20. századi magyar gazdaság és társadalom Konferencia kiadvány (válogatott tanulmányok) Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Győr, 2007. november 8.
Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Szerzők A kötetet szerkesztette: Dobó Eszter Rendes Ágnes ISBN 978-963-7175-36-7 A CD megjelenését támogatta a Széchényi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara
Tartalomjegyzék ELŐSZÓ 3 DR. BAJOR RITA: Gazdasági eszközök megjelenés a környezetjogi szabályozásban 4 BÁRÁNY ILDIKÓ: Női diszkrimináció a munkaerő-piac területén Magyarországon 15 BETLEJNÉ DR. SKUREK RITA: Az Európa Bizottság szervezeti rendszerének felépítése 21 CSORDÁS IZABELLA: A tömeges felsőoktatás helyzete több nézőpontból 31 DUDA GYERGELY: A szocialista gazdasági berendezkedés adófizetői magatartásra gyakorolt hatása Magyarországon 37 GYÖMÖREI TAMÁS: A modern sport funkciói és hatása a XX. századi államalakulatok sportfinanszírozására 44 HEGYI BARBARA: A magyar K+F szektor megerősítése kitörési kísérlet vagy egyetlen út? 59 DR. HORVÁTH ZSÓFIA: Magyarország kettős adóztatás elkerülését célzó nemzetközi együttműködései 68 DR. IZSÁK ORSOLYA: A magyar tulajdonjog magánjogi korlátai, különös tekintettel a 20. századi változásokra 81 DR. JUHÁSZ ÁGNES: Az Európai Beruházási Bank szerepe az Európai Unió kohéziós politikájában 96 KELLER VERONIKA: Az értékesítés-ösztönzés fogyasztói fogadtatása. Avagy hogyan reagálunk mi fogyasztók a promóciókra? 109 KIRÁLY ÁGNES: Minőségbiztosítás és értékelés a magyar felsőoktatásban 120 KOVÁCS ÁGNES: A kis- és középvállalkozások támogatásának területi sajátosságai a nyugat-dunántúli régióban 131 KOVÁCS TAMÁS: Az 1945-1952 közötti államosítások társadalom-átalakító hatásai 143 LÓRÁND BALÁZS: Problémák és lehetőségek a regionális fejlesztés értékelése területén 157 DR. NAGY ERZSÉBET: Az ön-árösszehasonlító reklámok közgazdasági és jogi aspektusai 168 PETŐNÉ CSUKA ILDIKÓ: Helyzetkép a XX. századvégi magyar felsőoktatás minőségéről 180 1
PUSTER JÁNOS: Globális lokalizáció az élelmiszer-kiskereskedelemben 189 STION ZSUZSA: Az európai uniós források a hazai KKV-k finanszírozásában 200 SZARADICS TAMÁS: Kreatív lehetőségek egy kiadóvállalat online marketingjében 207 TORDA CSABA: Vajon tényleg jobban szeretik a magyarok a Nemzetközi Valutaalapot? 223 DR. VÉRTESY LÁSZLÓ: Magyar bankrendszer a XX. században 233 2
Előszó A Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara 2007. november 8-án a Magyar Tudomány Ünnepe keretében rendezte meg a 20. századi magyar gazdaság és társadalom című országos konferenciáját Győrött a Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola épületében. A konferenciára előzetesen több mint 60 előadó jelentkezett, előadásaik közül a szervezők tematikailag és időben ötvenet tudtak a konferencia programjába felvenni. A konferencia délelőtt és délután három-három, összesen tehát hat szekcióban zajlott. A szekciók vezetésére neves kutatókat és egyetemünk professzorait kértük fel. A hat szekció elnökei a szekciók sorrendjében a következők voltak: dr. Szabó Csaba PhD, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, dr. Romány Pál, egyetemi tanár dr. Rechnitzer János, egyetemi tanár, dékán dr. Szigeti Péter, egyetemi tanár dr. Barta Györgyi, egyetemi tanár dr. Losoncz Miklós, egyetemi tanár Nagy örömünkre szolgált, hogy konferenciánkra a téma országosan ismert kutatói mellett nagy számban jelentkeztek doktoranduszok is, akik előadásaikban és tanulmányaikban inkább már a 21. század kihívásaira keresték a lehetséges válaszokat. Arra a tudományos rendezvény meghirdetésekor nem gondoltunk, hogy tucatnyi jogász is érdeklődni fog konferenciánk témája iránt. Mindenesetre nagy örömmel fogadtuk az ország több jogi doktori iskolájából érkezőket és egy külön szekciót szerveztünk számukra. Az 50 előadásból a konferencia helyszínén 46 hangzott el. A szervezők úgy döntöttek, hogy azt a három előadást is megjelentetik, amelyeknek az előadói halaszthatatlan hivatalos elfoglaltságuk miatt személyesen nem tudtak jelen lenni, de dolgozatukat időben és a formai előírásoknak megfelelően elküldték. A Széchenyi István Egyetem nagyvonalú támogatása teszi lehetővé, hogy az oktatók, kutatók és a szekcióelnökök javaslata alapján néhány PhD hallgató előadásait konferencia-kötetben, a többit CD-n megjelentessük. Ez a CD, amelyet a Tisztelt Olvasó éppen megnyitott a számítógépében, névsorrendben tartalmazza a konferencián részt vett doktorandusz hallgatók szerkesztett előadásait. Az előadások ahogy az egy ilyen konferencián általában lenni szokott széles tematikai körben mozogtak. Egy részük szorosan követte a konferencia eredeti célkitűzését és gazdaság- és társadalomtörténeti problémákat vizsgált. A PhD hallgatók tanulmányainak mintegy fele divatos témával, Magyarország Európai Uniós tagságából adódó kihívásokkal és problémákkal foglalkozott. A dolgozatok kb. harmada még ha ez a címükből nem is derül ki minden esetben a gazdasági és társadalmi problémákat regionális megközelítésben elemezte. Győr, 2007. december Honvári János tanszékvezető egyetemi docens 3
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban GAZDASÁGI ESZKÖZÖK MEGJELENÉSE A KÖRNYEZETJOGI SZABÁLYOZÁSBAN DR. BAJOR RITA 1 Az 1970-es évekre a környezetterhelési, környezetszennyezési problémák óriási mértékben megnövekedtek, új és eddig ismeretlen globális környezeti problémák jelentek meg. Mindez világossá tette, hogy a fennálló hatósági jellegű, tilalmakra és utasításokra épülő környezetpolitika és szabályozás nem képes a környezeti értékek hatékony védelmére. A fenntartható fejlődés érdekében a környezet- és gazdaságpolitika összehangolása, a környezeti érdekek gazdasági érdekek, gazdasági feltételek közé történő integrálása szükséges. A jogalkotás feladata tehát, hogy e cél érdekében speciális gazdasági eszközöket alkosson meg, melyek képesek a környezeti értékeket gazdasági értékűvé, gazdasági értékké változtatni. Magyarországon - hasonlóan más nemzeti szabályozási rendszerekhez - számos gazdasági szabályozó került bevezetésre az 1995. évi LIII. a környezet védelmének általános szabályait rögzítő törvény keretében. Környezetterhelési díjak, igénybevételi járulékok és termékdíj hivatottak a környezetbarát gazdasági szerkezetváltás valamint a környezeti érzékenység (ki)fejlődésének megvalósítására. A gazdasági eszközök száma és jelentősége napjainkban egyre nagyobb mértékben növekszik, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a normatív és közgazdasági szabályozóeszközök együttes használata kívánatos, mivel kiegészítik egymást, így hatékonyan képesek a környezeti értékek megjelenítésére és megóvására. ( ) a szabályozás és egyéb eszközök mellett fokozottabb mértékben alkalmazni kell a közösségi és nemzeti szintű környezetvédelmi és egyéb politikai célkitűzések tekintetében költséghatékony megoldásnak számító piaci alapú eszközöket, beleértve a kibocsátáskereskedelmi rendszereket, adózási intézkedéseket, valamint támogatásokat. Ez összhangban lenne a lisszaboni, a fenntartható fejlődéssel és a jobb szabályozással kapcsolatos programokkal. 2 Bevezetés A XX. század második felében a természettudományos kutatások mutattak rá arra tényre, hogy az emberiség olyan mértékben használja és szennyezi környezetét, hogy az már nem képes a természetes megújulásra. A kutatók arra figyelmeztettek, hogy rövid időn belül az erőforrások kimerülése várható, ezen túlmenően Földgolyónk egyes részei olyan mértékben sérültek, károsodtak, hogy belátható időn belül nem várható a regenerálódás. Figyelemmel a vészjósló jövőképekre 1972-ben az ENSZ összehívta az első Környezetvédelmi Konferenciát, mely a közös állami környezeti összefogást tűzte ki elsődleges célként. A környezetvédelmi világértekezlet zárónyilatkozata környezetvédelem kérdését összekapcsolta az emberi jogokkal, és elsőként deklarálta, hogy az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez egy olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget, ugyanakkor pedig ünnepélyes kötelezettsége, hogy e környezetet a jelen és jövő nemzedékek számára megóvja és javítsa. Két évtizeddel később a Riói Nyilatkozat 1. számú elve újra hangsúlyozta, megerősítette az emberi környezet védelmét, de már egy alapvetően megváltozott 1 PhD-hallgató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Munka- és Agrárjogi Tanszék, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola 2 Zöld Könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2007, március 28. 4
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban környezetvédelmi szemléletet tükröz. Az életminőséget a gazdasági fejlődéssel és a fogyasztói társadalommal kapcsolja össze, amennyiben kimondja, hogy a fenntartható fejlődés középpontjában az emberek állnak. Joguk van az egészséges és produktív életre harmóniában a természettel. A környezetet tehát elsődlegesen az ipari, gazdasági fejlődés veszélyezteti illetve használja és terheli a megengedhető és egészséges határon túlmenően. A gazdaság számára ugyanis a környezeti elemek költségvonzattal nem járó szabad javakként 3 funkcionálnak, gazdasági szempontból a természeti értékek egyfajta külső értéket jelentenek, és ennek megfelelően értékelendőek. Semmilyen gazdasági érdek nem szól - látszólag - a környezet védelme mellett, mely alapvetően rendelkezésre áll bármilyen anyagi ráfordítás nélkül. A feladat tehát mindennek megakadályozása, úgyszólván a gazdaság akadályozása vagy kedvezőbb és ezért hatékonyabbnak tűnő esetben érdekeltté tétele a természetmegőrzésben. Ehhez első sorban gazdasági környezeti-szemléletváltásra van szükség, továbbá olyan állami megoldásokra, melyek ösztönzik a környezeti érzékenységet, képesek a piac értékítéletének átalakítására és végső soron gazdasági szerkezetváltást eredményezhetnek. Szükséges a környezeti igényeket integrálni a piaci feltételek közé, a gazdasági tevékenység feltételrendszerébe beilleszteni. Mindez nagyfokú állami szerepvállalást és felelősséget feltételez, és a rendelkezésre álló állami eszközök funkcionális és összehangolt alkalmazását és működtetését követeli. A lehetséges eszközök között szükségszerűen a kötelező jellegű, jogi eszközök az elsődlegesek és kiemeltek, mivel ezek mögött áll az állami kényszerhatalom, mely mindenkire nézve egyenlően, akár erővel képes érvényt szerezni a környezeti érdekeknek, ezek védelmének. A jogi eszközök között a gazdasági-jogi eszközök töltenek be különleges és különlegesen hatékony szerepet, miután a gazdasági folyamatokra hatnak. A gazdasági eszközök előnyei, hogy rugalmasan működtethetőek, pénzügyi ösztönzőként funkcionálhatnak, és hosszútávon hozzájárulhatnak az önkéntes környezetbarát szándék kifejlődéséhez, valamint jelentős bevételt jelenthetnek az állam számára. A gazdasági eszközök megfelelő szabályozással, átgondolt jogi háttérrel a környezetvédelem alapvető bástyájául szolgálhatnak. Gazdasági eszközök megjelenése a környezetvédelmi szabályozásban A környezetszennyezési, környezetterhelési problémák a normatív környezetjogi szabályozás ellenére az 1970-es években folyamatosan növekedtek, sőt a 80-es években kezdtek kicsúcsosodni. A környezet pusztításnak új formái jelentek meg, így például a toxikus anyagok környezetbe jutásának fokozódása, valamint a szilárd hulladék mennyiségének további növekedése. A környezeti ártalmak és ezek negatív hatásai immár érezhetően, sőt kétséget kizáróan világméretűvé, globális jelenséggé váltak, a bolygó felmelegedése, az élőfajok pusztulása, a savas esők mind azt mutatták, hogy az eddig hirdetett környezetpolitika nem megfelelő illetve nem képes hatékonyan szolgálni a környezet védelmét. A fenntartható fejlődés, a nagyobb gazdasági és környezeti hatékonyság érdekében a gazdaságpolitika és a környezetpolitika összehangolása, integrációja szükséges. A környezetjogi szabályozásban ennek megfelelően új típusú, piackonform megoldások szükségesek a fennálló hatósági jellegű, tilalmakra és utasításokra épülő törvényi szabályozás mellett, melyek nem bizonyultak alkalmasak arra, hogy a környezet megóvását a termelők és fogyasztók érdekévé alakítsák. A környezetvédelmi célok elérése érdekében olyan eszközök alkalmazása kívánatos, melyek a gazdasági szereplők profitmaximalizálására, illetve a háztartások fogyasztói haszon növelésére irányuló törekvéseit használják fel. A piackonform környezetpolitika gazdasági szabályozói azáltal, hogy pénzbeli vagy más jellegű hasznot 3 Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 76. o. 5
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban helyeznek kilátásba, nagymértékben ösztönzi képesek a piaci szereplőket és fogyasztókat a környezetbarát magatartásra. A fenntarthatóságot, az új szemlélet megvalósítását célzó első lépésként 1989 júniusában a 24 fejlett gazdaságú országot átfogó OECD 4 minisztereinek konferenciája kommünikéjében kijelentette, hogy kívánatos meggondolás tárgyává tenni, milyen eszközökkel lehetne az ár-, és egyéb mechanizmusokat a környezetpolitikai célok szolgálatába állítani. Két évvel később, 1991 januárjában a gazdasági eszközöknek a környezetpolitikában történő alkalmazásával foglalkozó irányvonalat az OECD környezetvédelmi minisztereinek hatáskörébe utalták, és elfogadták a Tanács ajánlását a gazdasági eszközök környezetpolitikai bevezetésére. 5 Az 1992-ben az Európai Közösség maastrichti csúcstalálkozóján a tagállamok kötelezettségként vállalták, hogy a politikai integráció kialakítása és megvalósítása során figyelembe veszik a környezeti hatásokat és a hosszú időn keresztül fenntartható fejlődés elvét. Ennek megfelelően 1993 február 1-én megjelent a Tanács határozata, amely a Közösség 2000-ig szóló politikai és cselekvési programját tartalmazza a fenntartható fejlődés érdekében, rögzítve a Közösség ezzel kapcsolatos irányelveit. Iránymutatások a gazdasági eszközök környezetjogi alkalmazásához 6 A gazdasági eszközök alkalmazásának alapvető célja, hogy a termékek és szolgáltatások ára megjelenítse, és helyesen tükrözze a környezet használatát, terhelését. A szabályozórendszernek célja továbbá, hogy a környezeti érdek internalizálása által a lehető legnagyobb környezeti hatékonyságot érje el. A gazdasági eszközöket külön kell választani funkciójuk ösztönző és bevételnövelő alapján, és ennek megfelelő szabályozást kell kialakítani. További lényeges követelmény annak meghatározása, hogy bevételek milyen célt szolgálnak, általános állami célok fedezetére, avagy egyes speciális környezetvédelmi feladatok megvalósítására hivatottak. A gazdasági hatékonyság és a környezeti érdekek összehangolása, az összhang megvalósítása a gazdasági szereplők döntési kompetenciájába tartozik. A gazdasági szereplő választásán múlik, hogy a környezetterheléssel járó negatív anyagi következményeket vállalja, avagy a szennyezés csökkentését szolgáló beruházások, technikák gazdasági költségeit viseli a gazdasági előnyök fejében. Számításba kell venni mind a szennyezés-csökkentési technológiák közvetlen, mind pedig közvetett, időben és térben távol felmerülő költségeit is. Mivel a környezeti politikának jelentős hatásai lehetnek a gazdasági szerkezetre, a technika fejlődésére, a költségeket ebben az értelemben kell felbecsülni. A gazdasági eszköz hatálya alá tartozó szennyezéseket, folyamatokat és termékeket pontosan, kimerítően kell meghatározni. A környezethasználó célcsoportok meghatározásánál figyelemmel kell lenni nemcsak a gazdasági eszközök költségvonzatára, hanem a méltányosság követelményére is. 4 Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD 5 A környezetvédelemben napjainkban is az irányelvek a meghatározó jogszabályok. Az különböző OECD, valamint közösségi irányelvek kötelezően megvalósítandó célokat, rendelkezéseket tartalmaznak a tagországok számára. Mindemellett azonban az irányelvek rugalmasak is annyiban, hogy a tagországoknak bizonyos mértékig szabad mozgási lehetőséget nyújtanak, mivel a bennük megfogalmazott elvárások, célok megvalósítása a nemzeti jogalkotáson keresztül történik. A közösségi célok megvalósítása érdekében azonban a nemzeti jogalkotásban, az irányelvekben rögzített paramétereket, mérési módszereket, elemzési eljárásokat kell megjeleníteni. (A szerző.) 6 Az OECD Környezeti Bizottsága 1991. január 30-31-én miniszteri szintű ülést tartott. Ennek 1. számú háttéranyaga összefoglalta a főbb környezetgazdasági eszközöket, s irányelveket adott ezek alkalmazására általánosan, valamint az egyes szakterületeken, gazdasági ágazatokban és nemzetközi szinten. További iránymutató alapelvet tartalmaznak az Európai Unió környezetpolitikáját megjelenítő akcióprogramok. 6
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban Mikrogazdasági szinten a környezetterhelés díja komoly anyagi ráfordítást igényelhet, ezzel akár az adott piaci szereplő működését is veszélyeztetheti, habár makrogazdasági szinten vizsgálva hatékony környezetkímélő hatást eredményezhet. A gazdasági terheket tehát minden esetben úgy kell megállapítani, hogy azokat a célcsoportok elfogadják. A jelentős ellenállás ugyanis hatástalanná teheti a bevezetendő eszközt. Az alapelemek tekintetében a hosszabb időn át fennálló bizonyosságra és a stabilitásra kell törekedni. A gazdasági eszközrendszer kiépítésekor törekedni kell arra, hogy adott eszközök működési módja egyszerű, átlátható legyen, így biztosítható az adminisztratív hatékonyság. A gazdasági eszköz jó működésének sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő minőségű és mennyiségű információ mind az ellenőrzést végző hatóság, mind pedig a környezethasználó oldalán. A célcsoportokat megfelelően informálni kell az őket érintő új eszközökről, azok alapvető céljáról és sajátosságairól, pénzügyi következményeiről, valamint a bevezetés időpontjáról, és a lehetséges jövőbeni módosításokról. Mindezeken túlmenően a környezethasználókat a lehetséges mértékig be kell vonni a gazdasági szabályozók kialakításába. A konzultáció a végrehajtás során is kiemelt fontossággal bír, hiszen a gazdasági szereplők, és szakmai érdekképviseleti szerveik tapasztalatai nagyban segíthetik a szabályozás szükséges átalakítását, hatékonyabbá tételét. Az alkalmazott gazdasági eszköznek összehangoltan kell működnie a tágabb értelemben vett környezetjogi, és más jogterület jogi szabályozásával. A gazdasági szabályozórendszernek összhangban kell állnia továbbá a fennálló politikai így például a területfejlesztési vagy közlekedéspolitikai rendszerekkel is, nemzetközi szinten pedig meg kell felelniük az elfogadott környezetvédelmi egyezményeknek, megállapodásoknak. A gazdasági eszközöket úgy kell tehát megválasztani, hogy lehetővé tegyék a környezetvédelmi politika összehangolását más területekével. Ezen túlmenően kiemelt követelmény a különböző gazdasági szektorok pénzügyi és árszabályozásának a környezeti érdekeknek megfelelő átalakítása. Az új gazdasági eszközöket fokozatosan kell bevezetni és megvalósítani, megfelelő előkészítési időszaknak, és időben történő bejelentésnek kell megelőznie azt. Ugyancsak fokozatosnak kell lennie az anyagi terhek érvényesítésének különösen a kibocsátási díjak és a forgalmazható korlátokkal való kereskedés bevezetésekor annak érdekében, hogy a szennyezők képesek legyenek alkalmazkodni, és hogy elkerülhessék a pénzügyi terhek gyors növekedését. A célcsoportokat az előzetes bejelentéssel arra ösztönözhetjük, hogy beruházási döntéseiknél ezeket a terheket figyelembe vegyék. Gazdasági szabályozók megjelenése a magyar környezetvédelmi törvényben Az elmúlt évtizedben számos változás következett be Magyarország gazdasági tevékenységében és környezetállapotában. A rendszerváltás után végbement gazdasági és politikai átstrukturálódás hatására nagymértékben megnőtt a termelés, ennek következtében a szennyező anyagok kibocsátása és a környezeti elemek igénybevétele is. A leginkább szennyező iparágak rangsora, a kibocsátó források időbeli és térbeli elhelyezkedése megváltozott, a fogyasztás egyre gyorsabban növekvő környezetterhelő hatása tapasztalható. Mindezen változások következtében hazánknak a környezetpolitika új kihívásaival kellett szembe néznie. Az európai tendenciához hasonlóan a környezeti szabályozórendszer átalakítása, az új gazdasági szerkezethez, annak kihívásaihoz való hozzáigazítása, valamint a fennálló normatív, előíró jellegű szabályozás hiányosságainak, hézagainak betöltése vált szükségessé. A közgazdasági eszközök megjelenésének jogi alapját a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény teremtette meg. 7 A jogszabály a már létező termékdíjakon 7 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 7
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban kívül a környezetterhelési díjak, az igénybevételi járulékok és a betétdíjak megalkotását tette lehetővé, illetve kötelezővé A közgazdasági vagy piaci eszközökkel való szabályozás célja, hogy a környezetvédelmet a gazdálkodó belső érdekévé tegye, vagyis a környezetbarát tevékenység legyen a kifizetődő, ne a környezetterhelés. A közgazdasági eszközök tehát érdekeltté teszik a gazdasági élet szereplőit a környezetterhelés csökkentésében. A környezet javítása érdekében a gazdasági eszközök nyújtanak pénzügyi ösztönzést a szennyezők önként vállalt akcióihoz. A környezeti érdekek megjelenítése a hazai környezetpolitika egyik legfajsúlyosabb törekvésévé vált: a folyamatosan készülő és többször módosított koncepciók rendszerint széleskörű vitát váltanak ki, a tervezeteket számos támadás éri, a díjrendszerek bevezetése jelentős ellenállásba ütközik a gazdasági, piaci szereplők részéről. A gazdasági eszközök csoportosítása A környezetpolitikai eszközöket a hazai és a külföldi szakirodalom egyaránt többféle módon osztályozza, csoportosítja, a kategóriák folyamatosan formálódnak, változnak. Különböző csoportok képezhetők az osztályozás céljától függően, de csoportos eltérő kialakítását eredményezik az eszközök jellegének eltérései, és a várható hatások is. A közgazdasági vagy piaci eszközökkel való szabályozáson belül a közgazdaságtan (1) általános közgazdasági szabályozó eszközök, (2) közvetlen közgazdasági szabályozó eszközök, valamint (3) egyéb piaci szabályozó eszközök között tesz különbséget. Az általános közgazdasági szabályozó eszközök legfontosabb jellemzője, hogy az államháztartás rendszerén, az adókon, vámokon, a gazdálkodókra vonatkozó szabályokon keresztül jutnak érvényre. 8 A piaci eszközök első átfogó, és talán legismertebb csoportosítása az OECD munkacsoportjának eredményeként kidolgozott csoportosítás. Ez öt nagyobb csoportot különböztet meg: (1) környezetpolitikai díjak, (2) pénzügyi támogatások, (3) letéti rendszerek, (4) piacteremtés a környezeti jogokra, (5) végrehajtási ösztönzők a környezetvédelmi jogszabályok betartására. Erre, az OECD-tanulmányban kialakított csoportosításra támaszkodván alkotta meg saját rendszerét Bándi Gyula, a következőkben az egyes gazdasági eszközöket ennek megfelelően ismertetem. Díjak és adójellegű befizetések A környezeti díjak A környezeti díjak és adók alatt a szennyezésért megfizetendő ár értendő. Gazdaságpolitikai szempontból két alapvető hatása van: egyrészt ösztönzőleg hat a környezetbarát magatartás kialakítására, másrészt pedig redisztributív, újraelosztó jellegű. A környezetvédelmi díjaknak számos típusa ismert: megkülönböztethetjük a (1) környezetterhelési díjakat, a (2) környezethasználati díjakat, a (3) termékdíjat, a (4) közigazgatási jellegű, eljárási díjakat. 9 (1) A környezetterhelési díjak ösztönző és forrásteremtő eszközként egyaránt alkalmazhatók. Ezeket a díjakat a szennyezőanyag levegőbe, vízbe vagy talajba történő juttatása vagy zajártalom miatt szabják ki, a szennyezőanyagok minősége és mennyisége alapján. Ösztönző eszköz, mert választhatnak a szennyezést terhelő díjfizetés és a szennyezést 8 A környezetjogi szabályozásban megjelenő (köz)gazdasági eszközökről lásd még Kerekes Sándor Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei (Complex Kiadó, Budapest, 2001). 9 Bándi Gyula: Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 165. o. 8
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban csökkentő megoldások alkalmazása között. A díjat differenciáltan kell alkalmazni a szennyezés forrása és fajtája szerint. (2) A környezethasználati díjak a környezet igénybevételéért ellenszolgáltatásként fizetendő díjként foghatók fel. Amennyiben a szennyezés mennyisége nem mérhető pontosan, viszont a terhelés megjelenik, környezethasználati díj kivetésére van lehetőség. (3) A termékdíjakat olyan, meghatározott termékek árába építik bele amelyek életciklusuk valamelyik szakaszában (például termelési, fogyasztási és hulladékfázis) szennyezik a környezetet. Ide tartoznak a különböző üzemanyagok, kenőanyagok, akkumulátorok, valamint egyes csomagolóeszközök. (4) A közigazgatási jellegű, eljárási díjak legfontosabb ismérve, hogy illeték jellegűek, mivel bizonyos hatósági tevékenységek adminisztrációs költségeinek fedezését szolgálják. Megkülönböztetünk engedélyezési és ellenőrzési, illetve regisztrálási díjat. Adók A díjak mellett a gazdasági eszközök fontos csoportját alkotják az adók. A környezetvédelmi adó olyan környezetszabályozó eszköz, ahol az adófizetés révén olyan alap keletkezik, amelyből meghatározott környezetszabályozó feladatokat lehet megvalósítani. A környezetvédelemhez kapcsolódó adók között megkülönböztethetjük a jövedelem típusú, a termékekhez kötődő, valamint az úgynevezett ökoadókat (mint például az energiaadó). Az állam ezen adók bevezetésével bizonyos kedvezményeket is nyújt, mely adókedvezmények meghatározott tevékenység végzéséhez kapcsolódnak. A termékekhez kötődő adók körében az ÁFA és a fogyasztási adó érdemel kiemelést. Az állam a fogyasztási adó segítségével a környezetbarát termékek elterjesztését ösztönzi, mégpedig oly módon, hogy a fizetendő adó mértéke között különbséget tesz. Ezt nevezzük adódifferenciálásnak, mely során az állam például a közlekedésben támogatást nyújt a tömegközlekedéshez, miközben adóval sújtja a személygépkocsik használatát. Más megközelítés szerint beszélhetünk (1) fiskális adókról, és (2) környezetszabályozó adókról. Előbbiek közé tartoznak a környezetszanáló adók, amelyek a hatóságok környezetvédelmi intézkedéseihez teremtenek adóbevételt, valamint a környezetvédelmi díjak, hozzájárulások, amelyek a hatóságok, közületek által üzemeltetett környezetvédelmi létesítmények költségeihez való hozzájárulásként szolgálnak, vagyis kijelenthetjük, hogy ezen adófajták erős finanszírozó funkcióval bírnak. A környezetszabályozó adók körében meg kell említeni az emissziós adót 10, a termékadót 11, valamint az erőforrásadót 12, amelyek funkciója szemben az előbb ismertetett fiskális adókkal nem a finanszírozás, hanem az ösztönzés. Amellett, hogy a környezetszabályozó adók finanszírozó, illetve ösztönző funkcióval bírnak, beszélhetünk azok optimalizáló, költségminimalizáló, valamint szubvencionáló funkciójáról is. A környezetvédelmi adókat tekintve előnyként könyvelhető el, hogy azok segítik a környezetvédelmi költségek minimalizálását, valamint a szennyezés csökkentésére ösztönöznek az adómegtakarítás által. További pozitív hatás az adók piac-konformitása, vagyis dönthetünk arról, hogy a szennyezést csökkentjük, avagy inkább az adót fizetjük meg. Mindezek következtében az adó képes a környezetvédelmet a gazdálkodó belső érdekévé tenni. A környezetvédelmi adók számos előnye mellett ugyanakkor hátrányként említhető, hogy az adók mértékét a politikai folyamatokban alakítják ki, ennek következtében az adó mértéke sok esetben meglehetősen alacsony, felülvizsgálata, korrigálása nehéz. Az egységes adók nem biztosítják továbbá a különböző régiók szennyezettségének egyforma 10 Az emissziós adó olyan adó, amelynél a kibocsátó egységnyi szennyezőanyag kibocsátásra adott nagyságú adót köteles megfizetni. 11 A termékadó esetén a környezetkárosító termékek használatának korlátozására vetnek ki termékdíjat, melynek következtében a termék ára megnő, ennek következtében versenyképessége csökken. 12 Az erőforrásadó a természeti erőforrások használatára kivetett adófajta, amely a fogyasztókat takarékosságra ösztönzi. 9
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban csökkentését, szennyezettségi gócok alakulhatnak ki. A környezetvédelmi adók nemzetközi szinten is okozhatnak problémát, hiszen az adók mértéke országonként különböző, ezáltal nem felelnek meg a versenysemlegesség elvének. Vámok A díjak és adók mellett, érdemes kitérni a vámok szerepére is: vám olyan közadó formájában alkalmazott gazdaság és kereskedelempolitikai eszközként fogható fel, amely árképző tényezőként érvényesül a vámhatáron áthaladó árú árában. A vámok között környezetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentősége van az úgynevezett differenciált vámoknak. Ezek a vámok különbséget tesznek a vámköteles termékek között, így például a használt gépkocsi után megfizetendő vám összege magasabb az új gépkocsi után fizetendő vám összegénél, a katalizátor nélküli gépkocsi vámja pedig magasabb a nem katalizátorosnál. A vámokkal kapcsolatban lényeges eszköz a környezetvédelmi vámfelfüggesztés, amelyre meghatározott dolgok, így például a gázelemző műszer, gépjármű-katalizátor és tartozékai, üzemanyagtöltő állomás, valamint benzingőz visszaszívási rendszer esetén van lehetőség. Támogatások A támogatások ösztönzőként működnek, elősegítik a vállalatok környezetbarát, környezetkímélő magatartását, az előírt jogi normák betartását. A támogatásokat forrásukat tekintve két csoportra oszthatjuk: megkülönböztetjük (a) a központi költségvetésből nyújtott, valamint (b) az egyes elkülönített állami pénzalapokból 13 nyújtott támogatásokat. A támogatásokon belül további differenciálás is lehetséges: egy részük úgynevezett vissza nem térítendő támogatás, 14 más részük pedig a kamathoz kapcsolódva jelenik meg kedvező kamatfeltétellel adott hitelek, illetve a kamatok kifizetéséhez adott támogatás formájában. A céltámogatások meghatározott célokhoz, feltételekhez kötődő beruházások 15, vissza nem térítendő juttatás vagy hitelgarancia formájában jelennek meg. Árszabályozás Az árak állami szabályozásával, illetve azok befolyásolásával csupán a gazdaság egy-egy területén találkozunk, azonban tekintettel a természeti erőforrások végességére, kimeríthetőségére, ezen a területen az állam árszabályozó tevékenysége indokoltnak tűnik. A természeti erőforrásokkal kapcsolatosan az állam nemcsak azok kereskedelmébe avatkozik bele bizonyos mértékig, hanem a tulajdoni viszonyokkal kapcsolatosan is korlátozásokat tesz, amennyiben például meghatározza azt, hogy az ilyen természeti értékek mennyiben lehetnek magántulajdon tárgyai. 13 Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvényi rendelkezés alapján működő alapok: (1) Környezeti alap célelőirányzat: közvetlenül környezeti célú támogatások biztosítására szolgál. Az Alap rendeltetése a környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzése, a környezeti ártalmak megelőzése, a bekövetkezett környezeti károk csökkentése, felszámolása, a természetvédelmi területek fenntartása. (2) Vízügyi Alap Célelőirányzat: a vízminőség védelmét szolgáló beruházásokra adható támogatások forrása. (3) Földvédelmi alap: a termőföld mennyiségének és minőségének fenntartását szolgáló ráfordítások mellett közvetlenül a környezetvédelmet szolgáló támogatások is nyújthatók ezen alapból. (4) Útalap: a közúthálózat fenntartásának, építésének, karbantartásának elősegítését szolgálja. 14 A vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatban Bándi Gyula arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel e támogatások a szennyező fizet elvét teljes mértékben figyelmen kívül hagyják, alkalmazásukat a lehető legkisebb mértékre kell szorítani, lehetőleg csak kiemelt probléma megoldására használják. (Bándi 164. o.) 15 Céltámogatásként jelenik meg például a lakossági ivóvízellátás és csatornázási beruházások támogatása. 10
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban Felelősségi eszközök A környezetjogban a felelősség megállapítása minden esetben szükségszerűen negatív gazdasági hatással jár. Az eredeti környezeti állapot helyreállítása magas költségvonzattal bír. Ez a fajta felelősség a klasszikus kártérítés szabályai szerint állapítható meg, ugyanakkor ettől az esettől meg kell különböztetnünk azt a helyzetet, amikor valaki környezeti normát sért, vagy valamely határértéket lép túl. Utóbbi esetben a megoldást bírság kiszabása jelentheti. A bírságok olyan törvényi szabályozó eszközök, amelyek egyfajta kényszerítést jelentenek a szennyezések határérték alá történő csökkentésére. A bírságok közül talán a legismertebbek és leggyakrabban kiszabottak a szennyvízbírság, a légszennyezési bírság, a zaj és rezgés bírság, valamint a különböző veszélyes hulladékokkal kapcsolatos bírságok, de ide sorolható a természetvédelmi bírság, a csatornabírság, és a földvédelmi bírság is. Állami tulajdon, az állam által biztosított szolgáltatások használata A rendszerváltás előtt nagy arányban voltak állami tulajdonban környezethasználó gazdálkodók, amelyek viszont mára már önálló gazdálkodókká váltak, önálló piaci szereplőként vesznek részt a gazdaságban. A tulajdonviszonyok ilyen irányú megváltozása a környezetpolitikára is komoly hatással volt, habár mára ennek már kevésbé érezhető a hatása, hiszen az állami tulajdon mértéke jelentősen visszaszorult, és a főként magántulajdonban lévő gazdálkodók esetén az állam szabályozása csak kevésbé tud érvényesülni. Betét-visszatérítési rendszerek A betéti (visszatérítési) díjak esetén a díj összegét, vagy annak egy részét a befizető visszakapja, amennyiben a díjköteles terméket használat után meghatározott módon visszaszolgáltatja. 16 Ezáltal teszi lehetővé a termék újrafelhasználását, de legalábbis annak begyűjtését. A betéti rendszer mellett különösen hatékony, és indokolt lehet, a környezetre különösen nagy veszélyt jelentő termékek elhasználódás utáni begyűjtése, és különleges ártalmatlanítási eljárásnak való alávetése a hulladékképződés mértékének csökkentése, és a hatékony hulladékkezelés érdekében. Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozása óta eltelt időben különösen nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére a hulladékkezelés tekintetében, így például már hazánkban is megkezdődött a használt szárazelemek, és kiégett neoncsövek begyűjtése. Piaci engedélyek, szennyezői jogok kereskedelme A piaci engedélyek rendszere, valamint a szennyezői jogok kereskedelme a piactermelés speciális eszközeiként jelennek meg. A piaci szabályozás e módszere az 1970-es években jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. Ennek keretében a különféle szennyezőanyagokra (szén-monoxid, kén-dioxid) vonatkozó kibocsátási jogokkal való kereskedésre van lehetőség. Amennyiben a kibocsátó kevesebb szennyeződést bocsát ki, mint amit a limitje megenged, a vállalat a valóságos kibocsátása és megengedett kibocsátás közötti különbséget eladhatja egy másik vállalatnak, amely így jogot nyer többletkibocsátásra. A szennyező cégek kötött áron, vagy árverésen vásárolhatják meg bizonyos szintű szennyezőanyag- 16 A betéti (visszatérítési) díjak legismertebb és legelterjedtebb formája az üvegbetét, és az ahhoz kapcsolódó betétdíj. 11
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban kibocsátás jogát. Azok, akik a csökkentést költségesnek találják, vásárolnak, míg azok, akik számára a csökkentés olcsóbb, nem vásárolnak, illetve eladnak. A gyakorlatban a piaci engedélyek, szennyezői jogok kereskedelmének elemeiként az emissziós kiegyenlítési rendszer, a buborék politika, az emissziós bankügyletek és az együttes szennyezés-kibocsátás, úgynevezett nettósítás (netting) említhető. 17 Felelősségbiztosítás A kötelező felelősségbiztosítás és kötelező biztonsági alapok nagyfokú biztonságot teremtenek a környezethasználók számára. Habár a nagyfokú kockázat miatt a biztosítási díjak relatíve magas összeget jelentenek, az esetlegesen bekövetkező környezetszennyezés esetén forrást szolgáltatnak a károk felszámolására. Ezen eszközök tehát nemcsak az adott környezethasználó tevékenység feltételeinek befolyásolására alkalmasak, hanem a potenciális károsultak biztonságát is szolgálják. Környezetbarát termék megjelölés Az ökocimke, vagy más néven a környezeti termékjelzés felfogható egyrészt gazdasági eszközként, másrészt pedig mint önszabályozási eszköz. Elsősorban a fogyasztók tájékoztatására szolgál, a fogyasztó számára azt jelezni, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás kedvezőbb környezeti tulajdonságokkal rendelkezik. 18 A környezetbarát termék megjelölés megszerzése önkéntes, megjelenítésére lehetőség van a terméken, avagy a termék csomagolásán akár szövegesítve, akár képi szimbólummal, címkével, vagy védjeggyel. A termékjelzés megjelölése lehet negatív, vagy pozitív. 19 A környezetbarát termékek tanúsításához díjfizetési kötelezettség is társul. A környezetbarát termék tanúsítást kérőt két irányban is díjfizetési kötelezettség terheli: köteles megfizetni egy nevezési díjat, amely a termék környezetbarát jellege elbírálásának költségeit fedezi, valamint a védjegyhasználati díjat, amely a védjeggyel ellátott termék éves forgalmának 2 -e. Zárszó helyett: A gazdasági szabályozóeszközök értékelése és jövője A gazdasági eszközök alkalmazása mindössze néhány éve, az 1990-es években szélesedett ki. 20 A gazdasági szabályozóeszközök elméletileg igazolt hatékonysága ellenére a gyakorlatban jelenleg mindenütt a normatív, előírásokon alapuló eszközök túlsúlya a jellemző. A környezetbarát gazdasági szemlélet kialakítása, a környezeti elemek használatának vagy terhelésének megjelenítésére a piaci árakban a gazdasági szereplők részéről komoly ellenállásba ütközik, az államok részéről a szabályozási környezet kialakítása okoz nehézségeket, és esetenként többéves egyeztetést, jogalkotói munkát igényel. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy alapvetően szükséges a normatív és közgazdasági szabályozóeszközök együttes használata, mivel jól kiegészítik egymást, hatékonyan képesek a környezeti érdekek megjelenítésére és megvalósítására. A jogalkotó feladat az, hogy alapos és előrelátó mérlegelés után kiválassza a legmegfelelőbb szabályozóeszközt az adott környezeti probléma kezelésére, a környezetminőség fenntartására és fejlesztésére. Nehezíti az optimális eszköztár kialakítását a szabályozó- és a 17 Erről bővebben lásd: Bándi 166.o. 18 Bándi 186. o. 19 A negatív termékjelzés egyik legismertebb formája például az úgynevezett energia-címke, amely a mosógépeken azok vízigényétől, zajszintjétől függően A-tól G-ig jelöli az energiahatékonyságot. Pozitív termékjelzésként az úgynevezett Európai Virág említhető, amely az Európai Unió ökocímkéjeként vált ismertté, amely az élelmiszerek, az italáruk és a gyógyszerek kivételével valamennyi (ipari) terméken, szolgáltatáson elhelyezhető. 20 Jelenleg Európában több, mint kétszázféle közgazdasági ösztönző működik, ezek közül körülbelül száz valamilyen szennyezési adó. 12
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban gazdasági rendszer nagyfokú bonyolultsága és összetettsége, az egyes környezeti szabályozók hatásainak felmérhetetlensége. Magyarország környezetjogi szabályozásában a gazdasági eszközök a 1990-es évek közepén jelentek meg. A jelenleg fennálló gazdasági szabályozórendszerben számos hiányosság, és nem kívánt vonás figyelhető meg. 21 A környezetbarát magatartás kialakítására, illetve befolyásolására a jelenleg alkalmazott díjak és adók döntő részre alkalmatlan. A párhuzamos közvetlen előírások (kibocsátási határértékek, BAT, stb.) miatt szükségtelenek az intézkedések kiváltás szempontjából. A jelenlegi mértékek kompromisszumok, egyrészt nem elégségesek a fogyasztói magatartás érdemi befolyásolására, másrészt jelentős emelésük versenyszabályozási korlátokba ütközne Az előírt díjak és adók több esetben nem igazodnak a cél eléréséhez szükséges ráfordításokhoz, a nemzetközi gyakorlatban nem, vagy eltérő módon alkalmazott megoldások versenyhátrányt okoznak a belföldi termelőknek. A piaci eszközök között nem válaszhatók el világosan a forrásteremtést célzó és a környezetkímélő magatartás ösztönzésének elemei, ugyanakkor ezek működtetése bonyolult rendszeren keresztül történik, ez jelentős adminisztrációs munkát szükségeltet, és nehezen ellenőrizhető. A gazdasági szabályozóeszközökkel kapcsolatban mindenféleképpen beszélnünk kell a fejlesztés jövőbeni irányairól. A jövőben még az eddiginél is nagyobb jelentőséggel bír a célok világos és áttekinthető megfogalmazása, az egyszerű, ellenőrizhető megoldások kialakítása, valamint a különböző versenyhátrányok elkerülése. Elsődleges cél a környezetjogi szabályozásban a rendteremtés, azon célok pontos meghatározása és elkülönítése, melyeket a közvetlen szabályozórendszer illetve a gazdasági folyamatokra ható, ösztönző jellegű eszközök kívánnak megvalósítani. Kívánatos ezen túlmenően az adórendszer olyan típusú átalakítása, amely az összes adóteher versenyképes szinten tartása mellett az élő munka és jövedelmek adóterheinek csökkentésével, nem pedig a megújuló erőforrások igénybevételéhez kapcsolódó adóterhek növelésével rendezi át az adózás belső arányait. Az adórendszer környezeti érdekű átalakítása azonban felkészülést és fokozatosságot, fokozatos bevezetést igényel, ezáltal nem veszélyezteti sem a jogbiztonságot, sem a befektetések gazdasági hatékonyságát. A környezet védelme, a környezeti érdekek internalizálása azonban alapvetően szükséges, ennek megfelelően a jövőben (remélhetőleg) új, környezettel kapcsolatos adók és adó jellegű díjak (termékdíjak, emissziós kibocsátási díjak) bevezetése, valamint a már meglévő gazdasági szabályozórendszer hatékonyabbá tétele szükséges. 21 Galli Miklós az Országos Környezetvédelmi Tanács a mondta el véleményét a 2004-ben fennálló rendszerről. A vélemény egyes elemei a 2007-ben fennálló, mindössze kis mértékben változott szabályozórendszerre is állnak. 13
Bajor Rita: Gazdasági eszközök megjelenése a környezetjogi szabályozásban Irodalomjegyzék BÁNDI GY.(2004) Környezetjog, Osiris Kiadó, Budapest FODOR L. BARANYI T. TÓTH K. (2006) Környezetjog, Lícium-Art Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. HORVÁTH ZS. BÁNDI GY. ERDEY GY. POMÁZI I. (2004) Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest KEREKES S. SZLÁVIK J. (2001) A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, Complex Kiadó, Budapest, 2001 OECD (1979): Recommendation of the Council on Reporting on the State of the Environment. 8 May 1979 C(79)114. OECD (1991): Recommendation of the Council on Environment Indicators and Information. 31 January 1991 C(90) 165/Final United Nations, European Commission, IMF, OECD, World Bank (2003): United Nations. Hand Book of National Accounting: Integrated Environmental and Economic Accounting 2003, final draft Internet: http://unstat.un.org/unsd/environment/seea2003.pdf APPEARANCE OF ECONOMICAL INSTRUMENTS IN ENVIRONMENTAL LEGISLATION In the 1970s environmental pollution, damaging were growing, what is more, there were new and unknown, global problems appearing. So it was made perfectly clear, that the traditional environmental policy built up command and control instruments isn t appropriate for effective protection of environmental values. In the interest of development - sustainable development- it is required connection, indeed harmonization of economical and environmental policy, it is required internalization of environmental interest into economical interests and conditions. In compliance with this purpose the legislation is required to establish specific economical instruments, that can transform environmental values into economical prise. In Hungary alike the international trend there are more types of economical instruments regulated first by the Act LIII of 1995 on the General Rules of Environmental Protection. So inter alia environmental load charges, product charge and deposit promote the economical structure changing into environmental friend system, and development of environmental sensitiveness. The number and importance of these special means are increasingly growing in the presen time. Economical and classic administrative insrtuments are complementary to each others, concerted applying seems to serve efficient protection and preservation of healthy natural environment. 14
A NŐI DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAERŐ-PIAC TERÜLETÉN MAGYARORSZÁGON BÁRÁNY ILDIKÓ 1 A több évtizede Európában zajló emancipációs törekvések egyik részterülete a nők elleni diszkrimináció vizsgálata. A rendszerváltozás utáni Közép-Európa gazdasági és társadalmi átalakulásának egyik területe a nők helyzetének megítélése, érdekérvényesítésük, munkaerőpiaci helyzetük feltérképezése, hátrányos megkülönböztetésük elleni küzdelem. A nőbarát skandináv példát is alkalmazva a mainstreaming és benchmarking eszközeivel sajátos képet festhetünk a női munkavállalás és a társadalomban elfoglalt helyzet összefüggéseiről. A Magyarországon kialakult diszkriminációs helyzetet a globalizált Európában történő eseményekkel összefüggésben kell kezelni. Vizsgálandó területek: férfipárti közgongolkodás, nők elhelyezkedési nehézségei, munkavállalás és termékenység közötti összefüggések. Diszkrimináció fogalma általában Tárgyak, személyek, helyzetek és ingerek közötti különbségtétel folyamata. Az emberek rasszbeli, nemi, vallási, nemzetiségi, stb. jellemzőire vonatkozó előítéletekből táplálkozó negatív megkülönböztetés, melynek következtében a diszkriminált csoport tagjai nem részesülnek bizonyos javakból, ellátásokból. A fogalom olyan gyakorlatra utal, amely egy csoport számára adott lehetőségeket egy más csoport számára elérhetetlenné akar tenni. Ez azt jelenti, hogy egy csoport tagja a csoporthoz való tartozás okán élvez bizonyos előnyt, míg egy másik csoport tagja számára az előny azért nem elérhető, mert egy másik csoporthoz tartozik. (Schaefer, 1983 ) Etimológiailag latin eredetű kifejezésről van szó, discriminare megkülönböztetni, különbséget tenni A fogalom a csoporthoz tartozás alapján történő egyenlőtlen bánásmódra utal. A diszkrimináció elsősorban arra vonatkozik, hogy - ugyanazon politikai rendszeren belül - egy csoport tagjai számára adott lehetőségeket nem biztosítják egy másik csoport hasonló minősítéssel bíró tagjai számára. A csoport domináns része a maga számára felhatalmazást ad bizonyos társadalmi előnyök élvezetére, és hatalmát arra használja fel, hogy mindezt egy kisebbségi csoport rovására biztosítsa.(robertson, 1977) Közvetlen diszkrimináció és közvetett diszkrimináció Közvetlen diszkriminációnak nevezzük, ha vallása, kisebbséghez tartozása, neme, kora, vagy más hasonló személyes tulajdonsága következtében valakivel kedvezőtlenül bánnak. Közvetett diszkriminációnak minősül a törvény alapján, ha az egyes rendelkezések, intézkedések, végrehajtásakor kiderül, hogy bár a felszínen semlegesnek mutatkoznak ( és így sokszor rejtve maradhatnak ), egy jól beazonosítható csoporthoz tartozó személyek látványosan többségben vannak azok közt, akiknek a jogszabály vagy intézkedés hátrányt okoz. http://www.antidiszko.hu/index.php 1 PhD hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola 15
Bárány Ildikó: A női diszkrimináció a munkaerő-piac területén Magyarországon Törvényes és intézményes diszkrimináció A törvényes diszkrimináció azt jelenti, hogy csoporthoz tartozás alapján történő egyenlőtlen bánásmódot a törvény megerősíti. Intézményes diszkrimináció a társadalmi gyakorlatban meggyökerezett egyenlőtlen bánásmódra utal, szintén a csoporthoz való tartozás alapján. Ezt mind a társadalom normális működésének eredményét is értelmezik. Szélsőséges esetekben a diszkrimináció mindkét formájában mint folytonos alávetés, esetleg mint szegregáció jelentkezhet. ( Schaefer, 1983) A demokratikus rendszerek alkotmányai tiltják a törvényes diszkrimináció bárminemű alakját, noha intézményes formában gyakran tapasztalható. A megkülönböztetés alapjának megfelelően beszélhetünk faji, etnikai, nemi diszkriminációról. Noha a diszkriminatív gyakorlat a nagyobb politikai vagy gazdasági súllyal bíró csoport érdekeit szolgálhatja, az egyenlőtlen bánásmód a társadalom vagy akár a domináns csoport diszfunkcionális működéséhez vezethet. A diszkrimináció korlátozza a tehetség érvényesülését és a vezetőkiválasztást a domináns csoport számára, s ezáltal a társadalom nem használhatja ki megfelelően tagjainak erőforrásait. A diszkrimináció a társadalmi problémák, mint pl. szegénység, bűnözés felhalmozását eredményezi, ugyanakkor a megoldás pénzügyi terheit a domináns csoportnak kell viselnie. Továbbá a társadalom jelentős időt és költséget fordít annak a korlátnak a fenntartására, amely megakadályozza tagjai számára a teljes részvételt. Magyarországot tekintve elmondható, hogy a politikai jogi diszkrimináció gyenge vagy látens módon van jelen, ám jelentős és nehezen ellenőrizhető a társadalmi diszkrimináció. Noha a törvény nem engedi meg a megkülönböztetést, általában alacsonyszintű a hajlandóság a diszkrimináció által sújtott hátrányos helyzetű rétegek egyenlő esélyeit megteremteni hivatott pozitív diszkrimináció jogi szentesítése. http: /tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/ Az egyenlő bánásmód megsértéséhez tartozó fogalom a zaklatás fogalma. Zaklatásnak olyan az olyan emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás minősül, amely a sértett valamely személyes tulajdonságával függ össze és célja vagy hatása a sértettel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. (http: //www.antidiszko.hu/index.php). A nőket ért zaklatás vizsgálatakor körültekintő vizsgálat szükséges, mely a munkahelyi környezetet jelentősen érinti. A Kelly Globális Munkaerő Index-amely 28 országot érintő felmérésen alapuladatai alapján a munkavállalók kétharmada gondolja, hogy álláskeresése folyamán már diszkriminálták. A leggyakoribb az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés. Megkülönböztetési szempont továbbá a korlátozott munkaképességű helyzet. A diszkriminációt elszenvedettek csupán kis része keresett jogorvoslatot. Európában a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés Svédországban és Magyarországon a legmagasabb. Az un. viktimizáció a diszkrimináció egyik fajtája, ha munkáltató a munkavállalónak jogsérelmet okoz. Leggyakoribb megnyilvánulási formája a munkaviszony jogellenes megszüntetése. Az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.évi CXXV.törvény a diszkrimináció fajtáiról, valamint védett tulajdonságokról szóló rendelkezések mellett speciális szabályozást tartalmaz az élet 5 olyan területére, ahol a tapasztalatok szerint a leggyakrabban fordul elő hátrányos megkülönböztetés. Ilyen szektor a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, valamint az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele. A statisztikai diszkrimináció módszerei támpontot jelenthetnek a diszkrimináció megállapításában. Az oktatás kirívó példája a társadalmi, intézményes diszkriminációnak, melyet statisztikai adatokkal lehet mérni. 16
Bárány Ildikó: A női diszkrimináció a munkaerő-piac területén Magyarországon A hátrányos helyzetű csoportokon belül a nők speciális helyzetben vannak. Munkaerő-piaci esélyeiket több dolog korlátozza. Elsősorban a női szerepekkel kapcsolatos sztereotíp elvárások és szocializációs minták jelentenek akadályt. Továbbá a háztartáson belüli hagyományosan egyenlőtlen női-férfi munkamegosztás is problémát jelent. A nők esélyegyenlőségének és foglalkoztatásának szempontjai megjelennek az EQUAL intézkedéseiben. Női foglalkoztatottság, emancipáció, érdekérvényesítés A rendszerváltozás utáni gazdasági átalakulás nyomán a nők és férfiak munkaerőpiaci részvételében és foglalkoztatásában bekövetkezett változásokat és a nők gazdasági aktivitását is figyelembe kell vennünk a diszkrimináció kérdése kapcsán. A kilencvenes években mindkét nem gazdasági aktivitása visszaesett és az évtized végén a magyar nők gazdasági aktivitása kisebb volt, mint a legtöbb nyugat-európai országban. A nők által vezetett háztartásokra nehezedő terheket, ellátási kötelezettségeket vizsgálva megállapítható, hogy a gyerekintézmények igénybevétele, illetve a gyerekszám és a nők munkaerő-piaci jelenléte, illetve a gyerekszám és a nők munkaerő-piaci jelenléte fordított kapcsolatban áll. A kisgyermekek anyák a munkaerő-piacon erős versenyhátrányban vannak. A női foglalkoztatottság és a termékenység összefüggései kapcsán megállapítható, hogy a kilencvenes években Magyarországon és más szocialista országokban is a gyerekvállalási hajlandóság radikális csökkenése jellemző. A csökkenést vélhetően igen sok, egymással párhuzamosan végbemenő változás okozta. A nők munkaerő-piaci aktivitásának szerkezeti átalakulása szerepet játszott a gyerekszám radikális csökkenésében. Az elöregedő Európában zajló családváltozások és értékrendváltozások komoly demográfiai következményekkel járnak együtt. A család és munka közötti egyensúly megteremtése a nők számára komoly áldozatokat követel. A magyar társadalom családcentrikus beállítottságára, a keresőtevékenység és a gyerekvállalás összeegyeztetésének nehézségeire visszavezethetően az otthonon kívül végzett munka másodlagos szerepet játszik a nők, az anyák értékrendjében. A munkát elsősorban anyagi okok miatt tartják fontosnak és az egyéni ambíciók, karrierszempontok kevésbé játszanak szerepet. A 60-as és 70-es évekre a férfi-női szerepek tradicionális felfogása volt jellemző, mely a 80-as évek végére annyiban módosult, hogy megnőtt az anyagi kényszer nélkül is elsősorban részmunkaidőben munkát vállalni kívánó nők aránya. Makroszintű statisztikai adatok tükrében Magyarországon a női emancipációbizonyos tekintetben és más kelet-európai országokhoz hasonlóan-előrehaladottabbnak tűnik, mint Nyugat- Európában általában. Az emancipáció kifejezés mögött azonban sokszor pusztán a női családtagok többszörös leterheltsége húzódik meg, mivel nemcsak otthon, hanem a munka világában is helyt kell állniuk. A családi élet az a közeg, ahol a különböző társadalmi elvárások és individuális preferenciák, vágyak egymással megütköznek. Ezen a téren vizsgálható leginkább azoknak a különböző és sokszor ellentétes erőknek a hatása, amelyek egy személy életét -nemenként különböző módon -döntően befolyásolják. A nők szegénységkockázatait, a nők érdekérvényesítő képességeit, munkaerőpiacon elfoglalt helyüket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nemek közötti egyenlő bánásmód egyik összetevője, hogy az eltérő nemi szerepekből adódó különbségeket -előnyöket, hátrányokat-a szociális védelmi rendszerek milyen mértékben képesek kiegyenlíteni vagy kompenzálni. A nők munkaerő-piaci pozíciója a férfiakénál rosszabb, a piaci verseny éleződése számukra kedvezőtlen hatásokkal jár. A külső és belső munkaerőpiac a nők hátrányára rangsorolja a foglalkozásokat. A felvételi és előmeneteli diszkrimináció korlátozza az egyenlő esélyeket. Jóllehet a nők előnyben vannak az iskolázottság szempontjából, a nemek szerinti iskolázottsági és foglalkozási koncentráció korlátozza munkaerő-piaci versenyképességüket. A feminizálódás mechanizmus a foglalkozási hierarchia alsó szféráiba szorítja a nőket. 17
Bárány Ildikó: A női diszkrimináció a munkaerő-piac területén Magyarországon Miközben a globalizáció sok szempontból fokozza a nők munkaerő-piaci hátrányát, a szabályok univerzalizálódása kiszélesíti a nők érdekvédelmi terét. Az európai uniós antidiszkriminációs szabályok átvétele az országhatárokat átlépő érdekvédelmi hálózat kiépülése segíti az esélyegyenlőség közelítését. Nőket érintő diszkriminatív területek A munka világában a férfiak -mint társadalmi csoport alaphelyzetben hatalmi pozícióban vannak a nőkkel szemben. A nőket ért sérelmek szempontjai a következők: életkor szerinti diszkrimináció bérkülönbségek elnőiesedett pályák presztízsvesztesége előmeneteli korlátok alapvető döntéshozatali mechanizmusokból való kiszorulás nők esélyegyenlőségének hiánya elhelyezkedési nehézségek gyermekgondozásról visszatérő női munkavállalók nehézségei munkaerő-piaci nehézségek, mobbing munkáltatók hozzáállása miatt jelentős munkaerő-piaci hátrányok 45 év feletti női munkavállalók elhelyezkedési nehézségei társadalmi leértékelés, kiszolgáltatottság a női egyenjogúság alárendelt értelmezése a közgondolkodásban különösen hátrányos helyzetben lévő nők esélytelensége( fogyatékosság, romák, hátrányos településeken élők, etnikai, nemi hovatartozás miatti hátrányok, képzettségi hiányok miatti lemorzsolódás, a társadalomban jelenlevő, női szerepekkel kapcsolatos sztereotip elvárások és szocializációs minták, a munkaerő-piaci lehetőségek korlátozva vannak a háztartási tevékenység hagyományosan egyenlőtlen női-férfi munkamegosztása miatt a munkaerőpiacról való távolmaradás következménye a későbbiekben rosszul fizetett, többműszakos munkavégzés a munkaerőpiacról leszakadt elavult tudással rendelkező női munkavállalók reintegrációs esélye kevés MOBBING A munkahelyi stressz okai között szerepel a diszkrimináció, az erőszak, a megfélemlítés. A munkahelyi pszichoterror fajtája a mobbing, mely a társadalmi diszkrimináció esete, de a munkahelyi stressz kategóriájába szokták sorolni és pszichológiai problémaként kezelik. A mobbing különösen nőket érintő probléma, sok esetben látens jelenség. A mobbing egyik oka a rendszerváltás előtti egzisztenciális biztonságot felváltó létbizonytalanságban van. A munkahelyek abszolút biztonsága csökkent, teljhatalmat kapott a főnök. Az érdekvédelmet erősíteni kellene: a munkahelyeken ezek a fórumok sokszor teljesen hiányoznak. Legkevesebb probléma az önkormányzatok által üzemeltetett munkahelyeknél volt tapasztalható. A magánvállalatoknál és állami vállalatoknál ezek a negatív jelenségek magasabb számban és körülbelül egyenlő arányban jelennek meg. Magas színvonalú munkahelyi vezetés esetén a dolgozók kevésbé érzik magukat kiszolgáltatottnak, kevesebb a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció. A legjellemzőbb probléma a főnöknek való kiszolgáltatottság: fokozottan kiszolgáltatottak a gyermeküket egyedül nevelők, az un. rendezetlen kapcsolatban élők, de az egyedülállók és elváltak is. A konfliktusfolyamat során pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek, melyeket szervi tünetek kísérnek. A mobbing elszenvedőjének csökken az önbizalma, teljesítménye, fokozódik a baleset vagy bármilyen hiba lehetősége. 18