A HULLATÉK-ANALÍZIS ÉS A GYOMORTARTALOM ELEMZÉS ÖSSZE- HASONLÍTÁSA VÖRÖS RÓKA TÁPLÁLKOZÁS VIZSGÁLATA SORÁN Szôcs Emese¹, Lanszki József², Heltai Miklós¹ és Szabó László¹ ¹Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék 2103 Gödöllô, Páter Károly utca 1. ²Kaposvári Egyetem, Ökológiai Munkacsoport 7400 Kaposvár, Guba Sándor utca 40. Bevezetés A ragadozók, rejtôzködô életmódjuk miatt megnehezítik azok munkáját, akik célul tûzték ki táplálkozási szokásaik megismerését. A zsákmányszerzés közvetlen megfigyelésére igen ritkán van lehetôség, ráadásul statisztikailag értékelhetô megfigyelési alkalom rögzítése is kevésbé valószínû (Lanszki, 2002), bár az eseti megfigyelések fontos háttér információt jelenthetnek. A ragadozók táplálkozási szokásainak pontosabb megismerése, a táplálék összetételük vizsgálata, vadgazdálkodási és természetvédelmi megítélésük szempontjából egyaránt nagyon fontos. Így ítélhetô meg gazdasági jelentôségük és derülhet fény a tévhitek megalapozatlanságára. Például a róka esetében, a szájhagyomány szerint, a táplálékában döntônek tartják a hasznos apróvad fogyasztását. Ennek oka lehet, hogy az utódnevelés idôszakában (amikor a kölykök ellátásához fokozott a táplálék igény) vizsgáljuk a kotorékok környékét, akkor ott fácánt, mezei nyulat, vaddisznót, vagy ôzet találhatunk. Azonban maradványok csak a nagyobb testû zsákmányokból maradnak (Farkas 1983), melyekkel a rókakölykök napokig játszanak. A táplálék pontosabb meghatározásához tehát érdemes összehasonlítani az egyes táplálék-összetétel vizsgálati módszereket. A ragadozók táplálék összetételét a már említett prédamaradvány felméréssel, gyomortartalom vizsgálattal, vagy hullatékelemzéssel vizsgálhatjuk. A gyomortartalom vizsgálatot elsôsorban vadászható, nem veszélyeztetett fajok esetében végezhetjük. Legfontosabb elônye, hogy gyakran viszonylag épen találjuk meg az elfogyasztott táplálékot, és ez megkönnyíti a zsákmány azonosítását. További elônye, hogy az adott területen a róka számára fellelhetô táplálék források ismeretében, a megfelelô egészségügyi óvintézkedések betartásával, akár már az elejtés után is elvégezhetô. Durvább táplálék-összetétel megadásához nem feltétlenül szükséges laboratóriumi vizsgálat sem. A korábbi, gyomortartalom vizsgálatok alapján (Erdei 1977, Jensen és Sequeira, 1978, Farkas, 1983), a róka legfontosabb táplálékát a kisemlôsök alkotják. Erdei (1977) eredményei szerint a mezei nyúl aránya 3.5-5.5% volt a vizsgált területeken, a szárnyas vad pedig 0-8%-ban szerepelt a táplálékban. Farkas (1983) szerint a fácán aránya a róka táplálékában 12-23% között volt az egyes évszakokban, de a legtöbbet nyáron fogyasztotta. A gyomortartalom vizsgálatnak jelentôs hátrányai is vannak, hiszen tudatos alkalmazása védett, vagy veszélyeztetett fajok esetében kizárt (kivéve pl. elhullott egyedeken), de a vadászható fajok esetében is probléma a statisztikai elemzésekhez szükséges megfelelô mennyiségû példány elejtése. Ráadásul egy teljes körû, értékelhetô vizsgálathoz az elejtéseket az év során egyenletesen kellene ütemezni, például évszakonként, amely eddigi tapasztalataink szerint 55
szintén nehezen oldható meg. Egy elhullott egyedbôl csak egy mintához jutunk, míg a hullatékvizsgálat során nagyszámú (statisztikailag is értékelhetô) minta gyûjthetô. Egy egyed élete folyamán több hullatékot hagy maga után, ráadásul territoriális jelzésként sokszor jól látható helyre téve. Több élôhely típuson végzett hazai hullaték vizsgálatok szerint is azt találták (Lanszki, 2002), hogy a róka fô táplálékát a kisemlôsök alkotják. A fácán részaránya Goszczynski (1986) lengyelországi vizsgálatai alapján 7%, a mezei nyúlé 26% volt a tömegszázalékos adatok alapján. A fácán elôfordulása hazai mezôgazdasági területen, télen elérte a 7%-ot, erdei területen 2% volt (Lanszki, 2002). A hullaték analízisnek is vannak hátrányai. Például bizonyos táplálék forrásokat alul becsülünk vele, így pl. a tojást, vagy emészthetetlen részt nem tartalmazó táplálékokat. A feldolgozás részletességétôl függôen is lehetnek hibák. A részletesebb vizsgálatok laboratóriumot, megfelelô eszközöket (pl. mikroszkóp, szárító szekrény, germicid lámpa) és referencia anyagokat igényelnek, ezek a vizsgálatok idô- és munkaigényesek. További probléma lehet a többféle adatfeldolgozási mód, azok hibalehetôségei. A különbözô módon és különbözô szerzôk által végzett vizsgálatok eredményei gyakran nehezen hasonlíthatók össze egymással. Jelen tanulmány célja, hogy a két legelterjedtebben alkalmazott róka táplálék vizsgálati módszert, a hullaték- és a gyomortartalom analízist összehasonlítsa, a róka három apróvadas területen vizsgált táplálék összetétele alapján. Vagyis van-e eltérés az egyes területeken belül végzett hullaték-analízis és a gyomortartalom vizsgálat eredményei között? Anyag és módszer Vizsgálati területek A mintákat három apróvadas területrôl gyûjtöttük. Az elsô terület a Hubertus Vadásztársaság (Abádszalók). A 22,751 hektár területû vadásztársaságot nagyrészt mezôgazdasági mûvelés alatt álló területek teszik ki, 10 %-a erdô, kevés gyep és nádas is található itt. A társaság fô tevékenysége a fácántenyésztés. Az év folyamán körül-belül 20-30,000 fácánt bocsátanak ki folyamatosan a terület 4-5 pontján. Ezzel párhuzamosan intenzív ragadozó gyérítést is folytatnak. A második terület a Kossuth Vadásztársaság (Jászárokszállás). A 10,190 hektár területû vadásztársaság Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részén található, és kifejezetten apróvadas terület. A terület jelentôs részén mezôgazdasági termelést folyik, több mint 9,000 hektáron. A harmadik terület a Nagykun Vadásztársaság (Karcag). A 29,190 hektár területû vadásztársaság nagy részére ma is a nagytáblás, intenzív technológiákat alkalmazó mezôgazdasági tevékenység a jellemzô. Ez az apróvadas terület a Duna-Tisza közi és Tiszántúli apróvadas vadgazdálkodási tájon belül a Szolnok és dél-hevesi apróvadas vadgazdálkodási körzetbe tartozik. Mintagyûjtés és feldolgozás A mintagyûjtés során a vizsgálati területeken 2005. januárjától 2006. év elejéig elejtett rókák gyomortartalmát és végbéltartalmát, illetve a területrôl ugyanezen idôszak alatt havi rendszerességgel gyûjtött róka hullatékokat elemeztük. A Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékre beérkezett elejtett rókákból boncolás során kiemeltük a gyomrokat és (amennyiben volt) az utolsó formázott hullatékot a végbélbôl. A hullatékokat vizes technikával készítettük elô a részletes táplálék vizsgálatokhoz, vagyis legalább fél napra vízbe áztattuk, folyó víz alatt átmostuk, majd légszáraz tömegig szárítottuk a mintákat. A gyomorban és/vagy végbélben, illetve az ürülékben maradt, meg nem emésztett táplálék 56
maradványok alapján (szôrszálak, csontok, fogak, tollak, magvak, kitin darabok stb.) a következô fôbb táplálék csoportokra osztottuk a mintákat: 1. kisemlôsök, 2. mezei nyúl, 3. szarvasfélék, 4. fácán/fogoly, 5. egyéb, vadgazdálkodási szempontból kevésbé jelentôs madarak, 6. növények, 7. rovarok és 8. háziállatok. A fajhatározást határozó atlaszok és saját referencia gyûjteményekkel végeztük (Debrot és mtsai, 1982; Teernik, 1991; Ujhelyi, 1989). Tekintve, hogy a gyomrokban, az eltérô emésztettség miatt mennyiségi összetételt nem lehetséges meghatározni, csak az egyes táplálék csoportok százalékos relatív elôfordulási gyakoriságát (továbbiakban: R) határoztuk meg. A számítás az alábbi képlettel történt: adott táplálékelem elôfordulása R = * 100 összes táplálékelem elôfordulása A táplálékok összetételére vonatkozó eredményeket P²-próbával hasonlítottuk össze. Eredmények A vizsgálat során mindösszesen 98 egyed gyomortartalmát és/vagy végbéltartalmát határoztuk meg, illetve 295 hullaték mintát elemeztünk. Az egyes területekrôl származó minták évszakos eloszlását az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat: A vizsgálati területekrôl gyûjtött gyomor és hullaték minták évszakos eloszlása Table 1. The number of stomach and scat samples collected seasonally from the study areas Megnevezés gyomor Abádszalók Jászárokszállás Karcag hullaték gyomor hullaték gyomor hullaték tél 7 15-18 13 41 2005 tavasz 41-19 12 38 9 nyár 15-17 - 14 ôsz 5 31 16 13 17 16 2006 tél - 4 8 10 11 3 összesen 21 106 24 77 53 112 A Karcag körzetében élô rókák domináns táplálékát, a gyomortartalom vizsgálat eredményei alapján minden idôszakban kisemlôsök alkották (84.1%). A kisemlôs táplálékban a mezei pocok, illetve általában a Microtus pocok fajok voltak a legfontosabbak. Elôfordult táplálékként vízipocok és hörcsög is (2. táblázat). Mezei nyulat tavasszal és ôsszel fogyasztottak a rókák (egy-egy eset, 1.5%). Fácán leggyakrabban az ôszi mintákban szerepelt, de éves aránya csak 3.8 % volt. Házi táplálék (baromfi, szalonna és házi macska) minden idôszakban szerepelt a 57
rókák táplálékában (4.6%). Gerincteleneket (lótücsök) és növényeket (napraforgó és pázsitfûfélék) ôsszel fogyasztottak, de arányuk nem volt jelentôs mértékû. A karcagi területen gyûjtött hullatékok alapján is a kisemlôsök voltak a leggyakoribb táplálék alkotók (78.5 %). Itt is a mezei pocok volt a legtöbb (a kisemlôsök több, mint a fele), de erdeiegér, pirók egér, házi egér, törpe egér, patkány, vízipocok, hörcsög és egy esetben cickányféle is elôfordult. A mezei nyúl aránya 4.6%, a szarvasféléké pedig 0.8 % volt. A fácán fogyasztása viszonylag alacsony volt (2.7 %), viszont egyéb madárból szinte kétszer annyit zsákmányolt a róka (5.7 %). Növények (szôlô, szilva, pázsitfûféle és zsiger fogyasztásából származó növényi részek; 4.9 %) és rovarok (2.2 %) is jelen voltak a táplálékban. 2. táblázat: Az egyes táplálék csoportok elôfordulásai a különbözô típusú mintákban Table 2. The occurrences of each food category in the different sample types Elôfordulások Karcag Mezei nyúl Fácán/ fogoly Egyéb madár Összes gyomor 111 2 1 6 5 2 4 1 132 hullaték 288 17 3 0 10 21 18 8 365 gyomor 29 6 0 4 0 0 1 0 40 hullaték 168 19 1 0 6 14 19 8 235 Kisemlôs Szarvasféle Háziállat Növények Rovarok Jászárokszállás Abádszalók gyomor 33 3 2 3 2 2 1 0 46 hullaték 262 22 2 0 21 21 26 5 359 Összesen 891 69 9 13 44 60 69 22 1177 A Jászárokszállás körzetében élô rókák ôszi és téli táplálékában is a kisemlôsök domináltak (72.5%), melyben legfontosabbak a Microtus fajok voltak a gyomortartalom alapján (2. táblázat). Érdekességként említhetô, hogy az egyik téli mintában menyét, vagy hermelin maradvány fordult elô. Mezei nyúl mind az ôszi, mind a téli mintában számottevô gyakorisággal (3-3 esetben) szerepelt (15%). Fácán nem, de háziállat (baromfi és házi sertés; 10%) és növény (napraforgó; 2.5%) elôfordult a mintákban. A hullatékokban a legnagyobb százalékos relatív elôfordulási gyakorisággal a kisemlôsök rendelkeztek (71.5 %), amit a mezei nyúl és a növények (szôlô, eperfa, napraforgó, kukorica, szilva, pázsitfûfélék és zsigerbôl származó növények) csoportja követ, mindkettô 8.1 %-kal. A mezei pockon kívül erdeiegeret, pirók egeret, házi egeret és hörcsögöt találtunk még. A fácán / fogoly 2.6 % arányban volt jelen a mintákban, a legkisebb arányban a szarvasfélék szerepeltek (0.4 %), házi állat fogyasztására utaló maradványokat pedig nem találtunk. Az Abádszalók körzetében gyûjtött rókák táplálékában, a gyomortartalom vizsgálat adatai a- lapján téltôl nyárig a kisemlôsök domináltak (71.7%). A kisemlôs táplálékban legfontosabbak a pocok fajok, közülük is a mezei pocok volt (2. táblázat). A gyomrokból azonosított 33 kisemlôsbôl 20 mezei pocok került elô, de erdei egér, vándorpatkány és pele is szerepelt az étrendben. Baromfi télen, mezei nyúl tavasztól ôszig szerepelt táplálékként, de éves elôfordulásuk alig haladta meg a 6%-ot. A fácán és a szarvasfélék éves elôfordulása a gyomor mintákban egyaránt 4.4% volt. 58
Az abádszalóki hullaték mintákból látható, hogy a táplálékcsoportok közül a kisemlôsök gyakorisága a legnagyobb (73.0 %), ugyanúgy, mint a gyomortartalom vizsgálat eredményei. A korábbi eredményekhez hasonlóan itt is a mezei pocok volt a leggyakoribb a kisemlôsök közül, de sok Apodemus faj, vízipocok, hörcsög, sôt házi egér és patkány is elôfordult. A mezei nyúl 6.1 %-ban, fácán / fogoly 5.9 %-ban szerepelt az éves táplálékban. A legkisebb arányban szarvasfélék voltak a táplálékban (0.6 %), házi állatot nem találtunk. A P²-teszttel összehasonlítva a gyomortartalom vizsgálat eredményeit azt azt találtuk, hogy a három vizsgált apróvadas területen élô rókák táplálkozásában nincs szignifikáns eltérés (P²= 24,33, df = 14, p < 0,07). Ehhez hasonlóan szintén P²-teszttel hasonlítottuk össze a hullatékanalízis után kapott adatokat és szintén azt kaptuk, hogy a különbözô területeken élô rókák táplálék összetétele között nem volt szignifikáns különbség (P²=15,2, df=12, p<0,05). Ezek után összehasonlítottuk a két táplálék vizsgálati módszer eredményeit, területenként. A karcagi mintákat összehasonlítva szignifikáns eltérést kaptunk (P²=25,43, df=7, p<0,001). A jászárokszállási táplálék összetétel eredményei között is szignifikáns különbség volt (P²=13,72, df=5, p<0,025). Az errôl a területrôl származó mintákban (sem a gyomrokban, sem a hullatékokban) nem találtunk szarvasféle maradványokat, ezért a statisztikai próbához ezt a táplálék csoportot nem vettük figyelembe. Az abádszalóki eredmények összehasonlítása után is szignifikáns eltérést kaptunk (P²=31,9, df=7, p<0,05). Következtetések Mindkét alkalmazott táplálékvizsgálati módszer alapján megállapítható, hogy a három apróvadas vizsgálati területen a rókák táplálékának legfontosabb alkotói a kisemlôsök voltak. Mind a hullaték vizsgálat, mind a gyomortartalom elemzés adatai azt mutatták, hogy arányuk a róka táplálékában legalább 70 % körül alakult. A hasznos apróvadat tekintve, a róka a mezei nyúlból mindkét vizsgálati módszer szerint Karcagon fogyasztott a legkevesebbet és Jászárokszállás körzetében a legtöbbet. A fácán esetében is mindkét vizsgálati módszer alátámasztotta, hogy a legritkábban Jászárokszállás és leggyakrabban Abádszalók körzetében fogyasztották a rókák. A vizsgálatok választ adtak arra, hogy adott területen melyek a legfontosabb táplálékok, illetve az egyes táplálék alkotók milyen a- rányban vannak jelen a táplálék összetételben. E tekintetben mindkét vizsgálati módszer megfelelô eredményt ad, így az egyes módszerek közül elônyeik és hátrányaik mérlegelésével választhatunk. A három vizsgálati terület között nem tért el lényegesen a róka táplálék-összetétele sem a hullaték-analízis sem a gyomortartalom vizsgálat alapján. Az egyes területekena gyomortartalom- és a hullaték-analízis eredményeit összehasonlítva mindhárom területen szignifikáns eltérést kaptunk. Mind a három területen azt tapasztaltuk, hogy csak a gyomorból volt kimutatható a háziállat fogyasztás, a hullatékból nem tudtuk kimutatni a fogyasztásukat. Az eltérések elsôsorban abból adódhatnak, hogy a gyomorminták és hullaték minták aránya eltérô, illetve az év során nem egyenletesen (évszakonkénti eloszlás tekintetében) történt a gyomor minták gyûjtése. 59
Összességében, adott területen élô rókák táplálék összetételének általános leírásához, ha az e- gyes táplálék alkotók aránya elegendô a vizsgálathoz, akkor a hullaték vizsgálatot javasolható elvégezni a módszer elônyei miatt (az év során egyenletesen, nagy mennyiségû minta gyûjthetô, könnyebben feldolgozható, megfelelô felszereléssel az egészségügyi kockázat is kisebb - veszettség). A mintagyûjtés eredményességégét azonban befolyásolja a vegetáció nagysága, a csapadék és a lebontó szervezetek (pl. galacsinhajtó bogarak) jelenléte. Részletesebb táplálék összetétel leíráshoz kiegészítô vizsgálatként szükséges a gyomortartalom-elemzés is. Ennek oka, hogy ezzel egyes táplálék alkotók (pl. tojás, szalonna, háziállatok) jobban azonosíthatók, illetve kimutathatók, mivel sokszor a hullatékban nem található a fogyasztásukra utaló maradvány. Amennyiben lehetôség van rendszeres, szezonális és nagyobb számú minta gyûjtésére (a róka egész évben vadászható), akkor a gyomortartalom vizsgálat önmagában jobb módszer a pontos táplálék összetétel meghatározására. Hivatkozások Debrot, S., Fivaz, G., Mermod, C. és Weber, J.-M. 1982. Atlas des poils des mammiferes d Europe. Institute de Zoologie, Neuchatel Erdei, M. 1977. Food-biological investigation on the fox populations in southern Hungary. Acta Biologica, Szeged, 23(1-4): 97-107 Farkas, D. 1983. Újabb adatok a róka táplálkozásáról. Beszámoló jelentés a Természet- és Vadvédelmi Állomás 1983. évi munkájáról, Fácánkert, 41-44 Goszczynski, J. 1986. Diet of foxes and martens in central Poland. Acta Theriologica 31: 491-506 Jensen, B. és Sequeira, D. M. 1978. The diet of the red fox (Vulpes vulpes L.) in Denmark. Danish Review of Game Biology 10: 1-16 Lanszki, J. 2002. Magyarországon élô ragadozó emlôsök táplálkozás-ökológiája. Natura Somogyiensis, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár Teernik, B. J. 1991. Hair of West-European mammals. Cambridge University Press, Cambridge Ujhelyi, P. 1989. A magyarországi vadonélô emlôsállatok határozója. (Küllemi és csonttani bélyegek alapján). A Magyar Madártani Egyesület kiadványa, Budapest Summary Comparison the results of scat analysis and stomach content analyis in red fox We examined 98 stomach and/or rectum and 295 scat samples of red foxes from three small game management units (Karcag, Abádszalók, Jászárokszállás). Our aim was to compare the two main methods used for estimating the feeding habits of predators, the stomach- and the scat- analysis. Both methods showed, that the main food sources of the red fox on every area were the small mammals, the relative frequency of occurence was at least 70%. The fewest hare was consumed in Karcag, and the most in Jászárokszállás. In case of the pheasant the fewest was consumed in Jászárokszállás, and the most in Abádszalók. These results were also 60
proven by both methods. House animals (pig, cat, or chicken) were only found in the stomach samples. Comparing the results of different methods with P²-test there was no significant difference in the diet of foxes on the three areas. Comparing the results of the two methods on each area we found significant differences in every case. The cause of the differences must be the low number and the irregular collectings of the stomach samples. Our results show, that in case of a general diet composition estimation the scat analysis is suggested, due to it s advantages (for example the high number, easily collected, regular - seasonal - samples). If a detailed estimation of diet composition is needed the stomach-analysis is required too as a suplement method, because the consumed species could be identified easier (like: house animals, or bacon that does not have an indigestable remnant in the scat). But in case of a stomach-analysis a regular, seasonal sample collection is necessary for a closer result. 61