Meg kell állapítani, hogy bár a csehszlovák erdei komposztszabvány figyelemmel van a komposztálás összes tényezőire, nem közöl értékhatárokat a kész komposzt beltartalmi tulajdonságaira, sem a szerves anyag, sem pedig a talajtápsók tekintetében. Nem követi tehát azt az eljárást, amelyben a komposztok beltartalmi értékét az istállótrágya értékeivel mérné, mint ahogyan ez általános. Mindez nyilván abból a szemléletből folyik, amely az istállótrágyával szemben a komposztokat sajátos humusztrágyák gyanánt fogja fel, s az előbbit erjedésben megállított, a humifikáción csak részben keresztülvezetett trágyaanyagnak minősíti. Általános értékelésként megállapíthatjuk, hogy a csehszlovák erdei komposztszabvány az eddig kialakult módszereket követi a komposztálás normatíváinak meghatározásával. A komposztálási időt 2 3 esztendőre időzíti, s ebben bizonyos mértékben konzervatív utakon jár. Az időt bizonyos mértékben meghatározza a komposztálásra kerülő anyagok természete, főleg pedig cellulóztartalma. A fás erdei hulladékok C : N aránya nagyon tág, ennek következtében lebomlásuk hosszú időt vesz igénybe. Azonban a hosszú idő az erdészeti szakembereket általában távoltartja a komposztkészítéstől, s a három évre elnyúló technológia felületes végrehajtást is okozhat. Más eljárások az erdei komposztálás idejének a lerövidítését keresik, általában ezen az úton jár az erdei komposztok készítésének korszerűbb felfogása. Egy vonatkozásban azonban a csehszlovák erdei komposztszabvány is mindenképpen rendező jelentőségű, ugyanis abban, hogy megfelelő minőségű saját trágyaféleséget biztosítson az erdőgazdaság számára ott, ahol az más forrásokból szerves trágyákkal (főleg istállótrágyával) nem tudja ellátni magát. OPTAT" magasságmérővel egyesített optikai átlaló KISS REZSŐ Az erdészeti szakembereknek igen gyakran szükségük van arra, hogy faállományok fatömeget meghatározzák. A pontosabb eljárások mind megkövetelik, hogy az állófák mellmagassági átmérőjét megmérjük. Az 195-ban kiadott úi Erdőhasználati Utasítás pedig kimondja, hogy ezt a műveletet 2 cm-es kikerekítessél kell elvégezni. A számos munkaterület tehát igen sok jó átlalót követel meg, amelyeknek beszerzése komoly nehézséget és anyagi megterhelést jelent. Ezenfelül pedig a 2 cm-es kikerekítést minden egyes fánál képezni kellett a faátvételezésnél használt 1 cm-es átlalók esetében. A famagasságok felvételére külön magasságmérőt (Christen) használtunk. Mindezen kívánalmak gyors, olcsó és könnyű kielégítése céljából olyan újrendszerű, optikai átlalót kívánok ismerteim, amely: a) nagy tömegben olcsón,-gyorsan előállítható; b) nem tartalmaz mozgó alkatrészt és ezáltal élettartama hosszú; c) kezelése egyszerű, könnyen elsajátítható néhány mérés után: d) kis terjedelme és súlya, valamint egyszerű alakja miatt mindig a szakembernél lehet; nyakbaakasztható és így más művelet jegyzőkönyvvezetés, jelölés elvégzéséhez is felszabadítja az ember kezét; e) újrendszerű és a tömeges munkára sötét erdőben is kiválóan alkalmas egyszerű magasságmérővel van egybeépítve, amellyel egyedül is tud dolgozni a felvételező, mert elegendő, ha 2 m-es magasságiban egy fehér krétajelet húz a fára s így a 4 m-es rudat vivő segédmunkás mellőzhető; j) lehetővé teszi, hogy segítségével egyedül is könnyedén elvégezhetők a külső becslési munkálatok.
1. ábra Az Optát" optikai-állaló szerkesztése (hasznalata,) -felülnézetben Az OPTÁT" mérőeszköz alapelvé az, hogy a fától bizonyos, állandó távolságra (bázis) állva, szemünk a mellmagassági átmérőt, a fa palástját érintő, vízszintesen elhelyezett mércén arányosan megrövidítve látja, mivel szemünk két irányzósugara nem párhuzamos (1. sz. ábra). Szemünk két irányzósugara lesz a mozgó szára átlalónknak. Bázisunkat pedig 50 cm-ben állapítjuk meg. Ezekután grafikusan megszerkesztjük optikai átlalónknak beosztását 2 cm-es kikerekítessél az 1. sz. ábrán követhető lépésekben: a) Nagyméretű milliméter-papirosra koncentrikus köröket rajzolunk 10, 20, 30, 40, 50 cm-es átmérőkkel. b) Meghatározzuk minden egyes kört érintő, a fa megmérendő átmérőjével párhuzamosan elhelyezkedő mércénken azon pontoknak a mérce közepétől mért távolságát, amelyeket a kerülettől 50 cm-re levő szemünknek, a fa látszólagos 2. ábra
átmérőjére irányuló sugara elvág. A szerkesztést elegendő a középponttól számított egyik oldalon elvégezni, hiszen a kapott eredményeket a végén át lehet vinni a másik oldalra is. c) Az egymás után megszerkesztett metszéspontokat összekötve egy másodfokú görbét kapunk (a metszéspontok vonalát"), amelynek segítségével már különböző nagyságú körök átmérőjével arányos távolságokat kaphatunk meg az érintők vonalán. d) Mivel 2 cm-es kikerekítessél dolgozunk és 5 cm-nél vastagabb fákat mérünk csak meg, meghatározzuk sorjában az egyes vastagsági fokoknak megfelelő osztásrészeket, amelyeket a középponttól jobbra és balra sorjában felhordunk átlalónkra. Az alábbi táblázat a szerkesztés során kapott mm-értékeket adja: Az Optát" műszeren a középponttól kétolilulra egymás után felmérendő távolságok A kikerekített valódi átmérőfokok cm-ben Ajánlott szín A mércén levő távolság ; az egyes lépcsőfokok" szélessége mm-ben A csoportok hosszúsága összesen mm-ben 0 (0 5) (5 7) (7 9) 10 (9 11) 12 1 + 1 1 narancs, narancs. ZÖlll 23 9 9 41 40 20 (19 21) 22 2+ 2 2 7 7 35 0 (29 31) 32 34 3 1 3 piros piros pirospiros piros (> (! 30 40 (39 41) 42 44 4 4 li 2 50 (49 51) 52 54 5 5 0 (59 1) 2 4 K 5 5 25 5 4 4 23 összesen : 222 222 Láthatjuk, hogy átlalónknál számottevő nagyságbeli megtakarítást érhetünk el, hiszen 70 cm-es átmérőt mérhetünk megi 2 X 22,2 = 44,4 cm-es mércével. e) Pauszpapírra megrajzoljuk mércénket és erről a kívánt számban készíthetünk másolatokat. f) A tízes-, húszas- stb. vastagsági csoportokat rajzban összevonjuk és mindegyiket különböző, de mindkét oldalon megégj'ező élénk színnel jelöljük meg (felragasztás után vízfestékkel). A vastagsági fokokat legjobb foltokkal lépcsőzetesen ábrázolni, hogy szemünk munkája ne legyen megerőltető. A foltokat nem
is szükséges beszámozni, hiszen a formából, amit a szemünk gyorsan megszokhat, rögtön megkapjuk a kikerekített átmérőt. Ezenfelül a -os beosztást még külön jellel, kis négyszöggel is megjelöltük, hogy megtörjön az egyöntetűség és ezáltal még szembetűnőbb legyen az egyes lépcsőit értéke (2. sz. ábra). g) Fénymásolatunkat vonalzószerű falécre ragasztjuk fel és közepére, a megjelölt helyre szemescsavart erősítünk. Ebbe fűzzük be a bázist képező zsinórunkat. Ennek hosszúságát úgy állapítjuk meg, hogy nyakbaakasztva mérés közben szemünk középen mérve 50 cm-re legyen az átlaló felső élétől (3. sz. ábra). Ezt ajánlatos időnként ellenőrizni! 3. ábra h) Végezetül tetszetősebbé és tartósabbá tehetjük átlalónkat, ha színtelen lakkal bevonjuk (csónak-lakkal). Az elkészített átlaló alá közvetlenül egy igen gyakorlatias magasságmérőt is szerkeszthetünk, amellyel l / 2 m-es pontossággal lehet meghatározni álló fák magasságát 30 m-es magasságig. Egész napon keresztül, szemünk erősebb igénybevétele nélkül dolgozhatunk sötétebb erdőkben is, mert a 15 mm hosszúságú beosztásokat úgy készítjük, hogy külön élénk színű folttal (piros) jelölünk meg minden második métert (4. sz. ábra). A foltok közepén van a tulajdonképpeni magasság, pl. a beírt m-es folt 7,7 m-nél kezdődik és,5 m-ig tart. A 4 m-es, 2 m-es és 1 m-es magasságokat külön bejelöljük, s ezeket a fán elhelyezett 4 m-es, de főleg a 2 m-es jellel vágatjuk egybe. A megrajzolt magasságmérőt vagy "együtt ragasztjuk fel átlalónkkal együtt egy szélesebb falapra, vagy levágva külön lécecsre erősítjük fel. Átmérő meghatározása Optát" segítségével: 1. A bázist képező zsinórt nyakunkba akasztjuk és azt kifeszítve a kívánt helyen a mérőléc közepét érintőlegesen a fa palástjára fektetjük (2. és 3. sz. ábra).
2. Fél-szemünkkel megirányozzuk a fa mindkét oldalát és meghatározzuk, hegy melyik lépcsőfokot" éri el. Lényeges, hogy mindkét oldalon megegyező osztásrészbe essék a fa oldalvonala, tehát lécünket addig csúsztatiuk jobbra vagy balra, amíg ez nem következik be. Így a 2. sz. ábrán 10 cm-es átmérőt kapunk. 3. Kisebb ingadozások ugyan adódnak a fák vastagságától és szemmagasságoktól függően, de ezek, mivel 2 cm-es kikerekítessél dolgozunk, teljesen el- 4. ábra Magasságmérés az Optát" mércéjével enyészőek. Vastagabb fákat általában a mellmagasságnál kicsit magasabban irányozzuk meg. A gyakorlatiasság határán minden esetben belül maradunk és ugyanakkor sok költséget, energiát nyerünk. A magasságmérő használata: A mércével történő mérés a háromszögek hasonlóságának az elvén alapszik. A fától való távolság lemérésére nincs szükség (4. sz. ábra). a) A fától kedvező távolságra felállva a lécecskét feljebb, lazán megfogva két ujjunkkal lelógatjuk. b) Addig közelítjük vagy távolítjuk szemünktől, amíg a mércén levő 2 m-es osztásrész nem vág egybe a fán megjelölt 2 m-es távolsággal. A 2 m-es magasságot jól begyakorolhatjuk és fehér krétával jelölhetjük.
c) Ha mindez megtörtént, akkor a fa csúcsánál közvetlenül leolvashatjuk mércénken a fa magasságát. Ha folt közepére, vagy ahhoz közelebb esik, akkor a beírt métert kapjuk; viszont, ha két folt találkozására, vagy közelébe esik, akkor l /j m-t is kapunk még. Az iparifa hosszát is hasonlóképpen, közvetlenül kapjuk meg. 30 m-en felül ajánlatosabb 4 m-es rudat használni és azt vágatjuk össze mércénk 2 m-nek megfelelő távolságával. Ebben az esetben a leolvasott magasságot kettővel szorozni kell. 15 m-en aluli famagasságok meghatározásánál célszerű mércénk 4 m-es osztásrészét összevágatni a fán megjelölt 2 m-es magassággal. Ebben az esetben pedig a kapott, leolvasott magasságot kettővel osztani kell. Így könnyedén Vi m-es pontossággal is dolgozhatunk. Indokolt lenne, hogy e mérőeszközt központilag, nyomdai úton kartonra, színes nyomással állítsák elő. Addig pedig fénymásolással történő sokszorosítása mutatkozik célszerűn ek. Vegyszeres védekezés sarjak és tenyészteni nem kívánt fafajok ellen Ur. SZATALA ÖDÖN Dr. T A R J Á N LÁSZLÓNÉ BARCZA RÓZSA Az utóbbi néhány évtized fejlődése a mezőgazdaságban a gépek meghonosítása mellett egyre inkább a vegyszerek alkalmazása felé mutat. A mezőgazdasági termelésben alkalmazott vegyi módszerek közül napjainkban fontos szerep jut a vegyszeres gyomirtásnak, s ez nagyfokú hatékonysága, az egyre súlyosbodó munkaerőhiány folytán lassan tért hódít az erdészet területén is. Különösen nagy jelentősége van a vegyszeres kezelésnek a természetes felújítás alatt álló területeken, ahol a sarjak, rosszul növekedő egyedek eltávolítása, vagy a tenyésztés céljait nem szolgáló fa- és cserjefajok káros hatásának gyengítése, illetőleg teljes kiiktatása fontos feladat. A napjainkban is használatos mechanikai védekezési módok nemcsak rendkívül költségesek, hanem nagyszámú, jól képzett és önállóan dolgozó szakmunkás személyzetet igényelnek. De még a leglelkiismeretesebb végrehajtás is sok kívánnivalót hagy maga után. A vegyi módszerek ugyanakkor gazdaságosabbak, g3'akorlatilag könnyen és gyorsan keresztülvihetők. A fák és cserjék ellen általában az MCPA (2-metil-4-klórfenoxiecetsav), a 2,4 P (2,4-diklórfenoxiecetsav) és a 2,4,5 T (2,4,5-triklórfenoxiecetsav) típusú gyomirtószereket alkalmazzák. Mindhárom szertípus a növekedésszabályozó, hormonbázisú növénymérgek sorába tartozik. Hatóanyaguk alapja a fenolgyűrű, amelyhez oxigénhídon keresztül ecetsavrész kapcsolódik, a fenolgyűrű különböző helyein pedig metilcsoport vagy klóratomok lehetnek. Kémiai szempontból tehát a felsorolt vegyületek rendkívül közel állanak a növényi növekedést egyensúlyban tartó betaindolil ecetsavhoz, a heteroauxinhoz. Hatásuk felszívódás utján jut érvényre. Az alkalmazás helyétől a hatáskifejtés pontjáig élő parenchymán vagy floem-szöveteken keresztül terjednek, közvetlenül bekapcsolódnak a növényi szervezet életfolyamataiba, kiszorítják a természetes hormonokat, megbontják a növény fejlődési összhangját biztosító gátlás-serkentési egyensúlyt, s végül is a növény pusztulását idézik elő. A felszívódó növén}'mérgek tulajdonságai közé tartozik továbbá a messzemenő szelektív hatás. Szelektivitásukra jellemző, hogy bizonyos töménységben csaknem m.inden kétszikű növényre mérgezők, míg az egyszikűek -fokozott ellenállást tanúsítanak irántuk. A fenociecetsavak és származékaik egymáshoz viszonyítva is rendkívül eltérő hatást fejtenek ki a különböző növényekre. Külföldi irodalmi adatok kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy sok esetben azonos nemhez tartozó különböző fa- és cserjefajok eltérő érzékenységet mutatnak ugyanazon típusú növényméreggel szemben. Á sekélyen gyökerező fafajok például könnyebben pusztíthatok