Laktanyatervezés szemléletének változása 1867-1945 között.

Tempfli M. Szilárd Laktanyatervezés szemléletének változása 1867-1945 között. 1. Bevezetés Az írott történelem kezdetétől a 18. század közepéig az egyes államok haderejét főként a zsoldosok alkották. A katonáknak a motiváló erőt a zsoldjuk biztosította. A 1793 és 1818 között azonban e szemlélet megváltozott, és létrejött az állampolgárok általános védkötelezettségén alapuló nemzeti hadseregek, melynek köszönhetően a hadrendbe fogható személyek létszáma ugrásszerűen megnőtt. (Földi, 2009, 98) A 17. század végére a teljes Magyar Királyság a Habsburg Birodalom részévé vált. Nem alakíthatott külön hadsereget, így az ország védelme a Habsburgokon múlt. Az első magyar honvédség -ként emlegetett reguláris csoportot Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. májusi rendelete értelmében alakították meg. Hivatalosan e tíz gyalogzászlóalj a Nemzeti Őrsereg részét képezte. 1848 július 11-én Pesten az Országgyűlés megszavazta Kossuth Lajos indítványát, melynek értelmében 200 ezer újoncot toboroznak a magyar állam ellen irányuló külső agresszió és belső nemzetiségi fegyveres mozgalmak megfékezésére. Hivatalosan is létrehozták e lépéssel a nemzet reguláris véderejét, a Honvédséget. (Wikipédia) A 19. század folyamán egy másik korszakalkotó változás történet a hadászatban. Ezidáig a hadsereg egységként működött, egy-egy táborban együtt laktak a lovasok a gyalogosokkal, tüzérekkel, stb. A tömeghadseregek kezelhetősége végett létrejöttek a független hadosztályok, melyek külön-külön saját laktanyákkal rendelkeztek. Önálló feladatokat is képesek voltak ellátni. A hadosztályok hadtestekbe tömörültek, melyeket vezérkar irányított. A legfontosabb hadosztályok a következők: -gyalogság -lovasság -tüzérség Mindegyik hadosztály önálló hadtáp- és műszaki alegységekkel rendelkezett. (Földi, 2009, 98) Ennek hatására indult be a 19. század második felétől a nagy laktanya építési hullám. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után közel húsz évig a magyarok nem állíthattak fel nemzeti hadsereget. A kiegyezés után, az Osztrák magyar Monarchia megalakulását követően, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1868. december 5- én hagyta jóvá azt a törvénycsomagot, melynek értelmében létrejöhetett a Magyar Királyi

Honvédség. 1869-ben megkezdődött a csapatok felállítása, a századfordulóig állandónak mondható létszámmal, majd az 1900-es évek első évtizedében zajló európai fegyverkezési hullám hatására az Osztrák magyar Monarchiában is mélyre ható és gyors fegyverkezési program indult be. (Wikipédia) Ekkor az első védelmi vonalat a császári és királyi közös haderő és haditengerészet alkotta, a második védelmi vonalat pedig a királyi magyar honvédség és a császári királyi Landwehr alkotta. A Trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak olyan hadsereg felállítását engedélyezték, mely nem csupán támadást indítani volt képtelen, de az ország minimális védelmét sem volt képes ellátni. 1920. június 6-án Károlyi Gyula kormányának honvédelmi minisztere rendeletében létrehozta a Nemzeti Hadsereget, mely augusztus 9-én állt fel. 1922. január 4-én változtatták elnevezését Magyar Királyi Honvédségre. Ettől fogva rohamosan fejlődött a hadsereg szerkezete. (Wikipédia) A Honvédség fennállását az általam vizsgált korszakban két jól elkülöníthető korszakra bonthatjuk, melyet különböző védelmi stratégia határozott meg. E két korszak a Honvédelmi Minisztérium építkezéseiben is élesen elválik. E tervezési folyamatok alakulását, befolyásoló tényezőit és hatását tűztem ki célul feltérképezni, és doktori tanulmányaim alatt kutatni. 2. Kutatástörténet Az építészet polgári és egyházi történetével megannyi tudós foglalkozott, alaposan dokumentált, feldolgozott tudományterületet megalkotva. Mind az egyetemes-, mind a magyar építészettörténet számos kiadványban elérhetővé vált a nagyközönség számára is. Ezzel szemben a katonai építészet mély homályban van a mai napig. Számos könyvből ismerhetjük meg a római-, középkori és reneszánsz hadi építészetet, megannyi könyv szól a világháború csatáiról, hadműveleteiről, ezzel szemben Magyarország I. és II. világháború alatti katonai építészetéről nem találunk összefoglaló írást. A hadtörténelem alakulásával is tudomásom szerint egyetlen összefoglaló könyv foglalkozik Magyarországon, Földi Pál: A hadművészet története című könyve. Megemlíteném Szabó József János: Az árpád vonal című könyvét, mely részletesen bemutatja az Árpád vonal megépítésének okait, elhelyezkedésének, kialakításának fontosságát, védelmi céljait, stratégiáit, és mai állapotát. Említést tennék továbbá Romhányi Ferenc t.szds. Rövid tanulmányáról, melyben a Komáromi erődrendszer történetét és tervezési szempontjait, védelmi doktrínáit gyűjtötte össze. Hasonló kisebb, egyegy épületről szóló tanulmány létezhet még, viszont egyetemes, az egész korszakot

teljességében vizsgáló, a szervezés és tervezés folyamatát befolyásoló tényezők vizsgálatát leíró tanulmány még mind a mai napig nem született. Célul tűztem ki, hogy doktori tanulmányom alatt megvizsgálom a Királyi Magyar Honvédség összes fennmaradt építési dokumentumát, valamint a mai napig fennálló, az általam vizsgált korszakban épített vagy átépített épületet, megfogalmazom a kutatási eredményből levonható fontos térszervezési elveket, melyek hozzájárultak az épületek fejlődéséhez. Vizsgálom továbbá a külső építészeti jellemvonások viszonyát a civil és egyházi építészetre jellemző formavilággal és stílusjegyekkel egybevetve, valamint a kor szellemi hatását a katonai építkezésekre. Külön vizsgálatot érdemel a technikai fejlődés hatása a laktanya építészetre, valamint az új hadosztályok számára létrehozott laktanyák milyen szempontok alapján lettek megtervezve. 3. A kutatás módszerének ismertetése Tevékenységemet a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének Hadtörténelmi Levéltárában kezdtem, Szándékomban áll a bécsi Kriegsarchivban fellelhető tervek és iratok vizsgálata is. Ezek a központi adatbázisok több száz katonai objektum tervét őrzik, azonban a honvédség számára épített laktanyákat gyakran maguk a városok építették, majd bérmentve a honvédség számára használatra átadták. Ebből kifolyólag számos épület dokumentációja lehet fellelhető ezen városok levéltáraiban. A fellelt tervek és iratok alapján lehet meghatározni azokat az épülettípusokat, amelyek a hadsereg védelmi és elhelyezési igényeinek az ellátására születtek. Hasonló módon határozhatjuk meg azokat az épülettípusokat, melyek a korra jellemző épületektől eltérő, haladóbb szellemben épültek, vagy épp ellenkezőleg, elmaradott megoldásokkal. Levonhatunk olyan tanulságokat, melyek segítenek megértetni, hogy e különc épületek miért voltak vakvágányok a fejlődés folyamán, vagy miért nem terjedt el annak ellenére, hogy haladóbb szellemben lett megtervezve, mint kortársai. Magyarországon 1915 óta őriznek terv másolatokat, majd Magyarország függetlenedése után az eredeti tervek őrzése is először a Honvédelmi Minisztériumban, majd a mai Hadtörténelmi Levéltárban került megőrzésre. A Trianoni szerződés után az elcsatolt területekről készült dokumentumokat az államok egymás között szétosztották, így nem csupán e két nagy levéltárban lelhetők fel építészeti tervdokumentációk, hanem a szomszédos országok levéltáraiban úgyszintén. A háborúban és az idők folyamán az iratok egy része megsemmisült. A két világháborút és számos harcot átvészelő iratokat jelenleg a biológiai károkozók tizedelik. A még létező iratokat, valamint a még álló épületeket vizsgálva lehet következtetéseket megfogalmazni. Továbbá segítségül szolgálhat a katonák feljegyzései, naplói a mindennapi életről, az épületek

használatáról. A Hadtörténelmi Levéltárban a következő épülettípusokról lelhetőek fel tervek: laktanyák tervei repülőterek tervei raktárak tervei kórházak tervei iskolák tervei lőterek tervei barakktáborok tervei gyárak tervei bérlemények tervei 3.1. Mi is a laktanya A téma nagysága és az iratok mennyisége miatt kutatásomat a laktanya építészetére szűkítettem. De mit is értek laktanyák alatt? Pallas Nagy Lexikona így határozza meg a kaszárnyákat: vagy laktanya, az az épület vagy épületcsoport, mely csapatok lakásául szolgál. A K.-k oly helyekre építendők, amelyek egészséges fekvésüek s a katonai gyakorlatokra alkalmatos vidékhez lehetőleg közel fekszenek, hogy a gyakorlatokra szánt időnek nagy része a ki- és bevonulásokkal kárba ne menjen. Nagy városokban tehát a K.-k a város szélein oly helyekre építendők, ahol a lovaglással foglalkozó fegyvernemek számára a lovaglásra alkalmas terep van közel. (Pallas) A laktanyáknak nem csupán háborúban volt jelentőségük, békeidőben a rendőrség segítésére siettek a zendülések leverésére. Tágabb körben vizsgálva viszont léteznek nem laktanyáknak épült egyéb épületek, melyeket helyhiány miatt alakítottak át táborhelynek. Ilyen épületek többnyire a kolostorok, szállodák épületei, iskolák. Ezen épülettípusok városon, falvakon belüli elhelyezkedéséről a Honvédség térképes nyilvántartást tartott, melyen feltüntették a laktanyától mért távolságukat is. A kaszárnya esetleges megsemmisítése esetén ezen épületekbe helyezték át a legénységet. Továbbá azon települések, melyek nem rendelkeztek laktanyával, ezen épületek adtak szállást az átvonuló vagy táborozó honvédek számára. (HM HIL HL, VII.186) A kaszárnya épületek környezete, telepítése is meghatározó szempont a vizsgálatkor. Ezért vizsgálom a laktanya területén levő összes épület elhelyezkedését, kapcsolatát, formáját, kialakítását. A lőtér némely laktanya fontos részét képezi, viszont különálló gyakorló lőtereket is létesítettek. Ebből kifolyólag ezen épületcsoportokat is a vizsgált területhez soroltam.

3.2 vizsgált korszakok A Honvédség számára épített laktanyák 1868 és 1945 között két jól elkülöníthető korszakra bonthatók. Viszont azt nem mondhatjuk el, hogy csupán e két évszám között épült létesítményeket kell vizsgálnom. Az 1870-as évek elejéig főként a Habsburgok építette kaszárnyákat használták, azokat átépítve, kibővítve. (HM HIL HL, VII) Elenyésző számú új épület épült e korban. Ezért a vizsgált korszak határát az 1760-as évek elejéig ki kell terjeszteni. Az idő szűkössége végett előadásom témáját a katonai építészet legmarkánsabban változó szegletén mutatom be. Erdély mindig is különleges szerepet töltött be Magyarország életében, ez az építészetében is megmutatkozik. A Magyar Királyság fennállása idején hasonlóan építkeztek, mint az ország többi területén, viszont az első világháború után visszafoglalt erdélyi területeken merőben más szemlélet uralkodott az építészetben, mint az anyaországban. Ennek okát és tervezéselméletét szeretném röviden bemutatni. 4. Erdély katonai építészetet 4.1 Osztrák Magyar Monarchia kora A Habsburg hatalomátvételt követően az osztrák hadsereg számára a volt Magyar Királyság és Erdély területén számos kaszárnyát építettek. Jellemzően a városok szélén. Mégis az épületek megformálásában arra törekedtek, hogy tekintélyt parancsoló külsővel lássák el. Jellemzően ezt rizalitokkal, sarokarmírozásokkal, ablakkeretezésekkel valósították meg. (HM HIL HL, VII.13) Az épületeken jellemzően a két végén találhatunk az épülettömegből alig kiugró rizalitot (1. kép), de gyakran alkalmazták az épület szimmetriatengelyében enyhén kiugró rizalitot is, timpanonnal koronázva. A tömeg munkálása után a homlokzatokat jellemzően vízszintes tagolóelemekkel osztották meg. A kaszárnyaépületek egy nehéz, tömör alapnak látszó lábazattal rendelkeznek. Ez után következett a fal, mely felülete az esetek többségében vakolt, esetleg tégla burkolattal ellátott, ritka esetben pedig kváderkő utánzatokkal díszítettek. (HM HIL HL, VII.135) Az épületet a nagy kiülésű főpárkány koronázta meg. Jellemzően földszintes épületeket emeltek, nagyvárosokban fordultak elő egy emelettel is rendelkező épületegyüttesek. Utóbbiaknál a szinteket végigfutó osztópárkány választotta el egymástól. Alaprajzát tekintve egy- illetve két traktusú alaprajzról beszélhetünk, esetleg egy tornáccal, folyosóval kiegészítve, mely körbefut az épület udvari felén. (HM HIL HL,

VII.124) Szerkezetüket tekintve hosszvázas épületek, vastag középfőfallal. A helyiségek vagy a folyosóról nyíltak, vagy egymásból. A bejárat minden esetben az udvar felől volt kialakítva. Az utca felé tájolták a legénységi és tiszti szobákat, irodákat. A ruha és fegyverraktárakat az épület udvari traktusában találhatjuk. Mellékhelyiségek, mosdók az épületen belül nem voltak kialakítva. (HM HIL HL, VII.45) Erre a célra egy külön épület szolgált. Összességében elmondhatjuk, hogy a laktanyák legénységi épületei hasonló módon lettek tervezve, mint egy átlagos, a korra jellemző bérház, vagy nagypolgári városi ház. Egy lényeges különbség azonban mutatkozik, mégpedig, hogy a laktanyák megjelenését minden esetben tekintélyt parancsoló és hősiességet, diadalmat sugárzó homlokzattal látták el. Hasonlóan részletesen tervezték meg a kaszárnyák kapuit, kerítéseit is. (2. kép) A még jó állapotú épületállományt a Honvédség számára alakították át. Első lépésként illemhelyiségeket alakítottak ki a szállásépületekben, ezzel téve komfortosabbá a katonák életét. Az illemhelyiségek jellemzően az épület két legtávolabbi pontján lettek elhelyezve. Az 1890-es évektől kezdve elterjedté vált az épületek komfortszintjének javítására egy olyan megoldás, amikor a két traktusú épületet megtoldották egy, a szimmetriatengelyben elhelyezett WC és mosdó blokkal, mely egy nyaktaggal volt összekötve a folyosóval. (HM HIL HL, VII.123) E megoldásból fejlődött ki a laktanyák legénységi épületének következő típusmeghatározó épülete. A XIX. század végén és a XX. század elején lezajló Európa szintű hadsereg fejlesztés során a katonaság létszáma annyira megemelkedett, hogy új épületek építése vált szükségessé. A Monarchia kidolgozott egy típusterv gyűjteményt, mely segítségével az épületek gyorsabban, jobban dokumentálva, pontos költségvetéssel lehettek képesek megépülni. (HM HIL HL, VII.293) Nem csupán az alaprajzban volt változás, hanem az együttes elhelyezésében is. A régi kaszárnyák a város határában épültek, utcafronton, a melléképületek is a telekhatárra lettek szervezve. Így létrehozva a telken a keretes beépítés tipikus megoldásait. Ezzel szemben az újonnan épült laktanyák egy merőben más szervezési elv alapján lettek megtervezve. A telkek mérete lényegesen nagyobb volt, mint elődeinek. A városhatártól messzebb, szántóföldek, gyümölcsösök között. Az épületek a telekhatártól 10-15 méterrel voltak beljebb, középen egy nagy teret alkotva, mely az alakuló tér volt. A bejáratok szintén az alakuló tér felől lettek kialakítva. Tömegformájukat tekintve a tekintélyt parancsoló külső továbbra is követelmény volt, a szintszám is maradt a régi. De már a két szintes épülettípus volt az elterjedtebb. Ezt a beépítési módot nevezzük pavilonos beépítésnek. (3. kép) Ezt a haladó szellemű megoldást írja le Pallas Nagy Lexikona is. (Pallas)

4.2 A visszacsatolás kora A második bécsi döntés értelmében, 1940-ben Magyarország visszakapott 43492 km 2 -t, Erdély északi és keleti részét. E döntéssel egy időben megkezdődött az új védelmi vonal kiépítése a kárpátok mentén. (Szabó, 8) A legjelentősebb mind közül a híres Árpád vonal volt. Bevehetetlenségét egy merőben más védelmi taktikának köszönhette. Röviden összefoglalva, az ellenség a szorosokon keresztül támadhatott, melyet bunkerek határoltak. Az ellenséget engedték behatolni az ország területére, viszont az utánpótlás nem juthatott át a szoroson, így kénytelen volt meghátrálni, és az ország biztonságban maradhatott. (Szabó, térkép melléklet) Az új védelmi stratégiához új épülettípusok is tartoztak. A második világháborúban általánossá vált a légierő bevetése. A laktanyák a magasból könnyen észrevehetőek voltak, így könnyű célpontnak számítottak. Erdély védelme elsődleges szempont volt az országnak, így nem engedhették meg, hogy a laktanyákat könnyen elpusztíthassák. Egy új álcázási módot találtak ki. Lényege, hogy a kaszárnyák bele illeszkedtek a környezetbe. (5. kép) Ezt úgy érték el, hogy a szorosokban levő falvakban építették fel épületeiket. Egy megtalált parancs értelmében (HM HIL HL, VII.232) az épületek léptékükben azonosak kellettek legyenek a falubeli házakkal, formájuk, tetőfedésük szintén hasonló legyen. A bekötőutak, kerítések is a népi építészetből ihletődtek. A falvak felmérése és az épületek tanulmányozása után típusterveket készítettek, hogy gyorsítsák és egyszerűsítsék az építési folyamatokat. Az így kialakított laktanya épületek zömében 15-25 fő befogadására voltak képesek, ellentétben a régi 150-200 fős kaszárnyákkal. A léptékében is a falusi házakhoz igazított épületek magukon viselték a népi építészet számos jegyét. A bejárat elenyésző kivételtől eltekintve mindig egy fedett, az épület tömegébe besüllyesztett tornácon keresztül volt kialakítva. Innen nyílt egy előtér, melyből egy vagy két szoba és mosdó nyílt. A konyha-, markotányos-, raktár- és egyéb épületeknek szintén hasonló elrendezésük volt. Törekedtek a racionális és anyagtakarékos megoldásra. A falakat az esetek többségében boronafalból építették, melynek csomópontjait szintén típustervként dokumentálták. A zömében nem faszerkezetű falvakban az alaprajzi megoldások változtatása nélkül megépítették építményeiket a boronafal helyett téglából, melyet vakolattal láttak el. Olyan mélyre terjedt a tervezés részletessége, hogy az ereszcsatornát is konszignálták egy egyenes fenyőfába mart vízelvezető vályúval, melyet egy réteg kátránypapírral vontak be, megelőzendő a korhadást. E zseniális ötletnek hála a levegőből nem volt olyan könnyen észrevehető az épület, mintha horganyzott acélból lett volna. Tetőfedésre szintén előírták, hogy három anyagból készülhet: fa zsindely, piros cserép,

valamint szürke pala. E három fedőanyagot vegyesen kellett alkalmazzák az épületeken, egyiken cserepet, másikon zsindelyt, a faluban alkalmazott megoszlás szerint. Léteztek azonban laktanyák Erdély területén, melyeket nem rejtettek ennyire a repülők elől. Az ilyen komplexumok szállodáknak, gyógyfürdőknek voltak álcázva. (5. kép) Annyira jól sikerült az elgondolás, hogy napjainkban valóban szállodák létesültek a volt laktanyaépületekben. Ellentétben a völgyzár épületegyütteseivel szemben, eme épületek nagy léptékkel bírtak. Jellemzően két-három szintesek voltak, némelyik a tetőtér beépítéssel együtt négy szintes is lehetett. Szintén típustervek alapján épültek, de a szocialista panel és lakóházak típusterveivel ellentétben ízlésesen és részletekig menően meg lettek tervezve. Sok népi motívumot használtak fel. A földszint rendszerint egy robusztus kővel burkolt, vagy kővel falazott lábazatot alkotott, mely ránézésre minden gond nélkül viselte az emeletek könnyed borona, esetleg téglából épült falait. Az emeleti ablakok kivétel nélkül zsalugáterrel lettek felszerelve. Markánsan jellemző az épületek tetőszerkezete. A tető formája nyeregtető, melyek meredek lejtéssel bírtak, válaszolva az éghajlati adottságokra. A fő teherhordó szerkezet a padlástérben végigfutó masszív szelemenek voltak, melyek akár 2-2 méterrel is túlnyúltak az oromfaltól alátámasztás nélkül. Maga a héjalás viszont csupán 70-90 cm-t nyúlt túl, a gerincnél viszont akár az 1,2 métert is elérhette. (HM HIL HL, VII.156) Nem maradt tagolás nélkül a tető sem. Lekerekített zárással ellátott kémények szép ritmusban tagolták a gerincet, jellemzően három darab, egyenlően elosztva. A tetőtér ablakai szintén katonás és rendezett sorban tagolták, mintha a héjalást egy apró vágás mentén felhajtották volna, így kialakítva a bevilágítás lehetőségét. Ezen legénységi épületek szintén képesek voltak 150-200 katona befogadására, mint Magyarország-beli rokonaik, viszont elhelyezésükkor nem határoltak közre egy jól felismerhető alakulóteret, szépen csendesen elszórva rejtőztek az erdőkkel és mezőkkel tarkított területeken. 4. Összegzés Erdély katonai építészetét markánsan meghatározza az éppen aktuális uralom, de épp annyira maga az erdélyi nép. Láthattuk milyen jól képes alkalmazkodni az építészet a katonai elvárásoknak. Minden helyzetre a megfelelő választ adja. E rövid összefoglaló cikk segítségével próbáltam dióhéjban összefoglalni Erdély katonai építészetének jellegzetes megoldásait. A jövőben szeretném ugyanezt megtenni a vámőrségi-, lovassági-, harckocsizó-, gyalogsági laktanyák, lőterek építészetével is.

5. Bibliográfia (HM HIL HL) HM HIL HL, Katonai Objektumok Építési Anyaga. VII. fond. Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Levéltár Hadtörténelmi Levéltár (Földi) Földi, Pál 2007. A hadművészet története. Debrecen: Puedlo kiadó (Wikipédia) Wikipédia. 2013. Magyar Honvédség Wikipédia a Szabad Enciklopédia. Megtekintve 2013. december 25. http://hu.wikipedia.org/wiki/magyar_honv%c3%a9ds%c3%a9g#cite_ref-2 (Pallas) Pallas Nagy Lexikona. Kaszárnya Kislexikon. Megtekintve 2014.01.10. http://www.kislexikon.hu/kaszarnya.html Budapest, 2014.01.12.