10. Melléklet 10. melléklet Energiatámogatások az EU-ban Az európai országok kormányai és maga az Európai Unió is nyújt pénzügyi támogatást különbözõ energiaforrások használatához, illetve az energiatermeléshez. Az energiatámogatások bevezetésének indokai a következõk lehetnek: hagyományos energiapolitikai megfontolások, úgy mint az energiaellátás folyamatos biztosítása, a hazai energiaforrások fejlesztése, diverzifikálás és a versenyképesség megõrzése, szociális és regionális politikai megfontolások (pl. a foglalkoztatás és a jövedelem fenntartása a bányászvidékeken, illetve a fûtõanyag megfizethetõvé tétele az alacsonyabb jövedelmû háztartások számára), technológiai okok (pl. erõs nemzetközi pozíció kivívása a nukleáris know-how terén), környezetvédelmi megfontolások (pl. a megújuló energia elterjedésének elõsegítése). A kinyilvánított célok többnyire nemesek, az energiatámogatások azonban piactorzítók is lehetnek, ami rontja az energiapiac hatékonyságát és nem kívánt mellékhatásai is elõfordulnak: többlet környezetszennyezés, pazarlás az erõforrásokkal, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energia használatának hátrányosabb helyzetbe kerülése. Az Európai Bizottság megbízásából az Amszterdami Szabadegyetem Környezetvédelmi Intézetében nemrég elkészült egy tanulmány 1, amely ismerteti az EU tagállamaiban és a csatlakozni kívánó országokban jelenlévõ, valamint az EU által nyújtott energiatámogatásokat. A támogatás meghatározásának nehézségei, valamint a támogatás mérésének problémái miatt a tanulmányban kimutatott adatok nem tekinthetõk teljes körûnek, de jól jelzik a probléma nagyságát. Az azonosított támogatások legnagyobb része adómentesség és adókedvezmény. Ezek két fõ csoportra bonthatók: a szociális okokból bevezetett támogatásokra (általában a háztartásoknak nyújtott általános forgalmi adó kedvezmény) és azokra, amelyek célja, hogy megvédjék az ipart a nemzetközi versenyképesség elvesztésétõl. Az utóbbi gyakran kapcsolódik egy külön energiaadó és/vagy szén-dioxid-adó bevezetéséhez. A megújuló energiaforrások is részesülnek adómentességben, illetve adókedvezményben. Az adókedvezmény, illetve adómentesség jelentõs módja az olaj, a gáz és a villamos energia támogatásának. Számos esetben jelentõsek a közvetlen állami támogatások is. A K+F támogatások különösen fontos szerepet játszanak a nukleáris energia esetében. Bár a széntermelés közvetlen támogatása egész Európában csökkenõben van, Németországban még mindig jelentõs mértékû. A megújuló energia támogatása fokozódik. A csatlakozni kívánó országokban, különösen a volt szocialista gazdaságokban a támogatások általában leépültek vagy leépülõben vannak. Fontos megemlíteni az ipar által a háztartásoknak nyújtott kereszttámogatás fokozatos megszûnését. Kiemelt figyelmet kell szentelni azon nem elhanyagolható állami támogatásoknak, amelyek elõnyben részesítenek egyes energiafajtákat másokkal szemben. Ilyen támogatási forma az, hogy az energiatermelõk és -fogyasztók gyakran nem fizetik meg az általuk okozott károkat, így például a környezetszennyezést, a baleseteket vagy a nukleáris kockázatot. (Néhány esetben ilyen az olajszivárgás és a nukleáris baleset nemzetközi egyezmények rendelkeznek az elkövetõ korlátozott felelõsségérõl.) A környezetvédelem fontos tárgyát képezi a vállalatok és magánszemélyek helyett a társadalom által viselt, ún. külsõ költségek elemzése. Az említett tanulmány kimondja, hogy a villamosenergia-termelés külsõ költségeinek csak kis részét fedezik az energiaadók az EU-ban. A meg nem fizetett külsõ költség a fosszilis energiahordozókból elõállított villamos energia esetében durván 50 milliárd euróra becsülhetõ évente. Az energia külsõ költségei Egyre elfogadottabbá válik, hogy az energiatermelésben a tüzelõanyag és a technológia megválasztásánál figyelembe kell venni a belsõ költségek mellett azok külsõ költségeit is. (Externális, vagyis külsõ költségeknek tekintjük azon károkat, amelyek nem tükrözõdnek az energia piaci árában, mint például a levegõ, a víz és a talaj szennyezésébõl eredõ egészségkárosodás, a természet megbolygatása, fajok elvesztése, a táj rongálása stb.) Ezt a gondolatot már számos EU-dokumentum tükrözi, többek között az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram, a növekedésrõl, versenyképességrõl és foglalkoztatásról szóló úgynevezett Fehér Könyv, az energiáról szóló Fehér Könyv, Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 287 koltm10.p65 287
valamint az EU energiapolitikáját taglaló Zöld Könyv, ami az energiapolitika és a környezetpolitika központi feladatává teszi az externális költségek internalizálását, vagyis az árakba történõ beépítését. Ennek nélkülözhetetlen elõfeltétele azonban egy EU-szintû közös törekvés az energia externáliáinak számszerûsítésére és az eredmények közvetítésére a politika és a döntéshozók számára. Az Európai Bizottság 1991 és 1995 között megtette az elsõ lépést az említett cél felé: kidolgozott egy módszert az energiatermelés externáliáinak értékelésére a JOULE I Kutatási és Fejlesztési Program keretein belül az ExternE Projektben. A következõ lépésben a JO- ULE III keretein belül létrejött egy adathalmaz az externális költségekrõl tüzelõanyagonként, technológiánként és országonként csoportosítva. Annak ellenére, hogy további kutatások szükségesek a becslések javítására, ez az elsõ átfogó kísérlet az EU villamosenergiatermelés külsõ költségeinek meghatározására. Az externáliák csökkentésének számos módja van az új technológiák kifejlesztésétõl a pénzügyi eszközökön át az emissziós határértékek felállításáig. Az externáliák kutatásának célja, hogy számszerûsítse a károkat annak érdekében, hogy racionális döntések szülessenek: a döntéshozók felmérjék az externáliák csökkentésének költségeit és hasznait egyaránt, összehasonlítsák a különbözõ energiarendszereket, internalizálják az energia externális költségeit. A kutatás eredményei A villamosenergia-termelés legfõbb externáliáit a levegõszennyezõk okozzák, úgymint a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a por. Ezen szennyezõk hatása átterjed a határokon, ezért a legtöbb európai országban fõ problémává lépett elõ. A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedõ levegõszennyezésrõl szóló 1979. évi genfi egyezmény és más nemzetközi egyezmények, amelyekhez Magyarország csatlakozott, elõirányozzák a légszennyezõ anyagok csökkentését. Az Európai Unió maga is kísérletet tesz ezen szennyezõk mérséklésére különbözõ stratégiákon keresztül, például emissziós határértékek megállapításával, illetve gazdasági eszközökkel. Minden esetben fontos meghatározni a kibocsátás csökkentésére irányuló törekvések hasznát, vagyis az elkerült károkat, illetve kiértékelni az alkalmazott intézkedések hatékonyságát. A levegõszennyezés kárai közül a legjelentõsebbek az emberi egészségben okozott károk (az éghajlatváltozás kárai mellett), tehát az adatokat legfõképpen ez határozza meg. Az érintett lakosság kárai függnek az adott helytõl, ezért az eredmények még országon belül is különbözhetnek, így egy országra jellemzõ érték nem várható. A vizsgált terület határán lévõ országokban, így Svédországban, Finnországban, Görögországban, a kárt alulbecsülhették a szomszédos országokba, országokból átterjedõ szennyezés becslésének nehézsége miatt. A kutatók mindenesetre megpróbálták korrigálni ezt a torzító tényezõt. A tenger mellett fekvõ országokban valószínûleg alacsonyabbak a károk, mert a szennyezés egy része a tengerbe kerül (ezt még nem tudták számszerûsíteni). Az energia externáliái nagymértékben függnek a különbözõ ipari tevékenységek kibocsátásától is. A levegõszennyezõk által okozott károk Nyugat-Európában c. 1. táblázat az említett legfõbb levegõszennyezõk által okozott károkat értékeli. A nitrogénoxid-szennyezés esetén a modell (EcoSense) a nitrátokon keresztül kifejtett káros hatást számítja. Az ózonon keresztüli hatás becslése sokkal bonyolultabb. Egy elõzetes becslés szerint (ExterneE Core Project) az ózon okozta kár egész Európára nézve átlagosan 1 500 euró/tonna kibocsátott NO x. A táblázatból láthatjuk, hogy a legmagasabb értékeket, vagyis károkat a sûrûbben lakott országokban becsülték, elsõsorban Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Belgiumban, hiszen ezekben az országokban az adott területre jutó érintettek száma magasabb. A következõkben az egyes energiahordozók életciklusa során keletkezett károk, külsõ költségek részletezésére kerül sor a 2. táblázat adatai alapján. Szén Néhány esetben az EU országai az EU-n kívüli országokból importálnak szenet, ami azt jelenti, hogy a szén bányászatának és szállításának kedvezõtlen környezeti hatásai nem az EU-ban jelentkeznek. A kolumbiai, dél-amerikai és dél-afrikai szén sokkal tisztább, mint az európai, például a lengyel, melynek sajátosságai miatt jelentõsebb környezetkárosító hatása van. Ezeket a különbségeket számba vették a károk becslésénél. (Itt azonban megjegyeznénk, hogy ismerve a harmadik világra jellemzõ technológiai és munkakörülményeket, a számítás globális környezetvédelmi és etikai szempontból egyaránt megkérdõjelezhetõ.) A szén felhasználásánál a legnagyobb kár az energiatermelés során a légkörbe kibocsátott szennyezõ anyagokból származik. Jelentõs még a szénbányászatban a munkahelyi balesetek elõfordulása. Külszíni fejtés esetén és a fejlettebb technológiát használó országokban kisebb a baleseti arány. A belga szakértõk figyelembe vették a szén vízi úton való szállításának környezeti kárait is, de csak a parti szakaszokon. A légköri kibocsátást meghatározza a szén összetétele és az alkalmazott égetési technológia. A legtöbb esetben a szén alacsony kéntartalmú, de vannak módszerek a kén és a nitrogén kivonására is. 288 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm10.p65 288
1. táblázat: A levegõszennyezõk által okozott károk Nyugat-Európában (euró/1 tonna kibocsátott szennyezõanyag) Lignit A lignit felhasználása nagyon hasonlít a szénéhez. A legnagyobb különbség az, hogy a lignit esetében kisebb energiatartalma miatt a nagy távolságra történõ szállítás nem gazdaságos, ezért az erõmûvek közel vannak a lignitbányákhoz. A másik nagy különbség a szén és a lignit között, hogy a lignit külszíni fejtésû, ezáltal keve- sebb a munkahelyi baleset. (Ugyanakkor az okozott tájsebek a bezárás után sokszor nem, vagy csak igen költségesen és hosszú idõ alatt javíthatók ki.) A lignit alapú energiatermelés esetén ugyanúgy a légköri emisszió okozza a legnagyobb problémákat. A tüzelõanyagok közül fajlagosan a lignit fokozza leginkább a globális felmelegedést a kisebb energiatartalomból eredõ nagyobb széndioxid-kibocsátásával. 2. táblázat: Nyugat-Európában alkalmazott energiaforrások és azok által okozott károk Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 289 koltm10.p65 289
Tõzeg Tõzeget tüzelõanyagként Európában csak néhány országban használnak, habár ezekben az országokban jelentõs szerepe van a villamosenergia-termelésben (Írországban 11%-os, Finnországban 9%-os arányt képvisel). Fosszilis energiahordozóként tartják számon, de eltérõ jellemzõkkel bír. Alacsony a fûtõértéke, magas a nedvességtartalma, alacsony a sûrûsége és a kitermelése is speciális. A magas nedvességtartalom miatt fejlett égetési technológiát igényel. A legfõbb károk a légköri kibocsátásból, a szállításból és a tõzeg elõkészítése és betakarítása során keletkezõ ökológiai (egyedi élõhelyek eltávolítása) és vizuális károkból adódnak. Az energiatermelés fázisában a széndioxid-kibocsátás nagyon magas a tõzeg jellemzõi miatt. A szállításból eredõ kibocsátás szintén magasabb, mint más tüzelõanyagoknál. Gáz A gáz felhasználása során a legjelentõsebb kár az energiatermelés légköri kibocsátásából származik, habár a kitermelés és a szállítás is együtt jár némi emisszióval, fõként az Oroszországból elavult vezetéken érkezõ gáz esetében. A fontosabb kibocsátott szennyezõanyagok az NO x, CO, CH 4. Ugyanakkor az egységnyi energia elõállítására jutó CO 2 -kibocsátás jóval kisebb, mint a többi fosszilis tüzelõanyagnál, az SO 2 -kibocsátás pedig elenyészõ. Néhány esetben fontos még a gázkutatás és -kitermelés során a tenger szennyezése, bár ezt igen nehéz megbecsülni. A vezetékeknél bekövetkezõ baleset kockázatával is számolni kell. A legnagyobb károkat Olaszországban és Franciaországban okozza a földgáz-felhasználás az érintett terület nagy népsûrûsége miatt, a legkisebb kár Görögországban keletkezik. Kõolaj A kõolajat tartályokban, illetve vezetéken szállítják, ami környezetszennyezéssel járhat. Az olajfinomítás is jelentõs szennyezéssel jár, ez természetesen függ a nyersolaj jellemzõitõl is (kéntartalom stb.). A legnagyobb szennyezést azonban a többi fosszilis energiahordozóhoz hasonlóan itt is az energiatermelés során keletkezõ légszennyezés jelenti. Az olaj kutatása (fúrása) és kitermelése, illetve szállítása során jelentkezõ vízszennyezéssel is számolnunk kell. Nukleáris energia A nukleáris energia használata során jelentõs a bányászat és a feldolgozás során a radioaktív kibocsátás. Számításba kell venni a balesetek kockázatát és az energiatermelésen kívüli tevékenységek energiafelhasználásának légszennyezését is. Az országok hatáselemzései elsõsorban a radiológiai hatásokat vizsgálták az alkalmazottakon és a lakosságon, beleértve a halálos és a nem halálos rákbetegségeket és az örökletes hatásokat. Emellett értékelték az alkalmankénti halálos kimenetelû, illetve kisebb-nagyobb sérüléssel járó baleseteket. Figyelembe vették a nem radioaktív szennyezés kedvezõtlen hatásait is az egészségre, az anyagokra, az ökoszisztémára és a globális felmelegedésre. A Nyugat-Európában alkalmazott energiaforrások és azok által okozott károk c. következõ táblázatból látható, hogy az okozott károk elég alacsonyak, különösen az energiatermelés szakaszában. Az energiatermelésen kívüli tevékenységek egészségre és a globális felmelegedésre gyakorolt hatása jelentõsebb. A radioaktív kibocsátás hatásai nehezen számszerûsíthetõk, ráadásul hosszú távú hatásai miatt nem mindegy, hogy milyen diszkontrátát alkalmazunk. A számítások szerint a baleseti kockázat externáliái alacsonyak a módszer fejletlensége miatt. A nukleáris energia külsõ költségeinek megítélése nagyon összetett, ezért további kutatások szükségesek megbízható adatok nyeréséhez. Biomassza Habár a biomassza elégetése a fosszilis tüzelõanyagokhoz hasonlóan történik, a biomassza eltérõ tulajdonságai miatt az okozott károk kisebbek. Alacsonyabb a széndioxid- és a kéndioxid-kibocsátás az utóbbi azért, mert a biomassza kéntartalma szinte elhanyagolható. Az emisszió természetesen függ a biomassza eredetétõl, összetételétõl és az alkalmazott technológiától is. Spanyolországban például azért olyan magas az externális költség, mert az erdei maradványokat lignittel együtt égetik. A biomassza alkalmazásakor leginkább NO x és illékony szerves vegyületek (VOC) kerülnek a levegõbe. Mennyiségük a tüzelõanyagon és a technológián múlik. A fejlett technológiák, mint a gázosítás vagy a fluidágyas égetés jelentõsen csökkenthetik az NO x emissziót. A károk nem kizárólag az energiatermelés fázisában keletkeznek. Jelentõs terhelést jelent az utakon a biomassza szállítása. Kis energiatartalma miatt ugyanis nagy mennyiségek szükségesek. Ökológiai problémákat okozhat a biomassza eltávolítása a termõterületrõl, fõként ha a gyûjtést nem megfelelõen végzik, és tápanyagot vonnak el a talajtól vagy növelik az eróziót. Általánosságban azonban elmondható, hogy a biomassza használata tüzelõanyagként kisebb károkat okoz, kevesebbet, mint a földgáz. Tisztább technológiák alkalmazása esetén még jobban csökkenthetõ a szennyezés. Az externália legnagyobb része az energiatermelés 290 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm10.p65 290
során kibocsátott nitrogén-oxidokból és porból származik, a járulékos tevékenységek is kisebb mértékben ugyan, de fõként a levegõt szennyezik. A globális felmelegedésre csak kis hatással van a biomassza energetikai célú felhasználása. A biomassza keletkezésekor viszont szén-dioxid kerül kivonásra a légkörbõl, tehát a széndioxid esetében itt nem a bruttó, hanem a nettó kibocsátást kell figyelembe venni. Vízenergia A fosszilis energiahordozókkal ellentétben a víz mint energiaforrás esetében a legfõbb károk a vízerõmû megépítésébõl és lebontásából származnak. Vízenergia elõállításánál a károk lokálisak, tehát a helyi környezetben keletkeznek, és nagy különbségek vannak attól függõen, hogy milyen helyet, méretet és technológiát választunk. A vízerõmû telepítése és üzemeltetése ökológiai károkkal jár, az építése pedig szennyezõanyag-kibocsátással. Károk keletkezhetnek a folyó ökoszisztémájában a víz folyásának megváltozása, illetve a mesterségesen kialakított gátak által. Ezek a hatások magukba foglalják a vízminõségben, a hidrológiai rendszerben, a régió flórájában és faunájában bekövetkezõ változásokat is. Fontos szempont a tájkép és a pihenési lehetõségek megváltozása, a populációk áttelepítése, a föld elvonása. Ezek a hatások még nagyobbak a víztározók esetében, mivel elönthetik a völgyeket. A vízerõmûveknek azonban kedvezõ hatásuk is lehet, például szabályozzák a közlekedést a folyón és megelõzhetik az árvizet. A víztározók pedig öntözõvizet szolgáltatnak. Egyes esetekben problémát jelenthetnek a száraz évszakok, több éves száraz periódusok, amelyek bizonytalanná teszik a termelt energia mennyiségét. A károkat az egyes országokban másként mérték fel, ezért az adatok nehezen összehasonlíthatók. Ausztria esetében például a szakértõk csak a hasznokat vették számításba, Portugáliában sem számszerûsítették az ökológiai károkat és a pihenési lehetõségek megváltozását. Szélenergia Szélenergia elõállítása esetében a szélerõmûvek építésénél és mûködtetésénél keletkeznek környezeti károk. Légköri szennyezés például nem a mûködtetés fázisában lép fel, hanem a szélerõmûvek létesítésénél. A vízenergiához hasonlóan a szélenergia is leginkább a helyi környezetben okoz károkat. A károk mértéke fõként a szélerõmûvek elhelyezkedésétõl függ. Görögország és Anglia szélfarmjai például elég közel vannak a sûrûn lakott területekhez, így nagyobb a külsõ költségük, mint a dániai elhagyatott szélfarmoknak. Ha egy kwh-ra vetítjük a károkat, úgy egy jó széljárású területen kevesebb kár keletkezik (például Dániában, Angliában). Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szélenergia externáliája kicsi, a legkisebb a vizsgált energiahordozók között. A zaj és a természeti kép megváltozása a legszámottevõbb kár, ami csökkenthetõ, ha a lakosságtól távol, illetve egyébként sem nagy természeti értékkel rendelkezõ területen helyezzük el a turbinákat. Jelentõs lehet a kedvezõtlen hatása a madárvilágra, fõleg ha számottevõ madárfaj él a környéken, vagy ha a madarak költözésének útvonalába esik. A földhasználatot és az elektromágneses interferenciát elhanyagolhatónak tartják az országtanulmányok. A vízenergia és a szélenergia esetében nem lehet egy átlagkárt meghatározni, tulajdonképpen minden helyszín külön értékelendõ. Fotovoltaikus energia (napenergia) A napenergiából történõ villamosáram-termelés megítéléséhez életciklus elemzést kell végeznünk, mivel környezetterhelésrõl nem az energiatermelés fázisában beszélhetünk. Az ExternE Projektben csak német esetek számszerûsítése található. Levegõszennyezés, pontosabban kén-dioxid-, nitrogénoxid-, por-, széndioxid- stb. kibocsátás a szükséges berendezések gyártásánál és beszerelésénél keletkezik. A gyártás során emellett sokféle anyag kerül a környezetbe, úgymint szilikon, vörösréz stb. A táblázatból kitûnik, hogy a keletkezett károk alacsonyak, habár magasabbak, mint a szélenergia esetén a gyártási légszennyezés miatt. Vizuális kárt nem számoltak fel, mivel a lakosság nagymértékben elfogadja ezt az új technikát. Hulladékégetés A hulladékot összegyûjtik és elszállítják a rendeltetési helyére, ahol szétválogatják újrahasznosítható, komposztálható és égethetõ hulladékra. Hulladékégetésnél a legjelentõsebb externália az energiatermeléskor keletkezõ levegõszennyezés, ahol sok esetben külön veszélyt jelent a dioxinok és furánok kibocsátása. A szennyezés kedvezõtlen hatását még fokozza, hogy általában sûrûn lakott területek közelében helyezkednek el az égetõk. A szemétégetõkkel szembeni lakossági ellenállás miatt is meglehetõsen szigorú szabályok vonatkoznak az égetõkre, a megengedett levegõszennyezés nagyon kicsi. Számolni kell továbbá a szállítás okozta útkárokkal és balesetekkel, mivel a hulladék alacsony sûrûsége miatt rengeteg kilométert futnak a szállítók. Figyelembe kell venni még az okozott zajt és a kellemetlen szagot, ami csak a közvetlen közelben élõket érinti. A hulladék energiaforrásként való felhasználása fajlagosan igen jelentõs károkkal jár az energiatermelés ala- Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 291 koltm10.p65 291
csony hatékonysága miatt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek a létesítmények elsõsorban a hulladék eltüntetésére szolgálnak, ezért az eredményeket nem feltétlenül lehet összevetni a többi energiaforrás okozta károkkal. Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy az EU álláspontja szerint elsõsorban a hulladék keletkezését kell elkerülni. Az ExternE kutatás értékelése A 2. táblázat adatai a felsorolt országok szakértõi csoportjaitól származnak. Egyes országok táblázati adatai csak néhány esettanulmány eredményeinek összesítését tartalmazzák, így kisebb a megbízhatóságuk. Fõként a nukleáris és a vízenergiára vonatkozó becslések ellentmondásosak (sokan más országok és helyek eredményeit vették át). Az egyes országok energiatermelésének externáliáit nehéz összemérni, mert különbözõ tüzelõanyagokat, technológiákat, szennyezés-csökkentési eljárásokat alkalmaznak, és eltérõek a nemzeti érdekeik is. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a fosszilis tüzelõanyagok, fõként a szén, a lignit és az olaj okozza a legnagyobb károkat. A földgáz kivételt képez, mivel az elõzõekhez képest viszonylag alacsonyak a külsõ költségei. A megújuló energiaforrások alacsony értékei a széndioxid-mentességükbõl és a minimális szennyezõanyag-kibocsátásukból erednek. Nem igaz ez a biomassza-felhasználás esetében, mert a por és NO x kibocsátása viszonylag nagy károkat okoz. Érdekességként kiemelhetõ, hogy a szén felhasználásának becsült külsõ költsége körülbelül 50 euró/mwh, ami közel azonos, ha nem több a belsõ költségénél. A földgáz, amit tiszta tüzelõanyagként szoktak emlegetni, is okoz nem elhanyagolható károkat, externális költsége körülbelül 10 euró/mwh. Megjegyzendõ, hogy a kapcsolt energiatermelés hatékonyabb, és a felosztott kár sokkal alacsonyabb, mint a kizárólagos villamosenergiatermelésnél. A kapcsolt villamos energia és hõ termelésénél nagy gondot okoz, hogy a külsõ költségeket szét kell osztani a villamos energiára és a hõre. A nyugat-európai villamosenergia-szektor összesített externális költsége, amint a 3. táblázatból kiderül, a legtöbb országban a GDP 1%-át is meghaladja. Ez elég magas ahhoz, hogy befolyással legyen az energiapolitikai döntésekre. (Habár itt meg kell jegyezni, hogy a becslések még sok bizonytalanságot tartalmaznak. További kutatások szükségesek különösen az éghajlatváltozás okozta károk és a levegõszennyezés miatt az emberi egészségben keletkezõ károk kiszámítására. A globális felmelegedés kárainak becslése igen komplex feladat és az eredmények jelentõsen befolyásolhatják a fosszilis energiahordozók megítélését negatív irányba.) 3. táblázat: Az elõállított villamos energia mennyisége és externális költségei Nyugat-Európában, euró/mwh (összesített táblázat) n.a.: nincs adat ng: elhanyagolható 292 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm10.p65 292
Az eredményekre hatással van az is, hogy az emberi élet értékét hogyan határozzuk meg. Nemzetközi vita folyik errõl. Az ExternE tanulmányban két módszert alkalmaztak erre, az ún. Statisztikai Élet Értékét és az Elvesztett Életévek Értékét. Az összesített adatokat a bizonytalanságok ellenére használhatjuk háttérinformációként. Ezek a háttérinformációk nagyon hasznosak lehetnek gazdasági ösztönzõk tervezésénél, például környezetvédelmi adók bevezetésénél, illetve a megújuló energia támogatásának megítélésénél, valamint fontos szerepet játszhatnak az energia-tervezésben, egyes megoldások költség haszon elemzésénél vagy különbözõ energia alternatívák közötti választásnál. A tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy a tisztább technológiák, úgymint a megújuló energia, a gáz vagy a szennyezést mérséklõ technológiák szociális szempontból mindig kifizetõdõbbek, habár környezeti hasznaikat még nem teljesen becsülték meg. Az ExternE kutatások is igazolják a Levegõ Munkacsoport azon álláspontját, hogy Magyarországon is szükséges az energiatermelés- és felhasználás külsõ költségeinek mielõbbi és minél pontosabb meghatározása, valamint ezek eredményeinek széles körû ismertetése és 4. táblázat: A villamos energia termelésének környezeti és egyéb nem termelési jellegû költségei az EU-ban Forrás: Externalities of Energy. Vol. 10, National Implementation. European Commission, 1999. figyelembe vétele a döntések meghozatalánál. A kutatások azt a nézetünket is alátámasztják, hogy környezetvédelmi és gazdasági okokból egyaránt célszerû megkezdeni a külsõ költségek fokozatos és megfelelõ kompenzációval történõ beépítését az árakba. Az ExternE program eredményei szerint egy nukleáris balesetnél a legrosszabb esetet tekintve a legnagyobb külsõ költség körülbelül 83 milliárd euróra tehetõ. Annak köszönhetõen, hogy egy ilyen baleset bekövetkezési valószínûsége rendkívül alacsony, illetve a diszkontálás miatt, ami egy jövõbeni kárhoz alacsony jelenértéket rendel, az ExternE mindössze 1 milliárd euró körü- 5. táblázat: Az energiatámogatások (pénzkifizetések, adókedvezmények, adómentességek) mértéke az EU-ban és a tagországokban (millió euró/év) Megjegyzés: Villamos energia esetében csak az elsõdleges erõforrásokra vonatkozó támogatást tartalmazza Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei 293 koltm10.p65 293
6. táblázat: A szélesen értelmezett energiatámogatás becslése az EU-ban (millió euró/év) A támogatás jellege Fosszilis tüzelõanyagok Atomenergia > 2200 2600 Közvetlen pénzügyi támogatás és adókedvezmények 0 Megújuló energia >240 > 0 Nemmegfizettetett külsõ költségek ± 50000 > 700 >20000 ±600 M últbéli támogatások öröksége n.a. ± 8500 n.a. Kedvezõ bánásmód ±1000 Teljes összeg > 70000 > 10000 >4000 lire becsüli évente a szóban forgó externális költséget az egész EU-ra nézve (4. táblázat: A villamos energia termelésének környezeti és egyéb nem termelési jellegû költségei az EU-ban ). Más vizsgálatok sokkal magasabb értékekhez jutottak. Az Eurostat (2000) számításai szerint a nukleáris baleseti kockázatból adódó külsõ költség az EU-ra nézve évente 20 milliárd euró. Az atomenergia életciklusának többi részével is számolva még magasabb eredményeket kapunk. A becslések bizonytalanságai ellenére megállapíthatjuk, hogy az árakba be nem épített költségek mértéke jelentõs. A szerzõk szerint pontosabb és megbízhatóbb adatokat kaphatnánk errõl a közvetett támogatásról ami még jobban érzékeltetné a megújuló energiaforrások és az energiahatékonysági beruházások jelenlegi hátrányos helyzetét, ha készülne egy tanulmány, amely a következõ kérdésre adná meg a választ: Ha az energiatermelõk és az energiafogyasztók teljes mértékben felelõsek lennének az általuk okozott, említett károkért és kockázatokért, és ezt felelõsségbiztosítással kellene fedezniük, mekkora lenne a biztosítás mértéke? Piactorzító támogatások A hagyományos energiaforrások továbbra is hasznot húznak a múltbólkapott támogatásokból (pl. az állami tulajdon miatt államilag finanszírozott hosszú távú beruházásokból), amelyeknek következtében alacsonyabbak az árak. Meg kell vizsgálni azokat a jogi intézkedéseket, amelyek gondoskodnak egyes energiafajták kedvezõ elbírálásáról. Ez különösen a megújuló energiaforrásokra érvényes. A már említett Amszterdami Szabadegyetem Környezetvédelmi Intézetében nemrég elkészült tanulmány az EU-ban és a tagországaiban meglévõ azon energiatámogatásokat is vizsgálja, amelyeket a közvetlen pénzkifizetések, az adókedvezmények és adómentességek tesznek ki. A tanulmány eredményeit az 5. táblázat foglalja össze, amely a legfrissebb elérhetõ adatokon alapszik (általában az 1990-es évek végére vonatkoznak). Ha csak a pénzátutalásokat és az adócsökkentéseket tekintjük, arra a következtetésre jutunk, hogy a megújuló energiaforrásoknak nyújtott teljes támogatás mértéke az EU-ban és az egyes tagországokban lényegesen kisebb, mint a fosszilis energiaforrások támogatása és valószínûleg kevesebb, mint egyedül a nukleáris energiának adott támogatás. A múltbeli támogatások máig ható örökségét és a jogi szabályozás ( kedvezõ bánásmód ) által biztosított rejtett támogatások mértékét még nehezebb pénzben kifejezni, mint a 4. és 5. táblázatban összegzett támogatásokét, mégis történtek erre kísérletek, ahogy ez a 6. táblázatban látható. A táblázat egyértelmûen bemutatja a hagyományos energiafajtákra adott hatalmas méretû támogatást. Egy liberalizálódó európai energiapiacon szükség van a támogatások okozta piactorzítás felmérésére. Mindemellett a hagyományos energiaforrásoknak nyújtott pénzügyi segítség gátolhatja a széndioxid-csökkentésre, valamint a megújuló energia használatának növelésére irányuló törekvések megvalósítását. Egy támogatási reform keretében meg kell szüntetni azokat a támogatásokat, amelyek egyáltalán nem járulnak hozzá az energiaszektor fenntartható fejlõdéséhez, vagy nem hatásosak és nem hatékonyak e cél elérésében. Tanyi Anita 1 Frans Oosterhuis: Energy Subsidies in the European Union. Institute for Environmental Studies (IVM), Vrije Universiteit Amsterdam, 2001. július 294 Levegõ Munkacsoport, 2003 koltm10.p65 294