Szakmai folyóirat X. évfolyam 8. szám 2014. augusztus

E-Adótanácsadó E-Adótanácsadó Szakmai folyóirat X. évfolyam 8. szám 2014. augusztus Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai ÁFA A számla és a nyugta azonosításáról, valamint az elektronikus számlák ellenőrzéséről Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A Magyar Közlöny 89. számában 2014. június 30-án került kihirdetésre a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelete (továbbiakban: Rendelet) a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről. A Rendelet 2014. július 1-jétől lépett hatályba, egyes rendelkezései más időponttal hatályosak. A Rendelet 2014. július 1-jével hatályon kívül helyezte a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletet. A Rendelet 2014. július 1-jétől úgyszintén hatályon kívül helyezte és az elektronikus számlával kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 46/2007. (XII. 29.) PM rendelet 1. -át és 1. sz. mellékletét. A 46/2007. (XII.29.) PM rendelet egyéb rendelkezései 2015. július 1-jével vesztik hatályukat. Ebből adódóan a 46/2007. (XII.29) PM rendelet 2015. június 30-án hatályos rendelkezéseit a 2015. június 30- ig kibocsátott elektronikus számlák tekintetében is alkalmazni kell. A Rendelet értelmében számlát nyomtatvány felhasználásával, vagy számlázó programmal lehet elkészíteni. A nyomtatvány felhasználásával kibocsátott számla a Rendelet alapján a következő feltételek teljesítése esetén minősül adóigazgatási azonosításra: Tartalom 1 ÁFA A számla és a nyugta azonosításáról, valamint az elektronikus számlák ellenőrzéséről 3 ART Meddig önellenőrizhetek, ha az adóhatóság ellenőrzést indít? 5 ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV A korlátolt felelősségű társaságok tőkeemelési kötelezettségéről 6 ILLETÉK A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzésének illetékkötelezettsége 10 REKLÁMADÓ Röviden a reklámadóról 15 OLVASÓI KÉRDÉSEK: Szlovákiában végzett építőipari tevékenység Szerzők: Bonácz Zsolt adószakértő Dr. Kovács Ferenc adószakértő Dr. Németh Nóra NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Dr. Tóth György NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hangsúlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amelyhez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átalakítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFI- GYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2014 Az Ön jelszava: segedletek328 A kézirat lezárásának dátuma: 2014. július 24. Üdvözlettel: Varga Szabolcs Termékmenedzser 1

a) a nyomtatványt nyomdai úton, a Rendeletben meghatározott követelmények szerint gyártották le [a nyomtatványt az adóhatóság által kijelölt sorszámtartományba állították elő]; b) a nyomtatvány beszerzője rendelkezik a Rendeletben meghatározott tartalommal kibocsátott számlával [a nyomtatvány értékesítője a számlán köteles feltüntetni a következő adatokat is: értékesített nyomtatvány megnevezése; sorszámtartomány az első sorszám és az utolsó sorszám megjelölésével; a beszerző adószáma]; továbbá c) a számla kibocsátója a nyomtatványt szigorú számadású nyomtatványként kezelték [a nyomtatvány szigorú számadás alá vonását biztosító nyilvántartás tartalmát a Rendelet tételesen meghatározza]. A számlázó program a következő feltételek fennállása esetén alkalmas adóigazgatási azonosításra alkalmas számla előállítására: a) a számlázó program a Rendeletben meghatározott eltérésekkel kihagyás és ismétlés nélküli, folyamatos sorszámozást biztosít, és b) a számlázó program beszerzését a Rendeletben előírtak szerint bejelentették. A Rendelet előírja, hogy az adóalanynak nem magyar adószáma alatt kiállított számláit a belföldi adószámán kiállított számláitól elkülönített sorszámtartományban kell kezelnie. Ha a számlázó program a számla mellett nyugta előállítására is képes, akkor a számlát és a nyugtát nem kötelező külön sorszámtartományban kiállítani. Meghatározott ügyletek esetében a bizonylat azonos sorszámtartományba történő kiállítása megengedett (a Rendelet szerint ezáltal a sorszámozás folyamatosságának követelménye nem sérül). A Rendelet nem kötelezi az eladót arra, hogy a számlázó program értékesítésekor nyilatkozatot adjon a vevő részére a programnak a Rendeletben foglalt követelményeknek való megfeleléséről. Azonban a vevő részére köteles átadni magyar nyelvű felhasználói dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a program valamennyi funkciójának ismertetését. A funkcióik módosítása esetén a vevő részére biztosítani kell az eredeti dokumentációnak a funkciómódosítást leíró kiegészítését, módosítását. A számlázó program értékesítőjének meg kell adnia a vevő részére a számlázó program nevét és azonosítóját, valamint köteles az általa értékesített számlázó programot annak neve, azonosítója, a vevő neve és az értékesítés időpontja szerint nyilvántartani. A Rendelet értelmében számlázó program kizárólag adóalanynak értékesíthető, ezáltal az értékesítő köteles kibocsátott számláján feltüntetni a számlázó programot beszerző adóalany adószámát. E szabályból adódóan a vevő köteles az értékesítést megelőzően az eladó felé adóalanyiságát igazolni, azonban Rendelet azt már nem szabályozza, hogy az eladó ezt milyen dokumentumok alapján köteles ellenőrizni. A számlázó program vevője az eladótól kapott dokumentációt, valamint annak valamennyi kiegészítését, módosítását a számlázó programmal kibocsátott számlában áthárított adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni, akár elektronikusan is. Ha az adóalany saját maga által kifejlesztett számlázó programot használ, akkor a megőrzési kötelezettség a saját maga által elkészített dokumentációra, s azt kiegészítő dokumentációra vonatkozik. A Rendelet 2014. október 1-jétől hatályos rendelkezése [11. (1) bekezdés, 13. (1) bekezdés] szerint az adóalany köteles az általa használt számlázó program, online számlázó rendszer Rendeletben előírt adatait bejelenteni. A bejelentést a számlázó program beszerzésének, használata megkezdésének, saját fejlesztésű program használata esetén a rendeltetésszerű használatbavételének, online számlázó rendszernél a számlázási szolgáltatás igénybevételének kezdetét követő 30 napon belül kell megtenni, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány adóhatósághoz történő benyújtásával. 2

A Rendelet 2014. október 1-jétől hatályos rendelkezései [11. (2) bekezdés, 13. (2) bekezdés] szerint adóalany köteles a használatból kivont számlázó program, online számlázó rendszer Rendeletben megjelölt adatait, valamint a használatból történő kivonásának időpontját a program használatból történő kivonását követő 30 napon belül az adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenteni. A Rendelet 21. -a alapján a 2014. október 1-jét megelőzően beszerzett és 2014. október 1-jén még használatban lévő számlázó programok, igénybe vett online számlázó rendszer, továbbá használatba vett saját fejlesztésű programok Rendeletben említett adatait 2014. november 15-ig kell bejelenteni az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon. A 2014. október 1-je és 2014. október 15-e között használatból kivont számlázó program, online számlázási szolgáltatás igénybevételének befejezése esetén az említett adatokat 2014. november 15-ig kell bejelenteni az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon. Az adóhatóság számlázó program, online számlázási rendszer esetében jogosult a számla kiállításának folyamatát próbaszámla kiállításával ellenőrizni. Ha a felek az elektronikus számlát elektronikus adatcsere rendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként kívánják létrehozni és továbbítani, az EDI alkalmazására és használatára az Áfa tv. 175. (3) bekezdés a) pontjában előírt előzetes és írásos megállapodási kötelezettségüknek az 1. mellékletben meghatározott szerződés megkötésével is eleget tehetnek. A megbízás alapján más nevében számlát kibocsátó személy a papír alapon kibocsátott számla esetében a számla másolatát haladéktalanul köteles eljuttatni a megbízójának, elektronikus számlát pedig elektronikus formában haladéktalanul köteles megbízója rendelkezésére bocsátani. Számlázó programmal előállított számla esetében a megbízó és megbízott előzetesen és írásban köteles megállapodni a számla előállítása során alkalmazott sorszámtartományról, amelyet a megbízó is köteles nyilvántartásában rögzíteni. Ha egy személy több megbízó nevében bocsát ki számlát, akkor megbízóként külön-külön köteles nyilvántartani a megállapodásban rögzített sorszámtartományt. A Rendelet előírja, hogy mely esetekben kell a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló 13/2005. (X. 27.) IHM rendelet előírásai szerint eljárni. A Rendelet lehetővé teszi a számlázó programmal előállított és papírra nyomtatott számla kibocsátónál maradó példánya papírra nyomtatás helyett elektronikus adatállományként történő megőrzését, feltéve, hogy a megőrzés a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet rendelkezései szerint [GKM rendelet 3. a) vagy b) pontjában meghatározott módon] történik. A Rendelet szerint számlázó programmal előállított és papírra nyomtatott számla kibocsátónál maradó példánya papírra nyomtatás helyett elektronikus adatállományként is megőrizhető. A Rendelet előírja, hogy elektronikus formában megőrzött számla adóhatóság általi ellenőrzése során az adóalanyt milyen kötelezettségek terhelik, amelyek 2015. július 1-jétől további kötelezettségekkel bővülnek. ART Meddig ellenőrizhetek, ha az adóhatóság ellenőrzést indít? Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő Az önellenőrzés az egyik legalapvetőbb adózói jogosítvány az önadózás rendszerében, mely szinte a modern adórendszer bevezetésétől az 3

adózók rendelkezésére áll. Az önellenőrzést csak szűk körben lehet korlátozni, a legfőbb korlát az adóhatósági ellenőrzés megkezdése. Jelen cikk e témakört fejti ki. Az önellenőrzés joga az önadózásból következik. Ha ugyanis az adózónak saját magának kell megállapítania és bevallania az adóját és költségvetési támogatását, akkor nem zárható el attól a lehetőségtől, hogy tévedését utóbb módosítsa, vagy mulasztását pótolja. Az önellenőrzés nem más, mint a bevallott adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének elévülési időn belüli helyesbítése. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a már benyújtott adóbevallás adata helyesbíthető önellenőrzéssel (vagyis elkésett bevallás nem pótolható önellenőrzéssel). Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 49. (2) bekezdése alapján az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. Az Art. 87. -a többfajta ellenőrzési típust ismer. Ezek közül a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés fontos az önellenőrzési tilalom szempontjából, mivel ez vonatkozik meghatározott adónem(ek)re és időszak(ok)ra, továbbá ez teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot. Tehát amenynyiben az adóhatóság más típusú ellenőrzést indít (ez a megbízólevélen szerepel), az az önellenőrzési lehetőséget nem befolyásolja. Az adóhatósági ellenőrzés megkezdésétől a vizsgált időszakra és adónemre vonatkozóan önellenőrzés nem végezhető. Az Art. 93. (1) bekezdés első mondata alapján az önellenőrzési tilalom szempontjából az ellenőrzés - általánosságban - az erről szóló megbízólevél (postai) kézbesítésétől, vagy egy példányának átadásától kezdődik, ez utóbbi esetben függetlenül attól, hogy az adóhatóság hivatali helyiségében, vagy a helyszínen fog megtörténni a vizsgálat. 2014. július 1-jétől a megbízólevél elektronikus úton is kézbesíthető. Ugyanakkor az adóhatóságnak az ellenőrzéssel kapcsolatos telefoni értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat tekintve, hogy nem valósul meg az ellenőrzésről szóló megbízólevél kézbesítése, átadása. E tekintetben az sem bír jelentőséggel, hogy a telefonos értesítésről jegyzőkönyvet vett fel az adóhatóság és azt alá kívánja íratni az adózó képviselőjével. Nem jelenti az ellenőrzés megkezdését a megbízólevél telefaxon történő megküldése (a telefonos tájékoztatást követően). Fontos továbbá meggyőződni, hogy a megbízólevél személyes átadásakor az átvétel dátumaként az aznapi időpont szerepeljen. Fontos még annak eldöntése, hogy mi minősül az önellenőrzés megkezdésének. Korábban a jogszabályok rendelkezései alapján az volt a követendő eljárás, hogy mivel az önellenőrzés egy folyamat (volt), ezért a hiba, hiányosság feltárásának és annak nyilvántartásba vételének időpontja az önellenőrzés megkezdésének minősült. 2011-2012. évben ugyanakkor jelentősen átalakult a szabályozás, kiegészült az Art. 49. (2) bekezdése, ekkortól pontosan meghatározza a törvény, hogy mi minősül az önellenőrzés megkezdésének. A módosítással egyértelművé vált, hogy az önellenőrzés csak abban az esetben minősül az adóellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett helyesbítésnek, ha az az adóellenőrzés megkezdését megelőző napon az adóhatósághoz benyújtásra került, postai úton történő benyújtás esetén pedig abban az esetben, ha az adózó az önellenőrzési lapot az ellenőrzés megkezdését megelőző napon postára adta. A jogalkotó szerint e módosítással megelőzhetővé vált az önellenőrzés jogintézményével való visszaélés, vagyis azon rosszhiszemű adózói magatartás, amikor az adózó az önellenőrzést kidolgozza, azonban azt csak abban az esetben nyújtja be az adóhatósághoz, ha adóellenőrzésről indul(na) nála. A fentiek alapján tehát az ellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig benyújtott önellenőrzés tekinthető olyannak, mely nem ütközik a fent említett korlátba. Vagyis hiába nyújt be az adózó (képviselője) elektronikus úton önellenőrzést a hajnali órákban, ha délelőtt a postás ugyanazon adónem és időszakra vonatkozó megbízólevelet kézbesít, az önellenőrzést nem veszi figyelembe az adóhatóság. 4

A gyakorlatban előfordult továbbá, hogy az adózó a fellebbezésre eljárt másodfokú adóhatóság megsemmisítő és új eljárást elrendelő határozatának meghozatalát követően, de az új eljárás tényleges megkezdését megelőzően önellenőrzést nyújtott be a vizsgálattal érintett adónem és időszak tekintetében. Az önellenőrzés benyújtása azonban ebben az esetben is az Art. 49. (2) bekezdésébe ütközik. Az új eljárás elrendelése folytán az eljárás ugyanis tovább folytatódik, vagyis nincs szó arról, hogy az új eljárás tényleges megkezdéséig még nem kezdődött meg az ellenőrzés. Mindebből következően ilyenkor sem jogosult az adózó önellenőrzést benyújtani. Természetesen a vizsgálat alá nem vont adó és költségvetési támogatás (amennyiben nem áll fenn az Art. 49. (1) bekezdésénél hivatkozott kizáró ok) önellenőrzését a vizsgálat alá nem vont időszak vonatkozásában az adóhatósági ellenőrzés nem befolyásolja. Az adóhatóság határozati megállapításait az adózó önellenőrzéssel értelemszerűen nem bírálhatja felül, erre számos jogorvoslati fórum áll rendelkezésre. Előfordulhat azonban, hogy az adóhatósági ellenőrzés befejezését követően olyan tételekben állapít meg az adózó eltérést, amelyek hatást gyakorolnak az ellenőrzés alá vont költségvetési kapcsolatokra. Ebben az esetben sincs ugyan mód az adóhatósági határozatban foglaltak önellenőrzésére, de az adózó kezdeményezheti az ismételt ellenőrzés lefolytatását [Art. 115. (1) bekezdés b.) pont]. ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV A korlátolt felelősségű társaságok (Kft.-k) tőkeemelési kötelezettségéről Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő Bizonyára sokan hallották a hírt, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a gazdasági társaságokról szóló szabályai között tartalmazza, mely szerint a korlátolt felelősségű társaságok esetén a törzstőke minimum 3 millió forintra emelkedett. Az átmeneti szabályokat az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) tartalmazza, jelen cikk e szabályokat ismerteti. A korlátolt felelősségű társaságok közel fele (160-170 ezer kft.) 3 millió forintot el nem érő törzstőkével működik. Ezen társaságok esetében elkerülhetetlen, hogy az új Ptk. hatálybalépésére tekintettel társasági döntést hozzanak és a törzstőkéjüket megemeljék. Az érintett társaságok egyaránt dönthetnek a tőkeemelésről, és - amennyiben az számukra aránytalan megterhelést jelentene - átalakulásukról, egyesülésükről, szétválásukról, és végső esetben végelszámolásuk megindításáról. Ezen döntés meghozatalára ugyanakkor a jogszabály 2 éves türelmi időt biztosít. A Ptké. 13. (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezése alapján az új Ptk. hatálybalépésekor (2014. március 15-én) bejegyzett, vagy bejegyzés alatt álló azon korlátolt felelősségű társaság esetén, amelynek jegyzett tőkéje nem éri el a hárommillió forintot, legkésőbb 2016. március 15-éig köteles a törzstőkéjét megemelni vagy átalakulni, egyesülni azzal, hogy a tőkeemelésről az új Ptk. rendelkezéseinek alkalmazásával határozhat. E döntésig a társaságnak a régi szabályokat, vagyis a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseit kell alkalmaznia. Ebből következően rájuk nem vonatkozik az új Ptk. 3:162. (1) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint amennyiben a társaság az új törzstőke-minimum erejéig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől számított egy évnél hoszszabb határidőt állapít meg, a társaság mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke 5

mértékét. Vagyis a döntésig, de legkésőbb 2016. március 15-ig nincs osztalékfizetési korlát a 2014. március 15-én már működő olyan Kft.-k esetén kizárólag azon okból, mivel nem éri el törzstőkéjük a 3 millió forintot. Visszatérve a tőkeemelésről szóló döntésre, ez esetben is mód van az ún. feltöltéses szabály megfelelő alkalmazására, így lehetőség nyílik arra, hogy az átmeneti időt meghaladó időtartam alatt biztosítsák a tőkét, illetve a társaság működése során maga termelje meg a törzstőke kiegészítéséhez szükséges összeget az osztalék terhére. Ez esetben tehát további ideig késleltethető a 3 millió forintra történő törzstőke emelés. Fontos végül kiemelni, hogy a Ptk. biztosítja, hogy az érintett korlátolt felelősségű társaságok maguk dönthessenek a 2 éves átmeneti idő alatt arról, mikor emelik meg - legalább - az elvárt szintre a társaság törzstőkéjét. Addig ugyanakkor egy esetleges székhelymódosítás, vagy más társasági szerződésmódosítás nem kell, hogy együtt járjon a tőke kérdésében való döntéssel. Amíg a társaság ténylegesen nem emeli meg törzstőkéjét, nem határozhat az új Ptk. szerinti továbbműködéséről sem; a tőkeemelésig a Gt. rendelkezései vonatkoznak rá. ILLETÉK A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzésének illetékkötelezettsége Írta: dr. Tóth György NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénybe (a továbbiakban: Itv.) 2010. január 1-jével került új visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettségként a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése. Az illetékkötelezettség bevezetését az indokolta, hogy az illetékfizetési kötelezettség ne legyen megkerülhető olyan esetben, ha az ingatlant tulajdonló gazdasági társaság vagyoni betétjének átruházásával történik az ingatlan megszerzése. A szabályozás 2011-ben és 2014-ben is változott, ezért időszerű a hatályos szabályok áttekintése. Alapfogalmak Az Itv. 18. (2) bekezdésének h) pontja meghatározza azokat a vagyoni betéteket, amelyek megszerzése a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik. E szerint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság részvényének, üzletrészének, szövetkezeti részesedésének és az átalakított befektetői részjegyének a megszerzése tartozik azon vagyoni betétek közé, amelyek szerzése után illetéket kell fizetni. A szabályozás tehát a belföldi ingatlantulajdonnal rendelkező részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok és szövetkezetek vagyoni betéteinek a megszerzését illetékezteti. (A 2013. december 31-éig hatályos szabályozás meghatározott főtevékenységi körrel rendelkező társaságok vagyoni betétjeinek a szerzéséhez kapcsolta az illetékkötelezettséget, de ez 2014. január 1-jétől megszűnt, így az ezen időpontot követően keletkezett illetékkötelezettségek esetében már indifferens, hogy a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság mivel foglalkozik.) Az Itv. szabályait a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén alkalmazni kell, az átadás helyétől (Magyarország vagy külföld) függetlenül [Itv. 2. (2)-(3) bekezdése]. Az illetékkötelezettség a belföldi és a külföldi vagyonszerzőre egyaránt kiterjed. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a tulajdonjog átszállásához, vagyis a konkrét belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzéséhez kötődik, ezért a társaság alapításakor vagy tőkeemelés során történő üzletrészszerzés esetén nem keletkezik illetékkötelezettség. 6

Szintén 2014. január 1-jével került pontosításra az illetéktörvényben, hogy az Itv. alkalmazásában mely társaságok tekinthetőek belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezőnek. Az Itv. 102. (1) bekezdés o) pontja értelmében belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak az olyan gazdálkodó szervezet (megszerzett gazdálkodó szervezet) minősül, melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket és a pénzköveteléseket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok), mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék, vagy olyan gazdálkodó szervezetben (ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben) rendelkezik legalább 75 százalékos közvetett, vagy közvetlen részesedéssel, melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket és a pénzköveteléseket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék. Az Itv. külön rögzíti, hogy mérleg alatt a vagyonszerzést megelőzően rendelkezésre álló utolsó beszámolóban elfogadott mérleget ennek hiányában a nyitó mérleget kell érteni. A közvetett részesedés fogalmát az Itv. külön nem fejti ki, de tulajdonképpen azt értjük alatta, ha a (részben) megszerzett gazdálkodó szervezet egy másik gazdálkodó szervezeten (köztes vállalkozás) vagy gazdálkodó szervek láncolatán (köztes tulajdonosi láncolat) keresztül tulajdonosa az ingatlannal rendelkező társaságnak. A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló közvetett részesedés arányát úgy kell meghatározni, hogy a megszerzett gazdálkodó szervezet tulajdonában álló gazdálkodó szervezetben (köztes vállalkozásban) fennálló tulajdoni hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben fennálló tulajdoni hányadával, több köztes vállalkozás esetén pedig a köztes vállalkozásonként megállapított közvetett részesedések arányait össze kell adni. Ha a megszerzett gazdálkodó szervezet és az ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezet között több gazdálkodó szervezetből álló tulajdonosi láncolat (köztes tulajdonosi láncolat) áll, az e szervezeteket összekötő tulajdoni részesedések szorzatát több köztes tulajdonosi láncolat esetén a láncolatonként megállapított szorzatok összegét kell a közvetett részesedés arányának tekinteni. Értelemszerűen a részesedés arányának meghatározásakor a közvetlen és közvetett részesedéseket együttesen kell figyelembe venni. Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése és az illeték fizetésére kötelezettek köre Az illetékfizetési kötelezettség keletkezése és az illeték fizetésére kötelezett vagyonszerzői kör szorosan összetartoznak és közösen kell őket kezelni. Az Itv. 18. (4) bekezdése szerint a vagyoni betét megszerzése után az illetéket akkor kell megfizetni, amikor a vagyonszerző (magánszemély esetén annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője), az e személyek önálló vagy együttes többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezete, az előbb felsorolt személyekkel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) szerint kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervezete, tulajdonában álló vagyoni betéteik aránya önállóan vagy együttesen eléri vagy meghaladja az öszszes vagyoni betét 75%-át. A kapcsolt vállalkozás fogalmát Tao tv. 4. 23. pontja határozza meg. Így kapcsolt vállalkozásnak minősül: a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, b) az adózó és az a személy, amely az adózóban a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, 7

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni; d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll; e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll. A többségi befolyás fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 8:2. -a tartalmazza. Ez alapján többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A szabályozás alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség tehát fennáll minden olyan esetben, ha valaki a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező gazdasági társaság vagyoni betétjét megszerzi, de az illetéket a szerzés után csak akkor kell megfizetni, ha az illeték fizetésére kötelezettek tulajdonában álló összes vagyoni betét aránya eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát. A 75 százalékos feltétel bekövetkeztekor nem csak a legutolsó szerzés utáni illetéket (vagyis amelyikkel az összeszámítandó vagyoni betétek aránya elérte ezt a szintet), hanem valamennyi korábbi ügylettel megszerzett összeszámítandó vagyoni betétre eső illetéket is meg kell fizetni. Az Itv. 27. (2) bekezdése alapján az ingatlannal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az összeszámítandó vagyoni betétek tulajdonosai külön-külön kötelesek az illetéket megfizetni, a tulajdonukban lévő vagyoni betétek után számított illetékalap vonatkozásában. Az illeték alapja A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzésekor az illeték alapja nem a vagyoni betét forgalmi értéke az Itv. 19. (5) bekezdése alapján, hanem az ingatlannal rendelkező társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmi értékének olyan aránya, amekkora arányt a 75 százalékos részesedési feltétel bekövetkeztének időpontjában az illetékfizetésére kötelezett tulajdonában lévő vagyoni betétek névértéke a társaság összes vagyoni betétje névértékének összegében képvisel. Az Itv. 19. (5) bekezdése emellett korrekciós tényezőket is megállapít az illetékalap kiszámításánál. A fenti módon megállapított illetékalapot csökkenteni lehet az illetékfizetésre kötelezett tulajdonában lévő azon vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel, melyeket az illetékfizetésre kötelezett a) 5 évnél régebben, illetve 2010. január 1-jét megelőzően szerzett, Példa A vagyonszerző 2009. december 31-én már rendelkezett egy belföldi ingatlan tulajdonnal rendelkező Kft. üzletrészeinek 50 százalékával és 2014. január 1. után további 50 százalékot vásárol, így teljes egészében (100 százalékban) tulajdonosává válik a társaságnak. A társaság tulajdonában egy 50 millió forint forgalmi értékű ingatlan van. Az illeték alapjának megállapítása: 50 000 000 1,00-50 000 000 0,50= 50 000 000 0,50=25 000 000 b) a 75 százalékos részesedést elérő vagy meghaladó vagyonszerzők által korábban, visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alá eső módon vagy a 26. alapján illetékmentesen, c) öröklés vagy ajándékozás útján szerzett. Vagyis az illeték alapjának kiszámításakor a társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmi értéke az irányadó. A belföldi ingatlanvagyonnal 8

rendelkező társaság esetén a társaság ingatlanvagyonának forgalmi értéke a társaság tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értéke, növelve a társaság közvetett vagy közvetlen 75%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékének olyan arányával, mint amekkora arányt az Itv. 102. o) pontban foglaltak alapján a társaság közvetett vagy közvetlen részesedése a gazdálkodó szervezet összes vagyoni betétjéhez képest képvisel [Itv. 102. (1) bekezdés ed) pontja]. A szabályozás nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a társaság tulajdonában álló ingatlan lakás vagy egyéb ingatlannak minősül. A fő szempont kizárólag az ingatlan forgalmi értéke, amelyet az illetékalap meghatározásakor az illetékfizetésére kötelezett tulajdonában álló vagyoni betétek arányában kell figyelembe venni, majd az így kapott értékből levonni a csökkentő tényezőket. Amennyiben a társaság belföldi ingatlanvagyona a későbbi szerzés időpontjáig változik, akkor a fizetendő illeték meghatározásánál az aktuális szerzés időpontjában fennálló forgalmi értékből kell kiindulni. a Tao tv. szerinti kedvezményezett részesedéscsere keretében történő vagyonszerzés illetékmentessége [Itv. 26. (1) bekezdés h) pontja], a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek a Tao tv. szerinti kedvezményezett eszközátruházás keretében történő átruházásának illetékmentessége [Itv. 26. (1) bekezdés q) pontja], a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek a Tao tv. szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházása. Meg kell jegyezni, hogy a 2014. január 1-jét követően történt vagyonszerzések esetében a fenti illetékmentességek nem alkalmazhatóak, ha a vagyonszerzőnek olyan államban van a székhelye, vagy az üzletvezetésének helye, amelyben az adóévre fizetendő társasági adónak megfelelő adó és az adóalap, vagy a társasági adónak megfelelő adó mérték nem éri el a 10 százalékot, vagy a vagyoni betét, részesedés értékesítéséből származó jövedelmet nem terheli a társasági adónak megfelelő, legalább 10 százalékos mértéket elérő adó [Itv. 17. (4) és 26. (20) bekezdése]. Az illeték mértéke A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke alkalmazandó az Itv. 19. (1) bekezdése alapján. Így az illeték mértéke ingatlanonként 1 milliárd forintig 4 százalék, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2 százalék, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint. Illetékmentességek A visszterhes vagyonátruházási illetékmentességek között több olyan is megtalálható. melyek a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzésére alkalmazhatóak: a Tao tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés illetékmentessége [Itv. 26. (1) bekezdés g) pontja], A vagyonszerzés bejelentése Az illetékkötelezettséghez kapcsolódó bejelentési szabályokat az Itv. 91. (4) bekezdése tartalmazza. A belföldi ingatlannal rendelkező társaságban fennálló részesedés megszerzésének bejelentési kötelezettsége akkor keletkezik, ha az összeszámítandó vagyoni betétek aránya eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát. A bejelentési kötelezettség azt terheli, akinek szerzésével az illetékkötelezettség beáll, vagyis a vagyoni betétek aránya szerzésével eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát. A bejelentési kötelezettség mellett a vagyonszerzőnek adatszolgáltatási kötelezettsége is van (név, adóazonosító jel vagy adószám) mindazoknak a személyeknek a vonatkozásában, akik/amelyek a vagyonszerzéssel érintett társaságban további vagyoni betétekkel rendelkeznek és vagyonszerzésük az említett illetékfizetési kötelezettség hatálya alá tartozik. 9

A vagyonszerzés bejelentésére az állami adóhatóság a VBBA adatlapot rendszeresítette, mely letölthető az adóhatóság honlapjáról (http://nav. gov.hu/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok_nav/ adatbejelentok_adatmodositok/vbba.html) és ügyfélkapus regisztráció birtokában elektronikusan is beküldhető. REKLÁMADÓ Röviden a reklámadóról Írta: dr. Németh Nóra NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A Magyar Közlöny 95. számában 2014. június 17-én megjelent a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény [a továbbiakban: Ratv.], ezáltal új adónemmel bővült a hazai adórendszer. A jogalkotó az arányos közteherviselés elvének érvényre juttatásával indokolta a reklámadó bevezetését. Az új adónem egy forgalmi-fogyasztási jellegű adó, amely illeszkedik az elmúlt évek azon tendenciájába, hogy az adórendszer súlypontja a munkát terhelő (jövedelem)adókról a forgalmi-fogyasztási adókra helyeződjön át. Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy a jogszabály a kihirdetése óta már módosult, a 2014. évi XXXIV. törvény ugyanis számos ponton változásokat iktatott be a Ratv. rendszerébe. A módosításra tekintettel a 2014. július 18-ára tervezett hatálybalépés is kitolódott, az új szabályok szerint a Ratv. 2014. augusztus 15-én lép hatályba. Az ebben az időpontban már adóköteles tevékenységet végző adózóknak pedig 2014. augusztus 20-áig (21-éig) bevallási és befizetési kötelezettségük áll fenn. 1. Az adókötelezettség és az adóalanyok köre 1.1. A reklám közzétételét terhelő adókötelezettség és annak alanya A Ratv. 2. -a határozza meg az adóköteles tényállásokat. Fő szabály szerint adóköteles a reklám bizonyos módokon való közzététele. A reklám fogalma alatt a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény [a továbbiakban: Reklámtv.] szerinti gazdasági reklámot, valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény [a továbbiakban: Mttv.] szerinti kereskedelmi közleményt értjük. Gazdasági reklámnak minősül olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul [Reklámtv. 3. d) pont]. Kereskedelmi közlemény az olyan médiatartalom, amelynek célja gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése. Az ilyen tartalmak fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében, vagy önreklámozás céljából kísérik a médiatartalmakat, vagy szerepelnek abban. A kereskedelmi közlemény formái közé tartozik többek között a reklám, a támogatást nyújtó nevének, védjegyének, arculatának vagy termékének megjelenítése, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés [Mttv. 203. 20. pont]. A reklám közzététele alatt a reklám megismerhetővé tételét értjük, történjen az akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára [Reklámtv. 3. f) pont]. 10

Ahogy említettük fő szabály szerint a reklám bizonyos módokon való közzététele esetén áll fenn az adókötelezettség, a Ratv. 2. (1) bekezdése értelmében adóköteles a médiaszolgáltatásban, a Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben, a Reklámtv. szerinti szabadtéri reklámhordozón, bármely járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon, az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon reklám közzététele. Az előbbiekben meghatározott fogalmak sajátos jelentéssel bírnak a Reklámtv., illetve az Mttv. vonatkozásában, emiatt érdemes e definíciókat áttekinteni. A médiaszolgáltatás az az üzletszerűen rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül [Mttv. 203. 40. pont]. A sajtótermék fogalma alatt a napilapot és más időszaki lap egyes számait, valamint az internetes újságot vagy hírportált kell érteni, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül [Mttv. 203. 60 pont]. A szabadtéri reklámhordozó a reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszköz [Reklámtv. 3. o) pont]. Nyomtatott anyagnak a nyomtatott üzleti reklámanyag, katalógus, prospektus, reklámposzter minősül a Ratv. 1. 6. pontja alapján. Amennyiben az adókötelezettség a reklám fenti módon való közzétételét terheli, úgy az adó alanya [Ratv. 2. (1) bekezdés]: a) az Mttv. szerint Magyarországon letelepedettnek minősülő médiatartalom-szolgáltató, b) az a) pont alá nem tartozó, olyan médiaszolgáltató, amely napi műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé, c) a sajtótermék a) pont alá nem tartozó kiadója, d) a szabadtéri reklámhordozót, valamint a reklám elhelyezésére szolgáló bármely járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személy vagy szervezet, e) az interneten közzétett reklám esetén a reklám közzétevője. Médiatartalom-szolgáltató: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója [Mttv. 203. 43. pont]. A médiaszolgáltató az a természetes vagy jogi személy, aki/amely vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás [Mttv. 203. 40. pont] tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását [Mttv. 203. 41. pont]. 1.2. A reklám megrendelését terhelő adókötelezettség és annak alanya A 2014. évi XXXIV. törvény egy új adóköteles tényállással egészítette ki a Ratv. rendszerét, meghatározott esetben ugyanis a reklám közzétételének megrendelését adóztatja a törvény [Ratv. 2. (2) bekezdés]. A konstrukció lényegi eleme, hogy a reklám közzétevőjének a reklám közzétételének ellenértékéről szóló számlán, számviteli bizonylaton vagy más okiraton (így különösen a reklám közzétételére vonatkozó szerződésben) nyilatkoznia kell 11

arról, hogy az adókötelezettség őt terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy pedig amennyiben adóalapja nem éri el az 500 millió forintot arról a tényről, hogy az adóévben, reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli. Abban az esetben, ha a reklám közzétevője a nyilatkozattételi kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az adókötelezettség a megrendelőt terheli, kivéve, ha a megrendelő magánszemély (egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy). A Ratv. 2. (1), illetve (2) bekezdése szerint adóköteles tényállások vagylagosnak tekinthetők, fő szabály szerint a reklám közzétételét (és a reklámközzétevőt) terheli az adó, a nyilatkozat elmulasztása esetén viszont az adókötelezettség átfordul, s a megrendelőnek kell megfizetni az adót. 2. Az adó alapja és az adó mértéke Ha az adókötelezettség a közzétevőt terheli, akkor az adó alapja az adóköteles tevékenységből származó adóévi nettó árbevétel. Nettó árbevételként a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény [a továbbiakban: Szt.] hatálya alá tartozó adóalanyoknál az Szt.-ben meghatározott értékesítés nettó árbevételét kell figyelembe venni, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény [a továbbiakban: Szja tv.] hatálya alá tartózó adóalanyoknál pedig az Szja tv. szerinti általános forgalmi adó nélküli bevételt. Mindazon adóalanyoknál, amelyek nem tartoznak az Szt. vagy az Szja tv. hatálya alá (bevételi nyilvántartást vezető eva-alanyok, vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai), a Szt. szerinti nettó árbevételnek megfelelő bevétel adja az adóalapot. A Ratv. meghatároz egy speciális adóalap-növelő tételt is, ha a reklám közzététele reklámértékesítő ügynökségen [Ratv. 1. 11. pont] keresztül történik. A 4. (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy a nettó árbevételt növelni kell a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak járó ellenértéknek a különbözetével. E rendelkezés tulajdonképpen a reklámértékesítő ügynökség árrésének, jutalékának a bevonását jelenti az adóalapba. A növelő tételt akkor kell alkalmazni, ha a reklámértékesítő ügynökség olyan, az adóalannyal (a reklám közzétevőjével) az Szt. szerinti kapcsolt félnek minősülő személy, szervezet, amely az adóalannyal fennálló szerződéses jogviszony alapján jogosult arra, hogy az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződést kössön. Ha az Szt. szerinti kapcsolt viszony nem áll fenn a felek között, úgy a növelő tételt nem kell alkalmazni. Abban az esetben, ha az adózó saját termékére, árujára, szolgáltatására, tevékenységére, nevére, megjelenésére vonatkozó reklámot tesz közzé (saját célú reklám közzététele), akkor az adó alapja a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség. Ilyen esetben a növelő tétel alkalmazása fel sem merül. A reklám közzétevőjét terhelő adó mértéke sávos. A sávok az alábbiak szerint alakulnak: az adóalap 0,5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0%, az adóalap 0,5 milliárd forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 1%, az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után 10%, az adóalap 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forintot meg nem haladó része után 20%, az adóalap 15 milliárd forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó része után 30%, az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után 40%. 12

Ha a fentiektől eltérően a reklámadó a megrendelőt terheli, akkor a Ratv. 4. (2) bekezdése alapján az adó alapja a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének 2 500 000 forintot meghaladó része, az adó mértéke pedig 20%. A kötelezettséget a megrendelő havonta, a reklám közzétételéről szóló számla, számviteli bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig köteles összesítve bevallani és megfizetni. A Ratv. rögzíti, hogy a megrendelőre nem vonatkoznak a törvény eljárási szabályai (nem terheli például adóelőleg sem), továbbá a 2014-es adókötelezettség megállapítására vonatkozó speciális szabályokat [Ratv. 9. ] sem kell figyelembe vennie. 3. A kapcsolt vállalkozások adó- és adóelőleg megállapítására vonatkozó szabály A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [a továbbiakban: Tao. tv.] 4. 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozások adó-, adóelőleg megállapítására speciális szabály vonatkozik. A Ratv. 6. (1) bekezdésében foglaltak szerint a kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok adóját (adóelőlegét) úgy kell megállapítani, hogy az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok adóalapját össze kell adni, és az eredmény alapulvételével a sávos adómértékekkel kiszámított összeget az egyes adóalanyok között olyan arányban kell megosztani, mint amilyen arányt az adóalany adóalapja az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok által elért összes adóalapban képvisel. A szabály célja, hogy a fizetendő adót ne lehessen csökkenteni, illetve ne lehessen részben vagy egészben mentesülni az alól az adóalanyok szétdarabolása révén (egy adóalany, több, 500 millió forintot meg nem haladó adóalappal rendelkező adóalannyá ne váljon szét). A Ratv. előírja, hogy a számítások végrehajtása érdekében az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok kötelesek együttműködni. Lényeges, hogy a vállalatcsoport adómegállapítása során a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozási viszony az irányadó (nem úgy, mint a korábban említett adóalap-növelő tételnél). A számítások dokumentálását (ideértve az elkészítést és a megőrzést is) az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok mindegyike köteles elvégezni. A számítások dokumentációját az adóhatóság kérésére be kell mutatni. A számítás elvégzésekor a kapcsolt vállalkozásoknál a Ratv. 4. (2) bekezdés szerinti adóalapot, tehát az adóalanyt megrendelőként terhelő kötelezettség alapját figyelmen kívül kell hagyni. 4. Eljárási szabályok Az adóalanyt évközben adóelőleg megállapítási, bevallási, és fizetési kötelezettség terheli. Az adóelőleg összege ha az adóalany adóévet megelőző adóéve 12 hónap, akkor az adóévet megelőző adóévben folytatott adóköteles tevékenységből származó adóalap alapulvételével, a sávos adókulcsokkal kiszámított összeg, ha az adóalany adóévet megelőző adóéve 12 hónapnál rövidebb, akkor az adóévet megelőző adóévben folytatott adóköteles tevékenységből származó adóalap 12 hónapra számított összegének alapulvételével, a sávos adókulcsokkal kiszámított összeg, az adóköteles tevékenységet az adóévben jogelőd nélkül kezdő adóalany esetében az adóévre várható adó összege, átalakulással (ideértve az egyesülést és a szétválást is) létrejött adóalany esetén a jogelőd által az adóévben az átalakulás napjáig elért, adóköteles tevékenységből származó adóalap alapulvételével, a sávos adókulcsokkal kiszámított összeg olyan aránya, amilyen arányban az átalakulással létrejött adóalany (beleértve kiválás esetén a fennmaradó társaságot is) a jogelőd vagyonából részesült. Az adóelőleg bevallásának határideje fő szabály szerint az adóév ötödik hónapjának utolsó napja, az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül 13

kezdő adóalany, illetve átalakulás (egyesülés, szétválást) esetén a tevékenység megkezdését követő 15. nap. Az adóelőleget két egyenlő részletben kell megfizetni, az adóév hetedik hónapjának 20. napjáig, illetve tizedik hónapjának 20. napjáig. Az adóköteles tevékenységet jogelőd nélkül kezdő adóalany, illetve átalakulás (egyesülés, szétválás) esetén az előlegfizetés a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül és az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig esedékes. Az adófizetésre kötelezetteket (tehát minden adóalanyt) feltöltési kötelezettség terhel, az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészíteni. Az előleg-kiegészítésre kötelezett a várható fizetendő adó és az adóévre már bevallott előlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallást nyújt be és ezzel egyidejűleg tesz eleget a fizetési kötelezettségének. Az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig a reklámadó alanyának elszámoló bevallást kell benyújtania az állami adóhatósághoz, továbbá a befizetett adóelőleg, előleg-kiegészítés és az adó éves összege közötti különbözetet is be kell fizetni az említett időpontig. Az adóalany az adóelőleget, az adóelőleg-kiegészítést, illetve az elszámolást is ugyanazon a bevallási garnitúrán ( 94 jelű nyomtatványon) teljesíti (a megrendelő is ezen a nyomtatványon tesz eleget az őt terhelő havi kötelezettség bevallásának). Fontos szabály, hogy az adófizetésre nem kötelezett adóalany adó, adóelőleg és előleg-kiegészítés bevallására nem kötelezett. Ez azt jelenti, hogy nem kell nulla adattartalmú bevallást benyújtani az ilyen adózóknak. Ha például az adózó saját célú reklámot tesz közzé, de annak adóévi közvetlen költsége nem haladja meg az 500 millió forintot, akkor adófizetési kötelezettség hiányában a 94 jelű nyomtatványt sem kell benyújtania. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalany az adó- és adóelőlegfizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint állapítja meg, vallja be és teljesíti. Az adóval kapcsolatos hatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el, az adóból származó bevétel a központi költségvetés bevétele. A Ratv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény előírásai az irányadók. Az Szt. hatálya alá tartozó adóalany az e törvény alapján megállapított adót az adózás előtti eredmény terhére számolja el. 5. A 2014-es adóévre vonatkozó speciális szabályok Az adó, adóelőleg összegének megállapítására 2014-ben az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. Ennek egyik oka az, hogy a Ratv. 10. -a lehetőséget ad arra, hogy az adózó a 2014. évben kezdődő adóév adóalapját legfeljebb annak erejéig a Tao. tv. 17. (1) bekezdése vagy az Szja tv. 49/B. (7) bekezdése szerinti elhatárolt veszteség 50%-ával csökkentse. A veszteségleírás feltétele, hogy a 2013. évben kezdődő üzleti évben az adóalany adózás előtti eredményének összege nulla vagy negatív legyen, e feltétel hiányában a reklámadó alapjának csökkentése kizárt. A reklámadó-alap csökkentő tételként figyelembe vett összeg a 2014. adóévi társasági adókötelezettség, illetve a személyi jövedelemadó-kötelezettség megállapítása során elszámoltnak minősül. A speciális szabályokat másfelől az évközi (2014. augusztus 15-ei) hatálybalépés indokolja, azoknál az adóalanyoknál, amelyek a törvény hatálybalépését megelőzően megkezdték az adóköteles tevékenységüket a 2014. évi kötelezettségük összegét időarányosítani kell, így érhető el, hogy a kötelezettség ténylegesen csak a Ratv. hatályba lépésétől számított időszak vonatkozásában álljon fenn. 14

A fentiek tükrében a 2014. évi adó összege ha az adóalany a Ratv. hatálybalépését megelőzően kezdte meg adóköteles tevékenységét az adóalany 2014. évi adóköteles tevékenységéből származó adóalap, a 2. (1) bekezdés szerinti tevékenység esetén a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó 2014. évi nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak 2014. évben járó ellenértéknek a különbözete, továbbá a 10. -ban foglaltak alapulvételével a sávos adókulcsok segítségével kiszámított összeg a Ratv. hatályba lépésétől számított időszak naptári napjaival arányos része. A 2014. évi adóelőleg összege az adóalany 2013. évi, adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétele, saját célú reklám közzétételével öszszefüggő közvetlen költsége, a 2. (1) szerinti tevékenység esetén reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó 2013. évi nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak 2013. évben járó ellenértéknek a különbözete, továbbá a 10. -ban foglaltak alapulvételével a sávos adókulcsok segítségével kiszámított összeg a Ratv. hatályba lépésétől számított időszak naptári napjaival arányos része. Az adóalany a 2014. évi adóelőlegét az általános szabályoktól eltérően 2014. augusztus 20-áig köteles megállapítani és a 1494. számú nyomtatványon bevallani, továbbá két egyenlő részletben, 2014. augusztus 20-áig és 2014. november 20-ig köteles megfizetni. Megjegyezzük, hogy azok az adóalanyok, akik 2014. augusztus 20-át követően, de még az 2014- es adóévben kezdik meg adóköteles tevékenységüket, az általános szabályok szerint a tevékenységük megkezdésétől számított 15. napon belül kötelesek adóelőleget bevallani, amelyet két részletben (az említett időpontban és az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig fizetnek meg). Az adóköteles tevékenységet 2014. évben kezdő adóalany esetében, továbbá annak a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalanynak az esetében, akinek nincs 2014. augusztus 20-áig beszámolóval lezárt utolsó üzleti éve, a 2014. évi adóelőleg összege a 2014. adóévre, illetve a beszámolóval le nem zárt üzleti évre várható adó összegének a Ratv. hatályba lépésétől számított időszak naptári napjaival arányos része. OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózással kapcsolatos kérdését olvasoikerdesek@ forum-media.hu e-mail címen várjuk. Szlovákiában végzett építőipari tevékenység Kérdés Magyarországi cég szlovákiában végez építőipari szerelési munkát, hogyan kell a számlát kiállítani, bevallani és az Áfa fizetési kötelezettség hol keletkezik. Abban az esetben, ha a megrendelő: 1. szlovák cég, 2. román cég alvállalkozója Válasz A teljesítés helye az ingatlan fekvése folytán Szlovákia, tehát az ügylet nem tartozik az Áfa tv. tárgyi hatálya alá, függetlenül attól, hogy a megrendelő szlovák cég, vagy román cég. Ebből adódóan mindenképpen szükséges megvizsgálni a Szlovákiában hatályos szabályozást, különösen a 2. pontban érintett második esettel kapcsolatban (a 15

magyar cég nem rendelkezik a teljesítéssel érintett állandó telephellyel Szlovákiában, de a román cég nem minősül szlovák áfa-adóalanynak). 1. Amennyiben a magyar cég rendelkezik a teljesítésével érintett állandó telephellyel Szlovákiában, akkor a teljesítés helye folytán szlovák áfaadóalanyként köteles eljárni, az adózással kapcsolatban a szlovák anyagi jogi és eljárási szabályok az irányadóak. Ha a magyar cég nem rendelkezik a teljesítésével érintett állandó telephellyel Szlovákiában, s a megrendelő szlovák adóalany, akkor adófizetésre az uniós áfa irányelv (2006/112/ EK rendelet) szerint elvileg a fordított adózás elve alapján a szlovák cég lesz adófizetésre kötelezett, ekkor a magyar cég nem válik szlovák áfa-adóalannyá. a magyar cég nem válik szlovák áfa-adóalanynyá. Abban az esetben, ha ugyan a magyar cég nem rendelkezik a teljesítéssel érintett állandó telephellyel Szlovákiában, de ka román cég nem minősül szlovák áfa-adóalanynak, akkor elvileg a magyar cég szlovák áfa-adóalannyá válik, hiszen a román cég szlovák adóalanyiság hiányában nem tudja fordított adózással az adót megfizetni. 2. Amennyiben a magyar cég rendelkezik a teljesítésével érintett állandó telephellyel Szlovákiában, akkor a teljesítés helye folytán szlovák áfa-adóalanyként köteles eljárni, az adózással kapcsolatban a szlovák anyagi jogi és eljárási szabályok az irányadóak. Ha a magyar cég nem rendelkezik a teljesítéssel érintett állandó telephellyel Szlovákiába, s a megrendelő román cég nyilvántartott szlovák adóalany, akkor adófizetésre az uniós áfa irányelv (2006/112/EK rendelet) szerint elvileg a fordított adózás elve alapján a román cég szlovák adóalanyi minőségében lesz adófizetésre kötelezett, ekkor E-AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat X. évfolyam, 8. szám, 2014. augusztus Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft. 16