Kovács Péter Kisvízfolyások villámárvizei Észak-magyarországon és azokat kiváltó hidrometeorológiai tényezők Előszó Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon leginkább az Észak-magyarországi régió bővelkedett vízkáreseményekben. Ezen belül is Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ill. a Bükk és Mátra térsége volt az egyik legjobban érintett terület a folyók árvizeiben, valamint a kisvízfolyások okozta helyi vízkárokban. Ez utóbbi események közül jellegében több is viselte a villámárvizekre annyira jellemző gyors kialakulást és lefolyást, sajnos sokszor jelentős károkat okozva a patakok mentén fekvő településeken. Az is megállapítható, hogy bár hasonló árvizek a múltban is létrejöttek (erre az alábbiakban néhány példát is bemutatunk), előfordulásuk az 1998-óta eltelt időszakban némileg gyakoribbá vált. A villámárvizeket kiváltó meteorológiai folyamatok ismertek, de a különböző típusú vízfolyások, nagyon eltérő érzékenységűek a lehulló csapadék nagyságának és intenzitásának függvényében. A következőkben főleg a BAZ megyében (1-2 esetet kölcsönözve Heves megyéből is) előfordult jellemző villámárvizekről, az azokat kialakító meteorológiai helyzetről és csapadékról adunk rövid áttekintést. A villámárvizek kialakulása A hazai kisvízfolyásokon a gyorsan levonuló nagyvizeket általában intenzív esőzések, záporos, zivataros csapadékok váltják ki. Ezekben a szituációkban általában rövid idő alatt igen nagy mennyiségű eső, vagy már egyébként is magas vízállású időszakban tartós, nagy területre kiterjedő, viszonylag nagy intenzitású eső hullik. Az esőket okozhatja egy zivatar, vagy folyamatos, változó intenzitású esőzés, valamint záporok, zivatarok ismétlődése, láncolata is. Az esetek igen csekély részében a víztározók gátjainak átszakadása, vagy jégdugó kialakulása is okozhat hirtelen, gyors vízszintemelkedést, de szerencsére ilyen esemény az elmúlt évtizedekben a fent említett két megyében nem fordult elő. A karsztosodott vízgyűjtők nagy esőzésekkor általában átmeneti tározóként szolgálnak, jelentősen módosítva az eső és a felszínen megjelenő árhullámok közötti kapcsolatot. Ilyenkor saját felszín alatti vízviláguk is megváltozik, barlangi árvizek jöhetnek létre, vagy soha nem látott források bukkanhatnak fel és a felszínre hulló vizek lefolyási idejének áttranszformálása révén, a kisvízfolyások egy részén tartósan magas vízszinteket alakíthatnak ki. Az ilyen típusú árvizek a Bükkben és a Gömör- Tornai karszton jellemzőek, ugyanakkor előfordulásuk viszonylag ritka bár az elmúlt években több példát is láthattunk kialakulásukra. Az elmúlt 15 év emlékezetes árhullámai 1999. június 16. Kisnána, Dolina-patak A Mátra keleti lábainál található völgyben másfél-két óra alatt 100 mm-t kevéssel meghaladó eső hullott, amely a településen elöntéseket okozott. Az igazán érdekes az esőzés következményeiben az volt, hogy a patak felső folyásán a sziklás felszín felett kialakult patakmeder 30-50 cm vastag üledékét nagyobb hosszban teljesen elhordta. Az, hogy az adott környezetben ilyen vastag üledék kialakulásához mennyi idő szükséges pontosan nem tudható, de az észlelő beszámolója alapján a felhőszakadást megelőzően a patak környezete a 40 évvel korábbihoz hasonló volt.
Azt feltételezve, hogy az üledék ilyen mértékű lerakódásához legalább 80-100 év szükséges, a lehullott csapadékhoz hasonló nagyságú és intenzitású - 1999-et megelőzően - 100-150 évig nem volt. Az 1999. év rendkívüli jellegét erősíti, hogy ezen az állomáson alig egy hónappal később július 10-én és 14-én 83, ill. 87 mm-es napi csapadékot mértek. 1999. július 7. Kács, Kácsi-patak Ezen a napon néhány óra alatt 142,1 mm-nyi eső hullott és rendkívül nagy árhullámot váltott ki a patakon. 1999. július 10-14. Mátraalja Ebben az időszakban több napon is előfordult 100 mm-t jócskán meghaladó csapadék a térségben, sőt olyan terület is előfordult, ahol két egymást követő napon is észleltek ilyen nagyságrendű csapadékot. A felhőszakadások soha nem látott nagyságú és tartósságú árvizet váltottak ki a Tarnán és mellékvizein. A heves vízjárású pataktól teljesen szokatlan módon csaknem 2 hétig volt szükség árvízvédelmi készültség fenntartására, sőt árvízi szükségtározó megnyitására is sor került. 2002. augusztus 9. Halmaj, Vasonca-patak; Rakaca-völgy-Rakaca-patak 2002.08.09-én egy délkelet északnyugat irányban húzódó 10-25 km-es zónában rendkívül heves csapadéktevékenység volt tapasztalható. Az extrém csapadékmező nagyjából behatárolható délkeleti vége Szerencs, északnyugati vége Szepesolaszi (Szlovákia, Felső-Hernád völgy) térségében volt. Ezen a területen csaknem mindenütt 80 mm feletti 24 órás csapadékösszeget mértek. A legnagyobb csapadékot kapott térség Encstől a Vasonca völgyén át, a Rakaca patak felső vízgyűjtőjéig tartott. Ezeken a területeken 130 mm-t meghaladó csapadékhozam volt a jellemző (Encs 135 mm, Felsőgagy 160 mm, Krasznokvajda 130,5 mm, Alsógagy 135 mm). A felsőgagyi mérőállomáson 14:00-15:45 között 90 mm, 16:45-17:45 között 30 mm, majd az éjszaka első felében újabb 40 mm hullott. Az esőzés rendkívüli árhullámot idézett elő a Száraz-völgyben folyó Vasoncán és az éjszaka folyamán a patak legalsó szakaszán Halmaj belterületén jelentős elöntések keletkeztek. Az árhullám maximális vízhozama ebben a térségben elérhette a 100 m 3 /s-ot. 2004. július 26-28. Bükk, Zempléni-hegység, Hernád-völgye Ezekben a napokban egy mediterrán ciklonhoz kapcsolódó csapadékrendszer okozott jelentős esőzéseket a fenti területeken. A lehulló csapadék mennyisége nagy területen elérte a 80-120 mm-t, Tokaj környékén, a Zemplén egyes részein és a Bükkben pedig a 140-180 mm-t. Mindamellett, hogy az esőzés következményeképp a Hernádon rendkívüli árvíz alakult ki, hazai területen is több kisvízfolyás (főképp a Zempléni-hegység környezetében) megáradt. Szerencsére az esőzést megelőzően nagyrészt száraz időjárás uralkodott, így a csapadék egy részét a talajok még fogadni tudták és igazán kritikus helyzet nem alakult ki. 2005. április 18. Mátrakeresztes A kései kitavaszodást követően április 18-án egy viszonylag keskeny, észak-dél irányban húzódó sáv mentén, több zivatar is kialakult a Mátra északi oldalán. A zivatarok szinte egymást érve két órán keresztül intenzív esőkkel áztatták a hegység északi oldalát, azon belül is a Kövecses-patak vízgyűjtőjét. A vízgyűjtő magasabb részein másfél órán keresztül tartó jégeső volt, borsó nagyságú jéggel. A zivatarok elvonulását követően a mátraszentlászlói állomáson bokáig jártak a jégben. Mivel az erdős területeken még gyenge volt a vegetáció és a talajok is telítettek voltak, ezért a méretében is hatalmas esőzés, rendkívüli károkat okozott. Mátrakeresztes belterületén, sok helyen a házak ablakainak felső éléig ért a víz, amely így emberéleteket is veszélyeztetett. Jellemző a víz erejére, hogy mázsás köveket görgetett maga előtt, utakat szakított át és jelentős törmelékkúpokat épített.
2005. április 18. Mátrakeresztes, a Kövecses-patak pusztítása 2005. május 4. Mádi-patak Alig több mint két héttel a mátrakeresztesi árvizet követően Abaújban is hatalmas áradás pusztított. A koradélutáni órákban egy nyugat-keleti irányban húzódó vonal mentén, egymást követve pattantak ki a zivatarok és Mád térségében másfél óra alatt 100 mm-t meghaladó esőzéshez vezettek. Mivel április utolsó dekádja is csapadékos volt, ezért a talajok viszonylag nedvesek voltak, a lehulló esőnek csak kevés részét tudták tárolni. A kis (10 km 2 alatt) vízgyűjtőterület ellenére, hatalmas árhullám zúdult Mád belterületére, ahol utcákat, házakat öntött el a víz. Sajnos ez az árvíz emberéletet is követelt és mintegy félmilliárd forintos kárt okozott. A Mád-Kishegyen elhelyezett mezőgazdasági célú meteorológiai automata az esőzés másfél órája alatt 105 mm csapadékot regisztrált, de a radarképek utólagos elemzése alapján a lehullott eső mennyisége helyenként elérhette a 130-150 mm-t is. A 2005. május 4-én Mádon rendkívüli csapadékot kiváltó zivatarlánc felhőzete A Taktaközből fényképezve (fotó: Asbóthné Germán Erzsébet)
2005. augusztus 15-16. Cserehát, Vadász-patak 2005. augusztus 15-én a délutáni óráktól, több hullámban zivatarzónák érték el az északkeleti országrészt. A Vadász patak és a környező vízfolyások vízgyűjtőire az első csapadékhullámban, 15-én 16-18 óra között 40-50 mm, majd 20 óra után a hajnali órákig, újabb 20-40 mm eső hullott. Összességében az augusztus 15-e, 16 órát követő, fél nap csapadéka a Vadász patak teljes vízgyűjtőjén 60-90 mm között volt, de kisebb körzetekben nem zárható ki a 100 mm-t meghaladó érték sem. 16-án estétől újabb csapadékzóna érte el a térséget és 18 órát követő 10-12 órában intenzív, az egész vízgyűjtőre kiterjedő esőzés volt. Az esőzést kisebb területeken erős záporok kisérték és így nagyrészt 15-28 mm-nyi csapadék mellett lokálisan előfordulhatott az 50 mm közeli mennyiség is. Két nap összes csapadéka viszonylag egységes területi eloszlást mutat. Kevesebb csapadékot (70 mm) a legyező alakban elterülő vízgyűjtő középső részén mértek, míg az É-i területeken 85-90, délebbre 110-140 mm-t észleltek. Közelítő számítások alapján a Vadász patak vízgyűjtőjére 36-38 óra alatt mintegy 21 millió m 3 víz hullott, amelynek kb. 40 %-a folyt le. Ez a csaknem 8,5 millió m 3 -nyi víztömeg átlagosan 45-50 m 3 /s-os vízhozamot jelent. A Vadász patak Szikszó belterületén Q 2 %=40,5 m 3 /s vízhozamra lett kiépítve. Számítások alapján a telt szelvényű mederben 51,2 m 3 /s vízhozam folyt le. Az árvíz által leginkább érintett Szikszó városa volt, ahol utcákat, házakat öntött el a víz. Itt a patak árhulláma már kevésbé nevezhető klasszikus villámárvíznek, hiszen viszonylag hosszú út megtétele után érkezik ide a víz és a viszonylag alacsony, dombvidéki vízgyűjtőn az összegyülekezés sem olyan dinamikus, mint a hegyvidéki területeken. Mindezek ellenére az árvíz kialakulása a folyóvizekétől lényegesen gyorsabban következett be, kevés lehetőséget adva a helyi erőknek a védekezésre. Szikszó 2005 augusztus 16. 2010. május, június A 2010 májusában érkező két mediterrán ciklon intenzív csapadéka, Borsod-Abaúj-Zemplén megye több pontján, így a Hegyközben, a Bózsva-és Ronyva-patak vízgyűjtőin, a Csereháton és a Gömör- Tornai karszton, valamint a Sajó völgyében és a Bükk környezetében is, több vízfolyáson váltott ki régen, vagy soha nem látott nagyságú árhullámot. A 2010. május 4-június 4. közötti időszakban lehullott eső mennyisége ezeken a területeken megközelítette, sőt sokfelé meghaladta a 300 mm-t, ami az alacsonyabban fekvő térségekben az éves átlagos érték 50-60 %-a.
Ennek a rendkívüli csapadéknak a zöme, május 15-én és 16-án a Zsófia, majd május 31-június 4-e között az Angéla ciklonhoz volt köthető. Ebben a nem naptári hónapban a legnagyobb csapadékot (421,9 mm) a Bükkben, Felsőhámorban mérték, amelyből a két ciklon közvetlenül 224,3 mm-rel vette ki a részét. A fent említett kisvízfolyások esetében főképp az első ciklon esetében került sor rendkívüli árhullámok kialakulására, amelyhez (a kiváltó esőzés nagyságán túl) nagymértékben hozzájárult az azt megelőző másfél-két hét alatt, szinte minden nap hulló és összességében 80-120 mm-t elérő előkészítő csapadék is. A Bán-patak esetében a lázbérci víztározó megépítése óta, még soha nem került sor olyan nagyságú vízhozam lebocsátására, mint 2010 májusának közepén. A működésbe lépő árapasztón és a fenékleürítőn keresztül távozó, számított maximális vízhozam meghaladhatta a 80 m 3 /s-t. Ennek egy része, mintegy 40-60 m 3 /s, a mederben haladt tovább, míg a többi a mezőgazdasági és a lakott területeken okozott elöntéseket. Az esőzés 36-48 órás időtartama ellenére, méltán viselheti a villámárvíz kifejezést, hiszen viszonylagos tartóssága ellenére, gyors és rendkívüli vízszintemelkedéseket váltott ki, több kisvízfolyáson.
A Bán-patak árvíz által ellepett vízmércéje Bánhorvátinál és a szántóföldre kiöntött patak 2010 májusában 2012. július 29. Szinva-völgy, Szinva-patak Ezen a napon egy kelet-nyugat irányban elnyúló vonal mentén három, egymást követő zivatar alakult ki a Szinva völgye felett. A délután 16 és este 22 óra közötti 6 óra alatt a város keleti felén 40-50, nyugati oldalán pedig 50-110 mm eső hullott. A legnagyobb, csaknem 140 mm-nyi csapadékot Felsőhámorban mérték és szerencsére innen délre és nyugatra is erősen csökkent az eső mennyisége. Szintén kevesebb eső volt a Tatár-árok, valamint a Pereces-és Lyukó-patakok völgyében. Annak ellenére, hogy a nagycsapadék nagyrészt a völgyben és nem a környező domb-és hegyvidéken hullott, a Szinva medre a belvárosi szakaszon csaknem teljesen megtelt, a mentőállomás környezetében az árhullám magassága, rövid ideig megközelítette/elérte a 2010. májusi szintet. A karszt villámárvizei A bevezetőben említett, az árvizek levonulását csillapítani tudó földtani viszonyok ellenére, a karsztosodott kőzetekben áramló és felszínre bukkanó víz is képes rendkívül gyors és dinamikus árhullámok kialakítására. Természetesen ehhez több tényező együttes jelenléte is szükséges, nem elég csak egy nagyobb csapadék lehullása. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén az elmúlt 100 évben több ilyen típusú árhullám is kialakult, amelyek nagyobb részét a Bükkben jegyezték fel, de egy-két ilyen esemény a világörökségként számon tartott Baradla barlangot is érintette. 1955. augusztus Ez a hónap, mind a mai napig az egyik legcsapadékosabb augusztus volt BAZ megyében. A havi csapadék mennyisége nagy területen elérte, vagy meghaladta 150 mm-t, Aggtelek környékén, a Bükkben és a Sajó völgyének határhoz közeli területein a 200-250 mm-t. A hónap első dekádjában sokfelé volt felhőszakadásszerű esőzés, így augusztus 5-én a megye északi területein, a Sajó völgyében és a Gömör-Tornai karszton. A lehulló csapadék mennyisége nagy területen elérte a 60-120 mm-t.
Az esőzést követően augusztus 6-án a Baradlán hatalmas méretű árvíz vonult le, amelynek vize kiszakította a hegyoldalt (25 méteres forrákrátert hozva létre) a Jósva-forrásnál és két, egymástól néhány méterre fakadó forrás helyét fedte fel. Az egyik a hosszú, a másik a rövid alsó barlanghoz tartozik. Ezt a barlang elmúlt néhány száz éves történetében páratlan eseményt nagyon szemléletesen írja le Dr. Jakucs Lászlóné akinek, rövid története helyet kapott a Jósvafői Helytörténeti Füzetek 2010. évi 32. számában: Ez a mostani, 1955-ös nyárelő még szép volt. Gyűltek az adatok, a megfigyelések, de egyre nagyobb aggodalommal figyeltük a gyakori, elég nagy intenzitású esőket. Július végén már megtudtuk a jósvafői és aggteleki mérőállomások adataiból, hogy a sok csapadék a barlangok vízgyűjtő területén teljesen átáztatta a felszínt, és egy-egy nagyobb zivatar után a víznyelők is működni kezdtek. Ez, és a megnövekedett forráshozam azt bizonyította, a talaj már nem tudja elnyelni az újabb csapadékot, megnőtt az árvíz kialakulásának valószínűsége. Július végén már le kellett állítani az akkor elég kedvelt hosszú túrákat. A mérések azt mutatták, hogy hónap elejétől augusztus első napjaiig mintegy 300 milliméter eső hullott a karsztra és a vízgyűjtőre! Augusztus ötödikén késő délután még átmentünk Aggtelekre. Egy kicsit feszültek voltak barlangvezetőink, és bár érezni lehetett a közelgő vihar leheletét, mi szárazon hazaértünk Jósvafőre. Nem volt nyugodt éjszakánk! Hajnalban, úgy öt-hat óra körül valami iszonyú, soha nem hallott zúgásra, dübörgésre riadtunk. Férjem hihetetlen gyorsasággal pattant ki az ágyból, és szinte kiáltotta: árvíz! Pillanatok alatt felöltöztünk, és szaladtunk a házunktól /a mai Nemzeti Part épületétől/ a hátsó úton le, a Jósva forrása felé. Aztán meg kellett állnunk. A túloldalon a Jósva forrása körül megváltozott az addig ismert hegyoldal. Mindenütt ömlött, áradt az örvénylő, tajtékzó, a barlangjáratokból kiszabaduló, sötétbarna iszonyat. Percekig földbe gyökerezett lábakkal néztük a félelmetes, de csodálatos látványt. Aztán férjem megragadta a kezemet: szaladjunk a barlangba, mi lehet ott?! Lihegve igyekeztem utána. A szálló ablakaiból kíváncsian kitekintő álmos vendégeket, akik ugyancsak felriadtak a szokatlan zajra, szóra sem méltattuk. A jósvafői mesterséges bejáraton végig szaladtunk. Itt csend volt. Hanem amikor az Óriások terméhez értünk, először riadva megálltunk, aztán föl a lépcsőkön, a terem előtti víznyelő felé. Itt az elemek olyan csodájával kerültünk szembe, amit egy életen át sem lehet elfelejteni. A barlang dübörgött, zúgott, morajlott. Mint egy fantasztikus szimfónia utolsó akkordjai. Micsoda művet alkothatott volna egy nagyszerű zeneszerző, ha ezt hallotta volna! Előttünk kavargott, örvénylett a nyelőbe igyekvő hatalmas víztömeg. De hiába! Az nem tudta befogadni! Lassan emelkedni kezdett az áradat. A folyosó csaknem a mennyezetig vízzel volt tele. Megfordultunk, és igyekeztünk kifelé, mi lehet afelszínen? Újból le a forrásokhoz. A látvány döbbenetes volt! A roppant erejű vízáradat ami a forrás normál hozamának több, mint százszorosa lehetett megbontotta a hegyoldalt! A szokásos forráshelyen kívül különböző magasságokban, még vagy hat helyen ontotta piszkos áradatát. Kövek, sziklák zuhogtak mindenfelé. A hordalék megrövidítette szinte a szemünk láttára a Tengerszem-tó felső végét. A szállóhoz vezető országút alatt a víz felszínre töréséi helyén rövid idő alatt hatalmas kráter keletkezett, félő volt, hogy az országút is lecsúszik. (Azonnal le is zárták ezt az útszakaszt, hosszú ideig kocsival, busszal nem is lehetett feljönni a barlang bejáratához.) De mi van a Komlós forrásnál? Hasonló, de talán egy kicsivel kevesebb volt az áradat. De ez a buszforduló felett az oldalból tört a felszínre. Odalent a két forrás víztömege egyesült, és rohanva száguldott Jósvafő felé. Már valósággal kábultak és mérhetetlenül fáradtak voltunk, de újból a barlangba igyekeztünk. Most azonban hamarosan meg kellett állnunk. Hihetetlen jelenséggel álltunk szemben. A víz, ami nem tudott elnyelődni az Óriások terme előtti nyelőben, felnyomult a terembe, ahol hatalmas tavat alkotott, majd tovább kereste az utat magának. Megtalálta a jósvafői ágba vezető csigalépcsős szűk lejáraton át a Színpad terem felé, s végül a jósvafői járatban a Vetődéses terem alján lévő, régi víznyelőben tűnt el hatalmas örvényléssel. Most kérdeztük egymástól riadva, mi
lehet Aggteleken a barlang bejáratánál? Itt egy kb. másfél kilométer hosszú, 600 méter széles tó alakult ki, hiszen a nyelők nem tudták levezetni a hatalmas vízmennyiséget. A Barlangszálló előtt mély víz állt, még autóbusszal sem lehetett bemenni. Napok múlva rendeződött csak a terület. Vissza Jósvafőre! Ilyet még nem láttunk, elképzelni sem tudtunk. A faluban egy széles, jókora folyó száguldott, ellepve a járdákat, betörve a házak udvaraiba. Egy halaszthatatlan dolgára igyekvő lovas szekér alig tudott átevickélni a mély vízen. Kihalt lett a falu. (JHF 2010. 32.) Jósvafő az 1955. augusztus 6-i árvíz idején (Dr. Jakucs László: Aggtelek és vidéke útikalauz; 1957) 1958. június A Bükkben és Miskolcon az 1890-es évek óta folyó csapadékészlelések, igazán nagy területre kiterjedő 100 mm feletti napi csapadékot, csak egy esetben regisztráltak. Ez 1958. június 11-12-én volt, amikor a Szinva Lillafüred feletti vízgyűjtőin két nap alatt 200-280 mm csapadék hullott. Ez a hatalmas mennyiség viszont nem néhány óra alatt szakadt a tájra, hanem 36-48 órán keresztül szinte folyamatosan áztatta a vízgyűjtőt. Nagy árvíz alakult ki Lillafüred és Felsőhámor térségében. A Szinván - a nagy vízesés szelvényében - 40 m 3 /s-ra becsülték a vízhozamot és a Hámori tó árapasztóján 90 cm-es átbukást észleltek, amely újabb 7-10 m 3 /s-os vízsugarat jelentett. A karsztból addig soha nem látott helyeken tört fel a víz, sőt Lillafüreden átmenetileg ismét forrásként működött az István-barlang, amelynek bejáratán keresztül méteres magasságban ömlött a műútra a víz. Az István-barlang bejárata az árvíz utáni napokban
csapadék (mm) Ekkor félő volt, hogy a Hámori-tó gátja is átszakad, ezért nehéz teherautókkal próbálták stabilizálni azt. Szerencsére a félelem alaptalannak bizonyult és a víztározó töltése jól állta a megemelkedett vízoszlop nyomását. A tó felső, Garadna felöli végén az árvíz elöntötte az utat, ahol helyenként másfél-két méteres víz hömpölygött. A Garadna és a Szinva egyesült vize Felsőhámorban sok házat elöntött, így ott kitelepítésekre is sor került. 2006. június A csapadékos májust követően június 2-án a délutáni órákban nagyon intenzív esőzés érte el a Bükk térségét. A Jávorkúton előző évben üzembe helyezett meteorológiai automata adatai szerint 15-20 óra között 9-11 mm/h intenzitással szakadt az eső. A korábban már telítetté váló talajokon jelentősen megnövekedett a lefolyás és előbb nagyrészt a felszíni vízből, majd másnap a hajnali-reggeli óráktól a karsztforrásokból táplálkozó árhullám alakult ki. Mivel az esőzés inkább a fennsíki területeket érintette, ezért a Garadna vízmennyisége dominált. Az árvíz csúcsán a Hámori-tó árapasztójánál 70 cm-es átbukást észleltek, amely 5-7 m 3 /s-os vízhozam lebocsátását jelentette. 12,0 A csapadék óránkénti összegei Jávorkút 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 2006.06.02. 00 h - 01-23 h Az árvíz a legnagyobb kárt, vízmennyiségével és hordalékával a Garadna-völgy középső szakaszán a pisztrángtelep környezetében okozta, ahol nagy területet fedett be vastag hordalékréteggel. Hordalékkupacok az árvíz után 2006. június
Mindezek mellett a karsztba mosódó anyagok okozta Miskolci ivóvízszennyezés t tekinthetjük az árvíz másik nagy kártételének, amely viszont felhívta a figyelmet a város ivóvízbázisának nagyfokú sérülékenységére. 2010. május, június A 2010. májusi és júniusi árvizek a Garadna mellett, ismét a Tapolcai források vízrendszerét érintették. Ezek az árhullámok ugyanakkor lényegesen nagyobb vízmennyiség felszínre jutásával jártak, mint amit a 2006. évi árvíznél tapasztalhattunk. Ennek oka természetesen a nagyobb előkészítő és kiváltó csapadék volt, amely viszont pl. a Szinva esetében még mindig eltörpült az 1958- as nagy Szinva árhullámot kiváltó esőzés méretei mellett. A Garadnán ismét nagy árhullám vonult le, amely viszont már megközelítette az 1958-as szintet. Legalábbis a Hámori-tó árapasztóján az egykori maximummal megegyező, 90 cm-es átbukást észleltek. A karszt árvize a Szinva mellékvizeinek árhullámaival egyesülve tartósan magas vízszinteket alakított ki a patak Miskolc belvárosi szakaszain, sőt Diósgyőrben és a Kilián lakótelepen az elégtelen mederméretek miatt változó mélységű elöntések is keletkeztek. Az árvíz alkalmával az ÉMVIZIG vízrajzi szolgálata, méréseket végzett a Katalin utcai hídról (amelynek alsó élét elérte a víz) és a csaknem teljes mederteltségnél 50 m 3 /s-tól némileg elmaradó vízhozamot állapított meg. Miskolc, 2013. május 31. Kovács Péter ÉMVIZIG
Irodalom Dr. Jakucs Lné 2010. Jósvafői Helytörténeti Füzetek 32. szám Kovács P. Hidrológiai tájékoztatók ÉMVIZIG kéziratok wikipédia