Dr. Batthyány családjának naplói, krónikái 1907 1931
Fordította és összeállította Dr. Puskely Mária SSND és Dr. Salacz György Lektorálta Batthyány Bálint Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/513-191; E-mail: info@martinuskiado.hu; Internet: www.martinuskiado.hu Felelős kiadó: Teklits Tamás igazgató Minden jog fenntartva! Jelen könyvet vagy annak részleteit bármely formában reprodukálni vagy közölni csak a kiadó előzetes írásbeli engedélyével lehet. A címlapon Dr. Batthyány-Strattmann László hercegi címere Nyomdai munkák Kapitális Nyomdaipari Kft. Felelős vezető ifj. Kapusi József A könyv kiadását támogatta Szombathelyi Egyházmegye Batthyány Bálint Dr. Gyürki László pápai prelátus, volt körmendi plébános Magyar Szemorvostársaság A kötet szerkesztői köszönetüket fejezik ki az Eisenstadt-i Püspöki Levéltárnak a Batthyány család néhány tagja naplórészletének rendelkezésünkre bocsátásáért. HU ISBN 978-615-50910-9-4
D r. B A t t H y á N y c S A L á D j á N A K N A p L ó I, K r ó N I K á I 1 9 0 7 1 9 3 1 Martinus Kiadó Szombathely, 2011
AJáNLáS Nagyszerű és hiánypótló munkába kezdtek e kötet szerkesztői, amikor elhatározták, hogy kiadják ezeket az eddig nem ismert vagy csak nem publikált írásokat, amelyek betekintést adnak egy szent életű orvosnak és családjának az életébe. Dr. Batthyány László és hitvese, Mária Terézia Coreth 33 évig tartó boldog családi életének dokumentumait vehetjük most kezünkbe: a Batthyány gyerekek rajzocskákkal, fényképekkel díszített (olykor bizony olvashatatlan) Naplóit, a temperamentumos hitves és édesanya spontán hevületben rögzített Feljegyzéseit, továbbá dr. Batthyány húgának és sógornőjének, végül leányának, Lilinek ( 2001) késői Visszaemlékezéseit. Lapozgatásuk közben megelevenednek előttünk a XX. századi magyar történelem 1907-1931 közötti korszakának tragikus eseményei. E történeti keretben rajzolódik ki a 2003. március 23-án boldoggá avatott dr. Batthyány László, illetve hitvese, majd a mellettük felnövő 11 gyermek emberi, lelki fejlődésének útirajza. Boldog László, bár lelke mélyén őrizte szent életű édesanyja emlékét, csak 28 éves korában, menyasszonya szerető késztetésére talált rá emberi és hivatásbeli útjára. Házasságkötésük lelki előkészülete a vőlegény pálfordulását jelentette. A második megtérést a házaspár már közösen (Nizza, 1907) élte meg. Erről mindketten Naplót vezettek. A sorra érkező gyermekek rajongó szeretettel vették körül szüleiket. Naplóikban számos apró, hétköznapi mozzanatról, eseményről adnak hírt. A szülők és gyermekeik összetartó, keresztény értékrenddel bíró család-egyházat alkottak. Ezek a gyermekek idős korukban, édesapjuk boldoggá avatásának előkészítése során még tanúvallomást tehettek. Egyként meg- 4
vallották: szüleik életpéldája segítette őket abban, hogy saját, ugyancsak viharos életútjukon (háború, Gulág, hontalanság...) megmaradjanak embernek, kereszténynek és magyarnak. E könyv olvasása közben igazolódni látjuk Szent Pál már aforizmává vált szavait: Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is (Róm 11,16). A Család Évében még hangsúlyosabb ez a páli idézet. Hiszen pszichológiai tény, mindnyájan a családban kapjuk meg felnőttkori személyiségünknek, jellemünknek alapvonásait. Így van ez a vallási élet terén is. A gyermekek vallásos nevelése elsősorban nem a szülők szavai által, mint inkább a gyermekek előtt élt vallásos élettel történik. Ezt az igazságot olvashatjuk ki az itt összegyűjtött írásokból is. Fiataloknak, szülőknek, nagyszülőknek, gyógyító orvosoknak, nevelőknek, történészeknek, az élet értelmét keresőknek ajánlom ezt a Batthyány-családkrónikát: fedezzék fel benne az Isten- és emberszeretetben kiteljesedett ember boldogságának csodálatos titkát! Szombathely, 2011. október 6. Dr. Veres András szombathelyi püspök 5
ELőSzó Ezen kiadvány szerkesztői dr. Salacz György professzor, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának tanára és dr. Puskely Mária szerzetestanár, aki több, nagyapámról, dr. Batthyány-Strattmann Lászlóról, a szegények orvosáról megjelent mű szerzője önként vállalt, odaadó, hatalmas munkát végeztek. A könyv az 1907 és 1931 között írott családi naplókat és visszaemlékezéseket foglalja magában. Amikor elhatározták, hogy vállalják ezt a munkát, hozzám fordultak, hogy a kiadvány megjelenéséhez a Batthyány család beleegyezését kérjék. Felvettem a kapcsolatot a többnyire külföldön élő rokonaimmal és amint várható volt a beleegyezés és az öröm egyöntetű volt. őszintén bevallom, hogy ezen naplók és emlékiratok nagy részét én is csak most ismertem meg. Olvasásuk nagy élményt jelentett, már csak azért is, mert a szerzők közül két nagynénémet Lili nénit és Blanki nénit jól ismertem. A Batthyány család nevében hálásan köszönöm, hogy ez a gyűjteményes kötet megjelenhetett. 6
BEvEzETő 2003. március 23-án délelőtt, ragyogó napsütés vonja fénykoszorúba a Szent Péter-bazilika homlokzatát, rajta németújvári dr. Batthyány-Strattmann László magyar szemészorvos impozáns méretű portréját. A teret megtöltő hívősereg énekkel, imával a szegények orvosának boldoggá avatási szertartását követi. végre egy XX. századi orvos! végre egy boldog férj és sokgyermekes családapa! sóhajtják többen a tömegben. Mi, magyarok pedig megrendült büszkeséggel mondjuk egymásnak: II. János Pál pápa most egy magyar családapát és orvost állít példaképül az egész világegyház elé! Azóta eltelt nyolc év. Boldog László doktor életének kutatása nem állt le. Így kerültek elő eddig alig vagy egyáltalán nem ismert családi naplók, visszaemlékezések többnyire kézírásos, esetenként már gépelt vagy xerox-másolat formában. Amint ezekből a szövegekből kiderült, dr. Batthyány népes családjában szinte mindenki vezetett naplót. Az írni még alig tudó gyermekek és a nagyobbak karácsonyra mindig megkapták a következő évre szóló üres Naplót. Naplócskám így dédelgették a kicsik, s írtak szorgalmasan, rajzokkal, ábrákkal, később fényképekkel is illusztrálva szívből fakadó vallomásaikat. Maga az édesapa mindössze egy éven át vezetett naplót a családi eseményekről, 1926-ban. Tette ezt a többi családtag kérésére. (Ez a szöveg már a 70-es évek végén megjelent Eisenstadtban.) Felesége, Coreth Mária Terézia viszont Naplójában természetes könnyedséggel vallott férje iránti egyre növekvő szerelméről, az egymás után érkező gyermekek körül adódó mindennapi örömökről, gondokról, a család kemény megpróbáltatásairól. 1919 20-ban közösen élték át a Tanácsköztársaság és Trianon traumáját. Erre a fennmaradt naplók mindegyike utal valamilyen formában. 7
Hét napló olykor csonka, néha nehezen kibetűzhető szövegét gyűjti egybe ez a kötet. Kik az írói? Dr. Batthyány (1907 január) és szeretett hitvese (1907, 1920), a kamasz Lili (1918 1920), a zeneakadémiára készülő Ödön (1920), húga, a 9 11 éves Blanki (1919 és 1921), végül ugyanő, már felnőttként, súlyos beteg édesapja mellett virrasztva a bécsi kórházban (1929 1931). A magyar, német, illetve francia nyelvű naplók tehát az 1907 1931. évek személyes, családi és történelmi eseményeibe nyújtanak bepillantást. Tartalmuk megragadó, hitelességük megkérdőjelezhetetlen. A hét napló szövege után három hosszabb lélegzetű visszaemlékezés következik. Írói: dr. Batthyány legkisebb húga, Pálffy Sándorné sz. Batthyány Erzsébet (Lici), sógornője és aszszisztense, Lilly Coreth (később Magdalena bencés apáca), végül az egész családi történetet idős korában összefoglaló Batthyány Lili ( 2001). A Függelékben ismét olvasható az a Levél, amelyet 1930 júniusában a halálos beteg dr. Batthyány a betegápolásról diktált, sógornője, az akkor már bencés apáca, Lilly Coreth kérésére. A Levél a betegápolásról fordítója dr. Kardos Klára. A naplók és a visszaemlékezések fordítását, illetve átírását dr. Salacz György szemészprofesszor és dr. Puskely Mária szerzetestanár végezte azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a személyes tanúságtételek nyomán megizmosodik a magyar családok belső összetartása, gazdagodik szeretetkincstára, erősödik küldetéstudata. Segítse őket, minket, a magyar orvostársadalmat Batthyány Boldog László közbenjárása! 8 2011. Sarlós Boldogasszony ünnepén
Németújvári Dr. Batthyány László Naplója Nizza/Nice, 1907. január 1 27.
Batthyány László Ödön fiával a Villa Leonora előtt (Nizza, 1907)
DR. BATTHyáNy LáSzLó NIzzAI NAPLóJA A kimerült, aggasztó egészségügyi gondokkal küszködő Dr. Batthyány László csonkán fennmaradt Nizzai Naplója több olyan részletet örökít meg, amelyekről hitvese, Mária Terézia párhuzamos naplószövege nem tudósít. Megismerjük helyi beteglátogatásainak néhány megható részletét, a gyerekek vissza-visszatérő nyavalyáival járó gondokat, ugyanakkor olvashatunk a francia kormány vallásellenes intézkedéseiről is; az utóbbiakra felháborodással és jótékony tettekkel válaszol. Apologetikai műveket olvas. Meglátásait naponta megosztja hitvesével és sógornőjével, Lillyvel is. Bevallja: jobban kedveli a magányt, mint a társasági életet. Hite elmélyül, s majd őt is elvezeti a húsvét előtti életgyónáshoz. A további történések krónikáját Mizl 1907-es Naplójában találjuk meg. (PM) január 1. (kedd) Téli pihenő. Nizza (Nice), de Galles hercegnő sugárút, Leonóra Villa. Reggel 9-kor levelet kaptam Henckel (Hugo) gróftól, hogy menjek azonnal a Cimicz Hotelba, mert felesége és leánya súlyosan betegek. Azonnal kocsimba ültem (Dion 24 lóerő). Az egész család, apa, anya és leányuk is beteg volt. A szokásos éves szállodai járványt kapták el, fertőző bronchitis, amelyet az idős grófnőnél erős szív-belhártyagyulladás súlyosbított. Szegény, különösen éjszaka szenvedett, elmesélése szerint legalább kétszázszor kellett felkelnie, hogy levegőt kapjon. Felírtam a család háziorvosának egy morfium injekciót, estére egy köptető mixturát, és igyekeztem őket minél jobban megnyugtatni. A hölgy úgy vélte, ha az ember már 76 éves, nem várhat 11
mást az orvostól, mint hogy foltozgassa a szervezetét, én azonban azt válaszoltam, hogy így száz éves koráig is elélhet. Délután Mizllel Iván bácsit látogattuk meg, aki a Hôtel de la Paix-ben lakik. Az utóbbi napokban ő is meghűléssel küszködött, de a kikapcsolódás jót tett neki. Sokat beszéltünk arról, hová menjünk a gyerekek miatt jövő télen, mivel nem akartuk olyan országban költeni a pénzünket, ahol a vallást üldözik. Szóba jött Nápoly és Monte Carlo, bár a játéktermeket nem szeretjük. Nem lehet ott jó téli pihenőt tölteni, ahol annyi bűnös szenvedély lakozik. január 2. (szerda) Betegem jobban van, a morfium injekciók megnyugtatták, idegei is pihentebbek a nyugodtabb éjszaka után. Hosszasan beszélgettünk, az volt az érzésem, hogy az idős asszony szívesen beszélgetett volna még egy órácskát. Kollégámnál, a grófnő háziorvosánál találtam egy könyvet, Renan Krisztusát, holnap vissza kell jeleznem róla. Délután a limuzinnal felmentünk Turbie-be. Az út 34 percig tartott. Ott találtam Ödi fiamnak egy szép ásványgyűjteményt. Magammal hoztam, nagyon fog neki örülni. Az út gyönyörű: a természet, a hegyek, a tenger madártávlatból nézve csodálatos látvány Turbie-ről. Útközben még havat is láttunk, mely az elmúlt heti néhány hideg nap maradványa. Este sok levelet kaptam, mind drága hazámból érkeztek. A havazás miatt elég későn kaptam meg azokat, és mindet egyszerre. Megtudtuk, hogy Gussich plébános nem tud meglátogatni bennünket Nizzában, mert éppen nincs káplánja. Ez elszomorított bennünket, mert magunkban már előre örültünk látogatásának, különösen Bubi várta érkezését. 12
január 3. (csütörtök) Reggel 10 körül átmentem Iván bácsihoz, mert tegnap vettem neki egy nagy petróleum kályhát. Az elmúlt napokban elég hideg volt a szobájában, egyébként is meg van fázva, ezért még érzékenyebb. Tőle mentem Henckel grófhoz, aki a grófnővel együtt barátságosan fogadott. Számos dolgukról beszéltek: birtokaikról, Karlsburgról. A kis Lili nagyon nem szereti, ha Nani, a gyereklány fürdeti, ilyenkor hangosan ordít, mégis az átöltözés előtt erre kellett kényszerítenem. Nani a gyerekeket bár semmit nem ér el vele mindig ijesztgeti. Ez után a Croix de Marbre kápolnába mentünk gyónni, mert holnap első péntek és Mizl, Lilly és én Jézus Szíve kilencedet végzünk arra a szándékra, hogy adja meg mindenkinek, amit megígért; aki halála óráján áhítatos szívvel kéri, azt fogadja országába, így halhasson meg. Én buzgón kérem őt, engedje, hogy én és családom hozzá kerüljünk, életünk végcéljába, az atyai házba. január 4. (péntek) Ez a negyedik első péntek, hogy korán reggel szentáldozáshoz járulok a Croix de Marbre kápolnában. Délelőtt egy halom levelet írtam Dr. Fuchsnak, köpcsényi kórházigazgatómnak. Kifejeztem örömömet, hogy az új irgalmas nővért ő is kedvesnek találja, és hogy a kórházi karácsonyi ünnepség jól sikerült. óvtam őt attól a túl veszélyes és bonyolult strúma műtéttől, melyet nélkülem akar operálni. Este már lefeküdtünk, mikor fél 11-kor kopogtak az ajtón és kérték, hogy menjek el az idős Henckel grófnőhöz, mert nagyon rosszul van. Gyorsan összeszedtem magam, kocsival siettem a Cimicz hotelbe. Az idős hölgy felöltözve ült az ágyán, nagyon rosszul nézett ki. vért hányt, szörnyű légszomja volt, az arca verejtékben úszott, pulzusa szabálytalan. zihálva beszélt, egész érthetetlenül. Ször- 13
nyű halálfélelme volt: mindkét kezével megragadott, hogy segítsek neki, mert ez a vég. Közben idős férje kétségbeesve kérdezte, mit fogok tenni. Strophantint, kámforinjekciót, morfiuminjekciót és Cognacot rendeltem. Teljes volt a kétségbeesés. Szegény azt hajtogatta, csak el ne aludjon, mert az ébredés nagyon keserves. Hál Istennek lassan megnyugodott. Indultam. Erősen megszorította a kezem, és azt mondta: Mindenesetre Isten Önnel! Azt gondolta, többet már nem lát. Megígértem, hogy másnap reggel korán eljövök. Bár orvosként sok hasonló helyzettel találkoztam, mégsem tudtam otthon rögtön elaludni. Eszembe jutottak szavai: Mi lesz azután? Remélem, neki is a mennyország. január 5. (szombat) Korán reggel áldoztunk a 15 szombat miatt, amelyet Mizllel és Lillyvel végzünk. Aztán visszamentünk a villa Leonórába. Ez aranyos, kicsi villa kerttel, az itteniek jardin-nek hívják. Azért felfedeztük a villa hátrányait is, hogy pl. nálunk mindig sokkal hűvösebb van, mint lent a Promenade des Anglais-n. Iván bácsi helyesen mondja, hogy c est la gorge de loup, és a Napóleonnal szemben lévő villa hozzájárul a Leonóra okozta szélárnyékhoz. Mizl nagyon elfoglalt Mizzi szakácsnőnk miatt, aki előételként szeletelt nyelvet készített aszpikban, mely szemre nagyon jól mutat, de egy hideg étel, meglehetősen egyedi ízzel. Bár elegünk van a szakácsnőből, ő is szomorú, ha a dolgok nem sikerülnek, mint pl. száraz torta vagy kemény spárga, stb. Egyébként nagyon aranyos, de nem egyszerű vele. Délután autós kirándulást terveztünk, végül délutáni alvás lett belőle, mert az előző éjszaka nem volt zavartalan. Egyikünknek sincs már pénze, mert a bank nem küldi a bérleti díjat a Fekete 14
Oroszlánosból. Este meglátogattam betegemet, aki szenvedései ellenére meghatóan és szeretetreméltóan viselkedik velem. óriási szerencse, hogy orvos lehetek! Ha ezerszer születnék, akkor sem haboznék egy percig sem, hogy orvos legyek vagy gróf, aki semmit sem tesz felebarátaiért. január 6. (vasárnap) A Cimicz templomba vasárnapi misére megyünk kilencre. Fél 11-kor a vonaton ülünk, hogy kiránduljunk Bordigherába kicsit körülnézni, hátha oda utaznánk a jövő évben. A visszaúton a vonat nagyon tele volt. ventimiliában beszálltunk egy kocsiba, és fél órát utaztunk a Félelem Hotelig (különös név Olaszországban). Itt megebédeltünk, majd körbenéztünk Bordigherában. A városról szerzett összbenyomásunk nem volt pozitív: a strand sokkal szemetesebb, mintha a város szemétlerakó helye volna. Az úgynevezett térzene helyéül szolgáló tér igazából a vasútállomás előtt volt. Mindannyiunknak az volt a benyomása, hogy ez egy kicsi, piszkos falu, melyben maximum a lakosok jó kedélye tűnt pozitívnak. vissza a Nizza Bécs luxusvonattal utaztunk, amelyet épphogy elértünk. Minden maradék pénzünket össze kellett szednünk, hogy az árát kifizessük. A nizzai pályaudvarról gyalog mentünk haza a Leonóra villába, ahol örültünk annak, hogy csendben írhatunk és olvashatunk. Hat órakor még felmentem Henckelékhez, akiknek az elmúlt éjszakájuk jobban telt. január 7. (hétfő) Ma megint zsúfolt napom volt. Már korán Iván bácsihoz kellett mennem, aki a szállodában, szerintem Tyahu nevű inasától, újrafertőződött influenzával. Nagyon levert volt, adott 8000 frankot megőrzésre, amit Credit Lyonnais Bankban he- 15
lyezek majd el. Elmentem a Credit Lyonnais-be, de a pénzem még nem jött meg. Délután, Lillyvel és Mizllel elutaztunk Notre Dame de Laghettoba, mely zarándokhely Nizzától 14 km-re. Beszéltünk az egyik ottani szerzetessel, aki nagy fájdalommal mesélte, hogy a francia kormány a kolostort el akarja, és el fogja adni, és a szerzetesek visszavásárolhatják. Igazából lopás minden alapítványi mise a halottért stb., de mindent magukhoz vonnak, ami hihetetlen igazságtalanság az alapítókkal szemben. 15-én a püspök jött volna Laghettoba prédikálni, de azt mondták, ha eljön, 14-én bezárják a templomot. Igazából ezek a miniszterek egyszer majd találkoznak Isten igazságosságával, mert ők szó szerint rablást követnek el mind az élőkön, mind a megholtakon. Mizl a kármelhegyi skapuláréját megáldatta a sekrestyében, én a kék szalag megáldását választottam. Mizl megígérte nekem, hogy állandóan viselni fogja. A Szűzanya áldja meg ezért és juttassa őt az égbe. Este Henckeléknél a grófnő beszélgetés keretében szinte az egész életét elmesélte. január 8. (kedd) 24 lóerős Dion limuzinomnak valami nagyobb hibája lett, a cardan differenciálmű tengelye a keréknél menet közben lötyög. Táviratban kellett rendelnem egyet. valószínűleg konstrukciós hiba, mert csak pár hónapja vettem az autót. Délután megérkezett Mime, teljes nevén Miss Bordessa, az angol nevelőnő, aki szabadságát töltötte Angliában a szüleinél. vidám, mint mindig. A gyerekek nagyon örültek neki, különösen fiúnk, Ödön fogadta őt nagy szeretettel. Igazán kedves nevelőnő, szinte maga is gyermek még, akiből hiányoznak azok a kellemetlen tulajdonságok, amelyek az előzőkben megvoltak. A fiúnkkal már sok kellemetlenséget megismertünk: a korábbi 16
német N.N., savanyú természetű, nyers és barátságtalan volt a gyermekkel, szegény félt tőle. Aztán volt egy francia, egy bolond, aki beugrott a Dunába, miközben a legkisebbre kellett volna vigyáznia, stb. Mizl és én ma sokat beszéltünk Lillyvel egy árvaházról, melyben ő lenne a vezető. 20 szegény árva leányt kellene felnevelniük, ahelyett, hogy apáca lenne egy kolostorban. Lilly nagyon lelkesen fogadta az ötletet, de azt hiszi, neki arra van hivatása, hogy a világtól elzárva élje életét. Nos a jó Isten majd megmutatja nekünk, mi történjék kis árváinkkal. Kirándulás, semmi délutáni feladat. január 9. (szerda) Szakácsnőnk foggyökerét két nappal ezelőtt arzénnal kiöltem, mert fogfájása volt. Ma eltávolítottam az ideiglenes tömést, és opálcementtel fixáltam a fogat. Ez alatt meglátogatott bennünket Seroll grófnő. Értesített, hogy ma bejön hozzánk vacsorára a genovai Bossi professzorral. Délután Ödönnel, Lilikével és Miss Bordessával elmentünk lóversenyre. Engem kevéssé érdekeltek a lovak, én inkább az autók, mintsem a lovak iránt érdeklődöm. Inkább megnéztem 100 különböző fajtájú autót, amelyek a téren várakoztak, minden típus képviseltette magát, a sofőrök a kocsik tetején ültek, úgy nézték a versenyt. A jelen pillanatfelvétele: a fiatal autóipar, amely annyi autót gyártott, más részről pedig az elavult motorok. 10 év múlva ugyanezen a versenyen már alig lesz több, mint 10 lovaskocsi. Gyönyörű az idő, olyan meleg van, mint nálunk nyáron, ráadásul azt hiszem, 1906. december 1. óta, amióta itt vagyunk, nem volt 5 nap egymás után napsütés nélkül. Iván bácsi jobban van, inasa, Hervay, a szomszéd szobában alszik. január 10. (csütörtök) Az egyházüldözés egyre nagyobb mértéket ölt Franciaor- 17
szágban. Nap mint nap lehet az újságban olvasni az egyházunkkal szemben az állam részéről elkövetett erőszakos cselekményekről. Gyakran megbeszéljük Iván bácsival, mi okozhatja a franciák vallás elleni gyűlöletét. Szerintem úgy tudnánk segíteni, ha feladatunkká tennénk felkeresni, különösen a hegyekben, az egyházi személyeket, és pénzzel ha minimális mértékben is támogatnánk, segíthetnénk munkájukban őket, hogy nehéz napjaikat túléljék; ez lehetne nizzai tartózkodásunk egyik hasznos tevékenysége. Akár a velünk szemben lévő szemináriumot is bezárhatják, hogy a fiatal papok képzését csírájában elfojtsák. Éppen az államnak kellene tudnia, hogy maga alatt vágja a fát, ha a nép vallásgyakorlását ellehetetleníti. A legnagyobb államférfiak egységesek voltak abban, hogy a vallás elengedhetetlenül szükséges számukra és Franciaország számára. Kár ezért a gyönyörű országért, amelynek szinte tízévenként vérfürdőre van szüksége, egy forradalomra stb. Az egész város tulajdonképpen beteg, Mappin &Webb tüsszög, Donielli optikus beteg stb. Otthon sem jobb a helyzet, mindenhonnan olyan hírek jönnek, hogy mindenki beteg. január 11. (péntek) Egy hűvös, árnyékos helyre felakasztottam a hőmérőt, hogy a leghidegebbet mérjem, +3 Celsius volt. Sok napsütéses nap után a mai újra felhős volt. Délután egy autó érkezett, Henckel grófnő ismét beteg, nagyon rosszul van. Rögtön odamentem, de szerencsére nem volt különösebb ok az aggodalomra, szegény az idegei miatt szenved sokat: beképzeli magának, hogy mindjárt meghal, és akkor úgy is érzi magát. Nagy félelmének az vetett véget, hogy kedélyesen elbeszélgettünk a kutyák hűségéről. Este gyónni mentünk a Croix de Marbre kápolnába. 18
Nem győztem kellő áhítattal Istennek hálát adni, hogy ismét megbocsát nekem rengeteg hibám és bűnöm ellenére. Ez az egyetlen és valódi szerencséje az embernek, hogy szívében hordozhatja Teremtőjét. Bubi tegnap kapott egy kis skapulárét, hogy mielőbb a Szűzanya védelme alá kerüljön. január 12. (szombat) Kora reggel szentáldozás. Utána Iván bácsi. Ma megállapodtunk vele, hogy a Genova melletti Nervi lenne a legmegfelelőbb hely a következő téli tartózkodás számára. De biztos vagyok, hogy még számos kombináció jön szóba, és egyedül Isten tudja, melyiket sikerül megvalósítani. Mizl oly aranyos volt, felolvasott nekem Montalembert Szent Erzsébet című könyvéből, amely Bécsből érkezett. Hamarosan olvasni kezdem. Neki franciául van meg, és nagyon szereti. Délután autós kirándulás a szép Cascade de Geraud felé. A motor szereti a hegyet, minél magasabbra megyünk, annál jobban húz. Lilike, Ödön velünk van, csak a kis Lacika maradt otthon Nanival, a gyereklánnyal. Amikor megérkeztünk a Leonórába, leraktuk a gyerekeket, majd a kis Peugeot kocsival Mizlt elvittem a városba, ahol kart karba öltve, mint két iskolás, vidáman beszélgetve, a kirakatokat nézegetve sétáltunk. Kereszteket kerestünk, de nem vásároltunk, mivel nagyon drágák voltak. Este csaknem 11-ig maradtunk fenn, ez igen késői óra számunkra, mivel általában 9 órakor már ágyban vagyunk. Az eszmecsere azonban érdekfeszítő volt, így jól elbeszélgettük az időt. január 13. (vasárnap) Korán mentünk szentmisére a Cimicz templomba. Ez után mindhármunknak úgynevezett korhely érzése támadt, hogy bécsiesen fejezzem ki magamat. Ez a nap már kora reggeltől 19
olyan kedves napnak ígérkezett, mindig magyarul beszéltünk, hogy Mizl hamarabb értse a nyelvet. 11 óra tájban Mizl, Lilly, Bubi és én kocsival Cap St. Martin irányába indultunk. Ez az útszakasz ideális, mivel villamospálya fut mellette, ezért kizárt az a veszély, hogy az ember minden kanyarban szembe találja magát valamivel, vagy akár összeütközzék vele. A Hôtel Cap St. Martinben ebédeltünk, az itteni barátságtalan pincért már ismertük, most azonban barátságos volt. Azután következett a sziklamászás, a tengerpart végig tele van sziklákkal, amelyeken Bubi oly ügyességgel mászkált, hogy nem győztük csodálni, jókat nevettünk. Aztán igyekeznünk kellett hazafelé, hiszen még 30 km-t kellett megtennünk. Ödön csaknem sírt emiatt. Még kicsit ültünk egy szép kilátóhelyen, leállítottuk a motort, hozattunk magunknak egy üveg whiskyt, és az autóban ittunk, majd gond nélkül megérkeztünk a Leonórába. vacsora közben értesültünk arról, hogy a közeli szemináriumba betörtek, ellopták a monstranciát szentostyával együtt, meg egy kisebb kelyhet. Borzalmas! A mostani állapotok mellett nem csoda, hiszen a vallásos érzéseket mesterségesen teszik tönkre. január 14. (hétfő) Délelőtt a városi bankban jártunk, hogy a Mappin&Webb üzletben egy kosarat vásároljunk a kocsi részére. Délután a gyerekekkel a tengerhez mentünk. Bubi köveket gyűjtött, zsebeit annyira telerakta kövekkel, hogy alig tudott járni. Betegem, akit ma felkerestem, aluszékonynak és bágyadtnak tűnt, más volt a kedélye, mint a megszokott, nekem egyáltalán nem tetszett. A Gemmingen unokanővérek egy napra a nizzai Hôtel de la Paix-ben szálltak meg. Este Sesole látogatóba érkezett hozzánk Dr. Sardoux-val, szerencsére későn érkeztem, így csak 20
keveset kellett velük együtt lennem. Tulajdonképpen egyéniségem ebben a vonatkozásban keveset változik, még mindig ezerszer szívesebben vagyok egyedül, mint idegen emberekkel, kivéve, ha betegekről van szó, akkor érdeklődéssel fordulok azok felé, akik panaszokkal keresnek fel, máris barátként kezelem, még ha korábban még nem láttam is őket. Délelőtt felkeresett egy szegény beteg, nem is tudom, hogyan akadt rám, akinek traumás szürkehályogja volt, lencséje már felszívódott, csak valamennyi utóhályogja maradt. Mindent elmondtam neki, amit tudnia kellett betegségéről; egy +10 dioptriás szemüveggel elég jól lát. végre megérkezett az 1905. éves beszámoló! Ez nagy öröm számomra. Leveleket írtam Theophilnek és Blankának. Az idő ideális! Nyár van. január 15. (kedd) Gemmingen bárónőék San Remóból jöttek hozzánk uzsonnára. Mindketten erősen megfáztak, egész idő alatt köhögtek, ez volt az ok, amiért a gyerekeket nem hívtam oda. Hosszasan ücsörögtek nálunk. Mizl szörnyűlködve vette észre, hogy szakácsnőnk, Mizzi a teához jelentéktelen aprósüteményeket szolgált fel. Magam öntöttem fel a teát, de mivel a kannában a víz nem volt felforralva, a tea nem lett elég erős, italnak egyáltalán nem volt tekinthető, Lilli sokat nevetett az uzsonna alatt. Amikor egyszer Bubi Ödi előtt egy szent kanonizálásáról beszélgettünk, azt gondolta, ugye Papi kanonizálás azt jelenti, hogy lőni egy ágyúval. Mizlnek van egy kitűzője, amely kívülről kulcsalakú, belül az én képem látható. Bubinak nagyon tetszik ez, s azt mondta, ha megnő, csináltat magának egy kitűzőt, amelyben az én képem lesz. Az angol Miss Bordessa ismét folytatja tevékenységét, de úgy gondolom, a gyermeklány foglalkozás nem igazán neki való. Időjárás: ideális napfény, nincs más, csak napsütés. 21
január 16. (szerda) Délelőtt Henckeléknél. A beteg egészen jól érzi magát, szíve ugyan beteg, de a Digitalis elég jól befolyásolja a szívműködést. Délután drága Mizlemmel ismét lent voltunk a városban. Mint mindig a 9 évi házasságunk óta, mindketten testben és lélekben egyek vagyunk, és minél jobban telnek az évek, annál bensőségesebb és szeretetteljesebb a kötelék közöttünk, amely összekapcsol bennünket a földi élet számára. Napról napra egyre jobban szeretjük egymást. Az utóbbi időben Mizl és Attems grófnő egyre többet foglalkozik azzal, hogy a profeszszori címet megkapjam. Tiltakoztam Mizlnél ez ellen, egyetlen lépést sem vagyok hajlandó tenni ez ügyben, kórházam csak az Isten szeretetéért és irgalmasságáért könyörög, hogy segítségével a menny megnyíljék számomra. Hálásnak kell lennem Mizlnek és a grófnőnek, hogy személyem iránt ilyen jóságosan exponálják magukat. Másfelől viszont a cím hasznára lehet annak a vágyamnak, hogy Egy orvos katolikus hitvallása címmel egy munkát írjak, mert ezzel a hitnek használnék, főként azoknak az embereknek, akik meghökkenhetnek, ha egy orvos professzor a hitről nyilatkozik. január 17. (csütörtök) Ma Somsich Béla és Elza jött hozzánk. Fél 10-kor mentem értük autóval az állomásra. Azután Iván bácsihoz mentünk látogatóba, majd a villában ebédeltünk. Mindketten aranyosak, a szemükből kiolvasható, mennyire szeretik egymást. Délután 3 órakor dolgainkat intéztük, majd Beaulieube autóztunk a püspökhöz. Megegyeztünk, hogy hétfőn kirándulunk Antibesbe vagy valahová a hegyekbe. vásároltam Elzának egy kis táskát Mappinnél, Bélának pedig odaajándékoztam arany ceruzámat. Mindketten nagyon örültek, s így voltunk vele mi, 22
ajándékozók is. Ez ismét kedves nap volt, úgynevezett meg nem érdemelt kegyelmi nap. Nem megérdemelt, mert tulajdonképpen az ember viselje a maga keresztjét, kegyelmi nap, mert ez ugyanúgy Teremtőnk szeretetének megnyilvánulása, már a földi életben sok örömet, kedvességet és szeretetet ajándékozni. Köszönet érte neki a nagy-nagy szeretetéért, amellyel bennünket, szegény bűnösöket elhalmoz. A cardan alkatrész megérkezett, kíváncsi vagyok, a kellemetlen ütődés megszűnik-e. január 18. (péntek) Tegnap este az új cardan alkatrészt beépítettük, ma reggelre egy szerelőt hívtam, aki sokat beszélt össze-vissza, végül Blanc-nal, az Autocar igazgatójával próbautat tettünk, a kocsi jól futott, így egy cardan tengelytörés veszélye kevésbé valószínű. Délután Mizl, Bubi Ödön és Lilly társaságában St. Antoine-ba mentünk öreg plébánosunkhoz, aki szintén panaszkodott az új törvényre, amely az alapítványi pénzeket elveszi. Ha a következő évben ismét a Rivierára akarnánk jönni, inkább csak Monte Carlo marad számunkra. Ha a jezsuiták ott tudnak lenni, számunkra is lehetséges, a gyerekek számára pedig a legjobb. Természetesen meghozzuk azt az áldozatot, hogy soha nem fogunk játszani. A napokban elmegyek, hogy ebből a szempontból is megvizsgáljam a helyszínt. Este gyónni voltunk a Croix de Marbre kápolnában Molle atyánál. Doktor Pammer levelet írt, amelyet nem olvastam éppen elégedetten. Nem is látom tisztán, mit tegyek, mivel a kórház számára ő inkább hátrány, mint előny. Mint orvos nem kimagasló képességű, rosszul altat, egyébként jólelkű ember, aki már apámat is kezelte. 23
január 19. (szombat) Reggel szentáldozáshoz járultunk a Croix de Marbre kápolnában. A szokásos módon, kocsival mentünk oda. Ilyenkor látja az ember, micsoda jótétemény egy gépkocsi itt fenn a Cimiczben, meglehetősen távol a várostól. Gyalog nagyon unalmas szakasz, amely 20 percig is eltartana, kocsival 7 perc alatt tehető meg, azon kívül itt villamospálya van, amely a villához vezető egyetlen utat levágja. Egy gépkocsi drágább lenne, mint 100 km út megtétele kocsival. Délelőtt sétálni mentem Bubival kedvenc Riviera-kertjébe. Este meglátogattam betegemet, Henckel grófnét, aki várakozáson felül jól volt. Micza testvéremtől kaptam levelet. Azt írja, hogy a tífusz után még mindig nagyon magas a pulzusa. Kedves Széchenyi püspökünktől meghívás érkezett egy október hónapban esedékes római expedícióra, boldogan mondtam igent. Mizl, Lilly és számomra oly szépnek ígérkezik ez, mint a felejthetetlen máriacelli út. január 20. (vasárnap) Az éjjelt nyugtalanul töltöttem, nem tudtam aludni, zaklatott voltam, ahogyan Mizl fogalmazott, s amikor reggel felkeltem, az volt az érzésem, hogy beteg vagyok. Az influenza diagnózisát nem volt nehéz felállítani, hiszen bárki, akivel találkoztam, erről beszélt. Így hát ágyban maradtam, erről-arról gondolkoztam, és mivel olvasni képes voltam, átlapoztam néhány vallásos könyvet, annál is inkább, mert úgy illik, hogy egy beteg komoly dolgokkal foglalkozzék. végül is nem lehet tudni, hogy a mindenható Isten nem éppen most akar-e valakit az ágyhoz láncolni azzal az örökké előrelátható gondolattal: Lacinak többé nem szabad felkelnie! Milyen üdvös egy ilyen pillanatban, ha valaki az életét úgy osztja be, hogy hibáit a 24