának a veszélyét, ráadásul arányosan növeli a szellõztetési hõveszteséget, a beruházási és üzemeltetési költséget. A jelen felújítás tervezése során az elõzõektõl eltérõ, a hõvisszanyerõs kiegyenlített szellõzõrendszerre kialakított megoldás a Szabályzat azon pontján alapul, ami lehetõvé teszi a szomszédos helyiségen keresztül történõ légpótlást. Ennek feltétele a megfelelõ összeszellõzés biztosítása, amit a Szabályzattal és a nemzetközi gyakorlattal összhangban is legegyszerûbben az ajtók alatt, a küszöbök elhagyásával vagy átvezetõ szellõzõrácsokkal lehet biztosítani. Meglévõ központi szellõzõrendszer Jelen felújításnál az elsõ kivitelezési ütemben a hõvisszanyerõs rendszerek kiépítéséig a meglévõ központi elszívókürtõk biztosítják a szellõzést, de ebben az elsõ ütemben is folyamatos követelmény az elszívórendszer megfelelõ állagának biztosítása, az elszívónyílások ellenõrzése, a légszelepek szükség szerinti cseréje vagy pótlása. Mivel a központi elszívás, a közös elszívókürtõ révén az egyes lakások kölcsönhatásban állnak egymással, a beszabályozás hiányában kétséges, hogy minden lakásban biztosított-e a gáztûzhely miatt fokozott jelentõségû elszívás, ezért a konyhában megkövetelt 60 m 3 /h légcsere ellenõrzésére a gázelosztónak be kell mutatni a légtechnikai beszabályozási jegyzõkönyvet. A tetõventilátorok ellenõrzésén túlmenõen tûzvédelmi szempontból is szükséges az elszívó kürtõk tisztítása. A rutinszerû tisztítást megelõzõen elengedhetetlen a kürtõk állapotellenõrzése, amit a tisztítással foglalkozó komolyabb cégek a szolgáltatás részeként végeznek. Ez a központi elszívó légcsatornák kamerás ellenõrzésével (bárhol lehet sérülés, átalakítás, szétcsúszás stb.) ad megbízható eredményt. Ennek hiányában a beszabályozás kivitelezhetõsége eleve kétséges. Ráadásul a légtömörség hiányában a ventilátorok csak jelentõs többlet teljesítmény (és áramfogyasztás) révén tudják biztosítani a hiányzó többlet légszállítást. További figyelmet érdemel, hogy a hatósági szabályozás terén a GMBSZ-hez hasonlóan szintén folyamatos, és szigorodó kötelezettséget és felelõsséget jelentenek a tûzbiztonsági követelmények (új OTSZ). Ezek a szellõzõrendszer esetében az egyszeri korszerûsítéstõl függetlenül folyamatos jelleggel megkövetelik a szellõzõk rendszeres karbantartását a ventilátorok elektromos és motorikus állaga, a szellõzõkürtõk tûzveszélyes szenynyezõdése, korróziója, érintésvédelme szempontjából egyaránt. A biztonságos légellátás szempontjából további kikötések: a gáztûzhely telepítési helyiségében jelezni kell a légátvezetések, légrácsok eltakarásának vagy lezárásának tilalmát, a gáztûzhely üzemeltetése, használata csak a szellõzõventillátorok folyamatos mûködésének feltételével engedélyezett, az egyedi/önálló lakásszellõzõ berendezés, helyi elszívóventillátor alkalmazása automatikus mûködésû, biztonsági leválasztó mágnesszelep beszerelését követeli a gáztûzhely csatlakozó gázvezetékébe. Az adott esetben a gázelosztó által jóváhagyott terv ezek betartását tartalmazza. A biztonsági elõírások betartása végsõ soron, tájékozottságtól függetlenül a mindenkori beruházói-tulajdonosiüzemeltetõi szereposztás függvényében alakuló felelõsségés költségviseléssel, de minden esetben, tervtõl, korszerûsítéstõl, a létesítés óta eltelt idõtõl függetlenül is számon kérhetõ. 32 Magyar Épületgépészet, LXI. évfolyam, 2012/1-2. szám