Nalini Singh Angyali vadász 2. kötet angyalcsók
Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg 2010-ben. Copyright 2010 by Nalini Singh All rights reserved. Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan, mechanikusan, fotó vagy fénymásolati eljárással vagy bármely más módon sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül. A kötet eredeti címe: Guild Hunter #2. Archangel s Kiss Fordította: Bottka Sándor Mátyás Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2011. A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó A borítót tervezte: Redl Anna Nyomdai kivitelezés: Gelbert Felelős vezető: Geller Róbert ügyvezető igazgató www.egmont.hu
Genesis Csepp. Csepp. Csepp. Gyere ide, kicsi vadász, kóstolj bele! Vér a falakon, a lába alatt, a padlón, a levegőben is. Ari? Ari most lepihent egy kicsit. A vihogás, aminek hallatán menekülni akart, el onnan, el, EL! Hm, azt hiszem, Belle-t jobban szeretem. A vörösre mázolt ujjak, amelyek megérintik az ajkát. Amelyekről vér csorog a nyelvére. A nővére vére. Elena ekkor üvöltött fel.
Első fejezet Elena megmarkolta az erkély korlátját, és lenézett a mély szurdokba. A csipkés sziklák onnan fentről nézve éles, hegyes fogaknak tűntek, amelyek csak arra várnak, hogy belemarjanak valamibe, és szétszaggassák, szétmarcangolják azt. Elena erősen megkapaszkodott a rácsban, nehogy a jeges, metsző szél lefújja őt abba a halálos, mély torokba. Egy éve mormolta maga elé még azt sem tudtam, hogy a Menedék létezik. Most meg itt vagyok. Körülötte, amerre csak látott, egy márványból és üvegből épült város terült el, csipkés, finom körvonalai élesen rajzolódtak ki a nap erős fényétől kiégett égbolton. A várost keresztülszelő szurdok két oldalán megnyugtató, zöld foltokban virítottak a növények, a látóhatár szélén pedig hófödte csúcsok magasodtak. Nem voltak itt utak, sem felhőkarcolók semmi sem zavarta meg a táj túlvilági szépségét. A pompás kép azonban zavaróan idegen is volt, mintha a csillogó felszín alatt valami sötétség gomolyogna. Elena vett egy nagy 4
levegőt, megérezte a szájában a jeges, hegyi levegő hidegét. Felemelte a fejét, és felnézett az angyalokra. A sziklából kinőtt város felett repülő rengeteg angyalra, akiknek szárnyai majdnem eltakarták az eget. Vannak emberek, akiket szó szerint megbabonáz az angyalok látványa. Ők itt, ennyi imádott lény láttán hangosan nyüszítenének. De Elena látott már arkangyalt, aki kacagva tépte ki egy vámpír szemét, úgy tett, mintha lenyelné a szemgolyókat, majd nyúlós ragaccsá taposta őket a csizmája sarkával. Ez számára, gondolta megborzongva, korántsem volt a földre szállt mennyország. Szárnyak suhogása hallatszott a nő háta mögött, két erős kéz szorította meg a csípőjét. Túlerőlteted magad, Elena. Gyere be! Ő nem mozdult, pedig attól, hogy megérezte a szárnyain az angyal erős, veszélyes, minden ízében férfias tapintását, legszívesebben kéjesen összerándult volna. Azt hiszed, most már parancsolgathatsz nekem? New York arkangyala, ez a halálosan veszélyes teremtmény, akitől a lelke mélyén még mindig félt egy kicsit, félretolta Elena tarkójáról a haját, és végigsimította a nyakszirtjét az ajkaival. Természetesen. Hiszen az enyém vagy. Némi csipkelődés, és nagy adag színtiszta birtoklás érződött a hangjában. Azt hiszem, nem teljesen értetted még meg ezt az igaz szerelem dolgot. Az arkangyal ambróziát csepegtetett Elena szájába, ezzel halhatatlanná változtatta a halandó vámpírvadászt, és szárnyakat adott neki, szárnyakat!, mindezt csakis azért, mert szerette, igaz szerelemmel szerette őt, az embert most már halhatatlan angyalt. Akárhogyan is, ideje visszavonulnod az ágyadba. A következő pillanatban Elena már Raphael karjaiban volt, pedig nem emlékezett rá, hogy elengedte a korlátot. Pedig biztosan elengedte, mert érezte, ahogy fagyott kezeibe visszaáramlik a vér. Forrón lüktetett és fájt, a bőre megfeszült. Miközben Elena várta, hogy elmúljon a kellemetlen bizsergés, Raphael csak vitte őt, át az ajtón, be a pompás üvegterembe, amely egy márvány- és kvarcerőd 5
tetején állt. A torony éppolyan erősnek és rendíthetetlennek tűnt, mint a körülötte magasodó hegyek. Elenát elöntötte a méreg. Szállj ki a fejemből, Raphael! Miért? Mert, ahogy azt már jó néhányszor elmondtam neked, nem vagyok a játékszered! Elena összeszorította a fogát, amikor az arkangyal lefektette őt a felhőpuhaságú ágyneműre, a süppedő párnák közé. A matrac viszont kemény volt és megtartotta a nő tenyerét, amikor rátámaszkodott és felült. A szerelmed te jó ég, még mindig alig hitte el, hogy képes volt beleszeretni egy arkangyalba! nem egy tárgy, amivel kedvedre játszadozhatsz. A szerelmed a társad. Kobaltkék szemek villantak Elenára. Az arkangyal rászegezte tekintetét, amivel bárkit a rabszolgájává tehetett. Éjfekete hajtincsei alatt az arca tökéletesen szép volt, és veszélyesen kegyetlen. Pontosan három napja vagy ébren, azelőtt pedig egy évet töltöttél kómában szólalt meg Raphael. Én több mint ezer éves vagyok. Éppen annyira nem vagyunk hát egyenrangúak most, mint amennyire nem voltunk azok, mielőtt halhatatlanná tettelek. Elena olyan dühös lett, a világ hirtelen egy vibráló, fehér, zúgó zajjá változott körülötte. Legszívesebben meglőtte volna akkor Raphaelt, mint ahogy egyszer, korábban már meg is tette. Ezt a gondolatát azonban vízesésszerűen követte a többi is: az angyal kiomló, vörös vére, a roncsolt angyalszárny, a rémület Raphael tekintetében. Nem, nem lett volna képes újra rálőni. De bántani attól még akarta. Akkor én most mi vagyok? Az enyém. Talán baj volt, hogy Elena háta borsódzott ennek hallatán. Talán nem kellett volna így felháborodnia, amikor hallotta, mennyire a saját tulajdonának tekintette őt Raphael, és látta a sötét szenvedélyt a szemében. De Elena most nem gondolkozott ezen, csak az járt a fejében, hogy már örökre egy arkangyalhoz van láncolva, aki láthatóan azt gondolta, megváltoztak a játékszabályok. 6
Igen bólintott. A szívem a tiéd. Elégedettség villant Raphael szemében. De semmi más. Elena egyenesen az angyal szemébe nézett és állta a tekintetét. Szóval egy újszülött vagyok még a halhatatlanok között. Oké. De ne feledd, hogy vadász is vagyok, annak pedig elég jó ahhoz, hogy felbérelj. Az arkangyal arca szenvedélyesből idegessé változott. Te már angyal vagy. De attól még nem leszek a játékszered vagy a gumicsontod. Gumicsont? Raphael, úgy tűnt, jól szórakozik ezen. Elena nem vett tudomást róla. Sara azt mondta, bármikor visszamehetek a céhbe dolgozni. Most már nagyobb hűséggel tartozol az angyaloknak, mint a vámpírvadász céhnek. Michaela vagy Sara, Sara vagy Michaela morfondírozott gúnyosan Elena. Ribancistennő arkangyal, vagy a legjobb barátnőm. Ajjaj, de nehéz, melyiket is válasszam?! Most ez úgysem számít. Raphael felhúzta az egyik szemöldökét. Elenának az volt az érzése, az arkangyal tud valamit, amit ő nem. Miért ne számítana? Úgysem tudsz semmit sem tenni addig, amíg meg nem tanultál repülni. Ez valóban befogta Elena száját. Hátradőlt az ágyra, a szárnyai lassú suhogással szétterültek alatta. A csodálatos szárnyai, amik a gazdag éjféli feketéből fokozatosan, árnyalatonként világosodtak indigószínből a legsötétebb kékig, majd hajnalpír színben pompáztak, míg el nem érték a ragyogó arany- és fehér színt. Elena duzzogni kezdett, és ez körülbelül két másodpercig sikerült is neki. Hiába, a mogorvaság egyszerűen nem illett hozzá. Az apja, Jeffrey Deveraux sem tudta elérni, hogy Elena hosszan morogjon, pedig ő nem titkolta, mennyire megveti az elfajzott, természetellenes lányát. 7
Akkor taníts meg egyenesedett fel Elena. Készen állok rá. Nagyon akart repülni, ez az érzés már-már fojtogatta, úgy vágyott rá, hogy a gyomra is összeszorult, ha erre gondolt. Raphael arca viszont meg sem rezzent. Még ahhoz sem vagy elég erős, hogy támogatás nélkül kimenj az erkélyre. Gyengébb vagy, mint egy újszülött angyal. Elena korábban látta már a kis angyalokat a kis szárnyaikkal, az idősebb angyalok kíséretében. Nem volt belőlük sok, de éppen elegen voltak. A fiatal angyalokat kérdezte itt tartjátok a Menedéken, mert itt biztonságban vannak? A Menedéket bármire használhatjuk, amire éppen szükségünk van. Itt mindent megtalálunk. Raphael kísértéssel és bűnnel teli szemei az ajtó felé villantak. Dmitri érkezik. Elena nyelt egy nagyot, amikor megérezte Dmitri csábító illatát. A szexualitás és a buja kéj szaga volt ez, ami köréje csavarodott, teljesen beborította, mint egy bolyhos, szőrös réteg. Sajnos attól, hogy angyallá lett, még nem vált érzéketlenné erre a különleges vámpírtrükkre. Persze, ennek megvolt a maga jó oldala is. Az már biztos, hogy még mindig tudom követni a vámpírok szagnyomát jelentette be. Született vámpírvadász volt, ennek köszönhette ezt a képességét. Ettől válhatsz különlegesen értékessé a számunkra. Elenának átfutott az agyán, vajon Raphael sejtette-e egyáltalán, milyen bántó és arrogáns volt ez a megjegyzése. Valószínűleg nem. Ha valaki legyőzhetetlen, és már annyi éve az, amennyi időt Elena még elképzelni sem tudott, a gőg a természetévé válik. De még ez sem volt teljesen igaz, gondolta a nő. Mert amikor a Földön elszabadult a pokol, és egy vérszülött angyal nekiállt elpusztítani New Yorkot, Raphael feláldozta magát, és inkább meghalt volna Elenával együtt, mint hogy otthagyja őt egyedül azon a párkányon, Manhattan felett. Elena emlékei ugyan ködösek voltak, de vissza tudta maga elé idézni a roncsolt angyalszárnyakat, az arkangyal vértől csatakos 8
arcát, és karjainak szorítását, ahogy saját testével védte meg őt, miközben zuhantak a kemény járda felé. A szíve összeszorult. Raphael? Egyet mondj még meg nekem! Az arkangyal már megfordult és elindult az ajtó felé. Elena igyekezett elrejteni, milyen jót mosolyog magában azon, hogy az angyal megpróbált lelépni. Mit szeretnél tudni, vámpírvadász? Hogy szólítsalak én most téged? Férjemnek? Társamnak? Barátomnak? Raphael megállt az ajtóban, kezét a kilincsre tette és megfordult. Megfejthetetlen tekintettel a lányra nézett. Szólíthatsz mesterednek. Elena a csukódó ajtóra meredt, és azon gondolkozott, vajon az angyal ugratta-e. Nem tudott kiigazodni Raphaelen, nem ismerte még eléggé ahhoz, hogy le tudja olvasni róla az érzéseit, vagy azt, mikor mond igazat, és mikor hazudik. Ők ketten fájdalom és félelem közepette találtak egymásra, a halál fenyegetése hozta őket össze egy olyan szoros kapcsolatba, ami különben csak évek alatt fejlődhetett volna olyanná, amilyen ma volt ha Urram nem dönt úgy, hogy vérszülötté válik, és nem kezd gyilkos ámokfutásba. Raphael elmesélte neki, hogy a legenda szerint egy angyal nyelvéről csak az igaz szerelem hatására cseppenhet ambrózia, ami egy embert angyallá változtathat. De mi van, ha ennek semmi köze sincs a mély érzelmekhez, csak egy nagyon ritka biológiai összekapcsolódás okozza?! Elvégre az angyalok változtatták át az embereket vámpírokká, és ebben nagy szerepet játszott, hogy biológiailag valaki alkalmas, összeférhető volt-e. A francba is! Elena a tenyere élével a szívét kezdte dörzsölni, talán, hogy kinyomja belőle a fájdalmat, ami hirtelen belenyilallt. Te nagyon felkeltetted az érdeklődésemet. Ezt mondta Raphael már az elején. Szóval egy kicsit biztosan közrejátszott, hogy Elena elbűvölte az angyalt. Kapj már magadhoz, Elena! suttogta maga elé a vadász, és végigsimított lenyűgöző szárnyain. Ezeket Raphaeltől kapta, ajándékba. Itt csak te estél bűvöletbe! 9
De rabszolga, az nem lesz! Mester? Tudod, mikor! Elena kinézett az erkély ajtaján keresztül az ismeretlen égboltra, és elhatározta: nem vár tovább. Az egyéves kóma alatt az izmai nem épültek le, nem úgy, mintha még ember lett volna. De elképzelhetetlen, hogy mennyire megváltoztak. Most minden tagja gyenge volt, mintha még soha nem használta volna az izmait. Rehabilitációra tehát nem volt szüksége, de edzésre annál inkább. Főként a szárnyai körül. Most vagy soha! sóhajtott és felült az ágyban. Vett egy mély levegőt, összeszedte magát és kitárta a szárnyait. Jesszusom, ez mennyire fáj! szisszent fel. Összeszorította a fogát, a szeme sarkából könnyek csordultak ki. De ő csak tovább feszítette új, ismeretlen, eddig soha nem használt izmait. Óvatosan behúzta a szárnyait, majd lassan újra kitárta őket. Három próbálkozás után a könnyek már beszivárogtak a szájába, nem érzett mást, csak a sós ízt a nyelvén; bőrét vékony izzadságréteg borította be, teste csillogott az ablakon át beszűrődő napfényben. Raphael ekkor tért vissza a szobába. Elena azt várta, hogy az angyal dühösen ráförmed majd, de Raphael csak leült az ágyával szemben egy székre, és a szemét egy pillanatra sem vette le a lányról. Közben óvatosan keresztbe tette a lábát, egyik bokáját a térdére fektette, és dobolni kezdett a csizmáján egy aranyozott szélű, vastag borítékkal. Elena állta az angyal tekintetét. Még egyszer kinyitotta, összezárta, majd újra kitárta a szárnyát. Úgy érezte, mintha kocsonyából lenne a háta, a hasizmai pedig úgy megfeszültek, hogy már sajogtak. Mi van megállt, kifújta magát abban a borítékban? Ekkor a szárnyai összecsukódtak a háta mögött, és Elena az ágy elejében találta magát, hátát a fejtámlának vetve. Eltartott néhány másodpercig, amíg a lány felfogta, mit tett vele az angyal. A lelkét hideg, bénító érzés töltötte el. Nem lehet igaz, hogy újra ezt csinálta vele Raphael, gondolta, miközben nézte, ahogy az angyal feláll az ágyról, egy törülközőt dob oda neki és visszaül a székre. 10
Akármilyen dühös is volt azonban, lenyelte; megtörölte az arcát, és nem szólt egy szót sem. Raphaelnek ugyanis igaza volt. Nem voltak egyenrangúak, korántsem. A kóma pedig összezavart valamit benne. De mostantól dolgozni fog azon, hogy újra felépítse az elméjében azokat a védvonalakat, amik fejlődni kezdtek benne Raphael befolyása ellen, mielőtt angyallá lett. Most, hogy így megváltozott, valószínűleg hosszabb ideig is fenn tudja majd őket tartani, talán a kínzó fejfájás nélkül is. Ellazította görcsös vállát, majd felvette a kést, amit az ágya mellett tartott, és tisztogatni kezdte a pengéjét a törülközővel. Jobban érzed magad? Nem. Az angyal vonásai megkeményedtek. Figyelj rám, Elena! Nem foglak bántani, de nem engedhetem, hogy a viselkedéseddel kétséget ébressz afelől, hogy én parancsolok neked. Hogy micsoda?! Pontosan milyenek a viszonyok egy arkangyal párkapcsolatában? kérdezte őszinte kíváncsisággal. Ezen Raphael egy ideig elgondolkodott. Most, hogy Michaela és Urram kapcsolata véget ért, egyetlen másik állandó párkapcsolatról tudok csak. Márpedig a ribanckirálynő is arkangyal, szóval Urram és ő egyenrangúak voltak. Az angyal bólintott, bár inkább csak gondolatban, mint igazi biccentéssel. Olyan rohadtul gyönyörű volt, hogy Elenának nehezére esett mellette tisztán gondolkodnia. Még ha tudta is, hogy Raphael lelkét sűrűn átszőtte a könyörtelenség. Az a fajta, ami az ágyban dühös uralkodásként jelenik meg, amitől egy nőnek üvöltenie kell, mert úgy érzi, a bőre szétreped a testén, mert szétfeszíti a puszta vágy. Ki a másik pár? kérdezte Elena, és lecsillapította magában a mély, sajgó megkívánást. Raphael sokszor ölelte, mióta a nő felébredt a kómából, hol erősen és szilajon, hol pedig elképesztően gyengéden. De most Elena az angyal sokkal sötétebb tapintását akarta. 11
Elijah és Hannah. Az arkangyal szeme színe megváltozott. Olyan árnyalatú lett, mint a szín, amit Elena egyszer egy festő műtermében látott: párizsi kék. Ez volt a neve. Összetett. Idegen. Durva. Elena nem is képzelte volna, hogy egy angyal tekintete ilyen durva lehet, amíg New York arkangyala magáévá nem tette őt. Fel fogsz épülni, Elena. Akkor pedig megtanítom neked, hogyan táncolnak az angyalok. A lány szája kiszáradt a hőségtől, ami ebből a látszólag hűvös kijelentésből áradt. Elijah? kérdezte fátyolos hangon. A hangja felhívás is volt Raphael számára. Raphael állta a lány tekintetét. Megszólalt, a száján már nem látszott sajnálat, csak érzékiség. Ő és Hannah már évszázadok óta együtt vannak. Bár Hannah azóta egyre hatalmasabbá vált, és már erős, azt mondják, elégedett azzal, ha a háttérben marad, Elijah segédeként. Szárnysegéd, gondolta Elena, és elmosolyodott. Ő a szél a szárnyai alatt? Ha tetszik. Raphael arcán minden vonás megkeményedett, a férfias szépség legtisztább és legkeményebb képe jelent meg Elena szemei előtt. Te nem fogod elveszíteni önmagad mondta. A nő nem tudta, ez vád volt, parancs vagy megnyugtatás. Nem, nem fogom. És miközben ezt kimondta, tökéletesen tudatában volt annak, hogy az összes akaraterejére szüksége lesz, ha nem akarja feladni magát, teljesen elveszíteni a személyiségét Raphael hihetetlen ereje mellett. Az arkangyal újra dobolni kezdett a borítékkal. A mozdulatai pontosak, tudatosak voltak. Mostantól határidővel dolgozunk. Talpra kell állnod, és a levegőbe emelkedned alig több mint két hónap alatt. Miért? kérdezte Elena, pedig a vére felpezsdült az örömteli várakozástól. A párizsi kék újra jéggé fagyott. Lijuan bált rendez a tiszteletedre. 12
Zhou Lijuan, a legidősebb arkangyal? A lány vérének pezsgése azonnal elmúlt, minden buborék kipukkadt, maradt az élettelen bénultság. Ő másmilyen. Igen. Ő továbbfejlődött Raphael hangjában sötét árnyak táncoltak, olyan feketék, hogy már majdnem testet öltöttek. ő már nem teljesen e világból való. Elena megborzongott. Ezt hallani egy halhatatlan szájából Miért rendezne ő bált az én tiszteletemre? Hiszen azt sem tudja, ki vagyok! Ez nem igaz, Elena. A Tízek Tanácsa pontosan tudja, ki vagy te. Elvégre mi bíztunk meg téged. A gondolattól, hogy a világ legbefolyásosabb és leghatalmasabb társasága érdeklődik iránta, Elenát kirázta a hideg. Az sem segített, hogy Raphael ennek a tanácsnak a tagja volt. Pontosan tudta ugyanis, mire képes New York arkangyala, tudta, mekkora hatalom van a kezében, és milyen könnyen átléphetné a kegyetlenséget a gonoszságtól elválasztó vékony határvonalat. Most már csak kilencek tanácsa szólalt meg a lány. Urram halott. Vagy találtatok a helyére valakit, amíg kómában voltam? Nem. Ami emberi mértékkel hosszú idő, az számunkra nem sokat jelent. Egy halhatatlan könnyed érdektelenségével mondta ezt. Ami pedig Lijuant illeti, a meghívása a hatalmi játszma része. Látni akarja az én kis házikedvencemet. Ki akarja puhatolni a gyenge pontomat. 13
Második fejezet A házikedvence. A gyenge pontja. Ezek az ő szavai vagy a tieid? Nem mindegy?! Raphael megrándította a vállát. Igaz. Elena halálos pontossággal hajította el a tőrt. Raphael röptében elkapta az élénél fogva. A vére azonnal kicsordult, végigfolyt aranyszínű bőrén. Nem te véreztél így legutóbb? kérdezte könnyeden, és az addig makulátlan szőnyegre ejtette a kést. Ökölbe szorította a kezét. A vérzés néhány másodpercen belül elállt. Te kényszerítettél, hogy megmarkoljam a pengét. Elena szíve még mindig hevesen vert, miután látta, milyen gyors Raphael. Te jó ég, és ezt a férfit fogadta ő az ágyába! Ráadásul még most is ellenállhatatlanul kívánta. Hm Raphael elindult felé. Korábban megígérte ugyan, hogy nem fogja bántani őt, de Elena most mégsem volt ebben annyira biztos. Megmarkolta a lepedőt, miközben az angyal odasétált hozzá és leült mellé az ágyra. Az egyik szárnyát a lány lábára fektette. A szárny meleg volt, és meglepően nehéz. Az angyalok szárnya nem a látvány kedvéért volt a hátukon, 14
ezt Elena kezdte megérteni. Egy angyalszárny tiszta izom, ín és csont volt. És mint a többi izmot, ezt is edzeni kellett használat előtt. Eddig Elenának csak azért kellett aggódnia, hogy megbotlik, ha túlerőlteti magát. Most már attól is tarthatott, hogy leesik a levegőből. De most éppen nem ez a veszély fenyegette. Most csak kékséget látott maga előtt. Raphael előtt soha nem gondolta volna, hogy a kék szín jelenthet bűnt, csábítást. Fájdalmat. Az arkangyal előrehajolt, hátrasimított egy hajtincset a lány nyakáról. Az ujjai olyan gyönyört tudtak hozni a lánynak, hogy az már fájt. Megcsókolta Elena szaporán lüktető verőerét. A nő megremegett, önkéntelenül is felemelte a karját, ujjaival az angyal hajába túrt. Raphael újra megcsókolta őt, ettől a lány gyomrát elöntötte a forróság, majd átjárta az egész testét, minden porcikáját. Minden lassú szívdobbanása tele volt vágyakozással. Elena a szeme sarkából valami csillogást látott, ekkor jött rá, hogy Raphael beteríti őt angyalporral ezzel a finom, buja anyaggal, amiért a halandók vagyonokat voltak képesek kiadni. De az arkangyal különleges fajta port pergetett rá, ez csakis az ő számára készült. A kéj egyre erősödött Elenában, amikor belélegezte a finom szemcséket. Már csak a szexre tudott gondolni, a hátfájása és a dühe is elszállt. Igen suttogta az angyal Elena szájába, azt hiszem, te egy örökkévalóságig fenn tudod majd tartani az érdeklődésemet. Ez a megjegyzés könnyen megtörhette volna a pillanat varázsát, de nem tette. Sokkal nagyobb volt a kéj ígérete az angyal szemében, hangjában. Elena megpróbálta közelebb húzni Raphaelt, de az csak összeszorította a fogát. Nem, Elena, nem lehet. Összetörnélek. Egy egyszerű kijelentés. Az igazság. Olvasd el ezt! A borítékot az ágyra dobta, és felállt. Kiterjesztette csodálatos, fehér szárnyait, amelyeknek minden tolla végén arany csillogott. Beborította Elenát az eksztatikus porral. Hagyd abba! szólt Elena lihegve. A száját megtöltötte Raphael forró, férfias íze. Én mikor tudok majd ilyet csinálni? 15
Ez a képesség idővel fejlődik ki, de nem minden angyalban. Raphael behúzta a szárnyait. Talán négyszáz év múlva kiderül. Elena szemei elkerekedtek. Négyszáz? Év? Te már halhatatlan vagy. Mennyire halhatatlan? Ez nem volt olyan hülye kérdés, mint amilyennek hangzott. Elena már megtanulta, hogy még az arkangyalok is meghalhatnak. A halhatatlanság idővel fejlődik, alakul ki benned, és te még alig alakultál angyallá. Most még egy erős vámpír is képes lenne megölni téged. Enyhén oldalra billentette a fejét, és kinézett az égre. Az ablak kívülről tükrös volt, így Elena nyugodtan figyelhette onnan a Menedéket anélkül, hogy bárki is meglátta volna őt. Úgy tűnik, hirtelen nagyon népszerű hely lett a Menedék szólalt meg egy idő után Raphael, és az erkélyajtóhoz lépett. El kell mennünk arra a bálra. Ha távol maradunk, gyengének fogunk tűnni, és az halálos lenne. Kilépett az erkélyre, becsukta maga mögött az ajtót, és függőlegesen, gyorsan felszállt. Elenának a lélegzete is elállt, ahogy figyelte Raphael akaratlan erőfitogtatását. Most, hogy érezte a szárnyainak súlyát a hátán, hirtelen megtanulta értékelni az arkangyal függőleges felszállásait is. Raphael ellibbent az erkély felett, és eltűnt a távolban. Elena szíve még mindig vadul vert az angyal csókjának, és kecses légi bemutatójának hatására, amikor végre lenézett a borítékra. Amint megérintette a vastag papírcsomagot, azonnal felálltak a karján a finom szőrszálak. Furcsa érzés volt, mintha az a levél valami olyan hűvös helyen lett volna azelőtt, hogy már soha többé nem melegedne fel. Néhányan azt mondanák erre: síron túli hideg. Elena libabőrös lett ettől. Erőt vett magán, és megfordította a borítékot. A pecsétet feltörte valaki, de amikor összeillesztette a két darabot, meglátta a formát, amit a viaszba nyomtak. Egy angyal képe volt. Hát persze, gondolta Elena, de nem tudta levenni róla a szemét. A pecsét feketére volt festve, de nem tudta volna megmondani, hogy ez miért zavarja őt. Hunyorogva közelebb emelte a borítékot a szeméhez. 16
Jézusom! szisszent fel, amikor meglátta a képben elrejtett másik alakot. Egy illúzió volt az, egy trükk. Ha felületesen szemlélte valaki, a kép egy térdelő, lehajtott fejű angyalt ábrázolt. De ha a fókuszpontot megváltoztatva nézték, az angyal egyenesen a nézőre meredt, üres szemgödrökkel, fehérre kopott csontokkal. Ő már nem teljesen e világból való. Raphael szavai egyszerre teljesen új értelmet nyertek Elena számára. Elena megborzongott. Kinyitotta a borítékot, és kivette belőle a kártyát. Vastag, krémszínű papír volt, emlékeztette a lányt azokra a drága kártyákra, amiket az apja használt a személyes levelezéshez. A kártyán folyóírás, arany betűkkel. Elena végighúzta a sorokon az ujját hogy miért, azt nem tudta. Nem mintha ki tudta volna tapintani, hogy az valódi arany-e. Meg sem lepődnék, gondolta Elena. Lijuan idős volt, nagyon, nagyon idős. Márpedig egy nagy hatalmú és ősi lény élete során rengeteg vagyont összegyűjthet. Érdekes: Raphael nagy hatalmúnak tűnt ugyan a számára, de soha nem gondolt bele, hogy ősi is. Volt New York arkangyalában valami életerő, ami ezt kizárta. Valami emberség? Nem. Raphael nem volt emberi, egyáltalán nem volt az. De olyan sem volt, mint Lijuan. Elena újra a lapra pillantott. Meghívlak a Tiltott Városba, Raphael. Gyere és hozd magaddal azt az embert, akit magad mellé fogadtál! Hadd lássuk, milyen szép ez a kapcsolat halhatatlan és valaha halandó között! Egy évezred óta nem voltam így elragadtatva! Zhou Lijuan Elena nagyon nem vágyott rá, hogy elragadtatást keltsen Lijuanban. Még csak a közelébe sem akart menni a Tízek Tanácsa maradék tagjaihoz. Raphaelről tudta, hogy nem bántaná őt soha. De ami a többieket illeti Ó, a francba! 17
* * * A házikedvencem. A gyenge pontom. Akármennyire is undorodott ezektől a szavaktól, attól azok még nem lettek kevésbé igazak. Ha New York arkangyala valóban szerette őt, akkor Elena akár céltáblát is rajzolhatott volna a hátára. Újra látta maga előtt Raphael sebzett, véres arcát, tépett szárnyait. Egy arkangyal, aki a halált választotta az örök élet helyett. Ez egy olyan igazság volt, amit soha nem felejtett el, ami biztos pontot jelentett számára, még ha az életében minden más meg is változott. Nem minden mormolta maga elé, és felvette az ágy mellől a mobiltelefonját. Bár a város úgy festett, mint ami egy olyan időből maradt ott, amikor még a kellem és a lovagiasság volt a meghatározó, kényelmi felszereltsége nagyon is modern volt. Nem is csoda, gondolta Elena. Az arkangyalok nem maradhattak volna fenn évezredeken át, ha a múltban éltek volna. Erre kitűnő példa volt New York arkangyalának felhőkarcolója, az Arkangyal-torony. Elena várt, amíg a vonal túlsó végén kicsengett a telefon, és közben azon kapta magát, hogy az eget kémleli az erkélyajtón keresztül, és annak a toronynak az urát keresi a szemével. A csengés véget ért. Szia, Ellie! Reszelős hang, majd rögtön egy nagy ásítás. A francba, felkeltettelek! A lány teljesen megfeledkezett az időeltolódásról New York és hol-a-pokolban-is-volt-éppen között. Semmi baj, úgyis korán feküdtünk le. Tartsd egy kicsit! Zizegő hangok, egy kattanás, és Sara újra a vonalban volt. Még soha nem láttam Deacont ilyen gyorsan visszaaludni, de előtte tán még motyogott valami olyasmit, hogy Szia, Ellie. Azt hiszem, a kislányunk nagyon lefárasztotta őt tegnap. Elena elmosolyodott, amikor elképzelte, hogy Sara nagy és rohadt rémisztő férjét kikészíti a kis Zoe. Felkeltettem őt is? Nem, ő is kész volt. Sara suttogott. Csak benéztem hozzá. Átmegyek a nappaliba. 18
Elena élénken látta maga előtt Sara környezetét, a karamellszínű, nagy ülőgarnitúrát, ami melegséggel töltötte el az egész nappalit, és a falon Zoe fekete-fehér képét, amiről habfürdővel mázolt arccal vigyorog le a szobára. Sehol máshol nem érezte annyira otthon magát, mint abban a szép, barna kőházban. Kivéve a saját lakását. Sara, tudsz valamit a lakásomról? Ezt elfelejtette megkérdezni a barátnőjétől, amikor Sara két napja a Menedékben meglátogatta. Akkor túlságosan tele volt a feje azzal, hogy meghalt, és szárnyakkal a hátán éledt fel. Bocsi, édes Sara hangjában hallatszott a történtek fájdalmas emléke. Azután, hogy az a sok minden történt, Dmitri teljesen lezárt mindent. Engem meg jobban érdekelt, hogy kiderítsem, hol vagy, ezért a lakásod ügyét nem is erőltettem annyira. Amikor Elena utoljára látta a lakását, annak egyik falán lyuk tátongott, vér és eső borított mindent. Semmi gond válaszolta, és elűzte megzavart rejtekhelyének, és összetört kincseinek fájdalmas emlékeit. Gondolom, volt elég gondod enélkül is. New York vaksötétbe borult, minden vezeték elégett, amikor a két arkangyal egymással harcolt, és az elektromos hálózatból szívott el energiát a küzdelemhez. És nem csak az elektromos rendszer semmisült meg. Elena agyába rommá dőlt épületek, összezúzott kocsik, és roncsolt helikopterek képe villant, a pusztítás tehát nagyon komoly volt. Durva volt vallotta be Sara, de a károk nagy részét már kijavították. Raphael emberei gondoskodtak mindenről. Még az angyalok is segítettek az építkezéseken, hidd el, az nem mindennapi látvány volt! Gondolom, darukra nem volt szükség. Nem. Nem is tudtam, milyen erősek az angyalok, amíg meg nem láttam, ahogy az egyik felemelte azokat a betontömböket. Kis szünet, amit megtöltöttek az Elena torkát szorongató, ki nem mondott, mély érzések. Holnap elmegyek a lakásodba szólt végül Sara. És elmesélem, hogy mi van ott. 19
Elena nyelt egy nagyot, és azt kívánta, bárcsak Sara ott lenne vele, hogy átölelhesse a legjobb barátnőjét. Köszi! Szólok Dmitrinek, intézkedjen, hogy az emberei tudják előre, hogy mégy. Elena minden igyekezete ellenére azon kezdett gondolkodni, vajon az emlékei, a kis tárgyak, amiket az utazásairól vitt haza, épségben megúszták-e. Hah! Dmitri embereivel hátrakötött kézzel is elbánok! Halk nevetés. Jaj, Ellie, mindig úgy megkönnyebbülök, ahányszor csak hallom a hangodat! Hallod azt még eleget! Most már halhatatlan vagyok! jegyezte meg Elena viccesen, de még mindig nem fogta fel, milyen gyökeresen megváltozott az élete. Az ő szakmájában a vadászok általában igen korán haltak, egyáltalán nem éltek örökké. Na ja! Itt leszel és vigyázhatsz majd a kicsimre, és az ő kicsijeire is, amikor én már rég meghaltam. Erről inkább ne beszéljünk! Elenának fájt csak elképzelni is az életét Sara, Ransom vagy Deacon nélkül. De buta vagy! Szerintem ez csodás dolog. Ajándék! Én nem vagyok olyan biztos benne. És elmondta Sarának, mit gondolt arról, milyen nagy értékű túsz válhatna belőle. Szerinted paranoiás vagyok? Nem. Ez már a Céh igazgatójának kemény, határozott hangja volt. Ezért is csomagoltam be neked Vivek különleges pisztolyát a fegyvercsomagba, amit neked küldtem. Elena keze ökölbe szorult. Amikor utoljára használta azt a pisztolyt, Raphael vére csillapíthatatlanul omlott a szőnyegére, Dmitri pedig majdnem elvágta Elena torkát. De ez, gondolta a lány, és egyenként kinyújtotta az ujjait, még nem von le a pisztoly értékéből. Azt a fegyvert arra tervezték, hogy kárt tegyen az angyalok szárnyában. Ez pedig, nézett ki Elena az ablakon át az égre, jól jöhet egy olyan helyen, ahol minden olyan titkokról árulkodik, amit egyetlen ember sem tudhat meg soha. 20
Köszi! Még ha amiatt a pisztoly miatt is kerültem bele ebbe az egészbe. Hé, amiatt lettél ám mocskosul gazdag is! Elena csak pislogott, és hirtelen nem jutott szóhoz. Elfelejtetted, mi? nevetett fel Sara. Nem értem rá, mert kómában kellett lennem nyögte ki végül Elena. Raphael kifizetett engem? Az utolsó fillérig. Eltartott egy ideig, amíg Elena megértette, hogy ez mit jelent. Már ennek az összegnek az előlege is több pénz volt, mint amit Elena egész életében meg tudott volna keresni. Pedig az csak negyede volt a teljes díjnak. Azta! A mocskosul gazdag akkor nem is túlzás! Nem. De végül is, befejezted a munkát, amivel megbízott. Gondolom, annak volt valami köze az Urrammal vívott harchoz. Elena az ajkába harapott. Raphael nagyon egyértelművé tette a szabályokat a vérengzővé és tömeggyilkossá változott arkangyal történetével kapcsolatban. Aki bármit is megtud róla, az azonnal meghal. Kivétel nélkül. Lehet, hogy ez azóta megváltozott, de Elena nem akarta kockára tenni a legjobb barátnője életét, csak mert bízott egy olyan kapcsolatban, amit még ő maga is alig értett. Erről nem mondhatok semmit, Sara. Az összes többi titkot elmondod nekem, éppen csak ezt az egyet nem? Sara nem volt dühös vagy sértődött, inkább kíváncsi. Érdekes. Ne is próbálj meg kideríteni semmit! Elena gyomra összeszorult, amikor az agya levetítette neki azokat a hányingert keltő emlékképeket Urramról. Az utolsó szoba A rothadó hús bűze, a vértől vörös, csupasz csontok látványa, a nyálkás pép, ami a szemgolyókból maradt, miután az angyal kitépte őket a haldokló vámpír koponyájából. Elena lenyelte a torkát maró epét, és igyekezett, hogy a hangján egyértelműen hallatszódjon az aggódás. Nem jó dolgok azok. 21
Nem akarok én mégha á, Zoe felébredt Minden szótagból sütött az anyai szeretet. És nézd csak, Deacon is. Zoe apukája felébred a kislánya legkisebb nyöszörgésére is, ugye, kicsikém? Elena vett egy mély levegőt hogy megtisztítsa a testét. A szeretetteljes légkör, ami Saráéktól áradt, elűzte Urram romlottságának képeit. Azt hiszem, gyerekek, ti napról napra egyre szörnyűbbek vagytok. A babám már majdnem másfél éves, Elena suttogta Sara. Látnod kellene már végre! Megyek és megnézem őt ígérte meg Elena. Megtanulom használni ezeket az izéket a hátamon, még ha beledöglöm is. Az utolsó szavak alatt Elena tekintete Lijuan meghívójára tévedt. Ahogy kimondta őket, a halál csontos kezét érezte összezárulni a nyaka körül. 22
Harmadik Fejezet Mindennek ellenére egy héttel azután, hogy Elena telefonon beszélt Sarával, a vadásznak nem a halál járt az eszében. Sokkal inkább a bosszú. Azt tudtam, hogy szeretsz fájdalmat okozni, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szadista vagy vetette oda Dmitri háta felé, miközben kinyújtózott a kellemes, forró vizű medencében. Dmitrinek majdhogynem el kellett vinnie őt odáig, miután szétrúgta a fenekét edzés címén, ami elvileg arra szolgált, hogy megerősítse az izmait. A vámpír megfordult, és sötét szemét a lányra szegezte. Tekintetével bármelyik ártatlan embert bűnre tudta volna csábítani, a bűnösöket pedig egyenesen a pokolra taszíthatta. Mikor szólalt meg halkan, és a hangja hallatán az embernek bezárt ajtók, és ledöntött tabuk jutottak eszébe adtam rá okot neked, hogy kételkedj bennem? A csábító illatfelhő végigsimított a lány ajkán, a lábai között és a hátán. 23
Elena bőre megfeszült az illat erejétől, ami a született vadászokban azonnal nemi vágyat ébresztett. De állta a sarat, mert tudta, Dmitri élvezi, hogy ő ennyire kiszolgáltatott neki. Mit keresel te itt? Nem kellene inkább New Yorkban lenned? Dmitri volt a Hetek vezetője, az angyalok és vámpírok zárt csapatáé, akik feladata volt, hogy Raphaelt megvédjék minden rá leselkedő veszélytől, még attól is, amit ő észre sem vett. Elena biztos volt abban, hogy Dmitri szemrebbenés nélkül kivégezné őt, ha úgy ítélné meg, hogy a létezése túl nagy rést üt Raphael pajzsán. Raphael ezért valószínűleg megölné Dmitrit, de ahogy a vámpír egyszer elmagyarázta Elenának, a vadász attól még halott maradna. Biztos van ott néhány vámpírrajongó, aki már kisírta érted a szemét folytatta Elena. Nem tudta kiverni a fejéből annak az emlékét, amit az Arkangyal-torony vámpírok számára fenntartott szárnyában látott egy este. Dmitrit, ahogy egy gömbölyű idomokkal megáldott szőke nyakára hajol, a nő kéjének érzéki illata pedig betölti a szobát. Ne törd össze a szívem! eresztett meg egy műmosolyt Elena felé az idős, nagyon idős vámpír. Ha nem vigyázol, még azt hiszem, hogy nem kedvelsz engem. Dmitri levette vékony ingét, és közben a szeme sem rebbent, pedig a földet foltokban már hó borította. Ezután a nadrágját kezdte kigombolni. Ma akarsz meghalni? kérdezte könnyeden Elena. Ha a vámpír csak egy ujjal is hozzáérne, Raphael kitépné a szívét. Persze, nem lenne könnyű dolga, mert Elena azt már előbb kivágná. Lehet ugyanis, hogy Dmitri fel tudja benne ébreszteni az érzéki vágyat az illatával, de Elena egyáltalán nem hagyta, hogy bárki bármire kényszerítse. Sem ez a vámpír, de még az sem, akit Dmitri urának nevezett. Elég nagy ez a medence szólt Dmitri, és levette a gatyáját. Elena egy pillanatra meglátta a férfi vékony, izmos lágyékát, mielőtt becsukta volna a szemét. Közben pontosan tudta, hogy az arcát elöntötte a pír. Nos, gondolta, legalább ez a kérdés is 24
tisztázódott. Dmitri nem a napfénytől kapta bőrének barnaságát. A különleges mézszín vele született, és makulátlanul szép volt. Egy hullám jelezte, hogy a vámpír a vízbe ereszkedett. Most már idenézhetsz, vadász gúnyolódott Dmitri. Miért néznék oda? válaszolt Elena. Kinyitotta a szemét, és a tekintetét a lélegzetelállító hegyek felé fordította. A vadászok nem voltak szégyenlősek, de Elena nagyon megválogatta a barátait. Ha pedig az volt a kérdés, kivel érezte magát jól meztelenül, azaz védtelenül, a névsor még rövidebb volt. Dmitri pedig soha, semmilyen körülmények között nem szerepelt rajta. Elena a hegyeket nézte, de közben fél szemmel, a szeme sarkából rajta tartotta a tekintetét Dmitrin is. Nem mintha bármi esélye lett volna, hogy túlélje a vámpír támadását, a mostani állapotában pedig még kevésbé. De ez nem volt ok arra, hogy könnyen adja a bőrét. Bundák és gyémántok, szex és kéj. Az illat ezernyi szállal fonta be őt, de most néma volt, hatástalan. A vadászt most sokkal jobban aggasztotta a vámpír tekintete. Egy ragadozóé volt az, ami éppen felmérte a prédát. Legalább egy percbe telt, mire Dmitri végre megrántotta a vállát, és hátrahajtotta a fejét a természetes medence peremére. Elenának be kellett vallania, a vámpír szexi volt, a legösszetettebb és legkéjesebb módon. Sötét haja volt, sötét szeme és a szája egyszerre ígért kéjt és fájdalmat. De a vadász ezt csak kelletlenül, általános női elismeréssel állapította meg. Az ő színe, az ő szenvedélye és megváltása a kék volt. A legsötétebb csokoládéhoz hasonló érzékiséginda fonódott a teste köré. Gazdag, vonzó, egyáltalán nem néma. Elena összeszorított foggal felszisszent. Kapcsold ki! A teste megfeszült, a melle megdagadt a vágytól, ami éppolyan erős volt, mint amennyire kéretlen. Lazítok szólt Dmitri idegesen és férfias gőggel, ami nem volt váratlan, ha figyelembe vesszük, hogy kit szolgált. És nem tudok lazítani, ha kordában kell tartanom a testem egy szerves részét. 25
Elena egyáltalán nem volt biztos abban, hogy ez igaz volt, de még mielőtt válaszolhatott volna, a levegőből egy égszínkék, ezüst peremű toll hullott alá és esett a vízbe előtte. Erről egy korábbi, másik toll jutott a vadász eszébe, és Raphael keze, amint összezárul a toll körül, és kék-ezüst port szór a földre, miközben szemében birtoklási vágy lángol. Ebbe az emlékbe kapaszkodott, hogy megszabaduljon Dmitri csábításától, és a jellegzetes szárnycsapások hangjára összpontosított, amit a háta mögül hallott. Helló, Illium! Az angyal megkerülte Elenát, leült a medence hóval borított peremére, és farmerostul a vízbe lógatta a lábát. A farmeron kívül tulajdonképpen nem is viselt mást, mint ahogy a Menedékben általában a többi férfi angyal sem. Izmos, meztelen felsőtestét a nap fénye fürösztötte. Elena a lányról Dmitri felé fordította lélegzetelállító, földöntúli arany szemeit. Lemaradtam valamiről? Már vagy tízezerszer fenyegettem meg, hogy megölöm mesélte Elena, és közben a tenyerébe szorított egy követ, ami a medence szélén hevert. A kő élei a markába vágtak, ahogy a lány ellenállt a kényszernek, hogy odamenjen Dmitrihez, és addig nyalja róla az illatát, amíg az teljesen át nem itatja őt. A vámpír kihívóan, csendben nézett a vadászra. Bármilyen erős is volt a szexuális vonzás, ez a játszma nem az érzékiségről szólt. Itt a kérdés az volt, joga van-e Elenának Raphael mellett maradni. Ő pedig kis híján péppé vert folytatta nyugodt hangon, pedig a teste égett a vágytól. Bizonyos körökben jegyezte meg Illium, miközben kék végű fekete haja lobogott a szélben ez már előjátéknak számít. Dmitri elmosolyodott. Elena nem vevő arra az előjátékra, amit én nyújtanék neki. Vér és pengék emléke csillant meg a szemében. Pedig én Tenger illata töltötte el vad széllökésként Elena elméjét. Elena, miért meztelen Dmitri? És a medence vize már kezdett is megfagyni. Ne, Raphael! kiáltott fel hangosan a lány. Nem akarom megadni neki az örömet, hogy végignézze, amint megfagyok! 26
Ezt nem is hagynám. A jég visszahúzódott. Úgy tűnik, komolyan el kell beszélgetnem Dmitrivel. Elena kényszerítette magát, hogy a gondolatait küldje Raphael felé, pedig ösztönösen beszélni szeretett volna. A szíve, a lelke még mindig emberi volt. Nem kell. Magam is el tudom intézni. Biztos vagy benne? Ne feledd, hogy ő évszázadok alatt növelte ilyen nagyra az erejét. Enyhe figyelmeztetés. Ha túlfeszíted nála a húrt, egyikőtök megfog halni. Elena pontosan megértette. Megmondtam neked, arkangyal, hogy miattam nem ölhetsz meg senkit. A válasz egy hűvös tengeri fuvallat volt, egy halhatatlan birtoklásának a jele. Ő a Hetek vezére. Hű hozzám. Elena előre kitalálta, mit akart mondani ezzel az angyal. Hogy Dmitri hűsége az ő halálát jelentheti. A saját harcaimat magam vívom meg. Mert ez volt ő, Elena személyisége nagyrészt azon alapult, hogy meg tud állni a saját lábán. Egyszer már elmagyaráztam neked: inkább halok meg Elenaként, mint hogy árnyékként éljek tovább. Azzal magára hagyta Raphaelt, hogy elgondolkozzon ezen a tényen, amit még a halhatatlanság sem változtat meg. Elena most újra Dmitrihez fordult. Nem felejtettél el elmondani valamit Raphaelnek? Dmitri megrántotta a vállát, és beszédes pillantást vetett Elena jobbja felé. Ha neked lennék, én jobban félteném az ő kék bőrét. Szerintem Illium tud magára vigyázni. Nem, ha továbbra is így flörtöl veled. Egy finom, már majdnem elegáns illatcsáp csapott a lány felé; napfény, forróság és pezsgő ízét hozta. Raphael nem szeret osztozni. 27
Elena a vámpírra szegezte a tekintetét, és igyekezett nem venni tudomást a lángokról, amelyek a gyomrában terjedtek, és amelyeket Dmitri szántszándékkal legyezgetett. Féltékeny vagy? Illium felnevetett, Dmitri pedig összehúzta a szemét. Én inkább olyan nőkkel dugok, akiknek nem borítják tüskék az egész testét. Most úgy összetörted a szívem, hogy azt el sem tudom neked mondani. Illium úgy kacagott, majdnem a vízbe esett. Nazarach megérkezett sikerült végül elmondania Dmitrinek. Meg akarja veled beszélni, hogy valaki büntetésként szökési kísérletért kitolhatja-e a szerződés határidejét. Dmitri arca meg sem rezdült, amikor természetes kecsességgel kiemelkedett a vízből. Ezúttal Elena úgy döntött, hogy nem csukja be a szemét, nem akarta feladni ezt a hangtalan akaraterő-párbajt. A vámpír tiszta, izmos testét finom, bársonyos, barna bőr borította. Dmitri izmai erőteljesen megfeszültek, miközben felhúzta a nadrágját. A vámpír tekintete találkozott Elenáéval, miközben a nadrágja cipzárját húzta fel. A gyémántok és bundák semmivel össze nem téveszthető illata a vadász nyaka köré tekeredett, mint egy nyaklánc, vagy hóhérhurok. Legközelebb folytatjuk szólt Dmitri, és az illat eloszlott. Induljunk! Ezt már Illiumnak mondta, parancsoló hangon. Elena egyáltalán nem lepődött meg, amikor Illium egy rövid köszönés után kimászott a vízből, és követte Dmitrit. Tudta, hogy bár a kék szárnyú angyal kötekszik a vámpírral, ő, és a Hetek minden tagja, akikkel eddig találkozott, vakon követnék Dmitrit bárhová. Raphaelért pedig mind egy szempillantás alatt feláldoznák a saját életüket. A víz fodrozódni kezdett körülötte a széltől, amit egy leszálló angyal kavart. Elena megérezte a tenger és az eső vad illatát. 28
Érezte, ahogy megfeszül a bőre, mintha már nem tudná benn tartani a lázat, ami a testében ég. Ingerelni akarsz, arkangyal? Raphael illata már azelőtt is nagy hatással volt Elena vadászérzékeire, mielőtt szeretők lettek. Most pedig Természetesen. De amikor a lány megfordult, hogy szembenézzen a mögé lépő angyallal, elállt a lélegzete. Mit csinálsz? Raphael leguggolt mellé, kinyújtotta a kezét, és kivette Elena füléből az ezüstkarika fülbevalót. Ezek most már hazudnak szólt az arkangyal. Összezárta a tenyerét a két fülbevalón, és amikor újra kinyitotta, finom ezüstpor pergett belőle a vízbe. Ó Egyszerű ezüst ékszereket a független nők és férfiak hordanak. Remélem, hoztál helyettük másikat fordult Elena az angyal felé, hogy a karját a medence peremére fektethesse. A szárnyai csodálatosan megszívták magukat vízzel. Ezt ugyanis Marrákesben vettem, egy piacon. Raphael kinyitotta a másik tenyerét, amelyben megcsillant egy másik pár karika-fülbevaló. Ezek is aprók voltak, ugyanolyan praktikusak egy vadász számára, de gyönyörű szép borostyánból készültek. Most már szólt az arkangyal, miközben a lány fülébe fűzte őket valóban tartozol valakihez. A lány az angyal gyűrűsujjára pillantott, a birtoklási vágy vad viharként támadt fel benne. És hol a te borostyánod? Még nem kaptam tőled ilyet ajándékba. Akkor találj magadnak valamit addig, amíg én szerzek neked egyet! Mert Raphael nem volt már szabad, nem fogadhatott el ajánlatokat azoktól, akik szíves-örömest lefeküdtek volna egy arkangyallal. Ő már az övé volt, egy vadászé. Nem akarnám összevérezni a szőnyeget, amikor lemészárolom azt a sok vámpír cafkát. 29
Te annyira romantikus vagy, Elena mondta Raphael. Tiszta, kimért hangon, mint addig, de Elena tudta, hogy belül nevet. Így hát lefröcskölte. Vagyis megpróbálta lefröcskölni, a vízcseppek ugyanis félúton megfagytak a levegőben, szivárványszínű szoborrá változtak. Váratlan ajándék volt ez Elena számára, egy pillantás a gyermek szívébe, aki Raphael valaha lehetett. Elena kinyújtotta a kezét, hogy megtapintsa a fagyott vízcseppeket, de rájött, hogy azok egyáltalán nem is fagyottak. Hogyan tartod őket így, egy helyben? Ez gyerekjáték válaszolt Raphael. A vízcseppek lehulltak, az angyal hajába pedig belekapott a szél. Ilyen apró dolgokat te is tudsz majd befolyásolni, ha kicsit idősebb leszel. Angyal viszonylatban pontosan mennyi idős vagyok? Nos, mi a huszonkilenc éves angyalokat tulajdonképpen csecsemőként kezeljük. A vadász egyik kezével végigsimított az angyal kemény combján. A gyomra vágyakozva összeszorult. De te, ugye, nem nézel engem újszülöttnek? Valóban nem. Az angyal hangja halkabb lett, a farka kegyetlenül keményen szorult nadrágja fekete anyagának. De még nem gyógyultál fel teljesen. A lány az angyal szemébe nézett, a teste várakozón nedves volt. A szex pihentet. Az a fajta szex, amit én akarok, nem. A hűvös szavak, a fehér villámokat szóró szemek emlékeztették Elenát, hogy ő New York arkangyalát próbálja éppen elcsábítani. De eddig sem azért élte őt túl, mert megadta magát neki. Gyere, menjünk be! Raphael felállt és megkerülte a medencét, amíg Elena háta mögé nem ért. Ha nézel, Elena, attól félek, megszegem a kettőnknek tett ígéretemet. De a lány amúgy is elfordult volna az angyaltól, mert másképpen nem volt képes ellenállni a gyomorba markoló szépségének. Raphael azonban ekkor megszólalt: 30
Olyan könnyű lenne fájdalmat okoznom neked. Ekkor Elena rádöbbent, hogy nem ő volt az egyetlen, aki egy szokatlan, ismeretlen helyzetbe került, és meg kellett birkóznia az újdonsággal. Mozdulatlanul, némán hallgatta az angyal csizmájának tompa puffanását a havon, majd a meghitt suhogást, amivel Raphael ruhái lecsúsztak a testéről. Csukott szemmel is látta maga előtt az angyal izmos, inas, erős karját. Az ujjai sajogtak, annyira meg akarta érinteni Raphael barázdás felsőtestét, végig akarta simítani izmos combjait. A lány combjai megfeszültek, amikor a víz hullámzásából megérezte: egy, az övénél sokkal nagyobb test ereszkedett a medencébe. Elena visszafojtotta a lélegzetét. Raphael lassan odament hozzá, megállt mögötte, és két kezét a lány mellett két oldalon a sziklaperemre tette. Elena kitárta a szárnyait, hogy az angyal szorosan a hátához simulhasson. Nyelt egy nagyot. Raphael, ez most nem igazán segít. Az angyal farkának lüktető forrósága égette a lány bőrét, mint egy billog, miközben a kéj a szárnyaiból a teste középpontja felé áradt és átjárta a bensőjét. Egy pillanattal később Raphael ajkai a lány fülét súrolták. Kínzol engem, Elena. Az arkangyal fogai összezárultak Elena fülén, a harapás nem is volt olyan gyengéd. A vadász riadtan felkiáltott, magas és éles hangon. Ezt meg miért csináltad?! Több mint egy éve nem voltam nővel, vámpírvadász! Raphael nagy keze a lány mellére csúszott, és befedte azt. Ujjai férfias erővel szorultak Elena húsára. A vágy kikezdi a türelmemet. Hogyhogy, nem mélyesztetted a farkad valami vámpír lotyóba, amíg én nem voltam magamnál? Raphael erre belecsípett Elena mellbimbójába. Elég durván ahhoz, hogy a lány tudtára adja: ezzel a megjegyzéssel túl messzire ment. Hát ilyen becstelennek gondolsz? A levegő megfagyott közöttük. 31
Féltékeny vagyok, és frusztrált. Felemelte a karját, hogy a kezével végigsimíthassa az angyal állát. És tudom, hogy nagyon szarul nézek ki. A vámpírok viszont az első néhány száz év után lenyűgözőek voltak, sőt. A bőrük hibátlan, a testük kecses. Nagyon kevés angyal feküdt le valaha is emberrel, egyszerűen azért, mert a vámpírok sokkal szebbek voltak. Raphael végigsimította a nő oldalát. Igaz, hogy fogytál egy kicsit. De én attól még addig akarlak dugni, míg el nem veszted az eszed. 32
Negyedik fejezet A lány agya néhány pillanatra megállt. Amikor Elena újra szóhoz tudott jutni, lihegve, és morgó hangon tudott csak beszélni. Te meg akarsz engem ölni. Raphael megszorította a lány mellét, amitől az sajgón megfeszült, a kéj már-már fájdalomba csapott át. Sokkal jobb büntetés, mintha kitépném az összes végtagodat. Nem szexelhetsz egy halott nővel, mi? Pontosan. Elena gerince mellett lángok nyaldosták a hátát, amikor Raphael mindkét kezét lefelé csúsztatta, a hüvelykujjával pedig végigsimított a lány feszes fenekén. Néha fogalmam sincs, hogy valamit komolyan mondasz-e, vagy sem. A férfi ujjai megálltak, abbahagyták az érzéki kínzást. Biztos, hogy ezt tudni akarod? Az az én gyengeségem lenne. Pedig egyikőnknek meg kell tennie az első lépést. Elena felemelte a lábát, és simogatni kezdte vele az arkangyal lábszárát. Az angyal megcsókolta a lány lüktető nyakát. 33
Az effajta őszinteség nem válik majd hasznodra az angyalok között. És veled szemben? Én hozzászoktam ahhoz, hogy amit tudok, azt felhasználjam. Így tartom meg a hatalmamat. Elena az alkarjára hajtotta az állát, és hagyta, hogy az angyal kisimítsa, ellazítsa az izomcsomókat a hátán, ott, ahol a szárnyai nőttek. Fantasztikus érzés volt, olyan jó, hogy Elena rögtön tudta: soha, egyetlen más férfinak sem hagyja már, hogy ott megérintse, még barátságból sem. Az árulás lenne. Pedig te magad is elég őszinte vagy. Azt hiszem, kettőnk között ez nem gyengeség lenne, hanem ellenkezőleg: erő. Elena meglepetten kapta fel a fejét. Tényleg? Akkor mesélj magadról valamit! Raphael egy különösen érzékeny pontra tapintott a hátán. Elena ettől felnyögött és visszaejtette a fejét a karjára. Istenem, kegyelmezz! Nem istentől kellene kegyelmet kérned. Raphael hangján hallatszott, hogy teljesen a hatalmában akarja tartani a lányt, és ez mostanra meghitten ismerős lett Elena számára. Mit szeretnél tudni? A vadász rákérdezett arra, ami hirtelen először az eszébe jutott. A szüleid élnek még? Egy pillanat alatt minden megfagyott körülöttük. A víz olyan gyorsan hűlt le, hogy Elena levegőért kezdett kapkodni, a szíve rémülten kalapált. Raphael! sikított fel. Megint csak elnézést kérek. Az angyal lehelete melegen csapódott le a lány nyakára, a víz felmelegedett, éppen csak annyira, hogy Elena bőre nem vált tőle kékké, mint egy hulláé. Kitől hallottál erről? A víz ugyan már nem volt fagyos, az angyal hangja azonban még igen. Senkitől. Teljesen általános dolog, hogy valakit a szüleiről kérdezzenek. 34