Néhány szó a hajóágyúkról Hozzáadta: Szeibel Laszlo 2007. november 21. szerda 21:31 Utolsó frissités 2008. október 12. vasárnap 18:31 Miután a téma nagyon sokrétü, ezért mélyebben most nem is akarok belemélyedni, s talán csak cimszavakban probálom felrajzolni a fejlödés lépcsöfokait. A kezdet Az ágyuk a hajokon csak jo 50 éves késéssel jelentek meg a szárazföldi hasznalathoz képest és eleinte szinte csak önveszélyes játékszerek voltak, s inkább csak ijesztegetésre voltak jók. Az elsö ágyuk kovácsoltvas négyzet ill. téglalap keresztmetszetü " lécekböl " voltak összeállitva. A "léceket" egy fa henger palástjára egymás mellé rögzitették drottal, majd felmelegitett kovácsolt vasgyürüket huztak rá. A gyürük kihült állapotban összehuzták a "léceket". A közöttük lévö hézagokat olommal öntötték ki. (Állitolag Erdélyben készitettek ágyut tölgyfábol is! Erröl van egy videom, ami egy utánépités kisérletét mutatja be.) Az elsö öntött ( bronz ) ágyuk olyan nehezek voltak, hogy a hajókon való alkalmazásuk egyszerüen lehetetlen volt. ( A Bp. - i Hadtörténeti múzeumban van egy török ágyú, ami majd 5 m hosszu és van vagy 4-5 tonna. ) Ezért az elsõ hajóágyúk kiskaliberû kovácsoltvas típusok voltak, amik egy primitív rönkfa ágyban voltak kötélbandázzsal rögzítve. Ezek a fõfedélzet ill. a magasabb fedélzetek mellvédjénél voltak felállítva, - késõbb a hajófalba vágott ablakoknál - a legtöbb esetben visszafutás lehetõsége nélkül fixen rögzítve. Ez a megoldás azonban az ágyúk növekedésével egyre jobban igénybe vette a hajók eresztékeit. Az elsõ fedélzeti pallókra állított ágyúk még mindig a kerék nélküli blokklafettába voltak ágyazva. Visszafutáskor a lafetta alsó keresztlécei és a padló közötti surlódás még elég nagy volt ahhoz, hogy az ágyút lefékezze. 1. ábra - Ágyuk a XV, századbol ( 5* ) 2. ábra - Két kovácsoltvas ágyú(cska) a Mary Rose - ról ( 7* ) 3. ábra - Egy nagyobb kovácsoltvas ( 7* ) ( hátultöltõs ) ágyú a Mary Rose - ról. A kalapácstól balra látható rész a különálló 57 cm hosszu lõporkamra. Ennek az ágyúnak a kalibere ( az ágyúcsõ furata ) 20 cm volt, s egy 16,5 cm átmérõjû kõgolyót találtak benne. Ha most egy kicsit számolunk: 20-16,5 = 3,5 / 2 = 1,75 cm (! ) volt a " kotyogás ". A mai 0,1 ; 0,01 ; sõt 0,001 mm - es türésekhez és illesztésekhez szokott " gépész " agyunknak - szinte hihetetlen! Éppen ezért a golyó betöltése elõtt azt
maradék kötéldarabokkal, kóccal vették körül, hogy szorosabban passzoljon a csõbe. 4. ábra - A csõben talált golyó a kóc maradékokkal ( 7* ) A következö lépés Mivel a föfedélzeten ill. a felsõ fedélzeteken elhelyezett ágyuk jóval a hajó súlypontja felett voltak, nem lehetett azok összsúlyát nagyon megnövelni anélkül, hogy a hajó ne borult volna fel. Eleinte úgy probáltak segiteni a dolgon, hogy a hajó oldalait felfelé behúzták, azaz egyre kes-kenyebbre vették. De igazán ez sem segitett. A nehéz ágyúkat valahogy a föfedélzet alatti fedélzet(ek)re kellet volna állítani. A megoldást az oldalfalakba vágott négyszögletes, nehéz táblákkal lezárható ágyunyílások hozták meg. Ezáltal az alsó fedelzet(ek)en már nehezebb típusokat is felállíthattak. Ennek az idõszaknak a tipikus példái a karrakok, ahol a fõfedélzet alatt 6-8 - 10 nehezebb öntött bronz ágyút találunk a visszafutás lehetõségével, míg a felsõ fedélzeteken részben fixen rögzített, részben visszafutással, könnyebb kovácsoltvas ágyúkat. Ebben az idõben jelent meg a kerekes lafetta, eleinte csak két ( elsõ ) kerékkel, késõbb 4 kerékkel. Miután még szabványok nem léteztek, meglehetõsen nagy összevisszaság uralkodott a méretek, a kaliberek és az ágyúk elhelyezése terén. Sokszor a legkülönbözõbb ágyúk álltak egymás mellett, ami jól látható néhány korabeli hajó oldalnézetén, ahol különbözõ méretü ablakok láthatók egymás mellett. 5. ábra - A Great Henry ( Henry Grace á Dieu ) oldalnézeti rajza. 6. ábra - " metszete ( 4* )
7. ábra - A Mary Rose oldalnézete 8. ábra - A Mary Rose metszete - Ezen a két rajzon jol látható, hogy az alsó ütegfedélzeten két különbözõ típusú ágyúk álltak. - 1. - Kovácsoltvas " gyürüs " ágyuk, kétkerekes lafettán - 2. - Öntött bronz ágyuk, négylerekes lafettán ( 7* ) Ennek ellenére a hajóágyúk még mindig majdcsak, hogy ijesztegetésre szolgáltak. Még a legnagyobb ágyúk sem voltak képesek 300 m távolságból egy karakk 1-2 m vastag tölgyfa oldalát átütni. ( Ebbe persze belejátszott a lõpor rossz minõsége is, valamint, hogy az öntött vas ágyúgolyók tele voltak zárvánnyal és léglyukakkal, hogy sokszor már a levegõben szétrobbantak. ) Még néhány kép ehez a témához: 9. ábra - Öntött bronzágyú rajza a Mary Rose - ról, egy Bastard Schlange - ( nm. ) - vagy Bastard Coulverin - sz.sz. magyarul " Zabigyerek kígyó" - ahol a Bastard itt arra utal, hogy a csõ méretei eltértek a "szabványos" kigyóétól. ( 7* ) 10. ábra - egy hasonló kígyó eredetiben ( 7* )
11. ábra - Egy kétkerekes lafettára szerelt hátultöltõs kovácsoltvas ágyú modellje, a flamand galeonomhoz készítve. ( A csövet 6 mm - es alu rúdbol esztergáltam. A lõporkamra kialakítását a csõ hátsó, kisebb átmérõjû részére húzott réz csõvel oldottam meg. Akit érdekel, kûldhetek róla rajzot. ) Az elsõ tengeri tûzérség A hajóágyúk elsõ komolyabb bevetése a gyõzhetetlen Armada és az angol hajóhad közötti csatákban történt. ( Habár itt is rengeteg golyót ellõtek anélkül, hogy jelentõsebb kárt okoztak volna. ) Itt alakult ki a négykerekes lafetta elsõ komoly változata, ami - kisebb - nagyobb javitásokkal nagyjából 350 éven keresztül szinte változatlan maradt. Erröl a témárol bõvebben: Howard - Az Armada pusztulása - magyar kiadás. Nagyon érdekes könyv. ( - Spanyol és angol hajók és ágyúk közötti különbség - A spanyol lõpor és golyók rossz minõsége - Tûzgyorsaság - Az új ágyutípus: a Coulverin - Spanyol hajókon kétkerekes szárazföldi lafetták! ) De - meg kell jegyezzem - a legújabb kutatások szerint az angol gyõzelemben jelentõs szerepet játszott egy tiroli ágyúöntö, névszerint Adam Dreyling, akit az angolok, - ugyszolván az utolso pillanatban beszerveztek, s aki a az uj tipusu Coulverin - eket bevezette. Neki tulajdonitják az uj tipusu, kupos csötorkolat kialakitását is. Ugyanis a régi tipusu torkolatok vagy nagyon élesek voltak, vagy nagyon vastag szögletes vagy félkerek gyürüvel voltak ellátva. Mindketö ahhoz vezetett, hogy az ágyú visszafutásakor a torkolat kiképzése - az abban a korban még amúgy is aránytalanul kis keresztmeteszetû - ágyúnyílások felsõ élébe beakadva, azokbol szilánkokat letépett, veszélyeztetve ezzel a kezelõk életét. Az új típusú befelé szükülõ kúpos kialakitása megszüntette ezt a problémát. Hogyan is nézett ki egy tipikus ágyú ebben a korban?
A csõ : A csövet bronzbol öntötték, függõlegesen egy öntöárokban, úgy hogy a torkolat állt felfelé, így az olvadék súlya miatt a legtömörebb ötvözet az ágyú hátuljánál keletkezett. Hogy a torkolat se legyen túl gyenge, a torkolattol felfelé még ráhagytak jó 1-1,5 m - t, amit aztán levágtak. A formakészítés és az öntés technologiájába én itt nem akarok belemélyedni, akit ez érdekel a következõ médiákban utánanézhet: - Hans Aufheimer - Schiffsbewaffnung - von den Anfängen bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts ( Hajofegyverzet - a kezdettöl a 19. szd. közepéig ) - Wolfram zu Mondfeld - Schiffsgeschütze ( Hajóágyúk ) - Wolfram zu Mondfeld - Der Meister des siebten Siegels ( A hetedik pecsét mestere ) Ez ugyan egy regény és nem kimondott szakkönyv és a fenntnevezett Adam Dreyling életéröl szól, de nagyon szakszerûen és részletesen írja le az ágyú öntését. (Ehez a témához is van egy videóm.) A csõ részei: 12. ábra: 1. - Hátsó darab 2. - Közép darab
3. - Elsõ darab 4. - A pajzs a gombbal 5. - Az erõsítõ bordák 6. - Címer vagy díszítés 7. - Az un. Delfinek - a csõ felemelésére szolgáltak 8. - A " Pajzscsapok " ( Schildzapfen ) 9. - A torkolat a gyûrûvel ( 7* ) 13. ábra - Néhány angol csõ a 16. szd. - ból Az ebben a korban használatos sokféle - fantázianevekkel ellátott - ismertetésére itt nem vállakozom, mert szétrobbantaná a cikk kereteit. Akit bövebben érdekel, az tanulmányozza a szakirodalmat. A lafetta:
Erre a korra a 4 kerekû ún. dobozlafetta volt jellemzõ. 14. ábra - Dán dobozlafetta - jól látható az oldalnézet közepén a furat a fékkötélnek. 15. ábra - Francia lafetta 36 fontos ágyúnak 1768 - ból ( Boudriot rajza ), ( 7* ) Késõbb - valamikor 1750 körül bevezették az új tipusú lafettákat, aminek az alja nyitott volt, valószínûleg azért, mert a dobozlafetta alján összegyûlt a nedvesség, és ezáltal a lafetta elõbb elkorhadt. 16. ábra - Francia 36 fontos ágyú dobozlafettával ( Boudriot rajza ), ( 7* )
Most eljutottunk a " lerágott gumicsonthoz ", azaz a hajóágyúk kötélzetéhez. A négykerekes lafettára rögzítette öntöttt bronz ( késöbb öntöttt vas ) ágyúk kötélzete a 16. szd. - ban alakult ki. és szinte három évszázadon keresztül változatlan maradt. Nézzük, mik is voltak ezek a kötelek: 1. - A fékkötél ( Broktau ) Szerepe nyílvánvaló - a lövés után a visszafutással rendelkezõ ágyúk fékezésére szolgált, azaz megadályozta, hogy az ágyú a lövés után egyszerûen - mindent letarolva - a hajó másik oldalára fusson. ( Habár az átmeneti évtizedekben - és föleg a kisebb hajóknál - még gyakran elöfordult, hogy a visszafutásra képes ágyúk is fixre voltak kötve, mert a hajó szélessége - jobban mondva keskenysége - és az ágyú hossza egyszerüen nem engedte meg a visszafutást. Ennek persze két komoly hátránya volt. Egyrészt a fixre kötött ágyúk meglehetõsen igénybevették a hajó eresztékeit, másrészt az ágyúkat csak az oldalfalakon kivül lehetett megtölteni, azaz valakinek ki kellett mászni az oldalfalon kívülre - csatában (! ) - és kívülrõl tölteni. A harcon kívüli idõkben az ágyúkat be kellet húzni, és a hajó hosszirányában rögzíteni! Erre jó példa pl. - bármilyen hihetetlennek is tûnik - a Golden Hind. Mai fejjel ( ésszel ) szinte felfoghatatlan, mekkora "robotolással" jártak ezek a mûveletek. ) Szóval a fékkötél egy meglehetõsen vastag - 3-4 - 5-6 cm átméröjü kötél volt, aminek a két vége az ágyúablakok két oldala mellett elhelyezett hosszú - a bordán és a belsõ s külsõ palánkozáson átvezetett - szemes stifteken volt fixre kötve. A fékkötél hossza úgy volt megállpítva, hogy a visszafutás leghátsó állapotában lévõ ágyú torkolata és a hajóoldal belsõ palánkozása közötti távolságnak min. kb. 30-60 cm - nek kellet lennie. Itt - nekünk, modellezõknek két problémával kell szembenéznünk: - A szemes csapok rögzitése: A rendelkézésre álló adatok és számtalan szakirodalom, rajz és modell alapján ezek a szemes hosszú vas csapok - mint már emlitettem - átmentek a belsö palánkon, a bordán, a külsö palánkon, és a hajóoldalon kívül egyfajta alátéten voltak elszegecselve. Hogy ez pl. az igazi Victorynál mért nem látszik, tkp. - mint már emlitettem - csak azt tudom elképzelni, hogy a szemes stiftek vége vagy a a külsõ palánk alatt, az ablakkereten volt rögzitve, vagy a külsõ palánkba volt valamiképpen besüllyesztve. - A fékkötél közepének a futása: Az elsõ nyílvánvaló tény, hogy a fékkötél közepét nem lehetett fixre rögzíteni, ( hogy a lafettán, vagy az ágyúcsö végén, azt pillanatnyilag hagyjuk figyelmen kívül ), mert ebben az esetben visszafutáskor a fékkötél fixre rögzitett közepe óhatatlanul valamelyik irányba elhúzta volna az ágyú hátso felét, ami sok balesetet ill. kárt okozhatott volna. A mai szakirodalmak a fékkötél vezetésének két változatát ismerik: Ezek szerint az európai változatnál a fékkötél ( közepe ) a lafetta oldalaiban fúrt lyukakon keresztül vezetett, míg az angol változatnál a fékkötél ( közepe ) az ágyútalpnál ill. az ágyúgombnál kiképzett szemen keresztül vezetett. Mindezeddig - úgy tûnik - minden szép és jó, csak éppen van egy nagy salátánk! A legkevesebb problémánk az ún. európai változatnál van, ahol a fékkötél ( közepe ) a lafetta oldalaiba fúrt lyukakon keresztül vezetett, s ezáltal ki tudta egyenlíteni a visszafutáskor fellépõ oldalirányú erõket.
S ami ezután jön, az a totál összevisszaság! A már említett angol változatnál a fékkötél ( közepe ) az ágyúgombnál kiképzett szemen futott keresztül. Csakhogy ez a szem az angol hajók ágyúinál legkorábban az 1700 - as évek végén jelent meg! Ennek ellenére jónéhány tervrajzon ill. modellen ( nem beszélve az építödobozokrol ) látható a következö megoldás: A fékkötél közepe az ágyúgomb körül vezetve fixre van kötve, ami a véleményem szerint a már említett oldalra húzó erõk miatt már eleve lehetetlen. ( S még azt hittem, hogy ez egy rövid cikk lesz! ) Ennek ellenére az összes építödoboznál ez a megoldás látható, sõt pl. a fr. sebek múzeumi modelljénél is, valamint néhány fr. rajzon is. Mivel a fékkötél vastagsága miatt nem lehetett rá csomot kötni az ágyúgomb körül, ezért az ajánlott megoldás úgy néz ki, hogy a fékkötelet a gomb körül körülvezették, s a gomb alatt a két találkozó része egy vékonyabb kötélbõl álló " bandázzsal " - ami sok rajzon nem is bandázs, csak egy kötéldarab volt -összekötötték. Itt azonban komoly kétségeim vannak: - Hány lövést bírt ki ez a vékonyabb kötél? - Ha a gombon nem pontosan a fékkötél közepe volt felkötve, azaz a fékkötél az egyik oldalon hosszabb volt mint a másikon - mint már emlitettem - akkor visszafutáskor a fékkötél óhatatalanul az egyik irányba elhúzta volna az ágyút. De - érdekes módon - az összes korabeli lafetta rajzán jól láthatók a furatok a lafetta két oldal-falaiban, ami szerintem egyértelmûen arra utal, hogy a fékkötél itt volt átvezetve. ( Talán még az angol hajokon is? ) De nézzük a további köteleket : ( S itt is tisztességes összevisszaság uralkodik ) - Az elõrehúzó ( oldal ) kötelek: Az ágyút, megtöltése után a legkülsõ helyzetébe kellet húzni, - azaz addig, míg a lafetta elsõ éle a belsõ palánkozáson felütközött, - erre szolgáltak a kétoldali csigasorok. Ezek külsö blokkjai az ablakok melleti - a fékkötél szemes stiftjei felett elhelyezett szemes stiftekbe beakasztott kampókkal voltak rögzítve. A belsõ blokkok elhelyezése a lafettán kortól s nemzetiségtõl függött. Az oldalkötelek szabad végei az ágyú mellett kétoldalt a fedélzeten egy spirálba tekerve voltak lefektetve, hogy az ágyú visszafutásakor akadály nélkül át tudjanak futni a két blokkon. ( Az oldalkötelek szabad végei semmi esetre sem voltak " dugohuzoszerûen " a magasságban egymás fölé tekerve! Eltekintve attól, hogy ennél a megoldásnál a hajó mozgása miatt az egymás felett fekvö " menetek " amúgysem sokáig maradtak volna egymáson, sõt fennáll a veszély, hogy amikor ez a " torony " összeesik csomók képzödnek, amik a blokkba beszorulva lefékezik az ágyú visszafutását. ) (( Tamás!: Látod a problémámat? Ennek az illusztrálására itt egyszerüen be kellene tenni a képet a BHR - röl. - Kép: bhr - 10-12 )) - A hátrahuzo kötél(ek )
Ez már megint problémásabb, s úgy tünik, hogy a szakértök sem tudnak egymással, sõt sajátmagukkal sem megegyezni. W. zu Mondfeld szerint az angolok két hátrahuzó kötelet használtak, mig az európaiak csak egyet. Ugyanakkor a Wasa c. könyvében azt állitja, hogy a Wasa ágyúinak két hátrahúzó kötele volt, s ugyanakkor megjegyzi, hogy a lafetta alaplapjának hátsó részében található furat miatt elképzelhetö, hogy ott az egyes ( egyszerü ) kötél blokkja volt beakasztva. Valójában a csatában a hátrahúzó kötelekre nem is ( vagy nagyon ritkán ) volt szükség, mert a lövés után az ágyút a visszaható erõ amúgyis visszafuttatta, és ezért ezek blokkjait kiakasztották. Mondfeld rajza az ágyúkötelekröl: 17. ábra : 1. - Fékkötél 2.- Oldalkötél 3. - Hátrahúzó kötél Összefoglalva:
Eltekintve ezektõl az elméleti problémáktól a következõkre kell ügyelnünk: - Nagyon fontos, hogy a csövek és a lafetták kialakítása legalább " nagyjábol " megfeleljen a kornak, nemzetiségnek és a hajótípusnak. Valahol már emlitettem - az építõdobozok lafettái, és ennek megfelelõen azok rajzai a legtöbb esetben reménytelenül rosszak. A legtöbb dobozban kimart lafettákat szálítanak amiknek az oldalai párhuzamosak, ( Világos! - igy lehet öket szériában gyártani ) holott a lafetták oldalai elõrefelé szûkültek, valamint dobozlafetták vannak még az újabb kori hajók dobozaiban is. Hogy a csövek hossza 5 mm - es ugrásokkal van megállapitva - azaz pl. 25-30 - 40-45 stb. mm hosszu csöveket adnak, ill. tudsz vásárolni, az már szinte magátol értetõdõ, és következik a széria gyártásból, csak éppen nem felel meg a valóságnak. Nem beszélve arrol, hogy sok esetben az átmérõk a hosszhoz képest aránytalanul vastagok, sok esetben az erõsítö gyûrûk, és címerek ill. díszek - már ha vannak - durván vannak kialakitva. - A fékkötelek végei a szemes csapokon FIXRE! voltak kötve! Ellenkezö esetben - mármint ha a fékkötél végei szabadon átfuthatnak a csapok szemein - a fékkötélnek tkp. semmi szerepe se lenne, az ágyú szabadon átfuthatna a fedélzet másik oldalára, mindent letarolva maga elött. - Mint már említettem: az oldalkötelek ( valamint a hátrahúzó kötelek ) szabad végei a fedélzeten egy lapos spirálban voltak feltekerve. (( Tamás!: Itt megint az elöbbi képre kell utalnom. )) Lehet, hogy ezzel a cikkemmel segítettem, ugyanakkor sok új problémát vetettem fel. Aki mélyebben bele akar merülni ezekbe a dolgokba, az nem ússza meg saját kutatás nélkül. Jo lövöldözést kivánok - Flamenco. Irodalom: 1* - Hans Aufheimer - Schiffsbewaffnung... 2* - Wolfram Zu Mondfeld - Schiffsgeschütze 3* - Wolfram zu Mondfeld - Der Meister des siebten Siegel 4* - Björn Landström - Das Schiff 5* - Frank Howard - Segel - Kriegsschiffe 1400-1860
6* - Hendrik Busmann - Sovereign of the Seas 7* - Alexander McKee - Die Mary Rose {mos_fb_discuss:13}