A görög nyelv és a görög írásrendszerek Ittzés Máté 2009. február 19.
A görög jelentısége nyelvemlékek: megközelítıleg 3500 éve kb. 2800 éve (Homéros óta) gyakorlatilag folyamatosan görög alfabétum a nyelv által hordozott irodalom és kultúra hatása az európai kultúrára részben közvetve a római kultúrán keresztül
A görög nyelv ismerete nyugaton középkorban szinte teljesen feledésbe merül reneszánsz kortól érdeklıdés a görög nyelv és irodalom iránt 1397: Manuel Chrysoloras Firenzében 1476: Konstantinos Laskaris: Grammatica Graeca 16. sz.: vita a helyes ókori görög kiejtésrıl; Rotterdami Erasmus 1572: Henricus Stephanus: Thesaurus Linguae Graecae
A görög nyelv helye az indoeurópai nyelvcsaládban nem alkot közvetlenül köztes alapnyelvet más nyelvekkel legközelebbi kapcsolatai: balkáni indoeurópai nyelvek (örmény, albán, fríg, görög (makedón) + trák, illír, messzáp?, venét?) indo-iráni ág görög és latin nincs közeli genetikus kapcsolatban újgörög nyelv másodlagos, areális eredető kapcsolata egyéb balkáni nyelvekkel (albán, román, bolgár, macedón, újgörög, szerb-horvát); Sprachbund
indoeurópai alapnyelv anatóliai tokhár északnyugat-indoeurópai italiko-kelta balti-szláv-germán indo-iráni italikus kelta germán balti-szláv balti szláv örmény balkáni indoeurópai görög fríg albán
A görög nyelv és a görög nép neve I. Homéros: akhájok, argívok, danaosok 8 5. sz.-ra a hellén válik általánossá (eredetileg egy thesszáliai törzs neve) egy boiót törzs: Graiko/j lat. Graecus ( görög, Greek, Griechisch stb.) a legkeletibb görög törzs: ión ( )/Iwn) pl. prákrit Yona-, Yonaka- szanszkrit Yavana- a hellén elnevezés keresztyén kontextusban pogány jelentéső
A görög nyelv és a görög nép neve I. Homéros: akhájok, argívok, danaosok 8 5. sz.-ra a hellén válik általánossá (eredetileg egy thesszáliai törzs neve) egy boiót törzs: Graiko/j lat. Graecus ( görög, Greek, Griechisch stb.) a legkeletibb görög törzs: ión ( )/Iwn) pl. prákrit Yona-, Yonaka- szanszkrit Yavana- a hellén elnevezés keresztyén kontextusban pogány jelentéső
A görög nyelv és a görög nép neve II. (Rwmai=oj, (Rwmio/j vö. 212, Constitutio Antoniniana (Caracalla császár) + a Római Birodalom keleti provinciáiban a görög volt a hivatalos nyelv a közigazgatás legtöbb szintjén ma: /Ellhn
Az ógörög nyelv néhány jellegzetessége flektáló típusú nyelv az ie. ablaut (magánhangzó-váltakozás) rendszerét több ponton jól megırizte, elsısorban az igeragozásban (pl. lei/pw, le/loipa, e)/lipon) igeragozás fı kategóriája az aspektus (igei szemlélet) imperfectum (imperfektív), aoristos (perfektív), perfectum (állapot) fonológiailag distinktív zenei hangsúly hangsúly: kvint hangmagasság-emelkedés hosszú magánhangzón, diftonguson intonációs különbség jelölése (éles, hajtott + tompa ékezet ): a/, a=, a\ (az újgörögben már dinamikus, erısségi hangsúly van)
Homéros: Ilias I, 1 7. Mh=nin a)/eide, qea/, Phlhi+a/dew )Axilh=oj, ou)lome/nhn, h(\ muri/' )Axaioi=j a)/lge' e)/qhken, polla\j d' i)fqi/mouj yuxa\j )/Ai+di proi+/ayen h(rw/wn, au)tou\j de\ e(lw/ria teu=xe ku/nessin oi)wnoi=si te pa=si, Dio\j d' e)telei/eto boulh/, e)c ou(= dh\ ta\ prw=ta diasth/thn e)ri/sante )Atrei/dhj te a)/nac a)ndrw=n kai\ di=oj )Axilleu/j.
Homéros: Ilias I, 1 7. Haragot, istennı zengd Péleidész Akhileuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sok hısnek erıs lelkét Hádészra vetette, míg ıket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja, attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.
A görög nyelven beszélık földrajzi elhelyezkedése I. a görögök nem ıslakosok Hellász területén, bevándorlás vsz. Kr. e. II. évezred elején/elsı felében (terminus ante quem: elsı nyelvemlékek) a Balkán északi(bb) területeirıl pregörög népesség (szubsztrátum-hatás --?) kölcsönszavak, helynevek stb. jellegzetes képzık: pl. -ssos (pl. Parnassos) -nthos (pl. Korinthos)
A görög nyelven beszélık földrajzi elhelyezkedése II. nem egységes a pregörög szubsztrátum: - égei / mediterrán (nem-indoeurópai) népesség - valamilyen indoeurópai (anatóliai?) nyelv vö. anatóliai (közelebbrıl luvi) nyelvek képzıi pelaszgok: a görögök ıslakosoknak tekintették ıket - irodalmi utalások (ld. Hom.), helynévanyag (É-Gro., Kréta) - lehet, hogy görögök után települtek be más nem-gr. törzsekkel együtt - nem azonosítható a pregörög szubsztrátummal!
A görög nyelven beszélık földrajzi elhelyezkedése III. Kr. e. II. évezred közepén: Balkán-félsziget déli része, Kréta, Égei-szigetek mykénéi civilizáció Kr. e. II. évezred végén: + Ciprus, Kis-Ázsia nyugati partvidéke dór törzsek bevándorlása északi irányból a Peloponnésosi-félszigetre, ill. az Égei-tenger szigeteire Kr. e. 9 8. sz.: görög gyarmatosítás a Mediterráneumban Magna Graecia, Szicília, Fekete-tenger partvidéke
A görög nyelven beszélık földrajzi elhelyezkedése IV. Kr. e. 4. sz. második felétıl és a hellenisztikus korban: Makedón Királyság: II. Philippos, Nagy Sándor a görög (ld. késıbb) a birodalom hivatalos nyelve lingua franca -szerep a Római Birodalomban fontos mőveltségi nyelv keleti provinciákban hivatalos nyelv a közigazgatás legtöbb szintjén ókor végétıl kezdve, középkor, újkor: görög szárazföldre és az Égeikumra (+ Kis-Ázsia északi és nyugati partjai) korlátozódik a gr. nyelvterület; politikai-kulturális központ a középkorban Bizánc Görögország és Ciprus államnyelve, EU egyik hivatalos nyelve
Az ógörög nyelvjárások I. a görög az elsı nyelvemlékektıl fogva erıs dialektális tagolódást mutat ez a tagolódás vsz. már Hellász területén jött létre az ún. ısgörögbıl ( P. Kretschmer) Kr. e. I. évezred: ión-attikai aiol arkado-ciprusi nyugat-görög: dór és északnyugat-görög + pamphyliai
A görög nyelvjárások a Kr. e. I. évezredben
Az ógörög nyelvjárások Kr. e. II. évezred: 14 13. sz.: ún. mykénéi nyelvjárás (nem ısgörög!) beszélt dialektuson alapuló kancelláriai nyelvhasználat viszonylag egységes (Kréta és szárazföld) de: mycénien normal ~ mycénien spécial (E. Risch) nyelvjárások csoportosítása, kialakulása? (pl. ión-att., myk., ark.-cipr. = dél-gr. aiol, ny-gr. = észak-gr.)
Az ógörög nyelvjárások néhány jellegztessége I. négy : ie. *k È etèóres (vö. lat. quattuor) > att. te/ttarej ión te/sserej, te/ssarej dór te/torej aiol pe/surej, pe/ssurej boiót pe/ttarej hom. pi/surej myk. <qe-to-ro-po-pi> /k È etro-popp h i/
Az ógörög nyelvjárások néhány jellegztessége II. ısgr. */ā:/ > ión-att. */æ:/ > h /ε:/ ld. pl.: dór mav/thr (vö. lat. māter) ión-att. mh/thr, mhtro/polij (vö. metropolisz) ión-att. mhxanh/, mhxanikh/ (vö. mechanika) nyugat-gr. mavxanav/ > lat. māchina (vö. machinál)
Az irodalmi mőnemek/mőfajok és a dialektusok melikus költészet (Sapphó, Alkaios): aiol kardalköltészet (Alkman, Pindaros): dór próza: ión (Hérodotos), attikai (Thukydidés, szónokok) tragédia (Aischylos, Sophoklés, Euripidés) jambikus párbeszédes részek: attikai kardalok: dór eposz (Homéros): ión + régebbi (?) rétegek: aiol az epikus nyelv hatása mindenhol érezhetı nem tiszta dialektusok, inkább csak dialektális színezet, hiperdialektális elemek is pl. ión-att. fh/mh; dór fav/mav ~ fh/mav (Eur. Hipp. 572)
Koiné Athén vezetı szerepe a perzsa háborúkban és utána (politikai és kulturális szempontból egyaránt) a makedón uralkodók az attikait választják a birodalmuk hivatalos nyelvévé más dialektusokból is kerülnek bele elemek (fıleg ión) koiné köz(ös) nyelv ókor végére kiszorítja a többi dialektust lingua franca -szerep újszövetségi görög a koinéból fejlıdik ki a közép- és késıbb az újgörög az újgörög nyelvjárások mind a koinéra mennek vissza (kiv. cakon, amely egy dór dialektus folytatása)
Dimotiki és katharevusza 19. sz.: görög nyelvújítás Adamandios Korais: katharevusza tiszta (nyelv) írott, formális használatú, klasszicizáló nyelv; eltávolodik a beszélt nyelvtıl beszélt népnyelv: dimotiki (Jannis Psycharis) elıször a szépirodalomban nyer teret, majd 1976-tól Görögország hivatalos nyelve katharevusza a 20. sz. végére visszaszorul, de hatott a dimotikire diglosszia a Kr. e. I. sz.-ig vezethetı vissza: atticizmus szónoki irányzata: visszatérés a klassz. attikaihoz
Írásrendszerek három írásrendszert ismerünk, amelyet a görög nyelv lejegyzésére használtak lineáris B szótagírás ciprusi szótagírás hangjelölı görög betőírás, görög alfabétum
Égei írásrendszerek I. krétai hieroglif/piktografikus írás (kb. 2000 1600/1450) proto-lineáris írás lineáris A (kb. 1800/1650 1450) lineáris B (kb. 1420 1180-ig)
Lineáris B írás megfejtése: 1952, Michael Ventris nyelvemlékek datálása: Knóssos: 15 14. sz. Pylos: (14 )13/12. sz. egyéb peloponnésosi lelıhelyek: 13. sz. (OL Zh 1: kb. 1650-1550?) palotaközpontok archívumaiból adminisztratív dokumentumok elsısorban agyagtáblák; vázafeliratok, agyagplombák; néhány egyéb felirathordozó írásduktus alapján írnokok különböztethetıek meg
Lineáris B írás szótagírás: V, CV (és néhány CCV) szótagjel ideogrammák, szám-, mértékegységjelek iránya: balról jobbra szavak elválasztása függıleges vonással csak pontatlanul tudja rögzíteni a görög nyelvet pl. <pv> = /pv/, /p h V/, /bv/ <pa-te> = /pantes/, /patēr/,... <po-ro-e-ke-te-ri-ja> = /prohelktēriā/
Égei írásrendszerek II. krétai hieroglif írás (vagy lineáris A?) kypro-minósi írások (16/15 12/11. sz.) CM I (CM II, CM III) kyprosi (ciprusi) szótagírás (11/8 3/2. sz.)
A kyprosi (ciprusi) szótagírás ciprusi görög dialektus lejegyzésére használták (+ ún. eteokyprosi nyelvő szövegek: megfejtetlen) tisztán szótagírás, nincsenek ideogrammák V, CV szótagjelek
A phaistosi korong (1650-1550 k.) vsz. szótagírás (~ proto-lineáris?) egyetlen emléke ennek a megfejtetlen nyelvnek
A hangjelölı görög betőírás észak-sémi (föníciai) mássalhangzójelölı írás (2. éve. közepén alakul ki) betők sorrendje kötött, elnevezésük az akrofónia elve alapján ezt veszik át a görögök a Kr. e. 9( 8). sz.-ban vö. Hérodotos 5, 58: foinikh/ia (gra/mmata) kérdések: hol? milyen célból? ki(k)?
A hangjelölı görög betőírás az adaptáció fı mozzanata: a görögben nem használatos mássalhangzók jeleit magánhangzó-értékkel ruházzák fel (ez mindenhol megegyezik egyszeri átvétel!) ld. /a/, /e/, /i/, /o/ + a waw egy kurzív formájából /u/ ez az elsı tiszta hangjelölı írás (mássalhangzók + magánhangzók)
A hangjelölı görög betőírás a betők nevét és sorrendjét is átveszik (memoriterversikeként: alpha, béta, gamma...) abecedáriák a betők számértékben is használatosak a görög alfabétumból származik számos más alfabétum: etruszk, latin, gót, örmény, cirill, fríg, lík, líd, sidéi stb.
A föníciai ábécé
A görög alfabétum
Újabb betőnevek epsilon: e)/ yilo/n ( egyszerő e) ypsilon: u)=yilo/n ( egyszerő u) ezek az elnevezések a bizánci korban alakultak ki, amikor az ai-t is /e/-nek ejtették, ill. az oi-t is /y/-nek omikron: o)/ mikro/n ómega: w)= me/ga
A görög alfabétum lokális változatai bizonyos görög hangokra nem volt jel az ısalfabétumban ezekre és néhány fonémakapcsolatra újabb írásjeleket találnak ki, az alfabétum végére kerülnek ezek a betők helyi változatokat mutatnak
A görög alfabétum lokális változatai A. Kirchhoff, 1887: térkép a görög alfabétumokról zöld, piros, kék (világos- és sötétkék) színekkel jelöli a helyi változatokat zöld stb. alfabétum ld. pl. <X> zöld: nincs ilyen írásjel kék: /k h / piros: /ks/ hangértékő (Dél-Itáliában piros alfabétum latin ábécében: <X> /ks/!)
A görög alfabétum lokális változatai (a színek Adolf Kirchhoff nyomán)
A görög alfabétum lokális változatai
A kelet-ión alfabétum sötétkék alfabétum Ξ /ks/, Φ /p h /, Χ /k h /, Ψ /ps/ egyéb sajátosságok, pl.: az iónban korán eltőnik a szókezdı /h/ hang (psilósis) <H> bető felesleges lesz /h/ értékben <H>-t /ε:/ hangértékben kezdik használni ezzel párhuzamosan az /ɔ:/-ra elkezdik használni az <Ω>-t
A kelet-ión alfabétum Kr. e. 4. sz.-ra az egész görög nyelvterületen egyeduralkodóvá válik Athénban Kr. e. 403/402-ben veszik át a helyi világoskék helyett (pl. /ks/ értékben ekkortól <Ξ>, korábban <ΧΣ>)
A görög írás iránya kezdetben a sémihez hasonlóan jobbról balra Kr. e. 6. sz.-tól kezd többségbe kerülni a balról jobbra történı írás boustrophédon: soronként váltakozik az irány ( ısboustrophédon vagy kígyófelirat: az irányváltással együtt a betők a fejük tetejére állnak)
A görög írás egyéb jellegzetességei Kr. e. 6. sz. közepétıl válik kedveltté a stoichédon (egy sorban mindig ugyanannyi betőhely, ill. bető) kezdetben scriptio continua - archaikus feliratokon néha egymás feletti 2-3 pont választja el a szavakat, szószerkezeteket - interpunkció (továbbá a hehezet és hangsúly) jelölése csak a hellenisztikus kortól kezd lassan elterjedni
Az ógörög nyelv írásos emlékei I. fıleg Kr. e. 14 13. sz.: mykénéi dokumentumok Knóssos, Mykéné, Thébai, Pylos, Tiryns palotaközpontok adminisztratív-gazdasági dokumentumai
Az ógörög nyelv írásos emlékei II. Kr. e. I. évezred ógörög dialektusai irodalmi szövegek: középkori szöveghagyomány papiruszok (fıleg Egyiptom) a görög líra jelentıs része csak papiruszról ismert (+ töredékek, idézetek) legkorábbi fennmaradt irodalmi mő: Homéros: Ilias Kr. e. 8. sz. nem irodalmi szövegek: feliratok Kr. e. 8. sz.-tól papiruszok Kr. e. 4. sz.-tól