ISSN 2286-2900 Csengáttyu Havonta megjelenő, ingyenes csángó gyermeklap 2013. I. évfolyam / 5. szám Iancu Laura Húsz esztendő, virágnyelven Drága testvérkéim! Amikor ezeket a sorokat írom, lehet, hogy néhányan Csíksomlyón vagytok éppen, a pünkösdi búcsún. Amikor olyan korú voltam, mint ti most, szülőfalumban, Magyarfaluban még csak a hírét se hallottam Csíksomlyónak. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy nagyanyám, ilyenkor nyári időben, gyakran el-eltűnt otthonról, jó néhány napra. Sose tudtuk megkérdezni tőle: Hoa menen? Csak azt, hogy: Hoa járt, anyó? Ilyenkor azt válaszolta: Paphoz. Gyóntam! Én sehogy sem értettem akkor anyómat, és nem hittem a szavának. Minek jár el a messziségben paphoz gyónni, mikor a templom tövébe lakunk, mikor minden este elsőként érkezik a misére s utolsónak hagyja el a templomot? Hát, talán, aki a mi templomunkban misézik, az nem pap? Biztos voltam benne, hogy anyóm nem mond igazat. Én viszont olyan nyavalyás voltam már akkor is, hogy tudni akartam az igazságot, ezért minden éjszaka anyómmal aludtam, hogy kiszedjem belőle a titkot. Ne tudjátok meg, milyen rettegésben teltek ezek az éjszakák! Ugyanis öregrendű anyóm már nem igen tudott aludni, és unalmában egész éjszaka latin nyelvű litániákat énekelt, és latin nyelvű imádságokat motyogott, engem meg úgy rázott a hideg az idegen szavak hallatán, hogy bizony nem egyszer még azt is megbántam, hogy világra születtem Hajnal felé szenderedett el. Én meg akkor tudtam csak elaludni, amikor a nagypénteki imádságra váltott: Ma vagyon szentpéntek, Krisztus menen kínjára Sokszor megkérdeztem tőle: Anyó, miféle szókat mond egész éjjel, hogy nem hagy alunni? Imádkozom! válaszolta. Na, gondoltam magamban, ez eppe akkora hazugság, mint az, hogy paphoz jár el, gyónni. Hanem titokban sokszor elbújtam házunk valamelyik szobájában, és eljátszottam, hogy anyóm vagyok, eltűnök messzire, idehaza mindhiába keres a fél falu, és amikor összetett kézzel siratóznak Isten felé, hogy bárcsak visz- szaadná nékik elveszett leányocskájukat, soha többé nem ütnék-vernék! No, akkor én előbújtam, felugrom a kapukilincsig, benyitottam, és mint egy halálából feltámadt halott: átvonultam az udvarunkon, egyik ölről a másikra szökdécselve elmeséltem a szüleimnek és a testvérkéimnek, hogy én bizony papnál jártam, gyóntam Hát így történt, hogy első adandó alkalommal, amikor elmehettem messze, csakugyan éltem a lehetőséggel, és útra keltem. Amikor anyóm mesélt nekem arról, hogy kik vagyunk mi, mikor és hogyan kerültünk Magyarfaluba, szóval, amikor a történelmünkre tanított, amolyan virányelven beszélt, és suttogva, hogy mások ne értsék és ne hallják szavát. Így esett meg, hogy már egész nagy leány voltam, amikor anyóm furcsa szavait szépen kiteregettem a Kárpátmedence térképére, és szememmel is láthattam már, amiről annyit, de annyit ábrándoztam. Hogy mi az, amit láttam? Nos, ezt az egyet nem tudom elbeszélni nektek Még ma is, még előttem is titok. Talán, ha megpróbálnám elmesélni azt, amire emlékszem, nem is hinnétek nekem. Így hát inkább azt mondom: ha majd ti is bejárjátok a saját utatokat, meg fogjátok érteni azt, hogy bizony vannak olyan titkok az életben, amelyeket nem tudunk megfejteni. Egyedül a Jóisten tudja kibogozni azt az utat, ami Magyarfalutól Magyarországig vezetett. Hiába van köztük ezer kilométer, hiába telt el húsz esztendő, minden hiába. Az életem így lett kerek. Tizenkét esztendős voltam, amikor eljöttem Magyarfaluból. Amikor édesanyám kiengedett a kapun csak annyit mondott: Lássad, mit csinálsz, az Istent ne felejtsd el! Ez volt minden, amit mondott, az útravaló is, a parancs is, és ma már azt is tudom, ez a feladatom is, ez a célom is az életben. Amikor később édesanyámmal telefonon beszélgettem, mintha gyóntatószékbe ültem volna, úgy kérdezett, mintha gyóntatott volna. Ez volt a szerencsém. Ennek köszönhetem azt, hogy minden feladatot teljesítettem, valahogyan minden nehézséget túléltem junius.indd 1 11/07/2013 21:57:44
2 Történt, hogy amikor egyik iskolaszünetben hazautaztam, a szomszédunkban lakó Csirke Rózsi néni, Isten nyugosztalja, meghalt már szegény, eljött hozzánk és megkérdezte tőlem, elmondhatná-e a beszédeit, mert ma-holnap meghal, és amit ő tud, azt más nem igen tudja a faluban, ne vigye magával a földbe... Rózsi néni akkor ott, nemcsak a beszédeire tanított meg engem, hanem arra is igyelmeztetett, hogy bizony, hiába élek, hiába éltem a faluban, nem ismerem a falumnak a tudását, a népdalait, a meséit Aztán, amikor itt Magyarországon megkérdezték tőlem, hogy: hogy is van az, hogy mi magyarok vagyunk, de nem tudunk írni-olvasni magyarul? Hogy is van az, hogy a mi szülőföldünk Moldova, de az ortodoxok azt mondják ránk, hogy mi katolikusok jött-mentek, idegenek vagyunk? Hogy is van ez, hogy is van az? Kérdések végtelen sora, én meg bizony egyetlen egy kérdésre sem tudtam válaszolni, és emiatt elmondhatatlanul szégyelltem magam. Jobb helyeken ezekre a dolgokra iskolában tanítják meg az embert, de minket soha senki sehol nem tanított a saját történelmünkre, saját múltunkra, saját kultúránkra. Nem tudtam válaszolni arra a kérdésre, hogy ki vagyok én Így aztán, miután elvégeztem a főiskolát, amire jószándékú pártfogóim beírattak, és megszereztem az óvodapedagógusi diplomát, hozzáfogtam annak a tudásnak a megszerzéséhez, amire igazán szükségem volt ahhoz, hogy akárhová is sodor az élet, saját magam számára meg tudjam majd magyarázni azt, ami velem történik, ami a szülőföldemen élő moldvai magyarsággal történik, és egy kicsit azt is, ami a világban történik. Először a hitemet, a vallásomat kellett megtanulnom, és megértenem, ezért elsőként a teológia szakot végeztem el. Utána meg kellett tanulnom azt, hogy kik a politikusok, és meg akartam érteni azt, hogy miért van hatalmuk felettünk, ezért elvégeztem a politológiát. Azután, tudni akartam azt, hogy mi az a világ, amiben én felnőttem, mit jelentenek a hagyományok, meg akartam érteni azt, hogy miért sírok, amikor egy népdalt hallok, amikor a táncainkat táncolom, és elvégeztem azt a szakot, ahol a magyar népi kultúrát tanítják, vagyis a néprajzot. Az egyetemi órák után és a hétvégeken dolgoztam, esténként, éjszakánként tanultam, észre sem vettem, hogy bizony közben húsz esztendő telt el Olyan gazdag volt ez a húsz esztendő, hogy akárhonnan nézem, nem látom az egészet csak egyegy szeletét. És olyan nehéz volt ez a tíz esztendő, hogy ha valaki ellopná tőlem, belehalnék. Mert ez a húsz esztendő vagyok én Drága testvérkéim! Nem tudom, anyóitok beszélnek nektek virágnyelven, nem tudom, elmondták-e nektek, hogy kik vagytok, hová tartoztok? Megsúgták-e nektek, hogy mi van ott, messze, ahol a nap leszentül? Nem tudom, el tudtok-e bújni egy szobában, és ott eljátszani azt, hogy a világ csonkán is kerek De azt tudom, hogy amikor olyan idős voltam, mint ti most, édesanyám azt mondta: Lássad, mit csinálsz, az Istent ne felejtsd el! Bevallom nektek őszintén, hiába jártam be a fél világot, ennél többet én sem mondhatok nektek. Tanuljátok meg, és éljetek édesanyáitok, anyóitok tanításai szerint, mert ezt az egyet sehol másutt a világon nem találjátok, és nem tanulhatjátok meg. junius.indd 2 11/07/2013 21:57:44
Hangoló Ez itt a nyár! Kedves gyermekek! Az elmúlt hónapokban számos hangulatos írással gazdagítottátok a Csengáttyű oldalait. Élmény volt tallózni a beküldött írások, fotók közt. Reméljük, ti is kedveteket leltétek benne, s szívesen olvastátok egymás beszámolóit. A júniusi lapszámunk már a vakációra hangol, de igyekeztünk úgy válogatni a képeket, szövegeket, hogy egész nyáron legyen, miért kezetekbe vennetek a lapot. Hosszú, szép ünnepekkel és dolgos hétköznapokkal bővelkedő tanévet zárunk idén. Sokaknak közületek ez az utolsó, amit falujában, barátai közt töltött. A nyolcadikos tanulókról van szó, akik ősztől már más iskolákban, városokban, idegen környezetben kezdik majd az új tanévet. Addig viszont még előttük áll a nagy megméretkezés, a záróvizsga. Sok sikert kívánunk nekik, s reméljük, hogy líceumistaként sem feledkeznek meg a Csengáttyűről. Végezetül, köszönjük mindazoknak, akik idén tollat ragadtak, és hozzájárultak ahhoz, hogy színes, olvasmányos lap kerekedjen a Reverindából Csengáttyűvé változott gyereklapból. Gyűjtsétek szorgalmasan továbbra is az élményeket, s ha a vakációban olyan helyen jártok, amiről érdemes beszámolni, fotót készíteni, küldjétek el nekünk. Néhány hét, egy-két hónap, s újra találkozunk! Egyetemre készülök 3 A szerkesztők Tulbure Bianka vagyok, 12. osztályba járok, három éve tanulok magyarul Lujzikalagorban. Szeretek tanulni földrajzot, angolt és éneket. Pontosan még nem tudom, mi akarok lenni, de több mindenen gondolkodtam. Például, hogy ügyvéd legyek, vagy énektanár, vagy légiutaskísérő. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, mert szép és nehéz. Kivel beszélek magyarul? Csak Csillával és Annával. Ők tanárok. Csilla kérdezte, hogy van-e kedvem kint Magyarországon tanulni, és nekem tetszett az ötlet. Mikor elmondtam otthon a szüleimnek, azt mondták, hogy Menj, és láss világot! A barátaim is örülnek neki, de nehéz lesz, hogy nem fogok velük találkozni, csak ha hazajövök. Voltam már sokszor Magyarországon táborokban, fesztiválon és a Csángó bálon. Nagyon tetszett nekem, mert sok emberrel összebarátkoztam. Az tetszett nekem, hogy a táborokban más határon túli gyerekek is voltak, például kárpátaljaiak, délvidékiek és székelyek. Nagyon sok izgalmas program volt, és láttam sok szép helyet. A táborokban megismertem sok iatalt és örülök, hogy a következő évben többet találkozhatok velük. A leginkább várom, hogy menjünk gyakran táncházba, mert szeretem a moldvai zenét és a táncokat. Impresszum CSENGÁTTYŰ Havonta megjelenő ingyenes csángó gyermeklap Megjelenik 1000 példányban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének gondozásában a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében A kiadásért felelős: Márton Attila, program koordinátor Felelős szerkesztő: Szász Csilla Korrektúra: Ujházy Anna A lap munkatársai: a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program tanárai e-mail: mattilat@yahoo.com csillagszasz@gmail.com tel.: +40 740 016123 Lapterv és nyomdai előkészítés: Arkhé Design Nyomda: Alutus Rt., Csíkszereda Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. De jobb lesz, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó: ez volt a ház, ez volt a tó. junius.indd 3 11/07/2013 21:57:44
Kicsit félek, mert sosem laktam ilyen messze a szüleimtől. Másképp beszélnek ott magyarul és néha nehéz megérteni. Például a pityókát krumplinak hívják, a murkot pedig répának. Remélem, hogy az érettségi vizsgáim jól sikerülnek, és szeptemberben elindulhatok Magyarországra! Úgy gondolom, ez az első lépés, hogy megvalósítsam az álmaimat. Tulbure Bianka XII. osztály, Lujzikalagor A szavalóversenyen Április 27-én Frumószán voltam a szavalóversenyen, ahol nagyon szép volt. Gajdárból mi öten mentünk Frumószára, szombat reggel indultunk el a mikrobusszal. Nagyon sok gyerek volt ott, minden gyerek mondott verseket, én pedig mondtam a Lacki János Ruhatár című versét és egy Kányádi Sándor verset. Nagyon sokat tanultam a négy verset a nagy nap előtt. A verseny után már nem féltem. Miután elmondta mindenki a verset, ebédeltünk és mesét, énekeket hallgattunk, ami a frumószai magyar iskola udvarán volt. Ott sokat játszottunk, inom ételeket ettünk, kaptunk szép ajándékokat és vettem sok édességet. Nekem nagyon tetszett a verseny, még akarok menni Frumószára, hogy ott találkozzak sok ismerőssel, gyermekkel. Radu Marika VII. osztály, Gajdár 4 junius.indd 4 11/07/2013 21:57:45
5 Én, Duma Szilvia Karolina szavalóversenyre mentem Mik szombaton regvel 8 órakor indultunk Külsőrekecsinből a versenyre. Másinval (autóval) mentünk. Megálltunk Bákóba, mert tett benzint a másinba a tanárnéni. Csináltunk pozákat(fényképeket) és láttunk egy nagy fészek gólyát. Mikor odaértünk, egy szép iskolába mentünk bé. Ott mondtam el a verseket: Kovács András Ferenc: Egy pettyes petymeg, K. László Szilvia: Ha felnövök. Mikor elvégeztük a verseket mentünk enni egy házba, ahol inom tokánt ettünk, mind megettem. Ezután a Magyar Házhoz mentünk, kinn az udvaron voltunk. Ott egy néni volt, melyik mondott egy szép mesét. Mentem magazinhoz, vettem kekszet. Nagyon szép ott a falu, még akarok menni. Kaptam oklevelet és ajándékot. Hazafelé sokat mentünk. Duma Szilvia Karolina III. osztály, Külsőrekecsin Tornyot raktam Frumószán Frumószára sok gyermek elmegy minden évben, hogy elmondja a versét és megnyerje a versenyt. De minden évben csak néhány bír díjat kapni. Aki a legjobb. Hát amikor én jelentkeztem a versenyre az úgy volt, hogy a tanító néni megkérdezte, hogy akarok-e verset mondani, s én azt feleltem, hogy igen. Akkor ideadott egy verset, amiből előre csak azt láttam, hogy erősen hosszú és nehéz. De utána megtanultam, s meg is szerettem. Horváth István írta, az a címe: Tornyot raktam. Miután a faluban megnyertem a versenyt még három új verset meg kellett tanuljak, s ezeket az osztálytársaimnak is elmondtam. Nekem az új versek közül a legjobban a Sós-Tázlói czángó legény tetszett, és szerencsére a zsűri is ezt választotta ki, hogy elmondjam. Nagyon féltem amíg mondtam a verseket, pedig jól tudtam mindegyiket. Rá se mertem nézni a zsűrire úgy féltem. De aztán eltelt. A verseny után ebédeltünk és elmentünk a frumószai Magyar Ház udvarába. Ott vártuk a díjazást. De előtte még volt két műsor, egy énekes, és egy mesés. Az énekek nagyon szépek voltak, de a mese nekem jobban tetszett. Arról szólt, hogy egy leány kapott egy fazekat, amiből kifőtt a kása, s ezt a mesemondó eljátszotta a gyerekekkel és még a felnőttekkel is. Aztán eljött a díjazás ideje. Én a zsűri különdíját kaptam, mert én beszéltem a legszebb magyar nyelvet a versenyzők közül. Ezt Szávay István parlamenti képviselő mondta, aki a zsűri elnöke volt. Ő adta át nekem a díjat is. Nagyon örvendtem, de még a tanító néni is. Otthon a család is megdicsért. A frumószai versenyen nagyon jól éreztem magam. Nagyon sok barátot csántam, és megtalálkoztam azokkal a barátaimmal is, akikkel még voltam más versenyeken. Ghiurca József Cristian VIII. osztály, Külsőrekecsin junius.indd 5 11/07/2013 21:57:46
Pusztinai beszámoló a szavalóversenyről Egy szép szombaton elmentünk szavalóversenyre, amit minden esztendőben Frumószán szerveznek. Minden csángó faluból jönnek, és elmondják a gyönyörű verseket. Ebben az esztendőben én nyertem a pusztinai szavalóversenyt és eljutottam Frumószára. Így hát felkészültem a Lakatos Demeter versekkel. Szép a falum és Messze ott hol a nap szentül le. Nem csak a Lakatos versekkel készültem, hanem a Ne bántsd a fát című verssel is, akit Benedek Elek írt és Vadlúd voltam, akit Áprliy Lajos írt. Szépen előadtam a verseket. Minden gyerek ügyesen mondta és szépen telt a verseny. A verseny után volt az ebéd, amelyik nagyon-nagyon inom volt. Ezután a pusztinai gyerekek készültek egy szép műsorral. Én is énekeltem. Volt abban a programban furulya-, dob- és kobozhang. Aztán volt egy óra mese, ott nagyon vicces és vidám volt minden. Végén volt az eredményhirdetés. A legjobbak nyertek és szép lassan mindenki hazautazott. Csodálatos szép nap volt és soha nem felejtem el. Kaszáp Johanna VIII. osztály, Pusztina A frumószai szavalóverseny A frumószai szavalóversenyen szerzett élményeimet szeretném megosztani véletek. Pénteken délben jött utánunk Adrián tanító bácsi autóval. Mi a tanító bácsival és a húgommal, Larisszával mentünk. Útközben Ferdinándban csatlakozott Laci tanító bácsi két kislánnyal, így heten érkeztünk Frumószára. Nemsokára, hogy érkeztünk, kezdtek jönni a helyi gyermekek, akik két napig gazdáink lettek. Én a húgommal egy nagyon kedves családhoz kerültem. Két vidám kislányhoz, kikkel jól szórakoztunk, jókat kacagtunk. Azt hiszem Júliával és Danielával sokáig tartjuk a kapcsolatot. A verseny is nagyon jó vót, bár csak dicséretet kaptunk, megérte, mert találkoztam a régi tanító nénivel, bácsival, és sok gyereket ismertem meg, sok barátságot kötöttünk. Nem fogom ezt a két napot elfelejteni és ha tanító bácsi visz, jövőre is menyek. Istók Valentina VII. osztály, Nagypatak 6 junius.indd 6 11/07/2013 21:57:46
7 Minden anyának szép a maga gyermeke Az én édesanyám Minden anyuka szereti a gyermekét, mert a gyermeke, és ő hozta a világra. Én szeretem az anyukámat, mert mikor hazamegyek az iskolából, akkor kapok meleg ételt, tisztaságot. Anyukám nekem a legjobb barátnőm. Vele mindent bírok beszélni, mert megért. Megmondja, mi jó és mi nem. Nekem csak anyukám van, ezért sokat dolgozik értünk, hogy mindenünk meglegyen. Az anyukám nagyon szeret minket, mert mi a gyermekei vagyunk és minden anyának legszebb a maga gyermeke. Kotyor Mónika IX. osztály, Csíkfalu Búcsú Külsőrekecsinben A mi búcsúnk május 26-án van, Segítő Mária napján. Nálunk ezen a napon a iatal leányok is felöltöznek viseletbe, hogy virággal fogadják a püspököt. A püspököt a kórus is köszönti a templomban. Én is énekelek a kórusban. Sokat készülünk erre a napra a dászkelval (kántorral). A búcsú előtt sok a baj. Csánunk tisztaságot és feldíszítjük a templomot virággal. A toronyból húzunk ki díszítő szalagokat. Teszünk lepedőket (szőtteseket) a kerítésre és virágot a keresztekhez. Otthon is készülünk a búcsúra. A családom ilyenkor tisztaságot csán a házban és az udvarban. Sütünk kalácsot, pászkát, és főzünk geluskát és csorbát. Sok vendég jön ilyenkor. Eljönnek a rokonok és a barátok más falukból. A búcsú napján sokan mennek a templomba is. Mindenki nem is fér be, megtelik a tér és az utca is emberekkel. Én nagyon szeretem a búcsút, mert bírok találkozni a barátaimmal, akiket rég láttam. Az is tetszik, hogy ilyenkor jönnek mindenféle árusok és vehetek magamnak mindent, amit akarok. Benchea Bianca VIII. osztály, Külsőrekecsin junius.indd 7 11/07/2013 21:57:46
8 Páduai Szent Antal A legnépszerűbb szent az egész világon alighanem Páduai Szent Antal (1195 1231. jún. 13). Portugál nemesi családból származott, eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. Ekkor vette fel az Antal nevet, védőszentjéül Remete Szent Antalt választva. Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa. Észak-Itália és Dél- Franciaország eretnekségekbe tántorodó tömegeit térítgette vissza a helyes útra a szó fegyverével. Érdemei elismeréséül IX. Gergely pápa alig 10 hónappal halála után szentté avatta. E tíz hónap alatt Antal padovai sírjánál rengeteg csoda történt, számtalan kérés és ima talált meghallgatásra. Ez a tíz hónap alapozta meg Szent Antal későbbi közbenjárói hírnevét. Jóformán nincs templom, ahol ne állana szobra, mely angyali szelídségű ijú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul. Legnépszerűbb legendája szerint a szent egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt. Így lett a szamár Szent Antal jelképe. Választásának volt valóságalapja is. Általában papi személynek alázatát meg foglalkozása békés voltát bizonyítandó, és mivel Jézus is szamárháton vonult be Jeruzsálembe nem illett lóra ülnie. A szamár illett a szegénységi fogadalmat tett barátokhoz, mert a róluk kialakult kedveskedőn csúfondáros kép a szamár tulajdonságaival ruházta fel őket: igénytelenség, együgyűség, teherbírás. Verseghy Ferenc Ének páduai Szent Antalról Ha kívántok nagy csudákot, Szent Antalhoz mennyetek. Ha szenvedtek nyavalyákot, gyámolt tőle kérjetek. Bélpoklosság, a szükségek, a halálnak íjjai, a tévelygés, az inségek, az életnek gondgyai s az ördögnek bús ártalmi attúl messze szállanak, kit Antalnak szent oltalmi pajzsok alatt tartanak. junius.indd 8 11/07/2013 21:57:47
A hónap - fényképe - 9 Van egy égi Anyám nékem, Ki el nem hagy soha engem, neve: Mária, aki az én életemnek Vezércsillaga. Ujházy Anna Lujzikalagor junius.indd 9 11/07/2013 21:57:48
Lujzikalagori mesemondó Ezen a májusi szombaton elindultunk József, Péter és én a tanárnénikkel. Lujzikalagorban a Ludass című mesét mondtam el. Sikerrel jártunk. Én első helyezést kaptam, nyertem egy nagy kutyát, akit a kistestvérem elnevezett Szobinak, meg egy számítógépet. Józsi könyveket kapott, és továbbmegy az országos mesemondó versenyre. Péter is kapott könyveket és egy csomó luit, amiből József elvett egyet, és nem akarta visszaadni, csak miután Péter megkergette a ház körül. Az avató is szép volt, a múzeum kicsi, de szép. Hazafelé volt egy nagy eső, és utána egy szép szivárvány is megjelent az égen. Otthon mind a hármunkat megdicsértek a tanárnénik és a szüleink is. Legalább is engem igen. Én nagyon jól éreztem magam Lujzikalagorban. Ghiurca Valentin Lorinc V. osztály, Külsőrekecsin A Baka András mesemondó találkozóra Lujzikalagorba sok gyerek eljött, hogy mondja el a mesét, amit megtanult. Én is elmondtam a mesémet, amelyiket az apámtól tanultam. Egy ördöngős asszonyról szólt. Miután megtudtuk az eredményt (én különdíjat kaptam), elmentünk egy múzeumba, ami akkor nyílott meg ott Lujzikalagorban. Ghiurca József Cristian VIII. osztály, Külsőrekecsin Jó idő volt a verseny napján. A verseny előtt játszodtunk a labdával. Megneztük a templomot, mert közél volt a magyar iskolához. Azután elkezdődött a verseny. Én voltam a hatodik mesélő. A hős embert mondtam. Miután mindenki elmondta a mesét, enni fogtunk, pityókatokánt és inom kenyeret. Én dicséretet kaptam, diplomát, medvét, ceruzákat vettem. Józsi és Vali nyertek. Mind mentünk megneztük a múzeumot. Ott énekeltek az aszszonyok és liányok. Mikor jöttünk haza, megálltunk egy boltban és ott volt egy masszírozó szék. Beléültünk, mozdította a fejemet, a hátamot. Az autóban énekeltünk népdalokat, láttunk vonatot, johokat. Lett eső, utána lett szivárvány. Tanítónéni csánt pozát (képet) a szivárványról. Szép nap volt. Polcovnicu Péter Valentin IV. osztály, Külsőrekecsin 10 junius.indd 10 11/07/2013 21:57:50
Az ember és a kutya (mese) 11 Egyszer volt egy ember, aki magára élt, nem volt neki se asszonya, se gyermekei, csak egy kicsi házecska és egy kutya. A kutya neve Roki volt, mikor becéltette, akkor úgy mondta neki Rokica. Magára dolgozott, magára aludt, magára beszélt ez ember, még egyegyszer beszélt Rokicának. Egy nap elgondolta, hogy jóllakott a magányos életével, jobb lenne neki, ha megházasodna. Kiment e faluba és kérdezte, hogy ki akarna lenni neki felesége. Talált egy asszonyt és el es vette. Adott az Isten nekik nem sokára két iúgyermeket. Azok hamar megnőttek, de nem voltak jó gyermekek, nem hallgatták meg az apjukat és az anyjukat, ezért mikor látta őket Rokica, torkaszakadtából ugatott. Erősen haragudtak riva a iúk, s egy nap, mikor nem volt otthon sem az apjuk sem az anyjuk, megverték jól a kutyát és elkergették otthonról. Rokica nagy szomorúan odament a szomszédhoz és bébújt az állás alá. Mikor a szomszéd hazajött és meglátta a kutyát, hogy sántít befogadta és meggyógyítta. Egyszer elment a szomszéd vásárra, és ott találkoztak a két iúval, azok éppen akartak venni egy lovat szekerestől. Az apjuk azt mondta volt nekik, hogy egy ünőt vegyenek, de ők nem hallgatták meg és lovat vettek. Megvették, s mikor hazafelé indultak, akkor Rokica felszökött e szekérre hátul. A iúk nem látták meg és elindultak hazafelé. Az út egy nagy gödör mellett ment el, s mikor odaértek e gödör mellé, a ló megijedett és felszökött két lábra. A szekér béesett a gödör fenekire és a két iú ott maradt. Rokica visszament az első gazdájához és ott maradt egész életibe, de a iúk ott maradtak e nagy gödörbe. Így pacil (jár) az, aki rossz és bántja az állatokat! Bejan-Fala Dominik II. osztály, Benke Andreea III. osztály, Buda junius.indd 11 11/07/2013 21:57:50
PDF Compressor Pro 12 VAK áci ó Rajz: Bálint Andrea Munica, III. osztály, Magyarfalu A vakációban én akarom, hogy menjek kirándulni, ha tudok. Ha nem tudok, ülök otthon és dolgozok. Menek a misére, még menek a központba és ott találkozom barátaimval. Aztánd még a vakációban kell menjek tanulni, hogy csináljam a bérmálkozást. És még elmenek, hogy sétáljam meg magamat a mezőn. Még szeretném, hogy menjek Magyarországra, de nem tudok mert kell bérmálkozzak. Szeretném, hogy még elmenjek fürödni, de nem hagy el apám és anyám, mert félnek, hogy megnyuhadok (megfulladok). Még elmenek a testvéremvel Bákóba, hogy sétáljunk és elmenek, hol tanul ő. Még a vakációban menünk a mezőre, hogy játsszunk a labdával és járjuk meg a pujt. A vakációban még csináljuk a témákat (házi feladatokat) és kell tanulnunk, mit adnak az iskolában, mert ha nem tesszük, rosszat mutat. Várom a vakációt. Gusa Alina VII. osztály, Magyarfalu Én szeretem nyáron, hogy nem megyünk az iskolába. Én nyáron ügyelem a testvéremet. Anyám, testvérem és apám mennek dolgozni. Én csinálok ételt és édességet. Én nagyon szeretem a vakációt, mert nem menünk az iskolába. Én nyáron menek a ludakkal. Szeretem erőst a nyárt. Én szeretem a meleget. Nyáron szedjük le a palántákat. Szedjük le a faszulykát. A nyáron lesz az unokatestvéremnek a nuntája (mennyegző), én leszek a nyoszolyólány. A nunta augusztusban lesz, elig várom, menjek. Nyáron érik a paradicsom. És eszünk kopsát (eper), elig várom. Testvérem is jön haza a nyáron. A nyár a legszebb évszak. Nagyon szeretem a nyarat. Kitea Jusztina VI. osztály, Magyarfalu junius.indd 12 Rajz: Turbuk Marika Klaudia, VI. osztály, Magyarfalu 11/07/2013 21:57:52
Legszebb vakációs élményem u A legszebb vakációm a tavaly volt. Akkor, mikor mentünk táborba Csillával. Az út Magyarország felé nagyon vicces volt. A buszon mi nagy zajt csináltunk. Ott a buszon voltak Csíkszeredából is gyermekek. Mikor Magyarországra érkeztünk nagyon fáradt voltam. A legszebb nap a táborban az volt, amikor énekeltünk és táncoltunk a Remény kis emberei fesztiválon. Nagyon jó volt, mikor mindenki kapott diplomát. Az út hazafelé is fárasztó volt. Ez a vakáció volt a legszebb, mert nagyon szórakoztató volt. Mindenki nagyon boldog volt. A tábor után minden napon találkoztam a barátaimmal. Mi locsoltuk egymást és csuromvizesek voltunk. Sétáltunk és ettünk fagyit, sok fagyit. Azt szeretném, hogy a mostani vakációm is ilyen legyen a barátokkal és a családval. Kocsánga Dária VI. osztály, Lujzikalagor A legszebb vakációm tavalyelőtt volt, amikor mentem Csíksomlyóra gyalog. Nagyon tetszett nekem, mert sok emberrel barátkoztam és szép helyeket láttam. Hétfőn reggel indultunk, kb. tizennégy ember. Én rosszul kezdtem az utat, mert el kellett volna vegyem a személyi igazolványomat, ha valami baj adódik, és én nem vettem el. Első órákban jó volt az út és a kirándulás, de este tíz óra után még nem érkeztünk Berzuncba. Az egyik magyar tanár megkérdezett egy falusi embert, hogy hova kell menni, de az rosszul indított. Semmi baj nem volt, mert szerencsére megkaptuk a helyet, ahol fel kellett építeni a sátrakat. Nagyon fáradt voltam és hamar mentem aludni. A következő napon hétkor indultunk. Bementünk az erdőbe és kétszer eltévedtünk. Sajnos senki nem ismerte az utat és csak egy térképet hoztunk. Nem volt se GPS, se valaki, akit megkérdezhettünk volna, hogy melyik a jó út. Abbahagytuk a keresést és kocsival megkerültük az erdőt. Először Mia, Isti, Csilla, Jeromos és én mentünk a kocsival. Kaptunk egy jó helyet a folyó mellett és felépítettük a sátrakat. Aztán mentünk fürödni és két ember lesett ránk. De minket ez nem zavart. Szerdán reggel eljött az eső. Gyorsan kellett bepakolni és indulni. A harmadik napon elkezdtem fáradni, s a legrosszabb dolog az volt, hogy felhólyagosodott a lábam. Azon a napon házban aludtunk (a lányok, mert a iúk szénában aludtak) és meleg ételt kaptunk. Beszéltünk, kacagtunk és mentünk aludni. Csütörtökön vége lett az utazásomnak, mert nagyon fájt a lábam és nem bírtam tovább menni. A sofőr bácsival voltam és sétáltunk Csíkszeredában. Láttam egy szép vásárt. Este kaptunk szállást Imrééknél. Énekeltünk és én Istivel táncoltam. Nagyon tetszett nekem. A következő napon voltunk nagy misére és elkezdett esni az eső pont mikor volt a Miatyánk ima. Este mentünk a Csángó misére és mise után egy kicsit sétáltunk. Volt Keresztút is hajnalban, de nem tudtunk felkelni és odamenni, mert elaludtunk. Vasárnap délután indultunk hazafelé. Örültem neki, de szomorú is voltam, mert vége volt a búcsúnak. ez volt a legszebb vakációm, mert boldogan jöttem vissza, sok szép helyet láttam és szép emlékeim maradtak róla. Tulbure Bianka XII. osztály, Lujzikalagor 13 junius.indd 13 11/07/2013 21:57:52
Eszfazak 14 Keresztrejtvény Mi lehet a megfejtés? 7 3 4 5 6 2 1 Megfejtés: Szóalkotó Tegyél a megadott betűk elé egy vagy több szótagot úgy, hogy értelmes szót kapj! Pl.: mol NÁR, ta NÁR - PA - PA - PA - KA - KA - KA - CI - CI - CI - LÓ - LÓ - LÓ Anagrammák Tudod mi az az anagramma? Ha egy szó betűit felhasználva egy új szót tudsz kirakni. A következő szavakban vajon milyen más szavak rejtőznek? Pl. marha hamar ŐK. ŐSZ. LÁB. ZÁR. KÁR. LÁNY. KARÓ. CSOKI. LOVAS. DALOL. junius.indd 14 11/07/2013 21:57:53
15 Megy a gőzős! A moldvai falvakat kell beültetned a vagonokba úgy, hogy a vagon száma és a falunevek betűinek a száma megegyezzen. (A két betűből álló mássalhangzóink, pl. cs, sz, gy, stb, egynek számítanak.) Pl.: Klézse 5 betű 5. vagon 7 6 5 4 8 9 10 11 12 Színkeverő Te válaszd ki azt a 10 színt, amelyikkel kiszínezed a fenti rajzot! Mindegyik 5számhoz rendelj egy-egy színt, és ha jól dolgoztál, a jutalom nem marad el! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.. 10 Az előző szám megfejtései: 1. Szóban szó: t-él, a-kar, s-ír, sz-ól, á-só, v-íz, n-agy, h-olló, k-út (Természetesen több megoldás is lehetséges egy-egy betűhöz.) 4. Kakukktojás: A) A magas, mert ez külső tulajdonság, a többi pedig belső. B) A kevés, mert ez határozatlan számnév, a többi pedig mind határozott. 2. Verselgető: verseny 3. Szólásverseny: 1. Többet ésszel, mint erővel. 2. Ritka, mint a fehér holló. 3. Madarat tolláról, embert barátjáról. 4. Ki, mint vet, úgy arat. 5. Névkereső: Demse Dániel, Szőcs Szilvia, Salamon Sándor, Janku János, Ferenc Ferenc, Csernik Cseraszela Varga Alina, Kotyor Róbert, Pál Laura, Bilibók Katalin, Györgyice Emánuel, Bogdán Nóra (Természetesen több megoldás is lehetséges egy-egy névhez.) junius.indd 15 11/07/2013 21:57:55
PDF Compressor Pro Amagdei Rober ta, ha t éves, Ba hána Im A z én fa lum - Lakatos Vivien, I. osz brea Mar iu s, V I. osztály, Ba há na tály, Ba hána Vaş Mădălina, IV. osztály, Bahána Honnan van a kaku kkmadár - Voidoc Valen tina, Buda Bogdán Mada, IV. osztály, Lujzikalagor Mátyás Joana, VI. osztály, Lujzikalagor Aranyszóló pintyő ke - Szőcs Cseli, VI. osztá ly, Lujzi ka lagor Zsitár Stefánia, Lészped junius.indd 16 Zsitár Stefán ia, Lészped 11/07/2013 21:57:56