2 Minden jog fenntartva, beleértve bárminemű sokszorosítás, másolás és közlés jogát is. Kiadja a Mercator Stúdió Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Lektor: Gál Veronika Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-885-0 Sélei János, 2012 Mercator Stúdió, 2012 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály u. 17. www.akonyv.hu és www.peterybooks.hu www.facebook.com/mercator.studio Tel/Fax: 06-26-301-549 Mobil: 06-30-305-9489 e-mail: info@akonyv.hu Sélei János: Családi kötelék
2012.
4 Tartalom Leszakadt az ég... 5 Menekülés a jövőbe.... 12 A galamb... 29 Menedék... 39 A legsötétebb nap... 44 Apó meséje... 51 Hegedűs Liliána születése... 57 Július 4.... 64 Álmodók... 70 Családi kötelék... 82 Végtelen idő... 93 Sélei János: Családi kötelék
5 Leszakadt az ég Kovács Géza a naptárra nézett, ami 1944. június 2-át mutatott. Dolgoznia kellett mennie, mozdonyvezető volt a MÁV-nál. Felesége, Anna, a piacra akart menni, vásárolni. Kislányuk, Beáta, ezen a napon töltötte be a hatodik születésnapját. Beáta jó tanulóként, az iskolája egyik büszkesége volt. Szülei este akarták felköszönteni a születésnapján. Kovács felöltötte magára a vasutas egyenruháját. Egy kopott tükörben megigazította magán a nyakkendőjét. Szegényesen éltek, de kívülre ezt nem mutatták. A háború évek óta tartott, eddig megvoltak valahogy és Kovács munkát is kapott. Anna a kevés pénzt is jól be tudta osztani. Indulok. mondta Kovács, egy puszit adott feleségének és kislányának. Anna az ajtóban odaadta férjének kopottas, csatos bőrtáskáját, amiben napi enni és innivalóját rakta. Vigyázz magadra mondta Anna. Mindig aggódott a férjéért. Nem lesz baj mondta Kovács, kiment a lakásból. Az épület mellett, ahol laktak egy családi ház volt, Anna néhány virágot ültetett. Kovács rövid másodpercig megpihentette szemét a növényeken, sóhajtott egyet majd kiment az utcára. Martintelepet, Miskolc egyik legcsendesebb részének lehetett mondani. A vasúti pályaudvarra, gyalog pár perc alatt el lehetett jutni. Kovács kényelmesen sétált volt ideje bőven. Első útja a remízbe vezetett, ahol átvette mozdonyát, a 424-es gőzőst. Csodálattal nézte ezt a gyönyörű mozdonyt, nagyon szerette vezetni. Mindig nagy álma volt a föld egyik legerősebb járművét irányítani. Szevasz! mondta Budai Tamás, a mozdonyon fűtőként teljesített szolgálatot. Budai középtermetű, erős fizikumú férfi tökéletes volt fűtőnek, mintha csak erre a munkára teremtették volna. Selei János: Családi kötelék
6 Ideértél ifjú nőcsábász barátom mondta Kovács és kezet fogtak. Éppen most nézem át a mozdonyt. Jövök én is, csak lepakolom a cuccom mondta Budai. Beáta megkötötte a cipőjének a fűzőjét, kicsit még ügyetlenül, de ez napról napra jobban ment. Anna szolid ruhát vett fel. Kislányának akart a Búza téren egy új születésnapi cipőt venni. Gyalog indultak a pályaudvar felé, ahonnan villamossal mentek tovább a Búza tér felé. Az utcákon többször is katonai járműveket lehetett látni. Ezt a látványt természetesnek lehetett mondani, a háború miatt. Beáta ebben a környezetben nőtt fel. A villamos zakatolva, enyhén oldalra ringatózva ment át a váltókon. A kanyarokban a kerekek a sínen súrlódva üveghangon meszszire zengtek. Anna leszállt, lesegítette a kislányát a villamosról. A háború ellenére mindenki élte a megszokott életét. A boltok nagy része nyitva volt. A nyugalomban felüvöltöttek a légvédelmi szirénák. A megdöbbent arcokon egy pillanatra értetlenség látszott. Amikor eljutott az emberek tudatáig mi történik körülöttük, rettenetes félelem ült az arcukra. A városba telepített légvédelmi ágyúk működésbe léptek. A Vörös Bögyös nevű B-24-es bombázó személyzete feszült figyelemmel kémlelte az eget. A célpont, Miskolc, már látótávolságban volt. Száz bombázó kötelékben repült, vadászgépek kisérték őket. Még egy perc! mondta Tom Barnett bombázótiszt, a célzókészülékbe nézett. Türelmetlensége egyre nagyobb lett, szeretett volna minél hamarabb végezni és eltűnni innen. A vezérgépet követjük! mondta Ben Martin kapitány, a pilótafülke bal oldali ülésében ült. Hidegvérű pilóta biztos kézzel vezette a gépet. Amikor ők dobják mi is. Értettem! mondta Barnett, sóhajtott egyet. A bombázók körül megjelentek a légvédelmi ágyúk szétrobbanó fekete pamacsai, flakek. Igyekezzetek már elől. A vezérgép szórni kezdte a bombákat Miskolcra. Sélei János: Családi kötelék
7 Na, végre. mondta Barnett és megnyomta a bombák kioldógombját. A Vörös Bögyös bombaszekrénye kiürült. A gőzmozdony hangosan pöfékelt. Kovács szenet és vizet vételezett. A kazán felfűtve, dohogva égett benne a tűz. Tehervagonokat kellett vinniük Szerencsre. Készen álltak az indulásra. Eljött az idő, megkapták a szabad jelzést. Kovács gázt adott, a 424-es kerekei kipörögtek. Budai szenet lapátolt a kazánba. Szépen lassan megindult a szerelvény. Megszólaltak a légvédelmi szirénák. Kovács tudta ez mit jelent. Mindig reménykedett benne, hogy nem kerül ilyen helyzetbe. Ott vannak a gépek! mondta Budai, kihajolt a fülkéből és felfelé mutatott. A légvédelmi ágyúk lövedékei mellettük robbantak szét. Bármikor lelőhettek egyet a bombázók közül, de ezek a repülők rendíthetetlenül folytatták útjukat. A gépek elkezdték szórni a bombákat. Apró pontok estek lefelé a magasból. Az első bombák szántóföldre estek, de egyre közelebb értek a gépek. Ezzel egy időben nőtt a veszély is, bombázók pontosabban találtak célt maguknak. Szentségit! dörmögte Kovács, nagyon közel estek le a bombák az otthona közelében. Elszorult a szíve, amikor arra gondolt, hogy elvesztheti családját. A gázkart a maximumra tolta. A mozdony megugrott és erőlködve gyorsult. A vagonok miatt a sebesség növelése borzasztóan nehezen ment. Mit csinálsz? kérdezte Budai, ahelyett, hogy megálltak volna, vágtatni kezdtek. Dübörgött a kazán, csattogtak a kerekek a síneken. Át kellett menniük az állomáson majd folytatni tovább Szerencs felé az utat. A veszély viszont a levegőből közeledett. A bombák robbanásai elképesztően gyorsan közeledtek. A szerelvény beért az állomás főépülete elé. Záporoztak körülöttük a bombák. Javító műhelyeket találat érte, levegőbe repültek az épület darabjai. Személyvonatok egymás mellett várakoztak az indulásra. Kovács futólag nézett az emberekre, akik futottak amerre lehetett. Sokan a földre feküdtek, reménykedve, hogy elkerülik őket a lehulló bombák. Selei János: Családi kötelék