A gazdasági ismeretek tanításának módszertana Főiskolai jegyzet gazdaságismeret tanár szakos hallgatók számára Készült a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatásával Szerzők Hollóné Dr.Kacsó Erzsébet Dr. Kádek István Tánczos Tamás Szerkeztette: Dr. Kádek István Az anyag vitájában, véglegesítésében közreműködött Kovács Éva általános iskolai tanár Laskovicsné Tóth Mária általános iskolai tanár. Eger, 2002.
Tartalomjegyzék A GAZDASÁGI ISMERETEK TANÍTÁSÁNAK MÓDSZERTANA 1 BEVEZETŐ: MIRE IS KÉPEZZÜK A GAZDASÁGISMERET SZAKOS TANÁRJELÖLTEKET? 4 1. TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK: A GAZDASÁGI SZEMLÉLETFORMÁLÁS ÉS A KÖZGAZDASÁGI SZAKKÉPZÉS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON 8 1.1. A közgazdasági szakképzés története a XIX. század közepétől napjainkig 8 1.1.1.A közgazdasági szakképzés kezdete; szervezeti keretei a II. világháború végéig 8 1.1.2. Az elméleti közgazdaságtan oktatása a felsőkereskedelmi iskolákban a két világháború közötti időszakban 10 1.1.3. Közgazdasági szakképzés a szocialista rendszer évtizedeiben 11 1.1.4. A közgazdasági szakképzés módosulásai a rendszerváltás után 13 1.2. Az alapműveltség kialakítására irányuló képzés keretébe illesztett közgazdasági szemléletformálás régen és ma 15 1.2.1. Előzmények: intézkedések az 1920-as és 30-as években 15 1.2.2. Oktatási kísérletek a 90-es években 19 2. AZ EZREDFORDULÓ TÁRSADALMÁNAK KIHÍVÁSAI A KIFEJLESZTENDŐ KOMPETENCIÁK 24 3. A SZAKTANÁR MUNKÁJÁT MEGHATÁROZÓ DOKUMENTUMOK: A TANTERVEK RENDSZERE. A KERETTANTERVI SZABÁLYOZÁS GAZDASÁGTANÍTÁSRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI 36 4. A TANÁRI MUNKA TERVEZÉSE: TANMENET, TEMATIKUS TERV, ÓRAVÁZLAT 48 4.1. A tanmenet 49 4.2. A tematikus terv 51 4.3. Az óravázlat 51 5. TANANYAGELEMZÉS 56 6. A TANÓRÁN ADÓDÓ MÓDSZERTANI FELADATOK 64 6.1 Az alkalmazandó módszerek meghatározását befolyásoló tényezők 64 6.2.Tanári magyarázat; közgazdaságtan és matematika 67 6.3. Szemléltetés. Hagyományos és újszerű formák, lehetőségek 70 6.3.1 A szemléltetés funkciója és sajátos nehézségei a gazdasági tantárgyak oktatása során 70 6.3.2. Szemléltetési formák, lehetőségek 72 6.4 A tanulók munkáltatásának néhány aspektusa középiskolában. 80 6.5. A módszerválasztás és alkalmazás megmutatása egy konkrét témakör (a háztartás) példáján 82 6.5.1 A Háztartás téma oktatási célkitűzései 83 6.5.2. A téma jelentősebb kérdéskörei: és felépítése (vázlata): 83
6.5.3. A Háztartás c. anyagrész feldolgozása során alkalmazható módszerek 84 6.6. Programozott oktatás. A számítógép és a multimédiás anyagok szerepe a közgazdasági oktatásban 113 6.7 Ellenőrzés, értékelés 118 6.7.1. Az ellenőrzés és teljesítményértékelés funkciója, formái 118 6.7.2 A feladatlapok összeállításával és értékelésével kapcsolatos megjegyzések 121 6.8 Néhány szubjektív hangvételű tanács. 131 7.SPECIÁLIS FOGLALKOZÁSOK 136 7.1 Gyakorló iroda 136 7.2.Vendég-meghívások, látogatások, tanulmányi kirándulások 138 8. TANÓRÁN ÉS ISKOLÁN KÍVÜLI SZEMLÉLETFORMÁLÁSI LEHETŐSÉGEK 145 9. A FELNŐTTKÉPZÉS 151 9.1. A felnőtt-kori tanulás szükségessége. A life-long learning 151 9.2. A felnőttképzés sajátos problémái és az ezekből fakadó módszertani következmények 153 9.3. Új formák, megoldások a felnőttképzésben 155 9.4. A tanár a felnőttoktatás új rendszerében 158
Bevezető: Mire is képezzük a gazdaságismeret szakos tanárjelölteket? Egy új tanárképző szak születése Egy évtizede, 1992 őszén indult a gazdaságismeret szakos tanárképzés. Azóta is, az országban egyedüliként, az egri főiskolán válaszható ez a szak. Az új szak létrehozásának ötlete, valamint a szakalapítási és szakindítási munkálatok elvégzése az akkori Közgazdaságtani Tanszék kicsi, de lelkes kollektívájának érdeme. A szak létrehozását a végbemenő társadalmi-gazdasági változások motiválták. Kis kollektívánk abból indult ki, hogy a megváltozott helyzetben a gazdálkodási alapismeretek és alapkészségek elengedhetetlenül szükségesek minden fiatal számára. A kiépülő piacgazdaság az egyének szabadságára, a korábbinál nagyobb kreativitására, és ezen az alapon az öngondoskodás elemeinek erőteljesebb kifejlődésére apellál. A társadalomban való tájékozódáshoz, de az elfogadható színvonalú megélhetéshez egyaránt szükség van gazdasági látásmódra és konkrét közgazdasági ismeretekre. A gazdasági alapismereteknek ki kell lépnie a szakmaiság burkából, s át kell kerülniük az általános alapműveltség tartalmába. Mindebből az következik, hogy ezeket az ismereteket minden iskolatípusban, s már az általános iskolában is gyakorlatias töltéssel, életközeli szemlélettel oktatni kell! Az oktatáshoz viszont szakmailag és módszertanilag egyaránt megfelelően felkészült tanárokra van szükség. A mégoly tiszteletreméltó lelkesedés, és az autodidakta módszerekkel folyó önfelkészítés nem elegendő - rendes tanár szak készíthet fel erre a feladatra. E szándékoknak - ha nem is túl széles körben - voltak támogatói. Pedagógiai érzékkel rendelkező szakemberek, távlatosan gondolkodó kutatók, tudósok, egyetemi tanárok, és lelkes pedagógusok, akik már abban az időben is készen álltak ezen új ismeretkörök kísérleti oktatására. Nélkülük, az ő tapasztalataik és rendszeres visszajelzéseik nélkül nem alakíthattuk volna ki a szak tantárgyrendszerét és tananyagtartalmait. A formálódó Nemzeti Alaptanterv, majd annak 1995-ös miniszteri szentesítése úgy volt értelmezhető, hogy törekvéseink egybeesnek a hivatalos oktatáspolitikai szándékokkal. Úgy tűnt, valóban szükség van olyan tanárokra, akik a 13-16 éves korosztálynak - általános iskolában és nem szakmai középiskolákban egyaránt - képesek gazdasági fogalmakat és alapösszefüggéseket tanítani. Az élet azonban kissé átírta a forgatókönyvet. A kereslet döntően nem az általános iskolai körből jelentkezik végzett tanáraink iránt.
A szakmódszertani oktatás funkciója és sajátos nehézségei a gazdaságismeret tanár szakon A szakmódszertani képzés sajátos feladatrendszert tölt be minden tantárgy esetében: közvetlenül felkészíti a tanárjelölteket a gyakorló iskolai tanításra, illetve - hosszabb távon - tanári mesterségük gyakorlására az általuk választott tudományterületen. Sajátos közvetítő a szakmai ismeretek és a didaktikai törvényszerűségek között, ezáltal ad mintát és megoldási algoritmust a szakmai ismeretek oktatásba-vitelére, bemutatásuk és megtanításuk célszerű módozatainak megválasztására. Természetesen, ezeket a funkciókat tölti be a gazdaságismeret tantárggyal kapcsolatban is. A mai magyar oktatási rendszerben a gazdasági alapismeretek oktatása - a NAT ilyen irányú célmeghatározásai ellenére - a közoktatásban még nem kapott önálló tantárgyi lehetőséget. Az általános és a nem szakmai középiskolákban kis óraszámú tantárgyi modulokban írják elő a kerettantervek a gazdasági alapok megismertetését. Nagyobb időtartam csak a szabadon tervezhető órakeret felhasználásával, vagy szakköri foglalkozássorozat keretében képzelhető el. Néhány kísérletező iskolában ez utóbbi megoldásokra is van példa. Végzettjeink iránt mutatkozik kereslet közgazdasági képzést folytató középiskolák részéről különösen az ilyen irányba most nyitó és -iskolák (olyan középiskolák, ahol a korábbi, hagyományos profil mellett most indítanak közgazdasági, kereskedelmi vagy idegenforgalmi jellegű szakmai képzést) fogadják szívesen friss diplomás tanárainkat. Felnőttképzési tanfolyamokon is szükség van közgazdasági tantárgyakat tanító kollégákra. Ez a sokszínűség nehéz helyzetbe hozza a szakmódszertani oktatást. Nincsenek ugyanis határozott vonatkoztatási pontok. Mire készítsük fel tanárjelöltjeinket? Általános-, vagy középiskolás korosztály oktatására? Netán a felnőttképzés speciális módszereivel ismertessük meg őket? Ismeretterjesztő jellegű, általános műveltséget megalapozó tárgyként, vagy szakmai ismeretanyagként kell oktatniuk a gazdasági jellegű tantárgyat leendő iskolájukban? Egy- illetve többéves kurzus, vagy rövid tantárgyi modul fogadja be a tananyagot? Ezek nem eldöntött kérdések, illetve mindegyik megoldás előfordul különböző iskolákban. A szakmódszertani képzésnek ezért minden szóba jöhető megoldásra kellene felkészítést adnia. De lehetséges ez? Megoldási lehetőségek A fentiekben vázolt helyzetből az következik, hogy szakmódszertani képzésünk keretében nyilvánvalóan lehetetlen egy meghatározott gazdaságismereti tananyagot
módszertani javaslatokkal és konstrukciókkal mindenoldalúan felszerelni. A megoldás nem lehet más, mint mintákat adni a különböző helyzetekre: nagyon sok életközeli példa kell, és rengeteg eszmecsere olyan gyakorló tanárokkal, akik a maguk területén (iskolájában és korosztályában) mesteri szinten oldják meg a gazdaságtanítás feladatait. Ma már a szakmódszertan főiskolai oktatásának órakerete elégségesnek tekinthető: a kezdeti egy félév helyett három féléves tantárgy, 120 órás időkerettel. Kiépültek szakmai kapcsolataink: közgazdasági szakközépiskolákkal, gazdaságtanítást folytató általános iskolákkal, a Junior Achievement Magyarország Alapítvánnyal. Rendszeresen hívunk előadókat bázisintézményeinkből, videóra rögzített tanórákat elemzünk, ellátogatunk a hallgatókkal a partnerintézményekbe, bemutatunk és elemzünk sikeresnek ítélhető tananyagokat és taneszközöket. (Oktatási anyagokat - pályázati támogatással, és külső szakértő közreműködők bevonásával kollektívánk is létrehozott.) Mindez azonban nem elég. A hallgatóknak arra is igényük van, hogy a gazdaságtanítás alapvető szakmódszertani kérdéseiről egy tematikusan összeállított jegyzetet is kézbe vehessenek, s a legfontosabb módszertani ötleteket, alap-tudnivalókat egyénileg is áttekinthessék! Ajánló: néhány szó e szakmódszertani jegyzetről E főiskolai jegyzet megírására most kínálkozott mód. A lehetőséget mindenekelőtt a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 2001-es pályázatán nyert támogatás teremtette meg. A jegyzet megírása így széles közreműködői kör mozgósításával történhetett főiskolai oktatókon kívül társ-szerzőkként és lektorokként a közoktatásban dolgozó, tapasztalt pedagógus kollégák is bevonhatókká váltak. Fontos mozzanat, hogy a jegyzet szerkesztője, dr. Kádek István 2001. kora-nyarán védte meg PhD-értekezését A közgazdasági oktatás tartalmi és módszertani változásainak vizsgálata címmel. E munka több fejezete - kis módosítással - átkerült ebbe az anyagba; e doktori dolgozat így e jegyzet előzményének tekinthető. A jegyzet megírását természetesen a bevezető elején említett 10 éves évforduló is motiválta. Úgy gondoltuk, az ünneplésnek talán az a legjobb módja, ha valami hasznos, maradandó produktum kerül ez alkalomból az asztalra. Az szintén magától értetődő, hogy a jegyzet írása közben állandóan támaszkodtunk ennek az elmúlt évtizednek (a hőskornak ) az oktatási, gyakorló-tanítási tapasztalataira. A jegyzet szerkesztésének logikája az, hogy (a gazdaság-tanítás másfél évszázados magyarországi gyakorlatának érdekességként való felelevenítését követően) a tanár
felkészülési és óra-tartási feladatait sorra véve tárjuk fel az összefonódó szakmai és didaktikai teendőket. Eközben konkrét példákat is igyekszünk bemutatni. Szót ejtünk a speciális foglalkozásokról (amikor nem hagyományos órakeretben zajlik a tanítás), valamint a tanórán és iskolán kívüli gazdasági szemléletformálási lehetőségekről. A felnőttképzés sajátosságait külön fejezet foglalja össze. A korábbiakban az anyag pozitívumaként emeltük ki azt a tényt, hogy sokan szólalnak meg a lapokon: ezáltal különböző tanári stílusok, eltérő koncepciók, a konkrét módszerek sokszínű variációja ismerhető meg. Ám mindennek negatív következménye is van: a legerőteljesebb szerkesztői szándékok ellenére sem sikerülhetett egységes stílusú és hangvételű anyagot produkálni. Művünkön óhatatlanul látszik, hogy azt több kéz készítette! Jó szívvel ajánljuk tanulási segédanyagként a gazdaságismeret tanár szakos hallgatóknak, kézikönyvként mindazoknak a tanár kollégáknak, akik akár a középfokú szakmai közgazdasági képzésben, akár a nem szakmai oktatásban gazdasági kérdéseket, elméleti közgazdasági tárgyakat oktatnak. De ajánljuk minden érdeklődőnek, aki arra kíváncsi, hogyan lehet a közhiedelem szerint száraz gazdasági kérdéseket a fiatalok számára felfedezésre érdemes, izgalmas területté tenni. Minden jószándékú észrevételt várunk, és tisztelettel köszönünk! Eger, 2002. augusztus a szerzői kollektíva nevében: a szerkesztő
1. Történeti előzmények: a gazdasági szemléletformálás és a közgazdasági szakképzés története Magyarországon 1.1. A közgazdasági szakképzés története a XIX. század közepétől napjainkig 1.1.1.A közgazdasági szakképzés kezdete; szervezeti keretei a II. világháború végéig A közgazdasági szakképzés előzményei Magyarországon a XIX. század közepére nyúlnak vissza. Az 1856-57-es tanévben indult először a pesti Kereskedelmi Akadémia hároméves tanfolyama, ami az első hazai kereskedelmi középiskolának tekinthető. Ennek mintájára jönnek létre a három-évfolyamos kereskedelmi iskolák. Az első, átfogó szabályozást megvalósító miniszteri rendelet 1872-ben látott napvilágot. Ez a jogszabály közép-kereskedelmi iskolának nevezi ezeket a három évfolyamos tanintézeteket, megkülönböztetésül az alsófokú (vasárnapi és esti iskolai keretben működő) kereskedelmi tanfolyamoktól és a főiskolai szintű (ekkor még csak tervezett) kereskedelmi képzéstől. 1884- ben és 85-ben újabb tantervi és szervezeti módosítások történtek. Ezek közül említésre érdemes az a rendelkezés, amely lehetővé tette, hogy a polgári iskolákhoz csatoltan, azok 5., 6. és 7. évfolyamaként közép-kereskedelmi iskolák alakuljanak. 1895. augusztus 20-án kelteződik az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wlassics Gyula rendelete, amely jelentős mérföldkő az iskolatípus történetében. Mind az iskola elnevezésében, mind rangjában változást hoz ez a rendelet. A középszintű kereskedelmi iskolák elnevezése ekkortól egységesen felső-kereskedelmi iskola. Ez három-évfolyamos kereskedelmi szakközépiskola, amelyben a tanulmányok - az új rendelet szerint - érettségi vizsgával zárulnak. Az iskolába jelentkezőknek felvételi eljárásban nem kell részt venniük, de bekerülési követelmény a gimnázium vagy a polgári iskola négy osztályának sikeres elvégzése. (Ekkor még csak 14. életévüket betöltött fiúk kerülhettek ilyen iskolába, de később - 1909-től - leány felső-kereskedelmi iskolák is alakultak.) E rendelet révén ez az iskola minden szempontból középiskolai rangú intézménnyé vált, tanárai középiskolai tanári fizetést kaptak. A szakmai tárgyak tanárainak felkészítését az 1898-ban létrehozott Állami Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet látta el. 1 A felső-kereskedelmi iskolák külön felügyelet alá kerültek, az úgynevezett felső kereskedelmi iskolai főigazgató lett az elöljárójuk.
Már az 1900-as évek elején megfogalmazódott - a tanulók túlterhelésére hivatkozva - az iskola négy évfolyamossá tételének igénye. A megvalósulásig azonban hosszú időnek kellett eltelnie: az 1919/20-as tanévben, mint kísérleti évben vált először négy évfolyamúvá az iskolatípus. 2 A következő évben, a VKM 1920. évi 72.000. VI/b. sz. rendelete teszi immár véglegessé a kereskedelmi iskola négy évfolyamúra növelését. Az iskola szervezete mostmár megszilárdult, tantervében azonban a 20-as években is voltak módosítások. A felsőkereskedelmi iskolák hálózata gyorsan bővült: 1896-ban 35 ilyen iskola működött, majd számuk több, mint duplájára, 74-re futott fel az első világháború befejezéséig. A trianoni békediktátum következtében ebből 34 iskola veszett el, de Trianontól a húszas évek végéig újabb 10 iskola létesült. Így 1928-ban összesen 50 felső-kereskedelmi iskola volt Magyarországon, a tanulók létszáma 10800 volt, és 321 rendes, kinevezett tanár működött ezekben az intézetekben (A tanári gárda csekélynek tűnő létszáma ne tévesszen meg bennünket! A felső-kereskedelmi iskolákban mindig is jelentős számban oktattak külső óraadók, mind a közismeretei, mind a szakmai tárgyak csoportjában. Igazgatói értekezleteken, tanári konferenciákon nemegyszer vetődött fel az ebből adódó probléma, mondván: a külső óraadók nem tudnak kellőképpen igazodni az iskola sajátos arculatához, stílusához. Fontos lenne, hogy minden tanár - a közismereti tárgyak tanárai is - ahol lehet, közgazdasági példákat hozzanak, használjanak ki minden lehetőséget a tanulók közgazdasági szemléletének formálására. Ezt az óraadóktól komolyan elvárni - sajnos - nem lehet.) 3
Az országot szétdúló II. világháborús katasztrófáig még egy jelentős változás történik: Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1940/41-es iskolai évben elrendelte az addigi felső-kereskedelmi iskoláknak kereskedelmi középiskolákká való átszervezését. (A minisztert erre egy nem sokkal korábban elfogadott törvény, az 1938. évi XIII. számú, a gyakorlati irányú középiskoláról szóló törvény kötelezte.) A korabeli dokumentumokat tanulmányozva úgy tűnik, az átszervezés méginkább közelítette a kereskedelmi középfokú oktatást a gimnáziumihoz, már legalábbis ami a rangot, a középiskolák sorában elfoglalt helyet illeti. Két körülményből következtethetünk erre. Az első körülmény az, hogy csak szigorú feltételek megléte esetén kerülhetett sor az átszervezésre. Ezek hiányában a szóbanforgó felső-kereskedelmi iskola nem folytathatta tevékenységét, meg kellett szüntetni. A másik tény az, hogy az átszervezés időpontjától kezdődően a gimnáziumi Általános Utasítások érvénye terjedt ki a kereskedelmi középiskolákra is. A rendelet az oktatási tartalmakat érintő tantervi módosításokat is tartalmazott. 1.1.2. Az elméleti közgazdaságtan oktatása a felsőkereskedelmi iskolákban a két világháború közötti időszakban Mint láttuk, az iskolatípus 1920-ban nyerte el négyévfolyamos változatát. A tantárgyak heti össz-óraszáma az 1920-as tantervben minden évfolyamon 32 volt, ehhez adódott hozzá a hetenkénti egy munkadélután. (Ez sajátos, délutáni foglalkozás volt. A tanulók valamilyen manuális tevékenységet végeztek ebben az időtartamban. A cél a kézügyesség fejlesztése és a tárgyi alkotó tevékenység sikerélményének megtapasztaltatása volt. Azonban amennyire lehetett, ezt a tevékenységet is próbálták a kereskedelmi jellegű elfoglaltságok köréből venni, pl.: apró ajándéktárgyak készíttetése, ezek szép csomagolása, mérések, kirakatrendezés, stb. ) A tanterv tehát nem tudott a heti 30 órás limitben benne maradni, pedig a tanári karnak ez régi követelése volt. A négy évfolyamúvá tételtől - többek között - éppen a tanulói túlterhelés megszüntetését remélték sokan. A közgazdasági ismeretek a felsőbb évfolyamokon (III. és IV. évfolyam) jelent meg, heti 2-2 órában. Ez a struktúra az 1927-es tanterv-módosításkor jelentősen átalakult. A tantárgyat - annak össz-óraszámát megtartva - a IV. évfolyamra koncentrálták, heti 4 órában. Fontos nevelési funkciók is kapcsolódtak a közgazdaságtan oktatásához. dr.horn József, a gyakorló felső-kereskedelmi iskola igazgatója egy országos értekezleten így beszélt erről: Az erkölcsi, állampolgári és szociális nevelésnek kitűnő alkalmait nyújtja a közgazdaságtan. Hiszen az a szövevényes jelenségkör, amelyet közgazdaságnak nevezünk, a megélhetésért küzdő milliók
egymásra utaltságából és együttműködéséből ered. Ennek a jelenségkörnek ismertetése során bő alkalmunk van tehát kimutatni, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, cselekedeteink mily nagy mértékben kihatnak mind a magunk, mind embertársaink s a mindnyájunkat egybefoglaló nagy közösségnek, a nemzetnek a sorsára, s hogy mások érdekeinek becsületes figyelembe vétele mily elengedhetetlen feltétele az egyén és közösség tartós boldogulásának. A hittanon kívül alig van tárgy, amely az erény érvényesülésének és hiányainak hatásáról olyan szemléltető oktatást nyújthat, mint éppen a közgazdaságtan. 4 Az aktuális nemzetgazdasági feladatok megmutatása is fontos. Mint az 1940-es tantervben olvasható, a közgazdaságtan tanárának...nemcsak az a feladata, hogy a közgazdaság intézményeit és jelenségeit, s a tudománynak rájuk vonatkozó megállapításait megismertesse a tanulóval, hanem az is, hogy ráeszméltesse őket hazánk gazdasági helyzetére, a belőle fakadó feladatokra, s azokra a kötelességekre, amelyeket nemzetünk gazdasági megerősödése érdekében ki kell fejtenünk. 5 1.1.3. Közgazdasági szakképzés a szocialista rendszer évtizedeiben A szocialista fordulatot közvetlenül követően, az 1949/50-es tanévtől az iskolatípus elnevezése közgazdasági gimnázium lett. Ez jogelődjéhez hasonlóan négyévfolyamos középiskola, ahol azonban a tervek szerint a szakmai képzés döntően a III. és a IV. évfolyamokon folyt volna. Ez az elnevezés csak egy évig maradt érvényben; 1950. szeptemberétől közgazdasági középiskolá -nak hívják ezeket az intézményeket. Ismét csak rövid idő telik el, és megkezdődik (az 1952.évi 10. sz. tvr. alapján) a közgazdasági középiskolák átszervezése technikumokká. Ezek kezdetben meglehetősen ágazat-orientáltak, az iskolák szakosítottságuk jellegétől függően más-más szaktárca felügyelete alá tartoznak. Később az 1955. évi 38. sz. tvr. vonatkozik a közgazdasági technikumokra. Ennek értelmében a közgazdasági technikusi oklevél...képesített könyvelői, vállalati tervezői, statisztikusi képesítést ad. 6 Az 1965. évi 24. sz. tvr. előírásai szerint 1966-tól megkezdődik a közgazdasági technikumok közgazdasági szakközépiskolákká való átszervezése. Kereskedelmi, illetve pénzügyi irányultságú szakközépiskolák kezdik meg működésüket. Egy későbbi, 1973-ból származó törvényerejű rendelet így határozza meg a szakközépiskola célját, rendeltetését:...elmélyíti és bővíti az általános iskolában szerzett ismereteket; továbbfejleszti a tanulók műveltségét, szocialista világnézeti, erkölcsi, esztétikai és testi nevelését; szakképesítést...nyújt és előkészít - elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő - felsőfokú
továbbtanuláshoz. 7 Az 1977-es iskolareform során meghagyták a közgazdasági szakközépiskola elnevezést, és változatlan maradt a funkció is. Ettől kezdve a közgazdasági szakközépiskolában számviteli, gazdálkodási, pénzügyi, számítástechnikai programozó, számítástechnikai folyamatszervező, külkereskedelmi ügyintéző, igazgatási-ügyviteli, gépgyorsíró és idegen nyelv tagozatok voltak szervezhetők. Ezek működtek a rendszerváltás idején is. A valamikori felsőkereskedelmi iskola tehát közgazdasági szakközépiskolává lett. Mi az azonosság, és mi a különbség? Az intézmény továbbra is négy évfolyamú, érettségit (is) adó, szakmai jellegű középiskola maradt. A szocializmus évtizedeiben szakmai specifikáltsága fokozódott. Noha továbbra is megtartotta az általánosan művelő-képző funkciót is, ez a szakmai képzéssel szemben kezdett háttérbe szorulni: a felsőoktatásba való bekerülésre kevésbé sikeresen készített fel, mint a gimnázium. Ez - érdekes módon - még a szakirányú továbbtanulás esetén is így volt. A leglényegesebb különbség azonban a képzés fő céljában és annak ideológiai irányultságában mutatkozott. Mivel a szocialista tervgazdaság számára képezték a szakembereket, értelemszerűen nem a magángazdasági ismeretek domináltak. Az oktatást minden vonatkozásban a marxista szellemiség hatotta át. Jól érzékelhető ez a különbség az elméleti közgazdaságtan tantárgy esetében. A szocializmus évtizedeiben közgazdasági ismeretekként a marxista jellegű politikai gazdaságtant tanították a közgazdasági szakközépiskolákban. E tananyag éppúgy a felsőbb évfolyamokon jelent meg, mint annak idején (III.-IV. évf.), itt is érvényesült szintetizáló funkciója és a közgazdasági gondolkodásmód kifejlesztésében játszott általános szerepe: Foglalja egységbe azokat az alapvető közgazdasági összefüggéseket, amelyeket az egyes szaktárgyak keretén belül a tanulók megismernek. Járuljon hozzá a tanulók közgazdasági szemléletének kialakításához. 8 E fontos funkciókat azonban háttérbe szorította az ideológiai feladat: a tanulók világnézetének tudatos formálása a marxista materialista történelem- és társadalomszemlélet, valamint az aktuális pártpolitikai-ideológiai alapvonal irányába:...döntő módon járuljon hozzá a tanulók marxista-leninista világnézetének kialakításához.... Tegye lehetővé, hogy megértsék és másokkal is megértethessék pártunk és a testvéri kommunista és munkáspártok marxistaleninista politikájának lényegét. 9 Az iskola légkörét tehát a túlpolitizáltság és az egyoldalú ideológiai beállítottság hatotta át. A rendszerváltást követően a változás először éppen az elméleti közgazdaságtan vonalán jelentkezett. Azonnal a 90-es évek elején oktatási kísérlet kezdődött a váci I. Géza
Király Közgazdasági Szakközépiskolában. Ennek keretében, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oktatóinak közreműködésével a modern felfogású, mikroés makroökonómiai tananyag középiskolás változatát próbálták ki, majd hihetetlenül gyorsan országosan elterjedt ennek a tananyagnak a használata. Ezt követte az alkalmazotti közgazdaságtani tárgyak tartalmának korszerűsödése, új tárgyak megjelenése, valamint világbanki és európai uniós projektek keretében a közgazdasági szakmai képzés egész rendszerének átstruktúrálódása, megváltozása. 1.1.4. A közgazdasági szakképzés módosulásai a rendszerváltás után A 90-es évek elején, világbanki források felhasználásával kialakult a szakközépiskola új modellje. Ennek lényege, hogy a képzés három szakaszát valósította meg. Az első két évfolyamon (9. és 10. osztály) a közismereti tárgyak dominálnak, a majdani szakmára még csak bevezető ráhangolást kap a tanuló. (A közismereti és a szakmai tárgyak aránya 85-15%.) A közismereti tárgyak, különösen a humán blokk, időtartamában és színvonalában is megemelt, kielégítve ezzel az általános műveltség szélesebb megalapozásának igényét. Egy idegen nyelv tanítása négy éven keresztül, folyamatosan zajlik (az eredeti elképzelések szerint heti 5 órában), a második idegen nyelv a harmadik osztálytól szabadon választható. A következő szakaszt a 11-12. évfolyam jelenti. A közismereti és a szakmai tárgyak aránya itt 60-40%-ra változik, jelezvén, hogy megkezdődik a közgazdasági szakmai alapozás. Belép az elméleti közgazdaságtan, * és megkezdődik az alkalmazott közgazdaságtani tárgyak oktatása. * Felvethető a kérdés, hogy ebben az új struktúrában mi legyen az elméleti közgazdaságtan funkciója? Alapozó, vagy szintetizáló tárgy? Korábban egyértelmű volt szintetizáló funkciója. Sokak szerint most is az, bár a jelenleg használatos tankönyv szerzője Solt Katalin - maga nyilatkozott úgy, hogy a mikro- és makroökonómiai tankönyvek jelenlegi megfogalmazásaik szerint inkább alapozó jellegűek. Nem segíti a szintetizáló funkció kibontakozását az sem, hogy az elméleti közgazdaságtant oktató tanárok többnyire nem tanítanak gyakorlatias, üzleti tárgyakat. Nemcsak perszonálunió nem valósul meg, a tanárok között rendszeres együttműködés sincs. Így azonban az elméleti közgazdaságtan szintetizáló jellege sajnálatosan - nem bontakozhat ki. A legutóbbi időkig én is osztottam ezt a vélekedést. Jobban átgondolva azonban az új struktúrát, jelenleg kevésbé látom problematikusnak ezt a helyzetet. Ugyanis az új struktúrában a gyakorlatias szakmai tárgyak többsége az érettségit követő években kerül oktatásra. Ezeket a tárgyakat tehát éppenhogy megalapozza az elméleti közgazdaságtan. Én tehát úgy fogalmaznék, hogy alapozó - de nem bevezető - szerepe van. (Bevezető tárgyként a Gazdasági és jogi alapismeretek című tantárgy jelenik meg, amit általában a 10. évfolyamon oktatnak a szakközépiskolákban.) Véleményem szerint ennek az alapozó, bár nem ráhangoló funkciónak a mikro- és makroökonómiai tananyagok jelenlegi építkezése megfelel. Mindez azonban nem teszi szükségtelenné a szaktanárok közötti együttműködést. A hajdani felső-kereskedelmi iskolák ebben is példát mutattak: a tanárok egymás óráin való hospitálásait miniszteri utasítás írta elő, mint ahogyan azt is, hogy az egyes tantárgyak oktatásának módszertani sajátosságait értekezleteken ismertessék és vitassák meg a tantestületekben. A szemlélet és a pedagógiai hatások összehangolódását rendszeres együttműködés nélkül nem lehet elvárni!
A 12. évfolyam végén a tanulók érettségi vizsgát tesznek magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából és idegen nyelvből. A szakmaiságot az elméleti közgazdaságtan képviseli, melyből szóbeli érettségi vizsgát kell tenniük. (A maturanduszoknak egy kifejtendő elméleti kérdést és egy megoldandó feladatot kell húzniuk. Az elméleti kérdés jellegétől függően a feladatot úgy húzatják a jelöltekkel, hogy az - az elméleti kérdéshez képest - az elméleti közgazdaságtan másik diszciplínáját képviselje.) A világbanki modell harmadik szakasza az érettségit követi. Azok a tanulók, akik nem léptek ki a rendszerből a felsőoktatás irányába, ekkor sajátítanak el konkrét szakmai végzettséget, az ötödik, illetve hatodik év során (13-14. évfolyamok). Ez a modell a tanuló választásait időben eltolta. A 10. évfolyam végén kell a szakmacsoport jellegéről dönteni. (Vagy esetleg arról, hogy gimnáziumi vagy szakközépiskolai ágon tanul-e tovább. Ma már számos és iskola működik, ahol ugyanazon intézmény keretei között gimnáziumi és közgazdasági szakközépiskolai oktatás is megvalósul.) A másik meghatározó tanulói döntés az érettségit követő útra vonatkozik: azonnal átlép-e a felsőoktatásba, vagy az intézményben folytat szakmai tanulmányokat. (Természetesen, a felsőoktatásba átléphet a szakmai végzettség megszerzése után is.) A világbanki modell 1993. februárjától, európai uniós PHARE-támogatással jelentős kiterjesztésre került. 11,45 millió ECU-vel finanszíroztak egy több részből álló, 1996 decemberéig tartó projektet, melynek keretében először 21 közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola fejlesztette képzését az új modell szerint, ezt követően további 23 iskola (ezek nem közgazdasági jellegűek voltak), majd sor került 35 szakmunkásképző iskola szakközépiskolává történő átalakítására. E programok mellett - szintén PHARE-támogatással - beindítottak egy olyan projektet is, amely hátrányos helyzetű fiatalok képzését segítette. 10 Mint említettük, az új képzési modell az elméleti közgazdaságtan anyagát megújította. A szakközépiskolai képzés átalakítása más területeken is előrehaladt: A tantárgyi fejlesztések lényeges eleme lett a problémamegoldó gondolkodás kialakítása.... a nyelvi képzés ma már a szakképzés részévé vált. Biztató...a világbanki szakközépiskolai modell idegen nyelvi blokkja...kommunikációs modul készül az osztályfőnöki órák számára...az informatikai ismeretek tanításában a leglátványosabb a fejlődés a világbanki program és a Phare-segély keretében az iskolákhoz érkező informatikai, számítógépes eszközök használatbavételével....már történtek biztató kezdeményezések az önismeret, csoportmunka, csoportdinamika, konfliktuskezelés, munkaszociológia stb. oktatása terén... Az európai célkitűzéseknek megfelelően a magyar törvényalkotás is megteremtette a jogi feltételeit a felsőoktatási törvény módosításával az úgynevezett iskolarendszerű akkreditált
felsőfokú szakképzésnek...ezek a képzések...modularizáltak és kreditáltak, közvetlen átjárhatóságot biztosítanak az egyes képzési rendszerek között, korszerű - munkaerőpiaci értékkel bíró - ismereteket közvetítenek. 11 1.2. Az alapműveltség kialakítására irányuló képzés keretébe illesztett közgazdasági szemléletformálás régen és ma 1.2.1. Előzmények: intézkedések az 1920-as és 30-as években dr.valentényi Gáspár egyik szakmódszertani cikkében 1932-ben írta a következőket: Régebben azt tartották, hogy a közgazdaságtan csak a felső kereskedelmi iskola szempontjából `kenyérstúdium`; ma végre odajutottunk, hogy mindenki szempontjából igazán az. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy minden magyar ifjú ismerje meg a családi életnek s benne saját magának, szűkebb lakóhelyének (és hazájának), az egyes foglalkozási kategóriák életének közgazdasági keresztmetszetét, hogy ezt az utat megjárva tisztába jöhessen azokkal a jelenségekkel, amelyek az emberiség gazdasági életét szabályozzák. 12 Az imént idézett cikk megjelenése előtt több mint tíz évvel születtek meg az első intézkedések a közgazdasági szemlélet-alakítás általánossá tételéről. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1919. decemberében alkotott rendeletet a közgazdasági és társadalmi ismeretek tanítása tárgyában [1919. évi 200.884. B.I. számú körrendelet]. A rendelet bevezetőjéből kiderül, hogy az 1918-1919-es évek társadalmi feszültségei, viharai és forradalmi megmozdulásai érlelték meg az oktatási tárca vezetőiben a gondolatot, hogy a társadalmi-gazdasági alapismereteket az alapműveltség szerves részévé kell tenni. A társadalmi béke megszilárdítását is remélik a közgazdasági műveltség elterjesztésétől. Mindez így fogalmazódik meg a rendeletben:...az iskolának értelmeznie kell azokat a szavakat, amelyeket a tanulók ma otthon és az utcán hallanak, plakátokon és az újságban olvasnak. Csakis így világosíthatjuk fel az állam leendő polgárait azokról a kérdésekről, amelyeknek meg nem értése, meg nem emésztése a legközelebbi múltban végzetes bonyodalmakat okozott. Az iskolák tanulmányi rendszerébe beillesztést váró ismeretkörök közül legfontosabbak a közgazdasági és társadalmi ismeretek.... Oly ismereti anyag elsajátítását kívánom a tanulóifjúságnak lehetővé tenni, amelynek ismerete nélkül ma már nem lehet a tanulók általános műveltségét hiánytalannak nevezni. 13
Az itt idézett rendelet a középiskolákra vonatkozik, a polgáriban, a fiú- és leánygimnáziumokban, valamint a tanítóképzőkben rendelte el az új ismeretkörök oktatását. Ennek keretében az elméleti közgazdaságtan alapfogalmainak, valamint egyes nemzetgazdasági kérdéseknek a megvilágítását kellett elvégezni. Az oktatást a középiskolában két szinten kellett megvalósítani: IV. osztályban, tehát 14-éveseknek, jogi ismeretekkel összekapcsolva, és a gimnázium záró évfolyamain (VII.-VIII. osztályosok) kötött tematikájú előadás-sorozat formájában. E 25 illetve 30 órás előadás-sorozatok erőteljesen súlyoztak az egyes ágazatok helyzetének bemutatására, valamint a szociális kérésekre. Tankönyvként egyelőre a kereskedelmi iskolák tankönyveinek használatát ajánlotta az oktatásügyi kormányzat. A 19-es rendelet ideiglenes volt, mivel csak az 1919/20-as tanévre vonatkozott. A következő évben született meg a rendelet a közgazdasági és társadalomtani ismereteknek a középiskolai tantervekbe való szerves beillesztéséről [1920. évi 110.492.V. sz. rendelet]. E szerint a közgazdasági alapismeretek oktatását - a történelem tantárgy órakeretének egy részét átadva - már a III. évfolyamon el kell végezni, vagyis 13 éves életkorban. A felső évfolyamokon mostmár egyértelműen a VIII. osztályba került a tantárgy, úgy, hogy a heti 2 órás tárgy első féléve közgazdasági alapismereteket nyújtott, a második félévben kerültek sorra a társadalomtani ismeretek. Két év múlva látott napvilágot az 1922.évi 42,922. V. sz. rendelet, amely az előzőeket módosította az időközben felszínre került tapasztalatok alapján. A fő probléma a közgazdasági tanulmányok nehézségének, elvonatkoztató-képesség igényének és a gyerekek életkori sajátosságainak ellentmondása. Megállapítást nyertek a következők:...kiderült, hogy oly tárgyak pragmatikve tanulására, minők a közgazdasági és jogi ismeretek, a középiskolai III.-IV. osztályos tanuló nem elég érett.... Viszont kétségtelen, hogy a közgazdasági és társadalomtani ismeretekben való tájékozódás ma már nélkülözhetetlen tartozéka a műveltségnek. 14 Így az alsó évfolyamokról törölték a tárgyat, de a záróévben, a VIII. osztályban változatlanul megmaradt. De nem sokáig! Összességében alig négyévi próbálkozás után e stúdium kiszorult a magyar középiskolákból [VKM. 3826. eln/1924. sz. rend.]. Pedig a társadalmi igény erre továbbra is megvolt: Annyi alapismeretet, amennyit az ifjak a középiskolában fizikából, kémiából, földrajzból és a természettudományokból el kell, hogy sajátítsanak, ugyanannyit rendelkezésükre lehet bocsátani és rendelkezésükre kell bocsátani a közgazdasági tudásból is, amelynek elsajátítása végre is egész jövőjük megalapozását és a nemzeti közvélemény helyesebb kialakulását biztosíthatná. - olvasható egy 1930-ban megjelent újságcikkben. 15 Az előbb idézett cikkhez érkezett egyik hozzászólás akár ma is
íródhatott volna: Ma csak az boldogulhat, aki az élet reális útjain a legbiztosabban jár. A reális élet pedig ma az ember gazdasági küzdelme. A boldogulási lehetőségek gazdasági oldala sohasem domborodott ki annyira, mint a jelen időkben. Ma tehát a közgazdasági és pénzügyi kérdések úgyszólván szükséges közkinccsé váltak. 16 Miért sorvadt el akkor mégis az általános képzésbe illesztett közgazdasági oktatás? 70 év távolából ezt pontosan megmondani nem lehet. De gyanítható, hogy a személyi feltételek elégtelensége volt az (egyik) ok. A miniszteri rendeletek a közgazdasági ismeretkörök tanítását a földrajz, illetve a történelem tanárokra bízták. Más megoldás nem is igen jöhetett szóba, hiszen speciálisan a közgazdasági ismeretek tanítására kiképzett tanárok csak a felsőkereskedelmi iskolákban működtek. (A félszáz iskola szaktanári gárdája nem volt felkérhető valamennyi középiskolában a közgazdasági ismeretek oktatásának megoldására.) A szubjektív tényező hiányosságaira enged következtetni egy korabeli megnyilatkozás is:...bár néhány kiváló tanár kezében ilyen irányú ismeretek közlése és rendszeres összefoglalása kétségkívül elmemozdító és szociális öntudatosságra emelő volt, mégis a legtöbb helyütt csak a betanulnivaló, de meg nem emésztett anyag gyarapodását, az úgyis még mindig szertelenül uralkodó verbalizmus fokozódását, új műszavak ajakgimnasztikáját jelentette. 17 Az elégtelen szakmai és módszertani előkészítés tehát megbosszulta magát, s a legjobb szándékok ellenére sem hagyta a széleskörű közgazdasági képzés megvalósulását kibontakozni. A társadalmi igény azonban olyan erősnek mutatkozott, hogy a 30-as években visszakerült a közgazdasági alapismeretek oktatása a gimnáziumi tantervbe. 1934-ben új törvény született a középiskolákról (1934. XI. tc.), s ezt új tanterv kiadása követte. Az új tantervi szabályozás Gazdasági és társadalmi ismeretek tantárgynévvel, a gimnáziumok VI. osztályába helyezte ezeknek az ismeretköröknek az oktatását, heti 2 órás időkeretet szabva erre. A tantervhez kapcsolt részletes utasítások a következőképpen határozták meg az oktatás célját: A gazdasági és társadalmi ismeretek tanításának célja az, hogy felkeltse a gimnázium tanulóinak érdeklődését a gazdasági élet tényei és kérdései iránt, megismertesse velük a hazai közgazdaság fontosabb intézményeit és jelenségeit s a gazdálkodásból eredő társas kapcsolatokat, feltárja előttük e jelenségek összefüggését és képesítse őket gazdasági helyzetünknek s az előttük kibontakozó gazdasági jelenségeknek helyes megítélésére, végül pedig megértesse velük, hogy a közgazdaság jelenségei, bár a fejlődés körülményei szerint változók, törvényszerűségeknek vannak alávetve, s ezeknek megszegése a társadalomra hátrányokkal jár 18 E szemléletformálási cél hátterében ideológiai-politikai cél is
meghúzódik. Az utasítások összeállítója ugyanis arról ír, hogy a tanulókat a gazdasági és társadalmi ismeretek helyes tanítása meggyőzi a magántulajdonnak, egyéni kezdeményezésnek és egyéni felelősségnek fontosságáról és megóvja minden olyan túlzástól, amely a társadalmi rend fölforgatása árán akarja a gazdasági bajokat megszüntetni. 19 Szerencsésnek mondható a tantárgy hatodik évfolyamra történő elhelyezése. Ez 16 éves életkort jelent. Eddigre már valóban van a tanulóknak számos tapasztalata a gazdasági jelenségvilágról, s ugyanakkor már rendelkeznek olyan kognitív képességekkel, melyek alapján a magasabb szintű elvonatkoztató képességet igénylő makroökonómiai témák is tárgyalhatók. Ezek ténylegesen meg is jelennek az anyagban, ugyanis a szokásos bevezető és alapfogalmi témák (szükségletek, termelés, termelési tényezők, piac, pénz, tőke) tárgyalásán túl nemcsak a vállalkozások működését tárgyalja a tananyag, hanem makrotémák is sorra kerülnek: - a korszerű pénzrendszer - infláció - a nemzeti jövedelem és elosztása - a nemzetközi kereskedelem (a külgazdasági mérlegek tárgyalása is!) - az állam beavatkozásának okai, az államháztartás kérdései 20 A tanterv-szerkesztők nyomatékosan utalnak a tanulók meglévő tapasztalatainak felhasználására, és az ismeretek közlése mellett a szemléletformálási feladatokra: A VI. osztályba lépő ifjúnak már sok gazdasági részismerete van. Látott ipari, kereskedelmi, közlekedő vállalatokat, ismeri a pénzt, ismer értékpapírokat, van némi tájékozottsága a jövedelemszerzés és jövedelembeosztás nehézségeiről, stb. Mindezeket a homályos és töredékes ismereteket kell felelevenítenünk, megvilágosítanunk, kibővítenünk, megfelelően kiegészítenünk és rendszereznünk, hogy a tanuló lehetőleg világos áttekintést kapjon az egész gazdasági életről. De nem elégedhetünk meg a tanuló ismeretanyagának bővítésével. Törekednünk kell arra is, hogy a gazdasági jelenségek kapcsolatának meglátására és a felvetődő gazdasági kérdések helyes megítélésére neveljük a tanulót. Fejlesztenünk kell tehát gazdasági érzékét és ítélőképességét is, mert csak megfelelő gazdasági érzék és ítélőképesség birtokában lesz képes arra, hogy a valósággal állandóan összhangban tartsa az iskolában szerzett közgazdasági ismereteit; hogy megértse az egyre változó gazdasági életet, világosan felfogja újabb jelenségeit és beillessze ismereteinek rendszerébe. Ismeretek közlésén és a tanuló ítélőképességének fejlesztésén kívül az erkölcsi és az állampolgári nevelés céljait is szolgálnia kell tárgyunknak. 21
Mivel az új tanterv felmenő rendszerben került bevezetésre, ebben a formában először az 1940/41-es tanévben oktatták a tárgyat. A hivatalos tankönyvjegyzék a Csóka-Zibólen szerzőpáros, illetve Horn József könyvének alkalmazását javasolta. Az új gimnáziumi tantervet felülvizsgáló és módosító miniszteri rendelet (110.167/1942. V.K.M.) e tantárgyat továbbra is a kötelező tanulmányok sorában jelölte meg. A háború után egyes középiskolákban még felbukkant ez a tárgy, de a politikai fordulat után hosszú évtizedekre eltűnt a magyar közoktatás nem szakképző iskoláiból. (Bizonyára érdekes tanulságokkal szolgálna az általános műveltség részévé tett közgazdasági képzés eme 40-es évekbeni újbóli elterjedésének vizsgálata. Ez azonban itt és most nem tehető meg, mivel messze túlmenne e rövid áttekintés terjedelmi korlátain.)* 1.2.2. Oktatási kísérletek a 90-es években Figyelemre méltó párhuzam, hogy a közelmúltban is sorsfordító időkben, a rendszerváltást követően került újra napirendre a társadalmi-gazdasági ismeretek valamennyi iskolában való oktatásának szükségessége. Ez természetesen nem véletlen, hanem törvényszerű. Átalakuló társadalmi viszonyok zavaros közegében a gazdasági tisztánlátás minden bizonnyal segíti az eligazodást. De egyszerűbb oka is van a közgazdasági szemléletformálás jelenkori reneszánszának: öngondoskodáson alapuló társadalomban, és különösen a mai globalizáltsági és technikai (pénzügytechnikai) viszonyok között a napi egyéni ügyvitel nem lehetséges alapvető gazdasági fogalmak és pénzügyi technikák ismerete nélkül. Valóban van-e igény széleskörűen a gazdálkodói-vállalkozói ismeretekre nálunk manapság? Egy közelmúltban végzett felmérés tanúsága szerint a legérintettebbek, a kamaszkorú tanulók ezt elvárják az iskolától: A gyerekek szakmaválasztásában az dominál, hogy nem akarnak nagyipari körülmények között dolgozni...gondolkodásukban azoknak a szakmáknak van nagy vonzerejük, amelyek majd vállalkozóként is űzhetők. A szakképzés akkor vonzó számukra, ha ez együtt jár a vállalkozóvá válás lehetőségének biztosításával, * Az általam fellelt dokumentumok tanúsága szerint a polgári iskolákban az 1930-as évek során mindvégig volt közgazdasági jellegű tantárgy. A fiú polgári iskolákban (a IV. osztályban) Közgazdasági és jogi ismeretek tantárgynévvel, a leány polgáriban pedig mint Háztartási és nevelési ismeretek. Ugyancsak oktattak közgazdasági alapismereteket a tanítóképzőkben is.
azaz a szakképzés során olyan ismeretekre is szert tudnak tenni, amelyekre építve közelebb kerülhetnek a vállalkozóvá váláshoz. 22 Ebből a felmérésből ugyanakkor az is kiderül, hogy a szülők számára már korántsem ilyen fontos, hogy az iskola nyújtson gazdálkodói-vállalkozói ismereteket. Az általános iskolás gyerekek szüleinek mindössze 3%-a tartja fontosnak ilyen ismeretek iskolai megtanítását. A középiskolás gyerekek szüleinél az arányok (itt most külön sokaságként kezelve a városban lakókat, és külön a községben élőket): a városiak 7, a községben lakók 4 %-a várja el ezt az iskolától. 23 Az oktatási szakértők többnyire a gazdasági ismeretek oktatásba vitele mellett foglalnak állást. Reprezentálja itt ezt most egy kérdésként megfogalmazott vélemény: Valóban úgy gondoljuk, hogy a piacgazdaság körülményei között a 14 éves gyerekeknek elég annyi gazdasági ismeret, amennyit a földrajz és a történelem tantárgy a maga logikája szerint elszórtan nyújtani tud? 24 A kérdés már a hangsúlyával is megadja a választ. Természetesen, nem! Számos kísérletező iskola már a 90- es évek elején-közepén érzékelte a gazdasági ismeretek oktatásának igényét és szükségességét. Számos műhelymunka indult, sajnos elszigetelten, egymásról nem tudva, vagy egymással az ötleteket megosztani nem akarva. Egy 1998-ból származó összegzés szerint akkor körülbelül húszféle, gazdasági alapismereti jellegű tanterv, oktatási program volt a tanpiacon. 25 Ezek egy részét nonprofit szervezetek importálták Magyarországra. Léteztek ifjúsági- és gyermekmozgalom jelleggel működő, alapvetően a vállalkozásra nevelést célzó programok is. Néhány példa: a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány által az angliai Durham Egyetem vállalkozóképző tantervének adaptációja; a Junior Achievement Magyarország tananyagai; a Young Enterprise keretében működő diákvállalkozások; a 4H-mozgalom oktatási programja. A felsorolt programok - a 4H kivételével - külföldi tananyagok átvett, adaptált változatait használják. E mozgalmak kinyilvánított törekvése a gyakorlat-orientáltság, az elméleti és gyakorlati ismeretek összekapcsolása, továbbá az, hogy a gyerekeket valóságosan működő vállalkozások résztvevőivé tegyék. Mindegyik program szerves része a létrehozandó iskolai diákvállalkozás, amely felnőtt segítők tanácsadásával valóságosan működik. A szándék pozitív: a vállalkozói attitűdök leginkább valóságos szituációban kerülhetnek felszínre. De a diákvállalkozások létrehozásának feltételei sokrétűek: nemcsak tárgyiak, személyiek is. Általában - mint jeleztük - külső segítők megnyerésére van szükség. A pedagógusi elszántság és lelkesedés ehhez kevés. Másrészt emlékeztetnünk kell arra: a vállalkozástanítás fontos, de a közgazdasági műveltségnek ez csak egy része! *