Keresztény közéleti-kulturális folyóirat

Keresztény közéleti-kulturális folyóirat XXX. (V. új) évfolyam 2015/3 Laudato si A Teremtés evangéliuma Ökumenikus felelősség és ökomértékletesség Buddhista válasz a klímaváltozásra Ki segít a segítőnek? 700 Ft

Tartalom SÚLYPONT Szabó Ferenc SJ A Teremtés evangéliuma 1 Béres Tamás Párbeszéd a jövőért Ökumenikus felelősség a teremtés védelmében 9 Zsolnai László Az ökomértékletesség paradigmája 15 Bárdos-Féltoronyi Miklós A Laudato si és a világcégek 20 Kamarás István Lelkészek és az éghajlatváltozás 33 Győri Péter Buddhista válasz a klímaváltozásra 42 MŰHELY Eörsi Dániel Fehér Pálma Ki segít a segítőnek? 50 PRO FIDENTIA Szathmáry Béla Laudáció 54 Márkus Mihály Anno 1996 61

A Teremtés evangéliuma A Laudato si körlevél teológiájához Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc szellemétől és Naphimnuszától (Cantico delle creature) ihletve írta meg a teremtett világ védelmét célzó enciklikáját. 1 A pápa mindjárt körlevele elején emlékeztet rá, hogy a Föld, közös otthonunk egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár minket (1). Nővérünk tiltakozik a rosszért, amelyet mi okozunk az Isten által neki adott javak felelőtlen használatával és visszaéléseinkkel. Azt gondoltuk, hogy tulajdonosai és urai vagyunk, felhatalmazva rá, hogy kifoszthassuk. Az erőszak, amely a bűntől sebzett ember szívében fészkel, megnyilatkozik a betegség ama szimptómáiban is, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényekben látunk. Ezért elnyomott és lerombolt Földünk a legelhagyatottabb és legrosszabb bánásmódban részesített szegények közé tartozik, sóhajtozik és a szülés fájdalmait szenvedi el (Róm 8,22). Elfelejtjük, hogy mi magunk is föld porából vagyunk (Ter 2,7). Maga testünk is a bolygó elemeiből épül fel, levegője adja lélegzetünket, vize éltet és felüdít. (2) A körlevél rávilágít arra, hogy az Egyház a bibliai kinyilatkoztatás fényében milyen segítséget nyújthat a környezetvédelem súlyos problémáinak megoldását kereső szakembereknek, kormányfelelősöknek. Ferenc pápa körlevele igazában Evangelii gaudium kezdetű buzdítása alapszemléletét alkalmazza egy konkrét problémára, a környezetvédelemre. A hat fejezetből álló körlevél elején hosszan leírja bolygónk félelmetes helyzetét, lehatol a bajok gyökeréig: a bibliai tanítással és a keresztény perszonalista emberképpel (2. fejezet) egybevetve a valóságot, a technokráciában és az ember féktelen önzésében jelöli meg a bajok okát (3. fejezet). Ezután a II. Vatikáni Zsinat (Gaudium et spes kezdetű konstitúció), valamint pápaelődei szociális enciklikái nyomán egy átfogó ökológia felvázolásával jelöli meg a bajok lehetséges orvoslását (4. fejezet). A következő két fejezet (5. és 6.) a világméretű párbeszédről, illetve a nevelés sürgető szükségességéről szól. 1 Laudato si, mi Signore! ( Áldott légy, Uram! ) Az enciklika dátuma 2015. május 24., közzététele június 15-én történt. A Vatikáni Rádióban ismertette Vertse Márta, http://hu.radiovaticana.va/news/2015/06/18/laudato_si%e2%80%99_-_%c3%a1ldott_l%c3%a9gy!_az_enciklika_ ismertet%c3%a9se/1152361 Az enciklika pontjainak számait zárójelben hozom a szövegben. A vatikáni olasz kiadást használom, ebből fordítom magyarra az idézett szakaszokat. Az enciklikát ismerteti és méltatja Spadaro, Antonio SJ, Laudato si. Guida alla lettura dell enciclica di Papa Francesco in La Civiltà Cattolica, 2015, III.,3 22 (11 Iuglio 2015). Francia szövege: La Documentation catholique, no. 2519, Juillet 2015. Szakszerű német nyelvű kommentár: Edenhofer, Ottomar Flachsland, Christian, Zur Enzylika Laudato si in Stimmen der Zeit, Heft 9 (September 2015), 577 591. 1

A 2. fejezet A Teremtés evangéliuma kifejti a bibliai teremtéstörténet helyes értelmét, majd ismerteti a jó világot teremtő jó Isten szeretettervét. A világegyetem misztériumát szemlélve összefoglalásául idézi Dante Isteni színjátéka zárósorait: Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, /de folyton-gyors kerékként forgatott / vágyat és célt bennem a Szeretet, mely / mozgat napot és minden csillagot. (77) 2 A keresztény hit jelzi az embertársak és a teremtett világ helyes viszonyát (65 79), továbbá az Isten képére teremtett ember természetfeletti hivatását (81). Hitünk megmutatja azt az eszményt, amelyet Jézus üzenete javasol az igazságtalanságoktól, egyenlőtlenségektől és erőszaktól szétszaggatott világnak: harmónia, igazságosság, testvériség és béke. Jézus a világ urainak azt tanítja élete példájával, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni kell embertestvéreinket (Mt 20,25 26). (82) Teremtés és fejlődés Teilhard szerint Itt következik az Assisi Szent Ferenc szellemétől ihletett enciklika 83. pontja a feltámadt Krisztus egyedülálló szerepéről, aki Teilhard de Chardin víziója szerint a fejlődő univerzum Ómega-pontja. Ferenc pápa a jegyzetben rendtársa, Pierre Teilhard de Chardin meglátására hivatkozik, miként pápaelődei, II. János Pál és XVI. Benedek, akiket ugyanebben a 18. jegyzetben megemlít. Idézem az enciklika 83. pontját: A világegyetem útjának célpontja Isten teljessége, amelyet már elért a feltámadt Krisztus, az egyetemes érlelődés gyújtópontja. Ily módon hozzáadunk [reflexiónkhoz] egy újabb érvet, hogy visszautasítsuk az emberi lény minden despotikus és felelőtlen uralmát más teremtmények felett. A többi teremtmény végső célja nem mi vagyunk. Mert valamennyien velünk együtt és általunk a közös célpont, Isten transzcendens teljessége felé tartanak, ahol a feltámadt Krisztus átkarol és megvilágít mindent. Az értelemmel és szeretettel rendelkező emberi lényt ugyanis Krisztus teljessége vonzza, és arra hivatott, hogy minden teremtményt visszavezessen Teremtőjéhez. Pierre Teilhard de Chardin (1881 1955) jezsuita tudós és gondolkodó 3 az egyetemes világfejlődést a tudat/szellem növekedésének tekinti: montée de conscience, főműve, Az emberi jelenség egyik alcíme szerint. Ebben írja: A Gondolat nemcsak részét képezi a Fejlődésnek, mint valami rendellenesség vagy epifenomén [ felületi jelenség ], hanem az Evolúció olyannyira visszavezethető a Gondolat [Szellem] felé való haladásra, olyannyira azonosítható vele, hogy lelkünk mozgása kifejezi és méri magának az Evolúció előrehaladását. 2 Dante, Alighieri, Divina Commedia, Paradiso, Canto XXXIII, 142 145 (Babits Mihály fordítása). 3 Lásd bevezetéseimet Teilhard de Chardin két főművéhez: Az emberi jelenség, Bp., Magyar Könyvklub, 2001; Benne élünk (Az Isteni Miliő), Bp., Szent István Társulat, 2005. 2

A Teremtés eszméjét a kinyilatkoztatás közvetíti nekünk. De a transzcendens okság helyes értelmezésével filozófiai úton is megközelíthetjük Isten (a Teremtő) és a fejlődő világegyetem kapcsolatát. 4 Az isteni (transzcendens) okságot nem úgy kell felfognunk, mintha Isten lenne az okságok láncolatának első szeme, vagy mozdonyként húzná a szerelvényt. Ha képletesen beszélünk, akkor vertikális dimenziót mondhatunk: Isten és a teremtmények között az oksági viszony vertikális, vagyis a fejlődő világ, benne az emberrel, egész létében függ minden pillanatban a Teremtőtől. A létben való függés minden létezőre és minden több-létre kiterjed az egész létezés tartama alatt. A teremtő okság,,érintetlenül hagyja a világban ható horizontális oksági viszonyokat (tomista kifejezéssel: a másodlagos okokat); pontosabban: valamennyit átfogja, felfokozza, valamennyinek létet és tevékenységet ad a teremtés aktusával. Isten olyan világot teremt, amely felfejlődik, önmagát felülmúlja. Vagyis Isten teremtő tette nem korlátozódik a világ kezdetére, mintha a Teremtő az első,,lökés után visszavonult volna. Isten minden pillanatban megvalósítja (teremti) a világot, amely felfejlődik. Karl Rahner nyomán Selbstüberbietungnak ( önfelülmúlás -nak) nevezzük a kérdéses felfejlődést, vagyis a fejlődés során megjelenő több-lét keletkezését. Minden keletkezésnél az, ami létrejön, túlhaladja azt az okot, amely létet ad neki. A gyermek, a fiatal állat, a rügy, az új kristály és az új molekula természetesen létfokozatuk, immanenciafokuk szerint a maga módján lét-többletet jelent okához viszonyítva. A fejlődő teremtésben tehát minden létre jövés valami igazán újat, tehát létnövekedést, léttöbbletet jelent (különben nem beszélhetnénk igazi fejlődésről!). Amikor világunkban egyik létezőből egy másik létrejön (az eredet és növekedés esetében egyaránt), mindig önfelülmúlás történik, és több-lét jelenik meg. Ez a lét-növekedés, mint olyan, végső elemzésben Istentől jön, és egyedül Tőle, jóllehet Isten transzcendens (teremtő) oksága a világban működő okokon (másodlagos okokon) keresztül hat. Teilhard jól értette az Első Ok és a másodlagos okok kapcsolatának tamási elgondolását (természetesen evolúciós távlatba helyezve a középkori doktor világképét): Isten a fő ok, ő hozza létre a természetet, ez a természet pedig másodlagos ok: ám a két okság összefonódva hat, mint egyetlen princípium. Teilhard ismert kifejezésével:,,dieu fait se faire les choses, Isten nem a teremtmények helyett vagy mellett cselekszik, hanem cselekvőkké, öntevékennyé (önállóvá) teszi a dolgokat, az embereket. Mindent Isten tesz, és mindent a teremtmény: más-más szinten. Ez az elv a kegyelem és a szabadság viszonyára is vonatkozik. A teremtő egyesülés Ómega-pontja A világfejlődés = a teremtő egyesülés végpontja az Ómega, a Feltámadt Krisztus. Teilhard víziójában Krisztus alapvető szerepet játszik a kezdeteknél a Teremtésben, és Ő lesz a Végpont az úrjövetkor, a parúziában: Ő az Alfa és az Ómega (Jel 21,6). Teilhard gyakran 4 Erről bővebben lásd tanulmányomat a Távlatok 29 30. számában (1996). http://www.tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok29-30.htm 3

hivatkozik Szent Jánosra (Jn1,1kk), és főleg a páli levelekre: Ef 1,3 14; Kol 1,13 20. A Fiú megtestesülését az Atya örök üdvösségtervében kell szemlélnünk: Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy Fiában, Krisztusban fogadott gyermekei legyünk. Tehát Isten öröktől fogva akarta Krisztust, hogy általa az isteni életben részesítsen bennünket. Teilhard a Teremtés hitét és a páli krisztológiát a fejlődő világegyetem távlatába illeszti. Nincs szó nála önkényes konkordizmusról, vagyis a kinyilatkoztatás és a modern világkép, a bibliai teremtéstörténet és az evolúció erőltetett összeegyeztetéséről. Ma már a Teremtést nem képzelhetjük el statikusan, tehát mintha a világ Isten teremtő aktusára egy csapásra készen jelent volna meg. Ha a világot állandó teremtésnek fogjuk fel, egyáltalán nem kerülünk ellentétbe a Teremtés hitével, hiszen mint említettem a teremtett lény állandóan, létében függ a teremtő Istentől. Erre annak idején a Teilhard-tól is idézett P. Sertillanges domonkos nagyon jól rámutatott a Teremtés eszméjéről írt könyvében: megkülönböztetve Szent Tamással a transzcendens (létet adó) Okot a másodlagos okoktól. Ha Isten mindent Krisztusban, és Krisztusért teremtett, és minden Krisztusban áll fenn, ahogy a Kolosszei levél Krisztus-himnusza (Kol 1,15 20) tanítja, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejlődő világegyetem Ómegája nem más, mint Krisztus, a teljes Krisztus, aki Testében, az Egyházban növekszik a Plérómáig, a végső teljességig. Szent Pál misztikus Krisztusáról van szó, és arról a teljes Krisztus -ról, akiről Szent Pál nyomán Szent Ágoston oly gyakran beszélt. A feltámadt Krisztus Lelke által magához kapcsolja az üdvözülő lelkeket, és a testlélek kapcsolaton keresztül az egész mindenséget, üdvösségünk színterét is, amely követi az üdvözülteket a dicsőségben, amikor új Ég és új Föld lesz. Krisztus titokzatos Teste, az Egyház, a maga kozmikus vonatkozásaival, állandó növekedésben van. Krisztus Szentlelke által bennünk, hívő és szerető tagjaiban növekszik. A világ konszekrációja Milyen erkölcsi és spirituális irányelvek következnek az Egyetemes Krisztus látomásából? Teilhard ezeket foglalta össze már 1924-es a Világmindenségem című műve III. részében. 5 Annak a kereszténynek a szemében, aki arra szenteli magát, hogy a világot Krisztusban egyesítse, az erkölcsi és misztikus benső élet munkája teljes egészében visszavezethető két lényeges, egymást kiegészítő mozzanatra: meghódítani a Világot és a Világ fölé emelkedni. Ez a kettős mozgás természetszerűen születik egymásból, ugyanannak a törekvésnek két, egymásba fonódó formáját jelenti. Ez az egyetlen szándék pedig: Istenhez kapcsolódni a Világon át. 5 Vö. Út az Ómega felé. Válogatás Teilhard műveiből (Rezek Román fordításai), Bp., Szent István Társulat, 1980, 379. Ezeket a gondolatait még jobban kifejtette pár évvel később Az Isteni Miliőben. Rezek fordítását néhol módosítom. 4

Ezután a fiatal Teilhard kifejti a kibontakozás és a kisebbedés két egymásba fonódó mozzanatát, Az Isteni Miliő két első részét. Egy bizonyos morális felfogással szemben, amely főleg a szándékot hangsúlyozta, Teilhard kiemelte a létrehozott mű fontosságát abban a világegyetemben, ahol minden a szellemért, végső soron pedig Krisztusért valósul meg. Minden tettünkkel, erőfeszítésünkkel (hétköznapi munka és tudományos kutatás stb.) hozzájárulunk ahhoz ha hiszünk és szeretünk, hogy kialakuljon a teljes Krisztus. De a világ meghódítása, a fejlődés elősegítése csak úgy lehet gyümölcsöző, ha fokozatosan elszakadunk a világtól, fölébe kerekedünk. Ez nem a középkori fuga saeculi ( menekülés a világtól ), hanem a növekedésben szükséges passzivitások, kisebbedések, végső soron a halál elfogadása. Minden erőfeszítés küszködéssel jár: a belső kibontakozás és a világ igazi haladása (a szexuális energia helyes szublimálása a nagyobb szellemiség érdekében, a lelki energiák felszabadítása) feltételezi azt, hogy kiszakítjuk magunkat önző önmagunkból, hogy önmagunkon túllépünk, elveszítjük saját énünket. (Mennyire hangsúlyozza ezt az önmagunkból kilépést és megtérést Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű buzdításában és minden megnyilatkozásában!) Fölfelé tartani ilyen szüntelen megfosztódásban [önkiüresítésben]: ez már a Kereszt útja. A növekedésnek végeredményben csak annyiban van értelme és célja, amennyiben lehetővé teszi, hogy tágasabb hely ajánlkozzék az isteni érintkezés számára. A feltámadt Krisztus amorizálja a neki hittel megnyíló szíveket Ez a növekedés és kisebbedés csak Krisztus segítségével, kegyelme erejével lehetséges. A megtérésre önmagunktól képtelenek vagyunk. Ő alakítja át önző szívünket és általunk a világot. A már létező Ómega, a feltámadt Krisztus Lelkével amorizálja, szeretettel hatja át a még szétszaggatott, széthúzó és egymást pusztító emberi tömeget. Miután már küzdöttünk a világban lévő rossz (a bajok, a szenvedés, a halál) ellen és ebben a küzdelemben Isten áll mellettünk!, miután eljutottunk erőfeszítésünk maximumáig, akkor átadjuk magunkat az isteni akaratnak azzal a tudattal, hogy minden javukra szolgál azoknak, akik hisznek és szeretnek. De ennek feltétele az, hogy valóban higgyünk! Csak abban a mértékben születik meg Isten, amennyiben hisszük, hogy ezt az egyensúlyt (az aktivitás és a passzivitás egyensúlyát) Ő teremti meg: Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál. Diligentibus Deum omnia convertuntur in bonum (Róm 8,28). Akik szeretnek, azoknak válik javukra minden. De ha egyszer eleget tettünk ennek a két föltételnek (becsületesen küzdünk, és bizalmunk teljes), akkor a Világ legsötétebb és legszörnyűbb régiója is mindennél ragyogóbbá és istenibbé válik. A Világ számtalan szolgasága és csalódása mögött felvillan Krisztus mindent átgyúró ( plazmatikus ) hatalma, a saját képére alakít bennünket. 5

Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt vélik, hogy Teilhard szinte automatikusnak fogta fel a haladást, vagy nem különböztette meg a természetest a természetfelettitől. 6 A tudós gondolkodó erősen hangsúlyozza azt, hogy a világ átalakulása végső soron Krisztus műve, és csakis minőségi ugrás révén következhet be a végső metamorfózis! Krisztus műve, de Ő nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvőkké tesz bennünket. A Világ csak akkor érhet el Istenhez Jézus Krisztusban, ha teljes újraöntés -en esik át, amelynek során látszólag teljes egészében, minden (földi értékekben) megtapasztalható kárpótlás nélkül süllyed el. Cselekvés és szenvedőleges magatartás: életünknek ez a két fele, természetünknek ez a két légzési ritmusa átalakult és kibontakozott a teremtő egyesülés sugaraiban. Bármit teszünk, Krisztust építjük. S bármit szenvedünk el, Krisztus cselekszik bennünk. Összefoglalva a keresztény lelkiség lényegét, ezeket írja Teilhard: A hívő szemében nagy Testként tárul fel a Világmindenség. [ ] A misztikus látásmód csak föltárja, a misztikus tevékenység pedig csak előmozdítja a Világ egyetemes konszekrációját. Ezért tehát a keresztény számára a lelki élet végeredményben a következőre vezethető vissza: megszentelni [ konszekrálni ] a Világot olyan teljes hittel, amely a másodrendű okok vég nélküli hálózatában Krisztus szerves befolyását tárja fel; és egyesülni a Világgal oly hűséggel, amely minden alkalmat megragad a növekedés érdekében, és elfogad mindent, ami sodorja a halál felé. Mivel az Eucharisztia által épül ki Krisztus Teste, az Egyház amelynek Feje szent, de amely bűnös tagokat foglal magában, és ezért állandóan a bűnbánat, a megtisztulás útját járja (Lumen gentium 8) a hívő keresztény az egész világfolyamatot úgy tekintheti, mint a teremtett világ készülődését, illetve az emberi erőfeszítést úgy, mint a humanizált világ előkészítését a konszekrációra, az átváltoztatásra, amelyet a feltámadt Krisztus Lelke visz véghez. Az Eucharisztia ilyen értelemben vett kiszélesítés -éről ezeket írja Teilhard: Amikor elhangzanak a szentségi szavak: Hoc est Corpus meum : ez az én Testem, akkor a Hoc elsősorban a kenyeret jelenti. De másodlagos értelemben, a természet második fázisában, a szentség anyaga maga a Világ, amelyben szétárad az Egyetemes Krisztus emberfölötti jelenléte, hogy beteljesítse ezt a Világot. A [humanizált] Világ az a végleges és valóságos Ostya, ahová lassacskán leszáll Krisztus: s ezt Ő saját termetének beteljesítéséig folytatja. Öröktől fogva egyetlen szó és egyetlen működés tölti be a dolgok egyetemességét: Hoc est Corpus meum : ez az én Testem. Minden csak azért dolgozik a Teremtésben, hogy közelről vagy távolról a Világegyetem konszekrációját segítse előbbre jutni. 6 Ezt bőven kifejtettem Henri de Lubac életművéről és benne Henri de Lubac és Teilhard de Chardin szellemi kapcsolatáról írt monográfiámban: Szabó Ferenc SJ, Krisztus fénye. Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe, Bp., JTMR, 2014, V. fejezet és VIII. Függelék. 6

Említettem, hogy Ferenc pápa hivatkozik elődjére, XVI. Benedekre is, aki szintén idézte Teilhard most kifejtett vízióját 2009. július 27-én az aostai székesegyházban tartott homíliájában, felidézve a tudós jezsuita Mise a világ felett című elmélkedését: Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává. Teilhard de Chardin a planetizálódó világ egységesülését figyelve a mindig nagyobb Krisztus prófétája volt. Próféta abban az értelemben, hogy bármennyire tisztel is más hiteket és meggyőződéseket nem mond le a keresztény üzenet abszolút egyedülvalóságáról, amely Krisztust az emberi élet és a világ középpontjába helyezi. A mindig nagyobb Krisztus prófétája, amennyiben azt hirdeti, és azért fáradozik, hogy a feltámadt Krisztus növekedjék teremtő Lelkével éltetve misztikus Testét, az Egyházat. A szeretet civilizációját építjük az igazságosabb és testvéribb világot. Humanizáljuk a fejlődésben levő világot, és így emberi erőfeszítésünkkel előkészítjük a nagy ostyát az átváltoztatásra. Az átistenítést (divinizációt) a teremtő Lélek viszi véghez, amikor eljön a vég. Akkor majd Isten lesz minden mindenben. (1Kor 15,28) A mértékletesség dicsérete Térjünk vissza Ferenc pápa enciklikájához, annak gyakorlati útmutatásához! A mértékletesség dicsérete címmel Paolo Portoghesi cikket írt az Osservatore Romano 2015. július 21-i számában, mintegy kulcsot adva Ferenc pápa új enciklikája olvasásához. A körlevél arra szólít fel, hogy halljuk meg a föld, a közös ház szegényeinek kiáltását és a Földét is, amelyet az ember mérhetetlen bírvágya pusztulással fenyeget. Az enciklika szövegében néhány kulcsfogalom segíthet bennünket megérteni a pápa egyetemes üzenetét. A hidakat építő főpásztor e nyáron az egész világhoz fordult, mert látja a helyi háborúktól szétszaggatott népeket, az elvándorlás növekvő özönét, a türelmetlenség és a fanatizmus kitöréseit. Szavait úgy olvashatjuk, mint eszmélődésre és reménységre biztató üzenetet. Legelőször három szót emelhetünk ki: szépség, szeretet, gyengédség. A pápa mindjárt írása elején arra buzdít: vissza kell állítani olyan igazi értékeket, érzelmeket, amelyek egyesítik az emberiséget, hogy harcoljon az erőszak ellen. Innen kiindulva úgy tekinthetjük a Földet és a környezetet, mint ajándékot, amely tiszteletre és szeretetre inspirál, nem pedig az erőforrások mindenáron való kizsákmányolására. Ferenc pápa egy másik fogalmat is gyakran ismétel: új kezdet, az életstílus, a Földhöz és a társadalomhoz való viszonyunk gyökeres megváltoztatása: lemondani a konzumizmusról, a fogyasztói mentalitásról, amelybe egyre jobban belesodródunk. Csak így lehet lecsökkenteni a fogyasztást a szükséges dolgokra; az egyre kényelmesebb élet, a drágább ételek, a gazdagodás mind a techno-ökonómiai paradigma követelményei. Egyedül a mértékletesség/józanság tudná megállítani a tragikusan negatív folyamatokat, amelyeket közönyösen szemlélünk: a rettenetes egyenlőtlenségek a világ különböző részei között, a kevesek gazdagságának jelenlegi növekedése és a sokaság nyomora, a bolygó erőforrásainak kimerülése, az emberi tevékenység miatti klímaváltozások, a munkanélküliség 7

növekedése, mivel gépekkel helyettesítik az emberi munkát, az emberi személyes kapcsolatok gyengülése a digitális kapcsolatok következtében. A mértékletesség/józanság mást jelent, mint az austerity ( megszorítás ): a nyugtalanító recept, amelyet több kormány ráerőszakol a népekre mint egyetlen megoldást, amikor az egyre növekvő gazdaság a fogyasztásra sarkallja a népet. A mértékletesség/józanság azt jelenti, hogy ne adjuk át magunkat a mértéktelen fogyasztásnak, részegség -nek, a tobzódásnak. Ferenc pápa leleplezi a pénzügyi kapitalizmus jelenlegi gazdasági rendszerének nagy tehetetlenségét, amely a fejlett országokat a gazdagság és a jólét magasára emelte, még mielőtt a válság jött volna. Mintha az embernek nem lenne más feladata a globalizálódó világban, mint a meggazdagodás és a jólét keresése, és ez nemcsak a kiváltságosok, hanem a Föld minden lakója számára. A piacot úgy szemlélik, mint valami mindenható istenséget, amely boldogságot szül, mágikus értéket tulajdonítanak neki, és így eltérítik az emberi létezést igazi céljától. * A La Repubblica című olasz liberális napilap helyesen állapította meg, hogy a Ferenc pápa által elemzett környezetvédelmi válsághelyzet belső megtérés -t sürget hívőktől és laikusoktól egyaránt. A Civiltà Cattolica című olasz jezsuita folyóirat szerint az enciklika, amikor a Föld, az emberiség sorsáról szól, jó irányban befolyásolhatja például a decemberben Párizsban megtartandó ENSZ-konferenciát az éghajlatváltozásról szóló keretegyezményről. Ferenc pápa 2015. szeptember 16-án kihallgatáson fogadta az Európai Unió környezetvédelmi minisztereit, akiknek római megbeszélése a klímaváltozással foglalkozott, mintegy előkészületül a november 30. és december 11. között Párizsban megtartandó konferenciához. A Szentatya beszédében idézte Laudato si kezdetű enciklikája főbb gondolatait, majd a minisztereket arra buzdította: fokozottabban dolgozzanak együtt, hogy Párizsban a remélt eredmények megszülessenek. A Szentszék támogatja erőfeszítéseiket, hogy megfelelő módon válaszoljanak a Föld és a szegények segélykiáltásaira. Szabó Ferenc SJ teológus, költő, újságíró, a Vatikáni Rádió magyar adásának volt főszerkesztője 8

Párbeszéd a jövőért Ökumenikus felelősség a teremtés védelmében 1 Gyanúsan hosszú idő, csaknem fél évszázad telt el azóta, hogy a tekintélyes Science magazin hasábjain egy középkortörténész a zsidó-keresztény kulturális hagyományokat tette felelőssé amiatt, hogy a nyugati kultúrában az ember nem képes a természettel összhangban élni. Az ember föld fölötti uralmának, a dominium terrae-nek bibliai megalapozásától elkezdve, híres cikkében Lynn White a középkori tudománykép és technikai eszmények elemzésével végül erre a megállapításra jut: Mai tudományunk és technikánk oly mértékben át van itatva a természettel szembeni ortodox keresztény arroganciával, hogy ha csak ezekre támaszkodunk, az ökológiai krízisre semmiféle megoldást nem remélhetünk. 2 A cikk megjelenése óta több tízezer ellentanulmány születhetett, amelyekben a kereszténység képviseletében és védelmében elméleti és gyakorlati szempontok sokasága kapott hangot. Nyelvi-exegetikai szempontból e cikkek felhívták a figyelmet arra, hogy a dominium terrae tartalmilag nem pontosan körülírható fogalom, mert ha a nyugati teológiában ezen a néven ismertté vált tanítás bibliai gyökereit nézzük, ott mind a héberben, mind a Septuaginta görög szövegében ettől nagyon eltérő hangsúlyokkal találkozunk. Az uralma alá hajtani és uralkodni rajta (rdh, kbs) kifejezések a héberben teljességgel kontextusfüggők, és jelentéseik a gondoskodás és a kemény katonai fellépéssel járó eltiprás közötti széles skálán mozognak. A földre való elszakíthatatlan ráutaltságot azonban nemhogy kétségbe vonná Mózes első könyvévek szövege, hanem például az ember és a termőföld azonos etimológiáját alkalmazva félreérthetetlenül állítja is azt (adam-adamah). A görög szöveg katakuroó és arkheuó kifejezései ehhez hasonlóan hordozhatják a kemény vezetés jelentését, de a teljességhez szükséges mellékjelentési üzeneteket is figyelembe véve olyan kifejezéseket kell hozzátenni, mint: elöl megy, beteljesít, vezet, valamit vagy valakit annak fejeként, azaz részeként irányít. Az elmúlt ötven év környezet iránti keresztény fáradozásait tekintve szintén nagyon sokáig sorolhatnánk a jó szándékú és építő példákat minden egyház részéről. I. Bartolomaiosz ökumenikus patriarcha élete és pásztori szolgálata közismerten tele van a teremtésvédelmi elkötelezettség jeleivel. 1991-es megválasztása óta nem telt el olyan év, amelyben ne szervezett volna jelentős eseményt. A hitéleti gyakorlatba bevezette például, hogy a környezetszennyezés lelki, egyházi értelemben is minősüljön bűnnek. A Jelenések könyve 1990. évfordulóján jeles tudósokkal hajóutat szervezett az Égei-tengeren Patmosz szigetére, hogy annak végeztével felhívják a figyelmet a vizek szomorú állapotára. A konstantinápolyi ökumenikus patriarchátus teremtett világ iránti elköteleződésének egyértelmű jele azon- 1 A Közös otthonunk a teremtett világ című konferencián, a Magyar Országgyűlés Felsőházi termében 2015. szeptember 29-én elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 White, Lynn, jr., Ökológiai válságunk történeti gyökerei, in Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv, Lányi András (szerk.), Bp., Osiris, 2000, 35. 9

ban még korábban, az 1980-as évek közepére, az ortodox egyházak Chambésyben tartott konferenciáján megmutatkozott. 3 Nem alaptalanul nevezik az ökumenikus patriarchátus vezetőjét zöld patriarchá -nak. A katolikus egyház II. Vatikáni Zsinatának Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában már szerepel a földi dolgok jogos autonómiájá -nak elismerése. A GS 36. fejezetében olvassuk: [ ] a Teremtés tényéből következik [ ], hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell, ismervén a tudományok és művészetek sajátos módszereit. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-as, Felelősségünk a teremtett világért című körlevele erre a dokumentumra is visszautal, röviden, de lényegileg foglalkozik a természet önértékének kérdéseivel, ahogyan ez az ökológiai etikák képviselőinek véleményeként megjelenik. Rámutat a megelőző egyházi nyilatkozatok jelentőségére, és kiemeli, hogy II. János Pál pápa Assisi Szent Ferencet 1979-ben az ökológia művelőinek és a környezetvédelemnek a védőszentjévé nyilvánította. XVI. Benedek 2009-ben kiadott Caritas in veritate enciklikájának negyedik fejezetében a valódi fejlődés összetevőjeként kerül elő a téma. A latin-amerikai felszabadítási teológiák pedig, amelyek közel állnak Ferenc pápa lelkületi hátteréhez, kezdettől fogva együtt kezelték a szegények melletti kiállás kérdését a méltó környezetre vonatkozó megfontolásokkal. Leonardo Boff, aki azután lépett ki a ferences rendből és hagyta el papi szolgálatát, hogy elöljárói nem engedték részt venni az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld Csúcstalálkozón, évek óta hangoztatja és számos erről írt könyvében publikálja a teremtett világ megőrzésének etikáját. Laudato si enciklikájában Ferenc pápa is érezhetően sokat merített a Boff által hangsúlyozott tematikából. Az enciklikában hangsúlyosan szereplő ökológiai nevelés, paradigmák, komplexitás, az antropocentrizmus erőltetett térhódítása, a Szentháromság és a teremtmények közti kapcsolat vagy például az átfogó (integral) ökológia témaköre meghatározó eleme Boff korábbi könyveinek is. 4 Amíg azonban a brazil teológus immár mélyre merült a Földmiszticizmus részletes kidolgozásában, Ferenc pápa körlevele jóval visszafogottabban, bár határozottan alkalmazza a misztika jelentőségét a Teremtés titkának feltárulásában (LS 10,233,234: Assisi Ferencre, Bonaventurára, Keresztes Szent Jánosra vagy a 16. századi Ali al-khavasz szúfi költőre történő utalások). A számos protestáns egyházat és az ortodox kereszténységet tömörítő Egyházak Világtanácsának (EVT) Egyház és Társadalom Bizottsága már 1966-os genfi konferenciáján beszélt a fejlett országok felelősségéről a környezet veszélyeztetésében. 1974, 1975, 1983 Bukarest, Nairobi, Vancouver a szervezet jelentős gyűlései, amelyeken lényegi kérdésként beszélnek a keresztények szerepéről a Teremtés rendjének megőrzésében. Az ENSZ és az EVT közötti általános szoros együttműködés is oka annak, hogy a környezeti kérdésről szóló nemzetközi viták és megállapodások eseményei mögött minden alkalommal megtaláljuk az egyházi előkészítést, illetve háttérmunkát. 3 Chryssavgis, John, The Green Patriarch. URL: https://www.patriarchate.org/the-green-patriarch. Letöltve: 2015. 11. 25. 4 Boff, Leonardo, Schrei der Erde, Schrei der Armen, Düsseldorf, Patmos (1995), 1996, 2002; Boff, Leonardo, Die Erde ist uns anvertraut. Eine ökologische Spiritualität, Kevelaer, Butzon & Bercker GmbH, 2000. 10

Ha azonban így van, amint látjuk: a keresztény egyházak White cikkének megjelenése óta tudatában voltak környezeti felelősségüknek, vajon minek tulajdonítható, hogy a) erről mind a mai napig csak kevés egyházon kívüli ember tud; b) miért van még a mai napig számos belső egyházi vita a Teremtés fenntartása iránti elköteleződés jellegéről és szükségességéről; c) miért nem került a világ noha évtizedek óta konganak a vészharangok jobb állapotba? Vallás morál esztétikum Az emberi tevékenységgel és következményeivel rendszerezett formában foglalkozó kulturális terület az etika. A természeti törvényre alapozott morál számos kérdésben szolgál olyan útmutatással, amely mind az úgynevezett természetes erkölcsi érzéknek, mind a feldolgozott emberi tapasztalatoknak megfelel. Számos példa utal ugyanakkor arra, hogy a környezeti kihívásokra adott etikai válaszok folyamatos felülvizsgálata nélkül az emberi közösségek ki vannak téve a kulturális szokásaikat rögzítő rossz erkölcsi gyakorlatok veszélyeinek. Példaként a Húsvétszigetek 17 18. századi történetének ökológiai katasztrófájáról esik legtöbbször szó, amelynek egyik valószínű oka a kultikus céllal felállított kőszobrok, a moaik mozgatásához kivágott famennyiség lehetett. Hasonló következménnyel azonban az ennél fejlettebb technikával rendelkező kultúrák tevékenységei is járhatnak, legyenek akár a legönzetlenebb szándékúak, ha a társadalmi szokásaikat irányító elvek (divatok) nem tükrözik azt a gondos előrelátást, amellyel az emberi élet valós szükségletei szervesen illeszkednek a természetes környezet éltető forrásainak megújulási igényéhez (nem mechanikusan értett eltartó képességéhez!). Az ember természeti jelenlétének következményeivel és az emberi életmódok környezethez hangolásával foglalkozó jelenkori környezetetika abból a szükséghelyzetből jött létre, amelyet a morális kérdések általános emberközpontúsága okozott, akár annak individuáletikai, akár általános előnyszerzésre alapozott társadalmi cselekvéselméleteivel. A környezetetika ezért kezdettől igényli a legszélesebb keretek közötti tájékozódás igényét és képességét. A bioetika felől közelítő gondolkodók néhány évtizeddel ezelőtt helyesen állapították meg, hogy a környezeti döntésekben szélesebb összefüggések érvényre juttatásának feladatáról van szó, mint az addig elterjedt anthropo-, patho- vagy biocentrikus szemlélet. A feladat összetettségének bemutatásaként Ludwig Siep és Klaus Meyer-Abich nevét említem. Mindketten felismerték a bioetika megszokott (alkalmazott etikai) szempontjainak korlátait, és általánosabban érvényes felismeréseket fogalmaztak meg. Siep a mai etikákkal szemben támasztandó elvárásként állapítja meg, hogy azoknak a) több, komplementer módszerre kell alapozódniuk, b) számos társadalom- és technikatörténeti problémára választ kell adniuk, c) az erkölcsi és jogi kultúra változatai között is helyt kell állniuk, valamint d) a személyre vonatkozó kérdéseken túl a teljes kultúrára és természeti kapcsolatainkra nézve érvényesnek kell lenniük. 5 Meyer-Abich a figyelembevétel fokozatai szerint koncentrikus körökben helyezi 5 Siep, Ludwig, Konkrete Ethik. Grundlagen der Natur- und Kulturethik, Berlin, Suhrkamp Taschenbuch Wissenschaft, 2003. 11

el az etika ismert felfogásait a létezők teljessége iránti fogékonysággal (mint a jelenkor számára érvényes kihívással) együtt. 6 Sorrendje belülről kifelé haladva a következő. Cselekvése meghatározásakor valaki a) csak magát veszi figyelembe; b) önmagán kívül családját, barátait, ismerőseit veszi figyelembe; c) önmagán, családján, barátain és ismerősein kívül saját népét és múltjának közvetlen örökségét veszi figyelembe; d) az előbbieken kívül az emberiség ma élő nemzedékét veszi figyelembe; e) előbbieken kívül még az emberi elődöket és utódokat is figyelembe veszi; f) a teljes emberiségen kívül minden érző lényt is figyelembe vesz; g) minden lényt figyelembe vesz; h) minden létezőt figyelembe vesz. Mindkét példából jól látható a környezetetika jellege és elvárásainak nehézsége is. Ha az emberi cselekvés indítékait az ember természetes környezetével való kapcsolatában akarjuk végiggondolni, akkor ehhez az előzetes tájékozódásról olyan széleskörűen kell gondoskodnunk, amelyhez még a legnagyobb ösztönös jóindulat is kevés. Kemény, hosszú évekre szóló felkészülést jelenthet a környezettudatos életforma, annak minden lemondásával, aszkézisével és előrelátásával. A divatos környezetvédelmi jelszavak és sokak próbálkozása azok megvalósítására ennek értelmében nem jelentenek többet népszerű közösségi játéknál. A környezetvédelem ezzel szemben kitartó erkölcsi meggyőződést, szemléletet és elkötelezettséget jelent. Reális világismeretünkhöz az a tapasztalat tartozik hozzá, hogy erre csak a legnagyobbak (gondolkodók, szentek, hétköznapi hősök) lehetnek képesek. A minden létezőre való nyitott odafigyelés életformáját például Martin Buber Én és Te című könyvéből 7 vagy Jacques Derrida Vendégszeretetről 8 szóló írásából ismerhetjük meg. Mindkettő alkalmas arra, hogy áhítatos figyelemmel olvassuk, mert hétköznapi tapasztalatokat ünnepivé tudnak emelni figyelmes és gondos megfogalmazással. Buber a tárgyiasító Én-az kapcsolatok helyett az Én-Te világának felfedezésére hív. Derrida pedig a házunkba befogadott szálláskérőben látja meg az esélyt arra, hogy önnön létünket is megajándékozott emberként fogjuk fel a létezők sorában. Mi másból ismerhetnénk fel megajándékozottságunkat, mint hogy van miből adnunk? A teljesség érzetét felkelteni tudó legnagyobbak közé sorolom Laudato si kezdetű enciklikája elolvasása után Ferenc pápát is. Tulajdon szavaival jellemezve stílusát: felszabadult ünnepélyességgel ír az elfogadás és nagylelkűség lenyűgöző tapasztalatáról. Úgy használja a teremtésvédelem rendkívül összetett kérdéseiben a vallási hagyományt, hogy az olvasó abból nem az emberpróbáló erkölcsi felszólítás hangját hallja ki legelőször amelytől, valljuk be, el is menne a kedve talán rögtön, hanem a környező világot a Teremtő ajándékaként ismeri fel és mutatja be. Ferenc pápa elvont teológiai okfejtések és erkölcsteológiai elvárások megfogalmazása helyett mély bölcsességgel bátorít mindenkit a keresztény hit hagyományainak hiteles forrásaiból merítve. A felszólítás elhangzik ugyan, de ezzel arra biztatja olvasóját, hogy emelje fel fejét, nézzen körül a megsebzett, mégis páratlanul gazdag világban, és a felszín alatt lássa meg saját helyét és szerepét ennek fenntartásában. 6 Meyer-Abich, Klaus M., Wege zur Frieden mit der Natur. Praktische Naturphilosophie für die Umweltpolitik, München Wien, 1984. 7 Buber, Martin, Én és Te, Bp., Európa, 1994. 8 Derrida, Jacques, Von der Gastfreundschaft, Wien, Passagen, 2015 3. 12

A Laudato si szerzője felismerte, hogy a 21. században a morális tanítás eddig megszokott előtérbe helyezése és ismert stílusai helyett az esztétikum nyelvén szólíthatók meg és érhetők el az emberek. A megajándékozottság élménye pedig a hálás szív aktív tetteit hívhatja elő korunk embereiből. Amennyiben a körlevél bemutatása továbbra is sikeres lesz az Egyház falain kívül és belül, ha sokan fedezik fel benne, hogy vademecumként és breviáriumként is olvasható, talán az eddigieknél hatékonyabb válaszokat válthat ki Lynn White fél évszázados vádjára, az eddigieknél szélesebb körben. Ökumenikus felelősség a holnapért Az ökumenikus felelősség szempontjából döntő jelentősége van, hogy a múlt század változó intenzitású, ám a hivatalos keresztény egyházi vezető szervek részéről általánosan elfogadott ökumenikus kapcsolatok építése után a 21. század e kapcsolatok terhelési tesztjeinek, szilárdságpróbájának kora. Az ökumenikus teológiai munka a megmaradt vitás kérdésekben a leghatékonyabb bilaterális formák között, egyházközi szakbizottságokban zajlik. Eközben azonban, a teremtett világ állapotára nézve, minden egyes keresztény ember felismerheti saját felelős tetteinek jelentőségét és ezzel együtt az összefogás erejének nélkülözhetetlenségét. A teremtett környezet eredetére, rendeltetésére, szépségére vonatkozó vallási meggyőződés tekintetében és az ezzel kapcsolatos feladatokra vonatkozóan a keresztények nagy egyetértésben és közös munkában élhetnek együtt ma a Föld minden táján. Az ehhez szükséges párbeszéd lehetősége valószínűleg kimeríthetetlen, négy olyan terület azonban, amelynek megvalósítása gyakorlatilag már ma megkezdődhet, különösen is említésre méltónak tűnik: a) vallási forrásaink közös újraolvasása; b) az ünnepnapok tartalmának megtöltése a Teremtés iránti hála és felelősség szempontjainak újragondolásával; c) a Teremtés védelmében szükséges helyi feladatok felismerése és cselekvés ökumenikusan szerveződő körökben; d) belső párbeszéd minden egyházban a Laudato si enciklikában is kifejeződő célok komolyan vételének idő-, illetve szükségszerűségéről. A nemzetközi ökumenikus párbeszéd e témában már 2015. június 18-án megkezdődött azzal, hogy Olav Fykse Tveit, EVT-főtitkár a következő gondolatokat írta le a Laudato si enciklika kibocsátása kapcsán: 9 Ma jelent meg hivatalosan őszentsége Ferenc pápa nagyon várt első levele, amelyet minden embernek címzett. Nagyon fontos tény, hogy első levelét a környezet, ökológia, éghajlatváltozás és az ezekkel összefüggő kérdésekről írta közös otthonunk védelmében. [ ] Az enciklika világossá teszi mindenkinek, hogy ezek a kérdések a 9 https://www.oikoumene.org/en/resources/documents/general-secretary/statements. (Utoljára letöltve: 2015. 11.13.) 13

legszorosabban hozzátartoznak a keresztény hithez, és mi, keresztények, együtt kell hogy hangot adjunk nekik minden olyan emberrel, aki törődik közös jövőnkkel. Itt az idő, hogy emberi lényként rámutassunk közös felelősségünkre és azokra a lehetőségekre, amelyekkel egyházként is segíthetjük a szükséges változtatásokra készen állókat. [ ] Nagyra értékeljük, hogy a Szentatya elismeri, hogy más egyházak és keresztény közösségek már felmutatták mély elköteleződésüket és értékes gondolataikat (LS 7) Osztjuk a Szentatya gondolatait arról, hogy az ENSZ keretében zajló éghajlatváltozási program nem sikeres. Amíg más egyezmények esetében pl. a Bázeli, Bécsi, Montreali fontos eredmények ismerhetők fel, az Éghajlatváltozási Egyezmény nagyon szerény keretek között maradt [ ]. Az ökológiai válsághoz hozzászólva a Szentatya kiemeli a politika és gazdaság, illetve a vallás és tudomány közti párbeszéd szükséges voltát. Mi ezeket a párbeszédeket a hatékony és égetően szükséges válaszok sine qua non-jának tartjuk. E párbeszédekkel együtt életstílusaink változására éppúgy szükség van, mint a társadalmi és politikai viszonyok változására. [ ] Ez egy nagyon összetett felhívás a megtérésre, amely az evangélium központi üzenetének közelében van. A Teremtés mély spiritualitása (LS 233 240) segíthet végigjárni zarándokként ezt az utat. Mi, az EVT, az igazságosság és béke útján elkötelezett zarándokként nagyon közel érezzük magunkhoz Ferenc pápa üzenetét, amikor arra emlékeztet, hogy mi, emberek, testvérként vagyunk zarándokok, akiket az a szeretet egyesít, amelyben Isten minden teremtményét részesíti. Béres Tamás egyetemi tanár Evangélikus Hittudományi Egyetem 14

Az ökomértékletesség paradigmája Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájával 1 ökológiai megtérésre hívja az embereket, arra szólít fel, hogy mindannyian személyes felelősséget érezzünk a Föld sorsáért, minden embertársunk jóllétéért és a jövő generációk életesélyeiért. Az enciklika fordulatot jelent nemcsak a természetről való keresztény gondolkodásban, de a gazdasághoz és az üzleti tevékenységekhez való viszonyban is. Ferenc pápa már korábbi megnyilatkozásaiban is élesen bírálta a pénzt istenítő, fogyasztást hajhászó gazdasági és üzleti gyakorlatot. 2 Ökológiai enciklikájában azonban olyan új nézeteket fogalmaz meg, amelyeknek mélyreható következményei vannak a gazdaság elmélete és gyakorlata számára is. Ezek a kulcsfontosságú nézetek: a mértékletesség és a természeti lények önértékűségének elismerése. Írásomban ezen értékválasztások gazdasági következményeit világítom meg. A mértékletesség fontossága Az enciklika keményen bírálja az uralkodó Használd és dobd el! kultúráját, amely hatalmas mennyiségű hulladékot termel, pusztán azért, mert az a féktelen vágy hajt bennünket, hogy többet fogyasszunk, mint amennyire valójában szükségünk van. 3 Arra buzdít, hogy törekedjünk a fogyasztás megváltoztatására, a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás fejlesztésére, a fajvédelemre és a vetésforgóra alapozott diverzifikált földművelésre. 4 A pápa azért aggódik, mert: Túl sok az eszközünk kevés és silány célra. 5 Mértéktartó magatartásformák követésére bátorítja a technológiailag fejlett társadalmakat, csökkentve saját energiafogyasztásukat és javítva az energiafelhasználás feltételeit. 6 Meggyőződése, hogy a termelés és a fogyasztás ütemének a lassítása a fejlődés és a haladás más módját teheti lehetővé. 7 Az enciklika hangsúlyozza, hogy a keresztény lelkiség az életminőség felfogásának alternatív módját javasolja, egy olyan prófétai és szemlélődő életstílusra bátorít, amely a fogyasztáshoz való ragaszkodás megszállottsága nélkül képes a mélységes örömre. Fontos idekapcsolnunk egy ősi tanítást, amely jelen van a különböző vallások hagyományaiban és a Bibliában is. Arról a meggyőződésről van szó, hogy»a kevesebb több«. 8 Az egyszerűséghez való visszatérés lehetővé teszi, hogy megálljunk és értékeljük a kicsinyt, hogy hálát adjunk az élet kínálta lehetőségekért anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz, amink 1 Ferenc pápa, Áldott légy (Laudato si ) kezdetű enciklikája, Bp., Szent István Társulat, 2015. 2 Ferenc pápa, Az evangélium öröme (Evangelii Gaudium) kezdetű apostoli buzdítása, Bp., Szent István Társulat, 2013; Tornielli, Andrea Galeazzi, Giacomo, Ferenc pápa: Ez a gazdaság öl, Bp., Jezsuita Kiadó, 2015. 3 Ferenc pápa, Áldott légy, 75. 4 Ferenc pápa, i. m., 107. 5 Ferenc pápa, i. m., 119. 6 Ferenc pápa, i. m., 114. 7 Ferenc pápa, i. m., 112. 8 Ferenc pápa, i. m., 129. 15

van, vagy szomorkodnánk amiatt, amink nincs. 9 A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket. 10 A fogyasztási tevékenységek anyagi-energetikai értelemben negatívan hatnak a természeti rendszerekre, és csökkentik a jövő generációk életesélyeit. A nyugati emberiség jelenleg a súlyos túlfogyasztás állapotában van, jelentős visszafogásra van szükség ahhoz, hogy a fenntartható fogyasztási szintre kerüljünk vissza. A fejlett nyugati gazdaságok ökológiai lábnyom -adatai drámaian mutatják, hogy a természeti erőforrások és terek használata esetükben nagyságrendekkel meghaladja a számukra rendelkezésre álló méltányos ökológiai részesedés -t. Fontosabb OECD országok ökológiai lábnyoma 2011-ben Ország Ökológiai lábnyom (ha/per fő) Ökológiai túlhasználat (%) Ausztrália 8,3 488 USA 6,8 400 Kanada 6,6 388 Svédország 6,5 382 Belgium 5,8 341 Svájc 4,9 288 Norvégia 4,8 282 Izrael 4,7 276 Hollandia 4,5 265 Németország 4,4 259 Dánia 4,3 253 Egyesült Királyság 4,2 247 Franciaország 4,1 241 Chile 3,9 229 Japán 3,8 224 Spanyolország 3,4 200 Forrás: Global Footprint Network, 2015 Az erőforrás-hatékonyság növelése önmagában nem megoldás az ökológiai túlhasználatra, mert az minden más tényező változatlansága esetén nagyobb kínálatot, alacsonyabb árakat és növekvő fogyasztást indukál. Herman Daly, az ökológiai közgazdaságtan ma élő legnagyobb tudósa a pápai enciklika tanításával egybehangzóan a mértékletesség (frugality) elsőbbsége mellett érvel a hatékonysággal szemben. 11 9 Uo. 10 Ferenc pápa, Áldott légy, 130. 11 Daly, Herman, Frugality first, in Bouckaert, Luk Opdebeeck, Hendrik Zsolnai, Laszlo (eds.), Frugality. Rebalancing Material and Spiritual Values in Economic Life, Oxford, Peter Lang Publishing, 2008, 207 226, idézet 222. 16

Daly szerint korunk fő feladata az ökomértékletesség megvalósítása, hogy csökkentsük a gazdaság léptékét az ökoszisztémákhoz képest, és megfékezzük azt a gazdaságtalan növekedést (uneconomic growth), amely jobban növeli a társadalmi költségeket, mint a hasznokat, következésképp szegényebbé, nem pedig gazdagabbá tesz bennünket. 12 A frugalitásról szóló, Oxfordban megjelent könyvünkben kifejtettük, hogy a frugalitás az anyagi és a spirituális értékek kiegyensúlyozását követeli meg a gazdaságban. 13 Ez pedig a gazdaság szubsztantív felfogásának a rehabilitálását jelenti, és az elégségesség (sufficiency) logikájának az előtérbe kerülését hozza magával. A nagy gazdaságtörténész és antropológus, Polányi Károly vezette be a gazdaság formális és szubsztantív megközelítése közötti különbséget. A formális felfogás a cél-eszköz sémára vonatkozik, és a gazdasági szűkösség alaphelyzetéből indul ki. Ezzel szemben, a szubsztantív felfogás arra az alaptényre vonatkozik, hogy az ember mint az összes többi élőlény nem tud fennmaradni a természeti környezet fenntartó ereje nélkül. 14 A gazdaság szubsztantív felfogása mutatja meg az ember alapvető függését a természettől és embertársaitól. A gazdaság az emberek és a természet közötti anyagcsere-folyamat intézményesített rendszere. A gazdaság szubsztantív értelemben az emberi közösségek anyagi szükségleteinek kielégítése. 15 Thomas Princen amerikai közgazdász amellett érvel, hogy el kell távolodnunk a gazdaság formális szemléletétől, amely a profitmaximalizálást és a hatékonyságot favorizálja, és teret kell adnunk az elégségesség logikájának. 16 A mértékletesség megvalósítása kisebb léptékű, lokálisan adaptív, kulturálisan sokféle gazdasági szerveződési formát igényel, amely a szubsztantív gazdálkodást részesíti előnyben. 17 Mindez az üzlet szerepének radikális újragondolására késztet bennünket, amelyet Ferenc pápa is szorgalmazott az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában. 18 A fenntartható fejlődés nem egyezethető össze a mai, ökológiailag érzéketlen és a valódi társadalmi felelősségvállalástól menekülni akaró vállalati gyakorlattal. A Föld megőrzéséhez és a társadalmi haladáshoz olyan progresszív üzleti szervezetekre van szükség, amelyek tiszteletben tartják a természetet, tekintettel vannak a jövő generációkra és a társadalom javát szolgálják. A társadalmi és technológiai innovációk döntő szerepet játszanak ebben a kívánatos átalakulásban. Környezetileg érzékeny és ökológiailag rehabilitáló üzleti megoldások a helyi közösségekkel és a nem kormányzati szervezetekkel való szoros együttműködésben dolgozhatók ki, ahol a fő cél nem a minél nagyobb profit megszerzése, hanem a társadalmi-gazdasági jóllét előmozdítása. A demokratikus társadalmi részvétel új típusú, közösségorientált kormányzási 12 Daly, i. m. 13 Bouckaert, Luk Opdebeeck, Hendrik Zsolnai, Laszlo (eds.), Frugality. Rebalancing Material and Spiritual Values in Economic Life, Oxford, Peter Lang Publishing, 2008. 14 Polányi Károly, Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet, Bp., Gondolat, 1976. 15 Polányi, i. m. 16 Princen, Tomas, The Logic of Sufficiency, Boston, MIT Press, 2005. 17 Zsolnai, László, Green business or community economy? International Journal of Social Economics, 29(2002), 652 662. 18 Ferenc pápa, Az evangélium öröme. 17

formák létrejöttét segítheti elő, amelyek katalizálják az üzlet értékrendjének megváltozását és a környezetbarát technológiai fejlesztéseket. A természeti létezők önértékűsége Ferenc pápa arra szólít fel, hogy ismerjük el a természeti létezők önértékűségét, és fejezzük ki a szeretetünket irántuk. Minden élő szervezet önmagában jó és csodálatra méltó, mivel Isten teremtménye, ugyanez érvényes arra, amikor élő szervezetek egy meghatározott térben, rendszerként harmonikusan együttműködnek. 19 Az enciklika hangsúlyozza: a környezet védelmét nem biztosíthatjuk pusztán a pénzügyi költség-haszon elemzés alapján. A környezet azon javak egyike, amelyeket nem lehet a piac mechanizmusai révén megfelelően megvédelmezni vagy előmozdítani. 20 A kortárs környezeti etika (environmental ethics) támogatja Ferenc pápa álláspontját. A környezeti etika kiindulópontja az, hogy minden élő dolog önértékkel bír, függetlenül az ember számára való hasznosságától. Az élő dolgok önmagukban és önmagukért értékesek, s nem lehetnek puszta eszközei valamely emberi projekt megvalósításának. A gazdasági tevékenységek három szinten hatnak a természeti környezetre. Ezek a szintek a következők: az egyes biológiai létezők szintje; a természeti ökoszisztémák szintje; a Föld mint egész szintje. Az egyes szinteken különböző környezetetikai elvek és elméletek relevánsak. 21 Az érzőképesség alapú etika az egyes élőlények szintjén releváns. Ha egy élőlény szenved, akkor ezt tekintetbe kell vennünk a döntéseink meghozatalakor. Az állatok számára természetes életkörülményeket és fájdalommentes létezést kell biztosítani. Az ökoszisztéma-etika az ökoszisztémák szintjén jelentkezik. Helyes az a cselekvés vagy politika, amely megőrzi a természetes tájak szépségét és integritását. Az ökoszisztémák eredeti állapotát kell megőrizni, illetve helyreállítani. A Gaia-etika a Föld mint egész szintjén alkalmazható. A Föld a Gaia-elmélet szerint egy szuperorganizmus, azaz maga is élő rendszer. Ezért a Föld globális mintázatait és mechanizmusait tiszteletben kell tartani. A hagyományos közgazdaságtan nem ismeri el a természet önértékét. A természeti javak és szolgáltatások piaci áron alapuló megítélését szorgalmazza. Valamely természeti létező gazdasági értéke a versengő piaci szereplők valódi vagy hipotetikusan kalkulált fizetési hajlandóságán múlik. John Gowdy, a Rensselaer University ökológiai közgazdaságtan-profeszszora azonban megmutatta, hogy az ár rossz modell a természeti entitások számára. A piaci kalkulus alapján nem lehet meghatározni a természeti létezők teljes értékét. 22 19 Ferenc pápa, Áldott légy, 85. 20 Ferenc pápa, i. m., 112. 21 Fox, Warwick, Toward a Transpersonal Ecology. Developing New Foundations for Environmentalism, Boston London, Shambhala Publications, 1990; Zsolnai László, Környezeti etika gazdasági etika, Magyar Bioetikai Szemle, 1998/3, 11 14. 22 Gowdy, M. John McDaniel, N. Carl, One world, one experiment. Addressing the biodiversity economics conflict, Ecological Economics, 15(1995), 181 192. 18