ISTEN HOZZÁD EURÓPA 1914 1918

1 ISTEN HOZZÁD EURÓPA 1914 1918 Tanulmányok az első világháború kitörésének centenáriumán Szent Vince Szakkollégium Piliscsaba 2014

2 Szerkesztette BALOGH GÁBOR Borítóterv NAGY ANNA Lektorálták CSÁKI VERA, FEJÉRDY GERGELY, HORVÁTH MIKLÓS, MÉSZÁROS ANDOR Az angol nyelvű összefoglalókat gondozta SIMON ÁDÁM A kötet a Nemzeti Tehetség Program Szakkollégiumi Pályázata (NTP-SZKOLL- 13) támogatása keretében jelenik meg Szent Vince Kollégium és Szakkollégium Kiadásért felel: Dr. Lipinski Michał CM Nyomdai előkészítés: Gulyás Martin Nyomdai munkálatok: Monobit Nyomdaipari Kft. ISBN

3

4 TARTALOMJEGYZÉK Horváth Miklós Előszó 7 Balogh Gábor Bevezető 9 Domján Dániel Ferenc Tiszta szándék Fekete Kéz? 17 Simonits Ádám Öreg birodalom egy modern háborúban az Osztrák Magyar Monarchia a századforduló európai hatalmi viszonyaiban és az első világháborúban 29 Nagy Gergely Az első világháború keresztes lovagja Wilson elnök és az amerikai elképzelés egy új világrendről 47 Balogh Gábor Mint cseppben a tenger a modern közegészségügy kezdetei a betegmegfigyelő állomások tükrében 67 Hanzelik Gábor Néhány megjegyzés a Svejk genealógiájához egy nemzeti irodalom születésének néhány mozzanata egy széthulló birodalomban 83 Kosztolányi Tímea In Te Domine speravi a Katolikus Egyház a világháború árnyékában 99 Rostás Norbert Meddig fogjuk magunkkal hurcolni ezt, kérdem. Száz év annyi kell

5 hozzá. Az első világháború tapasztalatának ábrázolási lehetőségei a magyar irodalomban 115 Merica Róbert Mit tanítanak egy szlovák gimnáziumban az első világháborúról? 125 Miski Péter Az oszmán-török ideológia változásai az első világháború idején 143 Hanzelik Balázs A cári orosz birodalom utolsó napjai 157 Bakó Bálint A modern balti államok születése: észt, lett és litván függetlenségi harcok 1918-ban 173

6

7 Balogh Gábor ELŐSZÓ - ISTEN HOZZÁD EURÓPA 2014-ben emlékezünk meg a nagy háború kitörésének 100. évfordulójáról. 1914 rendkívül fontos évszám Európa, és ezen belül Magyarország történetében. Akkor még minden más volt. 1914 az élet szinte minden területén cezúrát, választóvonalat képez történelmünkben. A háborúba egy erős, magabiztos, a világot egyértelműen, s szinte minden tekintetben uraló (politikai, gazdasági, kulturális stb. értelemben) Európa kezdett bele, s alig öt évvel később egy teljesen legyengült, a végtelenségig elcsigázott kontinens képe lebeg a szemünk előtt, amely ebben a konfliktusban lényegében mindent elveszített nagyhatalmi státuszából, amit csak lehetett. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy 1914-ig Európa döntött minden egyes nagyhatalmi, a világ életét alapvetően befolyásoló kérdésben, a háború alatt, s azt követően azonban már Európáról döntöttek, maga a kontinens csak a nagyhatalmi játszmák színtere maradt, elveszítvén korábbi jogosítványait. A hatalmi-politikai átrendeződés mellett, az élet más területein is számtalan fordulat következett be 1914-et követően. Szinte minden országban alapvető napi téma lett a választójog kérdése, amely ma legnagyobb kincsünk a politikai életben, sok helyen általánossá vált a női munkavállalás, felvetődött a nők társadalmi helyzetének újraértékelése, új világhódító

8 eszmék gyökerei (kommunizmus, fasizmus, nácizmus) az első világháború zavarosában keresendőek. Új szerepet keresett és talált magának a Katolikus Egyház, megjelentek olyan új irodalmi, művészeti irányzatok, amelyek a mai napig hatással vannak a kulturális életre, óriási fejlődésnek indultak az alkalmazott tudományok, például az orvostudomány, a fizika stb. Röviden szólva, olyan alapvető, és nagy volumenű változások mentek végbe ebben a rövid négy-öt esztendőben, amelyek egy egész évszázad, a 20. század történéseit vetítették előre. Kis túlzással talán azt is kijelenthetjük, hogy 1914-1918 között alapvetően felvázolódott az évszázad története. A Tisztelt Olvasó, a Szent Vince Szakkollégium által 2014. május 8-án szervezett, a Barankovics István Alapítvány támogatásával megvalósult tudományos hallgatói konferencián elhangzott előadások írott, szerkesztett változatait tartalmazó kötetet tartja a kezében. Bízunk benne, hogy a most következő tanulmányok számos kérdésre adnak választ, s talán felvetnek újabbakat is, amelyek megválaszolása a következő évek feladata.

9 Horváth Miklós BEVEZETŐ A Nagy Háború történetével kapcsolatban az elmúlt közel száz évben megjelent kétségtelen jelentős eredmények több könyvtárnyi irodalom, átfogó szakmunkák, részmonográfiák, dokumentumkötetek és tanulmányok sokasága sem kérdőjelezhetik, és nem is kérdőjelezik meg az egyes kérdések felvetésének és megvitatásának, az újabb kutatási eredmények bemutatásának vagy a már meglévő ismeretek újabb és újabb szempontok szerinti vizsgálatának a lehetőségét és szükségességét. A szaktörténészek dolga adom tovább megfontolásra a 20 évvel ezelőtt ajándékba kapott értékes sorokat az aprólékos, precíz és gondos kutatómunka, a források feltárása, megtisztítása, összevetése, az értékelés, a summázat, a megtisztított tények alázatos felmutatása a múltját kereső társadalomnak. Nagy az Ő felelősségük és nehéz a munkájuk, hiszen minden tényt, kijelentést, megnyilvánulást, gesztust, mítoszt és legendát megértve, de mégsem beléjük olvadva, a téma iránti szeretettel, de attól nem elvakulva, tárgyilagosságra törekedve szélsőségektől mentesen kell megítélniük, s így a történelmi képet apró darabkákból összerakva a ma élők számára saját múltjukat megmutatni. A munka fenti szelemben történő folytatására ösztönöz többek között a Nemzeti Tehetség Program keretében a felsőoktatásban működő minősített szakkollégiumok részére a múlt év végén meghirdetett pályázat is, amelynek célja a hagyományok őrzése és gazdagítása, a már eredményesen

10 működő tehetségsegítő programok folytatása és új kezdeményezések támogatása. A PPKE BTK Szent Vince Szakkollégium sikeres pályázata eredményeként és nem utolsó sorban a Barankovics István Alapítvány támogatásával ez év május 8-án megtartott Isten hozzád Európa 1914-1918 című tudományos hallgatói konferencia résztvevői egyetemünk kilenc és a Budapesti Corvinus Egyetem, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem egy-egy hallgatója előadásaiból összeállított sokszínű és színvonalas program megvalósítását kísérhették figyelemmel. Jelen kötetünkben a téma iránt érdeklődő Tisztelt Olvasó a konferencián elhangzott előadások tudományos igénnyel tanulmánnyá bővített, továbbfejlesztett anyagát ismerheti meg. A kitűnő tanulmányokban feldolgozott témaköröket azok tartalma szerint önkényesen csoportosítva először a nemzetközi körülmények egy-egy fontos részletét bemutató munkákra azok konferencián történt elhangzásának sorrendjében - szeretném felhívni a figyelmet. Nagy Gergely (PPKE-BTK) Az első világháború keresztes lovagja Wilson elnök és az amerikai elképzelés egy új világrendről című munkájában bemutatja, hogy Theodore Roosevelt és Woodrow Wilson elnökök jól ismervén és kihasználva az európai központú nemzetközi rendszer fokozatos válságát - milyen fontos szerepet játszottak abban, hogy az USA végül tettlegesen is kitört kontinenséről és beleavatkozott a világpolitika ügyeibe. A szerző a történtek legfontosabb elemeire építve sikeresen bizonyítja: Roosevelt és Wilson ráeszméltek, hogy az Egyesült Államokra kulcsszerep várhat a világpolitika terén, és ezért fel kell adniuk az addigi hagyományos elzárkózást, és ki kell vinniük nemzetüket a világpolitika felé. Wilson elnök fon-

tos változást hozott az amerikai külpolitikai hagyományba, a wilsonizmus annak hibái és kudarcai ellenére a mai napig áthatja az amerikai gondolkodást. Miski Péter (PPKE-BTK) Az oszmán-török ideológia változásai a világháború idején című tanulmányával elsősorban könyvészeti forrásokra támaszkodva az oszmán-török ideológia roppant bonyolult, több összetevős kölcsönhatások sorozataként évszázadok során kialakult változásaira kívánta ráirányítani a figyelmet. A szerző a törökökre is jellemző gentilis-tudat és a dinasztiához való hűség jelentőségének bemutatásán keresztül vezeti az olvasót a nacionalizmus korába, amikor is a vallási/nemzeti kisebbségek sorra megfogalmazták különálló identitásaikat, illetve önállóságra vonatkozó igényeiket. Erre a nagyhatalmak által is gerjesztett veszélyre válaszul született meg a Tanzimátnak nevezett oszmán reformkor, amelynek során az oszmán vezetők az állampolgári egyenlőség alkalmazásával és a hagyományos közösségi autonómiák felszámolásával próbálták megakadályozni a birodalom szétesését. A cári orosz birodalom utolsó napjai című tanulmányában Hanzelik Balázs (PPKE-BTK) 1917 új módon történő értelmezésére tett megfogalmazott célja szerinti - kísérlet keretében az állameszme működését, konkrétan a cári hatalom alapját, a parasztságot és a politikai élet szerepét sajátos nézőpontból vizsgálja. A szerző a monarchia végét jelentő forradalom feltételei közé mint közvetett okokat a háborúellenességet egy háború közepén, az uralkodóház széthúzását, a nép követeléseinek egyre komolyabb határozottságát, a régi rend önfejű ellenállását sorolja és a pusztulás legfőbb okának a cár lemondását tartja. Tanulmány zárógondolataként Hanzelik Balázs Maurice Paléologue a francia követ, a forradalom áldozatai 1917. április 5-i temetésének hatására leírt sorait idézi: A vörös koporsókkal együtt az orosz 11

12 nép bizánci és moszkvai hagyományait, az ortodox Szent Oroszország egész múltját is eltemették. Bakó Bálint (PPKE-BTK) nem titkolt célja A modern balti államok születése: észt, lett és litván függetlenségi harcok 1918-ban című tanulmány közreadásával, hogy az észt, a lett és a litván nép függetlenségéhez vezető rögös út bemutatásával kedvet teremtsen három balti nemzet megismeréséhez, a kutatások folytatásához. A szerző álláspontja szerint sok feltáratlan esemény ismertetésére lenne még igény, de reményei szerint a balti államok és Magyarország történetének összehasonlító elemzése már nem sokáig várat magára. Amikor háborúkkal összefüggésben szóba kerül a Katolikus Egyház szerepe, gyakran teszik fel a kérdést, hogy vajon megtett-e mindent az Egyház, illetve akár személyesen maga a pápa a háború befejezéséért, az üldözöttek védelméért és a károsultak megsegítéséért, vagy csupán csendben várta a konfliktusok alábbhagyását? Tett-e olyan lépéseket, melyek eredményesnek mondhatóak, vagy elegendőnek érezte néhány üzenettel felhívni a közvélemény figyelmét a háború romboló hatásaira? - fogalmazta meg kérdéseit Kosztolányi Tímea (PPKE-BTK) az In TE Domine speravi A Katolikus Egyház a világháború árnyékában című tanulmánya elején. A szerző a Katolikus Egyház, a Szentszék háború alatti tevékenységét értékelve ezzel a fenti kérdésekre adott válaszként többek között megállapítja: A Szentszék diplomáciájának révén is a békét hirdette ( ) A háború áldozataiért, a szegényekért és az üldözöttekért végzett munkája, az egyházfő békét szorgalmazó felhívásai és a népek közötti testvériség előmozdítása ( ) az Egyház egyetemes küldetését és a krisztusi tanítást sugározták. ( ) Az 1917-ben kihirdetett békeüzenetben az egyházfő az európai népek öngyilkosságának és véres mészárlásnak nevezte a

háborút. ( ) XV. Benedek pápa ( ) vezetése alatt az Egyház a világháború kegyetlen pusztítása közben is be tudta tölteni azt az egyetemes hivatását, ami minden emberhez szól, méltó példát mutatva ezzel az utókornak. A nemzetközi történésektől az Osztrák Magyar Monarchia első világháborús eseményei felé vezető út fontos állomásának tartom Simonits Ádám (BCE-GTK) Öreg birodalom egy modern háborúban az Osztrák- Magyar Monarchia a századforduló európai hatalmi viszonyaiban és az első világháborúban című tanulmányát, amelyben szerző az előzmények a birodalomnak a XIX. század közepéig aktív, kezdeményező dinasztikus külpolitikáját az 1860-as évekre egy defenzív, a status quo fenntartására törekvő szemlélet váltotta fel áttekintését követően választott témáját három nagyobb egységben: Az osztrák-magyar külpolitika a három császár szövetségétől a századfordulóig; Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi helye a századfordulót követően az első világháborúig és a Háborús vereség és felbomlás tárgyalva fogalmazza meg következtetéseit: az >>Öreg Birodalom<< a modern korban sem katonailag, sem gazdaságilag, sem politikailag nem volt képes lépést tartani európai riválisaival szemben, ezért nagyhatalmi státusza végletesen degradálódott a századfordulóra. A birodalom vezetői évtizedeken át sikertelenül próbálkoztak az államapparátus megreformálásával és a nemzetiségi problémák kezelésével, ami jelentős mértékben hozzájárult az egységet igen gyakran nélkülöző államalakulat végső meggyengüléséhez. Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban pedig végső soron önmaga idézte elő saját végzetét dinasztikus hagyományaihoz, korszerűtlen birodalmi struktúrájához és elavult felfogásához való merev ragaszkodása által. Domján Dániel Ferenc (PPKE-BTK) Tiszta szándék fekete kéz? című munkájában a Ferenc Ferdinánd ellen végrehajtott merénylet körülmé- 13

14 nyeit vizsgálja, veszi górcső alá. Célja, hogy elsősorban Szerbia önállósági törekvéseinek bemutatásán keresztül bemutassa, hogy az egykor ellenséges országokon belül mi volt az a hajtóerő, ami a világtörténelem addigi legnagyobb globális konfliktusához vezetett. Továbbgondolásra és vitára késztető a szerző dolgozata végén feltett kérdésére Beszélhetünk-e tiszta szándékról a pánszerb eszmével kapcsolatban? adott válasza: Ha valaha is annak indult és céljait illetően minden önállósági törekvés annak indul akkor is bemocskolta a terror, a túlzott agresszió és a belső széthúzás. A Fekete Kézzel és annak módszereivel Szerbia a kívánt céljait sosem tudta volna elérni. Balogh Gábor (PPKE-BTK) Mint cseppben a tenger a modern közegészségügy kezdetei a betegmegfigyelő állomások tükrében című tanulmányában Mailáth József tevékenységén keresztül - mint írja a háború számlájára írható eredmények közül - az orvostudomány területén lezajlott forradalom eseményeit vizsgálja. Véleménye szerint, mint cseppben a tenger, a megfigyelő állomásokon lényegében leképeződött a háborús hátország és a frontvonal egészségügyi helyzete. A szerző a háborús egészségügy legnagyobb eredményének tartja, hogy a bizalom megnőtt az orvosok és az egészségügyi rendszer iránt és egyre több ember számára lett elérhető az orvosi ellátás. Balogh Gábor végső konklúziója: a háborúnak köszönhetően a szakszerű gyógyíttatás megszűnt kevesek privilégiuma lenni, a háború éveiben megkezdett út a kollektív, szervezett és szakszerű egészségügyi ellátás korába vezetett. Külön örömömre szolgált, hogy a konferencián több olyan előadás is elhangzott kötetünkben ezek anyaga is olvasható, amelyek a hallgatóink érdeklődése sokszínűségének bizonyítékaként, a történelmi kép apró, de

nagyon fontos részleteit, fontosabb darabkáit fel- és bemutatva segítenek megismerni a múltat. Hanzelik Gábor (ELTE-BTK) Néhány megjegyzés a Svejk genealógiájához egy nemzeti irodalom születésének néhány mozzanata egy széthulló birodalomban című tanulmányában mint állítja nem feltétlenül csak a Švejkről, még csak nem is az első világháborúról, vagy a csehek, a cseh irodalom szerepéről az első világháborúban akar írni, hanem sokkal jobban érdekli az a folyamat, amely a cseh nemzeti irodalmat elvezeti a Švejkig, hogy végül kiléphessen a saját maga szabta határok közül. Švejkkel olvasható a munka összegző részében bizonyítottan lezárul az a folyamat, amivel a cseh irodalom a megszületésétől a modernitáshoz, és Európához való felzárkózását elérte. Hogy a Švejk egy új korszakot kezd, ahol Csehországot, és a csehséget úgy interpretáljuk, mintha a Švejkből bújt volna ki, ez teljesen más lapra tartozik, de érzékelteti, milyen jelentőséget tulajdoníthatunk az első világháborúnak, mint töréspontnak. Rostás Norbert (PPKE-BTK) Meddig fogjuk magunkkal hurcolni ezt, kérdem. Száz év annyi kell hozzá. A háború tapasztalatának ábrázolási lehetőségei a magyar irodalomban című munkájában az elméleti kérdések rövid áttekintését követően,az irodalmi kánon fősodrához tartozó szerzők Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső választott témája kifejtését lehetővé tevő munkáit mutatja be és értékeli, de nem tartja megkerülhetőnek a kánonból hiányzó egyik alkotó, Markovits Rodion Szibériai garnizon című munkájának rövid ismertetését, tárgyalását sem. A hallgatóság jól fogadta - így reményeim szerint az Olvasók érdeklődésére is számot tarthat Merica Róbert (PPKE-BTK) Mit tanítanak egy szlovák gimnáziumban az első világháborúról című tanulmányát. A szerző 15

16 vállalt célja annak vizsgálata, hogy a szlovák gimnáziumokban, mennyiben más az első világháborúval kapcsolatos tananyag, mint a magyarországi hasonló intézményekben, továbbá értékelje, hogy az első világháborút tárgyaló résznél milyen fontosabb elvárásokat támasztanak a gimnazistákkal szemben. A kutatás eredményeit összegző részből kiemelendő: a tanulmányozott tankönyv sok érdekességgel szolgált, amelyről elmondható, hogy nem annyira elfogult, mint ahogy azt a szerző a munka kezdetekor gondolta. Jelezve, hogy a tanár személyén nagyon sok múlik, aki helyenként hozzátehet vagy elvehet a tankönyvben leírt anyagból, Merica Róbert megállapítja: a magyar tankönyv összességében több forrást tartalmaz, de a szlovák viszont valamivel több lexikális anyaggal rendelkezik. A kötet szerzőinek az elvégett színvonalas tudományos munkáért köszönetet mondva ajánlom e kötetet a téma iránt érdeklő Tisztelt Olvasók figyelmébe.

17 Domján Dániel Ferenc TISZTA SZÁNDÉK FEKETE KÉZ? S záz esztendővel ezelőtt tört ki az első világháború. Az eltelt évek alatt megszámlálhatatlanul sok tanulmány jelent meg a háború okairól, eseményeiről, hatásairól. Száz év alatt rendszerek épültek ki, tűntek el, melyek történetírása mind, gyakran egymástól gyökeresen eltérő szempontból vizsgálták a Nagy Háborút. Abban egyetértett szinte minden történész, hogy a Gavrilo Princip által elkövetett szarajevói trónörökösgyilkosság csupán szimbolikus kiváltó oka az Első Világháború kirobbanásának. A világpolitikában jelentkező ellentétek, szövetségek a század elején már előre megfestették egy nagy háború képét. A háborúban részt vevő országok polgárai természetesen mind 1914-ben, mind 2014-ben a saját szempontjaik szerint tekintenek történelmükre, történelmi lehetőségeikre. Tanulmányom címe talán magyarázatra szorul. A Fekete Kéz érthető, hiszen ez volt az a szervezet, amelynek tagjai meggyilkolták Ferenc Ferdinánd főherceget. A tiszta szándék viszont nem egyértelmű. Egy trónörökös meggyilkolására való törekvés semmi képen nem nevezhető tisztának. Azonban a háború óta eltelt idő talán elég ahhoz, hogy megvizsgáljuk, az egykor ellenséges országokon belül mi volt az a hajtóerő, ami a világtörténelem addigi legnagyobb globális konfliktusához vezetett. Tiszta szándék alatt a szerb önállósági törekvéseket értem. Minden ország számára függetlensége megóvása a legfontosabb, így érthető módon Szerbiában Bosznia annektálása után erősödtek azok a hangok, melyek féltették az ország önállóságát. Az ország szinte minden társadalmi rétegét átjáró hazafias szellem, a nagy-

18 szerb eszme, illetve az orosz-szerb közeledés mentén kialakult pánszlávizmus, szerb szempontból tiszta szándéknak minősül. Ezeknek a mozgalmaknak, ideológiáknak a szerepe a Monarchia trónörökösének meggyilkolásában mindennek nevezhető, de tisztának nem. Melyek voltak azok az eszmék, főbb pontok, amelyek Ferenc Ferdinánd meggyilkolásához vezettek, és milyen viszonyban álltak a XIX XX. században felerősödött nagyszerb gondolatokkal? Erre szeretnék válaszolnia következőkben. A nagyszerb eszme kialakulása és elterjedése A XIX. századi nacionalista mozgalmakkal párhuzamosan Szerbiában is feltűntek a nemzeti törekvések. Természetes módon először az irodalomban és a nyelvészetben jelentek meg a minden tudományos alapot nélkülöző, nemzeti legendákat teremtő írások. Nagy hatással volt a szerbek nemzeti egységére Vuk Karadžić, aki a XIX. század első felében létrehozta az irodalmi szerb nyelvet, illetve maga a nyelvi megújulási mozgalom, mely a nyelvi kutatások alapján állította, hogy a délszlávok nem különböző népek, hanem egységesek, a horvátok és a bosnyákok csupán katolikus illetve mohamedán hitre áttért szerbek. A század második felében egyre tudománytalanabb művek láttak napvilágot. Miloš Milojević 1872-es Töredékek a szerbek történetéből című munkájában például tényként kezelte, hogy a szerbek egykor Európa, Ázsia, sőt, Afrika megszállói voltak. Lazić Lukin azonban tovább ment mivel nem kevesebbet állított, minthogy nem csak maga Jézus Krisztus, de a Bábeli torony építői is szerbek voltak. 1 A kiadott könyvek több ezer példányszámban 1 Balanyi György: A Balkán-probléma fejlődése. Franklin-Társulat, Budapest, 1920, 183. o.

jelentek meg, és keltek el, ami jelezte, hogy sokan magukévá tették ezeket az ideológiákat. Főként a diákság és az értelmiség körében arattak sikert, a parasztság jelentős része sokáig nem tartotta fontosnak, illetve nem tudott azonosulni a nacionalista vonallal. Az 1870-es években egy parasztszármazású ember tette fel a kérdést a Skupstinában: 2 Nagyobb lesz az én földem, ha Nagy-Szerbia megszületik? Nem mindegy-e nekünk, parasztoknak, hogy egy Obrenović vagy pedig Ferenc József császár uralkodik rajtunk? 3 Máshogy kellett tehát elfogadtatni ezzel a társadalmi réteggel az új irányvonalat. A politika elkezdte bűnbakként az Osztrák-Magyar Monarchiát megjelölni, mondván, a parasztok rossz helyzetének oka a Monarchia önkényeskedő kereskedelme, illetve az általuk alkalmazott túlzott vámok. Szerbia külpolitikáját a XIX. században a törököktől való függetlenedés illetve a szerbek egy országban való egyesítése határozta meg. A század második felében, az 1878-as berlini kongresszus és Szerbia függetlenedése után 1881-ben titkos megállapodást kötöttek a Monarchiával. 4 Ebben Szerbia elfogadta, hogy Ausztria-Magyarország elfoglalta Boszniát, illetve ígéretet tett, hogy abbahagyja a Monarchia-ellenes propagandát. Cserébe biztosítva volt Belgrád, hogy a Monarchia támogatja Macedónia iránti területi igényeit. A kialakult helyzet viszont nem kedvezett Belgrádnak. Nyugat felé teljesen elzárták őket, a berlini kongresszus nyilvánvalóvá tette, hogy osztrák érdekszférának tartja. Oroszországgal sem tudott kialakítani még kapcsolatot, illetve délről és keletről is szorított helyzetben volt, hiszen erősödtek az albán és a bolgár nemzeti mozgalmak. 1885-ben Miloš király megtámadta Bul- 19 2 Szerb országgyűlés. 3 Balanyi: i.m. 187. o. 4 Hornyák Árpád: Szerbia külpolitikája a századfordulón az első Balkán-háborúig. (http://www.publikon.hu/application/essay/106_1.pdf) (2014. május 3.)

20 gáriát, lényegében az első önálló külpolitikai lépésként. A kezdeti sikerek után Bulgária megállította, majd visszavonulásra kényszerítette a szerbeket. Csak a Monarchia diplomáciai közbenjárása miatt nem tűntek el a térképről. Az 1880-as évek második felében, aztán új irányvonal alakult ki. Az Obrenovićdinasztia, tehát a hivatalos politikai irányvonal mellett egy radikálisan nacionalista csoport is kezdett megjelenni. Az eddigi osztrák-orientáció eltűnt, egyre többen gondolták úgy, hogy vagy Franciaország és Anglia, vagy Oroszország irányába kell nyitni. Erősödtek ezen kívül azok a hangok, mely szerint szükség van egy egységes délszláv államra, Belgrád központtal. Az Obrenović-dinasztia lényegében már az ország fejlődésének útjában állt. Miloš király uralkodása idején az államadósság a százszorosára nőtt. 5 Végül 1889. március 6-án mondott le, fia javára. A személyváltás azonban nem járt sikerrel. Az ekkor csupán tizenhárom éves Aleksandar (Sándor) és háromfős tanácsadó testülete regnálása alatt a radikálisok egyre jobban megerősödtek. Miloš Párizsba vonult, és ígéretet tett, hogy teljesen kimarad a szerb politikából. Titokban viszont tartotta a kapcsolatot, és az ő érdeme is volt, hogy 1893. április 14-én Aleksandar megbuktatta a kormányzótanácsot és saját kezébe vette a hatalmat. 6 Uralkodása ideje zűrzavaros volt, folyamatosan változtatta az alkotmányokat, 1894 1903 között, tehát kilenc év alatt háromszor, először 1894. januárban visszaállította az 1869. évit. Ezt nem sokkal később, 1901 áprilisában megváltoztatta. Ezután 1903. április 6-án eltörölte az 1901. évi-t. 7 Külpolitikája is kapkodó volt, nem fogalmazott meg konkrétabb irányvonalakat. A politikai életen kívül magánélete sem váltott ki 5 Balanyi: i.m. 191.o. 6 Sipos Balázs: A terjeszkedő Szerbia, 1878 1914. In: História. 1992/4 14. o. 7 Balanyi: i.m. 193 o.

tetszést az emberek körében. 1900-ban feleségül vett egy özvegyet, Draga Mašint, akiről köztudott volt, hogy meddő, ez természetesen a trónutódlásban problémákat okozott. A radikálisok, uralkodása alatt folyamatosan követtek el politikai merényleteket, az ország a belső anarchia felé sodródott. Boszniában titokban, mivel az 1881-es, osztrákokkal kötött szerződés ellen nyíltan nem mertek szembemenni Szerbia támogatta a boszniai szerbek vallási és kulturális autonómia törekvéseiket. Aleksandar király eltávolítására 1903 júniusában oroszbarát tisztek egy csoportja szervezkedésbe kezdett. A később megalakult Fekete Kéz nevű szervezet tagjai közül mindenki részt vett a tiszti lázadásban, köztük Dragutin Dimitrijević ismertebb nevén Apis ezredes, aki később a szervezetet megalakította. Aleksandar királyt és feleségét, Draga Mašint június 11-én, szörnyű módon megölték és megcsonkították. 8 A vérengzéssel, illetve az Obrenivić dinasztia kiirtásával sem az oroszok, sem Bécs nem értett egyet. Az új királynak Karađorđević Pétert kiáltották ki, a miniszterelnök pedig Nikola P. Pašić lett. Új irányvonal jelent meg a külpolitikában, hiszen erősödött az osztrákellenes hangulat, Péter az orosz cár védelmében bízott. A pánszerb eszme nyílt politikai programmá vált, Nagy-Szerbia létrehozása pedig elérendő céllá és ez a külpolitikában is meglátszott, az orosz orientáció mellett a külpolitika szinte csak a Balkánra főleg a vámunió létrehozása Szófiával összpontosult, Oroszország viszont még ekkor nem állt nyíltan Szerbia mögé. A Monarchiával a helyzet rohamosan romlott, mivel egyrészt útjában állt a szerbek nyugati törekvéseinek, másrészt a Bulgáriával megkötött 1905-ös vámunió 21 8 Hornyák Árpád: Aki kirobbantotta az első világháborút. Dragutin Dimitrijević Apis koncepciós pere. In: Gyarmati György Lengvári István Pók Attila Vonyó József (szerk.): Bűnbak minden időben. Kronosz Kiadó, Budapest, 2013, 209. o.

22 miatt, ami egyértelművé tette, hogy Szerbia megindult egy nagy délszláv állam létrehozásának útján. A nemzeti mozgalmak megjelenése Pašić még Bosznia annektálása előtt megfogalmazta a jelszót: A Balkán a balkáni nemzeteké. 9 Érthető ezek után, hogy önvédelemre rendezkedtek be bizonyos politikai csoportok. 48 órával Bosznia annektálása után Belgrádban szerb katonai és politikai vezetők létrehozták a Narodna odbrana (polgári védelem) nevű féltitkos szervezetet. 10 Célja a szerbség egyesítése, a pánszláv eszme propagálása a Monarchián belül. Kiterjedt kémhálózatot hoztak létre és szabotázs akciókat hajtottak végre. Testvérszervezetek születtek Horvátországban, Szlovéniában és Bosznia-Hercegovinában, ez utóbbi Mlada Bosna (fiatal Bosznia) néven. Iskolát létesítettek, ahol a jelentkezők elsajátíthatták azokat a képességeket, melyekkel sikeresen hajthattak végre terrorcselekményeket. Az iskolát Vojislav Tankosić vezette, aki szintén részt vett az 1903- as puccsban. A szervezet annyira hatásosan működött, hogy 1909-ben Bécs felszólította Belgrádot, szűntesse be. 1909-ben Oroszország még nem állt teljes mértékben Szerbia mögött, így nem volt más választása kormánynak, utasította a szervezetet, hogy ezen túl csak szavakkal és ne tettekkel küzdjenek. A tisztek természetesen nem értettek egyet, ellenkeztek, és radikálisabb fellépésre akarták késztetni a kormányt. Bosznia annektálása, és a kormány részben megalkuvó politikája még erőteljesebb küzdelemre sarkallta ezeket a köröket. 9 Hornyák Árpád: Szerbia külpolitikája 5.o. 10 Uthmann, Jörg von: Merényletek könyve. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1997, 120. o.

Egy nap híján 103 évvel ezelőtt, 1911. május 9-én tíz magas rangú személy gyűlt össze Belgrádban és aláírták az Egyesülés vagy halál nevű titkos szervezet alapító iratát. A történelembe később Fekete kéz néven kerültek be, de hivatalosan sehol nem így jegyezték le. Alapokmányukban első pontként céljaik szerepelnek, ami nem más, mint az egész szerbség egy államba tömörítése. A szervezetbe vallástól, nemtől, származástól függetlenül bárki beléphetett, aki ennek az eszmének alávetette magát. Második pontjukban kijelentik, hogy a propaganda helyett terrorakcióknak adnak elsőbbséget. 11 Megemlítik továbbá, hogy bármely olyan államot, csoportot vagy személyt, amely szimpatizál a nézeteikkel, illetve szándékaikkal, támogatni fognak. A radikális szervezet által alkalmazni kívánt módszereket semmi nem szimbolizálja jobban, mint jelképük, a halálfej. A tagoknak esküt kellett tenni, hogy nem hagyják el a Fekete Kezet, ha ez megesett, az halált vont maga után. A társaság bár titkos volt, megalakulása után felvette a kapcsolatot a kormánynyal, és bejelentette megalakulását. 12 A kormány tehát tudott a szervezetről, céljairól és hallgatólagosan támogatta is azt. A csoport főnökének, Dragutin Dimitrijević Apis vezérkari ezredesnek, illetve a Fekete Kézben részt vevő katonatiszteknek jó kapcsolatai voltak a felsőbb politikai elittel, hiszen a Karađorđević dinasztiát ők segítették hatalomra. A szervezetnek egyébként nagyon jól kiépített besúgó-hálózata volt nem csak Szerbiában, de a Monarchia számos részén is, így befolyásolni tudták az események alakulását. A szarajevói ifjúság az annexió után forrongott, különböző titkos csoportokat alakítottak, és merényleteket terveztek magas rangú személyek 23 11 Az Egyesülés vagy Halál alapítóirata (http://wwi.lib.byu.edu/index.php/constitution_of_the_black_hand) (2014. május. 4.) 12 Hornyák Árpád: Aki kirobbantotta 208. o.

24 ellen. A merénylők többségét Tankosić iskolájában képezték ki. 1912-ben újabb lökést kapott a balkáni egység gondolata, mivel Szerbia, Bulgária, Görögország és Montenegró részvételével létrejött a Balkán-szövetség, melynek fő célja az szlávok török uralom alóli felmentése. 1912 októberében kirobbant az első Balkán-háború, ami a szerbek számára nagy sikereket hozott. Mivel azonban nem tudtak megállapodni a területek felosztásában, 1913 júniusában követte a második Balkán-háború. Súlyos veszteségek árán, de Szerbia nyertesen jött ki a konfliktusból. Területei a kétszeresére növekedtek. Az ekkori szerb mentalitást a brit követ Londonba küldött levelének részlete jól szemlélteti: A szerbek már Bécs kapui előtt látják magukat. Az újonnan megszerzett területek igazgatását illetően azonban belső konfliktusok alakultak ki. Míg a kormányzat úgy gondolta civil hatóságok által kellene a térséget irányítani, Apisék minden képen katonai igazgatás bevezetését szorgalmazták. Három irány alakult ki, a Fekete kéz; a nem régen megalakult, Sándor régensherceg körüli Fehér Kéz; illetve a radikálisok, akik választás útján jutottak hatalomra. Ferenc Ferdinánd Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörökös a szerbek számára ellenszenves volt. Szlávellenességgel nem lehetett vádolni, egy időben gondolkodott egy Délszláv állam létrehozásán is, de ezt horvátok vezetésével képzelte el, valószínűleg katolikus vallásuk miatt. A szerb-osztrák egyre romló viszony is közrejátszott. A szerbek által szintén gyűlölt személy ekkor Potiorek tábornok, Bosznia kormányzója volt, aki sokak szemében a megszállás szimbólumává vált, így nem csoda hogy több merényletet is terveztek ellene. 1914 márciusában egy rövid

hír jelent meg az Istina című zágrábi lapban, 13 ami szerint nyáron a trónörökös hadgyakorlaton vesz részt Szarajevó környékén. A hír hamar elterjedt a feltüzelt ifjúság körében és Belgrádba is elért. Apis ezredes azonban először nem siette el a dolgokat, kivárt. A szarajevói diákok között azonban akadt három Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović és Trifko Grabež akik részben bizonyítási vágyból, 14 részben a nagyszerb eszme hatására úgy döntöttek: megölik a trónörököst. Belgrádba utaztak, ahol Tankosić terrorista-iskolájában kiképzést kaptak lőfegyverhasználatból, beléptek a Fekete Kézbe és letették az esküt, hogy tervüket végrehajtják. Ciánkálit is kaptak, hogy tettük elkövetése után már senkinek ne tudjanak beszélni. A fiatalok kalandos útjáról Szarajevóba, illetve június 28-a krónikáját sok helyen ismertették, így ezen események részletezésétől tanulmányomban eltekintek. Bécsben és Szarajevóban sokan nem örülnek a főherceg útjának, féltették életét. Még maga Pašić elnök is ellenezte a merénylet végrehajtását, miután tudomást szerzett róla. A császár sem örült neki, mivel 1910-ben őt is épp ebben a városban akarták meggyilkolni. A Szarajevóban tartandó parádés menet időpontjával is problémák voltak, hiszen június 28. Szent Vid napja, a rigómezei csata évfordulója, a szerbek legnagyobb nemzeti ünnepe (a dátum kiválasztásának szándékossága, történészek között is vita tárgya). Mivel felesége, Hohenberg (Chotek) Zsófia alacsonyabb származású volt, nem illették meg azok a jogok, mint egy császárnét, így a katonai sorfal sem a díszmenet és az ünneplő nép között. 15 Szarajevó rendőrfőnöke is végig tiltakozott a látogatás ellen, mivel tisztában volt azzal, hogy nincsenek felkészül- 25 13 Borovička, V. P.: Híres politikai merényletek. Madách Kiadó, Budapest, 1979, 132. o. 14 Principet nem engedték harcolni a Balkán-háborúban alacsony termete miatt. 15 Néhányan úgy gondolják, szerepet játszott az utazásban az, hogy Hohenberg Zsófia a díszmenetben úgy érezhette végre, hogy császárnői elbánásban van része.

26 ve Ferenc Ferdinánd látogatására. Mindezek tudatában a Főherceg mégis elindult találkozni a halállal. 16 A hadgyakorlat utáni napon, június 28-án a hat autóból álló konvojelindult az ünnepi menetre. A harmadik autóban ült a trónörökös pár és Bosznia kormányzója, Potiorek tábornok. A Miljicka folyó partján pár száz méteren hat merénylő várta a megfelelő pillanatot. Az útvonalon harmadik merénylő, Čabrinović kézigránátja súrolta a trónörökös autóját és a negyedik gépkocsi alatt robbant. Mivel egy szárnysegéd megsérült és kórházba kellett szállítani, a főherceg úgy döntött, személyesen tájékozódik a sebesült állapotáról, így a kórházba sietett. Ferenc Ferdinánd ekkor még elhagyhatta volna a város, így is kevesen múlt az élete, de nem így döntött. Potiorek tábornok személyesen garantálta biztonságát. Ezek után a szerencse viszont elhagyta Ferdinándot. A megváltoztatott útvonal miatt a sofőr rossz utcába kanyarodott be, és a fékezés után Principnek, az utolsó merénylőnek, tiszta célpontot kínált a pár. A lőporos hordó kanócát meggyújtották Összegzés A merénylet senki által nem várt következményekkel járt, életek millióit követelte. Beszélhetünk-e tiszta szándékról a pánszerb eszmével kapcsolatban? Ha valaha is annak indult és céljait illetően minden önállósági törekvés annak indul akkor is bemocskolta a terror, a túlzott agresszió és a belső széthúzás. A Fekete Kézzel és annak módszereivel Szerbia a kívántcéljait sosem tudta volna elérni. 16 Pawlak, Wladislaw B: Merényletek könyve. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1982, 14. o.

27 PURE INTENTIONS BLACK HAND? by Ferenc Dániel Domján Abstract To this day Hungarian and Serbian historiography views several events differently. In the First World War they became enemies and after a century, the two nations can not understand each others motives and intentions during that time. The main aim of the essay is to examine the processes that lead to the founding of the Black Hand terrorist organisation and the assasination of Franz Ferdinand. To receive a complete picture of the origins of the pan-serbian ideology, the causes must be retraced to the middle of the 19th century. Afterwards, the essay details the founding of nationalist organisations at the turn-of-the-century, which ended in June 28th of 1914, with the death of the heir to the throne.

Simonits Ádám ÖREG BIRODALOM EGY MODERN HÁBORÚBAN AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA SZEREPE A SZÁZADFORDULÓ EURÓPAI HATALMI VISZONYAIBAN ÉS AZ I. VILÁGHÁBORÚBAN Bevezetés Előzmények A Habsburg Monarchia a XIX. század közepéig sikeresen megőrizte valós nagyhatalmi státuszát, valamint a Közép- és Kelet-Európában megszerzett korábbi pozícióit az európai koncert, a Szent Szövetség tagjaként. A belpolitikai stabilitás megteremtésének kísérlete mellett aktív nagyhatalmi külpolitikát folytatott Németországban, Itáliában és a Balkánon is. E törekvései a század derekára azonban negatív tendenciába fordultak, így a nemzetközi közösség az 1860-as évektől Ausztria lassú hatalmi devalválódásának lehetett tanúja. A birodalom egykoron aktív, kezdeményező dinasztikus külpolitikáját egy defenzív, a status quo fenntartására törekvő szemlélet váltotta fel. A külpolitikai orientációváltásban egyaránt jelentős szerepet játszott az 1848. évi európai forradalmi hullám részeként kitörő magyar forradalom és szabadságharc, amelyen csak a cári Oroszország hathatós támogatásával sikerült úrrá lenni; valamint a forradalmat futószalagon követő nemzetközi konfliktusok sora is. Az 1853-56 között zajló krími háborúban még nem derült fény a birodalom visszásságaira, lévén, hogy Ausztria fegyveresen nem vett részt a konf-

liktusban. Azonban az olaszoktól 1859-ben, majd a poroszoktól 1866-ban elszenvedett vereségek nyilvánvalóvá tették, hogy a Monarchia eszközei még a hatékony védekezést sem teszik lehetővé. Poroszország Franciaország felett aratott 1871-es győzelmével pedig végérvényesen eldőlt, hogy a modern német nemzetállam létrejötte a bismarcki koncepció, az ún. kisnémet egység útján jön létre. 1 Ezzel egyidejűleg kétségtelenné vált a Német Szövetség megszűnése; továbbá, hogy Ausztria nem képes többé vezető szerepet játszani sem az olasz egységtörekvések megakadályozásában, sem a német egység megvalósításában. 2 A külpolitikai kudarcokkal párhuzamosan a birodalomnak szembesülnie kellett az egyre fokozódó nemzetiségi nyomással is. Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc ebből a szempontból egy fontos belpolitikai tanulsággal szolgált a Monarchia számára: a birodalmon belül egyre nagyobb mértékben teret nyerő nacionalizmus következtében ugyanis a korábban csak szórványosan és kevésbé intenzív formában jelentkező etnikai problémák gyakorlatilag bármikor belpolitikai krízishelyzetet teremthettek; amelyek pedig az osztrák államalakulat külpolitikai orientációjára és mozgásterére is jelentős hatást gyakorolhattak. A közjogi átrendeződés időszakában (1860-70-es évek) a nemzetiségek körében két fő nemzeti mozgalom volt jelen: az egyik a többség által képviselt, a Monarchia államkereteit jobbára inkább fenntartani kívánó ausztrofil irányzat (osztrákok, magyarok, lengyelek, románok, horvátok, illetve szlovének); a másik az elsősorban a csehek, szlovákok és ukránok által preferált russzofil mozgalom volt, amely az 29 1 Kisnémet egység alatt a német területek porosz vezetésű egyesítésének koncepcióját értjük, amelyet a porosz kancellár, Otto von Bismarck Ausztria kihagyásával kívánt véghezvinni. 2 Ormos Mária Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 129. o.

30 Oroszország felé történő erélyes nyitást szorgalmazta. 3 A birodalmon belüli nemzeti érték- és érdekkülönbségek egyre táguló spektrumának ez csupán a kezdete volt: a századfordulóhoz közeledve az egyes etnikumok érdekei a nemzeti ébredés és a nemzeti identitás kialakulása során egyre távolabb kerültek egymástól és különösen a Monarchiáétól, ami szükségszerűen belpolitikai konfrontációkhoz vezetett. A poroszoktól elszenvedett vereséget követően a birodalom számára elkerülhetetlenné vált a belpolitikai erőviszonyok és a politikai struktúra revíziója. A problémákat csak tovább fokozta az ipari forradalom áldásainak kései és a többi rivális európai nagyhatalomhoz képest jóval szerényebb mértékű konjunkturális hatása, amelyben szintén alapvető szerepe volt a birodalmi rendszer széttagoltságának és rugalmatlanságnak. Az 1880-as évektől a növekedési tendenciák tekintetében Franciaország és Anglia messze felülmúlta, Németország pedig többszörösen túlszárnyalta az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely így alaposan lemaradt a nagyhatalmi versenyben. Ennek következtében az 1867-es kiegyezés révén dualista államszövetséggé alakuló Osztrák-Magyar Monarchia a századfordulóra egyértelműen az európai hatalmi egyensúly, illetve a kialakuló szövetségi rendszerek leggyengébb láncszemévé vált. Az osztrák-magyar külpolitika a három császár szövetségétől a századfordulóig A nyugat-közép-európai politikai folyamatokból való kiszorulása után a Monarchia figyelme az egyetlen nyitva maradt külpolitikai kapu irányába fordult: kelet felé. Az 1870-es évektől tehát a nagyhatalmi ambíciók elsődleges 3 Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája. Vince Kiadó, Budapest, 2001, 22. o.

célpontja Kelet-Európa, illetve szűkebb értelemben véve is főként a török fennhatóság alatt álló Balkán volt, amellyel kezdetét vette Ausztria- Magyarország évtizedeken át tartó ambivalens kapcsolata Oroszországgal. A két nagyhatalom viszonyát az első világháborúig tulajdonképpen a kooperáció és a konfrontáció permanens váltakozása jellemezte. A hetvenes évek első felében az együttműködés zálogát az 1873-ban létrejött, Németországot, a cári Oroszországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát magában foglaló három császár szövetségének intézményes keretei nyújtották. Ez néhány évig biztosította a kollektív orosz-osztrák-magyar fellépés lehetőségét a balkáni folyamatok kezelésében, például az 1875-76-os felkelések során, amikor közösen léptek fel a status quo védelme és a balkáni függetlenségi folyamatok megakadályozása kapcsán. 4 A kezdetben gyümölcsözőnek tűnő kooperáció azonban az 1877 78- as orosz-török háború folyamán érdekszféra-alapú konfrontációba csapott át, és csupán az Anglia hathatós támogatásával megalakuló berlini kongreszszus mentette meg a Monarchia balkáni befolyásának végletes leszűkülését. A berlini szerződés elismerte az orosz területi hódításokat, valamint Szerbia, Montenegró, illetve Románia függetlenségét; provizórikus orosz megszállással létrehozta a független Bulgáriát; továbbá felhatalmazást adott az Osztrák-Magyar Monarchia számára Bosznia-Hercegovina okkupációjára. 5 A Monarchia szemében külpolitikai sikerként elkönyvelt megszállási opció azonban ismét kidomborította a birodalom hiányosságait, ugyanis Bosznia annexiójára 30 év után került sor, mely részben a közép-európai 31 4 Galántai József: A Habsburg Monarchia alkonya. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985, 243. o. 5 Tarján M. Tamás: 1878. július 13. Véget ér a berlini kongresszus. (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1878_julius_13_veget_er_a_berlini_kongresszus/) (2014. május 17.)

32 nagyhatalom katonai gyengeségének is betudható volt. Az osztrák-magyar politikai körökben a kongresszus lezárása után is napirenden maradt az oroszellenesség, ami az oroszok erősödő németek iránti ellenérzésével párosulva egymás felé terelte Közép-Európa két nagyhatalmát, Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ennek eredményeképpen született meg 1879-ben oroszellenes éllel (valamint német részről Franciaország elszigetelésének céljával) a kettős szövetség intézménye, amely az első világháborúban a központi hatalmi tömb alapját képezte. 1881-ben ismét fordult a kocka, és német közreműködéssel sikerült rendezni az orosz-osztrák-magyar kapcsolatokat, ezáltal alkalom nyílt a három császár szövetségének felújítására. A Balkánon ismét az orosz-osztrák-magyar dinasztikus érdekszféra-politika valósult meg egészen 1885-ig, amikor újfent a mozgolódásba kezdő Bulgária kapcsán különbözött össze és hidegült el bő egy évtizedre a két nagyhatalom. 1880-ban újabb aspiráns kopogtatott a kettős szövetség tagjainak ajtaján: a nagyhatalmi politizáláshoz szövetségeseket kereső Olaszország. 6 Németország nyitott volt tárgyalásokra, azonban az Osztrák-Magyar Monarchiának jelentős nézeteltérései voltak az olasz állammal szemben: a Monarchia érdekeit egyaránt sértették az olaszok balkáni aspirációi, valamint az Isztriára és Dél-Tirolra vonatkozó igényei is. Az egyeztetések vagy másfél évig meddők maradtak, végül 1882-ben komoly olasz engedmények árán létrejött hármas szövetség, amelyhez a következő esztendőben Románia is csatlakozott. Anglia bevonása a szövetségbe azonban kudarcba fulladt, akárcsak a Monar- 6 Olaszország az egységes nemzetállam létrejötte után nagyhatalmi ambíciókkal hozakodott elő, és igyekezett bekerülni az európai nagyhatalmi klubba.

chia valamennyi korábbi szövetségkötésre irányuló kísérlete a szigetországgal. 1885-ben Bulgária miatt ismét kiéleződött a feszültség a Balkánon, ugyanis megelégelve az orosz gyámságot önálló fejlődési pályára kívánt állni, amelyet azonban a bolgár államot a lekötelezettjének tartó Oroszország nem hagyhatott. A cár a három császár szövetségének intézményi keretein belül kívánt megoldást találni a kialakult helyzetre, ez azonban Anglia, valamint a magyar politikai elit nyomása miatt a Monarchia ellenállásán egyaránt elbukott. Bécs ugyan igyekezett kiküszöbölni az orosz-osztrák-magyar kapcsolatokon elszenvedett csorbát, ennek ellenére az egyeztetések végül zátonyra futottak. Oroszország oly mértékben megneheztelt Ausztria- Magyarországra, hogy az 1880-as évek végén egyenesen háborús feszültség alakult ki a két nagyhatalom között. A belpolitikai kedélyek lecsillapodásával a háborús veszély is elmúlt, azonban Oroszország a teljes szakítás mellett döntött a Monarchia vonatkozásában. A külkapcsolati deficitet Ausztria- Magyarország a hármas szövetség megújításában igyekezett kompenzálni, így 1889-ben Szerbia, 1891-ben Olaszország, majd 1892-ben Románia is megerősítette a hármas szövetség iránti elkötelezettségét. Ugyanebben az időszakban Németországban is jelentős (személyi) változások mentek végbe: 1888-ban a karizmatikus beállítottsággal bíró II. Vilmos került hatalomra, aki 1890-ben menesztette Bismarckot a német kancellári posztról. Ezzel párhuzamosan személyes meggyőződéséből fakadóan azonnal meglazította a német-orosz kapcsolatokat. 7 A cári birodalom új nagyhatalmi partner keresé- 33 7 Ormos Majoros: i.m. 172. o.

34 sével válaszolt, és 1891-ben szövetségre lépett Franciaországgal, megtéve az első lépést az antant kialakulása felé. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1896-ban újabb (sikertelen) kísérletet tett az Angliával való szövetségkötésre. Ezt követően a birodalom nem kevés belpolitikai vita árán az Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak javítása mellett döntött, amely kölcsönös államfői látogatások és közel egyéves tárgyalások után 1897-ben diplomáciai levélváltással zárult. A két hatalom ebben megegyezett az együttműködés körvonalairól, valamint rögzítették az érdekszférák elhatárolását és a balkáni átmenet kapcsán történő közös fellépés irányvonalait is. 8 A megállapodás bár nem tartalmazott területi gyarapodásra utaló utalásokat újfent stabilizálta az orosz-osztrák-magyar kooperációt a Balkánon. A Monarchia a századfordulón tehát meglehetősen szerencsés pozícióban volt a nemzetközi hatalmi konstellációkat illetően: a hármas szövetség révén az akkori Európa legnagyobb szövetségi rendszerének tagja volt, emellett rendezett kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, és Angliával sem voltak jelentős érdekellentéteik. A XX. század első évtizede azonban gyökeres változást hozott a formálódó szövetségi rendszerek kialakulásában, amely Ausztria-Magyarország számára is számos külpolitikai fejtörést okozott, és jelentős diplomáciai erőfeszítések megtételére ösztönözte. 8 Diószegi: i.m. 102. o.

Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi helye a századfordulót követően az első világháborúig 35 Amint arra az előző fejezetben utaltam, a XIX XX. század fordulóján jelentős változások álltak be az európai szövetségi rendszerek együttállásában, melyek a Monarchia külpolitikájára is jelentős befolyással bírtak. Az 1900-as évek első meghatározó fordulata a központi hatalmi blokk kapcsolatrendszerének felpuhulása volt, ami aggodalommal töltötte el a Monarchiát. Németország a hármas szövetség megreformálására irányuló intézkedéseket kívánt meghozni, a túlságosan is ingadozó Olaszország helyett pedig Oroszország bevonását fontolgatta a szövetségbe. A Monarchia a lépés mögött pozícióinak gyengítési szándékát érzékelte, azonban egyelőre külpolitikai válaszlépésre nem szánta el magát, viszont intézkedéseket foganatosított a hadsereg modernizálása érdekében. Amíg azonban a németosztrák-magyar relációkban nem következett be releváns változás, addig Olaszország egyenesen a hármas szövetséghez, különösképpen is a Monarchiához fűződő kapcsolatok elszakítására törekedett. Az olasz állam 1900- ban megállapodásra jutott addigi legfőbb riválisával, Franciaországgal és teljesen felszámolták a két ország közötti ellentéteket. 9 A francia-olasz megbékélés révén fölöslegessé vált az osztrák-magyar állam iránti kényszerű elkötelezettség, kiváltképp azért, mert Olaszország és a Monarchia között még mindig jelentős érdekellentétek álltak fenn. Ausztria-Magyarország válaszul olaszellenes lépéseket hozott, majd a hármas szövetség 1902-es nehézkes megújítását, illetve a szintén ebben az esztendőben németellenes 9 A szerződésben a felek kölcsönösen elismerték egymás előjogait Tunéziában (olasz érdekszféra), illetve Marokkóban (francia befolyás).

36 éllel megkötött francia-olasz semlegességi szerződést követően nyilvánvalóvá vált, hogy Olaszország letért a hármas szövetség irányvonalától. A németekkel való kapcsolat meglazulása, valamint az olasz elhidegülés következtében a Monarchia számára felértékelődött az Oroszországhoz fűződő viszony. A kölcsönös együttműködés kulcspontja akárcsak a korábbi években a századforduló elején is az ismételten mozgolódásnak induló Balkán volt. A Monarchia közeledésére a távol-keleti expanziós álmokat dédelgető cári birodalom pozitívan reagált, és kifejezte készségét a balkáni status quo megőrzése kapcsán. Oroszország ebből kifolyólag nem nyújtott konzekvensen támogatást Szerbiának az osztrákellenes fordulatot követően sem, ahol Sándor király meggyilkolásával Karagyorgyevics Péter került a szerb állam élére. 1903-ban Mürzstegben államfői találkozóra került sor a két nagyhatalom között, ahol megállapodás született a közös álláspont kialakításáról a balkáni villongások kapcsán. 10 A következő évben kitörő japán-orosz háborúban a cári birodalom elmaradottsága és haderejének szétforgácsoltsága, valamint az 1905-ben kitörő forradalom miatt Oroszország súlyos veszteségeket szenvedett és védekezésbe szorult Mandzsúriában. 11 Röviddel a távol-keleti konfliktus kitörését követően Miklós cár rendkívül bizalmas gesztust tett a Monarchia felé, ugyanis bejelentette európai csapatainak részleges átcsoportosításának szándékát a birodalom keleti felére. Ausztria- Magyarország kihasználta a kínálkozó alkalmat, és az orosz-osztrák-magyar semlegességi megállapodás aláírásával húsz év után ismét helyreállt a bizalom a két nagyhatalom között. 10 Diószegi: i.m. 109 110. o. 11 Oroszországnak többek között ezért is érdekében állt a nyugodt viszonyok fenntartása a Balkánon, ugyanis a távol-keleti ellentétek kiéleződése miatt a cári haderő jelentős átcsoportosítására volt szükség a nyugati, európai határvidékről.