FIGYELÕ Magyar király a Szentföldön II. András keresztes hadjárata, 1217 1218 Szíriai magyar tudományos együttmûködés keretében magyar régészek tárják fel a Szentföld egyik legnagyobb keresztes erõdítményét, Margat várát. A következõ két cikkben a keresztes hadjáratok magyar vonatkozású történeti hátterét, illetve a vár feltárásának részleteit ismerhetik meg olvasóink. Keresztesek és muszlimok halálos küzdelme. Miniatúra Bouillon Gottfried lovagregényébõl, 14. század Akeresztes hadjáratokkal III. Béla király (1172 1196) kora elõtt Magyarország csak átvonulási útvonalként került kapcsolatba. Az I. keresztes hadjárat idején (1096) Könyves Kálmán király (1095 1116) csapatai több nyugati keresztes seregrészt szétvertek, s csak a Bouillon Gottfried vezette fõsereg útja volt zavartalan. A Jeruzsálem elvesztése miatt életre hívott III. keresztes hadjárat során (1189) átvonult Magyarországon Barbarossa Frigyes (1155 1190) németrómai császár. Magyarország ekkor találkozott elõször a lovagi kultúrával és szokásokkal, a lovagi tornával. A német keresztesekkel tartó írástudók pedig Attila királynak a Nibelung-énekbõl ismert uralmi központjait a magyar városokkal azonosították. III. Béla fogadalma III. Béla keresztes fogadalomtételének idõpontja nem ismert, egyházjogi szempontból azonban rendkívüli jelentõségû. III. Ince pápa (1198 1216) ugyanis erre hivatkozva jelentette ki a Keresztes hadjáratok Kronológia, 1095 1291 1095. november 18 27. II. Orbán pápa (1088 1099) keresztes hadjáratot hirdet a clermont-i zsinaton. Cél: visszafoglalni Palesztinát, amelyet 1076-ban a szeldzsuk törökök elfoglaltak. (Az arabok a térség korábbi urai a szent helyeket tiszteletben tartották, míg a szeldzsuk törökök az emlékhelyeket meggyalázták, a zarándokokat bántalmazták.) 1096 1099. Az I. keresztes hadjárat, melyet az itáliai kereskedõvárosok és a római egyház támogat. A vezérek Bouillon Gottfried és testvére, Balduin lotharingiai, illetve I. (Tarantói) Boemund és unokaöccse, Tankréd itáliai normann hercegek nyugat-európai mintára feudális államokat alapítanak (Antiochia, Edessza, Tripolisz), élükön hûbérurukkal, a jeruzsálemi királlyal. A 12. század folyamán a hódítások védelmére megalakulnak az egyház lovagi szervezetei, a lovagrendek: a templomosok, a johanniták és a Német Lovagrend. 1096. Bouillon Gottfried vezetésével keresztes had érkezik Magyarország ha- Keresztes lovagok kérnek átvonulási engedélyt a magyar királytól tárára (szeptember 20.), a Lajta folyóhoz. A herceg és Könyves Kálmán magyar király (1095 1116) között tárgyalások kezdõdnek a keresztesek magyarországi áthaladásának feltételeirõl. A had október november folyamán Kálmán király engedélyével és személyes kíséretével békésen átvonul Magyarországon. 1097. A keresztesek elfoglalják a szíriai tengerpartot. Az elszenvedett vereség (Dorylea) után az anatóliai szeldzsukok központjukat Ikonium (Konya) környékére helyezik. 1098. Bouillon Balduin elfoglalja Edesszát, és megalapítja az Edesszai Grófságot (1098 1100). Kilenchavi ostrom után Tarantói Boemund vezetésével a keresztesek elfoglalják Antiochiát Kis-Ázsia déli részén (június 28.), és megalapítják az Antiochiai Fejedelem- 3
4 haza kellett térni, illetve a következõ tavaszig várni az indulással. A király kíséretébõl név szerint ismerjük az elõkelõeket, többek között a gyõri és egri püspököt, a pannonhalmi apátot, a késõbbi kalocsai érseket, a világi méltóságok közül a tárnokmestert és a pohárnokmestert. Másik forrásunk is megerõsíti Spalatói Tamás szavait. Valamikor 1217. május közepe elõtt a magyar király követei, a johanniták magyarországi perjelje, Pontius de Cruce és Sándor erdélyi prépost szerzõdést kötöttek a velencei dózséval tíz nagy szállítóhajó bérletérõl. A díj kifizetését aprólékosan szabályozták, s a hajóknak Szent Jakab ünnepén, július 25-én már Spalatóban kellett volna lenniük. A megrendelt típushoz tartozó hajók mintegy 500 katonát vagy 150 lovat szállíthattak. A királynak tehát még további, nagyszámú, kisebb térfogatú hajó bérlete esetén is egy-kétezer fõnyi lovas és legalább még egyszer olyan nagyságú kíséret átszállítására nyílt alkalma. Spalatói Tamástól tudjuk, hogy Anconától és Zárától is béreltek hajókat. Kézai Simon pedig arról tudósít krónikájában, hogy II. András királyt székely lovasok is elkísérték. Bár az V. keresztes hadjárat a tömegek részvételével és lelkesedésével indult, mégis az európai periféria keresztes háborúja maradt, Nyugat-Európa alig mozdult. A legújabb feldolgozások sem becsülik a magyar és osztrák lovagsereg együttes létszámát négyezer fõnél többre. A létszám korlátlan növelésének anyagi természetû akadályai is lehettek. Andrásnak hitelt kellett felséget (1098 1268), amelynek uralkodója Boemund (1098 1101, 1103 1108) lesz. 1099. Bouillon Gottfried vezetésével a keresztesek öthetes ostrom után elfoglalják Jeruzsálemet (július 15.). A keresztes lovagok lemészárolják a zsidókat és a muszlimokat. Megalakul a Jeruzsálemi Királyság (1100). Tankréd itáliai normann lovag Antiochia és Jeru- Jeruzsálem kifosztása. Miniatúra, 14. század zsálem elfoglalásakor tanúsított vitézségéért Gottfriedtõl megkapja Galilea fejedelemségét (1099/1100 1112). Megerõsíti, és székhelyévé teszi Tibériast. 1100. Gottfried halála után testvére foglalja el a Jeruzsálemi Királyság trónját I. Balduin néven (1100 1118), aki az Edesszai Grófság trónját unokaöccsének, II. Balduinnak adja át. I. Balduin rendezi az állam viszonyát Rómával, sorozatos háborút visel Egyiptom és Perzsia ellen, meghódítja Akkont (1104), Tripoliszt, Bejrútot és Szidónt (1110). 1118. II. Balduin (1118 1131) örökli Jeruzsálem trónját. Meghódítja Türoszt (1124), és ezáltal a teljes szír és palesztin tengerpart az ellenõrzése alá kerül. Támogatja a templomosok lovagrendjének megalapítását. A Jeruzsálemi Királyság az õ uralkodása alatt éri el legnagyobb kiterjedését, a keresztesek egészen a Nílusig nyomulnak elõre. 1144. A mohamedánok elfoglalják Edesszát, ezzel szabaddá válik az út számukra a keresztes államok és Antiochia felé. Támadásuk kiváltja a második keresztes hadjáratot (1147 1149), amely azonban eredménytelen, noha a német (III. Konrád [1138 1152]) és a francia király (VII. Lajos [1137 1180]) vezeti. 1145. III. Jenõ pápa (1145 1153) felhívást intéz VII. Lajos francia királyhoz, amelyben a II. keresztes hadjárat elindítására szólítja fel. Clairvaux-i Szt. Bernát (a ciszterci szerzetesek vezetõje) az ügy mellé áll, prédikációi mozgósítják a francia és a német területeket. 1147. A II. keresztes hadjárat során III. Konrád német király hatalmas sereggel vonul át Magyarországon (június). Vele van Freisingi Ottó püspök, akinek történeti munkái fontos, bár elfogult leírását folytatás a 6. oldalon keresztes eskü örökölhetõségét, azt, hogy a kötelezettségek apáról fiúra szállnak. Mivel Béla két fia közül Imrét szánta királynak, a hadjárat teljesítését András hercegtõl várta, s rá hagyta az ahhoz szükséges anyagiakat is. Az Imre és András között kitört trónharcok (1196 1204) azonban késleltették a hadjáratot. A fogadalom után húsz évvel több ok együttesen indította az akkor már II. András néven uralkodó királyt (1205 1235) a részvételre. Az V. keresztes hadjáratra (1217 1221) András unokatestvérével, VI. (Babenberg) Lipót osztrák herceggel (akinek édesanyja II. Géza magyar király [1141 1162] Ilona nevû leánya volt) közösen készült elindulni. III. Honorius pápa (1216 1227) üdvözölte a magyar király elhatározását, és 1217. február 11-én a kereszteseket megilletõ jogi védelemben részesítette õt. András részérõl a hadjárat terve együtt járt a magyar fennhatóság erõteljesebb érvényesítésének igényével a Magyarországot övezõ országokban, mindenekelõtt Halicsban, Dalmáciában és a Balkánon. (Ennek érdekében telepítette le például 1211-ben a Német Lovagrendet a Barcaságban.) A konstantinápolyi latin császár leányával kötött házassága (1215) után pedig felmerült az éppen megüresedõ konstantinápolyi trón elfoglalásának gondolata is, ám ennek esélyei csekélyek voltak. A hadsereg létszáma Odafelé András a tengeri utat választotta. Székesfehérváron, Zágrábon át vonult a tengerpartra, Spalatóba (a mai Splitbe), ahova 1217. augusztus 23-án érkezett meg. A város világi és egyházi elõkelõi nagy pompával fogadták. A sereg nagyságáról mind a kortársak, mind a modern kutatók véleménye megoszlik. Tamás, a történetíró spalatói fõpap tízezer fõs seregrõl ír, de hangsúlyozza, hogy számukat a magyarok elõtt a városba megérkezett szász keresztesek, az osztrák herceg vitézei is gyarapították. Szemtanúként rögzíti, hogy a hajókra az elindulni szándékozók nem fértek fel, sokuknak II. András keresztes hadai élén. Miniatúra a Képes Krónikából, 14. század OSZK
5
mezni, ami ekkor, a megelõzõ száraz évek után, nehézségbe ütközött. A keresztesek ezért indultak elõször a termékenynek tartott déli síkságra, az Akkon melletti Riccardana (Tell Kurdana) felé, ahol tábort vertek. November 3-án a jeruzsálemi pátriárka, Rudolf és Vitry Jakab (Jacques de Vitry) akkoni püspök személyesen jelent meg András király és Lipót osztrák herceg elõtt az 1187. évi hattíni csatában elveszett Szentkereszt-ereklye egy megmaradt darabkájával. A király és a herceg mezítláb járultak az ereklyéhez, térdre borultak és megcsókolták. Állítólag ekkor csodák csodájára a kereszt korábban elvesztett darabkáját is meglelték, miközben a papok hangos könyörgéssel fohászkodtak az égiekhez a hadjárat sikeréért. Al-Ádil szultán fia, al-muazzam Nábluszból figyelte a keresztesek mozdulatait, de apja nem engedte, hogy megtámadja õket, inkább visszavonult elõlük Adzslúnba. A keresztesek 1217. november 4-én indultak el, felderítették a Tábor-hegyi erõd környékét, november 10-én átkeltek a Galileai-tenger közelében a Jordánon, a vízparton észak felé több irányba is megindultak, majd Jákob gázlóján túljutva visszatértek Akkonba. Közben gazdag zsákmányra tettek szert: Beiszan (Bajszán) kifosztását és az ott szerzett nagy zsákmányt emelik ki a források. Egyúttal zarándokfogadalmukat is teljesíthették, fürödtek a Jordánban, olyan szent helyeket látogattak meg, mint Kafarnaum, ami nagy tiszteletnek örvendett Jézus prédikációi és csodái miatt. Szaladin és a jeruzsálemi király, Guido Lusignani hadai Hattínnál megütköznek 1187-ben. A gyõztes Szaladin összezúzza a király kezében lévõ ereklyetartót. Kódexillusztráció Szaladin Oroszlánszívû Richárd táborában. Kódexillusztráció rály a hazafelé tartó úton osztrák fogságba esik, és csak váltságdíj ellenében szabadul ki.) 1192. A keresztes háborúkban kitûnt Lusignan család tagja, Guido (miután 1187-ben elvesztette trónját a Jeruzsálemi Királyságban) Ciprus szigetét kapja hûbérbe Oroszlánszívû Richárdtól. Guidót öccse, II. Amalrik követi a ciprusi trónon, aki 1197-ben felesége révén jeruzsálemi király is lesz. II. Amalrik megalapítja a ciprusi dinasztiát. A férfiág 1267-ben kihal, a nõi ág 1473-ig uralkodik. 1196. III. Béla keresztes hadjáratot tervez, amely azonban betegsége miatt meghiúsul. Fogadalma teljesítését kisebbik fiára, András hercegre (a késõbbi II. András király) bízza, aki a megbízást trónra lépése után teljesíti is. 1198. Az Imre magyar királyt (1196 1204) támogató III. Ince pápa (1198 1216) felszólítja András herceget, hogy induljon a Szentföldre fogadalmát teljesíteni, különben kiközösíti. A pápa megtiltja Andrásnak, hogy a bátyja ellen lázadást szítson, ugyanakkor megengedi Imre híveinek, hogy amíg az ország békéje nem áll helyre, elhalasszák a keresztes hadhoz való csatlakozásukat. 1202 1204. A IV. keresztes hadjárat és a Bizánci Császárság bukása. A Szíriába készülõ francia olasz lovagsereg Velence szövetségében Bizánc ellen fordul, beavatkozik a császári család viszályaiba, majd 1204-ben beveszi és kifosztja Konstantinápolyt. A hódítók felosztják a birodalom területét: a szigetek zömét Krétával együtt Velence kapja meg, és ezzel megveti az alapját földközi-tengeri gyarmatbirodalmának. A szárazföldön a keresztesek vezérei alapítanak államokat (Athén, Akhaia, Thesszaloniké stb.), amelyek névleges hûbérura a Konstantinápolyban székelõ latin császár. (Az elsõ uralkodó a flandriai I. Balduin [1204 1205].) A Bizánci Birodalom utódállamai, a nikaiai, epiruszi és trapezunti fejedelemségek megõrzik függetlenségüket, a nikaiai fejedelem a császári címet is viseli. 1212. Megkezdõdik a gyermekek keresztes hadjárata, több tízezer gyermek hal meg vagy lesz rabszolga. folytatás a 9. oldalon 7
Támadás Tábor és Beaufort ellen Rövid akkoni pihenés után a tényleges katonai akciók Tábor hegyének a megtámadásával indultak el, ami már kezdettõl fogva szerepelt a keresztény haditervekben. A pápai udvart is aggodalommal töltötte el az erõsség emelésének híre, s arról is tudtak, hogy Tábor vára létesítésében al-ádil és fia, Muazzam véleménye eltért egymástól. A hatalmas erõd egy kiemelkedõ, 600 méter magas sziklás fennsíkon épült, 77 torony s kétezer fõs helyõrség védte. Akkonból a Galileai-tenger felé vezetõ utakat ellenõrizte, így a keresztény állam elemi stratégiai érdekeit sértette. A keresztesek november 30-án érkeztek a vár alá, valószínûleg András nélkül. Egy helyi renegát vezetõ segítségével sikerült egy rejtett ösvényt találniuk a várhoz, ködös, borongós idõben észrevétlenül megközelítették, s december 3-án János király vezetésével rátámadtak a várnagy csapatára, s legyõzték azt. A kezdeti meglepetést azonban úgy tûnik, nem sikerült kihasználniuk, s a vezérek János királyt is beleértve visszarendelték a várba betörni készülõ csapatokat. A taktikát végül igazolta az idõ, ugyanis néhány hónapon belül a muszlimok önként feladták, lerombolták és kiürítették Tábort. A keresztesek végül december 7-én indultak vissza Akkonba. Francia források szerint András kényelmi szempontokat követve az utolsó két hadjárat idején Akkonban maradt. A megfontolt, a szentföldi harcok kegyetlenségét jól ismerõ helyi vezérekkel szemben létezett a keresztesek 8 Tábor-hegy látképe. Az erõd romjain ferences és görög ortodox templom épült között egy forrófejû, kalandvágyó mag. Az õ akciójuk lehetett a Szidón ura, Balian bölcs tanácsa ellenére félezernyi lovassal december közepén megindított támadás a Libanon-hegységen át, Beaufort vára irányába. A hideg, havas, nyirkos idõben a helyi araboknak nem volt nehéz a hegyek között meglepni a dél-libanoni Mashgaráig eljutó lovasokat, s nagy veszteséget okozva nekik visszafordulásra kényszeríteni õket. Felesleges jelenlét? II. András pár hónap alatt rájött arra, hogy a rendelkezésére álló katonai erõ elégtelen meghatározó hadmûveletek indítására, a muszlimok részérõl pedig semmiféle azonnali veszély nem leselkedik a keresztesekre. Azt is tudhatta, hogy a keresztes hadjárat fõ célja Fordulat a magyar részvétel értékelésében Beaufort várának romjai. A 12. században épült vár a Türosz és Damaszkusz közötti utat ellenõrizte Egyiptom megtámadása lesz, aminek ismeretében jelenlétét még feleslegesebbnek ítélhette. Az 1217 1218 telén elszenvedett érzékeny katonai vereség s megbetegedése Spalatói Tamás megjegyzése szerint megmérgezése decemberben talán még inkább megerõsítette elhatározásában, hogy seregét hazavezeti. Közben a hadait megelõzve Tripoliszba ment. Erre kiváló alkalmat kínált IV. Bohemund és Melisande, Hugó ciprusi király testvérének házasságkötése, amire 1218. január 10-e körül került sor. A látogatásra rokoni szálai lévén unokatestvére az antiochiai fejedelem feljogosították. A johannita lovagrend legjelentõsebb erõdítményeit, Margat és Krak várait is innen látogatta meg. (Ennek köszönhetõ, hogy név szerint ismerjük a magyar király közvetlen fõúri kíséretének névsorát.) Napjainkban James Ross Sweeney és James Powell értékelése jelent fordulatot II. András hadjáratának hagyományosan negatív megítélésével kapcsolatban. Õk ideológiatörténeti és hadtörténeti meggondolásokból tartják a szentföldi magyar részvételt korszakos jelentõségûnek, ami figyelembe véve a keresztes hadjáratok során az elhanyagolható cseh és lengyel részvételt, nem alaptalan. Magyar katonai egységeknek a középkorban földrajzilag és létszámukat tekintve ez volt a legnagyobb szabású vállalkozása, amit kisebb veszteségektõl eltekintve kitûnõ eredménnyel oldottak meg. Végül is nehezen megmagyarázható, hogy Jeruzsálem visszafoglalását, a muszlim fõerõk legyõzését mindmáig miért II. András példásan felszerelt, de nem különösen nagy létszámú csapataitól várja el a hazai és nemzetközi történetírás. Végeredményben sokkal inkább azokkal lehet egyetérteni, akik a magyar keresztes hadjáratban annak jelét látják, hogy a fénykorára jutott Magyar Királyság teljes mértékben beleolvadt a latin keresztény népek közösségébe. Meglepõ módon a mai történészek sokkal pozitívabban ítélik meg a király teljesítményét, mint maguk a kortársak. V. L.
Magyar tapasztalatok A magyarok a hadjárat során tanulmányozhatták a szentföldi várrendszert, és saját szemükkel gyõzõdhettek meg a lovas és gyalogos harcászat kombinatív alkalmazásáról, vagy a számszeríjászok nagy gyakorlati hasznáról. A jeruzsálemi jogfejlõdés a magyar Aranybullára is hatással lehetett. A szentföldi örökségnek kézzelfoghatóbb csoportját jelenti az az éremegyüttes, amely 1982-ben került a budapesti Nemzeti Múzeumba. A 32 keleti érem a 12. század közepétõl különféle jeruzsálemi, tripoliszi, antiochiai stb. vereteket tartalmaz. Feltételezhetõ, hogy a Szentföldrõl 1217 után különbözõ idõpontokban hazatérõ magyar keresztesek egyike hozhatta magával. Dicstelen hazatérés? III. Boemund dénárja A magyarok hazatérésének megítélését a többi keresztes csapat szentföldi tartózkodásának vizsgálata teszi árnyaltabbá. II. András ugyanis mindössze fél évvel töltött kevesebb idõt a tengerentúlon, mint az átlagos keresztesek. A világi arisztokrácia által itt eltöltött idõ alig haladta meg az egy évet, a klérus tekintetében ez még rövidebb volt. De vannak ellenpéldák is. VI. Lipót herceg (akinek felesége a bizánci császár unokája volt) a megszállott keresztesek közé tartozott, aki még 1212-ben az albigensek ellen, majd onnan Hispániába vonult. Az V. keresztes hadjáratban is két évig tartózkodott a Szentföldön, majd onnan Rómába ment, hogy érdemeit aprópénzre váltsa. El is érte hercegségére az egyházi kiközösítés korlátozását. A Szentföldön a katonai és politikai vezetés folyamatosságát János király, a pápai legátus, a lovagrendek vezetõi és a jeruzsálemi pátriárka képviselte. A hadsereg folyamatosan cserélõdött és változott, akik már harci tapasztalatra tettek szert, hazatértek. Maga János király is belpolitikai okokból idõ elõtt kényszerült hazatérni, ami érzékeny veszteséget okozott a kereszteseknek. András értesülhetett a magyarországi közállapotok kedvezõtlen alakulásáról is, késõbb a pápa elõtt ezzel mentegette hazatérését. A Szentföldön maradottak azonban minden nagyobb hazatérõ egység esetében úgy érezték, hogy cserbenhagyták, elárulták õket. Uralkodói diplomácia A hazafelé választott úton András feltûnõen nagy diplomáciai aktivitást fejtett ki. Úgy viselkedett, ahogyan az egy európai középhatalom fejétõl elvárható: tárgyalt az útjába esõ államok fejeivel, frigyeket hozott létre, diplomáciai szövetségeket szövögetett. Tarszoszban, a kilikiai Örményországban Leó örmény király leányát András herceggel jegyezte el, a niceai görög császár, Theodorosz Laszkarisz leányát, Máriát pedig Béla nevû fiával, Mária leányát pedig II. (Aszen) Iván (János) bolgár cárral. Az örmény eljegyzéstõl eltekintve a házasságok rövidesen meg is köttettek. A hadjárat egészen békés vonatkozásaihoz tartoznak azok a híradások, miszerint András drága pénzen értékes ereklyékre tett szert, így Szent István protomártír és Antiókhiai Szent Margit koponyájára. A kortárs krónikások tendenciózus beállítása a bûnösen és szégyenletesen hazatérõ magyar királyról azonban máig hatóan befolyásolták az utókort az események megítélésében. VESZPRÉMY LÁSZLÓ IX. (Szent) Lajos francia király elindul a VII. keresztes hadjáratra 1270-ben. Francia miniatúra, 14. század 1217 1218. II. András magyar király (1205 1235) atyja utolsó kívánságára és a pápa többszöri sürgetésére keresztes hadjáratot (V.) vezet a Szentföldre. Csapatainak tengeri szállítása fejében Velence javára lemond Záráról. A hadjárat során eljut Akkon városáig, komolyabb harcokra azonban nem kerül sor. 1228 1229. Az V. keresztes hadjárat alkalmával II. Frigyes császárnak (1220 1250) sikerül viszszaszereznie Jeruzsálemet az egyiptomi szultántól (1229), de a város 1244-ben végleg elvész a keresztények számára. A császár a seregében kitört pestisjárvány miatt visszafordul, ezért IX. Gergely pápa (1227 1241) kiközösíti. 1248 1254. A VI. keresztes hadjáratban IX. (Szent) Lajos francia király (1226 1270) Egyiptom és a keresztény palesztin városok felszabadítására indul. Elfoglalja Damiette-et (1249), de a Nílus deltájában, Manszuránál vereséget szenved, és fogságba esik. Magas váltságdíj ellenében szabadon engedik (1250), megerõsíti Akkont, és visszatér Franciaországba (1254). Ez az utolsó nagy vállalkozás, amely a palesztinai keresztény államok felmentésére irányul. 1268. Az Antiochiai Fejedelemséget elfoglalják I. Baibarsz mameluk (török és kaukázusi származású, katonai szolgálatot teljesítõ, felszabadított rabszolgák) szultán (1260 1277) seregei. 1270. IX. (Szent) Lajos francia király újabb keresztes hadjáratot indít, de Tunisz ostrománál pestisben meghal. (Ezt a hadjáratot tekintik az utolsó keresztes hadjáratnak.) 1291. Az egyiptomi mamelukok elfoglalják a keresztesek utolsó közel-keleti erõdjét, Akkont. A keresztények kiürítik Türoszt, Bejrútot és Szidónt. Ciprus 1489-ig megmarad a Lusignan-ház, Rhodosz pedig 1523-ig a johannita rend uralma alatt. Összeállította: OPRÁN EMESE 9
TARTALOM Veszprémy László: Magyar király a Szentföldön 3 Kronológia, 1095 1291 (Oprán Emese) 3 Major Balázs: Keresztes vár a szíriai Margatban 10 VÍZ ÉS TÁRSADALOM Andrásfalvy Bertalan: Élet az ártérben 15 DISPUTA Romsics Ignác: Magyarország a II. világháborúban 18 Kronológia, 1941 1944 (S. P.) 19 A katonai rehabilitáció kérdéséhez (Farkas Ildikó) 24 Sipos Péter: A magyar katonai elit és a rehabilitáció 28 RENDSZERVÁLTÁS Borhi László: A Szovjetunió összeomlása és az USA 30 Hírek Kõkorszaki (paleolit) kultúra Indiában Mengele és a brazíliai fiúk A druidák Szkíta aranykincsek a Nemzeti Múzeumban (Farkas Ildikó) 33 A régi Erdély népeinek képeskönyve 35 Melléklet: Miskolczy Ambrus: A szabadkõmûvességtõl a nyilvánosságig Címlapon: A Kalocsai Sárköz térképe, 1768 (OSZK Térképtár) Lásd cikkünket a 15. oldalon! Támogatónk: Szerkesztõ: Glatz Ferenc A szerkesztõség tagjai: Burucs Kornélia, Demeter Zsuzsanna, Fodor Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szász Zoltán, Zsoldos Attila Olvasószerkesztõ: Kovács Éva Munkatársak: Farkas Ildikó, Kocsis Gabriella, Bognár Katalin, Horváth Imre (számítógépes tördelés), Nagy Béla (térkép) Szerkesztõségi titkár: Oprán Emese Megjelenik évente tízszer. Elõfizetési díj 2009-re: 3200 Ft. Felelõs kiadó: História Alapítvány. Szerkesztõség: 1014 Bp., Úri u. 53. Tel.: 224-6700/615, 623, 625; tel./fax: 356-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250. www.historia.hu Bankszámlaszáma 11701004-20125394 OTP Devizaszámlaszámok: Budapest Bank Rt. 1051 Bp., Hercegprímás u. 5. USD HU47-10103104-82876600-00000997; Euró HU46-10103104-82876600-01000309 Adószám: 19654243-2-41 Szedés, tördelés: MTA TTI Kiadványcsoport. Nyomdagrafikai elõkészítés: Krónikás Bt., Biatorbágy Nyomás: MESTERPRINT Kft., Budapest, Vak Bottyán u. 30 32/B Terjeszti: LAPKER Rt. és alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ közvetlen a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp. VIII. ker., Orczy tér 1. Tel.: 06-1-303-3447; postacím: Bp., 1932). További információ: 06-80-444 444 hirlapelofizetes@posta.hu HU ISSN 01392409. Index: 25384 2