bap tis ta ifjú sá gi lap

bap tis ta ifjú sá gi lap KI VAN JELÖLVE A HELYED Azért van síró, hogy vigasztald, és éhezõ, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrõdik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad már néha legalább? Enyhült, szépült-e tõled a világ? Vagy tán kezedtõl támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Valahol rég siess, keresd! ki van jelölve a helyed, s csak ott leszel az, aminek Isten rendelt. Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kõre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, amely kárba veszett, mit sosem kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, miben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ. Bódás János z õsz az elmúlással összekapcsolódik. ANagynéném halála elgondolkodtatott: nem mi döntjük el, hogy meddig éljünk! Olyan sokszor tervezünk és megvalósítunk ötleteket. Valamennyi szabadságunk van erre, és így annyira belejövünk, hogy már-már elhisszük, hogy mindent uralhatunk. Fiatalként örülünk a kalandnak is, a majd kialakul gondolata gyakran csábító. Azonban nem uralhatunk mindent. Ha arra gondolok, hogy apró kicsi állatok is felboríthatják a napi progamot, rájövök, hogy szánalmasan sokat gondoltam magamról. A nyári utazásunk alatt ugyanis egy éjjel csatát vívtunk a szúnyogokkal. Nem hagytak aludni, így végül a legtöbb munkával járó megoldás vált kényelmessé. Ezzel természetesen az alvásidõnkbõl vesztettünk. Ki gondolta volna, hogy majd így (ki)alakul! Ez a lapszám megjelenik a Nem sokkal a haláleset után az egyik kedves barátnõm mondott örömhírt: új jövevényt várnak a családjukba. Az õsz sokaknak közületek nem az elmúlás, hanem az új lehetõségek, a kezdetek idõszaka. Új tanév, egyetemi tanulmányok. Kezdõdik a rutin. Kevesebb spontaneitás fér majd az idõtökbe. Azonban van mivel útnak indulni! A következõ oldalak tele vannak fiatalok értékes megtapasztalásaival, kincseivel, amibõl mindannyian nyerhetünk! Az is kitûnik belõlük, hogy a kapcsolatok témája meghatározó az életetekben: csak ebben a lapszámban 19-szer fordul elõ! :) Egy-egy táborozás alatt közel jött hozzátok Isten. Engedjétek közel magatokhoz ebben az új tanévben is! Vannak olyanok közületek, akik az elmúlt hónapokban hoztak sorsfordító döntést Krisztus mellett. Osszátok meg velünk életetek legfontosabb eseményét! Veletek fogunk örülni... [Kelemen] Napsugár támogatásával kép: www.freedigitalphotos.net

MAG TÁR n Kolozs Megyei Regionális Konferencia lesz tiniknek (minimum 12 év) és fiataloknak, Október 9-11 között, Magyarlónán. A jelentkezési díj 20 lej. Nem szükséges elõleget befizetni, viszont jelezzétek résztvételi szándékotokat legkésõbb október 5-ig az alábbi e-mail címen: debi_hindr@yahoo.com. Szeretnénk azt is tudni, hogy igényeltek-e szállást vagy sem? Részletesebb információk a www.emabisz.ro honlapon. Szeretettel várunk! [Deák] Zsolt n A keresztyén pedagógus kihívásai témával szervez konferenciát a Vasárnapi Iskolai tanítók Szövetsége, pedagógusok, pedagógus pályára készülõk, vagy a szakma iránt érdeklõdõk számára. Erre az alkalomra október 31-én, szombaton kerül sor a Zilahi Magyar Baptista Gyülekezetben, reggel 10 órától (bejelentkezés 9 órától). Meghívott elõadók: Kis-Juhász Vilmos lelkipásztor, tanár és Kovács Ilona szociális munkás. Részvételi díj: 10 RON (melyet a konferencia napján, a bejelentkezéskor kell kifizetni) Jelentkezés: október 24-ig, Sütõ Magda Máriánál a következõ telefonszámon/e-mail címen: Tel: 0735 500 068 E-mail: pap.magdi@gmail.com Bátorítunk minden keresztyén pedagógust, hogy hívja el kollegáit! Mindenkit szeretettel várunk! A VISZ vezetõsége nevében, [Sütõ] Magda Mária, titkár n Lesz szilveszterezés a Hargitán! Bõvebb információ a www.emabisz.ro oldalon található! Regionális Ifjúsági Konferencia NAGYVÁRAD ROGÉRIUSZ, 2009. OKTÓBER 23-25. A VILÁG BÖLCSE VAGY KRISZTUS BOLONDJA? ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (Fil. 3,7) KEDVES FIATALOK! Mindannyian szeretnénk nyertesei lenni az élet nagy játékának. De mi az igazi nyereség: ismeret, karrier, gazdagság? Hogyan lehet ellenállni a világ által felkínált életútnak? Hogyan mutathatunk sikereinkkel Krisztusra? Gyertek el és keressük együtt a választ ezekre a kérdésekre a Nagyváradi Regionális Ifjúsági Konferencián. Kérünk, imádkozzatok a konferencia áldásáért: szent elhatározásokért, megtérésekért és megújulásokért! Szeretettel várunk benneteket! A szervezõk nevében: Szabó Laci ELÕADÁSOK/ELÕADÓK: Az ismeret Isten szolgálatában dr. Kovács József Karrier, keresztyén életpálya-modell Steiner József Rendíthetetlen Életház Simon József Bolondnak lenni Jézusért Szabó László SZABADIDÕS TEVÉKENYSÉGEK - Sport: asztalitenisz, futball (csapatlétszám: 5+1), lábtenisz - Kézimunka - Filmklub - Séta, kirándulás KONCERT ÉS DRÁMA Szombat este szolgálnak közöttünk: - Betlehem Dráma Csoport - Rá-Hangolva Együttes KÖLTSÉG A konferencia alapdíja 10 RON, étkezéssel 30 RON. JELENTKEZÉS/KAPCSOLAT Dombi Szilárd Cím: Oradea 410380, Str. Italiana Nr.35, Bl. Y2, SC. B, Ap.32 Tel. 0040.744.153.932, E-mail: szilard_clee@yahoo.com A jelentkezés a konferencia díjának elküldésével érvényes! Biserica Crestinã Baptistã Rogerius din Oradea BCR Oradea Cod Iban: RO14 RNCB 0032 0464 8265 001 A jelentkezéskor kérjük, jelezzétek, hogy igényeltek-e szállást és milyen szabadidõ-tevékenységen szeretnétek részt venni! Étkezést és szállást csak azok számára tudunk biztosítani, akik határidõig lejelentkeznek! A jelentkezés határideje október 18! A csoportos jelentkezés elõsegíti a szervezést! ÉLÕ KÖZVETÍTÉS. Élõ közvetítés lesz a konferenciáról a www.rhbc.ro weboldalon! 2. oldal * október 2009

Ige mag János Csaba: Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek (Példabeszédek 1:7a) 3. oldal * október 2009 kép: menna Amikor a bölcsesség témájáról kezdünk el gondolkozni, akkor önkéntelenül is kétféle bölcsesség jut eszünkbe: az Isteni bölcsesség, valamint az emberi bölcsesség, mint ami az ember szellemi képessége. Az emberi bölcsesség, mint vizsgálódó, feltaláló és az élet okos intézésére képesítõ értelem és okosság, az Ó és Új Szövetség tanításai szerint Istennek ajándéka (2Mózes 31:1-6, Dániel 1:17, Márk 6:2, Jakab 1:5-6). Ez a bölcsesség azonban véges, tévedhetõ, nem elégséges Istennek és az Õ titkainak teljes megismerésére. Ezen kívül az emberi bûnösség következtében nemcsak jóra, hanem rosszra, valamint mások megkárosítására is felhasználható. Az Isten bölcsessége ezzel szemben nem egy ajándék, vagy tehetség, hanem Isten egyik tulajdonsága, mivel egyedül a Teremtõ Úr az, Akire jellemzõ a tökéletes bölcsesség. Isten az Õ végtelen bölcsessége által teremtette meg ezt a világot. Tökéletesen megtervezte a különféle bolygók és csillagok állását. Mindezek fölött azonban Isten bölcsessége legjobban a bûnbe esett ember megváltásának elõkészítésében nyilatkozik meg, amelyet végig kísérhetünk a Bibliában. Ez a megváltást intézõ és megvalósító bölcsesség ellenkezik a törvény és a bûn szolgasága alatt élõ testi ember érzésével, és értelmével, s botránkozást okoz, és bolondságnak látszik (1Kor 1:18-31). Az Úrnak félelme. Az Úrnak félelme kifejezés egy tiszteletteljes hozzáállást, vagy másképp mondva szent félelmet rejt önmagában, amely a szív állapotára utal, miközben az ember Istenhez közeledik. Az itt található félelem kifejezés magába foglalja a gonoszság utálatát (Példabeszédek 8:13), miközben szeretettel párosul. Amilyen mértékben szeretjük az Urat, oly mértékben fogjuk félni is Õt. Természetesen itt még azt is meg kell említeni, hogy az Úr félelme maga után vonja az Istennek imádatát, amely nem csupán egy istentiszteleti, vagy konferencia alkalmat foglal magába, hanem egy teljes életet. Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek, vagy más fordítás szerint az ismeret kezdete. Ahhoz, hogy megértsük az igeversünk igazi üzenetét a bölcsességgel kapcsolatban, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy az eredeti szövegben az itt található kezdet kifejezésnek háromféle jelentése is lehet. Elõször is arról a kiindulási pontról beszél, amelyhez mindazok el kell jussanak, akik igazán bölcsek kívánnak lenni. Ha igazán bölcs szeretnék lenni, akkor ez az istenfélelemmel kezdõdik. Másodszor azt az igazságot is magába rejti miszerint, a legnemesebb, legjobb, legigazabb bölcsesség az Isten félelme. Eme jelentés szerint a Károli Gáspár fordítású Bibliában nem téves az a kifejezés, hogy az Úrnak félelme feje vagyis a böl-csesség esszenciája maga az istenfélelem. Harmadszor, a bölcsesség forrására utal, amely nem más, mint az istenfélelem. Minden más ismeret, vagy emberi bölcsesség az Úr félelme elõtt eltörpül, és a homályba vész. Az emberi bölcsesség csak akkor igazi, és jóra vezetõ, ha istenfélelembõl fakad, és állandóan abból is táplálkozik. A valóságos boldogság és az üdvösségre tartozó dolgok felismerésére pedig csak akkor képes az ember, ha Isten Szent Lelke újjászüli. Az Isten szerinti bölcsesség nem párosul büszkeséghez, magam mutogatáshoz, irigységhez, versengéshez, ilyen-olyan diplomákhoz, lenézéshez és lehetne még folytatni. Jakab apostol levelébõl azt olvassuk, hogy a felülrõl, vagyis Istentõl származó bölcsesség tiszta, és minden hátsó szándéktól mentes (Jakab 3:17). Jézus Krisztus a Hegyi Beszéde alkalmával a vége fele arról szól, hogy nem kerül mennyországba az, aki itt a földön csupán egy külsõ vallásos életet élt, nem törõdve Isten akaratával. Hiába prédikál valaki, hiába énekel a gyülekezetekben csodálatos hanggal, hiába van benne minden vallásos eseményben. Isten elõtt az a legfontosabb, hogy az ember ne a saját akaratát, elképzelését, terveit helyezze elõtérbe, hanem az Úr akaratát. Egy példázatot említ az Úr Jézus, amelyet úgy gondolom, hogy többen ismernek, és így kezdi a példázatot: Aki tehát hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló az okos (bölcs) emberhez, aki kõsziklára építette a házát. (Máté 7:24-27). Mit teszünk Isten Szavával, amikor olvassuk, vagy hallgatjuk? Eredményez-e az életünkben változást? Alkalmazzuk-e a mindennapi életünkben? Az életünk csak akkor van biztonságban, ha az Úrra, az Õ szavára építünk. El kell jussunk arra a pontra, amikor félre tudjuk tenni emberi okoskodásainkat, ha kell ismereteinket is, és belátjuk azt, hogy Isten nélkül mi semmik vagyunk. Egyedül az Úr iránti szent és szeretettel párosult félelem és imádat juttat el az igazi bölcsességre, amelynek eredménye, hogy az Õ akarata, vagyis Szent Igéje szerint élünk. Befejezésül pedig egy igevers jutott eszembe, amelynek megvalósulását kívánom a saját és a kedves olvasók életére is: Az Úrnak félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, elõbb legyen alázatos. (Példabeszédek 15:33)

Kõváram MILYEN NAGY A TE JÓSÁGOD, MELYET A TÉGED FÉLÕKNEK TARTOGATSZ! (ZSOLT 31: 20A) Egy csodálatos héttel ajándékozott meg minket Isten. Az Õ kegyelmének köszönhetjük azt a kiváltságot, hogy július 5. és 12. között együtt táborozhatott a nagyfalusi ifjúság, kövesdi, varsolci, krasznai, perecseni és ilosvai fiatalokkal Sólyomkõváron. Élményekben és kellemes emlékekben nem szûkölködünk :-), hiszen csak vissza kell tekintenünk arra a néhány fantasztikus napra. Nagyon jól szórakoztunk a közös játékok és csapatversenyek alatt. A csapatversenyeken az is kiderült, hogy Isten gazdagon megáldott minket tálentumokkal, hiszen nagyon szép rajzok, versek, énekek és színdarabok is készültek, amelyek Istent dicsõítették, és nekünk is mosolyt csaltak az arcunkra. A szabadidõs programot is jól kihasználtuk, nem maradhatott el a locsolódás (amibõl a lelkipásztor is kapott :-D), foci, és a kirándulás sem. Örömmel, szívbõl... Július 19-re a meteorológusok vihart jeleztek, azonban ez nem gátolta meg a margitai, egrespataki és az erkedi fiatalok reményekkel teljes várakozását. Az említett napon ugyanis kisebb ifitalálkozóra került sor Szilágyerkeden. A vendég fiatalok vasárnap reggel érkeztek. A délelõtti istentisztelet keretein belül õk szolgáltak, az Ige üzenetét pedig Horváth Ferencz testvér adta át, kiemelve az intés gyakorlását, a kapcsolatápolás fontosságát embertársainkkal és Istennel. Mindezt az Úrvacsorai alkalom tette hitelesebbé. A délután mozgalmasnak igérkezett: a vendég fiatalok élvezhették a helybeliek vendégszeretetét, majd a délutánra összegyûlt ifjak egyre jobban érezték magukat, köszönhetõ ez az ismerkedésnek, beszélgetéseknek és a közös szolgálatra való készülésnek. A margitai fiatalok lelkes szolgálatkészségébõl fakadóan délutánra már egész jóízûvé vált a hangulat. Isten jelenlétét érezhettük abban is, hogy a délutáni Igét át is élhettük, hisz bárhonnan jöttünk is, jó volt tudni azt, hogy Isten népes családjához tartozhatunk. A nap végéhez közeledve a közös vacsora és a vidámság fokozta a közvetlen társalgást. Egy activity-re is futotta az energiánkból. A játék során még jobban ki tudtunk bontakozni és ha nem is teljesen, de valamennyire megismerhettük egymás személyiségét. Közben elszállt felettünk az idõ..., este lett és lassan haza kellett menni... Azonban a búcsúzás sem volt szokványos, mert némelyek még zsebkendõt is ragadtak. (Nyugi...nem sírtunk, csak integettünk). Reméljük, hogy még sok ilyen alkalomban lesz részünk, addig is az Úr áldását kívánjuk minden kedves fiatalra! U.I. Nagy szeretettel ajánljuk, hogy bontakozzatok ki és ismerkedjetek sokat-sokat! erkedifi kép: erkedifi Hála Istennek, hogy nem csak ezekkel az élményekkel tértünk haza, hanem lelkileg is növekedtünk, és ez többet jelent számunkra, mint az összes kellemes emlék együtt. Megtapasztalhattuk a Máté 18:20 igazságát is, hiszen Isten mindvégig velünk volt, és kegyelmébõl nem csak ketten vagy hárman, hanem negyvenen is összegyûlhettünk az Õ nevében. Péter István lelkipásztor kísért el minket családjával együtt, és õ tartotta az elõadásokat is, Kapcsolataink címmel, délelõttönként és esténként. Új igazságokat fedezhettünk fel az Igébõl, és a tanítások során mindent alátámasztottunk ezekkel. Minden délelõtt egy-egy kapcsolatról beszélgettünk: Isten kapcsolata velem, Az én kapcsolatom Istennel, Kapcsolatom a szüleimmel, Kapcsolatom a gyülekezettel, Kapcsolatom önmagammal (helyes önértékelés), Fiú és lány közötti 4. oldal * október 2009

kapcsolat. Nagyon áldásosak voltak ezek az alkalmak. Megvizsgálhattuk, milyennek szeretné látni Isten ezeket a kapcsolatokat. Felfedezhettük a hiányosságainkat, és megtudhattuk, hogyan kell ezeken javítanunk. Isten felhívta a figyelmünket arra, hogy feltétel nélkül tiszteljük a szüleinket, hiszen ez az Õ akarata (Efézus 6:1), hogy megbecsüljük a gyülekezetet, és aktívabban vegyünk részt a szolgálatban. Valamint már elsõ nap azt is megcsodálhattuk, hogy mennyire szeret és ismer bennünket Isten (139. Zsoltár), és megláthattuk, hogy ki milyen kapcsolatban van Istennel ( Soha ne legyetek megelégedve a lelki állapototokkal! - mondta a lelkipásztor). A helyes önértékelés egy olyan téma volt, ami mindenkit igazán elgondolkoztatott. Az egyik csoportbeszélgetésen hangzott el, hogy hívõ fiatalként nem csak bele kell törõdnünk, el kell fogadnunk a külsõ adottságainkat, hanem hálásak is kell legyünk Istennek, hogy Õ csodálatosnak teremtett, és az Õ szemében valóban csodálatosak vagyunk. Így volt arra alkalmunk, hogy imában is megköszönhessük, hogy Isten ilyennek teremtett, és neki ezzel is célja van. A csoportbeszélgetések alatt nagyon sokat tanulhattunk, színes alkalmak voltak, sírással és nevetéssel együtt :-D. Még jobban kifejtettük az említett témákat, mindenki elmondta a problémáit, vigasztalást és tanácsokat kaphattunk. Jó volt látni, hogy egymás által is formált az Úr, és problémáinkkal nem voltunk egyedül. A hét folyamán minden nap megtanultunk egy-egy aranymondást, amelyeknek nem csak a nagy megmérettetésen vettük a hasznát, hanem azóta is nap mint nap tapasztaljuk, hogy ezek milyen nagy segítségünkre vannak a próbák idején. Atyánk munkálkodott bennünk, éreztük a jelenlétét, megfedett, és tanított. Szavakkal nem tudnánk kellõképpen megköszönni ezt a kegyelmi alkalmat. [Nagy] Edit Remetém Isten kegyelmébõl 2009. augusztus 3. és 9. között a besztercei és magyarremetei fiatalok együtt táborozhattak Parajdon. Az Úr végtelen jóságát, szeretetét és gondviselését tapasztaltuk meg ezekben a napokban. Még a fülembe csengnek a lelkes énekek, a jó beszélgetések és persze a játékok. Felejthetetlen élmény marad az esti tabutémák megvitatása, amelyekbõl sokat tanulhattunk. Lelki épülésünket szolgálta a délelõtti igemagi foglalkozás is, amikor Pál apostol születését, megtérését és elhívását tanulmányozhattuk Kelemen S. Sándor és Elekes József lelkipásztorokkal együtt a következõ mottó alapján: Menj el, mert választott eszközöm õ, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé (Ap.csel. 9,15). Megértettük az Úr akaratát egyéni életünkben. Azt, hogy akik az Õ kegyelmébõl gyermekei lehetünk, mindennapi feladatra és szolgálatra vagyunk elhívva: bemutatni Krisztust tetteink és bizonyságtevésünk alapján abban a környezetben, ahova elhelyezett minket egyenként. Hatalmas feladat ez, nehéz harcokból áll, de kérjük Urunk mindennapi vezetését és segítségét. A színes program keretébõl nem maradhatott ki a szabadidõ sem, amikor lehetõségünk volt sóbányába menni, sósfürdõben úszkálni és különbözõ játékokban részt venni. Ezek az alkalmak nagyon jók voltak arra, hogy jobban megismerjük egymást és kikapcsolódjunk. Igazán jó kis összeforrt társaság lett belõlünk, akik közösen, vidáman tudják dicsérni Megváltójukat. Hálásak vagyunk Istennek ezért a nagyszerû táborozásért és reméljük, hogy részt vehetünk még ilyen alkalmakon! [Módi] Annamária, Paptamási kép: Módi Annamária 5. oldal * október 2009

Vannak... M indenhol jó, de OTTHON a legjobb. Tudtam én ezt, de most még jobban megerõsödött bennem. Két hetet fõleg Franciaországban töltöttem, Taizében. Ez egy tábor, ahova a világ különbözõ részeirõl érkeznek fiatalok, minden vallásból. Lehet kicsit furán hangzik, de én valóban nagyon jól éreztem itt magam, és megéreztem Isten jelenlétét, fõleg a csendben. Nagy hangsúlyt fektettek itt a csendre. A személyes beszélgetésre Istennel. Gyönyörû helyek voltak a táboron belül, ahol kicsit egyedül lehetett lenni, beszélgetni, imádkozni. Közel négyezer fiatal vett részt a táborozáson. Érdekes volt hallani körülötted a különbözõ nyelveket, ahogy a fiatalok beszélgetnek egymás között. Az étkeztetés is nagyon jól át volt gondolva, hogy az éhes fiatalok minél hamarabb ételhez jussanak:d. A táborban dolgozók szolgálták fel nekünk az ennivalót. Lehetett vállalni önkéntes munkát is. Többen a csoportunkból dolgoztunk is napközben, így sikerült kicsit megbarátkozni más nemzetiségûekkel. Én a mosogatást vállaltam el, így minden délután 5-tõl és 7-tõl mosogattunk. Élveztem nagyon. Csak utána nagyon fájt a kezem, volt amikor meg is dagadt. Négyezer ember után elég fárasztó a mosogatás:p Ilyenkor volt több idõ beszélgetni. Volt egy kínai fõnökünk is a konyhán, érdekes volt, ahogyan õ kifejezte magát:). Mindig bátorított, hogy siessünk, siessünk, mert sok a munka Volt egy nagy kápolna féleség, ahol napi háromszor összegyûlhettünk. Minden étkezés elõtt ebben a kápolnában találkoztunk mindannyian, amikor igeversek voltak felolvasva a Bibliából, több nyelven, majd énekeltünk, és elcsendesedtünk. Tíz percig mindenki csendben maradt, összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel. Imádkoztunk. Mindenki magában, a maga nyelvén. Meghitt légkör vett körül. UTAZÁS A NAGYVILÁGBAN Az tetszett a legjobban a táborban, hogy minden este vissza lehetett maradni énekelni. Gyönyörû énekek voltak, kórus vezette õket, meg voltak hangszerek is utolsó alkalommal. Többször is visszamaradtam. Az énekszövegek rövidek voltak, nagyon könnyen meg lehetett õket tanulni, de volt külön egy erre használt énekeskönyv is. A hét végén már nem is volt szükségünk rá, mert megtanultuk õket. Olyan jó volt kicsit átgondolni a napot! Ilyenkor volt hosszabb beszélgetésem Istennel is. Ez volt ennek a tábornak a lényege. Érdekes az, hogy mennyire meg lehet tapasztalni Isten jelenlétét a csendben. Kicsit lecsendesedni, nem csak pörögni egész nap a sok munka között, hanem valóban megállni, és csakis Istenre koncentrálni. Ebben a táborban egy hetet tölthettem, elõtte és utána pedig különbözõ más országokban fordulhattam meg. Többek között Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában, Svájcban is. Hiányzott a családom nagyon. Azért is, lehet, mert a szüleim nélkül még nem igazán töltöttem két hetet egyedül, fõleg ilyen messze :). De rájöttem, hogy kell ez is, és szükséges. Nem bántam meg, hogy elmentem, azért sem, mert másokat is megismerhettem közben. Van két spanyolországi lány, akikkel többet beszélgethettem, mert mindig együtt kerültünk a mosogatásra. Bár lehettem volna áldás! Ezért imádkoztam még az út elõtt, mert nem hívõ osztálytársaim is eljöttek erre a táborra. Isten valóban mindenütt jelen van. Megõrzött, velem volt, és formált az utazás által. Visszamennék jövõre is! Kiss Kriszta, Arad Megalkuvás nélküli fiatalok képek: Kiss Kriszta Sok megbeszélés és talán imádkozás után a szatmári, Aradbelvárosi, Arad II., illetve temesvári ifjúság úgy döntött, hogy közösen táborozik a Gyalu melleti Hidegszamoson augusztus 13-21. között. Összefoglalva írhatnám, hogy áldásos volt. Viszont, hogy kissé betekinthess kedves olvasó, mindabba, ami történt, részletezem. A tábori héten Isten üzenetét Szûcs Sándor, Dr. Vass Gergely lelkipásztorok és Szabó Szilárd teológus tolmácsolták. A fõ témát olyan témakörökre bontottuk le, mint: Tisztán gondolkodni, Értelmesen ragaszkodni - ez utóbbi téma a hagyomány és az új viszonyát, a hagyományokhoz való ige szerinti viszonyulást taglalta-, Elégedetten élni, Másképp viselkedni, Erõsen harcolni, A türelmes szenvedés. Az elõadásokat vagy fórum-vagy csoportbeszélgetés követte. Itt alkalom nyílt a téma kapcsán aktuális kérdéseket megbeszélni, ugyanakkor megpróbáltuk gyakorlati területeken alkalmazni a hallott igazságokat. Az ebédet követõen szabadidõs szervezett játékokra illetve sporttevékenységekre került sor az esti alkalomig. A hét folyamán (folytatás a 10. oldalon) 6. oldal * október 2009

Ez a tökéletes alkalom a megtérésre! Nyolc eseménydús napot tölthettem együtt augusztus 13. és 21. között Hidegszamoson a szatmárnémeti, aradi és temesvári fiatalokkal. Sokan voltunk, körülbelül 70-en. A tábor Kolozsvártól 30 kmre fekszik, hegyekkel, erdõkkel körbevéve, sõt, még egy kis patak csobogását is lehetett hallani a csöndes éjszakákon. Sokan a táborozók közül úgy jöttek el, hogy barátokat szerezzenek, megújuljanak, kipihenhessék magukat. Ez a második ifitábor, amelyen részt vettem. Ennek köszönhetõen több személyt ismertem látásból, mint személyesen. És bennem is megfogalmazódott egy ilyen vágy, hogy ez a táborozás legyen a nyári vakáció csúcspontja, úgy testi, mint lelki szempontból... És az is lett. A Szûcs Sándor, Vass Gergely lelkipásztorok, illetve Szabó Szilárd teológus elõadásaiból - melyek többek között a megalkuvás nélküli, feddhetetlen, megelégedett, felelõsségteljes életrõl szóltak nagyon sokat épültem, sok üzenetet kaptam. És a Szentlélek minden nap munkálkodott a szíveinkben, az énekek által, a harmat- illetve zeneáhítatokon, sõt, még a villanyoltás utáni sokszor hosszan tartó épületes beszélgetéseken keresztül. A szabadidõben, csoportbeszélgetéseken, társasjátékok közben alkalmam volt megismerni, jobban megismerni több kedves személyt. Számomra nagyon kedves volt az, hogy sok román ajkú fiatal volt köztünk, akikkel nyugodtan lehetett magyarul is beszélni. Úgy voltunk ott, mint egy nagy gyülekezet. Nem számított ki milyen, mindannyian egyek voltunk és jól éreztük magunkat. Sokat imádkoztunk megújulásért, megtérésekért. És csodálatos módon, olyan imameghallgattatásban részesültünk, amitõl könnybe lábadt a szemünk. Ugyanis, az utolsó estén a kõszívrõl, a megkeményített szívrõl volt szó. Az olyan teherrõl, amitõl csak Isten tud megszabadítani, és csak akkor, ha mi kérjük. A végén, kivételes módon azok álltak fel, akiknek kõszív helyett hússzívük van. Pár percig imádkoztunk, majd elkezdtünk énekelni. Kis idõ után lehetett hallani, hogy egyre több hang csatlakozik az énekléshez. Az történt, hogy a végén ki volt jelentve, hogy vissza lehet maradni imádkozni. Több mint 35-en maradtunk a kápolnában, körülbelül 17-en átadták az életüket az Úrnak. Én is visszamaradtam 3 jó barátommal. Kis csoportokat alkottunk és úgy képek: Borzási András, Angi Melinda...vidékek imádkoztunk. Együtt sírtunk, imádkoztunk, és énekeltünk. Azon az estén mindenkihez szólt az Ige, és minden jelenlevõben megszólalt valami. A táborozó temesvári fiatalok mindannyian döntést hoztak, és megtérve mehettek haza; több aradi fiatallal együtt két barátom is, akikért imádkoztam, visszamaradtak imádkozni; a Szatmári fiatalokban is munkálkodott a Szentlélek. A szeretetteljes üdvözléseket követte a késõig tartó hálaadás, éneklés, imádkozás. Másnap két és fél órán keresztül megállás nélkül követték egymást az örömteli bizonyságtevések, buzdítások. Olyat is hallottam hogy Ez volt az életem legszebb estéje!, Ez a tökéletes alkalom a megtérésre, de jó nekik!, Most minden megváltozott!. És ez az öröm, csak egy kis kóstoló ahhoz képest, hogy mi vár ránk a Mennyországban! Tiszta szívbõl remélem, hogy ezt a döntést azért hozták, mert ráébredtek, hogy ha így folytatják tovább, akkor nem lépnek át a Menny kapuján és az örök kárhozat várja õket. Kívánok mindenkinek gerincességet, valóban megalkuvás nélküli életet, és késztetlek titeket, hogy imádkozzatok úgy saját magatokért mind testvéreitekért az Úrban! [Borzási] András József 7. oldal * október 2009

egymás A ugusztus 17. és 24. között került sor a Hargitán a sporthétre -ahol 49 fiatal volt együtt, 16 lány és a többi fiú- mivel összekötött minket Isten szeretete és a sport gyakorlása és szeretete is. Elõadóink voltak: Szabó László, Tóth Attila, Borzási Gyula, Bálint László, Kiss Ottó, Boros Róbert és Veres Ernõ testvérek. Ilyen temák kerültek napirendre: Kapcsolatok az életedben, Nyelv bûnei, Egység az Efézus 2 alapján, Hegységek a Bibliában, Szexuális tisztaság témakörei. Minden nap ebéd után egész vacsoráig elõre jól megszervezett programok folytak, és minden napnak volt egy kiemelt sportága: kedd kosárlabda, szerda foci, péntek röplabda stb. Ilyenkor a megfelelõ bajnokságok zajlottak többnyire. Az alábbi bajnokságokban lehetett részt venni bárkinek, aki gyakorolni vagy tanulni szerette volna a sportot: foci, röpi, tenisz külön fiúk-lányok, pingpong, lábtenisz, ligretto (egyéni és páros), baseball (ezt mindenki csak tanulta:), és erõbajnokság, valamint túrázások voltak. Utolsó este sor (h)egységben az erõ VOLT EGY SPORTHÉT... került a díjkiosztásra, ahol minden bajnokság elsõ helyezettjeit díjazták. Nagyon sokan kaptak kupát meg érmet, minden arcon az együttérzés és a mosoly jelei voltak. Ez az öröm a tábortûznél is folytatódott énekekben, beszélgetésekben, imában könnyek között. Hálás vagyok Istennek, hogy meghallgatta imáinkat, és jó idõt adott, egységet adott, megõrzött a balesetektõl, vagy a nagyobb veszekedésektõl a sportpályákon. Elsõsorban mégis azért vagyok hálás, mert megtérések is voltak a hét folyamán és megújulások, megerõsödések. Kívánom, hogy az egységhez én is hozzájáruljak, és minden fiatalságot ez jellemezzen! [Bányai] Róbert, Szatmár Az idei sporthét is nagyon jó feltöltõdés volt nekem. Imádkoztam érte elõtte, hogy mindenki találja meg a helyét, és olyan jó volt látni, hogy meghallgattatott, ha nem is pont úgy, ahogy én terveztem. Elég magabiztosan érkeztem idén a táborba, úgy gondoltam, a beilleszkedéssel nem lesz semmi gond, mivel a kolozsvári egyetemisták a szervezõk, ismerem már õket itthonról. Viszont ahogy bementem este a kápolnába, kicsit megijedtem, mert jóval több volt az ismeretlen arc, mint az ismerõs, de végül is ez adta meg a tábori hangulatot. Szeretek félévente, évente visszatérni a táborba. Mindig van valami új, amire nem számítok, mikor elindulok itthonról, és most nem a reggeli gabonapehelyre célzok, pedig az is jó meglepetés volt, hanem, hogy most például együtt imádkozhattam olyan emberekkel, akikkel még soha, noha képek: rgo, Joseph 8. oldal * október 2009

szinte minden nap találkozom velük. Épült tényleg a testvériség, mert most olyan természetes volt Istenrõl beszélgetni, megnyílni a csoportbeszélgetéseken. Mivel mindig együtt voltunk, nem volt szükség olyan bevezetõkérdésekre, amelyek áthidalni hivatottak a két ifi közti távolság által létrehozott elszigetelõdést. Jó volt látni, hogy amerre csak nézek, testvéreket látok, nem csak a kápolnában, hanem a teniszpályán is meg az ebédlõben, a barlangban, számozott homlokkal a mezõn. Hogy erõsebben eggyé tartozunk, mint hogy ellenséggé alakítson a középen kihúzott háló. Amik sokat alakítottak rajtam ezen a héten azok az elõadásokon kívül az esti bizonyságtételek voltak. Eszembe juttatták mindig az én megtérésemet, és megerõsítettek abban, hogy nem azzal távolodom el leginkább Istentõl, ha vétkezem, megbántom Õt vagy valakit, hanem ha nem kérek bocsánatot. Erõs hatással volt rám, hogy szemtanúja voltam egy összetûzésnek: estig bocsánatot kértek egymástól a felek, és nem hagyták halmozódni a feszültséget. [Berszán] Panna, Kolozsvár Szemeimet a hegyekre emelem... Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban idvességünknek Istene Zsolt 65,6 Úgy hiszem, mondhatom ezt valamennyiünk nevében, akik részt vettünk ez évben Hargitán a Sporthéten. Nem csak fizikailag jelentett pihenést, kikapcsolódást, hanem lelkileg is felüdülhettünk. Sok értékes tanítás hangzott el. Én csak egy gondolatot szeretnék megemlíteni: sok ima+sok biblia=egészséges hívõ élet. Ha látod a hiányosságot, légy kész a változásra és Isten ad hozzá erõt! Isten szólt hozzánk, és ahol Isten szól, ott döntések születnek, változások mennek végbe. bajnokság Nekem az a vágyam, és azért imádkozom, hogy ezek a változások láthatóak legyenek a mi életünkben, és az emberek látva azt, amit Isten végzett bennünk, dicsõítsék a mi mennyei Atyánkat! Egy lelkes táborozó Valahányszor megfenyegetem, mégis törõdöm vele. (Jeremiás 31:20b) Ezt érezhettem ezen a héten is, habár olyan sokszor megbántom Istent, Õ mégis szeret, és ha sokszor összetör, mégis Õ az, aki be is kötözi a sebet. Szerda este Isten összetört, és újra ott állhattam a kereszt alatt elmondva minden bûnömet, ami olyan megszokottá vált. Nehéz újrakezdeni vagy folytatni azt, amit félbehagytam, de megértettem, hogy Isten használni akar az Õ munkájában. Alkalmunk volt szolgálni bizonyságtétellel, meg énekekkel. Hálás vagyok, hogy a lányokkal is együtt tudtunk imádkozni, beszélgetni, más fiatalokat megismerni, együtt sportolni. Új célokkal, új erõvel és akarattal haladok azon az úton, amin Krisztus kísér. [Molnár] Emma, Körtvélyfája 9. oldal * október 2009

Toll&pe hely sten kegyelmébõl egy csodálatos Ihetet tölthettünk el augusztus 17. és 22. között Libánon (ez 25 km-re van Gyergyószentmiklóstól). Bár a szilágyerkedi ifjúság harmadik éve táborozik a gyergyói medencében, mégis ez az elsõ olyan táborozás, ahol vegyes csapat gyûlt össze. Csatlakoztak Zilahról, Kémerrõl és Kusalyból. Hétfõ hajnali 5-kor indult útnak a két mikrobusz, Hernyó 1, Hernyó 2 fedõnéven, egy vidám csapattal a fedélzeten. Már maga az utazás egy külön élmény volt, annak ellenére, hogy nem volt zökkenõmentes, de már az elején éreztük Atyánk gondviselését. Novák Zsolt, gyergyói missziómunkás jóvoltából elfoglalhattuk új hadiszállásunkat. Majd néhány óra elteltével megérkezett Bándi Sándor testvér is. A hely gyönyörû volt: friss hegyi levegõ, sudár fenyõ fák, hûs vizû patak és kényelmes szállás. A hét fõ témája: a Kapcsolatok. Ezen belül: kapcsolatok teremtése, ápolása Istennel, gyülekezettel és embertársainkkal. A hangzottakat gyakorlatba is ültethettük a hét folyamán. A tartalmas reggeli ill. esti áhítatok és a fórumbeszélgetés az Istennel való kapcsolatunkat tették szorosabbá. Az egymással való kapcsolat ápolására is adódott alkalom. A programunk nagyon változatos volt: másnap az utazás fáradalmait pihentük ki, ismerkedtünk a környékkel. Harmadik nap, azaz szerdán, elugrottunk a Zetelaki tóhoz, majd a falu melletti tisztáson vetélkedõt játszottunk. Késõ délután részt vettünk és szolgáltunk is a gyergyói összejövetelen, ami mindannyiunk épülésére szolgált. A csütörtöki kiruccanásunk több mindent magába foglalt: a Gyilkos tónál megreggeliztünk, majd a Békásiszoroson keresztül a Csalhó Nemzeti Parkhoz értünk. Az 1907 m magas csúcs megmászására már nem jutott A kis sereg... idõ, viszont egy kisebb csúcsot elérve megpihent a kis sereg és gyönyörködtünk az igen ritka kilátásban. A túrázásból kissé fáradtan értünk haza, mégis futotta az energiánkból az esti fórumbeszélgetésre. A pénteki ebéd után lelkipásztorunk sajnos hazautazott, mi pedig a közeli tisztáson társasjátékkal folytattuk a napot. Ezt koronázta a kora esti felejthetetlen vízicsata, majd a késõi tábortûz, ami már a hazautazást idézte elõ. Az Úré legyen a hála, hogy épségben haza értünk, és hogy ilyen családias légkör alakult ki köztünk, ahol lelkiekben mindannyian sokat gazdagodtunk! erkedifi SZEMÉLYES ÁTÉLÉSEM Egyik legemlékezetesebb élményem a csütörtök délutáni túra maradt, ahol katonás léptekkel róttuk a nehéz utat. Nem túlzok, tényleg nehéz volt. Gyakran ültünk le pihenni 1-2 percre. Közben titokban figyeltem társaimat, hogy ki mennyire bírja a túrázást??? Útközben beszélgettem, énekeltem, de egy idõ után energiatakarékosságból elcsendesedtem és mélyen gondolkodtam... Arról a keskeny ösvényrõl eszembe jutott a hitélet keskeny útja. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Máté 7:14) Akik ráléptünk erre a keskeny útra, tudjuk, hogy keskeny ugyan és göröngyös, de tisztán látható az útvonal, amely elvezet bennünket a célig. Ami még fontos, hogy Valaki ezt az utat elõttünk már végigjárta. Kitaposta a járatlan ösvényt, hogy nekünk könynyebb legyen, ami egyáltalán nem volt egyszerû dolog. Jó tudni, hogy majd egyszer találkozunk ezzel a Valakivel, az Igazi úttörõvel. Szívemben ezzel az örömteli reménnyel haladok mindennap ezen a keskeny úton, a Mennyország felé. [Gál] Edit, Erked 10. oldal * október 2009

Rébusz (folytatás a 6. oldalról) gyalogtúrára is sor került. Este evangélizáció volt. Néhány ének, vetélkedõ keretében feltett kérdés, illetve a soros csoport szolgálata után igei üzenet következett. Lehetõség volt ezután válaszolni az Úr hívására imában és lelkigondozókkal beszélgetni. Ez lenne a váz. S most néhány személyes benyomás. Úgy gondolom, sokan azzal a vággyal mentünk el, hogy az Úr szóljon hozzánk, újítsa életünket. Hála Neki, Õ megtette. Személy szerint különösen áldásosak voltak számomra a reggeli harmatáhítatok, amikor imádkozhattunk a nap áldásaiért. Azt is jó volt látni, hogy Isten kegyelmébõl válaszol az imákra. Utolsó este, mikor az Ige az Ez 36: 24-32 alapján a kõszívrõl és hússzívrõl szólt, többen visszamaradtak imádkozni, jelezve, hogy szeretnének megtérni, megújulni. Spontán imádkozás és éneklés kezdõdött, amely éjfél utánig tartott. Istennek ez a munkája egyrészt sokunkat hálaadásra és csodálatra késztetett, másrészt felforgatta az utolsó délelõtt programját. Az elõadásra szánt idõben ugyanis bizonyságtevések következtek azok részérõl, akik a hét folyamán megtértek és megújultak. Hála Istennek mindazért, amit végzett! Az az imádságom, s hiszem a többünké, hogy az Úr folytassa és vigye teljességre munkáját mindazokban, akiket Igéje érintett! [Vékás] Benjámin A rejtvényt készítette: Meleg Dávid. Várjuk a megfejtéseket November 15-ig! Augusztusi megfejtés: énekes: Brian Doerksen születési helye: Abbotsford 2008-as lemeze: It s time dalai: You Shine, Everlasting, The River Augusztusi megfejtõk: Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Máté Beáta (Ipp) Szeptemberi megfejtés: énekes: Noel Richards szülõvárosa: Llantrisant 1994-es albuma: Warrior 2008-as albuma: Heaven s King slágere: We Want To See Jesus Lifted High Szeptemberi megfejtõk: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Máté Beáta (Ipp), Elek Zoltán (Szalárd). A rejtvénykészítõ javaslatára több idõt hagyunk ezentúl a rejtvények megfejtésére. Így az októberi rejtvény megfejtését és megfejtõit a decemberi számban tesszük közzé. A következõ (novemberi) lapszámban megtudhatjátok a hûséges rejtvényfejtõk közötti sorsolás nyertesét. 11. oldal * október 2009

Kitekintõ Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS. A demokratikus társadalom alapjogai közé tartozik a szabad véleménynyilvánítás. Az embernek joga van hangot adni nézõpontjáról. A mai modern technikák számtalan lehetõséget nyújtanak arra, hogy egy adott kérdésben, témában vagy helyzetben véleményt nyilvánítsunk. A hívõ fiatalok azonban nem mindegy, hogyan gyakorolják ezt. Számtalan negatív tapasztalatom van azzal kapcsolatosan, akár élõben vagy virtuálisan történt a hozzászólás, hogy önzõ, kemény, meggondolatlan, sértõ, rosszindulatú és kicsinyes vélemények hangoztak el. Nem ritka az sem a virtuális világban, hogy álarc mögött, névtelenül csattognak a meglátások. Ezek a személyek nem tisztelnek munkát, szolgálatot, embert és sajnos sokszor még Istent sem. Megnyilvánulásuk távol áll az alázatos, krisztusi lelkülettõl. Akár felvállaljuk véleményünket, akár nem, felelõsek vagyunk azért, amit mondunk vagy írunk. Jézus azt tanítja, hogy minden kimondott szóért számot kell, adjunk az ítélet napján (Mt 12,36). A véleményünk, még akkor is, ha szabadságunk van arra, hogy nyilvánosságra hozzuk, legyen építõ és kedves. Beszédünkkel vigasztaljunk, bátorítsunk, és árasszuk Krisztus szeretetét! lacitaylor@gmail.com romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures E-mail: napsugarkel@gmail.com Internet: www.emabisz.ro Még ma is orromban érzem iskolánk furcsa illatát, ahogy mint izguló kisdiák, a dohos falak árnyékában várom, hogy a szavalóversenyen sorra kerüljek én is. Már elõre mosolyogtunk barátainkkal, mert tudtuk, hogy valaki elõbb vagy utóbb feláll, és megpróbálja a lehetõ legjobban elszavalni Reményik Sándor klasszikus versét, az Igét. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek csengtek a kemény szavak az osztályteremben. Már akkor, gyerekként megszerettem ezt a verset, és jómagam is szavaltam néhányszor, de talán annak mély jelentõségteljes szavait csak késõbb, évek múltával értettem meg úgy igazából. Néha belém hasít a felismerés, hogy a kimondott szónak súlya, ereje van. A szó lehet egy virágszál, mely kellemes illatával másokat felüdít, vagy lehet a gyilkos fegyver, mely barátságokat, kapcsolatokat, hírnevet, értékeket rombol és tör össze. Néhány nagyokos szerint a verbális kommunikáció, a gondolataink, érzelmeink közlése az a képesség, mely minket, homo sapienseket, megkülönböztet az állatoktól. Igen, fontos a beszéd, de van mikor minden szép szó kevés, fölösleges, értelmetlen, mikor a csend mindennél többet ér. Pillanatok, érzelmek, esetek, helyek, idõk Honnan tudhatom, hogy mikor mit és hogyan kell mondani? Jó kérdés, és úgy gondolom, hogy sablonválasz nincs is rá. Egy vak barátom mutatott egyszer rá, ébresztett rá igazából arra, hogy van akik számára a szó mindennél fontosabb. Elmesélni egy naplementét, vagy egy tavaszi kert látványát, talán nem is olyan egyszerû feladat, mint ahogy hangzik. Mégis vallom, hogy mindent lehet, ha a szíved is benne van 100%-ig. Sok szûrõn átmegy a gondolat, míg végül elhagyja a szánkat, bár kivétel is akad erre szép számmal. Sajnos!? Megfogan egy gondolat, közlésre vár, majd latolgatod, hogy kinek és mikor közöld, vagy mennyit mondj el abból, ami a fejedben van. Azon is gondolkodunk néha, hogy miként is közöljük a mondandónkat, és lehetne sorolni a tényezõket, amelyek befolyásolják a megfogant gondolatot. Talán már egy kicsit elcsépelt dolog is, annyiszor hallottuk, hogy van három szûrõ, amit mindig használunk, mielõtt szóra nyitnánk a szájunkat. Szükséges-e elmondanom? Mi a célom vele, miért mondom? Építõ jellege van-e a beszédemnek, használok-e vele? Sajnos nem mindig jut ez eszünkbe, fõleg mikor az indulatok hevében kimondunk bizonyos dolgokat. Mondok, mert hallgatnom nehéz? Az ilyen nagyon veszélyes, olyan mint Toldi malomköve, nem tudni kit, hol és hogyan talál el! Egy kis hógolyó is indíthat lavinát, ha nem megfelelõ környezetben hajítjuk el! Ezért nagyon fontos, hogy megfontoltak és bölcsek legyünk, nem kell mindent mindenkinek az orrára kötni. Érzések minden lépésünket végigkísérik. Míg csendben vagyunk, mások számára rejtély vagyunk, de amint kinyitjuk a szánkat, máris megnyílunk mások elõtt. Mit áraszt a beszédem, teszem fel a kérdést magamnak sokszor. Virágillat, vagy csatornaszag? Rajtam és rajtad áll ez a döntés. Talán olvasva e sorokat, téged is lelomboz a szomorú igazság, ha magadba tekintesz. Épp ezért, Istent sem kell kifelejteni a dologból. Minden lehetséges annak, aki hisz Ha nincs valakinek bölcsessége, akkor kérje az Úrtól Isten az, aki alkotott minket, olyannak, amilyenek vagyunk. Mi lenne ha némák lennénk? Légy hálás mindazért a sok jóért, amit Õ adott neked! Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, és ha minden vigyázás mellett is vétkezünk, akkor lehet imádkozni a példaimát: és bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. Amit pedig a szavak nem tudnak jóvá tenni, azt hadd tegye jóvá a mi mennyei édesatyánk! Ámen! [Erdõ] Levente, Székelyudvarhely