Zsolt 1,1-3 A boldogság titka Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az Ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Ha a bibliaolvasó embereket megkérdeznénk, hogy melyik szóval kezdődik a Biblia, akkor sokan válaszolnának úgy: tudjuk, azzal a szóval, hogy kezdetben. És ha ugyanezeket a bibliaismerő embereket tovább kérdeznénk: és melyik szóval kezdődik a Zsoltárok könyve? -amely 150 zsoltárból áll, terjedelmes könyv - akkor sokkal kevesebben tudnák, hogy melyik szóval kezdődik. Nekem nagy felfedezés volt, hogy azzal a szóval kezdődik: boldog. Itt az Ószövetségben a zsoltárok könyvében olyan sok panasz, olyan sok nehézség van - persze van Isten-dicsőítés, magasztalás -, sok árnyék, félelem van. A zsoltárírók többségét üldözik, körülveszi az ellenség. Dávid úgy kiált fel: körülvettek a halál kötelei. De olyan jó, hogy a Zsoltárok könyve azzal kezdődik: boldog. Boldog az, aki... Mindenki keresi a boldogságot. Mindenki boldog szeretne lenni. Kik a boldogok? Azonnal eszünkbe jut a boldogmondás a Máté evangélium 5. részéből, amikor Jézus Krisztus sorolja, hogy kik a boldogok. Eszünkbe jut a 32. zsoltár: Boldog ember az, akinek vétke megbocsáttatott, bűne elfedeztetett. Vagy a Biblia utolsó lapjain a Jelenések könyvéből a nagy ige: Még a halottak is boldogok, ha az Úrban halnak meg. Most a Zsoltárok könyvében megint a boldogság titkáról hallhatunk. Megint arról van szó, hogy kik a boldog emberek. Nézzük meg ezen az istentiszteleten, hogy ez a rövid három vers az l. Zsoltárban, mit akar a szívünkre helyezni. Boldog ember az, aki... Először azt fedeztem fel, hogy valóban a Biblia is elismeri, hogy nem minden ember boldog. Ezt tudjuk magunktól is, ha szétnézünk a környezetünkben. Ebben az is benne van, hogy minden ember boldog lehet, vagy boldog lehetne, mert boldog, aki... Ez a zsoltár arról szól, hogy a boldogságnak van lehetősége, van feltétele és van következménye. Nézzük meg, mit ír erről Isten igéje. Ez a zsoltár az írásmagyarázók szerint valószínűleg a babiloni fogság idején keletkezett. Ez fontos dolog, és feltétlenül tudnunk kell ahhoz, hogy megértsük ennek a zsoltárnak a lüktetését, a lelki üzenetét. Nincs szó benne kultuszhelyről, nincs szó benne templomról, Sionról, szent hegyekről, szertartásról, áldozatokról. De van szó arról: boldog ember az, aki... Három felsorolás: nem áll..., nem jár..., nem ül..., hanem gyönyörködik az Úr törvényében. Ez nagy üzenet, hogy ez a zsoltár, ha valóban a babiloni fogság idején keletkezett, annak az ószövetségi embernek hitvallása, akitől, ha minden elvétetik is, egy valami megmarad. Akinek beszűkülnek a lehetőségei, akinek 1/5 oldal vasárnap, 2012. április 22.
meglesznek a korlátai, egy valamit senki és semmi el nem vehet tőle: az Úr törvényében gyönyörködhet. Beszűkülnek a lehetőségei: nincs templom, nincs kultuszhely. Korlátai vannak, nem mondhatják: menjünk fel az Úr házába. Nem énekelhetik a grádicsok énekét, mert nincs grádics (nincs templomlépcső). Beszűkülnek a lehetőségek, de egy valami megmarad: az Úr törvényében gyönyörködhet. Ezt nem vehetik el tőle. Így értjük meg ennek a zsoltárnak az üzenetét. Milyen lelki helyzet az, milyen körülmény az, amiben megszületik ez a csodálatos első zsoltár. Milyen nagy hitvallás az, hogy ki a boldog ember. Lehet boldognak lenni. Egyik zsoltárban olvassuk, hogy a babiloni fogságban úgy gondolkoztak, hogy még énekelni sem kell. Nyugodtan akasszuk fel a fűzfákra a hegedűinket és mindenféle húros hangszereket, itt nem kell az Istent dicsérni. Nagy a csüggedés, a lemondás, s akkor jön az első zsoltár írója, ez az ismeretlen valaki és azt mondja: boldog. Boldog az, aki... A babiloni fogságban is lehet boldognak lenni. Mi ennek a feltétele? Nem jár a bűnösök tanácsán, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére. A bibliai alak szerint, ami itt szerepel a zsoltárban, nemcsak ez van benne az igealakban, hogy nem áll meg a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem pontosabban így lehetne mondani: aki sohasem járt a bűnösök útján, sohasem ült a csúfolódók székébe, aki sosem állt meg a vétkesek útján... Nem az, hogy egyszer megtörtént, vagy néha-néha megtörténik. Az ige azt mondja: aki sohasem járt, sosem állt meg, sosem figyelt oda. Akit nem lehetett kizökkenteni, kimozdítani. Akit nem lehetett eltéríteni az Isten útjáról. Létezik ilyen: sohase? Volt ilyen a mi életünkben: sohase? Eszembe jut egy régi történet: két gyerek talált valamikor, a szegény világban, egy szép nagy darab sajtot. Veszekedni kezdtek, hogy kié legyen a sajt. Mindegyik magának akarta. Végül megegyeztek abban, hogy azé lesz a sajt, aki a nagyobbat tudja hazudni. Aztán próbálkoztak, ki tud nagyobbat lódítani. Végül arra ment egy öregember, és megkérdezte: miért vitatkoztok, gyerekek? Hát azon, kié legyen a sajt? Hát kié lesz? Aki a nagyobbat tudja hazudni. Azt feleli az öreg: ejnye, ebadta kölkei, nézzetek meg engem. Ennyi évet megéltem, de még életemben sohase hazudtam. Az egyik gyerek azt mondja: Samu, add neki a sajtot. Ő hazudta a legnagyobbat. Van ilyen: sose? El tudod mondani, hogy sose? Nem figyeltél a bűnösök tanácsára? Mindig az Isten tanácsát kérted? Mindig azt vallottad az életedben: Ő ad csodás tanácsot? Mindig azt mondtad: szemem állandóan az Úrra néz? Én nem merek ilyet mondani. Nincs ilyen, hogy sohasem. "Aki nem áll meg a bűnösök útján..." Hogyan kell ezt érteni? Úgy, hogy a bűnösök útja és az igazak útja sokszor keresztezi egymást. Nem azt mondja a Biblia, hogy nem keresztezheti, hanem azt mondja: ne állj meg. 2/5 oldal vasárnap, 2012. április 22.
Talán este kocsiban ülve a reflektorban már láttunk olyat, hogy egy kis egér szalad keresztül az úton. Az volt a szerencséje, hogy nem állt meg, hanem tömzsi kis lábaival annyira iparkodott, hogy átért, s így nem ütöttük el. Mi van, ha megáll? Akkor valószínűleg átmegy rajta a kerék. Az igaz embernek sokszor át kell mennie a bűnösök útján. Ott állsz a munkahelyeden, ahol vannak olyan kérdések, amelyek a te elveiddel nem egyeznek, de át kell menni a bűnösök útján. A hívő embernek az útja, meg a bűnösök útja keresztezi egymást. De nem ez a döntő, hanem az: nem áll meg. "Nem ül a csúfolódók székére." Nem áll be közéjük, azok közé, akik csúfolódnak. Ebben a zsoltárban benne van a gyülekezet szó. Már a zsoltár idején ott van ez a szó: gyülekezet. Miért ülnél a csúfolók székébe, miért ülnél az ellenség táborába? Miért ülnél oda és fújnád velük együtt azt, ha te Isten népe között is lehetsz, ha a gyülekezet közösségében is lehetsz? Nem áll..., nem jár..., nem ül... - a hívő embernek futni kell - ezt mondja a Szentírás. Fuss az Isten elhívásának a jutalmára. A hívő ember futását végzi, miközben a hitet megtartja és miközben a hit megtartja őt. Nézzünk fel Jézusra. Fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Akik ipari iskolába járnak, azoknál van úgy, hogy egy hét elmélet, akkor az iskolapadban ülnek, és hallgatják, hogyan kell hegeszteni, és egy hét gyakorlat, amikor valaki a kezükbe is adja a hegesztőpisztolyt: tessék, itt van, így kell hegeszteni. Ha azt vesszük, hogy ez a zsoltár a babiloni fogságban keletkezett, akkor itt a tananyag, boldog az, aki nem jár, nem áll, nem ül a gonoszok tanácsán, bűnösök útján, csúfolók székébe - és ott van a gyakorlat, amikor Dániel és a három társa, azok a kedves hívő fiatalok, elhatározták: nem fertőztetik meg magukat a király ételével. Elhatározták, hogy Isten törvényében fognak gyönyörködni. Nincs kultusz, nincs templom, nincs áldozat, nem folyik az oltárról le az áldozati állat vére, de Dániel boldog ott is. Beszűkültek a lehetőségei, óriási korlátok vették körül, de egy valamit nem lehetett tőle elvenni: az Úr törvényében gyönyörködik. Találkoztam már idős hívő testvérrel, akinek beszűkültek a lehetőségei. Korából adódóan nehezen mozgott, és ami a legfájdalmasabb volt neki, aki egész hívő életében a Szentírást komolyan tanulmányozta, a Biblia dísz lett az asztalán. Nem lát, és ezért nem tudja olvasni. Hozzátette: hála az Úrnak, annyi igét megtanulhattam életemben, hogy most azokból élek. 3/5 oldal vasárnap, 2012. április 22.
Igen, amikor beszűkülnek a lehetőségek, amikor az életünkben jönnek a korlátok, akkor derül ki, hogy amit tudunk, amit megtanultunk, amit olvastunk, ami az elmélet, az a gyakorlatban életté válik-e? Az Úr törvényében van gyönyörűsége. Ez erény, hogy nem ül a csúfolók székébe, nem jár a bűnösök tanácsán, nem áll meg a bűnösök útján... - ez erény, ez jó dolog. Valaki azt mondja: életemben nem öltem meg senkit, erkölcsös életet éltem, igyekeztem jószívű lenni, nem csináltam semmi kirívót... A Biblia hozzáteszi: "hanem az Úr törvényében gyönyörködik éjjel és nappal." Valamit tennie kell. Óvakodik a rossz dolgokról, nem lehet elcsábítani, nem lehet rábeszélni, nem lehet bevonni bizonyos dolgokba... - ez is nagy dolog, de azt mondja a Szentírás: még ez kevés. Hanem: az Úr törvényéről gondolkodik, abban gyönyörködik éjjel és nappal. Nem szeretjük ezt a szót: törvény, mert ez mindig korlát, kemény dolog, kerítés... megszabok valamit. Ha komolyan vesszük, hogy a törvény itt a Szentírásban tulajdonképpen nem ezt jelenti, hanem inkább azt: tanács, útbaigazítás, segítség. Az Isten így jön felénk. Boldog ember az, aki ezt komolyan tudja venni, aki erről tud gondolkodni, aki ezt elraktározza, és ebben van gyönyörűsége. Emlékszünk, hogy a tanítványok Jézusnak azt mondják: Mester, micsoda kövek, micsoda épület, és gyönyörködnek a templom épületében (amelyik nemsokára majd le fog romboltatni, és kő kövön nem marad. Valóságosan szétszedik a köveket, mert keresik ott az aranyat, ami a kövek közé folyt. Majd a katonák mindent széthordanak). És Jézus nem dicséri meg őket: micsoda kövek... Vannak emberek, akik dicsekszenek ilyenekkel: micsoda épület, micsoda kövek. És amikor a fogságban ez elvétetik és nincs kultuszhely, az Isten törvénye ottmarad a szívükben. Voltak kedves testvérek, akik hitükért börtönt szenvedtek, Bibliát nem vihettek a börtönbe, nem tudtak templomba menni, nem úrvacsorázhattak, de egy dolog éltette őket: azok az igék, amelyeket elvittek a szívükben. Azok az igék, amelyek ott daloltak, ott éltek az ő életükben. Itt az ideje a felkészülésnek. Azért kell felkészülnünk, mert majd jön idő, amiről a Biblia azt mondja: nem szeretem ezeket. Jönnek azok a napok, amikor beszűkülnek a lehetőségeink. De jó, ha valaki addig feltöltekezik. Amikor elvétetik a testi erő, amikor elvétetik a lábnak az ereje, amikor elvétetik talán az elmének is a gondolkozása, amikor nem tudsz ide eljönni, és nem gyönyörködhetsz az Úr templomában. De kérdés: azok az igék bele vannak-e írva a szívedbe? Az a kérdés: addig feltöltekeztél-e? Kihasználtad-e a lehetőséget? És boldog öreg leszel, gyengeségedben is boldog leszel, mert Isten őriz hit által az üdvösségre. Olyan lesz az ilyen ember, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. 4/5 oldal vasárnap, 2012. április 22.
Jeremiás 17-ben is olvassuk pontosan ugyanezt a hasonlatot: áldott az férfi (aki áldott, az boldog is, aki boldog, az áldott is), aki az Úrban bízik. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely zöldell és megadja a gyümölcsét. Láttam egyszer egy légi felvételt olyan helyről, ahol nagy a szárazság. Az volt az érdekes, hogy nem látszott ott víz, csak lehetett sejteni, hogy ahol zöld fák vannak, van folyó, vagy tavacska, oázis van, mert van miből táplálkozniuk, és ott zöldell minden. Zsoltár azt mondja: ilyen az Isten gyermeke. Ilyen az, aki az Úrban bízik. Ilyen az, aki Isten igéjében gyönyörködik, arról gondolkodik éjjel-nappal. Az okoz neki örömöt. Isten igéje, jelenléte, amely megvidámít, éltet, bátor szívet ad, és olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. Lelkileg zöldell. Több idős testvérrel találkoztam élete utolsó szakaszában, és az volt a tapasztalatom, hogy akik így öregedtek meg, akiknek így szűkültek be a lehetőségei, hogy hitben, reménységben, igével, gyülekezeti alkalmakon feltöltekeztek, azok öreg korukban is zöldelltek. Volt olyan kedves nénink, aki az agyér-elmeszesedés miatt már a saját családját sem ismerte meg, de úgy tudott imádkozni, hogy szégyellt az ember utána megszólalni. Én nem tudok így imádkozni, Uram. Igen, mert olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. Ennek az ideje van. Hogy míg a Prédikátor könyve szerint nem halkul el a malom, még nem szakad el az ezüstkötél, még nem állnak meg az őrlőleányok, még nem szűkülnek be a lehetőségeink, addig kell kihasználnunk az időt. Addig kell komolyan venni az alkalmakat. Addig kell hálásnak lenni a gyülekezetért, a közösségért, az imaórákért, a bibliaórákért, a szolgálati lehetőségekért, és azért a hatalmas boldogságért, hogy mi ismerhetjük azt a Jézus Krisztust, aki megváltott és megszabadított minket. Mert mi nem tudjuk elmondani: sohasem. Sohasem álltam meg a bűnösök útján, sohasem ültem a csúfolók székébe. Nem tudom elmondani, hogy mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. De éppen ezért ragyog fel a zsoltárban az Isten kegyelme a számunkra, Jézus Krisztusnak a bocsánata és szeretete, aki bűnösök közé jött, és a bűnösök közé számláltatott, bár Ő tiszta volt, igaz és szent. Jó az Úrhoz tartozni. Ne állj át a másik oldalra sosem. Van másik oldal, van bűnösök tanácsa, van csúfolók széke, van vétkesek útja, de te ne járj azokban, ne figyelj azokra. Az Úr útjain haladj egészen a célig, hol vár rád a te megváltó Urad. ÁMEN 5/5 oldal vasárnap, 2012. április 22.