SYLVIA DAY Átverve
A New York Times sikerszerzője
Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány bármely részét tilos a kiadó írásos engedélye nélkül módosítani, sokszorosítani, bármilyen elektronikus vagy gépi formában és egyéb módon közzétenni vagy terjeszteni, beleértve a fénymásolást, felvételkészítést és mindenfajta információtároló vagy -visszakereső rendszert; kivételt képez a kritikus, aki kritikájában rövid szakaszokat idézhet belőle. Ez a kiadvány a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás nyomán jelenik meg. Jelen mű kitalált történet. A nevek, személyek, helyszínek és események a szerző képzeletének termékei, vagy fiktív módon alkalmazza őket. Bármely hasonlóság élő vagy halott személlyel, üzlettel, vállalattal, eseménnyel vagy helyszínnel teljes mértékben a véletlen műve, és nem a szerző szándékát tükrözi. All rights reserved. Without limiting the generality of the foregoing reservation of rights, no part of this publication may be modified, reproduced, transmitted or communicated in any form or by any means, electronic or mechanical, including photocopy, recording or any information storage and retrieval system, without the written permission of the publisher, except for a reviewer, who may quote brief passages in a review. This edition is published by arrangement with Harlequin Books S.A. This is a work of fiction. Names, characters, places and incidents are either the product of the author s imagination or are used fictitiously, and any resemblance to actual persons, living or dead, businesses, companies, events or locales is entirely coincidental and not intended by the author. Sylvia Day LLC, 2013 Harlequin Magyarország Kft., 2014 Eredeti címe: Afterburn Magyarra fordította: Bálint Orsolya Nyomtatásban megjelent: Harlequin, 2014 Átdolgozott kiadás ISBN 968-968-538-881-3 Kép: Harlequin Books S.A. A borítón szereplő alkotás a Harlequin Books S.A.-val létrejött megállapodás alapján került felhasználásra. HAR LEQUIN és a Harlequin Enterprises Limited vagy a konszern leányvállalatai tulajdonában álló védjeg amelyet mások licencia alapján használnak. Magyarországon kiadja a Harlequin Magyarország Kft., 2014. Kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. Felelős kiadó: dr. Bayer József Főszerkesztő: Vaskó Beatrix Szerkesztőség: 1122 Budapest, Városmajor u. 12-14. Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. Telefon: +36-1-488-5569; Fax: +36-1-488-5584 E-mail cím: harlequin@eharlequin.hu Ügyfélszolgálat: elofizetes@axelspringer.hu; +36-40-510-510 Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Az e-book formátumot előállította: Print on demand Kft. www.ipubs.hu
Köszönetnyilvánítás Hálával tartozom Kimberly Whalennek, Ann Leslie Tuttle-nek és Dianne Moggynak, elbűvölő és rettenthetetlen barátnőimnek, akik elkísértek erre az utazásra. Továbbá drága olvasóimnak, akik minden egyes nap ösztönöznek engem. Köszönöm!
1. Zimankós őszi reggel volt, mikor beléptem a Manhattan belvárosában álló, színüveg felhőkarcoló forgóajtaján. Miután magam mögött hagytam az autódudák és a sürgő gyalogoshad zajos kórusát, bent hűvös csend fogadott. A cipőm sarka szaporán kopogott a hatalmas előcsarnok fekete márványpadlóján, mintha csak heves szívdobogásomat visszhangozná. Nyirkos tenyérrel tettem le az igazolványomat a biztonsági szolgálat pultjára. Az izgalmam nőttön-nőtt, miután megkaptam a látogatói belépőkártyám, és elindultam a lift felé. Előfordult már, hogy valamit annyira akartál, hogy el sem tudtad képzelni az életed nélküle? Számomra két ilyen dolog létezett: a férfi, akibe őrülten beleszerettem, és az asszisztensi állás, amelynek épp a felvételi beszélgetésére igyekeztem. A férfiról kiderült, hogy csak rosszat tesz nekem, de ez az állás csodálatosan jót tehetne velem. Nem is akartam arra gondolni, hogy mi lesz, ha kudarcot vallok az interjún. Mély meggyőződésem volt, hogy Lei Yeung asszisztenseként dolgozni pontosan az, amire szükségem van ahhoz, hogy végre kitárjam a karom és szárnyalhassak. Csakhogy hiába mondogattam magamban a pozitív megerősítéseket, a lélegzetem is elállt, mikor kiléptem a liftből a tizedik emeleten, és megpillantottam a Savor irodájának sötétített üvegű bejáratát. A vállalat neve nőiesen finom, ezüst betűkkel volt kiírva a dupla szárnyú ajtóra, mintha csak azt üzente volna, hogy merjek nagyot álmodni, és ragadjam meg a pillanatot. Miközben a soromra vártam, megnéztem magamnak a zsúfolt előtérben várakozó, elegáns fiatal nőket. Egyikük sem a tavalyi divatkollekciók használtan vett darabjait viselte, velem ellentétben. De azt sem feltételeztem, hogy bármelyikük is három állásban dolgozott volna, hogy kifizethesse az egyetemi tandíját. Szinte minden szempontból hátrányos helyzetben voltam, de legalább tisztában voltam ezzel, ezért nem is szorongtam emiatt túlságosan. Miután berregve kinyílt előttem a biztonsági ajtó, a tejeskávészínű falakon sztárséfek és trendi éttermek fotóit pillantottam meg. Enyhe süteményillat lengte be a helyiséget, meghitt emlékeket idézve a gyermekkoromból, de még ez sem tudott megnyugtatni. Nagy levegőt vettem, és bemutatkoztam a recepciósnak egy csinos, széles mosolyú afroamerikai lánynak. Aztán hátraléptem és körülnéztem, hol találhatnék egy helyet a fal mellett, ahol megtámaszkodhatok, mert ülőhely már nem akadt. Talán az időpontom
amihez képest eleve fél órával korábban érkeztem csak beugratás volt? Aztán feltűnt, hogy a jelentkezők fejenként mindössze szűk öt percet kaptak a bemutatkozásra, és szabályos időközönként váltották egymást. Az idegességtől kivert a víz. Amikor engem szólítottak, olyan gyorsan löktem el magam a faltól, hogy alig álltam meg a lábamon. Ügyetlenségem is gyengélkedő önbizalmamról árulkodott. Egy jóképű fiatalember bekísért a folyosón a sarokirodáig, amelyben egy üres asztal állt. Innen egy újabb dupla szárnyú ajtó már egyenesen Lei Yeung birodalmába vezetett. A fiatalember mosolyogva tessékelt be. Sok szerencsét! Köszönöm rebegtem. Az ajtón belépve lenyűgözött az ízléses, modern berendezés, akárcsak a nő, aki szinte eltörpült a hatalmas diófa íróasztal mögött. Nehéz lett volna észrevenni a tágas irodában, a lélegzetelállító manhattani látkép előtt, ha nem viselt volna feltűnő, karmazsinpiros olvasószemüveget és a kerettel harmonizáló élénkvörös rúzst. Alaposabban szemügyre vettem, és megcsodáltam a jobb halántékától induló ezüst hajtincset, mely gyönyörűen belesimult művészien feltűzött frizurájába. Sudár volt, a nyaka és a karja kecses és hosszú. Mikor felnézett rám a jelentkezési lapomról, olyan érzésem volt, mintha átlátna rajtam. Lassan levette a szemüvegét és hátradőlt a székében. Foglaljon helyet, Gianna! Előreléptem a krémszínű szőnyegen, és leültem az egyik krómvázas, bőrhuzatos tárgyalószékre az asztalával szemben. Jó reggelt! köszöntem, és csak utólag vettem észre árulkodó brooklyni akcentusomat, amelyet nagy igyekezettel próbáltam levetkőzni. De Leinek látszólag fel sem tűnt. Meséljen magáról! Megköszörültem a torkomat. Nos, tavasszal magna cum laude diplomát szereztem a Nevadai Egyetemen, La Vegasban Épp most olvastam az önéletrajzában vágott közbe, majd lágyabb hangon, elnéző mosollyal folytatta: Meséljen valamit, amit még nem tudhatok magáról. Miért épp az étteremmenedzsment érdekli? Az új éttermek hatvan százaléka öt éven belül csődbe megy. Nem tudom, tisztában van-e ezzel. A miénk nem. A családom már három generáció óta üzemeltet egy éttermet az olasz negyedben. És miért nem ott dolgozik?
Mert nincs ott maga. Nagyot nyeltem. Ez túlságosan is személyes megjegyzés volt. Lei Yeung azonban nem illetődött meg vakmerőségemtől, ellentétben velem. Úgy értem, nekünk nincs olyan tudásunk, mint magának tettem hozzá gyorsan. Nekünk? Igen feleltem, egy kis szünetet tartva, hogy összeszedjem magam. Három bátyám van. Mindhárman nem vehetik át a Rossi st, ha apám visszavonul, de nem is akarják. A legidősebb viszi tovább a családi vállalkozást, a többiek pedig Nos, ők saját Rossi st szeretnének nyitni. Maga meg az étteremmenedzsmentből szerzett diplomáját és a szívét-lelkét adja bele. Szeretném megtanulni, hogyan segíthetnék nekik az álmaik megvalósításában. Aztán másoknak is segíteni szeretnék ebben. Köszönöm, hogy idefáradt ma, Gianna. Ennyivel el is intézett, és ebből már tudtam, hogy nem kaptam meg az állást, mert nem azt mondtam, amit az egyértelmű befutótól hallani akart. De nem mozdultam, az agyamban gondolatok cikáztak, hogyan tudnám megfordítani vesztes helyzetemet. Nagyon szeretném megkapni ezt az állást, Miss Yeung! Keményen dolgozom. Sosem vagyok beteg. Hatékony vagyok, és előre gondolkodom. Nem kell sok idő, és már azelőtt tudni fogom, mire van szüksége, mielőtt még eszébe jutna. Nem fogja megbánni, ha felvesz! Lei a szemembe nézett. Hiszek magának. Egyszerre állt helyt három állásban is, miközben jelesre diplomázott. Maga okos, elszánt, és nem fél a kihívásoktól. Biztos vagyok benne, hogy remek munkaerő. Csak nem hiszem, hogy én volnék az ideális főnök a maga számára. Ezt nem értem válaszoltam. A gyomrom összeugrott, mert épp most csúszott ki a kezemből álmaim állása. A csalódás fájdalmasan hasított belém. Nem is kell értenie felelte lágy hangon Lei. Csak higgye el nekem. Legalább száz olyan étteremmenedzser akad még New Yorkban, aki megadhatja magának, amit keres. Felszegtem a fejem. Korábban büszke voltam a megjelenésemre, a családomra, a származásomra, és dühített, hogy most mindenben elbizonytalanodtam. Kétségbeesésemben úgy döntöttem, színt vallok Leinek, és elmondom, miért akarok éppen vele dolgozni. Miss Yeung, kérem, hallgasson meg! Sok közös van kettőnkben. Ian Pembry alábecsülte magát, nem igaz? Lei szeme ingerülten megvillant, mikor megemlítettem korábbi társát, aki csúnyán átverte őt, mégsem szólt egy szót sem. Ezen a ponton már
nem volt vesztenivalóm. Az én életemben is volt egy férfi, aki alábecsült. Maga rácáfolt a várakozásokra. Én is ezt szeretném tenni. Lei oldalra billentette a fejét. Kívánom, hogy sikerüljön! Látván, hogy elmentem a legvégsőkig, megköszöntem, hogy fogadott, és megpróbáltam emelt fővel távozni, már amennyire még bírtam. Ez a nap még a hétfők közül is életem egyik legrosszabbja volt. Mondom neked, hogy egy idióta ismételte meg másodszor is Angelo. Szerencsés vagy, hogy nem kaptad meg azt az állást. Én voltam a családban a legkisebb gyerek, a három bátyám közül pedig Angelo a legfiatalabb. Bár nem értettem egyet vele, mégis muszáj volt elmosolyodnom azon, milyen bőszen kardoskodott mellettem. Angelónak igaza van! helyeselt Nico, a legidősebb és a legnagyobb zsivány a Rossi fiúk közül, majd eltolta az útjából Angelót, hogy egy elegáns mozdulattal letegye elém a vacsorámat. A bárpultnál ültem le, mert a Rossi sban szokás szerint telt ház volt. A zajos vendégseregben sok ismerős arcot is láttam. A számtalan törzsvendég mellett olykor betért inkognitóban néhány híresség is, akik nyugodtan akartak vacsorázni. A vidám nyüzsgésnél mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy kedves a kiszolgálás és remek a konyha, amiről a Rossi s mindig is híres volt. Angelo kárörvendően Nicóra vigyorgott. Mindig igazam van! Na persze! fortyant fel Vincent, miközben két gőzölgő tányért tett a kiszolgálópultra a konyhai kiadóablakon át, és levette az elkészült rendelések céduláját Én voltam a családunkban az egyetlen, aki egyetemre ment. Közös erőfeszítés volt, még a bátyáim is besegítettek. Ezért is éreztem úgy, hogy most mindnyájukat Lei Yeung nemcsak ahhoz értett, hogy felkapott márkanevet csináljon a séfekből, a csíptetőről. Csak akkor, ha megismétled, amit én mondok! Civakodásuk rosszkedvem ellenére nevetésre késztetett. Ekkor valaki a derekamra tette a kezét, és rögtön megéreztem anyám kedvenc Elizabeth Arden parfümének illatát. Örülök, hogy végre mosolyogni látlak mondta, és puszit nyomott az arcomra. Az életben minden okkal történik, tudom fejeztem be a mondatát. Ettől még pocsék érzés. cserbenhagytam. Persze több száz másik étteremmenedzser akad még New Yorkban, de hanem maga volt az elementáris őserő.
Gyakran tartott beszédeket a nők szerepéről az üzleti életben, és számos népszerű reggeli tévéműsorba is meghívták. Bevándorló szülők lányaként keményen megdolgozott azért, hogy elvégezze az iskolákat, és a saját erejéből is sikeressé tudott válni, miután korábbi mentora és partnere elárulta. Neki dolgozni számomra is nagy fegyvertény lett volna. Legalábbis az interjú előtt még ezt mondtam magamnak. Edd meg a fettuccinét, mielőtt kihűl! figyelmeztetett anyám, majd szélesen mosolyogva elindult, hogy üdvözölje a most érkezett vendégeket. A villámra tűztem egy falat tésztát, amelyet gazdagon borított a krémesen sűrű, tejszínes-parmezános Alfredo-szósz, és közben anyámat bámultam. Nem én voltam az egyetlen. Mona Rossi közelebb volt már a hatvanhoz, mint az ötvenhez, ám ez egyáltalán nem látszott rajta. Káprázatosan szép volt, és vérforralóan szexis. Burgundi vörös haját enyhén feltupírozta, csak hogy egy kis tartást adjon a frizurájának, amely klasszikusan szimmetrikus arcát, széles ajkait és sötétbarna szemét keretezte. Szoborszerű alakja volt, buján telt idomokkal, és imádta az arany ékszereket. Férfiak és nők egyformán rajongtak érte. Anyám jól érezte magát a bőrében, magabiztos volt, és látszólag gondtalan. Csak kevesen tudták, mennyi fejfájást okoztak neki a bátyáim, míg felnőttek. Mostanra azonban már látszott, hogy jó munkát végzett a neveléssel. Nagy levegőt vettem, hogy magamba szívjam a kellemes, meghitt hangulatot a jókedvű vendégek önfeledt kacagását, a gondosan elkészített ételek ínycsiklandó illatát, a porcelántányéroknak ütköző evőeszközök és az összekoccanó borospoharak barátságos csilingelését. Többet akartam az élettől, ezért hajlamos voltam elfelejteni, milyen sokat kaptam már eddig is. Nico visszatért, rátette a kezét az enyémre és gyöngéden megszorította. Vörös- vagy fehérbort kérsz? A bárpultnál Nico volt a vendégek, különösen a nők kedvence. Veszedelmesen jóképű volt, magas és daliás, borzas sötétbarna hajjal és csibészes mosollyal. Ráadásul lehengerlően flörtölt, ezért saját rajongói klubja volt, akik folyton ott lógtak a pultnál a finom italok és egy kis izgalmas csevegés reményében. Nem inkább pezsgőt? szólalt meg Lei Yeung, aki ekkor telepedett le a mellettem megüresedett bárszékre, miután egy fiatal pár átült a bárpulttól a lefoglalt asztalukhoz, amely épp felszabadult. A meglepetéstől csak pislogtam. Lei rám mosolygott, és most sokkal fiatalabbnak tűnt, mint az állásinterjún. Egyszerű farmert és pink színű selyemtopot viselt. A haját kibontotta, az arcán nem volt smink. Sok áradozó kritikát olvastam erről a helyről az interneten.
A világ legjobb olasz konyhája! feleltem, és a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Többen azt írták, az utóbbi években csak még jobb lett a hely. Jól sejtem, hogy ez annak köszönhető, hogy felhasználta a gyakorlatban, amit az iskolában tanult? Nico letett elénk két pezsgőspoharat, és félig megtöltötte őket pezsgővel. Igen, ez így igaz szólt közbe. Lei a pohara talpát simogatta az ujjával, és közben találkozott a tekintetünk. Nico mindig megérezte, mikor kell eltűnnie, és már odébb is ment a bárpult mögött. Visszatérve arra, amit mondott kezdte Lei, mire összerezzentem, aztán gyorsan kihúztam magam a széken. Lei Yeung biztosan nem csak azért fáradt ide, hogy letoljon azért, amit az interjún mondtam. Ian alábecsült engem, de nem használt ki. Ha ezzel vádolnám, túl nagy jelentőséget tulajdonítanék neki. Én hagytam nyitva az ajtót, ő pedig csak besétált rajta. Bólintottam. A szakításuk részletei ugyan nem voltak nyilvánosak, de a lényeget megírták a szakmai lapok, a többit pedig kiegészítették a pletykarovatok és a blogok. Közös tulajdonukat képezte a több tucat sztárséfből, étteremláncokból, szakácskönyvsorozatokból és a megfizethető áron kínált, de milliós tételben eladott konyhai eszközökből álló kulináris birodalom. Aztán Pembry váratlanul bejelentette, hogy hollywoodi színészek és színésznők befektetéseiből indít egy új étteremláncot, de Lei ebben már nem vesz részt. Sokat tanultam tőle folytatta Lei. Végül rájöttem, ez számára épp olyan hasznos volt, mint számomra magyarázta, majd elgondolkodva szünetet tartott. Kezdek túlságosan is belefásulni önmagamba, és abba, ahogy a munkámat végzem. Szükségem lenne egy friss szemre, valakire, aki még éhes a sikerre. Tanítványt akar. Pontosan felelte Lei, és elmosolyodott. Csak akkor jöttem rá, mikor felhívta erre a figyelmem. Tudtam, hogy valamit keresek, csak még nem tudtam megfogalmazni, mi is az. Alig fértem a bőrömbe, de igyekeztem nyugodt hangon válaszolni, mint egy igazi profi. Én benne vagyok, ha engem akar. Akkor felejtse el a kötött munkaidőt figyelmeztetett. Ez nem egy kilenctől ötig végezhető elfoglaltság. Hétvégén is szükségem lesz magára, és néha az éjszaka közepén is fel fogom hívni. Folyamatosan dolgozom. Nem fogok panaszkodni. Majd én fogok! szólt közbe Angelo a hátunk mögül. Mindegyik Rossi fiú kitalálta, kivel beszélgetek, és szokás szerint egyikük sem rejtette véka alá a véleményét. Én is
szeretnélek néha látni! Finoman oldalba böktem. Mindannyian egy tágas, félkész loftlakásban laktunk, a három bátyám, Angelo felesége, Denise, és én. Általában pont azért panaszkodtunk, hogy folyton egymásba ütközünk. Lei kezet nyújtott Nicónak és Angelónak, aztán bemutatkozott az anyámnak, ak visszatért, hogy megnézze, mi ez a nyüzsgés. Apám és Vincent hangosan üdvözölték Leit a konyhai kiadóablakon keresztül, és pillanatokon belül került elé egy étlap, egy kosár friss kenyér és egy kancsóval abból az olívaolajból, amelyet egy kicsiny toszkán gazdaságból hozattunk. Milyen a panna cotta? kérdezte tőlem Lei. Sosem kóstolt még jobbat! feleltem. Vacsorázott már? Még nem. Az első lecke: az élet túl rövid. Ne hagyja ki a jó dolgokat! Az alsó ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek hülyén vigyorogni. Ez azt jelenti, hogy megkaptam az állást? Lei felemelte a pezsgőspoharát és kedélyesen biccentett. Erre igyunk!
2. Egy évvel később Istenem, ez a rohanás jegyezte meg Lei, miközben a lábával dobolt az asztal alatt. Sosem lesz vége! Elmosolyodtam, mert én is átvettem a tempóját az utóbbi hónapok alatt, mióta együtt dolgoztunk. Rengeteg jó pillanatunk volt, de a mai nap egy derűs szeptember végi délután egészen különleges volt. Több hónapnyi szervezés és kitartó udvarlás után végre karnyújtásnyira voltunk attól, hogy tető alá hozzuk a megállapodást, amellyel megszerezhetjük Ian Pembry két legfényesebb csillagát. Ez lett volna az elégtétel azért amit Lei ellen elkövetett, egyben hatalmas szakmai bravúr is számunkra. Lei az alkalomhoz illően elegáns volt, akárcsak én. Eredeti vintázs Diane von Fürstenberg átkötős ruhát viselt, természetesen a kedvenc vörös színében. Ebben és a fekete csizmájában rettenthetetlennek és szexisnek tűnt. Rajtam egy sötétarany Donna Karan felső volt az őszi kollekcióból, a dizájner által hozzá párosított egyenes szárú, szűk nadrággal. A divatos összeállítás már az új énemet tükrözte, azt a Giannát, aki rengeteget fejlődött az elmúlt egy év alatt. Alig vártam, hogy végre nyélbe üssük az üzletet, és türelmetlenül figyeltem a szálloda bárjának bejáratát. Hirtelen megdobbant a szívem, mikor a Williams ikrek beléptek, mintha épp végszóra érkeztek volna. A lángvörös hajú, vakítóan zöld szemű férfi-nő ikerpár feltűnő jelenség volt, de kivételes párost alkottak a konyhában is. Azzal szereztek hírnevet, hogy a hagyományos déli konyhát ínyenc alapanyagokkal dobták fel, emellett igényes, drága albumokat és aranyos kis dobozkákba csomagolt fűszereket is forgalmaztak. Ám a valóság nem volt ilyen tüneményes a csillogó máz mögött ki nem állhatták egymást. Pontosan ez volt Pembry szarvashibája az ütős párossal kapcsolatban. Azt mondta nekik, hogy nyeljék le a sérelmeiket és dolgozzanak együtt, mert milliókat kereshetnek a testvérsikersztorijukkal. Lei ezzel szemben azt kínálta nekik, amire valójában vágytak: a lehetőséget, hogy különváljanak, és ne kelljen osztozniuk a rivaldafényen, közben pedig továbbra is hasznot húzzanak látszólag játékos versengésükből. Az volt a terve, hogy felépít egy étteremláncot, egymással versengő konyhákkal, a világhírű Mondego kaszinó- és szállodabirodalomban. Chad, Stacy, lehengerlően néztek ki! üdvözölte őket Lei, miközben mindketten felálltunk a helyünkről. Chad előbb hozzám lépett, és puszit adott az arcomra, mielőtt
köszönt volna Leinek. Már egy ideje flörtölt velem, ez a kis játék az üzleti találkozóink részévé vált. Elismerem, többször is kísértést éreztem, hogy belemenjek a dologba, de visszatartott, hogy Stacy esetleg bosszút áll. Chad egyáltalán nem volt szent, kőkeményen hajszolta a sikert, de Stacy még rajta is túltett, és jobban gyűlölt engem, mint a testvérét. Minden barátságos közeledésem ellenére az első perctől fogva ellenségesen viselkedett velem, ami komolyan hátráltatta a tárgyalásokat. Azt gyanítottam, hogy Ian Pembry szeretője, vagy valaha az volt, ezért titokban az ő malmára hajtja a vizet. Talán emiatt nem állhatta Leit, vagy csak az a fajta nő volt, aki minden más nőt utál. Remélem, kényelmes szobákat kaptatok jegyeztem meg, miközben nagyon is biztos voltam ebben. A Four Seasons nem a semmiért kapott öt csillagot. Stacy megrándította a vállát, megrázva fényes hajzuhatagát. Angyali szépségű arca volt, és hófehér bőrét pár apró, bájos szeplő pöttyözte. Sosem értettem, hogyan lehet külsőre ilyen elbűvölő és ártatlan, a negédes déli akcentusával, miközben a felszín alatt egy álnok kígyó. Tűrhetőt felelte fintorogva. Chad rosszallóan forgatta a szemét, és kihúzta nekem a széket. Remek a szoba! Úgy aludtam, mint a tej. Én nem nyafogott Stacy, miközben kecses mozdulattal leült. Ian egyfolytában hívogatott. Megsejtett valamit. Stacy Leire sandított, mintha azt figyelné, milyen hatást értek el a szavai. Természetes, hogy sejti helyeselt Lei nyugodtan. Okos férfi. Ezért is csodálkozom, hogy nem tett meg mindent azért, hogy mindketten elégedettek legyetek. Ennél azért jobban érti a dolgát. Stacy fancsali képet vágott, Chad pedig rám kacsintott. Általában nem találtam kedves gesztusnak a kacsintást, de neki jól állt. Ez is a régi vágású férfias sármjának része volt, amit csak fokozott szexis kisugárzása. Volt benne valami, amitől az jutott eszembe róla, hogy szívesen ráfektetne a térdére, és elfenekelne egy fakanállal, épp olyan profin, mint ahogy a főzéshez használja. Ian sokat tett értünk jegyezte meg Stacy. Úgy érzem, cserbenhagyjuk őt. Nincs okod ezt gondolni. Még nem írtatok alá semmit feleltem, mivel már tudtam, hogy a fordított pszichológia a leghatásosabb kötözködő természetével szemben. Ha úgy véled, többre viheted a Williams ikrek egyik tagjaként, mint Stacy Williamsként, akkor hallgass a megérzésedre. Végül is már idáig eljutottatok együtt. A szemem sarkából láttam, ahogy Lei szája halvány mosolyra húzódik. Teljesen
felvillanyozott, hogy elégedett velem, hiszen szinte mindent tőle tanultam, amit a nagy egók óvatos, de célirányos terelgetéséről tudtam. Ne légy seggfej, Stace szólt halkan a testvérének Chad. Tudod, hogy ez a kaszinóüzlet milyen jó lehetőség számunkra. Igen, de nem az egyetlen lehetőség kötötte az ebet a karóhoz Stacy. Ian azt mondta, adjunk neki esélyt arra, hogy bizonyítson. Te elmondtad neki? mordult rá haragosan Chad. A kurva életbe, ez nem csak a te döntésed! Ez az én kibaszott karrieremet is érinti! Aggódó pillantást vetettem Leire, de ő alig láthatóan ingatta a fejét. Felfoghatatlan volt, hogy tud ilyen hűvösnek és nyugodtnak látszani, miközben ez az üzlet volt a vissza nem térő alkalom, hogy végre kiegyenlítse a számlát mentorából lett ősellenségével. A hollywoodi étteremlánc, amelyből Ian kifúrta, hamar csődbe ment, miután a befektetők ráuntak az újdonságra és más, feltűnésmentesebb adóelkerülési módok után néztek. Ráadásul Ian sztárséfjei közül ketten is visszatértek a hazájukba, így óriási súly nehezedett a Williams ikrek vállára. A Mondego-szerződés természetesen a Savor exkluzív ajánlata jegyezte meg Lei Mit ajánl nektek Ian? Mi a fene történt itt? Felváltva pillantottam a testvérpárra és a főnökömre. Ot lapultak a szerződések a szerencsehozó kistáskámban az asztal alatt. Már a célegyenesben voltunk, erre a bajnokok, akikre a legnagyobb tétet tettük, hirtelen meghátráltak. Utóbb rájöttem, mi volt az a megérzés, amely egyszerre rám tört, és amibe egész testemmel beleborzongtam. Akkor még csak azt hittem, az ösztöneim arra figyelmeztetnek, hogy a megegyezést már azelőtt megfúrták, hogy leültünk volna a tárgyalóasztalhoz. Aztán megláttam őt. Sóbálvánnyá meredtem, mintha a ragadozó nem láthatna meg, ha nem mozdulok. Odasétált a bárpulthoz azzal a kihívó járásával, amitől az asztal alatt ökölbe szorult a kezem. Könnyedén, puhán, magabiztosan lépdelt. A női agy számára mégis azt üzente, hogy hosszú, erős lábai közt veszélyes fegyvert tartogat, és tudja is, hogyan használja. Jó ég, de még mennyire hogy tudta! Szürke V nyakú pulóverében és picit sötétebb szövetnadrágjában úgy nézett ki, mint egy sikeres férfi, aki csak lézeng a szabadnapján, de én jobban ismertem őt ennél. Jackson Rutledge sosem vett ki szabadnapot. Keményen dolgozott, keményen játszott, és kemény volt az ágyban. Remegő kézzel nyúltam a vizespoharamért, azon imádkozva, hogy csak fel ne ismerje
bennem a lányt, aki egykor fülig szerelmes volt belé. Már nem úgy néztem ki, mint akkor. Nem is ugyanaz a lány voltam. Jax is más volt. Szikárabb. Ridegebb. Keményebb lett az álla és kiugróbb az arccsontja, így az arca jobban vonzotta a tekinteteket. Már a látványától is olyan mélyet sóhajtottam, hogy belerázkódtam, mintha villám csapott volna belém. Észre sem vettem, hogy Ian Pembry is ott lépked mellette, míg meg nem álltak az asztalunknál. Mennyi az esélye annak, hogy Jackson Rutledge Rutledge szenátor rokona? Vagy h már itt tartunk, bárkinek a Rutledge famíliából? kérdezte Lei végtelen könnyedséggel, miközben beültünk a kocsija hátsó ülésére. A sofőr kihajtott a forgalomba, én pedig a táblagépemet babráltam, csak hogy valami ürügyet találjak arra, hogy ne kelljen a főnököm szemébe néznem. Féltem, hogy minden az arcomra van írva, és Lei éles szemével rögtön kiszúrná, mennyire feldúlt vagyok. Száz százalék feleltem a tablet kijelzőjét bámulva, miközben az a tökéletes arc járt a fejemben, amelyet nem hittem, hogy valaha újra látok. Legalábbis reméltem, hogy nem fogom. Jackson és a szenátor testvérek. Mégis mi az ördögöt kavar Ian egy Rutledge-dzsel? Én ugyanezt kérdeztem magamtól, mikor az üzlet, melynek megkötéséért keményen dolgoztam, a szemem láttára ment füstbe egy szempillantás alatt. Hiába volt nálunk a szerződés és a toll az aláíráshoz, üres kézzel távoztunk. Szerencsétlenségemre abban a pillanatban elvesztettem a társalgás fonalát, mikor Jax hagyta, hogy Stacy egy hatalmas puszit nyomjon az arcára. A dobhártyámban dübörgő vér minden hangot elnémított. Lei karmazsinvörösre festett körmei halk staccato ritmust doboltak a párnázott kartámaszon. Manhattan szívében haladtunk, az utcák tele voltak araszoló kocsikkal, a járdák tömve emberekkel. Az alattunk futó metróvonalak gőzét felpöfögték a csatornanyílások, felülről pedig beborítottak bennünket az árnyak, mivel a hatalmas felhőkarcolók csúcsai kitakarták még a napot is. Nem tudom feleltem kissé megszeppenve a Leiből sugárzó energiától. Olyan volt, mint a tigris, mikor vadászni indul. Vajon Jacksonnak volt fogalma arról, hogy mit szabadított magára akkor, mikor keresztbe tett Leinek? Jackson az egyetlen a Rutledge családból, aki nem valamiféle politikai pozíciót tölt be valahol az Államokban folytattam. Ő a Rutledge Capital, egy kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó vállalat vezetője. Házas? Van gyereke? Utáltam, hogy tudtam a választ anélkül is, hogy rákerestem volna.
Egyik sem. Igazi szoknyapecér. Méghozzá a legrosszabb fajtából. A nyilvánosság előtt szeret előkelő, csinos szőkékkel mutatkozni, de sosem mondana nemet egy kis etyepetyére egy közönségesebb nőszeméllyel sem. Nem tudtam kitörölni az agyamból, miként jellemzett engem egyszer Allison Kelsey, Jax unokahúga. Közönséges vagy, Gianna. A pasik pedig szeretnek közönséges nőkkel dugni. Ettől úgy érzik magukat, mintha egy pornósztárral kefélnének. De éppen ez az, ami hamar kiábrándítja őket. Élvezd, amíg tart. Allison dallamos hangja és kegyetlen szavai még mindig visszhangoztak az elmémben, emlékeztetve arra, miért egyenesíttettem ki természetes göndör hajamat, és mondtam le a francia lakkos műkörmökről, amelyektől egykor szexisnek éreztem magam. A genetika ellen nem tehettem semmit, a természet nagyvonalúan bánt velem, mikor széles csípőt és jókora melleket adott. De a többit szálkásra edzettem, hogy kifinomult legyek, és ne közönséges. Lei gyanakvóan nézett rám. Ezt mind ötpercnyi guglizásból derítetted ki? Nem feleltem sóhajtva. Abból az öt hétből, amit az ágyában töltöttem. Aha! Lei sötétbarna szeme mohón felcsillant. Szóval ő az! Nos, a helyzet most kezd csak igazán érdekessé válni. * * * Az út hátralévő részén, míg vissza nem értünk az irodába, megpróbáltam kihúzni Leiből, hogy a személyes érintettségem gondot jelent-e számára. Minden erőmmel azon voltam, hogy elbagatellizáljam a viszonyunkat Jaxszel. Egyáltalán nem volt komoly magyaráztam neki, miközben felfelé mentünk a lifttel. Legalábbis Jackson részéről nem Inkább csak egy elhúzódó egyéjszakás kaland. Azt sem hiszem, hogy egyáltalán felismert. Ez is pokolian fájt. Jax átnézett rajtam, mintha ott se lennék. Te nem olyan nő vagy, akit egy férfi csak úgy elfelejt, Gianna felelte Lei elgondolkodva. Szerintem ez nem lehet probléma, de minden attól függ, te hogyan állsz hozzá. Ha a feltűnése túlságosan érzékenyen érint téged, akkor most mondd meg. Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, és az üzletet sem akarom kockára tenni. Az első gondolatom az volt, hogy hazudni fogok. Bárcsak Jax ugyanúgy ne jelentet volna nekem semmit, ahogy én neki! De ahhoz túlságosan tiszteltem Leit, és túlontúl szerettem a munkámat, hogy ne legyek vele őszinte. Nem vagyok közömbös iránta vallottam be.
Lei bólintott. Ezt láttam. Örülök, hogy őszinte voltál. Egyelőre hagyom, hogy te foglalkozz az üzlettel. Ki tudod billenteni Rutledge-t az egyensúlyából, és erre még szükségünk lesz. Emellett te vagy az aduászom Chad Williamszel szemben. Szeret veled tárgyalni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Lei ugyan tévedett Jaxszel kapcsolatban, de eszem ágában sem volt leírni magamat azzal, hogy ezt a tudomására hozom. Köszönöm válaszoltam. Kiszálltunk az iroda emeletén és besiettünk az üvegajtón. A recepciós, LaConnie meghökkenten nézett ránk, nyilván feltűnt neki az izgatottságunk. Diadalmasan kellett volna visszatérnünk, nem pedig idegesen. Van tipped, miért kezdett Rutledge hirtelen érdeklődni az étteremmenedzsment iránt? kérdezte Lei, újra felvéve a beszélgetésünk fonalát, miközben az irodája felé tartottunk. Ha találgatnom kellene, azt mondanám, valamelyik Rutledge tartozott Pembrynek egy szívességgel feleltem. Így működött az egész Rutledge család. Egy csapatban játszottak, szorosan összedolgozva, és bár Jax nem volt politikus, ő is velük tartott. Lei rögtön az íróasztalához ment és leült. Ki kell derítenünk, Ian milyen zsetont vált be nála. Észrevettem a hangjában lappangó feszültséget, és megértettem őt. Ian Pembry az utóbbi években számos alkalommal keresztbe tett neki, de Lei kitartó volt, és úgy is gondolta, hogy a türelemből kapott lecke jobb üzletasszonnyá tette őt. Eltökélte, hogy bebizonyítja, tanult az átverésből, én pedig mindenre elszánt voltam, hogy segítsek neki. Rendben feleltem. Egy kicsit át tudtam érezni a helyzetét. Még mindig dühös voltam magamra, amiért ágyba bújtam Jacksonnal. Tudtam, hogy ki ő, ismertem a hírét, mégis azt hittem, elég talpraesett vagyok ahhoz, hogy meghódítsam. Ami még rosszabb, azzal áltattam magam, hogy számítok neki. Ő Washington D. C.- ben élt, én pedig Vegasban. Öt héten át minden hétvégén és néha hét közben is átrepült hozzám, hogy lásson. Azt mondtam magamnak, egy ilyen jóképű és szexis férfi, mint Jax, nem pazarolna ennyi pénzt és időt egy szimpla numerára. Bele sem gondoltam, milyen gazdag. Bőven elég pénze volt ahhoz, hogy a magángépén átrepülje a fél országot egy kufircolásért, és még kényelmes is volt számára, hogy az olcsó kis szeretőjét távol tudta tartani a nyilvánosságtól és a családjától. Az asztalomon megcsörrent a telefon, és kisiettem Lei irodájából, hogy felvegyem. Az én birodalmam az ajtaja előtt volt, így én voltam az utolsó ember, akivel az ügyfelek találkoztak, mielőtt beléphettek hozzá.
Gianna! LaConnie hangja feszültnek tűnt. Jackson Rutledge itt van lent a portán, és beszélni akar Leijel. Utáltam, hogy a szívem nagyot dobbant, ha csak meghallottam a nevét. Itt van? Épp ezt mondom felelte türelmetlenül LaConnie. Szólj, hogy engedjék fel. Egy perc és ott vagyok nálad, hogy bekísérjem a tárgyalóba mondtam, és lassan visszatettem a készüléket a helyére, aztán bementem Leihez. Rutledge mindjárt megérkezik a recepcióra. Lei kérdőn felhúzta a szemöldökét. Ian is vele van? LaConnie azt nem mondta. Ez érdekes felelte Lei, majd gyémántokkal kirakott karórájára pillantott. Mindjárt öt óra. Csatlakozhatsz hozzám, miközben beszélek Rutledge-dzsel, vagy haza is mehetsz. Te döntesz. Tudtam, hogy maradnom kellene. Csakhogy már a Four Seasons bárjában történ fiaskó óta úgy éreztem, hogy elvesztettem az irányítást. Jax váratlan feltűnése annyira sokkolt, hogy fel sem fogtam, hogy a Williams ikrek kicsúsztak a markunkból. És sajnos most sem voltam jobb formában. Ezalatt inkább beszélhetnék Chaddel javasoltam. Megpróbálnám kipuhatolni, hányadán áll az új helyzettel. Tudom, hogy párban akartuk megszerezni a Williams ikreket, de ha csak az egyiküket sikerül, az is jókora érvágás lesz Pembrynek. Jó ötlet! Lei elmosolyodott. Jót fog tenni Rutledge-nek, ha egy kicsit jobban megismer, nem gondolod? Ha Ian el is hitette vele, hogy könnyű dolga lesz velem, nem ártana, ha ezt most megcáfolnám. Majdnem elmosolyodtam, mikor elképzeltem, ahogy Jax és Lei összeakasztja a szarvát. Jax túlságosan is megszokta, hogy a nők a lábai elé vetik magukat gyilkos vonzereje és jól csengő családneve miatt, ami amerikai mércével felért egy nemesi ranggal. Végzek egy kis kutatást, miután beszéltem Chaddel mondtam Leinek az irodájából kifelé menet. Utánanézek, hogy tudok-e valamiféle kapcsolatot találni Pembry és a Rutledge család között. Rendben helyeselt Lei. Rákönyökölt az asztalára, az állát összekulcsolt ujjaira tette, és fürkészőn nézett rám. Bocsáss meg, hogy megkérdezem, Gianna, de szerelmes voltál Jacksonba? Azt hittem, mindketten szerelmesek voltunk egymásba. Lei felsóhajtott. Bárcsak ez a lecke ne lenne mindig olyan fájdalmas a nők számára.
3. Kivettem a tárcámat az asztalfiókomból, mielőtt a recepcióhoz mentem, és úgy szorítottam, mint valami varázstalizmánt, amely láthatatlanná tehet Jax előtt, mielőtt még rájön, ki vagyok. Ezúttal mintha órákba telt volna végigmenni az irodán. Nehezen tudtam elfogadni, hogy Jax még mindig ilyen nagy hatással volt rám. Pedig csak rövid ideig volt az életem része. Utána volt két másik szeretőm is, és azt hittem, rég túltettem magam rajta. Épp a bestseller szakácskönyveinket nézegette egy vitrinben, mikor befordultam a folyosó végén a recepcióhoz, és elállt a lélegzetem is. Sudár, magabiztosságot sugárzó alakja a mesterien szabott öltönyben most ereje teljében pompázott. Értékeltem benne, hogy kiöltözött, így jelezve a tiszteletét Lei felé. Korábban sosem láttam őt ennyire üzleties viseletben. Történetesen egy bárban találkoztunk, ahol én a csoporttársaimmal buliztam, ő pedig legénybúcsút ünnepelt. Tudhattam volna, hogy ennek nem lehet jó vége. Édes istenem, milyen szívdöglesztő volt most is Fekete haját oldalt és hátul rövidre nyíratta, felül kicsit hosszabbra hagyta. A szeme olyan sötétbarna volt, hogy csaknem feketének tűnt sűrű szempillái mögött, a pillantása pedig könyörtelenül átható. Tényleg úgy láttam egykor, hogy gyöngéd és meleg a tekintete? Biztosan elvarázsoltak érzéki, telt ajkai és az ördögien csábos gödröcskék az arcán. Pedig az égvilágon semmi lágyság nem volt Jackson Rutledge-ben. Rideg és zord volt, mint akit kősziklából faragtak. Tetőtől talpig végigmért, lassan és alaposan, amitől ökölbe szorult a kezem, mialatt felé sétáltam. Köztudott volt róla, hogy nagy nőfaló. Próbáltam meggyőzni magam, hogy minden nőre így néz, bár az ösztönöm mást súgott. A testem emlékezett rá. Ismerte az érintését, az illatát, azt, ahogy meztelen bőre az enyémhez ér Jax úgy nézett rám, mintha benne is ugyanezek az emlékek éledtek volna újra, felforralva a vérét. Jó napot, Mr. Rutledge! üdvözöltem hivatalosan, mivel nem mutatta, hogy felismert volna. Minden szót óvatosan ejtettem ki, kimérten hangsúlyozva, mintha valaki más hangján szólnék. Általában már nem kellett külön odafigyelnem arra, hogy ne érződjék a brooklyni akcentusom, de mellette elfeledkeztem magamról. Valójában mindent el akartam felejteni a közelében. Miss Yeung egy perc múlva itt lesz folytattam, miközben szándékosan egy méterre álltam meg tőle. Bekísérem a tárgyalóba. Hozhatok önnek egy pohár vizet?
Kávét? Teát? Jax mellkasa megfeszült, olyan nagy levegőt vett. Semmit sem kérek, köszönöm. Akkor erre tessék mondtam neki, majd elmentem mellette, és megpróbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, miközben LaConnie előtt elhaladtunk. Megéreztem Ja illatát, a bergamott és a fűszerek aromájának keverékét. Éreztem a pillantását a hátamon, a fenekemen és a lábamon. Emiatt iszonyúan odafigyeltem a járásomra, és szörnyen esetlennek éreztem magam. Ő nem szólt egy szót sem, én pedig nem mertem megszólalni, mert a torkom annyira kiszáradt, hogy nehezemre esett volna a beszéd. Kínzóan erős, szinte kétségbeesett késztetést éreztem, hogy újra megérinthessem úgy, ahogyan régen megtehettem. Hihetetlen, hogy ez a férfi az ágyamban volt. Bennem volt. Honnan volt valaha is annyi bátorságom, hogy kikezdjek vele? Megkönnyebbültem, mikor elértünk a tárgyalóig. Már a kilincs is megnyugtatóan hűvös volt, mikor lenyomtam. Hirtelen megéreztem Jax forró leheletét a tarkómon. Behunytam a szemem, ahogy a fülembe duruzsolta a nevem. Soha senki más nem Meddig fogod még azt játszani, hogy nem ismersz, Gia? szólított így, csak ő. Kinyitottam az ajtót és beléptem, de továbbra is kapaszkodtam a kilincsbe, hogy kétség se férjen hozzá, nem veszek részt a megbeszélésen. Egészen közel jött hozzám. Szemtől szemben álltunk egymással. Több mint egy fejjel volt magasabb nálam, pedig magas sarkút viseltem. Zsebre dugott kézzel állt, és fölém hajolt. Behatolt az intim szférámba. A közeledése túlságosan is személyes volt. Túlontúl ismerős. Kérlek, állj hátrébb mondtam halkan. Jax megmozdult, de nem úgy, ahogy kértem. Jobb kezét kivette a zsebéből, aztán végigsimított a karomon, a könyökömtől a csuklómig. Éreztem az ujjait tengerészkék selyemblúzom vékony anyagán át, és hálát adtam, hogy a ruha hosszú ujja elrejtette a libabőrömet. Nagyon megváltoztál dörmögte. Hát persze. Annyira, hogy korábban fel se ismertél. Jesszusom, tényleg azt hitted, nem tudtam, hogy te vagy az? Jax elfordult, de ez egyáltalán nem csökkentette a rám gyakorolt bénító hatását. Hátulról épp olyan lehengerlő volt, mint szemből. Sosem tudnál elbújni előlem, Gia. Bekötött szemmel is felismernélek. Meglepetésemben és zavaromban hirtelen meg se tudtam szólalni. A távolságtartó és
személytelen kapcsolatból egy másodperc alatt váltottunk sistergően bensőséges viszonyra. Miért jöttél ide, Jax? kérdeztem. Az ablakhoz lépett és az alattunk elterülő New York-i panorámát szemlélte. Nem messze, a Central Park zöldjébe már az ősz vörös és narancssárga árnyalatai vegyültek, élénk színfoltként vibrálva a nagyvárosi betondzsungel közepén. Kész vagyok bármit felajánlani Lei Yeungnak, cserébe azért, hogy valaki más homokozójában játszadozzon. Nem fog menni. Ez személyes ügy. Az üzletben semmit sem szabad személyes ügyként kezelni. Az ajtó felé indultam, menekülő utat keresve. A tárgyaló tágas és szellős volt, egyik oldalán padlótól plafonig érő ablakokkal, a másik oldalon színüveg falakkal. A helyiség két végében, a nyugtató pasztellkékre festetett falak előtt jobbra egy gazdagon felszerelt bár, balra pedig egy hatalmas LC D képernyő állt. Jax azonban a kisugárzásával úgy uralta a teret, hogy csapdában éreztem magam. Te semmit sem veszel komolyan, nem igaz? mondtam, mert eszembe jutott, hogy egy nap elfelejtett jelentkezni, és azóta sem sikerült felhívnia. Ami köztünk volt, komoly volt mondta mély, rekedtes hangon. Egykor. Nem, nem volt az feleltem. Számodra legalábbis nem Jax erre hirtelen megfordult, amitől megszeppenten hátraléptem, pedig a szoba két ellentétes végében álltunk. Tehát nem neheztelsz rám, ez jó. Semmi okunk arra, hogy ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. A megbeszélésem a főnököddel nem fog sokáig tartani. Ha végeztem, felmehetünk a hotelszobámba és újra összemelegedhetünk. Baszd meg! csattantam fel. Jax szája mosolyra húzódott, amitől kirajzolódtak az arcán a gödröcskék. Jó ég, mennyire megváltozott, mikor megjelent az arcán ez a veszedelmes, csibészes mosoly! Épp annyira utáltam ezt az oldalát, amennyire elolvadtam tőle. Na végre! mondta félreérthetetlenül diadalittas hangsúllyal. Majdnem sikerült elhitetned velem, hogy az a Gia, akit ismerek, már a múlté. Ne játssz velem, Jax! Jobb dolgod is van ennél. Az, hogy a magamévá tegyelek. Tudtam, hogy ezt fogja mondani, ha kinyitom az ajtót, de hallani akartam, ahogy kimondja. Nem beszélt virágnyelven, ha a szexről volt szó. Érzéki volt, és állatiasan ösztönös. Szerettem ezt benne, mert én is épp ilyen voltam vele. Mohó. Telhetetlen. Éhes a korábban soha nem tapasztalt gyönyörre. Van valakim füllentettem.
Jaxnek látszólag a szeme se rebbent, mégis olyan érzésem volt, mintha érzékeny pontjára tapintottam volna. Az a Williams fickó? kérdezte szemtelenül lazán. Jó napot, Mr. Rutledge! köszönt Lei, mikor belépett gyilkosan dögös Jimmy Choo magas sarkújában. Úgy érzem, ez kellemes meglepetés. Lehet felelte Jax, és teljes figyelmét Leire irányította. Én már fölöslegessé váltam. Magatokra hagylak benneteket mondtam kifelé menet. Lei pillantása találkozott az enyémmel, és megértettem a néma üzenetet: később még beszélünk. Jaxre rá se néztem, mégis tudtam, hogy pontosan ugyanezt gondolja. Rögtön felhívtam Chad Williamst, alighogy átjutottam az előcsarnok forgóajtaján. Helló, Gianna vagyok üdvözöltem, miután meghallottam elnyújtott déli akcentusát. Reméltem, hogy felhívsz! Van már programod vacsorára? Le tudom mondani. Elmosolyodtam. Bár volt némi lelkifurdalásom, hogy valakit most miattam ejt, jót tett a megtépázott egómnak egy kis babusgatás. Az önbizalmam romokban hevert, amióta csak viszontláttam Jaxet. Nem tudtam kiverni a fejemből, milyen volt velem régen. Játékos, izgató, gyöngéd Ha behunytam a szemem, még mindig éreztem, ahogy hátulról odalép hozzám, és félrehúzza a hajamat, hogy gyönyörű szájával belecsókoljon a nyakamba. Magamban még mindig hallottam, ahogy felnyögött, és a nevemet mondta, mikor bennem volt, mintha csaknem elviselhetetlen gyönyört érezne. Gianna? Ott vagy még? Igen, ne haragudj feleltem gyorsan, és elkezdtem kiszedegetni a hajamból a csatokat, amelyek elegáns kis kontyomat rögzítették. Ismerek egy elbűvölő olasz éttermet. Meghitt, barátságos, a konyha pedig isteni. Vedd úgy, hogy randid van. Hívok egy taxit. Tizenöt perc múlva fel tudlak venni. Jó lesz így? Várni foglak. Szavához híven Chad ott állt a járdaszegélyen, mikor a taxi megállt a szálloda bejárata előtt. Bő szárú fekete farmert, csizmát és sötétzöld pólót viselt, amely remekül illett a szeme színéhez. Ami a randizást illeti, első osztályú alapanyag volt. Elindult a kocsi felé, aztán szitkozódva hátraugrott, mikor egy biciklis futár elrobogott előtte.
A szentségit! morgott félhangosan, miközben beült mellém hátra. Engem nézett, miközben besoroltunk a délutáni csúcsforgalomba. Tetszik kibontva a hajad! Nagyon jól áll. Köszönöm feleltem. Beletelt némi időbe, mire megszoktam, hogy feltűzve viseljem. Olyan vastag szálú és dús hajam volt, hogy a súlyától szabályosan megfájdult a fejem. Épp úgy, mint most is. Valamit be kell vallanom kezdtem. Remélem, egy pikáns kis titkot. Jaj, dehogy! A szüleim éttermébe viszlek. Chad szeme elkerekedett a csodálkozástól. Bemutatsz a szüleidnek? Igen. Van egy éttermük. Ott asztalfoglalás nélkül is kapunk helyet, ami máshol lehetetlenség lenne csütörtök este, és innen nem is fognak sietősen kitessékelni bennünket. Szóval hosszú távra tervezel velem? incselkedett Chad. Igen, természetesen. Szerintem remekül tudnánk együtt dolgozni. Chad picit csalódottan bólintott. Stacy tudja, hogy a tőletek kapott ajánlat pontosan az, amire szükségünk van, de viszonya van Iannel, és ezzel mindent elcsesz. Rájöttem feleltem. Ian Pembry jóképű, elegáns ötvenes férfi volt, ezüstösszürke hajjal és vakítóan kék szemmel. Hagyományos értelemben véve nem volt vonzó, de a karizmája és a bankszámlája sok nő számára elfeledtette a hibáit. Stacy jól bevásárolt vele, mert mióta szakított Leijel sosem tartott ki pár hónapnál tovább a szeretői mellett. Mit ígért nektek, hogy vele maradjatok? És hogy jön Jax a képbe? Egyáltalán meglepte, hogy viszontlátott engem? Ian azt mondta, összehoz valami olyasmit, amit ti ajánlottatok, de jobban fogja csinálni, mert szerinte Lei nem elég ügyes ehhez. Ezért is akarja levadászni az ő sztárjait. Tudod, hogy ez baromság! Igen, tudom felelte Chad vigyorogva. Nem dolgoznál neki, ha középszerű lenne a szakmájában. A Mondego-szállodalánc is csupa ötcsillagos hotelből áll emlékeztettem. Ők sem dolgoznának középszerű séfekkel. Ilyen lehetőség egyszer jön egy életben, Chad. Ne hagyd, hogy Stacy megfosszon tőle! A francba is! Chad hátravetette a fejét az üléstámlára. Mondd meg nekem őszintén, Gianna! Bármit hajlandó vagy megígérni azért, hogy megkössük az üzletet,
nem igaz? Eszembe jutott Jax, és amit arról mondott, hogy az üzletben nincs helye a személyeskedésnek. De számomra minden személyes ügy volt. Nem bírtam közömbös maradni. Van okom rá ismertem el. Jax volt az egyik. Túl keményen dolgoztam ahhoz, hogy hagyjam, hogy csak úgy beszambázzon, virítsa a lóvéját, és mindent tönkretegyen. De sosem vernélek át. Ígérem, hogy nem fogok eltűnni, amint megszárad a tinta a szerződésen. Én pedig most már tudni fogom, hol keresselek. A szüleid éttermében mondta megkönnyebbülten Chad. Több mint harminc éve ugyanazon a helyen. Azt hiszem, ennél jobb biztosíték aligha létezik. Miután bementünk a Rossi sba, a családtagjaim nagyon kitettek magukért, mert ráismertek Chadre a korábbi beszélgetéseink alapján. Egy sarokasztalhoz ültettek bennünket, és mindenki odajött bemutatkozni, bőségesen elárasztva Chadet a Rossik híres vendégszeretetével. Chadet az étterem felé néző padra ültettem, én pedig a vele szemben lévő székre telepedtem le. Azt akartam, hogy érezze a hely pezsgését, és lássa a vacsorájukat élvezettel fogyasztó vendégek arcát. Eszébe akartam juttatni, miért is vágyott arra, amit a Savor kínált neki. Mikor koccintottunk, elismerően nézett rám. Igazad volt, ez a hely nagyszerű! Sosem fogok hazudni neked. Tetszett, ahogy felnevetett, kicsit vadul, és nagyon felszabadultan. A nevetése épp olyan volt, mint ő maga. Kellemesen vonzónak találtam. Persze ez a közelébe sem ért annak az ősrobbanásnak, amit a testemben és az agyamban éreztem, amióta csak először megpillantottam Jaxet, de hát senki sem tudott belőlem olyasmit kiváltani, mint Jackson Rutledge. Bölcs gondolat volt részedről idehozni engem jegyezte meg Chad, miközben az ujja hegyével a borospohara száján körözött. Úgy sejtettem, hogy szívesebben inna sört, de nem azt kért. Legalább látom, hogy a vendéglátás a véredben van, nem csak munka számodra. A családom nemrég nyitotta meg a második Rossi s éttermet az Upper Saddle Rive városrészben. Az merre van? New Jerseyben. Pokolian elegáns környék. A bátyám, Nico vezeti a helyet. Épp
most jutottunk túl a kritikus első három hónapon. Akkor miért nem a családodat boronálod össze a Mondegóval? Nem arra vágynak. Ők ezt szeretik mondtam, és körbemutattam az éttermen. A közösséget. A franchise-hálózat sosem volt az álmuk. Chad fürkészőn nézett rám. Ez úgy hangzik, mintha a te álmaidban más szerepelne. Hátradőltem a széken. Valószínűleg így van. Szeretnék nekik segíteni abban, hogy elérjék a céljukat, de én valami másra vágyom. Például mire? Még nem találtam meg feleltem. Pedig egyszer régen úgy éreztem, megtaláltam Azt hiszem, ha majd szembejön, tudni fogom, hogy ez az. Segíthetnék kellemesen eltölteni az időt, amíg erre vársz ajánlkozott fel merészen Chad. Elmosolyodtam. Nem is rossz ötlet! Talán épp rá volt szükségem. Már hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára férfival voltam. Keményen dolgoztam, nem sok időm jutott a kikapcsolódásra. Nem áltattam magam azzal, hogy varázsütésre immúnissá válok Jax vonzerejével szemben, ha lefekszem valaki mással, de egy kis élvezet nekem sem árthat. Kicsit kiengedhetném a felgyülemlett gőzt, ráadásul Jax úgysem marad sokáig New Yorkban. Washington D. C és Észak-Virginia között ingázva élte az életét, és hamarosan biztosan szüksége lesz rá valamelyik Rutledge-nek. Ő volt a családban a problémamegoldó. Előrehajoltam, jelezve, hogy nyitott vagyok a lehetőségre. Chad szája enyhén diadalittas, picit macsó mosolyra húzódott, mint aki pontosan tudja, hogy hódítása célba ért. Megfogta a kezem, miközben a pillantása lazán elsiklott a vállam fölött. Aztán megdermedt, és morcosan összehúzta a szemét. Baszki! Pontosan tudtam, hogy kit néz, meg sem kellett fordulnom.
4. Nagyon is ismerős feszültséget éreztem hirtelen a bőrömön. Úgy döntöttem, meg sem fordulok, nem adom meg Jaxnek azt az örömöt, hogy lássa az arcomon a meglepetést, a feldúltságot és az idegességet. Azbesztvastagságú bőr lehet a képén, hogy ide merte tolni a Rossi sba, miután összetörte a szívemet. A bátyáim biztosan nem felejtették el őt, hiszen az utolsó közös esténket velük együtt töltöttük. Hétvégi miniszabira jöttünk New Yorkba, hogy bemutassam őt a családomnak, akikről már annyit meséltem. Sokáig maradtunk még zárás után, a testvéreimmel és a szüleimmel együtt kedélyesen beszélgetve, falatozva és iszogatva. Ők is épp úgy odáig voltak érte, mint én. Ez volt az az este, amikor már kezdtem elhinni, hogy hosszú távon is működhet a kapcsolatunk. Azóta viszont színét se láttam, egészed addig, míg be nem sétált a Four Seasons bárjába. Chad meghökkenten nézett rám. Stacyt is idehívtad? Nem, dehogy! feleltem zavartan, és végül mégis megfordultam. Dühömben legszívesebben a fogamat csikorgattam volna, mikor megpillantottam Jacksont, amint épp lesegítette a kabátot Stacyről. Chad nem tudta, hová készülünk, de Jax kitalálta. Ráadásul épp elindultak felénk Stacyvel. Anyám azonban eléjük állt, a mosolya szélesebb volt, mint valaha, de többméteres távolból is megéreztem, hogy kieresztette az anyatigriskarmait. Chadre pillantottam. Kisurranhatnánk hátul. Chad erre felnevetett, de a pillantása komor maradt. Angelo odajött hozzánk. Veletek van találkozója? kérdezte, a fejével Jax felé mutatva. Nem feleltem és Chadre néztem. Nem kell az asztalunkhoz ülniük. Egyetértek válaszolta Chad, és morcosan hátradőlt a padon. Ami a furcsa párokat illeti, felőlem Stacy választhatja Ian ajánlatát, ha ezt akarja. Én kitartok melletted és a Mondego mellett. Jól van vágott közbe Angelo. Akkor gondoskodom róla, hogy máshol foglaljanak helyet. Ittam egy kortyot a boromból, miközben a testvérem elment a dolgára. Chad