Dudás Anikó, Guitman Barnabás Könyvtárinformatika bölcsészet, társadalomtudomány egyetemi jegyzet ISBN 978-963-308-059-7 Piliscsaba, 2011.
Dudás Anikó Könvytárinformatika bölcsészettudományok, társadalomtudományok a 10., 11. és 13. fejezeteket készítette Guitman Barnabás Piliscsaba, 2011. 1
Bevezetés 1. A könyv témája és célja A sikeres tanulmányok folytatásának alapfeltétele a könyvtári források használata, a könyvtár nyújtotta lehetőségek kiaknázása. Ehhez szert kell tenni úgynevezett forráshasználati vagy szakirodalom-kutatási információs és informatikai írástudásra: meg kell ismerkedni a könyvtár gyűjteményével, tájékoztató eszközeinek kínálatával, a legfontosabb adatbázisokkal, el kell sajátítani a keresési technikákat, és az alapvető könyvtári információ megszerzésének lehetőségeit is minél széleskörűbben jó megismerni. Ugyanakkor a digitális eszközök felhasználók számára nyújtotta lehetőségeivel is tisztában kell lennünk. Mindezek együttesen vezethetnek céltudatos kereséshez és forráshasználathoz. A könyvtárhasználat végeláthatatlan téma, itt csak a legfontosabbakra térek ki írja Havasréti József Tudományos írásmű c. tankönyvének V. fejezetében (2006, Bölcsész Konzorcium, 79. p.), amelyben a szakirodalom gyűjtéséről, a forrásokról, lelőhelyekről, könyvtárakról, archívumokról, hálózati forrásokról szól. Jegyzetünk a könyvtárhasználat témakörét bontja ki részletesebben, ezzel mintegy kiegészítést ad a Tudományos írásműhöz és több más kutatásmódszertani könyvhöz is. A könyvtári források legnagyobb része az egyszer már közzétett, hivatásos kiadók gondozásában megjelentetett kiadványokból áll. A legjellemzőbb publikációk, amelyek egy könyvtárban előfordulnak a könyvek és az időszaki kiadványok (folyóiratok, közlönyök, újságok). Egyéb dokumentumok is találhatók: térképek, különféle publikált gyűjteményes dokumentumok (jogszabályok, szabályzatok, statisztikai összesítések stb.), speciális gyűjtemények (fotók, kéziratok), de akár egy éremgyűjtemény is bekerülhet a könyvtár gondozásába. Ebben a műben a könyvtárinformatika körébe értjük a könyvtári szolgáltatásokhoz kapcsolódó dokumentumok tárolására, rendszerezésére és feldolgozására használatos rendszereket; felhasználói szempontból a rendszerekben végezhető tartalomkeresési eljárásokat; az anyaggyűjtéshez, az ismeretek, a megfelelő értékű dokumentumok felkutatásához szükséges elméleti tudást és gyakorlati alkalmazást. Beleértjük az informatikai eszközökkel történő, könyvtári forrásokból való tájékozódást, információszerzést és információkezelést, a digitális könyvtár igénybevételét, és az ezzel kapcsolatos egész problémakört. Az informatika fogalmára nem adható egységes meghatározás. Leginkább olyan interdiszciplináris tudományt értenek alatta, amely az információval foglalkozik, annak létrejöttétől, a gyűjtésén, rendszerezésén, reprodukálásán és tárolásán át egészen a közvetítéséig. A könyvtáros szakmában élesebben megkülönböztetik a számítógépes informatikát az információk tartalmának, maguknak a jelentésegységeknek, illetve a tudástartalmak közvetítésére irányuló tájékoztatástól. Tudományos diszciplínaként az elsőt az informatika körébe sorolják, a másodikat információtudománynak nevezik. A könyvtári tevékenységhez kapcsolódóan pedig, tudományos diszciplínaként, könyvtár- és információtudományról beszélnek. A két terület, az alkalmazott módszerek és eszköztáruk viszont nehezen különíthető el egymástól, szorosan összefonódnak. Az informatikai eszközökkel történő könyvtári forrásokból való tájékozódás, információszerzés és információkezelés, a digitális könyvtár igénybevétele, és az ezzel kapcsolatos egész problémakör megnevezésére így joggal nyer teret a köznyelvben is elterjedő könyvtárinformatika. A korszerű könyvtár világa a hagyományos, nyomtatott dokumentumokon kívül mindazt a szerteágazóan változatos elektronikus információforrást is jelenti, amely 2
meggyorsítja és megkönnyíti a tanulmányok alatt nélkülözhetetlen irodalom felkutatását és használatát. A digitális eszközök megkönnyítik az információszerzést, ám nem helyettesíthetik mindenben a hagyományos könyvtár intézményét és az ember-könyvtárost, akitől természetesen egyénileg is segítséget lehet kérni. Sok helyen szervett oktatás keretében, alkalmi tanfolyamokon vagy órarendbe illesztett tárgyak óráin is felkínálkozik a lehetőség a hagyományos és elektronikus tájékoztató források tartalmának és használatának megismerésére. A tankönyv segíteni szeretné a hallgatókat abban, hogy megismerjék és megtanulják célszerűen használni a különféle katalógusokat, bibliográfiákat, elektronikus könyvtárakat és tudományos adatbázisokat. Segítséget szeretne nyújtani ahhoz is, hogy el tudjanak igazodni az interneten található információforrások özönében. A lehetséges források ismerete és magabiztos használata, a megtalált információk megfelelő értékelése, válogatása, beépítése az ismeretszerzés vagy tudásszerzés folyamatába a tudományos megismerés és kutatás alapja. A könyvtárinformatikai pallérozottság az újfajta információs műveltség egyik sajátos alapvonása és egyúttal e műveltség zsinórmértéke is. 2. A könyv szerkezete és használata Az egyes fejezetekben a törzsanyag tárgyalása után, a fejezetek végén járulékos részek segítik a gyakorlati elsajátítást, a kérdéskör továbbtágyalását, továbbgondolását és a további tájékozódást. Az egyes fejezetek beosztása a hosszabb, elméleti megfontolásokat is tartalmazó fejezeteknél egységes, a rövidebb fejezetekben és az adatbázis-szemléknél viszont nincs szükség minden járulékos részre. Jegyzetünkre ihlető hatással volt Havasréti József említett tankönyve, ez a hatás a fejezetek felépítésénél is érezhető. A Kérdések és feladatok szakasz a gyakorlást, az adatgyűjtést és az egyes felvetett kérdések továbbgondolását segítheti. A példaképül szolgáló tankönyvhöz hasonlóan a fejezetek végén a Kislexikonban olyan fontosabb szakkifejezések meghatározása szerepel, amelyek előfordulnak ugyan az adott fejezetben, de meghatározásukra és részletesebb kifejtésükre nem került sor, mert az túlságosan terhelte volna az adott fejezet törzsanyagát. A hosszabb, elméleti megfontolásokat is tartalmazó fejezetek végén összefoglaló is található. A fejezeteket a Szakirodalom szakasz zárja a fontosabb, további tájékozódást segítő irodalomjegyzékkel és a felhasznált források jegyzékével. A kötet végén az Irodalomjegyzékben a fejezetekben felhasznált szakirodalom összesítése szerepel. A Mutatók rész tartalmazza az ábrajegyzéket, az adatbázisok jegyzékét rövidítéseik szerint valamint a kislexikonok fogalmainak mutatóját. A tankönyvnek elsősorban a szöveges, nyomtatottan is olvasható összefoglaló szerepet szánjuk, s habár a jegyzet elektronikusan is használható, mégsem tekinthető interaktív elektronikus tananyagnak. Az interneten található forrásokra utalunk, a legfontosabb webes kiindulópontokat közöljük, de csak mértékkel alkalmazunk internetes hivatkozásokat. Az irodalomjegyzékben szereplő egyes nyomtatott könyveknek, folyóiratcikkeknek például lehetnek elektronikus változatai is, és sok esetben ezek több helyről is elérhetők. Nem törekedtünk megadni az elektronikus változatok elérhetőségét, s ahogyan a bibliográfiákban sem szokásos könyvtári példányokra hivatkozni (kivételes esetek természetesen vannak), úgy ez a dolgozat sem igyekszik internetes dokumentumpéldányokra hivatkozni. A jegyzet tartalma igazodik az írás időpontjában érvényes magyarországi kutatási feltételekhez. A felsőoktatási tanulmányokat folytató diákok előtudására alapozva a használói szempontokat szeretné hangsúlyosan érvényesíteni. A kötet anyagának összeállításakor elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészeti és társadalomtudományi képzéseinek tárgyait és a képzésekben részt vevő diákok kutatási feltételeire voltam tekintettel, ez a figyelembe vett forráshelyek és a helyhez kötött tartalomszolgáltatások 3
szemlézett körén is érzékelhető. A források, adatbázisok, előfizetett szolgáltatások köre és elérhetősége folyamatosan változik, az aktuális lehetőségekről és hozzáférésekről, a Kar szakjaihoz illeszkedve, külön internetes segédanyag készül. Reményeim szerint a jegyzet anyaga mások számára is hasznosítható: a bölcsészet- és társadalomtudományok iránt érdeklődő diákok, pedagógusok, a felhasználó-képzést folytató könyvtárosok, a proszemináriumok vagy propedeutika kurzusok nem könyvtáros képzettségű egyetemi oktatói is találhatnak benne felhasználható szakaszokat. A címoldal illusztrációjának forrása: Witt, Steve Rudasill, Lynne M. (2010): Social Science Libraries: Interdisciplinary Collections, Services, Networks. Berlin; New York: De Gruyter Saur. (IFLA Publications; 144), 32. p. Eredeti szövegkörnyezetében a kommunikáció szakterület interdiszcipináris jellegét reprezentálja. Úgy érzem, az ábra némi kiterjesztéssel e kötet egész tartalmára is vonatkoztatható. Dudás Anikó 4
TARTALOMJEGYZÉK 1. A KÖNYVTÁRAK SZEREPE A KORSZERŰ ISMERETSZERZÉSBEN... 9 1.1. A KÖNYVTÁRAK ALAPFELADATAI... 10 1.1.1. A könyvtár szolgáltató intézmény... 10 1.1.2. Tájékoztat... 13 1.1.3. Gyűjtemény... 13 1.1.4. Dokumentumok tárolására alkalmas hely... 17 1.1.5. Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között... 19 1.1.6. Írásos anyagokat, információkat tesz elérhetővé az emberek számára... 21 1.2. A KOMPLEX KÖNYVTÁRAK FELÉ... 22 1.2.1. Az eszközök átalakulása... 23 1.2.2. Olvasás, megbízható információ... 24 1.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 26 1.4. KISLEXIKON... 26 1.5. SZAKIRODALOM... 27 2. DOKUMENTUMTÍPUSOK... 32 2.1. A DOKUMENTUM... 32 2.2. DOKUMENTUMTÍPUSOK... 33 2.3. A DOKUMENTUMTÍPUSOK KATEGÓRIÁI ÁLTALÁNOSABB SZEMPONTOK SZERINT... 36 2.3.1. A tartalom megjelenési formája szerinti dokumentumtípusok... 37 2.3.2. A speciálisabb jellemzők szerinti dokumentumtípusok... 38 2.3.3. Médiatípus... 39 2.4. A TUDOMÁNYOS SZAKIRODALOM... 40 2.4.1. Tudomány, tudományos kutatás... 40 2.4.2. Elsődleges, másodlagos, harmadlagos források... 42 2.5. A KÖNYV... 45 2.5.1. A könyv részei... 46 2.6. FOLYÓIRAT, IDŐSZAKI KIADVÁNY, SOROZAT... 50 2.6.1. Folyóirat... 50 2.6.2. Időszaki kiadvány... 51 2.6.3. Folytatódó, integráló dokumentum... 51 2.6.4. Szakfolyóiratok... 53 2.6.5. Könyvsorozatok... 55 2.7. HELYESÍRÁSI TUDNIVALÓK... 56 2.8. MI A TUDOMÁNYOS, MI A NÉPSZERŰSÍTŐ ÉS MI AZ ÁTMENETI IRODALOM?... 57 2.9. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 60 2.10. KISLEXIKON... 60 2.11. SZAKIRODALOM... 61 3. KÖNYVTÁRTÍPUSOK... 63 3.1. AZ EGYES KÖNYVTÁRTÍPUSOK... 64 3.2. A NEMZETI KÖNYVTÁRAK... 64 3.2.1. Általános gyűjtőkör... 64 3.2.2. Katalógusok, bibliográfiák... 65 3.2.3. Nemzetközi portálok, virtuális katalógusok... 66 3.2.4. Dokumentumok gyűjtése... 68 3.3. A MAGYAR NEMZETI KÖNYVTÁR... 70 3.3.1. Információs rendszere... 70 3.3.2. A külföldi és hazai folyóiratok lelőhely-regisztere... 72 3.3.3. Különgyűjtemények... 73 3.3.4. Országos együttműködés... 75 3.3.5. Digitális gyűjtemény... 75 3.3.6. Elektronikus különgyűjtemények... 75 3.4. A KÖZKÖNYVTÁR... 76 5
3.4.1. Belépési pontok az országos könyvtári hálózatba... 76 3.4.2. Könyvtárközi kölcsönzés... 76 3.4.3. Helytörténeti gyűjtemény... 77 3.5. AZ ISKOLAI KÖNYVTÁR... 77 3.6. A SZAKKÖNYVTÁR... 77 3.6.1. A szakkönyvtárak típusai... 78 3.7. ORSZÁGOS SZAKKÖNYVTÁRAK... 78 3.8. ORSZÁGOS SZAKKÖNYVTÁRAK A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBEN.79 3.8.1. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára...79 3.8.2. Országgyűlési Könyvtár... 80 3.8.3. Országos Idegennyelvű Könyvtár... 82 3.8.4. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum... 84 3.8.5. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár... 85 3.8.6. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat (KSH Könyvtár)... 88 3.8.7. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) Könyvtára... 89 3.8.8. Hadtörténeti Könyvtár... 90 3.9. A FELSŐOKTATÁSI KÖNYVTÁR... 90 3.9.1. Központi könyvtárak, tanszéki könyvtárak... 91 3.9.2. Új, korszerű felsőoktatási könyvtárak Magyarországon... 92 3.10. AZ EGYHÁZI KÖNYVTÁRAK... 93 3.11. ELEKTRONIKUS, VIRTUÁLIS KÖNYVTÁR, NYÍLT HOZZÁFÉRÉS... 94 3.11.1. Elektronikus, virtuális könyvtárak... 94 3.11.2. Dokumentumok, információk tulajdonlás vagy hozzáférés... 96 3.11.3. Repozitóriumok, nyílt hozzáférés... 96 3.12. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 99 3.13. KISLEXIKON... 100 3.14. SZAKIRODALOM... 100 4. KÖNYVTÁRI HONLAP, KATALÓGUS, ADATBÁZIS... 103 4.1. HONLAP... 103 4.2. ADATBÁZISOK... 103 4.3. A KATALÓGUS... 104 4.4. KERESÉS A KATALÓGUSBAN... 104 4.4.1. Keresés... 105 4.4.2. Böngészés... 108 4.5. A BIBLIOGRÁFIAI LEÍRÁS KÖNYVÉSZETI ADATOK A KATALÓGUSBAN... 112 4.5.1. Bibliográfiai tételek katalógusrekord... 113 4.5.2. A katalógusrekord változatai... 114 4.6. ÖSSZEFOGLALÓ ÉS ANALITIKUS LEÍRÁS... 117 4.6.1. Többkötetes könyvek... 117 4.6.2. Kötetleírás monografikusan... 119 4.6.3. Folyóiratok... 122 4.6.4. Könyvsorozatok... 123 4.6.5. A cikkek bibliográfiai tételei... 124 4.6.6. Azonosítók, internetcímek... 126 4.7. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 130 4.8. KISLEXIKON... 130 4.9. SZAKIRODALOM... 131 5. A BIBLIOGRÁFIA... 132 5.1. A BIBLIOGRÁFIÁK TÍPUSAI... 132 5.2. NEMZETKÖZISÉG, ADATCSERE... 134 5.3. A NEMZETI BIBLIOGRÁFIA... 136 5.4. A MAGYAR NEMZETI BIBLIOGRÁFIA... 137 5.4.1. A retrospektív nemzeti bibliográfia... 137 5.4.2. Hungarikum... 138 5.4.3. A kurrens magyar nemzeti bibliográfia... 139 5.4.4. Sajtóbibliográfiák, cikkrepertóriumok... 140 5.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 142 5.6. KISLEXIKON... 142 6
5.7. SZAKIRODALOM... 143 6. INFORMÁCIÓKERESŐ NYELVEK... 145 6.1. AZ INFORMÁCIÓKERESŐ NYELVEK TÍPUSAI... 147 6.1.1. Természetes és mesterséges nyelven alapuló IKNY... 147 6.1.2. Pre- és poszt-koordinált IKNY... 147 6.1.3. Szerkezet szerinti típusok... 148 6.2. TÁRGYSZAVAK, KULCSSZAVAK, KERESÉSI TAKTIKÁK... 151 6.3. EGYETEMES TIZEDES OSZTÁLYOZÁS... 153 6.4. TEZAURUSZ... 160 6.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 164 6.6. KISLEXIKON... 165 6.7. SZAKIRODALOM... 166 7. AZ INFORMÁCIÓKERESÉS MŰVELETEI... 167 7.1. A KERESŐFELÜLETEK... 167 7.1.1. Kereséstörténet... 168 7.2. LOGIKAI MŰVELETEK... 168 7.2.1. Mi a szövegszó?... 170 7.2.2. Mi a különbség a tárgyszó és a szövegszó között?... 171 7.2.3. Az operátorok használata... 173 7.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 174 7.4. KISLEXIKON... 175 7.5. SZAKIRODALOM... 176 8. AZ ADATBÁZISOK JELLEMZŐI... 177 8.1. HATÓKÖR... 177 8.2. KIADÓ, SZOLGÁLTATÓ... 178 8.3. TÍPUS... 178 8.3.1. Folyóiratok tartalomjegyzéke... 178 8.3.2. Bibliográfiai adatbázisok... 180 8.3.3. Teljes szövegű tartalomszolgáltatás... 181 8.4. AZ ADATELEMEK KÖRE, KERESHETŐSÉGE... 181 8.4.1. A rekordok adattartalma... 183 8.4.2. Keresőfelület, nézetek... 186 8.4.3. Egyedi vagy ömlesztett?... 186 8.4.4. Szabadon elérhető vagy korlátozott?... 187 8.4.5. Látja-e az adatbázis tartalmát a Google?... 188 8.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 190 8.6. KISLEXIKON... 190 8.7. SZAKIRODALOM... 190 9. SZAKTERÜLETI ADATBÁZISOK, TARTALOMSZOLGÁLTATÁSOK... 191 9.1. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZÓDÁS... 191 9.1.1. Nemzeti könyvtárak, nemzetközi tájékozódó pontok... 191 9.1.2. Hazai általános gyűjtőkörű információforrások... 193 9.1.3. Egyházi könyvtárak... 197 9.2. SZAKTERÜLETI ADATBÁZISOK... 198 9.2.1. Filozófia... 200 9.2.2. Irodalom... 201 9.2.3. Nyelvészet... 205 9.2.4. Művészettörténet... 206 9.2.5. Pszichológia, pedagógia... 207 9.2.6. Szociológia, kommunikáció, egyéb társadalomtudományok... 208 9.2.7. Teológia... 213 9.2.8. Történelem... 213 9.3. FELSŐFOKON... 215 9.3.1. További tudományos adatbázisok... 215 9.3.2. Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ)... 217 9.3.3. Néhány specifikus külföldi CD-adatbázis... 219 7
9.4. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 221 9.5. KISLEXIKON... 221 9.6. SZAKIRODALOM... 222 10. GOOGLE KERESÉSI TECHNIKÁK (GUITMAN BARNABÁS)... 223 10.1. BEVEZETÉS... 223 10.2. ALAPVETŐ TUDNIVALÓK... 223 10.3. A BOOLE-OPERÁTOROK HASZNÁLATA GOOGLE KERESÉSNÉL... 225 10.4. MŰVELETEK PARANCSSZAVAKKAL... 225 10.4.1. Google Hacking... 227 10.4.2. A Google URL változtatása... 228 10.5. A GOOGLE SPECIÁLIS KERESÉSI LEHETŐSÉGEI... 229 10.5.1. Google Könyvek... 229 10.5.2. A Google Tudós... 230 10.5.3. Google Képek... 233 10.6. A GOOGLE KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSA... 235 10.7. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 235 10.8. KISLEXIKON... 236 10.9. SZAKIRODALOM... 236 11. DIGITÁLIS KÉPEK, TÉRKÉPEK ADATBÁZISAI (GUITMAN BARNABÁS)... 237 11.1. KÉPADATBÁZISOK... 237 11.2. TÉRKÉPGYŰJTEMÉNYEK... 240 11.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 243 11.4. KISLEXIKON... 243 11.5. SZAKIRODALOM... 244 12. HIVATKOZÁSI STÍLUSOK...245 12.1. A SZAKIRODALMI FORRÁSKUTATÁS SZAKASZAI... 245 12.2. HIVATKOZÁSI STÍLUSOK... 249 12.2.1. Általános kérdések... 249 12.2.2. Internetes dokumentumok... 252 12.3. ELTERJEDTEBB HIVATKOZÁSI STÍLUSOK... 254 12.3.1. Irodalomtörténeti Közlemények... 254 12.3.2. Fons... 255 12.3.3. MLA... 256 12.3.4. Chicago Style... 258 12.3.5. APA... 260 13. ZOTERO (GUITMAN BARNABÁS)... 263 13.1. KÉRDÉSEK, FELADATOK... 266 13.2. KISLEXIKON... 266 14. IRODALOMJEGYZÉK... 267 15. MUTATÓK... 275 ÁBRAJEGYZÉK... 275 AZ ADATBÁZISOK JEGYZÉKE RÖVIDÍTÉSEIK SZERINT... 277 A KISLEXIKONOK FOGALMAINAK MUTATÓJA... 281 8
1. A könyvtárak szerepe a korszerű ismeretszerzésben Szeresd a könyvet, s szeretni fog a bölcsesség Maximilianus Bibliothecarius Mi a könyvtár? A kérdés, gondolhatjuk, egyszerű és könnyű rá válaszolni. A könyvtár könyvek tára, olyan hely, épület, ahol a könyvek szépen rendben sorakoznak a polcokon. A könyvtárak katalógust vezetnek, amiből tájékozódni lehet, mi minden található meg a gyűjteményben. Ha valami nincs kinn a szabadpolcon, azt ki lehet kérni a raktárból. A könyveket kölcsönözni is lehet, de akadnak olyan kiadványok, amelyeket csak helyben van mód olvasni. Nyugalom és rend van, ahol azok, akik ott olvasgatnak, minden bizonnyal szeretik a könyveket. Szeresd a könyvet, s szeretni fog a bölcsesség. Mottónk bizonyos Maximilianus Bibliothecarius Szent Jeromosnak címzett leveléből származó mondás, valójában Bánhegyi B. Miksa egykori bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság könyvtárosa fiktív levelének költött jelmondata, Szent Jeromos 130. levele nyomán: Ama Scripturas sanctas et amabit te sapiential" Szeresd a szent írásokat, s szeretni fog a bölcsesség! (Maximilianus Bibliothecarius, 1999, 54 55) Ha egy könyvtárban elakadunk a keresgélésben, segítséget lehet kérni a könyvtárosoktól. Számítógépet, internetet is lehet használni, és jó ismerősökkel lehet összefutni az előtérben vagy más közösségi térben. A könyvtár az egyéni, önálló ismeretszerzés fontos helyszíne. A Mi a könyvtár? körkérdésre egyetemi hallgatók a következő gondolatokkal válaszoltak: A könyvtár szolgáltató intézmény. Tájékoztat. Gyűjtemény. Dokumentumok tárolására alkalmas hely. Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között. Írásos anyagokat, információkat tesz elérhetővé az emberek számára. Valamennyi válasz érvényes, ám önmagában nem teljes. A könyvtár egyszerre minden, amiről a fenti mondatok szólnak, de sokkal több feladatot is teljesít ezeknél. A könyvtárak hagyományos feladata több mint kétezer éve azonos, négy alapfeladatra irányul: 9
(1) gyűjti, (2) őrzi, (3) feltárja, ezzel egyúttal visszakereshetővé is teszi és (4) az olvasók, felhasználók rendelkezésére bocsátja állományát és szolgáltatásait. Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről a vonatkozó alapfeladatokat a következők szerint határozza meg: 55. (1) A nyilvános könyvtár alapfeladatai: b) gyűjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megőrzi, gondozza és rendelkezésre bocsátja, c) tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és szolgáltatásairól, d) biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését, e) részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum és információcserében. (2) A fenntartó kiegészítő feladatokat is meghatározhat. Az alapfeladatok mögött komplex tevékenységek rejlenek, s e tevékenységek napjainkban egyaránt kötődnek a múlt és a jelen világához, a rögzített és megszerezni kívánt ismeretekhez, az egyéni és közös szellemi értéket képező felhalmozott tudástartalmakhoz, az információkezeléshez, a kultúrához, tudományhoz, az emberi közösségekhez és a társadalom egészéhez. A könyvtárak korszerű ismeretszerzésben betöltött szerepének körvonalazásához induljunk ki a diákok fent jelzett gondolataiból a könyvtár történetileg kialakult intézménye szerepkörének változásaira is figyelve vegyük szemügyre közelebbről is ezeknek a kérdéseknek a részleteit. 1.1. A könyvtárak alapfeladatai 1.1.1. A könyvtár szolgáltató intézmény Amennyiben intézményes keretek között fenntartott gyűjteményekről beszélünk, a könyvtárat valóban szolgáltató intézménynek nevezhetjük. Feladata dokumentumok, információk szolgáltatása, az egyszer már közzétett szellemi alkotások tanulmányozásának lehetővé tétele, közkinccsé tétele, az ismeretekhez való hozzáférés elősegítése. Ám nem minden könyvtár nyitja ki kapuit minden olvasni vágyó előtt, ilyen szempontból kétféle működési forma alakult ki: a nyilvános és a nem nyilvános, illetve (ez lehet egy harmadik kategória is) a korlátozottan nyilvános könyvtáraké. E keretek között más más felhasználói kör számára nyílik meg a könyvtárakban hozzáférhető tudáskincs világa, attól függően, hogy a fenntartó milyen céllal hozta létre a gyűjteményt és milyen céllal működteti a könyvtárat. A hagyományos könyvtár elsősorban gyűjteménycentrikus, szolgáltatásai is szorosabban épülnek az adott gyűjtemény közvetlen használatára: nyomtatott könyvek, folyóiratok, újságok olvasása, azaz a helybenhasználat; kölcsönzés; másolási lehetőségek, reprográfiai szolgáltatások; keresés a kötet és cédulakatalógusokban, adattárakban, kézikönyvekben; 10
könyvtárosi segítség kérése bibliográfia összeállításához, szakirodalom felkutatásához, a helyi és más állományokban és való tájékozódáshoz ez a tájékoztató szolgálat igénybe vételét jelenti; könyvtárközi kölcsönzés. A digitális korban a könyvtárak szolgáltatási irányultságúak, s mind jobban elterjednek az elektronikus bibliotéka szolgáltatások, ezek nagyvonalakban a következők: keresés a hálózatról elérhető elektronikus katalógusokban; könyvtári ügyintézés: például a kölcsönzött könyvek; (bakelit,) CD, DVD lemezek hosszabbítása elektronikus úton; elektronikus úton intézhető cikkmásolat kérés; tájékozódás az internetes kommunikációs eszközök segítségével (könyvtári honlapok, portálok, linkgyűjtemények, egyéb könyvtári információs szolgáltatások); az e-gyűjtemények megismertetése és más virtuális közszolgáltatások elősegítése, digitális adattárak, ismerettárak közötti útbaigazítás; tájékoztatás és a szolgáltatások igénybevétele az országos és nemzetközi könyvtári rendszeren keresztül; digitális gyűjteményekhez való hozzáférés; e-tananyagok hozzáférésének biztosítása előfizetéshez kötött tartalomszolgáltatások biztosítása; hozzáférési pontok, dedikált hálózatokhoz való kapcsolódás a tanulás és kutatás elősegítésére, a jogvédett források etikus felhasználásának lehetőségének megteremtése. Ilyen programban érhető el például a NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum), az országban kijelölt hozzáférési helyeken keresztül; digitalizálás; e-gyűjtemény létrehozása, gondozása; oktatás: olvasásfejlesztés, az információs műveltség terjesztése és megszerzésének elősegítése; az olvasási, információkeresési és digitális kompetenciák fejlesztése; a formális oktatás, valamint a nem formális és informális tanulás támogatása. A fentiekből is kitetszik, hogy a könyvtár ma már nem csak a magányos, olvasmányaiba mélyen elmerülő csöndes látogatót pártolja. Számos rendezvénynek, tanfolyamnak, foglalkozásnak és programnak is otthont adhat. Kialakíthat oktatótermeket, kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas helyszínt, előadókat, találkozásra, beszélgetésre alkalmas helyiségeket is. Újonnan épült egyetemi könyvtárakban előjegyezhető kisebb csoportot befogadó tanulószoba, ahol a diáktársak diskurálva tanulhatnak egymás és a könyvek társaságában, számítógépes eszközöket, adatbázisokat is használva. Az elmúlt több mint egy évszázad folyamán a dokumentumok számának, s különösen a tudományos folyóiratokban közölt szakirodalom soha nem látott növekedése a könyvtári anyag kezelésének, beszerzésének, szolgáltatásának módját jelentősen megváltoztatta és ráterelte a figyelmet a dokumentumokban rejlő ismeret közvetlen feltárásának szükségességére. A szakirodalom növekedésének ütemét az egy-egy szakterületen közölt cikkek számával is meg szokták becsülni, ilyen vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a cikkek száma 5 15 évente is megduplázódhat. Az eligazodást és kereshetőséget biztosító segédeszközök jelentősége e jelenségekkel párhuzamosan nő. A súlypont a dokumentumok helyett egyre inkább az ismeretekre, a tudásra, a szellemi alkotásokra helyeződött át, s már nem az ismeretek hordozóit, hanem magukat az ismereteket kellett bizonyos átalakítás révén rendszerezve áttekinteni, hozzáférhetőségüket biztosítani. (Horváth Papp 1999, 9) 11
A digitális kor eszközrendszerének fejlődése még látványosabb és érezhetőbb módon átformálja az ismeretszerzési, tanulási, olvasási, kommunikálási szokásokat, ezzel párhuzamosan átalakulnak a könyvtárhasználathoz kapcsolódó lehetőségek és igények is. A társadalomtudományi szakemberek a könyvtárat az információs társadalom vagy tudástársadalom egyik alappillérének tekintik. A bibliotéka szervezete ilyen formán a tudástársadalom információs közintézménye, az ismeretorganizáció hálózatának egyik megszervezője és működtetője, amely szoros összefüggésben áll a digitális társadalom fejlődésével. Mi több, az európai direktívákban a könyvtári szervezet és hálózat az elektronikus közszolgáltatások egyik kiemelt terepe, amelynek meg kell felelnie az új, többnyire elektronikus alapú felhasználói igényeknek, illetve a digitális kínálat bővüléséből következő fejlesztési elvárásoknak. (Kerekes 2009, 68.; 69. p.) A közszolgáltatások Európai Unió e-kormányzati irányelvei az elektronikus közszolgáltatások körébe vonja a könyvtárat (a közkönyvtárat), az elektronikus adatbázisokhoz való könyvtári hozzáférést és a nyilvános könyvtárak elérését, ahol e- kormányzati pontok is létesülhetnek alapvető fontosságúnak tartja. (Kerekes 2009, 68 72. p.) Ebben az elképzelt keretben a korszerű nyilvános könyvtárban szakmailag felkészült mentorok segítenek nemcsak a tanuláshoz, ismeretszerzéshez, kutatáshoz szükséges információk megszerzésében, hanem a különféle állampolgári jogok gyakorlására és kötelességek teljesítésére kialakított elektronikus platformok kezeléséhez is segítséget nyújtanak. Az új kor új, elektronikus alapú kihívásai kétségkívül nagy hatással vannak valamennyi könyvtártípusra. A szolgáltatások köre és módja a kor változásainak és kihívásainak megfelelően jelentősen bővült. A hagyományos könyvtárakhoz köthető legalapvetőbb szolgáltatások: kölcsönzés, helyben olvasás, kézikönyvekből, helyszíni cédulakatalógusokból vagy elektronikus adatbázisokból való információkeresés, másolatkészítés, bibliográfia készíttetése, személyes segítségnyújtás az olvasóknak, azaz szaktájékoztatás. A már említett 1997. CXL. törvény rendelkezik a magyarországi nyilvános könyvtárak ingyenesen használható szolgáltatásairól. 54. (1) e) bekezdése kimondja, hogy a helyben nyújtott alapszolgáltatások ingyenesek; az 56. pedig részletezi ezeknek az alapszolgáltatásoknak a körét, eszerint ingyenes a könyvtárlátogatás, a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helybenhasználata, az állományfeltáró eszközök használata (katalógusok, online katalógus) információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól (tájékoztatópultnál, könyvtári honlapokról vagy könyvtári portálokról). Az ingyenes szolgáltatások igénybevételéhez is természetesen be kell iratkozni a könyvtárba. Ugyanakkor érdemes tudni azt is, hogy a 6/2001. (I. 17.) Korm. rendelet a könyvtárhasználókat megillető egyes kedvezményekről rögzíti: Nyilvános könyvtárban az érvényes diákigazolvánnyal rendelkező tanulók, hallgatók számára a beiratkozási díjból 50% os kedvezményt kell adni. (1. ). A szolgáltatások körébe tartoznak a könyvtárak saját készítésű számítógépes adatbázisai (katalógus, bibliográfiai adatbázisok) valamint a távoli hozzáférésű adatbázisok, melyek 12
között nagy jelentőségük van a teljes szövegű tartalomszolgáltatásoknak. Ez utóbbiak jelentős része előfizetéshez kötött, számos kísérő és használatot könnyítő megoldást kínálnak, de csak korlátozottan érhetők el: használatukhoz, a szövegek letöltéséhez ugyanúgy be kell iratkozni és személyesen be is kell fáradni egy könyvtárba, mint amikor csak könyvet szeretnénk kikölcsönözni. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a könyvtár intézménye mindig is igyekezett válogatott, minőségi, ellenőrizhető információforrásokat gyűjteni, ezeket sokféle szempont szerint rendszerezve szolgáltatni. A digitális forrásokra is így tekint: az elektronikus formában gyűjteményébe ténylegesen vagy virtuálisan bekerülő dokumentumokat is válogatottan, rendezetten és ellenőrizhető módon illeszti be és teszi visszakereshetővé. Ha külső szolgáltatás megvásárlásáról, bérléséről van szó, akkor pedig igyekszik olyan adatbázisokhoz juttatni a felhasználót, amelyek igényesen kialakított elektronikus környezetben megbízható tartalomszolgáltatásokat nyújtanak. 1.1.2. Tájékoztat A katalógus segítségével a könyvtár tájékoztatja olvasóit a saját dokumentumairól. Ezen kívül sok másról és sok más eszközzel is tájékoztat a kézikönyvekből, bibliográfiákból, saját honlapon keresztül más könyvtárak és közgyűjtemények adatbázisaiból valamint az előfizetett tartalomszolgáltatások platformjairól. A tájékoztatás igénybevétele többféleképp történhet: személyesen, a tájékoztató könyvtáros megkérdezésével; virtuális referensz szolgáltatásokkal: ha van rá mód, elektronikus eszközökön (aszinkron technológia: e-levél, egyéb online bejelentő felületek, Libinfo tájékoztató szolgáltatás vagy szinkron e-ügyeleti rendszereken: chat szobán, online telefonon) keresztül is kérhetünk tanácsot, tájékoztatást, kiindulópontokat egy-egy téma kutatásának megkezdéséhez; a könyvtár honlapján közölt információk alapján; könyvtári portálokon (ilyen például a magyarországi könyvtárakról tájékoztató Könyvtárportál); közös katalógusokból (például a Magyar Országos Közös Katalógus, MOKKA vagy a magyarországi egyházi könyvtárak közös katalógusa, az Unitas, a külföldiek közül legismertebb a KIT Karlsruher Virtueller Katalog). könyvtári rendezvényeken: tájékoztató előadásokon, adatbázis bemutatókon; felhasználóképző tanfolyamokon; könyvtári osztályozási rendszer segítségével, a könyvtári információkereső nyelvekkel. Ehhez természetesen el kell sajátítani ezt a rendszert, illetve az információkereső nyelv alapjait, ezért e jegyzetben külön fejezetet szánunk ezeknek a tudnivalóknak. 1.1.3. Gyűjtemény Egy-egy könyvtárban meghatározott arculatú gyűjtemény található. A gyűjteményt meghatározott gyűjtőkör alapján alakítják és folyamatosan gondozzák: új dokumentumok kerülnek be, a keresettebb könyvek szabadpolcra, a kevésbé használatosak tömörraktárba vagy zárt raktárakba kerülnek, ezeket csak a katalógus alapján lehet keresni és kikérni. 13
A gyűjtemény egy részét a kölcsönző könyvtárakból a könyvtárhasználati szabályzatban közreadott időtartamra és az ott felsorolt feltételek mellett ki lehet kölcsönözni. Minden könyvtárban van viszont olyan állományrész, amely nem kölcsönözhető, prézens (latinul praesens), azaz csak helyben használható. Ezek általában a kézikönyvek, a régi és ritka könyvek, a folyóiratok és a speciális kiadványok. A gyűjtemények jellegét döntően meghatározza az is, hogy milyen dokumentumtípust őriznek. A nyomtatott anyagokon könyveken, folyóiratokon, újságokon kívül, sok más hordozó és dokumentumtípus is előfordul: fotók, mikrofilm, kézirat, kotta, térkép, kisnyomtatvány, újabban digitális könyvek, számítógéppel kezelhető fájlok. A zenei gyűjteményekben például sokkal több zenei CD, DVD és kotta van, mint más könyvtárakban, ahol a zenei anyag csak mellékgyűjtőkört képez; a látássérültek számára fenntartott speciális könyvtárban pedig inkább hangoskönyvekre és braille-írású dokumentumokra van szükség. Az egyetemi könyvtárakban pedig az oktatott tárgyakhoz kapcsolódó tudományos szakirodalmi könyveket, folyóiratokat és adatbázisokat szerzik be. A gyűjteményalakítás tehát nem a könyvtárosok saját kénye-kedve szerint történik, hanem egyrészt attól függ, milyen történelmileg kialakult feladatkör ellátása hárul a gyűjteményre, másrészt milyen feladatot ró az aktuális fenntartó a könyvtárra, ami meghatározza a gyűjtőkörét. Meghatározó kérdés az is, kik a használói és milyen igényeket támasztanak az olvasók a gyűjteménnyel szemben. A könyvtárak a fő gyűjtőkörükbe tartozó dokumentumokat igyekeznek teljesebb körűen összegyűjteni, illetve biztosítani a más forrásokból történő szolgáltatást; a mellékgyűjtőkört pedig csak reprezentatív vagy erős válogatással kialakult részleg képviseli. Mekkora egy könyvtár gyűjteménye? A gyűjtemény tartalmi jellemzőin, szellemi, eszmei értékén felül a dokumentumféleségekkel és a dokumentumok számával is jellemezhető egy könyvtár. Elektronikus könyvtár esetében a dokumentumok számával, a dokumentumtípusokkal és a tárolt adatok byte kiterjedésével szokták jellemezni az összállomány nagyságát. A könyvtári honlapok általában hasznos ismertetőt nyújtanak a törzsgyűjteményről, az egyes részlegekről, felsorolják a különgyűjteményeket és adatokat közölnek a hagyományos, fizikailag vagy logikailag elkülöníthető dokumentumok számáról is, a könyvtári egységek mennyiségéről. A középkori kolostori könyvtárak kezdeti állománya csak néhány, a vallási és a gyakorlati egyházi élethez, a szertartásokhoz szükséges könyv volt: Szentírás, missale, brevárium. A XVI XVII. századi főúri könyvtárakban tipikusan néhány száz kötet volt található, a háromezer kötetes gyűjtemény nagynak számított. Egy mai, olvasást kedvelő család közepes méretű házikönyvtára ezer háromezer könyvet számlál, egy nagyobb magánkönyvtár az öt hatezer kötetnél kezdődik. A mai közgyűjtemények esetében a következő nagyságrendi skála szerint szokták a könyvtárakat gyűjteményük nagysága szerint csoportosítani: Kiskönyvtár: 10.000 egységig Közepes könyvtár: 10.000 100.000 egység között Nagykönyvtár: 100.000 felett. Összehasonlításképp vegyünk sorra néhány számszerű adatot a történeti és mai könyvtárakról (az adatok, ha másképp nem jelezzük, az adott könyvtár honlapjáról származnak): Az ókori alexandriai könyvtárban összegyűjtött papirusztekercsek száma több százezer lehetett. Egyes források 400.000, mások 500.000 tekercset emlegetnek, s olyan feljegyzés is van, amelyik szerint a tudományos központként működő könyvtár 14
fénykorában 700.000 tekercset őriztek. Hogy valójában hány művet is jelentett mindez, nehéz megbecsülni. A hellénizmus korában egy-egy mű általában nem volt olyan hosszú, mint a mai könyvek szövege, s gyakran előfordult, hogy egyetlen tekercsre több művet is ráírtak. (Blum 1991, 112 107; Swiderkowna 113 118) A legendás ókori könyvtár szellemiségének jegyében hozták létre már a XXI. században a hatalmas, korszerűen kialakított új Bibliotheca Alexandrinát. 2002-ben avatták fel, a kiinduló könyvállomány 8 millió kötet, a könyveket, és az ott tárolt egyéb dokumentumokat fokozatosan dolgozzák fel és adják használatába. Az új könyvtár, az ókori bibliotéka szellemiségét átörökítve a tudomány nyíltságát és szabadságát több módon is segíteni kívánja. Számos bölcsészeti, társadalomtudományi, természettudományos és informatikai kutatóintézetnek, programnak ad otthont; a legkorszerűbb digitális technológiával segíti a nemzetközi kutatási hálózatok munkáját. Itt üzemel a web-archiválására megalapított Internet Archive (Internet Archívum) egyik tükörszolgáltatása, 200 számítógépen tárolt 100 terra-byte archivált adattal. A San Franciscóban alapított Internet Archívum anyaintézmény a weboldalakat válogatva, részben bejelentett igények alapján, 1996- tól folyamatosan gyűjti és tárolja. Az Alexandriai Könyvtár 2003-tól, fáziskéséssel, tükörszerverről szolgáltatja az Internet Archívumban tárolt anyag másolatát. A XI. század végén Pannonhalmán 80 kötetet, kb. 200 művet tartottak nyilván; ma mintegy 360.000 kötetet őriznek a bencés gyűjteményben. Itt őrzik I. András király 1055-ben kiadott hiteles oklevelét, a Tihanyi apátság alapítólevelét. (Madas 2009; Magyar nyelvemlékek 2010) Pázmány Péter esztergomi érsek 1635-ben jezsuita egyetemet alapított Nagyszombatban, az egyetemnek az alapításkor több mint 5000 kötetes könyvtára volt. (Farkas Gábor Farkas 1997) A vatikáni könyvtár mai állománya: 1,6 millió nyomtatott kötet, ebből 8400 az ősnyomtatvány, amelyek közül 65 pergamen; 180.000 kézirat (kódexek és levéltári anyagok, a legrégebbiek II. századiak); 150.000 térkép, metszet, nyomat; 300.000 érme, 150.000 fotó. A washingtoni Library of Congress (Kongresszusi Könyvtár) állományadatai: 144 millió könyvtári egység; több mint 33 millió katalogizált könyv és egyéb nyomtatvány 460 nyelven; több mint 63 millió kézirat; Észak-Amerika legjelentősebb ritka könyves gyűjteménye; a világ legnagyobb jogi gyűjteménye; filmanyag, térképek, kották, hangfelvételek gyűjteményeivel. A magyar nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár néhány állományegységének adata: o Törzsgyűjtemény: 4 millió könyv, 400.000 évfolyam hírlap és folyóirat; o Különgyűjtemények: több mint 7,1 millió dokumentum (köztük a Képes Krónika, a Bibliotheca Corviniana harmincöt kötete, a Szózat eredeti kézirata, Haydn kéziratok) Néhány részlet a különgyűjteményekről: o Kézirattár: 1.400.000 egység o Ősnyomtatvány: 1800 példány (ez a magyarországi állomány közel egynegyede, közöttük van a Chronica Hungarorum, az első Magyarországon nyomtatott könyv, amely Hess András műhelyében készült Budán, 1473 ban; a számos külföldi kiadvány közül megemlítjük a neves velencei kiadó és nyomdász, Aldus Manutius görög nyelvű Aristotelész kiadását); o Antiqua (XVI. századi könyvek): 13.000 példány; o Régi Magyar Könyvtár (1700-ig terjedő gyűjtemény): 8500 példány 15
o Térképgyűjtemény: 300.000 egység o Zeneműtár: 170.000 nyomtatott kotta; 18.000 kottakézirat; az opera-, ill. színpadi zene gyűjtemény: 550 polcfolyóméter kéziratos és nyomtatott kotta. o Könyvtári Intézet Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtára: 100.000 egység. Jelentős továbbá a színháztörténeti gyűjtemény, a plakátok, grafikák, kisnyomtatványok tára, a fotógyűjtemény stb. Az említett San Francisco-i Internet Archívum 2011. július 9-ei állapotának adatai: 150 milliárd archivált weboldal; 534.595 mozgókép; 94.358 koncertfelvétel; 921.546 hangfelvétel; 2.884.911 szöveg. Legújabb újdonsága a könyvtárak digitalizált, illetve digitális formában olvasható könyveinek kölcsönbeadási programja számítógépes eszközökkel, illetve az erre szolgáló e-készülékekre való feltöltéssel, továbbá a már egyszer digitalizált könyvek biztonságba helyezése, tartós fizikai megőrzése. Az eredeti könyvek megőrzésére a digitális archívum külön programot dolgozott ki: a könyvtáraktól a digitalizálás időtartamára kölcsönkért könyveket, ha a tulajdonos könyvtár visszakéri és gondoskodik a kötet további őrzéséről, akkor visszajuttatják a könyvet az eredeti helyére. Egyes könyvtárak azonban, helyhiányra vagy más okokra hivatkozva nem vállalják a digitalizált könyv további őrzését. Ezeket a köteteket speciálisan kialakított konténerekbe helyezik, és optimális hőmérséklet és páratartalom mellett gondoskodnak fizikai megőrzésükről. A folyamatosan gyarapodó, kisebb-nagyobb látogatói forgalmat bonyolító könyvtárakon kívül beszélhetünk muzeális, lezárt gyűjteményű könyvtárakról is, amelyek ma kutatóhelyként, kulturális oktatási rendezvények színhelyeként és turisztikai látványosságként szolgálnak. A XVIII. században épültek a művészi berendezésű barokk vagy klasszicista stílusú teremkönyvtárak. A ma műemlék könyvtárakként számon tartott intézmények jellemzően egyházi alapítású vagy főúri magánkönyvtárak voltak, ilyenek találhatók például Gyöngyösön, Zircen, Pannonhalmán, Sárospatakon, Keszthelyen (Helikon), Kolozsvárott (Teleki Téka). Történetükről, gyűjteményükről a könyvtártörténeti szakirodalomból lehet részletesebben tájékozódni. A történeti gyűjtemények különféleképp vészelték át a történelem viharait. A magyarországi egyházi bibliotékák sorsát drasztikusan megpecsételték II. József 1782 1788 között kiadott rendelkezései a vallási társulatok működésének betiltásáról, s ugyanígy megsemmisítő hatással voltak számos kollekcióra a szerzetesrendek működési engedélyének bevonását követő intézkedések 1950-ben. (Vix 1997) Az újjáalakított vagy az elhurcolt példányokkal megtizedelt gyűjtemények sok esetben a rendszerváltozás utáni visszaállítások ellenére sem nyerhették vissza eredeti állapotukat és fényüket. A történeti gyűjtemények feltárása, rekonstruálása napjainkban is folyamatosan történik. Akadnak még most is elhagyatott, rendezésre, feltárásra váró kisebb gyűjtemények, ezekre ezúttal csak egyetlen példát említünk: az erdélyi erzsébetvárosi örmény katolikus plébániatemplom feltárás alatt álló könyvgyűjteményét (Guitman, 2008). A megsemmisült, szétszóródott könyvgyűjtemények rekonstrukciójára is történnek kísérletek, hosszú távú kutatóprogramok is alakultak, melyek révén fokozatosan sikerül feltárni a régi századok olvasmánytörténeti és művelődéstörténeti vonatkozásait. Érdekes példája e törekvésnek az egyik leggazdagabb XVIII. századi erdélyi asszonykönyvtár létrehozójának, a női bibliofília meghonosítójának, Bethlen Kata Magyar Bibliothecájának rekonstrukciója a fennmaradt jegyzékek, levelek alapján (Simon Szabó, 1997). Bethlen Kata több mint ötszáz kéziratos és nyomtatott XVI XVII. századi hungarikumot (magyar vonatkozású könyvet) gyűjtött össze. 16
Egy másik érdekes kezdeményezés Zrínyi Miklós könyvtárának rekonstrukciója a fennmaradt katalógus és más olvasmánytörténeti adatok alapján, s e könyvgyűjtemény 3D-s bemutatása a Szegedi Tudományegyetem weboldalain. (Biblioteheca Zriniana 3D; Hausner et al.) A könyvtörténészek, művelődéstörténészek adattárakban gyűjtik össze és teszik közzé a feltárt vagy rekonstruált gyűjtemények katalógusait. A katalógus sorozatok közül sok kötetben jelent meg, illetve jelenik meg, az elektronikus adatbázisok előnyeit kihasználva azonban célszerű az ilyen jellegű adatokat adatbázisba rendezni. A könyvek tulajdonosi bejegyzéseiből valamint az egykori gyűjtemények adott időpontban késztett kéziratos leltárjegyzékének, katalógusainak számítógépes nyilvántartása alapján könnyűszerrel körvonalazható egy-egy szétszóródott gyűjtemény állománya. Magyarországon a Bibliotheca Eruditionis adatbank összesíti az történeti gyűjtemények olvasmánytörténeti szempontú feldolgozását. 1.1.4. Dokumentumok tárolására alkalmas hely A könyvtárak igyekszenek megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között a dokumentumokat hosszú távon, biztonságosan meg lehet őrizni és az olvasók rendelkezésére bocsátani. A könyvtáros szakmában külön nagy fejezetet képez a könyvtári állomány megőrzése és védelme, és további speciális szakterület a sérül példányok helyreállítása, restaurációja. Mindezek mellett újabb fejezetek nyílnak a digitális megőrzés kérdéseiről. A könyvtári elhelyezést meghatározza a dokumentumok kora, anyaga, állapota, mérete, tartalma, és egyéb dokumentum típusbeli jellemzője. Néhány speciális feladatú könyvtár, ilyenek például a nemzeti könyvtárak, kifejezetten őrző részlegeket, tárolókönyvtárakat is fenntartanak. E részlegekre azért van szükség, hogy biztonságosan megőrződhessenek rögzített kulturális örökségünk emlékei. A digitális dokumentumok esetében is ugyanolyan fontos tartós megőrzésről és tartós szolgáltatási formákról gondoskodni, mint a hagyományos dokumentumok esetében. A megőrzés sikeressége azonban sokban függ a használók figyelmességétől is, attól, hogy hogyan vigyáznak a kikért példányokra, vajon kesztyűs kézzel vagy hanyagul bánnake a kölcsönzött darabokkal, hol és hogyan olvasnak, hogyan lapozzák a könyvet, hogyan szállítják a buszon, vonaton, hogyan tanulnak, jegyzetelnek belőle vagy hogyan készítenek másolatot, és komolyan veszik-e a mondást: Könyvet lopni nem bűn? Az efféle felnőtt csínytevések az egyébként is nehezen hozzáférhető, a kereskedelmi forgalomban már nem kapható egyetlen vagy csak néhány példányban hozzáférhető kötelező olvasmányok esnek áldozatul. Ha egy-egy fontos és sokak számára nélkülözhetetlen mű elveszik, ennek kárát a leendő olvasók látják. A könyvtáros pedig legfeljebb csak Szent Jeromoshoz, a bibliothecariusok védőszentjéhez imádkozhat: De védelmezd a ránk bízott értékeket, a könyveket is. Védelmezd tűztől és víztől, védelmezd a molyoktól, a penésztől és a savtól. De óvd meg könyvtárainkat a szenvedélyes könyvgyűjtőktől is, meg azoktól, akik nem tudják vagy nem akarják megbecsülni a könyvet, akik tisztátalan kézzel és tisztátalan lélekkel nyúlnak a kötetekhez. (Maximilianus Bibliothecarius, lásd Bánhegyi 1999, 55) A gyűjtemények kezelőinek feladata gondoskodni arról, hogy a dokumentumokat lehetőleg ne érje károsodás. Ezért a könyvtár használati szabályzatába bele is szokták foglalni: az olvasótermekbe ételt italt nem szabad bevinni; a középkori kódexeket és a régi könyveket csak speciális könyvtartóra helyezve szabad olvasni; a féltett kéziratos anyaghoz, eredeti oklevelekhez, a fotógyűjtemény fényképeihez csak megfelelő kesztyűben szabad hozzányúlni, és csak grafitceruzával szaban jegyzetelni. 17
Külső körülményekre is oda kell figyelni: a nedvesség, a nedves helyiség vagy a túl száraz levegő, a tűző napsugarak, a rágcsálók, rovarok, a valódi könyvmolyok, penészgombák, a levegő szennyező anyagai maradandó és visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak. Ismeretes jelenség az anyag öregedése is, aminek során a dokumentum anyaga az idők során a környezeti kölcsönhatások következtében kémiailag megváltozik. A papírnál a cellulózmolekulák bomlásnak indulnak, ezért a papír megváltoztatja színét, töredezik vagy akár egyetlen érintésre, egyetlen pillanat alatt szét is porladhat. A facsiszolat tartalmú, savas papírfajták veszélyeztetettebbek, mint a semleges kémhatású rongy, illetve a facellulózt tartalmazó savas papírok, különösen, ha hosszú időn keresztül erősebb fénynek, magasabb hőmérsékletnek és magasabb páratartalomnak is ki voltak téve. Az 1870 1970 közötti nyomtatványok jelentős része facsiszolat tartalmú papíron jelent meg, ezért ennek az időszaknak a dokumentumai s közülük is legnagyobbrészt a hírlapok veszélyeztetettek. A savasodás jele a papír sötétedése, elsárgulása, és arról is észre lehet venni, hogy elkezd töredezni. (Kastaly 2002, 218 219). A korai hírlapok például igen veszélyeztetettek, mert olcsó és rossz minőségű papírra nyomtatták őket. Ez indokolhatja azt, hogy a digitalizálási programokban a digitalizálandó dokumentumok kiválasztásakor elsőbbséget kaphassanak a legrégebbi lapok a XVII. századból, a keresettebb XIX. századi és XX. század eleji újságok. Ilyen törekvések folytán az OSZK egyik tematikus webhelyén, a Sajtómúzeumban már elérhetőek a magyar sajtótörténet legrégebbi lapjai (Mercurius Veridicus ex Hungaria 1705 1711, Nova Posoniensia 1721 1722), és más könyvtárak is sort kerítettek már a helytörténeti jelentőségű, keresettebb újságok digitalizálására. A digitalizálással azonban még korántsem oldódik meg a megőrzés kérdése. A digitális dokumentumok sérülékenyebbek, mint hinnénk. A digitális adatokat befogadó merevlemezek maguk is öregedő fizikai objektumok. Ismeretes, hogy megbízható élettartalmuk 3 5 év, ez után az idő után az adatokat át kell menteni más tárolóra. Problémát jelent a kódolt jelek visszafejtése, ha időközben elavul a dekódolást biztosító eszközünk, probléma a gyakori technikai technológiai változás, ami miatt folyamatos frissítéseket kell eszközölni. A digitális tartalomköltöztetés az információs környezet és a formátumok elavulása, az újabb környezettel és formátumokkal való megfeleltetés miatt információvesztéssel járhat. A megjelenítési keretrendszereket is frissíteni kell, zökkenőmentesen biztosítani az áttérést az újabb verziószámú kezelőrendszerekre, szoftverekre. Nem megoldott az ipari eljárásokkal keletkező digitalizált dokumentumok katalogizálása, metaadatokkal való ellátása sem. A tömeges digitalizálás, a felgyorsult tempóban keletkező webes tartalmak olyan részletes feltárása és precíz visszakereshetősége, mint ahogyan azt a hagyományos dokumentumok esetében egy-egy könyvtári katalógusnál megszoktuk, nem vállalható, s helyette még nem alakult ki más megoldás. Nehézség lehet a sokféle dokumentum-változat, tartalom-változat megkülönböztetése és felismerése (például a több helyen is fellelhető, látszólag azonos szövegek valóban azonosak-e, honnan erednek, ki a szerzőjük, mikor készültek, mikor frissítették stb.), s szinte lehetetlenné válik a hétköznapi felhasználó előtt a multimédia tartalmak eredetének, összetevőinek azonosíthatósága. A hipertext kapcsolatok, linkek frissítése és sok más tényező miatt gondolhatjuk még úgy, hogy a digitális feldolgozási és tárolási eljárások mai fejlettségi foka még a digitális őskornak felel meg, Nyitott kérdés, hogy hogyan szavatolható az ellenőrizhető, megbízható és hosszú távú minőségi megőrzés, az eredeti állapotnak megfelelő rekonstrukció és a stabil tartalomszolgáltatás. A könyvtárak természetesen kutatják az új, digitális archiválás módjait és az archivált tartalom szolgáltatásának lehetőségeit, s jelentős előrelépések történnek a rendezett körülmények közötti, korszerű technológiára alapozó digitális művek tárolása és az 18
archívumokból való szolgáltatások fejlesztésére. Magyarországon, Európában és a világ más pontjain is jelentős fejleményekről számolhatunk be. Néhány példa: Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), amely eddig mintegy tízezer digitalizált könyvet archivál, és több al gyűjteményt is kialakított (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis EPA; Magyar Digitális Képkönyvtár MDK); OSZK Digitális Könyvtár (OSZK DK), a nemzeti könyvtár gyűjtőkörébe tartozó elektronikus dokumentumok fogadására, archiválására és szolgáltatására alakult; a jogvédett könyvek úgynevezett dedikált hálózaton keresztül, bejelentett könyvtári pontokról vehető igénybe; GALLICA a francia nemzeti könyvtár lenyűgöző sebességgel gyarapodó, impozáns látványelemekkel megjelenő és könnyen kezelhető felületről lekérdezhető digitális gyűjteménye; Europeana az európai nemzeti könyvtárak és jelentősebb gyűjtemények digitális anyagának virtuális gyűjteménye. 1.1.5. Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között Amikor valaki azt mondja: A könyvtárban különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között, kétféle dologra gondolhat. (1) Gondolhat arra, hogy a szabadpolcos elrendezés során különféle tematikai szempontok szerint tájékozódhatunk a polcok között: Filozófia, Vallás, Pszichológia, Pedagógia, Szociológia, Irodalomtudomány, Szépirodalom, Nyelvtudomány, Történelem, Művészetek és hasonló nagyobb tematikus egységeken belül helyezkedik el a főbb témakörök részterületeinek irodalma. A szabadpolcok és a rajtuk sorakozó könyvek szakjelzettel vannak ellátva, a könyvek helyét meghatározó szakjelzeteket pedig a katalógusból is ki lehet keresni. Az egyes gyűjteményrészlegek a könyvtári térben különválasztott övezeteket is képezhetnek, külön szobákat, termeket, nagyobb könyvtárakban tematikus utcákat lehet bejárni. A szabadpolcos elrendezéshez ugyanakkor sok helyre van szükség, ezért, a rendelkezésre álló helytől és a könyvpéldányok keresettségétől függően alakítják ki, hogy mi marad az olvasók szeme előtt, és mi kerül raktárba. A szabadpolcos állomány több szempont okán nyerhet jelentőséget a szakirodalmi kutakodás során, néhány pontban összefoglalva ezek a következők: Áttekinthető, melyik területről mennyi irodalom van és mi vehető kézbe különösebb keresgélés nélkül. A gyakorlott olvasó célirányosan leveheti azt a kötetet, amiért bejött az olvasóterembe. A kiválasztott könyvön kívül rálátást kap arra is, hogy melyek a legfontosabb kézikönyvek a kapcsolódó témakörben: milyen szaklexikonok, szakszótárak és szakbibliográfiák vannak; felkínálkoznak az alapművek; könnyebben szembetűnhet, melyek a nélkülözhetetlen, alapvető fontosságú művek és mi az, ami már specifikus irodalom. Könyvtári olvasás közben egyéb kutatásra is lehetőség nyílik: a kézikönyvek karnyújtásnyira vannak, különösebb erőfeszítés nélkül ellenőrizni lehet az apróbb adatokat; a szakszótárakból, lexikonokból meg lehet keresni az ismeretlen fogalmakat; ha szerencsénk van, a hivatkozott irodalmat is leemelhetjük a polcról. Bele lehet kukkantani a szomszédos könyvekbe is, miközben rájöhetünk, milyen hallatlanul gazdag ismeretkincs létezik még, amiről eddig nem is volt tudomásunk. 19