A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

2012. 20. évfolyam 74. szám A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja 13-22. oldal

Tartalom Kovács Gusztáv: Elkezdődött 1 Kovács Blanka (11.E): μετάνοια 2-3 Marján Babett (12.A): Beszélgetés dr. Aknai Tamással 4-5 Móczár Dorottya (9.B): Kamasz Jézus a Nagy Lajosban 6-7 Marján Babett (12.A): Interjú Dobosi László igazgató úrral 8-10 Ján Szilárd(9.A): Beszélgetés Gaál Mariann kozármislenyi református lelkésszel 11-12 Fehér-Fekete 13-22 Péter Alexandra (11.D): Bem-apó tényleg renegát lett? 23 Kiss Franciska (11.C): Aki felment a hétlépcsős hegyre 24-25 Salamon Eszter (11.A): Saskirály 25-26 A Hit Éve pályázat nyertes írásai 27-29 Vörös Anna (10.A): Egyszerű pásztor jöjj közelebb 30 Ritter Anna (8.A): Megtagadva 31-32 Brand Petra (12.A): Nem egészen százas 33 Páprádi Bíborka (9.E): Lájk Lajos 34 Péter Alexandra (11. D), Kiss Franciska (11. C): Hotel Transylvania 35 Páprádi Bíborka (9.E): Ahogy az angolok kedvelik 36 Bodogán Anna (9.A): Kosárlabda, kicsit másképp 37 Csontos Gábor (10.A): Egy nap a fuballparadicsomban 38-39 Historia Domus 40 Cí m l a p f o t ó : Simor Kamilla 12.E Im p r e s s z u m Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Dobosi László Főszerkesztő: Dr. Kovács Gusztáv Olvasószerkesztő: Czimmermann Csilla Diák szerkesztők: Brand Petra (12. A), Marján Babett (12. A), Vörös Anna (11. A), Kiss Franciska (11.C), Ján Szilárd (9.A), Csontos Gábor (10.A) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. Páholy www.crnl.hu szinesff@gmail.com Nyomdai munkálatok: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.

Magyarországi Ciszterci Rend Incipit Vita Nova Alapítványa CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17. Bankszámlaszám: 11100207-19032382-10000001 IBAN: HU41 11100207-19032382-10000001 SWIFT kód: INEBHUHB Adószám: 19032382-1-02 A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának támogatása. A gimnázium alapítványa: Pro Ludovico Alapítvány Számlaszám: K&H Bank, 10402427-242140-18-00000000 IBAN: HU86 10402427-242140-18-00000000 Adószám: 18300697-1-02 kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók, öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák, folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28. Telefon: 72/532-414

Kávéházi gondolatok Kovács Gusztáv Elkezdődött A hétvége egyik programpontjaként felmentem a padlásra, hogy a tavasztól őszig használatos szezonális kellékeket kicseréljem a téliekkel. Felkerült tehát a kerti asztal a négy székkel, a kishinta, valamint a felfújható, teknősbékát formázó medence is. Az ehhez szükséges helymennyiséget a szánkó, valamint a karácsonyi kellékek áthelyezésével teremtettem meg. Ennek már itt is volt az ideje, hiszen a hétvégén leesett az idei első hó, a karácsonyi készülődést pedig nem ildomos az utolsó percre hagyni. Mint minden rendrakáskor, most is elidőztem egy-egy rég nem látott tárgynál. A szünet ugyanis fontos része minden munkafolyamatnak, ami akkor a legjobb, ha azt az ember nem betervezi, hanem valamilyen fontosabb dolog által hagyja magát egy időre elcsábítani az eredetileg tervezett tevékenységétől. Most az a papírból készült betlehem ragadott magával, amit régebben, mielőtt fából készültre cseréltük, minden karácsonykor a fenyőfa alá helyeztünk. Nézegettem és elcsodálkoztam azon, hogy ez a megszokott tárgy és az általa kínált látvány mennyire valószínűtlen. Egy egyszerű zsidó család az újszülött gyermekével, mellettük napkeleti bölcsek drága ajándékaikkal, pásztorok furulyával, éneklő angyalok és a gyermeket melegítő állatok. Mindez egy barlangban, amely felett egy fényes csillag áll. Mennyire váratlan ez az egyszerű, papírkartonra nyomtatott jelenet. Aligha számolnánk vele, amikor Istenről és a megváltásról van szó. Pedig, ha hihetünk Máténak és Lukácsnak, valahogy így kezdődött. A tizenkettő nem volt ott. Többen közülük ekkor még meg sem születtek. Éppúgy nem sejtettek semmit, mint a bűnös asszony, Zakeus, vagy a tarzuszi Saul. Ők mást vártak, ha egyáltalán vártak valamit. Nem tudták, mi történik. Az igazi történetük mégis itt, ebben a valószínűtlen jelenetben kezdődik el. Karácsonyi számunk írásai, a riportokban megszólaltatott szereplők is erről tanúskodnak. Istenről, aki másképp gondolkodik, mint mi, akinek van humora, aki nem kiszámítható, de aki ott van az életünkben, akkor is, ha nem vesszük észre, ha furcsának találjuk, vagy ha nem is akarunk tudomást venni róla. Ők sem sejtettek semmit. A változás már elkezdődött. Az Úr közel van. Észrevetted? Kávéházi Gondolatok Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 1

μετάνοια Kovács Blanka 11.E A legtöbb ember életében fontos szerepet játszik a vallás, a hithez vezető út azonban mindegyikünk számára más és más. Bodogán László görög katolikus atyával beszélgettem az ő megtéréséről, illetve aktuálisan a felekezetük egyedi, karácsonyi szokásairól. RiPortré Mesélne a saját megtéréséről, illetve arról, mikor és hogyan mélyült el a kapcsolata Istennel? Mint az emberek nagy része, én is vallásos családba születtem. Csupán az egyik nagymamám volt római katolikus, mindenki más a görög katolikus egyházhoz tartozik. Úgy gondolom, az Istenre való rátalálásomban a ministrálás, ebből kifolyólag az oltár közelsége sokat segített gyermekként. Gimnazista korom óta élem tudatosabban a hitemet, amely azelőtt csak szokások rendszere volt, de ott, az esztergomi Ferences Gimnáziumban kialakult egy személyes kapcsolatom Istennel. Ez elvezetett a megtérés azon jelentéséhez, hogyan kellene Őszerinte élnem: nem pusztán az események egymás-utániságát, hanem valami isteni akaratnak, testességnek a kirajzolódását látnom. De nagy, meghatározó megtérés élményről nem tudok beszámolni. Nekem Isten megadta azt a kegyelmet, hogy folyamatosan jelen volt az életemben, csak nem mindig ugyanakkora intenzivitásával éltem meg a jelenlétét. Az Önök közösségében előfordultak különösen érdekes történetek a tagok megtérésével kapcsolatban? Nos, van, aki a tudományban mélyült el, majd a vallásban lelt rá bizonyos válaszokra. Van, aki kimondottan papot keresett, majd a végén közösséget is kapott aminek ma már az egyik legaktívabb tagja -, de akad olyan is, akit II. János Pál pápa halálának következtében kezdett el a hit iránt érdeklődni. Biztos vagyok benne, hogy Isten akár különleges utakat is mutathat nekünk, hogy eljussunk hozzá. Nálunk, a görög katolikus egyházban nagyon fontos a megtérés, a metanoia, ezért jelentős időszak a nagyböjt, melyben törekszünk testestül-lelkestül Isten felé fordulni. 2 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

Van különbség a kezdettől vallásra nevelt és az idő közben megtért ember hite között? Nincs. Megvan mind a kettőnek az értéke, az előnye és a hátránya is. Nem gondolom, hogy értékesebb lenne egy hagyományos, vallásos családba születő, illetve egy felnőttként megtért ember hite között. Mint ahogy Jézus egy példázatában is mondja, amikor a gazda munkásokat fogad, ugyanúgy egy dénárt ad annak is, aki reggeltől estig dolgozik, illetve annak is, aki csak később kapcsolódik be a munkába (v.ö.: Mt 20,1-16). Szerintem mindenkinek egyéni útja van Isten felé, az Úrnak pedig van annyi fantáziája, hogy aki keresi Őt, így, vagy úgy, de eljuttatja magához. Egy kicsit más téma, de a karácsony közeledtével talán erről is érdemes lenne beszélni. Vannak ünnepi szokások, amelyek csak a görög katolikus egyházra jellemzőek, a rómaira nem? Nálunk régi szokás a kántálás. Ennek keretében az emberek a házakat járják, karácsonyi dalokat énekelnek, esetenként betlehemmel is felszerelkezve. Én gyerekkoromban egy csillaggal jártam a házakat, ami nagyon érdekes szerkezet volt. Egy szitakeret fenekére feldíszített papírlapot ragasztottunk, fogantyút és gyertyát szereltünk bele, és körbe-körbe forgattuk, ami ez által nagyon szépen világított. A karácsonyi ételekben nincs különbség a római katolikusok fogásihoz képest, viszont mi alapjában véve inkább a szertartásban, az imádságban éljük meg az ünnepet, kevésbé a külsőségekben. 40 napos böjti időszak előzi meg a karácsonyt, és szenteste szertartások sorozatával teljesedik be a várakozás. RiPortré Köszönöm a beszélgetést! Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 3

ti bennem, s én bennetek Marján Babett 12.A Marján Babett beszélgetése dr. Aknai Tamás művészettörténész professzorral RiPortré Mit tudna mesélni nekünk iskolánk új szobráról és alkotójáról, Szigethy Gyuláról? Szigethy Gyula szobrászművész a Nagy Lajos Gimnázium egykori tanulója betonból, műkőből, acélból készült munkáját komoly szellemi-fizikai teljesítménynek tartom. A fiatal művész modern mediális technikákkal, a plasztikai alakítás kérdéseivel egyaránt sikerrel foglalkozik. Az iskolában most felállított szobor, Mária és Jézus már terv mivoltában is a kortárs magyar művészet egyik mély értelmű vállalkozásának tetszett. Végleges minőségében is egyedülálló. Egy szobor valóságos életét azonban akkor kezdi élni, amikor közössége számára láthatóvá válik, amikor elkezdődhet befogadásának előre nem látható kimenetelű folyamata. Ha mese lehet belőle, akkor annak érdekesebb hányada most van keletkezőben. A hitről gondolkodás és a művészet izgató metszéspontja, amikor Jézus Krisztus életéből emel ki az alkotó egy, a művészi-emberi minta megmutatkozása szempontjából kevésbé hagyományos jelenetet. Mert Jézus gyermeksége a művészettörténet évszázados rendjében megközelítések sokaságát jelenti. Jézus emberként köztünk töltött élettartamából ugyan nem feltétlenül a gyermek és fiatal kor a legtöbbször idézett anyag, de nem is példa nélkül való a modell, amikor a gyermek, vagy fiatal Jézus alakja és a vele kapcsolatos más személyek jelenítenek meg egy gondolati, vagy erkölcsi szempontból aktuális helyzetet valamely műalkotáson keresztül. Isten Jézusban testet öltő emberi vonásainak felismerése és elfogadása az érzékitapasztalati létezés tényét a spirituális valóság jelenlétének jelzésével köti össze. Egy szobor olykor megvalósíthatja e két dimenzió - szenzuális, spirituális összekapcsolását. Szigethy Gyula szoborcsoportja realista. Technikája és beton anyaga csak fokozzák a nem kiemelkedő, nem kivételes látványnak szóló képzeteket. A lány nézi, hogy a fiú acélból kovácsolt szögeket tart a tenyerén. Nem kivételes az ábrázolás ilyen hangolása. A Szigethy Gyula által kialakított szobrászati gondolat és teológiai tartalom legfőbb energiaforrása az élő hit, Krisztus emberi mivoltának tetszőleges és profán élethelyzeteket is átsugárzó ereje. A meggyőződés, hogy az emberben lévő Isten és az Istenben lévő ember minden köznapiságot átvilágító igazságként elénk állítható. A művelet azonban nem végezhető el Jézus Krisztus emberi létét valószínűsítő jelek nélkül. Ilyen módon a keresztény ikonográfiai hagyomány megújítására is sor kerülhet anélkül, hogy a történetileg kialakult kép ellentmondásba kerülne az aktuálisan megformálttal. Szigethy Máriája és Jézusa az embernek született Isten vonásait a lehető legegyszerűbb megoldással tükrözi. A kép tetszőleges mivolta ellenére is hiteles. Mit szimbolizál ez az alkotás? Egy lány és egy fiú állnak egymás mellett. A lány erősebben figyel a fiúra, mint az őrá. A fiú mással van elfoglalva. Kevés kétségünk van. A Megváltó sorsának végső pillanatát előjelző szögekkel. Mindent tud, mindent előre lát, de semminek a bekövetkezését nem fékezi. Melankóliájának is magyarázata ez. Az élő egyházművészet egyik legkomolyabb, megoldandó problémája, hogy miként lehet- 4 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

séges épületek, képek, szobrok segítségével fenntartani a figyelmet, érdeklődést a kereszténység átélését segítő helyzetekre, létrehozhatók-e egyáltalán ilyen helyzetek? Lényeges összefüggés, hogy az elvontnak tetsző, mitikus gondolkodás történeti sémáit (jelképeit, metaforáit) miképpen lehetséges a modern mindennapokban élő kereszténységhez közel hozni, illetve felmutatni? Érdekes, hogy ezt a kérdést tették fel, hiszen a szoborcsoport első látásra mintha a mindennapi élet egy pillanatából kölcsönzött észlelés lenne. Csaknem köznapi a helyzet, amit felidéz. Szinte alig van jel, mozdulat, felület, aminek jelképes értelmet tulajdoníthatnánk. A sémáktól sikeresen tart távolságot a szobor, miközben nincs kétségünk afelől, hogy titokzatos, baljós kifejletek rejtőznek a serdülő fiú tenyerében lévő szög látványában, a szemlélő tekintetben, amit a serdülőkorú fiú a szögre vet. A szobor körül olvasható szöveg nem hagy kétséget afelől, hogy a felidézett helyzet milyen magasztos. A kompozíció érdekességét fokozó adottság azonban, hogy a mindennapiság élményét legalább ennyire megerősíti. Vagyis a rejtőzködő rendkívülit, vagy éppenséggel megfordítva, a kivételes megmutatkozását a legáltalánosabb emberi kapcsolatokban. Az érzék és az intellectus agens (a cselekvő értelem) a modern művészetben nem kíván illusztrációkat létrehozni, noha képes lenne ilyeneket megjeleníteni. Az Istenben nem szétváló lét és a lényeg, azaz az essentia és az existentia kapcsolata a köznapi gondolkodás számára nehezen kezelhető, ha Isten kizárólag anyag nélküli tiszta szellemként (actus purus) jelenik meg. Hogy érzékileg is felfogható legyen, örökkévalóságának és tökéletességének kifejezéséhez anyagi hordozóra, a kommunikáció érdekében médiumra van szüksége. Ha Isten létének felismerésére a képesség nem feltétlenül fejlődött ki, vagy adott közvetlenül, akkor az értelemmel rendelkező ember számára miképpen lehetséges érveket találni a végtelen és tökéletes létezését bizonyítására? A titkot leginkább felfoghatóvá tevő műalkotásban. Az "universalia sunt realia" vagy az "universalia sunt in re" elméleti igazságai ezért igen közel állnak a mindig érzéki (művészi) megjelenítés alapkérdéséhez. Miért lehet fontos egy ilyen szobor a keresztény iskola, legfőképpen a lajosista diákok életében és mindennapjaiban? Sokan tudjuk: a modern ember tervezett-célszerű életének keretei között az erkölcsi és vallási megalapozású motivációk mellékessé válhattak. A modern ember élete benne a felnőtté válás folyamatába belépő nemzedéké praktikus és egyre erősebb érzéki impulzusok hatására formálódik. A reklámvilág és a hasznosság könyörtelen késztetései nemcsak a vizualitásban hoztak fordulatot. Életformákat is kialakítottak. A virtuálisnak valóságos hatóerőként működése a művészetek szemléletére is kihatással volt. Sajnálatosan csekély szerepet játszik itt a közösség, a kommunikációt segítő nyelv, a dolgok tényleges mivoltát mérlegelni képes tapasztalás. Szigethy Gyula a néhai lajosista szobra egy tökéletesen köznapi helyzetben láttatja meg az élő együttlét, az érdeklődés, az előrelátás, a komoly mérlegelés helyzetét, az életkorra, nemre és fajra tekintet nélkül leselkedő drámai kifejletek veszélyét. Felkészülni segít a lehetségesen bekövetkezőre. Számítani segít az együttműködésre, de nem rejti véka alá, hogy a nagy személyes döntéseket mégiscsak nekünk kell meghoznunk. Sokszor, sok döntést kell meghoznunk. És, hogy mostantól fogva minderre az alkalmas mintát mégiscsak az udvaron időző Mária és Jézus nevű iskolatársunktól kapjuk. RiPortré Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 5

Kamasz Jézus a Nagy Lajosban Móczár Dorottya 9.B Iskolánk az év elejétől ismét gazdagabb lett egy gyönyörű szoborral. Az udvaron sétálva mindenki tekintete megragad az alkotáson, mely az udvar hangulatát is meghatározza. Interjút készítettünk a szobor készítőjével, Szigethy Gyulával. Mit jelent az Ön számára az új szobor? RiPortré Szavakkal kifejezhetetlen, hogy nekem mennyi mindent jelent a Lajos udvarán álló két szobor. Fel tudnék sorolni pár dolgot arra vonatkozólag, hogy mik jártak a fejemben a tervezés vagy a szobrászi munka közben, vagy milyen érzések fogtak el egy-egy pillanatban, amikor úgy voltam képes rácsodálkozni a félkész szobrokra, hogy eszembe sem jutott a készületekkel járó sok fáradság; de nem szeretném senkinek a felfedezéseit elvenni a saját élményeimmel. A legnagyobb örömök mindig akkor értek, amikor valaki elmesélte, hogy ő milyen élményekkel gazdagodott a szobor által. Amikor Páva Péter Igazgató úr megbízott azzal, hogy tervezzek szobrot a kamasz Jézusról és anyjáról, Máriáról, igyekeztem a feladatot úgy teljesíteni, hogy az iskola dolgozói és az iskolába járó tanulók is közösséget érezzenek a jelenettel. Megpróbáltam úgy szólni az emberekhez, hogy aki megnézi az alakokat és a hozzájuk tartozó idézeteket is elolvassa, képes legyen a saját személyes életén keresztül kapcsolódni a műhöz. A szoborról lehet véleménye mindenkinek, nekem is van, az én észrevételem sem fontosabb mások meglátásainál. Mit gondol, mi a jelentősége a szobornak a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium számára? Azt gondolom, talán azért jelentős a szobor a gimnázium életében, mert megmutatja, hogy az életre történő felkészítés során a művészetre, a szépre és azokra a dolgokra is szükség van, amelyekről azt szoktuk mondani, hogy nem célszerűek. A Lajosban rengeteg szobor található, és a pécsiek tudják, milyen pezsgő az iskola zenei, irodalmi és minden területet figyelembe véve kulturális élete. Örülök, hogy én is részese lehetek ennek az életnek. A karrierjére milyen hatással volt a szobor megalkotása? Ez életem első nagyszabású szobra, a megrendelésnek hála rengeteget tanultam mind a szobor készítése közben, mind a végeredményt tekintve. A szobor segítségével megismerkedtem a betonszobrászat, a műgyanta-formázás és a szilikongumi-öntés technikai fogásaival, elmélyülhettem a gipszöntés rejtelmeiben, megtudhattam, milyen ma Magyarországon egyéni vállalkozónak lenni, hogyan kell költségvetést összeállítani, hogyan kell a könyvelővel kommunikálni, szóval rengeteget tanultam, és remélem, ezeket a tapasztalataimat be tudom majd építeni az életembe. Ha legközelebb ismét pályázom köztéri szobor készítésére, a Lajosban található alkotás referencia lesz arra nézve, mit lehet rám bízni és mit nem. Aki egyébként kíváncsi a szobor készítésének fázisaira, megtekintheti a munka közben 6 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

készült képeket a munkáim számára fenntartott facebook oldalon, ahol regisztráció nélkül lehet kutakodni. (Ha előugrik a regisztrációs ablak, egyszerűen csak ki kell ikszelni.) Íme az oldal url címe: http://www.facebook.com/pages/liberartor/251060124967578?sk=photos_albums Köszönjük válaszait és a szép szoboregyüttest. RiPortré Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 7

A frontról a terepasztal mellé Marján Babett 12.A Interjú Dobosi László tanár úrral, a gimnázium új igazgatójával RiPortré Igazi tanár, aki szívvel-lélekkel tanít. Szigorú és igazságos, de szeret nevetni, és értékeli a diákok humorát. Rengeteget olvas, és előszeretettel ajánl nekünk érdekes, elgondolkoztató regényeket. Irodalmi esteken gyakran találkozhatunk vele, sporteseményeken már ritkábban. Akad tőle dedikált könyvünk, általa szerkesztett irodalmi lapunk. Történelem órán sokat követel: a felelők előre félnek a keresztkérdéseitől, de mindig hagyja, hogy bevonjuk az április elsejei ötleteinkbe. Nála mindig igazat kell mondani, cserébe őszintén felel a kérdéseinkre. Amit elvár tőlünk, azt hiszi és cselekszi családapaként és mélyen hívő emberként is példamutató. Ilyennek ismertük meg Dobosi Lászlót az alatt a hat esztendő alatt, amióta az osztályunkat történelemből tanítja. Most egy más szerepben áll előttünk mint iskolánk új igazgatójával beszélgettem vele az életútjáról, hivatásáról és az elképzeléseiről. Milyen érzésekkel vág bele ebbe a feladatba? Vegyes. Egyfelől nagy megtiszteltetés, másfelől izgulok. Ez egy nagy feladat, és soha nem csináltam hasonlót, úgyhogy rengeteg energiámba kerül, mert az ember mindenre igyekszik odafigyelni, és ez így eléggé kimerítő. De ezen felül szívesen csinálom. Milyen a jelenlegi képe a Nagy Lajosról, és ezt mennyiben kívánja megváltozatni? Lényegi nagy változtatásokat ebben az évben nem szeretnék véghezvinni, de hosszabb távon sok elképzelésem van. Egyfelől infrastrukturálisan kellene változás, főleg technikai eszközök terén vagyunk lemaradva. Projektorokat veszünk, és lesz egy hirdetőtáblaként funkcionáló tévé a büfénél, melyen folyamatosan mennek majd hírek, információk, képek. De a lelkiekben van igazán nagy erősítésre szükség. Nagyon jó volna, ha a jövő évtől újra lennének házon belül lakó ciszterci atyák. De alaphelyzetből nem rossz, hogy idén öt pap is tevékenykedik az iskolában, nagyon ritkán fordult elő, hogy ennyi atya lett volna körülöttünk. Át kell gondolnunk azt is, hogy mi a célja egy egyházi gimnáziumnak, mi a célja a Nagy Lajosnak. Rengeteg jó dolog van itt, jó a tantestület, és a diákság is rendkívül kivételezett. De a fő csapásvonalakat meg kell határozni, én talán picit más rangsorokat szeretnék fölállítani. Ez érinti valamennyiben a felvételi rendszert? Ebből a szempontból meg van kötve a kezünk, hiszen ez központi rendszer alapján működik. Sokkal inkább a már bent lévőkkel kellene missziózni. Abba, hogy ki kerül ide, nagyon kevéssé tudunk beleszólni. Inkább a már itt hozzáadott értéket kell tovább növelni, a már ide járó diákokkal kell többet és másképp foglalkozni, és ez egy egész másfajta elköteleződést és gondolkodásmódot jelent. A hitélet terén már idén is sok változást tapasztaltunk az evangélium olvasását, a latin köszönést, ezen felül várható idén valamilyen változás? Létrehoztunk egy úgynevezett lelki sávot, ami annyit jelent, hogy majdnem minden délután, ugyanabban az időben és helyszínen az egyik atya a diákok rendelkezésére áll gyónás, lelki beszélgetés szempontjából. 8 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

Szakköröket, diákköröket tekintve mik az elképzelései? Én nagyon szeretném, hogy mindazt, amit csinálunk, ügyesebben csinálnánk. Nem a minőséggel van a probléma, hanem a dolgaink menedzselésével. Nem tudunk egymásról a cserkészek tevékenységéről nem igazán tudnak a diákok, és nagyon minimális az, ahogyan ők az iskola életébe bekapcsolódnak. Az iskolaújságot mostohán kevesen olvassák. Végig kell gondolnunk, hogyan kellene ezt a diákok számára jobbá, érdekesebbé tenni. Ezek olyan dolgok, amelyeket én már idén is szeretnék hangsúlyozni például az iskola honlapja, a sajtóban való megjelenésünk a város felé, a Diákönkormányzat erősítése, az, hogy jobban menedzseljük magunkat. Mindazt, amink van, próbáljuk meg ügyesebben felmutatni. Jó lenne, ha egy nagyon modern iskolát tudnák kialakítani, de úgy, hogy megőrizzük, beleépítsük a hagyományos krisztusi értékeket. Milyen elvek vezérlik, milyen példát tudna elénk állítani? A régi, szerzetesi iskolákat, ahol a tanári kar nagy része szerzetes volt ez ma már csak álom. Házon belül laktak az atyák, az egész életüket rááldozták a diákságra. Ezt mi, civilek nem tudjuk nyújtani, hiszen legtöbbünknek családja van. Ezért az gondoltam, hogy az osztályfőnökök szerepét kellene kiemelni és növelni, hiszen ők tudnak a legtöbbet a saját osztályukba járó gyerekről, sokszor többet, mint a saját szüleik. Ez egy remek missziós lehetőség. Az osztályfőnöki órák azonban nincsenek jól kihasználva, a legtöbb adminisztrációval telik, és ezt luxusnak érzem. Ezért elkezdtem kidolgozni egy missziós osztályfőnöki programot, melynek az lenne a lényege, hogy egy minden évfolyamra kitalált tematika alapján havonta legalább egy alkalommal legyenek olyan osztályfőnöki órák, amelyeken az osztályfőnök, esetleg meghívott vendégek a saját életük példáján keresztül tanítsanak. Az kevés, hogy valaki szakmailag sokat ad. Akkor csak egy jó gimnázium vagyunk, és pont. De ez egy katolikus gimnázium, és itt többre van szükség pusztán az anyag leadásánál. Egy osztályfőnöki órán főleg, hiszen sok olyan izgalmas téma van, amiről jó volna a személyesség hangján beszélni. Példaképként a régi jó szerzetesi tanárokat tudnám kiemelni, akikről annyi írás, megemlékezés született, hiszen meghatározóak voltak egy emberéletre. Az őspéldakép pedig Krisztus érdemes elgondolkozni azon, hogy akárhányszor kiállt beszélni a tömeg elé, az volt az érzésük, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. Kereshetjük a népszerű jópofaságot, vagy lehetünk szakmailag jól felkészült, szigorú tanárok, de a lényeg ott van, hogy hitelesek tudunk-e lenni, hogy amit mondunk, az mögött ott állunk-e mi is, amit hirdetünk, azt úgy éljük-e. Ebben az értelemben Krisztus mindenképpen példakép kell, hogy legyen minden egyházi iskolában tanító tanárnak. Mit tudna mesélni az életéről? Mit tart lényegesnek elmondani? Azt mindenképpen, hogy rengeteget tanultam, mióta idekerültem. Sokat köszönhetek a Nagy Lajos gimnáziumnak. Nem vagyok pécsi, és nem készültem tanárnak. Nem voltam eltökélt a hivatásomat illetően, mert későn érő típus voltam, és elképesztő, hogy a Jóisten milyen alázattal, finoman, mégis egyértelműen vezetett ide a tanári pályára, és most úgy érzem, a helyemen vagyok. Vannak a katonák, akik kint állnak a fronton, és vannak, akik a terepasztal mellett tervezgetnek. Én a fronton jól érzem magamat. A terepasztalnál még nem tudom. Ha működne a kettő együtt, az lenne az igazi. Milyen családból jön? Mi hozta Pécsre, a Nagy Lajosba? Siófoki vagyok, Budapesten tanultam, és ott is kezdtem dolgozni egy általános iskolában a nyolcadik kerültben. Nem keresztény családból származom, még a formaságok szintjén sem, csupán megkereszteltek. A megtérésem egy buta amerikai filmbe illő történet. Valamikor a 80-as évek végén a Balaton partján megjelentek amerikai hittérítők, és tolmácsot kerestek. Fogalmam sincs, hogyan kerültem oda, de azon kaptam magamat, hogy hetek óta járom velük a partot nem hívő emberként és fordítom nekik a missziós szövegeiket. Csalogatjuk a parton fek- RiPortré Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 9

RiPortré vő nyaralókat a különféle összejövetelekre. Engem akkor tizennyolc évesen sokkal jobban vonzott az amerikai gondolatkör, mint a vallás. Az, hogy most ebből itt tartok, nyilván nem az én érdemem, hanem egy végtelenül humoros koncepció, ahogyan a Jóisten a felszínes balatoni életformából belerángatott abba, hogy teológiát végezzek, és feltegyem az életemet erre az ügyre. Innen jövök. A Pécsre kerülésem egy külön ügy. A feleségem budapesti, így amikor ide kerültünk, nem ismertünk itt senkit. Nem is magáért a városért jöttünk, sokkal inkább Püspökszentlászló miatt. Élt ott egy jezsuita szerzetes, Vácz Jenő atya, akihez már évek óta jártunk lelkigyakorlatokra, s egyben ő volt az én lelki vezetőm. Az ő közelsége nagyon vonzott. De rengeteget köszönhetek Orbán atyának is, mert amikor a Nagy Lajosban voltam gyakorlótanításon, az első pillanattól ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek tanárnak. Tehát engem ennek a két kedves kis öreg atyának a csábítása hozott Pécsre, egy jezsuita és egy ciszterci, és ez már csak azért is sokat jelent a számomra, mert a mi iskolánk is ennek a két rendnek a gyümölcse. Ez a két ember nagyon sokat adott nekem lelkiekben, barátságban. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Ugyanabban az évben, 2003-ban haltak meg mindketten, és ez nagyon üressé tettem számomra Pécset, nehezen találtam a helyemet. Végül az irodalom volt, ami továbblendített ezen az állapoton, a pécsi irodalmi élet volt az, ami újra otthonossá tette számomra a várost. Kedvenc elfoglaltságok, könyvek, italok-ételek közül mit tudna kiemelni? Nagyon határozottan bor párti vagyok, azon belül is a száraz fehér bor az, amelyről azt gondolom, hogy isteni nedű. A bornak kultúrtörténeti szerepe van a magyar valóságban. Hamvas Béla nem véletlenül nevezi Magyarországot borországnak. Mindig is megszállott könyvmániákus voltam, nagyon szeretem a régi könyveket. Szeretem a könyvek illatát, az antikváriumokat, a könyvtárakat, és folyamatosan terhelem a családot az újabb és újabb szerzeményeimmel. Egyszerre négy-öt könyvet olvasok. Ennek a másik oldala az írás, mely egészen korai időktől a mániám volt. Nem gondolom magamat különösebben tehetségesnek, és valószínűleg nem is vagyok az, de önmagában az írás ténye örömet jelent, ezért szívesen foglalkozom vele. Régóta publikálok folyóiratokban, és egy-két könyvem is megjelent már, de szeretném, hogyha ez megmaradhatna azon a szinten, hogy akkor és arról írok, amiről kedvem van. Nagyon szeretek kirándulni a természetben is, de sokkal jobban szeretek a városban barangolni, felfedezni egy idegen város apró utcáit. Ez is abból fakad, hogy keresem az emléktáblákat, szobrokat, az irodalomtörténeti hátteret, a hely szellemét. Mesélne a családjáról? A feleségem budapesti, ott ismerkedtünk meg a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban. Ő fordító, főleg könyveket és filmeket fordít olasz és angol nyelvről. Ez olyan munka, amelyet saját időbeosztás szerint tud végezni, és ez nagyon praktikus a családi élet szempontjából. Két fiam van és egy lánykám. Ketten közülük már iskolások, a Szent Mórba járnak, a legkisebb még ovis. Nagyon jó azt látni, hogy azok a dolgok, amelyek nekünk fontosak, számukra is azok, olvasnak, cserkészkednek, s mivel nincs televíziónk, jut idő a beszélgetésre is. Köszönöm a beszélgetést! 10 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

Isten útjai kifürkészhetetlenek... Ján Szilárd 9.A Beszélgetés Gaál Mariann kozármislenyi lelkésszel és egyben iskolánk református hittantanárával. J. Sz.: Meséljen egy kicsit a gyermekkoráról. G. M.: Szabolcs-Szatmár Bereg Megyében születtem egy kis városban, Fehérgyarmaton 1977-ben. Gyermekkorom derűs, vidám volt, szép emlékeim vannak. Öcsémmel mindent megkaptunk szüleimtől, amire szükségünk volt. De a legfontosabbat mindenképp, a biztos, nyugodt családi hátteret. Nagy családi életet éltünk. Sok nagynéni, sok nagybácsi, sok unokatestvér jó hangulatú almaszedések (hulló alma szedő verseny), szilvaszedések, lekvárfőzés, disznótor, korcsolyázás, névnapi, születésnapi összejövetelek ezek mind mind megerősítettek abban, hogy a családnak fontos szerepe van az ember életében. J. Sz.: Vallásos nevelést kapott a szüleitől? G. M.: Nem szüleimtől hallottam Istenről. Nem ők tanítottak imádkozni. 17 éves koromig nem foglalkoztam Istennel, az egyházzal. Valahogy ez kimaradt a családi életünkből. De nagyszüleim vallásosak voltak, dédnagyapám Nemesborzován templomot renováltatott. Boldogan viszem tovább azt az örökséget, amit az Úr Isten nem engedett kihullani családi életünkből azáltal, hogy lelkipásztor lettem. J. Sz.: Miért a lelkészi hivatást választotta?- Mára megbánta ezt a döntést? G. M.: Mert Isten úgy találta jónak, hogy nekem emberhalásszá kell lennem. Elindult felém, s én is elindultam s amikor összetalálkoztunk, megérintette a szívemet egy szabadtéri istentiszteleten... s hazasiettem, előkerestem nagymamám régi Bibliáját a szekrény mélyéről amit valamikor régen örökölt a család. sok más egyébbel, fontosabb dolgokkal együtt. Mindenre szükség volt, a Bibliára évekig nem. Aztán leporoltam, s elkezdődött egy komoly lelki folyamat. Aztán eltelt egy-két év, s Sárospatakra jelentkeztem, ahol teológiát tanultam 6 éven keresztül. Tanáraink szeretettel készítettek minket a lelkészi szolgálatra. De a lelkészi szolgálattól ekkor még féltem. Nem tartottam magam késznek. Fiatalnak éreztem magam. De az Isten gondolatai és tervei nem mindig azonosak az ember gondolataival és terveivel. Olyan gyülekezetben töltöttem el a segédlelkészi évemet, ahol megerősítést kaptam a hívektől. Szeretettel kezdtem el szolgálni a gyülekezetekben. Sokat készültem a prédikációimra, elkezdtem a munkát a gyermekek között, látogattam az időseket. Amikor prédikáltam, úgy éreztem, hogy én is kapok üzenetet. Nem csak én adok a gyülekezeti tagoknak, hanem rajtam keresztül szól hozzám is Isten. S ezért sem bántam meg soha. Mert csodálatos dolog, ha az ember az Isten szolgálatában áll, ha Istennel együtt azért küzd, hogy egy picit jobb legyen, igazabb, tisztább ez a világ. RiPortré J. Sz.: Mit gondol a mostani Református egyházközösségről? Olyanok, mint régen voltak? G. M.: Tapasztalatom nincs. Nem tudom, milyen volt régen. Csak egyháztörténeti és gyülekezettörténeti ismereteim vannak. Erre a kérdésre 20 év múlva válaszolnék. A Kozármislenyi Színes Fehér/Fekete 20. évfolyam 74. szám 11

Református Egyházközségről tudok beszélni, mivel ott szolgálok 3 éve. A tapasztalatom az, hogy társadalmunknak a gyülekezeti közösségekre egyre nagyobb igénye van, mert az embereknek szükségük van egy olyan helyre, ahová bemenekülhetnek, ahol elcsendesedhetnek, ahol átgondolhatják életüket, ahol rádöbbenhetnek arra, hogy hamis illúziókkal van tele az életük ahol rátalálhatnak az igazságra, a bizalomra. Szüksége van az embereknek erre a helyre. S a lelkipásztor feladata az, hogy az embereknek beszéljen az Isten igazságáról. Beszéljen arról, hogy Istenben lehet bízni. J. Sz.: Mi a véleménye arról a Nagy Lajosos közegről, diákokról akiket tanít? G. M.: Szeretem azokat a diákokat, akikkel kedden délutánonként találkozom. 6 évvel ezelőtt 3-4 diák jelentkezett református hittanra. S nincs nagyobb öröm, mint az, hogy most több, mint harmincan vagyunk együtt. Igyekszem olyan témaköröket választani, ami a diákokat foglalkoztatja, érinti. A diákok házi dolgozataiból kiderül, hogy sokan egész mélyreható kutatómunkát végeznek. Eddig minden évben volt olyan tanuló, aki református hittanból érettségizett kimagasló eredménnyel. Ezúton köszönöm az intézménynek a lehetőséget, a diákoknak pedig az értékes együtt töltött délutánokat. RiPortré Köszönöm a beszélgetést! 12 20. évfolyam 74. szám Színes Fehér/Fekete

XXIII. évf. 17. (84.) szám, 2012. Karácsony a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja Tartsunk ki, és legyünk türelemmel az Úr eljöveteléig. Antal Emília Brenner János Teremavató 55 évvel ezelőtt 1957. december 15-én 32 késszúrással megölték az Oltáriszentséget védelmező Brenner János rábakethelyi káplánt. Brenner János iskolánk diákja volt 1942-1946 között, osztálytársa volt Egyed Mihálynak, Tímár Györgynek, Czeininger Jenőnek. Érettségi után ciszterci szerzetesnek készült, de a rend feloszlatása után világi pap lett a szombathelyi egyházmegyében. Jelmondata: Az Istenszeretőknek minden a javukra válik. (Róm, 8,28) A földszinti folyosón a körpadnál Nagy István szobrászművész Brenner szobra vigyáz ránk, melyet Sixtus atya kezdeményezésére 2007-ben, az ötven éves évfordulón Veres András szombathelyi megyéspüspök szentelt fel. Czeininger Tamás tanár úr édesapja emlékét is idézve írt egy darabot, melyet 2003-ban már bemutattak. Az idén újra megelevenedik a történet. A 7.A és Futó Éva tanárnő kezdeményezésére az iskolavezetőségének támogatásával, Czeininger Tamás, Antal Emília és Máger Róbert atya segítségével 2012. december 14-én délután a földszint 5-ös tantermet, mely a szoborhoz legközelebb van Brenner János Teremnek nevezték el. Az 55. évfordulón méltó megemlékezés volt. Brenner János testvére Brenner József atya, aki személyesen nem tudott jelen lenni, üdvözletét küldte az osztálynak. A teremavatót, és a színdarab megtekintését fogadás követte. A jelenetben Brenner Jánost Tomcsányi Donát 7.A és György Domonkos 11.E alakította, Szerepeltek még Csontos Gábor 10.E, Izsák Gábor 11.E, Kovács I. Gergely 12.A, Sebestyén Gyula 11.E valamint a 7.A összes fiú tanulója, Futó Éva tanárnő és Máger Róbert atya. Az előadást Czeininger Tamás rendezte. A műsorban szerepeltek: Bán Fanni 11.A, Varga Dorottya, Farkas Maja, Csanádi Luca, Borsay Réka, Ráduly Adrienn, Csorbai Virág, Budavári Glória 7.A Veres András a Brenner emlékév zárásakor körlevélben így fogalmazott: Csak Isten országában fogjuk megérteni, miért volt szükség sok testvérünk áldozatára. Addig is ápoljuk emléküket, merítsünk erőt az ő példájukból, hogy a mindennapokban kerüljük a megalkuvást, valljuk meg hitünket, és maradjunk hűségesek Krisztus ügye mellett. Tartsunk ki, és legyünk türelemmel az Úr eljöveteléig. Így legyen!

2 2012. karácsony Brand Petra 12.A Beszélgetés Tamási Balázzsal, a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya ügyvezető elnökével Egyik kedd délután találkoztam Tamási Balázzsal, a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya ügyvezető elnökével. Eleinte nem sokkal tudtam többet interjú alanyomról azon kívül, hogy öregdiák az Állami Nagy Lajosos időkből, és gyakran részt vesz az iskola programjain, a legtöbbön fényképez is. Kicsit utána olvastam régi iskolaújságokban, évkönyvekben, és hamar megtaláltam a közös pontokat. Az egyik ilyen közös pont az iskola iránti elkötelezettség, a másik a fizika szeretete. Az interjú előtti rövid, kötetlen beszélgetésben ki is derült, hogy nem tévedtem, megtaláltuk a közös hangot. Balázs bácsi föl is ajánlotta a tegeződést, arra hivatkozva, hogy egyrészt az iskolában, mint egykori lajosista, ő mindig egy kicsit diáknak érzi magát, másrészt a diákszövetségben a tagok között ez az általános szokás. Érettségi után hogyan maradtál kapcsolatban az iskolával? 1969 és 1973 között jártam a gimnáziumba, nagyszerű osztályunk volt és remek tanáraink. Az ember azokat a kapcsolatait, amelyekben jól érzi magát, igyekszik fenntartani, ápolni. Érettségi után nemcsak az osztálytársaimmal, hanem a tanáraimmal is tartottam a kapcsolatot, akik visszahívtak szalagavatókra, bálokra, egyéb eseményekre. Ez évente egy-két alkalmat jelentett. Amikor 1990 őszén Arató Orbán atya Pécsre került, megszervezte a Keresztény Értelmiségi Fórumot, melynek kapcsán többször találkoztunk és sokat beszélgettünk. Bizalmasává fogadott, őszinte volt velem, így sokat tudhattam az iskolával kapcsolatos terveiről, problémáiról. Ö rendszeresen hívott az iskolai rendezvényekre, de én 2000-ig Budapesten éltem, így csak azokon tudtam részt venni, amelyek hétvégére estek. 2000-ben hazaköltöztem Pécsre, azóta igyekszem minden meghívásnak eleget tenni, minden lehetőséget kihasználni, hogy egykori iskolám ünnepein, rendezvényein jelen lehessek. Ezeken gyakran fényképezek is. Kicsit patetikusan fogalmazva nekem a mai napig is szinte ünnep belépnem az iskola kapuján. 1994-óta csaknem minden évben részt vehettem a sítáborokban. Néha írok a Fehér/Fekete újságba, és igen megtisztelő volt számomra, hogy 5 éven keresztül Csekőné tanárnő felkérésére részt vehettem az évkönyvek lektorálásában is. Az évek során egykori tanáraim már mind nyugdíjba mentek (sokan sajnos, meg is haltak), viszont a tantestületben sok barátom, nem egy gyerekkori barátom van. Ez egy másik síkja, másik magyarázata az iskolához fűződő kapcsolatomnak. Hogy kerültél kapcsolatba a Ciszterci Diákszövetséggel? Az 1922-ben alakult Ciszterci Diákszövetséget 1948-ban betiltották. 1987-ben, a rendszerváltás előtti években már voltak mozgolódások, de a mai formájában a Diákszövetség 1989-ben alakult meg ismét legálisan, melybe azonnal beléptem, amint tudomást szereztem róla 1990-ben. Addigra az igazi ciszterci diákok, akik még az államosítás előtt jártak az iskolába, már tagok voltak. Nagyon kevés fiatal lépett be, Csekőné tanárnő és én főleg családi érintettség és érzelmi okok miatt, rajtunk kívül talán még egy-két fő. Az öregek nagy szeretettel fogadtak be minket annak ellenére, hogy nem voltunk igazi ciszter diákok. Az idő haladtával a tagok idősödtek, ezért komoly probléma lett a vezetőség fiatalítása. Erősen agitáltak, de amíg Budapesten éltem nem akartam semmit felelőtlenül elvállalni. 2004 májusában azonban, akkor már pécsiként, elvállaltam a megbízatást, így 8 éve vagyok a CDPO ügyvezető elnöke. A Diákszövetség taglétszáma jelenleg 350 körüli, 95 %-uk igazi, régi ciszter diák, könnyen kiszámolható, hogy ők 80-90 év körüliek. Legnagyobb problémánk, hogy az utánpótlás nem biztosított. A közeljövőben tervezett egyesülésünk a CREDIT-tel, a Diákszövetség ifjúsági tagozatával reményeink szerint egy kicsit segít ezen a problémán. Hogy lehet belépni a Diákszövetségbe?

2012. karácsony 3 Bárki tag lehet, aki elvégezte a 12. osztályt, és magáénak vallja a Diákszövetség elveit, céljait, csak ki kell töltenie a Belépési Nyilatkozatot. Jelenlegi diáknak még nem lehet belépni, de a közgyűlésekre szívesen várunk mindenkit. Az évi tagdíj jelenleg 2000 forint, melyben benne van a Fehér/Fekete évi négy számának ára és és a postaköltsége. Mi a Diákszövetség feladata? A CDPO azzal a kettős céllal alakult meg, hogy a Rend gimnáziumában tanult diákokat összetartsa annak a szellemnek ápolásában, amelyet itt kaptak, továbbá erkölcsi és anyagi támogatást nyújtsanak a fiatalabb, még tanuló diáktársaiknak. Jelenleg nagyon kevés rendezvényünk van. Újságunk a Fehér/ Fekete 1991-óta jelenik meg. Már nem önálló lap, hanem egyesült a diákújsággal, a Színes Fehér/Feketével. Rendszeres programunk, találkozási alkalmunk a közgyűlés, amelyet évente tartunk.. Régebben volt még a Keresztény Értelmiségi Fórum, mely azonban Orbán atya halálával lassan megszűnt. Az öregdiákok lelki kötelezettségüknek érezték, hogy emléket állítsanak egykori kiváló tanáraiknak és segítsék az iskolát és a diákokat. Ezért sorra alapítottak díjakat és fizették be ezek alaptőkéjét az Incipit Vita Nova Alapítvány számlájára, - ki-ki lehetőségéhez mérten, jelentős összegeket. Az év végi díjakra, kitüntetésekre ezeknek a kamataiból telik. Az iskolai ünnepségeken többször láttalak fényképezni. Mióta tart ez a hobbid, és honnan jött a fotózás szeretete? 1968-ban, bérmálásomra kaptam az első fényképezőgépemet nagybátyámtól. Ez egy akkor elég sokat tudó, félautomata fényképezőgép volt, amivel igen könnyen lehetett jó képeket készíteni. Következő évben édesapámtól kaptam egy laborfelszerelést, és megtanultam laborálni. Attól fogva magam készítettem a fényképekből másolatokat otthonra és az iskola számára is. Hamar megvolt a sikerélmény. A korral haladva a fekete fehérről átváltottam a színes filmre és gépet cseréltem. Most a digitális világban még időigényesebb a dolog, mert minden képen van még mit javítani, én pedig nem szeretem nyersen kiadni a képeket a kezemből. Meggyőződésem, hogy nem csak jó szórakozás a fotózás, de hasznos is! A fényképezés szeretetén túl van bennem egy dokumentálási hajlam, szeretem megörökíteni, hogy mi és mikor történt. Ez persze rendkívül időigényes, mert nem csak a fényképezés, hanem a dokumentálás a katalogizálás és az archíválás is része a feladatnak, hiszen biztosítani kell a visszakereshetőséget de megéri. Nézzétek meg az Évkönyvet, melyben az elmúlt 20 év eseményeiről elég sok képem jelent meg. Köszönöm a beszélgetést! Magyar Örökség-díjas a Magyar Ciszterci Diákszövetség Nagy megtiszteltetés érte a Magyar Ciszterci Diákszövetséget és így a Pécsi Osztályt: Magyar Örökségdíjra jelölték, amit júniusban meg is kapott. Az alábbiakban közöljük dr. Párdányi Miklós Laudációját, amelyet az ünnepélyes díjátadáson mondott el, illetve Tamási Balázs beszédét, amellyel a díjat az iskolának átadta megőrzésre. Kedves Apát Úr, Ciszterci Atyák, Igazgató Úr, Tanárnők, Tanár Urak, kedves Szülők, Öregdiákok, mindenek előtt azonban hozzátok szólok Kedves Diákok, Kedves Fiatal Barátaim! Biztosan mindannyian tudjátok, hogy a sok állami kitüntetés (Kossuth-díj, Széchenyi-díj, stb.) mellett vannak olyan rangos díjak, kitüntetések is, amelyeket nem állami szervek, nem politikusok hoztak létre, nem ők ítélnek oda a kitüntetetteknek, hanem kifejezetten e célból alakult társaságok, egyesületek. Közöttük az egyik legrangosabb a: Magyar Örökség-díj. A díjra jelölést bárki tehet. A jelöltek közül a 26 tagú, akadémikusokból, kiváló tudósokból, művészek-

4 2012. karácsony ből, közéleti személyiségekből álló Bíráló Bizottság válaszja ki a díjazottakat, melynek elnöke jelenleg Hámori József akadémikus, volt miniszter, neurobiológus professzor. A Magyar Örökség-díjat 1995-óta évente 4 alkalommal, alkalmanként 7-7 díjazottnak adják át. A díjazottak lehetnek arra érdemesnek tartott: személyek (élők, vagy akár meghaltak, posztumusz), egyesületek, társaságok, intézmények, alkotások, de egyes nagyhatású események is bekerülhetnek a díjazottak közé, vagy - amint a díj meghatározásában is szerepel, - a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. Rögtön megérzitek a Magyar Örökség-díj rangját, ha felsorolok párat az eddigi, kb. 460 kitüntetett közül: Személyek: Mindszenty József, Prohászka Ottokár, idén márciusban kapta meg a díjat Korzenszky Richárd, vagy Borsos Miklós, Márai Sándor, Makovecz Imre, Latinovits Zoltán, Kodály Zoltán, Balczó András, Andrásfalvy Bertalan. Intézmények, események, egyesületek: Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Rádió, az 1956-os forradalom, a Magyar Állami Operaház, az 1956-os Olimpián aranyérmet nyert Vizilabda Csapat, vagy a pécsiek közül az Angster család és a Zsolnay gyár. Azt hiszem, elég neves, elég elit, eléggé magyar társaság. Miért mondom ezt itt el? Azért, mert idén tavasszal, az Iskola fennállásának 325-éves évfordulójára rendezett ünnepség után tudtuk meg, hogy iskolánkat is jelölték a Magyar Örökség-díjra. Pár hét múlva kaptuk a hírt, hogy ezzel párhuzamosan az idén 90 éves Magyar Ciszterci Diákok Szövetsége is a jelöltek, mégpedig az esélyes jelöltek között van. Az országos szövetségnek 5 osztálya van, mégpedig az 5 ciszterci gimnázium székhelyei szerintiek. 3 héttel ezelőtt a Bíráló Bizottság meghozta döntését, a hivatalos megfogalmazás szerint: Magyar Örökség-díjat kapott a Magyar Ciszterci Diákszövetség kilenc évtizedes szolgálata. A díjátadó ünnepség az elmúlt szombaton volt a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, a laudációt Párdányi Miklós, a budai gimnázium igazgatója mondta. A díjat két példányban adták át, az egyik példányt Seidl Gábor professzor úr, az országos elnök vette át, a másik példány átvételére pedig hivatalosan engem kértek fel, mint a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának ügyvezető elnökét a következő indokolással:...önt kérjük fel második átvevőnek, ugyanis a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumát jelölték a legerősebben, s mivel azonos a székhelyük, az oklevél a 325 éves Nagy Lajos Gimnáziumnak is szól egyúttal. Pontosan ezért vagyok most itt, ezért kértem szót. A CDPO vezetőségével ugyanis teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy az oklevelet és az aranyjelvényt ezen a szent helyen és e hálaadó szentmise után ünnepélyesen átadjuk a gimnáziumnak, illetve képviselőjének, az Igazgató Úrnak - megőrzésre. Kérésünk az, hogy, állítsa ki az iskolában egy mindenki számára látható, arra méltó helyen. Ebben a döntésünkben 3 szempont, 3 ok vezérelt bennünket: 1. A Diákszövetségnek nincs külön épülete, nincs más otthona, közgyűlésünket, összejöveteleinket az iskolában tartjuk, és természetes, hogy a gyönyörű oklevelet és az aranyjelvényt nem fogja egyikünk sem otthon őrizni. 2. Ha a hivatalos indokolásban nem is szerepel, de amint az imént felolvastam, annak, hogy a második példányt a Diákszövetség Pécsi Osztálya kapta, annak a Gimnázium jubileuma a magyarázata. Ezen túlmenően mi, a CDPO vezetősége és tagjai is úgy gondoljuk, hogy az ünnepünk, az örömünk közös, és ha jogilag nem is tudjuk megtenni, de érzelmileg, lélekben ilymódon megosztjuk a díjat a Gimnáziummal.