A SZARVASI AGRÁRKÉPZÉS

TESSEDIK ÖREGGAZDÁSZ EGYESÜLET A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek. (Vörösmarty) A SZARVASI AGRÁRKÉPZÉS ARCKÉPCSARNOKA I. kötet bővített kiadása Szarvas, 2017

Szerkesztők: Dr. Bukovinszky László nyugalmazott főiskolai tanár Dr. Molitorisz Pál nyugalmazott városi vezető ügyész, helytörténész Dr. Szitó János nyugalmazott kutató mérnök A történeti korszakokat ismertető fejezeteket szerkesztette: Dr. Szitó János Technikai előkészítő: Dr. Szitó János Címlap tervező: Tatai László Lektor: Molnárné Pető Beáta könyvtáros Kiadó: Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas Felelős kiadó: Gyulavári András elnök Támogatók listája: Szarvas Város Önkormányzata Növényolaj Szövetkezet/2007, Békésszentandrás Szentandrási Földművelő Gazdák Szövetkezet, Békésszentandrás Dankó Béla, Kondoros Hidasiné Sztancsik Anna, Szarvas Lestyan Goda Zsombor, Szarvas Kondacs Mihály, Szarvas Dr. Köhler Mihály, Debrecen Maczik Mihály, Kondoros ISBN 978-615-80899-0-6 Nyomtatta a Felelős vezető: Tatai László, Szarvason Szarvas, 2017

ELŐSZÓ A BŐVÍTETT KIADÁSHOZ A Tessedik Öreggazdász Egyesület a szarvasi agrároktatás 90. éves jubileumára készülődve 2016-ban indította útjára A szarvasi agrárképzés arcképcsarnoka I. kötetét kilenc hajdani tanár és három egykori szarvasi gazdász életpályájának közreadásával. Bíztunk abban, hogy a kezdeményezés kellő fogadtatásra talál, és az évek során majd újabb arcok jelölésével gyarapodik az arcképcsarnok, amely nyitott, a jelölés keretei a Tudnivalók c. fejezetben megismerhetők. Az arcképcsarnok I. kötetének megjelenése ugyan kedvező fogadtatásra talált, azonban az újabb arcok jelölése, és különösen a tartalmi elvárásoknak megfelelő méltatása a vártnál lassúbb ütemű. Az eltelt évtizedek társadalmi és politikai eseményei nem kedveztek a múlt felidézésére. Rendkívül nehéz hiteles forrásokat, adatközlőket találni. Azonban reméljük, és mindent megteszünk, hogy még rátaláljunk újabb forrásokra. A szarvasi agrárképzés arcképcsarnoka bővített kötete tartalmazza a 2016-ban megjelent I. kötetet teljes egészében, kiegészítve a következő személyek felvételével: Egykori tanárok (6 fő): Albel Andor (1914 1997), Bencsik István (1910 1998), Gruber Ferenc (1905 1971), Marjai Gyula (1930 2013), Molnár Zoltán (1922 2014), Ubrizsy Gábor (1919 1973) Egykori szarvasi diákok (2 fő): Abonyi Imre (1919 1994), Győrffy Béla (1928 2002) Szarvas, 2017. október Tessedik Öreggazdász Egyesület Elnöksége Előszó az I. kötethez A Tessedik Öreggazdász Egyesület Elnöksége a Tessedik Sámuel által 1780-1806 között fenntartott, és a szarvasi polgárok kezdeményezésére, a kormány támogatásával 1927- ben újraindított agrároktatás szakmai hírnevét öregbítő egykori tanárok, oktatók és a jogutód intézményekben agrárvégzettséget szerzett egykori szarvasi gazdászok példás életútjának emlékére A szarvasi agrárképzés arcképcsarnoka létrehozását határozta el, amely az iskola történeti fejlődésének korszakait is tükrözi. A szarvasi agrárképző iskola kiválóságainak ily módon is kifejezésre juttatott megbecsülésével erősödik a szarvasi gazdász identitás.

Az Elnökség 2015. 07. 30-án kelt állásfoglalásában az arcképcsarnok létrehozását támogatta, a létrehozás (2017) évében legfeljebb 10 oktató és 10 szarvasi gazdász személyének jelölésével. A szarvasi agrárképzés a kezdetektől elismerést szerzett nem csak Magyarországon, hanem határainkon kívül is. Az iskola mindig a hivatástudatra, a korszerű szakmai ismeretekre és a gyakorlatban való helytállásra készítette fel hallgatóit nappali, ill. levelező tagozaton. Természetes, hogy ehhez önzetlen, kiváló képzettségű és képességű oktató gárdára és odaadó segítőkre volt szükség. Az iskola működésének eredményességét értékeli koronként maga a társadalom.. Az intézményt ugyancsak értékeli az iskolából (oklevéllel, diplomával) kibocsátott szarvasi gazdászok serege is, akik minden körülmények között megállták helyüket. Hisszük, hogy a szarvasi agrárszakoktatás rangját maga az iskola szelleme, az oktatók és a kibocsátott hallgatók együttes értéke adja. Odafigyelve a társadalom, ezen belül a szarvasi gazdász társadalom véleményére, a jók közül is választhatók legjobbak, s velük szeretnénk benépesíteni a szarvasi agrárképzés arcképcsarnokát. Az Arcképcsarnok létrehozásával kapcsolatos részletek kidolgozására az Elnökség a tagság köréből meghívott időszakos operatív csoportot alakított 2015-ben a következő személyek felkérésével: Dr. Bukovinszky László nyugalmazott főiskolai tanár Dr. Molitorisz Pál nyugalmazott városi vezető ügyész, helytörténész Dr. Pilishegyi József nyugalmazott középiskolai tanár Dr. Szitó János nyugalmazott kutató mérnök A munka folyamatában értesültünk arról, hogy dr. Pilishegyi József szerkesztő társunk 2015. dec. 14-én elhalálozott. A bölcs, nagy tudású és ezekkel együtt szerény ember emlékét megőrizzük azzal is, hogy a számára kijelölt írásokban nevét feltüntetjük. A Tessedik Öreggazdász Egyesület a szarvasi agrároktatás 90. éves jubileumára készülődve indítja útjára A szarvasi agrárképzés arcképcsarnoka I. kötetét kilenc hajdani tanár és három egykori szarvasi gazdász életpályájának közreadásával. Bízunk benne, hogy a kezdeményezés kellő fogadtatásra talál, és az évek során majd újabb arcok jelölésével gyarapodik az arcképcsarnok, amely nyitott, a jelölés keretei a Tudnivalók c. fejezetben megismerhetők. Szarvas, 2016. január Tessedik Öreggazdász Egyesület Elnöksége

TARTALOM A SZARVASI AGRÁRSZAKOKTATÁS ÚJRAINDULÁSA... 7 1927 1944... 9 Tanárok... 13 Csabai Kálmán (1878 1945)... 13 Kachelmann Kurt (1897 1947)... 18 Dr. Páter Károly (1900 1964)... 21 Dr. Pecznik János (1914 1997)... 24 Diákok... 28 Abonyi Imre (1919 1994)... 28 Dr. Csizmazia Darab József (1918 2013)... 34 Lászlóffy István (1910 1968)... 39 Vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő (1914 2000)... 43 1945-1960... 47 Tanárok... 48 Albel Andor (1914 1997)... 48 Dr. Bencsik István (1910 1998)... 52 Molnár Zoltán (1922 2014)... 56 Dr. Ubrizsy Gábor (1919 1973)... 61 Dr. Vincze Ferenc (1914 1993)... 66 Diákok... 69 Dr. Győrffy Béla (1928 2002)... 69 1961-1970... 74 Tanárok... 76 Dr. Gruber Ferenc (1905 1971)... 76 Hartyányi László (1911 1978)... 81 Dr. Kovács Gábor (1925 2007)... 85 1970 1999... 90 Tanárok... 92 Dr. Marjai Gyula (1930 2013)... 92 Dr. Palov József (1920 1998)... 96 Dr. Szabó János (1920 2008)... 99 TUDNIVALÓK... 102

A SZARVASI AGRÁRSZAKOKTATÁS ÚJRAINDULÁSA Hosszabb szünet után a tessediki örökséget felvállalva 1927-ben indult újra Szarvason a mezőgazdasági szakemberképzés. Az évtizedek alatt különböző formában (nappali és levelező) és különböző szakmai szinten (középfok, felsőfok, főiskola, egyetem), eltérő szervezeti keretek között különböző státuszban megszakítás nélkül folyik (magyar kir., állami státuszban, önálló-, társult vagy integrált intézményként). M. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet 1927-ben épült Nászay Miklós tervei alapján (1927) Homlokzatdísz 7

Az épület É-i homlokzatán Baranski Emil (1977-1941) képzőművészeti főiskolai tanár által készített aratójelenet, mérete 148x935 cm Napóra a D-i homlokzaton Branski Emil alkotása. Felújítva és a kompozíció kismértékben módosítva 1984-ben a Békés Megyei Múzeum szakemberei által 8

1927 1944 M. KIR. TESSEDIK SÁMUEL KÖZÉPFOKÚ GAZDASÁGI TANINTÉZET Az újonnan épült tanintézet 1927 őszén kezdte meg munkáját. Mayer János földművelésügyi miniszter december 18-án tartotta a hivatalos ünnepi megnyitót. Az alapítás tényét márványtábla őrzi a következő szöveggel: Ezt a m. kir. Középfokú Gazdasági Tanintézetet nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója idejében, gróf Bethlen István ministerelnöksége, Mayer János m. kir. földmívelésügyi ministersége alatt Szarvas nagyközség hozzájárulásával a magyar szakoktatás szolgálatára a magyar állam építette, és a mezőgazdasági szakoktatás kiváló művelője, Tessedik Sámuel nevéről nevezte el az 1927. évben. A márványtáblán még egy Cicero-idézet is olvasható: Nihil melius, nihil homine libero dignius, quam agricultura (Nincs a világon jobb és szabad emberhez méltóbb foglalkozás, mint a földművelés.) A Földmívelésügyi Minisztérium középfokú gazdasági tanintézeteinek célja elsősorban a földbirtokos-, a bérlőcsaládok, valamint az egyéb foglalkozású, de földdel is bíró családok önálló gazdálkodásra készülő, négy középiskolát végzett fiait az általános műveltség nyújtása mellett saját földjük, bérletük okszerű kezelésére megtanítani, módot nyújtani arra, hogy szakképzett középbirtokos gazdák neveltessenek. A szarvasi középfokú gazdasági tanintézet célja pedig még ezen felül, hogy a jövő gazdálkodási irányát jelentő öntözéses gazdálkodás elméleti és gyakorlati ismereteinek kutatása és tanítása, mely célból a minisztérium a tanintézet gazdaságában három öntözőtelepet: 12 kat. hold bolgár kertet és öntözött gyümölcsöst, 104 kat. hold mezőgazdasági kísérleti öntözőtelepet és 8 kat. hold kísérleti rizstelepet létesített. A szarvasi gazdasági tanintézet az ország egyetlen gazdasági szakiskolája, amelynek saját öntözőtelepe és rizstermelése van, s így az öntözéses gazdálkodásra készülők számára egyedülálló gyakorlati iskola. A tanintézet tartósan kimagasló teljesítménye alapján 1936-ban megkapta a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás kitüntető címet. A békés oktató munkának a II. világháború frontjának Szarvasra közeledése vetett véget. A tanulókat 1944. szeptember 16-án hazaküldték, mivel a front közeledett. A kormány kiürítési parancsának értelmében megkezdődött a tanintézet vagyonának összepakolása, bedobozolása, a haszon- és igásállat-állomány, a tangazdaság gépeinek bevagonírozása, minden mozgatható felszerelés előkészítése az elszállításra. A tanári családok bútorait is teherautókra rakták, s megkezdődött a menekülés előbb Kecskemétre, majd Enyingre, végül a Szombathely 9

melletti Fűtelekre. Kachelmann Curt, a tanintézet igazgatója, aki végrehajtotta a kiürítési parancsot, az utolsó menekülő csoporttal, október 6-án délután távozott. Az éjszaka folyamán bevonultak Szarvasra a szovjet csapatok. Innen egy új korszak kezdődik az iskola életében. 1 Szarvas nagyközség adományozta Tanintézeti zászló 1933-tól 1 Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007. p. 28, 77. 10

A Bikazugi Tangazdaság térképvázlata A Galambos és a Kertészet térképe 11

A Tangazdaság épületei a Holt-Körös felől Tenyész mangalicák 12

Tanárok Csabai Kálmán (1878 1945) gazdasági tanár, nyugalmazott főigazgató Írta: Dr. Molitorisz Pál Csabai Kálmán gazdasági tanár, igazgató elévülhetetlen érdemeket szerzett a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet történetében. Meghatározó szerepe volt a Intézet hőskorában. Ezekben az első években épült ki az iskola és a Tangazdaság infrastruktúrája, jöttek létre intézményei. E korszakban alakult ki az a tudós, tankönyveket író, mezőgazdasági kísérleteket, műhelymunkát végző tanári kar, mely Csabai Kálmán igazgatásával néhány év alatt megalapozta a Tanintézet magas szakmai színvonalát, elismertségét, tekintélyét. Családja, iskolái 1878. május 10-én született gazdatiszt családban a Fejér megyei Rácszentpéteren (ma Ercsi egyik városrésze). A születéskori Czopf családi nevét már felnőttként, 1900. nov. hó 11-én belügyminisztériumi engedéllyel változtatta Csabaira. Édesapja Czopf Sándor bajor származású volt, gazdatisztként működött uradalmakban. Édesanyja Piatsek Franciska volt. 2 1901-ben a Keszthelyi m. kir. Gazdasági Tanintézetben szerzett okleveles gazda végbizonyítványt, majd képesített gazdasági tanári vizsgát tett. 2 Czopf Sándor (Siófok, 1836. február 16. 1900. december 12.), Piatsek Franciska (Somogyszil, 1842. december 14. 1900. március18.). 13

Munkahelyei A kommün bukása után, 1920-ban a Fejérvármegyei Gazdasági Egyesülethez osztották be. 1925-ben kinevezték a Jászberényi Földmívesiskola igazgatójának. Távozásakor az Egyesület jegyzőkönyvben fejezte ki köszönetét a mezőgazdasági szakoktatás területén nagy szorgalommal és kitartással végzett eredményes munkájáért. 3 Hasonlóan járt el a Székesfehérvári Gazdakör is, ahol a titkári tisztséget töltötte be. 4 1928. április 30-án helyezték Szarvasra, s megbízták a m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet igazgatói teendőinek ellátásával. A tisztségét egy éven át betöltő dr. Gulácsy Sándor gazdasági tanár, megbízott igazgatótól vette át, akit a Földmívelésügyi Minisztérium a Bajai Állami Tanítóképző intézethez helyezett. Csabai Kálmán nyolc éven át töltötte be tisztségét. Az általa vezetett tantestület kiemelkedő kutató és ismeretterjesztő munkájáért a Földmívelésügyi Minisztérium 1935-ben a Tanintézet nevét kiegészíthette a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás kitüntető címmel. Ebben az évben főigazgatói kinevezést is kapott. Tanított jószágberendezés-tant, kezelés- és becsléstant és gazdasági számvitelt. Megírta a Tanintézet alapításának és első éveinek történetét, s ezzel jelentős mértékben megkönnyítette az utókor kutatóinak munkáját. 5 1935 szeptemberétől 1936 júniusáig szerkesztette az Aranykalász c. ifjúsági lapot. 6 Széleskörű társadalmi tevékenységet is végzett. Tagja volt a szarvasi képviselő-testületnek, Békés vármegye Törvényhatósági Bizottságának. Elnöke volt Szarvason az Adófelszólamlási Bizottságnak, alelnöke a Kákafői Halásztelki Halászati Társulatnak, betöltötte a Szarvasi Sporthorgász Egyesület elnöki tisztét. Tiszteletbeli elnöke volt a Kisszénási Tanyai Gazdakörnek és Olvasókörnek. Tagja volt a Szarvasi Római Katolikus Egyházközség Iskolaszékének. Díszelnöke a szarvasi Turul Sportegyesületnek, védnöke a Szarvasi Lövész Társaságnak. Nagyszámú szakmai testületben végzett munkát, így részt vett az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács és a Szakoktatási Tanács Tanügyi Bizottságnak tevékenységében. Tagja volt Békés vármegye Mezőgazdasági Bizottságának. Kültagja volt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának, tagja volt a védett birtokok felett közfelügyeletet gyakorló bizottságnak. Alelnöke volt az Országos Ornitológiai Társaság orosházi kerületének. Elnöke a Virágos Magyarország szarvasi bizottságának. 7 3 A Fejérvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya 1925. szeptember 12-i ülésének jegyzőkv. 4 A Székesfehérvári Gazdakör 1925. május 31-i ülésének jegyzőkönyve. 5 A Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet Értesítője az 1927 28-ik és az 1935 36-ik évről, közzéteszi: Csabai Kálmán /fő/igazgató, Szarvas, 1928 p. 3. és 1936, p. 19. 6 Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái, Bp., 1939, Csabai Kálmán szócikke, p. 546. 7 Békés megyei fejek, szerkesztette: Gergely Gábor Arnold, Békéscsaba, 1929, 360. p.; Békés vármegye, felelős szerkesztő: Márkus György, Békéscsaba, 1936, 512. p.; A Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú 14

Szakmai munkássága Széleskörű tapasztalatok birtokában, nagy szakértelemmel, lendülettel kezdte meg igazgatói tevékenységét 1928 májusában. Igazgatása alatt bámulatos tempóban fejlődött az iskola és gazdasága. Már 1929-ben felépült az intézeti tanárok elhelyezését szolgáló nyolclakásos tanári ház. 1929 tavaszán megkezdték, és rövid idő alatt kiépítették a Tangazdaságot és majorját. Bekötőút épült a major és a szentesi út között. Megkezdődött a szőlőtelepítés, létrehozták a kísérleti teret és a kertészeti telepet. Az utak mellé gyümölcsfákat ültettek, több mint 40 ezer facsemetével gazdagították Szarvast. Felismerte az öntözéses gazdálkodás szükségszerűségét, a Tangazdaságban öntözést alkalmaztak, kezdetben a vizet Hoffer traktorral szivattyúzták a Holt- Körösből. 1936-ban száz holdon kísérleti esőszerű öntözőtelepet létesítettek, melynek tervei már 1929-ben elkészültek. A Tangazdaság állatállományának fejlesztése is főleg az igazgatósága ideje alatt történt meg. Szarvasi évei alatt a mezőgazdasági szakirodalom terén értékes irodalmi működést fejtett ki. Számos gazdasági, agrárpedagógiai szakcikke jelent meg. A Földmívelésügyi Minisztérium adta aki a Kisgazda útmutató, ill. A kisgazda számvitele c. népszerű munkáját (Budapest, 1929). Már a tanév végére elkészítette a Tanintézet fegyelmi és rendtartási szabályzatát. Hamarosan követte ezt a képesítő vizsga szabályzata, melyet 1930-ban hagytak jóvá. Nagy gondot fordított a felkészült pedagógusok, a jó szakemberek alkalmazására. Tudatosan törekedett arra, hogy ne csak szakismeretekkel vértezze fel az iskola hallgatóit, hanem célként tűzte ki, hogy a végzettek érvényesüljenek az élet bármely területén. Öntudatos és vezetésre alkalmas tagjai legyenek a magyar gazdatársadalomnak. A szakszerű és szigorú intézeti rendnek és az iskola kialakult szellemének köszönhetően a Tanintézet jó útravalót adott: a végzettek minden körülmények között megállták a helyüket. 1945 után is többségükben a létrejövő nagyüzemek vezetői lettek. 1931. szeptember 8-án a díszteremben megtartott tanévnyitó ünnepségen beszédében érintette a gazdasági válság hatásait is. A tanulók szüleinek egyre nagyobb terhet jelentett a gyermekeik tanításáért fizetett jelentős összeg előteremtése. Éppen ezért hívta fel nyomatékosan a figyelmet kötelessége minden egyes tanulónak a legnagyobb szorgalommal, akarással tanulni, hogy szüleik áldozatkészségét ily módon is meghálálhassák, a Tanintézet pedig elérje azt a célját, hogy művelt és szakképzett gazdaközéposztályt nevel. 8 Gazdasági Tanintézet Értesítője az 1935 36-ik évről, közzéteszi: Csabai Kálmán főigazgató, Szarvas, 1936, 35. p. 8 Dr. Pilishegyi József Az oktatás története, in: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület;Mezőgazda Kiadó; 2007, p. 27-28. 15

Házassága 1909. december 28-án kötött házasságot Sziklássy Erzsébet (Szerbszentmiklós, /Torontál vármegye/, 1889. július 4. 1961. szeptember 14.) állami elemi iskolai tanárnővel. Házasságukból három gyermekük származott, 9 István, Erzsébet és Kálmán. 10 Epilógus Az 1936-os tanévzáró után vonult nyugalomba. 1936. július 1-től dr. vitéz Székely Győző vette át tőle a Tanintézet irányítását. Ezt követően Csabai Kálmán és családja Mátyásföldre 11 költözött egy villába, amely közel volt a repülőtérhez. A háború következtében Mátyásföldön tarthatatlan lett a helyzetük, mivel bombázták a repülőteret. Ekkor Erzsébet leánya, Kelecsényi Györgyné 12 hívására Csornára utaztak, mindössze a legszükségesebb holmiikkal érkeztek ide. A háború további részét ott vészelték át. Csabai Kálmán Csornán tüdőgyulladást kapott. A beteg a háborús viszonyok között nem részesülhetett megfelelő kezelésben, állapota rohamosan súlyosbodott. Itt hunyt el 1945. június 14-én. Az akkori körülmények miatt Csornán helyezték örök nyugalomra, a Szent Antal temetőben. 13 * Nyugalomba vonulásakor, az Intézetből távozva az 1935/36 évi Értesítőben áttekintette a Tanintézet alakulásának előzményeit, létesítésének körülményeit és történetét. Írását a következőkkel fejezte be: Az elmúlt évek feladatainak megoldása nagyon sok akarást, türelmes munkát követelt. Nem egészen egy évtized előtt, ott hol a föld a rendezetlenség és elhagyatottság képét mutatta, ma a gazdasági kultúra aranykalászait ringatja, és Tessedik szelleméhez méltóan működik csonka Hazánk első középfokú gazdasági szakiskolája. A szervezési feladatokat az igazgatóság csakis úgy volt képes megoldani, hogy az intézet mindenkori tanári testülete és tisztviselői az igazgató elgondolá- 9 Csabai István (Szerbszentmiklós, 1910. október 1997. október 23.), szintén mezőgazdász volt; Csabai Erzsébet (Somogyszentimre, 1912. január 30. 1980. március 25.), Székesfehérváron fejezte be tanulmányait a Ferenc József Nőnevelő Intézet polgári iskolájában. 10 Csabai Kálmán, ifj., (Csáktornya, 1915. június 25. 1992. május 13.), Munkácsy-díjas festőművész. Miskolcon élt, és alkotott. Elemi iskoláit részben Szarvason végezte. 11 Egykor önálló nagyközség, ma Budapest XVI. kerületének városrésze. 12 Kelecsényi György, Köhler (Ercsi, 1908. november 1. Eger, 1980. november 26.), 1929-ben Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián szerzett diplomát, majd a szarvasi Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet tanára lett, 1936-ig működött itt. Részletes életrajzát l: http://www.csukas.sulinet.hu/kelecsenyi/kelecsenyigy.html (2014. augusztus 19.) 13 2. parcella 67 68-as számú sírhely. Itt nyugszik felesége is. 16

sait, törekvéseit a kötelességeken messze túlmenő szorgalommal segítették elő, amiért mindnyájuknak őszinte nagyrabecsüléssel és köszönettel tartozom. A Mindenható segítő kegyelméért hálával eltelve kívánom, hogy az elkövetkező évek krónikása még több adatot, szebb eredményeket jegyezhessen fel az utókor számára. Az 1936/37 évi Értesítőben melyet már utódja, dr. vitéz Székely Győző tett közzé a Tanintézet méltó módon búcsúzott neves igazgatójától: Nyolc éven keresztül állott ennek a gazdasági tanintézetnek az élén, s ez alatt az idő alatt nemcsak lelkiismeretes munkássággal, lankadatlan szorgalommal, lelkes odaadással, nagy hozzáértéssel és szeretettel építgette, fejlesztgette, irányította és vezette ezt a maga nemében a mai napig egyetlen gazdasági tanintézetet, hanem azt általánosan elismertté is tette. Neve nemcsak a mezőgazdasági szakoktatás szűkebb rétegében, hanem a három évtizedet meghaladó oktató, szervező munkája, irodalmi munkássága révén a nagy gazdatársadalom széles körében is igen sokak előtt ismert és becsült. Számtalan tanítványa pedig még sokáig ragaszkodással, hálával és szeretettel fogja emlegetni. Forrás: Emlékezés Csabai Kálmán gazdasági tanárra (1878 1945), Írta és szerkesztette Molitorisz Pál, Agrártörténeti füzetek, 43. sz., Szarvas, 2014. 70 p. 17

Kachelmann Kurt (1897 1947) mezőgazdasági tanár, szakíró Írta: Dr. Molitorisz Pál A szarvasi m.kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet a két világháború között az ország egyik legrangosabb mezőgazdasági szakiskolája volt. Hazai, sőt nemzetközi hírnevét többek között a felkészült, elhivatott, tudós tanárainak köszönhette. E kiemelkedő tanáregyéniségek egyike Kachelmann Kurt okleveles gazdasági tanár volt, aki itt tanította 12 éven keresztül a növendékeket és a környék gazdáit a korszerű mezőgazdasági ismeretekre. Sajnos már nem adatott meg neki az elégtétel, hogy hosszú idők mellőzése után e tekintélyes albumban olvassa nevét. Pedig épp a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézetben eltöltött évei jelentették pályája csúcsát, igazgatói kinevezést kapott, széleskörű társadalmi tevékenységet fejtett ki, tudományos munkássága is erre a tucat évre tehető. Elhivatott pedagógus és szakíró volt, mindent az iskolának, a tanári munkájának rendelt alá. Pályafutása 1897. december 9-én született a Borsod megyei Edelényben. Gyermekkori paralízisből eredő bénulásának nyomát felnőtt korában is viselte. Az érettségi megszerzése után (1916) Kassára került a Mezőgazdasági Akadémiára. Ott végezte el a legelő- és rétgazdálkodási tanfolyamot is. 1928-ban, mint gazdasági segédtanár lépett állásba a Zala megyei Kehidán, és ugyanott egy év múlva tanárrá nevezték ki. Kehidán kötött házasságot 1929. március 12-én Nandrássy Margittal. Mivel nem volt gyermekük, saját gyermekükként nevelték ikertestvére fiát, Róbertet. Az alig 5 éve működő szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet hőskorában, 18

1932. november 11-én lépett szolgálatba városunkban. 1936-tól betöltötte a gazdaifjúsági önképző kör tanárelnöki tisztét is. Az állattenyésztési tanszék vezetője, 1939-ben az Intézet igazgatóhelyettese. 1941 októberében az Intézet igazgatóját, vitéz Horvátth Ivánt váratlanul a kassai gazdasági tanintézethez helyezték, s a minisztérium kinevezte az Intézet igazgatójának. 14 Valamennyi évfolyamon minden tárgyat tanított, melynek témaköre kapcsolatban volt az állattenyésztéssel (állatbonctan és élettan, általános és részletes állattenyésztéstan, takarmányozástan, állategészségtan és járványtan). 15 Tanári, igazgatói, szerzői és agrárpropaganda tevékenységét tekintve az egyik kiemelkedő tagja azoknak a tanároknak, akik minden cselekedetükkel, tudásukkal az intézet növendékeinek és a szarvasi gazdáknak fejlődését, az ismereteik gazdagodását szolgálták. Az oktatás nemcsak foglalkozást jelentett számára, hanem élethivatásának tekintette. A tanárkollégák tisztelettel beszéltek róla, mint igazgatót elfogadták. Tanóráin is a gyakorlati életre támaszkodott. Az állattenyésztési tárgyakból a tanulók számára jegyzeteket, tankönyveket készített. Munkatársa volt az 1936-ban kiadott Új Idők Lexikonának, tőle származnak a tejgazdaságtannal kapcsolatos szócikkek. 16 Nemcsak abban látta oktató munkájának fontosságát, hogy az intézetben a növendékei a legkorszerűbb ismereteket elsajátítsák, és azokat a gyakorlatban is alkalmazni tudják, hanem sokat fáradozott azért is, hogy a Szarvas környéki településeken és a környező megyék falvaiban élők a számukra legszükségesebb ismereteket megszerezzék. Rendszeres előadója volt az intézet által szervezett tanfolyamoknak. Emellett szinte minden évben újabb társadalmi megbízatással bővült a tevékenységi köre. Az intézeti működésének második évében már a Szarvasi Baromfitenyésztő Egyesület tiszteletbeli tagja lett. 1939-ben pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Tejgazdasági Bizottsága tagjává választották. 1941-től kezdve Békés, Bihar, Csongrád, Szabolcs és Szatmár vármegyék területén a téli gazdasági tanfolyamok kerületi szakfelügyelője lett. Tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete Gazdasági Tanárok Szakosztálya Választmányának, a Tessedik Emlékbizottságnak, a Magyar Vöröskeresztegylet Szarvasi Fiókja választmányának. Kiváló és több kiadásban megjelent tankönyveket írt, számos ismeretterjesztő cikket közölt a különféle hazai folyóiratokban és a korabeli szarvasi újságokban. Néhány műve Selmeci Kurt írói néven látott napvilágot. Szabadidejében sokat olvasott, terjedelmes könyvtára volt. 14 Dr. Pilishegyi József szerk. Az oktatás története, in: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007, p. 47, 56, 64-65, 69. 15 Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XII. értesítője, közzéteszi dr. vitéz Székely Győző igazgató, Szarvas, 1939, 27. p. 16 Új Idők Lexikona, Bp., 1936, XII. 19

Epilógus Az Intézet 1944. szeptember 16-án tanulóit hazaküldte. A Sztójay-kormány kiürítési parancsára Kachelmann Kurt kénytelen volt nyugat felé költöztetni a tanintézet felszerelését és személyzetének egy részét. A szovjet katonai parancsnokság felhívására november 20-án indult újra az oktatás az evangélikus elemi iskola termeiben 4 tanárral és 7 tanulóval, mivel az intézeti épületeket a megszálló hadsereg katonai célból igénybe vette. Kachelmann Kurt az elsők között, 1945. május 2-án tért vissza, azonban a szarvasi igazolóbizottság vitatható tárgyilagossággal elrendelte nyugdíjazását. 17 Az igazgatói lakást is el kellett hagyniuk. Először a Holéczy-házban (Szabadság út 12.), majd a Kényes u. 119-ben (ma Nap u. 24.), végül a III. belkerület Kereszt utca 169. (ma Árpád u. 10. az épület már nem áll) szám alatt béreltek lakást. Állását elvesztve a Hangya Szövetkezet szarvasi fiókjában volt adminisztrátor haláláig. A megváltozott körülményeket, a nehézségeket panasz nélkül, bölcs derűvel viselte, de félreállítása megviselte egészségét. Szarvason hunyt el 1947. október 4-én ötvenéves korában. 18 A kortársak és kollégák, valamint a mai idősebb mezőgazdászok és tanárok mindenkor elismeréssel nyilatkoztak róla, a neves mezőgazdasági szakemberről. Iskolai oktatásában, publikációiban és ismeretterjesztő előadásaiban egyaránt eredményesen buzdított az okszerű és belterjes gazdálkodás megvalósítására. Ezzel nemcsak a szarvasi gazdák termelésének és életmódjának megjavításához járult hozzá, hanem az egész magyar mezőgazdaság színvonalának emeléséhez is. Szülővárosában, Edelényben, a Városi Könyvtár falán születésének 100 éves évfordulója alkalmából elhelyezett tábla őrzi emlékét (a halálozás évszáma téves). 19 Az Egyesület a szarvasi agrárszakoktatás újból való megindulásának közelgő 90. éves évfordulóján ezen írással is ébresztgeti emlékét és tiszteleg a tudós gazdasági tanár, igazgató előtt. Forrás: Molitorisz Pál: Emlékezés Kachelmann Kurt gazdasági tanárra, Agrártörténeti füzetek, 31. sz., Szarvas: SZIE VKK; Tessedik Öreggazdász Egyesület, 2011. 65 p. 17 Szarvasi Magyar Állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XVIII. évkönyve az 1944 45. tanévről, közzéteszi: Bencsik István mb. igazgató, 7-9. p. 18 A szarvasi Ótemplomi ev. egyházközség halotti anyakönyvében (1947/79. sorszám) a következő bejegyzés lelhető fel: Kachelmann Kurt B-listás gazdasági tanár, igazgató, felesége Nandrássy Margit, Szarvas, III. 169. szám alatti lakos, a halál oka szervi szívbaj, temetése 1947. október 6-án ment végbe, Székács Sámuel ev. lelkész temette. 19 Dr. G. Fekete Éva: A Bódva-vidék turisztikai fejlesztési stratégiája, Edelény, 2002, 17. p. 20

Dr. Páter Károly (1900 1964) talajvegyész, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa Szerkesztette: Dr. Szitó János Gazdag, eredményekben bővelkedő életpályája itt alapozódott meg a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben az 1931 1940-ig eltelt időszakban. Tehetségének, képességeinek kibontakozását segítette a Tanintézet akkori tanári karának oktatási szelleme és a szakmai munka végzéséhez szükséges gazdasági háttér. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ilyen kiváló tudós tanár a Szarvason elkezdett munkát magasabb szintre is képes volt emelni a magyar mezőgazdálkodás fejlesztése érdekében. Fontosnak tartjuk személyét fölvenni a Szarvasi agrárképzés arcképcsarnokába, hogy szellemi hagyatékát a későbbi nemzedékek számára ily módon is tovább adhassuk. Pályája Született 1900. március hó 31-én Kolozsvárott. Anyja neve Bobest Emma. Apja neve dr. Páter Béla, kinek foglalkozása gazdasági akadémiai tanár és igazgató volt. Végzettsége: vegyészmérnöki oklevél, melyet a budapesti József Műegyetemen szerzett 1926-ban. Dr. Páter Károly egész életét a mezőgazdasági oktatásnak és kutatásnak szentelte. 1926-1929 között a Műegyetem Vegyészmérnöki Karán kisegítő tanárse- 21

gédként működött, majd 1929-1931 között a keszthelyi Gazdasági Akadémián vegyészgyakornokként dolgozott. Innen a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézethez helyezték, ahol 1931. október 1-én tiszteletdíjas gyakornokként megbízták a kémia tárgyak tanításával, de ő volt a tanári és ifjúsági könyvtár kezelője is. 1933-ban gyakornoki kinevezést kapott. Áprilisban letette a tanári vizsgát, majd júniusban gazdasági tanársegéddé léptették elő. 1938-ban gazdasági tanár kinevezést kapott, tanította a mezőgazdasági vegytant és technológiát, továbbá a fizika és éghajlattant. Szarvason 1940 novemberéig teljesített szolgálatot. Életrajzában ezekről az évekről a következő gondolatokat rögzítette: Rövid idő alatt tanári gyakorlatra tettem szert és a kémiai oktatás terén elért eredményeim elismerésre találtak. A középiskolai oktatás során elért eredményeim elismerésre találtak. A középiskolai tanári munka nagy lekötöttsége mellett igyekeztem talajkémiai munkásságot is folytatni és haladni a tudomány fejlődésével. Tanulmányoztam a szarvasi szikesek problémáit és a szikjavítás kérdéseit. Számos ismeretterjesztő előadást tartottam a kisgazdáknak és éveken át tartottam szakelőadásokat az ottani Földmunkás-Szövetkezetben is. 1935-től kezdődően közreműködtem az akkor elkezdett öntözési kísérletek talajtani munkálataiban is 1940-1942 között a keszthelyi, akkor már Mezőgazdasági Főiskola Kémiai Tanszékének megbízott vezetője volt. 1942-ben a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia Kémiai tanszékének vezetője lett, egyben gazdasági akadémiai rendkívüli tanári, majd ugyanezen évben rendes tanári kinevezést kapott. Ekkor választották szét a kémiai és a technológiai tanszéket. 1945 után a kémiai, majd 1948-tól a talajtani tanszék vezetője volt. 1949-től a Budapest-Gödöllő központba helyezett egyetem talajtani tanszékének irányítója, majd az egyetem rektora lett (1951-1955). 1955-től 1956. szeptember haváig rektor helyettes kinevezést kapott. 1952-ben mezőgazdasági tudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. Az itteni Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetet ő állította fel és 1953-ig igazgatta. Igen magas szintű egyetemszervező és vezető, tudományszakát irányító, valamint oktató-nevelő munkássága mellett intenzív, közvetlen tudományos kutató munkát is végzett, melynek eredményét számos dolgozatban közölte. Hosszú évekig felelős szerkesztője volt a Talajtan és Agrokémia c. szakfolyóiratnak. Nevéhez kötődik az Agrártudományi Egyesület létrehozása 1951-ben, melynek elnöke volt 1955-ig, majd társelnöke. Irányítása alatt négy munkatársa szerzett tudományos minősítésű fokozatot, vezetői időszaka alatt lendült fel a tudományos diákköri munka. Dr. Páter Károly az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán egyetemi tanár, és a Talajtani Tanszék vezetője szerény, szinte egyedül a szakmájának élő ember, aki ezzel is a legszélesebb körű tiszteletet és elismerést váltotta ki környezetében. Munkássága kiemelkedően gazdag eredményekkel 22

jellemezhető, ami indokolttá tette magas fokú állami elismerésre történő felterjesztését. 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemérem kitüntetést kapta 1954-ben a Munka Vöröszászló Érdemrend kitüntetésben részesült Fontosabb tudományos közleményei 1. A felvehető P 2 O 5 meghatározása. Szarvasi Gazdasági Tanintézet Évkönyve. 1932. 2. A talajok trágyaszükségletének megállapítására szolgáló kémiai vizsgálatok mai állása. Szarvasi Gazdasági Tanintézet Évkönyve. 1933. 3. A szikes talajok meszezésének hatása a vízgazdálkodásra. Szarvasi Gazdasági Tanintézet Évkönyve. 1936. 4. Az agrokémia ötéves terve. Agrokémia. 1949. 1. évf. 4. sz. 5. Tanulságok Liszenko Viljamsz tanításáról szóló cikkéből. Agrokémia. 1950. 2. évf. 7-12 sz. 6. A viljamszi rendszer szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében. MTA Agrártud. Oszt. Közl. 1951. 1. évf. 1. sz. 7. A mélyszántás kérdései. MTA Agrártud. Oszt. Közl. 1953. 2. évf. 2. sz. 8. Hozzászólás Kreybig Lajos A talajerőgazdálkodás szervestrágyázási vonatkozásai c. előadásához. 9. Sigmond Elek emlékére. Agrokémia és Talajt. 1954. 3. köt. 4. sz. 10. Felszólalás Szelényi F.: A Hortobágyi vizes ugar kísérletek eredményei c. előadásához. Debreceni Mg. Akad. Évk. 1956. 11. A 6. Nemzetközi Talajtani Kongresszus ismertetése. MTA Agrártud. Oszt. Közl. 1957. 11. köt. 1-4 sz. 12. Fragen der Bordenkartierung und Auswertung von Bodenkarten in der landwirtschaftlichen Praxis. Rootlinna vyroba. Praha. 1960. Forrás: SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár Gödöllő (2015. június) Magyar életrajzi lexikon Bp., 1967-1994. 2. p. 369-370. Magyar agrártörténeti életrajzok. Für Lajos, Pintér János (szerk.) Bp., 1987-1989. 2.köt. p. 688-691. http://www.hgkmovar.hu/index.php/adatbazisok/evfordulonaptar/evfordulonaptar-2014 (2015. 06.30.) 23

Dr. Pecznik János (1914 1997) mezőgazdasági kémia tudomány doktora, GATE professzor Szerkesztette: Dr. Szitó János A szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás számos kiváló tanárnak volt munkahelye rövidebb hosszabb ideig. Ezek között kell megemlíteni dr. Pecznik János nevét is, aki 1940 1946 között volt az intézmény megbecsült tanára. Igazgató helyettes volt, mikor a II. világháború elszólította Szarvasról, és a háború után a minisztérium Keszthelyre irányította, majd Gödöllőn, az egyetemi oktatásban ért pályája legmagasabb fokára. Nála a szakmaszeretet a közösség szeretetével párosult már szarvasi évei alatt is, amit egész életében megőrzött. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a kiváló tudós tanár Szarvason számos képesített gazdát indított el a mezőgazdálkodás útján. Fontosnak tartjuk személyét fölvenni a Szarvasi agrárképzés arcképcsarnokába, hogy a róla alkotott képet példaként a későbbi nemzedékek számára ily módon is tovább adhassuk. Származása és tanulmányai 1914. március 30-án született Tápiószelén. Anyja neve: Palcsó Mária, apja neve Pecznik Pál. Szülei uradalmi cselédek voltak a Benedikti családnál. Édesapja orosz hadifogságba esett az első világháborúban, akit János hétévesen látott először. Iskoláit Tápiószelén osztatlan iskolában kezdte, nagyon szeretett olvasni, jól tanult, hamar elsajátította a négy év anyagát. Tanítója javaslatára szülei beíratták az aszódi gimnáziumba, taníttatását a Benediktiek is támogatták. Időközben a szülők Budapestre költöztek, édesapja a Deák téri evangélikus iskolában lett 24

pedellus, édesanyja pedig szakácsnő a püspöki konyhán. Pecznik János is a fővárosban folytatta tanulmányait a Vas utcai Felsőfokú Kereskedelmi Iskolában, ahol 1933-ban kitűnően érettségizett. Tanára volt például Szerb Antal író, irodalomtörténész, aki az irodalom szeretetére nevelte őt. Egy évig a Török és Társa Gyógyszerészeti Gyárban dolgozott. Majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1939-ben kémia, áruismeret, földrajz szakos gazdasági szaktanári diplomát szerzett. Megírta egyetemi doktori disszertációját a műegyetem kémia tanszékén, de a második világháború kitörése és opponens tanárának tragikus halála miatt megvédeni már nem tudta. Munkahelyei Győrben kezdett el dolgozni a Graáb és Társa Műbőrgyárban. Innen pályázta meg 1939-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia tanársegédi állását. A sikeres pályázattal Kuthy Sándor professzor mellé került, akivel többször összehozta még a sors pályája folyamán. A tanársegédi állás mellett a Keszthelyi Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója is lett. Ez szép szakasza volt életének, mert nagy élvezettel vetette bele magát a tanításba. 1940-ben Észak-Erdély visszacsatolásakor Kuthy professzor Kolozsvárra ment. Pecznik János nem követte professzorát, nem akarta itt hagyni a szüleit. Pályázat útján elnyerte a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet kémiatanári állását. Új munkahelyén m. kir. gazdasági tanárként, okleveles gazdasági szaktanárként a tanári könyvtár kezelését is ellátta. Tanította a mezőgazdasági vegytant és technológiát, továbbá a fizikát és éghajlattant, majd hamarosan igazgatóhelyettes lett. A háború alatt többször is behívták Gödöllőre a Katonai Kiegészítő Parancsnokságra. Karpaszományos hadapród őrmesteri rangot kapott, és a hadtáp élelmiszerellátó részlegéhez osztották be. A háború alatt szülei visszaköltöztek Tápiószelére. 1945. januárban esett fogságba: márciusban Ceglédre szállították őket gyűjtőtáborba, ahonnan a terv szerint a Szovjetunióba kerültek volna. Júniusban azonban sikerült kiszabadulnia a táborból elbocsátó igazolvánnyal. Amikor Tápiószelén kiheverte a fogság viszontagságait, megerősödött, viszszament a régi állomáshelyére, a szarvasi magyar állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetbe. 1946-ban ismét Keszthelyre helyezték a mezőgazdasági szakközépiskolába. Kémiatanár és igazgatóhelyettes, majd az időközben megszervezett Mezőgazdasági Tanárképző igazgatója lett. 1948-ban Tolna megyébe, Lengyel községbe került, az itt létesített Mezőgazdasági Szakközépiskola kémia tanári és igazgatóhelyettesi állását töltötte be. 1950-ben fia született, és Lengyelből már családosan Debrecenbe ment a Mezőgazdasági Akadémiára, ahonnan fia egészségügyi problémái miatt rövid idő után távozott. Budapesten a Földművelési Minisztériumban, majd a szerveződő agráregyetemen kapott állást, ismét Kuthy professzor mellett lett adjunktus. Ebben az időben nem volt saját lakása, albérletben lakott 25

Budán, családja pedig hol Tápiószelén, hol Keszthelyen tartózkodott a nagyszülőknél. 1950 nyarán a vakációban kémia tankönyvet kellett írnia a mezőgazdasági szakközépiskolák számára. A könyv olyan jól sikerült, hogy 17 kiadást ért meg. 1951-ben az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre költözött a volt premontrei gimnázium épületébe, amelyet Pecznik János jól ismert a rossz emlékű hadifogolytábor időszakából. A gödöllői egyetemen rábízták a kémia tanszék megszervezését. 1952 szeptemberében beindult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem 3 karral: növénytermesztés, állattenyésztés és közgazdaság. Ekkor családjával együtt végleg Gödöllőre telepedett le. Először társbérleti lakást kaptak, óvodai elhelyezést, ilyen módon már a felesége is tudott dolgozni. Ettől kezdve tanszékvezető volt, az agrokémia, majd a mezőgazdasági kémia tanszéket vezette. A talajerő-gazdálkodás, a műtrágyázás, a levélen keresztüli trágyázás kérdései című akadémiai doktori disszertációját 1968-ban védte meg. Munkája lényegét a következőkben fogalmazta meg: A disszertációmban közölt eredmények részben alapul szolgáltak az OMFB 20, az OT 21 és MÉM 22 számára a műtrágyagyártás és műtrágyafelhasználás perspektivikus tervének kialakításához, másrészt az általam kidolgozott eljárások különösen a levélen keresztüli trágyázást illetően a gyakorlatban is alkalmazásra kerültek /a gabonafélék kémiai gyomirtással egybekötött levélen keresztüli trágyázása, a szőlő, az alma és egyéb növényi kultúrák vegyszeres védekezéssel összekötött levélen keresztüli trágyázása stb./. Kísérleti adatokkal is dokumentálható, hogy az utóbbi évek jó gabonatermés eredményeiben nem lebecsülhető része volt a vegyszeres gyomirtással egybekötött levélen keresztül történő trágyázásnak is. /Az 1965. évi 250 ezer katasztrális holdon végzett országos kísérletek szerint a terméstöbblet kat. holdanként 1,32 q volt./. Ezek az eredmények nemzetközi viszonylatban is jelentősek. A gödöllői egyetemen 1952-1980 között tanszékvezető, 1956-tól 1959-ig dékán, 1969-1978 között rektorhelyettes volt. Saját kérésére 70 éves korában, 1984-ben vonult nyugdíjba, de tudományos és oktatói munkáját tovább folytatta, míg egészségi állapota engedte. A több mint 45 ledolgozott évben élethivatásának tekintette a mezőgazdasági kutatás, a szakoktatás és nevelés egységére való törekvést szolgálni. Rövid ideig tartó súlyos szenvedés után 1997. február 3-án hunyt el. Hamvait családja a tápiószelei evangélikus temetőben, szülei sírjában helyezte el. 20 OMFB: Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 21 OT: Országos Tervhivatal 22 MÉM: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 26

Közösségi tevékenysége Pecznik János egyetemi munkája mellett a MAE Talajtani Társaság Trágyázási Szakosztályának elnöki tisztségét is betöltötte. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) gödöllői járási-városi szervezetének elnökeként tevékenykedett több évtizeden át. Évente közel ezer rendezvényt előadást, tanfolyamot, országjárást, bemutatót tartottak nemcsak a járásban és a városban, hanem az ország egész területén. Elnöksége alatt a gödöllői járási-városi szervezet munkája országosan elismertté vált. Kiemelkedő ismeretterjesztő tevékenységét több megyei és országos kitüntetés bizonyítja. Igazi pedagógusként a jövőről is gondoskodott írja róla Hajnal Irén, a TIT gödöllői szervezetének titkára, az egyetemen ezekben az években alakult hallgatói TIT-csoport tagjai megismerhették, hogyan kell egyszerűen, szerényen és közérthetően átadni a tudást és tisztelni a ránk figyelő embert. Közvetlensége, emberi magatartása tette őt az egyik legismertebb, legnépszerűbb gödöllői professzorrá. Állami kitüntetései Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1953); Aranykoszorús Jelvény /MAE/ (1968); Agrártudományi Egyetem Emlékérme (1970); TIT Jubileumi Plakett (1973); TIT Aranykoszorús Jelvény (1975); Jubileumi Plakett /MAE/ (1976); Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1977); Treitz Péter Emlékérem /MAE/ (1977); Oktatásügyi Miniszteri Dicséret (1979); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984); Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1994) Fontosabb tudományos közleményei Könyvek, önálló művek 16; különböző tanulmányok, tudományos közlemények száma 21, jegyzetek és oktatási program 10, ismeretterjesztő szakcikkek 15 alkotják publikációs munkáját. Forrás: SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár Gödöllő (2015. június) http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/pecznik_j%c3%a1nos (2015. 06. 30.) 27

Diákok Abonyi Imre (1919 1994) képesített gazda, a magyar fogathajtó sport világ- és Európa-bajnoka Összeállította: Dr. Szitó János A szarvasi gazdász társadalom, az 1927-ben újraindított szarvasi agrárképzés többször átalakított és átnevezett jogutód intézményével egyetértésben őrzi egykori növendéke, Abonyi Imre, a fogathajtó király emlékét, és a Tessedik Öreggazdász Egyesület elnöksége büszkén ajánlja felvételét A szarvasi agrárképzés arcképcsarnokába. Egykori szarvasi iskolatársára emlékezve dr. Szitó Balázs A hajtókirály 23 c. versében formálta meg emlékeit, és egyben üzen az újabb korok gazdász növendékeinek. Egykor Szarvasi gazdász volt Vidám ifjú, gondtalan, álmodozó. Akkor még nem sejtette, hogy életéhez Szorosan kapcsolódik a sport és a ló. Szarvasi diákok! Akik most tanultok A Hajtókirály példájából erőt merítsetek, Gondoljatok sikerekben gazdag életére És emléke előtt főhajtással is tisztelegjetek. 23 In Nem vagyok költő / Szitó Balázs versei: Szerk.: Molitorisz Pál, Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas, 2016. 30 p. 28

Lovas pályafutásáról, kivételes fogathajtó teljesítményéről sokan írtak, ezek közül Herneczky Frigyes, Dr. Pál János: Abonyi Imre: Emlékezés a hajtókirályra c. írás szolgált legfőbb forrásul e méltató szöveg összeállításához. Sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy Abonyi (Greskovics) Imre családi adatai nagyon hiányosak, az írásokban megtalálható adatok pontatlanok, vagy tévesek. Ezek közül néhányat kijavítottunk a hitelt érdemlő forrás megjelölésével. Családjáról röviden Abonyi (Greskovics) Imre 1919. október 30.-án született Bugacpuszta mellett Bócsán 24. Szülei: Greskovics Ferenc földbirtokos, Font Etelka. Házastársa: Font Gabriella. Fia: Abonyi Géza lovas, fogathajtó. 25 A Greskovics család földműveléssel foglalkozott. Bócsán végezte elemi iskoláit, majd Csongrádon (akkor Szent Imre Reálgimnázium) 26 négy gimnáziumi osztályt végzett (1932 1936). 1936-ban Greskovics Imre 27 néven a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet növendéke lett, ahol 1941-ben Abonyi Imre 28 néven szerzett képesített gazda oklevelet. Ezután tényleges katonai szolgálatra vonult be Szentesre a huszárokhoz. Itt zászlósként az orosz frontra vezényelték, ahol fogságba került, és csak 1947-ben tért haza. Hazajövetele után fuvarozással foglalkozott, majd a családi birtokon, Bócsán és Bugacon gazdálkodott. 1950-ben, a házasságkötését követően feleségével Csongrádon telepedett le. A lovak szerelmese»1953-ban Szilvásváradra került a lipicai méneshez. Először csikósként dolgozott, majd pár év múlva a ménes vezetésével bízták meg. Szilvásváradi évei alatt került közeli munkakapcsolatba unokabátyjával, Abonyi Lászlóval, aki a csipkéskúti 29 csikótelep vezetőjeként kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakemberként segítette Abonyi Imre szakmai és sportpályafutását. Ő indította el a sportolói pályán, és ő készítette fel a hazai és a nemzetközi versenyekre. 1969 1972 között Kecskeméten a Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben dolgozott, mint lótenyésztő. 1972 1979 között a Bugaci Méneshez került, ahol szintén együtt dolgozott unokabátyjával, Abonyi Lászlóval. Itt az akkori vezető szabadkezet adott a két Abonyinak tenyésztői és sportmunkájához. 24 Bócsa: Kisközség a Duna-Tisza közének középső területén, Bács-Kiskun megye közepén, a Kiskőrösi Járásban. Irányítószáma 6235, körzetszáma 78, teljes népessége 1823 fő (2015. jan. 1.) 25 Kozák Péter: Abonyi Imre lovas, fogathajtó. Megjelenés: nevpont.hu, 2013. (http://www.nevpont.hu/view/55) (2017. október 3.) 26 http://testneveles.bjg.hu/buszke.html (2016. dec. 17.) Batsányi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Csongrád. 27 Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás. X. Értesítője az 1936/37-ik tanévről. Közzéteszi Dr. vitéz Székely Győző igazgató. A Szarvasi Közlöny nyomdája Szarvas, 1937. 100 p. 28 Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőg.-i Szaktanácsadó Állomás XIV. értesítője az 1940/41-ik tanévről. Közzéteszi vitéz Horvátth Iván igazgató. A Szarvasi Közlöny nyomdája Szarvas, 1941. 110 p. 29 Csipkéskút Miskolc 3517, a lipicai csikók nevelő helye 3 éves korig. 29

Kevesen tudják, hogy díjugratóként indult a lovassportban, de később orvosi tanácsra lovas szakágat változtatott, és a fogathajtást választotta. Az 1963-tól induló sportkarrierje eredményességében unokabátyján kívül meghatározó volt Pettkó-Szandtner Tibor 30 szakmai és szellemi nagysága, gyakorlati útmutatása. 1966-ban érte el első nagyobb sikereit, majd ezek után 1967- ben a válogatott keretben olyan társakra talált, mint Kádár László és Szentmihályi Ferenc, akik a 60-as évek legnagyobb fogathajtó klasszisai voltak. Az akkori szabályok szerint a maratoni akadályok kerülgetésével, a mainál egyszerűbb és gyorsabb versenytempó vált lehetővé, ami alapján az a versenyző volt a legjobb, aki a legrövidebb idő alatt ért célba. A külföldi versenyeken is a legjobb idő volt az alapidő, és ahhoz büntették a többiek eredményét. Így ha gyengébb is volt valaki a díjhajtásban, a maratoni versenyszámban be lehetett hozni a hátrányt. Abonyi Imre első külföldi versenyévében, 1967-ben győzött Aachenben, ami fantasztikus sikernek számított, és az azt követő hamburgi versenyen is 6.-ként végzett. Egy évvel később, 1968-ban, majd 70-ben és 71-ben a rangos hamburgi versenyeken sorra maga mögé utasította a vetélytársait és szerzett dicsőséget a magyar lótenyésztésnek és a fogathajtó sportnak. 1970-ben meghívást kapott a Magyar Szövetség Svájcba, a luzerni nagy nemzetközi fogatversenyre, ahol Abonyi Imre fölényesen megnyerte a versenyt, és elindult a világhírnév felé az akkor szürke ügetőket hajtó versenyző. Eközben a Magyar Derbyt is megnyerte 1966-ban, 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben. Brüsszelben a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) 1969. decemberi kongresszusán Fülöp edinburghi herceget választotta elnökévé. Ez a kongresszus határozatot hozott a négyes fogathajtás hivatalos versenyággá való elismeréséről, ami óriási jelentőségű volt a sportág fejlődésében. Az akkori határozat szerint páratlan években Európa-, a páros években világbajnokság kerül megrendezésre. Fülöp herceg, a szövetség elnöke az 1970-es brüsszeli kongresszuson mindjárt Magyarországot kérte fel az 1971-es, első Európa-bajnokság megrendezésére, amit a kongresszus elfogadott. Ez kétségkívül nagy elismerést jelentett számunkra. Abonyi Imrének az 1971-es év szintén nagyon sikeresnek számított: megnyerte a Német Hajtó Derbyt Hamburgban, győzni tudott Windsorban, II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője versenyén, és fölényes egyéni győzelmet aratott a Budapesten megrendezett I. Hajtó Európa-bajnokságon. Az Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Papp József alkotta magyar gárda csapatban is elhozta az aranyérmet. Következett a sport szakág első világbajnoksága 1972-ben, a németországi Münsterben. A magyar versenyzők a díjhajtásban és a maratoni versenyszámban jól szerepeltek, de az utolsó versenyszámban, az akadályhajtásban a kocsiink kerékagytávolsága miatt hátrányba kerültek. Történt ugyanis, hogy az akadályhajtásban 30 cm-t adtak a hátsó kerék nyomtávjához. A hagyományos magyar kocsik ke- 30 Vitéz felsődriethomai Pettkó-Szandtner Tibor vezérőrnagy (Osztrák Magyar Monarchia Bazin, 1886. június 20. Németország Leutstetten, 1961. január 6.) magyar huszártiszt, európai hírű lótenyésztő és fogathajtó. (https://hu.wikipedia.org/wiki/pettk%c3%b3-szandtner_tibor (2017. 09. 21.) 30

rékagya legalább 15-15 cm-t nyúlt ki mindkét oldalon. Így a kapuk között áthajtani művészet volt. Abonyi Imre 4. lett, és az Abonyi Imre, Fülöp Sándor és Szentmihályi Ferenc összeállítású csapat szintén negyedikként végzett. 1973-ban ismét nyerni tudott a jelentős rangú aacheni versenyen, míg az ez évi windsori Európa-bajnokságon 4. lett. Az 1974-es, svájci, fraunfeldi világbajnokságon 5. helyezést ért el a kecskeméti termelőszövetkezet lipicai apaságú, vásárolt szürkéivel. Abonyinak ez a világbajnokság ugyan nem úgy sikerült, mint ahogy szerette volna, de Fülöp Sándor egyéniben aranyérmesként végzett. 1975-ben a nagy versenyek közül a Lengyelországban rendezett sopoti Európa-bajnokság újból nagy sikert hozott Abonyinak. Nagy küzdelemben egyéni első helyezett lett, és az Abonyi Bárdos Muity összeállítású csapatban szintén a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. A sopoti Európa- bajnokság után legközelebbi harcostársa, talán legjobb barátja, Nyicsevó, a gyönyörű szürke Orlov ügetőmén elvesztése nagy gondot és még nagyobb fájdalmat okozott a hajtónak. A világ egyik leghíresebb fogatlova, amely olyan szépen illett Abonyi lipicai lovai közé a maratoni szakasz nélkülözhetetlen lova belső vérzésben kimúlt, és ez érzékeny veszteséget jelentett az 1976-os hollandiai, apeldoorni világbajnokságra készülő versenyzőnek. Több mint harminc ló kipróbálása után megtalálta Nyicsevó utódját Zuzmót, aki nem volt sem a fogat vezéregyénisége, sem annyira tehetséges, mint elődje. De három hónapos munka után utaznia kellett Hollandiába. Az 1976-os apeldoorni világbajnokság előtt valószínűsíteni lehetett, Abonyi Imre versenyzői pályafutása a végéhez közeledik. A pálya vége Közel 58 évesen, fájó, reumás csuklókkal küszködve tervezte, hogy a világbajnokság után befejezi aktív sportpályafutását, és átadja helyét a fiatal versenyzőknek. Apeldoornt szép búcsúzásnak szánta, amit túl is teljesített. Egyéni világbajnoki aranyérmes lett, és a holland királynő hajtókirálynak koronázta Abonyi Imrét. Mellette az Abonyi Imre Bárdos György Fülöp Sándor csapat tagjaként szintén aranyérmesként végzett utolsó nemzetközi versenyén. Ennél szebb befejezése egy sportkarriernek keveseknek adatik meg, de ez alapvetően Abonyi tehetségének és emberi tisztességének volt köszönhető. Az évek során Abonyi Imre és Fülöp herceg között igazi, a kölcsönös tiszteleten alapuló emberi és sportbarátság alakult ki a fogathajtás kapcsán. Ennek jeleként, az 1978-as kecskeméti világbajnokságon Fülöp herceg versenyzőként Abonyi Imrét kérte fogatára versenybírónak. Amikor évekkel később a királynő hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett, Fülöp herceg kíséretében Bugacra is ellátogatott. Ez a látogatás a Bugacon élő, de már betegeskedő Abonyi Imrének szólt, a régi harcostársnak, sok-sok felejthetetlen emlékű verseny győztesének, ünnepeltjének. 31

Epilógus 1977-ben ugyan végleg befejezte versenyzői pályáját, de kapcsolata nem szakadt meg a fogathajtással, hiszen tudását, versenyzői rutinját, tapasztalatait átadva segítette Juhász Lászlót és Bálint Mihályt, akik klasszisversenyzőkké válva hálálták meg Abonyi segítségét. A hajtókirály a mai modern fogathajtó sport egyik legnagyobb egyénisége, akinek az élete elválaszthatatlan kapocsként kötődött a lóhoz, a fogathajtó sporthoz. Bugacon halt meg 75 éves korában 1994. március 21-én. Búcsúztatásán, a bugaci temetőben sok ezer tisztelője volt jelen, köztük a magyar és külföldi lovasvilág ismert személyiségei, volt versenyzőtársai és a sportvezetés meghatározó személyei. A sok koszorú és virág között ott volt az angol királyi család és Fülöp herceg hatalmas, patkó alakú koszorúja is, amelyet az angol követség attaséja helyezett el. Abonyi Imrét érdemeihez méltóan legkedvesebb tanítványa, Juhász László világbajnok négyes fogattal vitte utolsó útjára. Emlékének tisztelegve, 1997-ben a Fogathajtó Szakbizottság Baráti Köre és a Bugaci Ménes Kft. Emléktáblát avatott fel a Bugaci Ménes istállójának falán, a magyar lovas élet kiemelkedő személyisége előtt tisztelegve.«31 Az esemény előkészítésében és lebonyolításában aktívan részt vett a magyar mezőgazdaság, a magyar lótenyésztés, a magyar ló-, és lovassport számos neves egyénisége, közöttük dr. Várady Jenő 32, Váczi Ernő 33 és Baranyai Antal 34. A népes közönség előtt az Angol Nagykövetség tanácsosa felolvasta az egykori barát, Fülöp herceg, emlékező, köszöntő írását. 35 Életművét, versenysikereit őrzik filmszalagok, hazai leírások és nemzetközi annalesek, a magyar fogathajtó tudományra fogékony utódok. Anekdotáit, huncutkás mosolyát, hölgyeket elvarázsló egyéniségét éltetik tisztelői, barátai, a közeli és távoli rálátók, akik valaha megérezték auráját vélekedik róla Váczi Ernő. 36 31 Herneczky Frigyes, Dr. Pál János: Abonyi Imre: Emlékezés a hajtókirályra: http://www.lovasok.hu/index.php?i=4106# (2016. dec. 15.) 32 Várady Jenő (Konyár, 1919. július 1.?, 2001. május 31.) A magyar mezőgazdaság, a magyar lótenyésztés, a magyar ló-, és lovassport karizmatikus egyénisége. Magas állami és sportkitüntetésekkel jutalmazták életútját, eredményeit. 33 Váczi Ernő: (Kocsola, 1939. március 11.) agrármérnök, lótenyésztő, lovas, sportvezető https://hu.wikipedia.org/wiki/v%c3%a1czi_ern%c5%91 (2017. október 3.) 34 Baranyai Antal (Hódmezővásárhely, 1948. május 13.): 1989-től a lovassport legeredményesebb szakágának a fogathajtó sportnak sajtófőnöke. Több igényesen összeállított, a fogathajtó sportág történetét, eredményeit feldolgozó kiadvány szerkesztője. (https://hu-hu.facebook.com/baranyai.antal.9) (2017. okt. 03.) 35 Baranyai Antal: Abonyi https://www.facebook.com/baranyai.antal.9/posts/973631349340795 (2016. december 14.) 36 Váczy Ernő: Abonyi. In Baranyai Antal: https://www.facebook.com/baranyai.antal.9/posts/973631349340795 (2016. december 14.) 32

Abonyi Imre jelentősebb elismerései: 1971. 1. helyezés EB Budapest (egyéni + csapat) 1972. 4. helyezés VB Münster (egyéni + csapat) 1973. 4. helyezés EB Windsor (egyéni + csapat) 1974. 5. helyezés VB Fraunfeld (csapat) 1975. 1. helyezés EB Sopot (egyéni + csapat) 1976. 1. helyezés VB Apeldoorn (egyéni + csapat) Jelentős nemzetközi versenyeredmények: 1967. 1. Aachen, 1968. 1. Hamburg, 1970. 1. Hamburg, Luzern, 1971. 1. Hamburg, Windsor, 1973. 1. Aachen Magyar Derby győzelmek: 1966, 1967, 1968, 1970. A Nezetközi Fairplay Bizottság Abonyi Imre fogathajtót Életművéért Gratuláló Levél elismerésben részesítette 1979-ben. 37 Bugac község önkormányzata 1991-ben Abonyi Imre fogathajtó világbajnokot Bugac községért kitüntetésben részesítette. 38 Csongrád önkormányzata 1999-ben Abonyi Imre fogathajtó világbajnokot posztumusz Pro Urbe díjjal tüntette ki. 39 Abonyi Imre vándordíj: AUGUSTE Dubay /Svájc/ az első négyesfogat-hajtó világbajnok /Münster, 1972/ barátja, a magyar fogathajtás kiemelkedő személyének emlékére, ABONYI Imre nevével fémjelzett vándorserleget alapított. A díjat a Magyar Lovassport Szövetség éves közgyűlésén, ünnepélyes keretek között adják át a tárgyév legjobb magyar fogathajtójának. 37 A Nezetközi Fairplay Bizottság magyar díjazottjai (http://users.atw.hu/magyarfairplay/) (2017. október 3.) 38 "Bugac községért" kitüntetettek, http://www.bugac.hu/index.php?page=kituntetett (2016. december 17.) 39 Díszpolgáraink pro urbe díjasaink, http://www.csongrad.hu/diszpolgaraink-pro-urbe-dijasaink/ (2016. december 14.) 33

Dr. Csizmazia Darab József (1918 2013) szőlőnemesítő, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa Írta: Dr. Molitorisz Pál Bevezető Szent György napján, kihajtáskor bárki lehet pásztor, Szent Mihálykor, behajtáskor csak az lehet pásztor, aki elszámol. Dr. Csizmazia Darab József szőlőnemesítő pályáját mutatjuk be, aki 1938-ban szerzett képesített gazda oklevelet a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben, s édesapja képviseletében fia 2013. június 20-án elsőként vehette át Szarvason ünnepélyes körülmények között a Platina díszoklevelet. Életműve mely elsősorban világszerte elterjedt szőlőfajták nemesítésével valósult meg igen gazdag; erre és példaszerű emberi tartására, nagyságára a mai szarvasi gazdászok is büszkék lehetnek. Családja 1918. július 15-én látta meg a napvilágot a Balaton-felvidéki borvidéken, Balatonfüreden. Felmenői több generáción keresztül mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A Darab család 1723 óta él Balatonfüreden kisparaszti sorban. Apai nagyszülei Darab József földműves (1859 1920) és Istvándi Karolina (1866 1927) voltak. Gyermeküket, Darab Józsefet (1885 1969) nagyapja gyermektelen nővére, Darab Lídia (1858 1911) és férje Csizmazia József (1835 1916) fogadták örökbe 1907-ben. Édesapja ez időtől kezdve viselte hivatalosan is a kettős, Csizmazia Darab családi nevet, melyet gyakran röviden csak Cs. Darabként használtak. Id. Csizmazia Darab József Balatonfüreden elismert szőlőbirtokos és kiváló borosgazda volt. 34

A felkészülés évei, iskolái A családi háttér meghatározta elhivatottságát a szőlészet és a borászat iránt. Érdeklődése, a szőlő iránti szeretete visszavezethető gyermekkoráig. A szülői házban kaptam az első szőlővel kapcsolatos ismereteket. Benne éltem a mindennapok munkájában, lóvezetőként részt vettem a szőlőekézésben, a szüreti munkában és az oltványkészítés fogásait is igyekeztem elsajátítani. emlékezett gyermekkorára 2003-ban. Ez a körülmény vezetett oda, hogy 1933-tól tanulmányait a neves, magas színvonalon oktató szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben folytatta, mely mindig jó útravalót adott a végzősöknek. A szarvasi évek meghatározóak voltak a jól tanuló, jól sportoló, az ifjúsági életbe aktívan bekapcsolódó diáknak. A második világháború kitörésének előestéjén, 1938-ban képesített gazda oklevéllel bocsátotta nagy ívű pályájára a szarvasi gazdasági tanintézet. Mindig szeretettel gondolt vissza a szarvasi intézetben töltött évekre, s büszke volt az itt elért eredményeire. A Tanintézet jogutódjai is számon tartották, Gyémánt-, Vas-, Rubin-, majd Platinadiplomával tüntették ki. Szülei támogatták a szőlőtermesztés iránt megnyilvánuló érdeklődését, s lehetőséget biztosítottak számára, hogy külföldön is tapasztalatokat szerezzen. Egyetemi évei alatt 1939-ben egy éves szakmai gyakorlaton vett részt Ebernburgban, Németországban. 1940-ben pedig Klosterneuburgban, Ausztriában az Ágoston rendi apátság pincészetének alkalmazottja lett szintén egy évig, s egyben tökéletesítette német nyelvtudását is. A háború után felsőfokú tanulmányait a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen végezte, mely akkor Akadémiaként működött. Itt szerzett agrármérnöki diplomát 1947-ben. Első munkahelye is összefüggött a szőlőtermesztéssel, még a diploma megszerzésének évében betöltötte a Tapolcai járásban a hegyközségi titkári tisztet. Állandóan fejlesztette tudását, 1959-ben sikeresen megvédte doktori disszertációját, majd értekezése alapján 1975-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a mezőgazdasági tudomány kandidátusává nyilvánította. A háború őt sem kerülte el, közel három évet katonáskodott. A II. Magyar Hadsereggel keleti frontra került, a Donhoz. 1942-ben az ukrajnai Ivanovkában, majd a következő évben Sztanyiszlavban szolgált. Házassága, családja 1953-ban kötött házasságot Bárkány Blanka kertészmérnökkel. Házasságából három gyermekük származott: József, Rita és István. Felesége biztos hátteret jelentett munkásságához, mindig támogatta, szintén írt szakcikkeket. Nyelvtudása és szakismerete révén rendszeresen ismertette férjével a nemzetközi szaklapokban megjelenő munkákat. Négy nyelvet ismert, lefordította férje szakcikkeit. Hű társa és segítője volt egy hosszú életen át. A Bianca szőlő nevének keresztanyja, a nemesítő felesége utóneve felhasználásával nevezte el e szőlőfajtát. 35

A szőlőnemesítő A külföldön töltött évek alatt szerzett előképzettsége alapján is a Földművelésügyi Minisztérium 1948. április 15-ével kinevezte kutatónak a budapesti Ampelológiai Intézetbe, szakalkalmazotti minőségben, majd megbízták, hogy szőlőnemesítői tevékenységet folytasson Egerben, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben. Munkáját dr. Kosinszky Viktor osztályvezető irányításával kezdte meg. Feladat az volt, hogy a direkttermő fajtákat felváltsa olyan új fajtákkal, melyek rezisztensek, és versenyképesek az európai nemes fajtákkal. Kilenc évtized terhével a vállán 2008-ban így emlékezett a kezdetekre: Az alapok megteremtése, vagyis a fajtagyűjtemény létesítése, a laborfelszerelés, a növényház felépítése után kezdődhetett a tervszerinti nemesítési munka, a szabadalmi értékű keresztezési kombinációk elvégzése Hatvan évet töltött a szőlőnemesítő pályán. E tevékenységhez kitartó munka, türelem, elhivatottság, már-már megszállottság szükséges. A munka eredménye, vagy eredménytelensége gyakran csak 10-15 év után volt értékelhető. Nem pihent meg az 1980 évi nyugdíjaztatása után sem, számon tartotta a hazai és nemzetközi fajtakísérletben lévő fajták eredményeit. Erre fokozott figyelmet szentelt, mert előfordult, hogy a borászati technológiai hibákat igyekeztek a fajta rovására írni. Kitűnő szellemi frissességének köszönhetően élete végéig küzdött fajtái elterjesztéséért. Naprakészen követte hazánk és a világ szőlő és bor termelését. Tájékozott volt a hazánkat is érintő bor túltermelésről, a felesleges mennyiség kényszerlepárlásáról. Véleménye szerint a környezet és egészségvédelmet szolgáló csemegeszőlő termesztése célszerű, mivel az Európai Unió agrárpolitikájában erre nincsenek korlátozások, ez kvótamentes. Évtizedeken át küzdött, hogy rezisztens fajtái elfogadottá váljanak. A legismertebb rezisztens fajtája, a Zalagyöngye világkarriert futott be, termesztik pl. Kanadában, Izraelben, Kínában, Japánban. 2005-ben kapott állami fajtaelismerést a Göcseji zamatos, de sikerfajtái a Nero, a Bianca vagy a Lakhegyi mézes. A Balatonfüredi Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző Iskola egyik fontos feladatának tekinti, hogy a vidék a borászati középfokú oktatás centrumává váljon. Méltó ünnepség keretében 2000. május 5-én emlékoszlopot avattak Csizmazia Darab József tiszteletére a család, a nemesítő barátai, tisztelői, a szőlészborász társadalom reprezentánsai és az iskola vezetői, diákjai jelenlétében. A Balatonfüred Csopak Borrend tagjai négy Füredgyöngye szőlőoltványt ültettek el e nevezetes nap emlékére. Hosszú utat járt be a Csizmazia Darab József által nemesített vörös bogyójú Nero és más általa nemesített rezisztens szőlők, mire városunkba is eljutottak. A Nero kedvező tulajdonságainál fogva kiemelkedik a szőlők közül. Az új hungarikum 1994-ben állami elismerést kapott hazánkban, s pár évvel később fajtaoltalmat kapott Svájcban, majd Brüsszelben. Példanélküli e fajta sikere. Frissen fogyasztva is ízletes, a belőle készített bor magas rezveratrol tartalma 36

miatt gyógyhatású. A nemesítő és a biokertész szőlősgazda Tessedik tálentum oklevél kitüntetésben részesült a VIII. Országos Biobor Versenyen. Javasolta, hogy ne csak a hazai döntéshozók határozzák meg, hogy mi minősül hungarikumnak, hanem a nemzetközi értékítélet, a külföldi elfogadottság. Felhívta a figyelmet a külföldi szaksajtó fajtáira vonatkozó elismerő cikkeire és egyes fajtái világszerte történő széleskörű termesztésére. Az Egerben nemesített, betegségeknek ellenálló új fajtái a szakmai közvéleményben csak nehezen találtak elismerésre, ellentétben a termesztőkkel. Kitartó munka és harcos szemlélet kellett ahhoz, hogy fajtái megkapják az elismerést. Élete jellegzetesen a magyar növénynemesítő sorsa; munkájának eredményeit, szőlőfajtáit gyakran előbb elismerték külföldön, mint itthon. Munkája során gyakran érték csalódások is. Csak egyetlen példát említünk meg, a Lakhegyi mézes fajtajelölt szőlője fajtavizsgálatának megszűntetéséről döntött az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, annak ellenére, hogy 2001-ben a hazánkban telepített fajták listáján a 20. helyen állt 858 ha telepített területtel, s az e szőlőből készült borok is forgalomban vannak. A Magyar Örökség díjat a magyar szőlőkultúra érdekében folytatott munkássága és küzdelméért ítélték meg részére. Bianca, Medina, Nero, Turán, Zalagyöngye, Aletta mind-mind a nevéhez fűződik. Előretekintve felismerte, hogy a jövőt a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő termesztés jelenti. Máris tapasztalható a különböző kémiai szerek alkalmazásának korlátozása. Ennek köszönhető az ellenálló szőlőfajták iránt mutatkozó nagyfokú nemzetközi érdeklődés. Csizmazia Darab József nemcsak szakmájának élt, szenvedélyes, aranyjelvényes bélyeggyűjtő is volt. De bélyeggyűjtőként is hű maradt a szőlőhöz és a borhoz. 1948-ban tért át a szőlő- és bortémájú bélyegek gyűjtésére, mely elmélyült kutatómunkával járt, a nemzetközi katalógusokat is tanulmányozni kellett. Ismerte a szőlőnek és bornak a gyógyászatban való felhasználására irányuló törekvéseket. Ismerte, hogy a borban lévő fenol tartalmú vegyületek kedvezően hatnak az emberi szervezetre. Tudomása volt arról is, hogy a bor a korábban ismertnél jóval szélesebb körben fejti ki egészségvédő hatását. 37

Epilógus 2013. szeptember 6-án, Szent Mihály havában, 95. éves korában hunyt el. Eredményekben, sikerekben, de küzdelmekben, csalódásokban is bővelkedő pályát tudhatott maga mögött. Az elismerések bár későn érkeztek nem maradtak el. Az utóbbi években már nem nagyon szívesen hagyta el a budai Sashegyen lévő otthonát, de jó értelemben vett makacs levelező volt. Ismerte a szőlőnemesítés újabb hazai és külföldi eredményeit, állhatatosan, fáradhatatlanul harcolt, pörölt igazáért, mindvégig azon dolgozott, hogy fajtái eljussanak a termesztőkhöz. Vallotta: az én legnagyobb kitüntetésem, hogy a gazdák az általam nemesített szőlőfajtákat termesztik. Olykor akadékoskodások, mellőzések nehezítették munkáját. Megalapozatlan bírálatok gyakran megkeserítették a nagy hivatástudattal áldott-vert szőlőnemesítő életét. De hite, vallásossága és kitartása segítségével mindig felülemelkedett a nehézségeken. Szakmai önéletrajzát a mottóban feltüntetett aforizmával fejezte be. Dr. Csizmazia Darab József szőlőnemesítő mint jó számadópásztor nyugodt szívvel, lélekkel számolhat el életével Szent Mihálykor. Messze megelőzte korát ökológiai gondolkodásával. Sok sikeres szőlőfajta atyja, melyek megőrzik életművét mindaddig, amíg hazánkban, és világszerte ismerik, kedvelik, termesztik fajtáit. Megőrzi emlékét a borszerető emberek hatalmas tábora és mindazok a szerencsések, akik hosszú pályafutása során megismerhették rokonszenves egyéniségét. Életét hazája, a közjavára fordította. Talán az egyik lehetséges legszebb pályát választotta: szőlőt nemesített. Tőke mellett születtem A szüleim is szőlészek voltak, kezdetektől bent voltam a szőlőben Ha tudok beszélő viszonyban lenni a szőlővel, akkor az elmondja nekem, hogy neki mi a jó A szőlőnemesítést csak élethivatásszerűen lehet művelni. Az idő múlásával új célok és feladatok jelentkeznek, ezekre a kihívásokra azonnal kell reagálni, különben lemaradunk, és ez piacvesztést is jelenthet. Aki nem néz előre, annak nem lesz előnye, aki időben lép előre, annak lesz jövője. Meggyőződésem, hogy ez az évszázad a környezetbarát kultúrák termesztését helyezi előtérbe. summázta üzenetét 2012-ben. Források: A szőlőnemesítő dr. Csizmazia Darab József élete és munkássága. Írta és szerkesztette Molitorisz Pál. Agrártörténeti füzetek 40. sz., Szarvas, 2014. 38

Lászlóffy István (1910 1968) képesített gazda Írta: Dr. Molitorisz Pál A Tessedik Öreggazdász Egyesület jogelődjének első elnöke volt. Életpályájának bemutatásával felidézzük távolodó, lassan a feledésbe merülő alakját, s rójuk le adósságunkat emléke, rokonszenves személyisége előtt. Családja, iskolái, társadalmi tevékenysége Lászlóffy István 1910. február 10-én született Püspökladányban vasutas altiszti családban. Édesapja L. István, (1882 1935), édesanyja Kita Anna (1887 1944). Szülei vagyontalanok voltak, édesapja a MÁV irodai segédtisztje volt. Anna nővére 1907-ben, míg László öccse 1912-ben született. Az elemi iskola elvégzése után 1921 1926 között a szarvasi gimnáziumban végzett öt osztályt, majd tanulmányait megszakítva 1927-től az újonnan létesített Szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézetben folytatta képzését. Tevékenyen részt vett az Intézet Önképzőkörének munkájában, negyedévesként betöltötte a Kör titkári tisztségét. Ebben a tanévben került sor első ízben a Földművelésügyi Minisztérium által támogatott Aranykalász c. ifjúsági lap kiadására, melynek szerkesztő bizottsága tanulókból állt. Az első évben 10 szám jelent meg, összesen 2500 példányban, a lapnak sok helybeli és vidéki előfizetője volt, elsősorban a gazdatársadalom köréből. A lap első évfolyamának összeállításában főszerkesztőként részt vett. Az intézetben baráti kapcsolatot alakított ki évfolyamtársával Majernyik (Marosvári) Istvánnal, és az egy évvel később végzett Kondacs (Koppányi) Jánossal. 1931-ben végzett okleveles mezőgazdászként. Tanulmányai befejezése után szarvasi lakosként szoros kapcsolatban maradt az iskolával, betöltötte az első végzettek által alapított Tessedik Öreggazdák Szövetségének korelnöki tisztségét. 39

1931-1943 között nagynénje özv. Tóth Mihályné sz. Kita Mária (1875-1949) 60 kh. nagyságú csabacsűdi földjén gazdálkodott, melyből 1948-ban 17 kh. tulajdonjogát ajándékozás címén megszerezte. E földterületet 1952-ben államosították, a Községi Tanács vette kezelésbe, s hasznosította. 1943-1944 között katonai szolgálatot látott el Ukrajnában, zászlósként szerelt le. Bekapcsolódott a nagyközség politikai életébe, már 1945 előtt tagja volt a Kisgazda Pártnak, 1945-től 1948 augusztusáig adminisztratív titkára volt a Független Kisgazdapárt szarvasi járási szervezetének. A fordulat évét követően, mint osztályidegen-elem ellen büntető eljárásokat folytattak, 1951-ben a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt 5 hónapi, 1952-ben pedig vesztegetés bűntette miatt egy év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélték, mely büntetéseit közkegyelmi rendelkezések folytán nem kellett letöltenie. 1954-ig mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1954-ben néhány hold haszonbérelt földterületen gazdálkodó rizstermelési csoportba lépett be, s mint telepvezető dolgozott. Első házasságából két gyermeke (István, sz. 1938-ban, 1956-ban Németországba emigrált, 1983-ban hunyt el, és Anikó 1940-1992) származott. Első feleségétől született két gyermekét anyai nagynénjük és anyai nagyanyjuk nevelte. Első felesége, Fazekas Julianna korai halála (1944) után ismét megnősült, második felesége, akivel 1947 januárjában ismerkedett meg Szentpétery Magdolna volt, az ő szülei is vagyontalanok voltak, ill. egy kh. földtulajdonnal rendelkezetek. Szentpétery Magdolna nevelőapja, Szentpétery Lajos a szarvasi fürdő bérlője volt, családja jómódúnak számított. Második felesége a szarvasi kisegítő iskola tanára volt közel 30 évig, e házasságából négy gyermek származott (Péter, orvos 1948-1979; Ildikó, középvezető a versenyszférában sz. 1951; Magdolna, könnyűipari bedolgozó 1953-1998; és Gábor, műanyagipari szakmunkás 1956-2008). Velük élt vak nővére, Anna is. Az 1956. évi forradalom napjaiban A forradalom kitörésekor Bugyi községben, majd a fővárosban tartózkodott, s épp a forradalmi események miatt csak október 31-én jöhetett haza Szarvasra egy Békéscsabáról Budapestre adományokat szállító konvoj visszatérésekor. Az esti órákban érkezett meg, s ekkor értesült arról, hogy már több alkalommal keresték a megalakult Kisgazda Pártból. Még ezen a napon este megjelent a Kisgazda Párt helyiségében, ahol mintegy 50 személy tartózkodott, felkérték, hogy kapcsolódjon be a szervezőmunkába. Részt vett a tagfelvételi ívek elkészítésében, november 1-én és 2-án megtartott gyűlések megszervezésében. November 2-án délelőtt megtartott gyűlésen beválasztották a Járási Forradalmi Tanácsba, majd az esti órákban a tagok elnöknek választották meg. Ezt követően két napig, november 4-ig ellátta e tisztségéből eredő feladatait, közreműködött pl. egyes kompromittált személyeknek a 40

Járási Tanács hivatalából való eltávolításában (aláírta felmondásukat), tárgyalt a DISZ Bizottság pénzeszközeinek letiltásáról, a forradalmi tanács részére személygépkocsi biztosításáról. A forradalom megdöntését követően részt vett Szarvason Budapest lakossága részére kezdeményezett élelmiszergyűjtésben. A megtorlás 1956. november 5-én házi őrizetbe helyezték, majd 1957. február 21-én éjszaka a Lászlóffy család Szabadság út 39. szám alatti lakásán házkutatást tartottak, a lakást feldúlták, gyermekeit kirángatták az ágyból, s a szalmazsákokat is kifordították, fegyvert és pénzt kerestek, 30 000 Ft készpénzt foglaltak le. Lászlóffy Istvánt előzetes letartóztatásba helyezték. Előzetes letartóztatását Békéscsabán töltötte, ahol súlyosan bántalmazták. Ellene, és négy társával (Szarvasi György, dr. Csicsely Mihály, Lustyik János és Kiszely Mihály) szemben büntetőeljárást indítottak. Ennek során a Békés Megyei Ügyészség 1957. július 19. napján emelt vádat ellene a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűntettben való tevékeny részvétel miatt. Az új-régi hatalom olykor emberséges intézkedéseket is kezdeményezett. Molnár Lászlót, a Járási Tanács Művelődési Osztályának vezetőjét 1956 végén megkereste Laukó György, az MSZMP járási titkára, mivel tudomására jutott, hogy Lászlóffy István felesége, négy gyermeke, illetőleg vak nővére az éhezés határán vannak. Molnár látogatást tett Lászlóffyné lakásán, majd Laukó egyetértésével kinevezte Lászlóffynét a Gyógypedagógiai Iskolához nevelőnek, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. A büntetőügy kihelyezett nyilvános tárgyalását a szarvasi tanácsháza (a volt Mittrovszky kastély) tanácstermében tartották 1957. december 2-4. napjain. A tárgyaláson elhangzottakat a korabeli eljárási szabályokkal is ellentétben megafonokkal kihangosították, s így az ott elhangzottakat az utcán tartózkodók, s a még ki nem hallgatott tanúk is hallhatták. A Békés Megyei Bíróság az 1957. december 6. napján meghozott ítéletével a vádiratba foglalt, jelentősnek, s különösen erőszakosnak nem minősíthető cselekmények miatt Lászlóffy Istvánt 8 évi börtönbüntetéssel, teljes vagyonelkobzással, és 5 évi időtartamra egyes jogaitól való eltiltással sújtotta. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa az 1958. május 14. napján kihirdetett ítéletével a börtönbüntetését és az egyes jogoktól való eltiltás mellékbüntetését 10 évre súlyosbította a dolgozó nép megvédése érdekében, a vagyonelkobzás mellékbüntetés fenntartása mellett. Büntetését Márianosztrán töltötte le (rabszáma 960-921 volt), többek között Fekete Pállal együtt, aki könyvben örökítette meg a forradalom és a megtorlás éveit. Több mint hat év után, 1963. március 31-én amnesztiával szabadult. Mikorra kiszabadult, beteg, megtört emberré vált. A forradalmat követő megtorlás során családja is széthullott. Feleségét (1994-ben halt meg) az állandó zaklatások idegileg és fizikailag súlyos szívbeteg lett megviselték. Gyermekei is sokat szenvedtek a hátrányos megkülönböztetés és a sok nélkülözés miatt. Magdolna leánya a szarvasi gimnáziumban folytatott tanulmányait abbahagyta, 41

mert a család rossz anyagi helyzete miatt kénytelen volt munkát vállalni. Két leánygyermeke az evangélikus egyház árvaházába lett elhelyezve, mivel felesége gyakran kórházi ápolásra szorult. Szabadulása után sokáig nem talált munkát, majd a Vízügyi Igazgatóság eperjesi telepén, mint gátőrt alkalmazták. Kortársai nyitott, barátságos, közvetlen emberként jellemezték. A sors azonban megtörte, egy szemtanú látta gátőr korában az orosházi vasútállomáson, reménytelenül, viharkabátban egy közönséges zsákból puszta kenyeret eszegetve várakozni. Régi jó barátai, gazdásztársai azonban nem hagyták cserben, szabadulása után is gyakran találkoztak. Még a börtönben szerzett súlyos érszűkület betegsége miatt egy Budapesten végrehajtott műtétet követően, 1968. január 29-én, 58 évesen orvosi műhiba következtében, vérmérgezésben elhunyt. Porai a szarvasi Új-temetőben nyugszanak. A Békés Megyei Bíróság az 1989. december 15-én kelt határozatával rehabilitálta, a vádak alól felmentette, ítéletét semmissé nyilvánította. 1992-ben, 1999 körül, majd 2006-ban forradalmi tevékenységéért posztumusz állami kitüntetésben részesült. Fontosabb források: Urbancsok Róberné sz. Lászlóffy Magdolna visszaemlékezéseiről készült feljegyzés. Lászlóffy Ildikó, Koppányi Pál és Gácsi Lajosné Marosvári Ilona adatközlései. A Békés Megyei Ügyészség 1957. Bül. 133/11. számú vádirata. Molitorisz Pál: Emlékezés Lászlóffy Istvánra (1910 1968). Agrártörténeti füzetek 15. sz., Szarvas, 2008. A fotók Koppányi Páltól, Lászlóffy Ildikótól, ill. a Forradalom és megtorlás Szarvason, 1956-1963 (felelős szerkesztő: dr. Kutas Ferenc) c. kötetből származnak. 42

Vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő (1914 2000) képesített gazda, gyémánt okleveles szarvasi gazdász Szerkesztette: Dr. Szitó János 1914. január 31-én született Alsódobszán. Ifjúkori tanulmányait a soproni katonai középiskolában fejezte be, majd 1937-ben a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben szerzett képesített gazda oklevelet. 1937. december 23-án házasságot kötött Honti Ida okleveles tanítónővel Szarvason, majd Dobszára mentek. 1938 őszén bevonult a Magyar Királyi Honvédség VII. hadtestének gyalogos alakulatába. Kassán ezredírnokként szolgált a gyalogezred irodájában, itt töltötte le hivatalos szolgálati idejét. A II. világháború kezdetén a szerencsi gyalogezredhez kapott behívót. 1941-ben a szerencsi gyalogezredet a keleti frontra vezényelték, majd 1943-ban a Don kanyarnál harcolt. A visszaszorított fronton, december 3-án Mezőzombornál harc közben comblövéssel sebesült. Kassára, majd a németországi Landshutba szállították, itt heverte ki sebesülését. Felgyógyulása után Székesfehérvárra vezényelték. A Görgey Honvéd Gyalogezreddel együtt tartotta a frontot, majd 1945. március 31-én Szentgotthárdnál orosz fogságba esett. Innen a székesfehérvári hadifogoly-gyűjtőtáborba vitték, ahonnan április 20- án a temesvári gyűjtőtáborba került, majd Foksány-on keresztül Karpinszkba szállították az Urál hegység keleti oldalán, a 60 6' 24.4794 északi szélességi és az 59 45' 42.8394 keleti hosszúsági fokon fekvő német fogolytáborba deportálták. Az orosz fogságból 1947. május 7-én szabadult, családját 1947 júliusában 43

láthatta viszont. A fogságból hazatérve, a családfő mindenképpen megélhetést biztosító, lehetőleg a szakképzettségének megfelelő munkát keresett. Miskolcon a földműves szövetkezetnél alkalmazták, ahol szakképzettsége okán agronómusként dolgozhatott egy rövid ideig, de a rossz káder-besorolása miatt hamarosan elbocsátották. Ezután árufuvarozásra alkalmas fogatot állított össze, és BELSPED 40 fuvarosként az akkor épülő miskolci egyetem 41 építkezésén dolgozott. 1949-ben minden birtokát elkobozta a kommunista rendszer, feleségét kulákként a szegedi Csillag börtönbe hurcolták. 1956-ban sok keserűség után két fiával és feleségével együtt elmenekült Magyarországról. 1957-ben telepedett le Kanadában, Alberta tartományban, Calgary településen. Saját elszántságának és az ottani magyar református közösség támogatásának köszönhetően talpra állt, új otthont teremtett feleségének és a velük együtt élő Szabolcsnak és Hubának. Enikő lánya Szarvason maradt nagyanyjával. Csak évtizedek múlva találkozhatott újra a már népessé vált család. Nem volt könnyű az élet újra szervezése Kanadában. Szerencsére a korábbi hullámban kivándorolt, és megtelepedett távolabbi rokonok, a helyi református egyház, valamint az ott élő magyarok segítettek, ha a szükség úgy kívánta. A munkavállalás legnagyobb akadályát a nyelvtudás hiánya jelentette a szülők számára. Kezdetben takarító munkásként jutottak rendszeres keresethez. A családfő egy takarító csoport tagjaként kezdett dolgozni, majd annak vezetője lett. Ezzel párhuzamosan szaktudásának köszönhetően saját méhest alakított ki. Maradék idejében munkát vállalt egy állattartó farmon (ranch) is. Szerette az állatokat, de különösen a lovakat. Olykor tréfásan megjegyezte, hogy a lovakkal magyarul is megértik egymást! Esztendőkön át kiemelkedő, eredményes társadalmi munkát végzett a közösség javára. Mindig fontosnak tartotta a hithű és hazafias érzelmek életben tartását. Igényes összejövetelek, hagyományteremtő jótékonysági bálok szervezésével, kitűnő szavalataival emelte e rendezvények színvonalát, és a calgaryi társadalom egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé vált. Vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő m. kir. tartalékos hadnagy, nyugállományú honvéd százados, a Vitézi Rend tagja, a Johannita Rend jogi lovagja, a Royal Bank of Canada nyug. ellenőre, a Calgaryi Magyar Református Bocskai Férfikör elnöke, az Európai Frontharcos Szövetség, az Árpád Akadémia, a Szent László Társulat és a Calgaryi Magyar Kultúregyesület tagja, számos kitüntetés tulajdonosa, 3 ízben volt a Magyar Harcosok Baráti Közösség (MHBK) Calgaryi Csoportjának választott vezetője, a Calgaryi Kálvin Magyar Református Egyház örökös presbitere, hosszú ideig gondnoka Calgaryban, 2000. febr. 9-én, 86 éves korában elhunyt. 40 BELSPED a belföldi szállítmányozás törvényi szabályozására 1949-ben létrehozott állami monopólium. 41 1950 februárjában kijelölték az egyetem mai helyét mintegy 85 hektárnyi területen, Miskolcon az Avas déli nyúlványán, a Hejő-parti Dudujka-völgyben. 44

Porait hamvasztás után szülőhelyén, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsódobszán, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra 2000. aug. 12-én. Alsódobszán felcsendült a végső Takarodó! Köztünk volt, elment, de mégis velünk marad. Életútja bizonyítja, hogy a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet jó útravalót adott végzős növendékeinek további sorsuk alakításához. A jogutód iskola számára is elismerés, hogy az egykor útnak indított szarvasi öreggazdászok visszavisszatérnek alma materükhöz, ahogy tette vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő is, amíg zaklatott élete megengedte. Szarvasi gazdasági tanintézeti növendékként magas szintű teljesítményt mutatott a tanulásban, az iskolai ünnepségek bonyolításában és több sportágban egyaránt, melyeket a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet Értesítői az éves munkáról megörökítettek, és a korabeli sajtóban is megjelentek. 1957-től Kanadában élt haláláig, de hű maradt hazájához és a szarvasi iskolához. Élete alkonyán egy békéscsabai interjúban így fogalmazott: Nekem egy hazám van: Magyarország. Ott csak lakom. A szarvasi gazdasági tanintézet és a jogutód intézmények iránti tisztelete jeléül több maradandó emléket adományozott az iskolának: 1977-ben alapította a Tessedik Vándordíjat, amelyet 34 éven át folyamatosan kapott meg az Iskola legjobb sportolója. A folyamat 2012-től megszakadt, mivel az oktatási törvény értelmében a felsőoktatási intézmények tantervében megszűnt a kötelező testnevelés. Diáktársaival 1995-ben készíttetett és helyeztetett el emléktáblát a háborúban elesett szarvasi gazdászok emlékére az 1927-ben felépült tanügyi épület falán. Becses érték az Iskola Tessedik könyvtárának ajándékozott Encyclopaedia Hungarica 1. 3. kötete: /főszerk. Bagossy László; [közrem. a] Hungarian Ethnic Lexicon Foundation. Kiadó: Hungarian Ethnic Lexicon Foundation. Calgary, 1992, 1994, 1996. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kara, Szarvas, jogutód iskola főigazgatója őszinte tisztelettel nyújtotta át részére is a jubileumi Gyémánt oklevelet (1996). A Szarvasi Gazdász társadalom, a szarvasi gazdasági tanintézet többször átalakított és átnevezett jogutód intézménye megőrzi v. Sebő Ernő emlékét, és a Tessedik Öreggazdász Egyesület az életútjának kiadását kezdeményezve igyekszik példát állítani a jelen és a jövő tanuló ifjúságának a tiszteletről, a becsületről, a kötelességtudatról és hazaszeretetről. Forrás: Vitéz szentistvánbaksai Sebő Ernő emlékére (1914 2000), Szerkesztette: Dr. Szitó János. Agrártörténeti füzetek 46. sz., Szarvas, 2015. 45

Tessedik Sámuel haraszti mészkőből készült mellszobra a Földművelésügyi Minisztérium ajándéka 1957. június 15. 46

1945-1960 MEZŐGAZDASÁGI KÖZÉPISKOLA TECHNIKUM 1945. február 24-én a debreceni ideiglenes kormány anélkül, hogy Kachelmann Curt igazgatói megbízatását visszavonta volna a 31 116/1945. F. M. számú rendeletével Bencsik István gazdasági tanárt bízta meg a tanintézet vezetésével. Ettől kezdődően lett hivatalosan is igazgatója a tanintézetnek, bár már 1944. október 6. (az iskola kötelező evakuálása) óta ő viselte gondját, szervezte az újrakezdést. Az időközben visszatért Kachelmann Curt igazgatót az Igazoló Bizottság döntése alapján nyugdíjazták. Az 53.700/1945. F. M. rendelet értelmében megváltozott a tanintézet elnevezése. Az új név a következő lett: Szarvasi Magyar Állami Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás. Megszűnt tehát gazdasági tanintézet lenni, mezőgazdasági középiskola lett, ami azt jelentette, hogy ezután nem képesítő bizonyítványt, hanem érettségi bizonyítványt adott ki. Ezáltal teljesen egyenrangúvá vált a gimnáziumokkal. Változatlanul a földművelésügyi minisztérium fennhatósága alá tartozott. A szocialista típusú mezőgazdálkodás, földhasználat megkívánta a szakoktatás folyamatos reformálását. Ennek alapvető oka abban rejlik, hogy a magángazdálkodás helyett a kialakuló szocialista típusú termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein történő gazdálkodás irányítására kiképzett szakemberek kibocsátására volt szükség, amit az iskola nevének gyakori változása is tükröz: 1949-1950-ben Állami Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Gimnázium; 1950-1951-ben Növénytermesztési Technikum; 1952-ben Öntözési és Talajjavítási Technikum; 1953-1954-ben Mezőgazdasági Technikum; 1955-től Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Technikum. Az intézmény kiváló oktató-nevelő munkájának elismeréseként 1955. február 19-én, a tessediki iskola alapításának 175. évfordulója alkalmából, megkapta a Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A korábbi időben az iskola növendéke csak férfi lehetett. Szarvason már párhuzamos osztályokat is indítottak, kezdetben külön fiú- és lányosztályokat, majd koedukáltakat. Ez teljesen új dolog volt az iskola történetében. A szakember-szükséglet kielégítésére levelező tagozat is indult, ahol mintegy százan kaptak képesítést. 1955-1961 között halász szakmunkás- és halgazdasági szaktechnikus-képzés is folyt, valamint 1958-1960 között öntöző szakon, technikusok részére továbbképző tanfolyamok működtek. Utoljára 1961-ben vettek fel tanulókat a középfokú technikumba. Ők 1965-ben fejezték be tanulmányaikat. 42 42 Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület;Mezőgazda Kiadó; 2007. p. 79, 91, 131, 136. 47

Tanárok Albel Andor (1914 1997) gazdasági tanár, iskolaigazgató, tangazdaság-vezető, vezető szakfelügyelő Szerkesztette: Dr. Szitó János Bevezetés Egy időben gyakran lehetett látni Szarvason a Körös híd felé ballagó jól szituált, idős házaspárt. A férfi egyik kezét a hölgy karjába öltötte, a másik kezében egy szál horgászbotot vitt magával. Mögöttük szorosan, de szabadon egy kutyus poroszkált nagy vidáman. Szarvason mindenki névről ismerte Albel Andor tanár urat és párját. Ma már csak emlékeinkben él ez a kép, de megfogant mind az, amit szakmai ismereteiből hozzáértéssel átadott a tanár úr. Példát mutatott szerénységből, hitvallásból, családszeretetből, kollegialitásból, szakma szeretetből. A szerkesztő egykori középiskolai tanárát tiszteli benne és köszönetét fejezi ki dr. Albel Andornak, hogy hozzájárult méltatása közzétételéhez. Származása Nagyapja Albel István (szül. 1855) a keszthelyi Festetics kastély asztalosa volt, hat gyermekük volt, kik közül Albel Gyula (1883 1953) végzett magasabb iskolát a keszthelyi gazdasági akadémián. 1912-ben feleségül vette Kuncze Gizellát (1884 1951), három gyereket neveltek fel. Gazdasági intézőként egy ideig a keszthelyi családi birtokon, majd több helyen uradalmakban dolgozott és lakott családjával Csanád majd Békés megyében. 48

Tanulmányai, munkahelyei Albel Andor 1914. május 14-én született Tarpán. Elemi iskoláit Dombiratoson végezte. A jezsuiták kalocsai gimnáziumában érettségizett 1933-ban. Főiskolai tanulmányait a budapesti Állatorvosi Főiskolán kezdte el, azonban félbeszakította. 1939-ben beiratkozott Magyaróváron a Gazdasági Akadémiára, majd 1942. június 24-én oklevelet szerezve, azonnal a szakoktatáshoz került. Első munkahelye Kassán volt, ahol elvégezte a tanárképző tanfolyamot. 1943. márciusban kötött házasságot Roderburg Máriával (1915 2005), házasságukból kilenc gyermek született. Az oklevél megszerzése után 1942. december 31. napjával Csíkszeredára nevezték ki, ahol a Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskola és Mezőgazdasági Tanácsadó Állomás tangazdaságát és az Ezüstkalászos Gazdaképzőt vezette. Innen 1944. április 1-el Gyulára helyezték át a Téli Gazdasági Iskolába, egyben a létesítendő öntözéses szakiskolához. Ezért a minisztérium 1944. április 1. 1944. szeptember 10. között szakmai útra küldte az öntözések tanulmányozása céljából. Ez idő alatt, megismerte a Tiszántúl valamennyi öntözéses gazdaságát, és adatokat gyűjtött egy tankönyv megírásához. 1944. szeptember 22-én felettes utasításra elhagyta Gyulát, először Kunszentmiklósra ment dolgozni, innen Pestre került, Klotildligeten lakott apósánál a családdal együtt. Katonai behívót kapott, így be kellett vonulnia a tatai újonckiképző gyalogezredhez. Ez ideig még nem volt katona. 1944. december 14-én gyalogmenetben kivitték Ausztriába, ahol 1945. május 14-én orosz hadifogságba került. Zwettl mellett gyűjtőtáborban, majd a Máramarossziget Aknaszlatinán volt táborban, onnan 1945. szeptember 10-én került haza. Azonnal jelentkezett régi szolgálati helyén, Gyulán, ahol végleges beosztást kapott. Itt is lett leigazolva. 1947 elején a volt igazgatót népítélettel eltávolították az iskolától, és maga vette át az iskola vezetését. 1947 márciusában ideiglenes igazgatói megbízást kapott és 1948 augusztusában igazgatói tisztségben véglegesítették. Az iskolafejlesztés és az újjáépítés terén elért munkájáért miniszteri elismerést kapott. A gyulai és Cséffa nagyszalontai járás tanfolyami szakfelügyelője volt. Ugyanezen területen, mint társszakfelügyelő nyert megbízást a VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) iskolákra vonatkozóan. Békés vármegye munkabér megállapító bizottságának alelnöke, a munkaerő gazdálkodás bizottságának elnöke volt. 1949. április 1-én, Kisújszállásra lett áthelyezve, ahol tangazdasági ellenőr megbízatást kapott a 11. körzetben. Gyulán gazdasági tudósítói, Kisújszálláson közegészségügyi helyi megbízotti megbízatásai voltak. 1950. január 15-én szakszeminárium vezetői minőségben visszakerült Gyulára, majd rövid idejű alkalmazásokkal Kunszentmárton Szentes Kiskunhalas Szarvas állomáshelyek következtek. 1951 1965 között a szarvasi Mezőgazdasági Technikum gazdasági tanára. Dr. Vincze Ferenc igazgatóval együtt dolgoztak a technikumi oktatás kifejleszté- 49

sén. Az oktatás mellett az öntözéses gazdálkodás oktatásához fontos tankönyveket is meg kellett írni. A Tessedik Sámuel Középfokú Mezőgazdasági Technikum 1965-ben bocsátott ki utoljára mezőgazdasági technikusokat. A földművelésügyi miniszter 36/1961. számú utasításában elrendelte: A tudományos kutatómunka, az oktatás és a termelés szoros kapcsolatának biztosítása érdekében ( ) a felsőfokú és középfokú technikumok a mezőgazdasági kutató intézetekkel összevonva közös igazgatás alatt működjenek. Az új szervezeti rendszer nem tartott igényt munkájára, ezért munkahely változtatásra kényszerült. 1965-ben orosházi szolgálati hellyel, de szegedi munkahellyel, az FM (Földművelésügyi Minisztérium), 1967-től a MÉM (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) iskoláinak szakfelügyelője. 1971-től Szegeden a MÉM Oktatási és Továbbképzési Csoport vezető-szakfelügyelőjeként dolgozott 1974-ben nyugdíjba vonult. Epilógus Albel Andor arcképének leírásában fia, dr. Albel Andor így fogalmaz:»apám ízig-vérig mezőgazda és tanító volt. Uradalmi gazdatiszt apa elsőszülött gyermeke, akinek a magyar föld volt a mindene, a gazdaság, az öntözéses növénytermesztés és az ezekről való tanítás. Kállay és Darányi földművelésügyi minisztereket is elismerte, majd később még Kádárral is megbékélt, Dinnyés földművelésügyi miniszter teljesítményét még dicsérte is. Dühöngött, amikor megtiltották az egyéni gazdálkodást a földeken, szétverték a nagybirtokokat, törvényekkel vették el a magyar paraszt földhöz való jussát. Talán könnyezni is láttam, amikor egy földről szóló rendelet miatt földhöz csapta a Magyar Nemzetet. De végül is elfogadta, hogy a termelőszövetkezeteké a jövő! Elkezdte lelkesen tanítani az agronómusokat, a jövő szövetkezeti elnökeit. Nem volt egyedül, a háború után a mezőgazdasági szakoktatás, a mezőgazdasági technikumok, szakiskolák tanárainak nagy része a birtokosok és nagygazdák gazdasági akadémiát végzett fiai közül került ki. Kiváló szakemberek voltak, akik gyermek- és fiatalkorukban látták, megtapasztalták, hogyan működik egy nagyobb gazdaság. Apám egy idő után úgy ismerte a Tiszántúlt, mint a tenyerét. Felettesei helyezgették ide-oda, hogy tanuljon és tanítson, iskolát szervezzen.«43 Igen rögös pályát kellett befutnia a pályája kezdetén még a kollektivizálás ellen harcolt, a pályája utolsó szakaszában a nagyüzemek szétverése fölött búslakodott a kemény jellemű, ízig-vérig gazdasági tanár. Három alkalommal kapott Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az idős házaspárnak dr. Demeter László polgármester 1992-ben adta át a Szarvas Város Kiváló Polgára címet. 1997-ben helyezték örök nyugalomra a szarvasi Ótemető rk. sírkertjében, a Bolza-kripta közelében. 43 Dr. Albel Andor: Albel Andor (Tarpa, 1914. május 14. Gyula, 1997. május 1.): In Pedagógusok arcképcsarnoka 15. k., Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület Debrecen, 2016. 13-16. p. 50

Könyvek, önálló művek Békés megye mezőgazdaságának fejlődése / [a kötetet szerk. Albel Andor et al.] [Békéscsaba]: Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottság, [1958]. 223 old. Békés megye öntözéses gazdálkodása, / társszerző: Vincze Ferenc/, Gyula: Békés Megyei ny., 1963. 35 old. Öntözéses növénytermesztés, / társszerző: Alcser Jenő, Simonfai László/, Bp., Mg.-i K., 1961. 398 p. Öntözéses növénytermesztés, / társszerző: Alcser Jenő, Simonfai László/, Bp., Mg.-i K., 1962. 392 p. Öntözéses növénytermesztés, / társszerző: Alcser Jenő, Simonfai László/, Bp., Mg.-i K., 1963. 359 p. Öntözéses növénytermesztő szakma. 5. kiad., / társszerző: Alcser Jenő, Simonfai László/, Bp., Mg.-i K., 1964. 359 p. Források: Dr. Albel Andor: Albel Andor (Tarpa, 1914. május 14. Gyula, 1997. május 1.): In Pedagógusok arcképcsarnoka 15. k., Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület Debrecen, 2016. 13-16 p. Albel család honlapja: http://www.albel.hu/index.php?cid=1001&ln=hu (2015. július 6.) Albel Andor (1945-): Albel Andor gazdasági tanár életútja, Agrártörténeti füzetek 29. sz., Szarvas, 2011. 72 p. André Albel: Európai szivárvány. Szerzői kiadás. Innova-Print Nyomda 2011., 304 p. 51

Dr. Bencsik István (1910 1998) a szarvasi állami Középfokú Gazdasági Tanintézet igazgatója, a DATE első rektora Szerkesztette: Dr. Szitó János A szobor földrajzi koordinátái: 47 32'99.78 N 21 36'32.29 E A szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás számos kiváló tanárnak volt munkahelye rövidebb hosszabb ideig. Ezek közé tartozik dr. Bencsik István, aki 1943 1947 között volt az intézmény tanára, 1945-től igazgatója. Már dúlt a háború. Nem csak fegyverek, de politikai nézetek is ütköztek. Háborúellenességét és baloldali érzelmét soha sem titkolta, rokonszenvezett a szegényparasztsággal. Gyakran került a hatalom látókörébe, veszélyeztetve saját egzisztenciáját és családjának biztonságát. Erről az időszakról summásan így ír: Tettük, amit tenni kellett, és nem tudtuk, hogy történelmet csinálunk. 44 A szarvasi gazdász társadalom főhajtással tiszteleg személyisége előtt, talán nem túlzás azt állítani, hogy nevéhez kötődik a Tanintézet, mint intézmény átmentése és újraélesztése a II. világháború után megváltozott gazdasági és politikai rendszerben. Pályakezdete Gazdatiszt gyermekeként született Fülekpilisen 45 1910. október 6-án. A sárospataki református gimnáziumban érettségizett, majd 1928 és 1933 között a Buda- 44 Bencsik István: Szarvasi napló, 1944-1947. In: Békési élet: népszerű tudományos és kulturális antológia, ISSN 0522-7232, 1975. (10. évf.), 1. sz., 11-25. p. 45 Fülekpilis (szlovákul Pleš) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. 2001- ben 224 lakosából 115 magyar és 106 szlovák volt. 52

pesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatójaként, matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Első munkahelyén a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban óraadó tanár volt. 1937-43-ig az orosházi evangélikus gimnáziumban tanított. Részt vett az erdélyi bevonulásban. Németellenes, baloldali magatartása miatt csendőri felügyelet alá helyezték, és fegyelmi eljárás is indult ellene lázító tartalmú előadásai és az ifjúság baloldali métellyel való megrontása miatt. A helyzet további romlásának elkerülése végett a gimnázium vezetésének tanácsára elfogadta a szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás meghívását, és 1943. február 1-jén Szarvasra költözött. 46 A háború közbeszól 1943 áprilisában behívták katonának Orosházára, és rövidesen kivitték Ukrajnába. Szerencsére két hónapi katonáskodás után az iskola és az FM kérésére, mint az iskolában nélkülözhetetlent, leszerelték. Éppen harmadik gyermeke születése előtt érkezett haza. 1944 augusztusában, mikor felesége betegen szüleinél Ófehértón volt a három gyerekkel együtt, ismét behívták katonának. Ezúttal tartalékos tiszti tanfolyamra Pécsre, Várpalotára. Szeptember 22-én érkezett Szarvasra, amikor a tanintézet a kötelező evakuálás miatt már be volt vagonírozva. Szeptember 24-én jelentkezett Orosházán a zászlóaljánál, de a zászlóalj is pakolt, Kaposvárra indultak. Szarvason levő háromgyermekes családjára hivatkozva kérte a parancsnokot, hogy szerelje le, aki a kérést elfogadta, így boldogan kerékpározott haza, Szarvasra. A szaktárgyak oktatásán kívül 1944-ben egyéb feladatai is voltak: a műszaki tanszék és az iskola meteorológiai állomásának vezetője, iskolai leventeparancsnok, az iskolai sportkör tanár elnöke, az I. évfolyam osztályfőnöke. Tanította a mennyiségtant, földmértant és a honvédelmi ismereteket. 47 Az 1944/45-ös tanév szeptember 10-én vette kezdetét, de egy hét múlva lényegében véget is ért. A tanulókat szeptember 16-án hazaküldték, mivel a front közeledett. A kormány kiürítési parancsának értelmében megkezdődött a menekülés előbb Kecskemétre, majd Enyingre, végül a Szombathely melletti Fűtelekre. A tanárok közül mindössze négyen maradtak Szarvason: Bencsik István, a tangazdaságból Schultz Sándor, Győri Sándor és Palov József. Kachelmann Curt, a tanintézet igazgatója, aki végrehajtotta a kiürítési parancsot, az utolsó menekülő csoporttal, október 6-án délután távozott. Az éjszaka folyamán bevonultak Szarvasra a szovjet csapatok. 1944. október 6. (az iskola kötelező evakuálása) óta Bencsik István, mint legidősebb tanár vette át a vezetést, viselte gondját az iskolának, és a lehetőségek szerint szervezte az 46 Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XVI. Évkönyve az 1942 43 tanévről. Közzéteszi Kachelmann Curt igazgató. A Szarvasi Közlöny könyvnyomdája; Szarvas, 1943. 47 Szarvasi m. kir. Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XVII. Évkönyve az 1943/44 tanévről. Közzéteszi Kachelmann Curt igazgató. A Szarvasi Közlöny könyvnyomdája; Szarvas, 1944. 53

újrakezdést. A szovjet katonai parancsnokság felhívására november 20-án indult újra az élet a felszabadított területeken. Szarvason megnyíltak az iskolák. Három tanárral (kettő Gyuláról menekülve idáig jutott) és 7 szarvasi lakos tanulóval megkezdődött a tanítás, előbb a család akkori bérelt lakásán 48, majd egy elemi iskola épületében. Az intézetet ugyanis kórház céljára vették igénybe az átvonuló csapatok, a tanári házban pedig folyamatos katonai elszállásolás volt. 49 1945 50 és 1947 között igazgató 51. 1945. február 24-én a debreceni ideiglenes kormány anélkül, hogy Kachelmann Curt igazgatói megbízatását visszavonta volna a 31 116/1945. F. M. számú rendeletével Bencsik István gazdasági tanárt bízta meg a tanintézet vezetésével. Ettől kezdve lett hivatalosan is igazgatója a tanintézetnek. Az iskola munkáját 1946. szeptember 28-án megzavarta az igazgató és kívüle még három tanár és egy altiszt B-listázása 52. Az 500/1946. M. E. sz. rendelet értelmében 1946. szept. 28-án állásukból elbocsátották őket. A vizsgálódások miatt az iskola ügyeinek intézését Banicz Győző gazdasági tanár látta el 4 hónapon keresztül. Bencsik István igazgatót a 9050/1946. M. E. sz. rendelet értelmében 1947. febr. 12-én állásába visszavették. A májusban visszatért Kachelmann Curt igazgatót az Igazoló Bizottság 53 döntése alapján nyugdíjazták. Új irányok az agrároktatás és kutatás területén 1947. november 12-étől 1948. augusztus 14-ig Zala megye főispánja, majd 1950. június 1-ig a Földművelésügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára volt. Az 1947. augusztus 31-i választásokon a párt országos listáján pótképviselővé választották, behívására 1948. november 26-án került sor. 1948-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, majd 1957-ben az MSZMP-be. 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról, 1963. február 24-től 1967. január 18-ig a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei listáról került be a törvényhozásba. 1967. március 19. és 1975. április 11. között Hajdú-Bihar megye 11. és 17. számú egyéni választókerületéből parlamenti képviselő. 1950. 48 Vajda Péter u. 141. sz. alatt, az ún. Mocskonyi ház. In: Szarvasi napló, 1944-1947. A cím jelenleg Vajda Péter u. 22. E házban született Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944), akinek emlékét 1966-óta emléktábla őrzi. 49 Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007. p. 77 50 Szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XVIII. Évkönyve az 1944/45 tanévről. Közzéteszi Bencsik István mb igazgató. A Szarvasi Közlöny könyvnyomdája; Szarvas, 1945. 51 Szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XIX. Évkönyve az 1945/46 tanévről. Közzéteszi Bencsik István igazgató. A Szarvasi Közlöny könyvnyomdája; Szarvas, 1946. 52 B-lista: azoknak a közalkalmazottaknak, állami hivatalnokoknak a listája, akik a politikai fordulatok után valamilyen szempontból nemkívánatossá váltak. 1945-1946-ban, a kommunista hatalomátvétel során majdnem 100 ezer ember került B-listára. Elsősorban a politikai tisztogatás, másodsorban takarékossági szempontok motiválták a tömeges elbocsátásokat. A szűrést egy háromtagú bizottság végezte. A vizsgálat során háromféle névsort készítettek: A = megbízhatóak, B = elbocsáthatóak, de egy éven belül visszavehetők, C = politikailag megbízhatatlanok, nem visszavehetők. 53 Igazoló bizottságok: 1945. jan. 4.-1948. okt. 31. között a szovjet megszállást követően a politikai előélet vizsgálatának országos rendszere Magyarországon. 54

júniustól a Mezőgazdasági Tudományos Központ főtitkára, 1952-től az FM Kísérletügyi és Propaganda Főosztály vezetője. 1953. szeptember 1-jén kinevezték a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia igazgatójának. 1962-1965-ig, majd 1968-1970 között az Agrártudományi Főiskola rektora, a két időszak között pedig az intézmény rektor helyettese volt. 1954-től a Hazafias Népfrontban is tevékenykedett, 1957 októberében bekerült a HNF Országos Tanácsa tagjai közé. 1962. májustól az HNF Országos Elnökségébe is beválasztották. 1970. április 23. és 1974. június 30. között a HNF főtitkára volt, majd nyugdíjba vonult. 54 Epilógus Bencsik István egyetemi tanár, a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) első rektora, Honoris Causa doktora elévülhetetlen érdemeket szerzett a debreceni felsőfokú agrároktatás újraindításában, az oktató-nevelő munka szervezésében, az egyetem fejlesztésében, abban, hogy az intézmény a Tiszántúl mezőgazdasági, felsőoktatási és tudományos központjává vált. Irányításával a hároméves akadémiából négyéves főiskola, majd egyetem lett Debrecenben. Az oktatás korszerűsítése mellett megindultak azok a kutatások, amelyek eredményei nemzetközi elismerést vívtak ki. Munkastílusára szigorúság, igazságosság és következetesség volt jellemző. Nagy munkabírásával, önmagával szemben is megmutatkozó igényességével, példamutató szorgalmával biztosította a rendet és a fegyelmet. Igazgatói, majd rektori működése alatt nevelődtek ki azok az oktatók, kutatók, akik megalapozták az egyetem hírnevét. Közülük többen az intézmény professzorai. Egyetemi vezetőként megteremtette a korszerű oktató-kutató munka feltételrendszerét. Számos nagyberuházás fűződik nevéhez, amely céltudatosságának, fáradhatatlanságának köszönhető. Az ő ideje alatt készült el az új tanügyi épület, a 600 férőhelyes kollégium, a négyszáz fős színházterem, a 32 lakásos lakóház az oktatók részére. A beruházások keretében értékes műalkotásokkal is gyarapodott az intézmény. Bencsik István aktív társadalmi, közéleti személyiség volt. 1970-ig a Matematika-fizika Tanszék vezetője. 1948-1952 között és 1963-tól országgyűlési képviselő. 1978-ban az egyetem által adományozható legmagasabb kitüntetést, a tiszteletbeli doktori címet kapta meg (Kinevezés dátuma 1978.11.23.) 55, a Pro Universitate díj első kitüntetettje is Bencsik István volt. Budapesten hunyt el 1998. július 10-én. 56 A Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma szoborparkjában 2010. szeptember 6-án avatták fel emlékszobrát. 57 54 http://www.tortenelmitar.hu/ (2016. 11. 30.) 55 https://portal.agr.unideb.hu/karok/mek/kar/kivalosagaink/honoris_causa.html 56 A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Díszdoktorai (Szerkesztette: Jávor András, Debrecen 2002) 57 https://portal.agr.unideb.hu/media/bencsik_meghivo_program_8326.pdf (2016. dec. 09.) 55

Molnár Zoltán (1922 2014) középiskolai tanár, botanikus Az interjút készítette, szerkesztette: Dr. Molitorisz Pál A szarvasi m. kir. Középfokú Gazdasági Tanintézet hazai, sőt nemzetközi hírnevét elsősorban az elhivatott, felkészült tanárainak köszönhette. E ma már legendás tanári karból mutatunk be most egy kiváló pedagógust: a botanikus Molnár Zoltánt. Az írás halála előtt három évvel egy interjú alapján készült. Molnár Zoltán tanár úr nem volt szarvasi, a Szamosközben látta meg a napvilágot, de szinte teljes pályája városunkhoz kötötte, 64 évet élt városunkban. Írásai jelentek meg szakfolyóiratokban ritkán előforduló növényfajokról és növénytársulásokról. Botanikai szakkönyvekkel zsúfolt lakásában beszélgettünk a 90. évéhez közeledő Molnár Zoltán tanár úrral: Már több mint hatvan éve élek itt, szeretem Szarvast, e város a második otthonom lett. Feleségem, Ágnes is segíteni fog a múlt felidézésében kezdi pályájára való emlékezését. Családja, iskolái Egy Szatmár megyei református kisközségben, a Szamosközben fekvő Kömörőn születtem 1922. augusztus 28-án. Öten voltunk testvérek, már csak ketten élünk. A bátyám 96 éves. Jó élettani tulajdonságokat örököltünk, a családban sokan magas kort éltek meg. Volt egy bátyám, Laci, ő Szolnok megye főügyész-helyettese volt, polgári ügyekkel foglalkozott. Egy lány testvérem is volt, de már ő sem él. Én voltam a legfiatalabb. Édesapám Molnár Elek csendőr tiszthelyettes volt ezzel egy időben nem volt szokás dicsekedni. 1918-ban kilépett a testületből, s egy biztosító társaság- 56

nál dolgozva szerzett kiegészítő jövedelmet. 1934-ben halt meg. Édesanyám Molnár Erzsébet pedig háztartásbeli volt, nevelte öt gyermekét. Apám azon szándékának megfelelően, hogy a gyerekek iskoláztatása végett közelebb legyenek Debrecenhez, 4-5 éves korom körül a család elköltözött a Debrecentől kb. 20 km-re lévő Hajdúböszörménybe. Az elemi iskolát már itt végeztem. Középiskolába is itt jártam, a Bocskai István Gimnáziumba, mely korábban a nagy hagyományokra visszatekintő Református Kollégium tagiskolájaként működött. Hajdúböszörmény település szerkezete nagyon sajátos, Párizséhoz hasonló, körutak és sugárutak jellemzik. Egy fuvaros rendszeresen járt Debrecenbe, gyakran vele mentem a lovas kocsival. Meglepő, de abban az időben Böszörmény és Debrecen között vámolták az áruszállítókat. A gimnázium abban az időben 8 osztályos volt. Volt egy remek tanárom, Horváth Albertnek hívták. Debrecenben végzett, természetrajz szakos volt. Lehetséges, hogy az ő hatására nekem is elsősorban a természetrajz és a földrajz keltette fel az érdeklődésemet. A természettel való barátkozás a madarak megfigyelésével kezdődött. Volt néhány hasonló korú és érdeklődésű gyerek, Kovács Béla, aki később ornitológus lett, Sóvágó Mihály meg Gál Sanyi. Együtt jártuk a böszörményi erdőt, és jártunk a határban lévő Bodára (Bodaszőlő). Bementünk gyalog a főleg kocsányos tölgyesből álló erdőn keresztül Debrecenbe. 1943-ban érettségiztem, akkor már 21 éves voltam. A szokottnál későbben, mert nem volt ugyan kötelező, de én 6 elemit jártam. Egy évet pedig a család anyagi gondjai miatt ki kellett hagynom, bizony néha gondot jelentett a családban a gyerekek ruházása, cipővel való ellátása. A gimnázium után 1944 februárjában a Debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem hallgatója lettem biológia földrajz szakon. Az itt eltöltött évek meghatározóak voltak életemre. Nagy hatással volt rám a szigorú, tudós akadémista, berei Soó Rezső tanár úr, aki akkor jött vissza Kolozsvárról. Nagyon magasra helyezte a mércét. Nagyon sokat tanultam. Másodéves hallgatóként meghívott segédnek, majd demonstrátornak a tanszékére, ekkor már fizetést is kaptam. Kijárt velünk Debrecen határába, a Sámsoni dombokra. Egyik alkalommal is növényeket gyűjtöttünk. A növényeket tartalmazó mappát elhagytam, s ez hazaérve derült ki. Soó tanár úr azonnal visszazavart megkeresni az elhagyott gyűjteményt. Nemegyszer bent tartott bennünket a tanszéken akár éjfélig. Ez akkor nem nagyon tetszett, de később meghozta gyümölcsét a kemény munka. Az egyetemet 1948-ban fejeztem be, természetrajz-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát kaptam, de akkor már a botanika mellett köteleztem el magam. 57

A tanár A diploma átvétele után a Nyíregyházi Kertészeti Középiskolában kezdtem a pályámat, természetrajzot és földrajzot tanítottam. Szabolcs megye nagy alma-, Szatmár pedig szilvatermő vidék. Ott főzték a híres penyigei lekvárt. Itt ismerkedtem meg a lekváriummal, így nevezték azt a helyet, ahol főzték a lekvárt. Kollégiumi nevelőtanár is voltam. Szarvasra is hoztam két szilvafát, de itt nem díszlettek olyan szépen. A Túr folyócska mellett születtem, vonzódtam a vizekhez. Kerestem egy olyan helyet, ahol hasonló körülmények vannak. Így találtam rá Szarvasra, ahol állást hirdettek. 1949 szeptemberében jöttem ide a Mezőgazdasági Gimnáziumba, a Középfokú Gazdasági Tanintézet utódjába, Sebeők István volt az igazgató. Az Intézet gazdaságából való lipicai fogattal jöttek ki elém az állomásra. Szolgálati lakásként az igazgatói lakás fölötti toronyszobát kaptam. Ha jól számolom az idén, 2011-ben már 62 éve Szarvason vagyok, a város második hazám lett, nagyon megszerettem. Mit tanítottam? Mindent, amit rám bíztak, elsősorban földrajzot, természetrajzot, de fizikát és kémiát, még növénytermesztést is, egy órával jártam a hallgatóim előtt az anyagban. Az iskolát már a következő évben technikummá szervezték át. A középfokú mezőgazdasági technikum nagyon jó szellemű iskola volt, szép emlékeim vannak ebből az időből. 1950-től dr. Vincze Ferenc volt az igazgató. Együtt tanárkodtam dr. Palov Józseffel, a szarvasi múzeum későbbi alapítójával, Albel Andorral, Fehér Mihállyal, dr. Szabó Lóránddal, dr. Szűcs Lajossal. Ebben az időben, 1952-ben ismerkedtem meg Csont Ágnessel, aki az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet laboratóriumába jött gyakorlatra, később itt lett laborvezető. Feleségem édesapja dr. Csont Jenő Erdélyből települt Szarvasra 1935-ben, hosszú ideig telekkönyvvezető, közjegyző volt. A második bécsi döntés után visszatelepültek Erdélybe, de azután 1944-ben kiutasították őket, s ismét Szarvasra jöttek. Ágnes lányuk Szegeden szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1953- ban összeházasodtunk, a toronyszobában kezdtük a közös életet. Még ebben az évben kaptuk meg e tanári szolgálati lakást, melyben még most is élünk, 1954- ben már itt született meg kislányunk. Azóta már unokánk, sőt dédunokánk is van. Később a hatvanas években megvásárolhattuk a lakást. 14 éven át, 1963-ig tanítottam itt. Ezután áthívtak a Gimnáziumba, ahol azután húsz éven keresztül tanítottam 1982-ig, nyugállományba vonulásomig. Dr. Gábris József igazgató idején kerültem ide, biológiát, földrajzot tanítottam, s mellette végeztem a kutatómunkámat. 58

Tudományos tevékenysége Gyerekkoromban a madarak érdekeltek, de Szarvason már a növényekkel, a botanikával foglalkoztam behatóbban. Tudományos munkát is végeztem, leírtam Szarvas gyomflóráját. Új, eddig itt ismeretlen növényfajokat, a békakontyot (Listera ovata) és a kígyónyelvet (Ophioglossum vulgatum) leltem fel itt és írtam le a Botanikai Közleményekben (1979). Hogy ezek hogyan kerültek ide, máig nem tisztázott. Dr. Kovács Andrással, aki az ELTE Növénytani Intézetének volt a munkatársa közösen mértük fel és tettük közzé Natura Környezet- és Természetvédelmi évkönyvben 1981-ben a Békés megye magasabb rendű növényeinek áttekintése c. tanulmányunkat. Három éves munkánk során 603 növényfajt találtunk. Vizsgálatunk nem terjedt ki a parkok, arborétumok növényzetére és a mezőgazdaságban termesztett növényekre. Szabadkígyóson a Wenckheim kastély térségében is végeztem felmérést, a növénytársulásokat vizsgáltam. Tudományos munkámnak köszönhető, hogy dr. Bagi László videó-felvételt is készített rólam, melyet a TV2-ben bemutattak. Meghatározó szerepe volt az életemben a Szarvasi Arborétumnak, a Pepikertnek. Igyekeztem megismerni a kert teljes növényanyagát, ebben mindig segítséget kaptam az arborétum vezetőitől. Tanítványaimmal is rendszeresen látogattuk a kertet, gyakorlati órákat tartottam ott, munkával is hozzájárultunk a kert ápolásához. Szakismereteim révén bekapcsolódtam a látogatók szakvezetésébe. Örömmel végeztem ezen ismeretterjesztő munkát, népszerűsítettem az arborétumot, ma is erős a kötődésem a Pepi-kerthez. Sporttevékenysége Jó genetikai állományt örököltem szüleimtől, de hogy ezt el ne pazaroljam mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam a mozgásnak, a sportnak. Már a gimnáziumban teniszeztünk, egy kifeszített spárga segítségével, ez pótolta a hálót. Házi készítésű faütőkkel játszottunk. Debrecenben kezdtem teniszezni, de 4-5 év kell, hogy bizonyos színvonalra fejlődjön az ember. Az 1960-as évek elején Szarvason, a technikum udvarán építettünk teniszpályát a diákokkal, ami nagy szakértelmet kívánt, részt vettek ebben Albel Andor, Szelényi László, Mezei József tanárok. 1993-ban Horvátországban, Opatijában és Umagban szenior teniszbajnokságokat nyertem. 1992-ben 70 évesen megnyertem a korosztályom magyar bajnokságát. Részt vettem Szarvason az Erzsébet ligeti teniszpálya elkészítésében, két pálya a vezetésemmel valósult meg, sokat játszottam is ott. Partnereim voltak Bencze Sanyi, Mezei Jóska, Hódsági Feri, dr. Kiss Miska. A kilencvenes évek közepén fejeztem be a teniszezést. Szenvedélyes evezős is voltam, ez is már Szarvashoz kapcsolható. A bátyám révén sikerült Szolnokról egy gurulóüléses hajót, un. szkiffet szerezni. A technikumnak is volt egy nagy négy evezős hajója. A duzzasztóig jártunk, ott áttettük a 59

hajót a gáton, s a Hármas-Körösön is eveztünk. Főleg magányosan eveztem, az evezőimet még mindig szeretettel őrizgetem. Epilógus Már 30 éve élem a nyugdíjasok csendes életét. Szívesen barkácsolok, olvasgatok, kedves olvasmányom Hemingway, Wass Albert és mások. Ha tehettük, sokat kempingeztünk, utaztunk, voltunk Hamburgban, megfordultunk Erdélyben, Szlovákiában, a román tengerparton, Bulgáriában, Prágában, az NDK-ban, részt vettünk olasz és jugoszláv körutazáson. Nagyokat kerékpározok, a rossz idő sem tart vissza. Sokan mondják, hogy száguldó kerékpárom hozzátartozik a város, a város környéke képéhez. 1986 óta van egy kis magán fásgyűjteményem a Mótyó-zugban, a Holt- Körös partján. Itt kb. 2 000 m 2 -en, mintegy 65-féle dísznövényt telepítettem. Sok időt töltök itt is, nagy szeretettel, odaadással ápolgatom a növényeket. Oda is kerékpáron, vagy ha az időjárás ezt nem engedi, gyalog járok ki. Elégedett vagyok a sorsommal, többnyire azt tehettem mindig, amit szerettem, tanítottam, neveltem, kutatómunkát végeztem, sok örömem volt a sportban is. Munkámat elismerték, Környezetünkért Emlékplakett miniszteri kitüntetésben (1992) részesültem, megkaptam a Szarvas Város Barátai Köre ezüst plakettjét (2004) és 2011-ben a Szarvas Városért kitüntetést. Derűsen, megnyugvással tekintek a jövőbe. * Molnár Zoltán tanár úr 2014. február 1. napján hunyt el az orosházi városi kórházban 91 és fél éves korában. Hamvai a szarvasi Újtemető református parcellájában nyugszanak. Forrás: Szarvasi gazdasági tanárportrék: Dr. Palov József és Molnár Zoltán / Molitorisz Pál. Agrártörténeti füzetek 32. sz., SZIE Víz- és Környezetgazdálkodási Kar/Tessedik Öreggazdász Egyes., Szarvas, 2011, 42 p. 60

Dr. Ubrizsy Gábor (1919 1973) Kossuth-díjas növény patológus, c. egy.-i tanár, kutatóintézeti ig., az MTA tagja Szerkesztette: Dr. Szitó János Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az egyes növénybetegségek hátterében álló mikroszkopikus gombák kutatásán, növényvédelmi módszerek kidolgozásán túlmenően a 20. századi magyarországi mikológia (gombatan) kiemelkedő alakja volt. Két évtizeden keresztül, 1950-től 1969-ig irányította alapító igazgatóként a Növényvédelmi Kutatóintézetben folyó tudományos munkát. Rövid, de termékeny élete során a háború után néhány éven át a Szarvason újjászerveződött mezőgazdasági középiskolában is oktatott rendes tanárként. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy az évek során főiskolává fejlődött agrároktató intézmény egyik előadó terme UBRIZSY nevét kapta 58, és azóta is viseli. Származása Ubrizsy Gábor, az akkor Csehszlovákiához tartozott Ungváron született 1919. szeptember 23-án. Apja irodatiszt volt, anyja Morgen Ilona, felesége Csanádi Mária. (Forrás: 2) 58 Valószínűsíthető az 1999-es dátum, születésének 80. évfordulója kapcsán. 61

Életútja Elemi és középiskoláit Nyíregyházán végezte. 1937-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be. Már 1938-tól fizetés nélküli gyakornokként alkalmazták az egyetem növénytani intézetében, ahol Gulyás Antal irányítása mellett végezte a kutatómunkát. Diplomáját 1941-ben szerezte meg természetrajz földrajz szakon, a következő évben pedig sikeres tanári vizsgát is tett biológia, földrajz és kémia tárgyakból. Diplomaszerzését követően a pallagpusztai Debreceni Gazdasági Akadémia tanársegédjévé nevezték ki, 1943 januárjától pedig a kolozsvári Állami Vetőmagvizsgáló Intézethez került, mint kísérletügyi asszisztens. Alig töltött itt fél évet, miután visszatért Debrecenbe, és a helyi mezőgazdasági középiskolában folytatta az oktatómunkát gazdasági tanárként. Rövid idő múltán, 1943 októberében bevonult, és a második világháborúban harcolt. Amerikai hadifogságba esett, s csak 1945 októberében tért haza Magyarországra. (Forrás: 1, 2) 1946 és 1949 között először a hódmezővásárhelyi, majd 1946. okt. 18-án megtörtént áthelyezése után a szarvasi mezőgazdasági középiskola rendes tanáraként oktatott. Dr. Ubrizsy Gábor gazdasági tanár, természetrajz-földrajz szakos okleveles középiskolai tanár, bölcsészdoktor, növényegészségügyi körzetvezető, a tanári könyvtár kezelője, a III. osztály osztályfőnöke. Tanította a gazdasági növénytant az I.-II. osztályban, a gazdasági állattant az I. osztályban heti 3, a gazdasági földrajzot az I.-II. osztályban heti 5 és a növénykórtant a II. osztályban heti 2 órában. Vezette a növénytani- (I.-II. o.) állattani- (I. o.) és növénykórtani (III. o.) gyakorlatokat. Tanít 1941. július óta, iskolánknál 1946. július 15-e óta. (Forrás: 5) 1949-ben a mikológia magántanára lett a Debreceni Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan 1949 1950-ben a budapesti Mezőgazdasági Tudományos Központban is dolgozott főelőadóként, illetve ugyancsak 1949-ben a fővárosi Növényegészségügyi Intézet munkatársa. Ez utóbbi helyen feladata az intézet szervezeti-szakmai átalakítása volt. A Növényvédelmi Kutatóintézet néven újjászervezett kutatóhely első igazgatója volt 1950-től egészen 1969-ig, azt követően tudományos tanácsadóként segítette a növényvédelmi kutatómunkát. Ezzel párhuzamosan 1960 után szakértőként részt vett az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (European and Mediterranean Plant Protection Organization, EPPO) munkájában, 1964-től pedig a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola magántanára volt. (Forrás: 1, 3) Munkássága Pályája elején a botanika egyes területei, a florisztika és a növénytársulástan vonzották kutatói érdeklődését, behatóan tanulmányozta a Nyírség és a Vihorlát virágos növényzetét és gombáit. Későbbi tudományos-szakmai munkássága azonban elsősorban a növénykórtanra irányult, azon belül a mikroszkopikus gombák cönológiájának és a gyomnövénytársulások ökológiájának elismert tudósa volt. A környezet védelmét szem előtt tartó, okszerű és tervezett ún. integ- 62

rált növényvédelmi módszerek híve volt. Kutatásai kiterjedtek az emberi települések és egyéb haszonnövények (szőlő, rizsföld stb.) közelében végzett vegyszeres irtás hatáselemzésére is, melynek során részletesen összefoglalta a folyamatos gyomirtó kezelésekkel járó negatív környezeti hatásokat, a növénytakaró és az ökoszisztéma megváltozásának mechanizmusát. Részt vett a burgonyarák (Synchytrium endobioticum), az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) és az olajfalégy elleni növényvédelmi eljárások kidolgozásában. Magyarországon elsőként foglalkozott a különféle magyarországi erdőtípusok nagygombáinak társulástani kérdéseivel, ökológiai, élettani, rendszertani és törzsfejlődési kitekintéssel. Gombarendszertani kutatásai során részben Vörös Józseffel közösen kísérletet tett egy új rendszertan felállítására, a Soó Rezső által korábban felvázolt szisztéma kiigazítására. Ennek során származástani alapon az ősgombák (Archimycetes) differenciálatlan, heterogén osztályát megszüntette, a korábban külön törzsként számon tartott nyálkagombákat (Soónál Myxophyta, Ubrizsynál Mycota) pedig a gombák (Mycophyta) altörzsének sorolta be. Rendszertani kiigazításait azonban nem érvényesítették a Soó-rendszer későbbi, 1977. évi átdolgozásakor. Élete utolsó szakaszában a herbológia és a környezetvédelem behatóbban is foglalkoztatta. Emellett tanulmányozta a növénykórtan tudományágának történetét, de művelődéstörténeti vonatkozásait is: filológiai igénnyel elemezte ókori és középkori szerzők növénybetegségekről alkotott felfogását. Két évtizeden átívelő intézetvezetői korszaka alatt a Növényvédelmi Kutatóintézetet nemzetközileg elismert kutatóhellyé fejlesztette. Alapvető növényvédelmi és növénykórtani áttekintései, mikológiai kézikönyvei mellett mintegy másfél száz tanulmánya és a kétszázötvenet is meghaladó ismeretterjesztő cikke jelent meg. Részt vett a Magyar Gombászati Lapok, a Mezőgazdasági Tudományos Közlemények, az Acta Agronomica Hungarica szerkesztőbizottsági munkájában, 1966-tól haláláig főszerkesztője volt az Acta Phytopathologica Hungarica című növénykórtani szakfolyóiratnak. Társasági tagságai és elismerései 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1973-ban rendes tagja lett, elnökként irányította a növényvédelmi bizottság munkáját. Ugyancsak elnöke volt a Magyar Agrártudományi Egyesület Növényvédelmi Társaságának, valamint 1968 után az Országos Erdészeti Egyesület mikológiai szakosztályának. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 1955-től tagja, 1964-től elnökségi tagja volt a Centre international des antiparasitaires-nek, 1966-tól ugyancsak elnökségi tagja volt az Európai Gyomnövénykutatási Társaságnak (European Weed Research Society, EWRS), 1971-ben pedig a Brit Mikológiai Társaság (British Mycological Society) tagjává választották. Gombanemzetséget és több gombafajt neveztek el róla (pl. Fusicoccum ubrizsyi, Prototheca ubrizsyi). 1951-ben a szovjet növényvédelmi módszerek magyarországi elterjesztéséért és A növényvédelem gyakorlati kézikönyve című társszerzői kötetéért a Kos- 63

suth-díj ezüst fokozatát kapta meg, 1964-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatának kitüntetettje lett. 1971-ben az Országos Erdészeti Egyesület Clusius-emlékérmét vehette át. Főbb művei A Nyírség gombavegetációja. Egy. doktori értek. is. (Debrecen, 1941) A Vihorlát hegycsoport vegetációs viszonyairól. I III. (Debreceni Szemle, 1942) A növényvédelem gyakorlati kézikönyve. Kerekes Lajossal. (Bp., 1951; 3. kiad. 1960) Magyarország kalapos gombái. Bohus Gáborral, Kalmár Zoltánnal. (Bp., 1951) Növénykórtan. (Bp., 1952; 2. kiad. 1965) Magyarország nagygombái, a kalapos gombák kivételével. Bánhegyi Józseffel, Bohus Gáborral, Kalmár Zoltánnal. (Bp., 1953) Termesztett növényeink védelme. Reichart Gáborral. (Bp., 1958) Vegyszeres gyomirtás. (Bp., 1958; 2. kiad. 1962) A növényvédelmi kutatás gyakorlati bevezetésre alkalmas legújabb eredményei. (Bp., 1962) Az integrális növényvédelem és biológiai alapjai. Akad.-i székfoglaló is. (Elhangzott: 1966. ápr. 26.; MTA Agrártudományok Osztálya Közl.-i, 1966) Mezőgazdasági mykológia. Vörös Józseffel. (Bp., 1968) Penészgombák. Mucorales, Hyphomycetes. Vörös Józseffel. (Kultúrflóra. 8. Bp., 1968) A vegyszeres gyomirtás gyakorlata. Gimesi Antallal. (Bp., 1969) Peszticidek áldás vagy átok? (Bp., 1969). Epilógus Dr. Ubrizsy Gábor 1973. máj. 25-én fejezte be életét Budapesten. Idézzük vissza életének fontosabb eseményeit: A debreceni Tisza István Tudományegyetem Növénytani Intézetében Soó Rezső gyakornoka (1938 1941), a debrecen-pallagpusztai gazdasági főiskola Növénykórtani Tanszékének tanársegéde (1941 1943), a debreceni mezőgazdasági középiskola gazdasági tanára (1943 1946); közben a II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, amerikai hadifogságban volt (1943 1945). A hódmezővásárhelyi (1946), a szarvasi mezőgazdasági iskola rendes tanára (1946 1949), a Mezőgazdasági Tudományos Központ növény-egészségügyi főelőadója (1949 1950), a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója (1950 1969), tud. tanácsadója (1969 1973). A Debreceni Tudományegyetem magántanára (1949 1951). A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola c. egy. tanára (1964-től). A Magyar Gombászati Lapok társszerkesztője (1944 1948), a Mezőgazdasági Tudományos Közlemények (1949-től), az Acta Agronomica (1950-től), az MTA IV. Osztálya Közleményei szerkesztője. A Növényvédelmi Kutatóintézet Évkönyve szerkesztője (1950 1969), a Növényvédelem (1966 1973) és az Acta Phytopathologica főszerkesztője. Növénykórtannal, mikológiával, elsősorban a 64

nagygombák és a gyomnövények ökológiájával és cönológiájával, a mikrogombák rendszertanával, herbológiával foglalkozott. A magyarországi mikocönológiai kutatások elindítója. Síremléke védettnek minősített, és felvételt nyert a Nemzeti sírkertbe Budapesten a Farkasréti temetőben (6/1. (akadémiai) parcella 1-53 sír.). A posztamensen álló mészkő stilizált fejet Borsos Miklós 59 szobrászművész készítette. Az eredeti alkotás 1963-ban készült 'Napbanéző' címmel, ennek a másolata található a síremléken. (Forrás: 4). Források: 1. Ubrizsy G.: Kozák Péter: Névpont.hu; http://www.nevpont.hu/view/7441 (2017.nov. 14.) 2. Ubrizsy G.: Wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/ubrizsy_g%c3%a1bor (2017. nov. 14.) 3. Ubrizsy G.: Magyar életrajzi lexikon (http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/abc16127/16128.htm (2017. nov. 14.) 4. Ubrizsy Gábor Nemzeti sírkert: http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/ubrizsy-gabor/3529 (2017. nov. 14.) 5. A Magyar Földmívelésügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló Szarvasi Magyar Állami Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XX. évkönyve az 1946/47. tanévről. Szarvasi Közlöny Könyvnyomdája, 1947. 8, 16-17. p. 59 Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906. aug. 13. Budapest, 1990. jan. 27.) magyar szobrász, éremművész, grafikus. Wikipedia: https://hu.wikipedia.org/wiki/borsos_mikl%c3%b3s_(szobr%c3%a1sz). (2017. nov. 14.) 65

Dr. Vincze Ferenc (1914 1993) nyugalmazott főiskolai tanár Szerkesztette: Dr. Pilishegyi József és dr. Szitó János Vincze Ferenc Ferdinánd 1914. január 29-én született Szolnokon. Anyja neve Bezzeg Rebeka. Apja Vincze Ferenc, a szolnoki vagongyárban dolgozott kovácssegédként, 14 év után pályamester lett. A vasutas szolgálat alapvetően meghatározta a család életét. Gyermek-korát, mint vasutas gyerek, több helyen töltötte. Gimnazista korában alacsonyabb osztályos gyerekeket tanított. Középiskolai tanulmányait a kiskunhalasi Szilárd Áron Református Reálgimnáziumban fejezte be. Érettségi után jelentkezett a Szegedi Tudományegyetemre földrajz történelem szakra. Elsős korában egy pince hajlékban lakott Szegeden, és a tanulás mellett komolyan kellett dolgoznia a megélhetésért. Később ösztöndíj morzsákhoz is jutottam írta később e korra emlékezve. Végül 1938-ban jeles eredménnyel szakvizsgát tett. Földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. Ezután kezdte meg az állami szolgálatot, mint egyetemi díjtalan gyakornok. 1939. október végén nevelői állást kapott a kecskeméti diákinternátusban, onnan 1941. február 1-én Debrecenbe költözött, mint óraadó tanár a Középfokú Gazdasági Tanintézetnél kapott állást. Kecskeméten ismerkedett meg feleségével, akivel 1941 húsvétján esküdtek meg. Ezt megelőzően már elfoglalta debreceni álláshe1yét. Az esküvő után Debrecenbe költöztek, albérletben laknak. Közben megjelent egy tanulmánya a Szegedi Egyetemen a Kogutowicz Károly Emlékkönyvben. 66

1942-ben a debreceni Középfokú Gazdasági Tanintézet tanára lett, ebben az évben védte meg bölcsész-doktori disszertációját is. Még ebben az évben a debreceni m. kir. Mezőgazdasági Főiskola rendes hallgatója lett, amit csak a háborúból való visszatérése után fejezett be. A háborúból visszatérve folytatta, majd befejezte agrárfőiskolai tanulmányait, megszerezvén a Mezőgazdaságtudományi Oklevelet. Kecskeméten kapott beosztást. Tanított parasztfőiskolákon, ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamokon. Üzemi gyakorlaton rizs és gyapottermesztés kérdéseivel is foglalkozott. 1950-ben nevezte ki a Földművelésügyi Minisztérium a szarvasi Mezőgazdasági Technikum igazgatójává. Családjával hamarosan Szarvasra költözött. Ekkor már két gyermekük volt: Ferenc és Sarolta. Életének további 43 évét Szarvason töltötte, ahol élt és dolgozott. Tanított, és aktív részese volt a közéletnek. Sokat tett azért, hogy a háború után 10 évvel, 1955-ben az intézmény visszakapta Tessedik Sámuel nevét. A névadó ünnepség alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést vehette át az iskola. A kiváló tanári kart maga köré szervező dr. Vincze Ferenc igazgató memoárjában nagyon sok mindenről tudósít bennünket az iskola technikummá szervezés nehézségeivel kapcsolatban, de arról is ír, hogy az oktatáson kívül az ifjúság, valamint a Szarvas és környéke lakosságának kulturális nevelését is fontosnak tartotta az iskola. Emlékiratában az eredményekről így ír: Kollégáink rendezésével sok-sok színdarabot adott elő az iskola, amelyekre nagyon szívesen eljárt Szarvas akkori értelmisége. Az égiszünk alatt működő, 24 tagú MEDOSZ zenekar sok hangulatos esttel örvendeztette meg a zenebarátokat. A tagok fele meghívott volt. Zenekarunkat a zeneiskola kitűnő igazgatója vezette. Budapesten, az országos MEDOSZ-kultúrversenyen több drága hangszert nyertünk jutalmul. A fiatalok népi tánckara éveken át kedves színfoltja volt a községnek. Az ifjúság sárgulási felvonulását nem akarták engedélyezni hozzá nem értő fejek, hogy ez burzsoá csökevény. Végül sikerült elfogadtatni, felújítani ezt a hagyományt is. Irányításával ismét országosan elismertté vált a szarvasi mezőgazdasági szakoktatás. Így vált lehetővé, hogy 1960-ban felsőfokú mezőgazdasági technikummá szervezzék át a középfokú technikumot. Ettől kezdve felsőfokú technikumi tanárként, egy évig igazgatóhelyettesként dolgozott tovább azon, hogy még magasabb szintre emelkedhessen az agrároktatás Szarvason. Erre 1970-ben került sor azzal, hogy az intézmény a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-meliorációs Főiskolai Kara lett. Itt főiskolai docensi kinevezést és tanszékvezetői megbízatást kapott. Feladatként kapta az új tanszék megszervezését, a főiskolai oktatás feltételeinek megteremtését a társadalomtudományok terén. 1974-ben, 60 éves korában kapta meg a főiskolai tanári kinevezést. Még három évig dolgozott, és 1977-ben vonult nyugállományba. Nyugdíjasként még 16 évet élt. Mezőgazdasági szakemberek ezreit oktatta történelemre, közgazdaságtani alapismeretekre, s tanította emberségre, tisztességre. Legnagyobb kitüntetés volt számára diákjainak elismerése, tisztelete. Tanítványai szerették és becsülték, s hálával emlékeznek ma is rá. 67

Tanári munkája mellett sokat tett Szarvas közéletéért. Egyik létrehozója volt a Szarvasi Füzetek sorozatnak. Megírta a szarvasi agrárszakoktatás történetét, számos tanulmánya, ismeretterjesztő cikke jelent meg tudományos és ismeretterjesztő lapokban. Élete értelmét a tanítás adta. 1968-ban Macó-zugban vásárolt egy körösparti kis telket, ahol szívesen tartózkodott. Feleségével együtt kertészkedett és szenvedélyesen horgászott. 63. születésnapjával ment nyugdíjba, fejezte be tanári pályafutását. A pihenő évek során megírta élettörténetét Hajóskuktaságtól a tanszélvezetésig címmel, amit nem szánt a nyilvánosságnak, azonban a 199 oldalas kézirat néhány példányát bekötve elajándékozta. Dr. Vince Ferenc 1993. december 26-án hunyt el Szarvason, családja Kecskeméten helyezte hamvait örök nyugalomra. Munkásságért kapott elismerések: FM Miniszteri elismerés (1947) Közoktatás Kiváló Dolgozója (1953) Kiváló Tanár kitüntetés (1954) Szocialista Munkáért Érdemérem (1955) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1973) Iskolateremtő munkájáért 2002-ben, posztumusz kitüntetéssel emlékeztek meg. A Szarvasi füzetek c. 1. kötet összeállításáért kapott főigazgató dicséret, 1960 TIT Emléklap, 1960 és 1966 Fontosabb források: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007. 186 p. A hajóskuktaságtól a tanszékvezetésig. Élet-képek. Dr. Vincze Ferenc visszaemlékezése. Szerk.: Molitorisz Pál Agrártörténeti füzetek 20. sz., Szarvas, 2010. Pedagógusok arcképcsarnoka. 12. köt. Karácsonyi Sándor Pedagógiai Egyesület, Debrecen, 2013. 391-394 p. Dr. Pilishegyi József: Dr. Vincze Ferenc (1914 1993). Kézirat. Szarvas, 2015. 68

Diákok Dr. Győrffy Béla (1928 2002) kutatóintézeti igazgató, az MTA rendes tagja Összeállította: Dr. Szitó János Az 1944/1945-ös tanévzárót 1945. július 14-én tartották az akkor már szarvasi magyar állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Szaktanácsadó Állomás nevet viselő intézményben. A búcsúzó évfolyam tagja volt, kiváló minősítésű végbizonyítvánnyal a kezében Győrffy Béla is. Ahogy a háború nyugat felé távolodott, nyomában megindult az élet Szarvason. Az iskolában is. Az általános kép nagyon érzékletesen rajzolódik ki Bencsik István megbízott igazgató tanévzáró beszédéből idézett gondolataiból. Kedves Kartársak, kedves Tanulóifjúság! Mikor 1944. november 20-án 7 tanulóval és velem együtt 4 tanárral az ev. elemi iskola három termében ezt a tanévet megkezdtük, bizony nemigen mertük remélni, hogy a tanév végére mégis összeverődik az intézet 114 tanulója és majdnem teljes létszámú tanári kara Tessedik Sámuel nevéhez most sem lett méltatlan az intézet. Kiállotta a tűzpróbát a szó valódi értelmében. Rajtunk kívül csak még egy középfokú gazdasági tanintézet tudott talpra állni ebben a tanévben: a debreceni, ahol egész a legújabb időkig a magyar kormány is székelt, tehát amely első kézből kapta a segítséget Az az erőfeszítés, amit a tanító-nevelő és termelő munka érdekében kifejtettünk, egyszersmind egyik láncszeme az új, népi Magyarország építésének. Annak a mezőgazdasági fellendülésnek, amelynek a földreform végrehajtásával 69

szükségszerűen be kell következni, képzett gazdákra van szükség Akik végleg átlépik intézetünk küszöbét, azok mindig tartsák szem előtt, hogy nekik nemcsak mint szakembereknek kell példát mutatni a többtermelésre, hanem mint embernek is a több emberségre. 60 A szarvasi gazdász társadalom, az 1927-ben újraindított szarvasi agrárképzés többször átalakított és átnevezett jogutód intézményével egyetértésben őrzi egykori növendéke, Dr. Győrffy Béla emlékét, és a Tessedik Öreggazdász Egyesület elnöksége örömmel ajánlja felvételét A szarvasi agrárképzés arcképcsarnokába. Hisszük, hogy a Szarvason kapott útravaló is segítette abban, hogy nem csak kiváló szakemberré vált, de embersége is példaértékű az utókor számára. Családja 50 holdas gazdasággal rendelkező, osztrák-magyar identitású, magyar és német nyelven egyaránt beszélő, birtokos családban nevelkedett. Egyike volt az utolsó osztrák-magyar értelmiségieknek. 61 Győrffy Béla 1928. január 14-én született Kemenesmagasiban (Vas vármegye). Szülei Győrffy Lajos (1894 1960) és Bödecs Jolán (1898 1965). Testvére: Győrffy Sándor (1924 1998) történész, muzeológus. Kétszer nősült. Első házastársa 1950-től Molnár Margit. E frigyben született leánya: Győrffy Katalin (1951 ). Majd megözvegyült. Második házastársa 1973-tól Horváth Margit. E frigyben született: Gy. András (1973 ), Gy. Béla (1974 ) és Gy. Géza (1977 ). Iskolái Szülőfalujában és Nagyszentmihályon kezdte tanulmányait, majd 1939-ben Zalaegerszegen és Székesfehérváron folytatta, ill. Szarvason végezte. A szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben érettségizett kitüntetéssel (1945) 62. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd annak utódjában, az Agrártudományi Egyetemen fejezte be. Ezekben az években a híres Győrffy-kollégiumban gyarapította szakmai tudásán kívül sokoldalú irodalmi, történelmi, gazdasági és ideológiai műveltségét a tudományág legjobb, bár gyakran ellentétes irányzatokat valló művelőinek vezetésével. 60 Szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőg.-i Szaktanácsadó Állomás XVIII. értesítője az 1944/45-ik tanévről. Közzéteszi Bencsik István mb. igazgató. A Szarvasi Közlöny nyomdája Szarvas, 1945. 3-5 p. 61 Győrffy Béla: https://hu.wikipedia.org/wiki/gy%c5%91rffy_b%c3%a9la (2016. dec. 20) 62 Szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőg.-i Szaktanácsadó Állomás XVIII. értesítője az 1944/45-ik tanévről. Közzéteszi Bencsik István mb. igazgató. A Szarvasi Közlöny nyomdája Szarvas, 1945. 14 p. 70

Munkahelyei Első munkahelye 1948/49-ben, a Közgazdaságtudományi Egyetem Agrárpolitikai Tanszékén volt, ahol Nagy Imre, a későbbi miniszter, majd miniszterelnök mellett dolgozott. Ezt követően 1949-ben került Moszkvába, a Tyimirjazev Akadémiára. A prjanyisnyikovi 63 iskola egyik jeles professzora, Harcsenko volt az aspiráns vezetője. Az aspirantúra ideje alatt kísérleteinek nagyobb részét Magyarországon: Martonvásáron, Óváron és Karcagon végezte. Kettőstermesztés Magyarországon című kandidátusi értekezését 1953-ban védte meg. Magyarországon ezzel a témával ekkoriban a Győrffy Béla által is elismert és tisztelt Surányi János akadémikus foglalkozott. Eredményei nagy hatást gyakoroltak rá. Vezérlő elve volt Surányi mondása: A tapasztalat sok mindent pótol, de a tapasztalatot nem pótolja semmi. A mezőgazdasági tudomány doktora fokozatot 1986-ban szerezte meg. Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében 1952-től dolgozott különböző beosztásokban: igazgatóhelyettes 1953 és 1956 között, tudományos munkatárs, tudományos főmunkatárs, tudományos osztályvezető, 1981-től 1988-ig az intézet igazgatója, 1989-től haláláig kutatóprofesszor. Az intézet Tudományos Tanácsának megalakulásától kezdve ő volt az elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben levelező tagjává, 1992- ben rendes tagjává választotta. Az MTA Felügyelő Bizottságának elnöke volt 1990 és 1995 között, majd 1996 2001 között az MTA Élettudományi Kuratóriumának elnöke. Győrffy Béla nagyszerű életpályája telve volt tartalmas, egész embert igénylő, s egyben próbára tevő, az elmúlt század második felének gazdag történéseit magába foglaló eseményekkel. Annak a fiatal generációnak élcsapatába tartozott, amelyik a II. világháború után hozzálátott az ország mezőgazdaságának újjáépítéséhez. Szemléletformáló tevékenységével a magyar mezőgazdaság fontos, meghatározó személyisége volt. Kutatómunkájának fél évszázada egybeforrott a martonvásári növénytermesztési kutatásokkal. Munkatársaival kidolgozta a modern kukoricatermelési rendszerek első technológiáit. 1959 és 1961 között ő állította be Martonvásáron az ország legrégebbi, korszerű növénytermesztési tartamkísérleteit, amelyeknek, mint élő szabadföldi laboratóriumoknak felbecsülhetetlen tudományos értékük van a kutatásban és az oktatásban. E kísérleteiben a vetésforgó, a monokultúra, a trágyázás és a talajművelés rendszerének összefüggéseit tanulmányozta. Kutatásaiban nagy gondot fordított a genotípus és a környezet, valamint a genotípus és a technológia kölcsönhatásának megismerésére. Kutatómunkájában jelentős teret szentelt a gyakorlatban széles körben alkalmazott eljárások vizsgálatának is. 63 Pryanishnikov, Dmitrii Nyikolájevics (1865. nov. 6. Kyakhta, RU 1948. ápr. 30. Moszkva, SZU) orosz agrokémikus, biokémikus és növény fiziológus, a szovjet tudományos agrokémia iskola megalapozója. http://ru.wikipedia.org/?oldid=82288516 (2016. dec. 20.) 71

Az 1958-ban megjelent A kukoricatermesztés forradalma című cikkében az abban az időben sokat vitatott, kapálás nélküli kukoricatermesztésről számolt be. Nézeteinek helyességét az idő egyértelműen igazolta. Ezzel összefüggésben a gyomszabályozás kérdésével kezdett foglalkozni. E témakörben egyik kezdeményezője volt a hazai herbológiai kutatásoknak. Több herbicid szabadalom társszerzője. Mindig szem előtt tartotta szülőföldjének kiváló költője, Berzsenyi Dániel szavait: A míveletlen föld csak gazt terem. Amikor a magyar hibridekről kiderült, hogy termőképességben ugyan versenyképesek az amerikaiakkal, de szárszilárdságuk nem kielégítő, honosítással is foglalkozni kezdett. Volt olyan időszak, amikor az ország kukorica vetésterületének nagyobbik felét az általa honosított hibridek foglalták el. A kemizáció és a szerves gazdálkodás közötti vitában is az arany középút megtalálására buzdított: Tudatában vagyok a kemizáció pozitív oldalai mellett ezt adataink bizonyítják az érem másik oldalával is. De a megoldás nem a vegyi anyagok használatának a kikapcsolása a mezőgazdaságból, mert az éhínséghez és beláthatatlan következményekhez vezetne. Tudomásul kell vennünk, hogy civilizációnkban sem a gyógyszereket, sem a peszticideket nem nélkülözhetjük. Azokkal értek egyet, akik nagyon helyesen alkalmazkodó, környezetkímélő mezőgazdaságról vagy fenntartható mezőgazdaságról beszélnek. Epilógus Kutatómunkájának eredményeiről több mint százötven magyar és idegen nyelvű tudományos közleményben számolt be. Munkásságának első három évtizede a magyar mezőgazdaság olyan periódusaira esett, amikor eredményeink láttán nemcsak szomszédjaink, hanem a fejlett nyugati országok is elismeréssel adóztak növénytermesztésünknek. Félévszázados szakmai tevékenységével jelentősen hozzájárult a magyar növénytermesztés, a földművelés, a tápanyag gazdálkodás, a kemizálás fejlődéséhez. Munkássága döntően befolyásolta a nagyüzemi kukoricatermesztés elméleti alapjainak kialakítását, gyakorlatba történő átültetését és elterjesztését a szakmai köztudatban. Győrffy Béla 1981-től 1988 végéig, volt az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Munkássága elismeréseként több alkalommal részesült magas állami és társadalmi kitüntetésben: 1962-ben kapott Akadémiai Díjat, 1979- ben a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Cserháti-díjat, két ízben a Kiváló Feltaláló érem arany, egyszer az ezüst fokozatát nyerte el. Baross emlékéremmel tüntették ki 1995-ben, 1997-ben pedig Széchenyi-díjban részesült. Munkássága a kutatás mellett egybefonódott az agrár-felsőoktatással is. 1977-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. 1991-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1997-től a Pannon Agrártudományi Egyetem és 1999-től a Debreceni Agrártudományi Egyetem díszdoktora. A 72

Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Növénytudományi Doktori Iskola alapító tagja volt. 64 Győrffy Béla kivételes egyéniség volt, akit az igazság arany középútjának örökös keresése, szélsőségek feloldásának szándéka jellemzett. Mindenkit meghallgatott, mindenki véleményét megfontolta. Érveinek szintézise a józan középút kiválasztására, követésére, egymás tiszteletére, elképzeléseinek meghallgatására szólított bennünket. Intelligenciájának, intuitív képességének köszönhetően mindenkivel megtalálta a közös hangot, mégis talán a fiatalokkal szeretett leginkább beszélgetni. Örült a körülöttünk egyre sokasodó fiatal kollégáknak, ebben látta Martonvásár, az agrárkutatás jövőjének reményét. A Vas megyéből indult, világot látott tudós természetes egyszerűséggel vált martonvásárivá. Ezt méltányolta a település, amikor 1995-ben díszpolgárává 65 választotta. Mi, akik vele dolgoztunk, éltünk Martonvásáron, tudjuk, hogy legjobban akkor érezte magát, amikor a szőlőjét metszette vagy a birkái között volt. Ez az érzés háromnegyed évszázados életútja során csak keveseknek adatik meg. Neki azért, mert meg tudott maradni a Kemenesmagasi földművelő ember fiának, a szó legnemesebb értelmében vett Embernek. 66 2002. május 8-án, életének 75. évében hunyt el váratlanul Martonvásáron. 2003-tól minden évben, születésnapja körül, rá emlékezve szakmai tanácskozást tartanak az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében. Fontosabb források: Szarvasi m. állami Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézet és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás XVIII. értesítője az 1944/45-ik tanévről. Közzéteszi Bencsik István mb. igazgató. A Szarvasi Közlöny nyomdája Szarvas, 1945. 16 p. Győrffy Béla: https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=gy%c5%91rffy_b%c3%a9la&o ldid=17256401 (2017. 10. 04.) SZIE egyetemi újság IV. évf. 8. sz. ISSN 1787-4025 (online): http://www2.szie.hu/ujsag/iv_8/12.html Martonvásár díjazottjai 1995: https://www.martonvasar.hu/dijazottjaink (2017. okt. 04.) Veisz Ottó: Győrffy Béla 1928 2002. Megemlékezés. Magyar Tudomány 2002. aug. http://epa.oszk.hu/00700/00775/00045/10991101.html (2016. dec. 18.) 64 SZIE egyetemi újság IV. évfolyam 8. sz.: http://www2.szie.hu/ujsag/iv_8/12.html 65 Martonvásár díjazottjai 1995: https://www.martonvasar.hu/dijazottjaink (2017. okt. 04.) 66 Magyar Tudomány 2002. augusztus. http://epa.oszk.hu/00700/00775/00045/10991101.html (2016. december 18.) 73

1961-1970 FELSŐFOKÚ MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM A Mezőgazdasági minisztérium az 1960/61-es tanév során megkezdte az érettségire épülő felsőfokú technikumok szervezését. Tíz mezőgazdasági technikumot választott ki az áttérésre, köztük Szarvas az elsők között szerepelt. Nem véletlenül, hiszen egyrészt közel három és fél évtizedes tapasztalattal rendelkezett az oktatás területén, másrészt bázisgazdaságként mögötte állt az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet. A technikum tanári karának és az ÖRKI kutatóinak szakmai képzettsége, szaktudása biztosította a felsőfokú oktatás magas színvonalát. A tárgyi és személyi feltételek tehát rendelkezésre álltak. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszerének átalakításáról szóló 1961. évi III. törvény Felsőfokú oktatás című fejezetében kimondja, hogy a felsőfokú oktatás a középfokú oktatásra épül, és felsőfokú technikumokban, felsőfokú intézetekben, főiskolákon, egyetemi jellegű főiskolákon, valamint egyetemeken folyik. A továbbiakban a törvény meghatározza a felsőfokú technikumok létrehozásának célját. Eszerint: A felsőfokú technikumok feladata a népgazdaság egyes ágai, valamint az egészségügy számára meghatározott munkakörök betöltésére alkalmas műszaki (mezőgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi stb.) szakemberek, felsőfokú technikusok képzése. A törvény alapján a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 27/1961. számú rendeletével döntött a felsőfokú mezőgazdasági technikumok létrehozásáról. Ennek megfelelően a Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatóság 15 helyen rendelte el a felsőfokú mezőgazdasági technikumok szervezését, a szakjelleg meghatározásával. Szarvason az öntözéses növénytermesztési szakirány került először napirendre, de a végső elnevezés csak Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum lett. A korábban idézett törvény kétéves tanulmányi időt írt elő az érettségizett diákok számára. A felvétel alsó korhatára 18 évre emelkedett, de az érettségit követően egy-két év kihagyás katonai szolgálat stb. után is lehetett jelentkezni. A változásokhoz tartozik, hogy a földművelésügyi miniszter 36/1961. számú rendeletében kimondja azt is, hogy a tudományos kutatómunka, az oktatás és a termelés szoros kapcsolatának biztosítása érdekében ott, ahol ennek feltételei megvannak, a felsőfokú és középfokú technikumok a mezőgazdasági kutató intézetekkel összevonva közös igazgatás alatt működjenek. Szarvason ezek a feltételek megvoltak A felsőfokú technikumi képzés ünnepélyes megnyitására 1961. október 13-án került sor. Petőházi Gábor miniszterhelyettes volt a vendég és az avató. Ezzel a szarvasi szakoktatás történetében új fejezet vette kezdetét. A felsőfokú technikumok egységes rendszerbe foglalására is hamarosan sor került. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1962. (V. 5.) számú rendelete kimondta, hogy a különböző tárcákhoz tartozó és különböző szakirá- 74

nyú felsőfokú technikumok tanszéki rendszerrel működő felsőoktatási intézmények. A működő tanszékek: Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszék Géptan-Műszaki Tanszék Mezőgazdasági Kémia és Talajtani Tanszék Növénytani-növényvédelmi Tanszék Növénytermesztéstani Tanszék Társadalomtudományi és vállalatgazdaságtani Tanszék Üzemszervezési és Számviteli Tanszék Állattenyésztési Oktatási csoport A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új tanügyi épülete Forrás: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007. p. 137 138. 75

Tanárok Dr. Gruber Ferenc (1905 1971) gyepnövény-nemesítő, szaktanár, szakíró Írta: Dr. Molitorisz Pál Szarvas város nemcsak a mezőgazdasági szakoktatás jelentős, tessediki hagyományokkal rendelkező bázisa, hanem elsősorban a XX. század második felében a mezőgazdasági kutatás fontos központja is volt. Az oktatás és a kutatás szerencsésen kiegészítette egymást, a kutató intézetek tudós munkatársai fontos szerepet vállaltak az agrárszakoktatásban is. Ezúttal az Öntözési Kutató Intézet kimagasló eredményeket elérő növénynemesítőjét, Gruber Ferenc pályáját mutatjuk be, aki a 60-as években előadója volt a Felsőfokú Mezőgazdasági Szaktechnikumnak is. Pályájának utolsó, közel 17 éves, legtermékenyebb szakaszát töltötte városunkban, az Öntözési Kutató Intézet jogelődjeiben. Az Intézet egyik nagyformátumú, eredményes kutatója volt, tanár, növénynemesítő, szakíró. Életét és pályafutását munkája határozta meg, melynek mindent alárendelt. Neve ma is egyet jelent a gyepnemesítéssel, a gyepgazdálkodással, melynek nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. A felkészülés évei Gruber Ferenc Székesfehérváron született 1905. március 13-án. Édesapja az első világháború első hónapjaiban elesett, hadiárvaként nőtt fel, özvegy édesanyja egyedül nevelte. Tehetsége és szorgalma tette lehetővé, hogy nagy ívű pályát 76

futhatott be. Korán kényszerült gondoskodni magáról, tanítást, korrepetálást vállalt, alkalmilag szakdolgozatokat írt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Szent István Gimnáziumban folytatta, jól érett eredménnyel fejezte be. 1926-ban a m. kir. Debreceni Gazdasági Akadémiát kitüntetéssel végezte el. 1932-ben a budapesti közgazdaságtudományi karon jeles eredménnyel mezőgazdasági mérnöki diplomát nyert el. 1937-ben 32 évesen a m. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán doktorált, agrárközgazdasági diplomát szerzett. A gazdasági tanár 1928 októberétől kezdve fizetés nélküli, majd napszámos gyakornokként dolgozott a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Akadémiai működése alatt elvégezte a Közgazdasági Egyetem Mezőgazdasági Osztályát, kitűnő eredménnyel, majd 1937-ben a Műegyetem Mezőgazdasági Karán summa cum laude doktori minősítést nyert rét- és legelőgazdaságtanból. Az Akadémián gyorsan haladt a ranglétrán, életútja ezen idő alatt összefonódott a magyarországi gyepgazdálkodás fejlesztésével. Már fiatal korában ismert szaktekintélye lett a gyepgazdálkodásnak. Nyelvismerete a magyaron kívül német, angol és latin volt. A fordulat évét követően, 1949 tavaszán főiskolai tanári munkavégzése alól felmentették, majd ideiglenesen nyugalomba helyezték.1954. szeptember 15-én rehabilitálták. Gyepnövény-nemesítő Szarvason 1954. október 1-én került városunkba, már tapasztalatokban gazdagon, férfikora delén, 49 évesen. 1971-ig a szarvasi Öntözési és Talajjavítási, ill. Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet tudományos munkatársa, osztályvezetője, tudományos főmunkatársaként dolgozott. Rét- és legelőgazdálkodással foglalkozott, főként az alföldi gyepgazdálkodás fejlesztése és korszerűsítése terén ért el jelentős eredményeket. 1957-től 1963-ig ellátta az ÖRKI Növénytermesztési osztálya vezetését is. Szarvasi korszaka termékeny és sikeres volt. Bikazugban kezdetleges körülmények között látott munkához, s hamarosan mintaszerű nemesítő telepet hozott létre. Tíz új, államilag elismert gyepnövényfajta és két pillangós gyepalkotó létrehozása fűződik a nevéhez. Ezen kívül több szakkönyvet és számos cikket írt, melyek különböző szaklapokban jelentek meg. A növénynemesítés mellett nagy figyelmet fordított arra, hogy az új fűfajták megjelenjenek a termelésben is. Hasonlóan pályafutása első éveihez, itt is fontos volt számára a szakmának többé-kevésbé társadalmi jellegű tevékenységgel való támogatása. Irányítója volt a Békés Csongrád Megyei Legelőjavító Operatív Bizottságnak, tagja a Földművelésügyi Minisztérium keretén belül alakult Országos Legelőjavító Ta- 77

nácsnak. Gyakran tartott előadásokat különböző fórumokon a rét- és legelőgazdálkodás témakörében. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. Bár a gyepnövények álltak hozzá legközelebb, de érdeklődése és tudása rendkívül széleskörű volt. 1958-ban rövid ideig részt vett az Intézet rizsnemesítési tevékenységében, főleg keresztezéseket végzett a galambosi telepen. 1962- ben pl. Bauecker Alajossal, az Arborétum igazgatójával közösen szerkesztette a Pepi-kertet bemutató kiadványt, vagy 1967-ben ő állította össze az Intézet Tájékoztatóját. A gyepnemesítéssel foglalkozó kutatók generációja nőtt fel példája nyomán. A szarvasi fűnemesítés és a vetőmagtermesztés Gruber Ferenc korszerű módszerei és az általa alapított, nemzetközileg elismert iskola alapjain fejlődött. Közvetlen munkatársai közül utódja, dr. Janowszky János és telepvezetője, Sztancsik György ma is mesterüknek, mentoruknak tekintik. Munkásságát a Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1967), Fleischmann Rudolf-emlékéremmel és a Földművelésügyi Miniszter által adományozott Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1962. március 29.) kitüntetéssel ismerték el. Epilógus Dr. Gruber Ferencet a szegedi Ideg Belklinikán érte a halál 1971. december 31- én 14 óra 35 perckor. Hivatásának szeretete, a kiváló szakmai környezet nevelte, formálta tudományos tevékenységét. Kiterjedt szakmai kapcsolatai voltak, széleskörű levelezést folytatott. Ezt jól szemléltetik könyveinek, egyéb szakmai írásainak társszerzői, segítői, lektorai, akik a kortárs mezőgazdaság-tudomány élvonalához tartoztak. Élete összefonódott a gyepnemesítéssel, a gyepgazdálkodás fejlesztésével. Mint kutató példát mutatott, hogy hogyan kell a szakág fejlesztéséért küzdeni. Nem kímélte magát akkor sem, amikor kutatási eredményeinek a gyakorlatban való elterjesztéséről volt szó. Távozásával nemcsak a szűkebb környezetét, de a magyar mezőgazdasági tudományt is nagy veszteség érte. Eredményein nevelkedtek fel a szakterület új nemzedékei. Tanítványai a nyomdokain haladva folytatták munkáját. Alkotókészsége, töretlen hite olyan emberré tették, hogy hagyatéka ma is elevenen él és hat. A halála után évben elsőként intézeti munkatársa, dr. Posgay Elemér emlékezett meg róla: 67 Mint kutató példát mutatott abban, hogyan kell egy szeretett szakág fejlesztéséért szinte fanatikus lelkesedéssel küzdeni Volt idő, amikor idős kora ellenére motorkerékpáron járta az üzemeket, hogy a magyar és főképpen az alföldi gyepgazdálkodást a holtpontról kimozdítsa, példát mutatva ezzel kortársainak és a felnövekvő korosztályoknak is mint a gyepgazdálkodás hazai szakértője, véleményének az országos döntésekben is nagy jelentősége volt. Munkája eredmé- 67 Dr. Posgay Elemér Gruber Ferenc, Növénytermelés, 1972. Tom. 21. No. 1. 1. p. 78

nyeit az új, zöldellő, korszerű gyepek jelezték, kutatási céljai megegyeztek a népgazdaság törekvéseivel. Az elismerések nem töltötték el az elégedettség ernyesztő érzésével, mindig többet akart, mindig újabb eredményekre vágyott, és ez volt az, ami őt igazi kutatóvá, kiemelkedő egyéniséggé tette. Távozásával nem csak a szűkebb környezetét, de a mezőgazdasági tudományt is nagy veszteség érte. Tanítványai a nyomdokain haladva folytatják munkáját a gyepgazdálkodás fejlesztéséért. Gruber Ferenc tudományos munkájával, nemzetközi eredményeivel örökre megbecsült helyet vívott ki magának a mezőgazdasági tudományok területén, az utókor nem felejti el, nagy megbecsüléssel adózik emlékének. Hajdani főnöke, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet igazgatója, dr. Kovács Gábor 1980-ban emlékezett meg tudós kollégájáról, felvillantva emberi alakját is. 68 Az írás segítségével ugyanakkor bepillantást nyerhetünk a nemesítési munka rendkívül szerteágazó, nagy felkészültséget, széleskörű ismereteket, kitartást igénylő folyamataiba is: Alkotó munkája teljében ragadta el a tragikus halál, pedig milyen boldog lenne annak láttán, hogy a legelőgazdálkodásunk gyors ütemű fejlődésnek indult. Nyáron már nem tikkadt szöcskenyájak, de jól táplált állatok népesítik be az egykori pusztákat Korán felismerte a hazai nemesítési anyag begyűjtésének fontosságát. Már akkor rendelkezett saját génbankkal, amikor ez még nem vált általános gyakorlattá. Irodalmi ismeretei alapján mesterséges mutációk létrehozásával foglalkozott, hogy ezek segítségével olyan adottságokkal rendelkező, gazdaságilag hasznos növények, egyedek, biotípusok jöjjenek létre, melyeket eredményesen tud felhasználni a gyakorlati nemesítésben. Fáradhatatlanul járva az országot számára az volt a nagy megtiszteltetés, ha valahova szakértőként hívták meg legelőgazdálkodási kérdésekben. A legeredményesebb fűnemesítőnk volt, 10 fű és két pillangós gyepalkotó államilag elismert fajta fémjelzi tevékenységét. Korán felismerte a rezisztencia-nemesítés fontosságát. Az ökológiai tényezők szerepét mindig szem előtt tartotta, és hangoztatta. Széleskörű nemzetközi kapcsolatai voltak, a világ rangos gyepnövény-nemesítőivel rendszeresen levelezett, anyagokat cserélt, és megvizsgált sok külföldi fajtát hazánkban. Nem elégedett meg a praktikus nemesítéssel, a fajták előállításával, fajtafenntartással, vetőmagtermeléssel, rendszeresen cikkezett és írt. Széleskörű irodalmi tevékenységét bizonyítja a 18 könyv, több mint 600 cikk és dolgozat. Az élcelődő humoros felszín meleg emberi szívet takar. Mindig kész volt segíteni az érdeklődő fiatalokon, szívesen adott tanácsot a hozzáfordulóknak. Távol tartotta magát a felületes bírálóktól és gyakran tűzte őket a könyörtelen kritika tollhegyére. Szerette a természetet, meg tudott siratni egy-egy elpusztult állatot is. Szerette, tisztelte legelőgazdálkodással foglalkozó szakembereket. Soha, semmilyen szakmai meghívást, előadást vagy bemutatót nem mondott le, minde- 68 Dr. Kovács Gábor 75 éve született Gruber Ferenc, Növénytermelés, 1980. június, Tom. 29. No. 3., 283. p. 79

gyikre elment időt és fáradságot nem sajnálva. Magas szintű kutatói és egyetemi tevékenysége mellett több mint 150 tanfolyamot tartott egyszerű pásztoroknak, legelőmestereknek. Tisztelte a népi hagyományokat. Lakása paraszti bútorokkal volt berendezve, szerette azok egyszerűségét, praktikusságát. Élete utolsó éveiben főleg a pázsitfűfélék nemesítésével foglalkozott. Az volt a célkitűzése, hogy a parkokból száműzzék a Pázsitra lépni tilos táblát. Olyan pázsitfűféléket hozott létre, amelyek pihenést biztosítanak a munkában megfáradt embereknek, és üde, kellemes szőnyegszerű pázsitot biztosítsanak hosszú éveken keresztül Emlékének fenntartása végett két pázsitfűfajtája Gruber név alatt nyert elismerést, ezek a Gruber cv keskenylevelű réti perje és a Gruber cv veresnadrág csenkesz. Szakkönyvein új generációk növekedtek és váltak a legelőgazdálkodás szakértő irányítóivá. Tanítványainak céltudatos fajtafenntartó munkája révén ma is az ő fűfajtái a legelterjedtebbek hazánkban. A szarvasi Ótemető r. kat. parcellájában nyugszik feleségével és édesanyjával. Ajánlott irodalom: A gyepnövény-nemesítő Dr. Gruber Ferenc életútja (1905 1971), Írta és szerkesztette Molitorisz Pál. Agrártörténeti füzetek 50. Szarvas, 2017. 86 p. 80

Hartyányi László (1911 1978) kutató mérnök és tanár Szerkesztette: Dr. Szitó János Származása Hartyányi László (sz. Liska László) 1911. május 22-én született Szarvason Liska János görög-latin szakos főgimnáziumi tanár és Sziráczky Irén késői, ötödik legkisebb gyermekeként. Liska János Szarvason igen nagy tiszteletnek örvendett, nem csupán, mint a Szarvasi Evangélikus Főgimnázium tanári karának nagyra becsült tagja, hanem mint a helybéli evangélikus egyház felügyelője, a város társadalmi, politikai életének egyik vezéregyénisége, nem utolsó sorban a városi és iskolai ünnepségek jeles szónoka. A család mind apai, mind anyai ágon felvidéki származású, régi szarvasi illetőségű. Tanulmányai, katonai szolgálata, első munkái Liska László iskoláit Szarvason végezte, a Szarvasi Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett 1929-ben. A jelesen érettségiző és a matematika, fizika tudományában mindig jeles eredményt felmutató ifjú László még abban az évben beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetem mérnöki és építészmérnöki karára. Egyetemi tanulmányait 1932-ben megszakította és munkát vállalt. A mérnöki oklevél hiányában azonban állandó munkahelyet nem sikerült szereznie, viszont a mélyépítési szakmában sok tapasztalatot szerzett. Egyetemi tanulmányainak 81

megszakításában szerepet játszhatott, hogy minden áron pénzt kellett keresnie a tanulása finanszírozásához. 1934. május 15-én, 22 évesen, ma már kideríthetetlen indokból, nevét Hartyányi-ra magyarosította. 1936-ban behívták tényleges katonai szolgálatra, amit 1936-37-ben a légvédelemnél töltött le. Ezek után 1938-ban bátyja, Liska Jenő mélyépítő vállalatához került, mint technikus, ahol egészen 1945 nyaráig a legkülönbözőbb beosztásokban dolgozott. Még ettől az évtől kezdve egymást érték a katonai behívások, összesen 51 hónapot katonáskodott. Tartalékos légvédelmi tüzér hadnagyi rendfokozatot ért el. A II. világháború alatt végig Budapest légvédelménél teljesített szolgálatot, 1944 júliusában szerelt le véglegesen. Közben 1939-től folytatta egyetemi tanulmányait, de munkáját sem adta fel: 1940-től már építésvezető volt a mélyépítő vállalatnál. Ebben az időben napirenden voltak a katonai behívások is, de mindezek ellenére 1942. februárig lezárta az egyetem IX. félévét. Végül a háború után, 1950-ben szerezte meg a mérnöki diplomát. Házassága Bátyja révén még a 30-as években ismerkedett meg az I. világháború előtt Drezdából Budapestre áttelepült német állampolgárságú Hallfahrt családdal, így Hallfahrt Elfriede kisasszonnyal, akivel 1941 augusztusában a budapesti Bocskai úti evangélikus templomban házasságot kötött. Két gyermekük született Marietta és Helga. Út a mérnökké válásig Szakmai munkája kezdetén mélyépítési tevékenységet folytatott, majd a vízgazdálkodás területén dolgozott. 1938-1945-ig Budapesten Liska Jenő Mélyépítő Vállalatnál dolgozott. 1945-1947-ig Kőszeg Város Mérnöki Hivatalában kapott műszaki rajzolói munkát, a felrobbantott kőszegi hidak tervezési és kivitelezési munkáiban vett részt. 1946 januárjától a Kőszegi Földigénylő Bizottságnál földmérőként dolgozott. 1947 tavaszán munkát kapott a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő társulatnál, mint napidíjas mérnök. A Társulat 1948 végén történt államosításáig sok száz endrődi, szarvasi, békésszentandrási és öcsödi kubikossal dolgozott együtt, mert a Társulat valamennyi nagy munkájának építésvezetője volt. Megtervezte a békésszentandrási Sirató-Horgaközi belvíz- és öntözőrendszert és kitűzéstől a befejezésig vezette az építkezést. Az államosítás után az Országos Vízgazdálkodási Társulat Szegedi Vízgazdálkodási Körzete hidak építésének vezetésére rendelte ki Hódmezővásárhelyre, és át kellett vennie az ottani szakaszmérnökség irányítását is. 1949 tavaszán áthelyezték Szentesre, ugyancsak építésvezetőnek, majd 1952 tavaszáig a Szentesi Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalt vezette. Felettesei megbecsülésének tudható be, hogy tanulmányi szabadságot kapott, 82

és 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerezhette a kultúrmérnöki diplomát. Kutató és oktató munkája Az 1950-51-ben Szarvason megalakított Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (ÖTKI) új munkatársakat igényelt, így eddigi szakmai múltja miatt jelentkezett, és 1952-ben a szentesi hivatalból Szarvasra került. A kutatóintézet Kultúrtechnikai Osztályának megszervezését dr. Oroszlány István, az osztály akkori vezetője rá bízta. Dr. Oroszlány István távozása után ő vehette át a Kultúrtechnikai Osztály vezetését. 1966-ban igazgató helyettesi feladatok ellátására kapott megbízást, amit nyugdíjba meneteléig (1971) töltött be. 20 éves kutatói munkája során sokféle vízgazdálkodási feladat megoldásával foglalkozott: főleg tereprendezési, vízrendezési, öntözési kérdésekkel, de érdekelte a tájvédelem is. Kutatási tapasztalatait a felsőoktatásban kamatoztatta. A Gödöllőn működött Agrár Egyetem Agronómiai Kara öntözéses szakon, majd öntözési tagozaton képezte az intenzíven fejlesztett öntözéses gazdálkodáshoz értő, irányító és végrehajtó szakembereket. A kurzusok elméleti és gyakorlati oktatásához számos ÖTKI kutatót és a Tessedik Sámuel Középfokú Mezőgazdasági Technikum tanárát meghívták, illetve a Bikazugi Tangazdaság eszköztára az öntözési gyakorlatok kiszolgálója volt abban az időben. E kurzusokhoz kapcsolódó kultúrtechnikai, mérnöki alapismeretek tanára Hartyányi László volt (Kistablók,1954, 1956, 1958 az iskolatörténeti kiállítás anyagából). A felsőfokú technikumi képzés ünnepélyes megnyitása (1961. október 13.) után a Kultúrtechnikai Tanszék vezetésére kapott megbízást. Az öntözéses növénytermesztő szakirány évfolyam (1967 1970) hallgatóinak még szaktanára volt. Nagyjelentőségű alkotása volt a Szarvas közelében lévő kondorosvölgyi belvízöblözet kísérleti-öblözetté alakítása 1955-ben, a mérések és vizsgálatok megszervezése. Az adatok feldolgozása és értékelése nyomán írt tanulmányai a hazai belvíz-hidrológiai kutatás úttörő eredményei. Kutatási munkájának eredményeit a gyakorlat számára is használható formában tette közzé, mellyel széleskörű szakmai érdeklődést váltott ki, ezzel elősegítette a hazai és külföldi szakmai szervezetekkel való kapcsolatok kiépítését. Sok új elemet, mérést és megfigyelést végzett a földművek szivárgás elleni védelmében, és a víztározók és a rizstelepek szivárgási viszonyainak szabatos meghatározásában is maradandót alkotott. Munkájával kapcsolatban több szakmai szervezetnek volt tagja, így a Magyar Hidrológiai Társaságnak is. 1964-68 között a társaság Békés Megyei Területi Szervezetének elnöki tisztét töltötte be. 1974-ben a MHT tiszteleti tagja lett. Szakmai kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1960), Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1961), MHT Kvassay Jenő Emléklap (1961), Munka Érdemrend Ezüst fokozata (1967), Árvízvédelemért Emlékérem (1970). 83

A közéletben is megbecsülés övezte: Az 1956-os forradalom idején beválasztották a Hazafias Népfront Járási Bizottságába, valamint az ÖTKI Munkástanácsába. Az 1963. évi választásokon a Szarvasi Járás tanácstagjának, 1967-től pedig Szarvas Város tanácstagjának választották, ahol szakértelmével, tenni akarásával a térség fejlődését igyekezett előmozdítani. A tanár és kutató mérnök jelentősebb írásai közül az Öntözőmunkások könyve két kiadását kell kiemelni, valamint a felsőfokú mezőgazdasági technikumok számára összeállított földméréstan és kultúrtechnikai oktatást segítő főiskolai jegyzeteket. A vízgazdálkodással összefüggő kutatási eredményeit szaklapokban tette közzé. Források: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007. Szerk. Pilishegyi József; Tessedik Öreggazdász Egyesület Mezőgazda Kiadó; Szarvas, 2007. 186 p. Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta: Hartyányi László Kutató mérnök és tanár (1911 1978), Agrártörténeti füzetek 44. sz., Szarvas, 2015. 56 p. 84

Dr. Kovács Gábor (1925 2007) Mezőgazdaság Tudomány Doktora, a szarvasi felsőfokú technikum alapító igazgatója Szerkesztette: Dr. Szitó János Előszó Dr. Kovács Gábor ugyan nem Szarvasról indult, de munkája és életének több mint öt évtizede ehhez a városhoz kötötte. Két évtizedes vezetői munkája, valamint az öt évtizedes kutatói tevékenysége és az e téren elért eredményei vitathatatlanok. Meghatározó személyiségét valamikor sokan félték, többen vitatták, majd néhányan támadták. Ő tette a dolgát mondaná ma is, és mindig talpra állt. Dr. Kovács Gábor életpályája egy hosszú és bonyolult társadalmi és politikai fejlődés, átalakulás időszakára esik, amely együtt járt a magyar mezőgazdaság átalakulásával, különösen az ő szakterületének az öntözéses növénytermesztésnek a nagyüzemi kialakulásával. Több mint fél évszázadot volt a szakmájában, a végén már nyugdíjasként, de naponta bejárt a családi alapítású céghez, mint szaktanácsadó, illetve foglalkozott kedves növényeinek a nemesítésével. Kutatás, nemesítés, oktatás együtt szerepelt a tevékenységei között. Számos elismerést kapott ezekért életében. Iskolateremtő munkáját a jogutód Tessedik Sámuel Főiskola is elismerte 2002-ben. Ő hozta létre az első magánkézben lévő kutató-nemesítő-szaktanácsadó céget hazánkban. Kemény volt önmagával és persze munkatársaival is. Ez gyakran vezetett konfliktushoz életében. 85

A gyökerek, iskolái Kovács Gábor 1925. december 1-jén született Szerencsen. Apja Kovács József, fiatal korában kőműves segéd volt, majd egyéni gazdálkodó. Apjának 3 kateszteri hold földje, 500 -öl szőlő és fél ház volt a birtokában. Egy nővére volt. A II. Világháború során, mint leventét háromszor vitték el, végül apja befalazta a pincébe, így úszta meg azt. A háború alatt tífusz betegséget kaptak édesanyjával, aki 1945-ben e miatt halt meg. Elemi iskoláit Szerencsen végezte, majd ugyanott fejezte be a 4 polgárit. A polgári iskola elvégzése után a Sátoraljaújhelyi Kereskedelmi Középiskolába iratkozott be, amit 1945-ben sikeresen befejezett. 1945-ben a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) járási titkára volt, 1946-ban részt is vett a MADISZ első országos kongresszusán. Pályaválasztásában nagy szerepet játszottak családi gyökerei, amelyek sok szállal kötötték az agráriumhoz. Ezzel az identitással iratkozott be 1946-ban a Debreceni Agrártudományi Akadémiára. Nagy hatással voltak rá tanítómesterei, id. Manninger Gusztáv Adolf és Penyigei Dénes, akik mellett gyakornoki teendőket látott el, közben megismerkedett a talajművelés titkaival és az olajtök nemesítésével. Az agráregyetemek összevonása után Budapesten, az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait, ahol 1950-ben okleveles mezőgazda oklevelet kapott, jeles eredménnyel. A Magyar Agrártudományi Egyetemen Kolbai Károly professzor gyakornokaként 1949-ben ismerkedett meg a füves keverékek és a takarmánygazdálkodás elemeivel, majd bekapcsolódott a lucernanemesítésbe. 1950 októberében a Szovjetunióba utazott az aspirantúra elvégzésére. Tudományos kutatómunkáját Taskentben az öntözéses növénytermesztés témákban végezte. Az aspirantúra lejártakor a gyapottermesztés témából védte meg a kandidátusi disszertációját 1954-ben. Kandidátusi fokozatát 1955-ben kapta meg. Későbbi feleségével Kocsondi Katalinnal Taskentben ismerkedett meg, aki ott volt ösztöndíjas egyetemista. 1952. október 2-án ott kötöttek házasságot. A házasságban két gyermek született: K. Gábor és K. Julianna. Fél évszázad a kutatásban Kovács Gábor 1954 év végén az Állami-gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézetébe, Székkutasra került. Az intézet korábban Gyapottermelési Kutató Intézet volt. 1955. február 11-én bízták meg a gyapotnemesítési és termesztési kísérletek irányításával. Erre az időre azonban már beigazolódott a hazai gyapottermesztés lehetetlensége, ezért figyelme egyre inkább a lucernatermesztés felé fordult. A Gyapottermelési Kutató Intézet felszámolása után 1956. április 1-jével áthelyezték a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetbe (ÖRKI), ahol tudományos munkatársként kezdett dolgozni. 1956 nyarától, mint 86

megbízott osztályvezető a Növénytermesztési Osztály élére nevezte ki Frank Melánia igazgató. Frank Melánia nyugdíjazása után 1957-től kinevezték az ÖRKI igazgatójának. 1977 végéig töltötte be ezt a posztot. Ez alatt a két évtized alatt teljesedett ki tudományos munkássága. Az öntözéses talajerő-gazdálkodás, az öntözéses takarmánytermesztés kérdéseit vizsgálta. E témában készítette el akadémiai doktori értekezését, amellyel 1965-ben megszerezte a Mezőgazdasági Tudomány Doktora tudományos fokozatot. Elsőként figyelt fel az öntözéses lucernatermesztésben a fuzáriumos megbetegedésre, és erre szelektálta a nemesítési anyagát. Összesen 11 államilag elismert lucernafajta nemesítője, illetve társnemesítője. Lucernafajtái meghatározóak a hazai termesztésben, és jelentős mennyiségű vetőmagot exportáltak is. Nemesítői tevékenységét az 1960-as évek végétől kiterjesztette a héj nélküli olajtökre és a szójára is. Ennek eredménye két olajtökfajta, amely jelentős mind a hazai termesztésben, mind az exportban. Ezenkívül előállított öt szójafajtát is. Tudományos munkásságát 188 tudományos cikkben foglalta össze, társszerzője 8 szakkönyvnek, illetve tankönyvnek. Szarvas környéki integráció Kutatás Oktatás Gyakorlat Arborétum 1958-ban a budatétényi Kertészeti Kutató Intézettől a Szarvasi Arborétum átkerült az Öntözési Rizstermesztési Kutatóintézethez. Az 1970-es években jelentős gondot okozott az Arborétum fejlesztése. Évről évre növekedett az ott megtermett cserjék, csemeték iránti igény. Ezt kívánták kielégíteni, és az akkor már ÖRKI igazgató dr. Kovács Gábor közreműködésével sikerült a mezőtúri Sallai Tsz-től 20 hektáros területtel növelni az Arborétum területét. Dr. Kovács Gábort 1960-ban kinevezték a szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Technikum igazgatójának is, ahonnan 1965-ben bocsátottak ki utoljára mezőgazdasági technikusokat. 1961-ben FM rendelet alapján megalakult a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, amely öntözéses növénytermesztő szaktechnikus képesítést adott. Ehhez Szarvason Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum felépítését határozta el a kormány a Tisza I. és a Tisza II. vízlépcső hatásterületén létrehozandó öntöző üzemek szakember igényének kielégítése érdekében. 1965-ben indult az építkezés. Módos Ferenc tervezése alapján épült meg az új, impozáns az akkori időkben igen modern oktatási épület a Körös-parton. Az átadás 1969-ben történt. A már egy igazgatás alá helyezett kutató és oktató intézményhez 1962-ben még hozzá csatolták a Szarvas térségében működő öt állami gazdaság összevonásával keletkezett nagy szarvasi állami gazdaságot, és létrehozták az ÖRKI Mezőgazdasági Üzemei gazdálkodó szervezetet, amely több mint 1500 főt foglalkoztatott. Ezzel biztosították a hallgatók magas szintű elméleti és 87

gyakorlati képzését is. Az új intézményben a jól képzett tanárok munkáját kiegészítették a kutatók által tartott előadásokkal. A kutatók megismertették a hallgatókkal a legújabb kutatási eredményeket, amelyeket a növénytermesztés, a talajtan, valamint az öntözés, a közgazdaság- és üzemtan területén értek el. A 12 ezer hektáros gazdaságban a gyakorlati oktatást az ott dolgozó kiváló szakemberek végezték, megismertették a hallgatókat a modern gazdálkodással. Az öt állami gazdaság 1966-ban Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság néven önálló igazgatás alatt gazdálkodó üzemmé alakult, de az oktatáshoz és a kutatáshoz fűződő szoros kapcsolatát megtartotta. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, valamint a szarvasi agrároktatási intézmény dr. Kovács Gábor egyszemélyű igazgatósága idején nem csak tárgyi létesítmények gyarapodása történt, hanem évekre szólóan az oktatás magasabb színvonalon történő ellátásának tárgyi alapját is lerakták. Így az ő iskolateremtő munkája fontos mérföldkő a szarvasi agrárszakoktatás fejlődésének útján, amelynek 0 pontját Tessedik Sámuel rögzítette. 1970-ben törvényerejű rendelet megszüntette a szarvasi Felsőfokú Technikumot és a Debreceni Mezőgazdasági Főiskolát, ugyanakkor a két intézményből létesült a Debreceni Agrártudományi Egyetem, debreceni egyetemi- és szarvasi főiskolai karral. Dr. Kovács Gábor iskolaigazgatói megbízatása 1971-ben lejárt. Részvétele a közéletben Dr. Kovács Gábor 1975-től 1978 áprilisáig volt Szarvas város és környékének országgyűlési képviselője, tagja volt a Terv és Költségvetési Bizottságnak. Ez idő alatt sikerült kiharcolnia a békésszentandrási iskola építését, a Tessedik Sámuel Múzeum rekonstrukcióját, az Anna-ligeti kastély újbóli felújítását. Az 1977. évi költségvetési vitában a többi bizottság és a bizottsági tagok véleményét is meghallgatva 20 perces felszólalásában úgy szólt hozzá, hogy azzal nem vívta ki az illetékesek és a legmagasabb politikai vezetők elismerését. (Ezt persze csak később tudta meg.) Mondvacsinált dolgok miatt lemondatták. Felszólították, hogy Szarvasról is költözzön el, de ő maradt. Sokoldalú tevékenysége mellett jutott ideje arra is, hogy tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozzon. Tagja volt a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat Szerkesztőségi Tanácsának; a Növénytermelés, Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle c. folyóirat szerkesztőségének; az Országos Vízügyi és Műszaki Tudományos Tanács; az Országos Fajtaminősítő Tanács; az Atomerő Alkalmazási Szakbizottság Mezőgazdasági Bizottságának; az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete Tudományos Tanácsának; a Tudományos és Felsőoktatási Tanács és a Tudományos Minősítő Bizottság Növénytermelési Szakbizottságának. Sok éven át aktívan részt vett a Hidrológiai Társaság választmányának munkájában, az Állami- és Kossuth-díj Bizottságban, valamint elnöke volt az MTA Növénytermesztési, valamint Mezőgazdasági, 88

Vízgazdálkodási Bizottságoknak, tagja volt a Vetőmag Terméktanácsnak. Több nemzetközi tanácskozáson és tanulmányúton vett részt, köztük Kínában, az Egyesült Államokban, s mintegy tíz európai országban. A Kovács Gábor által vezetett intézet jelentősen hozzájárult Magyarországon az öntözéses növénytermesztési technológia kifejlesztéséhez és elterjesztéséhez. Kidolgozták a FAO Tisza II. Fejlesztési Program részeként a Tisza-völgy és a Körös-Maros vidék komplex fejlesztési programját, majd a tiszántúli termelőket is szaktanácsokkal látták el. Az intézet szakterületén az egész országra meghatározó koordinációs tevékenységet látott el, és szoros együttműködésben dolgozott számos külföldi kutatóintézettel és nemzetközi szervezettel, köztük a FAO, az ICID, az IEAE, a CIGR, az IRRI, az EUCARPIA és az IFOAM voltak a partnerei. Mindezek ellenére az 1978. évi igazgatóváltás, majd munkahelyi változása óta az intézet fokozatosan leépült. Tudományos eredményei, publikációi és fajtái azonban megmaradtak, és tovább élnek. A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat Kutató Központjának tudományos tanácsadója volt 1981-től 1994-ig, majd nyugdíjasként a szarvasi AGROSELECT Növénynemesítő és Forgalmazó Kft. tudományos szaktanácsadója. Aktívan foglalkozott haláláig a már említett növény fajok nemesítésével. Tudományos és szervező tevékenységéért hét különböző szintű állami kitüntetést köztük a Munkaérdemrend ezüst és arany fokozatát kapta meg, valamint FAO és Újhelyi Imre Emlékérem, a Fleischmann Rudolf Emlékplakett tulajdonosa. 2000-ben Aranyoklevelet kapott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemtől. 2002-ben a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum jogutódja, a Tessedik Sámuel Főiskola vezetése oklevéllel ismerte el iskolateremtő munkáját. Dr. Kovács Gábor legkedvesebb hobbija a vadászat volt. Szabadidejében, amikor tehette szívesen hódolt ennek kedvenc kutyájával. 2007. december 8-án, 82 éves korában halt meg Szarvason. Forrás: Dr. Reszkető P.: Dr. Kovács Gábor (1925 2007). Agrártörténeti füzetek 47. sz. Szarvas, 2015. 27 p. 89

1970 1999 DEBRECENI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM KEBELÉBEN DATE Öntözéses-meliorációs Főiskolai Kar, Szarvas (1970 1976) A felsőoktatás egy évtizedes nyugalmi állapotának megváltoztatására 1970-ben került sor. A felsőfokú technikumokat és az agrártudományi főiskolákat megszüntették. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 20/1970. sz. törvényerejű rendeletével megszüntette a Debreceni Mezőgazdasági Főiskolát, valamint a szarvasi rövid ideig Tessedik Sámuel nevét visszakapva Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot, és létrehozta a Debreceni Agrártudományi Egyetemet. Ezzel egyidőben Debrecenben egyetemi kar, Szarvason pedig főiskolai kar létesült. A szarvasi intézmény hivatalos elnevezése ekkor a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözéses-meliorációs Főiskolai Kara. Az új egyetem és szarvasi főiskolai kara 1970. szeptember 1-jével kezdte meg működését. Az új karon növénytermesztési és öntözéses-meliorációs üzemmérnök képzés indult meg. A nappali tagozatos alapképzés mellett kiegészítő (posztgraduális) képzés is folyt. A főiskolai képzés célja: Olyan főiskolai színvonalú, korszerű elméleti ismeretekkel és a termelés igényeit kielégítő gyakorlati jártasságokkal, valamint készségekkel rendelkező, szocialista gondolkodású és magatartású öntözéses és meliorációs üzemmérnökök képzése, akik a szakosodásnak megfelelően képesek egy adott üzem öntözőtelepeinek vezetésére, öntözéses-meliorációs feladatainak ellátására és irányítására, valamint a haladó tudomány korszerű gyakorlati tapasztalatainak felhasználására. A hetvenes években az öntözéses növénytermesztési szakon kívül három ágazati szakirányt is választhattak a hallgatók. Ezek a következők voltak: öntözéses gyepgazdálkodási, tógazdálkodási, vízrendezési és talajjavítási szakirány. Gyakorlati képzésüket is ennek megfelelően kellett megszervezni. A gyakorlati oktatás legfőbb színterei naposi, hetesi szolgálat a szarvasi gazdaságok voltak. Legfontosabb partner azonban az 1966-ban létrehozott Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság volt, amely már a felsőfokú technikusi képzésben is jelentős szerepet játszott. A főiskolai szintű oktatás beindulásakor a Kar tanszékei és egyéb szervezeti egységei a következők voltak: Kémia-talajtani Tanszék Kultúrtechnikai Tanszék Marxizmus-leninizmus Tanszék Mezőgazdasági Géptan Tanszék Növénytani-növényvédelmi Tanszék Növénytermesztéstani Tanszék Üzemszervezési és Számviteli Tanszék Idegennyelvi Lektorátus 90

Testnevelési Csoport Továbbképzési Csoport (1974-től) DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Szarvas (1976 1989) 1976-ban a Kar elnevezése megváltozott. A Minisztertanács az 1025/1976. sz. határozatával az elnevezést a következőképpen módosította: Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara, Szarvas. DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar, Szarvas (1989 1999) Az intézmény elnevezése 1989. szeptember 1-jével változott meg. A kilencvenes években működő tanszékek: Állattenyésztési Tanszék Biológia-ökológia Tanszék (Növénytani-növényvédelmi Tanszék) Kertészeti Tanszék Mezőgazdasági Géptani és Környezettechnikai Tanszék (korábban Géptani tanszék) Mezőgazdasági Kémia és Talajtani Tanszék Növénytermesztéstani Tanszék Társadalomtudományi és Vállalat-gazdaságtani Tanszék (korábban Üzemszervezési és Számviteli Tanszék) Vízgazdálkodási Tanszék (korábban Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszék) Forrás: Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007; Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007. p. 141, 149, 152, 161. 91

Tanárok Dr. Marjai Gyula (1930 2013) a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, tanszékvezető, kutatóintézeti igazgató Szerkesztette: Dr. Bukovinszky László Többgenerációs, református vallását tisztelő családból érkezett. Az elődök megbecsült szakmai munkája mellett a család hasznos kiegészítő tevékenységeinek művelése is példakép volt élete során. Végzettsége szinte determinálta a szarvasi vízgazdálkodási kutatásban és oktatásban való aktív részvételét. Származása, iskolái Nagykőrösi iparos családban született 1930. január 28-án. Kovácsmester apja és nagyapja kitartó, becsületes munkája egész életében minta volt számára. Családi okok miatt csak néhány éves bécsi tartózkodás után kezdte meg iskolai éveit. Elemi és polgári iskolába Nagykőrösön járt. Itt folytatta középiskolai tanulmányait is, ahol 1949-ben érettségizett. A nagy múltú, több száz éves iskola református szellemisége Arany János itteni tanári emléke egész életében maradandó nyomot hagyott benne. A műszaki ismereteket nyújtó tantárgyakat (matematika, fizika, rajz) különösen szerette. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán 1953-ban végzett, vízépítő mérnökként. Visszaemlékezésében így beszél akkori egyetemi tanulmányairól: Azt a tudást, amit a XXI. században 5-6 év alatt oktatnak akkor négy év alatt el 92

kellett sajátítani a tervezésben kézzel kellett a feladatokat megcsinálni, számításokat végezni, szerkeszteni. Ez az egyetemi képzés nagyon jó volt. A kutatómunka kezdetei Diplomája megszerzése után, néhány hónapos katonai kiképzést követően Szarvason, az akkori Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (ÖTKI) Műszaki Osztályán kezdte pályafutását. A dinamikus alkotó közösségben első nagy munkája, az öntözés széleskörű elterjesztését célzó országos felmérés volt. A két évre szóló összetett tevékenység során egy megvalósítási javaslat került kidolgozásra. Ehhez már a fiatal kutató is hozzájárult hatékony közreműködésével. Munkáját színvonalasnak találta egyetemi professzora, a nemzetközi hírű Dr. Mosonyi Emil 69 is. Országosan így kapott jelentős szerepet a nagyüzemekben is alkalmazható felületi öntözés. Az eljárás segítette az öntözést kiszolgáló különféle ipari tevékenységek fejlődését is. Szakmai előrehaladása, s a kutatás mellett tervezett oktatói szándék is ösztönözte a tudományos minősítés megszerzésére. Ehhez Dr. Oroszlány István 70 intézeti osztályvezető támogatását nagyon fontosnak tekintette. 1955-től bekapcsolódott a Szarvasi Mezőgazdasági Technikum öntözési ismeretinek oktatásába. A mezőgazdasági vízgazdálkodási tudása bővítése érdekében 1963-ban agrármérnöki képesítést is szerzett. Tudományos teljesítményét összegezve benyújtotta és sikeresen megvédte értekezését a Magyar Tudományos Akadémián, és így megkapta a mezőgazdasági tudomány kandidátusa minősítést 1970-ben. Főiskolai oktatás Az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet-ben 71, ill. jogutódánál az Öntözési Kutató Intézetben (ÖKI) dolgozott 1953 és 1970 között. A szarvasi agrároktatás főiskolai szintűvé válásával megalakult a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözéses-Meliorációs Föiskolai Kara. A Mezőgazdasági Vízgazdálkodási és Földméréstani Tanszék (korábban Kultúrtechnikai Tanszék) főiskolai tanárrá kinevezett vezetője lett. Főállású oktatói munkáját 1970 és 1976 között látta el. Az előadások tartásán túl kiemelkedő volt a hallgatók képzését, mérnökké formálását segítő jegyzetek írása. 69 Mosonyi Emil Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. (Budapest, 1910. november 10. Karlsruhe, 2009. április 24.), Wikipédia 70 Oroszlány István (Marosvásárhely, 1914. júl. 14. Gödöllő, 1984. okt. 21.): mérnök, a mezőgazdasági tudományok doktora (1971), egyetemi tanár. (Oroszlány István - Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990) 71 Az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet 1950. év őszén létesült. Népgazdasági Tanács rendelete hívta életre, mely rendelet a mezőgazdasági kísérleti intézményeket újjászervezte és ezáltal a kutatómunkának olyan alapját teremtette meg, amely lehetővé teszi, hogy megoldja azokat a feladatokat, melyeket a mezőgazdaság szocialista fejlődése szab meg számára. Az Intézet székhelye Szarvas. Tájékoztató a Szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetről, Mezőgazdasági Kiadó (Budapest), 1952. 30 p. 93

Ismét kutató és az ÖKI vezetője 1976-tól ismét a kutatásban dolgozik, az intézet tudományos főmunkatársa, igazgató-helyettese, majd 1984-1990 között igazgatója. Az ÖKI fénykoráról nyilatkozta, hogy: nyolc tudományterület egymással karöltve dolgozott. nagyon sokan megkeresték az intézetet és sokan jöttek hozzánk tapasztalatcserére. Komoly tudományos érték halmozódott fel nálunk. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott (150 folyóirat cikk, több mint 30 tankönyv, jegyzet stb.). Szorgalmazta az intézet nemzetközi kapcsolatai építését is. Szakmai tevékenységének köszönhetően, az intézetet is képviselve különböző helyi, megyei és országos szakmai és civil szervezet tagja volt. Munkatársai az intézetben és a karon is korrekt, tárgyalóképes kollégának, s vezetőnek ismerték és így idézik fel alakját. Volt diákjai a diplomamunkák közvetlen szakmai témavezetésében a nagy tudású, s mindenben segítőkész tanárra emlékeznek. Igazgatói munkáját nehezítette több hónapos betegsége, melyből az orvosi segítségen túl szívós akarattal, munkatársai megértő támogatása mellett épült fel. Munkáját számos kitüntetés és elismerés övezte. Oktatómunkája életteljesítményét fejezte ki a főiskolai karon 2005-ben átvett Oklevél 50 éves tanári munkáért kitüntetés. A nyugállományú oktató Nyugdíjasként 1990 után a kari főigazgató megkeresésére oktatómunkát vállalt. Ezt a tevékenységet a vízgazdálkodás területéhez kapcsolódó tantárgyak előadásai tartásával, gyakorlatok vezetésével, szakdolgozatok konzultálásával 2006-ig végezte. A 2000-ben létrejött Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kara. A rendszerváltást követő időszakban nagy szükség volt az új vízgazdálkodási szemlélet formálására a Vízgazdálkodási Tanszéken, ahol a nagy tapasztalatokkal bíró óraadó tanár e tekintetben is érezhető segítséget nyújtott. Záró gondolatok A 2013. május 12-én bekövetkezett halála után a nagy formátumú oktató kutató emberre emlékezünk. Kijelenthetjük, hogy Dr. Marjai Gyula munkájával és szimpatikus egyéniségével a magyar vízgazdálkodási oktatás elismert alakjává vált. Egész munkás életét Szarvason töltötte. A város háláját 2011-ben a Szarvas város kulturális életéért díjjal fejezte ki. 94

Szakmai alma matere, a Műszaki Egyetem 2013. május 24-re tervezte díszoklevél átadó ünnepségét. A 60 éves szakmai tevékenysége elismeréseként adományozott gyémántdiplomáját már nem vehette át. A megemlékezést a szerkesztő szeretné egy személyes megjegyzéssel zárni. A valamikor Bikazugban is szóló harang ma a szarvasi református templom híveit szólítja. Az adományozásban meghatározó szerepe volt dr. Marjai Gyulának. Magam is istentiszteletre menve, vagy csak arra járva hallgatom a harang szavát s ilyenkor gyakran eszembe jut az általam is igen nagyra becsült kollegám. Felhasznált forrásmunkák: Ki kicsoda? 2000-2010. Fel.szerk: Kutas F. Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 14. kötet, Szarvas 2010. 195-196. p. Marjai Gy.: A tudást meg kell szerezni és tovább kell adni. Agrártörténeti füzetek 36. szám. Szarvas, 2012. 36 p. 95

Dr. Palov József (1920 1998) gazdasági szaktanár, történelemtudomány (agrártörténet) kandidátusa Írta: Dr. Bukovinszky László Kiemelkedő munkabírású, őszinte és szókimondó, munkájában igényes pedagógus, ill. intézményvezető volt. Határozott véleményalkotása, szakmai kitartása szerénységgel párosulva kollégái egyik példaképévé tették. Egyik alkalommal Ő magáról a következőképpen vélekedett: gyakran megbíráltak, és tanultam belőle. Régi szarvasi családból származott, de a délvidéki, többnemzetiségű Istvánvölgy községben született (Plandiste, Szerbia területén). Elemi és középiskoláit szülőfalujában, ill. Versecen (Vrsac) végezte. 1938-ban a Szendrői (Smedrevo) állami reálgimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Belgrádi Egyetem Mezőgazdasági Karán kezdte, majd 1941-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán folytatta. 1943-ban itt szerzett mezőgazdász oklevelet, majd 1944-ben gazdasági szaktanári képesítést. A Szarvasi Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben kezdte pályáját, s itt dolgozott az 1944/1945 tanévben. A háború végén a tanárhiánnyal (és egyéb gondokkal) küzdő intézetben szükség volt a sokoldalúan képzett fiatal tanárra, aki növénytant, vegytant, állattenyésztéstant, közgazdaságtant stb. tanított. A diákok kollégiumi ellátási problémái nyomán kialakult diáksztrájk is hozzájárult a korai munkahelyváltásához, s 1945 őszétől az Evangélikus Tanítóképző Intézet (Szarvas) tanára. A középfokú tanítóképzés megszűntével a 96

Szarvasi Vajda Péter Gimnázium tanára lett (1959 1963). A biológia tantárgy középiskolai szakfelügyelője is ebben az időszakban. 1963-1967 között a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum oktatója, tanszékvezetője. A főiskolai szintű képzés megszervezésével a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-meliorációs Főiskolai Karán folytatta munkáját, a Növénytani-Növényvédelmi Tanszék docense. Tizenhét éven át, nyugdíjba vonulásáig (1981) a növénytan-növényélettan tantárgyfelelős oktatója volt. Sokoldalú, nagy tudású tanár és kutató volt, aki folyamatosan képezte magát. Szerb horvát nyelvből (1969), francia nyelvből (1971) felsőfokú nyelvvizsgát tett. 1966-ban öntözőgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett, 1968-ban egyetemi doktorrá avatták. Történelemtudomány kandidátusa minősítést szerzett (1979) azzal, hogy öntözéstörténeti kutatási eredményeit értekezésben foglalta össze, és sikeresen megvédte. Széleskörű publikációs tevékenysége, az öntözéses növénytermesztés, a víznövény kapcsolat bizonyos összefüggéseinek feltárása erősítette oktatómunkája tudományos hátterét. Az e téren írt, a zöldségnövények öntözésével, a rizstermesztés fejlődéstörténetével foglalkozó munkái integrált módon segítették Az öntözések múltja Dél-Tiszántúlon (1985) c. könyve megírását. Volt fiatal munkatársai és diákjai úgy emlékeznek rá, mint akinek óráin érezhető volt a szakma szeretet, magyarázatai világosak, lebilincselőek voltak. Számonkérése kitűnő pedagógiai érzékére és tapasztalatára épült, s tanulásra ösztönzött. Munkája eredményességét segítette fanyar humorral társuló realitásérzéke. Ő, maga 37 évi katedrán állás után elégedetten tekintett vissza munkájára, s a régi nagy tanári generáció képviselőjeként vallotta: A kréta mindig a kezemben volt és írtam a vázlatot a táblára,...a tanulókba belévertem az anyagot, az óra végén kötelező volt az összefoglalás. Ezeket az egyszerűnek tűnő gondolatokat a mai korszerűbb körülmények között is elfogadhatjuk! Az ötvenes évek elejétől foglalkozott helytörténeti és néprajzi gyűjtéssel és kutatással. Tanári munkája mellett, erejét és idejét nem kímélve dolgozott nagy álma, a szarvasi múzeum megvalósításán. A létrehozott Tessedik Sámuel Múzeum első igazgatója lett, mely tisztséget 1951-től 1993-ig látta el. Kezdetben mellékhivatású muzeológusként, a tanári munka befejezésétől pedig főállásban vezette a múzeumot. Nevéhez fűződik az 1791-ben épült Tessedik-iskola épületének megmentése és felújítása, a hajdani növénytermesztés, állattartás, szőlőművelés, kismesterségek anyagainak gyűjtése, a múzeum állandó kiállításának létrehozása. A múzeum anyagát jelentősen gazdagította a szárazmalom védett épületének megvásárlása és helyreállítása. A múzeumi tevékenységhez kötődő szakirodalmi munkái közül A szarvasi szárazmalom (1973) forrásértékű kiadványát és a Tessedik városa hajdan és ma (1979) c. publikációját kell kiemelni. Sokrétű munkáját értékelték többek között az Oktatásügy Kiváló Dolgo- 97

zója (1959), Szarvas Városért (1980) és Békés Megyéért (1993) kitüntetésekkel. 1998. május 9-én hunyt el szarvasi lakásán. Porai a szarvasi Ó-temetőben nyugszanak. Halálának első évfordulóján, 1999. május 15-én a Tessedik Múzeum bejárata mellett portréját ábrázoló domborművet és emléktáblát avatott a város. Életpályája színteréül Szarvast választotta. A familiáris eredet, a további családi kapcsolatok az egyik stabil elem. Nagyon lényeges továbbá, hogy az ambiciózus szakember számára elképzelései megvalósításának megfelelő helyszíne volt a város abban az időben is sokszínű szellemi háttere (az esetenkénti nehézségekkel együtt). A sikeres és teljes életpályája során őszintesége gyakran vezetett konfliktusokhoz, a sors nem volt mindig kegyes hozzá. Elszántsága, nagy munkabírása mégis lehetővé tette kiemelkedő eredményeit. Végezte mindezt úgy, hogy magas színvonalon látta el tanári és múzeumvezetői munkáját is. Volt tanár kollégái, akik munkájával közvetett, vagy közeli kapcsolatban voltak, ma is tisztelettel emlékeznek a sokoldalú, tudós tanárra, a kiváló emberre. Felhasznált forrásmunkák: Ki kicsoda? Szarvas 1990 2000. Fel. szerk.: Kutas F., Szarvasi Krónika Kiskönyvtára. 8. köt., Szarvas, 2000. 282 p. Leszó J.-né Igaz J.: Emléksorok dr. Palov Józsefről. Szarvas és Vidéke. 2008, 20. sz., 10. p. Molitorisz P.: Dr. Palov József emlékére. Szarvas és Vidéke. 2008, 18. sz., 8-9. p. és 19. sz., 8-9. p. Molitorisz P.: Szarvasi gazdasági tanárportrék Dr. Palov József és Molnár Zoltán. Agrártörténeti füzetek. 32. sz. Szarvas, 2011. 42 p. Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007, Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda Kiadó; 2007.; 186 p. 98

Dr. Szabó János (1920 2008) mezőgadaságtudomány kandidátusa, nyugalmazott főiskolai tanár Írta: Dr. Bukovinszky László Az elismert tapasztalt szakember, az elhivatott pedagógus és a gyakorlatban használható tudás átadásáért dolgozó kutató, az innovatív szellemű kiváló kolléga a szarvasi agrárszakember képzés kiemelkedő alakjaihoz tartozik. A Szolnok megyei Öcsöd község (Bábocka) tanyavilágában született (1920), ahol a konvencionális családi közösség, az önellátás és az árutermelés, valamint a tanyasi ember létért való küzdelme volt jellemző. Tehetsége már hamar megmutatkozott, s családja is felismerte, hogy a zárt falusi világból kitörni csak tanulással lehet. Az első hajdúnánási középiskolai évek után a Szarvasi Evangélikus Gimnáziumban tanult. Érettségi után Debrecen-Pallagon a Gazdasági Akadémián végezte felsőfokú tanulmányait, ahol 1944-ben szerezte meg az okleveles mezőgazda diplomát. Ezt követően Kassán gazdasági szaktanári végzettséget szerzett a Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc Gazdasági Tanintézetben. 1945. februárban a Szarvasi Tessedik Sámuel Középfokú Gazdasági Tanintézetben tangazdaság-vezető tanár kinevezéssel kezdte meg pályáját. Az első időkről azt írja, hogy a feladat egyszerre volt nagyszerű egy kezdő szakembernek és félelmetes a gazdálkodási és gyakorlati oktatás teljes hiánya miatt. Az 1945-ös politikai fordulat viharai állásváltoztatásra kényszerítik, 1951 végéig más mezőgazdasági középiskolák tangazdaságai vezetésére kap megbízást. Ezután állami mezőgazdasági intézmények eredményes gazdálkodása segítésére rendelik ki. Ezek közül az ötvenes/hatvanas évek fordulóján a Hortobágyi Állami Gazdaság létrehozásában végzett munkája a legismertebb. Ezt követően újra az oktatás/kutatás különböző területei irányításában dolgozik. 99

Kezdetben Szarvason, az Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet Mezőgazdasági Üzeme igazgatóhelyettese, 1966-tól a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára, majd tanszékvezetője. Az 1970-es egyetemi integráció után 1971-ig a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-meliorációs Főiskolai Karának igazgatóhelyettese, főiskolai tanár. A mezőgazdasági tudomány kandidátusa minősítést 1974-ben szerezte meg. Oktató-kutató munkáját az 1980-as nyugállományba vonulásáig, kutatásait még azt követően évekig végezte. A 70-es évek közepén a mezőgazdasági üzemmérnök-képzés egyik specializációjaként szervezte meg a gyepgazdálkodási ágazatot, majd a Gyakorlati Oktatási Csoportot. Ez utóbbi egység az Üzemszervezési és Számviteli Tanszék keretében működött, s jelentőségét a következőképpen foglalja össze: Sikeres pedagógiai fegyverténynek ítélem a főiskolai gyakorlati csoport életre keltését. Ezzel a gyakorlatok az érintett elméleti tárgyakkal metodikai, didaktikai egységben nem egy leszakadt részlegként, hanem az oktatásban elismert helyre kerültek. Természetesen napi küzdelem volt ez a javából, nemcsak a hiányos feltételekkel, hanem a kollégák lassan változó szemléletével is szembetaláltuk magunkat. Kiváló pedagógus volt, követelt, de mindig emberségesen, a hallgatók tisztelték és becsülték. A tanulmányi munkájukat következetesen végző, név és személy szerint ismert hallgatókról írja, hogy nem a számonkérés drámai perceiben találkoztunk először. A velük együttműködés jellemformáló, gondolkodásra és öntevékeny munkára késztetett. Kutatási területe a tiszántúli természetes gyepek korszerű hasznosítása, szikes gyepek javítása, legelők öntözése volt. E témái újító felfogása révén a közvetlen gyakorlati problémák megoldására irányultak. Szakmai sokoldalúságát publikációs, ezen belül könyvírói munkássága is bizonyítja, kiemelve A legelőgazdálkodás zsebkönyve (1969), Gyepgazdálkodás (1973, 1977), A melioráció kézikönyve (1977) általa írt, társszerzőként készített, ill. szerkesztett munkákat. Több elismerése mellett a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést (1977) kell kiemelni. A Tessedik Sámuel Főiskola Iskolateremtő tanár oklevele (2002) szakmai életútja méltánylását tanúsítja. Valóban igazi iskolateremtő személyiségként tekinthetünk rá. Oktató kollégái elismerték széleskörű tudását, s szakmai-emberi segítőkészségét, különösen a fiatal munkatársak körében. Az oktatásról alkotott véleménye, hogy legyen elemző és összegző, vertikális és horizontális, rendszeres és didaktikus, úgy hogy a tanulók, hallgatók teljes öntevékenysége, részvétele a munkában, a feldolgozásban a belső késztetés, az igény és igényesség a felismerés és a sikerélmény fázisait sajátjuknak érezzék, váljék az életelemükké. Mindennek háttere olyan oktatói színvonal, együttalkotás, ami álpresztízsek helyett a teljes nyitottság és a folyamatos munka eszközeivel éri el az oktatás célját. 100

Tisztelte az oktatás, ill. a gyakorlati élet terén vele kapcsolatba került szakemberek széles köre. Már mozgásában korlátozottan vállalta el 2007 októberében a szarvasi agrárszakember-képzés 80. éves évfordulójára állított gazdász-szobor avatása ünnepi beszédének megtartását. Visszaemlékező és egyben előre tekintő, szuggesztív előadásával kiváltotta az érdeklődő közönség tetszését. Életét az alábbi gondolatokkal foglalta össze: Egy nagyon nehéz, sikerélményekben gazdag, az emberi helytállás, az ügy szeretete ragyogó példája együtt tették munkásságom hét évtizedét felejthetetlenné, egyben maradandó élménynyé. Szellemi hagyatékához azok is hozzájuthatnak, akik személyesen nem ismerték, mert hatalmas örökséget hagyott hátra, amelyből mindnyájan részesülünk. E méltató sorok írójaként is szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerhettem, sokat merítve gazdag és sikeres életéből. Beszélgetéseinkre mindig a nagyrabecsülés emlékével gondolok vissza. Felhasznált forrásmunkák: Bukovinszky L.: In memoriam Szabó János (1920-2008). Gyepgazdálkodási Közlemények. 2008, 6. sz. 97. p. Ki kicsoda? Szarvas 2000 2010. Fel. szerk.: Kutas F., Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 14. köt. Szarvas, 2010. 379 p. Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason 1927-2007 Pilishegyi József (szerk.) Szarvas; Bp.: Tessedik Öreggazdász Egyesület; Mezőgazda K.; 2007. 186 p. Szabó J.: Találkozás önmagammal. Agrártörténeti füzetek, 10. sz.; Szarvas, 2008. 82 p. 101

TUDNIVALÓK A szarvasi agrárképzés arcképcsarnokába jelölés feltételei: 1. Az Arcképcsarnokba olyan oktató neve javasolható, aki éveken át részt vett a szarvasi agrároktatásában, és tevékenységével öregbítette az intézmény szakmai presztízsét, elismertségét, továbbá kiemelkedő eredményeket ért el a hallgatók oktatásában, szakmai nevelésében, valamint a szakmai és társadalmi közéletben. 2. Az Arcképcsarnokba olyan SZARVASI GAZDÁSZ neve kerülhet, aki a Szarvason szerzett agrárvégzettség alapokra építve járta végig példa értékű életútját. 3. Egy személy jelölése az elhalálozást követő 3 év elteltével kezdeményezhető egyénileg v. testületileg az 1-3 melléklet rovatainak kitöltésével és az Egyesülethez történő benyújtásával. 4. A beérkezett javaslatokról az Elnökség dönt minden év december 31. napjáig. Az eljárással kapcsolatos iratok az Egyesület ügyirat szabályai szerint kezelendők.

Tessedik Öreggazdász Egyesület 5540 Szarvas Szabadság út 1-3. 1. Név (leánykori név): 2. Születési hely, idő: 3. Elhalálozás éve: 4. Munkahely: 5. Foglalkozás, beosztás 6. Mettől meddig volt a szarvasi agrárokt. int. oktatója? 7. Milyen tárgyat oktatott? Javaslat EGYKORI OKTATÓ Arcképcsarnokba való felkerülésére I. A felterjesztett személy adatai Személyes adatok Munkahelyre vonatkozó adatok II. Indoklás 1. Melléklet 8. A jelölés indoklása (5 000 20 000 karakter) Kelt:.. A felterjesztő Tessedik Öreggazdász Egyesület 5540 Szarvas Szabadság út 1-3. 1. Név (leánykori név): 2. Születési hely, idő: 3. Elhalálozás éve: Javaslat EGYKORI SZARVASI GAZDÁSZ Arcképcsarnokba való felkerülésére 4. Munkahely: 5. Foglalkozás, beosztás 6. Mettől meddig volt a szarvasi agrárokt. int. hallgatója? I. A felterjesztett személy adatai Személyes adatok Munkahelyre vonatkozó adatok II. Indoklás 2. Melléklet 7. A jelölés indoklása (5 000 20 000 karakter) Kelt:.. A felterjesztő 3. Melléklet Egy db (legalább 9x12 cm méretű) jó minőségű arckép, a hátlapján feltüntetett azonosítókkal (a jelölt neve és a felterjesztő neve)