Észlelési ajánlat 2009 december havára Bolygók Merkúr: A hónap első felében helyzetének köszönhetően észlelésre nem alkalmas. Dec. 18- án kerül legnagyobb keleti elongációjába azaz 20 fokra a Naptól. Ekkor felkereshető lesz a kora alkonyati égen, 90 perccel nyugszik a Nap után. A hónap vége fele láthatósága rohamosan romlik. Vénusz: A hónap elején még megfigyelhető reggel, a délkeleti égen. A hónap közepén a Nap fénye eltakarja. A hó elején még 45 perccel kel a Nap előtt, ez a hó közepére 30 perc alá csökken. Fényessége -3,9m, átmérője 10 -ről 9,7 -re csökken, fázisa 0,98-ról 0,998-ra nő. Mars: Kezdetben előretartó, 21.-től hátráló mozgást végez a Leo csillagképben. Este kel, a kora éjjeli keleti ég feltünően fényes, narancsszínű égiteste. Fényessége gyorsan nő 0,0m.-ról 0,7m.-ra nő. Látszó átmérője is rohamosan nő, a kezdetbeli 9,9 -ről 12,6 -re növekszik, így a hó folyamán egyre több felszíni részlet válik megfigyelhetővé az aprócska korongon. Jupiter: A kora esti, déli ég fényes csillaga, késő este nyugszik. -2,1m-ós fényességének köszönhetően érdekes kihívás a napnyugta utáni keresése. Látszólagos átmérője 36, előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. Szaturnusz: Éjfél után kel, hajnalban látható a legjobban. Előretartó mozgást végez a Virgo csillagképben. Nyári gyűrűvesztését követően (melyet sajnos kedvezőtlen égi helyzetének köszönhetően nem láthattunk), gyűrűje igen keskeny csíkként látható. Fényessége 0,9m. átmérője 17. Uránusz: Kora este kereshető fel az Aqr. csillagképben. Éjfél előtt nyugszik. Neptunusz: Kora esti órákban kereshető fel a Capricornus csillagképben, késő este nyugszik. Változócsillag ajánlat: Észleljük az ismét szabadszemes O Ceti (Mira) csillag fényességváltozásait! Az omikron Ceti (Mira, azaz "csodálatos") 420 fényévnyire található csillag, a hosszú periódusú pulzáló vörös óriások legmarkánsabb fényváltozású típusának névadó objektuma. Fényessége jellemzően 3 és 9 magnitúdó között ingadozik (időnként azonban akár 2 magnitúdóig is felfényesedhet), átlagos periódusa pedig 332 nap. Pulzációja során a csillag periodikusan kitágul és összehúzódik 400 és 500 napátmérő (560 és 700 millió km) között. Mellékelt térképünkön a csillagok melletti számok a tizedmagnitúdóban kifejezett fényességeket jelzik (pl. a delta Cet 41, azaz 4,1 magnitúdós). Hetente egy-két alkalommal érdemes megbecsülni aktuális fényességét, s így a láthatóság végére megszerkeszthetjük a változásokat mutató fénygörbét. (Forrás: mcse.hu)
Az o Ceti fénygörbéje Az o Cet. észletőtérképei.
Részleges holdfogyatkozás dec. 31-én Az idei év hatodik és egyben az utolsó fogyatkozását láthatjuk december 31-én este. A félárnyék 17:15:18 UT-kor érintkezik a Hold felületével. 18:21-kor már lehet érzékelni a félárnyék belső része okozta szürkés-barnás homályosságot a Hold alsó részén. Az árnyék 18:51:38-kor éri el a holdkorongot és 19:53:51-kor elhagyja azt. A legnagyobb fázis időpontja 19:23 UT. A félárnyék 21:30:07 UT-kor hagyja el a holdkorongot. A fogyatkozás csekély fázisa miatt sajnos az ég nem sötétedik el, hogy láthatóvá váljon az igen szép csillagos környezet amelyben égi kisérőnk épp tartókodni fog. Ismét jól láthatóvá válik a Mars Ismét mars-oppozíció előtt állunk, ami jövő év január 30-adikán fog bekövetkezni. Szomszédunk ismét közel kerül Bolygónkhoz, viszont ez a közelség elmarad az utóbbi években bekövetkezettektől. Látszólagos átmérője csupán 14 lesz. A következő hónapi oppozíciója aphéliumi lesz, azaz a naptávol pontban következik be a szembenállása a Földdel. December havában, fényessége eléri a -0,5m-ót, 21-edike táján látszólagos mozgási iránya megváltozik, 2008-as konjunkciója óta zajló előretartó mozgása megszűnik és hátráló mozgásba vált. A jó hír az, hogy a planéta magasan fog delelni, tény ami nyugodt légkör mellett lehetővé teszi a nagy nagyítások használatát.
A Mars és a Föld összehasonlítása A Mars 2008 elején, amint egy 30 centis newton reflektorban látszott, Éder Iván felvételén.
Geminidák meteorraj Az egyik legszebb és leggazdagabb áramlat. Aktivitása dec. 7-17 közé esik, maximuma december 14-én várható. Az átlagos ZHR 120 körül van, így a nyári Perseida áramlatot is felülmúlja. Az élénk fehér színű tagoknak a sebessége 35km/s. 1983-ban történt, amikor az IRAS infravörös műhold segítségével felfedezték az 1983TB nevű kisbolygót, melynek pályaelemei majdnem egyeznek a rajéval. A kisbolygó később a 3200 Phaeton nevet kapta. A raj tehát aszteroida eredetű, és nem üstökössel köthető össze... Az egyetlen meteorraj melyet kisbolygóval kötöttek össze. Ezzel magyarázható a meteoroidok nagyobb sűrűsége, melyek a légkörbe kigyulladva, zuhanásuk közben nem hagynak nyomot maguk után. Fred Bruenjes fotója a 2007-es maximumról A radiáns helyzete
Geminida bólida és tűzgömbök. Mély-ég ajánlat Az M45 és a benne lévő sejtelmes reflexiós köd: A Messier 45 vagy M45 a Bika csillagképben található, a Földtől 380 fényévre lévő nyílthalmaz elnevezése. Szabad szemmel is látható, 7x50-es binokulárral már mintegy 20 csillag látható, 11cm-es RFT reflektorral 25-szörös nagyítás mellett meglepően szép látvány. Galilei a maga készítette kezdetleges távcsöveivel már 36 csillagot talált a területen. Észlelésére az őszi és a téli hónapok a legmegfelelőbbek. A delelése decemberben 23 óra környékére esik, ilyenkor alig 20 -ra található a zenittől. Az objektumban található ködök: NGC 1435, (Merope-köd, más néven Tempel-köd) egy diffúz köd, esetleg szupernóvamaradvány a Merope csillag körül. A mintegy telehold méretű, 13 látszólagos magnitúdós ködöt 1859. október 19-én Wilhelm Tempel fedezte fel. A köd koordináti: Ra: 03 h 46 m, D: +23 54'. Ez tartalmazza az IC 349 katalógusszámú ködöt a Merope közelében.
IC 349 A Merope-ködöt Arizonában, a Merope csillagtól délre fedezte fel Edward Emerson Barnard (1857 1923) amerikai csillagász. Egy homályos foltot látott meg egy 10 cm-es reflektor látómezejében. A felfedezőjéről Barnard's Merope Nebula-nak (Barnard Merope ködének) nevezik. Koordinátái: Ra: 03 h 46 m 3, D: +23 56'. A köd megpillantásához tiszta időben is legalább 150 mm-es nyílású távcső szükséges. A fentieken kívül: az IC 336, az IC 354, az NGC 1432 és az NGC 1456. Éder Iván felvétele egy 150/900-as Makszutov Newton-távcsővel készült 2002.02.14-én. NGC7662 - Blue Snowball, azaz a Kék hógolyó, apró, de fényes planetáris köd az Androméda csillagképben. Keresésekor, a használt kis nagyítás mellett, könnyen megtörténik, hogy elsíklunk a köd felett, hisz pl. 25X-ös nagyítás mellett a köd még csillagszerűnek tűnik apró mérete miatt. Figyeljünk oda feltűnően kékes-bolyhos megjelenésére. NGC 404 -Halovány galaxis az Androméda csillagképben. Jó ég alatt azonban igen könnyű rátalálni a β and. azaz a Mirach mellett. Ha távcsövünket a Mirach-ra irányítjuk, egyből feltűnik a kis sejtelmes, homályos pötty a fényes csillag mellett. Innen kapta a Mirach szelleme elnevezést.
Az NGC 404 NGC 246 - Planetáris köd a Cetusban Megjegyzés: Javallott UHC vagy más DeepSky szűrő használata. NGC 2024 Láng köd az Orionban. A Nagy Orion Köd M42+M43 Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért szabad szemmel is látható, halovány csillagnak tűnik az Orion öve alatt, emiatt a környező csillagokkal együtt Orion kardjának is nevezik. Igazi szépsége azonban távcsövön át, vagy méginkább a hosszú expozíciós idejű fényképeken mutatkozik meg.
A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz is, a Trapéz. A Orion-köd része továbbá a tőle északra látható M43 (NGC1982) jelű kisebb köd; azért látszanak külön objektumnak, mert az őket összekötő részt eltakarja egy sötét felhő. Forrás: www.deepfield.at NGC 2392 Eszkimó köd a Gemini-ben. NGC 1535 Planetáris köd az Eridanus-ban. M35 és a mellette leskelődő NGC2158 A Gemini csillagképben. Tiszta egeket! Nagy István