A szabályozási energia piacáról. 2. rész

168 elektrotechnika A szabályozási energia piacáról. 2. rész Dr. STRÓBL ALAJOS okl. gépészmérnök, erômû-energetikus szakmérnök Az 1. rész a 2004/5. számban jelent meg. A fejezet-, ábra-, táblázat- és irodalomszámozás folyamatos 5. A szabályozási energia piaca A 4. fejezetben említett, szabályozáshoz szükséges teljesítôképességeket, ill. energiákat a szabályozási zóna rendszerirányítója a piacon szerzi be. Ez egy új kapcsolat a rendszerirányító és a kereskedô között. A kereskedôk persze rendszerint itt erômûvekhez tartoznak gyakran leányvállalatként. A legtöbb helyen nálunk is az OTC-piacon szerzik be a szabályozáshoz szükséges energiát, de van olyan is, hogy az energiatôzsdén (Skandináviában). Idôszakosan kiírják a rendszerirányítók a szükséges beszerzéseikhez az igényeiket, majd a beérkezô ajánlatok alapján döntenek. Célszerû egy mûködô szabályozási energiapiacot, például a németet bemutatni, mielôtt a sajnos inkább csak papíron létezô magyar piacra kitérnék. Erre azért is szükség van, mert a német szabályozási energiapiac is a politikai viták össztûzében alakul. A német szabályozási energiapiac Mivel eddig a német rendszerirányítónak módja volt arra, hogy igénybe vegye az anyavállalatához tartozó erômûtársaságok kínálatát mint egyedüli ajánlatot a szabályozási energiára, a szabályozás piaca meglehetôsen zárt volt monopólium. Ezt az átláthatatlan piaci szerkezetet a vállalatok ki is tudták használni saját érdekeik szerint, és ez ellenôrizhetetlen elszámolásokhoz vezetett. A szövetségi kartellhivatal (versenyhivatal) ezért felhívta a nagyobb társaságokat arra, hogy fokozatosan nyissák meg a szabályozási energia piacát, tegyék átláthatóvá mûködését. Ezt 2001-ben a két legnagyobb (RWE és E.ON) meg is tette, majd 2002-ben a másik kettô (EnBW, Vattenfall Europe) is. Kialakult egy számítógépre a világhálóra (internetre) alapozott szabályozási energiapiac mind a primer és szekunder szabályozáshoz, mind a perces tartalékhoz hat hónapra elôre való ajánlati kiírással (ebben hasonlítva a magyar rendszerhez), de meghatározott kereskedelmi folyamattal, amely hét lépésre bontható fel (5. ábra). Megkülönböztetésektôl mentes és átlátható kiírásos rendszer lehet így a szabályozási energiapiac alapja. 1. Elôminôsítés: Az elôminôsítés keretében az ajánlattevô bizonyítja, hogy meg tud felelni a követelményeknek. Sajnos a piacon a minôsített ajánlattevôk száma viszonylag kicsi 5. ábra. A szabályozási energiapiac német kereskedelmi folyamata [5] (az E.ON például 5-5 ajánlattevôvel számolhat a primer és szekunder tartaléknál, héttel a perces tartaléknál; az RWE valamivel többel), ezért a kartellhivatal szigorúan ellenôrzi a minôsítést, hogy ne legyenek túl nagyok az árak. 2. Keretszerzôdés: Eredményes elôminôsítés után a rendszerirányító keretszerzôdést köt az ajánlattevôvel, amelyben rögzítik a mûszaki, adminisztratív, kereskedelmi és egyéb feltételeket a szabályozási energia rendelkezésre állásáról. 3. Ajánlati kiírás: Az egyes tartaléktípusokra külön kiírást készítenek. A teljesítményeket a rendszerirányító szabja meg. Az árképzés tekintetében fontos, hogy a kívánt teljesítményeket a merev szabályok szabják meg, ezért az ár itt nem rugalmas; ugyanakkor a kívánt energiát csak annak igénybevétele után lehet tökéletesen meghatározni. Ez a rugalmatlan teljesítményigény és az elôre ismeretlen energiaigény jellemzôje a szabályozási energiapiacnak (különbözik például a tôzsdei energiapiactól). Az igénybevételi idôtartam is nagyon eltérô (a primer és szekunder tartalékra a féléves idôszakot az RWE és az EnBW februárban és augusztusban írja ki, az E.ON viszont júniusban és decemberben). A perces tartalékot naponta írják ki (az RWE öt, a többi két igénybevételi idôszakra). Ilyen feltételek mellett az árak nehezen hasonlíthatók össze. 4. Ajánlatok beérkezése: Az ajánlatokat a kereskedôk minden feltétel betartása mellett a saját nyereségmaximumuk alapján állítják össze. A perces tartalékokra vonatkozó napi ajánlatoknak az E.ON-nál 10 óráig, az EnBW-nél 12:30-ig, az RWEnél 14 óráig kell beérkeznie (az energiatôzsdén, az EEX 14 -en a következô napra 12-ig érkeznek ajánlatok mennyiségrôl és árról, és a zárás 13 órakor van, ezért csak az RWE piacán ajánlatot tevôk ismerik az azonnali tôzsdei árakat). 5. Ajánlat kiválasztása: Az ajánlatokat a rendszerirányító a legkisebb költsége alapján választja ki, és a döntést megfelelô formában a piaci résztvevôkkel közli. A nyilvánosságra hozás gyakorlata még nem alakult pontosan ki (ezért az erôs kereskedôk több részajánlattal versenyelônyhöz jutnak azokkal szemben, akik viszonylag kis szabad szabályozási teljesítôképességgel tudnak csak indulni a versenyben). 6. Szabályozási energia igénybevétele: Akiválasztott ajánlattevôktôl sorrend a legkisebb növekmény energiaár szerint veszik igénybe a szabályozási energiát: elôbb a legkisebb energiaáron, majd a növekvô árak szerint egészen addig, amennyi energiára szükség van. 7. Elszámolás: A jelenlegi szabályozási energiapiacon az utolsó lépés az elszámolás és a fizetés. Kifizetik a lekötött teljesítôképességek díjait, és a szekunder és perces tartalékok piacán az energiadíjat is kifizetik. A szabályozási teljesítmény és energia költségaránya a rendszerirányítónál most átlagban kb. 70/30%. A legnagyobb energiadíj 2003 elején az E.ON-nál elérte a 60 eurócent/kwh-t (kb. 160 Ft/kWh-t), az RWE-nél a 90 eurócent/kwh-t (kb. 240 Ft/kWh), míg a 14 EEX = European Energy Exchange

elektrotechnika 169 minimális energiadíj 15-20 eurócent/kwh (kb. 40-55 Ft/kWh) között mozgott. A legdrágább felhasznált kínálat (határkínálat) határozza meg az elszámolandó árat. A pozitív perces tartalék napi átlagos teljesítménydíja a 2003 tavaszán az EnBW-nél elérte a 360 euró/mw-ot (kb. 95 000 Ft/MW-ot), az RWE-nél az 500 euró/mw-ot (kb. 133 000 Ft/MW-ot). A negatív perces tartalék ára ezeknek 10-15%-a körül volt [5]. Tekintettel arra, hogy a számok erôsen változnak az idôvel, ezért nézzük meg külön (3. táblázat) egy német rendszerirányító 2003 decemberében érvényes árait. Itt jól lehet látni a versenyeztetés után kialakult árakat: a primer szabályozás teljesítménydíját; a pozitív és negatív szekunder teljesítmény átlagárát és az energiadíj változási tartományát; egy jellegzetes decemberi napra a pozitív és negatív perces tartalék átlagos teljesítménydíját, minimális és maximális energiadíját. 3. táblázat. Az E.ON Netz GmbH szabályozási energiapiacának kialakult árai (2003. december) Primer Szekunder Perces* pozitív negatív pozitív negatív Teljesítménydíj félévi: euró/kw 63,94 36,97 8,90 napi: euró/mw 158,82 14,41 Min. energiadíj, eurócent/kwh 6,1 0 11,0 0 Max. energiadíj, eurócent/kwh 8,9 0,6 120,0 0 Újdonságok a Rapastól hirdetés helye * itt 2003. december 10-én Forrás: www.eon-netz.com Ez a német szabályozási energiapiac persze nem tökéletes, mint minden piac, ezért erôsen bírálják, amire ki fogok térni. Az energiakereskedelem egyébként sem egyszerû dolog, amint azt a németek jelzik ( Kopflosigkeit hat in unserem Business nichts verloren [6]). A magyar szabályozási energiapiac = tartalékpiac Amagyar szabályozási energiapiac mûködését a Kereskedelmi Szabályzat (KSz) írja le, és a MAVIR Rt. honlapján (www.mavir.hu) mindig megtekinthetô. A KSz harmadik fejezetének negyedik része foglalkozik a témánkkal. A fejezetrész címe, a Kiegyenlítô szabályozás jelzi, hogy még nem vagyunk tökéletesek. Ez a kiegyenlítô szabályozás egyéb másik három szolgáltatással együtt a MAVIR rendszerszintû szolgáltatásaihoz tartozik. E fejezetrész négy alfejezete négy szabályozást 15 említ, és mind a négy szabályozásnak van tartalékpiaca. Ez is érzékelteti e témában az egyedi adottságaink miatt szükségesnek látszó felfogásunkat. E négy szabályozás: 1. primer szabályozás (és ennek tartalékpiaca); 2. szekunder szabályozás (és ennek tartalékpiaca); 3. perces szabályozás (és ennek tartalékpiaca); 4. órás szabályozás (és ennek tartalékpiaca). Úgy tûnik tehát, hogy négy külön szabályozás van, és az ehhez szükséges tartalékokat kell adni és venni. Úgy is fel lehet fogni a dolgot, ha + és tartalékok vannak áruként az átlátható, megkülönböztetésektôl mentes piacon. Van ún. tartalékpiac-termék a négy tartalékjelleg, a naptípus, a napszak, a mûszaki és pénzügyi paraméterek szerint. Van külön üzemzavari tartalék is, de ez nem tartozik a kiegyenlítô szabályozásokhoz, azok tartalékpiacaihoz, de a rend- 15 Korábban a hazai villamosenergia-ágazatban itt három szabályozást határoztak meg (primer, szekunder és tercier), az UCTE és a német DVG csak kettôt említ (primer és szekunder). Most négyre emelkedett a szabályozások száma a frekvencia szabályozásában (a feszültség szabályozásáról itt nincs szó, a KSzben igen)

170 elektrotechnika szerszintû szolgáltatásokhoz igen. A rendszerirányító megkeresésére az ilyen tartalékkal rendelkezô piaci szereplô köteles szerzôdést kötni a MAVIR-ral. A rendszerirányító pedig megkeresi az ilyen tartalékkal rendelkezô szereplôket (pl. azokat, akiknek van nyílt ciklusú gázturbinájuk). A szerzôdéskötés alapján parancsra ezek a tartalékok aktiválódnak, és ezért a MAVIR fizet. De ez nem tartalékpiac, nem tartozik a szabályozáshoz 16. Külön kellene tehát foglalkoznom magával a tartalékkal mint fogalommal, de nem teszem, mert vannak érdekesebb részletek is, és itt elsôsorban az említett szabályozásra térek ki. A szabályozások tartalékpiacain ajánlatot lehet tenni le és fel irányban. Be lehet vetni a tartalékot, vagy ki lehet vonni onnan tartalékként egy termékcsoportot. Ajánlatot tesznek bevetésre és kivonásra, az irányító pedig ezek közül a legjobbakat figyelembe véve szabályoz. A versenytárgyaláson kiválasztott résztvevôknek a tartalékpiacon a bejelentés napján 14:00-ig lehet ajánlatot tenni. A kiválasztás két órán belül lezajlik, és további fél órán belül visszaigazolják az elfogadást. A tartalékbeszerzés sorrendje megegyezik a fenti négy jelzettel (primertôl az órásig). AMAVIR is félévente írta ki korábban a szükséges szabályozási energiaigényét, annak beszerzési feltételeit, együtt a többi, rendszerirányításhoz szükséges beszerzésekkel. Minden fél évben júniusban és decemberben megjelent a versenytárgyalási dokumentáció a honlapon, és várták az ajánlatokat. A szolgáltatások július, ill. január elsején kezdôdtek. A dolog nem nagyon vált be, így a helyzet megváltozott. Ma már a tartalékpiacon az ajánlatokat naponta választják ki. A primer és szekunder szabályozás tartalékaira, továbbá a perces és órás tartalékokra rendelkezésre állási díjat fizet a MAVIR a tényleges rendelkezésre állás idejére. Ez a teljesítménydíj csak a felszabályozásra vonatkozik (a leszabályozásra 0 Ft/MW a díj). Energiadíjat csak a szekunder szabályozás, a perces és órás tartalékok igénybevétele esetén fizetnek, a primer szabályozás igénybevételére nem. Az ajánlattevôk megadják ajánlatonként a rendelkezésre állási díjakat, a felajánlott teljesítôképességeket a szekunder szabályozásnál, a perces és órás tartaléknál külön a fel- és leszabályozásra az egyéb feltételeik (pl. üzembiztonsági szempontjaik) mellett. Megjelölnek például a primer szabályozáshoz egy gépegységet szimmetrikus vagy aszimmetrikus karakterisztikával. A szekunder szabályozásnál már gépegység-szintû vagy gépcsoport-szintû ajánlatot is tehetnek megengedhetô terhelésváltoztatási sebességek (MW/min) megadásával (adott esetben gyors vagy lassú változtatási lehetôségekkel). Van tehát blokki és csoportszabályozás, sôt, még bruttó, nettó szabályozás is a magyar rendszerben. Nem egyszerû a dolog. Sôt, a rendszerirányító minôsíti a parancskövetést (van követô, van részben követô és van nem követô szekunderszabályozási tartalék). Ezért aztán van a rendelkezésre állási díj mellett még ún. parancskövetési díj is (de csak a követô és részben követô piaci szereplôk részére). Az ajánlatok alapján kiválasztják az ajánlattevôket, megfelelôen sorba állítva ôket a kívánt mennyiség (teljesítôképesség) eléréséig. Kisebb mennyiségekkel is lehet ajánlatot tenni, de a minimum korlátozott (pl. primer szabályozásnál min. 3 MW, szekunder szabályozásra min. 10 MW, perces tartalékra min. 5 MW, órás tartalékra min. 30 MW). Eredményhirdetés után a sikeres pályázókkal megkötik a féléves szerzôdést. Igénybevételükrôl pedig a bevetés elôtti napon döntenek. 16 Lényegében ez pozitív perces tartaléknak is tekinthetô, csak a beszerzése eltérô. Elég bonyolultnak látszik tehát a magyar szabályozási energiapiac. Mindez abból ered, hogy nem alakult még ki a mérlegkörös rendszer jó gyakorlata. Talán az adottságaink sem felelnek meg a legjobban ennek a modellnek. Mégis megpróbáljuk használni. Sajnos azonban az alapfogalmak sem tiszták még eléggé, ezért a rendszerirányító még a versenytárgyalási dokumentumokban is kénytelen visszatérni a más jogszabályokban már rögzített vagy rögzítésre szoruló fogalmakra. Ilyen például a szekunder szabályozás, amelyet érdemes részletesebben körüljárni. A szekunder szabályozás zárt hurkú, wattos szabályozás. A rendelkezésre állásának ideje alatt az ilyen szabályozásban részt vevô erômûvet a MAVIR folyamatosan szabályozza az érvényes menetrendhez képest fel vagy le. Kérdés, mi az érvényes menetrend? Nem más, mint a rendszerirányító parancsára módosított alapmenetrend. Kérdés, mi az alapmenetrend? Az alapmenetrend egy erômûnek (blokkonkénti bontásban) a mérlegkörfelelôssel kötött szerzôdés szerint következô napra rögzített, negyedórás idôszakonkénti teljesítménybeállítása. Ezt módosítja a MAVIR parancsa. A parancskövetésnél vannak késleltetések, hibasávok, jelzések (6. ábra). Minden elszámolási idôszakaszban (15 percben) a parancskövetések teljesülése igazolható. Amennyiben egy beállított késleltetési idô (T 1 ) után a parancskövetés egyenesét (görbéjét) adott tûrési sávon belül jól követik, akkor nincs baj. De a sávot elhagyva, egy meghatározott idô (T 2 ) után jelzést kap a piaci szereplô, hogy bizonyos idô (T 3 ) elteltén belül térjen vissza a tûrési sávba, mert különben a szabályzásból kizárják. A tûrési sáv nagyságát és a három idôt a szerzôdésekben rögzítik. Az ilyen ábrákból is kitûnik, hogy itt másról lehet szó, mint a korábban említett szabályozásokról, itt egyszerûen menetrendkövetést valósítanak meg a rendszerirányító parancsára. Lehet, hogy ez a jó. Ha nem mûködik jól mondjuk 30-50 mérlegkörrel, minden mérlegkörben sok erômûvel a modell, és csak az MVM a meghatározó kereskedô, akkor valóban egy nagy mérlegkör menetrendjét kell követni, és a menetrendkövetésre a rendszerirányító ad blokkonként parancsot, ha a szabályozási energia piacán is csak az MVM jelentkezik mint kereskedô (közüzemi nagykereskedô a szabályozásra alkalmas erômûvekkel, azokkal kötött szerzôdéseivel). Ekkor azonban gyakorlatilag visszatértünk a régi modellre, a teherelosztásra az MVM igényei szerint. [7] Ugyanakkor a feljogosított fogyasztók már külön mérlegkörökben vannak. Nézzük tovább a szekunder szabályozás szerzôdését, elôkészítését, lebonyolítását és elszámolását (7. ábra) hazánkban a legújabb gyakorlat szerint! A fél évre elôre megkötött szerzô- 6. ábra. Parancskövetés a szekunder szabályozásnál [7]

elektrotechnika 171 7. ábra. A szekunder szabályozás elszámolása [7] désben az ajánlattevô piaci szereplô adatokat ad meg, például a gépegységére megengedhetô teljesítményváltoztatási sebesség legnagyobb értékét mindkét irányban (lefelé gôzturbinákkal, gôzkazánokkal lassabban lehet általában menni, mert a belsô falon jelentkezô hôfeszültség ekkor összeadódik a belsô nyomásból eredô feszültséggel). Aztán mindkét változtatási irányban rögzíti a szerzôdés a lekötött teljesítôképességeket (MW), és a fajlagos díjakat mind a parancskövetésre (Ft/kWh), mind a rendelkezésre állásra (Ft/MW). A következô munkanapokra és az azt megelôzô ünnepnapokra aztán rögzíthetô az alapmenetrend, megadható a tervezett rendelkezésre állási idô várható értéke mindkét irányban, végül pedig az is, hogy a szerzôdésben lekötött villamos teljesítôképesség valóban igénybe vehetô-e a következô napon (napokban). Mivel az alapmenetrend a szóban forgó erômû (termelôegység) piaci kereskedôkkel mérlegkörfelelôsökkel kötött szerzôdésére vonatkozik, ezért pontosan kell tudni, hogy az erômûtôl mit vár el a kereskedô, mit ismer a rendszerirányító. A szabályozási zónában azonban a szekunder szabályozás feladata az, hogy az összes (most 19-20, késôbb 40-50) mérlegkör együttes, eredô menetrendeltérését kiszabályozza. A szabályozás tehát nem egy alapmenetrendet érint, hanem az összest. Egy erômû több egységére lehet kötni tartalékbeszerzési szerzôdést úgy, hogy ezeket az egységeket a rendszerirányító szabályozza, és nem a mérlegkörfelelôs vezérli. Amikor azonban maga a mérlegkörfelelôs kínál fel szekunder tartalékot, akkor egyúttal lemond beállítási jogáról is. A következô napon aztán már van érvényes menetrend, mérésekkel igazolt parancskövetési fegyelem, tényleges rendelkezésre állási óra, és minden tökéletesen mûködik ahhoz, hogy a következô napokban elszámolhatók legyenek a díjak együtt a mérlegkörelszámolásokkal [7]. 6. Gondok a szabályozási energiapiacon Miután részletesen megismertünk egy jól és egy megfelelôen mûködô szabályozási energiapiacot, ki kell térni arra, hogy milyen kritikák érik ezeket. Nálunk még nem nagyon foglalkozik a politika az energiapolitika sem ezzel a piaccal, de a németeknél már igen, ezért ezt a fejezetet is ketté kell osztanunk. Politikai viták a német szabályozási energiapiacon A drága szabályozási energiaköltségek természetesen szálkát jelentenek a politikusok szemében. A rendszerirányítók szerint ennek az oka az, hogy nem eléggé ösztönzik a mérlegköröket (a kereskedôket) arra, hogy pontos terhelési elôrejelzést készítsenek. Lényeges hatása van a kartellhivatal azon igyekezetének, hogy támogassa a kistermelôket, akiknek aránytalanul nagy szüksége van a szabályozási energiára. Akkor lesznek hatástalanok a pontatlan elôrejelzések és a határozatokon alapuló (arbitrázs) üzletek a szabályozási energiára, ha a szabályozási energia igénybevételekor kellô megterhelést (pönálékat) használnak. A mérlegkörfelelôsök magatartása ebben a tekintetben 2003 eleje óta megmerevedett. Ha semmi sem változik, akkor a jövôben a szabályozási energia árának emelkednie kell, mert a nagykereskedelmi piacon jelentôs villamosenergia-mennyiségeknek erre a piacra vitele vonzóbb lesz és fôleg kevésbé kockázatos a hagyományos piacokhoz képest. A rendszerirányítók szerint feltétlenül szükség van arra, hogy a mérlegkörök betáplálási és elvételi energiáinak árai közötti távolságot megnöveljék. Az árakat lehetôleg a tôzsdén kialakultakhoz kell igazítani. További intézkedéseket a rendszerirányítók ésszerûtlennek tartanak, mert minden alapelv-változtatás az ellátás biztonságra kockázatos lenne. A mûszaki alapkövetelmények összehangolásával minden ajánlattevô minden szabályozási zónában piacra viheti a szabályozási energiáját, és a piacát szabadon választhatja ki. Nagyobb szabályozási zónáknál a piac kibôvítése nem várható. A szabályozási energiabeszerzés növekvô internacionalizálásának az ajánlattevôk szempontjából csak akkor van értelme, ha adott az ún. reciprocitás. Ez azt jelenti, hogy a német kereskedôk szabályozási energiájukat külföldi szabályozási zónákban ugyanolyan feltételek mellett kínálhatják, mint otthon. Viták vannak a legkisebb felajánlható mennyiség csökkentése körül. Fizikai okokból ez nem ésszerû. A rendszerirányítók ezt a mennyiséget úgy határozzák meg, hogy az a legkisebb, üzemvitelileg megfelelô, lehívható mennyiségnek feleljen meg. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a kiserômûvek egységeinek általában sokkal rosszabb a megbízhatósága. Németországban nagyon sok a szélerômû a politikai támogatás miatt. A rendszerirányítóknak viszont az lenne a érdeke, hogy minél kevesebb szélerômûvel kelljen számolniuk. Különösen két rendszerirányítót (E.ON Netz és Vattenfall Europe Transmission) érint érzékenyen a szélerômûvek nagy részaránya a szabályozási zónájukban. Tanulmány mutatta ki, hogy az ún. helyettesítési igénynél a folyami vízerômûveket 42%-kal, a szélerômûveket 14%-kal (naperômûveket 4,5%-kal) lehet csak számításba venni. Egy 100 MW-os szélerômûparknál például csak 14 MW igénybe vehetô teljesítôképességgel lehet számolni kedvezô körülmények között (tengerpartra épített erômûveknél). Nagy tehát a kiszabályozási igény. Ilyen körülmények között természetes, hogy nagy az áringadozás a naponta kiírt perces tartalék piacán. A négy német rendszerirányítónak több mint 3000 MW perces tartalékra van szüksége. A primer szabályozásnál (összesen kb. 700 MW igény) és a szekunder szabályozásnál (összesen kb. 3300 MW igény) lényegesen tompítottabb az ármozgás, hiszen itt a négy rendszerirányító sokkal hosszabb idôre foglalja le a beszerzéseit [8]. A német hálózat és ellátási rendszer megbízhatóságát mutatja: annak a valószínûsége, hogy a tervezett szekunder vagy perces tartalék egy szabályozási zónában nem áll rendelkezésre eddig legfeljebb csak 0,001 (ez évente 10 órás hiányt jelent) [4]. Az alakuló piac Magyarországon Kicsit más a helyzet hazánkban. Elôfordult, hogy a 2003 eleje óta félévente kiírt versenytárgyalási felhívásra nem jöttek megfelelô ajánlatok. Miért is jöttek volna, hiszen a verseny még alakulóban volt magán az energiapiacon is? Nem egyszerû az

172 elektrotechnika átállás az egyik törvényrôl a másikra úgy, hogy mindenki elsôsorban a fogyasztó jól járjon. Nagyon meghatározó még az MVM hosszú távú szerzôdéses állománya a termelôkkel. Egy nagykereskedô uralhatja a piacot akkor is (idén júliustól), ha a háztartási fogyasztókon kívül mindenki ki akar lépni a piacra. A szabályozási energia piacán, a tartalékpiacokon is az MVM lehet a meghatározó. A vele kötött kétoldalú vagy a többekkel kiegészített többoldalú szerzôdések helyettesíthetik a valódi piacot a szabályozási energiánál is. Egyszerûen azért, mert az MVM érdekkörébe tartozó erômûvek, gépegységek képesek csak a szabályozási igényeket kielégíteni. Bár még nincsenek megbízható adatok a nyitott piac elsô évére, durva tájékoztatás adható az olvasók részére a forrásokról és a felhasználásokról (4. táblázat) nettó értékekkel (hiszen itt kereskedésrôl van szó). Itt megjelenítettem az ún. üzembiztonsági tartalékokat is, mert a három eredetileg szekunder tartalékként, ill. csúcserômûként épített gázturbina szerintem ebbe a csoportba sorolható. Pozitív perces vagy órás tartalékok is lehetnének persze, de leszabályozási parancskor nagy gondban lennének a tapasztalt kis kihasználásuk miatt. 4. táblázat. Források és felhasználások 2003-ban hazánkban (közelítô, kerekített számok) Közüzem Szabad- Saját Gáz- Összesen (MVM) piac termelés turbinák Források, MW Erômûvekkel 7 300 200 100 400 8 000 Importból 600 400 0 0 1 000 Összes forrás 7 900 600 100 400 9 000 Felhasználások, GWh Erômûvekbôl 29 800 1 100 500 10 31 410 Importból 3 700 3 200 0 0 6 900 Összes felhasználás 33 500 4300 500 10 38 310 Források kihasználása, h Erômûvek 4 080 5 500 5 000 25 3 930 Import 6 170 8 000 0 0 6 900 Összes forrás 4 240 7 170 5000 25 4 260 A forrásokat szemlélve megállapítható, hogy a rendszerszintû szabályozáshoz elvben rendelkezésre álló forrásból, az erômûvek villamos teljesítôképességébôl a közüzemi nagykereskedô érdekkörébe tartozik kb. 95-97%. Nehéz elképzelni tehát, hogy a jelentôs tartalékigényt (primer 50 MW, szekunder és perces 410-410 MW nem is szólva az órás 500 MW-ról) máshonnan ki lehessen elégíteni. Az állam tulajdonában lévô egyik cég, a független rendszerirányító tehát az állam tulajdonában lévô másik cégnek ír ki versenyfelhívást. Bár a számok a 4. táblázatban csak elôzetes, igen durva tájékoztatást adnak, azonban jól látszik a források kihasználása. Apiacra kilépett nagyfogyasztók elsôsorban az olcsó import reményében mondták fel közüzemi szerzôdéseiket. Bár nem csatlakoztak, a piac terjedését éppen ez az import korlátozta. Az évi átlagos szabadpiaci felhasználás tehát alig haladta meg a 11%-ot, hiszen csak késve és fokozatosan nyílt a piac havi átlagban az év végére még a 20%-ot sem közelítve meg. A szabadpiaci forrásoknál a 200 MW inkább optimista becslés, hiszen tavaly csak egy nagyerômû volt a versenypiacon. A nagyfogyasztók a nagy kihasználás miatt is elônyben vannak: tudnak olcsó zsinór energiát vásárolni, és mérlegkörfelelôsük ki tudja használni a viszonylag olcsón vásárolható kiegyenlítési energiát is nem sokat törôdve a saját kiegyenlítéssel. A számokból jól látszik a magyar szabályozási energiapiac korlátozottsága. Fizikai adottságok alapján is természetes az MVM-szerzôdések túlsúlya ezen az átlátható, megkülönböztetésektôl mentes piacon. Gyakorlatilag ugyanis a tíz, gáz- és olajtüzelésû, egyenként 215 MW névleges teljesítôképességû termelôegységgel lehet hazánkban jól szabályozni. Ezt teszi a MAVIR is. Ezen egységek terhelése 25-105% között folyamatosan beállítható, és nem csodálható, ha ezek évi kihasználása 2000-3000 h/a között van egy normál évben (paksi blokkhiánynál a kihasználás nagyobb). Ezek a 25-30 éves blokkok teljesítik is a feladatukat: forgó tartalékot adnak a primer és a szekunder szabályozáshoz. Néha nem eleget, mert a tízbôl csak néhány üzemelhet. Ekkor a többi fosszilis tüzelésû egységet is be kell vonni a szabályozásba, és gyakran éppen a szabályozhatóság érdekében vissza kell terhelni egy-egy atomerômûegységet is. A gáztüzelésû kombinált ciklusú, gôz- és gázturbinás egységek csak 40-100% között terhelhetôk, de jobb hatásfokuk miatt a nagyobb kihasználásuk gazdaságosabb. Sajnos a közüzemi mérlegkör kiegyenlítését nehezíti a sok kötelezô átvétel (kapcsolt termelések, megújuló forrásokra épített erômûvek) is. A hazai adottságok tehát erôsen hatnak egy jól mûködô piac kialakulására. Nagy szükség lenne jól szabályozható, korszerû termelôegységekre. Nagyon kedvezô lenne például egy legalább 300 MW-os szivattyús tárolós erômû, hiszen akkor a plusz és mínusz tartalék gyorsan bevethetô lenne. Remélhetô, hogy az EU-ban a többi, villamosenergia-ágazatot érintô piac mellett kialakul egy jó piaci környezet a szabályozási energiára is. Idôvel Irodalom [1] Staschus, K.: Die Bedeutung der Hauptschaltleitung Brauweiler für den liberalisierten Markt in Deuschland und Europa. = Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 53. k. 11. sz. 2003. Special, p.13 14. [2] Márai Sándor: Föld, Föld! = Helikon kiadó, 2000. p. 210 211. [3] VDN-Jahresbericht, 2002. [4] Fakten und Begriffserläuterungen zum Thema Regelenergie. = Energie-wirtschaftliche Tagesfragen, 53. k. 12. sz. 2003. p. 809 810. [5] Swider, D.J., Weber, Ch.: Ausgestaltung des deutschen Regelenergiemarktes. = Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 53. k. 7. sz. 2003. p. 448 453. [6] Weltenergiereport 2003 RWE [7] Rendszerszintû tartalékok beszerzése versenytárgyalási dokumentáció, MAVIR, 2003. november 21. [8] Reglerenergiemärkte in der politischen Diskussion = Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 53. k. 12. sz. 2003. p. 807 808. SZERZÔ Dr. Stróbl Alajos (64) okl. gépészmérnök, erômû-energetikus szakmérnök, egyetemi doktor mûszaki mechanikából. Mintegy három évtizeden át az ERÔTERV-ben, közben öt évet Németországban foglalkozott távlati tervezéssel, szoftverfejlesztéssel. Egy évtizedig az MVM Rt.-ben stratégiákat alakított ki, majd erômû-létesítési tervek összeállításán dolgozott. Jelenleg a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (MAVIR) osztályvezetôje, és továbbra is közép- és hosszú távú rendszerfejlesztési terveket dolgoz ki. A Magyar Energetika c. folyóirat felelôs szerkesztôje. Több civil szakmai szervezet tagja, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnökhelyettese. Elérhetôség: strobl@mavir.hu Szakmai lektor: Dr. Kádár Péter